A britpop fenegyereke nem tágít – Liam Gallagher: Why Me? Why Not. (2019) Amikor tinédzserkoromban rátaláltam az Oasisre, azt gondoltam, hogy ez a zene csak a pop rajongóinak lehet jó. Rockzenének egyébként nagyon lágy, popnak pedig túlságosan is rock, így végképp nem értettem, hogyan is hívhatják britpopnak. Aztán mire felnőttem, és újra elővettem Liam és Noel Gallagher közös gyermekét, egyszerre villámként hasított belém a felismerés: ez a zene jó! Valahogy így voltam a fiatalabbik testvér, Liam szólóanyagaival az Oasis feloszlása után is. Már csak azért is, mert Liam dalai hozzám mindig közelebb álltak. Kettejük közül ő az, aki az Oasishoz hasonló alkotásokat pakol fel a lemezeire. Már a 2017-es As You Were is azt a slágerközpontúságot és tökös rock and rollt mutatta, amit a Gallagher-tesók korábbi zenekara, így kíváncsian vártam, hogy a mindig nagypofájú Liam milyen anyagot tesz le az asztalra 2019-ben. A cím mellett sem mehet el az ember szó nélkül, a fiatalabbik Gallagher ugyanis híres arról, hogy oda-odaszúr bátyjának. Egy ilyen alkalommal írta Twitteren ezt a mondatot. A Gallagher-testvérek az Oasis működése alatt is sokat vitáztak egymással, azonban a zenekaruk feloszlása után a mostani veszekedéseiket a közösségi oldalaikon keresztül magasabb szintre fejlesztették. Mindkét testvér lemezein találhatóak olyan tételek, amik az egymásnak való odaszólogatást tetézik. Liam ezt az idei kiadványon megoldotta a címadó dalban. Korábban négy dalt már ismerhetett a közönség az albumról, a nyitószám (Shockwave) – és egyben ezt most leszögezem, a legjobb erről az albumról – elmehetne egy korábbi Oasis dalnak simán, de még az énekes 2017-es lemezére is bármiféle különlegesség nélkül odaillik. A Once és a One Of Us középtempós dalok, amiben megmutatkozik, hogy a botrányokról is elhíresült ifjabb Gallagher igenis tud komolyabb témákról énekelni. Vannak gyorsabb számok a lemezen, ilyen például a Now That I’ve Found You vagy a Halo. A Why Me? Why Not. második felében a líraibb dalok kerülnek elő, de az album zárásában kitűnik a The River, ami egyértelműen feldobja a kissé unalomba fulladó anyag második felét, hogy aztán a Gone melankóliája tegyen pontot Liam Gallagher második szólóanyagára.
Főként a Why Me? Why Not. szempontjából legmeghatározóbb dalokat emelném ki. Ilyen maga a címadó, aminek elég pikírt, mindent jól megmondó szövege van, a zenei szerkezete pedig ugyanolyan gyors és pattogós, mint a szöveg. A Shockwave-ről már ejtettem szót, így csak a harmadik fénypontra térnék még ki: a Be Still egyértelműen a lemez legjobb dalai közé sorolható, főleg a szövege miatt. Itt jegyezném meg, hogy a 2017-es As You Were egy berobbanás volt a zeneiparba az Oasis sikere és a Beady Eye (Liam második zenekara) sikertelensége után. A cél egyértelműen ennek a sikernek a megismétlése volt, és szerintem ezt a britpop fenegyereke végre is hajtotta. Jó hallgatni ezt az érett rockzenét, hol popzenei, hol Oasishez hasonló stílusbeli kitekintésekkel. Ha a következő lemez is ilyen lesz, Liam engem kilóra megvett!
50 Anta János Attila: A britpop fenegyereke nem tágít – Liam Gallagher
