PIM programfüzet // március-április by Petőfi Irodalmi Múzeum

PIM PROGRAM 2021. MÁRCIUS ÁPRILIS

www.pim.hu

Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? […] Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszu életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt. […] Késő éj van. Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szivek. Jó éjszakát!... ha elalszom, jelenj meg álmaimban ugy, amilyen leszesz férfikorodban, amilyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek! Pest, március 15. 1848. Lapok Petőfi Sándor naplójából

Fiatalság, szabadság, forradalom, tavasz – időtlen jelzői a márciusi napoknak és mind hiányzik a mostani ünnepből. Szinte hihetetlen, hogy tavaly ilyenkor a múzeum teljes készültségben várta a megemlékezést: a palotát ellepő családok, gyerekek sokaságát, az évtizedek alakította, szűk körben, de annál jobb hangulatban zajló koszorúzást a költő szobra előtt. Ma talán nehezebb kedvvel, de annál rutinosabban tervezzük az online felületen a tavaszi programokat, miközben alig titkoltan már nyitásra, a valódi évkezdésre gondolunk. Egy klasszikus vicc szerint egy múzeum jól tervezett, olajozott működését csak egyvalami zavarhatja meg: a látogatók, kutatók, a közönség. Mennyire vágyunk most erre a menetrendszerű bizonytalanságra, némi zűrzavarra, a rendezvényekre, a gyerekcsoportok zajára! Mi illik ma ahhoz a hajdanvolt márciusi naphoz? A több mint tízéves, hamarosan lebomló állandó kiállításban működik egy számítógépes szerepjáték március 15-éről, ahol különböző kalandok és feladatok során, jó válaszokat adva kell tüntetőket gyűjteni Petőfiéknek. Az egyik így hangzik: „Hogyan kezdjem a 12 pontot?” A válasz: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!”, vagy „Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság, egyetértés!” Igen, ez utóbbi a helyes. Így lehet indítani egy forradalmat, sőt talán csak ezzel a programmal sikerülhetett Pestet 1848-ban mozgósítani a pilvaxisták maroknyi csoportjának, s egy sajtógép lefoglalásával elindítani a náluk jóval nagyobb léptékű események sorát. Kalla Zsuzsa gyűjteményi főigazgató-helyettes

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum Felelős kiadó: Demeter Szilárd főigazgató Főszerkesztő: Pádár Eszter Szerkesztők: Demeter Anna, Erlitz János, Pálossy Klára, Zöllner Anna Olvasószerkesztő: Sulyok Bernadett Kiadványtervezés: Graphasel Design Studio Tördelés: Rimanóczy Andrea Megjelenés: 2021. március-április Megjelenik 2 havonta Szerkesztőség címe: 1053 Budapest, Károlyi u. 16. szerkesztoseg@pim.hu Címlapon: József Attila pünkösdi kirándulása, gramofonnal PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

AJÁNLÓ

PIM ONLINE Zárt múzeum, nyitott tartalom

A zárt ajtók mögött azon dolgozunk, hogy majd a veszélyhelyzet elmúltával új, színes kiállításokkal és programokkal tárhassuk szélesre a kapuinkat. Addig is azonban izgalmas és szórakoztató elfoglaltságokkal készültünk az otthon töltött, hosszúra nyúlt estékre: podcastek és egyedülálló archív felvételek, eseményközvetítések, ingyenes hangoskönyvek, interaktív irodalmi játékok, online bejárható tárlatok és múzeumi kulisszatitkok várnak mindenkit a PIM virtuális (b)irodalmában. #azirodalommegtalál #azirodalomösszeköt

Hallgasson… Kortárs hangoskönyveket A DIA Hangoskönyvek sorozatban hatvan színész felolvasásában több tucat kortárs magyar kisregény és novella érhető el ingyenesen a PIM YouTube csatornáján vagy a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján. Többek között Bartis Attila, Rakovszky Zsuzsa és Térey János írásait olyan kiváló színészek előadásában hallhatjuk, mint Balsai Móni, Kamarás Iván vagy Simon Kornél. Irodalmi podcastet és hanganyagokat Podcastünkben rendezvények és felolvasószínházak felvételei; archív hanganyagok; kortárs be szélgetések, interjúk írókról és írókkal; valamint irodalmi felolvasások várják az érdeklődőket Spotify csatornánkon. A Pimmédia oldalán a Médiatár tekintélyes hang- és videógyűjteményének még több különleges tartalmához férhetünk hozzá szerzők szerinti bontásban.

Játsszon… Interaktív alkalmazásokkal Az Akarsz-e játszani? honlap a Petőfi Sándor- és az egykori Arany János-kiállításokban található interaktív állomásokat kelti új életre: a népszerű játékok segítségével összemérhetjük a szókincsüket Arany Jánoséval, akinek verssoraiból saját „emoji rapet” is létrehozhatunk, vagy akár a japántól a perzsa fordításig megismerhetjük a világ Petőfi-kiadásait.

AJÁNLÓ

Irodalmi hangkísérletekkel A Csáth Géza Kaleidoszkóp egy izgalmas művészeti egyveleg, ahol az író tíz novellájának egyes szavaihoz rendelt dallamokat, zörejeket felhasználva alkothatjuk meg saját szubjektív olvasatunk hangmixét. Az Integral Vision által fejlesztett felület az Év Kreatív megoldása kategória különdíjasa lett a 2020-as Év Honlapja versenyen.

Barangoljon… 3D-s virtuális kiállításokban Látogasson el hozzánk a nappaliból! Kiállításaink a ThingLink interaktív platformján online is bejárhatók: a Petőfi-, Arany-, Csáth- és Szabó Magda-tárlatok mellett már az ős�szel nyílt Édes Anna-kiállítás is elérhető virtuálisan, de beleshet a Choli Daróczi József emlékére készült tárlatba is. Online irodalmi sétákon Eredjünk együtt Édes Anna / Kosztolányi, A Pál utcai fiúk, Ady Endre vagy épp Jókai Mór nyomába! A budapesti utcákon bóklászva térkép és a Google Utcakép segítségével fedezhetjük fel az írók és regényhősök életének ikonikus helyszíneit – a virtuális sétákat rengeteg érdekesség, egykori fényképek, videó- és hanganyagok színesítik.

AJÁNLÓ

Olvasson… Múzeumi szakmai blogot A PIM blogján első kézből mutatkozik be az irodalmi muzeológia: a nagyközönség előtt kevéssé ismert, de annál izgalmasabb feladataink kihívásait, a munkánk közben felgyülemlett szerteágazó szaktudást osztjuk itt meg, testközelbe hozva a múzeum világát és szereplőit. Magyar irodalmat Ha a könyvespolc végére ért, vagy csak szeretne új szerzőket felfedezni, a DIA felületén mindig talál olvasnivalót: a honlapon a legújabb kori és kortárs magyar irodalom alkotásainak, életműveinek egyre bővülő köre érhető el. A művek egy ingyenes applikáció segítségével mobilra is optimalizálhatók, mely lehetőséget kínál az offline használatra is.

Nézzen… Élő közvetítéseket Programjainkat professzionális felvétellel közvetítjük YouTube csatornánkon és Facebook-oldalunkon, hogy a nézők a képernyő túloldalán is a lehető leginkább a helyszínen érezhessék magukat. A Pilinszky-centenárium alkalmából Juhász Annával és a PIÜ-vel közös szervezésben indult el éves programsorozatunk, melynek keretében kéthetente jelentkezünk a költő életművéhez kapcsolódó beszélgetésekkel, de számos további eseménnyel is készülünk. Facebook- és Instagram-oldalunkon emellett rendszeresen jelentkezünk a kiállításokhoz és a gyűjteményekhez kapcsolódó érdekes adalékokkal, tárlatvezetésekkel, játékokkal, változatos videós és képi tartalmakkal.

Közösségi PIM facebook.com/PIM.Irodalmi.Muzeum instagram.com/petofiirodalmimuzeum youtube.com/PetőfiIrodalmiMúzeum-PIM https://open.spotify.com/show/5gSbRfPZYq9IwfinFIsQIh 4

AJÁNLÓ

EGY FIATALEMBER SÉTÁI A SZÁZADFORDULÓS BUDAPESTEN VIRTUÁLIS MÓRICZ-SÉTA Újabb virtuális séta készült a PIM honlapjára, ezúttal Móricz Zsigmond lesz az útitársunk.

MI KÖZE MÓRICZ ZSIGMONDNAK A CEU ÚJ ÉPÜLETÉHEZ? HOGY ÉRI UTOL AZ ÍRÓT KISPESTEN A SZERELEM? HOGYAN NÉZETT KI A SZÁZADFORDULÓN FEJLŐDÉSNEK INDULÓ BUDAPEST? A Digitális Bölcsészeti Központ Móricz-Műhelye az író hagyatékának egyre nagyobb részét digitalizálta, a munka jelentős része Móricz Zsigmond levelezésének teljes feltárása. Az új virtuális séta az író 1892 és 1913 közti levelezése alapján mutatja be Móricz Zsigmond Budapestjét. A túra végigjárja a Móricz által bérelt lakásokat, egykori munkahelyeit, valamint olyan helyszíneket, amelyekhez baráti és szakmai kapcsolatai fűzték. Így kirajzolódik a lelki, szakmai és anyagi megpróbáltatásokkal teli íróvá válás útja.

 Fotó: Móricz Zsigmond PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

AJÁNLÓ

Közben betekintést nyerünk a múlt század gazdasági viszonyaiba, a rohamosan fejlődő Budapest vízhiányos napjaiba, a poloskás lakásokba és a „hurczolkodások” menetébe. INNEN indul a séta, aminek a végén biztosan más szemmel fogunk nézni a megszokott budapesti házakra és utcákra.

 Fotó: Móricz Zsigmond PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

PROGRAMOK Petőfi Irodalmi Múzeum Kassák Múzeum

OSZMI - Bajor Gizi Színészmúzeum

ONLINE 2021. 03.01 — 04.30.

PROGRAMOK

PIM

A programokat a múzeum Facebook és/vagy YouTube csatornáján közvetítjük és később is visszanézhetőek.

Március 2. kedd 19:00

OLVASSUK TRIANONT!

Különböző izgalmak / Budapest román megszállása és az 1918-as impériumváltások Az Olvassuk Trianont! beszélgetéssorozat az Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállításhoz kapcsolódva, a szépirodalmi műből kiindulva mutatja be az első világháború utolsó évet és a trianoni döntés következményeit.

A sorozat következő részében Dévavári Zoltán, a VERITAS Történet- kutató Intézet és Levéltár munkatársa, és Száraz Miklós György író lesz a vendégünk. A beszélgetést Parádi Andrea irodalomtörténész, az Édes Anna-kiállítás kurátora vezeti.

Március 9. kedd 20:00

ÁRNYJÁTÉKOK AZ A38 HAJÓN

Közönség(ment)es Rejtő Jenő-est harisnyakötőre és boxerre hangszerelve Rejtő Jenőt, vagy inkább P. Howardot mindenki ismeri, vagy inkább ismerni véli. Kabaré jelenetei, bohózatai, kalandregényei, ponyvaparódiái a magyar humoros irodalom leg jobbjai közé tartoznak. Regényein nemzedékek nőttek fel, jellegzetes, fanyar humorát és abszurd fordulatait ezer közül is felismerhetjük. Ámde az életmű jóval összetettebb és szerteágazóbb, mint azt elsőre gondolnánk. Az A38 Rejtő-estjén ezt a sokrétűséget villantjuk fel: férfi és nő örök párharcától a matrózélet viszontagságain át egészen az Idegenlégió személyiségérlelő megpróbáltatásaiig… 8

PIM

PROGRAMOK

Ne feledjétek: „Belépés díjtalan! Kilépés bizonytalan!” Rejtő Jenő életművét Kerekes Viktória és Lengyel Ferenc színművészek elevenítik fel Thuróczy Gergely szövegválogatása alapján. Az A38 Hajó és a PIM közös zenei-irodalmi estje Az estet az A38 Hajó YouTube csatornáján közvetítjük.

Március 11. csütörtök 19:00

PILINSZKY 100 #4.

Juhász Anna vendége Zalán Tibor költő A centenárium keretében egy videós sorozatot indítottunk, amiben kéthetente, csütörtök este Juhász Anna beszélget egy-egy vendéggel: íróval, irodalomtörténésszel, alkotóval, művésszel. Minden alkalommal 5-5 Pilinszkyhez kapcsolódó szót, fogalmat, gondolatot középpontba téve, így az év végére létrejön a Pilinszky centenáriumi szószedet. A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ együttműködésében jön létre.

PROGRAMOK

PIM

Március 23. kedd 19:00

Az Új Forrás Márciusi száma tematikus, Baktay Ervin indológus, fordító, író első dunai (zebegényi) indián tábora áll a szám közép pontjában, amelyről eredeti, először közölt dokumentumok (fotók, levelek, jegyzőkönyvek) mesélnek, kísérőszövegekkel ellátva. Baktay három eddig publikálatlan, a vadnyugatról szóló rádió előadása is megjelenik. Az „élő” lapszámbemutató vendége Hegymegi Kiss Áron (Nyílhegy) lesz, aki gyerekként együtt indiánozott Heverő Bölénnyel (Baktay indián neve). A számot bemutatja Csendes Toll (Jász Attila), az Új Forrás főszerkesztője. A tematikus számot illusztráló szövegek felolvasásában közre működik Fehérvári Péter színművész.

Március 25. csütörtök 19:00

PILINSZKY 100 #5. Juhász Anna vendége Szabó T. Anna költő A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ együttműködésében jön létre.

Fotó: Tábor 1937-ben a Kismarosi-szigeten, Heverő Bölénnyel (Baktay Ervin). Ismeretlen felvétele 

AZ ÚJ FORRÁS INDIÁN SZÁM BEMUTATÓJA

PIM

PROGRAMOK

Március 31. szerda 19:00

PIM ESTI EXTRA

Új vizeken… Írók és művészek Székely Aladár műtermében Ki volt Székely Aladár, honnan indult és hogyan lett a 20. század elejének egyik leghíresebb fotográfusa, többek között Ady és Móricz tisztelője és barátja? Műtermében írók és művészek fordultak meg, legtöbbjüket az ő portréin keresztül ismerjük ma is, jellegzetes pillantások, fejtartások és kézmozdulatok jellemzik munkáit, a portréfényképezés megújítása fűződik nevéhez. Tartsanak velünk, a kiállításban E. Csorba Csilla kurátor tart online tárlatvezetést. Április 6. kedd 19:00

OLVASSUK TRIANONT!

Anyag, szellem, lélek / Apponyi elindul a béketárgyalásra, Vizyné pedig spanyolmeggyet eszik Kosztolányi bravúrosan rejtette el az Édes Anna szövegébe a kor sorsfordító eseményeit. Az Apponyi-féle küldöttség Vízkereszt napján indul a béketárgyalásra, Vizyné pedig ezen a napon tudja meg, hogy Annának kérője akadt és akár el is veszítheti a lányt. Továbbra is Kosztolányi regénye mentén vizsgáljuk meg a trianoni eseményeket. A beszélgetésben szó lesz Apponyi Albert alakjáról és szerepéről a béketárgyalásokon, a később köré épülő kultuszról, illetve a magyar budapesti úrinőről, aki gyógyvizet iszik, szellemet idéz és cselédet tart.



Fotó: Gál Csaba (PIM)

A következő részben Szécsi Noémi író és Anka László történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa lesz a vendégünk. A beszélgetést Parádi Andrea irodalomtörténész, az Édes Anna-kiállítás kurátora vezeti. Április 8. csütörtök 19:00

PILINSZKY 100 #6. Juhász Anna vendége Erős Kinga kritikus, szerkesztő, a Magyar Írószövetség elnöke A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ együttműködésében jön létre.

PROGRAMOK

Április 11. vasárnap 15:00

SOR|TÖRÉS

Költészet mindenkinek

A magyar költészet napján indul a PIM új, verses sorozata, amelyben hónapról hónapra egy-egy klasszikus szerző versét hozzuk el. Bebizonyítjuk, hogy a vers elemzéseknek nem csak a magyarórán van helye. Hogyan keletkezett egy-egy nagy vers? Milyen életrajzi vonatkozásait ismerjük? Hányszor írta át a költő? Vagy éppen mit jelent ma és miért szeretjük még mindig ezeket a verseket? Rövid, izgalmas elemzések a magyar irodalom kimeríthetetlen verseiről. Az első videóban József Attila nagy klasszikusát, A Dunánál című verset mutatja be H. Bagó Ilona, a PIM muzeológusa.

Április 15. csütörtök 19:00

RÉZBŐRŰ VOLT AZ ALKONY online tárlatvezetés

Ha egyszer újra megnyithatjuk a múzeumot és fogadhatunk látogatókat, akkor már egy új kiállítás is várja önöket. Addig is tartsanak velünk! Wirth Imre, a kiállítás kurátora az online tárlatvezetésen a magyar indiánozás sokrétű történetébe vezeti be az érdeklődőket.

PIM

PROGRAMOK

Április 22. csütörtök 19:00

PILINSZKY 100 #7. Juhász Anna vendégei Czinki Ferenc író és Pallag Zoltán író A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ együttműködésében jön létre. Április 28. szerda 19:00

PIM ESTI EXTRA

Kik bújnak meg Kosztolányi figurái mögött? Ki volt valójában Édes Anna, Jancsi vagy a Moviszter? Parádi Andrea, a kiállítás kurátora rendhagyó online tárlatvezetés során izgalmas filológiai nyomozásba kezd, és felderíti Kosztolányi forrásait.

 Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

Parádi Andrea kurátor tart tárlatvezetést az Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállításban.

PROGRAMOK

KASSÁK MÚZEUM

Az esemény a jelzett időpontban megtekinthető az A38 YouTube csatornáján

„MI TALPUNKRA SZÖGEZTÜK AZ ORSZÁGUTAKAT S A NAP JÖTT VELÜNK AZ ÜRBEN ARANY MÉRFÖLDLÁBAKON” Kassák Lajos egy 1918-as verse után Séta a perifériákon címmel rendezzük meg az Árnyjátékok sorozat áprilisi eseményét az A38-on. A címválasztás Kassák életművének központi problémájára utal, vagyis a peremhelyzetek felfedezésére, az átmenetiségre, a marginális szituációk kutatására. A több mint hat évtizeden át húzódó, tematikusan és hangütésében is rendkívül változatos életmű ismert darabjaiból ugyanúgy válogatunk, mint az irodalomtörténeti emlékezetből teljesen kihullott költeményekből. A stílusbeli eltérések ellenére a megidézett vers- és prózarészletek a rögzítetlenség, a mozgásban levés, az időből kihullottság vagy a felfordulás tapasztalatát elevenítik meg. Az estet Kassák ismert költeményéből, a „sétálóversnek” is nevezett A ló meghal a madarak kirepülnek című szövegéből vett idézetek szövik át. A műben négy olyan térszerkezet fedezhető fel, amely az egész életműben vissza-visszatér, és így további, akár évtizedekkel később keletkezett versek is rendelhetők hozzá: a bejárható külvárosi táj; a csavargásra invitáló utak; a klasszikus toposz szerint a változást és az állandóságot egyaránt szimbolizáló vizek (Kassáknál elsősorban a Duna és a Balaton); valamint a forradalom, az ellenállás terei, Budapest utcái. Kassák Csavargók, alkotók című esszéjében azokról a hozzá hasonlóan autodidakta művészekről ír, akik „kiszakadtak a hétköznapok dzsungeléből és ők azok, akik átvergődni segítenek bennünket életünk külső és belső útvesztőin. Megátalkodott rendbontók és új törvényfogalmazók egyszemélyben.” Kassákkal köztes tereket járunk be, amelyek egyszer otthonosak, máskor fenyegetőek; hol vonzóak, hol menekülésre késztetnek. Együtt csavargunk a magyar avantgárd központi figurájával éjszaka a külvárosokban és gyalogszerrel Európa országútjain. Sztrájkoló munkások ezreivel bezúdulunk a körutakhoz és felszedjük az utcakövet. Hajón rejtőzve menekülünk a Dunán, hogy majd évtizedekkel később pecabottal a kezünkben órákig nézzük a mindig mozgásban lévő folyót. Dobó Gábor

KASSÁK MÚZEUM

PROGRAMOK

Április 13. kedd 20:00

ÁRNYJÁTÉKOK

Kassák Lajos: Séta a perifériákon A szöveget válogatta és szerkesztette: Dobó Gábor és Szikra Renáta Közreműködik Hajdu Tibor és Hunyadi Máté színművész, valamint a PIM az A38 Hajón sorozat rezidensei: DJ Lee n’gum vizuálja és az ATMO instrumentális jam sessionje. A zenekar tagjai: Usztics Péter – gitár, Antal Gábor – billentyű, Gyarmati Gábor – basszusgitár, Baki József – dobok Helyszín: A38 Hajó Az A38 Hajó és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös zenei-irodalmi estje

 Fotó: Hajdu Tibor

 Fotó: Hunyadi Máté

PROGRAMOK

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM

OSZMI

Minden esemény a jelzett időponttól lesz megtekinthető felvételről és bármikor visszakereshető az OSZMI YouTube csatornáján.

Március 12. péntek 10:00

Kétszáz éve nyílt meg az első magyar nyelvű kőszínház A kolozsvári Farkas utcai színház 1821. március 12-én, vagyis éppen 200 éve nyitotta meg kapuit. Jelentősége a magyar színháztörténetben vitathatatlan, hiszen a történelmi Magyarország első kőszínházaként kiemelkedő szerepet játszott a magyar nyelvű színjátszás folyamatosságának fenntartásában és a drámai hagyományok ápolásában. Időutazásra hívjuk az érdeklődőket, melynek keretében számos érdekességet hallhatnak a színház épületéről, műsoráról, jelentősebb igazgatóiról és színészeiről. Közreműködik: Bartha Katalin Ágnes színháztörténész, Kolozsvár Huber Beáta színháztörténész, Budapest



Fotó: A kolozsvári Farkas utcai színház (OSZMI)

OSZMI

PROGRAMOK

Március 19. péntek 10:00

„Herceg a vasfüggöny mögül” – Szubjektív tárlatvezetés a Róna Viktor-kiállításban Róna Viktor (1936–1994) a magyar tánctörténet rendkívüli egyénisége. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról soha korábban nem született kiállítás, részletes életrajzát sem írták meg eddig. A kiállítás a táncos rendkívüli sorsát, gazdag életútját követi végig. Közreműködik: Gara Márk tánctörténész, kísérőnk a tárlat kurátora, Halász Tamás



Fotó: Halász Tamás (OSZMI)

Március 20. szombat 10:00

Fényből szőtt mesék Új sorozatunk elsősorban óvodás korú gyerekek és szüleik számára kínál kellemes perceket egy-egy szombat délelőtt, mely során a mesék és a muzsika világában barangolunk, továbbá sokféle ötlettel segítjük a kézműveskedni vágyókat. Helyszínünk egyelőre a virtuális tér, ám szeretnénk mielőbb a Bajor Gizi Színészmúzeumba visszaköltözni.

Közreműködik: Kecskés Karina színész, drámapedagógus és Fehérváry Lilla előadóművész

 Fotó: OSZMI

PROGRAMOK

OSZMI

Március 27. szombat 9–18:00

Színházi világnap A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy hatá rozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt. Intézményünk az alábbi programokkal tiszteleg e jeles nap előtt: 9:00

12:00 15:00

18:00

Virtuális kalandjáték Bajor Gizi emlékszobájában A játék elérési linkjét az esemény előtti napokban tes�szük közzé Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/oszmibp/ Új virtuális kiállítás: Márkus László Az online tárlat az alábbi linken lesz elérhető: https://oszmi.hu/index.php/po/virtualis-kiallitasok Kulisszák között Szubjektív tárlatvezetés a Bajor Gizi Színészmúzeum állandó kiállításában Közreműködik: Takács Kati színművész és Gajdó Tamás színháztörténész Budai Nagy Antal levelesládája (felolvasószínház) Részletek a Kós Károly drámájának 1937. évi vígszínházi bemutatójáról folytatott levelezésből Közreműködik: Papp Kinga Lívia, az OSZMI munkatársa és Hirtling István színművész



Fotó: Takács Kati, Stekovics Gáspár felvétele  Fotó: Hirtling István, OSZMI

Április 17. szombat 10:00

Fényből szőtt mesék A gyerekeknek szánt zenés sorozat egy újabb mesével és kézműves meglepetéssel várja az érdeklődőket. Április 29. csütörtök 10:00

A tánc világnapja „Herceg a vasfüggöny mögül” – Szubjektív tárlatvezetés a Róna Viktor-kiállításban

Közreműködik: Szakály György táncművész, kísérőnk a tárlat kurátora, Halász Tamás 

Fotó: Halász Tamás (OSZMI)

MÚZEUM MÁSKÉPP Online

Múzeumpedagógia / PIM

INTÉZMÉNY NEVE

2021. 2018. 03.01 09.01 04.30. — 10.31. 19

MÚZEUMPEDAGÓGIA

1848 – NAGYON MÁSKÉPP😊

A március 15-i ünnepség minden oktatási intézményben elmaradhatatlan program beláthatatlannak tűnő idők óta. De mit lehet tenni, ha egy vírus minden mással együtt alapvetően megváltoztatja, hogyan lehet ünnepelni és nem csekély módon beszűkíti lehetőségeinket? Persze ott az online tér, ami egyszerre csodálatos, mert lehetővé teszi a kapcsolattartást, és veti fel a vele járó fajsúlyos szakmai és emberi problémákat. Hat közgyűjtemény még tavaly nyáron, két hónapon keresztül „örömmunkával” létrehozta a Thinglink felületén a Kapocs című online tárlatot, egyfajta összközgyűjteményi legót, ami hihetetlen mennyiségű, izgalmas anyagot kínál – jellemzően a 19. századból – felfedezőjének összerakásra. A Kapocs egyik „állomása” egy 19. századi Pest-Buda térkép, ahol a március 15-i események egyes állomásait lehet bejárni. De miért lehet ez érdekes? Mit lehet mondani egy olyan napról, annak szereplőiről, ami / akik a minden évben esedékes ünnepen kiszámítható módon újra és újra elmesélődnek / felbukkannak? A válasz persze az, hogy elképesztően sok mindent. Mert ki firtatná, hogy hány centiméter magas volt a forradalom egyik legismertebb alakja, Petőfi Sándor? Ahogyan ki kérdőjelezné meg az ő személyének vezető szerepét? Vagy éppen ki gondolna bele, vajon hogyan jutottak át Pestről Budára a lelkes forradalmárok, ha nem volt még híd, ami összekösse a két várost? S vajon miért aludt Táncsics Mihály? Hogyan nézhetett ki a korabeli város? A Nemzeti Múzeum szomszédságában lévő fogadót miért hívták Két pisztolynak? Megannyi kérdés, s a válaszok abban segítenek, hogy ez a nap ne egy távoli, megfoghatatlan, idegen, bemagolandó anyag legyen, hanem élő, fontos, szerethető, esendő, vicces, minket is meghatározó történelmi esemény.

PIM

MÚZEUMPEDAGÓGIA

A Nemzeti Múzeum múzeumpedagógusaival az online térben, a Kapocs felületén március első két hetében ingyenes, élő online „tandem-vezetéseket” tartottunk, hogy idén más, s talán izgalmas is legyen az ünnep.

ALKOSS TERET!

Online megnézhető szakmai beszélgetések a PIM új múzeumpedagógiai teréről 2020 májusa óta a kiállításainkba érkező látogatók nagy része meglepetten tapasztalhatta, hogy a tárlatok végén egy tágas és fényes terembe toppan, rombuszmintás padló szőnyeggel, amfiteátrumszerű, félkörös emelvénnyel, különböző magasságokra állított fregolikkal, plexikubusokból és lépcsőelemekből épült installációkkal. Ez az új múzeumpedagógiai terünk. A célunk az, hogy látogatóink a tárlatokból egy minden elemében átalakítható alkotóhelyre érkezzenek, a PIM új múzeumpedagógiai „műhelyébe”, amely életkortól függetlenül a tér interaktív pontjain és alkotásain keresztül hívja párbeszédre, együttgondolkodásra, egyéni elmélyülésre felfedezőjét (olvasóját). Az Alkoss teret! beszélgetéssorozat alkalmaival a tér koncepcióját és lehetőségeit boncolgatjuk különböző tudományterületek és szakmák képviselőivel: pedagógusokkal, drámapedagógusokkal, színháztudósokkal, filmesekkel, építészekkel, múzeumi kurátorokkal. Hogyan értelmezzük, használjuk ezt a fantasztikus lehetőségekkel kecsegtető teret? Hogyan válhat színpaddá és alkotótérré? Hogyan segíti a belépőt abban, hogy megpihenjen és reflektáljon a látottakra? Hogyan is válnak a legkülönfélébb értelmezések a tér alakítójává, és ezáltal hogyan tehet hozzá mindenki a kiállításokról és a múzeumról folyó párbeszédhez? Ezekre a kérdésekre keressük a választ, miközben sok fontos szempontról hallhatunk.

INTÉZMÉNY NEVE

CSINÁLD MAGAD – ONLINE TÁRLATOK MINDENKINEK avagy a Thinglink elviselhetetlen könnyűsége

Ha érdekli, hogyan lehet költségek és lényegében technikai tudás nélkül bárkinek igencsak látványos, de ami még talán ennél is fontosabb, hihetetlenül könnyen és élvezetesen alakítható, személyre szabható online teret építeni, tartson velünk és nézze meg rövid, közérthető támogató videóinkat a Thinglink felületén. S hogy mire jó egy ilyen online tér? Tulajdonképpen bármire, például projektmunkák keretét adhatja, erős motiváló eszköz a diákok számára egyszerű használhatósága és azonnali, lenyűgöző vizuális eredményei, megoldásai miatt. A Thinglink platform egyszerre támogatja a csoportmunkát, fejleszt digitális kompetenciákat és teszi látványosan bemutathatóvá egy-egy diákcsapat kreatív feladatmegoldásait, ötleteit, viszonyulásait a kiválasztott témához. Ha bármi kérdése lenne, örömmel állunk rendelkezésére!

PIM

KIÁLLÍTÁSOK

PROGRAMOK

IDEIGLENESEN ZÁRVA

Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Emlékmúzeum Jókai Emlékszoba Kassák Múzeum OSZMI - Bajor Gizi Színészmúzeum

2021 23

KIÁLLÍTÁSOK

PIM

„RÉZBŐRŰ VOLT AZ ALKONY” A magyar indiánozás nyomában

Ideiglenesen zárva

Az indián mint metafora, életalakító tényező, gyerekkori emlék nemzedékek sorát kötötte össze, azok közé az alapszavak közé tartozott, amikhez szinte mindenkinek fűződött valamilyen érzelmi viszonya. Ha körül kellett írni, akkor barátságról, hősiességről, erkölcsi nemességről, természetszeretetről, hűségről beszéltek. Ez a nyelvben megőrzött hagyomány, ami erősen kötődött a veszélyeztetettséghez, a vereséghez, föld- és jogfosztáshoz, megaláztatáshoz, a túlerővel szembeni elbukás mitológiájához, mára szinte teljesen elenyészett. Míg korábban nemzedékek nőttek fel indián regényeket olvasva, és így áthagyományozódott a közös sors, a szabadságvágy eszménye, a történelmi múlt tapasztalata, mára mindezek, az indián regények feledésbe merülésével is, lassan kihullnak a nyelvünkből. A kiállítás ennek a folyamatnak abban a pillanatában szeretne nyomot hagyni, amikor éppen „még minden megvan”. Élnek még, akik Borvendég Deszkáss Sándornak (Fehér Szarvas) a múlt század negyvenes éveiben megjelent indiánkönyvei nyomán a cserkészet és az indiánozás vonzó világától sohasem szakadtak el, nem merültek feledésbe Baktay Ervin dunakanyari indián– cowboy táborai, és a mai napig élő hagyomány a Cseh Tamás és barátai által 1961-ben életre keltett bakonyi indiánozás, de számos indiánozó magányosan, vagy épp a magyar hagyományőrzéssel összefüggésben ápolja az indiánkultuszt. A szerteágazó ösvényeken a gyerekkor indián hőseitől a felnőttkor döntésein át idézetnyomok vezetnek a megőrzött rézbőrű alkonyokig. Kurátor: Wirth Imre Látvány: Mihalkov György 24

 Fotó: Főnök (Heverő Bölény), Baktay Ervin a tipi előtt, 1936. Ismeretlen felvétele

PIM

KIÁLLÍTÁSOK

 Fotók: Birtalan Zsolt (PIM)

ÉDES ANNA / KOSZTOLÁNYI TRIANON 100

Ideiglenesen zárva

A kulturális köztudatban Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye az egyik legismertebb irodalmi alkotás azok közül, amelyek a száz évvel ezelőtti apokaliptikus időszakban játszódnak: története a kommün bukásától egészen 1922 őszéig tart, amikor „Csonka-Magyarországot fölvették a Népszövetségbe”. A regényben hol egyértelműen, hol utalások szintjén jelennek meg a történelmi események, a cselekmény díszletéül szolgáló, időrendi alapossággal megalkotott tabló mégis töredezett, hiányos. Kosztolányi Dezső 1920-ban Vérző Magyarország címmel irredenta antológiát szerkesztett. Halála előtt, Márai Sándor nekrológja szerint, már betegen és csüggedten azt mondta: „a magyar író Trianonba hal bele.” Ennek az elbeszélhetetlen traumának az elbeszélése haláláig foglalkoztatta. A tárlat rendhagyó módon egyetlen irodalmi mű világán keresztül mutatja be a száz évvel ezelőtti korszakot, és idézi fel Trianon emlékezetét: a történelmi hátteret, a máig velünk élő legendákat és tényeket, a regény keletkezéstörténetét, az alkotásmód sajátosságait, az író szerepvállalásait és útkeresését a történelem szédületében. Kurátor: Parádi Andrea Látványtervező: Széki András Digitális installáció: Kiégő Izzók



Fotó: Gál Csaba (PIM)

PROGRAMOK

ÚJ VIZEKEN…

Írók és művészek Székely Aladár műtermében

PIM

Ideiglenesen zárva

Székely Aladár – a 20. századi magyar portréfényképezés útját meghatározó fotográfus – 150 éve született. Gyula és Orosháza után 1899-ben Budapesten nyitott műtermet, előbb a Mária Terézia téren (ma Horváth Mihály tér), majd 1910-től a Váci utca 18-ban lévő bérház legfelső emeletén berendezett modern, otthonos műtermébe (is) várta az arcképre vágyókat. Hogy az ide betérők mit láttak, csak töredékesen tudjuk. Halvány pasztell falakat, szép tapétákat, értékes festményeket, enteriőrszerűen berendezett sarkokat, kis bútorokat és egy elegánsan öltözött, udvarias, izgatottan viselkedő empatikus urat, a fényképészt. Hogy kik jártak a régi ízléssel szakító, nemzetközi tapasztalatra szert tevő, minden újításra kész művészi fényképészhez, a megmaradt fotók segítségével részben rekonstruálhatjuk. Arisztokraták és polgárok, hazaiak és külföldiek, legfőképpen pedig írók és művészek, Ady és barátai, a Nyolcak festői, a Nemzeti Színház művészei, zenészek és táncosok látogatták a stúdiót, akik barátságukba fogadták a fotóst, és akiket ő örömmel szolgált, támogatott. Küldetésének tekintette, hogy portréfotográfiáin a művészek vonásait, egyéniségét megragadja, a jövőnek megőrizze. Kiállításunk arra vállalkozik, hogy ismert és eddig nem publikált képek segítségével betekintést engedjen a művész személyes életébe, a műteremben folyó alkotómunka kisebb műhelytitkaiba, nem utolsó sorban pedig több mint 100 fotó segítségével felrajzolja a Székely dinasztia három és fél évtizedes működésének jellemző vonulatait. „Képtermelő”, szelfiző korunkban is érdemes elmélyülni a részletgazdag eredeti üvegnegatívok, kontaktok világába, szembenézni Adyval, Babitscsal, Kosztolányival, ellesni gesztusaikat, szemet hunyni pózaik felett, tanulmányozni öltözéküket, s értékelni azt, aki ezt a szellemi univerzumot az utókor számára megteremtette.

Kurátor: E. Csorba Csilla, Kovács Ida Látvány: H. Kocsis Annamária Grafika: Kaszta Dénes 26

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

PIM

KIÁLLÍTÁSOK

„KI MONDANÁ, HOGY E HELY CSATATÉR?”

Régészeti kutatások a segesvári harctéren 2018–2019 Segesvár neve az 1849. július 31-én, a Józef Bem és Lüders orosz tábornok csapatai között lefolyt ütközet után került fel a magyarok mentális térképére. Tudjuk róla, hogy itt zajlott a „segesvári csata”, amelyben eltűnt a szabadságharc ikonikus alakja, a költő Petőfi. Ami a korban egysoros újsághír volt – „…koszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett” – talán éppen a világosi fegyverletétel időbeli közelsége miatt, az idők során tragédiává nőtt: az egyszerű honvéd tömegsírból nemzeti gyászhely lett. 2018–2019-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös projektjeként – a konfliktusrégészet módszertanát segítségül hívva – fémkeresős terepkutatás indult a csata lefolyásának megismerésére. Mintegy 400 lelet, többségében orosz, illetve magyar lövedék GPS-pontjait sikerült térképre vinni, ballisztikai számítások alapján meghatározni az ütközet gócpontját, és Bem vakmerő, a háromszoros túlerőben lévő, jól kiképzett orosz sereget megtévesztő, átkaroló hadműveletének lenyomatait a valós tereppontokon azonosítani. Számos hadászati, katonai viseleti emlék jelzi a hadműveletben részt vevő magyar és cári katonai alakulatok konkrét mozgását. Csaták múzeumi bemutatása általában akkor indokolt, ha azok a nemzeti történelem valamilyen fontos, jelentősnek tűnő fordulópontjához kötődnek. A Fehéregyháza–Segesvár közti hadi események nem ilyenek voltak, de kultikussá tette őket Petőfi eltűnése és összemosódtak az emlékezetben a hamarosan bekövetkező katonai összeomlással, a szabadságharc bukásával. Petőfi maradványainak felkutatása, személyének azonosítása, „megkeresése” tehát ebben az értelemben nem volt cél, bár az ütközet tömegsírjainak meghatározása és esetleges feltárása hosszabb távon illeszkedhet a magyar csatatérrégészet trendjeibe. Végső, méltó nyughelyükre kerülhetnének a segesvári csata ma ismeretlenül, jeltelenül elföldelt áldozatai,

Ideiglenesen zárva a mintegy 1200 magyar halott. A kutatás segítségével rekonstruálhatóvá vált a csata lefolyása, olyan részletek, amelyeket eddig csak visszaemlékezésekből ismertünk. Több éves munka eredményeként olyan történeti emlékek kerültek elő és váltak bemutathatóvá – tüzérségi fegyverek maradványai, ágyúállások stb. –, amelyek fontos és látványos rekvizitumai lehetnek a múlthoz való kötődésnek. A számba vehető, csatatereket bemutató, kitűnő nemzetközi példák jelzik, hogy maga a helyszínrekonstrukció, a valamikori történeti táj megjelenítése értékké válhat. A kamaratárlat helyszíni felvételek, térképek, archív fotók, visszaemlékezések és képzőművészeti ábrázolások segítségével áttekinti a kutatástörténetet, a ma látható emlékhelyeket. Nem utolsósorban arra válaszol, hogyan alakították át az ütközetről szóló tudásunkat a térképre vitt leletekből származó információk, mit tehet hozzá a régészet a köztudatban elsősorban irodalomtörténeti problémaként élő kérdéshez: hol halt meg Petőfi? Kurátor: Kalla Zsuzsa (PIM), Polgár Balázs (HM-HIM) Látványterv, grafika: Széki András Szakértő: Kemény Krisztián (HM-HIM)

 Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

KIÁLLÍTÁSOK

PIM // ADY EMLÉKMÚZEUM

„KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG…” Petőfi választásai

Petőfi Sándor jóval többet jelent, mint egy valaha élt költő: a költészet megtestesülésének számít. Bár műveinek ismerete manapság visszaszorult, az alakja köré fonódó legendák szinte önálló életet élnek, ami nem is csoda, hiszen Petőfi már költői indulásától kezdve mitizálta életrajza bizonyos elemeit. Tudatosan utánozta öltözködésével, viselkedésével és témaválasztásával Csokonai Vitéz Mihályt, azonban túlnőtt a nagy elődön: időtlenné vált költői tekintély maradt. Portréi, allegorikus ábrázolásai nyomán ikonná merevedett, különböző előjelű politikai ideológiák képviselői számára lett felülbírálhatatlan hivatkozási pont. Kiállításunk arra tesz kísérletet, hogy a kultuszt félretéve, ugyanakkor annak ismeretében mutassa be rövid, ám zsúfolt életútjának nyitottságát, választási lehetőségeinek dilemmáit, s az utóélet

Ideiglenesen zárva

formálta, leegyszerűsített személyiség helyett bonyolult emberi, költői szerepeit vázolja fel. A kiállítás azt a folyamatot mutatja be, melynek során a Petrovics Sándor nevű gyermekből az lett, akit egy szóval jellemezhetünk: PETŐFI. Az eredeti koncepciót kibontva megismerkedhet a látogató Petőfi származásának, rokonságának adataival és a Pilvax nemzedéke, a márciusi ifjak alakjaival, majd a Petőfi-fordítástengerben barangolhat az érdeklődő. A kiállítás kiemelkedő új pontja Szendrey Júlia emberi alakjának és írói életművének bemutatása egy önálló kiállítási szobában. Az Év Kiállítása, 2011

Kurátor: Kalla Zsuzsa, Mészáros Zsolt Szakértő: Gyimesi Emese, Szilágyi Márton Látvány: Mihalkov György

ADY EMLÉKMÚZEUM „NINCSENEK ITT MÁR FARSANGI HAJNALOK”

 Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

Ideiglenesen zárva

Ady és Csinszka pesti lakása

Ady és Csinszka lakásából 1977-ben lett kiállítóhely. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai három szobában varázsolták vissza azt a miliőt, mely Ady idejében fogadta a vendégeket. Innen szállították be egyre súlyosbodó betegsége miatt a költőt a Liget Szanatóriumba, ahonnan már nem térhetett vissza otthonába. Kurátor: Benkő Andrea 28

JÓKAI EMLÉKSZOBA

KIÁLLÍTÁSOK

JÓKAI EMLÉKSZOBA „AKÁRMERRE VEZESSEN AZ, NAGY IDŐK KEZDŐPONTJA VOLT, S SZÍV KELLETT HOZZÁ...”

Másodszor érkezik el a tavasz úgy, hogy sem a természet újjáéledését nem láthatjuk, sem az 1848-as márciusi napokra emlékező nemzeti ünnepet nem köszönthetjük a svábhegyi Jókaikertben. A közös ünneplést, a friss tavaszi illatokat, az újra felhangzó madártrillákat ugyan nem helyettesítheti, de az emlékezésre méltó mód, ha elolvassuk Jókai Mórnak a szabadságharc után először nyomtatásban megjelent műveit. Jókai 1849-ben az év második felét Tardonán, a Bükkben töltötte, kerülve a találkozást a hatóságokkal. Visszatérve Pestre a következő évben már jelentek meg írásai, igaz, először álnévvel, Sajó aláírással láttak napvilágot Szilágyi Sándor lapjaiban. Hamarosan kötetben is olvashatók, Heckenast Gusztáv kiadásában Forradalmi és csataképek 1848–1849-ből címmel (1850). Ezt követte az Egy bujdosó naplója – Novellák a forradalom utáni időkből (Geibel Ármin, 1851).

Az elbeszéléseket kedvezően fogadta a közönség, hamarosan németül is kiadták, majd angol nyelvű válogatás is megjelent néhány év múlva. A hősi és tragikus napok felidézésével olvasóinak segített enyhíteni az 1850-es évek komor hangulatát, ezek az írások nagyban hozzájárultak későbbi népszerűségéhez. Az 1860-as évektől kezdve megjelenő regényeiben szintén visszatérő téma a szabadságharc, de főhősei egyre inkább a fennálló társadalomból kivonulva, egy saját maguknak teremtett világban – legyen az sziget, kert, távoli világrészek messzi tájai – keresik boldogulásukat. Az egykori márciusi ifjakhoz tartozó írónak pedig, bárhogy is alakult később a sorsa, ezek a tavaszi napok életének meghatározó eseményei voltak. Parragi Márta

Az Emlékszoba 2021. március 15-től ideiglenesen zárva tart.

KERTÉSZ VAGYOK, ÉS EZ BÜSZKESÉGEM Jókai Mór a Svábhegyen

Kurátor: Parragi Márta Látvány: Kemény Gyula Tipográfia: Gaál Réka 29

KIÁLLÍTÁSOK

KASSÁK MÚZEUM

KASSÁK!

Ideiglenesen zárva

A Kassák Múzeum 2011 óta új állandó kiállítással várja látogatóit. A tárlat átfogó képet nyújt a magyar avantgárd nagy alakjának sokoldalú munkásságáról, szerkesztői, képzőművészeti és írói tevékenységéről, közéleti szerepeiről. A korabeli dokumentumok, kiadványok, képzőművészeti alkotások segítségével végigkövethetők Kassák munkásságának kiemelkedő állomásai és életútjának személyes vonatkozásai. Kassák szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerében és gazdag szépirodalmi, publicisztikai munkásságában szemléltető ábrák segítik eligazodni a látogatót. Az egyes témakörök még több illusztrációval és magyarázó szöveggel digitális formában is tanulmányozhatók. 

Fotó: Gál Csaba (PIM)

KIÁLLÍTÁSOK

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM

HERCEG A VASFÜGGÖNY MÖGÜL

Ideiglenesen zárva

Róna Viktor-emlékkiállítás

Róna Viktor (1936–1994) a magyar tánctörténet rendkívüli egyénisége. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról soha korábban nem született kiállítás, részletes életrajzát sem írták meg eddig. A pesti kispolgári művész miliőből származó, s idővel a világ legrangosabb művészei, politikai vezetői közt is otthonosan mozgó Róna története, mint mondani szokás: „kész regény”. A kiállítás a táncos rendkívüli sorsát, a számára megadatott mindössze ötvenhét életév történetét beszéli el, értelmezve azt a maga korában, felvillantva fontos összefüggéseket. Róna halála után hagyatéka az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumába, Európa egyik legnagyobb tánctörténeti gyűjteményébe került. Rudolf Nurejev, Margot Fonteyn, Maurice Béjart, Alicia Alonso – csak néhány név a nemzetközi táncnagyságok közül, akikkel Róna együtt dolgozott, s akiknek személyes emlékeit őrzi hagyatéka. A névsor nem akármilyen nevekkel folytatódik, ha szélesebbre nyitunk: John F. Kennedy, Ho Si-Minh, Pablo Picasso, II. Erzsébet, Yehudi Menuhin… a magyarok közül Karády Katalin, Latabár Kálmán, Honthy Hanna, Juan Gyenes, Salamon Béla, Csortos Gyula – Róna lelkes, elismerő közönsége voltak mindahányan. Művészbarátai közé tartozott Keleti Éva, Kovács Margit, Féner Tamás, Psota Irén vagy Horváth Ádám. Táncművész alkotótársai, partnerei, növendékei sorából pedig csak tallózni lehet: Orosz Adél, Rácz Boriska, Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Ugray Klotild, Szarvas Janina, Pártay Lilla, Szumrák Vera, Kékesi Mária, Keveházi Gábor, Forgách József, Seregi László, Szakály György, Harangozó Gyula, Lőrinc György… A tárlat szinte teljes egészében az OSZMI gazdag gyűjteményéből válogat, reflektálva a személyes emlékezetre, művészi ön- és énképre is. A kurátorok partnerül hívták Róna életének fontos tanúit, kollégákat, barátokat: elsősorban az örök partnert, Orosz Adélt, s a közeli barátot, Keleti Éva fotóművészt, akik elvállalták a kiállítás megnyitását is. A Herceg a vasfüggöny mögül című kiállítás a művész élettörténetét, annak legfontosabb korszakait bemutatva idézi fel Róna gyerekkorát, tanulmányait, legfontosabb szerepeit, nemzetközi pályafutását gazdag fénykép- és dokumentumválogatás segítségével. A tárlat alkalmából Róna Viktor alakját megörökítő kötet is megjelenik. Kurátor: Halász Tamás Főmunkatárs: Bánóczy Varga Andrea Látvány: Csanádi Judit, a másik Kiss Gabriella Tipográfia: Czeizel Balázs

Fotó: OSZMI 

KIÁLLÍTÁSOK

OSZMI

BÁCS FERENC-EMLÉKKIÁLLÍTÁS (1936–2019)

Ideiglenesen zárva

Nyolcvanhárom éves korában, 2019. április 16-án elhunyt egyik legnépszerűbb színművészünk, Bács Ferenc. Halálának első évfordulóján kamarakiállítással idézzük meg szokatlan pályafutását. Tizenhét, Marosvásárhelyen töltött esztendő után érett színészként települt át Magyarországra és vált az ország egyik kedvencévé. A színpadon ő volt Csehov Ivanovja, a Fáklyaláng Görgeyje, a My Fair Lady Higgins professzora. Kellemes modora, megjelenése, kulturált viselkedése vonzóvá tette, szép orgánuma film- és szinkronszerepeiben is érvényesült, neve a fiatal generáció tagjai előtt sem cseng ismeretlenül. A tárlat sokoldalú művészetének állít emléket. Kurátor: Sipőcz Mariann Látvány: Juhász Tibor 

Fotó: Gál Csaba (PIM)

SZÉP HÁZ, NAGY PARK KÖZEPÉN...

Ideiglenesen zárva

Bajor Gizi 1933. július 7-én kötött házasságot Germán Tibor gégészorvossal, akivel új otthonba költözött a Németvölgyi útra, a későbbi Piłsudski, a mai Stromfeld Aurél utcába. A Beyer család eredetileg földszintes házát Országh Béla tervei szerint alakították át nagystílű villává. Bajor Giziék otthona csakhamar a budapesti művészvilág kedvelt találkozóhelyévé vált. Déryné Széppataki Róza azt írta naplójában, hogy „a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, nagy park közepén – ott élnének együtt és egymással, amikor nincsenek színházban.” Gobbi Hilda, amikor több évtizedes munka után Bajor Gizi villájának minden szegletét színháztörténeti emlékhellyé alakította, így sóhajtott fel: „Szép nagy ház, park közepén – talán olyan, amilyennek Déryné megálmodta. Végre együtt vannak, egymás között – hisz már nincsenek a színházban. Remélem, boldogok.” A kiállítás Bajor Gizi és Gobbi Hilda pályáját, valamint a Bajor Gizi Színészmúzeum történetét mutatja be.

KULISSZÁK KÖZÖTT

Ideiglenesen zárva

A tárlat a színházi alkotófolyamatot bemutatva vezeti végig a látogatót a magyar színháztörténet kiemelkedő pillanatain, felidézve a színházművészet felejthetetlen alkotóit. Megismerhetünk minden kulisszatitkot a mű megszületésének pillanatától a próbákon át a premierig. A kiállítás záró része az előadás utáni színészéletbe enged bepillantást. Az emeleten kapott helyet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumának kiállítása is. 32

PIM REFLEKTOR // Címlapon Beszélgetés Sidó Anna művészettörténésszel Kikről mintázta Kosztolányi Dezső az Édes Anna alakjait? Más gangok, más szobák: írólakások egykor és most Kassák Múzeum Mesemúzeum OSZMI/Bajor Gizi Színészmúzeum Barangoló/ Vidéki múzeumok DIA ajánló

CÍMLAPON

2021 KÖLTÉSZET NAPJÁRA József Attila pünkösdi kirándulása, gramofonnal

A fényképfelvétel, amely a Tisza-part egyik töltésén, Hódmezővásárhelytől nem messze készült, nem ismeretlen a József Attila-fotókat kedvelők körében. Füvön pihenve, verőfényes tájban látjuk a felszabadultan mosolygó költőt, jobbján a büszke tartással pózoló, nevető József Jolánt, szorosan mellette Bányai Lászlót, a kép bal szélén pedig Szász Ferencet. 1930. június 8. pünkösd napja, vasárnap van. A füvön gramofon, lemezek. A társaság ös�szeszokottnak tűnik. Pedig Szász Ferenc hódmezővásárhelyi fiatal újságíró ezekben a napokban találkozott legelőször József Attilával, ahogyan később, egy 1945-ös cikkében írja: „Amikor 1930-ban Hódmezővásárhelyen egy nyári estén megismerkedtem vele, még mint tanárjelölt mutatkozott be.” A szintén hódmezővásárhelyi Bányai László író, újságíró, dalszövegíró sem mondhatta volna el magáról, hogy sokkal régebbről ismerné Attilát, hiszen ugyancsak 1930-ban, a helyi Tisza Szálló különtermében, május 31-én mutatták be őket egymásnak, alighanem ugyanakkor, mint Szászt. József Attila és Bányai kapcsolata, mondhatnánk, hogy szükségszerűen, a későbbi években szorosabbra fűződött. Sógorok lettek, Bányai ugyanis néhány hónap múlva, 1930. december 21-én feleségül vette József Jolánt, aki nemrég vált el Makai Ödön tehetős ügyvédtől, József Attila gyámjától, a József család anyagi támaszától. Jolán és Bányai házassági tanúja Attila és Karinthy Frigyes voltak. Ismeretes, hogy Makai korántsem távozott a családból, hiszen – Jolán egyetértésével – hamarosan József Etelkát vette nőül, hogy a házasságból utóbb három közös gyermek szülessen. A fényképen szereplők tehát, ami magánéletüket illeti, mozgalmas, mondhatnánk viharos hónapokat, éveket tudhatnak maguk mögött. Igaz ez József Attilára is, aki 1928 végén kénytelen végleg lemondani szerelméről, Vágó Mártáról, s éppen 1930-ban kezd közös életet Szántó Judittal. A képen azonban mindez hogyan is érződhetne? A néző kikapcsolódni vágyó fiatalokat lát a berobbanó nyárban. Vajon mit hallgatnak? Divatos slágereket? Esetleg komolyzenét? Nagy Lajos, aki pályatársként, atyai barátként gyakran időzött együtt a költővel, megfordult a hódmezővásárhelyi Makai-házban is, és egy ízben felkeltette érdeklődését a család új gramofonja. A menekülő emberben olvashatjuk: „Egy este többen voltak náluk vendégek, Makai megszólaltatta a gramafont. Volt három Saljapin-lemez is: a Faust-ból a bordal, a szerenád, azután az Ej uhnyem kezdetű orosz dal. Minden énekszakértő tudja, hogy Saljapin egyike volt a világ legnagyobb énekeseinek, hangja gyönyörű volt, hangképzése tökéletes, énekművészete eszményi. A lemezeket még nem sokat használták, gyönyörűen zengett Saljapin hangja.” Vagy mégis inkább vidám, vérpezsdítő, netán elandalító zene szólt a gramofonból? Lehet, hogy a Tisza-parti kiránduláson a zenehallgatás előtt vagy után Attila is énekelt? Szép, mélyzengésű hangja volt, Vágó Márta nem egyszer hallgatta csodálattal, amint szüleivel és barátaikkal közösen, 1928 nyarán tett ürömi kirándulásaik alkalmával a „Ha én nálad lehetnék, a kertészed 34

PIM REFLEKTOR

CÍMLAPON

lehetnék, mindjárt meggyógyulnék…” és a „Hosszú az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora” kezdetű népdalokat adta elő, mindenki örömére. „Csak úgy hunyorgott a fényben, szimatolva, mint egy kölyökkutya, szinte félve bámult a boldog, fényben fürdő, szabadra nyitott tájba” – emlékezett vissza túráikra közel másfél évtized távlatából Márta. 1929-ben és ’30-ban a költő több ízben, olykor hetekig, hónapokig Hódmezővásárhelyen vendégeskedett a Makai családnál. Nővérével, illetve a barátokkal a szabadban tett közös kiruccanásaik sokáig éltek József Jolán szép emlékei között: „Kirándulásokat rendeztünk a Tisza mellé, és néztük a vizet, mint gyermekkorunkban a Dunát. Aztán leheveredtünk a fűbe, és bámultuk a kék eget.” Az utókor számára különösen becsesek a derű perceit idéző József Attila- fotók, hiszen vizuális emlékezetünk számára különös módon ismerősebbek a költő befelé fordulást, komorságot, magányosságot sugalló arcképei. Nem tudjuk például elfelejteni utolsó portréinak egyikét, amelyen megtört tekintete kimondhatatlan bánatot tükröz. Talán ez a fotográfia szólította meg Déry Tibort is, amikor így írt: „Nedves, fénylő szemhéjaival a költészet jelképes alakjává lett.” Kovács Ida

 Fotó: József Attila pünkösdi kirándulása, gramofonnal PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

BELÉPÉS EGY HAGYOMÁNYBA

PIM REFLEKTOR

BELÉPÉS EGY HAGYOMÁNYBA Sidó Anna művészettörténész tíz éve a PIM muzeológusa, 2020 végétől pedig a Művészeti, Relikvia- és Fotótár vezetője. Ennek apropóján mesélt az ide vezető útról, a tárral kapcsolatos terveiről, az ott zajló munka mindennapjairól és arról, hogy miért egy Petőfi-portré az egyik legabszurdabb tárgy a gyűjteményben. Kanyarodjunk rögtön a kezdetekhez. Mikor, milyen úton kerültél a PIM-be? Mindig vonzott a művészettörténet világa, a muzeológusi hivatás? Egy kéttannyelvű gimnáziumba jártam, ahol öt évig tanultam olaszul művészettörténetet, ami megalapozta azt, hogy erre a szakra menjek. Ez egy nagyon széles körű látásmódot igénylő és az egész világot körbeölelő szakma, úgyhogy azt gondoltam, érdemes lesz ezt választani. Az évek távlatából be is igazolódott: érdemes. De eleinte azért sokat vacilláltam az irodalom és a művészettörténet között. Az egyetem alatt, ahogyan inten- zíven elkezdtem múzeumokba járni, gondoltam arra, hogy a PIM lesz a megfelelő hely, hiszen itt a művészet és az irodalom együtt létezik, és ez egy fantasztikus találkozópontja az érdeklődési körömnek – ami szépen lassan, az egyetem végére hivatássá vált. Úgy indult az egész, hogy jelentkeztem a PIM-be gyakornoknak az egyetem alatt, és szerencsére 2011-ben fel is vettek. Eleinte a múzeumpedagógiai osztályon voltam, ott is kezdtem el dolgozni 2012-ben: először a Mesemúzeumban, aztán részint a PIM-ben mint múzeumpedagógus. Ezt követően kerültem át 2014-ben a Művészeti, Relikvia- és Fotótárba muzeológusi munkakörbe. Aminek az elődöd, Kovács Ida nyugdíjba vonulásával a vezetője is lettél. Milyen érzés volt átvenni ezt a feladatot? Ez egy nagyon megtisztelő feladat. A PIM-ben a Művészeti és Relikviatár mindig is egy több művészeti ágat felölelő hely volt: egyrészt a művészeti tárgyak gyűjtése miatt, másrészt a kortárs művészekkel fennálló, nagyon élő együttműködés miatt. Ez egy hagyomány, aminek organikus története van, és ezt folytatni csodálatos dolog. Kovács Ida tulajdonképpen az én mesterem. Különös folyamat ez; folytatni, amit ő csinált, majd továbbgondolni – nyilván, ahogyan a világ változik, úgy kell megjeleníteni a tár munkájában is a kortárs szakmai, muzeológiai trendeket. Ez egy olyan hagyományba való belépés, ahol Kovács Ida a nagyon közeli múlt, de Csorba Csilla is volt a tárnak vezetője, előtte pedig W. Somogyi Ágnes, aki tulajdonképpen megalapozta ezt az egészet: ott volt, amikor a PIM osztályokra tagolódásakor kialakult a művészeti tár is az 1970-es években. Azok számára, akik nem ismerik a tár sokszor háttérben zajló tevékenységét, mesélj arról, hogy mi a feladatotok, és hogy muzeológusként, valamint immár a tár vezetőjeként miből áll a te munkád! Azt gondolom, hogy egy vezető összefogja a tár munkáját, de ugyanúgy végez gyűjteményi feladatot is, hiszen a tári munkának a sava-borsa a gyűjtemény, attól sosem szabad eltávolodni, mert kicsúszik a kezünkből maga a tudásanyag. A gyűjteményezés, 36

PIM REFLEKTOR

feldolgozás, kutatás, kiállításrendezés tágan megfogalmazott munkái a múzeumi szakmai praxis egyik lényege. Hogy hogyan zajlik a napi munkánk, az a múzeumi feladatokhoz hasonlóan összetett. Egyrészt gyűjteményezünk: tehát műtárgyakat, különböző hagyatékokat szemlézünk, válogatunk ki, hogy aztán a múzeum gyűjteményébe kerüljenek. Ezek roppant izgalmas feladatrészek, mert kortárs művészekkel, írókkal, írói örökségekkel találkozunk a munkánk során. Komoly szakmai felelősség, hogy az adott hagyatékból mit kanonizálunk, és ezzel mit emelünk be a gyűjteménybe. Egyrészt a mának dolgozunk, de tulajdonképpen inkább a jövőnek: hogy száz év múlva mit és hogyan gondolunk egy író tárgyi örökségéről a gyűjtemény alapján, azt ma alapozzuk meg. Itt nagyon fontos hangsúlyozni – nemcsak mint vezető, hanem mint a tár dolgozója –, hogy ez mindig csapatjáték. Soha nem egy emberen múlik, hanem több szemnek kell azt a kanonizációs vagy kiválasztási folyamatot végigvinni, melyben eldől, hogy a gyűjteménybe mely elemek kerülnek be adott írótól vagy művésztől. Amikor már beérkezett a hagyaték, akkor következik a feldolgozási rész. Itt végignézzük az öszszes elemet, egyenként leírjuk, leltározzuk őket. Ez kicsit „mélyfúrás”, amikor a gyűjteményi darabok történetének a mélyére megyünk. Így teszünk szert arra az évekig tartó munkával megszerezhető tudásra a tárgyakról, ami igazából a tudásbázisa a múzeumnak. A gyűjteményről megszerezhető ismeret ezzel a feldolgozó munkával keletkezik, és az évek számával mélyül – Kovács Ida több mint 40 évig dolgozott itt. És pont ez a tudás az alapja a kiállításoknak és a múzeumról való gondolkodásnak. A múzeumcsinálás nem egy „one-man show” – hanem egy folyamatos tudáscserén alapuló, társadalmi igényeket figyelembe vevő tudományos és tudományközvetítő munka, amely szorosan összekapcsolódik a gyűjtemény és az intézmény iránti elköteleződéssel.

BELÉPÉS EGY HAGYOMÁNYBA

 Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

A gyűjteményekben számos jelentős hagyatékot – fényképeket, festményeket és rajzokat, relikviákat – gondoztok. Mit tartasz ezek közül a legkülönlegesebbnek? Minden gyűjteménynek vannak highlightjai, és ez nagyon fontos, mert ezek a gyűjtemény, de az intézmény alapkarakterét is meghatározzák. A Louvre-ban a Mona Lisa vagy a Vénusz születése az Uffizi képtárban... Hogy a PIM-re kanyarodjunk, a művészeti gyűjteményünkben található Petőfi-dagerrotípia 37

BELÉPÉS EGY HAGYOMÁNYBA

PIM REFLEKTOR  Petőfi-dagerrotípia, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

egy megkerülhetetlen tárgy. És nem csak a PIM szempontjából, vagy Petőfi szempontjából – merthogy ez az egyetlenegy fotográfia róla –, hanem tágabb kontextusban is. A fotográfiatörténet szempontjából ugyancsak ikonikus fénykép és rendkívül értékes tárgy magyarországi, de európai viszonylatban is, nem mellesleg mindenki vizuális térképén rajta van, aki elvégezte az általános és középiskolát. Ez egy komoly irodalmi és tárgyi örökség, amivel foglalkozni kell. E tárgy ittléte hatalmas presztízs a múzeumnak és a gyűjteménynek is. Ennek az ikonikus párdarabja lehet a kézirattárban a Nemzeti dal kézirata. Persze nagyon sok minden közel áll a szívemhez, mégis, ha az írókra koncentrálunk, akkor az írórajzgyűjteményünk jut az eszembe, ami különleges része a művészeti tár kollekciójának. Nem is gondolnánk, hogy mennyi írónak van itt rajza és festménye. Alapvetően izgalmas a gyűjteményünkben, hogy sok olyan tárgy található itt, ami az irodalom és a képzőművészet határterületén áll, vagy éppen inspirációs forrásként szolgált egyiknek vagy másiknak. Különleges művészetközi transzformáció történik, amikor egyik művészeti ág a másikat inspirálja, megtermékenyíti, és ezek egy-egy darabon tetten érhetők. És a legmeglepőbb, legszokatlanabb darab? Személyes abszurd kedvencem egy Petőfi-portré, ami különféle színű hajszálakból van össze ragasztva, és ezek összessége adja ki a mellképet. Ez az 1920-as években készült alkotás a Petőfi-kultusz vizuális megjelenésének – aminek a bugyrai, mint ez a tárgy is mutatja, végtelenek – egy csúcsdarabja. 38

PIM REFLEKTOR

BELÉPÉS EGY HAGYOMÁNYBA

Mik a tárral, a gyűjteményekkel kapcsolatos jövőbeli terveid? Mit tartasz a legfontosabb feladatnak, és miben látsz esetleg kihívást? Feladatnak mindenképpen a hagyomány folytatását. Amit az elődeink elkezdtek, ahogy ők felépítették és megalapozták ezt a gyűjteményt, azzal a látásmóddal és logikával – ezt mindig szem előtt kell tartani. Újra és újra fel kell térképezni azokat az ösvényeket, amelyeken ők haladtak, mert ez egy jól felépített gyűjtemény, aminek a szakmában, de azt hiszem, a tágabb közönség előtt is meghatározott karaktere van, amit nem szabad elveszíteni. Az irodalom és a képzőművészet egymásra hatásának megmutatása, kép és szöveg összecsengéseinek érzékeltetése nagyon fontos feladat. Ami kihívás, az a digitális korral érkezett, amiben már jócskán benne élünk. A „born digital” hagyatékoknál – itt elsősorban a fényképekre gondolok – meg kell birkózni azzal, hogy hogyan lehet a nagy mennyiségű digitálisan keletkezett anyagot okosan gyűjteményezni, regisztrálni és kutathatóvá tenni. Nagyon fontos az az irány, hogy a gyűjtemény és az a munka, amit vele végzünk, megmutatkozhasson. Egyrészt, hogy jobban és több felületen – nyomtatásban, tehát katalógusokban, de online formában is – megjelenjen a gyűjteményről való tudás, és bekerüljön a vérkeringésbe: mind a szélesebb közönség számára szánt népszerűsítő kiadványokba, mind pedig a tudományos diskurzusokba. Ennek a formáit újra és újra ki kell találni: kiállítások, online felületek, telefonos alkalmazások, könyvek stb. Fontos, hogy időről időre legyenek olyan kiállítások, amik a gyűjteményi tudáson alapulnak, és ez a kreatív alkotóközösség mindig motiválva legyen olyan kiállítások rendezésére, amikben a különféle gyűjteményi darabok megjelennek – mint például a Magukra maradt bútorok című kiállítás esetében pár éve. Vannak is ötleteink, és ez nagyon jó és inspiráló tud lenni a jövőre nézve. Pálossy Klára

 Petőfi-portré hajszálakból, 1920-as évek PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

KIRŐL MINTÁZTA KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AZ ÉDES ANNA ALAKJAIT?

PIM REFLEKTOR

KIKRŐL MINTÁZTA KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AZ ÉDES ANNA ALAKJAIT?

AZ ÉDES ANNA-KIÁLLÍTÁS GAZDAG ANYAGA NAGYON SOK SZEMPONTBÓL MUTATJA BE KOSZTOLÁNYI MŰVÉT ÉS ANNAK SZŰKEBB ÉS TÁGABB KONTEXTUSÁT IS. AMÍG ZÁRVA TART A KIÁLLÍTÁS EBBŐL A SOKRÉTŰ ANYAGBÓL HOZUNK EGY-EGY IZGALMAS INFORMÁCIÓT.

Mindegyik alakomnak meg tudnám adni pontos lakáscímét. Gyakran több lakáscímet is, mert némelyik kettőből-háromból van összeróva. (...) Minderre csak munka közben, vagy azután jöttem rá, mikor alakjaim már a lelkemben is éltek. – írja 1927-ben, egy évvel Édes Anna című regényének megjelenése után Kosztolányi Dezső a Nyugatban egy körkérdésre válaszolva. Hogy kik állnak ezek mögött az alakok mögött, az legtöbbször a legendák homályába vész. Ugyanakkor a kortársak visszaemlékezései, az alkotó magánlevelezése, naplóbejegyzései és számos interjú tanúskodik arról, hogy a fiktív regényhősöket nagyon is élő szereplők kapcsolták a valósághoz.

ZELÉNDY KARCSI, AZ APOSTOL Zeléndy Karcsi, Isten nyugosztalja. Derék ember volt, csak kissé hóbortos. Fejébe szállt az a sok teória. Növényeket evett, bőrsaruban járt. Tolsztojt is fölkereste annak idején, Jasznaja Poljánában. – meséli Tatár Gábor a regény IX. fejezetében, amely a Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről címet viseli. Kosztolányi ennek a figurának diákkorában látott mintáját mutatja be a Pesti Hírlap Vasárnapjában (1934) közölt Apostol című novellájában: Emlékezem, egyszer (…) megszólított egy fölöttébb különös, zord fiatalember, aki egy csomó könyvet vitt hóna alatt. Rövidre nyírt, tüskés, fekete szakállt viselt, orrán aranykeretes csiptetőt és bőrsarut harisnyátlan lábán (...) Ő volt az apostol. Hatalmas tervei voltak az emberiséggel, ezután csak erős, egészséges és boldog nemzedékeket akart, az előítéletek pusztulását s az igazság diadalát, minden vonalon. Hitvallása a szociálarisztokratizmus volt. A novellában megidézett alakról felesége, Kosztolányiné Harmos Ilonka is megemlékezik az író halála után kiadott regényes életrajzában: A józsefvárosi diáklakásban is mindennapos volt (...) egy Boromissza nevű fiatal bölcsész, akit egy éjjel Dide, amikor hazatért a lakására – bemutatkozásul –, saját ágyában fekve talált. Addig a színét se látta, hírét se hallotta. Ez a Boromissza mezítláb járt az utcán, és elmésen, mulattatóan apostolkodott. 40

PIM REFLEKTOR

KIRŐL MINTÁZTA KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AZ ÉDES ANNA ALAKJAIT?

JANCSI ÚRFI, A PIPERKŐC Elkomolyodva, immár teljes odaadással és áhítattal nyitogatta a patentzárakat. Mi minden volt itt. Tizenegy öltözet ruha, frakk, szmoking, télikabát opos�szumprémmel, csodálatos ingek, selyem alsónadrágok, nyilas harisnyák, lakkcipők, bohémes félcipők, melyeknek leffentyűs bőrnyelve egészen kicsapódik a lábfejre, aztán körömápoló táska, többféle illatszivattyú, fehér ebonittégelyekben glicerinszappanok, mert csak glicerinszappannal tudott mosakodni. Legalul két könyv is: egy salátává olvasott, szamárfüles füzet, Karinthy Frigyes műve, az Így írtok ti..., meg egy dióhéj-nyelvtan: Egy óra alatt angolul. A fenti idézet tükrében valószínű, hogy Kosztolányiné vis�szaemlékezése Patikárius János figurájáról („Jancsi alakját egy rokonunkról s kissé önmagáról mintázta”) egyáltalán nem megalapozatlan. Kosztolányi ugyanis híresen piperkőc volt, nagyon szeretett öltözködni. Diákkorában feltűnő lila mellényét hosszú, vékony, sárga nyakkendővel kiegészítve viselte. Ugyanakkor regényhősének vonzódása a parfümökhöz és illatszivattyúkhoz gyerekkorának egyik furcsa figurájára is emlékeztet, akinek Bohó nagybátyám című irodalmi portréjában állít emléket a Bölcsőtől a koporsóig című kötetében: Már messziről illatfelhő jelezte jöttét. Állandóan többféle gumilabdás és csöves illatfecskendőt tartogatott magánál, melyekkel húsvétkor öntözködnek, nyuszikat, pisztolyokat, kígyókat s ezekkel a naptárra való tekintet nélkül locsolgatta az amazonokat. Számára örök húsvét volt, örök ünnep. Ha hozzánk jött, a cselédlányok már eleve visítottak – „itt a Babilász tekintetes úr…” – s ő sohase mulasztotta el, hogy a konyhába ne osonjon s nyakon ne fröccsentse őket. Parádi Andrea

Boromisza Jenő magyar–latin szakos tanár, 1899 (PIM)

MÁS GANGOK, MÁS SZOBÁK: ÍRÓLAKÁSOK EGYKOR ÉS MOST

PIM REFLEKTOR

MÁS GANGOK, MÁS SZOBÁK: ÍRÓLAKÁSOK EGYKOR ÉS MOST A TAVASZI HOSSZÚ KARANTÉN IDEJÉN SEM TÉTLENKEDTEK A PIM MUNKATÁRSAI. SZÁMOS ÚJ ROVAT ÉS TARTALOM JELENT MEG A MÚZEUM ONLINE TERÉBEN.

Birtalan Zsolt fotós kollégánk például hajdani budapesti írólakások címeire látogatott, megörökítve az épületek mai állapotát, illetve a falukon elhelyezett emléktáblákat. A képekhez írt posztok Más gangok, más szobák címmel elevenítették fel a házak és lakóik történeteit. A sorozat eddig megjelent részei ezentúl a PIM programfüzeteiben is olvashatók lesznek.

Királyi Pál utca 18. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia friss házasokként a Dohány utcában kezdték meg közös fővárosi életüket 1847 novemberében. Albérlőként betársult hozzájuk a közeli barát, Jókai Mór. 1848 tavaszán azonban megromlott a viszony a két író között, elsősorban Laborfalvi Róza személye miatt. Petőfi ugyanis nem helyeselte barátja választását. Jókai elköltözött, a párnak pedig olcsóbb lakás után kellett néznie. Így esett a választásuk a Bástya és Lövész utca sarkán, ma Királyi Pál utca 18. szám alatt álló egyemeletes Szupp-féle házra. Ekkor Júlia fiukat, Zoltánt várta, Petőfi Az apostol című önéletrajzi ihletésű elbeszélő költeményén dolgozott. Az áthurcolkodás augusztus elsején történt, és pár hétig maradtak csupán. A rövid ott-tartózkodás dacára azért különleges ez az épület, mert a költő pesti szállásai közül az egyetlen, amely átalakítva ugyan, de mindmáig fennáll. Másik történeti érdekessége az irodalmi vonatkozás mellett a napjainkban is látható, beépített, régi városfal maradvány. A lakás három

PIM REFLEKTOR

MÁS GANGOK, MÁS SZOBÁK: ÍRÓLAKÁSOK EGYKOR ÉS MOST



Fotók: Birtalan Zsolt (PIM)

szobából állt, az egyiket Petőfi idős szülei kapták meg. A berendezés és a környezet szűkös anyagi helyzetről árulkodott. A kortársak visszaemlékezése kis, keskeny szobákról, kopasz, régi festésű falakról számolt be. Bár nem nyomor uralkodott a helyiségekben, mint Az apostol elején feltűnő családnál, de a szegényes hajlékukról adott leírás alábbi részlete ráillik a Királyi Pál utcai otthonra: „Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek, S a fecskefészeknél nem díszesebb.” Petőfi szeptember végén várandós feleségét Erdődre vitte, apósához, ő maga pedig katonaként csatlakozott a szabadságharchoz. Mészáros Zsolt

KASSÁK MÚZEUM

 Fotó: Kassák Lajos, 1917 Révai Ilka felvétele

PIM REFLEKTOR

KASSÁK MÚZEUM

PETŐFI ÉS KASSÁK? Nem köztudott tény, de Kassák Lajosra nemcsak Petőfi költészete, hanem megjelenése is nagy hatást gyakorolt. Egész pontosan az a tudatos imázsépítés, ami a forradalom lánglelkű poétáját, a németes viseletű pesti polgárok között elsőként magyaros mentét készíttető, nyakkendő nélküli, kihajtott fehér ingben járó Petőfi Sándort jellemezte, aki mellesleg a Pesti Divatlap munkatársaként nemcsak tudta, mi a divat, de maga is alakította azt. A lakatosinasból lett öntudatos gyári munkás Kassák első meghatározó olvasmányélménye egy Petőfi-kötet volt, amelyet ifjúkori szerelme, Rozka

 Fotó: Kassák Lajos az Írók Alkotóházának teraszán, Szigliget, 1965 Fortepan/Hunyady József

nyomott a kezébe. Kassák (akkor még Lajki) kezdeti tiltakozása után – „Köll a fenének. Egy könyvet már olvastam, de abban se volt semmi.” - minél többet forgatja, annál jobban becsüli nagy elődje költészetét. Nemcsak a verselés „fortélyait”, a rímgyártást igyekszik ellesni Petőfitől (nagyon egyedi módszeréről önéletrajzi regényében is beszámol!), hanem külsejét is tudatosan alakítja Petőfi mintájára. A fehéringes, nyakkendős konzervatív viselet ellentéteként állónyakú, fekete orosz inget hord, s hozzá csúcsos, széles karimájú fekete kalapot. „Petőfis” kecskeszakálla hamar a gúnyolódás céltáblája lett, s erről kénytelen-kelletlen lemond, ám hátrafésült hosszú hajával (amihez viszont élete végéig következetesen hű marad) megteremti a avantgárd költő imázsának alapjait. Szikra Renáta 45

KASSÁK MÚZEUM

PIM REFLEKTOR

KASSÁK ÉS A KARIKATURISTÁK Kassák Lajos az első világháború alatt hozta létre Ma című irodalmi és képzőművészeti folyóiratát, amely rövidesen a hazai művészeti élet egyik meghatározó intézményévé vált. Kassák az avantgárd képzőművészek számára kortárs galériát is nyitott, így a modern írók mellett a festők és szobrászok számára is megjelenési lehetőséget biztosított. A Ma 1917 és 1919 között nem csupán egy havonta megjelenő irodalmi lap volt, hanem egy jól felismerhető avantgárd brand. Ezt Kassák úgy érte el, hogy a Ma csoport kiadványait és programjait logóval, szlogenekkel és egyéni dizájnnal tette felismerhetővé. A folyóirat megjelenését a brassói művész, Mattis Teutsch János alakította ki expresszionista grafikáival. A tudatos brandépítés nemcsak a kiadványokra terjedt ki, Kassák saját megjelenését is ehhez igazította. Hosszú, hátrafésült hajával, csúcsos „tót” kalapjával és gallér nélküli, fekete orosz selyemingével megalapozta az avantgárd költő és szerkesztő imázsát. Kassák figurája a mozgalom emblémája lett, ami sokszor visszaköszönt a Ma-kör művészeinek munkáin és az irodalmi lapok karikatúráin is. Első regénye, az 1918-ban kiadott Misilló királysága megjelenését követően a híres karikaturista, Major Henrik örökítette meg az írót A Szamár című irodalmi lapban. Rajzán eltúlozva, felnagyítva jelenik meg Kassák fekete kabátja, széles karimás kalapja és szúrós tekintete, bizonyítva Kassák imázsépítésének sikerességét. A Ma galériában rendezett kortárs kiállításokról is számos karikatúra jelent meg a budapesti sajtóban. 1919 nyarán, a Tanácsköztársaság idején Kassák Bortnyik Sándor festményeiből rendezett kiállítást a Ferenciek terén frissen megnyitott, új galériájában. A kiállítás kiváló alapanyagot szolgáltatott a Borsszem Jankó című szatirikus lapnak dolgozó Bechtold Jakab katonatiszt és újságíró számára, aki rajzokkal illusztrált gúnyos cikket írt a tárlatról. A szöveg álnaiv narrátora arról tudósít, hogy miként születnek Bortnyik „futurista” képei: „A futurista kép a következőképpen készül: a festő lábaival egy ágba kapaszkodik és fejjel lefelé lógva fest, behunyt szemmel. A Ma folyóirat elolvastatása által külön e célra fölingerelt emberek rendszertelenül rángatják az ágat, melyen a festő lóg és a vásznat, melyre a festményét elköveti. Az ecsetre egy földig érő madzag és ennek végére 46

 Major Henrik: Kassák Lajos, A Szamár, 1918. március 6. Kassák Múzeum Bechtold Jakab: A kubista-futurista kiállításon, Borsszem Jankó, 1919. június 15. Kassák Múzeum 

egy kis gombolyag van erősítve, mellyel fiatal macskák játszadoznak. Ezekkel, az egyenes vonalkezelést és a színek folytatólagos egybeolvadását kizáró manipulációkkal éri el a festő a futurista képeket jellemző titokzatosságteli hogyishívjákat.” A leíráshoz kapcsolódó karikatúra felismerhető módon a lapot és a galériát vezető Kassákot ábrázolja. Bechtold az avantgárd érthetetlenségét és gyermekded voltát hangsúlyozza, amikor egy fejjel lefelé, pemzlivel, véletlenszerűen létrehozott képet ábrázol, ahol ráadásul az ecsetet grimaszoló fiúk és kismacskák rángatják. A narrátor beszédbe elegyedik a „kubista-futurista kiállítás” tanácstalan látogatóival is, ám egyedül a társadalmi devianciát jelképező, a józan észt maga mögött hagyó idős alkoholistának tetszenek a képek. Neki is csak azért fontosak, mert a Tanácsköztársaság alatt bevezetett alkoholtilalom idején számára az avantgárd festmények „helyettesítik a szeszt.” Végül a szatíra az avantgárd művészekkel kapcsolatban azt az elterjedt sztereotípiát is felidézi, amely szerint az egész blöff és azért alkotnak érthetetlen műveket, hogy így csapják be a sznobokat vagy a jóhiszemű nagyközönséget. Ahogy olvashatjuk: „a kiállítóteremben ferde volt minden. Csupán az eladási árat jelző számok álltak kifogástalanul egyenesen.”

KASSÁK MÚZEUM  International Yearbook of Futurism Studies, 2020. De Gruyter Kiadó

PIM REFLEKTOR

Bechtold Jakab karikatúrája arra épít, hogy a magyar sajtóban a „futurizmus” a modernitás, különösen a modernitás negatív vonásainak egyik legerősebb metaforája volt. Az olasz futurizmus magyar recepciójáról és értelmezésének eltérő árnyalatairól a Kassák Múzeum munkatársa, Dobó Gábor írt 2016-ban részletes elemzést. A budapesti Ma és Kassák imázsépítéséről, a Ma „brandről” néhány éve pedig kiállítást is rendeztünk Elképzelni egy mozgalmat címmel. A témát Pacsika Márton is érintette a Művészet akcióban című kötetünkben, amely a pandémia idején a Kassák Múzeum weboldalán ingyenesen hozzáférhető, további kiállítási katalógusaink társaságában. A Tanácsköztársaság és a modern művészet kapcsolatáról az Enigma folyóirat 2018-ban megjelent dupla számában olvashatunk új megközelítésű tanulmányokat. Az 1919-es Bortnyik-kiállításról készített karikatúrát nemrég a nemzetközi futurizmuskutatás legfontosabb tudományos kiadványában, az International Yearbook of Futurism Studies 2020-as kötetében elemeztük Dobó Gáborral közösen írt tanulmányunkban. Ugyanebben a kiadványban olvasható a 2018-ban megrendezett Aktív ábrák című kiállításunkhoz kapcsolódó kutatásunkból készített tanulmányunk is, amelyben az avantgárd folyóiratok kapcsolatépítési stratégiáit mutattuk be. Szeredi Merse Pál 47

MESEMÚZEUM

MESEMÚZEUM MINDEN KINCSNEK VAN TÖRTÉNETE A Mesemúzeum pályázata 10-14 éveseknek



Fotó: Mesemúzeum

Aki járt nálunk, bizonyára bekukucskált a Mesemúzeum kincseskamrájába, ahol nyolc író tárgyát őrizzük a bordó függönyök mögött a hozzájuk kapcsolódó történetekkel együtt. Eljött az idő, hogy kibővítsük ezt a tárlatot; virtuális kiállítássorozatot szervezünk. Olyan személyes tárgyról készült fényképét és a hozzá kapcsolódó történetet várunk, amelyhez különleges viszony fűződik. Aki szívesen megmutatná ezt a kincset másoknak is, készítsen róla egy fotót és mesélje el, miért fontos ez a tárgy. A beküldött tárgyak fényképeit és a történeteket bemutatjuk a Mesemúzeum virtuális kiállításain. Az első március 21-én nyílik. Részletek a honlapunkon: www.mesemuzeum.hu

PIM REFLEKTOR

MESEMÚZEUM

EGYÜTT A CSALÁD MÁRCIUS 15-ÉN

Játékok, programok, ötletek gyerekes családoknak Több mint 150 évvel ezelőtt izgalmas napra ébredtek Pest és Buda lakói. Pár fiatal elhatározta, hogy változtatni szeretne az ország életén. 1848. március 15. szerdai nap volt, hűvös, esős, szeles. Ezért esernyőt, vastag köpenyt vettek, és úgy indultak el kedvenc találkozóhelyükre, a Pilvax kávéházba. Az ötleteiket papírra vetették és elindultak a nyomdához, hogy minél több példányban kinyomtathassák. A Petőfi Irodalmi Múzeum ma is őrzi ennek a nyomdának az egyik nyomdagépét, amit a Petőfi vezette fiatalok is használtak ötleteik kinyomtatásához. Nézz ki az ablakon! Ma, 2021. március 15-én milyen az idő? Ki tudtok menni a szabadba? Van a környéketeken Petőfi Sándor utca? Esetleg olyan emlékmű, ami az 1848–49-es szabadságharcra emlékeztet? Ha az idő engedi, sétáljatok arra, készítsetek fényképet az emlékhelyről és posztoljátok a Mesemúzeum Facebook oldalán. Séta közben számoljátok meg, hány piros-fehér-zöld zászlót láttatok! Hány magyar szót tudtok kirakni a P, E, T, Ő, F, I, S, Á, N, D, O, R betűk bármelyikének felhasználásával? Játék 1848. március 15-én divatba jött, hogy nemzetiszínű kokárdát tűztek magukra az emberek. Sietniük kellett azoknak, akik a divatnak hódolni akartak: hamar elfogytak a textilüzletekből a piros, fehér, zöld színű kelmék. Keressetek a lakásban piros, fehér és zöld színű dolgokat, majd válasszatok egy olyan testrészt, amit hozzá kell érinteni, amíg a játékvezető elszámol háromig. Pl.: Érintsd hozzá a mutatóujjad valamihez, ami piros színű; érintsd a sarkad valamihez, ami fehér; érintsd az orrod hegyét valami zöldhöz és így tovább. Mese Krúdy Gyula: A törpe trombitás A mese szövege elérhető az alábbi linken: https://pimhu-my.sharepoint.com/:b:/g/personal/csorsz_katalin_pim_hu/ERlCmIewaSlFgeT_d7_-gLABgoJ2CvFUovBb0nNlXxV4iQ?e=rfRl0V Otthon: Készítsünk uzsonnára piros-fehér-zöld falatkákat! Fogjunk egy pálcikát és katonázzunk fel ízlésünk szerint olyan ételeket, amelyek színe megfelel a magyar zászló színeinek. Piros lehet például alma, retek, paradicsom, felvágott; a fehér színt kenyérbél, sajt, puffasztott rizs karika, banán, a zöld színt pedig uborka, paprika vagy kivi is képviselheti. 49

MESEMÚZEUM

PIM REFLEKTOR

Mozgás 12 pontos forradalmi tornagyakorlat E tornagyakorlatok elvégzésével végigkísérhetitek a márciusi ifjak nevezetes napját!

Reggeli felkelés Nyújtózkodjatok jólesően egyik kezetekkel lefelé, másikkal felfelé! 12-szer ismételjétek!

Futás a Pilvaxba Kocogjatok egy helyben vagy az udvaron, amíg nagyon lassan 12-ig számoltok!

4. Nyomtatás a nyomdagépen Karok fel-le lendítése; váltott karral 12-szer

Várakozás esernyővel a Landerer és Heckenast nyomda előtt

Futás a Nemzeti Múzeumhoz, pocsolyákat kerülgetve Helyben futás magas térdemeléssel

Álljatok lábujjhegyen, magasba tartott kézzel, mozdulatlanul, mintha ernyőt tartanátok a fejetek fölé a tömegben várakozva, amíg 12-ig számoltok! 50

3. Felugrás a biliárdasztalra a Pilvaxban Ugorjatok fel páros lábbal egy lépcsőfokra, majd ugorjatok le 12-szer.

PIM REFLEKTOR

MESEMÚZEUM

Nemzeti Múzeumnál összegyűlt tömegen átszuszakolni magad Szorítsd a két karodat magad mellé és zárd össze a lábaidat.

Táncsics Mihály kiszabadítása a börtönből Kússzatok át nesztelenül egy szék alatt!

Próbálj így előrearaszolni az összezárt lábaiddal, oldalra csúsztatva magad.

10.

Nemzeti Színház Adjátok át a helyeteket az idősebbeknek! Egymás után 12-szer álljatok fel és üljetek le!

Táncsicsot szállító hintó húzása Tegyétek az előző széket egy szőnyegre. Üljön rá egyikőtök. A másik próbálja az alatta levő szőnyeg húzásának segítségével elmozdítani a szoba egyik végéből a másikba.

11.

12.

Felmászás a páholyokba a földszintről Guggolásból felugrás és a karok felfelé nyújtása 12-szer.

Jóleső pihenés Feküdjetek a hátatokra, nyújtózzatok két irányba: a karotokkal fel-, a lábatokkal lefelé egy nagyot.

Feszítsétek meg minden izmotok és utána feküdjetek ernyedten csukott szemmel, amíg jólesik.

Az én március tizenötödikém Petőfi Sándor naplót írt erről a forradalmi napról. Te mit tartasz megörökítendőnek a mai napodból? Készíts rajzos naplóbejegyzést! (város neve), 2021. március 15. Ma ilyen időnk volt [ ] Ilyen volt az ünnepi uzsonnám [ ] Ez volt a legjobb pillanatom [ ] Jó időtöltést kíván a Mesemúzeum csapata 51

OSZMI

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Fotótára az intézmény legdinamikusabban gyarapodó, legnagyobb állományú, leginkább kutatott gyűjteményeinek egyike. A több mint 600 000 fotóból álló kollekció a 19. század közepétől mutatja be a magyar nyelvű színjátszás történetét. Gyűjtőkörébe tartoznak a történelmi Magyarország területén működő magyar és idegen nyelvű színházak fotódokumentumai ugyanúgy, mint a külföldi, magyar nyelvű színházak, valamint a magyar származású színházi alkotók külföldi munkásságát dokumentáló felvételek is. Gyűjteményezzük a magyar alkotók (drámaírók, rendezők, színészek, díszlet- és jelmeztervezők etc.) külföldön megvalósult előadásairól készült fényképeket is. A gyűjtemény legkorábbi darabja a Szentpétery Zsigmond (1798–1858) színészt, a Nemzeti Színház egyik alapító tagját ábrázoló, ismeretlen fényképész által 1846 körül készített színezett dagerrotípia. A fényképezés elterjedésével, a technika fejlődésével egyre több fotó maradt az utókorra, így a Fotótár gyűjteményébe is egyre több olyan felvétel került, melyek a magyar színháztörténet jelentős korszakaiban készültek. Az 1850-es években jelent meg egy új fényképezési technika – a kollódiumos üvegnegatívról másolt albuminkópia –, amely kis mérete miatt jól kezelhető, nagy példányszámban sokszorosítható, és olcsó képeket eredményezett. A kezdetben vizitkártya (10x6 cm-es) méretben előállított papírképekhez a felvételek műteremben készültek, hiszen a jó fényképhez természetes fényre, vagy csupa üveg műteremre és hosszú másodpercekig tartó mozdulatlanságra volt szükség. 52

PIM REFLEKTOR

A színészek egyre emelkedő társadalmi rangját bizonyítja, hogy a korszak legnevesebb és legkeresettebb „műfényképészei” örökítették meg a színjátszókat. A legelső pesti fényképészek közül Barabás és Fájth, Canzi és Heller, Licskó János, Mayer György, Simonyi Antal, később Ellinger Ede, Klösz György, Kozmata Ferenc, Strelisky Lipót, valamint Kolozsvárott Veress Ferenc műterméből került ki gyűjteményünk legrégebbi színészportréinak többsége. Ezek a fotográfiák nagyrészt „civilben” örökítették meg a művészeket, többnyire egész alakos képeken.

OSZMI

 Jászai Mari mint Elektra. Szophoklész: Elektra. Nemzeti Színház, 1890. Strelisky műterem felvétele  Gyenes László mint Lucifer. Madách Imre: Az ember tragédiája. Nemzeti Színház, 1883. Goszleth István felvétele

Az 1880-as évektől kezdve a művészportrék mellett egyre több műtermi szerepes fotográfia született. Strelisky Lipót fia, Strelisky Sándor már úgy építette meg műtermét, hogy a felvételi terem mögé egész sor öltözőt tervezett. A darabban használt jelmezekkel, kellékekkel, kisebb díszletelemekkel együtt vonultak a műterembe a színészek. A beállításokat, pózokat a színész, a rendező és a fotográfus együtt tervezték meg, egy mozdulatba sűrítve a figura jellemét, darabbeli szerepét. Gyakran a színészek egy időben fotóztatták le magukat különböző szerepeikben, akár évekkel később, mint amikor azokat játszották. A korszak legnagyobb színészei – Blaha Lujza, Jászai Mari, Márkus Emília, Nagy Imre, Szacsvay 53

OSZMI

 Fedák Sári mint Kukorica Jancsi és Medgyaszay Vilma mint Iluska, Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékának főszereplői képes levelezőlapon. Strelisky Sándor felvétele  Madách Imre: Az ember tragédiája. Népszínház– Vígopera, 1908. Kossak József felvétele képes levelezőlapon

PIM REFLEKTOR

Imre, Újházi Ede – előszeretettel pózoltak különböző szerepeikben Strelisky mellett Erdélyi Mór, Goszleth István, Mártonffy Gyula, Uher Ödön műtermében. Az önálló fejlődést mutató erdélyi fényképészet történetét többek között a Dunky fivérek munkái reprezentálják a gyűjteményben. A 20. század a fényképészet történetében is a szakosodás évszázada. A különböző témák, eltérő műfajok között egyaránt megtalálhatók a művészi igényű és kidolgozású portréfelvételek, a színészeket, énekeseket népszerűsítő, reklám jellegű sztárképek, a sajtófelvételek, valamint a családi és társadalmi eseményeket megörökítő spontán pillanatképek. A fényképsokszorosító technikák fejlődésével az 1890-es évek végén megjelennek a nagyközönség számára gyártott képes levelezőlapok a kedvelt színészek arcképeivel vagy beállított jelenetképekkel. Nem ritka, hogy egy-egy népszerű operettből 50-60 darabos széria készült, akár több tízezres példányszámmal. A Fedák Sári címszereplésével 1904-ben a Király Színházban bemutatott színházi bombasiker, Kacsóh Pongrác János vitéze mellett szinte valamennyi Kálmán Imre-, Lehár Ferenc-, Huszka Jenő-operett első magyarországi bemutatójának képeslapsorozata megtalálható a gyűjteményben. Színháztörténeti érdekesség az a sorozat, mely Madách Imre Az ember tragédiája 1908-as, Népszínház–Vígoperabeli előadását örökíti meg. E sorozat a kor gyakorlatától eltérően nem a főszereplőkre, hanem az egyes színek díszleteire, a szereplőmozgatásra, a

PIM REFLEKTOR

OSZMI

színek festőiségére, végső soron Hevesi Sándor rendezői munkájára helyezi a hangsúlyt. A szériát Kossak József, a századelő neves fényképésze készítette. Az 1920–1950 közötti időszak legértékesebb műtermi művészportréi Áldor Dezső, Angelo (Funk Pál), Inkey Tibor, Labori Miklós, Mészöly László, Rozgonyi Dezső és Vajda M. Pál műterméből kerültek ki. Az 1920-as évektől jelentek meg nagyrészt azok a felvételek, melyek már a színpadon készültek az előadásokról. Igaz, ezek – a műtermi képekhez hasonlóan – még sokáig beállított felvételek, melyek a fotós próbán készültek a színpadon, és a rendező által meghatározott beállításban örökítették meg a színjáték múlékony pillanatait. A színházi lapok elterjedésével a színházi előadásokat és művészeket ábrázoló felvételek száma a gyűjteményben is megnőtt. A Fotótár legnagyobb egysége Wellesz Ella (1910–1997) fotográfus hagyatéka. Wellesz az 1930-as évek elejétől kezdve az 1970-es évek végéig szinte minden budapesti színházi premieren fényképezett, képeit a Délibáb és a Színházi Élet mellett rendszeresen közölték a kulturális lapok. Mindenhol jelen volt, és a legnagyobb művészektől kezdve a statisztákig mindenkit igyekezett a kamerája elé állítani. Hozzá hasonlóan jelentős a gyűjteményben Kálmán Béla (1921–2011) színházi fotográfus hagyatéka. Kálmán 24 évesen, 1945-ben került kapcsolatba a színházi fényképezéssel; 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. A bő egy évtized alatt a főváros valamennyi nagyobb színházában megfordult. A színészek civil életéről, társasági 55

OSZMI

 Karády Katalin, 1938. Angelo felvétele  Ódry Árpád (Solness) és Bajor Gizi (Hilda). Henrik Ibsen: Solness építőmester. Nemzeti Színház, 1924. Angelo felvétele

PIM REFLEKTOR

eseményekről, díjátadókról, társulati ülésekről, próbákról az 1949 előtti időszakból nagyrészt azok a negatívok tudósítanak, melyeket Bojár Sándor (1914–2000) fotográfustól vásároltunk. Az 1949–1989 közötti időszak legtöbb színházi előadását a Magyar Fotó és a Magyar Távirati Iroda fényképészeinek – Farkas Tamásnak, Keleti Évának, Benkő Imrének, Ilovszky Bélának, Horvát Évának, Földi Imrének – felvételeiről ismerjük. E fotók már nemcsak a főváros színházi eseményeit, hanem a vidéki előadások pillanatait is rögzítették. Az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek végéig a Fotótárban dolgozó Kincses Károly felkérésére fiatal fotóművészek – többek között Szilágyi Lenke, Nyilas Ilona, Szoboszlai Gábor, Kassay Róbert, Kiss Ferenc, Flesch Bálint, Vékás Magdolna és Katkó Tamás – készítettek felvételeket a gyűjtemény számára. A színházi fényképezés megújításával kísérleteztek: az MTI gyakran csupán dokumentarista igényű képeivel szemben nem pusztán rögzítették a fővárosi és vidéki bemutatókat – a színházi előadás varázslatos pillanatait igyekeztek megragadni. Ezek a felvételek a korszak színházi előadásainak fontos lenyomatai. Az 1970-es évek rendhagyó színházi vállalkozásának, az első magyar alternatív színháznak tekinthető Huszonötödik Színház

PIM REFLEKTOR

OSZMI

bemutatóiról Korniss Péter fotóművész (1937–) készített remek felvételeket; Korniss valamennyi sorozata a Fotótár gyűjteményét gazdagítja. A Fortepan jóvoltából 2011-ben az OSZMI-ba került Kotnyek Antal fotóriporter (1921–1990) hagyatékának jelentős része. A több ezer darabot számláló gyűjtemény nagyfilmes negatívjain az 1950-es, 1960-as évek színészei – kisebb részben előadásai – szerepelnek. A képek többsége a Film Színház Muzsika című lap számára készült. Kotnyek utóda, a Film Színház Muzsika egykori munkatársa, a jelenleg Berlinben élő portréfotós, Domonkos Sándor 2013-ban a Fotótárnak ajánlotta fel az 1967 és 1980 között Magyarországon készített művészportréit és társulati tablófotóit. A színházért rajongók – anélkül, hogy tudnák – Domonkos felvételei révén őrzik emlékezetükben Dajka Margit mosolyát, Darvas Iván intellektusát, Domján Edit meleg pillantását, Harag György izzó szenvedélyét, Kálmán György ironikus tekintetét, Latinovits Zoltán férfias báját, Ruttkai Éva felejthetetlen asszonyiságát. Képein a kortárs színházművészet meghatározó egyéniségei is feltűnnek. Domonkos Sándor készítette ugyanis – többek között – a pályakezdő Básti Juli, Udvaros Dorottya, Kulka János, Hegedűs D. Géza, Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági, Eperjes Károly legelső portréit. A közelmúltban két jelentős fotós hagyatékával gyarapodott a gyűjtemény. Kanyó Béláéval (1939–2020) és Koncz Zsuzsáéval (1941–2012). Kanyó az 1990-es évek zenés színházának, szabadtéri színházi előadásainak és művészeti eseményeinek volt igen termékeny krónikása. Akárcsak elődje, Wellesz Ella, az ő munkásságának is legfőbb érdeme, hogy mindenhol jelen volt kamerájával. A Koncz Zsuzsa-hagyaték 2019-ben került a gyűjteménybe, s elmondhatjuk, hogy a kortárs magyar színházi fotográfia egyik legjelentősebb képviselőjének anyagával bővült a tár. „Nemcsak fotózni tudott. Színházul is” – így jellemezte Koltai Tamás színházi kritikus. Míg Gách Mariann újságíró ezt írta róla: „Fényképein óhatatlanul megjelennek a maga indulatai, érzelmei, sőt fölbukkan a modelljéről való véleménye is. Alighanem ettől válik minden portréja ennyire hitelessé, élővé”. A hagyaték érdekessége, hogy elsőként több tízezer, digitális technikával készült fénykép is bekerült az archívumba. A kollekció a színházi alkotók hagyatékában őrzött képekkel és aukciókon megszerzett műtárgyakkal is folyamatosan gyarapodik. A Fotótárhoz tartozik a jelenleg 260 tételt számláló albumgyűjtemény is, melynek egyes darabjai tematikájukat és kivitelezésüket tekintve meglehetősen eltérő képet mutatnak. A legkorábbi

 Mezey Mária, 1947. Inkey Tibor felvétele  Ruttkai Éva, 1967. Domonkos Sándor felvétele

OSZMI

PIM REFLEKTOR  Jelenet a Bárka Színház Witold Gombrowicz Operett című előadásából, 2004. Koncz Zsuzsa felvétele  Prókai Annamária a Gropius Stúdió Hamlet című rockoperájában az Egyetemi Színpadon, 1987. Szilágyi Lenke felvétele  Hámori Gabriella (Robika), Kerekes Éva (Fricike), Pogány Judit (Konrádka) és Csuja Imre (Apusunk). J. Crouch–P. McDermott– The Tiger Lillies: Jógyerekek képeskönyve. Örkény Színház, 2009. Koncz Zsuzsa felvétele

emlékalbum az 1850-es évekből való, és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla szerepes műtermi portréit tartalmazza. A legkésőbbi a 2017-ben elhunyt operettprimadonna, Zentai Anna munkásságának állít emléket. A díszes, bőrkötéses albumoktól kezdve, az átlagos fotóalbumokon keresztül, az egyszerű lapokból álló füzetekig minden megtalálható. A művészek, a családtagok vagy a rajongók összeállításai a színész pályaképét vagy pályájának egy szakaszát dokumentálják kritikák, fényképek, levelek segítségével. Vannak premierajándéknak készült albumjaink, s vannak olyanok, amelyek a színtársulat valamennyi tagjának arcképét őrzik, s ajándékba adták szeretett igazgatójuknak. A gyűjtemény állományát folyamatosan digitalizáljuk. A magyar színházművészet 1860-as évektől az 1990-es évekig tartó korszakát az interneten is elérhető mintegy 34 000 portré- és előadásfotóval tudjuk szemléltetni. A felvételeket a szinhaztortenet.hu weboldalon, illetve az OSZMI honlapján közzétett virtuális kiállításainkban (oszmi.hu) lehet megtekinteni. A gyűjtemény nagyobb része helyben kutatható, a feldolgozatlan fotókat a bemutatók címénél vagy a művészek nevénél lehet megtalálni. Sipőcz Mariann

PIM REFLEKTOR

OSZMI

PIM REFLEKTOR

KIÁLLÍTÁSOK PANDÉMIA IDEJÉN

Virtuális tárlatok és tervek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet honlapján

A pandémia okozta kényszerű bezárás miatt kiállításainkat átköltöztettük a digitális térbe. Az érdeklődők virtuális tárlatainkra az oszmi.hu címen elérhető honlapunk virtuális kiállítá sok menüpontja alatt léphetnek be (https://oszmi.hu/index.php/po/virtualis-kiallitasok). A tavalyi év során számos új virtuális kiállítást tettünk közzé: a Kifordítva – Bábtechnikai kulisszatitkok, És akkor jött a Tenkes kapitánya – Zenthe Ferenc 100 című, eleve a virtuális térbe készült kiállításaink mellett az elmúlt évtized népszerű kiállításait is virtualizáltuk; ilyenek a Hősök tere – Bessenyei Ferenc – Gábor Miklós, a Major Tamás arcai, a Gobbi Hilda (1913–1988), a Díva, Színész, Nő, A „Darvas”, A Nemzet Színészei – Emlékezés a jelenre című kiállításaink. A decemberben publikált Jaschik Álmos és a halhatatlan papiros című tárlatunk után 2021 első terméseként Édes és keserű – Bara Margit igazsága címmel a legendás színésznő pályaképét mutattuk be. Az elmúlt évben közösségi média oldalunkon szavazást rendeztünk, kiről szeretnének követőink virtuális kiállítást látni. Ennek eredményeképpen 2021-ben Bara Margit mellett Márkus László, Schütz Ila és Dajka Margit pályaképét dolgozzuk fel a tavasz folyamán. A közelmúlt gyűjteménygyarapodásai közül kiemelkedik Bárdos Artúr színházrendező, színigazgató hagyatékának megvásárlása, melyet szintén egy virtuális kiállítás keretében mutatunk majd be, valamint novemberben kiállítással adózunk Kemény Henrik bábművész emlékének, halálának 10. évfordulóján.

 A temesvári Ferencz József Színház épülete 1905 körül

PIM REFLEKTOR

OSZMI  Tolnay Andor társulata a kassai színház előtt, 1940-es évek eleje

Az év kiemelt virtuális projektje a vidéki színházak és színjátszás 1865–1945 közötti történetét bemutató Színről színre című tárlatunk, melyet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával hozunk létre. Ez a közel százéves időszak egy kivételes lendületű színházépítési hullámmal kezdődött: az Osztrák–Magyar Monarchia magyar ajkú területén, Budapesten kívül az 1870–1920 közötti időszakban negyvenöt új színház épült, melyből huszonkettő a mai Magyarország területén található. Kiállításunk középpontjában ezek a kisebb-nagyobb önálló színházak és újonnan berendezett színháztermek állnak. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Topográfiai Gyűjteményében található gazdag képanyag kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy bemutassuk, miként festettek ezek az épületek megnyitásuk idején, s milyen átalakulásokon mentek keresztül a 20. század világméretű politikai eseményeinek hatására. A városi krónikák és korabeli híradások pedig bepillantást engednek abba a „térbe”, amelyeket az épületfotók már nem képesek láttatni. Így képet kaphatunk arról, hogy milyen körülmények között játszottak a vidéki társulatok az állandó színházépület felépítése előtt, illetve milyen társadalmi és politikai célok álltak a színházépítkezések hátterében. Mindezek mellett figyelemmel kísérhetjük a színházépítészeti stíluskorszakok változását, illetve nyomon követhetjük az épületek technikai korszerűsödését, amelynek köszönhetően egyre kényelmesebb és biztonságosabb környezetet tudtak kialakítani a színjátszók és a nézők számára egyaránt.

OSZMI

PIM REFLEKTOR

Bár az állandó színházépületek minőségi változást jelentettek a vidéki társulatok életében, mégis egyre nagyobb teher nehezedett rájuk, hiszen a közönség igényes művészi kivitelezésű, egyre változatosabb műsort szeretett volna kapni az új épületekben. Ezeket a hol gyötrelmes, hol felemelő színházi pillanatokat legjobban a társulatigazgatók és színészek naplói, memoárjai és levelei örökítik meg. A virtuális kiállítás oldalain feltűnő vidéki művészek bemutatásában ezért nagy hangsúlyt helyezünk ezekre a személyes élményeket, benyomásokat rögzítő írásokra. Mindemellett igyekszünk vizuális fogódzót nyújtani annak bemutatásához is, hogy egy-egy társulat, színész mekkora vándorutat járt be pályája során. A virtuális kiállítás harmadik, nagyobb egysége a múzeumpedagógia eszközeivel a korabeli színházba járási szokásokat kívánja bemutatni az érdeklődők számára. Ebben a részben olyan kérdések kerülnek előtérbe, melyekkel feltérképezhetővé válik, hogy a városi emberek milyen médiumokon keresztül szereztek tudomást egy-egy színházi bemutatóról; az egyes társulatok milyen (reklám) eszközökkel éltek annak érdekében, hogy minél több nézőt csalogassanak be magukhoz; a sajtóban megjelenő írások milyen pozícióból ítélték meg a produkciókat és mennyire tudták visszaadni az előadások hangulatát, a színészi játék természetét. Ezeken túl azt is megmutatjuk, hogy hány órakor kezdődtek az előadások, miként illett felöltözni, ha valaki színházba ment, és ez hogyan függött össze a színházról mint társadalmi találkozóhelyről alkotott nézetekkel. A kiállítás látogatói tetszés szerint barangolhatnak helySZÍNRŐL helySZÍNRE, ezen belül SZÍNhelyRŐL SZÍNhelyRE. A gazdag fotóanyaggal illusztrált oldalakon megjelenő színháztörténeti, szépirodalmi, építészettörténeti, képzőművészeti és kultúrtörténeti szövegekből, mozgóképekből és felolvasásokból összeálló SZÍNes képek – reményünk szerint – bepillantást engednek a vidéki színészet egykori hétköznapjaiba. Virtuális kiállításunk 2021 nyár közepétől lesz látható az OSZMI honlapján. Csiszár Mirella – Huber Beáta

 Madách Imre Az ember tragédiája színlapja 1901-ből

PIM REFLEKTOR

OSZMI

AZ ORSZÁGOS SZÍNHÁZTÖRTÉNETI MÚZEUM ÉS INTÉZET 2021. ÉVI KIÁLLÍTÁSI TERVEI Múzeumunk célja a magyar nyelvű színjátszás emlékeinek megőrzése és bemutatása. Középtávú kiállítási stratégiánk szerint a magyar színháztörténet nagy fordulópontjait és jelentős művészeit kívánjuk bemutatni. Az intézmény kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban a 2020-ról áthúzódó, a koronavírus-járvány okozta korlátozó intézkedések miatt tavaly csak négy hónapig látogatható Herceg a vasfüggöny mögül – Róna Viktor-emlékkiállítás, valamint a Bács Ferenc színművész emlékére készült kamaratárlat augusztus végéig még látogatható lesz.

Nemes nyomokon – 200 éve nyílt a kolozsvári Farkas utcai színház

 A Farkas utcai színház épülete 1865 után

2021. március 12-én ünnepeljük az első magyar kőszínház, a kolozsvári Farkas utcai színház megnyitásának 200. évfordulóját. Terveink szerint ezen a napon nyílt volna meg a Bajor Gizi Színészmúzeum kamaratermében a színház történetét feldolgozó kiállítás, mely azonban a pandémiás helyzet miatt csupán szeptember 24-től lesz látogatható.

OSZMI

Az év kiemelkedő eseménye lesz Latinovits Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából rendezendő tárlatunk, mely szintén ősztől várja majd az érdeklődőket. Az 1821-től 1906-ig működő Farkas utcai színház kivételes helyet foglal el a magyar színháztörténetben. Ennek belátásához talán elegendő, ha megjegyezzük, hogy a történelmi Magyarország területén az első kőszínházként nyitotta meg kapuit (megelőzve az 1837-re elkészült Pesti Magyar Színházat), illetve kiemeljük, hogy a 19. századi Erdély fővárosában, Kolozsváron a magyarországitól részben eltérő, helyi színezettel rendelkező igények és elképzelések hívták életre és működtették a Farkas utcai intézményt. Kiállításunkban éppen ezekre az „eltérésekre”, az egykori Kolozsvár sajátos földrajzi, politikai és társadalmi körülményeiből adódó jelenségekre fókuszálunk. A tárlat vezérfonalát jószerével a „nemes” szó különböző, egymással összefüggő vonatkozásai adják. Ebben a tekintetben elsőként a Kolozsvárra áthelyezett Kormányzóság köréhez tartozó erdélyi magyar nemesek csoportja emelhető ki, akik nemcsak megteremtették, de folyamatosan támogatták azokat a kulturális intézményeket, köztük a színházat is, melyek az ő, és később a középpolgárság érdekeit és igényeit egyaránt szolgálták. A kiállítás másodsorban a színház műsorpolitikáját mutatja be. A Farkas utcai színház műsorát a kezdeti időszakban az erdélyi magyar arisztokraták ízlése határozta meg, hiszen a közönség nagy része közülük került ki. A repertoár gerincét olyan prózai és zenés darabok alkották, amelyek megfeleltek a színház céljáról és hasznáról alkotott korabeli nézeteknek. Ennek megfelelően azokat a történeteket látták a legszívesebben színpadon, melyek megszilárdítják a hazafiúi érzéseket, másrészt nemesítik, megszelídítik az erkölcsöket. Nem csoda, ha a színház történetével szinte összeforrott Katona József Bánk bánja, amelyet másodízben Kolozsváron mutattak be. A kolozsvári közönség számára nemcsak a díszelőadások különleges, ünnepi darabját jelentette Katona műve, hanem a hétköznapi színházi szezon szerves részét alkotta. A műsorpolitikában megmutatkozó klasszicizáló irány még akkor is viszonyítási pont maradt, amikor az egymást váltó társulatok elszakadtak ettől az eszménytől: a kritikák lesújtó bírálattal illették az olcsó, igénytelen szórakozást nyújtó előadásokat, a közönség egy része pedig távolmaradásával tüntetett. A kiállítás harmadik nagy témáját maga az épület alkotja. A színház ma ismert képe valójában az 1865-ös átalakítás utáni klasszicista épületkülső. Talán nem véletlen ez az azonosítás, hiszen ekkor építették azokat a melléképületeket, amelyek a zökkenőmentes színházi működés számára elengedhetetlenek voltak. A kor hangulatát a színház utolsó igazgatója, Janovics Jenő későbbi filmes karrierjéből származó némafilmrészletek segítenek megidézni. A Farkas utcai színház nyomát hiába keressük a mai Kolozsváron, az 1930-as évek közepén részben lebontották, helyén ma az Egyetemiek Háza működik. A 2021 szeptemberében megnyíló kiállításra ellátogatva tehát egy különleges időutazásban lehet részük.

PIM REFLEKTOR

OSZMI

„Embernek röpülni boldogság” – Latinovits Zoltán (1931–1976) Latinovits Zoltánra születésének kilencvenedik évfordulóján kiállítással emlékezünk. Latinovits az 1956 utáni színházi élet kiemelkedő jelentőségű, öntörvényű, rendkívüli tehetségű művésze volt. Ebben a korszakban minden gondolkodó emberre, nemcsak értelmiségiekre, hatással volt szabálytalan pályafutása. Érdeklődéssel szemlélték intellektuális szerepértelmezéseit, csodálták mély átélésű, lobogó szenvedélyű játékát. Nemcsak a színpadon és filmen formált meg romantikus hősöket, önmagukkal elégedetlen jellemeket és groteszk figurákat; előadóművészként is jelentős munkát végzett. Szakított az értelmező szavalás hagyományával, iskolateremtő módon a vers születésének folyamatát és hangulatát igyekezett újjáalkotni. Kortársait, alkotótársait igazságkereső, igazságosztó írásaival igyekezett felrázni. Nagypolgári és arisztokrata származása eleve kizárta, de megosztó, konfliktuskereső személyisége sem tette lehetővé, hogy a színházi életben betöltse azt a szerepet, melyre intellektusa alkalmassá tette volna. Ráadásul Latinovits nemcsak a színházi kötöttségek ellen lázadt; magánéletében sem törődött a normákkal. Önmagával és a környezetével vívott konfliktusai felőrölték idegeit, s öngyilkos lett. Halálának híre az értelmiség egyes köreiben morális válságot teremtett, s ezen az sem enyhített, hogy voltak, akik balesetről beszéltek. A kiállítás Latinovits Zoltán pályaképével párhuzamosan azt a kort is bemutatja, melyben az öntudatos, merészebben gondolkodó, érzékeny művész falakba ütközött, s alig volt esélye arra, hogy terveit megvalósíthassa. Bár Latinovits hús-vér személyekkel is konfliktusba került, a szocialista kultúrpolitika labirintusában vérzett el. Halála óta Latinovits-titokról beszélnek. Ezt a titkot kiállításunk legfeljebb árnyalni tudja, megfejteni, sajnos, nem. Gajdó Tamás – Huber Beáta

 Latinovits Zoltán 1967-ben. A portrét Kresz Albert készítette  Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán az 1970-es évek elején. Ismeretlen fényképész felvétele

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA Egy gyűjtő életében fontos esemény, amikor a gyűjteményét sikerül egy vagy több értékes tárggyal gyarapítania. Ugyanilyen neves esemény, amikor egy múzeumi gyűjtemény gyarapodik ritka és értékes dokumentumokkal. A Magyar Nyelv Múzeuma 2020 végén 54 darab muzeális könyvvel gazdagodott. E könyvek különösen értékesek a múzeum számára, ugyanis a dokumentumok nemcsak régiségük miatt különlegesek, hanem tartalmukat tekintve is nagy értéket képviselnek a magyar irodalom és nyelvtörténet témájában, mely múzeumunk fő gyűjtőköre. E művek bepillantást engednek a 18–19. század irodalmába, a magyar nyelvről vallott nézeteibe, ugyanakkor alapanyagukat és kivitelezésüket tekintve a kor papíriparába, könyvkötészetébe, a könyvtárak szokásaiba. Csak néhány kuriózumot kiemelve képet kaphatunk e gyarapodás gazdagságáról. A könyvek tartalma mellett azok technikai, könyvészeti jellemzőit is érdemes megvizsgálni, hiszen ezek éppen úgy hozzátartoznak a gyűjtemény értékeihez, mint a művekben rejlő gondolatok. A könyvtár állományába került könyvek némelyike közvetlenül kötődik Széphalomhoz. Ilyen például Kazinczy Ferenc Szép literatúra című könyvsorozatának mind a kilenc kötete. Mondhatjuk talán, hogy ezek a művek hazatértek, ugyanis itt, Széphalmon írta, szerkesztette össze a széphalmi mester. Irodalmi és nyelvészeti kuriózumok ezek a könyvek, hiszen Kazinczy Ferenc talán legfontosabb irodalmi alkotásait tartalmazzák. Az utókornak is fontos volt, valakiknek követendő példa, másoknak inkább téves irány. Mindenesetre a 19. század eleji magyar nyelvű irodalom egyik legfontosabb alkotása. Ritka, hogy egyben fellelhető mind a kilenc kötet. A könyvek rendkívül jó állapotban, bár későbbi félbőr kötésben elegáns élfestéssel maradtak fent. Kazinczy Ferenc Helikoni virágok című, 1791-ben kiadott versantológiája szintén a múzeumi gyűjteménybe került. Az ekkor szépreményű fiatal író és kortársai verseit tartalmazó kiadvány irodalmi értéke mellett nem mentes a politikai ihletésű hangvételtől, a magyar történelem egy mozgalmas időszakának tanúja. A műben szereplő versek pontosan mutatják, hogy az írók hogyan vélekedtek a kor eseményeiről. II. József halálakor az ország változásra vágyott, s a felvilágosodás, valamint a francia forradalom hatása alatt állt. A jozefinizmus erőszakolt reformjai megosztották a magyar írókat is. Az 1790–91-es diéta sok reformjavaslata, illetve a Habsburg-uralom elleni fellépés, mint például a Graeven huszárezred beadványa az országgyűlésnek, melyben az ezred hivatalos vezényleti nyelvének a magyar nyelvet kívánták megtenni. Ezért később hadbíróság elé kellett állni az ezred tisztjeinek. (Ennek az ezrednek volt a kapitánya a Martinovics-féle összeesküvésben való részvételért kivégzett Laczkovics János is). 66

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

Az országgyűlés követeinek kiállása a magyar függetlenség mellett, szemben a toszkán nagyherceg, később német-római császár és magyar király II. Lipóttal. Ez a hangulat a Helikoni virágok lapjain, az ott közölt művekben maradt ránk. Irodalmi értékek mellett kerültek a gyűjteménybe történelmi dokumentumok, mint például a Pesti Hírlap 1842-es évfolyamának első félévi lapszámai (egybekötve későbbi félbőr kötésben). Az 1841-től megjelenő, Kossuth Lajos nevével fémjelzett újság az iskolai történelemkönyvekből is ismerős lehet. A korabeli ellenzék szócsöveként működő lap bátor írásaival, köztük a híres vezércikkekkel, melyek szerzője maga Kossuth Lajos, a reformkor egyik vezéralakja volt. A mű a magyar újságírás történetének fontos dokumentuma, mind történeti, mind nyelvészeti szempontból. A múzeum gyűjteménye nyelvészeti, nyelvtörténeti művekkel is gyarapodott. Talán az egyik legkiemelkedőbb az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság munkáinak első darabja címmel, 1791-ben Szebenben kiadott könyv, melyet

 Fotó: A Magyar Nyelv Múzeuma

Aranka György tudós, nyelvész, Kazinczy Ferenc barátja és eszmetársa szerkesztett. Egy másik nyelvészeti érdekesség a Baróti Szabó Dávid által írt Kisded szó-tár, melly A’ ritkább Magyar szókat az A. B. C. rendi szerént emlékeztetö versekbenn elő-adja. A könyv különlegessége, hogy a ritka régi és tájnyelvi szavakat hexameteres versformában tartalmazza. Ezek a könyvek nemcsak a tartalmuk miatt érdekesek, hanem a készítési technikájuk, az eltelt idő által rajtuk hagyott nyomok miatt is értékesek. A könyveket kézbe véve a korszak papíriparáról is képet kaphatunk. A lapok finomsága, vastagsága, tartóssága az egyszerű, olcsóbb, durvább papírtól a legfinomabb sima, enyvezett papírig terjed. A korszakban még a kézzel 67

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

 Fotó: A Magyar Nyelv Múzeuma

merített, aprított rongyzúzalékot is tartalmazó papír volt használatban. A papír finomsága, cellulóztartalma, enyvezettsége tett különbséget olcsó és drága papír között. A durvább, inkább rongyszerű, sérülékeny papír, valamint az egészen finom tapintású, jó megtartású papír egyaránt előfordult a kor nyomdáiban. A nyomdák betűkészlete ebben a korban fontos szerepet kapott. Tipográfiai szempontból is fontosnak tartotta a mű szerzője, hogy milyen metszésű betűkkel nyomtassák ki a könyveit. A korszakban talán a legelterjedtebb betűtípus a bécsi Trattner-féle betű volt. A használt betűk fajtáját a könyvek címoldalán rendszeresen feltüntették. A 18–19. század nyomdai és kötéstechnikái jól megfigyelhetőek az egyes műveken. Akad közöttük a könyvkereskedőktől kikerülő papírkötésű, melyek a kor szokásait figyelembe véve még díszes borító nélkül készültek. Ekkoriban a könyvgyűjtők, könyvtárral rendelkezők általában nemesi vagy gazdag polgári háttérrel bíró olvasók a könyvtáruk darabjait díszes s gyakran egységességre törekvő díszkötéssel látták el. A kor ízlésének megfelelően voltak, akik a negyed- vagy nyolcadrét hajtott ívek eredeti éleit igyekeztek megtartani, s csak kis mértékben metszették össze. Elegánsnak tartották, hogy a margó kissé asszimmetrikus, és a hasábok nem pont a könyvlap közepén (általában a gerinchez tolódva) helyezkedtek el. Ez a módszer lehetővé tette, hogy a későbbi átkötéskor a sérült, elrongyolódott lapéleket újra lehetett metszeni. A másik divatirányzat a teljes élmetszés volt, ahol a nyomathasábok pont lapközépre kerültek, s így vágták körbe a könyv lapjait. Ekkor a díszkötés kötéstáblái eleganciáját követve a vágott éleket élfestéssel látták el. Erre azért volt szükség, persze az esztétikai értékén felül, mert a frissen vágott lapéleken a por s egyéb szennyeződés nagyon hamar látható 68

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

nyomot hagyott. (Korábban az ilyen elszíneződéseket egyszerűen egy újrametszéssel tüntették el). Más könyveknél az egyenetlen lapélek az élmetszés hiányát mutatják, sőt van olyan könyv, ahol az eredeti ívhajtogatás még szétvágatlanul megmaradt. A kötések, a borítótáblák is a kor különböző igényeit mutatják. Megtalálható az elegáns bőrkötés, a későbbi karton kötéstábla félbőr (a gerinc és a sarkok megerősítése bőrrel) kötés, valamint az egyszerűbb kartontáblás kötés. Természetesen gyakori a későbbi kötés, melyet a tulajdonos igénye motivált, vagy a könyv korábbi rossz állapota tett szükségessé.

A könyvekben található tulajdonosi bejegyzések, ex librisek, tulajdonbélyegzők a dokumentum történetéről tanúskodnak. Egészen a közelmúltig szokás volt, hogy a könyvekbe a tulajdonos egyedi bejegyzést, névbeírást vagy úgynevezett ex libris bélyeget tett. Így sokszor visszakövethető, hogy ki vagy kik voltak egy adott mű tulajdonosai. Vannak könyvek, melyek magánkézben maradtak meg, de akadnak különböző könyvtárak tulajdonjelzéseit tartalmazó, gyakran másod-, harmadpéldányként nyilvántartott, s később az állományból törlésre került példányok egyaránt. Kurucz Péter

 Fotó: A Magyar Nyelv Múzeuma

Ha Kazinczy Ferenc Szép literatúra című könyvsorozatát nézzük, összehasonlítva a gyűjteményünkben lévő ugyanazon példány szórványával, láthatjuk, hogy a korábbi tulajdonos(ok) egységes formával, új kötéssel látták el a teljes sorozatot, ennek köszönhetően rendkívül jó állapotban maradt ránk.

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

KAZINCZY FERENC MÚZEUM BEHARANGOZÓ SÁTORALJAÚJHELYEN, A PIM – KAZINCZY FERENC MÚZEUMBAN KÉSZÜLŐ BOGARAS KÖNYVRŐL Ormányosalkatú bogarak az abaúji és zempléni tájakon címmel 420 oldalas könyv jelenik meg a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum kiadásában 2021 tavaszán. A hazai ormányosbogarak több évtizeden keresztül egyedüli specialistája, Podlussány Attila meghatározásai alapján a helyi kutatások anyagát feldolgozva több éven keresztül készült a kötet. Az adatokat és a tájak környezeti jellemzőit, valamint a terepen és mikroszkóppal készített képeket Hegyessy Gábor biológus muzeológus rendezte össze. Az itt élő orrosbogarak, levélsodrók, eszelények, cickányormányosok, ormányosbogarak, szúfélék összesen 874 fajának bemutatását és a róluk szóló információkat tartalmazza a könyv. Ez a fajszám Magyarországon az ismert tájakhoz képest a legmagasabb, minden nemzeti park és más megyék listájánál több. A szerzők a közel 30 évig tartó saját zempléni kutatások múzeumban őrzött példányain alapuló adataikat összevetették az ide vonatkozó, a kutatástörténetben szereplő, más hazai múzeumokban és szakirodalmakban fellelt információkkal. Így a mintegy 140 év célzottan erre, a hazánkban leginkább fajgazdagnak számító növényevő bogárcsoportnak, az ormányosalkatúakra vonatkozó ismeretei összevethetők egy nagy időtávlaton keresztül. Mindennek a megalapozása Chyzer Kornél, Zemplén megyei tiszti főorvos és a fiatal bogarász, Biró Lajos szorgalmának és az 1880-as években megjelentetett tanulmányának köszönhető, ami akkor országos szinten is kiemelkedő, úttörő jellegű volt. A most megjelenő könyv több száz színes ábrán keresztül próbálja ezt a változatos bogárcsoportot megismertetni az olvasókkal. A kötet borítóterve, grafikai szerkesztése és tördelése Kovács Judit, a múzeum munkatársának ötletességét dicséri. Hegyessy Gábor 70

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

ONLINE NYITVA Éppen egy éve, 2020 márciusában a PIM – Kazinczy Ferenc Múzeum munkatársai lázasan készültek az év egyik legnagyobb szabású, városi méreteket öltött programjára, a Márciusi ifjak sétájára, amikor egy-két nappal az esemény előtt kiderült, hogy nem kerülhet sor a kosztümös felvonulásra és szín- játékra. Bennünk él még az emléke annak a bizonytalanságnak, amely a koronavírus-járvány egy évvel ezelőtti, hazánkban való megjelenésekor múzeumunk éves tervének megvalósítását is megkérdőjelezte. Egy mondás szerint a túlélés kulcsa azonban a rugalmasság és a helyzethez való alkalmazkodás képessége. Egészségünk védelmének elsődleges szempontja mellett hamar átdolgoztuk stratégiánkat, s hogy közösségünkkel kapcsolatban maradhassunk, a korábbinál még nagyobb mértékben erősíteni kezdtük a kommunikációt online felületeinken, s ezzel egy időben a digitális tartalomgyártásra helyeztük a fókuszt. Ha a látogató nem jöhet a múzeumba, a múzeum megy a látogató otthonába – még ha virtuálisan is. Fontosnak tartottuk, hogy a terhelt időkben se a negatívumokra helyezzük a hangsúlyt, így a „múzeum zárva” helyett az „online nyitva” mottót választottuk. Évekkel ezelőtt elindult az a folyamat, mely során meg szerettük volna szólítani közönségünket az online térben is. Megújult honlapunk áttekinthető módon és modern megjelenéssel segíti az intézmény általános bemutatását, emellett itt kapott felületet a KaMu blog is: a Kazinczy Múzeum könnyed, közvetlen és nem egyszer személyes hangvételű bejegyzéseinek helye – egy hiteles kamu, mely érdemes akkora figyelemre, mint más kamuhírek. Nem akartunk megállni ugyanakkor a kulturális értékek egyoldalú közvetítésénél – szerettük volna, ha közönségünk is megszólít minket személyes történetekkel, emlékekkel, vagy egyszerűen csak véleményük kinyilvánításával. Erre legalkalmasabbnak Facebook oldalunk bizonyult, ahol ezt a mérföldkövet még jóval a pandémia előtt sikerült átlépni, de a célzott és folyamatos jelenléttel mára több mint 13 ezres követőtáborunk nem csupán egy szép számot jelent, hanem egy aktív közösséget is. Figyelemmel követik tartalmainkat, véleményt nyilvánítanak, kommentálnak, sok esetben rácsodálkoznak közös kulturális kincseinkre, s mi több, gazdagítják is azokat, nem egyszer akár tárgyakat és hagyatéki anyagokat ajándékozva gyűjteményünk számára. Személyes látogatások, ismeretségek kötése és elmélyítése köszönhető az online jelenlétnek és annak, hogy helyi lakosokat is bevonunk tartalmaink készítésébe. Online tartalmainkkal igyekszünk azt a sokszínűséget közvetíteni, mint amilyen sokrétűek kutatási területeink is. Kifejezetten a Facebook platformra tervezetten jelenik meg az Ismerjük meg környezetünket szöveges-képes sorozat, melyben minket körülvevő élőlényeket ismerhetünk meg közelebbről. YouTube csatornánkra az utóbbi egy évben helyezünk nagyobb hangsúlyt, videósorozatainkat ide töltjük fel. Sátoraljaújhely és környéke rég elfeledett vagy talán sokak által nem is ismert kincseinek, értékeinek nyomába eredünk a Rejtőzködő értékeink című sorozatban. A Sátoraljaújhelyi Anziksz videókban múzeumbarátok olvassák fel a gyűjteményünk részét képező üdvözlőlapok szövegeit és idézik meg a korabeli írókat. A régész karrierem romokban hever vlog Sátoraljaújhely vára régészeti kutatásának aktuális eredményeiről számol be rendszeresen. A Gondolatok a raktárban epizódjai pedig betekintést nyújtanak a kívülállók által ritkán látott raktárainkba és gyűjteményünk darabjait hozzák közelebb a nézőkhöz. Látogasson el Ön is online felületeinkre és böngésszen kedvére! A személyes viszontlátásig örömmel vesszük virtuális látogatását, hiszen a PIM – Kazinczy Ferenc Múzeum online nyitva áll Ön előtt. Kovács Judit 71

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

PIM REFLEKTOR

DIA

CSUKÁS ISTVÁN

Csukás István életműve mindannyiunk otthonában tetten érhető valamilyen formában. Könyvespolcunkon ott sorakozik A téli tücsök meséi, a Pintyőke cirkusz, világszám! vagy a Vakáció a halott utcában, esténként pedig Mirr-murr és a Legkisebb Ugrifüles kalandjaival csendesítjük álomba a legifjabbakat. És persze Pom Pommal, aki, „ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt…” Süsü, a sárkány meséje, a Nagy Ho-ho-ho-horgász történetei tévé elé ültetnek kicsit és nagyot egyaránt, magukkal ragadva az előbbieket vagy nosztalgiát ébresztve az utóbbiakban. Az általános iskolás korosztály a Keménykalap és krumpliorr vagy a Nyár a szigeten eseményeibe merül bele, felnőttként forgathatjuk Csukás életrajzi ihletésű prózaköteteit, elámulhatunk költeményein. Csukás István művein keresztül mindennapjaink részévé vált. Alig egy éve személyesen már nem találkozhatunk vele; idén, április 2-án lenne 85 éves. Emlékezzünk rá, osszuk meg minél több meséjét gyermekeinkkel, a körülöttünk tébláboló kiskamaszoknak ifjúsági regényeit adjuk kézbe, mi pedig lapozzunk bele valamelyik verseskötetébe. Olvassunk Csukás Istvánt! Ajánljuk hozzá, könnyen elérhető segítségként, a Digitális Irodalmi Akadémia gyűjteményét! Szlabóczky Mercédesz

DIA

Szigligeti tündérkastély Volt profánabb neve is: íróhizlalda! A falu értékelte így az új urakét. Hát, mit mondjak, nem voltak tündérek, de a kastély, hatalmas parkjával, tündérkastély volt! Nem én vagyok a legilletékesebb emlékező, hiszen nem voltam rendszeres beutalt, sőt nyomoronc korszakaim egyik lakás nélküli idejét húztam ki ott – de nem vagyok hálátlan! Talán jobban meg is becsültem a számomra akkor hihetetlen luxust: ágyba hozták a reggelit. Még nekem is, a fiatal, névtelen senkinek. Mit éreztem, mit érezhetett egy fiatal költő? Valami ilyesmire emlékszem, hogy gúnyos szemmel méregettem a helyzetet, magamat, a pizsamás, szürcsölő szellemóriásokat, a hisztiző, konyhalányokat ugráltató írónőket. De ezt is biztos azért tettem így, hogy helyrebillenjen önérzetem. Igazságtalan voltam? Persze, hogy az, hiszen jóformán az utcáról kerültem oda, s minden irritált. Mert volt valami furcsa ólmelegség is, ma már alig elképzelhető védettség – na, persze, már akinek sikerült oda bejutni! Mint egy nagy család! Mint a mesében! Ahol világhírű kolléga együtt sakkozott a zöldfülű kezdővel. Ahol a nagyhatalmú elnökkel gyerekes vicceket lehetett csinálni. Ahol az ellenállás későbbi bajnoka baráti pingpongcsatát vívott a vérestollú pártkritikussal. Volt, aki vonattal érkezett, volt, akit Aczél Mercedese fuvarozott. Volt, akit éppen kizártak a pártból, s volt, aki a kitüntetéseit külön bőröndben hozta. Mondhatjuk, hogy egy kis Magyarország volt? Nem mondhatjuk, hiszen a nagy többség kívül rekedt. Inkább azt mondhatjuk, hogy egy mézzel bekent légyfogó volt. Van szükség egyáltalán alkotóházra? Van, természetesen; a mostaniak is kiválóan működnek az új rendszerben. Nem az alkotóház tehet a kisiklásokról. Nem is az írók. Én már húsz éve nem járok oda, nem csak azért, mert van egy kis saját „alkotóházam”, hanem azért sem, mert ma már egy órát sem bírnék ki a kollégákkal. Biztos én vagyok a hibás! https://reader.dia.hu/document/Csukas_Istvan-Koltok_ehkoppon-564/ Csukas_Istvan-Koltok_ehkoppon-csukas00171

PIM REFLEKTOR

DIA

Virág-mondóka https://reader.dia.hu/document/Csukas_Istvan-A_felidezett_toronyszoba-563/Csukas_ Istvan-A_felidezett_toronyszoba-csukas00070

Hérics, hunyor, iringó, tavasz vizén elringó, szellőt űző sarkantyú, hó-ködmönön karmantyú, sárga, kék, zöld villanás: évszakok szemaforjele, moccanatlan utazás. Könnyű égnek nekivág, éren át és réten át, száll a bürökgémorr, sőt, hasítja a levegőt, lentről nézi őt: lándzsás útifű, borzas turbolya, folyondárszulák, s a bús májmoha. Repül, de hova? Repül, de hova? Hömpölygő zöld folyamon, málló talajon, hasal a nyár ingó békatutajon. Földi tömjén füstje száll, csavarodik, kavarodik, mintha volna sűrű illatos szakáll. Totyog, lépked, ide kipp, oda kopp, fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol nehézszagú gólyaorr, tudatáig nem hatol: rajta kivül senki sincs se közel, se távol, hiába is szimatol. Üröm, pimpó, rókasás, kellemetlen utitárs, üröm: keserű, pimpó: tikkasztó, rókasás: kezet-lábat elvágó. Kapaszkodik pap palástba, nadrágszárba, szamár gubanc bundájába, villog sárgán, rémesen, a vajszínű ördögszem.

Bokormélyi remete, szól a pemete: elsüllyed az új ladik, ha nincs feneke! Monilia, imola, a nap estbe fordula. Vizenyős félelem, őszi oroszlánfog, megretten a nyúlárnyék, didereg, vacog. Az ég szürke lesz, bizony szürke lesz, s fehér lesz majd a rét. Esengjünk erősen újabb tavaszért.

Bár nincs neki diplomája, mégis nagy a tudománya, ha itt fáj és ha ott fáj, meggyógyít a varjúháj. Lélegzik a tüdőfű, közben mereng ő, lélegzéshez legjobb a hegyilevegő! Kigyószisz felsziszeg: ó egek, ó vizek! Kornistárnics recseg-ropog: hol vannak a bombardonok? Hallgat mélyen, mint a kuka macskafarkú veronika.

DIA

PIM

Ekloga Játszik a szív az örömmel, könnyű préda a szív – rí a tücsök: ében, billentyűs múmia-síp, és a valótlan táj gyönyörűen újra felém úszik s mint a szívem, oly hűen őrzi s kemény, sziklakemény gondok kopárján hozza derűs gyermekkorom, hogy nagyon árván tiszta, erős így legyek én! Muzsikálj tovatűnő édeni kor, bár fed az álarc s férfira hűlő táj betakar, játszik a szív az örömmel, könnyű préda a szív, rí a tücsök: ében, billentyűs múmia-síp.

Áprilisi köszöntő Huszonöt év köszöntése – nem érdemel nagy cicomát – e vers, nincs márványba vésve a dátum s bölcsőm rengése, tisztelőn mégis összevágd te szél, a rügyek bocskorát! Borzas hónap vadóc fia – címekben nem vagyok szerény – nem szabad meghatódni a siker előtt s szabódni, ha nyakadba hull, hisz a napfény besüt nadrágod fenekén! Fontoskodók, álszerények, lerí képetekről a vád: „Hogy született, attól részeg!” Huszonöt év, rád felnézek, s most tisztelegve összevágd te szél, a rügyek bocskorát!

https://reader.dia.hu/document/Csukas_Istvan-A_felidezett_toronyszoba-563/ Csukas_Istvan-A_felidezett_toronyszoba-csukas00046 https://reader.dia.hu/document/Csukas_Istvan-A_felidezett_toronyszoba-563/ Csukas_Istvan-A_felidezett_toronyszoba-csukas00047 76

SZÉPIRODALOM // A Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíj keretében fiatal írók, irodalmárok részesülhetnek támogatásban. Az ösztöndíj célja, hogy tehetséges fiataloknak segítséget nyújtson a pályakezdéshez, kedvező feltételeket teremtve a magas színvonalú alkotótevékenységhez. Az idei évben bemutatjuk, kik kaptak a 2020-as évben ösztöndíjat, minden lapszámban két-két Móricz ösztöndíjas műhelyéből hozunk szépirodalmi műveket.

FODOR JANKA

SZÉPIRODALOM

Fodor Janka

Imposztor

Résnyire szűkítem a szemem, hogy a sűrű ködön keresztül is be tudjam azonosítani a sárgán világító számokat. Három, nulla, nulla, az én buszom. Felszállok, a sofőr biccent, visszaköszönök. Leülök valamelyik ajtó melletti ülésre, levetem a kesztyűmet, a táskám zsebéből előveszem a kézkrémet, és alaposan bedörzsölöm vele a kezemet. A legrosszabb az, amikor a körmeim sarkánál reped meg a bőr. Hajmosásnál olyankor figyelnem kell, nehogy beleakadjon egy hajszál és végigszántsa a szétnyílt húst. A buszon töltött idő többnyire ugyanazzal telik, elmerülök a hallgatásban, csak a szemem jár, hol a várost, hol egy könyv sorait pásztázza. Mostanában ritkán van lehetőségem hallgatni, két hónappal ezelőtt ugyanis kaptam egy állást. Végre. Nagyjából száz elküldött jelentkezés után végre-valahára az egyikre nem automatikus elutasító üzenet érkezett. Helyette interjúra hívtak. Engem. Megegyeztünk az időpontban. Semmi félreértés, tényleg engem hívtak. Kiöltöztem, ahogy szokás. Ahogy gondolom, hogy szokás. Otthon legalábbis biztosan az. Útközben, a metrón ülve az izmaim megfeszültek a félelemtől, aztán lassan elernyedtek, a gondolatra, hogy nincs mit veszítenem, hiszen ezen a téren jelenleg a nulláról indulok. Az interjú mondhatni zökkenőmentes volt, előre megfogalmazott mondataim könnyedén gördültek ki a számból, semmi elakadás, semmi nyelvbotlás, esetleg némi nyelvtani hiba. Két nap múlva hívott az igazgató, hogy köszönik a részvételt, mostanra meghallgatták a többi jelentkezőt is, és velem szeretnék tovább folytatni. Éppen egy bevásárlóközpontban voltam, így nem hallottam tisztán, és eleve nehezen megy a telefonálás. Velem folytatni? Ez mégis mit jelent? Még egy kör interjút talán? Vagy tényleg az enyém az állás? Igen, az enyém, jött a válasz, januári kezdéssel. Márciusra általában elmúlik a szám és az orrom körüli viszketés, és a bőr sem hámlik már. A kezem lassabban gyógyul, de az legalább kevésbé látványos. Az arcomat különböző krémekkel kenem, majd elfedem, hol kicsit barnábbra, hol pirosabbra rajzolom, hogy viszonylag harmonikus benyomást keltsen. Már két hónapja dolgozom itt. Két hónapja minden nap a hely elvárásainak megfelelően felöltözöm, reggelente időben érkezem, a konyhában kávét főzök, köszöngetek, majd végre becsukom magam mögött az ajtót, és leülök az asztalomhoz. Ha valaki netán benyit, és kérdez valamit, igyekszem tömören és lényegre törően válaszolni, figyelek a hanglejtésre, és ha nagyon összeszedem magam, még egy poént is sikerül elsütnöm, amit vagy értenek, vagy nem. Előfordul, hogy elsőre nem fogom fel, mit mondanak, ilyenkor elismételtetem velük, egyszer, kétszer, háromszor. Fenyeget a lebukás

SZÉPIRODALOM

FODOR JANKA

veszélye, de nincs más választásom. Ha a másik arckifejezéséből viszont úgy ítélem meg, hogy valójában semmi lényegesről nem esett szó, akkor mosolyogva visszahümmögök, majd továbbállok. Az ebédszünetek a legnehezebbek és legkockázatosabbak. Azokon a napokon, amikor ráveszem magam, hogy lemenjek a közös étkezőbe, és leüljek a közös asztalhoz, tudom, hogy résen kell lennem. Ha valaki nagy ritkán feltesz egy kérdést, ami igazán, tényleg csak nekem szól, olyankor pontosan tudom, hogyan kell megválaszolnom. Például, hogy mivel foglalkoztam, mielőtt ideköltöztem, vagy hogy hol él a családom, esetleg, hogy mit lehet csinálni Budapesten. Tudom, tudom, tudom. A kijelentésnek álcázott kérdésekkel azonban könnyedén sarokba lehet szorítani. Az a vélt vagy valós elvárás, miszerint azon melegében véleményt kellene alkotnom valamelyik esti tévéműsor előző napi epizódjáról, kifejezni mély együttérzésem egy konyha felújításával járó stressz miatt, netán választani, hogy melyik feltét ízletesebb a kétszersült kenyéren, legjobb esetben is minimum összezavar. Amíg pedig azon vacillálok, vajon elég-e egy bólintás, hogy vettem, vagy tényleg meg kellene fogalmaznom egy kimerítő, több mondatból álló frappáns véleményt, addig pont eltelik annyi idő, hogy végül semmit sem mondok, talán még csak nem is hümmögök, s a várakozó tekintetek tompán tovasiklanak. Most biztos, hogy lebuktam – gondolom ilyenkor. Holnap majd behív a főnök, és közli, hogy az általam helyettesített személy felépült, így nincs már szükség a munkámra. Kezet rázunk, mosolyogva minden jót kívánunk, ahogy ez itt szokás, majd soha többé nem találkozunk, és nem beszélünk egymással. Ám semmi ilyesmi nem történik. Sem másnap, sem harmadnap. Ami azt illeti, néhány hét múlva visszahallom az egyik kollégámtól, hogy többen is jelezték, mennyire elégedettek a munkámmal. Miközben hallgatom, félszegen mosolygok, mintha semmi közöm nem lenne ehhez a véleményhez, ha egyáltalán igaz, és ha egyáltalán tényleg jól értem. Majd megy tovább minden, a szokásos menetrendben. Májusra, hála a gyakoribb napsütésnek, teljesen eltűnnek a kezemről a sebek és a repedések. Még szükség van időnként egy könnyű kabátra, vagy egy kardigánra, de már lényegesen könnyebben veszem a levegőt. Az arcom eredeti színe is visszatér, nincs szükség annyi festékre. S még mindig nem sejt senki semmit. Első megjelenés: Jelenkor Online / 2020. január

Fodor Janka (1987) Körmenden nőtt fel, majd 2005–2015 között Pécsett élt, ahol angol- és magyar mint idegen nyelv tanárként dolgozott a Pécsi Tudományegyetemen. 2013 óta publikál novellákat és tárcákat, elsősorban a Jelenkor folyóiratban. Marit című novelláját román nyelvre is lefordították, és beválogatták a Kötőszavak 3 és Az év novellái 2019 antológiákba. 2020-ban Változó tereim című tárcájával képviselte Pécs városát az Europe at home című európai művészeti projektben, ahol a tárca angol fordításban is megjelent, ugyanebben az évben Móricz Zsigmondösztöndíjat kapott. Jelenleg Norvégiában él.

IMRE ÁBRIS

Imre Ábris

Szélmalom

A kínaiba mentem enni. Félig tele tányérral bámultam a sótartót, mellette bors, szójaszósz. Jobbra túlsúlyos, mackónadrágot viselő gyerek tolószékben. Ananászos csirkét evett a szüleivel. Marokra fogva a kanalat, tömte a szájába az előre katonákra vágott húst és az apró szemű köretet. Kazalszőke haja alól csorgott az izzadság, szeplős arca kipirult az erőlködéstől. Először csak a tekintete tűnt fel. Mintha az apját, de mégsem, a lábakat nézte az emeleti széklábak között. Lassan emelte közben a kanalát, esetlen remegés, szószos húsdarab cuppant az asztalra. A szülők gyors, módszeres mozdulatokkal törölték fel, segédboncnokok a vért. Miután az utolsó falatot is lenyelte, eljátszott az evőeszközzel. Tapogatta a tompa éleket, majd egy szerencsétlen rándulással kihullott a kezéből. Éppen kettőnk közé esett. Automatikusan lehajoltam, félúton találkozott a tekintetünk. Illetve, ő inkább csak érzékelt engem, bal kezével kétségbeesetten matatott a gyors étterem csempéjén. A következő pillanatban megbillent a tolószék kereke, és a fiú a padlóra zuhant. Magával sodorta a terítéket, üvegszilánkok közt terjedt a szójaszósz. Felemeltem, mondtam valamit, hogy semmi baj, vagy ilyesmi. Álltam, mintha tennem kéne még valamit, csak nem jöttem rá, mit, mintha segíthetnék bármin is. Visszaültem. Az anya még mindig az üveget

SZÉPIRODALOM

IMRE ÁBRIS

szedegette a földről, az apa szalvétákkal itatta a vörösbarna foltot, megköszönték, bólintottam, nem történt semmi. Nem mertem feléjük nézni, nehogy bámészkodásnak vagy sajnálatnak vegyék. Bár lehet, mindez meg sem történt, csak ültem, és a szemközti tükörből figyeltem, ahogy felém fordul, rám mutat, és megkérdezi, kié. Mire azt mondom, nem tudom, biccent, megvonja a vállát és azt feleli, semmi baj. (Megjelent a Műút 2017/061-es számában)

Bemutatkozás 1998-ban születtem Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szabadbölcsészet szakos hallgatójaként filmelmélet és filmtörténet specializáción tanulok. Verseimet többek között a Jelenkor, a 2000, a Műút és a Helikon közölte. Jelenleg első kötetemen dolgozom.

Petőfi Irodalmi Múzeum

Mesemúzeum

1053 Budapest, Károlyi utca 16. Tel.: +36 1 317 3611 www.pim.hu muzeuminf@pim.hu

1013 Budapest, Döbrentei utca 15. Tel: +36 1 202 4020 www.mesemuzeum.hu mesemuzeum@pim.hu

Nyitva: keddtől vasárnapig 10–18 óráig

Nyitva: egyéni látogatóknak csütörtök, szombat 10–17 óráig, vasárnap 10–13 óráig

Ady Emlékmúzeum

csoportoknak előzetes bejelentkezéssel: hétfő, kedd, szerda és péntek 9–16 óráig

1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6. Tel.: +36 1 337 8563 Nyitva: szerdától vasárnapig 10-17 óráig csoportoknak előzetes bejelentkezéssel: hétköznapokon 10–18 óráig

Jókai Emlékszoba 1121 Budapest, Költő u. 21. Zárva: November 1-től március 14-ig

Kassák Múzeum 1033 Budapest, Fő tér 1. Tel.: +36 1 368 7021 www.kassakmuzeum.hu kassakmuzeum@pim.hu Nyitva: szerdától vasárnapig 10–17 óráig

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely 1013 Budapest, Döbrentei utca 9. Tel.: +36 1 202 4020 email: tortenetalkoto@pim.hu Nyitva: egyéni látogatóknak előzetes bejelentkezéssel csütörtök, péntek 15-18 óráig szombat, vasárnap 10-16 óráig csoportoknak előzetes bejelentkezéssel hétfőtől péntekig 9-14 óráig Regisztrálni a látogatás előtti napon legkésőbb 12 óráig szükséges!

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 1013 Budapest, Krisztina krt. 57. Tel.: +36 1 375 1184 www.oszmi.hu

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.

A PIM ÉS TAGINTÉZMÉNYEI Bajor Gizi Színészmúzeum 1124 Budapest, Stromfeld Aurél u. 16. Tel.: +36 1 225 3161 bgm@oszmi.hu Nyitva: szerdától vasárnapig 14–18 óráig

Kazinczy Ferenc Múzeum 3980 Sátoraljaújhely, Dózsa György u. 11. Tel: +36 47 322 351 www.kazinczymuzeum.hu info@kazinczymuzeum.hu Nyitva: keddtől vasárnapig 9–17 óráig

A Magyar Nyelv Múzeuma 3988 Sátoraljaújhely–Széphalom, Kazinczy utca 275. Tel.: +36 47 521 236 www.nyelvmuzeum.net info@nyelvmuzeum.hu Nyitva: keddtől vasárnapig 9-17 óráig

KÖNYVAJÁNLÓ

Forgách utca

Pacsirtamező u .

y cz zin Ka

Árpád híd

MA RG ITS ZIG ET

ca ut

ÁRP ÁD HÍD

ú ár

Hat

a utc czi ó k Rá

SÁTORALJAÚJHELY yi

Széll Kálmán tér u.

út yi

a út yalj

Heg

Fővám tér

D HÍ

Szent Gellért tér

G SÁ AD AB SZ

BUDAPEST

D HÍ

út

Blaha Lujza tér

Ja ge l ló

Vörösmarty tér

E ÉB ZS ER

Né m

. út u

Alag

Deák Ferenc tér

ölg etv

n rk

t kr et

gyi u.

CHÍD LÁN

Istenh e

Tünd é r u.

éb zs Er

Kossuth Lajos tér

Batthyány tér Bor Friedrich

Nyugati Pályaudvar

József körú t

Ist en he g

HÍD

An dr ás sy

MA RG IT

út

Corvin Negyed

Petőfi Irodalmi Múzeum

A Magyar Nyelv Múzeuma

Ady Emlékmúzeum

Mesemúzeum

Jókai Emlékszoba

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Kassák Múzeum

Kazinczy Ferenc Múzeum

Bajor Gizi Színészmúzeum