PIM programfüzet // május-június

AZ IRODALOM ÖSSZEKÖT

PIM PROGRAM 2020.

MÁJUSJÚNIUS

Kövessék online tartalmainkat!

www.pim.hu

lexandra Borbély A tarina Durica Ka

2020.

05.20.

19:00

2020.

06.11.

19:00

Bán Mó r Trill Zso lt

Távolság

Fotó: Gál Csaba (PIM)

Hétfő reggelenként belépek az irodámba, még magamtól is két méter távolságra lehetek benne, amekkora. Pláne így, hogy egyedül vagyok. Videókonferencia formájában tartjuk a hétindító értekezletünket, szikárabb a napirend, kissé hiányzik nekem belőle az élet. Az most máshol van, mindenki a magáét éli, a kollégáim szavaiból érzem, hogy vágyunk vissza a közös életünkbe, a mi közös életünk a PIM. Így is lehet érteni azt, hogy több mint múzeum.

A látogatók sem jöhetnek, hát mi megyünk a látogatókhoz. Virtuális múzeumként ott vagyunk minden jelentősebb online platformon. Az irodalom mindig is könnyebbé tette elviselni a hétköznapokat. Vagy épp nehezíti, megadja a súlyát, mikor hogy. Az irodalom több tehát, mint ami írva vagyon. Ebből kiindulva átcsoportosítunk összegeket, hangoskönyvpályázatot hirdetünk, társművészeti produkciókra szánunk pénzt.

Keressük a lehetőségeket, hogyan tudunk úgy segíteni, hogy az adófizetők is gazdagodjanak, közben a hat tagintézményünk se lehetetlenüljön el.

Mert bízunk benne, tudjuk, hogy nemsokára ismét visszatérünk falaink közé. Másfajta normalitás lesz, mint amit megszoktunk, tele aggodalommal, távolságtartással, félelemmel. Megtanulunk majd együtt élni a vírussal, amíg nem tudjuk legyőzni. Le fogjuk győzni. És majd közelebb lépünk magunkhoz.

Demeter Szilárd főigazgató

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum Felelős kiadó: Demeter Szilárd főigazgató Főszerkesztő: Pádár Eszter Szerkesztők: Demeter Anna, Erlitz János, Tüzes Éva, Zöllner Anna Olvasószerkesztő: Sulyok Bernadett Kiadványtervezés: Graphasel Design Studio Tördelés: Rimanóczy Andrea Megjelenés: 2020. május-június Megjelenik 2 havonta Szerkesztőség címe: 1053 Budapest, Károlyi u. 16. szerkesztoseg@pim.hu Címlapon: Az irodalom összeköt

1

0506.

KÖNYVAJÁNLÓ

A kamera poétája Magukra maradt bútorok Nyelv babérral INTERJÚK

Karanténbeszélgetés Médiatári üdvözlet Színház a múzeumban PIM REFLEKTOR

PIM tárak Filiálék Barangoló / vidéki múzeumok MÚZEUM MÁSKÉPP SZÉPIRODALOM

Barta Zsolt Czilli Aranka Lackfi János Márton László Falcsik Mari Szendi Nóra

KÖNYVAJÁNLÓ A KAMERA POÉTÁJA „MAGUKRA MARADT BÚTOROK” NYELV BABÉRRAL

A Könyvfesztiválon idén sajnos nem találkozhattunk, ezért hoztunk egy kis ízelítőt legutóbbi kiadványainkból, amíg újra kinyit a múzeum és a könyvesbolt.

Mindhárom kötet egy-egy nagysikerű kiállításunkhoz kapcsolódik, ezért a kiállítások kurátorai, a könyvek szerzői adnak bepillantást a művekbe.

KÖNYVAJÁNLÓ

A KAMERA POÉTÁJA

-fot óK And ré Ker tész ény eibő l i múz eum gyű jtem A Pető fi irod Alm

André Kertész

the Camera the poet of tész

by And ré Ker Pho tog rAP hs eum fi lite rAry mus ions of the Pető in the Col leCt

otóK Andr é Kert ész-f

seventy-two sz’s birth, presents ersary of André Kerté was living in Paris hed on the 125th anniv taken when Kertész exception were all its affiliates, and um otos, which with one Muse ry Litera treasures of the Petőfi ictures are precious Institute.

Theatre Museum and m and the Hungarian

é tá j a a kamera po

o é tá j A A kAmerA p

nkét eredeti lenő kötetünk hetve ulója alkalmából megje –1936) készültek. tésének 125. évford i időszakában (1925 llel a fotográfus párizs gos e, amelyek egy kivéte um, valamint az Orszá Múze k Kassá a – tagintézményei dalmi Múzeum és i. ményeinek féltett kincse gyűjte – t Intéze és zeum

gyűj temé nyeib Almi múze um A Pető fi irod

ől

E. Csorba Csilla: A kamera poétája. André Kertész-fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből

Az 1992-ben Bonnban megnyílt hatalmas, modern műcsarnok, a Kunst- und Ausstellungshalle első kiállításai között mutatták be a világ fotóművészetére fókuszáló Pantheon der Photographie im XX. Jahrhundert, azaz A 20. századi fotóművészet pantheonja című tárlatot. A történelem során pantheon leginkább az istenek, hősök tiszteletére és a nemzet nagyjainak emlékére épült, nem egyszer temetkezési helyül. A pantheon fogalma a halhatatlansághoz kapcsolódik, azoknak a gyűjtőhelye, akikre örökre emlékezni akarunk. Érdekes ez a fogalomhasználat a fotográfia viszonylatában, s több mint érdekes, hogy a beválasztott harminc szereplőből öt magyar származású. Azóta mindig megnézem a nagy fotótörténeti összefoglalókat, s mindig örömmel konstatálom, hogy a magyar fotóművészek milyen előkelő helyet foglalnak el a világ toplistáján. Természetesen, talán mondanom sem kell, hogy André Kertész neve mindig szerepel a nemzetközi válogatásokban, mindig benne van az első tízben.

4

az is szeretnék „Amatőr vagyok és feladata maradni. A fotográfia karakterének, szerintem a dolgok ek a meg­ lélekn a belőlük sugárzó űvészet szüntelen örökítése; a fotóm et és időt felfedezés, ami türelm égét éppen kíván. A fénykép széps

az igazsága adja... ereket és az Nézze csak a riport len céljuk amatőröket – egyet dokumentumok az emlékek, illetve fotográfia.” tiszta gyűjtése: ez a (André Kertész, 1930)

intend to “I am an amateur and life. remain one my whole y the task graph I attribute to photo nature of of recording the real their life. things, their interior, art is The photographer’s very which a continuous disco time. requires patience and s its beauty fro draw graph A photo it’s marked... the truth with which and at the Look at the reporters er! They bot amateur photograph to record have only one goal: ent. And th a memory or a docum y.” is pure photograph sz, 1930 Kerté é (Andr

om

th

hat

0)

PIM

KÖNYVAJÁNLÓ

E bevezetővel csak azt kívántam érzékeltetni, hogy nem kis dolog, ha egy hazai múzeum hetvenkét eredeti vintage felvétellel rendelkezik a sztárstátuszba tartozó Kertésztől. Lehetne persze több is, ha Kertész nem hagyja el az országot 1925-ben, vagy ha végleg hazatelepül, vagy ha hagyatékát a magyar államra hagyja. Nem így történt, így annak örülhetünk, hogy barátai, közeli ismerősei (Bölöni György, Tihanyi Lajos, Kassák Lajos, Blattner Géza, Mirkovszky Mária) megőrizték a tőle kapott képeket, s hagyatékukkal együtt közgyűjteménybe, így a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a Kassák Múzeumba és az Országos Színháztörténeti Múzeumba is kerültek fotói. Korábban, amikor a fényképnek nem volt igazi piaci értéke és elismertsége, szinte másodlagos szereplőként jutott a gyűjteményekbe. Ma viszont felértékelődött: 2014-ben Párizsban egy kisebb Kertész-kollekció – nem vintage képek, azaz nem korabeli nagyítások – 165 ezer euróért kelt el. A legmagasabb áron az 1925 és 1936 között Párizsban készült felvételei találtak gazdára. A kamera poétája című katalógusban éppen ebből, a Kertészt világhírűvé tevő párizsi korszakából való, több mint 70 felvételt láthat az érdeklődő: olyanokat, amelyek pl.

Piet Mondrian, Enrico Prampolini, Michel Seuphor avantgárd művészeket, Brassaït, Tihanyi Lajost, párizsi utcarészleteket, csendéleteket ábrázolnak. Ritkán, vagy soha egyben nem látott sorozaton csodálhatjuk meg Ady Endre Párizsát Kertész felfogásában, egy unikális női gasztronómiai klub ünnepi lakomájának részletein pásztázhatunk, vagy a Blattner Géza-féle nevezetes Arc-en-Ciel avantgárd bábszínház társulatát, előadásait láthatjuk.

Az olvasó/néző eldöntheti, vajon igaza volt-e Kertész jó barátjának, Bölöni Györgynek, amikor ezt írta: „Az emberek ritkán látják úgy a világot, mint Kertész, ritkán veszik észre a tárgyak életét úgy, mint ahogy a motívumok életét az ő fényképei megmutatják.”

Összeállította: E. Csorba Csilla és Lukács Ágota Előszó: Korniss Péter és Frédéric Rauser Tanulmány: E. Csorba Csilla Design: Kaszta Dénes

 Fotók: André Kertész, PIM Fotógyűjtemény

5

KÖNYVAJÁNLÓ

„MAGUKRA MARADT BÚTOROK”

Zeke Zsuzsanna: „Magukra maradt bútorok” – Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből A kötet a „Magukra maradt bútorok” – Írók bútorai a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből című kiállítás (2019. június 22. – 2020. március 1.) kísérő kiadványa, mely a PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótárának bútorkollekcióját mutatja be egy-egy tematikusan kiemelt relikvia segítségével. A kötet lehetőséget nyújtott arra, hogy a kiállításból helyhiány miatt kiszorult bútorok a nyilvánosság számára is elérhetőek legyenek.

A katalógusnak köszönhetően az olvasó betekintést nyerhet a muzeológus és a kurátor munkájába, valamint példákat találhat a bútorok gyűjteményezésére, nyilvántartásba vételére, restaurálására, miközben magyar írók és költők életművében és emlékezetében kalandozhat.

Az első fejezetben a bútor használati tárgyként jelenik meg. A tárgyakat egykori tulajdonosuk környezetében, azaz írók otthonában, lakásbelsőiben láthatjuk viszont. Az enteriőröket körülölelő szövegrészletek főként naplókból, levelekből, visszaemlékezésekből származnak, melyekben a szerzők saját bútoraikról vallanak.

A használati tárgy idővel kultusztárggyá alakul. A folyamat természetesen szoros összefüggésben áll a tárgy tulajdonosának személyével, irodalmi munkásságának jelentőségével, az irodalmi kánonban betöltött szerepével.

Fotó: Gál Csaba (PIM) 

6

PIM

KÖNYVAJÁNLÓ

A múzeumi tárgy című fejezet írók székeit állítja a középpontba. A bútorok között a szék az az ikonikus, viszonylag kisméretű darab, amely leggyakrabban kerül be a múzeumba, és ez az egyik olyan tárgy/holmi, amely legjobban reprezentálja az emberi tárgykultúra sokszínűségét. A kiválasztott ülőalkalmatosságok a leírókartonon szereplő adataikkal együtt érzékeltetik a PIM gyűjteményében található több mint háromszáz bútor – köztük íróasztalok, polcok, tükrök, szekrények, vitrinek, ágyak – jelentőségét és változatosságát.

A múzeumba került bútorok számos kérdést vetnek fel. Milyen mértékben kell megőrizni a rajtuk fellelhető repedéseket, töréseket, szakadásokat, mi az az állapot, amely már szakemberek bevonását igényli, és mindenképpen – a tárgy megőrzését előtérbe helyezve – restaurálandó? A tárgyak szorosan kötődnek az írókhoz, hiszen rendszeresen használták ezeket, de az is előfordul, hogy egyes bútorokat csak rövidebb ideig birtokoltak, vagy akár egyáltalán nem is használtak (pl. ajándékba vették), végül mégis okkal jelentőséget tulajdonítunk nekik. Ezt követően számos fotó hívja fel a figyelmet arra, hogy egy szobaberendezés teljességét megcélozni lehetetlen, hiszen a bútorok egy része elpusztul, vagy továbböröklődik még mielőtt múzeumi tárgy válhatna belőlük.

Mindezek után felmerül a kérdés: a bútor túlmutat-e önmagán? Tud-e új kontextusban új minőséget alkotni? A személyes kontextusból kikerülve mit árul el írótulajdonosáról az utókornak? Elárul-e valamit? Magában marad vagy új környezetre és új társakra lel?

Hogyan változik időben és térben a jelentése? A múzeumi közeg milyen értelmezéseket erősít fel, milyen értelmezések előtt nyitja meg az utat? A kötet minderre válaszlehetőséget kínál ösztönző szempontok és példák segítségével.

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

A kiállítási tárgy című fejezet a folyamat végét illusztrálja, a használati tárgy metamorfózisának végpontját. Az írás folyamatához legközelebb álló bútordarabok, az íróasztalok sorakoznak itt a könyvoldalakon, számos korabeli felvétellel és szépirodalmi szövegekkel kiegészítve.

Fotó: PIM Fotógyűjtemény

A kötetet összeállította, a kurátori szövegeket írta: Zeke Zsuzsanna Felelős szerkesztő: Varga Katalin A katalógust tervezte: Bárd Johanna 7

KÖNYVAJÁNLÓ

NYELV BABÉRRAL

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

Szilágyi Judit: NYELV BABÉRRAL Magyar gasztroirodalom

Amikor készülő antológiánkhoz szövegeket gyűjtöttünk, rácsodálkozhattunk arra, hogy a magyar irodalomban az ételekről, evésről szóló írások gazdagsága megközelíti a hazaszeretet vagy a szerelmi költészet népszerűségét. Ez már csak azért is érdekes, mert évszázadokig kérdéses volt, hogy lehetnek-e az evés, a főzés – ezek a túlságosan is pórias, földhözragadt jelenségek – a szépirodalomnak témái.

A gasztronómiai örömök iránt elkötelezett Mikszáth Kálmán vagy a felesége révén a konyhaművészetben is alapos ismeretekkel rendelkező Jókai Mór írásai már a téma szépirodalmi jelenlétét bizonyítják. És nem kellett sokáig várni, rövidesen megjelentek Krúdy Gyula máig népszerű evés-novellái is, melyekben az ételek kitüntetett szerephez jutnak, az élet (vagy éppen a szerelem) mulandósága fölötti nosztalgikus emlékezés folyamatát indítják el.

A 20. század szerzői közül egyre többen, egyre bátrabban nyúltak a témához, megteremtve a magyar gasztroirodalom folytonosságát. Bródy Sándor, Móricz Zsigmond étkezés-novelláinak mai folytatója Parti Nagy Lajos lett. Megjelentek új, átmeneti műfajok is: Petri György és Aczél Géza receptverseket, Bächer Iván és Váncsa István népszerű gasztropublicisztikát írt, Cserna-Szabó András és Fehér Béla pedig megalkotta 8

Tárgyfotók: Dabasi András 

PIM KÖNYVAJÁNLÓ

9

 Tárgyfotók: Dabasi András

KÖNYVAJÁNLÓ

az esszével ötvözött tudományos tényfeltáró munka műfaját. E gasztroirodalmi folyamatnak egyik csúcspontja minden bizonnyal Bodor Ádám Verhovina madarai című regénye, melyben egy különös szakácskönyv lett a világ megértésének nélkülözhetetlen forrása.

A magyar irodalomban mára étel és irodalom, főzés és írás között az átjárás magától értetődő. Sokak szerint a jó írás létrejöttét hasonló mechanizmusok irányítják, mint a jó étel főzését: „Szakácsnak lenni, meg írónak lenni ugyanaz.” – vallotta a magyar irodalom egyik legtehetségesebb írója és evője, Esterházy Péter.

A kötet szerkesztői: Szilágyi Judit, Nagy Ágnes Az utószót Cserna-Szabó András írta.

A könyvet Bieder Anikó és Gelsei Balázs tervezte.

10

PIM

PIM

INTERJÚ

PROGRAMOK

KARANTÉNBESZÉLGETÉS MÉDIATÁRI ÜDVÖZLET SZÍNHÁZ A MÚZEUMBAN

11

INTERJÚ

KARANTÉNBESZÉLGETÉS KEMÉNY GYÖRGY GRAFIKUSMŰVÉSSZEL

A Petőfi Irodalmi Múzeum Bolyongó üstökös című kiállításának egyik célkitűzése, hogy a nagy Petőfi-évfordulók – 1898, 1923, 1948, 1973 – mint kultuszjelenségek bemutatása során az intézmény történetének egy-egy állomását is felvillantsa. Petőfi születésének 150. évfordulója tiszteletére, 1973-ban a múzeum új állandó kiállítást rendezett. A kurátorok (Balkányi Enikő, Baróti Dezső, Miklós Róbert, Sára Péter, Szekeres László) a korábbi gyakorlatra, s az ebből leszűrt elméleti tudásra alapozva úgy tervezték, hogy a kiállítás látványelemeit, az installáció egy részét kortárs képzőművészekkel valósítják meg. A bejárattal szemben egy hatalmas, kb. három és fél méter magas grafikai tabló fogadta a látogatót, Hincz Gyula, Kossuth-díjas képzőművész alkotása. A piros-fekete kontrasztjára épülő, Petőfit a tömegből kimagasodó, zászlót lengető alakként ábrázoló, lendületes alkotás a monumentalitása ellenére a korabeli könyvillusztrációk hangulatát idézte. Forradalmi volt, hősies, ahogy elvárták, s virtuóz, ahogy a mester képes volt rajzolni.

Ennek az állandó kiállításnak az arculatát, a közönséggel kommunikáló plakátját érdekes módon nem a 70. évéhez közeledő, tekintélyes művésszel, Hinczcel terveztették, hanem meghívásos plakátpályázatot írtak ki: Katona Lászlót, Kass Jánost és Kemény Györgyöt kérték fel a feladatra.

Katona László a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának volt jól ismert grafikusa, képzőművészeti plakátok, katalógusok, művészeti kiadványok kerültek ki keze alól. Kass János az Iparművészeti Főiskolán könyvtervezést tanított, 1973-ig már számtalan könyvet illusztrált, kiváló tipográfus volt, 1973-ban éppen a PIM-ben nyílt kiállítása grafikáiból és plasztikáiból. Kemény György életrajzában kevesebb kapcsolódási pontot találunk a múzeumhoz, de a modern, meghökkentő, a kortárs irányzatokat követő plakátművészethez annál többet. A főiskolán Hincz Gyula és Ék Sándor volt a tanára. 1973-ban az avantgárd mozgalmakhoz fűződő kapcsolata, pop-artos múltja miatt, s az IPARTERV nagy visszhangot kiváltó kiállításainak katalógus- és plakáttervezőjeként értelmiségi, művészi körökben már nagyon elismert volt.

Kemény György még idén februárban megtekintette a Bolyongó üstökös című kiállítást, ahol örömmel fedezte fel 1973-ban készített plakátját.

Most mindketten otthonunkba zárkózva, telefon segítségével idézzük meg e Petőfi-plakát készülésének korát és körülményeit.

A pályázatra több munkát is beküldtél, ezek közül a legmerészebb valósult meg!

Nem emlékszem, hogy pályázat lett volna, azt hiszem, hogy megbíztak.

Nem, több pályamű is beérkezett, köztük Kass Jánosnak egy elegáns, klasszikus, szép tipográfiájú terve, rajta Ferenczy Béni Petőfi-szobra. De a múzeum úgy látszik, hogy ki akart törni a klasszikus formanyelvből, s a fiatalokhoz szólni, üzenni a Te plakátoddal. Volt-e lelki, szellemi kapcsolatod Petőfivel korábban?

Nem mondhatnám, illetve, arra emlékszem, hogy édesanyám négyéves korom körül elvitt a Körúton lévő Longaphon üzletbe, amelynek az volt a szlogenje: „Saját hangja, vigye haza!”, s ott lemezre mondatta velem Petőfi Anyám tyúkja című versét. A lemezt apámnak ajándékoztuk, most is 12

PIM

INTERJÚ

emlékszem a hibákra, amiket ejtettem. Nem Petőfi volt kedvenc költőm, sokkal inkább Arany János vagy József Attila. Csehovért lelkesedtem, meg Örkényért.

Szeretted az irodalmat, olvastál sokat?

Mindent apámnak köszönhetek, korán megtanultam olvasni, ő tette elém az első könyveket, ő vitt koncertre, kiállításokra, hallatlan tájékozott, kreatív ember volt. Fotózott, filmezett, amatőr filmjei mindmáig megmaradtak, a közelmúltban Forgács Péter ezek felhasználásával készített rólam egy portréfilmet. Itt, a Károlyi-palotában apámmal voltam először, akkor még a Fővárosi Képtár kiállítását lehetett megnézni. Itt láttam az első absztrakt munkákat.

1961-ben végeztél a Főiskolán sokszorosító grafika szakon. A kérdés adja magát: Te is készítettél irodalmi illusztrációkat, mint ahogy nagyon sok grafikus ebből élt ez időben?

Nem szeretem az illusztráció műfaját, talán egy kivétellel, Gustave Doré Verne-illusztrációi nagyon tetszettek, sokszor nézegettem őket. Gábor Pált tartom a mesteremnek, évfolyamtársam volt Gyulai Líviusz, Major János, Maurer Dóra, Lakner László stb., közülük sokan készítettek kiváló illusztrációkat, mint ahogy Csernus Tibor is. Én is kaptam megbízást könyvcímlaptervekre: a Móra Kiadó elutasított, de pl. a Corvina Kiadónak idegen nyelvű könyvekhez, vagy Mikszáthkötethez, Gundel-szakácskönyvhöz terveztem kicsit szürreális borítókat. Fokozatosan megismerkedtem sok hazai művésszel, Kondor Bélával, Bálint Endrével, az Építészpincében Erdély Miklóssal, s a nyugati művészetről szóló tájékozódásomhoz Lakner László járult hozzá, nála gyűltünk össze, ha valami érdekes, a nyugati művészetben modern dolgot látni akartunk.

A főiskola elvégzése után nem sokkal megbízott az akkori Bábszínház igazgatója, hogy számukra plakátokat készítsek, s azután jöttek a filmes, színházi, kereskedelmi plakátok.

Akkor nem ért váratlanul a PIM felkérése? Szeretted ezt a munkát? Én szerencsére egész életemben azt csináltam, amit szerettem, enélkül el sem vállaltam volna.

Terveid egyikén Orlai Petrich Soma festményének Petőfije látszik, ez elég klasszikus hatású, a másik kettőn viszont az egyetlen megmaradt fénykép, a dagerrotípia markáns, hiteles kontúrjai, a költő szúrós, metsző tekintete dominál. Milyen volt a viszonyod a fotográfiához?

Mint említettem, apám szorgalmas amatőr fotós volt.

Tőle tanultam meg fényképezni, volt Leicám, Nikonom, s más gépek is. A Petőfi-dagerrotípia nagyon szép kép, volt a kezemben is, a múzeumban megnézhettem 13

INTERJÚ

PIM

az eredetit. A kép és a szöveg kapcsolata érdekelt, nem annyira a fotó műtárgyjellege. Később, 1980-ban is fotó felhasználásával készítettem József Attila-plakátot az Irodalmi Múzeumnak.

A körbevágott, montázsszerűen beillesztett Petőfi-fejen raszterpontok jelennek meg, ezzel a korabeli nyomdatermékekre, s az ezek által a mindenki számára gépies, sokszorosítható Petőfiképre utaltál, vagy a pop-art egyik kedvelt eszközét alkalmaztad? A narancs és a rózsaszín párosítása szintén Warholra, Roy Lichtensteinre emlékeztet.

Nagyítás során minden fénykép pontokra esik szét, a pop-arton ekkor már túl voltam, bár igaz, Lichtenstein óriási raszterpontokkal dolgozott. A bíbor-narancs színt pedig többször alkalmaztam, s jóval később tudtam meg, hogy a számomra meghatározó festő, Mark Rothko is szerette e két szín együttállását.

Fotó: PIM Fotógyűjtemény

Ha az életművedre gondolsz, beillesztenéd-e ezt a plakátot is a fontos munkáid sorába?

Igen; annyira így van, hogy amikor az akadémiai székfoglalómat tartottam 2017-ben, ezt a plakátot is vetítettem. Erről az alábbi linken lehet tájékozódni: https://mta.hu/szima/kemeny-gyorgy-szekfoglalo-eloadasa-107600 Köszönöm a beszélgetést!

E. Csorba Csilla 14

INTERJÚ

TEKERJ RÁ HANGERŐT! Médiatári üdvözlet

Karantén idején íróinkat hallgatni az internet a legfőbb közvetítőnk.

Lejátszó, hangszóró szükséges hozzá, de még jobb egy fülhallgató segítségével hallgatni az irodalmat is. Pontosan mit hallgassunk?

Kemény Aranka főmuzeológus, a Médiatár munkatársa ajánl egy-két hallgatnivalót.

A karantén idején különös figyelmet kapott a Médiatár munkája, amelynek köszönhetően „hazavihetjük” a múzeumi gyűjtemény egy-egy darabját. Hogyan született meg a PIM ezen gyűjteménye?

Az írói hangok és irodalmi emlékezések gyűjtése és megőrzése Vezér Erzsébet (1915–2003) irodalomtörténész, Ady-kutató nevéhez fűződik, aki felismerve ezek forrásértékét, jelentőségét, elsősorban az Ady Endrét ismerő és többnyire külföldön élő kortársait kereste föl. E találkozások révén gyakran már elveszettnek hitt tárgyi emlékek kerültek elő, köztük kéziratok, fotográfiák, dedikált könyvek és relikviák, melyek kiegészültek az emlékezőkkel, adományozókkal folytatott interjúkkal. Darvas Lili, Dienes Valéria, Fábry Zoltán, Lengyel Menyhért, vagy A Holnaposok közül Dutka Ákos, Miklós Jutka, ma már legendás szerzőink. Vezéren kívül a Hangtár számára fontos írói beszélgetéseket készített Gáspár György, Fodor Ilona, Kabdebó Lóránt, Kelevéz Ágnes, Maróti István, Tasi József és Tóbiás Áron.

Ajánlom Vezér interjúit a Megőrzött öreg hangok (2004) című kötetben összegyűjtve és a Pimmédia oldalán A múlt „aranyhangjai” menüpontban, pl. az 1965-ben hazalátogató Lesznai Annával a Gellért szállóban készített első magnófelvételét: https://pim.hu/hu/pim-media/a-mult-aranyhangjai/lesznai-anna És az Aki tegezi a századelőt – Portréfilm Vezér Erzsébetről (1995) című filmet is, melynek felvételei részben Eörsi István lakásán készültek, ahol Vezér 80. születésnapján összegyűltek ünnepelni barátai, akik javarészt filozófusok, de jelen van pl. Petri György is. Ebben Eörsiről, de még inkább Vezérről tudunk meg sokat, tőle és a hozzá közel álló munkatársaitól, barátaitól. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor nem ő kérdezett; azért itt is érzékelhető kendőzetlen stílusa, a közvetlen hangnem. Riporter: Pécsi Vera, beszélgetőtárs: Eörsi István, operatőr: Reich László, Velez Gyula, rendező: Mérei Anna: https://www.youtube.com/watch?v=QpxQgwOJkTY Mesélj egy kicsit a Pimmédia felületéről! Mit ajánlasz innen az érdeklődőknek?

A Pimmédia ma a Médiatár hangzó- és mozgóképes felülete, mely kollégánk, Wernitzer Julianna kezdeményezésére jött létre 2002-ben. Juli szándéka az volt, hogy mindenki számára elérhető helyet biztosítson, ahol írók és költők maguk olvassák verseiket vagy prózájukat, egy-egy regényrészletet. Ma kilencven szerző több mint ötszáz műve hallható itt, amit 2018-ban az Arany 200 [https://pim.hu/hu/pim-media/arany-200] című, az Arany János Emlékév idején forgatott közel kétszáz videóval egészítettünk ki. A költő meghatározó munkáit, a személyes olvasmányemlékeket felidéző rövid vallomások közt megrendítő hallgatni az Arany-kutató Tarjányi Esztert: https://pim. hu/hu/media/tarjanyi-eszter vagy Térey Jánost: https://pim.hu/hu/media/terey-janos

15

INTERJÚ

PIM

2010-ben, Vas István születésének 100. évfordulóján megkértük Vajda Miklóst, válasszon tőle egy számára kedves művet. Az író, műfordító, szerkesztő az alábbi felvételen Vas Ultima realitas című versét olvassa fel és beszél hatásáról, mint mondja: „Még most is libabőrös lettem tőle”. Kelevéz Ágnes interjújának részlete: https://pim.hu/hu/media/halotti-beszed A lyrikline.org felületén, a Pimmédia testvéroldalán a világ 1442 költője között 35 magyar szerző is hallható, miközben műveiket különféle nyelvű fordításban olvashatjuk. Ezek között magyar fordításokat is találunk, pl. Ilma Rakusa svájci és Joachim Sartorius német költők verseit Nádas Péter fordításában. Ha választanom kell, ajánlom Sartorius April in Budapest című költeményét: https://www.lyrikline.org/en/poems/april-budapest-216?showmodal=hu Mit ajánlasz májusban a hallgatóknak?

A klasszikus zenét szerető Pilinszky János hanglemezeit unokaöccse, Kovács Péter őrizte meg.

Az alábbi hangfelvételen Kocsis Zoltán meséli el Tasi József kollégánknak megismerkedésük történetét. A felvétel mellett látható a Pilinszkynek 1978-ban dedikált Haydn–Kocsis–Lantos Istvánhanglemez is ezzel az ajánlással: „Jancsinak igaz szeretettel (majd játszom jobban is) Zoli” https://pim.hu/hu/media/kocsis-zoltan-emlekezik-pilinszky-janossal-valo-megismerkedesere Milyen szerepe lehet az oldalnak az oktatásban? Miket keresgéljenek a diákok?

Az idei érettségi sorsa és körülményei még bizonytalanok, de az érettségi tételként is szereplő irodalmi Nobel-díjasunk, Kertész Imre (1929–2016) Sorstalanság című regényét jobban megértjük, ha az író előadásában hallgatjuk meg. Ily módon vele együtt újraolvasva művét, egyszerre az alkotó személyiségéhez is közelebb jutunk. A Katona József Színház felvétele 1994 novemberében Az író színháza című sorozatban készült, amikor Kertész három estén át olvasta fel regényét. A színház jóvoltából 2014-ben, Kertész Imre 85. születésnapjára tettük közzé a Pimmédia oldalán. A hét és fél órás felvétel fejezetekre bontva hallgatható meg: https://pim.hu/hu/pim-media/ sorstalansag, míg a DIA felületén a szöveget is követhetjük.

Számodra melyek a gyűjtemény legizgalmasabb darabjai?

Igazi kuriózumnak számít egy Basch Lóránt hagyatékából fennmaradt röntgenlemez. A kórházakban használt és feleslegessé vált röntgenképet hanglemezként újrahasznosítva Babits hangját karcolták rá a harmincas években. Babits jellegzetes orgánuma itt hallható: https://pim.hu/hu/media/esti-kerdes A bezártság új értelemmel és éltető erővel töltötte meg ezeket a közismert verssorokat: „A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát, / Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát. / Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon, / A tested is emlékezik, mint távoli rokon.” Márai Halotti beszédét Nápoly mellett, emigrációban írta, évekkel később vásárolt egy kazettás magnót és különféle dolgokat rögzített vele a környezetében.

Megrendítő hallgatni korai végrendeletét és ezt a versét is. E hangfelvétel több másikkal együtt 1997-ben Márai hagyatékával került a PIM Hangtárába. https://pim.hu/hu/media/halotti-beszed

16

PIM

INTERJÚ

Emlékezzünk meg a napokban elhunyt Salamon István rádió- és irodalomtörténészről, aki többek között interjúsorozatot készített Márairól, Örley Istvánról és a korai rádiózás minden mozzanatát ismerte. Az Első Pesti Egyetemi Rádió most közzé tette két egyetemi előadását: http://eper.elte.hu/index.php/2020/04/24/salamon-istvan-emlekere/ Hogyan dolgoztok ebben a rendkívüli helyzetben?

Az otthoni munka alatt a stúdión kívül is készülnek interjúk. Többek közt Csobánka Zsuzsával, Háy Jánossal, Nyerges Gábor Ádámmal arról beszélgetünk, miként hat a vírushelyzet mindennapjaikra, hogyan alkotnak a karantén idején. A legelső, a neten már megtekinthető felvétel mindkét szereplője a Médiatár munkatársa. Benedek Anna és Wirth Imre rendhagyó interjút és egyben rendhagyó könyvbemutatót készítettek Imre új verseskötete apropóján. A felvétel a Scolar LIVE c. sorozatában, a kiadó oldalán érhető el: https://www.facebook.com/scolarklub/videos/vb.108356412526927/ 160447351896621/?type=2&theater A közeljövőben tervezzük az íróinkat megörökítő korai kisfilmek közzétételét, így reményeink szerint Ambrus Zoltán, Bölöni György, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Németh László és Szabó Lőrinc is látható lesz majd a Pimmédián.

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

Tüzes Éva – Zöllner Anna

17

INTERJÚ

SZÍNHÁZ A MÚZEUMBAN A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött gazdag írói hagyatékokban íróink életdrámái rejtőznek, ismeretlen vagy alig ismert mozzanatokkal, titkokkal, emberi szenvedélyekkel és szenvedésekkel, naplókba, életrajzi dokumentumokba zárva. Így született meg az ötlet, hogy költőink és múzsáik hagyatékát felhasználva megismertessük a közönséggel gyűjteményeink e rejtett darabjait, s kamarajellegű színpadi előadássorozatban „megelevenítsük az irodalmat”. A felolvasószínházi sorozat kitalálóját, ma már nyugdíjas kollégánkat, Petrányi Ilona irodalomtörténészt, muzeológust kérdeztük a kezdetekről.

Az 1980-as évek legvégén történt: a múzeum kiállításait akkor látványukban unalmasnak, gyűjteményeit csak „tudós” kutatók számára elérhetőnek, az egészet a nagyközönség számára zárt intézménynek tartottam. Ebben az időben jött a PIM-be kutatóként Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja, Örkény özvegye, aki Füst Milán drámáiról készült könyvet írni. A Füst-hagyatékban, amely részint már nálunk volt, talált egy kiadatlan színművet, amelyről úgy gondolta, felolvasás formájában be lehetne mutatni a PIM-ben.

A felolvasószínpadi forma nem volt egészen újdonság, éppen Zsuzsa vezette be, mint a Dramaturg Céh alapítója, azzal a céllal, hogy fiatal vagy kezdő drámaírók műveit színpadképesség szempontjából megítélhessék. Ezek a felolvasások persze nem voltak rendszeresek és nem kapcsolódtak egy bizonyos intézményhez. Füst Milán A néma barát bemutatója 1990-ben a PIM-ben mindenesetre újdonság volt, és a mi saját Felolvasószínpadunk első produkciója lett.

Kik voltak az első „áldozatok”, vagyis azok a szerzők, akikről dokumentumjátékok születtek, és kik voltak az első írók, akikkel együtt dolgoztál ezeken a szövegeken?

18

Fotó:k Gál Csaba (PIM)  

Hogyan, mikor jött az ötlet, hogy a Kézirattárban lévő naplókból, levelekből, kéziratokból, a sokszor nem nyilvános és nem ismert dokumentumokból drámákat lehetne íratni és előadatni? Ezzel mi volt a közvetlen cél?

PIM

INTERJÚ

Én ekkor már – a Kézirattár munkatársaként – elég sok ismeretlen, izgalmas dokumentumra (írói levelek, naplók, ismeretlen, kiadatlan művek) bukkantam. Ady, Móricz, Kosztolányi, Füst Milán, Babits és Szabó Lőrinc dokumentumait meg kellett szerkeszteni, dramatizálni, színműszerűen előadni, hogy valóban hassanak a közönségre. Ebben segített Radnóti Zsuzsa, aki számos olyan, akkor fiatal, kezdő drámaírót ajánlott, akiknek kedvük volt ehhez a munkához s egyben a nagyobb nyilvánosság előtti megmutatkozáshoz is. Az első szerzők kortárs drámaírók, dramaturgok voltak, akik „érzékeny restaurátor módjára” a múzeum által ajánlott forrásanyagot kiegészítették, többek között Nagy András, Sultz Sándor, Parti Nagy Lajos, Forgách András, Egressy Zoltán, vagy említhetném Fráter Zoltán irodalomtörténészt, aki e művek hatására lett „drámaíró” és rendszeres szerzője a sorozatnak.

Ugyanakkor több olyan színésszel, rendezővel is megismerkedtem, akik fantáziát láttak egy-egy ilyen „dokumentumjáték” színrevitelében. A legnevesebb színészek jöttek el és játszottak egy-egy estén a PIM falai között. A darabok hatását fokozta, hogy az előadásokhoz a díszleteket, kellékeket a múzeum Relikviatára segítségével az írók bútoraiból, használati tárgyaiból alakítottuk ki. Talán még ma is elképzelhető, mennyire hatásos volt, hogy a színész Füst Milán saját karosszékében ülve szólalt meg az ősbemutatón! Az írói relikviákból sugárzó hitelesség és a szövegek alapanyagát nyújtó gyűjtemény az, amely egyéni arculatú, alternatív színházi fórummá tette múzeumunk irodalmi színpadát. A Felolvasószínház szinte az első lépés volt ahhoz, hogy a PIM nyitottabbá, sokszínűbbé válhasson.

A tematika – szerzők és múzsák, szerelmi háromszögek vagy sokszögek – tudatos választás volt?

Igen, a tematika tudatos volt. Ezek a hagyatékok olyan izgalmas írói életdrámákat rejtettek (elsősorban a férfi-nő kapcsolat, a szerelem témakörében), amelyek nemcsak a jelentős írók, művek jobb megismerése, de az olvasó, majd előadva a néző szempontjából is ismerősek, érdekesek s olykor katartikus hatásúak lehettek. A szerelmi drámák, háromszögek megjelennek a művekben is, de a valóságos életanyag, a dokumentumok nem. Pedig ezek hozzák közel az alkotót emberi mivoltában az olvasóhoz, a nézőhöz s rokonítják önmagukkal is. Az alaptörténetek általában ismertek regényes feldolgozások, kortárs visszaemlékezések alapján, de a belőlük létrehozott előadások ugyanezeket a kapcsolatokat, sorsokat még átélhetőbben tárták a nagyközönség elé.

Fontosak-e szerinted az irodalomtörténet, az olvasás szempontjából ezek a dokumentumok? Mit ad hozzá egy-egy irodalmi mű megértéséhez, befogadásához a szerző jelleme, magánéleti problémái, konfliktusai, viszonyai?

Az irodalomtörténet, a filológia, továbbá a mára már divatjamúlt alkotáslélektan szempontjából mindenképp érdekesek ezek a kapcsolatok, az életanyag és a fikció összefüggései. Persze a strukturalizmus óta tudjuk, hogy csak a szöveg a fontos, azt kell vizsgálni, annak önmagában kell megállnia. A múzsa fogalmát, szerepét például ki kell irtani a műből. De az olvasó, a befogadó azonban ettől függetlenül kíváncsi, ennek ékes példája a közelmúltból Nyáry Krisztián hasonló tematikájú könyveinek népszerűsége.

19

INTERJÚ

Van-e számodra nagyon fontos, emlékezetes és jól sikerült előadás?

Elsősorban A rejtélyes múzsa címűt említem, Füst Milán és Jaulusz Erzsébet kapcsolatáról, mert annak én voltam az írója Márai Enikő dramaturgi segédletével, és szívemnek kedves a játszó színészek – Kulka János és Bánsági Ildikó —, úgyszintén a rendező Deák Krisztina miatt is. Legnagyobb élményem mégis két színészóriást látni és velük dolgozni volt. Az egyik az idős Szabó Sándor volt, Turczi István Jókairól szóló dokumentumjátékának címszerepében, a másik a már szintén idős Mensáros László egy Örkény-levéldrámában. Az egyik legjelentősebb előadásunk pedig Márai nagyszerű verses drámájának (Egy úr Velencéből) az ősbemutatója volt Hegedűs D. Géza, Lukács Sándor és Kubik Anna főszereplésével. Ennek dramaturgja Radnóti Zsuzsa, rendezője pedig Hegedűs D. Géza volt. Produkcióinkat a színházi szakma is érdeklődéssel és elismeréssel fogadta, néhányat közülük a televízió és a rádió is átvett, sugárzott. Felolvasószínházi estéink rangot vívtak ki Budapest színházi életében, nem utolsósorban lehetővé téve ily módon számos kortárs magyar dráma gyors színpadra jutását és további színházi bemutatóit. Például Parti Nagy Lajos számunkra készített Kosztolányi-dokumentumdrámája a költő és Radákovich Mária hirtelen fellángoló szerelméről Gézcsók címmel 1994-ben első díjat kapott a Színházművészeti Szövetség dramaturg tagozata által rendezett zalaegerszegi Nyílt Fórumon. Forgách András Móricz-dokumentumjátékából Tercett címmel pedig sikeres színházi produkció készült, melyet több színházban is bemutattak. De szívesen emlékszem a Nyugat Emlékévben, 2008-ban felújított előadásokra és az abban szereplő remek színészekre, rendezőkre is.

Az elmúlt 30 év előadásait az archívumunk számára videófelvételeken rögzítettük, amelyek közül párat most a PIM Spotify podcast (https://open.spotify.com/search/felolvas%C3%B3sz%C3%ADnh%C3%A1z) csatornáján hangjáték formájában teszünk ismét meghallgathatóvá, elérhetővé. Reméljük, hogy így is sokakhoz eljutnak ezek az unikális előadások és gyűjteményünk e rendhagyó bemutatásával állandó közönségünk körében sok új rajongót is köszönthetünk majd.

Pádár Eszter 20

PIM

PIM REFLEKTOR // PIM TÁRAK FILIÁLÉK BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

ÉDES ANNA ÉS TRIANON

ÉDES ANNA ÉS TRIANON Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye az egyik legismertebb irodalmi alkotás azok közül, amelyek száz évvel ezelőtt, történelmünk apokaliptikus időszakában játszódnak. Cselekménye a Tanácsköztársaság végétől egészen 1922 őszéig tart, ám a tárgyi, időrendi alapossággal megalkotott történelmi tabló egyik legfontosabb részlete, a trianoni szerződés aláírása nem jelenik meg a műben.

A szövegben sorra említésre kerülnek fontosabb események: 1919. július 31-én a kommün bukása, augusztus 4-én a román megszállás, novemberben a Fővezér bevonulása Budapestre.

Bizonyos történésekre csak az időpontok szintjén történik utalás: 1920. január 6-án, háromkirályok napján egy politikai ozsonnáról jövet Vizyné rádöbben, hogy Annának udvarlója akadt – ekkor indul a magyar békeküldöttség Apponyi Albert gróf vezetésével Párizsba. Február 16-án Jancsi farsangi Kosztolányi Dezső (PIM Fotógyűjtemény) 

 Az Édes Anna elé illesztett halotti ima gépelt kéziratlapja, Kosztolányi saját kezű, ceruzás javításaival. A szöveget láthatóan nyomdára készítették elő, erről árulkodnak a bekezdéseket jelölő, fordított Z alakú nyomdajelek, és a bal margón található nyomdai utasítás kétszer aláhúzva: „kurziv” (azaz a kijelölt részt kurzívan, dőlt betűvel kell szedni).

A kéziratlapon megfigyelhető, utólag beillesztett ceruzás bejegyzésekből következtethetünk arra, hogy az első fejezetet utólag, a mottó legépelése után illesztette be Kosztolányi a regény elejére. Ilyen a felső margón látható lapszámozás (I/a), és a lap aljára betoldott fejezetcím (I. Kun Béla elrepül).

22

23

ÉDES ANNA ÉS TRIANON

mulatságot szervez – összeül az első Nemzetgyűlés. Húsvét vasárnapján közlik az újságok Vizy kinevezését – Horthy beköltözik a budai várba. Május 28-án tartják a végzetes estélyt Vizyéknél – elindul a bizottság a trianoni szerződés aláírására. Ezután a november 15-én megtartott bírósági tárgyalással folytatódik a történet – azon a napon, mikor a Nemzetgyűlés ünnepélyes tiltakozó nyilatkozat után elfogadja a trianoni békeszerződésről szóló törvényjavaslatot, majd 1922. szeptember 18. után ér véget, amikor „Csonka-Magyarországot fölvették a Népszövetségbe.”

Feltűnően hiányzik egy dátum az időrendből (június 4.), így a háttéresemények sorából kieső mozaikdarab épp az elhallgatás által válik hangsúlyossá. Ez a némaság a feldolgozhatatlan, és máig feldolgozatlan trauma metaforájaként is értelmezhető.

Nem csak a cselekmény keretét adó történelem, de a helyszínválasztás is nagyon tudatosan megtervezett ebben a műben: Krisztinavárosban játszódik, az Attila út 238. számú házban, ami ugyan a valóságban sosem létezett, de maga Kosztolányi az úttal párhuzamos Tábor utcában élt családjával egy zöldkerítéses házban. Az Attila úttal szemben ott a Vérmező, ahol a kommün idején vörös szarkofágot építettek, ahol Kosztolányit lefotografálták Pogány József népbiztossal. Nem messze innen, a vasúti síneken túl található a Lenin-fiúk laktanyája a Mozdony utcában, amit 1921-től az itt megkínzott és megölt Fery Oszkár csendőr altábornagyról neveztek el, 1945 óta pedig az ellenálló Kiss János altábornagy nevét viseli. A ház előtt fut a várba vivő út, mely „politikai változások idején ütőérként méri a város és ország idegességét.” Egy szimbolikus térben játszódik tehát a regény, ahol a történelem átszövi a privát szférát, a magánélet apró rezdülései, a személyes indulatok történelmi léptékűvé sűrűsödnek össze.

Nem lehet véletlen, hogy éppen a békeszerződésről hallgat legkedvesebb regényében az az író, aki 1920-ban Vérző Magyarország címmel szerkeszt antológiát, aki Márai Sándor nekrológja szerint már betegen és csüggedten azt mondta, „a magyar író Trianonba hal bele.”

Egyes értelmezők szerint Trianon és Csáth Géza halálának kettős csapása avatta regényíróvá Kosztolányit, s az Édes Anna a nemzeti öngyilkosság allegóriája. Mások szerint a regény elé illesztett halotti ima a háború és Trianon sújtotta Magyarországnak szól.

Parádi Andrea A regényről szóló, Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállításunk 2020. szeptember 16-án nyílik.

24

PIM REFLEKTOR – PIIM TÁRAK

ÍRÓK HÁZAI EGYKOR ÉS MOST

ÍRÓK HÁZAI EGYKOR ÉS MOST Az irodalmi ihletésű házak „újraolvasását” indítja el a Művészeti Tár munkatársainak új sorozata. Birtalan Zsolt fotós 2020 tavaszán készülő képsorozata, valamint az ezekhez kapcsolódó, korabeli képekkel és leírásokkal, szövegrészletekkel is illusztrált, a Facebookon közzé tett posztsorozat többek között Ady, Kaffka Margit, Karinthy, Kosztolányi, Ottlik vagy Nemes Nagy Ágnes nyomába ered.

A II. világháború utáni nemzedék számára ismeretlen, kényszerű szobafogságot okozó járvány idején joggal merül fel most a Petőfi Irodalmi Múzeum fényképészei előtt: vajon hogy lehet „embermentes övezetben” készített képekkel is az írókról, költőkről szólni? Talán a műveikben felködlő házuk, lakásuk, kapujuk, ablakaik megidézése lehetne a feladat? Klasszikus és kortárs íróink otthonainak, a házakon lévő emléktábláknak megörökítése kiváló, de nem teljesen új gondolat, visszavezet az intézmény történetének kezdeteihez.

 Itt élt Polcz Alaine és Mészöly Miklós Budapest, Városmajor u. 48.

Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

25

ÍRÓK HÁZAI EGYKOR ÉS MOST

PIM REFLEKTOR – PIIM TÁRAK Itt élt Polcz Alaine és Mészöly Miklós Budapest, Városmajor u. 48.

Fotó: Birtalan Zsolt (PIM) 

Az irodalmi topográfia szaktudományos és népszerűsítő szinten egyaránt jelentős eredményeket hozott az 1950-es évek végétől. 1957 tavaszán Gink Károly kitűnő fotóival 5000 példányban jelent meg Hatvany Lajos híres Beszélő házak című könyve, ezt követte 1963-ban a Beszélő tájak című album ugyancsak Gink Károly fényképeivel. Ez utóbbihoz írt előszavában Bóka László irodalomtörténész leszögezi: „Az irodalom, jóllehet a remekművek objektivitásában él, mindig szubjektív találkozó is, egy nagy személyiséggel való közvetlen találkozás minden valamirevaló irodalmi mű. S az írók tárgyi környezete, eleven léptük megőrzött nyoma ezt a találkozást meghittebbé, bensőségesebbé teheti.” A megörökítés igénye – emlékező írásban és képben – vezette Hatvany nyomán az irodalom- és helytörténészek egész sorát, hogy feltérképezzenek, helyszíneket pontosítsanak, különösen a kényszerű és értelmetlen házbontásokat, tájakat átalakító rombolásokat látva. „Gondolj arra, hogy milyen nehéz ma már egy-egy olyan düledező házfalat találnunk, melynek valaha Csokonai nekivetette a hátát.” – írta a veszteségeket felmérve Bóka László. E gondolkodás együtt járt az emlékházak megmentése, megújítása 26

PIM REFLEKTOR – PIIM TÁRAK

ÍRÓK HÁZAI EGYKOR ÉS MOST

 Itt élt Szabó Magda és Szobotka Tibor Budapest, Júlia u. 3.

Fotók: Birtalan Zsolt (PIM)

folyamatával éppúgy, mint minden számottevő emlék – legyen az egy megverselt fa, kőpad, mező, utca, szobor, relikvia – lefényképezésével. A Petőfi Irodalmi Múzeumban egy országos topográfiai gyűjtemény alapjait fektették le, s az intézmény a magyar irodalom topográfiai adattárának szervezésében élre állt. Az 1970-es évek közepétől kezdődő, sokszori nekilendülés számos 27

ÍRÓK HÁZAI EGYKOR ÉS MOST

 Itt élt Fekete István Budapest, Tárogató u. 77.

Fotók: Birtalan Zsolt (PIM)

részeredményt hozott: megyék, városok sorakoztak fel saját irodalmi hagyományaik feltérképezésével, pl. Tüskés Tibor: Pécs irodalmi emlékhelyei, Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei, Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod megye az irodalomban, Margócsy József: Megyénk irodalmi hagyományai (SzabolcsSzatmár). Nagy Csaba, a múzeum lexikográfusa pedig összeállította a Budapesten lakó, megforduló írók házainak adatbankját, amelyben név vagy lakcím alapján tájékozódhatunk. https://opac-adattar.pim.hu/hu A kortársak emlékezésein túl e sok filológiai aprólékosságot igénylő munka lehetett az alapja annak, hogy a hiteles adatok segítségével számos emléktábla került a házfalakra, s hogy fotóművészek (Gink Károly, Balla Demeter, Molnár Edit) mellett muzeológusok és múzeumi fényképészek (Berekméri Zoltán) eredtek az „érintések nyomait” őrző pontos helyszínek megörökítésére.

E. Csorba Csilla

28

PIM REFLEKTOR – PIIM TÁRAK

DIA AJÁNLÓ

PÁSKÁNDI GÉZA Mikor az előző műsorfüzetbe készült az ajánló, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy néhány hét leforgása alatt ekkorát fordul a világ: járványvész, karantén, home office, digitális oktatás; minden, ami megszokott volt, pár nap alatt elmúlt, miközben teljesen új rendbe kellett szednünk napjainkat. Az otthonainkba zártság következménye lett, hogy a jelenlegi helyzetben mindent házhoz rendelünk, munkát, tanulást, bevásárlást, s így életünk megkerülhetetlen részévé váltak az online boltok és digitális tartalomszolgáltatók.

A kényszerű helyzet miatt szép számmal növekedett a Digitális Irodalmi Akadémia olvasóinak tábora is. Könyvtárunkban több mint száz szerző ezerkilencszázkilencven kötetének, félmillió könyvoldalt kitevő anyagából válogathatnak az érdeklődők, megismerkedhetnek az írók életrajzával, műveiknek jegyzékével, a hozzájuk kapcsolódó szakirodalommal. Az egyes szerzőkről fotógyűjtemény vagy akár hang- és videóanyag is fellelhető a DIA oldalán.

 Fotó: PIM Fotógyűjtemény

A május-június, bízzunk abban, hogy szabadulásunk időszaka lesz, félelmeinktől, a kiszolgáltatottságból, a bezártságból. Vissza a megszokott kerékvágásba vagy legalábbis valami hasonlóba. Addig is, utána is, kikapcsolódásként, keressék föl a Digitális Irodalmi Akadémia oldalát, hogy kedvükre válogathassanak szerzőink írásai közül! Innen ajánlunk olvasásra három verset a nyolcvanhét évvel ezelőtt, május 18-án született, és már negyedszázada eltávozott Páskándi Gézától.

Páskándi Géza / Kétségtelen https://reader.dia.hu/document/Paskandi_Geza-A_Nagy_Dilettantissimo-10936/Paskandi_Geza-A_Nagy_Dilettantissimo-00870 Epikurosz kertjében tél van? https://reader.dia.hu/document/Paskandi_Geza-A_Nagy_Dilettantissimo-10936/Paskandi_Geza-A_Nagy_Dilettantissimo-01220 Abszolút csendélet https://reader.dia.hu/document/Paskandi_Geza-A_Nagy_Dilettantissimo-10936/Paskandi_Geza-A_Nagy_Dilettantissimo-00290 Szlabóczky Mercédesz

29

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM HERCEG A VASFÜGGÖNY MÖGÜL Róna Viktor (1936–1994) a XX. századi magyar tánctörténet rendkívüli egyénisége, egyik legfontosabb szereplője volt. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról soha korábban nem született kiállítás, részletes életrajzát sem írták meg eddig. A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki tárlatát az ő emlékezetének szenteli, s ebből az alkalomból a pályafutását bemutató kötet is megjelenik.

A pesti kispolgári művész miliőből származó, s idővel a világ legrangosabb alkotói, politikai vezetői közt otthonosan mozgó Róna története, mint mondani szokás: „kész regény”. A – reméljük, hamarosan megnyíló – kiállítás az ő izgalmas sorsát, mindössze ötvenhét életéve történetét beszéli el, értelmezve azt a maga korában, felvillantva fontos összefüggéseit, kulcsfontosságú eseményeit.

Róna Viktor halála után hagyatéka az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumába, Európa egyik legnagyobb tánctörténeti gyűjteményébe került.

E mondatot pedig már itt pontosítanunk is kell. A negyedszázada a balettművész unokabátyja, dr. Dán Zoltán által adományozott anyag, mint a közelmúltban kiderült, csupán a hagyaték egy része. Az 1994-es átadás után az örökös és a Táncarchívum közti kapcsolat megszakadt. Az OSZMI munkatársai és dr. Dán negyedszázaddal későbbi, váratlan találkozása, az újbóli kapcsolatfelvétel után derült ki, hogy annak idején csak a Róna Viktor budapesti lakásában fennmaradt gyűjtemény került az OSZMI-hoz, melyet a már nagybeteg Róna a Táncarchívum akkori munkatársaival közösen kezdett el áttekinteni, válogatni, 1993-ban.

Az első ajándékozást követően az örökösök a művész párizsi otthonát is kiürítették, amit ott találtak, utóbb 25 évig pihent egy budai lakásban, hogy aztán a közelmúltban a két, egymással természetesen szervesen összefüggő hagyatéki rész – immár a Táncarchívum gyűjteményében – hiánytalan, strukturált egésszé álljon össze.

Róna élettörténete nem csupán azoknak lehet izgalmas, akik személyes emlékként is őrzik alakját, akik kortársaiként még láthatták táncolni, mozivásznon játszani, nyilatkozni. Életútja az elszántság és akaraterő példázata, fordulatos sorsa egyediségében is jellemzően XX. századi magyar művészsors, pályája szédületes, megannyi fennmaradt emlékkel, relikviával illusztrálható íve pedig igazán kivételes. Személyes népszerűsége – az 1960-as évektől, nem túlzás állítani – kultusszá erősödött: hazai és külföldi rajongóinak sokasága követte életét, portréja havonta más és más újságok címlapjain jelent meg, 30

PIM

 Róna, Fonteyn és a két Kennedy, Washington, 1962, ismeretlen felvétele

OSZMI

 Róna Rómeóként Prokofjev – Lavrovszkij: Rómeó és Júlia Budapest, 1962, Keleti Éva – MTI felvétele

PIM PROGRAMOK OSZMI

31

OSZMI

karrierje aktuális állomásairól bő terjedelemben számoltak be a hazai és nemzetközi lapok.

Az Állami Balettintézet egykor gyenge testi adottságokkal, de kivételes elszántsággal elinduló növendéke, akit olykor az eltanácsolás réme is fenyegetett, saját magára szabott, kemény módszerekkel daliás fiatalemberré, danseur noble-é, azaz igazi balett-herceggé fejlődött. Táncosi pályafutása során, ahogy mondani szokás, a balettirodalom szinte valamennyi jelentős szerepét eltáncolta, a nagy, klasszikus rolléktól (mint például A hattyúk tava vagy a Diótörő hercegei) új szellemű, kísérletező művek vezető alakjaiig. Tudatosságát, képességeit pedig jól illusztrálja, hogy táncosi pályafutása végére (1980) már jelentős pedagógusi pályát is felépített, melyet haláláig nagy elismeréstől övezetten, keresett balettmesterként gyakorolt Franciaországtól Japánig, Finnországtól Új-Zélandig.

Rudolf Nurejev, Margot Fonteyn, Maurice Béjart, Alicia Alonso – csak néhány név a világ táncos nagyságai közül, akikkel a nemzetközi pályafutása során, 1961-től Róna együtt dolgozott, s akiknek személyes emlékeit is őrzi hagyatéka. A névsor nem akármilyen nevekkel folytatódik, ha a szakmai közegen túllépve, szélesebbre nyitunk: John F. Kennedy, HoSi-Minh, Pablo Picasso, II. Erzsébet, Yehudi Menuhin… a magyarok közül Karády Katalin, Latabár Kálmán, Honthy Hanna, Juan Gyenes, Salamon Béla, Csortos Gyula – Róna lelkes, elismerő közönsége voltak mindahányan. Művészbarátai közé tartozott Keleti Éva, Kovács Margit, Féner Tamás, Psota Irén, vagy Horváth Ádám. Táncművész alkotótársai, partnerei, növendékei sorából pedig csak tallózni lehet: az örök partner, Orosz Adél és Rácz Boriska, Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Ugray Klotild, Szarvas Janina, Pártay Lilla, Szumrák Vera, Kékesi Mária, illetve Keveházi Gábor, Forgách József, Seregi László, Szakály György, Harangozó Gyula, Lőrinc György…

Róna pályafutását tudatossága, választékossága és intelligenciája határozta meg – ha pályája, sikerei titkát firtatjuk, erre juthatunk. Határozott és magával ragadó személyiség volt, aki sikerrel dacolt kora, a reá szabott történelmi idők sokféle viharával, megbirkózva személyes drámák sorával is. Életét olyan intenzitással élte, mintha valahol titkon megérezte volna, hogy nem csupán hivatása, a táncosi pálya közismert rövidségével, de a rövidre szabott földi léttel is számolnia kell. Története izgalmasságán a múló idő mit sem koptatott.

 Rudolf Nurejev Sir Frederick Ashton számára készített szólóműve, a Poéme tragique táncosaként. A Theatre Royal Drury Lane-ben készült fotót Nurejev feltehetően 1962-ben, londoni látogatásakor dedikálta és ajándékozta Róna Viktornak. A sötét alapra sötét tintával rótt rövid szöveg alig látható.

Anthony Crickmay felvétele, London, 1961

Halász Tamás

32

32

KASSÁK MÚZEUM

KASSÁK MÚZEUM CSAVARGÁS KASSÁKKAL Kassák Lajos megint úton van. A huszadik század eleji híres csavargása során Budapesttől Párizsig gyalog bejárta Európát. A kalandot több, hamar kultikussá váló, később meghatározó jelentőségűként értékelt művében örökítette meg. Most pedig, amikor a világjárvány miatt bezárkózó kontinensen mi magunk nem utazhatunk Magyarország és Franciaország között, Kassák műve oda-vissza megtette az utat. Kassák friss francia megjelenése mellett hangoskönyvet, elektronikus publikációt, kiállítási katalógusokat és irodalmi microsite-ot is ajánlunk a téma iránt érdeklődők figyelmébe.

A Kassák Múzeum online kiadása olyan feldolgozásokat kínál a nagy utazást megörökítő Egy ember élete című önéletrajzi regény és A ló meghal a madarak kirepülnek című sétálóvers kapcsán, amelyek az egykori Európa mesterlegényektől, hivatásos csavargóktól és − amint a példa mutatja − művészektől nyüzsgő országútjaira dob minket, kényszerű bezártságunkból. Kassák Egy ember élete című önéletrajzi műve a kora gyermekkortól a Tanácsköztársaság bukásáig követi az elbeszélő életútját.

Bejárhatjuk a különös pályafutás állomásait: a munkával, majd egyre inkább kicsapongásokkal teli gyerek- és kamaszkor időszakát egy széteső és lecsúszó családban, a Felvidéken.

Ezt követi a munkáslét, a sztrájkok és a munkanélküliség korszaka Budapest külvárosaiban. Vele tarthatunk a nyomorgással, kisstílű lopásokkal tarkított úton, eljuthatunk a toloncházakba, mindeközben átélhetjük a fantasztikus szellemi inspirációkkal is teli csavargás kivételes stációit, Újpesttől a Montmartre-ig. Tanúi lehetünk a magyar avantgárd megalapításának, amely szemben állt minden művészeti és politikai konszenzussal. Megérthetjük, milyen volt a hátországi lét a háború alatt, és átérezhetjük a forradalmak hangulatát. De ez pusztán csak a sztori. Ha az önmagában is fordulatos történeten túl a szöveg szépirodalmi erejéről beszélünk, akkor a kortárs értelmezőkhöz hasonlóan modern fejlődésregényként értékelhetjük a művet. Igaz, hogy Kassák a biztonság kedvéért már az önéletrajz felütésében leszögezte, hogy nem művészi célból írta munkáját, hanem egyfajta dokumentumként tárja az olvasó elé. Ez azonban nem változtat azon, hogy egy rendkívüli, önmagát autodidakta módon felépítő, a meglévő kereteket minden szempontból szétfeszítő figura kibontakozásáról olvashatunk ebben a szikár, magával az elbeszélővel szemben is kegyetlen prózában.

33

KASSÁK MÚZEUM

PIM REFLEKTOR – FILIÁLÉK

Nem véletlen, hogy az Egy ember élete nyolc könyve közül most a Csavargásoknak született meg a francia fordítása. Az utat nemcsak a szó szoros értelmében, hanem művészi, intellektuális és szociológiai síkon is végigcsavarogja a főszereplő. Így Kassák egyben a francia és frankofón irodalom olyan fontos hagyományába „sétál be”, ahol ott találjuk az ő kortársait, Blaise Cendrars-t és Panait Istratit, valamint a mi kortársunkat, a magyarra is fordított fiatal írót, Édouard Louis-t. A Séguier művészeti kiadó L’indéFINIE sorozatában jelent meg Kassák szövegének első franciaországi kiadása. A fordító, Roger Richard (1917–2000) a második világháború idején egy német fogolytáborban tanult meg magyarul, és számos klasszikus magyar irodalmi művet ültetett át francia nyelvre. Az egyik legnagyobb francia napilap, a Libération 2020. április 8-i számában, Marche et rêve (Bolyongás és álom) című cikkében Philippe Lançon kritikus és kulturális újságíró – nem mellesleg a Charlie Hebdo elleni terrortámadás egyik túlélője – méltatta Kassák művét.

A Kassák Múzeum honlapján és Facebook-oldalán az alábbi, könnyen hozzáférhető tartalmakat ajánljuk az érdeklődők figyelmébe – a bezártság idejére és azon túl is.

Kassák életműkiadása, köztük az önéletrajz elektronikus változata is, elérhető a Digitális Irodalmi Akadémián. Felkérésünkre Erhardt Miklós intermédia művész is felolvassa fejezetenként ezt a művet. A podcastsorozatot április végétől folyamatosan osztjuk meg a közösségi média felületeinken és a Petőfi Irodalmi Múzeum Spotify-csatornáján. A csavargást feldolgozó A ló meghal a madarak kirepülnek című hosszúvers szintén elérhető a DIA-n, ezen kívül pedig ajánljuk a költeményhez készült, korabeli forrásokat is bemutató és virtuálisan bebarangolható microsite-unkat, valamint a költemény kontextusát láttató kiállítás katalógusát. A vers nemcsak Latinovits Zoltán ma már klasszikusnak mondható tolmácsolásában hallgatható, hanem LAJO$ – lóhalál szünet nélkül címmel a slammer Csider István Zoltán és Pion István rendhagyó előadásában is a PIM YouTube csatornáján.

Jó csavargást kívánunk!

Dobó Gábor

34

Kassák Lajos, Bécs, 1921 Ismeretlen felvétele (PIM-Kassák Múzeum) 

PIM REFLEKTOR – FILIÁLÉK KASSÁK MÚZEUM

35

MESEMÚZEUM

MESEMÚZEUM EGYÜTT JÁTSZANI JÓ!

A Mesemúzeum a mesék helye, az a tér, ahová belépve a látogató családok és csoportok, a fantázia működését megtámogató installációs elemek közé toppanva maguk is átélhetik a klasszikus és kortárs mesék szerencsét próbáló szereplőinek tapasztalatait: a dilemmákat, kétségeket, az örömöket, kíváncsiságot, a félelmet, az erőt és a bátorságot. A drámapedagógiai játékokra építő foglalkozásainkban szeretnénk az évszázadok során simává és kerekké csiszolódott népmesei, a klasszikus és a kortárs mesei tartalmakat egyaránt továbbhagyományozni. Fontos célunk, hogy a látogatók a mesék közösségformáló erejét ismerjék meg: a játékokat ezért úgy fűztük össze, hogy a magyar népmeséhez kapcsolódó tantervi ismeretanyag átadása mellett a csapatépítés célját szolgálják, önmagukról és a csoporttársaikról alkotott képük változzon, megtapasztalják a „csak együtt lehetséges” élményét.

Minket is kihívás elé állított a járvány. Az intézmény kapuinak bezárása után keresni kezdtük a módokat, miként tudnánk kiszabadítani a meséket a karantén fogságából és miként tudnánk az érdeklődők számára ismét elérhetővé tenni a mesékből kinyert és általunk is továbbcsiszolgatott, összerendezgetett gyöngyöket.

Arra jutottunk, hogy ha a látogatók nem tudnak eljönni a mesék múzeumába, akkor menjenek a Mesemúzeum meséi a látogatók otthonába.

Olyan kínálatot állítottunk ezért össze, amely az óvodáskorú gyermekekkel otthon maradó szülők számára lehet hasznos. Nekik szeretnénk ötleteinkkel segíteni: valakinek abban, hogy megláthassa, milyen előnyei vannak ezeknek a speciális körülmények között együtt töltött mindennapoknak; másoknak abban, hogyan lehet egy-egy meséből a hozzákapcsolt tevékenységekkel együtt egész láncot fűzni; megint másoknak pedig abban, hogyan lehet az óvodáskorú gyermekkel irányított foglalatosságot végezni úgy, hogy a család többi tagja is megtalálja ebben a helyét. Együtt játszani jó! Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen intenzív tevékenységblokk után a gyermek szívesen elvonul egy kicsit szabad játékot játszani magában és ezek után a felnőttnek is meglehet a saját ideje.

A hetente kétszer közreadott témakínálatunk tehát ötleteket nyújthat a kisgyermekes szülőknek ahhoz, miként kapcsolhatják be a meséket a mindennapjaikba és miként köthetik le intellektuálisan és érzelmileg is a gyermekeiket.

36

PIM REFLEKTOR – FILIÁLÉK

MESEMÚZEUM

Olyan témákat igyekeztünk választani, melyekről a legtöbb óvodáskorú gyermeknek már van saját fogalma és vannak saját tapasztalatai is. Pl. autó, banán, árnyék, teve. De igyekeztünk arra is figyelni, hogy a témák reflektáljanak a mostani helyzet előidézte hiányokra is: a szociális távolságtartás miatt kortársaiktól, rokonaiktól, ismerőseiktől elszigetelődő gyermekek számára szerettük volna a társas kapcsolatok új formáit megtámogatni: nénik és bácsik blokkunkban izgalmas vetélkedőre hívhatják ki online a nagyszüleiket; barátok témánkban pedig írókká válhatnak és saját gyártású esti mesével lephetik meg barátaikat.

A tevékenységek tervezésénél figyeltünk arra, hogy semmilyen különleges kelléket ne igényeljen és lehetőség szerint kapcsolódjon a témához mindig valami otthoni munka is: mert a szülő által olvasott mese varázsereje olyan nagy, hogy a lakás összes tükre csillog-villog majd az indiai népmese meghallgatása után.

Májusban is folytatódik a Mesemúzeum „Együtt a család” sorozata, új mesékkel és játékokkal otthonra! Hallhattok Mihályról és az aranymadárról, megtudhatjátok, vajon ki terít a legötletesebben a családban, és azt is, hogyan varázsolhattok mindenféle állatot a hálószoba falára!

Az eddigi témák a Mesemúzeum Facebook-oldalán, illetve honlapján érhetők el: www.mesemuzeum.hu Helmich Katalin

37

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

 Hegyessy Gábor, Fotók: Szoboszlay Marcell

HÍREK A KAZINCZY FERENC MÚZEUMBÓL Ahol a muzeológusok sem ülnek karba tett kézzel, ott a bogarak sem várhatják keresztbe tett lábbal a veszélyhelyzet végét. A helyes láb- és csáptartásra Hegyessy Gábor heteken át készítette fel a sátoraljaújhelyi természettudományi gyűjtemény ormányosbogár-preparátumait. Az ilyen, elsőre talán furcsának tűnő dolgok is a tudomány szolgálatában történnek a Kazinczy Ferenc Múzeumban.

Az online térben a járvány idején is folyamatosan publikáló, a látogatókkal aktív kapcsolatot tartó múzeumban ugyanis szakmai kötet készül az ormányosbogarakról.

A bogaras kutatás bokros teendőkkel jár, és a kutatómunkának fontos állomás ez a kiadvány.

A tudományos publikáció bemutatja majd a Hegyessy Gábor által felfedezett és a róla elnevezett bogárfajtákat, a Brachysomus hegyessyi-t és a Brachysomus tenuicollis-t. A zempléni aljnövényzet apró élőlényei azonban mindössze 2-3 milliméteresek, csak mikroszkóp alatt fotózhatók. Ezért rendezte a bogarak lábait és csápjait előnyös pózba biológus muzeológus kollégánk, így vált testük minden részlete jól láthatóvá.

Bár e kötet előkészítése és a múzeum zárt ajtaja miatt úgy tűnhet, hogy a muzeológusok magányosan készülnek az újranyitásra, az igazság az, hogy csapatmunka folyik a háttérben. Mégpedig 38

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

látványos, ha valaki az online térben is követi a múzeumot. A kutatási eredményekből születő, könynyedebb hangvételű ismeretterjesztő írások felkerülnek a múzeum blogjára, a KaMu-ra. A bejegyzések között van, ami éppen a napi aktualitásokra reagál történelmi vonatkozásokkal. Így „mutatott már példát” Kazinczy kreativitásból, türelemből és szellemességből a gyermekeikkel otthon tanuló szülőknek, vagy intették óvatosságra a spanyolnátha helyi vonatkozásai a koronavírus-járvány idején társaságra vágyókat.

De az online tér lehetőséget ad arra is, hogy a Kazinczy Ferenc Múzeum megossza a látogatókkal azt az izgalmat, amit egy hagyaték gyűjteménybe fogadása és feldolgozása jelent. Egy magánház padlásáról került a múzeumba a sárospataki művészfotós, Csontos Ernő képeiből, üvegnegatívjaiból és irataiból álló, mintegy 3000 darabos tárgyegyüttes. A fotók megidézik a zempléni települések – főleg Sárospatak – 1930-as és 1940-es éveinek városképét, hangulatát. A sárospataki református főgimnázium igazgatójának, Csontos Józsefnek a fia elhagyta a jogi pályát, hogy művészfotósként próbáljon szerencsét. Sosem futott be. Sőt, az új szakma a megélhetését sem biztosította az ötgyermekes családnak. Annak ellenére, hogy a most nyilvánosság elé tárt Csontos-képek zseniális alkotások a szakma néhány mai képviselője szerint, és a laikusok tetszését is elnyerték a múzeum közösségi oldalán. A hagyatékban fennmaradt iratok, a hivatalos levelek és kérvények kortörténeti dokumentumként árnyalhatják az előző század helytörténetét. Ahogyan a szívességből vagy bértollnokként írt ünnepi beszédek is. A személyes levelek és a több száz vers pedig kirajzolják majd, hogyan fogadott egy kisváros egy különc zsenit a korabeli viszonyok között.

Szathmáry-Király Ágnes  Csontos-hagyaték, Fotó: Szoboszlay Marcell

39

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

 Fotó: A Magyar Nyelv Múzeuma

KAZINCZY FERENC ÉS AZ 1831-ES KOLERAJÁRVÁNY

1831-ben kolerajárvány sújtotta Magyarországot. Zemplénben különösen pusztított a kór: a szegénység és a zsellérek száma igen nagy volt, és az éhínség ezen a vidéken állandó jellegűnek számított.

Máramaros felől Magyarország belseje felé tört a kolera, a betegséget a lengyel szabadságharcot leverő orosz csapatok, tatár és más közép-ázsiai egységek, illetve sószállítók hozták be. A hatóságok, orvosok a gyógyításra bizmutport is alkalmaztak, a kutak vizébe szórva azonban olykor túladagolták, így fordulhatott elő, hogy a kútból ivók helyenként megbetegedtek, meghaltak, a vízivástól tartózkodók pedig meggyógyultak. Ennek következményeként (is) Sáros és Zemplén megye nemzetiségi köreiben elterjedt a hír, hogy a magyar urak a kútba szórt méreggel szeretnék őket kiirtani. A bizonytalanság és a rémhírek nyomán aztán elszabadultak az indulatok. A lázadás 1831. július 25-én tört ki Szécskeresztúrban: meg akarták ölni a királyi biztost (aki megszökött), később pedig fegyvert (ásót, lapátot, kapát, vasvillát) fogott a nép számos más községben is, számos gyilkosságot is elkövettek.

A lázadás leverésére teljhatalmú királyi biztosként báró Eötvös Ignáczot bízták meg, a felkelők megfékezéséhez azonban segítség is kellett: a Terebesen állomásozó reguláris lovasezred és a Sárospatakon várakozó Benczur lovasezred sietett a hatóságok segítségére. 1831. szeptember 19-én dördült el az első sortűz, s a lázadást 1831. november 8-ára fojtották el.

40

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

„Zemplény el van zárva, én pedig a’ Zemplény’ széléhez csak 600 lépésnyire, ’s anyahelyétől, Ujhelytől csak egy órányira, de Abaujban lakom; ’s így Zemplény közt és köztem el van rekesztve minden közösülés.”

A kolera a Kazinczy lakhelye, Széphalom melletti várost, Sátoraljaújhelyt is sújtotta. A mentésben részt vett Kossuth Lajos, aki az újhelyi Epekórságot Elhárító Bizottság felügyelője lett, szervezte a védelmet, lecsendesítette a tömeget, s az ő javaslatára a Zempléni Casino 500 forintot adott a károsultak támogatására.

Emellett megoldotta a betegek elkülönítését, a halottak elszállítását, elhantolását. Naponta megfordult a járványban megbetegedettek körében, jelen volt a temetéseken, és szólt a nép érdekében, előterjesztései a meggyötört nép mellett szóltak, igyekezett könnyíteni terheiken.

 Az idős Kazinczy Ferenc, 1825

A járvány áldozata lett Kazinczy Ferenc is, aki halála előtti leveleiben még tájékoztatta barátait az eseményekről; július 16-án ezt írta Guzmics Izidornak:

Kazinczy július 25-én így tudósított fiának, Emilnek: „Ujhelyben fogy a Cholera. Egy Úr sem holt meg.

Hosszúlázon, Csörgőn katonaság vonja a’ kordont, oda vannak bekvártélyozva; Hosszúlázra 25öt küldöttek. Mikóházán, Regmeczen, Mihályiban nincs baj.” A széphalmi mester legkisebb gyermeke, a későbbi aradi vértanú, Lajos (ekkor 11 éves) is megbetegedett: „Lajos elkapta a’ cholerát, hányt és ment a’ hasa, s’ görcsöt kapott a lábában. De Sophie a’ dörzsölésekkel és egyéb szerekkel segített.” A kis Laló tehát meggyógyult, édesapja azonban nem tudta legyőzni a kolerát. Augusztus 23-án meghalt, utolsó, befejezetlenül maradt levele augusztus 20-án kelt.

A Mocsáry Antalnak szánt levelet Kazinczy Eugénia zárta le soraival; a levél harmadik lapja szélén ez olvasható: „Mélly bánattal kell jelent[en]em a’ szegény atyám halálát, melly Augusztus 23dikán nekünk nagy szomorúságunkra történt, a’ retenetes Cholera betegségbe eset 21dikén; ’s harmadnap mulva elhagyott bennünket örökre az áldot, pecsételetlenűl találtuk ezt a’ levelet, ez volt az utólsó mellyet írt életébe.”

Nyíri Péter

41

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

A SPORTNYELVRŐL

2020 tavasza a sportkedvelők számára az év nagy sporteseményeire: a labdarúgó Európa-bajnokságra és a nyári olimpiai játékokra való lelki és ismeretgyarapító (nevek, eredmények, statisztikák) felkészülés ideje... lenne. E rendezvények a koronavírus-járvány miatt, mindenki érdekében elmaradnak, illetve későbbre halasztódnak. A hosszúnak ígérkező várakozás közben nézzünk legalább néhány sportnyelvi csemegét! „Addig gyakoroltassék a test, míg a szín virágzónak (pirosnak) lássék, […] és a veritték ki ütni kezdjen.” – írta Apáczai Csere János Magyar Encyclopedia című művében 1635-ben, amikor még a mai értelemben vett sportról nem beszélhettünk. Testgyakorlat, testgyakorlás, gymnastica, athletica, testi pallérozás, testi nevelés, test formálása, testi mívelés – ezekkel a szavakkal illették a sporttevékenységet, általában a testmozgást a régi időkben. A sport szó az angolból került a magyar nyelvbe. „Az angolok szenvedélyesen szeretik a játékot. Ebből származik nemzeti sajátságaik legnagyobb része: a fogadási szenvedély, a boxolás, a lóverseny, a vadászszenvedély, (…). Minderre van egy sajátságos, lefordíthatatlan elnevezésük: a sport. Minden gyakorlatot, amelyhez erő, ügyesség és gyorsaság szükséges, ezzel a szóval neveznek, amely egyszersmind amatőrséget jelent.” – írták a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung Gemeinnützige Blätter című irodalmi mellékletében 1828-ban. Évtizedekkel később a Reform Lap Athletikai Gyakorlatok című cikkében már a futballról tudósít: „Lényege az, hogy a labda nem kézzel dobatik, hanem lábbal rugatik (…) bár nemsokára hazai ifjuságunk köreiben is meghonosítva látnánk.” Magyarul a rugósdi, láblabda szavakkal is próbálkoztak, végül a labdarúgás és a hangalakjában magyarosított futball bizonyult maradandónak. Jellemző adat, hogy Arany János Shakespeare Lear királyának base football-player kifejezését még nem tudta értelmezni, ezért elhagyta. A magyar sportnyelv fejlődésének egyik fontos fejezete a sportnyelvújítás, amelyet az 1903-tól megjelenő Nemzeti Sport indított meg 1931-ben. „Tessék magyar szavakat keresni a sport fogalmainak kifejezésére!” – hangzott a felszólítás, azzal a céllal, hogy a sport nyelvébe beáramló idegen kifejezések ellenében magyarosítás kezdődjék. Az 1940-ig tartó sportnyelvújítási mozgalom eredménye volt kb. 200 (a szakirodalomban ettől eltérő számok is olvashatók) olyan magyarítás, amely bekerült a köznyelvbe, és rendszeresen használták. A center brilliánsan plasszírozott penaltyját a goalkeeper bravúros robinzonáddal kiboxolta kornerre. Például ezt és ehhez hasonló mondatokat olvashattak a sportkedvelők a sportnyelvújítás előtt; utána pedig, immár magyarul mindez így hangzott: A középcsatár remekül helyezett büntetőrúgását vagy (büntetőjét) a kapus a levegőben úszva szögletre öklözte. A humor a sportnyelvnek is része, idézzünk végül egy-két sportriporteri gyöngyszemet! „Dzurják a felső sarokba gurított.” „Tipikus svéd kapus: beáll a kapuba s véd.” „11:11 a Fotex javára.”„…és most kiállították az egész csapatot! Ja, nem, sorcsere.”

Nyíri Péter 42

MÚZEUM MÁSKÉPP DIY VEZETÉSEK VIRTUÁLIS SÉTÁK HANGANYAGOK

2018.

09.01 — 10.31.

LETÖLTHETŐ ANYAGOK

OTTHONI ALKOTÁSHOZ CSALÁDOKNAK

Múzeumpedagógia / PIM

43

MÚZEUMPEDAGÓGIA

MI A NYAVALYÁT CSINÁL EGY MÚZEUMPEDAGÓGUS, AMIKOR MÁR SEJTHETŐ, HOGY BELÁTHATATLAN IDEIG ZÁRVA LESZNEK A KIÁLLÍTÁSOK? Az egyik fő cél, pánik ide vagy oda, meglehetősen tiszta marad: valahogy támogatni a pedagógusok munkáját legalább olyan színvonalon és annyira, mint amennyire ezt egy múzeumi foglalkozás, program tehetné. Ezen kívül szeretnénk alkotással, és ha most más nem is lehetséges, virtuális felfedezéssel értelmet és tartalmat adni az otthoni létnek minden korosztály számára. Bár nagyon szeretnénk minél szélesebb körhöz eljuttatni ezeket a lehetőségeket, a legkiszolgáltatottabb csoportok, a mélyszegénységben élők ebben a helyzetben teljesen láthatatlanná és elérhetetlenné válnak. Szeretnénk az ő helyzetükre is felhívni a figyelmet.

Kiraktuk tehát a nyitva táblát és egy helyre gyűjtöttünk minden online is elérhető tárlatvezetést, otthoni alkotásra serkentő ötletet, virtuális szerkesztési felületet, olvasni-, hallgatni- és tanulnivalót.

DIY VEZETÉSEK DIY vezetés a Petőfi-tárlatban A Thinglinken újranarrált Petőfi-tárlat elsődlegesen (hasonlóan a kiállításhoz és foglalkozásainkhoz) arra törekedett, hogy delikát, meglepő, szórakoztató információkkal színesítse az örök kötelező tananyag Petőfi személyiségét, s remek versmondások (Mácsai Pál felejthetetlen Anyám tyúkja vagy éppen Latinovits és Gábor Miklós tökéletesen különböző felfogású Szeptember végén előadása) segítségével az életműnek is izgalmas értelmezési lehetőségeket kínáljon. Felcsendül a tárlatban egy Belga-szám, választ kapunk arra a kérdésre, miért és hogyan szólt be Petőfi nem egy, hanem egyenest két tábornoknak, s megtudhatjuk, milyen kevésbé ismert fun factek színesítik a március 15-i eseményeket.

44

PIM

MÚZEUMPEDAGÓGIA

DIY vezetés a Csáth-tárlatban A Csáth-tárlat esetében kevésbé feltételezhettük, hogy mindenki kicsit kókadtan, de határozottan bólogatna arra a kérdésre, vajon ismeri-e. Itt helyet kaptak tehát az offline tárlat kurátori falszövegei és jóval több információ (kép, hanganyag) a korszakról, Csáth élettörténetéről, művészetéről. S még valami: a szabad, persze Csáth ihlette kísérletezés, asszociatív játék, mely szövegeket zenékkel kapcsolhat össze, mely kísérleti, sűrű hangulatú kisfilmek alkotására sarkall, mely ábrázolja a hármasművész sokszínűségét, sokhangúságát és személyes tartalommal kapcsolódik hozzá.

DIY vezetés az Arany-tárlatban Ennek az online tárlatvezetésnek köszönhetően lehetőség nyílik újra, interaktívan körbejárni egy régebbi, nagyon népszerű tárlatunk tereit, az Önarckép álarcokban című Arany János-emlékkiállítást. A virtuális bóklászás közben az ikonokra kattintva hanganyagokkal, videókkal, zenékkel és játékokkal találkozhatnak/találkozhattok. Lesz szó humorérzékről, Toldi társasról, slam kihívásról, szó-örökbefogadó játékról és még sok minden másról.

Mindeközben a nagy sikerű, virtuális Arany-kiállításunk is elérhető itt: aranyjanos.pim.hu

45

MÚZEUMPEDAGÓGIA

ISTEN HOMORÚ ARCÁN - CHOLI DARÓCZI JÓZSEF EMLÉKÉRE

Láthatatlan gyerekek A PIM-ben futó VEKOP pályázat kapcsán, melynek elsődleges célja a jellemzően szociális szempontból halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek múzeumi programjának kidolgozása, megvalósítása, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy gyerekek ezrei szinte láthatatlanná váltak, ami félelmetes, aggasztó, de nem megdöbbentő, nem „csak” a múzeum, hanem

a még oly’ jószándékú, elkötelezett, minden erejével a probléma megoldásán fáradozó pedagógus számára is. Mit lehet tenni, ha csak egy mobiltelefon van a családban? Ha az online oktatás hozzáférhetetlen, a papíron történő megfejthetetlen?

Még csak nem is sejtjük a választ... Az Igazgyöngy Alapítvány segítségével semmi mást nem tudunk tenni, mint felhívni a problémára a figyelmet, elsőként a Choli Daróczi-emlékkiállítás thinglink múzeumpedagógiai verziójába feltöltött, a tárlatra készült gyermekrajzok segítségével, majd pedig egy képválogatással, hogyan élik meg, alkotják újra a karantént azok a gyerekek, akik egyre láthatatlanabbá válnak.

46

PIM

PIM

MÚZEUMPEDAGÓGIA

VIRTUÁLIS SÉTÁK DIY A Pál utcai fiúk – online séta Akármilyen képtelenségnek is tűnik, de barangolj velünk A Pál utcai fiúk nyomában! A kalandnak két „nézete” van: ha a térképen szeretnél barangolni, csak kattints a pulzáló ikonokra, ha a jelenkor google utcaképei vonzanak jobban, keresd a 3D ikont! Kellemes fotel / kanapé / szőnyegen hasmánt heverős sétát!

DIY Ady-séta „Vasárnap délután munkaszünet van, tessék egy kis sétát tenni. Megmondjuk azt is, hogy merre. Amerre mi ma jártunk. Közeledik a május. Zöldellő és virágos fák csalják úgyis az embert.” Így hív bennünket a fiatal Ady Endre Egy kis séta című, kedélyeket borzoló írásában. Kövessük tehát messzebbre, mint a nagyváradi Kanonok sor, egészen Budapestre, ahol a virtuálisan könnyen bejárható belvárosi utcákon és házak között talán még a lábnyomaival is találkozhatunk. Ady Pesten számtalan helyen megfordult 1908 és 1919 között, most ezek mesélnek nekünk.

HANGANYAGOK

(nem csak) érettségizőknek

Ezen a felületen olyan hanganyagokat osztunk meg, amelyekkel kapcsolódni szeretnénk a tananyaghoz, vagy épp olyan gondolatokat, amelyek felkelthetik az olvasók érdeklődését egy-egy szöveg, jelenség, múzeumi gyűjtemény iránt.

LETÖLTHETŐ ANYAGOK DIY Jókai kertjének és regényének természete Leskelődjünk Jókai Mór kertjéből és regényéből a társadalomra, illetve egyéni kérdésekre. Mit jelent számára a rejtekhely, hogyan olvassa a természetet, mit jósol a társadalomra nézve, s ezek a témák aztán hogyan válnak regényének, Az arany embernek a részévé? Online tartalmainkkal szeretnénk párhuzamot vonni Jókai szövegvilága, tárgyai, alkotói attitűdje és inspirációs forrásai között. https://www.thinglink.com/folder/1309549393682104321 https://pim.hu/hu/tanulas/iskolaknak/letoltheto-anyagok/jokai Arany János - Önarckép álarcokban Mióta készülünk már arra, hogy megosszuk az Arany-kiállításhoz kapcsolódó, tantermi vagy virtuális órákon is felhasználható játékainkat! Itt most végre elérhető minden óravázlat és feladatlap, ráadásul a virtuális kiállítás segítségével még a tárlat is újra bejárható! Sok szeretettel küldjük minden pedagógusnak és érdeklődőnek!

47

MÚZEUMPEDAGÓGIA

OTTHONI ALKOTÁSHOZ Csáth-kísérletek Ez egy olyan oldal, ahol Csáth 10 novelláját találod. Kreativitásodra és merész képzettársításaidra lesz szükség ahhoz, hogy ezeket jó „sebészi” képességekkel, hangokra és zajokra érzékeny oldaladdal megnyisd, értelmezd. Javasoljuk, hogy CSÁTH* A varázsló halála című kiállításunkba is látogass el ezeknek a szövegeknek a nyomán, hogy jobban megérthesd Brenner József, más néven Csáth Géza korát és életét!

Zene-mixer // Csáth-kaleidoszkóp Ha belepillantasz az általunk felkínált Kaleidoszkópba, akkor Csáth Géza szövegeinek hangokká, zajokká és dallamokká formált elemeiből alkothatod meg saját, szubjektív Csáth-mixedet. Hiszen maga a szerző is kísérletezett dallamok szöveggé formálásával, illetve szövegek megzenésítésével.

Kiállítás a szobádban! „– Hát honnan varázsoljak ide egy kiállítást? – kérdezte a portás. – Ráadásul teljesen egyedül vagyok.”

Egy szórakoztató játékra hívunk mindenkit, aki most a négy fal között tölti mindennapjait.

Ebben az örkényien groteszk szituációban kiállítás és irodalom témakörében ajánljuk 48

PIM

PIM

MÚZEUMPEDAGÓGIA

egyik foglalkozásunk játékká alakított változatát. Ennek alapja Örkény István Magyar panteon című novellája, ahol a Hubauer Sándor-emlékkiállításról olvashatunk. Érdemes elolvasni a szöveget, mielőtt a játékba belevágnánk.

Karantén pályázat

!Középiskolások és felsőoktatásban tanuló fiatalok, figyelem! Összefogtak a múzeumok és készítettek egy szuper pályázatot!  Április végén lezárult a múzeumi összefogásból született Karantén pályázatunk. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, a Ludwig Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria közös kiírása középiskolásoknak és felsőoktatásban tanuló fiataloknak szólt azzal a célzattal, hogy a jelentkezők négy kategóriában is megmutathassák, milyen a saját karantén-életérzésük. Az inspirálódást a múzeumok gyűjteményeiből kiválasztott alkotásokkal segítettük, amit a pályázat Facebook oldalán követhettek az érdeklődők.

Köszönjük a beérkezett közel 400 alkotást!

Május 18-án online követhetik majd az eredményhirdetést, addig is minden információt megtalálnak a már említett Facebook oldalon, valamint a magyarmuzeumok.hu-n.

49

MÚZEUMPEDAGÓGIA

CSALÁDOKNAK

Mesés kérdések gyűjteménye - a múzeum válaszol Aki már olvasta a Titkos átjáró című múzeumi mesekönyvet, tudja, mi történik, ha egy kutató jó kérdésekkel találkozik: lexikont ír, tudományos előadásokat tart, és nagy ritkán, ha igazán jó kérdést kap, még az is előfordulhat, hogy mesébe rejti a válaszát. A Titkos átjáró online felületén a ti kérdéseitek is megjelennek, melyekre a múzeum kutatói válaszolnak.

Olvassátok el a könyvet - most már online is elérhető - és bármilyen kérdésetek felmerül a Károlyi-palotával, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeivel, magával Petőfivel, vagy a mese szereplőivel kapcsolatban, osszátok meg velünk a muzeumped@pim.hu címen!

Igyekszünk hamarosan választ küldeni és a legjobbakat közzé tesszük a PIM honlapján is.

50

PIM

SZÉPIRODALOM Térey- és Móricz-ösztöndíjas írókat kértünk meg, hogy 1-2 flekken küldjenek helyzetjelentést, naplóbejegyzéseket és túlélési stratégiákat a karanténból.

Berta Zsolt / Czilli Aranka / Lackfi János / Márton László / Falcsik Mari / Szendi Nóra

BERTA ZSOLT

BERTA ZSOLT KIPUSZTULÁS ÚJRATÖLTVE

Nem olyan régen, feladva a jelenlegi világunk fennmaradásába vetett reményemet, ezt írtam egy dalban: Elmúlt az utolsó utáni pillanat is, Mikor még tehettünk volna valamit is Túl késő mindenhez, ezt már nem ússzuk meg Megfagyunk, elégünk, éhen, szomjan halunk meg Satöbbi. Mert úgy gondoltam, az emberiség menetelését nem lehet megállítani, lehetetlen okosan beszélni emberek milliárdjaival, hisz hárommal is nehéz. Lehetetlen akkora önfegyelemre bírni bennünket, aminek nyomán fellélegezhet a Föld bolygó, és esélyt kaphat az élet, hogy nyugodtabb, boldogabb tempóban még elketyegjen egy darabig. De most történt valami, ami miatt azt hittem, a dal (hála istennek) mehet a kukába. Megjelent egy kórokozó, egy vírus, egy terrorista, egy diktátor, egy kicsi Sztálin, egy irinyó-pirinyó Hitler, kinek egyetlen fenyegető mozdulatára ijedten vigyázzba vágta magát az emberiség, köztük nagy, büszke, erős országok és gazdaságok is. Nem nevezem néven a kis tetűt, mert rohadtul unjuk már, különben is azt vallom, hogy a diktátorok és terroristák nevét nem szabadna feljegyeznünk, csupán egy sorszámmal kellene őket jelölnünk a történelemkönyvekben, hogy legalább a nevük fennmaradása ne motiválhassa őket szándékaik megvalósításában. Jó, tudom, ez egy vírus, nincs tudata, akarata, satöbbi. (De talán, aki küldte, annak van, s lám, a nevét neki sem tudjuk, csak a foglalkozását, azt használjuk a neve helyett is, lévén, hogy tökéletesen elég az egyéni beazonosításhoz, lévén, hogy ő az egyetlen abban a szakmában.) Szóval színre lépett ez az apró, láthatatlan despota, és a világ néhány nap alatt megváltozott körülöttünk. Elcsendesedett. A levegője kitisztult. Nem rostokolunk a dugóban. Az üzemanyag-fogyasztás, és így a káros anyag kibocsátás is a felére csökkent. A fapados repülőjáratok leálltak, nem utazgatnak fillérekért embertömegek, többnyire azzal a céllal és összes tartalommal, hogy a világ másik oldalán csináljanak magukról néhány szelfit és azt kitegyék a netre. A nemzetközi fuvarozás nagyrészt szünetel, a kamionok és a milliárdnyi tonna gázolajat fogyasztó konténerhajók leálltak, ennek következtében a helyi áruk forgalma megnőtt, legalábbis a legfontosabb szegmens, a kaja tekintetében. Így nyilván régi mániánk, a műanyag csomagolóeszközök áradata is leapadt. Sorolhatnánk végtelenségig a hasznos környezeti változásokat, s a biológiai túlélésünk szempontjából valóban ez a legfontosabb. De mondok még valamit.

Egyre több felnőtt férfit látok a gyerekével játszani. Házak udvarán, kertjében, parkokban, itt-ott, ahova még szabad és lehetséges kihúzódni. Lényegtelen, hogy G. I. Joe-znak vagy Barbie-znak. Nem kétlem, hogy azelőtt sem hanyagolták el a kölykeiket. (De sokuk igen, hisz nem véletlenül filmek, könyvek, publicisztikák soha meg nem unt témája gyerekeink elhanyagolása a munka és a pénz bűvöletében.) Ja, és sokkal több embert látok kirándulni, mint azelőtt. Persze, mert a plázák, konditermek, kocsmák és parti-helyek zárva vannak. Szóval a sok áldozat, szomorúság, gond, nehézség mellett a járvány, vagyis az apró, de rohadtul keménykezű diktátorunk akaratlanul is sok remek dolgot ajándékozott

52

SZÉPIRODALOM

BERTA ZSOLT

nekünk. Khm… Amivel mi magunkat szabad akaratunkból, nagy egyetértésben soha a büdös életben nem ajándékoztuk volna meg. Nyugi, nem azt akarom didaktikus tanulságként kicsomagolni, hogy az embereknek diktátorra – a bevett megfogalmazás szerint: erőskezű, határozott, karizmatikus vezetőre – van szükségük a saját érdekükben. Inkább azt, hogy ha már egy ilyen kis szemét tetű – szintén akaratlanul – rányitja a szemünket egy-két remek dologra, akkor azokat vegyük már észre, mielőtt és miután seggbe (seggfejbe) rúgjuk legújabb bölcs vezérünket. Mert seggbe rúgjuk, ez nem kétséges, csakis idő kérdése.

Képesek vagyunk rá, a szabadságunkért és szabadosságunkért küzdő forradalmi csapataink máris harcban állnak, hogy megszabadítsanak a nyakunkon ülő zsarnokságtól. Vagyis ezt a vakcinát is elő fogjuk állítani, legyőzzük a kórt, diadalmenetet tartunk, és alig várjuk, hogy újra beindíthassuk elakadt, irdatlan gépezetünket. És ne legyenek kétségeink, be fogjuk indítani, amint lehet. Alig várjuk. Sőt, még a diadalmenet előtt, hadd hozza már az is a profitot. És akkor újra ülünk majd a dugóban, szívjuk a mérgezett levegőt, okádjuk a szemetet a vizekbe, hallgatjuk a város örökös moraját, robotolni járunk, hogy a gyereknek meglegyen mindene, rajtunk, az anyján, apján kívül.

Mi mindent legyőzünk. Egy valamit kivéve.

Még jó, hogy nem dobtam a kukába azt a dalt. Így most az is várja, hogy felbőgjön újra a motor, és én elégedetten dúdolgathassam: Közös bűnünk okozta közös bajunk Hát nem tudtunk mások lenni, mint amik vagyunk A mi utunk véget ért, jöjjön hát valami más!

Kívánok, barátaim, kellemes haldoklást!

Berta Zsolt: 1966-ban született Budapesten, író és dalszerző, 2009 óta publikál rendszeresen, több kötete látott azóta napvilágot, 2020-tól Térey-ösztöndíjas.

Fotó: Berta Zsolt

53

CZILLI ARANKA

CZILLI ARANKA BIZTONSÁG

Negyvenötödik nap. A feladat izgalmával ébredek. Hivatalos nyelven, saját felelősségre írásba adom magamnak és utamat potenciálisan keresztező rendőr uraknak, hogy elfogyott az utolsó csepp olaj és tej, az utolsó szelet kenyér és hús, az utolsó morzsányi élesztő a házban, üres a hűtőszekrény, mennem kell.

Lenge, tavaszias ruházat, kabáthoz színben találó arcmaszk, alája leheletnyi rúzs (a nő pandémiában is maradjon nő), klór alapú fertőtlenítő, alkoholos fertőtlenítő, táskák, hátizsák. Harci pompában, felfegyverkezve indulhat a küldetés. A klórba áztatott lepedőbe csavart cipő a lábtörlőn vár.

Találkozom a lépcsőházban Marika nénivel, aki zsinegre kötött macskáját húzza lefelé. A macska nem akar sétálni, a néni annál inkább. Összemosolygás két méterről, a macskán és rajtam maszk, Marika nénin ráncok.

A ház előtti parkolóban pár másodpercre megállok, behunyom szemem és színtelen arcom megmutatom a napnak. Süss fel nap, fényes nap, karanténban a tömbházlakók sápadtak!

Autóba be, mellékutakon, rendőrt kerülgetve a legbonyolultabb úton el az üzletig. Van nálam igazolás és személyi, de hadd ne tapogassa végig, mielőtt visszaadja nekem! Üzlet, előtte zsúfolt parkoló.

Mint Zrínyi Miklós, olyan elszántan állok meg az automatikusan nyíló ajtó előtt. És benn az ellenség. Számbeli fölényben, maszkok mögé rejtett vírusokkal, kesztyűtlen kézzel. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el!

Gumikesztyű fel, indulhat a roham, a bevásárlókocsival úgy kell szlalomozni a sok tébláboló ember között, hogy a másfél méternyi biztonság ne sérüljön közöttünk. Nem mosolygunk, hisz mindenkiben ott ketyeg a veszedelem. Ott hordozzák kabátjuk gombján, cipőjük talpán, bajuszukon, kézhátukon, tenyerükön. Még a pillantásukban is.

Bedobálom a listán szereplő termékeket a kosárba, sorban állás következik a kasszánál. Valaki tüsszent. Ó, irgalom Atyja, ne hagyj el!

54

SZÉPIRODALOM

CZILLI ARANKA

Újra megnyílik előttem az ajtó, úgy lépek ki rajta, mint aki csatát nyert, nem háborút. Szusszanásnyi idő, klór alapú fertőtlenítő, kesztyű a szemétbe, alkoholos fertőtlenítő. Bepakolok az autóba. Fertőtlenítő a kilincsre, a kormányra. Klór alapú. Alkoholos a kézre. Az övet felcsatolom, a biztonság, mint otthon maradt anyám ölelésének emléke, megnyugtat.

A tömbház előtt senki nincs. Marika néni már biztosan macskástul hazaért, a szomszédok bezárkóztak. Már csak egy hajszál a győzelemig. Felhurcolok mindent, a klórba áztatott lepedőbe csavart lábtörlőn megnyugszik a cipőm, kattan a zár, az én házam, az én váram, az én magányom. Kézmosás szappannal, ruhák a mosógépbe, jó meleg zuhany, tiszta ruhák, tiszta röhej ez az egész!

Fertőtlenítem magam után a kilincset, a fertőtlenítős üveget, egyenként megmosom a tojásokat, az üvegeket, a gyümölcsöket. A liszttel mi legyen?

Fertőtlenül dőlök hátra a kanapén, mint aki ma is legyőzte a láthatatlant. A fosztóképző az a varázslat, amitől molekuláira esik bennem a szorongás, a bizalmatlanság.

Negyvenötödik nap kipipálva. „Egy nappal rövidebb, lásd, újra a fogság”.

Czilli Aranka: 1982-ben született Kovásznán, költő, újságíró, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, 2020-tól Térey-ösztöndíjas.

Fotó: Czilli Aranka

55

LACKFI JÁNOS

LACKFI JÁNOS LETOJT TYÚKOK

Mennyiszer mondtuk, hú, ebben a rohanásban nincs rá időnk, pedig de jó lenne. Hiszen igazából, mélyen, másra se vágyunk, mint ERRE. Mire is? Pölö leülni, és a napsütésben kávézgatni valakivel, akit régen láttunk. És ha százezer kilométerre él, vagy a Hold túloldalán? Ugyan már! Ez gond lenne most, a Skype vagy a Messenger világában? Egy kattintás, csak össze kell beszélni előtte, és tadááám!

Legyintettünk: sem ő nem ér rá, se mi nem érünk rá, felejtős, rohanjunk tovább. És most van időnk. Már akinek. Mert sokakat a home office, a kicsi lakás, a kutya, a gyerekek, a távoktatás, az egy-két netképes eszközön oktatás, a párkapcsolati gubancok talán csak még jobban pörgetnek, filmszakadásig.

Na jó, van időnk, de azt se tudjuk, hétfő van vagy szombat, mikor kell kitenni a szemetet.

Hopp, lemennénk vásárolni, de még nem lehet. Vagy már nem lehet. Vagy épp most nekünk nem lehet. Vagy főzni kell, kenyeret sütni. Igaz, nem bírtunk a szétaprózódó, pörgő idővel, mindig késésben voltunk mindenhonnan, gyűltek a teendők ingatag stószba, félő volt, ha kihúzunk egyet, borul az egész. Úgyhogy tornyoztuk az újabb és újabb stószokat, mint a Himalája zarándokai, akik egyre nyurgább kőkupacokat emelnek itt is, ott is. Majd egy szélvihar rendet csinál.

Most meg nyúlik velünk az idő, elvacakolunk sütés-főzéssel, takarítással, ablakpucolással.

Aztán megunjuk, nézünk filmet. Aztán megunjuk, olvasunk valamit. Aztán megunjuk, megnézzük a járványtájékoztatót, hány fertőzött, hány halott. Aztán megunjuk, játszunk a gépen.

Aztán megunjuk, nézünk egy koncertet. Aztán megsül a kenyér, kivesszük, eszünk. Társasozunk. Beszélgetünk. Megnézzük a balkonládában nyújtózkodó szendvicsparadicsompalántákat. Pár videót a balkonon éneklő olaszokról. A karanténban vécépapírral szobrászkodókról. Vicces mémeket küldözgetünk. Valahogy úgy eltelik az idő. De mégsem telik.

Köztes idő. Múljon már el! Ne múljon már el!

Most ezt akkor hogy kell? Kértük az aranyhaltól, hogy legyen időnk, adott nekünk egy rahedli időt. Na de nem így kértük, hanem úgy, hogy közben minden menjen tovább a maga útján! Na de nem arról van-e szó akkor, hogy mindent egyszerre akarunk? Legyen is időnk meg ne is? Legyenek is nyitva a lassítós kávézók, de lehessen csak úgy berohanni egy cipelős kávéra? Lehessen mindent két perc alatt intézni... Ne kelljen sorszámot húzni... Ha kell sorszámot húzni, akkor kerüljünk sorra gyorsan... Minek van itt ennyi ügyintézői ablak, ha a felénél nem ül senki? Ja, hogy ebédszünet? De miért nem egyenként mennek el enni?

Szerintük én mikor eszem? Amikor senkit nem tartok fel vele, nem? Két ügyintézés közt...

Két meló közt, besuvasztva, kapkodva... Állva eszem, akár a lovak.

Most viszont van idő, nem kell kapkodni. Viszont van hozzá félelem és rettegés. Van hozzá szájmaszk és kesztyű. Világháborús hangulat, miközben röhej az egész. Tényleg egy ilyen kis mütyürtől retteg a sok jól táplált, kigyúrt, aranykártyás választópolgár? Egy vírustól,

56

SZÉPIRODALOM

LACKFI JÁNOS

aminek se szeme, se szája, se adószáma, se állandó lakcíme, se útlevele, se állampolgársága, se devizahitele? Mégis úgy utazik a határokon át, mint a pinty. Mégis leállította a reptereket, a dübörgő gazdaságokat, a hatalmas emberi gépezeteket.

A leállást kértük, a járványt nem. Mondjuk járvány nélkül nem tudom elképzelni, hogyan állunk le.

Holnap bejelentik, mindenki maradjon otthon, a GDP várhat? Mert túlszaladtunk? Mert már nincs talaj a lábunk alatt, szakadék felett futkosunk, mint a rajzfilmfigurák? Mert meg kell várnunk, hogy utolérjen a lelkünk, akár az egyszeri indiánt?

Kicsit olyanok vagyunk, mint a letojt tyúkok. Mármint nem abban az értelemben letojtak, hogy le vannak tojva. Bár abban az értelemben is, hiszen tojásgyári tyúkokra gondolok, amelyek az emeletes ketrecekben valóban egymásra piszkítanak. Letojtnak mégis akkor nevezik őket szaknyelven, mikor tápokkal már évi több száz tojást kitekertek belőlük, és el kell adni vagy hirtelen kés alá küldeni őket, máskülönben radikálisan visszaesik a termelékenységük. Barátaink vettek ilyen jószágokat, mert normális körülmények közt tartva azért még eléldegélnek, eltojogatnak ám. Szegénykéim, ahogy kikerültek a fényes baromfiudvarra, csak pislogtak, dülöngéltek, ténferegtek, lábukat emelgették.

Napokba tellett, míg rájöttek, hogy itt lehet kapirgálni, hogy a fű ehető. Talán ilyenek vagyunk most mi is. Újsütetű boldogtyúkok. Akiknek maguknak kell kikapirgálni a boldogságot.

Lássunk hát neki. Hogyan is? Rengeteg módja van, kezdjük mondjuk azzal, hogy ha már úgyis annyi emberrel szerettünk volna beszélgetni, de nem tudtunk, videókonferenciázgassunk. Pecázzunk embereket! Dumáljunk el velük! Egyes ismerőseim már vendégségben is jártak neten keresztül.

Kiöltöztek, kisminkeltek ők is, a másik házaspár is, egyeztették a menüt, és egyszerre ültek le, asztal közepére tett laptoppal, ettek, beszélgettek. Mintha nem lenne karantén. Mintha lenne! Mintha nem ez lenne érdekes, hanem az életünk, ahogy telik. Úgyhogy próbáljuk meg, egye fene, milyen boldog letojt tyúknak lenni...

-

Lackfi János: 1971-ben született Budapesten, író, költő, műfordító és tanár. 1987 óta rendszeresen publikál, emellett egyetemi adjunktus, a kreatív írás program egyik vezető oktatója. 2020-tól Térey-ösztöndíjas.

Fotó: Molnár Mihály

57

MÁRTON LÁSZLÓ

MÁRTON LÁSZLÓ NAPJAINK

Legyen ez a rövid szöveg egy írói élménybeszámoló. Olyan sokan mondanak vagy írnak annyiféle okos dolgot a járványról, amely rányomja bélyegét napjainkra, hogy nem szeretném sem ezek, sem azok számát gyarapítani. Szívesebben beszélek arról, hogy mit írok. Tudniillik az életem abban a tekintetben semmit sem változott a korábbihoz képest, hogy most is, mint azelőtt, reggelente leülök, és megírom a napi penzumot. Ez körülbelül négyezer – plusz-mínusz ötszáz – karakter. Bízom a mennyiség fegyelmező erejében. Ez az erő a szavak, a mondatok, az ötletek fölötti uralmat is jelenti.

Jelenleg egy novellásköteten dolgozom. A kompozíciós alapötlet az, hogy egy adott ponton félbehagyom a soron levő novellát, és hetekkel, hónapokkal később veszem fel újra a fonalat, amikor már érzelmileg is, írói észjárásban is eltávolodtam az elejétől. A távolság váltogatásából adódó belső feszültséget igyekszem kihasználni. A járvány annyiban érezteti hatását, hogy most éppen a bezártságot igyekszem cselekménnyé alakítani. Nem napjaink bezártságáról írok, hanem egy évtizedekkel ezelőtti katonai fogdabüntetésről, amelyet, bevallom, csakugyan elszenvedtem, méghozzá teljes joggal. (Nagyobb mennyiségű bort próbáltam becsempészni a laktanyába, és lebuktam.) Íróilag nem a bezárt állapotot, a szűk tér ábrázolását látom igazán érdekesnek, hanem azt, hogy ilyen körülmények között miképpen jön létre a gondolat belső tágassága. És most látszólag ellentmondok önmagamnak. Jelenleg, ezekben a napokban nem a Fogda című hosszabb elbeszélésen dolgozom, azt ugyanis a föntebb leírt módon félbehagytam. (Egyébként mitől és miért hosszú?

Minek harminc-negyven oldalt írni arról, hogy az M. L. nevű novellahős egy géppisztolyos fogolykísérő társaságában szenet lapátol? Itt árulom el, hogy nemcsak a mennyiség fegyelmező erejében bízom, hanem az olvasóban is.

Nincs valami nagyon sok olvasóm, de aki van, az tudni fogja az iménti kérdésre a választ.) Szóval, most éppen nem a félbehagyott elbeszélésen dolgozom, hanem egy drámai jeleneten.

Ez a jelenet egy nagyobb vállalkozás része, és a székesfehérvári Vörösmarty Színház számára készül. A színház négy rendezője – Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János – 2018 végén közösen megrendezték Az ember tragédiáját, vagyis felosztották egymás közt a különböző színeket, méghozzá úgy, hogy a társulat összes színésze benne legyen a produkcióban.

Már előzőleg elhatározták, hogy a következő évadra megíratják négy kortárs magyar szerzővel a folytatást, a Tragédia továbbvitelét a huszadik századra és a huszonegyedik elejére. A névsor eredetileg így festett volna: Térey János, Tasnádi István, Závada Pál és Márton László. Tavaly nyár elején Térey halála nemcsak lesújtott mindnyájunkat, hanem a projektet is elakasztotta. Végül a rendezők úgy döntöttek, hogy Darvasi Lászlót kooptálják Térey helyébe.

58

SZÉPIRODALOM

MÁRTON LÁSZLÓ

Úgyhogy most a saját jelenetemen dolgozom. Horváth Csaba a rendező. Ádám az idősödő Picasso, Éva a harmincöt évvel fiatalabb élettárs, François Gilot, Lucifer pedig az illegális Spanyol Kommunista Párt prominens funkcionáriusa, későbbi főtitkára, Santiago Carrillo. Idő: 1950-es évek. Helyszín: a Vallauris nevű dél-francia kisváros, ahol Picasso akkoriban élt. A jelenetben Ádám egy filmstáb előtt megfesti Sztálin portréját, és galeristákkal tárgyal művei négyzetcentiméterenkénti áráról, Éva (két kisgyerekkel) arra készül, hogy otthagyja a zsarnokoskodó, önző férfit, Lucifer pedig ördögi módszerekkel ráveszi a szobalányt és a kertészt, hogy heti rendszerességgel jelentsék: kikkel találkozik, miről folytat megbeszéléseket és hová utazik a nagyhírű mester.

Némi túlzással elmondhatom tehát: a kijárási korlátozás és az országhatárok lezárása ellenére a francia Riviérán töltöm az időt, remélhetőleg hasznosan.

2020. április 26.

Márton László: 1959-ben született Budapesten, író, drámaíró, műfordító és tanár. A Digitális Irodalmi Akadémia tagja, 2020-tól Térey-ösztöndíjas.

Fotó: Márton László

59

FALCSIK MARI

FALCSIK MARI TÓLIG – lírai karanténnapló – 1.

Itt ülök közömbös háztetők fölött, rossz pózba csavarodva maradék világunk, a gép előtt, hogy elérjem az egeret, ami a csördülő telefonra ijedtemben leesett. Az építkezés áll, daru sem köröz. Süket csönd üvölt naptól vak ablakokra. Ott kinn semmi zöld. Az ég idézi még a gyanútlan telet, mintha akkor volna, mikor a kell még nem oltotta ki, amit lehet.

E moccanatlan űrbe néha-néha, mintha saját hangjától menekülne, belevijjog egy riadt sziréna.

2.

Meghódítják az állatok a várost: egy dolmányos varjú ébreszt reggelente. Diszkréten bekopog, aztán kivárja, míg kászálódok s elhúzom a függönyt, csak akkor repül el, mikor már a kezem emelem, hogy az ablakot kinyissam.

3.

Még meddig, meddig még, hogy ezt jelenti: gyönyört, a sajgó csontot átjáró kínt kitolva, helyét lassú parázzsal kitöltve, gyönyört az ébredés? Az első mély belégzés, a porcok cikkanása mind gyönyört, semmihez nem hasonlíthatót, a szimpla vant még, minden vonatkozása nélkül! Hogy egy nap, egy új mindenség kezdetén megint, a konyhaablak négyszögéből félig ég, félig a fölötti folyosó feketéje – de kék, de kék mégis, ma is az egy fele! Meddig még a kegyelem, csöndé, teljes megélt működésé: a rend, a csönd, a tested mályvás belseje, szomszéd hegedű szárnya, ahogy a feketéből át a kékbe villan? Meddig a napnak teljes romlatlan esélye, fény esése esetlen nyújtózó testek kitárult hajlatába – meddig e kéjes tudatlanság határán innen még e balesetlen órán?

4.

Veszélyeztetett kategória vagyok, és – hogy is? még? már? nem? vagy nem csak? a korom miatt. Lemostam a lemosószeres flakont, a tejesdobozt, a borosüveget, a babkonzervet, a rizses zacskót, a kilincset, a légmentes plasztikot, amiben a kolbász, és a fóliát, amiben a sajt. Mein Mann – nálunk ő az, aki kijár – a kulcscsomóját, a kezét, a lenyomatát a kilincsről, a cipője talpát, kinti lépte nyomait. Annyira határozott, olyan látható lett étel, élet, minden kapcsolódó mozdulat, minden fölösleges. Előttem áll, és ez nem irónia, egy szép új világ.

5.

Körül koromsötét. Csak egy panelablak sárgája lebeg, mint a magamé, mint két kerengő, eltévedt kabin a malaszttal teljes űrben. Aztán még vakabb csönd. Olyan tömény, mint az az ezüst a felújítás alatti alanti háztetőn, amin a fólia, ahogy rázuhan a hirtelen hold fénye, fölragyog, mint föllécezett jég elképzelt hegyoldalon. Mit keresnék ott? Miért

60

SZÉPIRODALOM

FALCSIK MARI

vágynék oda? Vékony vonalak, tél, meredek, hideg: sosem szerettem semmi ilyesmit. És most ebbe kapaszkodjon mint utolsó fénybe szegény szemem? Mint szakadékba visszacsúszó, kétségbeesett éji küszködő, aki fölnézni nem mer, nehogy meglássa a sötét egészét?

6.

Ma már ne tudjunk meg semmi többet mást – add meg ezt nekünk –, mint ami eddig utolért. Értjük mi, persze, soha többé az az ártatlan elálmosodás, ami gyerekként sújtott le ránk, ha a lehúzott üvegtányér-ernyő hullafényében a testet súlytalan körbefolyta a meleg dunna, és örvében minden könnyű lett, és másnapig halálosan feledhető. De azért aludnánk, Istenem, ma is. Ha féléberen magunkőrizve, akkor is, fél-fél órákra, mint a gyermekek, épp úgy öntudatlan.

7.

Itt mostanában nagy a csönd általában: a vízcsepp pottyanása is visszhangot ver vegytiszta konyhánkba. De most – kiért, miért ma? –, már sötétedéstől kezdve, a város plafonjára föl-fölüvöltve, hangokból kiméra: egyszerre szól harang és sziréna.

Falcsik Mari: 1956-ban született Budapesten, költő, író és műfordító. A kétezres évektől rendszeresen publikál, több kötete is megjelent, 2020-tól Térey-ösztöndíjas.

Fotó: Máté Péter

61

SZENDI NÓRA

SZENDI NÓRA KARANTÉNDUETT

Na szevasz, Nórikám! Hallasz? Jó, csak olyan hülyén forgattad a fejed.

Ja, csekkoltam, hogy ebből a szögből látszik-e a tokám.

Ott, a jobb alsó sarokban el tudsz tűnni. Á. Már próbáltam. Kilátszik a csücsköm, ami folyamatosan arra ingerel, hogy ellenőrizzem, megfelelő-e a perspektíva és a fényviszonyok. Miért, előrébb vagyok, ha téged nézlek? Viccelek. Amúgy jó a színed. Helyzet odakint?

Javul a koreográfia, de van még mit finomítani. Szinte már zongorázom a kódtáblákon az öklöm bütykeivel, westernes kapuberúgás lapockasegédlettel, lifthívás vállal, -nyitás alkar külső élével, kilincsek könyökkel. Arcpiszkálásra a térdemet tartom fenn. Néha összecserélődnek a funkciók, már fogalmam sincs, mivel értem hozzá mihez. Akkor beszáll a vádli vagy a hónalj.

Olykor elfog a kétség, hogy van-e bármi értelme ennek a kortárs táncra hajazó vonaglásnak, vagy csak szeretek ripacskodni. Az izgágább vásárló amúgy is ott bóklászik a gangon, érted, hiába kért nókontaktos kiszállítást.

Ilyenkor plusz showelem, hogy túljátszott taglejtésekkel pantomimezem neki, mennyi a két méter, elhelyezem a papírzacskót a futártáska tetején, épp hogy odabiggyesztem leheletfinoman, a fület is alig érintve, majd hátraszökellek, és színpadias karlendítéssel mutatom a csomagot, mint valami porondmester, ha nem volna egyértelmű, mit kéne elvennie. A másik véglet, amikor se emelet, se ajtó, csak „rakd le a földszinti kukák mellé”. Jaj, ne állítgasd már azt a lámpát, könyörögve kérlek, pixeleket látok, nem a szarkalábaidat. Agyadra mentek a bjutivideók? Én meg itt lejsztolok, hogy írogathass!

Azt csinálom! Hajcsár. Ha tudni akarod, most kért fel a PIM, hogy küldjek nekik pár flekket a karanténnapjaimról. Arra gondoltam, megírom, ahogy magammal diskurálok. Szerinted? És ennek mi köze a karanténhoz? Amúgy is ez a műsor.

Na de videócseten!

Ja, elég abszurd. Valami civódós önmeghasonlást beletehetnél.

Látod, például ettől más. Mióta nincsenek felolvasóestek, nincs vergődés azon, hogy menjünk vagy maradjunk.

Finom eufemizmusnak érzem a „vergődést” olyan szituációkra, mikor elvileg döntésre jutottunk, majd a zuhany alól kirontva mániásan püfölni kezded a gépet, hogy ezt a részletet még ma el kell küldenünk ide és ide, különben kihullunk az irodalmi életből.

Ja, talán el is küldhetnénk, ha nem szabotálnád a munkát ötféle ruhakombináció arcomba lobogtatásával, hogy ha itthon maradunk, kihullunk az irodalmi életből. Most ez így olyan idilli. Lehet, hogy ezentúl kizárólag online tartom a kapcsolatot a világgal.

Akkor az aktuális kiszemeltünket is ejtettük végre? Nem lesz az, hogy hazaérek hullaként, és megint végig kell elemeznünk, miután te ismét túladagoltad a kávét és a fantáziatevékenységet, hogyan nem történt semmi ma sem? Nem akarok tőrt forgatni a romantikus szívedben, de aki szelfit küld

62

SZÉPIRODALOM

SZENDI NÓRA

arról, hogy gázálarcban, plusz fejére húzott zacskóval viszi ki a szemetet a földszinti kecójából a belső udvari kukáig, az nem hiszem, hogy keresztültörne a zombivároson a kedvedért, hercegnő.

A zacskó nálam is betette a kaput. Meg a húsvéti locsolós GIF. Az még vicces se volt. Szóval elintéztem. Bedaráltam a regényünkbe. Ne nézz már így, semmi terápiás nyavalygás, egy nem túl hízelgő epizódszerepet kapott. Amennyit megérdemelt.

Helyes, ne kíméld! Fel a fejjel, Nórika, itt vagyunk mi egymásnak.

Van még egy ötletem ahhoz a részhez, ame… Ó, most dobtak rám egy címet. Figyu, mennem kell. Kilenc körül jövök. Üss már össze addig egy szalonnás rántottát a steril kacsóddal!

A fokhagymás csécsiből? Azt tegnap bepusztítottam.

Rejtegetek belőle egyet a külső kajakaranténban. A tojások alatt.

Jó. Cserébe ígérd meg, hogy nem rabolsz rá még egyszer a gépre kézmosás előtt Fész-elvonásban. Nyitom az ajtót, te meg indítasz a zuhany alá. És nincs több papírmaszk-szellőztetés.

Oké?

Megegyeztünk. Na jó munkát, Nórikám!

Neked is, Nórikám! Puszi!

Szendi Nóra: 1988-ban született Budapesten, 2012 óta számos novellája, könyvkritikája és két regénye jelent meg. Az előző évben Móricz-ösztöndíjas volt.

Fotó: Hepp Ildikó

63

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.

A PIM ÉS TAGINTÉZMÉNYEI Petőfi Irodalmi Múzeum

Kassák Múzeum

Mesemúzeum

1053 Budapest, Károlyi utca 16.

Tel.: +36 1 317 3611 www.pim.hu muzeuminf@pim.hu

1033 Budapest, Fő tér 1.

Tel.: +36 1 368 7021 www.kassakmuzeum.hu kassakmuzeum@pim.hu

1013 Budapest, Döbrentei utca 15.

Tel: +36 1 202 4020 www.mesemuzeum.hu mesemuzeum@pim.hu

Nyitva: keddtől vasárnapig 10–18 óráig

Nyitva: szerdától vasárnapig 10–17 óráig

Nyitva: egyéni látogatóknak csütörtök, szombat 10–17 óráig, vasárnap 10–13 óráig

Ady Emlékmúzeum

Kazinczy Ferenc Múzeum

1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6.

Tel.: +36 1 337 8563 Nyitva: szerdától vasárnapig 10-17 óráig

3980 Sátoraljaújhely, Dózsa György u. 11.

Tel: +36 47 322 351 www.kazinczymuzeum.hu info@kazinczymuzeum.hu

csoportoknak előzetes bejelentkezéssel: hétfő, kedd, szerda és péntek 9–16 óráig

csoportoknak előzetes bejelentkezéssel: hétköznapokon 10–18 óráig

Nyitva: keddtől vasárnapig 9–17 óráig

Jókai Emlékszoba

A Magyar Nyelv Múzeuma

1121 Budapest, Költő u. 21.

3988 Sátoraljaújhely–Széphalom, Kazinczy utca 275.

Tel.: +36 47 521 236 www.nyelvmuzeum.net info@nyelvmuzeum.hu

Nyitva: Március 15-től október 31-ig: szerda-vasárnap: 10-18 óráig

Nyitva: keddtől vasárnapig 8-16 óráig április 1-től 9-17 óráig A Volkswagen a Petőfi Irodalmi Múzeum kiemelt támogatója

Emberi Erőforrások Minisztériuma

64

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 1013 Budapest, Krisztina krt. 57.

Tel.: +36 1 375 1184 www.oszmi.hu oszmi@oszmi.hu

Bajor Gizi Színészmúzeum 1124 Budapest, Stromfeld Aurél u. 16.

Tel.: +36 1 225 3161 bgm@oszmi.hu Nyitva: szerdától vasárnapig 14–18 óráig

-

4

É

Forgách utca

Pacsirtamező u .

6

y cz zin Ka

D

Árpád híd

MA RG ITS ZIG ET

ca ut

37

ÁRP ÁD HÍD

ú ár

Hat

t

a utc czi ó k Rá

SÁTORALJAÚJHELY yi

Széll Kálmán tér u.

út yi

7

a út yalj

1

Heg

Fővám tér

D HÍ

Szent Gellért tér

G SÁ AD AB SZ

BUDAPEST

2

D HÍ

út

Blaha Lujza tér

T

Ja ge l ló

Vörösmarty tér

E ÉB ZS ER

Né m

9

. út u

Alag

Deák Ferenc tér

p

ölg etv

n rk

8

t kr et

gyi u.

CHÍD LÁN

Istenh e

Tünd é r u.

éb zs Er

Kossuth Lajos tér

Batthyány tér Bor Friedrich

3

Nyugati Pályaudvar

József körú t

Ist en he g

HÍD

An dr ás sy

MA RG IT

út

5

Corvin Negyed

1

Petőfi Irodalmi Múzeum

6

A Magyar Nyelv Múzeuma

2

Ady Emlékmúzeum

7

Mesemúzeum

3

Jókai Emlékszoba

8

4

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Kassák Múzeum

5

Kazinczy Ferenc Múzeum

9

Bajor Gizi Színészmúzeum