PIM programfüzet // május-június

PIM PROGRAM 2021.

MÁJUS JÚNIUS

www.pim.hu

MEGJELENT

AZ UTOLSÓ INDIÁNKÖNYV [ANTOLÓGIA] Áfra János / András László / András Sándor / Antal Balázs / Babiczky Tibor / Balázs A ­ ttila / Balázs Imre József / Bánki Éva / Bartis Attila / Bartók Imre / Bencsik Orsolya / Benedek Szabolcs / Berka Attila / Bödecs László / Csendes Toll / Cserna-Szabó András / Csobánka Zsuzsa Emese / Csombor Rita / Csörsz István / Darvasi László / Egressy Zoltán / Falcsik Mari / Fenyvesi Ottó / Ferenczes István / Győrffy Ákos / Gyukics Gábor / Halmi Tibor / Háy János / Horkay Hörcher Ferenc / Jónás Tamás / Kemény István / Kiss Noémi / Kiss Tibor Noé / Kollár-Klemencz László / Kontra Ferenc / Kőrössi P. József / Lovas Ildikó / Lövétei Lázár László / Mán-Várhegyi Réka / Marno János / Maros András / Márton Evelin / Márton László / Ménes Attila / Mizsur Dániel / Molnár Krisztina Rita / ­Molnár T. Eszter / Murányi Sándor Olivér / Murányi Zita / Nagy Gabriella / Nagy Márta Júlia / Nyerges Gábor Ádám / Orcsik Roland / Patak Márta / Péntek ­Orsolya / Petőcz András / Poós Zoltán / Puskás Panni / Rónai-Balázs Zoltán / Sajó László / Schein Gábor / Seres Lili Hanna / Szabó Ádám / Szántó T. Gábor / Szeifert Natália / Szentmártoni János / Tamás Dénes / Tomaji Attila / Tóth Krisztina / Trenka Csaba Gábor / Triceps / Turczi István / Ürmös Attila / Vajna Ádám / Vass Tibor / Vécsei Rita Andrea / Vida Gábor / Vörös István / Zalán Tibor

Tavaly, a rendhagyó 2020-as év egy rövid, nyugodtabb időszakában nyílt ki a közönség számára a Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely kapuja.

A Mesemúzeum nagy testvéreként emlegetett, kiskamaszok számára létrejött alkotóműhely középpontjában a történetek állnak. Azok a történetek, amelyeket már megírtak, és azok, amelyek éppen most alakulnak. A történetek segítenek összerendezni tapasztalatainkat, ismereteinket és érzéseinket, segítenek a valahová tartozás érzésének, a közösségi integritás kialakulásában. A műhelyben klasszikus és kortárs magyar szerzők művei és szövegrészletei biztosítják a lehető legváltozatosabb formában megjelenítve a kulturális folytonosság megélésének lehetőségét: a gyerekek egyénileg vagy csoportban, válogatott magyar szerzők szövegei által inspirálva alkothatnak új, jobbnál jobb történeteket. Jelenleg a különböző pályázati felhívásaink révén online formában. És hogy mitől jó egy történet? Több, gyerekeknek és kamaszoknak alkotó írót is megkérdeztünk; álljanak itt Zalán Tibor szavai: „Egy történet akkor jó, ha a vége jobb, mint az eleje! Ha én lehetek a hős benne, és a királykisasszonyok mind belém szeretnek. Így azt sem bánom, ha egyszer kanász vagyok, máskor herceg vagy királyfi, de lehetek én akár placcsogó béka, pákosztos macska, hamisan fütyörésző rigó, vagy éppen pocsolyában lengedező giliszta.

Az olvasók meg az utolsó pillanatig izguljanak értem; én nem fogok, mert tudom, hogy a történet végén úgyis visszaváltozom – s csak remélem, hogy nem azzá, aki most vagyok.”

Mire e programfüzetet olvassák, remélem, a kapu ­ újra nyitva állhat, és eddig nem ismert hősök, új helyszínek, kalandok és kihívások teremtődnek a műhely falai között.

Helmich Katalin Mesemúzeum

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum Felelős kiadó: Demeter Szilárd főigazgató Főszerkesztő: Pádár Eszter Szerkesztők: Erlitz János, Pálossy Klára, Zöllner Anna Olvasószerkesztő: Sulyok Bernadett Kiadványtervezés: Graphasel Design Studio Tördelés: Rimanóczy Andrea Megjelenés: 2021. május-június Megjelenik 2 havonta Szerkesztőség címe: 1053 Budapest, Károlyi u. 16. szerkesztoseg@pim.hu Címlapon: Szerb Antal, 1935 PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

1

AJÁNLÓ

PETŐFI (MAJDNEM) 200 »Miben látja Petőfi aktualitását?« Ma, sajnos, semmiben. Mert mint gyermekkoromban – bár más előjellel –, ma megint vitamindús tápszert főznek belőle, ahelyett, hogy meghagynák természetes édességnek és borzongató keserűségnek. Petőfit saját szobra takarja el […] Márpedig a költő nem szobor, nem demonstráció, hanem eledel: s a gipszet és aranyozást megenni nem lehet.

(Weöres Sándor) Ki ne háborodna fel, akinek bármi köze is van a magyar nyelvhez, azon a kérdésen, hogy ismeri-e Petőfi Sándort? Mert Petőfi Sándort mindenki ismeri: ő a forradalmár hős, a legnagyobb magyar nyelvű költők egyike, akinek a műveit 54 nyelvre (minimum ) lefordították, s aki a golyóbis másik felén, Kínában kötelező tananyag a középiskolák jelentős részében.

Petőfi Sándor a híres forradalmár, magyar költő! – hangozhatna a kicsit feldúltan adott válasz.

De mit is jelent ez az állítás? És ő, a levegő ura, mindennap föláll a kopott trapézra, bajusza mulatságosan billeg, drágáim, így szól halkan, és belefúrja magát a levegőégbe föl, föl, mindennap, érettünk meg persze magamagáért.

A levegő, tudjuk, ha nem tanították is, tanultuk: színtelen, szagtalan, szúrós szagú gáz. Mindazonáltal, légtornász testvérem [...] ne feledd: ura te vagy.

Esterházy Péter Mi, a PIM múzeumpedagógusai elhatároztuk, hogy komolyan, a lehető legkomolyabban vesszük mind a négy költőnkhöz társított fogalmat és jelzőt, és ezzel kísérletet teszünk a lehetetlenre, megpróbáljuk minél tel­jesebben kifürkészni a „légtornász” titkát, ami egyszerre rejlik külsejében, személyiségében, szerepeiben, végtelenül sokhangú szövegeiben (legyenek levelek, versek, drámák vagy éppen elbeszélő költemények), a korszakban és vala­miben, ami annyira megfoghatatlan és mégis szükségszerű, mint a levegő, egy megismerhetetlen és koronként változó titok, ami Petőfit Petőfivé tehette.

2

AJÁNLÓ

A híres magyar költő és forradalmár állítás minden szava mellé tehát egy-egy kérdőjelet teszünk, és komolyan vesszük saját kérdéseinket, hogy a szoborszerűvé merevedett, evidenciának ható, önmagukat kizárólagosként erőltető válaszok kinyilatkoztatásától a kérdezésen, megkérdőjelezésen, finom felforgatáson (bizony, kicsiny forradalom ) át odáig juthassunk, hogy még annak is legyen kedve Petőfiről beszélgetni vagy vitatkozni, akinek eddig ez eszébe sem jutott, csupán furcsa, tiszteletteli bágyadtsággal szemlélte a híres, forradalmár magyar költőt.

S HOGYAN? Petőfi official Áprilisban indult GIF és dokumentarista animáció kampányunk a négy hívószóhoz kapcsol talán kevésbé ismert Petőfi-történeteket a PIM közösségi média felületein, amelyekből egy „kicsit más” személyiség rajzolódik ki, mint amire talán számítunk.

Mert ki hitte volna, hogy Petőfi beletrollkodott a saját – Habsburgok által kibocsátott – köröző iratába, vagy hogy kínosan ügyelt rá, milyen arcképek jelenhetnek meg róla, vagy hogy képes volt lila frakkban, sárga nyakkendővel hasítani az utcákon, ahogyan 164 centiméteres magasságához sem érzett túlzónak egy 110 centiméteres díszkardot.

PS_official

@pim_muzeum

3

AJÁNLÓ

Petőfi-hálózatok Áprilistól nyolc alkalmas interdiszciplináris beszélgetéssorozatot indítottunk, ahol a legkülönfélébb tudományterületek képviselőivel, például hálózatkutatókkal, pszichológusokkal, kisebbségkutatókkal, gazdaságtörténészekkel, nyelvészekkel és tájépítészekkel igyekszünk a Petőfi-jelenséget komplexen vizsgálni.

A negyven perces találkozások során lesz szó például a non­­konform személyiségről, a divatról, a magyarrá írt tájról, a XIX. századi nemzetállam kialakulásáról. Célunk, hogy minél alaposabban és több szempontból körbejárhassuk az alkotót és korszakát, mely a mai napig szétszálazhatatlanul és magától értetődően jelen van a kultúránkban.

4

PROGRAMOK Petőfi Irodalmi Múzeum Kassák Múzeum

OSZMI - Bajor Gizi Színészmúzeum

ONLINE 2021.

05.01 — 06.30.

PROGRAMOK

PIM

PIM

A programokat a múzeum Facebook és/vagy YouTube csatornáján közvetítjük és később is visszanézhetőek.

PILINSZKY 100 #8.

Juhász Anna vendége Terék Anna költő

Május 6. csütörtök 19:00

A centenárium keretében egy videós sorozatot indítottunk, amiben kéthetente, csütörtök este Juhász Anna beszélget egy-egy ven­déggel: íróval, irodalomtörténésszel, alkotóval, művésszel. Minden alkalommal 5-5 Pilinszkyhez kapcsolódó szót, fogalmat, gondolatot középpontba téve, így az év végére létrejön a Pilinszky cente­náriumi szószedet.

A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ együttműködésében jön létre.

OLVASSUK TRIANONT!

Miért...? / Ismeretlen Trianon és a menekülő gyűjtemények Beszélgetéssorozatunk az Édes Anna / Kosztolányi - Trianon 100 című kiállításhoz kapcsolódva, a regény szövegéből kiin­ dulva mutatja be a trianoni békeszerződés előzményeit és következményeit. Ez alkalommal a trianoni menekültek személyes ­tragédiája mellett olyan k­ evéssé ismert történetekről lesz szó, mint a határon túli közgyűjtemények, műtárgyak sorsa.

Résztvevők: Ablonczy Balázs történész, a Trianon 100 Kutatócsoport vezetője Hicsik Dóra helytörténész, a Szabadkai Városi Múzeum főkönyvtárosa

6

Május 12. kedd 19:00

PIM

NEKÜNK PILINSZKY 1.

Pilinszky 100 Extra

PROGRAMOK

Május 13. csütörtök 19:00

Juhász Anna vendégei: Nagy Lea és Regős Mátyás költők, valamint az Aurevoir. zenekar – Agócs Márton és Fejér Mihály A kerekasztal-beszélgetésen annak járunk utána, mit jelent a ­fiatal alkotó generációnak a 100 éve született Pilinszky János életműve. Mesterként, tanítóként, költő-elődként viszonyul hozzá a fiatal költő? Munkássága lehetőség az elmerülésre, szavai ihletet adnak? Hogy hangzik dalban a vers és mi az az egy fogalom, mondat, gondolat, amit az adott szerző örökre magában hordoz a Pilinszky-életműből?

A VALÓSÁGHOZ AZ ÚT A FIKCIÓN ÁT VEZET

Május 14. péntek 17:00

Virtuális vezetések

„De sarkantyúzd paripádat…” – Utazók a XIX. században Vezetők: Csonka Laura (MNL) és Sóki Diána (PIM) Belegondoltál már abba, milyen kihívásokkal néztek szembe az utazók majd 200 évvel ezelőtt? Hogyan utazott egy gróf, hogyan kelt útra egy polgár? Kit választanál útitársnak a XIX. században?

Regisztráció: muzeumped@pim.hu Maximum létszám: 30 fő

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös virtuális foglalkozásán arra hívunk, hogy utazz velünk téren és időn át, hogy régi tárgyak (naplók, útlevelek, relikviák) meséljenek neked egy letűnt kor utazóiról. Találkozz gróf Károlyi Györggyel, a reformkor egy meghatározó arisztokratájával, gróf Széchenyi István barátjával, aki nem csak Nyugat-­Európát, de a Közel-Keletet is megismerte útjai során, vagy járd együtt az orszá­got az állandóan bolyongó Petőfi Sándorral, aki nyughatatlanságának köszönhette hírnevét, megannyi barátját (és ellenségét).

A Petőfi Irodalmi Múzeum újra megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Interaktív virtuális tárlatvezetések sorozatával szeretnénk segíteni a látogatásra történő ráhangolódást, a visszatérést a valódi térbe. A résztvevők képet kaphatnak jelenlegi kiállításainkról, sétáinkról és a továbbiakban is elérhető virtuális tartalmainkról.

A vezetések alkalmával egy múzeumpedagógus és muzeológus, vagy levéltáros kolléga segítségével gondolkodhatunk közösen a XX. század elejének társadalmi változását megörökítő Édes Anna című regényről, együtt utazhatunk levéltári és múzeumi források segítségével a XIX. század utazóival és megtudhatjuk, hogyan függ össze a kertészkedés és tudományos-fantasztikus irodalom!

7

PROGRAMOK

SOR|TÖRÉS

Költészet mindenkinek

PIM

Május 17. hétfő 19:00

A magyar költészet napján indult el a PIM új, verses sorozata, amelyben hónapról hónapra egy-egy klasszikus szerző versét hozzuk el. ­B ebizonyítjuk, hogy a verselem­zéseknek nem csak a magyarórán van helye. Hogyan keletkezett egy-egy nagy vers? Milyen életrajzi vonatkozásait ismerjük? Hányszor írta át a költő?

Vagy éppen mit jelent ma és miért szeretjük még mindig ezeket a verseket? Rövid, izgalmas elemzések a magyar irodalom kimeríthetetlen verseiről.

Az e havi videóban Ady Endre Elbocsátó szép üzenet és Kérdés kék szemekhöz című verseit mutatja be Borbás Andrea, a PIM muzeológusa.

ÁRNYJÁTÉKOK AZ A38 HAJÓN Hírek és álhírek Felolvasás Örkény István műveiből

Május 18. kedd 20:00

A szöveget válogatta és szerkesztette: Pádár Eszter Felolvassa: Für Anikó és Polgár Csaba „A haza, mely megfoghatatlan lett, tótágast áll, és a föld fölött lebeg, mint a délibáb.” írja Örkény, és egyperceseit olvasva, hallgatva ma is azt érezzük, hogy ezek az írások mintha csak itt és most születtek volna, ma is aktuálisak, semmit nem vesztettek érvényességükből. Örkény számít olvasóira, amikor egyperce­ seiben a közlés minimumát nyújtja és a képzelet maximumát várja tőlünk, a szokásosnál jobban megdolgoztatva képzelőerőnket.

A feje tetejére állított világot szemlélve magunkra ismerhetünk, mindennapi szorongásainkat, rémületünket látva közben rádöbbenhetünk arra, hogy írójuk is otthonosan mozogna mai felfordult világunkban. „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik végérvényest a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, ­tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.”

Tartsanak velünk a hírek világába, a szerző segít eligazodni a fake news-ok között, itt minden csak kitaláció, a valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve.

Az estet az A38 Hajó YouTube csatornáján közvetítjük.

8

 Fotó: Balla Demeter, 1971

PIM

PILINSZKY 100 #9.

Juhász Anna vendége Jelenits István piarista szerzetes, teológus, író

PROGRAMOK

Május 20. csütörtök 19:00

A centenárium keretében egy videós sorozatot indítottunk, amiben kéthetente, csütörtök este Juhász Anna beszélget egy-egy vendéggel: íróval, irodalomtörténésszel, alkotóval, művésszel.

Minden alkalommal 5-5 Pilinszkyhez kapcsolódó szót, fogalmat, gondolatot középpontba téve, így az év végére létrejön a Pilinszky centenáriumi szószedet.

A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ ­együttműködésében jön létre.

A VALÓSÁGHOZ AZ ÚT A FIKCIÓN ÁT VEZET

Május 21. péntek 17:00

Virtuális vezetések

Kert és képzelet – Jókai Mór a Svábhegyen Vezetők: Veres Miklós és Sóki Diána Mi a kapcsolat egy földterület megművelése és egy szöveg megalkotása között? Erről gondolkodhatunk közösen azon a virtuális sétán, ahol a Jókai-kertet barangoljuk be, miközben megismerkedünk A jövő század regényének történelemszem­ léletével, Jókai Mór természethez kapcsolódó gondolataival és a jövőről alkotott elképzelésével.

A Svábhegyen 1853-ban vásárolt telket az író, hogy kialakítsa rajta saját rejtekhelyét, egy olyan "szigetet", ahová elvonulhat a város zajától, hogy a természetnek és az írásnak hódolhasson.

Az elmúlt egy év elszigetelődéséből kitekintve járjuk be képzeletben ezt a területet, hogy inspirációt meríthessünk egy különleges alkotó mindennapjaiból.

9

PROGRAMOK

PIM ESTI EXTRA

PIM

Május 26. szerda 18:00

Rendhagyó online tárlatvezetések kiállításainkban

18:00

Édes Anna / Kosztolányi

„Mindegyik alakomnak meg tudnám adni pontos lakáscímét. Gyakran több ­lakáscímet is, mert némelyik kettőből-háromból van összeróva. (...)

Minderre csak munka közben, vagy azután jöttem rá, mikor alakjaim már a ­lelkemben is éltek.” – írja Édes Anna című regényének megjelenése után Kosztolányi Dezső.

Hogy kik állnak ezek mögött az alakok mögött, az legtöbbször a legendák homályába vész. Ugyanakkor a kortársak visszaemlékezései, az alkotó magánlevelezése, napló­bejegyzései és számos interjú tanúskodik arról, hogy a fiktív regényhősöket nagyon is élő szereplők kapcsolták a valósághoz.

Parádi Andrea, a kiállítás kurátora rendhagyó online tárlatvezetés során ­izgalmas filológiai nyomozásba kezd, és felderíti Kosztolányi forrásait.

10

PIM

PROGRAMOK

18:30

Új vizeken… Írók és művészek Székely Aladár műtermében Ki volt Székely Aladár, honnan indult és hogyan lett a 20. század elejének egyik leghíresebb fotográfusa, többek között Ady és Móricz tisztelője és barátja?

Műtermében írók és művészek fordultak meg, legtöbbjüket az ő portréin keresztül ismerjük ma is, jellegzetes pillantások, fejtartások és kézmozdulatok jellemzik munkáit, a portréfényképezés megújítása fűződik nevéhez.

Tartsanak velünk, a kiállításban E. Csorba Csilla kurátor tart online tárlatvezetést.

19:00

„Rézbőrű volt az alkony” A magyar indiánozás nyomában

A kiállítás kurátora, Wirth Imre felkéré­sére 79 kortárs író és költő írásából ­született meg Az utolsó indiánkönyv című antológia.

A szerzők közül ez alkalommal Kemény István és Csobánka Zsuzsa Emese olvassák fel írásukat a kiállítási térben.

11

PROGRAMOK

A VALÓSÁGHOZ AZ ÚT A FIKCIÓN ÁT VEZET

PIM

Május 28. péntek 17:00

Virtuális vezetések Édes Anna – Közterek, kiállítás, képzelet

Vezetők: Parádi Andrea és Kodolányi Judit A virtuális tér segítségével egy kiállítás terei és egy városi séta helyszínei kapcsolódnak össze, hogy egy komplex képet nyújtsanak Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének alkotói folyamatáról, a re­gényben megformált karakterekről, a kiállításban megjelenő történelmi forrásokról. Többek között olyan témák kerül­nek majd szóba, amilyenek a történelmet átíró városi legendák, cselédsorsok és nőtörténetek, a XX. század elejének átalakuló társadalma és az írók szerepvállalása.

RENDEZVÉNYEINK JÚNIUSTÓL – A BIZTONSÁGI SZABÁLYOK BETARTÁSA MELLETT – ELŐRELÁTHATÓLAG ÉLŐBEN IS LÁTOGATHATÓK LESZNEK.

PILINSZKY 100 #10.

Június 3. csütörtök 19:00

Juhász Anna vendégei Grecsó Krisztián író és Beck Zoltán zenész, a 30Y frontembere A sorozat a Juhász Anna Irodalmi Szalon, a PIM és a PIÜ együttműködésében jön létre.

SZÍNEK ÉS ÉVEK

Június 11. péntek 19:00

Az előadás a két író műveit, verseit, sorsuk összekapcsolódását és szétválását, Kaffka varázserejét és Lesznai művészi sokoldalúságát mutatja be.

Belépő: 1000 Ft

Előadja: Buza Timea

Közreműködik: Börcsök Enikő (hangfelvételről) és Csuja Dániel

Kaffka Margit és Lesznai Anna

Az előadás a Köszönjük, Magyarország! program keretében jött létre.

12

PIM

PROGRAMOK

RÉZBŐRŰ MÉG AZ ALKONY

Június 13. vasárnap 18:00

A PIM „Rézbőrű volt az alkony" című kiállítása a magyar indiánozás nyomába ered. A kezdetektől egészen a kortárs irodalomig jut el a látogató, a kiállításhoz 79 kortárs szerző bevonásával készült Az utolsó indiánkönyv című antológia.

Külső helyszín: Városmajori Szabadtéri Színpad

Az utolsó indiánkönyv című antológia bemutatója a Margó Fesztiválon

A könyvbemutatón felolvasnak a kötet szerzői.

OLVASSUK TRIANONT!

Kun Béla elrepül / Trianon és a magyar zsidók

Június 18. péntek 18:00

Folytatódik az Olvassuk Trianont! beszélgetéssorozat, amelyben Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye a kiindulópontunk. A következő alkalommal olyan közismert történelmi legendákat járunk körbe, amelyek búvópatakként máig velünk élnek, így szó lesz ­arról, hogy valóban a zsidók felelősek-e Magyarország megcsonkításáért, és hogy milyen következménye volt Trianonnak a magyar zsidóság helyzetére.

Közreműködik: Hatos Pál történész és Parádi Andrea, az Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállítás kurátora.

SOR|TÖRÉS

Június 22. kedd 19:00

A magyar költészet napján indult el a PIM új, verses sorozata, amelyben hónapról hónapra egy-egy klas�szikus szerző versét hozzuk el. Bebizonyítjuk, hogy a verselemzéseknek nem csak a magyarórán van helye.

Hogyan keletkezett egy-egy nagy vers? Milyen életrajzi vonatkozásait ismerjük? Hányszor írta át a költő?

Vagy éppen mit jelent ma és miért szeretjük még mindig ezeket a verseket? Rövid, izgalmas elemzések a magyar irodalom kimeríthetetlen verseiről.

Csak online közvetítés!

Költészet mindenkinek

Az e havi videóban Weöres Sándor verseiről beszél Hegyi Katalin, a PIM muzeológusa.

13

PROGRAMOK

KASSÁK MÚZEUM Június 24. csütörtök 18 óra

KÖLTÉSZET ÉS PERFORMANSZ – A KELET-EURÓPAI PERSPEKTÍVA Megnyitó

A budapesti kiállításon Ladik Katalin és Szentjóby Tamás művei játszanak dominánsabb szerepet. Ladik Katalin, a hangköltészet nemzetközileg elismert képviselője 1970-ben mutatta be első performanszát Budapesten, éles reakciókat kiváltva a korabeli kultúrpolitika és az underground képviselőiből egyaránt. Az ese­mény, amelynek dokumentumfotóit a művész testköltészetének és hangművészetének egyéb reprezentatív példái mellett mutatjuk be, az első női performansz történelmi pillanatát is jelöli a magyarországi művészettörténetben. Szentjóby Tamás 1960-as évekbeli vizuális versei a modernista versírás és képzőművészet nyelvi és vizuális konvencióinak elutasításából jöttek létre. Szentjóby programjának párhuzamait leginkább a fentebb vázolt nemzetközi kulturális-politikai radikalizmusban lehet megtalálni. Szép sötétség – Audiotaktilista képvers vakok számára (1970) című műve több mint ötven év után ezen a kiállításon lesz újra látható és hallható.

Ladik és Szentjóby nyelvi érzékenysége és a hagyományos nyelvi kifejezésmó­ dokkal szembeni kritikája a hatvanas évek végén megvalósult közös happeningjükben találkozott, amelyet ez a kiállítás – költészet és akcionizmus viszonylatában – egyfajta poétikus origónak tekint.  Fotó: Vlado Martek, Ponos, 1976

14

KASSÁK MÚZEUM

KASSÁK MÚZEUM

PROGRAMOK

Június 7-től 11-ig (a megadott 5 napban 10.00-től 15.00-ig bármilyen időpontot megjelölhet)

„HIÁBA, PEST CSAK PEST, TAGADHATATLAN!”

városi séta Petőfivel és Kassákkal a PIM és a Kassák Múzeum közös szervezésében „Egy óriáskigyó bámészkodásom, Végighuzódik a népsokaságon.”

(Petőfi Sándor: Pest) „Alszik a város, égő kandeláberek állják körül. Hatalmas test, tornyok és kémények nyúlnak fel belőle s a mállott falak, amint összehajolnak a holdfényben, Leviatán pikkelyeihez hasonlók. Ez a kő- és vasszörnyeteg tart fogva minket, kiszívja vérünket és maga alá temeti csontjainkat. Ó, te gyámoltalan barátom!

Nyisd ki a szemed és láthatod, mi történik a vonalak, tömbök, súlyok és árnyékok mögött.”

(Kassák Lajos: Elrongyolt szőttes) Városi barangolásunk során Budapest olykor elrongyolt, olykor tisztábban fénylő költői szőttesébe bújunk bele. Petőfi Sándor és Kassák Lajos viszonya Budapesthez ellentmondásos: időnként mint a siker és dicsőség, máskor mint a kudarc és a mérgező, kilátástalan nyomor helyszíneként jelenik meg költészetükben. Budapest teste magában hordja az egész világot: forradalmakat és szerelmeket, hitet és reménytelenséget, a múltba süllyedőt és a felderengő jövőt, a barátokat, alkotótársakat és a folyamatosan formálódó, sosem nyugvó, alkotó Ént. „Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan!” Az egykori pesti városmagtól Kassák korának külvárosa felé tartó sétánk közben társul fogadjuk Petőfi és Kassák szövegeit, melyek segítségével nem csak a két költő jól (és kevésbé jól) ismert művei kerülnek új megvilágításba, hanem olyan izgalmas témák keresztutcáiba is betérünk, melyek érintik a korabeli szociális kérdéseket, az európai világvárosok kialaku­ lásának építészeti és társadalmi vonatkozásait, a vidék és város kapcsolatát és az élet legkülönböző határait, mely utóbbiakat áthágni Petőfi és Kassák számára is egyet jelentett a szabadsággal. „Hosszú, muzsikás iramban nyújtogatom a lábaimat.

A lábaim, villamos fürge motollák, mérik a földet s a kezeim pihenten ívelnek, előre-hátra rugódznak, levegőt kaszálnak s fürdenek a zuhogó fényben.

Előre! Tüzek pacsmagolják az eget. Előbbre!! A táguló perifériák. Ó, facsaró, vad életszag. Szobros mozdulások. Harag. Sírás. Nevetés.

S ó, lányok megduzzadt anyányi melle. Kipárzott szép hímek.

Halleluja nektek a fölszakadt reggelben!!!

Csak előre! Harsan a kőbogas erdő. Angyalföld. Halleluja!”

(Kassák Lajos: Séta a perifériákon) A séta hossza: 90 perc Ajánlott korosztály: 10–12. osztályos diákok Jelentkezés: A csoport létszámával, korával, és a legoptimálisabb kezdési időponttal várjuk jelentkezését a muzeumped@pim.hu e-mail címre.

Mi maximum a kapcsolatot.

Hajdu Tibor2 napon belül válaszolunk és felvesszük Fotó: Hunyadi Máté  Fotó:  Önnel A séta ingyenes.

15

PROGRAMOK

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM

OSZMI

Minden esemény a jelzett időponttól lesz megtekinthető felvételről és bármikor visszakereshető az OSZMI YouTube csatornáján.

Május 6., 13., 20., 27. csütörtök 9:00

PERCRŐL PERCRE RÓNA VIKTORRAL Herceg a vasfüggöny mögül címmel Róna Viktor (1936–1994) balettművészről nyílt kiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról soha korábban nem született kiállítás, részletes életrajzát sem írták meg eddig. A gazdag anyagból, e szerteágazó és izgalmas életútból kapunk ízelítőt fontos találkozások, ritka pillanatok felidézésével. Ehhez a kiállításban látható műtárgyakat hívjuk segítségül. Hetente egy-egy kiválasztott darab kulisszatitkaiba avatja be az érdeklődőket a tárlat kurátora, Halász Tamás.

 Fotók: Gál Csaba (PIM)

A négy kisfilmmel csütörtöki napokon jelentkezünk az OSZMI YouTube csatornáján.

16

OSZMI

PROGRAMOK

Május 7. péntek 17:00

MÚZEUMPEDAGÓGIAI SZAKMAI NAP PEDAGÓGUSOKNAK A Bajor Gizi Színészmúzeum 2021 márciusában indította el online múzeumpedagógiai foglalkozásait Kötelező drámák – rendezői koncepciók címmel.

Virtuális óráinkkal a magyar irodalom oktatásához szeretnénk kapcsolódni, segítséget nyújtva a kötelező drámák megismerésében és feldolgozásában.

Téma: William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája.

Gyűjteményünkből olyan színházi felvételeket válogattunk, melyek a drámai mű meg­ ismerésén túl az előadáselemzés módszertanába is bevezetik a diákokat.

Szakmai programunkra várjuk a pedagógusokat, akik a későbbiekben szívesen vennének részt osztályaikkal egy online múzeumpedagógiai foglalkozáson. Az esemény ingyenes, regisztrálni a gerecs.katalin@oszmi.hu e-mail címen lehet.

Május 18. kedd 16:00

MÚZEUMI VILÁGNAP

Rendhagyó tárlatvezetés Bajor Gizi egykori villájában A múzeumok jeles napját 1978. május 18-án ünnepelte először a világ. Az ünnep célja felhívni a figyelmet arra, hogy a múzeumok fontos eszközei a kultúra megerősítésének, a népek közötti békés megértésnek és együttműködésnek.

Intézményünk kiállítóhelyén, a Bajor Gizi Színészmúzeumban a műtárgyak között sétálva a XX. század első felének kultúrtörténeti érdekességeiből is ízelítőt kapnak a résztvevők korabeli levelek és naplórészletek segítségével.

 Fotó: Bajor Gizi Színészmúzeum épülete, Füle Péter felvétele

A tárlatot vezeti: Szebényi Ágnes, a múzeum munkatársa

17

PROGRAMOK

OSZMI

Május 19. szerda 16:00

BAJOR GIZI SZÜLETÉSNAPJA

MŰTÁRGYLESEN – BAJOR GIZI KÉPZŐMŰVÉSZETI MŰTEREM-AKCIÓI Beszélgetőtársak: Ács Piroska művészettörténész (a PIM-OSZMI nyugalmazott igazgatója), Köpöczi Rózsa művészettörténész (a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum nyugalmazott igazgatója) Moderátor: Huber Beáta színháztörténész, muzeológus (PIM-OSZMI Topográfiai Gyűjtemény) Új ismeretterjesztő sorozatunk beszélgetései az OSZMI gyűjteményének egy-egy kiválasztott darabja köré szerveződnek. A program célja a kiállításainkban látható műtárgyaink népszerűsí­tése, azok minél több oldalról való megközelítése és láthatóvá tétele.

A sorozat májusi alkalmának középpontjában egy fénykép áll, amelyen Szőnyi István és Bajor Gizi látható Szőnyi István egy tájképe mellett. A felvétel Bajor Gizi népszerű képzőművészeti aukcióinak egyik alkalmával készült, feltételezhetően Szőnyi István műtermében, aki a színésznő segítője és támogatója volt ebben a művészeket támogató akcióban. A beszélgetésen meghívott vendégek is részt vesznek.

Bajor Gizi az 1930-as években kezdte el képzőművészeti akcióit, amelyeknek az volt a céljuk, hogy az anyagi nehézségekkel küzdő művészeknek segítséget adjon. Az akció keretében Bajor Gizi meghívta barátait, ismerőseit és a budapesti társasági elit színe-javát egy kiválasztott művész műtermébe, és ott egy aukció keretében a vendégek megismerkedhettek a művésszel,

 Fotó: Szőnyi István és Bajor Gizi festményárverésen, 1940-es évek.

Henry László felvétele.

PIM-OSZMI/Fotótár

18

OSZMI

PROGRAMOK

annak alkotásaival és megnyerhették vagy meg­vásárolhatták az alkotó egy-egy művét. A felvétel, amely a Szép ház, nagy park közepén című állandó kiállításban látható a Bajor Gizi Színészmúzeumban, olyan témák felvetésére ad lehetőséget, mint például, hogy milyen volt Bajor Gizi és a képzőművészek kapcsolata, hogyan néztek ki ezek a műterem-akciók, milyen egyéb művészeket segítő kezdeményezések voltak az 1930-as és ’40-es években, valamint az is, hogy Bajor Gizinek és férjének, Germán Tibornak milyen művészeti alkotások lehettek a tulajdonában azokon a portrékon kívül, amelyek a művésznőről készültek.

Az esemény az évenként megrendezett Bajor Gizi-nap programja, amelyet május 19-én, a színésznő születésnapján tart meg az OSZMI – Bajor Gizi Színészmúzeum.

VENDÉGSÉGBEN BAJOR GIZINÉL CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA

Közreműködik: Fábri Anna irodalomtörténész Udvaros Dorottya színművész, a Nemzeti Színház tagja Gajdó Tamás, a kötet szerkesztője

 Fotó: Bajor Gizi keresztfiával, Vajda Miklóssal és kutyájával, Peggyvel uzsonnázik a budai villa manzárdjában berendezett magyaros vendégszobában, 1935 körül.

Seidner Zoltán felvétele  Fotó: Cenner Mihály és Gobbi Hilda a Bajor Gizi Színészmúzeumban, 1974-ben, a háttérben Glatter Gyula Gombaszögi Fridát ábrázoló festménye.

B. Müller Magda felvétele

19

PROGRAMOK

OSZMI

Május 29. szombat 9:00

Fényből szőtt mesék Új sorozatunk elsősorban óvodás korú gyerekek és szüleik ­számára kínál kellemes perceket egy-egy szombat délelőtt, mely során a mesék és a muzsika világában barangolunk, továbbá sokféle ötlettel segítjük a kézműveskedni vágyókat.

Helyszínünk egyelőre a virtuális tér, ám szeretnénk mielőbb a Bajor Gizi S ­ zínészmúzeumba visszaköltözni.

Közreműködik: Kecskés Karina színész, drámapedagógus és Fehérváry Lilla előadóművész.

Június 10. csütörtök 9:00

SZUBJEKTÍV TÁRLATVEZETÉS A BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSAIBAN Gajdó Tamás színháztörténész vendége Hegedűs D. Géza színművész

 Fotók: Gál Csaba (PIM)

20

MÚZEUM MÁSKÉPP Online

Múzeumpedagógia / PIM

INTÉZMÉNY NEVE

2021.

2018.

05.01 09.01 06.30.

— 10.31.

21

MÚZEUMPEDAGÓGIA

ONLINE OSZTÁLYKIRÁNDULÁS,

avagy természetjárás, nagyon másképp😊 A Magyar Természet Napja alkalmából a PIM és Kazinczy Ferenc Múzeum közös ingyenes online vezetése 1–4. osztályos diákoknak.

3D gömbpanoráma képek és fotók segítségével kiruccanunk az osztályteremből, hogy meglessük, hogyan és mik élnek erdőn, mezőn, kertben, vizekben vagy éppen a városban. A kalandunk közben nem csak denevérekkel, baglyokkal, sünökkel vagy éppen békákkal találkozunk, hanem felfedezzük, mennyi csodát, váratlan meglepetést és izgalmas játékot tartogat a tavasszal amúgy is igencsak hívogató természet.

Barangoljatok velünk a természet és az irodalom ösvényein!

Kedves Pedagógusok!

Online természetjárás? Hogy képzeljem el?

Mindössze egy projektor, okos tábla szükséges és egy laptop, hogy mi megoszthassuk a képernyőnket, de mi is láthassuk, hallhassuk az osztályt.

Melyik felületen?

Amit megszoktak, amit használtak már.

Mi mindenhez csatlakozunk .

Mikor?

2020. május 17. és május 30. között hétköznapokon 10.00 és 16.00 óra között foglalható időpont. (A foglalkozások maximum 45 percesek, így még az órarendet sem borítja fel ) Mit kell tennie?

Mindössze írnia egy e-mailt a muzeumped@pim.hu vagy a ­muzped@kazinczymuzeum.hu e-mail címekre, a gyerekek korával és létszámával, illetve egy ideális időponttal, ami a megadott két hétben a legremekebb lenne Önöknek a közös kalandhoz.

Mi maximum két napon belül válaszolunk és egyeztetjük, mikor tudjuk fogadni a csoportot.

Reméljük, találkozunk!

22

PIM

PIM

KIÁLLÍTÁSOK

PROGRAMOK

ÚJRA NYITVA

Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Emlékmúzeum Jókai Emlékszoba Kassák Múzeum OSZMI - Bajor Gizi Színészmúzeum

2021 23

KIÁLLÍTÁSOK

PIM

PIM „RÉZBŐRŰ VOLT AZ ALKONY” A magyar indiánozás nyomában

Megtekinthető: 2021. december 31.

Az indián mint metafora, életalakító tényező, gyerekkori emlék nemzedékek sorát kötötte össze, azok közé az alapszavak közé tartozott, amikhez szinte mindenkinek fűződött valamilyen érzelmi viszonya. Ha körül kellett írni, akkor barátságról, hősiességről, erkölcsi nemességről, természetszeretetről, hűségről beszéltek.

Ez a nyelvben megőrzött hagyomány, ami erősen kötődött a veszélyeztetettséghez, a vereséghez, föld- és jogfosztáshoz, megaláztatáshoz, a túlerővel szembeni elbukás mitológiájához, mára szinte teljesen elenyészett. Míg korábban nemzedékek nőttek fel indián regényeket olvasva, és így áthagyományozódott a közös sors, a szabadságvágy eszménye, a történelmi múlt tapasztalata, mára mindezek, az indián regények feledésbe merülésével is, lassan kihullnak a nyelvünkből.

A kiállítás ennek a folyamatnak abban a pillanatában szeretne nyomot hagyni, amikor éppen „még minden megvan”. Élnek még, akik Borvendég Deszkáss Sándornak (Fehér Szarvas) a múlt század negyvenes éveiben megjelent  Fotó: Cseh Tamás Archívum

24

PIM

KIÁLLÍTÁSOK

indiánkönyvei nyomán a cserkészet és az indiánozás vonzó világától sohasem szakadtak el, nem merültek feledésbe Baktay Ervin dunakanyari indián–cowboy táborai, és a mai napig élő hagyomány a Cseh Tamás és barátai által 1963-ban életre keltett bakonyi indiánozás, de számos indiánozó magányosan, vagy épp a magyar hagyományőrzéssel összefüggésben ápolja az indiánkultuszt.

A szerteágazó ösvényeken a gyerekkor indián hőseitől a felnőttkor döntésein át idézetnyomok vezetnek a megőrzött rézbőrű alkonyokig.

Kurátor: Wirth Imre Látvány: Mihalkov György

 Fotók: Birtalan Zsolt (PIM)

25

KIÁLLÍTÁSOK

ÉDES ANNA / KOSZTOLÁNYI TRIANON 100

PIM

Megtekinthető: 2021. december 31.

A kulturális köztudatban Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye az egyik legismertebb irodalmi alkotás azok közül, amelyek a száz évvel ezelőtti apokaliptikus időszakban játszódnak: története a kommün bukásától egészen 1922 őszéig tart, amikor „Csonka-Magyarországot fölvették a Népszövetségbe”. A regényben hol egyértelműen, hol utalások szintjén jelennek meg a történelmi események, a cselekmény díszletéül szolgáló, időrendi alapossággal megalkotott tabló mégis töredezett, hiányos.

Kosztolányi Dezső 1920-ban Vérző Magyarország címmel irredenta antológiát szerkesztett. Halála előtt, Márai Sándor nekrológja szerint, már betegen és csüggedten azt mondta: „a magyar író Trianonba hal bele.” Ennek az elbeszélhetetlen traumának az elbeszélése haláláig foglalkoztatta.

A tárlat rendhagyó módon egyetlen irodalmi mű világán keresztül mutatja be a száz évvel ezelőtti korszakot, és idézi fel Trianon emlékezetét: a történelmi hátteret, a máig velünk élő legendákat és tényeket, a regény keletkezéstörténetét, az alkotásmód sajátosságait, az író szerepvállalásait és útkeresését a történelem szédületében.



Birtalan Zsolt (PIM)

Kurátor: Parádi Andrea Látványtervező: Széki András Digitális installáció: Kiégő Izzók

26

PIM

ÚJ VIZEKEN…

Írók és művészek Székely Aladár műtermében

KIÁLLÍTÁSOK

Megtekinthető: 2021. augusztus 1.

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

Székely Aladár – a 20. századi magyar portréfényképezés útját meghatározó fotográfus – 150 éve született. Gyula és Orosháza után 1899-ben Budapesten nyitott műtermet, előbb a Mária Terézia téren (ma Horváth Mihály tér), majd 1910-től a Váci utca 18-ban lévő bérház legfelső emeletén berendezett modern, otthonos műtermébe (is) várta az arcképre vágyókat. Hogy az ide betérők mit láttak, csak töredékesen tudjuk. Halvány pasztell falakat, szép tapétákat, értékes festményeket, enteriőrszerűen berendezett sarkokat, kis bútorokat és egy elegánsan öltözött, udvarias, izgatottan viselkedő empatikus urat, a fényképészt. Hogy kik jártak a régi ízléssel szakító, nemzetközi tapasztalatra szert tevő, minden újításra kész művészi fényképészhez, a megmaradt fotók segítségével részben rekonstruálhatjuk. Arisztokraták és polgárok, hazaiak és külföldiek, legfőképpen pedig írók és művészek, Ady és barátai, a Nyolcak festői, a Nemzeti Színház művészei, zenészek és táncosok látogatták a stúdiót, akik barátságukba fogadták a fotóst, és akiket ő örömmel szolgált, támogatott.

Küldetésének tekintette, hogy portréfotográfiáin a művészek vonásait, egyéniségét megragadja, a jövőnek megőrizze.

Kiállításunk arra vállalkozik, hogy ismert és eddig nem publikált képek segítségével betekintést ­engedjen a művész személyes életébe, a műteremben folyó alkotómunka kisebb műhelytitkaiba, nem utolsó sorban pedig több mint 100 fotó segítségével felrajzolja a Székely dinasztia három és fél évtizedes működésének jellemző vonulatait. „Képtermelő”, szelfiző korunkban is érdemes elmélyülni a részletgazdag eredeti üvegnegatívok, kontaktok világába, szembenézni Adyval, Babitscsal, ­Kosztolányival, ellesni gesztusaikat, szemet hunyni pózaik felett, tanulmányozni öltözéküket, s értékelni azt, aki ezt a szellemi univerzumot az utókor számára megteremtette.

Kurátor: E. Csorba Csilla, Kovács Ida Látvány: H. Kocsis Annamária Grafika: Kaszta Dénes 27

KIÁLLÍTÁSOK

PIM

„KI MONDANÁ, HOGY E HELY CSATATÉR?”

Megtekinthető: 2021. december 31.

Régészeti kutatások a segesvári harctéren 2018–2019 Segesvár neve az 1849. július 31-én, a Józef Bem és Lüders orosz tábornok csapatai között lefolyt ütközet után került fel a magyarok mentális térképére. Tudjuk róla, hogy itt zajlott a „segesvári csata”, amelyben eltűnt a szabadságharc ikonikus alakja, a költő Petőfi. Ami a korban egysoros újsághír volt – „…koszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett” – talán éppen a világosi fegyverletétel időbeli közelsége miatt, az idők során tragédiává nőtt: az egyszerű honvéd tömegsírból nemzeti gyászhely lett.

a mintegy 1200 magyar halott. A kutatás segítségével rekonstruálhatóvá vált a csata lefolyása, olyan részletek, amelyeket eddig csak visszaemlékezésekből ismertünk. Több éves munka eredményeként olyan történeti emlékek kerültek elő és váltak bemutathatóvá – tüzérségi fegyverek maradványai, ágyúállások stb. –, amelyek fontos és látványos rekvizitumai lehetnek a múlthoz való kötődésnek. A számba vehető, csatatereket bemutató, kitűnő nemzetközi példák jelzik, hogy maga a helyszínrekonstrukció, a valamikori történeti táj megjelenítése értékké válhat.

2018–2019-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös projektjeként – a konfliktusrégészet módszertanát segítségül hívva – fémkeresős terepkutatás indult a csata lefolyásának megismerésére.

Mintegy 400 lelet, többségében orosz, illetve magyar lövedék GPS-pontjait sikerült térképre vinni, ballisztikai számítások alapján meghatározni az ütközet gócpontját, és Bem vakmerő, a háromszoros túlerőben lévő, jól kiképzett orosz sereget megtévesztő, átkaroló hadműveletének lenyomatait a valós tereppontokon azonosítani. Számos hadászati, katonai viseleti emlék jelzi a hadműveletben részt vevő magyar és cári katonai alakulatok konkrét mozgását.

A kamaratárlat helyszíni felvételek, térképek, archív fotók, visszaemlékezések és képzőművészeti ábrázolások segítségével áttekinti a kutatástörténetet, a ma látható emlékhelyeket.

Nem utolsósorban arra válaszol, hogyan alakították át az ütközetről szóló tudásunkat a térképre vitt leletekből származó információk, mit tehet hozzá a régészet a köztudatban elsősorban irodalomtörténeti problémaként élő kérdéshez: hol halt meg Petőfi?

Csaták múzeumi bemutatása általában akkor indokolt, ha azok a nemzeti történelem valamilyen fontos, jelentősnek tűnő fordulópontjához kötődnek. A Fehéregyháza–Segesvár közti hadi események nem ilyenek voltak, de kultikussá tette őket Petőfi eltűnése és összemosódtak az emlékezetben a hamarosan bekövetkező katonai összeomlással, a szabadságharc bukásával. Petőfi maradványainak felkutatása, személyének azonosítása, „megkeresése” tehát ebben az értelemben nem volt cél, bár az ütközet tömegsírjainak meghatározása és esetleges feltárása hosszabb távon illeszkedhet a magyar csatatérrégészet trendjeibe. Végső, méltó nyughelyükre kerülhetnének a segesvári csata ma ismeretlenül, jeltelenül elföldelt áldozatai, 28

Kurátor: Kalla Zsuzsa (PIM), Polgár Balázs (HM-HIM) Látványterv, grafika: Széki András Szakértő: Kemény Krisztián (HM-HIM)

 Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

PIM

KIÁLLÍTÁSOK

„ÖRÖKRE HÓ ALATT MARAD”

Megtekinthető: 2021. augusztus 29.

Kamarakiállítás az Ars Sacra Fesztivál keretében A kiállítás 20. századi és kortárs magyar költők Istenhez fűződő kapcsolatáról szóló versekből válogat, elsősorban az elmúlás, illetve a transzcendens létben való hit témakörébe nyújt betekintést.

Pilinszky János, Nagy Gáspár, Károlyi Amy, Reményik Sándor, Vörös István és Orosz István alkotásai mellett személyes tárgyak, portrék is gazdagítják a tárlatot.

Kurátor: Nagy Réka Anna Arculat és tipográfia: Szmolka Zoltán

„KI VAGYOK ÉN? NEM MONDOM MEG…”

Állandó kiállítás

Petőfi választásai

Petőfi Sándor jóval többet jelent, mint egy valaha élt költő: a költészet megtestesülésének számít.

Bár műveinek ismerete manapság visszaszorult, az alakja köré fonódó legendák szinte önálló életet élnek, ami nem is csoda, hiszen Petőfi már költői indulásától kezdve mitizálta életrajza bizonyos elemeit. Tudatosan utánozta öltözködésével, viselkedésével és témaválasztásával Csokonai Vitéz Mihályt, azonban túlnőtt a nagy elődön: időtlenné vált költői tekintély maradt. Portréi, allegorikus ábrázolásai nyomán ikonná merevedett, különböző előjelű politikai ideológiák képviselői számára lett felülbírálhatatlan hivatkozási pont.

Kiállításunk arra tesz kísérletet, hogy a kultuszt félretéve, ugyanakkor annak ismeretében mutassa be rövid, ám zsúfolt életútjának nyitottságát, választási lehetőségeinek dilemmáit, s az utóélet

formálta, leegyszerűsített személyiség helyett bonyolult emberi, költői szerepeit vázolja fel.

A kiállítás azt a folyamatot mutatja be, melynek során a Petrovics Sándor nevű gyermekből az lett, akit egy szóval jellemezhetünk: PETŐFI. Az eredeti koncepciót kibontva megismerkedhet a látogató Petőfi származásának, rokonságának adataival és a Pilvax nemzedéke, a márciusi ifjak alakjaival, majd a Petőfi-fordítástengerben barangolhat az érdeklődő.

A kiállítás kiemelkedő új pontja Szendrey Júlia emberi alakjának és írói életművének bemutatása egy önálló kiállítási szobában.

Az Év Kiállítása, 2011

Kurátor: Kalla Zsuzsa, Mészáros Zsolt Szakértő: Gyimesi Emese, Szilágyi Márton Látvány: Mihalkov György  Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

29

KIÁLLÍTÁSOK

ADY EMLÉKMÚZEUM // JÓKAI EMLÉKSZOBA

ADY EMLÉKMÚZEUM „NINCSENEK ITT MÁR FARSANGI HAJNALOK”

Állandó kiállítás

Ady és Csinszka pesti lakása

Ady és Csinszka lakásából 1977-ben lett kiállítóhely. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai három szobában varázsolták vissza azt a miliőt, mely Ady idejében fogadta a vendégeket. Innen szállították be egyre súlyosbodó betegsége miatt a költőt a Liget Szanatóriumba, ahonnan már nem térhetett vissza otthonába.

Kurátor: Benkő Andrea

JÓKAI EMLÉKSZOBA KERTÉSZ VAGYOK, ÉS EZ BÜSZKESÉGEM

Állandó kiállítás

Jókai Mór a Svábhegyen

Az 1850-es években a budai Svábhegy egyre népszerűbb kiránduló- és nyaralóhely lett a pesti polgárok körében. Ekkor vásárolt itt birtokot Jókai Mór feleségével, Laborfalvi Rózával.

A gyümölcsfákkal, szőlővel, virágokkal, madarakkal teli kertben szerzett élményeit megosztotta olvasóival is. Regényeiben és kertész­kedéssel kapcsolatos ismeretterjesztő cikkeiben írta meg tapasztalatait. Laborfalvi Róza falusi gazdasszonyokat felülmúló szakértelemmel irányította saját svábhegyi birodalmát: a konyhát, veteményeskertet, baromfiudvart, gondozta újfundlandi kutyáit, madarait.

Nyaralójuk helyén ma a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságá­nak épülete áll, a volt présház ad otthont a kiállításnak.

Kurátor: Parragi Márta Látvány: Kemény Gyula Tipográfia: Gaál Réka 30

 Fotó: Parragi Márta (PIM)

KASSÁK MÚZEUM

KIÁLLÍTÁSOK

KASSÁK MÚZEUM KÖLTÉSZET ÉS PERFORMANSZ – A KELET-EURÓPAI PERSPEKTÍVA

Megtekinthető: 2021. június 25. – október 4.

Kelet-Európában hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van a nyelv ereje, törékenysége és sebezhetősége iránti érzékenységnek. A huszadik század második felében a kelet-európai költők és képzőművészek felfigyeltek a nyelv kommunikációs és politikai-ideológiai célú kisajátításának jelenségére. Érdeklődésük elsősorban a nyelv műviségére, anyagiságára és medializáltságára irányult olyan performatív formákkal, amelyek alkalmasak voltak a nyelv és a megszólaltathatóság kérdéseinek a vizsgálatára.

A Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva című, 2017-ben indult nemzetközi kiállítássorozat a tekintélyelvű rendszerekkel szembeni felforgató művészi magatartások egy karakteres ­vonulatát mutatja be. Történeti perspektívából vizsgálja e műveket, ugyanakkor arra is felhívja a ­figyelmet, hogy a költészet és a performansz viszonylatában rejlő potenciál időről időre újra jelentőséget kap a társadalmi-politikai válságokkal küzdő országokban, különösen itt, a régióban.

 Fotó: Ladik Katalin, Balaskó Jenő felvétele, 1970

A kiállítás a régió országainak egyedi, de egymáshoz is kapcsolódó műveiből mutat be fotókat, szöveges partitúrákat, interaktív objekteket, hang- és videófelvételeket, filmeket és performansz dokumentációkat. Rávilágít a volt szocialista államok szubkultúráiból származó művészek munkáinak összefüggéseire, valamint azokból a kortárs pozíciókból is felvillant néhányat, amelyek annak a lehetőségét keresik, hogyan lehet kiszabadulni az ellenőrzött nyelv és a normatív kommunikációs minták szorításából. A sorozat más európai nagyvárosokban bemutatott korábbi kiállításaihoz képest a Kassák Múzeum koncentráltabb, kompaktabb válogatást mutat be az eredeti anyagból, amely a zürichi egyetemen 2017–2020 között zajló kelet-európai performansz-kutatás alapján jött létre. A budapesti kiállításon Ladik Katalin és Szentjóby Tamás művei játszanak dominánsabb szerepet. Ladik Katalin, a hangköltészet nemzetközileg elismert képviselője 1970-ben mutatta be első performanszát Budapesten, éles reakciókat kiváltva a korabeli kultúrpolitika és az underground képviselőiből egyaránt. Az esemény, amelynek dokumentumfotóit a művész testköltészetének és hangművészetének egyéb reprezentatív példái mellett mutatjuk be, az első női performansz 31

KIÁLLÍTÁSOK

KASSÁK MÚZEUM

történelmi pillanatát is jelöli a magyarországi művészettörténetben. Szentjóby Tamás 1960-as évekbeli vizuális versei a modernista versírás és képzőművészet nyelvi és vizuális konvencióinak elutasításából jöttek létre. Szentjóby programjának párhuzamait leginkább a fentebb vázolt nemzetközi kulturális-politikai radikalizmusban lehet megtalálni. Szép sötétség – Audio-taktilista képvers vakok számára (1970) című műve több mint ötven év után ezen a kiállításon lesz újra látható és hallható.

Ladik és Szentjóby nyelvi érzékenysége és a hagyományos nyelvi kifejezésmódokkal szembeni kritikája a hatvanas évek végén megvalósult közös happeningjükben találkozott, amelyet ez a kiállítás – költészet és akcionizmus viszonylatában – egyfajta poétikus origónak tekint.

Kiállító művészek: Altorjay Gábor (HU); Henri Chopin (F); Collective Actions Group (Kollektyivnije gyejsztvija ) (RU); Csernik Attila (SRB); Tomislav Gotovac (HR); Bohumila Grögerová (CZ); Josef Hiršal (CZ); Ladik Katalin (SRB–HU); Vlado Martek (HR); Kirill Medvegyev (RU); Jan Měřička (CZ); Andrej Monasztirszkij (RU); Monogramista T.D Dezider Tóth (SK–CZ); Ladislav Novák (CZ); Pavel Novotný (CZ); Organge­ Alternative/Pomarańczowa Alternatywa (PL); Ewa Partum (PL); Póth Imre (SRB); Dmitrij Prigov (RU); Pussy Riot (RU); Lev Rubinstein (RU); Gerhard Rühm (A/D); Mladen Stilinović (HR); Gabriele Stötzer (D); Szentjóby Tamás (HU); Raša Todosijević (SRB); Jaromír Typlt (CZ); Jiří Valoch (CZ); Young Girl Reading Group (Dorota Gawęda, Eglė Kulbokaitė (PL–LV) A kiállítás a Zürichi Egyetem Szlavisztikai Tanszéke és a Szépművészeti Múzeum – Artpool Művészetkutató Központ együttműködésében valósult meg, Agata Ciastoń, Dubravka Ðurić, Daniel Grúň, Claus Löser, Pavel Novotný, Branka Stipančić, Darko Šimičić, és Māra Traumane részvételével.

A kiállítás kurátorai: Tomáš Glanc, Sabine Hänsgen, Kürti Emese

KASSÁK!

Állandó kiállítás

A Kassák Múzeum 2011 óta új állandó kiállítással várja látogatóit. A tárlat átfogó képet nyújt a magyar avantgárd nagy alakjának sokoldalú munkásságáról, szerkesztői, képzőművészeti és írói tevékenységéről, közéleti szerepeiről. A korabeli dokumentumok, kiadványok, képzőművészeti alkotások segítségével végigkövethetők Kassák munkásságának kiemelkedő állomásai és életútjának személyes vonatkozásai.

Kassák szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszerében és gazdag szépirodalmi, publicisztikai munkásságában szemléltető ábrák segítik eligazodni a látogatót. Az egyes témakörök még több illusztrációval és magyarázó szöveggel digitális formában is tanulmányozhatók.  Fotó: Gál Csaba (PIM)

32

OSZMI

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM

KIÁLLÍTÁSOK

HERCEG A VASFÜGGÖNY MÖGÜL

Megtekinthető: 2021. szeptember 5-ig.

Róna Viktor-emlékkiállítás

Róna Viktor (1936–1994) a magyar tánctörténet rendkívüli egyénisége. Életéről, roppant önfegyelemmel épített pályájáról soha korábban nem született kiállítás, részletes életrajzát sem írták meg eddig.

A pesti kispolgári művész miliőből származó, s idővel a világ legrangosabb művészei, politikai vezetői közt is otthonosan mozgó Róna története, mint mondani szokás: „kész regény”.

A kiállítás a táncos rendkívüli sorsát, a számára megadatott mindössze ötvenhét életév történetét beszéli el, értelmezve azt a maga korában, felvillantva fontos összefüggéseket.

Róna halála után hagyatéka az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumába, Európa egyik legnagyobb tánctörténeti gyűjteményébe került.

Rudolf Nurejev, Margot Fonteyn, Maurice Béjart, Alicia Alonso – csak néhány név a nemzetközi táncnagyságok közül, akikkel Róna együtt dolgozott, s akiknek személyes emlékeit őrzi hagyatéka.

A névsor nem akármilyen nevekkel folytatódik, ha szélesebbre nyitunk: John F. Kennedy, Ho Si-Minh, Pablo Picasso, II. Erzsébet, Yehudi Menuhin… a magyarok közül Karády Katalin, Latabár Kálmán, Honthy Hanna, Juan Gyenes, Salamon Béla, Csortos Gyula – Róna lelkes, elismerő közönsége voltak mindahányan. Művészbarátai közé tartozott Keleti Éva, Kovács Margit, Féner Tamás, Psota Irén vagy Horváth Ádám. Táncművész alkotótársai, partnerei, növendékei sorából pedig csak tallózni lehet: Orosz Adél, Rácz Boriska, Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Ugray Klotild, Szarvas Janina, Pártay Lilla, Szumrák Vera, Kékesi Mária, Keveházi Gábor, Forgách József, Seregi László, Szakály György, Harangozó Gyula, Lőrinc György…

A tárlat szinte teljes egészében az OSZMI gazdag gyűjteményéből válogat, reflektálva a személyes emlékezetre, művészi ön- és énképre is. A kurátorok partnerül hívták Róna életének fontos tanúit, kollégákat, barátokat: elsősorban az örök partnert, Orosz Adélt, s a közeli barátot, Keleti Éva fotóművészt, akik elvállalták a kiállítás megnyitását is.

A Herceg a vasfüggöny mögül című kiállítás a művész élettörténetét, annak legfontosabb korszakait bemutatva idézi fel Róna gyerekkorát, tanulmányait, legfontosabb szerepeit, nemzetközi pályafutását gazdag fénykép- és dokumentumválogatás segítségével. A tárlat alkalmából Róna Viktor alakját megörökítő kötet is megjelenik.

Kurátor: Halász Tamás Főmunkatárs: Bánóczy Varga Andrea Látvány: Csanádi Judit, a másik Kiss Gabriella Tipográfia: Czeizel Balázs

Fotó: OSZMI 

33

KIÁLLÍTÁSOK

OSZMI

BÁCS FERENC-EMLÉKKIÁLLÍTÁS (1936–2019)

Megtekinthető: 2021. szeptember 5-ig.

Nyolcvanhárom éves korában, 2019. április 16-án elhunyt egyik legnépszerűbb színművészünk, Bács Ferenc.

Halálának első évfordulóján kamarakiállítással idézzük meg szokatlan pályafutását. Tizenhét, Marosvásárhelyen töltött esztendő után érett színészként települt át Magyarországra és vált az ország egyik kedvencévé.

A színpadon ő volt Csehov Ivanovja, a Fáklyaláng Görgeyje, a My Fair Lady Higgins professzora. Kellemes modora, megjelenése, kulturált viselkedése vonzóvá tette, szép orgánuma film- és szinkronszerepeiben is érvényesült, neve a fiatal generáció tagjai előtt sem cseng ismeretlenül. A tárlat sokoldalú művészetének állít emléket.

Kurátor: Sipőcz Mariann Látvány: Juhász Tibor 

Fotó: Gál Csaba (PIM)

SZÉP HÁZ, NAGY PARK KÖZEPÉN...

Állandó kiállítás

Bajor Gizi 1933. július 7-én kötött házasságot Germán Tibor gégészorvossal, akivel új otthonba költözött a Németvölgyi útra, a későbbi Piłsudski, a mai Stromfeld Aurél utcába. A Beyer család eredetileg földszintes házát Országh Béla tervei szerint alakították át nagystílű villává. Bajor Giziék otthona csakhamar a budapesti művészvilág kedvelt találkozóhelyévé vált.

Déryné Széppataki Róza azt írta naplójában, hogy „a színészek számára külön rezervátumot kellene létrehozni, talán egy szép házat, nagy park közepén – ott élnének együtt és egymással, amikor nincsenek színházban.” Gobbi Hilda, amikor több évtizedes munka után Bajor Gizi villájának minden szegletét színháztörténeti emlékhellyé alakította, így sóhajtott fel: „Szép nagy ház, park közepén – talán olyan, amilyennek Déryné megálmodta. Végre együtt vannak, egymás között – hisz már nincsenek a színházban. Remélem, boldogok.”

A kiállítás Bajor Gizi és Gobbi Hilda pályáját, valamint a Bajor Gizi Színészmúzeum történetét mutatja be.

KULISSZÁK KÖZÖTT

Állandó kiállítás

A tárlat a színházi alkotófolyamatot bemutatva vezeti végig a látogatót a magyar színháztörténet kiemelkedő pillanatain, felidézve a színházművészet felejthetetlen alkotóit.

Megismerhetünk minden kulisszatitkot a mű megszületésének pillanatától a próbákon át a premierig.

A kiállítás záró része az előadás utáni színészéletbe enged bepillantást.

Az emeleten kapott helyet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívumának kiállítása is.

34

PIM REFLEKTOR // Címlapon Interjú Új szerzemény Könyvajánló Más gangok, más szobák: írólakások egykor és most Kassák Múzeum Mesemúzeum OSZMI/Bajor Gizi Színészmúzeum Barangoló/ Vidéki múzeumok DIA ajánló

CÍMLAPON

PIM REFLEKTOR

CÍMLAPON

SZERB ANTAL 120 „Édes, a lélekben az ellentétek egymás mellett vannak. Nagy aszkéták nem hideg és szenvtelen emberekből lesznek, hanem a legtüzesebbekből, azokból, akiknek van miről lemondaniuk.”

(Szerb Antal: Utas és holdvilág) Havasréti József, Szerb Antal monográfusa azt írja róla, hogy nem az a tipikus mitikussá növesztett figura, akinek életművét nagy botrányok vagy megmagyarázhatatlan fordulatok öveznék. Szerb nem csatlakozott szélsőséges politikai irányzatokhoz, nem ült hajnalig a belvárosi kocsmák füstjében és tragikus hirtelenséggel lezárult életműve is egyenletesnek és jól áttekinthetőnek mondható. Közelebbről megnézve portréját, leveleit, írásait és személyiségrajzát mégis kiderül, hogy az egyik legnehezebben kiismerhető irodalmi alak, aki élete során számos kettősség között őrlődött és ezek az identitásproblémák markánsan beleíródtak műveibe is.

1901. május 1-én született Budapesten, asszimilált zsidó családban, a kis Szerbet katolikusnak keresztelték, maga Prohászka Ottokár volt a kereszt­ apja. A piaristákhoz járt iskolába és lelkes tagja volt Sík Sándor paptanár irodalmi önképzőkörének. Ifjúkori gondolkodását erősen meghatározta a zsidó származás és a katolikus vallás kettőssége. Családja művészetkedvelő volt, a színházlátogatás, utazás, a könyvek a mindennapjaik része volt, annak ellenére, hogy a család nem volt egyáltalán jómódú, apja igyekezett a kulturális feltöltődés lehetőségét megteremteni családjának.

Szerb széles körű kulturális hagyománytudatát beépítette novelláinak és regényeinek fő karaktereibe is, gondoljunk például az Utas és holdvilág Mihályára, a jelenben gyakran elveszetten bolyongó vallásfilozófusra, aki igyekszik egyszerre a polgári konvencióknak is megfelelni és a humán tudományok helyett „tisztes polgári” állást választani. A múltba és a nosztalgiába révedő bölcsész alakját gyakran ironikusan láttatja Szerb, ugyanakkor mindig ott van a patetikus, áhítatos, rajongó hangnem, amely a kortársak szerint magára Szerbre is nagyon jellemző volt.

Szerb Antal sokrétű műveltsége rendszeresen megjelenik a regénybeli utazásokban, egy-egy táj, város vagy épület bemutatásában is. „Most regényt írok a nosztalgiáról. Olyasminek kellene lennie, mint a Le Grand Meaulnes és a Les Enfants terribles. A regény cselekménye természetesen Itáliában játszódik. Assisi, Gubbio” – írja Szerb Antal a készülő Utas és holdvilágról 1937-ben egy barátjának. A helyszínek tehát nem csak kultúrtörténeti jelentőségűek, hanem metaforikus jelentésekkel is telítettek.

Az Utas és holdvilág fontos előzménye az 1936-os A harmadik torony című esszé, amelyben olaszországi utazását rögzíti, bemutatja a városok kultu36

 Fotó: Szerb Antal, 1931 PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

PIM REFLEKTOR

CÍMLAPON

rális értékeit és azokat nosztalgikus kisugárzással tölti fel, ahogy aztán majd Mihály is teszi ezt bolyongásai során. Velencéről például így ír A harmadik toronyban: „Velence a közelség városa. A legemberszabásúbb város. Itt csődöt mond a nyugati kultúra fausti végtelenbe-törése, Velence nem »fejlődhet«, nem lehet nagyobb, mint amekkora, mert a rendelkezésére álló szárazföld minden izinkjét ősidőktől fogva betöltötte már.” A táj meghatározza a kialakult kultúrát, ami pedig plusz jelentésrétegekkel gazdagítja a tájat. Így lesz Olaszország a nosztalgia, a halálvágy, az erotika, az elmúlás és az élet lüktetésének egyszerre a helyszíne.

A polgári lét és a dekadens nonkonformizmus helyszínei és figurái között ingadozik Mihály, az elbeszélő pedig hol ironikus távolságtartással, hol pedig az átélt beszéd teljességével azonosul ezzel az útkereséssel, így nem meglepő, ha az olvasó valamelyest Szerb saját dilemmáit is beleérti a regénybe.

 Fotó: Szerb Antal egy padon pihen úti csomagok előtt, Olaszország, 1935 körül PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

Szerb Antal élete igazságtalanul hamar ért véget. A harmincas évek végétől az egyre agresszívabb antiszemita légkör megkeserítette Szerb pályáját, műveinek kritikai fogadtatásában megjelenik az antiszemita hangnem, 1939-ben elutasítják a Baumgarten-­ díjra benyújtott pályázatát, 1944-ben elveszíti középiskolai állását, ’44 nyarán pedig munkaszolgálatra hívják be. Feleségének, Bálint Klárának írott leveleiből a végsőkig a reménykedés hangján szólal meg, hogy egyszer még hazajut. Szerb Antal 1945. január 27-én halt meg a balfi táborban, a halotti anyakönyv szerint végelgyengülésben, de több szemtanú állítása szerint a nyilasok verték halálra.

Egyik utolsó levelében így írt feleségének: „Édes Bucusom, talán még sosem hiányoztál annyira, mint ma, de mégis örülök, hogy nem vagyunk együtt, mert megint nagyon ideges vagyok, oly bizonytalan minden, és a munkaszolgálat is már az idegeimre megy, talán főképp azért van ilyen míszem. Szeretnék melletted heverni a páros recamién, cigarettázni, olvasni, hallgatni a dumádat, szóval embernek lenni. […]

Bucusom, már jövő héten találkozunk, ugy-e, addigra talán megint kedvező szelek fújnak, és jókedvűek leszünk.

Csókol és imád T.” (1944. szept. 10.)

Zöllner Anna 37

INTERJÚ

PIM REFLEKTOR

A LÁTOGATÓ SZEMÜVEGÉN KERESZTÜL Reklámgrafikusból véletlenül lett a PIM kiállításrendezője, mára több díjnyertes – és Az Év Kiállítása díjas – tárlat látványtervezője és grafikusa, valamint a nevéhez fűződik többek között a nemrég nyílt Rézbőrű volt az alkony vagy a megújult állandó Petőfi-tárlat is. Vallja, hogy a kiállítás egy sajátos formanyelv, amelyre a kívülálló perspektívájából érdemes rátekinteni. Mihalkov Györgyöt a látványtervezés folyamatáról, kedvenc munkáiról, aktuális projektekről és a hazai trendekről kérdeztük.

Hogyan lesz valakiből kiállításrendező? Milyen út vezetett a PIM-hez?

Igazából teljesen véletlenül alakult így. Az előző munkahelyem egy nemzetközi reklámcég volt, ahol reklámokat terveztem. Ezt követően szabadúszóként dolgoztam, főleg grafikai és de­korációs munkáim voltak, amiket egy barátommal közösen csináltunk.

Hegyi Katalin (a PIM főmuzeológus munkatársa – szerk.), aki régen a szomszédom volt, szólt, hogy az akkori igazgató kivitelezőt keres az egyik kiállításhoz, és kérdezte, hogy érdekel-e. Persze, hogy érdekelt! Utána több hasonló lehetőséget is felajánlottak, és úgy tűnt, hogy egyre több a munka, így először félállásban, végül pedig teljes állásban a PIM csapatának a tagja lettem. És ennek már 16 éve.

Korábban sosem gondolkodtam azon, hogy kiállításokkal foglalkozzam, ezért egy nagyon jó felismerés volt számomra, hogy megtaláltam a kapcsolódási pontokat a reklámcég és a PIM – pontosabban a feladatok – között. Izgalmas volt külsős szemmel, egy másik szakma szemüvegén keresztül ránézni a kiállításokra, mivel egy teljesen más világból csöppentem ide. Úgy érzem, hogy ez a szemléletmód a munkáimnak is a hasznára vált.

Miképp születik meg a látvány egy-egy kiállításhoz?

Szerintem a látvány fokozatosan alakul ki, a tervezési folyamat sokadik fázisaként. Az első lépés, hogy megnézzük, milyen témánk és anyagunk van, amit be akarunk mutatni a kiállításban. A második nagyon fontos lépés, hogy megpróbálom magam elképzelni kívülállóként. Én vagyok az egyszeri látogató, és felteszem magamnak a kérdést, hogy „na jó, de ehhez a témához mi közöm? Miért gondolja a múzeum, hogy engem ez érdekelni fog?” Ha erre tudok 38

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

PIM REFLEKTOR

INTERJÚ

válaszolni, akkor el lehet kezdeni egy olyan koncepcióban gondolkozni, ami később odaköti a látogatót. Ez nem tartalmi, hanem vizuális, vagy sokkal inkább vonalvezetési koncepció.

Mivel nem vagyok irodalmár, és például soha nem kutattam a magyar indiántörzseket vagy Sátoraljaújhely múltját, így könnyű külsősként friss szemmel ránézni ezekre a témákra. Ha az így szerzett első benyomást tudjuk rögzíteni, az mindig egy jó kiindulási pont ahhoz, hogy felépítsük ezt a koncepciót.

Amikor például az Erdőjárók Kalauzánál (a Kazinczy Ferenc Múzeum kiállítása – szerk.) megkaptam a feladatot, hogy rendezzek egy természetrajzi kiállítást, amit még soha nem csináltam, felidéztem az első benyomást, ami a téma kapcsán eszembe jutott. Általános iskolás osztályfőnökömmel rengeteget kirándultunk, mindenfélét összegyűjtöttünk, majd hazatérve növény- és ásványhatározásokat végeztünk, ami nagyon jó élmény volt. Ez a személyes emlékem tökéletesen ráilleszthető volt az újhelyi helyszínre, mivel az épület kis tereiben alapból nem lehetett klasszikus, diorámákkal zsúfolt természetrajzi kiállítást készíteni. Innen jött tehát az elképzelés, hogy milyen jó lenne az az alaptörténet, hogy egy család elmegy kirándulni, majd hazaviszi és feldolgozza az élményeket. Innentől kezdve fokozatosan indultak meg az ötletek. Amikor először mondtam, hogy szeretnék egy zuhanyzót, ahol ott állnak a vízimadarak, nyilván mindenki kirohant a világból, és több hetembe telt meggyőznöm őket, hogy ez egy jó ötlet.

 Fotó: Gál Csaba (PIM)

Hogyan viszonyul egymáshoz látvány és tartalom, létezik köztük ideális egyensúly?

Azt gondolom, hogy a kiállítás egy sajátos formanyelv, amivel elmondunk valamit. Ahogyan egy könyvben az írott szöveg és a betű vagy egy animációs rajzfilmben a rajzolt figurák (akár szöveg nélkül) mesélik el a történetet, úgy egy kiállítás esetében a térszerkesztéssel, a színekkel, a vizuális elemekkel és a mindenféle gegekkel mondjuk el a sztorit. Ilyen értelemben, mivel kiállításról beszélünk, a látvány alárendeli a tartalmat, mert ez az elsődleges csatorna, amin közvetítjük azt.

Wirth Imre kurátorságával nemrég készült el a PIM Rézbőrű volt az alkony című tárlata, ahová belépve azonnal egy mesebeli indiánvilágban találjuk magunkat. Itt milyen vizuális koncepció adta a kiállítás ívét?

A vizuális koncepció egyik alapötlete a felnövéstörténet, amelybe úgy csöppenünk bele, hogy aki az indiánozással foglalkozik, gyerekként indiánregényeket olvas. Ennek az olvasási környezetnek a szimbóluma a könyvlapot idéző western kocsmaajtó, mint a kiállítás bejárata. A könyvespolcba rejtett titkos ajtó, amin 39

INTERJÚ

PIM REFLEKTOR  Fotó: Birtalan Zsolt (PIM)

keresztül belépünk az első szobába, azt sugallja, hogy „vedd kézbe a könyvet, és kezdd el olvasni a mesét”. A feltáruló gyerekkori környezetben a lepedőből és seprűből készült sátor vagy székekből épített erőd segítségével játszunk indiánosdit, és elképzeljük, hogy a szoba ablaka valójában egy vonatablak. Ez a felnövéstörténet megy aztán tovább teremről teremre. A tábortüzes szobácska, a táborozás élménye azt a befogadást szimbolizálja, amikor „klubtag” leszel, és te is a törzshöz tartozol. A kenus szoba a Szent Pipakő-hegy installációval, a sátorral és a túrázós élményekkel már megfeleltethető a kései kamaszkornak, amikor az ember vadkempingezik, és közös titkaitok, közös mitológiátok van. A tárlat végén a sötét erdő a felnőtté válást jelképezi: egyrészt az indián beavatási szertartás szimbóluma, másrészt azé a döntésé, hogy felnőtt fejjel akarsz-e még sátrazni a haverokkal, vagy pedig lezárod ezt a korszakot. Ebbe a felnövéstörténetbe illesztettük bele a magyar indiánozás történetét és kiemelkedő figuráit.

Ennek a „storyline”-nak az a szerepe a kiállításban, hogy látogatóként be tudd kötni a saját élményeidet és a kiváltott érzések mindenkinek ismerősek legyenek. Ha nem olvastál indiánkönyveket, biztos olvastál olyan gyerekkönyvet, amit utána eljátszottatok otthon. Ha nem voltál indiántáborban, biztosan voltál osztálykiránduláson, ahonnan élményekkel gazdagodva tértél haza. Mivel minden ponton megvan a személyes kapcsolódás, folyamatosan fenn tudjuk tartani a látogató érdeklődését.

Jelenleg a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum hely­történeti kiállításán dolgozol. Erről tudhatunk már valamit?

Ringer Istvánnal, a Kazinczy Múzeum igazgatójával és egyben a kiállítás kurátorával már a legelején eldöntöttük, hogy ki szeretnénk lépni abból a típusú várostörténeti kiállításból, ami nyílhegyekkel és cseréptöredékekkel elkezdődik a bronzkornál és egészen a rendszerváltásig eltart. Rögtön egyetértettem a javaslatával, hogy a városból az „élő” sztorikat mutassuk be – a kiállítás erősítse a lokálpatriotizmust, de aki turistaként megy oda, az is egy személyesebb képet kapjon általa. Olyan típusú mesélő tárgyakat helyezünk fókuszba, amelyeknek a története a hely történetéből is ad egy szeletet.

40

PIM REFLEKTOR

INTERJÚ

Emellett kiemelnénk néhány, a város életében meghatározó korszakot és fordulópontot, bemutatva ezáltal, hogy egy-egy eseménynek mindig több olvasata van. Például az 1944-es börtönlázadást van, aki úgy értékeli, hogy végre kiszabadultak a politikai foglyok, míg mások úgy, hogy a hétpróbás bűnöző csőcselék randalírozott. Ezt a többféle szemléletmódot szeretnénk korokon átívelően egészen a mai napig megmutatni azzal a céllal, hogy fenntartson egy diskurzust a látogató és a kiállítás között. És melyik volt a kedvenc PIM-es kiállításod, amin dolgoztál?

Nagyon szeretem az állandó Petőfi-kiállítást, mert arra kaptam az első szakmai díjat, ezért érzelmileg is szorosan kötődöm hozzá. Komoly szakmai lépést jelentett számomra, nagyon sok munka volt benne, és szerintem sikerült egy viszonylag időtálló kiállítást csinálni – annak ellenére, hogy tíz éves, még nem túl ciki. Jó volt utána azt érezni, hogy egy kicsit közelebb kerültem a szakma nagyjaihoz. A kedvenceim közé sorolhatnám még az újonnan épült indiános kiállítást, de a régiek közül A Pál utcai fiúk is meghatározó volt számomra, amivel kiugróan magas látogatottságot értünk el. Ez szintén jó vissza­ jelzés volt. Nagyon jó élmény volt az Erdőjárók Kalauza is. Sikerült egy szemléletmódfrissítést megvalósítani, és a téma felépítése is sok új lehetőséget adott a rengeteg múzeumpedagógiai játékhoz. De ezeken kívül említhetném még a Csáth-kiállítást, az I. világháborúról és Szentkuthyról szóló kiállításokat. Nehéz választani…

Volt olyan kiállítás, ami valamiért különösen nagy kihívást jelentett?

A széphalmi Nyelvlesen kiállításnál egy látszólag lehetetlennek tűnő feladatot kellett megoldanunk: érdekfeszítő módon beszéljünk a gyerekeknek a nyelvészetről úgy, hogy a középpontban Kazinczy legyen. A kezdeti ijedtség után hamar rájöttünk, hogy milyen jó ötletelni a témán, és végül az egészből egy hatalmas játékot kreáltunk.

A Pulszky Társaság Az Év Kiállítása pályázatának egyik zsűritagja vagy. Milyen tendenciákat látsz a hazai kiállításrendezések terén? Mennyire általános a tér kreatív használata, az innovatív látványelemek és megoldások alkalmazása?

Hogy kicsit hazabeszéljek, az nagyon jó, hogy a kiállítási tendenciákban a PIM-nek még mindig zászlóshajó szerepe van. Az utóbbi években a pályázókat és ennek megfelelően a díjakat is felosztották kis és nagy költségvetésű kategóriára, mivel egy 5 millió forintos kiállítás nem tud versenybe szállni egy 100 millióssal. Sajnos az apró ötletek és a műhelymunka – ami a PIM-ben szerencsére még megvan – kiveszni látszik a nagy költségvetésű, sok résztvevős kiállításokból. De általánosságban elmondható, hogy a kiállítások egyre bátrabb és hatásosabb látványvilágot használnak, ami gyakran újszerű témavezetéssel is párosul.

Pálossy Klára

41

ÚJ SZERZEMÉNY

PIM REFLEKTOR

ÚJ SZERZEMÉNY A MÚZEUM MŰVÉSZETI, RELIKVIA- ÉS FOTÓTÁRÁBAN Jegyzetek egy ismeretlen Babits-fénykép apropóján

Eddig ismeretlen, Babits Mihályt ábrázoló fényképet vásárolt a múzeum Művészeti, Relikviaés Fotótára. A portréfotó közel száztíz évvel ezelőtt Székely Aladár műtermében készült.

A kissé elhalványult felvételre hónapokkal a PIM Székely Aladár-fotókiállításának 2020. októberi megnyitása után, családja hagyatékában egy magánszemély talált rá.

Az elsárgult fotográfia fekvő formátumú, melyen Babits alulnézetből fényképezett, ülő, kissé hátra­ dőlő figurája derékig ábrázolt. Az elegáns, sötét öltönyt, mellényt, fehér, keménygalléros ­inget és nyakkendőt viselő alak a képen átlós kompozícióban, hangsúlyosan a fotó jobb oldali térfelén jelenik meg. Testét háromnegyedprofilban látjuk, amint bal karjával szék karfájára könyököl, fejét kézfejére támasztja, arca elgondolkodó, szelíd tekintettel maga elé réved. Kinyújtott jobb karját a mögötte elmosódottan kivehető íróasztal lapján nyugtatja. Balra, karja mögött, az asztalon egymás mellé döntött könyvek kissé életlen, világos foltja látszik, amely kiemelkedik a sötét háttérből és jól kiegyensúlyozza a jobb oldalon hangsúlyosan megjelenő arc, ing és bal kézfej szintén fehéres foltját. A könyvek mint rekvizitumok szerepeltetése, a gondolkodó póz és elrévedő tekintet, az elmosódó kontúrok és a kép halvány színe bizonyos líraiságot kölcsönöznek a képnek, sugallva, hogy a fotó szereplője a szellem embere.

Bár a paszpartu sérült, szakadozott, maga a fénykép épségben maradt; alatta jól látszik Székely saját kezű, ceruzás szerzői névaláírása és megőrződött a Váci utcai műtermet hirdető rajzos, Gara Arnold által tervezett vignetta is.

Eddig úgy tudtuk, hogy Székely Aladár műtermében 1913-ban öt különféle portréfelvétel született a költőről, egy álló, csaknem háromnegyed alakos, és négy mellkép, amelyek könyöklő pózban mutatják őt.

A most előkerült fotó felülírja ismereteinket, ez az újabb könyöklő arckép lett a hatodik ­Babits-portré Székely képeinek sorában.

Nem tudunk további példányáról, és arról sem, hogy sajtóban valaha közzétették volna.

Babits Mihályról nyolcszáznál is több fényképet ismerünk, aránytalanul többet, mint más nyugatos szerzőről, köszönhetően elsősorban feleségének, Török Sophie-nak,

 Fotó: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

42

PIM REFLEKTOR

ÚJ SZERZEMÉNY

aki saját fényképezőgépével, lelkes fotóamatőrként, 1921-ben kötött házasságuktól kezdődően ambíciójának tekintette, hogy neves férjének ünnep- és hétköznapjait, közös életük társas és családi eseményeit megörökítse az utókor számára. Ilyen men�nyiségben fennmaradt fényképanyag ellenére miért bír nagy jelentőséggel mégis, ha előkerül egy újabb Babits-felvétel?

Mondhatnánk, ugyanabból az okból, ami miatt Babits például a legapróbb, Arany Jánossal kapcsolatos dolgot is fontosnak tartotta. Török Sophie emlékezete szerint: „Minden törmelék kövecske kincs volt számára, ha csak egy paránnyal is ki tudta egészíteni Arany János költői vagy emberi képét.” Tudjuk, hogy szobájának falán egy kegyelettel őrzött, igen ritka, bekeretezett Arany-fotográfia függött. Miért éreznénk hát mi, kései utódok másképpen, ha Babits életművét vagy ábrázolásai sorát gazdagító újabb tárgyra bukkanunk? A most felfedezett Babits-kép mindemellett kvalitásával és a többiétől eltérő kompozíciójával, lírai hangulatával is kiemelkedik a Babits-portrék sorából.

1913-ban, a felvétel készítése idején a költő már jó hírnévnek örvend, irodalmi berkekben tekintéllyel bír, maga mögött tudhat két verseskötetet, ebben az évben lát napvilágot fordításában Dante Isteni színjátékának első része, a Pokol. A Nyugat folyóirat főmunkatársa, neve a lap címlapján szerepel, matinékon, esteken, felolvasásokon vesz részt. Az Irodalomtörténeti Társaság is tagjai közé választja, mindeközben gimnáziumi tanárként dolgozik a fővárosi Tisztviselőtelepen, lakást is itt bérel, a Szabóky utca 54. szám alatt.

 Fotó: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

Babits egykori diákja, Tiszay Andor késői visszaemlékezése szerint, a költő külső megjelenése alapján ebben az időben – 1912 és 1916 között – „sötétbőrű, de azért mindig sápadt, beesett arcával, tétova tekintetével a szerencsétlenség szobra, a félszegség mintaképe”, aki fél a nőktől, s kerüli őket. Hogy egy fénykép alkalmasint milyen virtuális attitűdformáló, karakterteremtő erővel bír, s hogy milyen olvasatokat eredményezhet, képzeteket kelthet, arra jó példa Török Sophie Naplójegyzeteinek alábbi pár sora. 1921-ben, egy 1918-as emlékét felidézve, az Érdekes Újság Dekameronjának II. kötetében (1913) napvilágot látott Székely-fotó kapcsán – amelyen Babits világos öltönyben áll és komoly arccal a nézőre tekint – jegyzi le: „…itt láttam az első arcképet Mihályról. Nehéz akkori impresszióimat kifejezni, de úgy emlékszem, sokat néztem képét ismerős örömmel, szomorú magányos kis szobámban. Szépnek láttam tüzes fiatalságában, és izgatott raffinált gyönyörökkel színes fantáziája, s sötét szemének démoni kifejezése. Az hittem, körülrajongják őt az asszonyok és dédelgetik […] Úgy emlékszem még, hogy kíméletlennek képzeltem azt az arcot és szerelmében erőszakosnak, noha az ilyen férfi sohsem volt ideálom.”

43

ÚJ SZERZEMÉNY

Török Sophie-nak Babits fotóját vallató szavai – különösen a kép magányos, szomorú csodálásának motívuma – kísértetiesen emlékeztetnek a 16 éves Boncza Berta 1911-ben Adyhoz írott bemutatkozó levelére, amelynek apropója ugyancsak egy Székely Aladár-fénykép volt, esetében a könyöklő Adyé: „…egy lánypensionnatben ezen a szomorú őszi délutánon kezembe került a maga arcképe…” – írta Bertuka, a későbbi Csinszka. A párhuzam akár légből kapottnak is tűnhet, hiszen a két eredeti szöveg keletkezése között legalább 10 év telt el és azért is, mert Boncza Berta levele elveszett, s azt csupán két évtizeddel később, emlékezetből jegyezte le, így sorait Török Sophie nem ismerhette. A párhuzam azonban mégis szót érdemel, elsősorban Székely Aladár fényképész különleges tehetsége miatt, aki mindkét költő esetében megalkotja, talán fogalmazhatunk így, az úgynevezett sztárfotó prototípusát. Másfelől szót érdemel Csinszka személye miatt is, aki 1919 tavaszától egy rövid esztendőn át mint Babits szerelme, utóbb féltékenységet ébreszthetett Török Sophie-ban. Nem lehetett könnyű elkönyvelnie, hogy az ő Babitscsal rohamtempóban megkötött házasságát még annyi kölcsönös mély érzelem és intimitás sem előzte meg, mint a kevéssel korábban lezárult Babits–Csinszka kapcsolatot. Török Sophie 1921-től írt Naplójegyzeteinek fentebb idézett, a költő 1913-as fotójára vonatkozó túláradó szavai – talán éppen Csinszka miatt? – vélhetően az utókornak is szólnak, amennyiben megkísérlik dokumentálni, hogy Török Sophie-nak Babits iránti vonzalma már a megismerkedésük előtti időre nyúlik vissza.

Szabó Lőrinc – akinek köztudottan nem jelentéktelen szerep jutott Babits és Török Sophie frigyének elrendezésében –, amikor ugyancsak az 1913-as, álló alakos Babits-fotográfiát említi egy visszaemlékezésében, szavait bizonnyal az egykori egyetemi tanár, majd atyai jó barát iránti tisztelet motiválja: „A fiatal Babits borotvált, sima, rejtetten fanatikus és zárkózott arcát, a keménygalléros tanárarcot és a meleg, barna szemeket pár évvel hamarabb láttam már egy illusztrált könyvben, s nem tetszett; akkor, úgy látszik, még csak byroninak vagy petőfiesnek tudtam egy híres költő arcát elképzelni.”

 Fotó: Babits Mihály, Érdekes Újság Dekameronja, PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

44

PIM REFLEKTOR

PIM REFLEKTOR

ÚJ SZERZEMÉNY

Az a bizonyos, úgynevezett álló alakos, az Érdekes Újság Dekameronjának lapjain megjelent Babits-fotó ugyanabban az időben és alkalomból készült Székely műtermében, mint a most, újonnan előkerült kép, amely a maga elé meredő, kezét íróasztalon nyugtató költőt mutatja. Vajon miért az álló alakos, szembenéző portrét helyezte el Kabos Ede szerkesztő Babits önéletrajza és novellája mellé a Dekameronba? Talán, mert élettel telibb, szugesztívebb karaktert sugárzott? Vajon volt-e Babitsnak beleszólása a választásba vagy sem? Netán ő is elégedettebb volt karakteresebbre sikerült ábrázolásával?

Nem tudjuk. Mindenesetre, amikor 1915-ben megjelent Székely Aladár Írók és művészek albuma, abba sem a most újdonságként csodált lírai, maga elé néző Babits-felvétel nem került, sem az álló kép, hanem az a fotó, amely utóbb a költő legismertebb portréja lett: a könyöklős, a szemlélővel szembenéző, szűk kivágású arckép.

Felvetődhet a kérdés, hogy 1913-ban egyáltalán mi vihette Babitsot Székely Aladár műtermébe, vajon ki kezdeményezhette a fényképsorozat készítését? Székely Aladár ekkor már neves, tehetős mester volt, segédekkel, elegáns műteremmel, sőt műtermekkel, túl Ady Endre, Ambrus Zoltán, Balázs Béla, Benedek Elek, Bródy Sándor, ­Fenyő Miksa, Ignotus, Kaffka Margit, Lesznai Anna, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, Szomory Dezső és más befutott írók, valamint képzőművészek, színészek, zenészek és egyéb hírességek, arisztokraták és tehetős polgárok arcképeinek készítésén. Meglehet, hogy Babitsnak pusztán a Dekameronban való megjelenéshez volt szüksége egy képre és emiatt kereste fel a műtermet. Esetleg maga Székely Aladár kérte fel a költőt, mivel portréja már régen hiányzott az oeuvre-jéből? Ez sem lehetetlen. Ráadásul a fotográfus 1913-ban már nagyban dolgozott Írók és művészek címmel tervezett albuma anyagán, pont ez év novemberében fordult levélben Ady Endréhez, hogy írjon előszót a kötethez.

Székely Aladár 1913 után további három alkalommal is fényképezte műtermében Babitsot, azonban mindegyik esetben kizárólag páros portrék születtek: esküvője ­alkalmából Török Sophie-val 1921 januárjában, de még korábban, 1917 körül kedves tanítványával, Komjáthy Aladárral, 1917 nyarán pedig barátjával, Ady Endrével. Kettejük talán legjobban sikerült, közös, bibliát néző fotográfiáját, amelyet utóbb Ady neki szóló dedikációval is ellátott, Babits bekereteztette és szobájának falán helyezte el – közvetlenül Arany János fényképe mellé.

Kovács Ida

45

KÖNYVAJÁNLÓ

PIM REFLEKTOR

CSÁTH GÉZA SZEMÉLYESEN A Csáth Géza személyesen – Alternatív életrajz című kötet azzal a céllal készült, hogy megmutassa azt a rendkívül komplex és színes belső világot, amely a soktehetségű író-orvos sajátja volt, s hogy árnyalja az elmúlt száz évben róla kialakult, sokszor leegyszerűsítő képet.

Ebben a könyvben az irodalomtörténet forrásait tesszük láthatóvá, amelyeken keresztül az olvasó még közelebb kerülhet az író személyéhez, művészi és privát életvilágához. A bemutatott műtárgyakhoz, fotókhoz és kéziratokhoz ismertetőszövegek kapcsolódnak, amelyek megelevenítik Csáth Géza megdöbbentő sorsát. Életműve jóval gazdagabb annál, mintsem meghatározható lenne az Egy elmebeteg nő naplójával és a már jól ismert novellákkal. A könyv igyekszik feltárni a múzeumi tárgyak kontextusát és jelentésrétegeit.

Csáth írói hagyatékát fotók, kéziratok és művészeti alkotások jelentik. Kétségtelenül hiányoznak a személyes használati tárgyak, ugyanakkor a húsz éven át vezetett napló, a kiterjedt levelezés és a gazdag családi fotógyűjtemény révén Csáth alkotói világa és magánélete mégis apró részleteiben bontakozhat ki előttünk. Az önálló egységeket képező oldalpárok állandó szerkezetűek: egy-egy személyes irat, műalkotás, kotta, feljegyzés mellett olvashatók az ezekhez szervesen kapcsolódó életrajzi momentumok és idézetek, valamint a tárgyakat muzeológiai és irodalomtörténeti szempontból interpretáló leírások. Sokszor hétköznapi, mindenki által ismert tárgyak is fellelhetők a válogatásban, mint például egyetemi index, vasúti bérletkép, vagy akár egy családi fotó; mégis e dokumentumok az író privát szférájába vezetnek, és az olvasóban elkerülhetetlenül a beavatottság érzését keltik.

Molnár Eszter Edina – Sidó Anna

46

PIM REFLEKTOR

KÖNYVAJÁNLÓ

KÁDÁR ERZSÉBET: CSÓK ÉS FESTÉK Kádár Erzsébet tízévnyi festés után alig egy évtizednyi írói pályát hagyott maga mögött, amikor 1946-ban, mindössze 45 évesen meghalt. A mára szinte teljesen elfeledett kettősművésznek 2020-ban rendeztünk kiállítást a múzeumban, amikor is novellái „szövegkörnyezetében” bemutattuk összes fellelhető festményét.

Kádár Erzsébetnek mindössze néhány szépirodalmi írása jelent meg, amikor 1936 végén megnyerte a Nyugat novellapályázatát. Ekkor végleg pályát váltott, és lett az 1930–40-es évek egyik legkiválóbb novellistája. Kortársai – pl. Illyés Gyula, Rónay György és Vas István – egyöntetű elismeréssel nyilatkoztak róla: „A magyar irodalom egyik legnagyobb tehetségű novellaírója”; „Hibátlan író”; „A leggazdagabb, legtökéletesebb elbeszélőink közé tartozik”.

Kétszer is elnyerte a Baumgarten-díjat, de Harminc szőlőskosár című, egyetlen kötete szinte visszhangtalan maradt, csak mert a legrosszabbkor, 1944-ben jelent meg. A tragikus baleset, amelyben két évvel később meghalt, egy felfelé ívelő, nagy távlatokat ígérő pályát tört meg.

Mindössze néhány tucat írása jelent meg, de mind esszenciális darab.

Tökéletesen komponált, feszes szerkezetű novelláiban nincsenek fölösleges elemek. „A pontos kifejezés az elhallgatottat is elmondottá teszi.” – vallotta.

Novelláinak témáit saját közegéből, a pusztuló dzsentrivilágból merítette.

Történeteiben a lelki gyötrés, a fizikai erőszak visszatérő motívum; a végső morális elbizonytalanodás tünetei.

Tragédiák készülődnek minden írásában; a felszín fegyelmezett, de az elfojtásoktól terhes látszatvilág alatt a mélyben pusztító erők feszülnek.

Kádár Erzsébet írásaira valószínűleg a teljes feledés várt volna, ha 1966-ban, halálának huszadik évfordulóján Illés Endre nem jelenteti meg a Kegyetlenség című novellaválogatást. Az életmű erejét mutatja, hogy újabb közel harminc év elteltével, 1993-ban Kenedi János is érdemesnek tartotta Ritka madár címen válogatott kritikáinak és publicisztikájának kiadását. Azóta megint eltelt közel harminc év, és Kádár Erzsébet írásai a mai olvasónak szintén erős irodalmi élményt ­jelentenek.

A PIM kiadásában most megjelenő novella­ válogatás szerkesztője, Tönkő Vera írja a kötet előszavában: „Ne hagyjuk, hogy ­árnyék boruljon erre a kivételes életműre.”

Szilágyi Judit

47

MÁS GANGOK, MÁS SZOBÁK: ÍRÓLAKÁSOK EGYKOR ÉS MOST

PIM REFLEKTOR

MÁS GANGOK, MÁS SZOBÁK: ÍRÓLAKÁSOK EGYKOR ÉS MOST A TAVASZI HOSSZÚ KARANTÉN IDEJÉN SEM TÉTLENKEDTEK A PIM MUNKATÁRSAI. SZÁMOS ÚJ ROVAT ÉS TARTALOM JELENT MEG A MÚZEUM ONLINE TERÉBEN.



Fotók: Birtalan Zsolt (PIM)

Birtalan Zsolt fotós kollégánk például hajdani budapesti írólakások címeire látogatott, megörökítve az épületek mai állapotát, illetve a falukon elhelyezett emléktáblákat. A képekhez írt posztok Más gangok, más szobák címmel elevenítették fel a házak és lakóik történeteit. A sorozat eddig megjelent részei ezentúl a PIM programfüzeteiben is olvashatók lesznek.

Károlyi Amy és Weöres Sándor, Budapest, Törökvész út 3/c Weöres Sándor és Károlyi Amy 1947-es házasságkötésüktől kezdve közel 30 évig éltek a Törökvész út 3/c szám alatt. Csernus Mariann színművész, a legendás Psyché-est alkotójának szavaival élve könyv-hátán-könyv lakás képe fogadta a belépőt. Weöres egyébként a konyhából nyíló cselédszobában dolgozott, sokszor a Tácsinak becézett, kedves keverék kutyája társaságában. Weöres Sándort és Károlyi Amyt intenzív

48

PIM REFLEKTOR

MÁS GANGOK, MÁS SZOBÁK: ÍRÓLAKÁSOK EGYKOR ÉS MOST

kapcsolat fűzte össze, ahogy Domokos Mátyás találóan megfogalmazta: „nehéz elválasztani ezt a két embert egymástól, már csak azért is, mert életükben, sorsukban, sőt költői sorsukban is minden ellentét és drámai feszültség ellenére összetartoztak, összefonódtak.” A házaspár az 1970-es évek derekán néhány utcával feljebb, a Ferenc-hegyen fekvő Muraközi utca 10/a-ba költözött. Azon a házon nincs még emléktábla, de a versek elevenen őrzik az utolsó közös otthon és a hozzátartozó csodás kert hangulatát. Így például Károlyi Amy Ferenchegyen című, a művészbarát, Bálint Endre festészetének ajánlott, szuggesztív költeménye: Az ablakrostély négyzeteiben madarak, felhők, főkötők, kelyhek alkonyatok és gyertyatartók magasba tartott kézben serleg arctalan arccal angyal úszik falon keresztül a szemembe az ágon körte-forma körték Sándor diót szemel a kertbe Mészáros Zsolt

 Fotó: Weöres Sándor (kutyával), 1966, Langer Klára felvétele

 Fotó: Károlyi Amy (kutyával), 1966, Langer Klára felvétele

49

KASSÁK MÚZEUM

KASSÁK MÚZEUM SZENTJÓBY TAMÁS // SZÉP SÖTÉTSÉG

A Kassák Múzeum Költészet és performansz – A kelet-európai perspektíva című, júniusban nyíló új időszaki kiállítása a tekintély­ elvű rendszerekkel szembeni felforgató művészi magatartások egy karakteres vonulatát mutatja be. Történeti perspektívából vizsgálja e műveket, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a költészet és a performansz viszonylatában rejlő potenciál időről időre újra jelentőséget kap a társadalmi-politikai válságokkal küzdő országokban, különösen itt, a régióban. A kiállítás egyik különleges darabja Szentjóby Tamás interaktív hangzó műve, amely ötven év lappangás után most kerül újra közönség elé!

Néhány évvel ezelőtt a magyarországi neoavantgárd egy különleges darabja bukkant föl a műkereskedelemben, és azonnal magángyűjteménybe is került. Ez Szentjóby Tamás Szép sötétség – Audio-taktilista képvers vakok számára című műve, amely először az 1970-ben megrendezett R-kiállításon volt látható. Az akkori progresszív kulturális színtér szinte valamennyi szereplője, a hagyományos médiumokban (festészet, szobrászat) és a radikálisabb megközelítésekkel dolgozó (happening, experimentális költészet) művészek egyaránt jelen voltak ezen az eseményen. Szentjóby művét nagy érdeklődés övezte, interaktív jellege élénk reakciókat váltott ki a kortárs kritikában. A tájképszerű hatást keltő objektum fatáblára illesztett fém félgömbökből és magnószalagokból készült, amelyet egy magnetofon segítségével lehetett megszólaltatni.

A magnetofonból kiszerelt leolvasófejjel a magnószalagokból és a fém félgömbökből zajszerű hangokat lehetett kelteni.

A félgömbök a Braille-írás betűinek mintájára helyezkednek el a felületen, és a Szép sötétség feliratot adják ki. A mű interaktív jellegével az érzékelés különböző szférái közötti átjárást teszi lehetővé, megkérdőjelezve ezzel a hagyományos festészeti értékek érvényességét.

50

PIM REFLEKTOR

PIM REFLEKTOR

KASSÁK MÚZEUM

Közel ötven évig Szentjóby maga is úgy tudta, hogy a Szép sötétség megsemmisült, és így hivatkozott rá a szakirodalom is.

1970 óta most először a Kassák Múzeum kiállításán mutatjuk be a magyar művészet e fontos darabját, a szellemiségével harmo-­ nizáló nemzetközi kontextusban.

Kürti Emese

 Fotó: Szentjóby (St. Auby) Tamás: Szép sötétség – Audio-­taktilista képvers vakok számára, 1970, vegyes technika, magángyűjtemény Az archív fotó azt a pillanatot ábrá­zolja, amikor Szentjóby az R-kiállítá­son megszólaltatja művét.

1970, Budapest

51

KASSÁK MÚZEUM

PIM REFLEKTOR

SÉTA A PERIFÉRIÁKON Kassák hely > történet > ek

A Kassák Múzeum munkatársai, a járvány miatti bezárkózás ellensúlyozására, az elkö­vetkező hónapok során virtuális kirándulásokra invitálják az érdeklődőket. Minisorozatunkban új szemszögből, topográfiai megközelítésből vizsgáljuk Kassák életének helyszíneit. Ez a nézőpont erősen rávilágít azokra a szociokulturális miliőkre, amelyek eleven képet adnak Kassák személyes életéről és művészi aktivitásának környezetéről a különböző történelmi időszakokban. Az egyes helyszínek érzékletes bemutatásához segítségül hívjuk a Kassák Múzeum gyűjteményének érdekes, és sok esetben ismeretlen darabjait is, a kéziratoktól kezdve a fotográfiákon át a személyes tárgyakig.

Megismerhetjük Kassák budapesti lakásait a különböző életszakaszokban Angyalföldtől Újlipótvároson és Békásmegyeren át Óbudáig. Felkeressük azokat a kávéházakat, ahol Kassák a verseit és cikkeit írta, barátaival találkozott és avantgárd folyóiratait szerkesztette. A budapestiek mellett bemutatjuk az emigráns évek helyszíneit is, Kassákék külföldi szerepléseit, az avantgárd előadókörutak állomásait. Elkalandozunk Kassákkal Párizsba, Bécsbe és Berlinbe, de szülővárosát, Érsekújvárt is meglátogatjuk. A Munka-­ kör tagjaihoz hasonlóan követjük Kassákot és Simon Jolánt nyári kirándulásaikra a Duna mentén. A folyóirat-szerkesztőségek „virtuális” tereit is megidézzük Kassák és más avantgárd szerkesztők történetein keresztül.

Sorozatunk újabb írásait májustól minden héten csütörtökön olvashatjátok honlapunkon és facebook oldalunkon.

KASSÁK NAPI SZIESZTÁJA

Kassák már huszonévesen kedvelte és a szociális élet fontos színterének tartotta a burjánzó budapesti kávéházi kultúrát. Úgy vélte, a kávéház a modern élet kaotikus viszonyaihoz jól passzoló helyszín, amely a bezárkózó családi élet ellentéteként az olyanoknak, mint ő, aki fiatalon egy szoba-konyhás lakásban kényszerült élni többed­ 52

PIM REFLEKTOR

KASSÁK MÚZEUM

magával, létfontosságú volt mind a társadalmi élet, mind az alkotás szempontjából. 1916-ban, a korabeli kávéházellenes retorikát ironikusan idézve, büszkén vallotta is: „valósággal éltető eleme a bűzhödt, modern aréna”. Kassák még gyári munkás volt, amikor felhagyott az egyletbe járással és barátjával, majd szerelmével, a szintén munkás Simon Jolánnal a kávéházakat kezdték preferálni a század első éveiben. Ebben szerepet játszott az új, bohém módra megformált imázsuk is: Kassák lenövesztette a haját, míg Simon Jolán levágatta hosszú fürtjeit, és ahogy Kassák önélet­ rajzi regényében, az Egy ember életében írja, az angyalföldi suhancok kirívó külsejük miatt meg is dobálták őket kaviccsal.

Kassák határátlépésekben, különleges művészfigurák és helyszínek megismerésében bővelkedő 1909-es párizsi útja is hozzájárult ahhoz, hogy nem tért vissza többé a korábbi munka- és mozgalmi keretekhez, és a kötött idejű fizikai munkát a nagyobb szabadságot biztosító, kötetlenebb alkotásra cserélte. Első lapját, A Tettet a nagykörút legforgalmasabb pontján, a New Yorkkal, a polgári lapok és a Nyugat egyik törzshelyével szemben lévő Meteor kávéházban indította el. Az Erzsébet körút 6. szám alatti, a pesti éjszaka tipikus helyszíneként ismert kávéházban, „az éjszakai élet megannyi irodalmi szegény legénye” mellett színészek és az MSZDP prominensei is megfordultak. Kassák már gyári munkásként is szeretett a Meteorban időzni, és párizsi útja, majd az 1912. május 23-i, vérbe fojtott nagy budapesti munkástüntetés után, amely a mozgalmi politizálástól végképp az irodalom felé lökte őt, szinte második otthonra lelt itt. Kassákék idővel a Meteortól nem messze található Berger kávéházba (Erzsébet krt. 44. szám), valamint az Andrássy út és a Szív utca sarkán álló Fészek Klubba kezdtek járni, az utóbbiban a háború végéig törzsasztaluk is volt: „fenntartott asztala ott áll a kávéház bejáratával szemben egy oszlop mellett, már inkább a Szív utca táján.” Kassák itt szerkesztette a Mát.

 Kassák Lajos a Magyar Korona kávéház teraszán két pincérrel. A felvételről eredeti negatívot és kópiát nem ismerünk, de reprodukciója megjelent a Délibáb 1929. augusztus 19-i számában, „Kassák Lajos napi sziesztája” felirattal. A lapkivágat a Kassák Múzeumban a KM-F-81.467 leltári szám alatt található.

1918 őszén a Ma íróit, művészeit már a Centrálban láthatjuk viszont, ahol a nyugatosokétól nem messze saját asztaluk volt.

A Tanácsköztársaság idején Kassák és munkatársai szakítottak a kávéházi kultúrával, mivel a kávéházakat a kommunista-szociáldemokrata hatalom részben kisajátította, másrészt új funkciókkal ruházta fel: ott zajlottak a toborzások, illetve pártgyűlések. Így Kassákék – ahogy az írók többsége – a szocializált (tk. államosított) Otthon körbe jártak. Bécsi emigrációja idején Kassák újra előszeretettel látogatta a kávéházakat, amelyek munkahelyül is szolgáltak: ott írt újságot, szerkesztette lapjait és folytatott alkotómunkát. Kötődése a kávéházakhoz egészen a negyvenes évek végéig meghatározó maradt.

Balázs Eszter

53

MESEMÚZEUM

MESEMÚZEUM

54

PIM REFLEKTOR

PIM REFLEKTOR

MESEMÚZEUM

(NEM) MINDENNAPI HELYEK FOTÓPÁLYÁZAT 11–16 ÉVESEKNEK „Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen.”

(József Attila: A Dunánál) Vannak helyek, amelyeken nap mint nap megfordulunk, amelyeket régóta nézünk, és nem hordoznak számunkra különleges jelentést. Vannak és kész.

Aztán egyszer csak hirtelen meglátjuk valahogy úgy, ahogy addig soha: valamiért felkeltik érdeklődésünket és hangulatukkal magukhoz csalogatnak, vagy épp elrettentenek, beindítják fantáziánkat, érzéseket váltanak ki belőlünk. Közünk lesz hozzájuk.

Az írók számára ezek az érzések, hangulatok történeteik, verseik ihletőiként szolgálnak.

A Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely egyik fala (idézetek, képek, illatok segítségével) tíz mindennapi helyszínt mutat be, amelyekkel gyakran ­találkozunk irodalmi művekben: erdő, vízpart, bandázós hely, kávézó/étterem, mozi/színház, gyerekszoba, iskola, elhagyatott-titokzatos hely, közlekedési eszköz, sportpálya.

Szeretnénk a ti képeitekkel megtölteni ezt a falat!

Fotópályázatot hirdetünk.

Válassz a 10 helyszín közül egyet, és készíts egy olyan fényképet, amellyel a legjobban meg tudod mutatni a hely hangulatát!

A beérkezett pályaművekből időszaki fotókiállítás nyílik.

A zsűri által kiválogatott alkotások pedig bekerülnek a Történetalkotó Műhely installációjába.

A kiválasztott alkotások beküldői között egy Instax Mini 11 polaroid fotógépet sorsolunk ki.

A zsűri tagjai: a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai E. Csorba Csilla fotótörténész Sidó Anna művészettörténész, muzeológus Birtalan Zsolt fotográfus Beküldési határidő: 2021. május 31.

Formai tudnivalók: a digitális technikával készült (jpeg formátumú), fekvő elrendezésű, minimum 1024 x 768 pixel felbontású képeket a beküldő nevével, felnőtt hozzátartozója beleegyezésével és elérhetőségével a tortenetalkoto@pim.hu e-mail címre várjuk.

55

OSZMI

OSZMI BAJOR GIZI SZÍNÉSZMÚZEUM

ÚJ VIRTUÁLIS KIÁLLÍTÁSOK AZ ORSZÁGOS SZÍNHÁZTÖRTÉNETI MÚZEUM ÉS INTÉZET HONLAPJÁN A tragikomika – Schütz Ila (1944–2002) és a Színész-szerep – Márkus László (1927–1985) című virtuális kiállítások 2021 tavaszától tekinthetők meg a PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet honlapján a Kiállítások/virtuális kiállítások menüpont alatt. A tárlatok létrejöttének apropóját egy 2020 tavaszán megrendezett közönségszavazás adta, amely során az OSZMI kiállítóhelye, a Bajor Gizi Színészmúzeum kollégái arra voltak kíváncsiak a múzeum közösségi oldalán, hogy kik azok a népszerű színészek és színésznők, akikről szívesen látna virtuális kiállítást a múzeumi közönség.

A szavazás során Bara Margit, Dajka Margit, Márkus László és Schütz Ila pályájára voltak kíváncsiak a legtöbben, ennek köszönhetően tehát 2021 ­telén és tavaszán négy új, a fentebb felsorolt művészek pályájáról készített virtuális kiállítás tekinthető meg az OSZMI honlapján, később pedig egy a­Bajor Gizi Színészmúzeumban felállított digitális eszközön is. (A Dajka Margitról szóló kiállítás publikálása májusban várható.)

56

PIM REFLEKTOR

PIM REFLEKTOR

OSZMI

 Schütz Ila Eugénia szerepében / Molnár Ferenc: Olympia, József Attila Színház, 1994, Rendező: Léner Péter Fotó: Ilovszky Béla

A tragikomika – Schütz Ila (1944–2002) Schütz Ila a XX. századi magyar színjátszás jelentős alakja.

Először amatőr színjátszó, majd a színművészeti diploma megszerzése után több mint két évtizeden át a prózai Madách Színház művésze, aki, jóllehet több mint negyven éven keresztül tartó színészi pályafutása során számos műfajban és szerep­ típusban nyújtott kiemelkedő alakításokat, leginkább vígjátéki karakterek megformálójaként, színes és árnyalt művészi eszköztárat működtető komikaként vált ismertté.

A Schütz Ila pályájáról készített virtuális kiállítás párhuzamosan igyekszik megrajzolni a színésznő portréját és bemutatni színházi munkásságának legfontosabb állomásait. Ehhez azt a színésznő váratlan halála után rögzült, a színházi emlékezetben máig élő ­képet veszi alapul, amely őt „tragikus sorsú komikaként”, látható karakteréhez ambivalens módon viszonyuló, a rendszerváltás után szakmai nehézségei és magánéleti válságai között felőrlődő nagy nevettetőként láttatja.

57

OSZMI

A virtuális tárlat először is ennek a képnek a kialakulását és megszilárdulását követi nyomon, annak egyes részleteit emeli ki vagy megszületésének gyökereit igyekszik feltárni. Az óbudai gyermek- és ifjúkor szavalóversenyeinek időszaka, az amatőr színjátszó mozgalom különféle csoportjaiban eltöltött évek, majd a főiskolai tanulmányok után bemutatja a Madách Színházban eljátszott vígjátéki szerepeknek köszönhető dinamikus pályakezdést, láthatóvá teszi a vígjátéki szerepek túlsúlyát később ­ellensúlyozó drámai alakítások szakmai és közönségsikereit, majd bemutatja a rendszerváltás utáni József Attila Színház komikáját, mellette számos bohózat és kabaré népszerű szereplőjét. A pályakép különféle dokumentumokon keresztüli szemléltetése révén válik láthatóvá az a folyamat, amely során a művésznő játékának sajátossága – azaz sokféleképpen megmutatkozó komikus árnyalata – egyre inkább karakterének sajátjává szilárdul, ahol végül a komika kizárólagos szerepköre, valamint a vígjátékok, bohózatok és kabarék harsány műfaja a művésznő számára egyre inkább teherré, a nyilvánosságban is megmutatkozó szerepdilemmáinak gyökerévé válik.

A kiállítás ugyanakkor ennek a képnek az árnyalására is kísérletet tesz. Ennek szellemében egy olyan pályaképet igyekszik láthatóvá tenni, amelyet az életbeli és színpadi szerepek kölcsönös egymásra hatása, valamint a színészetnek „életállapotként”, az önismerethez vezető gyakorlatként való felfogása kísér végig, ahol az egyes kiemelt mozzanatoknak a Schütz Ila karakterét valóban megalapozó tragikomikus attitűd ad egyéni színezetet.

 Schütz Ila Claudia Faith Draper szerepében, Tom Topor: A bolond, Madách Színház, 1984, Rendező: Szirtes Tamás Fotó: Ilovszky Béla

58

PIM REFLEKTOR

PIM REFLEKTOR

OSZMI

Színész-szerep – Márkus László (1927–1985) Márkus László a huszadik századi magyar színjátszás kiemelkedő és rendkívül népszerű színésze volt. Pályája során egyaránt játszott klasszikus drámai, zenés és komikus karaktereket.

Emlékezetes volt Harpagon szerepében Molière A fösvény című darabjában, és eljátszotta Zénót Dürrenmatt A nagy Romulus című művéből készült előadásban. Mindezek mellett a mai napig legnépszerűbb alakításai a Molnár Ferenc műveiben megjelenített alakok. Márkus saját elmondása szerint gyerekkorától csakis színész akart lenni, megőrült a színházért. Ő úgy vallott erről, hogy valahogy abban sose kételkedett, hogy színész lesz belőle.

A tárlat címe is erre a karakterre utal, amely szerint Márkus László összeforrt a színészettel, az élete is egy szerep volt, amelyet ő írt életével és a színpadon. A szereplés maga az élet volt számára.

A virtuális tárlat Márkusnak a színészet és a színház iránt elhivatott élete állomásait mutatja be. Az első rész a Budapesten, a mozi csodálatával eltöltött gyerekkort tárja a nézők elé, amelyet a színészpálya kezdetét jelentő Szegedi Nemzeti Színházban, a Színművészeti Főiskolán és a debreceni Csokonai Színház társulatában eltöltött évek követnek. A bemutatóban különösen

 Márkus László Szuszlov mérnök szerepében / Makszim Gorkij: Nyaralók, Madách Színház, 1975, Rendező: Ádám Ottó. Ismeretlen fényképész felvétele

59

OSZMI

PIM REFLEKTOR

 Márkus László Harpagon szerepében / Molière: A fösvény, Madách Színház, 1981, Rendező: Lengyel György.

Ismeretlen fényképész felvétele

fontos helyet foglal el a budapesti Madách Színház. Márkus László 1957-ben szerződött a körúti teátrumhoz és 1985-ig, élete végéig oszlopos tagja maradt a társulatnak. Márkus színházi munkásságán kívül a kiállítás külön fejezeteket szentel a művész filmszerepeinek, a rendkívül népszerű kabaré-szerepléseknek és a rádióban készített hangjátékoknak. A színészi munkásság széles körű bemutatása és civil képekkel való kiegészítése lehetővé teszi, hogy a tárlat bizonyítsa a címben is érzékeltetett tételt, mely szerint Márkus élete egy volt a színészettel, és a magánélete is egy szerep volt.

Galácz Judit – Hadi Barbara A kiállítások az alábbi két linken érhetők el: https://embed.culturalspot.org/embed/exhibit/oALy5Kr2EN46Jw?position=0%3A0 https://embed.culturalspot.org/embed/exhibit/VQKCw_Q78ft4KA?position=0%3A0

60

PIM REFLEKTOR

OSZMI

VENDÉGSÉGBEN BAJOR GIZINÉL A Bajor Gizi Színészmúzeum – Gobbi Hilda kezdeményezésére – 1952. február 12-én, Bajor Gizi halálának első évfordulóján nyitotta meg kapuit. Bár az átadás óta a kiállításokról több kiadvány is megjelent – a múzeum névadójáról, a Nemzeti Színház örökös tagjáról, a legendás színésznőről nem született méltó összefoglalás. Ezt a mulasztást pótolta 2012ben a Vendégségben Bajor Gizinél című kötetünk, melynek javított és bővített kiadásával 2021. május 19-én, a művésznő születésének 128. évfordulóján tisztelgünk.

A könyv alkotói – Ács Piroska, Csiszár Mirella, Gajdó Tamás, Jantsek Gábor, Somogyi Zsolt – megrajzolták Bajor Gizi pályaképét, bemutatták a villa és a kiállítóhely történetét, ös�szeállították a színésznő szerepkatalógusát, filmjeinek jegyzékét; és a színházi kritikák kivételével összegyűjtötték a róla megjelent könyveket, szépirodalmi műveket, újságcikkeket.

 Vendégségben Bajor Gizinél című könyv borítója

A tartalmas írásokat gazdag képanyag kíséri.

Bajor Gizi örököseinek jóvoltából ebben az albumban jelennek meg először Diósy Antal rajzai, melyek 1945-ben, az ostrom idején készültek. Hasonló ritkaságok az 1940-es évek Bajor-villáját bemutató felvételek.

A könyv főhősét senki sem ismerte személyesen a szerzők közül, ám szinte minden napjukat a színésznővel töltik. Fényképeit, karikatúráit nézegetik, keze írását olvassák, dísztárgyait forgatják. A kortársak szerint Bajor Gizi igyekezett mindenkit elvarázsolni. Biztosan így volt, hiszen ma is hatása alá kerülünk vonzó személyiségének. Elismerjük bátor kiállását, értékeljük határozott szókimondását, s elnézően megbocsátjuk gyengeségeit.

Remélhetőleg, ez a kiadványból is kiderül.  Bajor Gizi Kenderesen jótékonysági előadáson szerepelt ifjabb Horthy Miklóssal 1933-ban. Ismeretlen fényképész felvétele

61

OSZMI

PIM REFLEKTOR

BÁBTÁRI KALAND AVAGY KIS MAGYAR BÁBTÖRTÉNET 1. RÉSZ „A bábszínház nem kicsinyített színház. Anyaga, méretei, technikája, korlátai és lehetőségei öntörvényű világot teremtenek számára.”

(Belitska-Scholtz Hedvig)

A Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárának története az 1960-as évek végén kezdődött. Egykori munkatársunk, Belitska-Scholtz Hedvig (1944–2006) szín­háztörténész kezdeményezte, hogy a magyar bábjátszás emlékei is helyet kapjanak a múzeum gyűjteményében. Ebben a folyamatban jelentős sikert hozott az 1970-es év, ekkor vásárolta meg az intézmény Rév István Árpád (1898–1977) Nemzeti Bábszínjátékának emlékeit, valamint ekkor kerültek letétbe a Korngut-Kemény és a Hincz család, a két legjelentősebb vásári bábjátékos dinasztia kollekciói. A módszeres gyűjtésnek és vásárlásnak kö­szönhetően 1973-ban megalakult a Bábtár, amelynek célja és feladata a bábok mellett a bábszínházi dokumentumok, előadásfény­ képek és -felvételek, kéziratok, szövegkönyvek, plakátok, kisnyomtatványok, báb- és díszlettervek, képzőművészeti alkotások gyűjtése, feldolgozása, megőrzése.

A Bábtár egyik első, kiemelkedő bemutatkozására 1974-ben, Tihanyban került sor. Az akkori kiállításon jelentős magángyűjtemények anyagát is láthatta a közön­ség. Ezek egyike Óhidy Lehel (1925–1977) báb­művész hagyatéka volt, aki minden tárgyi és írott emléket, forrást rendkívüli alapossággal gyűjtött. Öröksége – a 196 darab bábot, 1078 plakátot, 2600 fotót, rajzokat, diákat,

 Hincz Gusztáv-Hincz Károly: Széteső halál, XIX sz. második fele

62

PIM REFLEKTOR

OSZMI

szövegkönyveket, iratokat felölelő műtárgyegyüttes – 1979-ben került a Krisztina körútra. Neki köszönhetjük, hogy az 1900-as évek elejétől működő művészi bábszínház-kezdeményezések emlékeit őrizhetjük. Az 1970-es években a korábbi letétek gyűjteménybe emelése kijelölte a két legfontosabb gyűjtési irányt: a vásári és a művészi bábjáték emlékeinek körét.

A háromgenerációs Hincz családtól származnak a gyűjtemény legrégebbi bábjai. A több mint száz darabból álló bábegyüttes első alkotásai a dinasztiaalapító Hincz Adolftól (?–1862) maradtak fenn. Feljegyzések szerint ő a XIX. század közepétől mint artista, képmutogató, panoráma- és bábszínház-tulajdonos járta az országot. Bábtársulatában olyan típusfigurák találhatók, akik közt bármilyen darab szerepeit szétoszthatta. Fia, Hincz Gusztáv (1843–1892) ezért csak néhány figurával gyarapította apja bábegyüttesét.

Tőle származnak a speciális metamorfózis marionettek, a Léghajósnő vagy a Széteső halál, de ő már kesztyűs bábokkal is dolgozott. Az örökséget az unokák, Hincz Katalin (1880–1905), majd Hincz Károly (1885–1953) vitték tovább. Károly nagyapja hagyatékát mintegy megötszörözve hozta létre marionettegyüttesét. A városligeti Első Magyar Bábszínház működésének az államosítás vetett véget.

Az első irodalmi és képzőművészeti igénnyel induló szerveződés Orbók Lóránd (1884–1924) Vitéz László Bábszínháza volt. Az 1910-től időszakosan működő bábszínház kezdetben Rónai Dénes Váci utca 17. szám alatt működő fényképész műtermében játszott. Bár színháza nevét a vásári komédiás alak adta, Orbók és munkatársai kísérleti művészszínházat hoztak létre.

Támogatóik között ott volt a Nyugat első nemzedéke, Babits Mihály, Ignotus, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső. Orbók 1914-ben, a világháború kitörésekor Franciaországban tartózkodott, deportálták, majd Spanyolországba szökve drámaíróként ért el sikereket.

Bábjait magával vitte – a szájhagyomány szerint azokkal temették el Barcelonában. Az Óhidy-hagyatékban azonban fennmaradt a Bajazzo feltámadása című előadás címszereplő­jének kesztyűs bábja, a Violon és Clarinette című szomorújátékból a király feje, Muhits Sándor Tudós-­bábterve, néhány fénykép és kéziratok az első művészi bábszínház előadásairól.

 Id. Kemény Henrik: Vitéz László, 1910 körül

A város másik végén, a Népligetben működött a Korngut-Kemény család. Korngut Salamonról (185?–1930) mint cirkuszigazgatóról, bűvészről és bábszínház-tulajdonosról a XIX. század végéről maradtak fenn adatok. 1912-ben, immár magyarosított néven fiával, id. Kemény Henrikkel (1888–1945) megalapították a Columbia Magyar Mechanikai Szín­házat. Első letelepedési szándékuk csak kísérlet maradt, 1926-ig vándorbábosként járták az országot, végső otthonuk azonban a népligeti Mutatványos téri Bódé lett.

A család második generációjából egyedül Henrik vitte tovább a bábos hagyományt, nevéhez kötődött a Kemény Bábszínház virágkora. Kesztyűs és marionett játékokra alkalmas színpadán általában egyszemélyes előadásokat tartott. Általa nyert mai napig tartó népszerűséget a Vitéz László-figura. Játékstílusa és művészete fia, ifj. Kemény Henrik (1925–2011) tevékenységében élt tovább. Gyűjteményünk a hagyaték mintegy negyven darabját őrzi, köztük a legelső Vitéz László-bábot.

63

PIM REFLEKTOR

Nemzetközi viszonylatban egyik legismertebb bábművészünk Blattner Géza (1893–1967). Magyarországon 1919-től szervezett bábelőadásokat, alkotótársai közé tartozott Rónai Dénes, Walleshausen Zsigmond és Detre Szilárd. A Belvárosi Színházban tartott Wayang Játékok emlékei közül meghívókat, műsorfüzetet, szövegkönyveket és fényképeket őrzünk. Blattner már Magyarországon létrehozta új bábtípusát, amit a Franciaországban tökéletesített billentyűs marionett elődjének tekintünk.

1925-ben Párizsban telepedett le és megalapította Arc-en-Ciel (Szivárvány) nevű avantgárd bábszínházát. A társulat főként magyar képzőművészekből állt, munkatársai között ismét ott volt Detre Szilárd, Walleshausen Zsigmond, illetve Kolozsvári Zsigmond, Fried Tivadar, A. Tóth Sándor. Sikeresen mutatkoztak be a Nemzetközi Bábművész Szövetség (UNIMA) 1929-es alakuló kongresszusán. Legnagyobb vállalkozásuk – ahol minden színt más művész tervezett – Madách Imre Az ember tragédiája című művének francia nyelvű előadása volt az 1937-es Párizsi Világkiállításon. Blattner színházának bábjai közül a gyűjteménybe kerültek többek között Balázs Béla A halász és a hold ezüstje marionettelőadásának figurái, a II. világháború nélkülözésében maradék anyagokból született kesztyűs báb, az Ideák súgónője, vagy Az ördög furfangja című darab címszereplője: egy lapos elemekből rétegzett, harsány színfoltokkal festett kubista remekmű. A Bábtár gyűjteménye több André Kertész-fényképet őriz a csoport munkásságáról.

A. Tóth Sándor (1904–1980) festőművész 1929-ben csatlakozott az Arc-en-Ciel alkotócsapatához. Munkásságát olyan előadások geometrikus formákból felépített bábfigurái fémjelzik, mint az Icipici házacska, A katonák parádéja vagy a Kezek. Bár 1931-ben hazatért, a szakmai kapcsolat 1937-ig, a barátság Blattner haláláig megmaradt. Számos előadáshoz készített terveket, bábokat, Az ember tragédiájában az egyiptomi színt tervezte – az ehhez készült rajzai közül több a Bábtárban található. Hazatérve Pápán telepedett le, majd itthon is

 André Kertész: A halász és a hold ezüstje jelenetképe Blattner előadásáról, 1929

64

 Blattner Géza: Ördög, 1944

OSZMI

megteremtette bábos repertoárját. Jellegzetes, egyedi stílusú kesztyűbábjaival adta elő a Ludas Matyit, A három kívánságot vagy A halász és a hold ezüstjét. Komoly szerepet vállalt a hazai cserkészmozgalomban, ennek emléke Üsd Ubul és Verj Elek figurája, akik még Párizsban születtek. A két figura „a mindennapi diák- és cserkészélet tanulságos történeteit” mutatták be „pedagógiai bábjáték” keretében. A. Tóth bábos törekvései, kezdeménye­ zései az 1948-at követő politikai változások miatt szorultak háttérbe. Kollekciója nagy részét a művésztől, néhány kiemelkedő darabot az utóbbi években a családtól vásárolt meg a múzeum.

OSZMI  A. Tóth Sándor: Fakatona, 1934

PIM REFLEKTOR

A két világháború között itthon is fel-fellángolt a bábszínház iránti lelkesedés. 1933-ban Jaschik Álmos (1885–1950) grafikus, a Nemzeti Színház vezető jel­mez- és díszlettervezője lett az alakuló Művészi Bábjátékok Barátainak Egyesülete elnöke. Az egyesület 1936-ban Fajankó Művészek Bábszínháza néven próbált játszóhelyet nyitni. A támogató irodalmárok között Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Hatvany Lili, Szép Ernő, Tamási Áron, Keleti Artúr, Dékány András, Lesznai Anna, Erdélyi József nevével találkozunk, a képző- és bábművészek közül Tüdős Klára, Batthyány Gyula, Molnár C. Pál, Pekáry István, Aba-Novák Vilmos, Biai Föglein István, Büky Béla állt a kezdeményezés mellé. A színház bürokratikus okok miatt nem nyílt meg, de Jaschik néhány, a színház részére készült marionett-terve fennmaradt. A Pancimanci és a Cinkotai kántor című mesék alakjai, illetve bábfejtervek kerültek a gyűjteménybe. Jaschik – források szerint elkészült – bábjai azonban elpusztultak vagy lappanganak.

Lovas Lilla–Somogyi Zsolt

Folytatás a következő számban.

 Jaschik Álmos: A Pancimanci címszereplője – Bábterv, 1936

65

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

 Fotó: A csomagolás kinyitásakor a könyv állapota, A Magyar Nyelv Múzeuma

A széphalmi Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok 1876 óta fogadja rendszeresen a látogatókat, akik elzarándokoltak Kazinczy Ferenc egykori birtokára és sírjához, hogy leróják tiszteletüket a „szent öreg” előtt. Az itt megfordulók emlékkönyvbe jegyezhették fel nevüket, s gyakran foglalkozásukat, lakhelyüket is. Így pontos képet kaphatunk arról, hogy kik érezték szükségét annak, hogy elzarándokoljanak Széphalomra. Az első vendégkönyv, mely 1876-ban lett megnyitva, 1891-ig tartalmaz bejegyzéseket, s szerencsénkre megőrződött, s jelenleg restaurált állapotban A Magyar Nyelv Múzeumában megtekinthető. Erről az emlékkönyvről a Széphalom évkönyv egy korábbi számában is olvashatunk.

A második, 1891 utáni időszak vendégkönyvét sokáig elveszettnek hitték, de 2001-ben, mikor az emlékcsarnokot felújították, az apszisban lévő szekrénysor mögül előkerült egy nagyon rossz állapotban lévő könyv, melyről csak gyanították, hogy ez lehet az elveszett második vendégkönyv.

Az állapotát nézve csoda, hogy bármi is megmaradt belőle. Az előkerülés után egyszerű papír­ csomagolásban félretették, s talán ismét el is felejtették. 2019-ben került a többi, későbbi vendégkönyvvel együtt A Magyar Nyelv Múzeuma könyvtárába. „A szekrény mögött talált, valószínű első(k) vendégkönyvek egyike 1890-es évek végéről nagyon rossz állapotban.”

Már tapintásra is egyértelmű volt, hogy egy nagyon rossz állapotban lévő, talán menthetetlen könyvet rejt a csomagolás. Egyértelmű volt, hogy csak megfelelő szakmai háttérrel lehet bármit is kezdeni ezzel a lelettel, ezért felkerült a PIM restaurátor műhelyébe, ahol szakemberekkel közösen nyitottuk ki a csomagot. Amint gyanítottuk, a dokumentum nagyon rossz állapotban volt, s tekintettel arra, milyen körülmények közül került elő, az első szemrevételezés után rögtön fertőtlenítésre küldtük.

A fertőtlenítés után tudtuk csak megnézni pontosan, hogy milyen állapotban van a leletünk, és mit tudunk belőle egyáltalán megmenteni. Nehéz, ugyanakkor izgalmas feladatnak ígérkezett, hiszen bármit is sikerül ismét olvashatóvá tenni, az nagy előrelépés, megtudhatjuk, hogy akkoriban kik látogatták az emlékcsarnokot. Ami újra olvashatóvá válik, azt több évtizede senki sem láthatta.

A terv: A könyv lapjait szétválasztjuk, utána egyenként megtisztítjuk, először száraz, mechanikus, majd ha a lapok megtartása, valamit a tinta próbavizsgálata lehetővé teszi, nedves tisztítással is megpróbálkozunk, ahol szükséges és lehetséges. Tisztítás után a lapokat állapotuk és olvashatóságuk megőrzése céljából konzerváljuk. Elsősorban azokra a lapokra koncentrálunk, ahol a bejegyzés (dátum, név) kivehető, de a lehető legtöbb lapot igyekszünk megmenteni, konzerválni, későbbi digitalizáláshoz előkészíteni. Sok lap megtartása annyira gyenge, hogy megerősítésre biztosan szükség lesz.

66

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

A MAGYAR NYELV MÚZEUMA

A tisztítás után tudjuk majd pontosan, hogy hány darab lap az, amit meg kell erősíteni, s ezt mi módon tudjuk megoldani.

Az már a legelején egyértelmű volt, hogy könyvként nem tudjuk összerakni a dokumentumot, hiszen pont a kötésoldal semmisült meg.

Elsődleges célunk a lapokon lévő adatok feltárása és megőrzése, laponként való konzerválással.

Munkafolyamat: A lapok szétválasztását megkezdve hamar bebizonyosodott, hogy a könyv kötésoldala véglegesen és menthetetlenül megsemmisült, s a lapok kb. 30–50 %-a is. Ugyanakkor a lapok többségén, az épen maradt részen meglepően jól olvashatók a bejegyzések, így megerősítést nyert, hogy tényleg a második vendégkönyv került a kezünkbe.

A lapok szétválasztása és mechanikus tisztítása során előkerültek a bejegyzések, melyek a megmaradt lapokon meglepően jól olvashatóak a maguk töredékességében is. A bejegyzések között néhány érdekességre is bukkantunk, mint például Kazinczy Ferenc unokájának, Hrabovszky Eufémia irgalmas rendi nővér, rendfőnök bejegyzésére vagy akár egy New Yorkból ide látogató vendég kézjegyére.

A bejegyzések tanulmányozása, feldolgozása megmutatja nekünk, még ha töredékesen is, hogy kik látogattak el Kazinczy Ferenc sírjához a boldog békeidőkben.

A könyv károsodásának fő okaként a nedves környezet miatti gombás fertőzést valószínűsítettük, mely fertőzés a kötésoldalon teljesen elpusztította a dokumentumot (talán az az oldala jobban ki volt téve a nedvességnek).

A szétválasztási munka megkezdésekor feltűnt a megsemmisült törmelékben több kisebb-nagyobb sötét szál, melyeket először nem tudtunk pontosan azonosítani, de később, mikor a lapokat elkülönítettük, azt a megfigyelést tettük, hogy a megsemmisült lapszéleknél lévő tinta mintegy a „levegőben folytatódik”, így arra a következtetésre jutottunk, hogy a tinta anyaga valamiképpen fixálta a papír azon részét, melyet a tinta átitatott, így megóvta a cellulózszálakat a gombák enzimes bontásától.

 Fotó: A Magyar Nyelv Múzeuma

Fotó: A vendégkönyv egy lapjának mikroszkópos vizsgálata, A Magyar Nyelv Múzeuma 

A papír és a tinta analitikai vizsgálata még hátra van. Meghatározzuk a tinta összetételét, a papír tulajdonságait, s utána választ kaphatunk a fenti érdekes jelenség okaira, valamint a további lépéseket is el tudjuk dönteni.

Kurucz Péter 67

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

KAZINCZY FERENC MÚZEUM KLASSZIKUS ÉRTÉKEK MENTÉN SIMULNI BELE A VÁLTOZÓ VILÁGBA Beszélgetés a a MúzeumCafé-díjas Ringer István régész-múzeumigazgatóval Két év múlva a tizedik évfordulója lesz annak a fúziónak, amelyet a hazai muzeo­lógia sokáig csak különös házasságként emlegetett, de mára bebizonyosodott róla, hogy a furcsa döntéseknek is lehetnek jó példázatai. Az északkelet-magyarországi Kazinczy Ferenc Múzeum Petőfi Irodalmi Múzeum alá rendelése a gyűjteményi intézmények 2013-as átszervezése kapcsán történt meg.

A természettudományos és helytörténeti profilú sátoraljaújhelyi gyűjtemény az egyik legtöbb hazai szakmai díjjal bíró, folyamatosan új inspirációkat és innovációkat kereső vidéki filiáléja lett az anya­intézménynek. Talán ez az, amiben a leginkább idomultak egymáshoz, amióta a régész-muzeológus Ringer István vette át 2014-ben a zempléni múzeum vezetését.

A felújításon átesett és a 2013-ban már a Petőfi Irodalmi Múzeum filiáléjaként újranyíló Kazinczy Ferenc Múzeum vártörténeti kiállítását még külsős kurátorként jegyezted Kalla Zsuzsa irodalomtörténésszel közös munkaként. Ma hogyan tekintesz vissza erre főállású PIM-es főosztályvezetőként, a Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatójaként, az újhelyi várfeltárás vezető régészeként?

Emlékszem, amikor Kalla Zsuzsa felhívott 2013–2014 fordulóján, és elmondta a PIM szándékait, valamint azt, hogy irodalomtörténészként egy kiállítást tervez az újhelyi múzeumban egy olyan várról, amelynek a feltárási eredménye még alig több mint néhány szög és apróság, és a legendája gaz­ dagabb, mint a vele kapcsolatos tények, bevallom, nagyon elcsodálkoztam. Ő látott benne fantáziát, én pedig igyekeztem azonosulni a tervekkel. Egy idő után elkezdtem élvezni és hinni benne, meg­győzött a PIM-re nagyon is jellemző innovatív gondolkodás. Így született meg a most látható kiállítás első verziója, ami egyfajta figyelemfelhívás volt szélesebb körben és a lojalitás ébresztője lokálisan.

Nagyon kevés tárgy volt még akkor a várból. Most százszoros mennyiségű ismeretünk van.

Mi történt azóta, és mit tudunk most a várról?

Akkor, 2013-ban annyit tudtunk, hogy a várból maradtak részletek, vannak feltárható falmarad­ványai.

Ma pedig már tudunk nyilatkozni a várral kapcsolatban bizonyos építéstörténeti összefüggésekről és kronológiai kérdésekről. Van egy olyan alaprajzunk, amely már hitelesen mutatja a vár számos részletét; és van több tízezer egyedi tárgyunk, leletanyagunk, amely a helyszínről került elő.

68

PIM REFLEKTOR – BARANGOLÓ / VIDÉKI MÚZEUMOK

KAZINCZY FERENC MÚZEUM

Évtizedekig csupán egy kézzelfogható lelete volt a várnak, egy évszámos kapuív zárókő.

Azon túl semmi. Most pedig, akár az idén megújított várkiállítást, akár a ki nem állított, de már restaurált tárgyakat megnézzük, egy hihetetlenül gazdag, az anyagi kultúrának tényleg minden szegmensét lefedő leletanyag van a birtokunkban. Nagyon komoly hoza­déka a projektnek, hogy a múzeum gyűjteményében egy országos jelentőségű régészeti gyűjtemény körvonalazódik, amiben sok kutatási tartalék van egyetemi szakdolgozatok, tanulmányok, publikáció vonatkozásában a régészszakma számára is. Másfél évtizede erről a várról még a helyiek sem tudtak. Sokan azon is csodálkoztak, hogy egyáltalán Újhelyen miért kezdtünk el várat kutatni. A Várhegy, amely korábban egy kieső, gazos helyszín volt, ma kedvelt célpontja lett a kirándulásoknak.

Kevés vár van, aminek az ásatása ennyire a nagyközönség előtt zajlik, elég a Kazinczy Ferenc Múzeum vlogját követni. A Régész karrierem romokba hever című sorozat finom humorral, de kellő alázattal engedi betekinteni az érdeklődőket a régészeti munkába. Segíthet ez a sorozat abban is, hogy feloldja a vár turisztikai hasznosítása körül zajló vitát?

Az újhelyi vár ügye valahogy mindig pró és kontra elméleteket szült. A 19. században ugyanis azon vitáztak, hol volt a vár.

Az Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez című folyóirat hasábjain éles hangú pengeváltások voltak ebben a kérdésben.

Akkoriban volt, aki a Sátor-hegyre helyezte a várat, és nem a Várhegyre.

Ez a vita eldőlt a 20. század hatvanas éveiben Détshy Mihály kiváló forrásfeltárására alapozva. Aztán a 2000-es évek elején arról vitáztak, miért nem érdemes ezt a várat feltárni, hiszen nagyon sokan szkeptikusak voltak abban, hogy érdemes-e, kell-e, lesz-e forrás arra, hogy egyáltalán a falakat restauráljuk.

Most pedig azon vitázunk 2021-ben, hogy egyébként milyen módon nyúljunk hozzá a feltárt romokhoz. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon pozitív és előremutató vitaevolúció a vár körül.

Bár a kisfilmeket más ötlet hívta életre, talán a hasznosításának módját is sikerül általa árnyalni. A vírus indukálta helyzet erősítette fel bennem a vlog relevanciáját a múzeum életében.

A bezárások után sem hagyhattuk élmények és tájékoztatás nélkül látogatóinkat. Meg akartuk tartani a velük való személyes kommunikációt, amit kiállításainkba látogatva már megszokhattak tőlünk. Ennek az online leképezését kellett megtalálnunk, és ehhez a vlog, blog és közösségi média jó elérést tudott biztosítani nekünk. Fontosnak tartottam, hogy a vlog által mindenki megismerje az eredményeket, és hogy honnan hova jutottunk az ásatási helyszínen. A várfeltárás lényegi ereje – a turisztikai hasznosításon túl – a tudományos és a muzeológiai eredményekben, a társadalmasításban és a helyi identitás erősítésében van.

Szathmáry-Király Ágnes A teljes cikk itt olvasható 

 Fotók: Szoboszlay Marcell (PIM Kazinczy Ferenc Múzeum)

69

 Fotó: Dobóczi Zsolt

70

PIM REFLEKTOR

DIA

LÁZÁR ERVIN // ORBÁN OTTÓ 85 Mindketten 85 évvel ezelőtt, 1936 májusában születtek: Lázár Ervin, Kossuthés József Attila-díjas író és Orbán Ottó költő, író, műfordító. Alapító tagjai voltak a Digitális Irodalmi Akadémiának, de nemcsak pályájuk érintkezett, magánemberként is nagyra becsülték, szerették egymást. Orbán Ottó Csalmatok című írásában humorral, iróniával avat be e barátság milyenségébe: „Izzasztó nyári este van, hogy mást ne mondjak, a házfalak úgy fújják ki magukból a meleget, mintha Budapest egyetlen hatalmas, forró kőből épült hajszárító volna, így aztán a mérsékelt éghajlat nagyobb dicsőségére önnön verítékünkben úszva fuldoklunk, miközben parkolóhelyet keresünk a Lónyay utcában.

Rozsdás marhasültre vagyunk hivatalosak a Lázár Ervinékhez. Lázár Ervin, prózaíró és meseköltő a rozsdás marhasült készítését még az édesanyjától tanulta, hogy az édesanyja kitől, s hogy a rozsdás nevezet kitől származik, titok, a múlt sűrű homálya rejti.

71

DIA

Mindazonáltal, ínyesmester, te azzal egyet se gondolj, hanem csak végy jó sok vereshagymát, szeld föl azt, majd lábasban, lassú tűzön rogyaszd meg, s mikor már a lábasnak aljáról üveges tekintettel néz vissza rád, mint John Osborne drámájának haragvó hőse, Jimmy Porter, kapard félre mind, ami maradt belőle, helyére tedd a kellő időben borssal bőven meghintett húst, de nehogy ám túl vékonyra vagdald azt, az istenért, hanem jókora szeleteket, majd fedd őket a félrekotort hagymával bé, pirítsad lassú tűzön még s még tovább, s meglátod, az hagyma szinte egészen borsos lévé leszen, a hús pedig fölségesen omlós, királoknak étke, csúszik rá a veresbor, de hogy még, seggin csúszik utána az is, aki issza.

Bármilyen hihetetlenül hangzik is, vannak olyan barátságok is az irodalmi életben, melyek nem a HBMH (Határon Belüli Magyarok Hivatala) stratégiai előírásai szerint köttetnek. A mai magyar irodalom, mint ez köztudomású, tágas, zöld mező, melyet egy mély árok választ ketté, s az árok két partjáról harci díszbe öltözött, festett arcú indiánok lődözik egymásra mérgezett nyilaikat. Az ember szava elakad a fölháborodástól, azt hallva, hogy ilyen körülmények között is akadnak némelyek, akik nem átallnak átszeretni az árkon, és vacsorára meg mire hívogatják egymást. Mi lesz így belőlünk?

Mi lesz így az országból? És ne áltassuk magunkat azzal, hogy egy fecske nem csinál nyarat.

Csöng a telefon, Ervin fölveszi, széles mosoly ül ki az arcára.

– Ez szép! Itt ül nálam a legjobb élő magyar költő, és közben egy másik kiváló magyar költő telefonál.

– A legjobb élő magyar költő én vagyok – mondja a telefonáló –, el nem tudom képzelni, hogy ki ül ott nálad?

– Ágh István, Orbán Ottó, örülök, hogy az urakat bemutathatom egymásnak – hajol meg Ervin fülén a kagylóval.

– Ja, az Ottó – kuncog bele a telefonba Ágh István, a legjobb élő magyar költő –, ölelem…

Most már jöhet a rozsdás marhasült.

Mely nyelv merne versenyezni véle? Még egy füstölt marhanyelv sem, nemhogy a költőé! Így aztán, minthogy irodalmi tájékozottságunk üdvösen sokoldalú, nem beszélünk, eszünk, eszünk, Ervin meg szorgosan töltögeti a vörösbort. Addig, addig, amíg erdő sűrűjében egy hídra nem lel, és a hídról lenézve a dolgok mélyére nem lát. Ekkor sötéten maga elé meredve csak ennyit mond: – Pa-cu-ha!

Ez rendes körülmények között egy kevesek által használt tájszó (jelentése: lompos, rendetlen öltözetű), e percben azonban jóval több annál, egy lezáratlan lovagias ügy, általánosabban a feddhetetlen viselkedés (japánul: busido) kulcsszava. A Nagy László-emlékérem című versemben azt írom: »Az idő tájt láttam valahol Lázár Ervint, egy nagydarab, pacuha, bajszos törököt kapatosan randalírozni.« Aki nem ismeri az írói lelkületet, soha ki nem találná, hogy mit vett zokon Ervin ebből a mondatból. Nem a törököt, nem a randalírozást, nem a kapatosságot – a pacuhát!

Ehhez persze tudni kell, hogy Ervinnek van egy nagy utazókoffere telis, de tele ritkán használt, jó hangzású magyar varázsszavakkal, olyanokkal, mint derce, ösztövér, petrence, sifonér, padmaly meg hasonlók. És amikor mindenki elmegy hazulról, Ervin előveszi a koffert, kinyitja, és elkezd 72

PIM REFLEKTOR

PIM REFLEKTOR

DIA

varázsolni: – A petrence nevében idézlek, Bruckner Szigfrid! – És máris megjelenik neki Bruckner Szigfrid, az oroszlán.

Mint józan életvitelű, kofferből varázsoló cirkuszigazgató Ervin jól tudja azt, hogy az ember egy-két pohárka (meg még egy-két pohárka) bor elfogyasztása után könnyen összetalálkozhat egy kerítéskaróval, ebben nincs semmi rendkívüli, mondhatnánk, ez az élet elfogadható mértékű kockázata. De az már csak mégis fölháborító, hogy az embert a saját varázsszavainak egyikével kólintsák főbe! Ez, bárki beláthatja, vért kíván, de legalábbis még egy pohár vörösbort.

V. Zs. írónő, civilben Ervin felesége és gyermekeinek anyja nagy életbölcsességről téve tanúságot megállapítja, hogy Ervin a filozófiai megközelítésről áttért az érzelmire, és ilyenkor a legjobb mindent ráhagyni.

De semmi vész, Ervin ma este a meglepetések embere. Nála hűvösebben egy személyi számítógép sem összegezhet: – A vers különben szép, főképp az a sora, hogy »mintha szellemek ültek volna ki egy teraszra«…

– Azt a Mándy is dicsérte – mondom nagy álnokul, remélve, hogy így végképp utat téveszt az erdő sűrűjében.

(Műsorvezető: Kérem a versenyzőket, hogy jól figyeljenek, villámkérdés következik. Ki szerezte és honnan a Cantata profana zenéjét? A hölgy adta a helyes választ: Bartók Béla, és a fejéből.)

– …de a pacuháért – fejezi be Ervin szilárdan, mint egy (nagy néha azért meg-megingó) hegy – még számolunk!” […] https://reader.dia.hu/document/Orban_Otto-Boreasz_sorenye-1054/Orban_ Otto-Boreasz_sorenye-orban01120

Az előbbi történetben is feltűnő pályatárs, Ágh István, felelevenítve megismerkedésüket, így emlékezik Orbán Ottóra: „1956 szeptemberében találkoztunk, két évvel idősebb csoporttársam a magyar–könyvtár szak első évfolyamán. Otthonos a bölcsészkaron, hiszen már vendéghallgatóként próbált egyetemi polgár lenni. Szemének az a törtfényű riadalma, mikor mintha külön működtek volna nevetőizmai, külön a kisimult és gyűrődött, a kissé húsos és kerek arc a gondolkodástól, máig megmaradt orbános jellegzetességnek. A bocsánatkérő cinizmus, ironikus, de félszeg mosoly, ki tudta akkor közülünk, milyen életmúltat fedez, s hogy már kész költő ül közöttünk a számára kevésbé újdonságos tananyag uni­formizált unalmától álarcosan. »Én voltaképpen nem az egyetemre szerettem volna bekerülni, hanem a társadalomba.« Csalódott, ha az idegklinika után nem jött vissza, s a Belvárosi Kávéház agórájában rászabott társaságra lelt.” https://reader.dia.hu/document/Agh_Istvan-Ahogy_a_vers_mibennunk-42/ Agh_Istvan-Ahogy_a_vers_mibennunk-agh00467

73

DIA

PIM REFLEKTOR

Szintén Ágh vallja a költőtársról: „Neki a vers életmentő, sors indulástól kezdve, de túl e magánügyön az emberiség megmentésére való törekvés is. Sőt bizonyosság!” https://reader.dia.hu/document/Agh_Istvan-Ahogy_a_vers_mibennunk-42/ Agh_Istvan-Ahogy_a_vers_mibennunk-agh00468

Költeményeiből válogatva álljon alább három kedvhozó Orbán Ottó verseinek olvasásához: Orbán Ottó: Önarckép nádszékben Június minden ablaka tárva, kisüt az utakra árvasága.

Cement és szénpor heged a számon, gyümölcs vagyok a göcsörtös világon. https://reader.dia.hu/document/Orban_Otto-Bucsu_Betlehemtol-59/Orban_Otto-Bucsu_Betlehemtol-orban00360

Orbán Ottó: A múzsa csókja A ritka kegyelmi pillanatban, Amikor az alvó agyban egy retesz bekattan, Vagy épp hogy kinyílik egy ajtó, s némi fény Dereng föl az idegdúcok tövén, Még nem fölismerés, csak ködszitáláshoz hasonló sejtelem, De máris csalogat és csábít és játszik velem, Még nem kerek mondat, még csak nem is értelmes szó, Kimondható, leírható, fölfogható, De él bennem egy indián nyomolvasó, S követni kezdem a rejtélyes vad nyomát Árkon, bokron, bozóton át, Kockáztatva azt, hogy egy fatörzs mögül Kilép egy medve és megöl, Vagy az eget bámulva, ahol egy sas köröz fenn, A nyakam szegem egy sáros gödörben; És lidércnyomásba fordul az álom, Mert megvan, itt van, és mégsem találom.

A fogam vacog, az ajkam remeg, Hajnali fél ötkor fölébredek – https://reader.dia.hu/document/ Egy verssor libeg a nyelvemen, Orban_Otto-Az_ejnek_remjaro_ Amit ki tudja, ki sugallt nekem, szaka-245/Orban_Otto-Az_ejÉs amin ronthatok, javíthatok, nek_remjaro_szaka-orban01234 Amíg élek s meg nem halok.

74

PIM REFLEKTOR

DIA

Orbán Ottó: Hatvanadik évére Alkonyodik, sokasodnak az árnyak…

Az alvilág kapuján kiömölnek a holtak, s pár korty habzó vért kunyerálnak: denevérsivítás karcolja a holdat.

Voltak valaha az élet, az édes, a kezdet méze, a téboly, az ostrom, a tigris test, a gyönyörre éhes – a bujaság klastroma most rom…

Voltak a szűz meg a kurva, a nők, kemény farú, őzgida lányok, és lusta, középkorú kéjkeresők – ma mind némák s haloványak…

Sötét a jövő. Az ember ad és vesz, nem adja meg magát, hacsak el nem…

Nem értettem az üzleteléshez, és nem volt mit magasba emelnem, sem eszme, sem eszmény, sem hadijelvény; csak a vers, ez az átkozott zenegép zúgott a fülembe a némák nyelvén, egy pendítetlen húr hírnökeképp… Így lettem én a rönk meg a szél, röghöz kötött világcsavargó; én ejtem a szót, de valaki más beszél, Mária siralma s a körúti argó…

Szellemhang, mely kedves a szájnak, a fülnek, a madárdallal teli ég, a harangok, az ünnep; hó, de alatta a hóba takart kert – hogy a semmibe nyomtalanul ne merüljek, te temess szavaidba, magyar nyelv!

https://reader.dia.hu/document/Orban_Otto-Hallod_e_te_sotet_arnyek-2635/Orban_Otto-Hallod-e_te_sotet_arnyek-00020 75

Fotó: Gál Csaba (PIM)

PIM REFLEKTOR

76

PIM REFLEKTOR

DIA

LÁZÁR ERVIN megidézéséhez szintén Ágh István méltató szavait hívjuk segítségül: […] „az Eötvös-kollégiumból a Ménesi úton lefelé ő az a tűnődő járású alak, aki most éppen a Lónyay utcán emelkedik a járókelők fölé, sapkája ráfeledkezik, megáll és néz valamit, talán csoda történik ott valahol, amit rajta kívül nem láthat senki. Aztán elindul, ráérősen gondolkodik, szomorúnak tetszik, mintha nem férne bele a világba, pedig csak ír magában. Nem szabadna megszólítani, mégis megörül bárkinek. Így írja tele évtizedek óta a levegőt, s mert senki se látta tollal vagy géppel írni, még azt is elhisszük, egyenest innen küldi a nyomdába minden művét, hogy boldog-boldogtalant megajándékozhasson szeretetével.

Mert olyan az ő életműve, ahogy a szeretet, a tisztesség keresi alakját, ahogy különböző formákban megjelenik. Egy összefüggő nagy költemény, Négyszögletű Kerek Erdő akkor is, ha nem a meséiben, hanem egy hosszú asztalnál, lakásban vagy az utcán találkozunk.

Bárhol jár, ül vagy ácsorog, magához vonzza a környezetét, pedig csak annyit tesz érte, hogy ott van. Poharát gyorsan fölhajtja, esetleg hosszan ülepíti maga előtt a kezében.

Otthonra lelünk megnyugtató közelében, akik csak a hiány szomorúságától vagyunk hasonlók, amitől az a képzeletbeli erdő valóságosan megmenthet, mint az odagyülekezett emberérzelmű, -jellemű növényeket és állatokat. Körülüljük az asztalt, mert azt hisszük, mi leszünk abból a milliónyi ötből az egyik, aki a bajból megmenekül.” […] „Akik ismerik, megszokhatták a szelíd fényt tekintetében, ahogy közeledtével, kézfogása és az üdvözlő szavak elhangzása közben sugárzik. Még az ismeretlen is azt hiszi akkor, nem most látja először, azonnal bizalmasának érzi magát, otthonos a beszélgetésben, közösek emlékeik is. Bárhol jár, ül vagy ácsorog, magához vonzza a környezetét, pedig csak annyit tesz érte, hogy ott van. Annyira jól érezzük magunkat vele, hogy szinte megsértődünk, ha szomorúnak látjuk. Mi bántja annyira, hogy meg se szólal? Csak megy az utcán, megáll, és újra indul, és azt hisszük, hazafelé, pedig már tudnunk illene, nagy repülésbe kezd oda, ami csupán szívében van, azon túl árva puszta, s átkozott keskeny út, mely nem vezet már senkit kifelé sem. Talán a régi Nagyszederfa is azért áll ott a széles láthatárban, hogy mindent elözönlő erdő legyen belőle, s jön, jön a vaddisznókkal.

Menekülj! – kiáltja most már neki is, aki valaha a város pusztulásával fenyegetett.

Menekülne a gyerekkori házba, s mintha álmából riadna föl, amikor semmit sem talál a helyén. Nagyon távoli homályos csillagnak látszik a puszta, s nézi, nézi, amíg föl nem ragyog a család, a rokonság, a kovácsműhely, az ököristálló, a lovak és lószerszámok, a bolond gróf, a tűznyelő, a szétvághatatlan mestergerenda, a ballangkóró, az egész elveszített világ.”

https://reader.dia.hu/document/Agh_Istvan-Szavak_honvagya-16506/ Agh_Istvan-Szavak_honvagya-01290 77

DIA

PIM REFLEKTOR

Lázár Ervin írásaiból az örökbecsű A Négyszögletű Kerek Erdő egy részletét választottuk: „– Ugye nekem van születésnapom? – rukkolt elő a nagy kérdéssel Vacskamati.

Mikkamakka ábrázata azt mondta: de még mennyire.

– Tudtam, tudtam! – örült Vacskamati. – Hát mégis igaz.

– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.

– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?

– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.

– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?

– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.

– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.

Mikkamakka vakarta a feje búbját.

– Ajaj! – mondta.

– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.

– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.

Vacskamati nem tágított.

– Mikor?

– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.

Vacskamati felvidult.

– Kedden?

Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.

– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.

– Azt már nem. Milyen kedd van ma?

– Április tizenötödike, kedd.

– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötö­dikén születtél.

– Nem lehetne inkább kedd?

– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.

– Hogy minden kedden születésnapom legyen.

– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.” https://reader.dia.hu/document/Lazar_Ervin-A_Negyszogletu_Kerek_ Erdo-574/szerzoseg

„Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.” Május 5-én Lázár Ervinére, május 20-án Orbán Ottóéra emlékezünk. Akár úgy is, hogy olvasunk tőlük valamit.

Az idézett szövegek teljes egészében elérhetőek, a szerzők életművével egyetemben, a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán. Ajánljuk őket szeretettel, kellemes, tartalmas kikapcsolódást kívánva! https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/orban-otto https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/lazar-ervin https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/agh-istvan Szlabóczky Mercédesz 78

SZÉPIRODALOM // A Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíj keretében fiatal írók, irodalmárok részesülhetnek támogatásban. Az ösztöndíj célja, hogy tehetséges fiataloknak segítséget nyújtson a pályakezdéshez, kedvező feltételeket teremtve a magas színvonalú alkotótevékenységhez.

Az idei évben bemutatjuk, kik kaptak a 2020-as évben ösztöndíjat, minden lapszámban két-két Móricz ösztöndíjas műhelyéből hozunk szépirodalmi műveket.

MARCSÁK GERGELY

SZÉPIRODALOM

Marcsák Gergely Bródy

Egy rekvirált polgári lakásban éjfélt kongat az ódon falióra, s a reflektorral átszúrt szívű estén sűrű hó hull az ájult Galagóra.

S a fohász végi szomorú sóhajra távolról kopogó fűtéscső felel, a hóhérrevolvert már tarkóján érző Fencziket hívja ijedt morzejel.

A sötét házak nyurga őrszemek, körükben tartják a kósza álmokat.

A börtöncellák betonsűrű csöndje a csupasz padlón békésen játszogat,

Végül megremegnek az ablakrácsok.

Három lövés, majd idegtépő szünet, és egymás után dől el mind a három csontkeretre húzott emberfeszület.

de átszalad a nyirkos, szürke falon, mert a folyosón egy smasszer közeleg, és Bródy üres tömlöcében áll meg, hol a priccs még az ő testétől meleg.

Demkó testét is ládába tuszkolják, helyezik ponyvás teherautóra, s mire rájuk hull a Kapos utca földje, újra kongat az ódon falióra.

Isten lenéz a mindent látó cirklin, a rab miniszterelnök után kutat.

Meztelen foglyokat lát a pincében, véres csempepadló hűti talpukat.

A jeltelen sír csöndes üzenetét ma is hordozzák havat söprő szelek: gondoljatok ránk, s ne bocsássatok meg, mert pontosan tudták, mit cselekszenek.

A hideg égbolt kemény zárkaajtó, halálraítéltnek egyetlen kijárat.

Nincs védőbeszéd, csak esengő ima.

Az nyitja fel a földöntúli zárat.

Megjelent: Országút, II. évf. 6. szám Marcsák Gergely (1990, Kincseshomok) költő, verséneklő. Az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke. Eddig megjelent könyvei: Fekete-Tisza (versek, 2019), Pottó-panzió (gyerekvers, 2019), Súlyos hagyomány (előadások, cikkek, recenziók, 2020).

Elismerések: Együtt Nívódíj (2017), Gérecz Attila-díj (2019), a Magyar PEN Club Khelidón-díja (2019), a Magyar Művészeti Akadémia Könyv Nívódíja (2019), Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíj (2020).

80

SZÉPIRODALOM

KOPRIVA NIKOLETT

Kopriva Nikolett A mocsár

A mocsár zöldre festette a hóvirágokat, nem baj, megszokjuk ezt is, ahogy a károgó varjakat, akik végleg a kertben telepedtek le. Ülök egy padon, végtagjaimból parlagfű nő, kérdezősködő emberek jönnek, bűneik izzanak a táskák alján, rossz válaszokat adok.

Gyermekeim kitelelnek a mocsár körül, békák tetemei gyűlnek körülöttünk.

1996-ban születtem Kisvárdán, és a kárpátaljai Munkácson nevelkedtem. 2013 és 2016 között a Debreceni Egyetem szabad bölcsészet szakának alapszakos hallgatója voltam, 2019-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen vettem át esztétika mesterszakos diplomám. 2019-ben Irodalmi Jelen Debüt-díjban, 2020-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesültem. 2020-ban megjelent első verseskönyvem Amire csak a fák emlékeznek címen. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója vagyok, mesterem Végh Attila.

81

Petőfi Irodalmi Múzeum

Mesemúzeum

1053 Budapest, Károlyi utca 16.

Tel.: +36 1 317 3611 www.pim.hu muzeuminf@pim.hu

1013 Budapest, Döbrentei utca 15.

Tel: +36 1 202 4020 www.mesemuzeum.hu mesemuzeum@pim.hu

Nyitva: keddtől vasárnapig 10–18 óráig

Nyitva: egyéni látogatóknak csütörtök, szombat 10–17 óráig, vasárnap 10–13 óráig

Ady Emlékmúzeum

csoportoknak előzetes bejelentkezéssel: hétfő, kedd, szerda és péntek 9–16 óráig

1053 Budapest, Veres Pálné u. 4-6.

Tel.: +36 1 337 8563 Nyitva: szerdától vasárnapig 10-17 óráig csoportoknak előzetes bejelentkezéssel: hétköznapokon 10–18 óráig

Jókai Emlékszoba 1121 Budapest, Költő u. 21.

Nyitva: Október 31-ig. szerdától vasárnapig 10–18 óráig

Kassák Múzeum 1033 Budapest, Fő tér 1.

Tel.: +36 1 368 7021 www.kassakmuzeum.hu kassakmuzeum@pim.hu Nyitva: szerdától vasárnapig 10–17 óráig

Emberi Erőforrások Minisztériuma

82

Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely 1013 Budapest, Döbrentei utca 9.

Tel.: +36 1 202 4020 email: tortenetalkoto@pim.hu Nyitva: egyéni látogatóknak előzetes bejelentkezéssel csütörtök, péntek 15-18 óráig szombat, vasárnap 10-16 óráig csoportoknak előzetes bejelentkezéssel hétfőtől péntekig 9-14 óráig Regisztrálni a látogatás előtti napon legkésőbb 12 óráig szükséges!

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 1013 Budapest, Krisztina krt. 57.

Tel.: +36 1 375 1184 www.oszmi.hu

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.

A PIM ÉS TAGINTÉZMÉNYEI Bajor Gizi Színészmúzeum 1124 Budapest, Stromfeld Aurél u. 16.

Tel.: +36 1 225 3161 bgm@oszmi.hu Nyitva: szerdától vasárnapig 14–18 óráig

Kazinczy Ferenc Múzeum 3980 Sátoraljaújhely, Dózsa György u. 11.

Tel: +36 47 322 351 www.kazinczymuzeum.hu info@kazinczymuzeum.hu Nyitva: keddtől vasárnapig 9–17 óráig

A Magyar Nyelv Múzeuma 3988 Sátoraljaújhely–Széphalom, Kazinczy utca 275.

Tel.: +36 47 521 236 www.nyelvmuzeum.net info@nyelvmuzeum.hu Nyitva: keddtől vasárnapig 9-17 óráig

MEGJELENT VENDÉGSÉGBEN BAJOR GIZINÉL

A Petőfi Irodalmi Múzeum tagintézménye

www.oszmi.hu

4

É

Forgách utca

Pacsirtamező u .

6

y cz zin Ka

D

Árpád híd

MA RG ITS ZIG ET

ca ut

37

ÁRP ÁD HÍD

ú ár

Hat

t

a utc czi ó k Rá

SÁTORALJAÚJHELY yi

Széll Kálmán tér u.

út yi

7

a út yalj

1

Heg

Fővám tér

D HÍ

Szent Gellért tér

G SÁ AD AB SZ

BUDAPEST

2

D HÍ

út

Blaha Lujza tér

T

Ja ge l ló

Vörösmarty tér

E ÉB ZS ER

Né m

9

. út u

Alag

Deák Ferenc tér

p

ölg etv

n rk

8

t kr et

gyi u.

CHÍD LÁN

Istenh e

Tünd é r u.

éb zs Er

Kossuth Lajos tér

Batthyány tér Bor Friedrich

3

Nyugati Pályaudvar

József körú t

Ist en he g

HÍD

An dr ás sy

MA RG IT

út

5

Corvin Negyed

1

Petőfi Irodalmi Múzeum

6

A Magyar Nyelv Múzeuma

2

Ady Emlékmúzeum

7

Mesemúzeum

3

Jókai Emlékszoba

8

4

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Kassák Múzeum

5

Kazinczy Ferenc Múzeum

9

Bajor Gizi Színészmúzeum