szakdolgozat Farkas Milรกn 2012
Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézet
Témavezető / habil. Orosz István dla Konzulens / Cakó Ferenc Készítette / Farkas Milán Sopron / 2012
Tartalomjegyzék
01
007 008
Előszó Örkény/100
010 011
Örkény István A groteszk látásmód Örkény műveiben A fordított látás és további tények
05
032 032
A társasjátékok Tengertánc
012
02
014 015 016 016
A logo tervezése A kész logo Fő színek Kiegészítő színek
06
038 038 039 040
„Egyperces” animáció Arról, hogy mi a groteszk Az animáció készítése A kész animáció
03
018 018 023
A novelláskötet A kötet tervezése A kész kötet
07
044 044
Egyéb elemek Plakát
04
026 026 028 029
Az illusztrációk A technika megtalálása Az illusztrációk tervezése A kész illusztrációk
046 047 047 047 047 048 049
Összegzés Eszközök és szoftverek Inspirációs anyagok Forrásanyagok Felhasznált irodalom Köszönetnyilvánítás Nyilatkozat
/ 005
Farkas Milรกn / szakdolgozat 2012
/ 006
előszó Egyetemi tanulmányaim során számos grafikai feladatot kaptam és végeztem el – a három-plusz-két év feladatainak változatossága is mutatja a tervezőgrafikus feladatkörének bővülését. Grafikai arculatok, reklámok, rajzfilmek, főcímek, hírlapok, magazinok, valamint manapság nem szabad kihagynunk a sorból a webdesign, sőt, az okostelefonok és táblagépek vizuális megoldásait sem. Mintha egy új barokk-kor köszöntött volna ránk – a képi ábrázolás terjed, fejlődik, átalakul, miközben az írásbeliség lassan, de fokozottan háttérbe szorul. Mindez a szemem előtt zajlott le; az egyetemi éveim alatt, 2007-től 2012-ig. Ehhez alkalmazkodva nekem is számos grafikai problémára kellett választ adnom. Szeretem a kihívásokat, ha olyan feladat áll előttem, mely talán nem is annyira testhezálló a megszokott tervezési területeimhez képest, ám meg kell oldani, a lehető legjobb minőségben, akkor is, ha első próbálkozásra nem találom meg a megfelelő irányt. Így volt a mesterdiplomámmal is. 2012 Örkény István születésének 100. évfordulója. Elsősorban az évforduló volt az ok, amiért ezt a témát választottam. Örkényt és korát ismertem ugyan, de nem a feladathoz szükséges mélységében; ezért volt egyszerre nehéz és izgalmas is a feladat – meg kellett ismernem, fel kellett fedeznem, együtt kellett sírnom és nevetnem vele, majd egy több mint fél éves „közös út” végén be kellett mutatnom őt, illetve kiválasztott műveit a diplomamunkám keretében.
/ 007
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
örkény/100 Örkény István születésének 100. évfordulóját kívánom megünnepelni egy hozzá méltó promóciós csomaggal, mely felhasználható az évforduló ünneplésére, irodalmi pályázatok díjazására, vagy akár oktatási segédanyagként is. A mestermunka része az egységes grafikai megjelenés logotípiával, egységes szín- és látványvilággal, illetve a látványvilágba illeszkedő illusztrált novelláskötet, Örkény válogatott groteszk műveivel. Tartalmaz továbbá a mestermunka egy „egyperces” animációt Örkény egyik novellája alapján; egy társasjátékot, illetve egy beltéri plakátot. A témaválasztás kapcsán fontos még megemlíteni, hogy 2009-ben volt egy hasonló tervezési feladatom, mikor Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az orr című művével foglalkoztam, illusztráltam, illetve készítettem az írás alapján egy társasjátékot, valamint egy animációs mozgóképet is. Ezt az előképet akartam továbbfejleszteni Örkény esetében is. A papírkivágásos technika, a gyors, nyers képkezelés , a tömör, koncentrált grafikai fogalmazás volt az, aminek révén azt a feladatot sikeresen oldottam meg; továbbá felismertem, hogy valójában ezekkel a technikákkal foglalkoztam szinte végig az öt év során (illetve már sokkal régebben is).
/ Az Orr papírfigurái / http://gogol.uw.hu/
/ 008
01
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
örkény istván 1912.04.05 – 1979.06.24. „Amikor megszülettem, olyan feltűnően szép voltam, hogy a főorvos karjára vett, és szobáról szobára végigmutogatott a klinikán. Azt mondják, még mosolyogtam is, amitől a többi mamák irigyen felsóhajtottak. Ez röviddel az első világháború kitörése előtt történt, 1912-ben, s azt hiszem, ez volt egyetlen teljes értékű sikerem. Ettől kezdve életem folytonos dekadencia. Nemcsak szépségemből vesztettem, fogaimból s hajamból hullattam el, hanem a külvilággal szemben is egyre inkább alulmaradtam. Se akaratomnak nem tudtam érvényt szerezni, se tehetségemet kihasználni. Hiába tudtam, hogy író akarok lenni, apám patikus volt, s ahhoz ragaszkodott, hogy én is az legyek. S még ez se volt neki elég! Arra vágyott, hogy több legyek nála, s amikor patikus lettem, még egyszer egyetemre küldött, hogy vegyészmérnök is legyek. Újra várhattam négy és fél évig, amíg szívvel-lélekkel az írásnak szentelhettem magam. De meddig? Alig vettem néhány mély lélegzetet, amikor kitört a háború. Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak, s engem kivittek a frontra, ahol hamarosan megverték a mi hadseregünket, engem pedig elfogtak az oroszok. A fogságban megint eltöltöttem négy és fél évet, de hazatérve újabb viszontagságok vártak, melyek nem könnyítették meg az én írói pályámat. Már ebből is mindenki láthatja, hogy amit ilyenformán a világra sikerült hoznom – néhány kisebb-nagyobb regényt, öt-hat novelláskötetet, két színdarabot –, úgyszólván titokban írtam, néhány szabad órámban, melyeket sikerült ellopnom a történelemtől. Talán ez az oka, hogy mindig szűkszavúságra törekedtem, rövidségre, pontosságra, a lényeget keresve, sokszor kapkodva, minden csöngetéstől összerezzenve, mert sem a postától, sem más érkezőtől nem sok jót várhattam. Ez a magyarázata annak is, hogy újszülöttként talán elértem a tökéletességet, de aztán csak koptam, csúsztam, bukdácsoltam, és bár egyre jobban kitanultam a mesterségemet, önmagamat, a bennem rejlő beteljesülést mindig elérhetetlennek éreztem.” / Örkény István: Egyperces életrajz (1968) - In: Visszanézve, Budapest, Szépirodalmi 1985; ÚJABB, BŐVÍTETT KIADÁS: Egyperces levelek, Budapest, Palatinus, 2004, 5. o.
Örkény jómódú zsidó polgárcsaládban született 1912. április 5-én. Édesanyja Pető Margit, édesapja Örkény Hugó. 1930-ban a Piarista Gimnáziumban érettségizett. A Műegyetem vegyészmérnöki karára iratkozott be, de 1932-ben átiratkozott gyógyszerész szakra, ahol 1934-ben diplomázott le. 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. Londoni és párizsi alkalmi munkák után 1940-ben tért vissza Budapestre és a Műegyetemre, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett 1941-ben. A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, hadifogság után 1946-ban tért haza. Előbb 1949-től az Ifjúsági Színház, majd 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (a mai Egis Gyógyszergyár) dolgozott, mint vegyészmérnök. Első felesége Gönczi Flóra volt, házasságuk 1937-től 1941-ig tartott. Második felesége 1947-1959 között F. Nagy Angéla, harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja volt, akivel 1965-ben kötött házasságot. József Attila-díjjat kapott 1955-ben és 1967-ben is, majd 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott. 1979-ben végzetesen megbetegedett, de még a halálos ágyán is dolgozott. Halála óta felesége gondozza hagyatékát és életművét. Szívelégtelenségben hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
/ 010
a groteszk látásmód örkény műveiben A groteszk látásmód a magyar irodalomban Örkény István művei révén nyert teljes polgárjogot. A groteszkben a félelmetes, a fenséges és a torz elemek a vicces, vagy akár bájos vonásokkal keverednek bizarr módon, így egyszerre hatnak komikusan és borzongatóan. A groteszk a komikum körébe tartozó fogalom, csak míg a komikus művekben valahogy feloldódik a humorforrást okozó képzavar, addig a groteszkben végig feloldatlan marad, s olykor hatalmas jelentőséget kap. Egy groteszk mű diszharmonikus, a józan ész szabályaival ellenkező világot mutat be, így a groteszket főleg a válságos korok alkotói érzik magukénak. A világ ellentmondásait jelenítik meg, így világszemléletet is jelent a groteszk. Egy gondolatilag és képileg is fordított, a valódival ellentétes világot jelenít meg. Egy művet groteszkké a felhasznált elemek társítása, egymással alkotott viszonya tesz. Egy groteszk világban a reális és irreális elemek egymásba folynak. Az irodalmon belül gyakran él vele a dráma és az epika, a lírában viszont nagyon ritka. A groteszk a színjátékok történetében is fontos szerepet játszott: az ókori görög szatírjátékoktól kezdve a középkori vásári komédiákon át a romantikus és végül az abszurd drámában egyaránt jelentős eszköze az ábrázolásnak. A groteszk főként novellákban vált uralkodó stílussá. Az egyperces novella Örkény István által teremtett kisepikai műfaj, amely sűrítéssel, tömörítéssel igyekszik kifejezni az író gondolatait. Örkény ezekben találta meg az írói alkatának legmegfelelőbb formát. Előzményei között Kafka és Karinthy éppúgy megtalálható, mint a városi folklór, a pesti vicc. Írásaiban az ellentétes, olykor értelmetlen dolgok együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi írásmódot és világszemléletet. Az egypercesek Örkény szerint nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Az írások rövidsége megköveteli a rendkívüli tömörítést, így az olvasói aktivitás elengedhetetlen. Pontosan ez a rövidség és a felhasznált elemek azok, ami miatt több jelentés is felmerülhet, az adott olvasó értelmezése szerint. Örkény István egy Használati utasítást is írt egyperceseihez:
Használati utasítás A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek!
/ 011
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
a fordított látás és további tények George M. Stratton, illetve a massachusettsi Richard Held kísérletezett a képet megfordító szemüveggel. Azt vizsgálták, hogyan és mennyi idő alatt képes alkalmazkodni az agy a felfordított világhoz. A csecsemők nem azért látnak fejjel lefelé, mert a látásuk különbözik a felnőttekétől, hanem mert az agyuk még nem tanulta meg visszafordítani a képet. Az emberi szem ugyanis optikai tulajdonságai révén egész életünkben fordított képet készít a környezetről, melyet aztán agyunk fordít egyenes állásúvá. Ha a fordító-szemüveget hozzávetőlegesen egy hónapig viseljük, akkor az agy megtanulja, hogy „már nem kell megfordítania a képet”, így a szemüveggel már normálisan kezdünk látni, miközben nélküle ismét csak fejjel lefelé. Az ehhez szükséges viselési idő egyénenként változó lehet. A szem színét a szivárványhártya (írisz) határozza meg. Ha kék szemű vagy, az íriszed pigmenttartalma alacsony, ha barna, akkor igen magas. Hogy szemgolyód ne sérüljön, alsó és felső szemhéj veszi körül. A szemhéjak záródása, azaz a pislogás, teljesen reflexszerű. A szemgolyó, amint a nevéből is kitűnik, nagyjából gömb alakú. Sugara átlagosan 12 milliméter, súlya 7,5 gramm. Szerkezete rugalmas, így igazodik a hét különböző csont által határolt szemüreg alakjához. Két szemgolyónk nagysága testünk körülbelül 1,5 százalékának felel meg, ám a tájékozódásban 80 százalékos szerepet töltenek be. Az alvás bizonyos fázisában a szemgolyó gyors ide-oda rebbenő mozgást végez. Az alvás közben tapasztalható agyi funkciók ilyenkor a leggyorsabbak, az izmok pedig teljesen ellazulnak. Ezt az alvási szakaszt REM-nek (rapid eye movement), vagy paradox alvásnak nevezik. Ilyenkor az alvás nagyon mély, az agy pedig nagyon aktív. Az anoftalmia egy ritka ritka genetikai betegség, amely miatt az újszülött szemgolyó, illetve szemgolyók nélkül jön a világra. Ultrahangos vizsgálattal a probléma már a terhesség 18. hetétől kimutatható. Ma már létezik szemgolyó-tetoválás: a szemfehérje kötőhártyája alá juttatják be a festékanyagot, amely aztán szép lassan szétterül. 2007-ben készült az első ilyen tetoválás, a tetováltak egyelőre nem számoltak be mellékhatásokról vagy arról, hogy a festék bármiben megváltoztatta volna a látásukat. / Forrás: http://www.otvenentul.hu
/ 012
02
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
a logo tervezése Bár a diplomamunkát nem a logotípia megtervezésével kezdtem, de szakdolgozatomban ezt a folyamatot szeretném bemutatni először. Szisztematikus gyűjtőmunkát nem végeztem; „inspirálódtam” ugyan, illetve előképként felidéztem az Orrhoz készült címfeliratomat. Valahogy próbáltam a Gogolnál kitaposott ösvényt követni, ami az elején jó ötletnek tűnt, de aztán kiderült, hogy ezzel csak korlátoztam önmagam. / Az Orr címfeliratai / http://gogol.uw.hu/
A kezdeti tervekkel az Orrnál alkalmazott betűjátékokat igyekeztem visszahozni, de többszöri próbálkozás után sem voltam elégedett az eredménnyel. A színeknél az illusztrációhoz készített tervekről vettem a skálát, de valójában szintén az Orrból köszöntek vissza a színek.
A színeket kidobtam, valamint újradefiniáltam őket – mivel terveim szerint azt szeretném, ha elsősorban az illusztrációk világa vezetné Örkény kollekcióm hangulatát, így végül két-három színre sikerült redukálnom a végleges skálámat. A logót tovább módosítgattam apró lépésekkel, de továbbra sem voltam elégedett az eredménnyel.
/ 014
A munka közben szerencsére hamar rájöttem, hogy el kell szakadnom gogolos előképemtől, hiszen ez egy teljesen új és más feladat, az alapjaitól kezdve kell újragondolnom, hogy mit is akarok elérni, milyennek is szeretném látni az Örkény’100 logotípiámat. Legyen benne játék a betűkkel, egy kis fricska, ami lehet hogy elsőre, vagy akár másodszorra sem tűnik fel. Legyen vidám és egyszerre semleges is, ami tükrözi Örkény világát, látásmódját? Vagy mivel mindenben lesz fricska, a logo legyen inkább visszafogott, egyszerű, természetes, ami szinte fel sem tűnik, de akkor is „ott van”? Az utolsó mondatban kijelölt utat választottam – némi kísérletezés után már hamar megszületett a végleges, átkeresztelt, Örkény/100 logo.
/ A végleges logo fejlődési folyamata
A végleges logo az ipszilon és a ferde törtvonal (a slash) összevonásával megőrizte játékosságát, valamint nem köti le teljesen a tekintetet, nem von magára több figyelmet egyik promóciós elemen sem, mint amen�nyit feltétlenül szükséges. Természetes egyszerűségében közlékeny és informatív.
Betűtípus / PF Bulletin Sans Pro, Regular Tervező / Panos Vassiliou Év / 2002, 2006 Kiadó / Parachute
/ 015
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
fő színek A színeket a kezdeti tervekhez képest újradefiniáltam – szeretném, ha elsősorban az illusztrációk világa vezetné Örkény kollekcióm hangulatát, ezért csak kevés színt használtam a végső skálán.
H: 000 S: 100 R: 255 G: 000 C: 000 M: 100 L: 053 A: 080 HEX: ff0000
V: 100 B: 000 Y: 100 K: 000 B: 067
H: 000 S: 100 R: 127 G: 000 C: 000 M: 100 L: 025 A: 048 HEX: 000000
V: 050 B: 000 Y: 100 K: 050 B: 038
H: 000 S: 000 R: 000 G: 000 C: 000 M: 000 L: 000 A: 000 HEX: 000000
V: 000 B: 000 Y: 000 K: 100 B: 000
H: 000 S: 000 R: 000 G: 000 C: 000 M: 050 L: 000 A: 000 HEX: 000000
V: 000 B: 000 Y: 050 K: 100 B: 000
H: 069 S: 019 R: 124 G: 127 C: 003 M: 000 L: 052 A: –06 HEX: 7c7f67
V: 050 B: 103 Y: 019 K: 050 B: 013
Egyes cmyk nyomtatások esetén Rich Black használata javasolt – én ezt a színt a következő módon definiáltam:
Kiegészítő színek A kiegészítő színek elsősorban a promóciós termékeknél használatosak, mint például a társasjátékok. H: 082 S: 008 R: 228 G: 235 C: 003 M: 000 L: 092 A: –06 HEX: e4ebd8
/ 016
V: 092 B: 216 Y: 008 K: 008 B: 008
03
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
a novelláskötet Örkény/100 promóciós csomagomnak a novelláskötet az egyik legfontosabb része. A műveket magam válogattam, és nem csupán hagyományos terjedelmű novellák kerültek bele, de hosszabb „egypercesek” is. Keletkezésük időpontját nem vettem figyelembe a rendszerezés során – egyetlen fogalom köti össze őket, amit igyekeztem a promóciós csomag minden eleménél visszahozni: a groteszk.
a kötet tervezése Akárcsak a logonál, a kötetnél sem voltak válogatott előképeim. Diplomamunkám minden egyes elemét próbáltam a munka kezdetén megfogalmazott „tervezés-filozófiám” tükrében bemutatni: magamon átszűrve, az én szememmel. Természetesen átnéztem, mások mit alkottak előttem, de nem akartam, hogy ezek közül bármelyik is befolyásoljon a tervezés során. A tervezés kezdetén még úgy gondoltam, hogy csak a két társasjáték alapjául szolgáló műveket fogom felvenni a kötetbe, a Tengertánc novellát és a Macskajáték kisregényt. Januárban el is készítettem egy kezdetleges verziót. A méretet 120×180 mm-re vettem, ez már akkor is véglegesnek volt mondható. Kenyérbetűnek az Arno Pro betűcsaládot használtam – szeretem ezt a betűt, elegáns az alakja és több metszése is elérhető, a mesterképzés évei alatt, illetve egyéb munkáim során már többször is előszeretettel használtam. A színvilágot még, ahogy a kezdeti logónál is, az első illusztráció terveiből származtattam.
A margóviszonyok a következőképp alakultak: felül 25, alul 35, kívül 22, míg kötésben 18 mm. Ekkor még az eleganciát céloztam meg, de nem voltam elégedett az eredménnyel.
Örkény István
tengertánc
e
bédnél kezdődött a baj, amikor Olaj kezéből kiesett a kés, és kivételesen nem nyelével, hanem hegyével esett a kőpadlóra. elnyújtott, hosszú zizzenést hallatott, mint a csorba hangvilla; hangja idegtépően vibrált az asztal alól, végigfutott a gerincen, és az agyba kergette a vért. Kamilla fölpattant és visított egy vérfagyasztót, de az ápoló rá se hederített, a kerti ágyásokat nézte az ablakból, és az ágyások közt egy rigót. ezek – gondolta – csak visítoznak, de máskülönben nincs velük baj. A rigó ugrált, örült az életnek, az ápoló nézte, s örült a veszélytelen beosztásnak. – Foglaljon helyet! – szólt rá Kamillára Olaj. – Mire való ez a visítozás? nem szerette a lármát. Jogász volt, amikor kitört a háború, és egy gránátnyomás billentette ki az egyenesből. Azóta mindentől borzadt, ami golyók fütyülésére, gránátok sivítására emlékeztette. Kamilla viszont azt nem bírta elviselni, ha csillapították; most is remegni kezdett a szája, szeme kidülledt, fölkapta a padlóról a kést, és egy boldog sikollyal beledöfte az ápoló lapockájába. A kés, az előírás szerint, tompa volt ugyan, de a tompa kés is kés. Amikor az ápoló hang nélkül előrebukott, mindnyájan fölugrottak az asztaltól. Ami ezután következett, úgyszólván magától ment. Az ápolótól elvették a kulcsokat. Kinyitották az ajtókat, egyiket a másik után, osztályról osztályra haladva. A fölpattanó ajtókon, mintha ott várakoztak volna mögöttük, csak úgy tó-
[5]
/ 018
Örkény István
tengertánc A tehetősebbek, akik a család jóvoltából külországi fürdőhelyeken gyógyíttatták magukat, hirtelen megtorpantak a San remó-i vagy gräfenbergi sétányon, félrehajtották fejüket, mintha valami távoli neszre fülelnének, aztán hanyatt-homlok rohantak a legközelebbi utazási irodába. A felkelés hírszolgálata nemcsak megbízható, hanem olcsó is volt. A Belvárosba Olaj érkezett elsőnek. Héring egy nyitott társzekeret rekvirált, amin a vágómarhát szállítják a Közvágóhídra; ezen járták be az utcákat, ahol a járókelők összeszaladtak, röhögtek és hangos megjegyzéseket tettek rájuk. Olaj nem sokat törődött ezzel; emelt fővel, keresztbe font karral szemlélte a gyülekező csoportokat. egy idő múlva intett Mohametnek, hogy szórja a kanálisba a konfettit; ettől, amint az várható volt, elment a csőcselék kedve a nevetéstől. – Mi lesz a muzsikával? – érdeklődött Olaj. ez Héring dolga volt, aki tüstént útnak indult, s kijelentette, hogy kizárólag önálló hangversenyeken szereplő muzsikusok vagy legalábbis aktív zenetanárok kaphatnak helyet a zenekarban. Ahogy ők sokasodtak, úgy nőtt körülöttük a tömeg. előkerültek az újságírók, de Olaj, akire valósággal záporoztak a kérdések, csak ennyit válaszolt: – egyelőre nincs mit mondanom – de úgy, hogy ettől rögtön tágulni kezdtek a skriblerek, és a hátukon szánkázott a hideg. Az igazat megvallva, se Olaj, se a mindig felhőkben járó Kamilla se merte remélni, hogy ekkora visszhangja lesz a
[9]
Illusztráció gyanánt kipróbáltam az első terveimet, azonban formájuk nagyon zárt volt, tartalmuk üres és kihalt. Tudtam, hogy mindenképp meg kell töltenem őket a novellák szereplőivel. A pagina túl magasan helyezkedett el, illetve az egész oldalterv olyan sok és felesleges elemet tartalmazott, melyeket felismerve tudtam, hogy nagyon le kell redukálnom a layoutot. Viszont semmiképp sem akartam egy régi stílusú, üres és száraz kötetet tervezni.
A borítónál szintén az első fotóim egyikét alkalmaztam, de nem éreztem, hogy meglenne a megfelelő hangulat. Örkény István
A további munkához három dolgot tűztem ki célul: a kötet – az évfordulóra utalva – 100 oldalas lesz, színeiben és elemeiben – Örkény puritán világához alkalmazkodva – egyszerű és kevés elemet fog használni, illusztrációi papírkivágás technikával fognak készülni.
tengertánc
Márciusban már ezen szabályaim szerint álltam neki a kötet áttervezésének.
/ 019
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
Felvettem még egy betűtípust, a logoban használt PF Bulletin Sans Pro-t, amit itt a címfeliratokban és a pagináknál alkalmaztam. A kenyérszöveg mérete ekkor 9 pt volt. A pagináknál szerettem volna eljátszani a logo játékát, azaz az ott kialakított formával játszottam itt is, hogy a 100. oldalon kiadja az Örkény/100 feliratot. A piros flekk ekkor jó ötletnek tűnt, azonban túlságosan vonzotta a tekintetet és súlyos tömbként nehezedett az oldal aljára.
Arról, hogy mi a groteszk Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog. A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában: Frissen csapolt sör!
A felállított szabályaimat túlságosan is szigorúan véve kialakítottam az új elemeket, színeket és margóviszonyokat: fejben 25, lábban 40, kívül 22, kötésben 25 mm.
Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbo-
5
A paginák mögül eltávolítottam a piros flekket, valamint az oldalszámokat háromjegyűre változtattam, ami így már valóban megfelelt a logo alakjának. A margóviszonyokat is milliméterekkel kellett változtatni, de még nem nyerte el végső, harmonikus egységét.
Arról, hogy mi a groteszk Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog. A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában: f r i s s e n c s a p o lt s ö r !
Április elejére a kenyérszöveg méretét előbb 10 pt-ra növeltem, és mivel az már túl nagynak bizonyult, visszacsökkentettem 9,5 pt-ra, miközben a sortávolságot meghagytam.
Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni.
007
/ 020
A tartalomjegyzéknél és a címfeliratoknál tovább játszottam a logo slash-ével.
A kiadás a Magyar Elektronikus Könyvtár válogatásai alapján készült, Örkény István születésének 100. évfordulójára
007 / Arról, hogy mi a groteszk 011 / A nagy küldetés 019 / Tengertánc 029 / Niagara Nagykávéház 041 / In Our Time 047 / Matematika 053 / Tizenhárom 063 / A sótartó felé 069 / Egy rizsszem panaszai 077 / Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók! 081 / Kavicsok
/ Tartalomjegyzék Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézet Farkas Milán © Sopron, 2012 http://orkeny100.tumblr.com/ http://skull.uw.hu milan.skull@gmail.com Készült a DTPeRINT Kft. nyomdájában, Szombathelyen
/ 021
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
/ Arról, hogy mi a groteszk
A címfeliratokat külön oldalpárra helyeztem, és ehhez kötöttem az illusztrációkat is – kétoldalas illusztráció, melyekkel elkülönítve kezdődnek az egyes novellák, valamint a címen kívül már egy kezdő sugallatot ad a tartalmukkal kapcsolatban is.
– Nincs kedve egy viaduktot felrobbantani, kedves Brosch? Brosch gondolkozott. Azt se tudta, hogy szólítsa megbízóját, aki nevét (azaz álnevét) havonta változtatta. Az öreg anarchisták csak Csubnak hívták, mert ez volt a legelső álneve, még a nagy időkben. Brosch azonban kezdő volt a pályán, neki a Csub név nem mondott semmit. Megkérdezte hát, mi a helyes megszólítás. – Szólítson D-Huszonegynek – mosolygott az éles arcvonású, de már hízásnak indult férfi. De hát nem ez a fontos. Mit szól egy hegyi viadukthoz? A vidék gyönyörű, csupa hegy meg völgy, és a messzeségben a svájci havasok. – Nem egészen erre számítottam – mondta Brosch –, de most, hogy végiggondolom, nagyon tetszik nekem a munka. – Ennek igazán örülök – mondta Csub. – A reggeli gyorssal induljon Bécsbe, és menjen el a Kohlmarktra, Fraserhez. Attól mindent megkap. Egyelőre négyezer schillinget, a legszükségesebb kiadásokra. Aztán a papírokat. Igen használható papírokat fog kapni. Születési bizonyítványt, Brosch névre szólót – Ausztriában jól cseng ez a név –, katonai elbocsátólevelet és egy erdőmérnöki diplomát. Ha esetleg nagyothallást szeretne szimulálni, adunk róla klinikai bizonylatot. – Nekem ez túl körülményes – mondta Brosch. – Én az egyszerű dolgokat szeretem. – Ahogy akarja. De nézzen körül, mit kell tudnia egy erdőmérnöknek. Kap újraoltási bizonyítványt is, ezt kérje el Frasertől, mert ő mindent elfelejt. Aztán kap tőle egy tehénbőr koffert, benne tizenkét csőben az ekrazitot. És el ne veszítse a kulcsát, mert úgy járhat vele, mint Bauer.
012
– Mit csinált Bauer? – Ügyetlenkedett, amikor elvesztette a kulcsot – mondta kitérően Csub. – Úgy nyissa ki a koffert, ahogy Genfben tanították. Ezt a térképet pedig tegye el. Odatolta neki a vorarlbergi koronatartomány térképét. Megmutatta a vasútvonalat. A bludenzi vasúti állomást. Bludenzen túl két zárójel keresztezte a síneket. Ott a viadukt. Brosch nézte az egymásnak háttal álló zárójeleket, és a szíve nagyot dobbant. Csub úgy vélte, nem szabad elsietni a dolgot. Brosch időzzön Bécsben két-három hetet, de ha kell, egy-kéthónapig is. És a helyszínre érve, ismerje ki alaposan a körülményeket, szerezzen barátokat, verjen gyökeret. – Nem szeretném elkomplikálni a dolgot – mondta Brosch. – Szerzek egy menetrendet, egy kicsit körülnézek, hiszen csak egy nyugodt félórára van szükségem, hogy felkötözzem a tölteteket. – Maga még fiatal – mosolygott Csub. – És egy viadukt nem szalad el. Szigorúan a lelkére kötötte Broschnak, hogy ne hirtelenkedje el a dolgot. Inkább három évig tartson, mint hogy egy számítási hiba keresztülhúzza a nagy tervet. Ez a vasútvonal Ausztria ütőere, fontosabb a bodenbachi vonalnál is, amit szegény megboldogult Bauer elfuserált… – Legyen ügyes – mondta búcsúzóul –, legyen türelmes. Az a viadukt megvárja magát. Brosch hajlott a szóra. Három hétig ki se mozdult Bécsből, csak ingatlanügynökökkel levelezett. Egy hat hold körüli gyümölcsöst keresek, írta leveleiben, azon a szép, erdőben
013
Tovább módosítottam a margók méretét, az új értékek felül 15, alul 25, kívül 22 és kötésben 18 mm voltak, de a későbbiekben az alsó margót 24,5 mm-re csökkentettem, így nyertem még egy sort, ami nagy segítség volt a fattyúsorok szűrésekor. Természetesen teljesen nem oldotta meg a problémát, de ahol nem sikerült, ott Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel (Osiris Kiadó, Budapest, 2002.) könyvének tanácsait követve, egy-egy oldalpáron visszanöveltem a lábmargót 25 mm-re, ezáltal ezeken a lapokon eggyel kevesebb sor található.
/ 022
A kiadás a Magyar Elektronikus Könyvtár válogatásai alapján készült, Örkény István születésének 100. évfordulójára 007 / Arról, hogy mi a groteszk 011 / A nagy küldetés 019 / Tengertánc 029 / Niagara Nagykávéház 041 / In Our Time 047 / Matematika 053 / Tizenhárom 063 / A sótartó felé 071 / Egy rizsszem panaszai 079 / Kavicsok
Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kar Alkalmazott Művészeti Intézet Válogatta, tervezte és az illusztrációkat készítette / Farkas Milán Sopron, 2012 http://orkeny100.tumblr.com/ http://skull.uw.hu/ milan.skull@gmail.com
/ Tartalomjegyzék
Készült a DTPeRINT Kft. nyomdájában, Szombathelyen
A kész kötet 100 oldalas, vágott mérete 120 × 180 mm. Margói fejben 15 mm, lábban 28 mm, kötésben 17 mm és kívül 22 mm. A tartalomjegyzék az egész promóciós csomagon végigfutó slash-játékkal van megoldva. A címfeliratok mindegyik írásnál külön kezdő oldalpáron helyezkednek el, betűtípusa PF Bulletin Sans Pro, Regular, 18 pt. A színfolt, melyben elhelyezkedik, pontosan három sor magasságú, és három sorral helyezkedik el a lábmargó felett. Az oldalpáron található egy illusztráció is, mely megadja a kezdő hangulatot az adott műhöz, és némelyik teljesen érthetővé csak az adott írás elolvasása után válik.
/ Tengertánc
Mivel a címfelirat a tartalom előtti oldalakon helyezkedik el, így a tényleges írás, az angolszász hagyományokhoz hasonlóan, az első, vagy esetenként első két szó kiskapitális szedésével kezdődik. További illusztrációk találhatók még az írásokban is, például a Tengertánc novellában kép-szövegként, illetve némelyik végén is, záró elemként.
/ 023
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
A kenyérszöveg betűtípusa Arno Pro, Regular, 9,5 pt, a sortáv 14 pt. Betűtípus / Arno Pro, Regular Tervező / Robert Slimbach Év / 2007 Kiadó / Adobe
Ebédnél kezdődött a baj, amikor Olaj kezéből kiesett a kés, és kivételesen nem nyelével, hanem hegyével esett a kőpadlóra. Elnyújtott, hosszú zizzenést hallatott, mint a csorba hangvilla; hangja idegtépően vibrált az asztal alól, végigfutott a gerincen, és az agyba kergette a vért. Kamilla fölpattant és visított egy vérfagyasztót, de az ápoló rá se hederített, a kerti ágyásokat nézte az ablakból, és az ágyások közt egy rigót. Ezek – gondolta – csak visítoznak, de máskülönben nincs velük baj. A rigó ugrált, örült az életnek, az ápoló nézte, s örült a veszélytelen beosztásnak. – Foglaljon helyet! – szólt rá Kamillára Olaj. – Mire való ez a visítozás? Nem szerette a lármát. Jogász volt, amikor kitört a háború, és egy gránátnyomás billentette ki az egyenesből. Azóta mindentől borzadt, ami golyók fütyülésére, gránátok sivítására emlékeztette. Kamilla viszont azt nem bírta elviselni, ha csillapították; most is remegni kezdett a szája, szeme kidülledt, fölkapta a padlóról a kést, és egy boldog sikollyal beledöfte az ápoló lapockájába. A kés, az előírás szerint, tompa volt ugyan, de a tompa kés is kés. Amikor az ápoló hang nélkül előrebukott, mindnyájan fölugrottak az asztaltól. Ami ezután következett, úgyszólván magától ment. Az ápolótól elvették a kulcsokat. Kinyitották az ajtókat, egyiket a másik után, osztályról osztályra haladva. A fölpattanó ajtókon, mintha ott várakoztak volna mögöttük, csak úgy tódultak kifelé a betegek. Dobogó lépések, kiáltások
020
visszhangzottak a folyosón. „No még egyet! No még egyet!” – kiabálta a szkizofréniás Héring, ha egy ápoló vagy orvos került elő valahonnan; zihálva, egy zongoraszékkel a kezében rontott neki, és úgy csapta agyon őket, mint a falon a legyeket. Akit a zárt ajtók mögül kiszabadítottak, csatlakozott a tömeghez. Volt, aki zuhany alól jött, és víztől csepegve, pőrén követte őket; volt, akit elkábítottak, s most félig hunyt szemmel, tántorogva jött, álmában. Korec, akit nappal a rémek hajszoltak, éjjel pedig búskomorság gyötört, e túlfűtött percekben páratlanul életrevalónak bizonyult. – Így nem mehetünk az utcára! – kiáltotta. – Fel kell törni a ruhatárt! Feltörték a ruhatárt, és válogatás nélkül kapták magukra a ruhákat, ahogy jött. Olaj rózsaszínű flamingókkal díszített, női pongyolába bújt, és tűzoltósisakot csapott a fejére, Korec reverendát öltött, és – merész ízléssel – strucctollas kalapot keresett hozzá. Kamilla egy tábornok köpenyére lelt, esernyőt kötött a derekára, fejdíszül pedig rókamálas kucsmát választott, amilyent a máramarosi ószeresek viselnek. Szerencsére óriási volt a választék, s így még e kapkodásban, sietségben is sikerült mutatósan felöltözködniük. A főorvost, aki váratlanul előkerült, bepofozták a női illemhelyre, és rázárták az ajtót. Leözönlöttek az udvarra. Széles jókedvükben már nem tudták, mit csináljanak; Kamilla a kardját forgatta, Rudolf császár a lengyel himnuszt énekelte gyermekhangon, Mohamet négykézláb mászkált, és fejével a feneküket bökdöste.
021
Az oldalszámok betűtípusa is PF Bulletin Sans Pro, Regular, 9 pt, és a logo játékos megoldását követi; a kötet a szennycímlaptól egészen az utolsó novellát tartalmazó oldalig összesen száz oldalas, az utolsó oldalon az oldalszám átlényegül a logóvá.
Nikolitsék mindössze két hetet töltöttek Budapesten, és szerették volna a kurta vakáció minden napját érdemesen kihasználni. Végigültek egy Wagner-operát, melyet halálra untak ugyan, de utána mégis emelkedett hangulatban tértek vissza a szállodába. Elmentek a Csárdáskirálynőbe, ahol igen jól szórakoztak, viszont azt mondták: rémes, micsoda butaság. Megnéztek egy szovjet színdarabot, pedig már ismerték a rádióból, kihagyni azonban mégse merték, mert odahaza rossz vért szülne, hogy nem néztek meg egyetlen szovjet darabot sem… Ittidőzésük utolsó estéjén jutott eszébe Nikolitsnénak, hogy a Niagara Nagykávéház, melyet nemrégen modernizáltak, igen fölkapott hely. A portás hírét se hallotta a Niagarának. Nikolitsék ezen nem ütődtek meg. Hozzászoktak, hogy ők, az isten háta mögötti falusiak, jobban ismerik a főváros látványosságait, mint az idevalósiak. Mikor azonban a telefonkönyvben is hiába keresték a címét, akkor Nikolits – aki megint fájdította a gyomrát – azt javasolta, hogy menjenek be a szálloda éttermébe, valami könnyű kis vacsorára, aztán feküdjenek le. – Lefeküdni otthon is tudunk – mondta Nikolitsné. – Magának különben is minél több kikapcsolódást és szórakozást javasolt az orvos. Két évvel ezelőtt (idegi alapon) gyomorvérzést kapott Nikolits, ami azóta is állandóan kísértett. Persze – gondolta –, ha ez a Niagara valóban egy kis kikapcsolódást jelentene, elmenne szívesen, de ő már nem várt semmit. Ő már
030
megvallotta magának, hogy ez a kéthetes felruccanás éppolyan balul sikerült, mint a tavalyi. – Énnekem azt súgja valami – mondta –, hogy okosabb lefeküdni. Nikolitsné azonban nagyon szeretett volna valamilyen bohémtanyára elkerülni. Lány korában két évig tanult mozgásművészetet, néhányszor szerepelt is egy műkedvelő csoportban, persze még a lánynevén. (Ruprecht Melitta.) Azóta minden, ami művészet és modern, megmámorította. Maga se tudta, mit vár ettől az estétől; egyszerűen nem bírt belenyugodni, hogy otthon maradjanak. A taxisofőr szerencsére ismerte a helységet. Budára vitte őket, egy rosszul világított terecskére, melynek lucskos kövezetén széjjelúszva tükröződtek a kávéház neonbetűi. Odabent is neonlámpák világítottak, kvarcfényszínű csövek, melyek dugóhúzóformán csavarodtak az oszlopokra, és valamilyen bőrbajra emlékeztető arcszínt kölcsönöztek a vendégeknek. Tánc nem volt, zene sem szólt, sőt még a ruhatár se működött. Nikolitsék, amikor a terem túlsó szögletében fölfedeztek egy szabad asztalt, a széktámlára dobták kabátjukat, mint a többiek. A berendezés sivár volt; Nikolits szerint ronda, Nikolitsné szerint hipermodern. Kék, zöld, vörös és arany mezőkre osztott falak, semmi dísz, csak az oszlopokra ragasztottak néhány tulipánmintás kerámiát. Sűrű cigarettafüst úszott a levegőben. Egy félórát üldögéltek így. Akkor Nikolits, aki idáig hátat fordított a teremnek, így szólt:
031
A kötet Örkény tíz művét tartalmazza, melyeket magam válogattam, aszerint, hogy az oldalpár illusztrációkkal, tartalomjegyzékkel és címlapokkal együtt száz oldalt adjon ki és groteszk írások legyenek. A feltételeknek megfelelő írások közül szimpátia alapján választottam, így a könyv négy egypercest és hat novellát tartalmaz. A kötet az Arról, hogy mi a groteszk című egypercessel kezdődik, mely mottóként szolgált az egész tervezés során, továbbá az animáció forgatókönyve is ez alapján íródott. A kötet természetesen a Tengertánc novellát is tartalmazza, mely az azonos nevű társasjátékom alapjául szolgált. A válogatás a következő könyvsorozat alapján készült: Örkény István művei [Gyűjteményes kiadás], Palatinus Kiadó, Budapest, 1998–2005. A kötet keménykötéssel készült, hat példányban.
/ 024
04
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
az illusztrációk Az illusztrációm kialakításánál szintén csak a Gogolnál megtalált technikát szerettem volna használni, ám míg az Orrnál az illusztrációk papírkivágással készültek, hátulról megvilágítva, síkban, addig Örkénynél szerettem volna ezt kibővíteni. A papírt kiegészíteni fóliákkal, melyeken kézirajzok, vagy azok digitális verziójának nyomtatott képe jelenik meg, mindezt pedig függőlegesen felállítva térbe helyezem, és többféle megvilágítási módszert alkalmazva a kamerával magam is „belépek” az illusztráció terébe. A tanév első félévét a technika kikísérletezésével töltöttem.
a technika megtalálása A technikával való kísérletezést természeti fotókkal kezdtem, melyeket a Nyugat-magyarországi Egyetem botanikus kertjében készítettem. A fotókat síkokra bontottam; elkülönítettem egymástól az előteret, több középteret és a hátteret, majd ezeket mind külön írásvetítő fóliákra nyomtattam. Ezután térbe állítottam őket, mintegy újra létrehozva az eredeti tájat. Erről a makettről készítettem fotókat, melyek előnye az volt, hogy valódi teret sikerült ábrázolnom velük, képes voltam érzékeltetni a térmélységet, és a képen szereplő elemek egymástól való elhelyezkedését. „3 dimenziós világ két dimenzióba való leképezése fotóval, majd további síkokra bontása, utána a síkok térbe helyezése, majd újra lefotózása... mi marad meg, és mi veszik el a transzformáció során? Lehetséges-e pontosan lemásolni a valóságot? Jobb vagy rosszabb a végeredmény? Mindenképp más. A lényeg maga a folyamat.”
/ 026
/ 027
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
az illusztrációk tervezése Örkény István műveihez a már kikísérletezett technikát alkalmaztam, azzal a különbséggel, hogy nem fotókat használtam a makett(ek) alapjaiul, hanem magam rajzoltam a téri elemeket. Januárban, egy képgrafikai workshop alkalmával kialakítottam ennek alapjait is. A hátterek klasszikus képgrafikai technikákkal készültek – a térbe állított fóliákra karcoltam az épületek körvonalait, felfestékeztem, de nem nyomtatáshoz, hanem azért, hogy a festék kitöltse a karcokat és ezáltal láthatóvá váljanak, mintegy visszaadva a rézkarcok jellegzetes rajzolatát. Miután a körvonalak megszáradtak, magasnyomással rájuk nyomtattam a kitöltőszínt is, mellyel így a magasnyomatok (linómetszet, fametszet) stílusát sikerült visszaidéznem. Miután elkészült a makett, megvilágítva befotóztam, így sikerült elérnem a hátterek egyedi látványvilágát. Már csak meg kellett töltenem a hátterek előtti szereplőkkel.
/ 028
a kész illusztrációk A kötethez készülő illusztrációk folyamatosan fejlődtek a készítésük során, így nem feltétlenül egységesek, egyedül az alkalmazott technika alapjaiban egyeznek meg. Igyekeztem a látványvilágot is egységesíteni, hogy ezáltal is érzékeltessem, mind a novella, mind az animáció egy nagy egész részei, így az illusztráció és az animáció is folyamatosan oda-vissza hatott egymásra.
/ 029
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
Célom volt, hogy egy furcsa világot mutassak be, mely első ránézésre hétköznapinak tűnik, de kis idő múlva szembetűnik annak térbeli furcsasága – az áttetsző épületek, melyek hol állnak, hol a levegőből lógnak, a térbeli „hibák”, mikor az előtér alapzata magasabban helyezkedik el, mint a háttér; ezek azok az apróságok, melyek kizökkentik a nézőt, miközben a technikát illetően is kérdéseket vetnek fel benne. Igyekeztem becsapni a szemlélőt, de nem a manapság divatos módon, mikor a digitális technikák próbálják meg a valóságot utánozni; én valóságos, kézi technikákkal szerettem volna kivitelezni a digitális képalkotás módszereit (rétegek, síkok mozgatása, stb.) a valóság utánzására – ennek köszönheti a furcsa groteszkségét, amivel véleményem szerint megfelelően sikerült bemutatnom Örkény világát.
Ezen kívül befotózott kézirajzok is színesítik a kötetet, melyek főként a novellák végén, záró illusztrációként láthatók.
/ 030
05
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
a társasjáték A Gogol-projektem kapcsán megteremtett hagyományt folytatva tervbe vettem egy vagy több, Örkény novelláin alapuló társasjáték megtervezését is. Gogol műve is jó alapot adott egy vicces, fordulatos játék kivitelezéséhez, Örkény groteszk műveit úgyszintén ilyen jó alapanyagnak gondoltam. Örkény két írását választottam egy-egy társasjátékhoz, melyekre azok története, cselekménye miatt esett a döntésem. A két írás egyike a Tengertánc novella és a Macskajáték kisregény. Ezek közül a Tengertánc társasjáték készült el.
tengertánc A Tengertánc novellában az elmegyógyintézetből megszöknek a betegek, majd az egész világról maguk köré gyűjtve a kisebb-nagyobb mértékben szellemileg sérült egyéneket, fokozatosan átveszik a hatalmat előbb a város, majd az egész világ felett. A novella 1937-ben íródott, és a Szép Szóban jelent meg először. Örkény ezzel az írásával figyelmeztet a náci őrület előszelére, ám én kevésbé mélyebb mondanivalójú, szó szerinti értelmezésében kívántam feldolgozni a tartalmát. Már a tervezés elején sikerült lefektetnem a játék alapszerkezetét; a sakk és a Ki nevet a végén? típusú játékokat vettem alapul, és egy kör alaprajzú játékot képzeltem el, ahol középről kiindulva kell a játékosoknak elérniük a pálya szélét. Magam is nagy kedvelője vagyok a különféle kártya-, társas- és szerepjátékoknak, főként mikor vegyítik ezt a három stílust. A kártya- és társasjátékok főleg a kőbe vésett szabályokra és a többé-kevésbé behatárolt játéktérre épülnek, míg a szerepjátékok a szabályrendszer mellett végtelen szabadságot biztosítanak játékosaiknak. Én is egy ilyen kombinált társasjátékot szerettem volna megalkotni, méghozzá folyton változó játéktérrel. Ezt úgy sikerült megoldanom, hogy forgathatóra terveztem a játékmezőt – játék közben a szabályoknak megfelelően gyakran meg kell pörgetni a táblát, így a játékosoknak át kell gondolniuk eddigi stratégiájukat, a megváltozott játéktérnek megfelelően.
/ 032
A tervezés elején igyekeztem minél egyszerűbb, letisztultabb formát adni a játékmezőnek, ám az így nem állt összhangban a novellával, nem utaltak egymásra oda-vissza a történeten és a játékszabályokon keresztül. A tábla többször áttervezésre került, inspirációt városi kör alapú elemekből, például csatornafedőkből és körforgalmakból, terekből merítettem, azonban mikor a játék már egy felülnézeti város rajzát mutatta, úgy döntöttem, hogy ez nem felel meg az első elképzeléseimnek, valamint túlzottan kötődik a novella a társasjátékhoz, így inkább visszatértem a kezdeti, leegyszerűsített alapokhoz. Eldöntöttem, hogy a novella eseményeit csak mint alapkoncepciót használom fel, és így tervezek egy modern stratégiai versenyjátékot. A kezdeti játékmező-terveket átrajzoltam, tovább egyszerűsítve őket, valamint a kártyatervek helyett inkább tokeneket, jelzőket választottam játékelemeknek. A játékmező koncentrikusan 7 részre, sugarasan pedig 16 részre lett felosztva, forgatáskor pontosan beáll a megfelelő cikkelyre. A játék dobókockáján egyes és kettes érték szerepel, mely a megtehető lépések számát jelöli, illetve egy körjel, mely esetén az adott játékosnak meg kell pörgetnie a játékmezőt – a pörgetés ereje és iránya rajta múlik, általános szabály, hogy legalább egyszer körbe kell fordulnia. A játékosok a dobás után bármely irányba léphetnek, egyedül a felső átlátszó rétegen fekete vonallal ábrázolt „falakon” nem haladhatnak keresztül – mivel azok a felső rétegen helyezkednek el, így helyzetük állandó. A játékosoknak promóció tokeneket kell gyűjteniük, melyeket hatalmi tokenekre váltva, és mindet összegyűjtve nyerhetik meg a játékot, ha elsőként sikerül elérniük valamely célmezőt.
/ 033
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
A kész társasjáték A kész társasjáték minden ízében egy modern stratégiai versenyjáték, amelyet egyszerre 2–4 játékos játszhat. A doboz egy átlátszó felülettel lezárt forgatható kör alakú játékmezőt, 16 hatalmi tokent, 20 promóció tokent, 4 bábut és egy dobókockát tartalmaz, valamint a játékszabályokat. A játék tesztelésére sajnos kevés idő maradt, így lehetnek kiegyensúlyozottsági hibák a szabályokat illetően. A játékhoz három játékmód szabályait mellékeltem, de ezen kívül a játékosok is egyszerűen alkothatnak újakat, így a Tengertánc társasjáték nem csak megújuló játékmezőjével, de folyamatosan fejleszthető házi szabályaival is mindig megújuló szórakozást jelent, illetve talán még a novella mélyebb tartalmára is tesz utalást.
/ Játékos tokenek, összesen 4 db
/ Hatalmi tokenek, 4-4 db, összesen 16
/ Promóció tokenek, 5-5 db, összesen 20 db
/ 034
/ A központi tengely szerkezete
/ A társasjáték szerkezete
/ 035
Farkas Milรกn / szakdolgozat 2012
/ 036
06
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
„egyperces” animáció Örkény műveit már többen feldolgozták filmen vagy animációban, vegyük például az Isten hozta őrnagy úr!, a Budapest Film Academy In our Time adaptációját, vagy az Orosz István által rajzolt A sótartó felé, hogy csak pár ismertet említsek. Én is szerettem volna egy rövid, úgymond „egyperces” animációval tisztelegni, ami mintegy spotként is szolgálna a diplomamunkám teljes anyagához. Az Örkény/100 minden elemét átható groteszkséghez az Arról, hogy mi a groteszk című egypercest választottam fő irányvonalul, vezérlő elvként. Ezt választottam az animációm forgatókönyvének alapjául is, tökéletesen alkalmasnak találtam a megfilmesítésre.
örkény istván: arról, hogy mi a groteszk Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! Ott az autó: négy kereke a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog. A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában:
frissen csapolt sör! Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák… Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont –, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót –, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak. Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat.
/ 038
az animáció készítése Animációval mindeddig csak kedvtelésből foglalkoztam. Egyik kezdeti animációm volt például Gogol: Az Orr című művének megfilmesítése is, noha az sosem készült el teljesen, és technikai hiányosságokat is tartalmazott. Itt is az illusztrációk készítésénél alkalmazott módszereket szerettem volna használni, azaz térbe állított fóliákkal és papírkivágással akartam dolgozni. Míg az Orrnál az animálás teljesen digitális módon zajlott, most igyekeztem minél jobban mellőzni a digitális munkát, legalábbis ami az utómunkálatokat illeti. Amit csak lehetett, mindent manuálisan, fizikailag oldottam meg, elsődleges szempontom pedig továbbra is a furcsa, groteszk világ ábrázolásmódjának kivitelezése volt. Mindezt azzal kívántam erősíteni, hogy nem akartam profi felszereléssel, profi körülmények között dolgozni, ám egyúttal el akartam kerülni, hogy az elkészült film az igénytelenség látszatát keltse. Technikailag egyszerre fejlesztettem az animációt a novelláskötet illusztrációival együtt. Két makettet készítettem összesen, melyek terében készültek az illusztrációk és az animáció képkockái.
Inspirálólag hatott rám Kevin Perry stop-motion animátor munkái, többek között a Kalle Mattson Thick As Thieves című dalához készített Stop-Motion History of the World című videója.
Nagy hatással volt rám mind technikai mind szellemi szempontból a Leo Bridle, Ben Thomas és csapatuk által készített vizsgafilm, a Train of Thought, mely szintén papírkivágásos stop-motion animációval készült.
További inspirációs forrásként felfedeztem Kopasz Milán, a MOME animációs hallgatójának stop-motion munkáit is, valamint Yuri Norstein munkássága volt még, ami segített az animációm elkészítése során.
A képek forrása: http://www.kevinbparry.com/ http://www.leobridlefilms.co.uk/trainofthought/ http://en.wikipedia.org/wiki/Yuriy_Norshteyn
/ 039
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
a kész animáció Az egypercest három jelenetbe tagoltam az animációhoz: / Az első jelenetben bemutatom a gyásznépet, és a temetést. Jelen van Örkény is, aki nem érti, mire ez a nagy szomorúság, miért nem látja mindenki a világot olyan vidámnak, mint ő. Mikor leejti a zsebkendőjét, és lehajol érte, akkor vezetem át a nézőt a következő jelenetbe. / A második jelenetben már Örkény szemével látja a világot a néző; minden a feje tetejére állt, azaz hogy mégsem egészen. Fejjel lefelé vannak az épületek, a fák, kezükön korcsolyáznak az emberek, a füstjén robog tova a vonat, de a gravitáció mégis a helyén van, noha a hó felfelé esik. / A harmadik jelenetben a temetést látjuk újra, de szintén megfordítva. A gyásznép vidáman dobálja virágokkal a koporsót, miközben az felemelkedik az égbe. Filmem papírkivágásos stop-motion animációval készült. A figurák és mozgásuk fázisai mind külön lettek megrajzolva, digitalizálva, kinyomtatva majd körülvágva. Nem törekedtem a pontosságra, a figurák körül lévő fehér papírteret látványelemként kívántam kezelni végig. A hátterekhez egy kör alaprajzú makett készült. Az alap hungarocell festéssel lett kezelve, ebbe állítottam bele a szintén kézzel rajzolt, majd írásvetítő fóliákra nyomtatott háttereket. A hungarocell előnye volt, hogy stabil alapot biztosított az egész makettnek, miközben úgy vághattam bele árkokat a háttereknek és a figuráknak, hogy az a kamerában nem látszott, valamint ezt akárhányszor megtehettem, egy adott beállítás igényeinek megfelelően. Kamerám szűkös fókuszpont beállítási lehetőségeit sikerült kiküszöbölnöm az egymástól különböző távolságba állított fóliák generálta levegőperspektívához hasonló hatás segítségével, melyet igyekeztem tudatosan kezelni a forgatás során, noha a hangsúly elsősorban a szereplőkön volt, a látvány egyenértékű eleme volt a háttér is.
Animációm dramaturgiáját a fokozatosságra építettem. A cselekmény lassan, unalmasan és szinte feketefehér színvilágban indul, majd fokozatosan kinyílik, színesedik, gyorsul, egészen a végkifejletig, a koporsó felemelkedéséig. Ugyanezt a fokozódást követi a zene is, ami folyamatosan hangokkal, hangszerekkel bővül, és szintén a film végén ér a tetőpontjára.
/ 040
A figurák mozgásához kevés fázist használtam, a filmben emiatt sok az állókép. Ezt az egyszerűséget a hangulat részévé akartam tenni, a kamera mozgatásával viszont némileg oldottam a statikusságot. Ez többféle módon jelentkezik a filmben: A kamera ráközelít valamire, vagy a fókuszpontja változik meg. A statikusságból következő állókép hangulatot a makett forgatásával is oldottam, mintegy jelezve, hogy egy valódi álvilágban vagyunk, méghozzá térben. Ez egyszerre ki is zökkenti a nézőt, mert egyből be akarja magát tájolni benne, de mire ez sikerülne neki, ismét másra kell figyelnie, például a történésekre, egy szereplő mozgására, vagy a feje tetejére álló világ látványát kell értelmeznie. Ennek megkönnyítésére, vagy inkább könnyebb elfogadására és groteszk átérzéséhez döntöttem úgy, hogy a gravitációt végig egyformán kezelem a filmemben, egyedül a hóesést vonom ki alóla. Így a gravitáció lesz az egyetlen állandó pont végig az animációban, és a néző már nem térbeli talányként, sokkal inkább szemléletváltásként fogja értelmezni a film történéseit és képi megjelenítéseit. Az elkészült animáció hozzávetőlegesen három perc hosszúságú, zenéjét Rivasz Gergő írta.
/ 041
Farkas Milรกn / szakdolgozat 2012
/ 042
07
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
plakát Az évfordulóra egy plakátot terveztem. Mivel Örkény munkássága elsősorban a szépirodalomhoz kötődik, ezért beltéri plakát megvalósulását láttam célszerűnek, tovább erősítve a közösségi, felolvasóest hangulatot, melyet például a társasjáték és a kötet is megalapozott már. Plakátomon is a főszereplő egypercest kívántam érvényesíteni (Arról, hogy mi a groteszk). A fejre állt világ, a fordított szemlélet az a groteszk jellegzetesség, ami végigfut diplomamunkám minden elemén, de különböző formában. Ezt a plakátomon is vissza akartam hozni. Kiindulásul a föl-le forgatható kártyalapok kialakítását vettem alapul, de szerettem volna, hogy igényelje a néző részvételét is. Plakátom mérete A3, azaz 297×420 mm. Az animáció terét vettem alapul, Örkény és szürke hangulatú társai ugyanúgy szerepelnek rajta, mint az égen korcsolyázó pár, akikkel a lehajoló Örkény máris szebben látja a világot. Mindeközben, ha megfordítjuk a plakátot, a korcsolyázó pár, akik nem vesznek tudomást saját különcségükről, színesen és boldogan élik életüket a többi szürke ember közt, akiknek a véleménye ebben az esetben nem számít. A plakátot kedvünk szerint állíthatjuk ki, nekünk kedves nézőpontját pedig a középre matricázható logoval fixálhatjuk. Az Örkény/100 logok mérete a 90×50 mm névjegy-szabványt követik, így kedvünkre magunknál is tarthatunk belőlük párat, amit bármikor, bárhol felhasználhatunk.
/ 044
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
összegzés Alig ismertem Örkény műveit, mikor szeptemberben nekiálltam a tervezésnek. Ennek ellenére optimistán vágtam bele a feladatba – meg akartam ismerni Örkényt, írásait, a látásmódját, viszont azonosulni nem akartam vele, legalábbis nem a szó szoros értelmében. Át akartam szűrni magamon, le akartam fordítani a saját nyelvemre, és az én ábrázolásmódommal keverve bemutatni a világnak, hogy én hogy látom a világot Örkény szemén keresztül. Sokáig ellenállásba és falakba ütköztem, amelyeket én állítottam saját magamnak, de ez fokozatosan megszűnt, ahogy ráhangolódtam. Lelkesen és tervekkel telve álltam neki az Örkény/100 promóciós csomagnak. Március végére már láttam, hogy kissé talán túlvállaltam magam. Elbizonytalanodtam, hogy vagy nem fogok végezni időben, vagy a sok kitalált elem miatt nem lesz elég időm mindegyiket a megfelelő minőségben kidolgoznom, de végül eredményesnek ítélem meg a teljes évi munkát – elkészült az illusztrált, száz oldalas novelláskötet, elkészítettem első teljes értékű animációmat, melyen keresztül a technikával is megismerkedtem. Sikeresen adaptáltam Örkény egy művét társasjátékként, bemutatva, hogy a szépirodalmi alkotások is megjelenhetnek a táblás játékok egyre bővülő piacán. A mindezt magába foglaló promóciós csomagommal ünnepelem Örkény István születésének századik évfordulóját, mely egy évnyi produktív munka eredménye, és amelynek során rengeteget tanultam. A legfontosabbnak mégis azt tartom, hogy megszerettem Örkény műveit és látásmódját.
/ 046
a munka során használt eszközök és szoftverek Fuji Finepix S2000 HD fényképezőgép Adobe Acrobat 9 Pro Adobe After Effects CS4 Adobe Illustrator CS4 Adobe InDesign CS4 Adobe Photoshop CS4 Adobe Premier Pro CS4
inspirációs anyagok hivatkozásai Kevin Perry munkái / Stop-Motion History of the World, www.kevinbparry.com Train of Thought / www.leobridlefilms.co.uk/trainofthought Kopasz Milán munkái / milankopasz.blogspot.com
forrásanyagok Magyar Elektronikus Könyvtár / mek.oszk.hu Örkény István honlapja / orkenyistvan.hu Örkény István művei [Gyűjteményes kiadás], Palatinus Kiadó, Budapest, 1998–2005. Pierrot / Agon. Alexandra Kiadó, 2011.
felhasznált irodalom Umberto Eco / Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz Kiadó, 2005. Virágvölgyi Péter / A tipográfia mestersége számítógéppel. Osiris Kiadó, Budapest, 2002.
/ 047
Farkas Milán / szakdolgozat 2012
köszönetnyilvánítás Köszönetet szeretnék mondani Orosz Istvánnak témavezetői munkájáért, támogatásáért és szakmai segítségéért, valamint hogy segített megismerni és megszeretni Örkény István műveit. Cakó Ferencnek konzulensi munkájáért és az animációs munkálatok során nyújtott szakmai segítségéért. Köszönetet szeretnék mondani még Nádai Ferencnek, tipográfiai segítségéért, türelméért és bátorításáért. Juhász Mártonnak, akitől megtanultam, hogy a precizitás erény, és hogy a kis dolgokra is teljes szívvel figyeljek. Bonyhádi Károlynak hálás vagyok, hogy elindított a grafikusi pályán. Köszönöm Saly Péternek, hogy segített a Tengertánc társasjáték makettjének elkészítésében, Rivasz Gergőnek, hogy zenét írt az animációhoz, továbbá Boleradszki Máriónak, hogy segédkezett a forgatás során. Végül, de nem utolsó sorban szeretném kifejezni megbecsülésemet, szívből jövő szeretetemet és köszönetemet édesanyámnak, továbbá Offenmüller Ramónának egyaránt, akik szeretetükkel és segítségükkel mindvégig támaszt nyújtottak tanulmányaim során, és diplomamunkám elkészítésének teljes ideje alatt türelmet, megértést tanúsítottak irántam.
/ 048
nyugat-magyarországi egyetem faipari mérnöki kar Alkalmazott Művészeti Intézet