Szerényen, de nagy-NAGY szeretetben él tiszajenői otthonában a Mészáros család
F
férjével együtt Mé szárosné Ikladi Betti hat gyermeket nevel. A legidősebb, László, decemberben tölti tizenki lencedik életévét. Beatrix tizenhét, Tamás tizenöt, Orsolya tizenkettő, Brigit ta kilencéves. A legifjabb csemete, Zoltán pedig most töltötte a hatot. A család Tiszajenőn él, szerény kö rülmények között, de nagy szeretetben.
nek, itt is alszanak, egy-két hétre édesanyámat is elhozzuk.
Az apuka, Mészáros László a Vasfa Szolnoki Kazángyártó Kft.-nél dolgozik több mint tizenöt éve. Emellett hétvégén is szokott munkákat vállalni, hogy biztosíthassa a népes család megélhetését. Betti egykor a Tüdőkórházban dolgozott, jelenleg főállású anyukaként terelgeti a csemetéket, és igyekszik az otthon melegét biztosítani. Tiszajenőre tizenkét éve költöztek ki Szolnokról. Szeretnek itt lakni, még ha Lászlónak és a középiskolásoknak naponta kell is ingázni Szolnokra. Házuk külterületen áll, csendes, nyugodt környéken. Élvezhetik a friss levegőt, a természet közelségét. – Csak azt nem szeretjük, hogy az út igencsak rossz állapotú, kátyús, nincs leaszfaltozva. Esős időben hatalmas pocsolyákat kell kerülgetni – mutatott rá Betti. – A nagyobb gyerekeket a férjem viszi kocsival iskolába, amikor dolgozni megy, a többiek viszont kerékpárral mennek iskolába, a kicsit pedig én viszem óvodába, szintén biciklin. Sárban ez nem egyszerű! Ennyi gyerek mellett persze mindig sok a teendő, és a családi ház is folyamatosan biztosít munkát. Külö-
10
Fotó: Mészáros János
– Örülök, hogy ennyi gyermekünk van, minden ezzel járó nehézség ellenére. Én mindig nagy családot szerettem volna. Kezdetben a férjem is, majd elbizonytalanodott, de aztán ő is szeretett volna sok gyereket – árulta el az anyuka. Nagy az összetartás a tiszajenői Mészáros családban
nösen, ha fel kell újítani. Mészárosék háza pedig elég régi. Amikor kiköltöztek, az épület közművesítve sem volt, nekik kellett fürdőszobát kialakítani, megoldani a fűtést. Nemrég a tető adott munkát, teljesen fel kellett újítaniuk, mert beázott. Az ablakokat is ki kellett cserélni. Jelenleg a padlástéren dolgoznak, karácsonyra jó lenne befejezni, hogy a gyerekeknek legyen ott saját lakrészük. Lent csak két szoba van, bár azokra is ráférne a festés. Szerencsére a nagyobbak segítségére is számíthatnak. Egyébként is megosztják a feladatokat. Az anyuka a háztartást viszi, az apuka pedig mindig talál tennivalót a ház körül, de ha van ideje, a tanulásban is segít. Tartanak jószágokat is: egy anyadisznó és tizenegy kismalac, valamint öt birka igényli a gondoskodást, de kutya, macska is akad. Korábban tartottak csirkét is, jövőre is szeretnének nevelni. Ennyi jó étvágyú ember élelmezését nagyban megkönnyíti, ha van háztáji. Mint mondják, nagyon be kell osztani a pénzt, de ha nem is dúskál-
nak semmiben, amire szükségük van, azt elő tudják teremteni. Egy főállású anyának az idejét is jól be kell tudnia osztani. Betti hajnali négykor kel, elkészíti a reggelit, majd öttől keltegetni kezdi a nagyobb gyerekeket, akik az apjukkal együtt indulnak Szolnokra. Utána ébrednek a kisebbek is. – A kicsi fiamat elviszem az óvodába, a többiek elbicikliznek a helyi általános iskolába. Ezután következnek a jószágok, majd nekifogok a házimunkának vagy a tennivalóknak a ház körül. Fél egyre megyek a kicsiért az óvodába. Itthon játszom is vele. Az általános iskolások délután két-három óra tájban érnek haza. A legkisebb lányommal leülök tanulni, ő most harmadikos, még igényli a segítséget. Aztán hazaérnek a nagyobbak és a férjem is. Utána már nincs sok idő vacsoráig – fejtette ki az anyuka. – A fiúk kétnaponta járnak focizni is. De közös programokat inkább csak itthon tartunk, nyaralni nem tudunk eljárni, sajnos, ma már sátorozni se egyszerű. A családdal piknikezünk időnként, párom testvérei eljön-
Hamarosan itt a karácsony, Mészárosék is készülődnek már. – Nálunk szűk családi körben, de meghitten zajlik az ünnep – mesélte Betti. – Az én feladatom kipuhatolni, hogy kinek mi a szíve vágya. Arra törekszünk, hogy mindenki olyan ajándékot kapjon, ami személyre szóló, praktikus és örömöt is okoz. A párommal közösen intézzük a vásárlást, és mindig adunk valami meglepetést is. Tavaly bevezettük, hogy a nagyok az ajándék mellé pénzt is kapnak, így tudnak maguknak is vásárolni. Nálunk ugyanis nincs havi zsebpénz. A kisebb gyerekek saját készítésű rajzzal vagy egyéb alkotással készülnek. Mindig nagy karácsonyfát állítunk, a férjem ehhez ragaszkodik, és ahhoz is, hogy élő fenyőnk legyen. A gyerekek díszítik fel, és közösen sütünk-főzünk. Másnap el szoktak jönni a férjem testvérei; ők négyen vannak, a szülők sajnos már nem élnek. El szoktuk hozni édesanyámat is, aki egyedül él Nagykörűben, és már nehezen mozog. Így együtt lehetünk mindenkivel, aki fontos számunkra. De vajon mi a legmeghatározóbb élmény egy nagy család életében? – A szeretet! A szeretet és az ös�szetartás mindig megvan közöttünk, ezt megállapítják azok is, akik ellátogatnak hozzánk – vallják Mészárosék. – Persze mint mindenütt, nálunk is előfordulnak veszekedések, és a mi életünkben is vannak nehezebb időszakok. De ezeken túltesszük magunkat. Arra tanítjuk a gyerekeket is, hogy legyenek megértőek, türelmesek másokkal a családon kívül is, szeressék az embereket. Úgy érzem, jó úton haladunk! A szülők számára nagyon fontos a gyerekek továbbtanulása is, mindenben segítik őket, hogy érettségit, szakmát szerezzenek. Kovács Berta
