Fotó: Mészáros János
EGYIK Legfőbb értékükre, a sokoldalúságra építIK AZ ÉLETÜKET
Az élet legkülönbözőbb területein állnak helyt a családtagok, a gyerekek is nap mint nap bizonyítják tehetségüket
H
árom tehetséges gyermekkel büszkélkedhet a szolnoki Bozsik család, melyet a sokszínűség jel lemez. Életüket ugyanis nagyban meghatározza a zene, a sport és a tánc szeretete. Az öttagú család mindennap jairól otthonukban beszélgettünk.
– Éppen harminc éve ismerkedtünk meg a férjemmel. Mindketten szolnokiak vagyunk, és három gyönyörű gyermekünkkel Szandaszőlősön élünk – kezdte az öttagú család bemutatását az édesanya, Ágnes, aki otthonukban fogadva bennünket arról is mesélt, hogy különleges család az övék. Mindenki más és más területen áll helyt a mindennapokban, s ezért leginkább a sokszínűség jellemző rájuk. Férje, László évtizedek óta a vendéglátásban dolgozik, Ágnes nyelvtanár, míg gyermekeik zenélnek, sportolnak és táncolnak. – Dávid tizennyolc éves, egy művészeti szakgimnáziumban tanul. Már tizenkét évesen kijelentette, hogy ő bizony Békéscsabán folytatja majd a tanulmányait. Neki a néptánc a nagy szerelme! – mosolyodott el Ágnes, majd hozzátette, az erős
szandaszőlősi hagyományőrzésnek is köszönhető, hogy elsőben és másodikban kötelező táncolni. A táncórákról Dávid is mindig örömmel tért haza. Idővel aztán a versenyeken aratott sikerek sem maradtak el. A tehetséges fiatal ma a szolnoki Cuháré Néptáncegyüttes tagja. – Én a legszívesebben ugrókötelezek, zongorázok, citerázok. Kötélugrásban voltam már magyar bajnok is – ragadta magához a szót a család legkisebbik tagja, a tízéves Barnabás, aki nővérétől, Hannától kapott kedvet a sporthoz. – Szabadidőmben szívesen számítógépezek és játszom Lecsóval, a macskámmal. Kedvenc tantárgyaim a tesi és az ének... – sorolta az ötödikes kisfiú. A kötélugrás ígéretes tehetsége a középső gyermek, Hanna is, aki jelenleg az Újvárosi DSE színeiben sportol. Ottjártunkkor arról mesélt, hogy az eddigi legjobb eredménye a portugáliai Bragában elért Európa-bajnoki harmadik helyezés. – Óriási élmény volt az egész verseny, melynek az esélytelenek nyugalmával vágtam neki. Még repülőn sem ültem azelőtt, édesanyám kísért el a hosszú útra. Mindenki meglepődött a jó ered-
ményen, hiszen senki sem gondolta volna, hogy ilyen helyezést sikerül elérni – idézte fel a három évvel ezelőtti próbatétel emlékeit a lány. Hannától azt is megtudhattuk, hogy legutóbb Kanadában rendezték volna a sportág világbajnokságát, ám erre a járvány miatt nem került sor, így a tervek szerint online formában bonyolítják le a versenyt. Távlati terveiről elmondta, személyi edző vagy gyógytornász, esetleg nyomozó szeretne lenni. – Tudni kell, hogy az ugrókötelesek összetartanak a városban, gyakran egymás gyerekeit segítjük, hozzuk-visszük az edzésekre – vette vissza a szót az édesanya. Ágnes és László hangsúlyozták, nagy öröm számukra, hogy kölcsönösen segítik egymást – ahogyan ők mondják – a gyereklogisztikában. Olykor ugyanis nem könnyű a családi napirendet összeegyeztetni, a különféle programokra és helyszínekre időben eljutni. A jó szervezésnek köszönhetően azonban végül mindig mindenki célba ér. Hartai Gergely
13
