Színészkedéssel, szituációs játékokkal telnek a tizenhat éves Dorka mindennapjai
H
atalmas mosollyal az arcán fogadott Lovas Dorottya, mint a beszélgetés során kiderült, az izgatott ság nemcsak az interjúnak szólt. A színésznek készülő tizenhat éves autista lány ugyanis a példaképével, Kálloy Molnár Péterrel való találkozására készült. Az édesanyjával, Molnár Mónika Gabriellával töltött mindennapjai a filmek, a színészet, a hang és a zene körül forognak.
mélyként is megjelenik az életünkben, ami a mindennapokban is hasznos, hiszen utalhatok rá. Mindig volt valami út Dorkához, de sosem volt ilyen a kapocs, mint most a színészkedés – emelte ki az édesanya. – Ha kívülről nézem magunkat, akkor nagyon nehéznek látszik az életünk, de a hétköznapokon nem ezen gondolkodom, hanem megyek és csinálom, mert ezt hozta a sors. Az általunk készített naplóval összekapcsoljuk a múltat a jövővel – mutatott előre.
Dorka könyvet olvas, bevásárol, kutyát sétáltat. Négylábú társát, Pindikét egy állatotthonból választotta. – Kis keverék kutyus. 2016 márciusában hoztuk el – mondta csupa mosollyal az arcán a fiatal lány. – A rendszerünk beállításában sokat segített, mióta nálunk van Dorka átalussza az éjszakát. Gondoskodni is kell róla és bár a lányom jól másol és jó mintakövető, de önmagától nehezen reagál az adott helyzetekben. A kutyus ebben is segít, hiszen ha jelez, Dorka is tudja, hogy valamit tennie kell – fűzte hozzá az édesanya. A beszélgetés során a táskából előkerültek a saját maguk által készített szövegkönyvek, rajzokkal díszített füzetek. A tizenhat éves lány minden álma ugyanis, hogy színésznő legyen, nagyon kedveli a művészeteket. Egy kék zsákocskából egy furulyát húzott elő, de két dalt is meghallgathattam az előadásában. Mónika speciálisan,
FOTÓ: Mészáros János
– A legnagyobb biztonságot az adja, hogy strukturáltak a napjaink, előre tervezünk. Dorka nagyon gondoskodó lány, amiben rutinos, azt el is tudja intézni magának. Ilyen a reggeli készülődés vagy az esti lefekvés körüli időszak – mesélte Molnár Mónika Gabriella, aki a tizenhat éves autista lányát terelgeti a mindennapokban.
Molnár Mónika Gabriella és lánya, Dorka zenehallgatással, ajándékkészítéssel hangolódik a karácsonyi ünnepekre
egyéniségre szabva állítja össze lányának a fejlesztő órákat. A nap összeolvasással kezdődik náluk, majd jelenetezéssel folytatódik. – A pandémia tavaszi időszaka alatt találtuk ki ezt az egészet, az ötletet a Beugró című műsor adta. Dorka szereti a művészeteket, az elkészült szövegkönyveket felolvassuk, majd el is játsszuk a jeleneteket. Azokat tanuljuk, ami neki speciálisan fontosak. A feladatok az írásban, olvasásban és kommunikációban segítenek, hogy megértesse magát és meg tudjon érteni másokat – mondta Mónika. A délelőtt második felében Dorka érzéseiről naplót vezet, majd az ebédfőzés után szituációs játékokban mélyülnek el. – Négykezes, stoptrükk, ki vagyok, vers- és hírzene – sorolta egy szuszra a lány.
– A szöveget a meghatározott hangulatban vagy módban kell előadni, ez segíti az önismeretet, azt tapasztalom Dorkát nagyon feltölti. Nagy öröm, hogy a diagnózisa ellenére is jó szereplő tud lenni. Megélt élmények alapján dolgozunk, a fantázia ritkán jelenik meg az állapota miatt – fűzte hozzá. A színészpalánta példaképe Kálloy Molnár Péter, akivel már több alkalommal beszélgethetett, egy közös fotó is előkerült. – Az első találkozásra úgy készültünk, hogy rózsaszirmokat számoltunk. Az utolsó napokban már nagy volt az izgatottság. Az előadás helyszínén is jártunk, hogy megfelelő helyet választhassunk, a szervezők is nagyon készségesek voltak. Így nemcsak a filmekkel és a hanggal segít a színész, hanem valós sze-
Dorka zeneiskolai oktatáson vesz részt, valamint hetente két délelőttöt a Fogyatékosok nappali ellátójának szandaszőlősi telephelyén tölt. – Ott megvan a nyitott hozzáállás, ami a beilleszkedést segíti. A nyári időszakban levendulazsákokat is készítettek, melyekből egyet Kálloy Molnár Péternek is ajándékozott – mesélte büszkén Mónika. A karácsonyi készülődés során sem áll messze tőlük a kézműveskedés. Egyebek mellett például pattogatott kukoricát szoktak egy fonalra fűzni, de sül mézeskalács is. Tavaly Dorka egyedül díszítette a fenyőfát. – Átmentem a szomszédba egy rövid időre, mikor hazaértem, nagy meglepetés fogadott. Dorka már nagyon izgatott volt, várta az ünnepet, ezért feldíszítette a fát – emlékezett vissza az édesanya, aki a szokásaikról is beszámolt. – Zenehallgatással, ajándékkészítéssel hangolódunk. Huszonnegyedikén ünneplőbe öltözünk, megterítjük az asztalt, megajándékozzuk egymást. Dorka mindig előre tudja mi az ajándék, becsomagolva rejtem el előle. Szereti a meglepetést, de túl nagy izgatottságot váltana ki belőle a várakozás. Idén könyv és valamilyen vígjáték kerül a fa alá – magyarázta Mónika. Hozzátéve, hogy a karácsony napjait a családdal együtt töltik, hiszen nekik is fontos ez a hagyomány. P. Pusztai Nóra
17
