Ünneppé tesz minden napot, amikor együtt ülHETik körbe az asztalt
F
– Gyerekkoromtól kezdve ez a család volt az álmom. Mindez csodálatosan megvalósult a két gyermekemmel. Mi egy speciális helyzetben lévő család vagyunk Tomi miatt, viszont minden nehézségével együtt gazdagít minket – mondta Kata. Tomi fejlesztő iskolába jár, a szolnoki Liget úti EGYMI-be. Most otthon tanul édesanyjával a járványhelyzet miatt. Mindennap kapják a feladatokat, aminek a megvalósulását videón keresztül mutatják be a pedagógusoknak. – Szabadidőmben szoktam gyúrni, focizni, hintázni, biciklizni és sokat sétálunk a friss levegőn, ha süt a nap, amit nagyon szeretek. Sokat játszunk és beszélgetünk egymással – fejtette ki mosolyogva a fiú. Katának nagyon sokat segít lánya, Dia, aki pár éve Budapestre költözött tanulmányai miatt. A fiatal tehetség a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán végzett, és tanulmányai során egy félévet Írországban töltött. – Közöttünk nagyon kevés a korkülönbség, együtt nőttünk fel, egymást tanítva – meséli Dia. – Az elmúlt pár évben nagyon megváltozott minden, én felkerültem a fővárosba tanulni, majd ott kezdtem el dolgozni, így sajnos a legtöbb napot nem mellettük töltöm. Ritkán járok haza, különösen ebben az évben, most viszont, hogy itthon vagyok egy pár napot, tudok segíteni. Míg mi Tomival játszunk és tanulunk, addig anya tud festeni és kézműveskedni. Próbálok motiváló erőt is nyújtani, hogy ezeket ne adja fel. Szeretnénk mindketten tehermentesíteni őt, hogy többet foglalkozzon az alkotásaival is.
22
Beküldött fotó
eltétel nélküli szeretet, bizton ság, figyelem és törődés. Talán ezek lehetnek a kulcsszavak. Tagadhatatlan, hogy a családnak különleges szerepe van életünkben. Főleg egy olyan közösségben, ahol egy gyermek egész életében a szülei által nyújtott biztonságra szorul. Tóvizi Kata családja sem kivétel ez alól. Galambosi Tamás 1996-ban született Down-szind rómásként. Ez egy genetikai rendelle nesség, ami azt jelenti, hogy a sejtek ben negyvenhat helyett negyvenhét kromoszóma található. Kata családja a genetikai vizsgálat során azt a tájé koztatást kapta, hogy a fogantatás pillanatában egy kromoszóma-baleset történt.
A szeretet ünnepére mindig együtt készülnek a család tagjai
A fiatalok édesanyja ugyanis régóta kézműveskedik. Saját motívumú vázákat, csészéket és álarcokat fest. – Tomi megszületésével megkaptam azt a lehetőséget, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Mindezt a gyerekeimnek köszönhetem. Az én életemben a legfontosabb ez a család, ha itt nyugalom és rend van, akkor az valamilyen szinten védelmet nyújt a külvilág ellen. Nekem is nagyon sok erőt adnak a gyökereim, és úgy szerettem volna nevelni a gyerekeket is, hogy mindig tudják, ez egy stabil közösség az életükben. Amennyire én elfogadó vagyok a gyerekemmel, annyira elfogadóak a többiek is. Ha misztikum, szégyen és rossz érzés nélkül, őszintén beszél az ember, akkor mernek kérdezni. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy míg Tomi kicsi volt, az anyukák mondták, olyan jó, hogy velünk lehet közvetlenül beszélgetni ezekről a dolgokról. Szerintem a sérült gyereket nevelő szülőnél elsősorban a gondviselőt kell támogatni abban, hogy ő teljesen el tudja fogadni a helyzetet – folytatta az édesanyja. – Több gyerekkori ismerősünk, akikkel játszottunk és együtt tanultunk meg biciklizni visszajelezte, hogy Tomi a gyerekkoruknak a része volt, az ő személyiségükre is nagy hatással lett. Így ha találkoznak egy Down-szindrómás emberrel, mindig ő jut róla eszükbe. Mindez köszönhető anyának, aki élteti a családot, ő az, akitől megtanulhattuk, hogy mindez miként működik és mit is jelent. Úgy gondolom, ha az embernek van egy olyan szerető és figyelmes anyukája, mint nekünk is, annál fontosabb nem is kell. Ha gyerekkorától kezd-
ve egy ilyen példát lát valaki, akarva akaratlanul is megtanulja, hogy mennyire fontos szeretni egymást, figyelni a szeretteinkre és a másik életének a részévé válni. Megtanultunk a másik életében mindig jelen lenni, még ha több ezer kilométerre is vagyunk. Nem telik el úgy nap, hogy ne tudnánk egymásról – meséli Diána. – Egy pillanat – szólt közbe Tomi. – Kimaradt a szeretet – kacagott. – Így van! Anyukaként mindig ott kell lenni a háttérben, hogy ha szükség van rám – tette hozzá Kata. – Másrészt hagyni kell szabadon szárnyalni őket. Fontosnak tartom a családunkban azt, hogy jelen van az a kis meleg tűzhely, ahol nincsenek elvárások és bizalommal várnak. – Szerintem ez a legjobb a mi családunkban, hogy anya megtanított minket arra, miként fejezzük ki egymás felé a szeretetünket – folytatta Dia. A mindig mosolygós huszonnégy éves fiú szinte egész évben a karácsonyt várja, ez az egyik kedvenc ünnepe. Az egész család legkedvesebb programja, amikor végre egy nagy asztal köré ülve mézeskalácsot süthetnek és díszíthetnek együtt. – Nálunk az ünnepek a régi hagyományok szerint zajlottak. Mindig ki kellett készíteni a csizmákat a Mikulásnak, és a Jézuska hozta az ajándékokat karácsonykor. Volt egy szép fehér asztalterítőnk, amit a karácsonyfa alá tettünk, és a gyerekek dönthették el, hová hozza a Jézuska az ajándékokat. Amióta felnőttek, együtt szoktuk díszíteni a fát és közösen várjuk a karácsonyt – idézte fel Kata. Köllő Judit
