NAGYON MozgalmasAN TELIK az életük, ebben a családban mindenki állandó edzésben van
H
árom sportoló kamasszal örök harc az élet. A szolnoki Sándor család folyamatosan edzés ben van. A gyerekek élete a tanulás és sporttevékenységek terén pörög turbó fokozaton, a szülők pedig a családi élet, a munka, a boldogulás körforgásában igyekeznek maximá lisan teljesíteni. Nem egyszerű, de az egymás iránt érzett szeretet és tisztelet segíti őket a mindennapokban.
Lili két és fél éve kajakozik a Szolnoki Sportiskolában. Több sportot is kipróbált, úgy néz ki, hogy ez az igazi szerelem számára. Kitartó és céltudatos, már idősebb gyerekekkel is edz. – Egész évben egyedül biciklivel járt sportolni, nyáron kétszer volt edzése naponta, így négyszer megtette a Szandaszőlős és Holt-Tisza közötti utat. Ha hozzászámoljuk az edzéseken leevezett 10–15 kilométert, jó kis erőpróba, ugye? Büszkék vagyunk rá, hiszen jól tanult, jó a kézügyessége, a konyhában is ügyeskedik, van, amikor keres egy receptet, s elkészíti – mesélte az édesanya. Máté több mint hét éve kosárlabdázik, jelenleg a Szolnoki Olaj U18-as csapatának tagja. Az edzéseket komolyan veszi, a meccseket meg főleg. Határozott, szókimondó és erős az igazságérzete. Mindez nemcsak a sportban, hanem más területen is megmutatkozik. Általános iskolában
Beküldött fotó
Csodás a közös életük! Ami tulajdonképpen egy csodával kezdődött. – Nyolc évig vártunk a gyermekáldásra. Próbálkozások, kudarcok, lombikbeültetések, nem sikerült. Húsz éve, 2000-ben hármasikreket vártam, a szülés beindult a 24. héten, mindhárom babát elveszítettük. Az óriási lelki veszteségen túl rengeteg vizsgálat várt rám, belevágtunk egy újabb lombikprogramba. Ez sem sikerült, ekkor azt mondtam, nem csinálom tovább. Majd nemsokára teherbe estem – mesélt a megpróbáltatásokkal és szomorúsággal teli, ám csodával végződő időszakról az édesanya. Erika három gyermeknek adott életet, Levente 18, Máté 17, Lili pedig 12 esztendős. – Lili hatodik osztályos a Szandaszőlősi Általános Iskolában, Máté tizenegyedikes, a Varga Katalin Gimnáziumba matematika–angol szakra jár, Levente pedig a Széchenyi István Gimnázium sporttagozatán végzős. Az iskola mellett mindhárman sportolnak, sok az elfoglaltságuk, szívvellélekkel teszik a dolgukat. Büszkék vagyunk mindhármukra – mondta az édesanya.
szorul. Ebben a tanévben érettségizik, ám még nincs konkrét elképzelése a folytatást illetően. Egy biztos, a vízilabdát szeretné folytatni a jövőben – mondja az édesanya.
A Sándor család nagyon szeret utazni. Várják, hogy a járványveszély elmúltával újra megnyíljon a világ
több tantárgyból járt versenyekre, jó eredményei is voltak, évekig sakkozott, többször is tagja volt az országos sakkolimpián részt vevő megyei csapatnak. Amióta gimnazista, nem indul versenyeken, de komolyan veszi a tanulást. Leginkább az angol nyelv érdekli, tavaly középfokú nyelvvizsgát tett, és persze szíve csücske a kosárlabda – mesélte Erika. A legnagyobb gyermek, Levente kilenc éve vízilabdázik a Szolnoki Dózsában, illetve jelenleg a Kecskeméti Sportiskola vízilabda-szakosztályában játszik. – Nála látjuk leginkább, hogy a sok kudarc ellenére sem adja fel a sportot, megy és csinálja. Ezzel együtt ő inkább humán beállítottságú, szépen ír, jól fogalmaz. Jó az alkalmazkodóképessége, de visszahúzódó, folyamatos megerősítésre
Feladatuk tehát van bőven a gyerekeknek, de a szülők sem tétlenkednek, hiszen a feltételeket meg kell teremteni. Erika és férje, Iván egy fuvarozóvállalkozást működtetnek, ami nem is annyira egyszerű, mint gondolnánk. – Műszaki áruházakból szállítunk házhoz. Ám sajnos manapság az emberek már csak megnézik a termékeket az üzletekben, aztán interneten megrendelik. A jelenlegi járványhelyzetben ez még inkább jellemző. Így sajnos a bevételünk visszaesett, a jövő kiszámíthatatlan. Gyermekeink az önállósághoz még „kicsik”, felelősséggel tartozunk értük és közvetve az alkalmazottaink családjaikért is. Tesszük a dolgunkat, keressük a lehetőségeket, kisvállalkozásként azonban nagyon nehéz – hangsúlyozták a mindennapok nehézségeiről beszélve. – És ez csak a megélhetési rész. Sok egyéb dologgal kell „megharcolni” nap mint nap. A rohanó mindennapokban a legfontosabbra, az egymásra való odafigyelésre, a hosszú beszélgetésekre nincs elég idő. A mostani helyzet pedig még inkább bonyolítja a mindennapokat. Karantén idején nehéz volt elfogadni az edzések, meccsek elmaradását, hiszen ez épp azt a pluszt vette el a gyerekektől, amiért napról napra dolgoznak. Mi, szülők pedig a szurkolás élményét veszítettük el. Most újra aggódunk a gyerekekért, magunkért és persze a nagyszülőkért. Mivel teszünk jót? Ha nem megyünk hozzájuk, s óvjuk őket, vagy ha megyünk és segítünk nekik? Nehéz időszak – mondta Erika, aki családjával együtt reméli, mielőbb véget ér ez a helyzet, s újra „pöröghetnek a napok”. Aztán pihenésképpen újra kirándulhatnak, eljuthatnak Kismarosra, a már jól ismert erdei házikóba, s annak környékén túrázhatnak, gombászhatnak, s a kert végén lévő patak partján a vadakat figyelhetik. Számukra ez a kikapcsolódás. És az, ha a családi segítséggel épített házukban társasjátékoznak, a kertet csinosítják, és jókat főznek ott. A Sándor család egyébként tagja a Nagycsaládosok Országos Egyesületének is, amely tavaly szépirodalmi pályázatot hirdetett Küzdelem a gyermekért – Élettörténetek a meddőségről címmel. – Saját történetünket megírva, ötven pályázó közül második helyezett lettem, amire azért is büszke vagyok, mert a zsűriben ott volt Schaffer Erzsébet is, aki az egyik kedvenc íróm – mesélte Erika. Rimóczi Ágnes
23
