Közös életükben SZÉP ÉS nemes küldetésnek érzik egymást TÁMOGATNI és BIZTATNI
A
vállalni. Végül leküzdöttük félelmeinket, és bővült a család. Tizennyolc éve egészségesen megszületett a lányom, Lilla. Ő szintén Jászberényben tanul, a Lehel Vezér Gimnáziumban. Fogyatékkal élő testvére Lillát az elfogadásra tanítja. Erősen empatikus személyiség, talán nem véletlen, hogy gyógypedagógiai pályára készül. Sokszor felmerül bennem, mi lesz, ha én már nem leszek, de a lányom minél érettebb lett, annál jobban meggyőzött afelől, gondoskodik Sanyika ellátásáról. A jövőkép bizonytalan, ezt nagyon nehéz lelkileg megélni – beszélt érzéseiről az anyuka.
A család az elmúlt években számos megpróbáltatáson ment keresztül, de hisznek abban, hogy a szeretet ereje átsegíti őket a nehézségeken. – Terhességem ideje alatt nem merült fel komplikáció, egészséges gyermeket vártunk – kezdte történetüket Gergely Mónika. Huszonkét éve, a várakozás örömteli hónapjai után, Sanyika születésekor azonban nem várt probléma árnyékolta be a család boldogságát. – A fiam fogyatékkal, oxigénhiányosan született. Agyvérzés érte, aminek súlyos következményeként sérült az agy beszéd- és mozgásközpontja. Nem tud beszélni, kommunikálni. A nap huszonnégy órájában a gondoskodásomra van utalva – mondta az édesanya.
Elmondta azt is, hogy családi viszonyai az elmúlt években megváltoztak, férjétől elvált, egyedül maradt gyermekeivel. Édesanyja biztos pontot jelent az életükben, valamint Mónika élettársa is segítő kezet nyújt a mindennapokban. Szülőként nemcsak a jászberényi iskola közösségi életében vesz részt aktívan, hanem Tápiószelén is. Létrehozták a Tápiószelei Kincsesláda Alapítványt, amely összefogja a fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőket. – Régi álmunk, hogy napközi ott honos ellátást hozzunk létre sérült, fogyatékkal élő fiataloknak a településen. Nehézségeinkkel nem vagyunk egyedül, a közösség erősít. Nagyon fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé – magyarázta.
Egy sérült gyermek érkezése lelkileg és anyagilag is próbatételek elé állítják a családot. Hogyan élték meg és dolgozták fel ezt a nehéz élethelyzetet? – kérdeztük. – Valóban így van, nem volt kön�nyű és a mai napig sem az. Miután megszületett Sanyika, úgy éreztem, hogy megszűnt körülöttem a világ. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogyan lehetne őt különböző kezelésekkel, terápiával fejleszteni. Amikor óvodáskorú lett, speciális intézményt kerestünk számára, így jutottunk el Jászberénybe. Tápiószelén élünk, de hosszú
Beküldött fotó
fogyatékkal élő emberek másak, de ők is ugyanúgy Isten gyermekei, mint ép társaik, vallja Gergely Mónika. A tápiószelei édes anyának gyermekei a leg nagyobb tanítómesterei. Sa nyika fogyatékkal született, szavak nélkül, szeretettel és mosollyal öleli át a világot. Húga, Lilla egészséges, akit testvére nehéz sorsa elfo gadásra, kitartásra tanít, és talán nem véletlen, hogy gyógypedagógus szeretne lenni.
gyermekei minden helyzetben erőt adnak Gergely Mónikának
idő óta az óvoda és az iskola miatt erősen kötődünk a jászsági városhoz. Először a Maci Alapítványi Óvodába kerültünk, ahol speciális szakemberek foglalkoznak a sérült gyerekekkel. Hálás vagyok Dobó Katalinnak, az óvoda vezetőjének, hogy munkatársaival biztonságos, támogató környezetet biztosítanak a fogyatékkal élőknek. A jászberényi Fogódzkodó Egyesületnek is sokat köszönhetünk a szakmai segítségnyújtásért, a lelki támaszért, és a bátorításért, hogy velük megnyílhatott számunkra a világ. Természetesen folyamatosan kerestem és most is keresem a további fejlesztési lehetőségeket a fiam számára. Gyógyúszásra, masszázsra, oxigénfürdő-kezelésekre jártunk. Ezekre, valamint kitartásra mind
szükség volt ahhoz, hogy Sanyika járni tudjon. Ma már egyedül közlekedik – idézte fel emlékeit Gergely Mónika. Hozzátette, minden apró lépésért hálásak, keményen megdolgoztak a fiú mosolyáért, aki jelenleg a jászberényi Szent István Körúti Egységes Gyógypedagógiai, Módszertani Intézmény tanulója. Édesanyja tizenkilenc éve, naponta autóval viszi gyermekét Jászberénybe, ahol befogadó közösségekre találtak, példaértékű és kiváló pedagógusokra. Köszönet mindezért az iskola igazgatónőjének, Bárcziné Kulcsár Júliának. A kihívások, nehézségek megváltoztatták a család mindennapjait. – Lelkem sokáig vívódott, hogy be merjünk-e még egy gyermeket
A mindennapok küzdelmében Sanyika mosolya, Lilla életcéljai adnak erőt Gergely Mónikának. Gyermekei az ő nagy tanítómesterei. – Nem véletlen, hogy a jó Isten engem választott anyukájuknak. Nemes küldetés közös életünkben egymást szeretni és segíteni. Nincs ennél fontosabb. Szeretném, ha a társadalom is nagyobb elfogadással lenne a fogyatékkal élők felé. Igaz, hogy ők másak, de ugyanúgy Isten gyermekei, mint az egészséges emberek – véli az édesanya. Illés Anita
7
