Szentestén az istentisztelet után együtt indulnak haza, A vacsorÁNÁL heten ülik körbe aZ asztalt
B
Kondacs Csaba és felesége a munkahelyükön ismerkedtek meg, kapcsolatuk barátsággá, majd szerelemmé alakult, mindig is nagycsaládban gondolkodtak. – Nekem az előző házasságomból született egy fiam. Roland nyolcéves volt, amikor Csabával összekötöttük az életünket, ez tizennyolc éve volt – elevenítette fel a kezdeteket Kondacsné Rigó Krisztina, az édesanya. A gólya érkezésére sem kellett sokat várni, sorban születtek a kedves, mosolygós, szőke lányok, tizenhat éve Viktória, majd alig több mint egy esztendővel később Réka és Virág. – Az elején nagyon nehéz volt, majdnem olyan, mintha hármasikreink lettek volna. Azt tanácsolták, hogy az egyidőseket szoktassam egy ütemre, hagyjam őket sírni is egy picit. De olyan helyen laktunk, ahol nem nézték ezt jó szemmel – emlékezett vis�sza Krisztina, majd hozzátette: ettől függetlenül sem csinálná ma sem másként. Roland nemrégiben kezdett önálló életet, a lányok mára a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium szorgalmas tanulói. – Mindenkire nagyon büszkék vagyunk, a beilleszkedés kapcsán felmerülő akadályokat is jól vették. Persze nincs két egyforma természetű gyermek, még az egypetéjű ikrek esetében sem, így mindenki másmás módon talált barátokra – utalt a hétköznapokra az édesanya.
Fotó: Mészáros János
ejglit sosem készí tenek, helyette a családi kedvenc, a nutellatorta ke rül az ünnepi asztalra Kondacséknál. Karácsony kor a szokásos töltött káposzta és harcsapaprikás mellett a sajtos hús is a menü része. A házat a ka maszlányok csacsogása tölti meg, szenteste az asztalt heten ülik körül.
A család erőt adó közössége és az egymásra figyelés alapérték Kondacséknál
A tavaszi kijárási korlátozások idején még inkább összecsiszolódott a család. – Nagyon jól elvoltak a lányok, tették a dolgukat. Akkor még két külön iskolába jártak, megvolt az ütem, be voltak táblázva. Viszont mivel a délutáni programok és edzések elmaradtak, az együtt töltött idő megváltoztatta őket. Egész délután csacsogtak, szinte ki sem léptek a kapun – mesélte Csaba. A kezdeti bizonytalanságokat és felmerülő problémákat egy nyugodt és összeszokott családi élet váltotta fel, melyet bár az idő folyamatosan nehézségekkel tűzdelt tele, mégis mindig erősítették egymást. Szívesen vállalnak szolgálatot embertársaikért, az évek alatt az összetartó közösségek mozgatórugói lettek. A szolnoki Nagycsaládosok Egyesületének tagjai, de az evangélikus közösség is számíthat rájuk. – Nem vagyok egy nagyon kreatív ötletember, de ha valakinek segítő kéz kell, akkor bármikor szívesen csatlakozom, meg lehet nyerni a jó ügynek, szerintem a gyülekezeti életben is ezért ragad ránk ennyi feladat – mesélte Krisztina, majd gondolataival
újra az esküvő körüli időkbe kalandozott vissza. – Csaba meg volt keresztelve, én nem, felhívtam a lelkészt, aki fogadott minket. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy én megkeresztelkedtem és mindketten konfirmáltunk még az esküvő előtt. Az elmúlt tizennyolc évben szinte minden vasárnapot a padban töltöttünk. A gyülekezeti életben az Istennel való kapcsolat nagyon fontos, amit itt meg is élhetünk, meg az emberi kapcsolatok is olyanok, amik feltöltenek. Számíthatunk egymásra örömben és bánatban egyaránt – foglalta össze Krisztina, akinek az életében az éneklés és a gyermekeknek tartott Bibliaóra is fontos szerepet tölt be. Csaba viszont leginkább a gondnoki feladatokat vállalja. – Két lányunk most konfirmált, mindhárman járnak a saját korosztályos csoportjukba, részt vesznek a táborokban, nem mondom, hogy könnyű minden vasárnap elindulni velük, de mindig ott vagyunk. A tavaszi templombezárás idején kifejezetten hiányoztak ezek az alkalmak – fűzte hozzá. Az advent időszakában esténként meggyújtják a soron következő
gyertyát, és a vacsoraasztal mellett beszélgetnek. – Más hangulat lengi be a házat olyankor, volt, hogy a pillecukor is előkerült, és úgy sütöttük, mint nyáron a tábortűz fölött – elevenített fel egy kedves emléket az édesanya. A nem szokványos karácsonyi hagyományainkat maguk alakították. – Van töltött káposzta, amit anyukámmal készítünk el, és harcsapaprikás, de mindig készül sajtos hús is, hiszen az a lányok kedvence. Mézeskalácsot és mandulás kiflit is sütünk, meg nutellatortát – utalt a menüre. Szenteste az istentiszteleten gyűlik ös�sze a család, mely után együtt indulnak haza és heten körbeülik az asztalt, ilyenkor Roland és a nagymama is élvezi a melengető családi fészket. – A fa feldíszítve, a csomagok összekészítve, így indulunk el itthonról. A vacsora és gyertyagyújtás után kerül sor az ajándékozásra – vázolta fel Csaba. Karácsony napjain a templom után a rokonokkal is találkoznak, hiszen kiemelten fontos érték számukra a család erőt adó közössége és az egymásra figyelés. P. Pusztai Nóra
9
