LITAUSZKI ZSOLT, A BDPST HOTEL ZRT. KREATÍV SÉFJE
Gyors lesz a visszarendeződés A magyarországi csúcsséfek története egytől egyig különbözik, viszont sok olyan egyezés van a szakmai pályafutásokban, melyek a sikerhez vezető utat kövezik ki: alapvetően a szakma szeretete, a szívből való főzés, és a mérhetetlen elhivatottság.
L
itauszki Zsolt is azon séfek egyike, aki megjárta a világ konyháit, komoly alapanyag ismerete révén méltón büszkélkedhet olyan pozíciók betöltésével, mint a Gundel kreatív séfje. Jelenleg sem kisebb feladatot vállalt. Erről, szakmai pályafutásáról, és a vendéglátás mostani korszakáról kérdeztük őt.
Bár sokan ismernek, és azok közé tartozol, akik Magyarország gasztronómiájának útjában mérvadó szerepet töltenek be, de beszéljünk arról először, ho- 3500 főre főztünk minden nap. A kuriózum ebben az, hogy Deák bácsi, aki akkor a zöldségbeszállítónk volt, nyolc-tíz gyan is kezdődött a pályafutásod. – Én egy olyan családban nőttem fel, ahol mindig mindenki éve az év biogazdája lett. A kilencvenes évek közepén-véfőzött. Az édesanyámnak volt étterme, és én mindig ott ser- gén még lehetett az, hogy kisgazdaságok szállítsanak be minőségi termékeket. Aztán dolgoztam ugyanitt étteremben is, tepertéltem mellette. A nagymamám szenzációsan főzött, a nagypapám kertész volt, és az akkori téeszekben dolgoztak. ahol nagyon ambiciózus kollegáim voltak, és végül is itt nyiAnnak idején nem lehetett mindent megvásárolni, mint tották fel a szememet. Egyszer a kezembe került a Borbarát nevű újság, Alkonyi László írásával, a Zarándokhely ínyenmanapság. Csak egyfajta paradicsom volt a piacon, ezzel ceknek címmel. Akkor olvastam először Ráspiról. Akkor ellentétben nálunk a kertben már akkor legalább 15 fajta termett. Én orosházi vagyok, ott nőttem fel, ami meg is ha- már együtt voltam a feleségemmel, Timivel, aki azóta is nagy tározza az ízlésemet. A nagymamám amellett, hogy a kony- szerelmem, és mivel már meg tudtuk engedni magunknak, hában isteni ételeket készített, gyógynövényekkel is foglal- utazgatni kezdtünk. A vége az lett, hogy lehorgonyoztunk kozott. Tehát ha én rohangászó, örökmozgó kisgyerekként Fertőrákoson, és elkezdtünk dolgozni Ráspinál. Timi, a feelestem, akkor nekem körömvirágból készítettek krémet; leségem külkereskedő, és viccesen mondva megfertőztem a ha beteg voltam, kakukkfűből teát. Sőt, én már gyerek- szakmával, így ő dolgozott a szervizben, én meg a konyhán. ként tudtam azt is, miként készül a fűszerpaprika. Ezeket a Ez másfél éves időszak volt az életünkből. Az első komo– mondjuk úgy – játszva megtanult ismertanyagokat mások lyabb étterem volt, ahol dolgoztam, és azért volt számomra hosszú évekig tanulják. Akkor persze nem tudtam, hogy rendkívül érdekes, mert azokkal az alapanyagokkal, dolgokez milyen hasznos is lesz számomra, viszont igazából be- kal találkoztam, amikkel gyerekkoromban is. lenőttem a gasztronómiába, és egy nagy adag alapanyag ismerettel rendelkeztem. Ezután következett a külföldi pályafutásod? Az érettségi után elkezdtem továbbtanulni, méghozzá tör- – Igen. Szimpatikus volt, hogy akik külföldön dolgoznak, jobténész szerettem volna lenni. A kollégiumra viszont nem volt ban is élnek. Ennek 10 külföldön töltött év lett a végeredelég anyagi fedezet, ezért elkezdtem dolgozni a vendéglátás- ménye. Mivel a feleségem külkeres volt és beszélt nyelveket, ban. A munkából pedig szerelem lett. Hálás vagyok, hogy nem volt akadálya a dolognak; én meg franciából érettségiztem, úgyhogy belevágtunk. azok közé tartozhatom, akik a hobbijukból élnek. Mondjuk szerencsém is volt, mert az első munkahelyemen a séf is beszélte a nyelvet. Aztán egy-két év alatt rám ragadt Hol kezdődött a pályafutásod? – Orosházán dolgoztam, a gyerek– és diákétkeztetésnél, ahol a német nyelv is, és nem volt ebből probléma. WWW.CHEFPINCER.HU
CHEF&PINCÉR | 2020. OKTÓBER
37
