Két Keréken

Csodarabbik útján Sárospataktól Tokajig

Írta és fotók: Abelovszky Tamás Vajon kik voltak a csodarabbik, és hogyan lett a Bodrog mente a haszid zsidóság hazai központja? És vajon hol találjuk a Rio de Janeiro városából ismert Krisztus-szobor „mását”? Hogyan lett a tokaji bor a királyok bora? Minden kérdésre választ kapunk, ha a Bodrog mentén végiggurulunk Tokaj-Hegyalján.

Fotó: Gulyás Attila

gészen meglepő felfedezéseket te-

Ehet az, aki az egykor nagy létszámú haszid zsidó közösség nyomait követve elindul a Csodarabbik útján a Bodrog mentén. Természetesen nemcsak egy letűnt világ megmaradt töredékeire csodálkozhatunk rá ezen a 45 kilométeres túrán, hanem többek között testközelből tanulmányozhatjuk a Makovecz-életmű egy jelentős darabját, a Rákócziak emlékét őrző épületekkel találkozhatunk, megcsodálhatjuk az egyik legrégebbi templomunkat, nem is beszélve a Tokaji-hegy kőfejtőjében megbújó bányatóról.

Rákóczi és Makovecz emlékezete Sárospatakon az állomásépület előtt találjuk a Táncvirág-szökőkutat (öt táncoló lányka alkotja a kompozíciót), rögtön mögötte pedig az Iskolakert árnyas parkjában történelmi nagyjaink szobrait lehet közelről megvizsgálni. A parkon túl láthatjuk a névadó intézményt, a híres Sárospataki Református Kollégiumot. Az ország egyik legrégebben fennálló oktatási intézményét 1531-ben alapította Perényi Péter koronaőr. A számos itt tanult neves diák közül híres politikusok, írók, költők kerültek ki, például Kossuth Lajos, Gárdonyi Géza vagy Móricz Zsigmond. A Pataki diák szobrát megtaláljuk utunk következő állomásán, a Makovecz téren, az Eszterházy Károly Egyetem Comeniusról (egykori neves pataki tanár) elnevezett karának épülete előtt. A tér másik oldalán a Művelődés Háza és Könyvtára áll, amely Makovecz Imre egyik jelentős alkotása, s amelyet az Építészek Nemzetközi Szövetsége 1983-ban az év tíz legjelentősebb építészeti alkotása közé sorolt.

A Pataki diák életnagyságú szobrát és Tarcal bányatavát egyaránt megcsodálhatjuk a túrán

Sárospatak meghatározó épületei kötődnek Makovecz Imréhez Sárospatak és Makovecz neve egyébként egybeforrt: a Borostyán étterem átépítése, a Bodrog Áruház, az Árpád Vezér Gimnázium, a Hild téri lakások mind az organikus építészet hazai nagymesterének munkái. A városközpontot magunk mögött hagyva a vár felé indulunk, de előtte érdemes betérni a sárospataki bazilikába (vártemplom). A ma álló templom helyén már I. András építtetett egy rotundát (kis körtemplomot), mivel a város királyi szálláshely volt. A kis királyi kápolna később a temető osszáriuma (csontháza) lett, mivel egy román stílusú templom épült helyette, majd a ma látható háromhajós, gótikus templom 1492-re készült el. A török időkben a pataki várat is megerősítették, a védelemnek része lett a templom északi fala is, amelyen lőréseket

A Vörös torony a sárospataki vár legöregebb része

A sárospataki vár Sub Rosa erkélye alakítottak ki. A Wesselényi-összeesküvést követően a pataki várat zsoldoshadsereg szállta meg. Fővezérük, Starhemberg kapitány az összes várkaput befalaztatta, a templom északi és déli falán pedig két nagy boltíves kaput vágatott. Ezt követően tizenkét évig – amíg Th ököly fel nem szabadította a várat – csak ezen az úton lehetett bejutni az erősségbe. A Rákóczi-szabadságharc előtt és alatt a hadiszerencsétől függően többször gazdát cserélt a kuruc és a labanc csapatok között a vár, és 1708-ban itt tartották a szabadságharc utolsó országgyűlését is, amelyen II. Rákóczi Ferenc javaslatára a jelenlévők elfogadták azon jobbágyok felszabadítását a földesúri joghatóság alól, akik fegyvert fognak a hazáért.

Maga a vár – amelynek neve összeforrt a Rákócziakkal – egyébként két, szabad szemmel első ránézésre is elkülönülő részből áll. A várkastély magva (egyben legöregebb része) az úgynevezett Vörös torony, egy ötszintes, maszszív építmény. Legalsó szintjének falait lőrések törik át, míg a magasabb emeleteken már ablakok, kiugró erkélyek is láthatók. A toronyhoz észak felől csatlakozik a rombusz alaprajzú várkastély, amelynek legismertebb része a Lorántff y-loggia, illetve a Sub Rosa erkély,

amely a hasonnevű szobát rejti (nevét a kerek erkélyszobácska festett boltozatának zárókövét díszítő, stilizált rózsáról kapta). A reneszánsz motívumokkal díszített szobában tartották a Wesselényi-féle összeesküvés titkos tárgyalásait I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc részvételével.

A várban számos állandó és időszaki kiállítás kapott helyet, amelyek között természetesen előkelő helyet foglal el a Rákócziak életét bemutató tárlat, a Vörös toronyban a lovagterem, I. Rákóczi György fogadószobája, de találunk ágyúöntő műhelyt és kazamatákat is a látnivalók között.

Vallonok a Bodrog mentén Sárospatakon napokat el lehet tölteni, de mi továbbgurulunk a Bodrog mentén Tokaj irányába. A kis forgalmú úton szinte zavartalanul lehet tekerni. Az első érdekesség csak az igazán avatott szemeknek tűnik fel: Bodroghalász után néhány száz méterrel a bal oldalon egy töltés vezet a Bodrog felé. A képződmény nem más, mint a bodrogközi kisvasút maradványa, amelynek valamilyen csoda folytán még egykori hídja is megcsodálható a folyónál (egy kis kitérővel a rossz minőségű földúton). Ma már egészen hihetetlen, hogy ez a szakasz a Nyíregyházától Füzérkomlósig vezető, valaha Magyarország egyik leghosszabb kisvasútjának számító vaspálya része volt. Fénykorában a kisvasút összekötötte a Zemplénihegységet a Nyírséggel, de a II. világháború idején Királyhelmecre is el lehetett jutni a hálózaton, Nyíregyházáról Sátoraljaújhelyre gyorsmotorkocsi közlekedett, akár 60 km/órás sebességgel hasítva az alföldi pályaszakaszokon. (Nyíregyháza és Sóstó között egészen egyedülálló módon ráadásul villamosként üzemelt a kisvasút – nem is akkora újdonság hazánkban a tram-train, mint ahogy a hírekből gondolhatnánk.) Az 1980-ban megszűnt vasúthoz kapcsolódott a pálházi kisvasút vonala is, amelyen viszont még ma is lehet utazni. Hamarosan Bodrogolasziba érkezünk, ahol a falu Árpád-kori temploma ér meg egy kis kitérőt. A lassan egy évezredes múlttal rendelkező Szentháromság-templom a Bodrogközbe vezető rév melletti kis dombon csábít megállásra. Bodrogolaszi római katolikus temploma bizonyíthatóan állt már a 12. század legvégén, ugyanis Imre király egy 1201-es oklevele említést tesz róla. A legkorábbi ma ismert magyarországi kiváltságlevelet ugyanis az uralkodó éppen „a Szent Miklós egyháznál lakozó pataki vendégtelepesek” számára állította ki, akik nem mások voltak, mint a falut alapító olasz vagy vallon jövevények. Utóbbi tűnik valószínűbbnek a falu neve ellenére is, ugyanis akkortájt minden neolatin népességre az „olasz” gyűjtőnevet használták. A környékbeli településnevek (pl. Olaszliszka, Tállya) közül több is erről az eredetről árulkodik. A Bodrog olasziban megtelepedő telepesek csinos, kőfallal körített templomot emeltek a

Megközelítés

Sárospatak autóval a 37-es főúton, míg vasúton a Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vonalon érhető el. A fővárossal kiváló összeköttetést biztosítanak a kétóránként közlekedő IC-járatok.

Bodrogolaszi Árpád-kori temploma már a 12. század legvégén is itt állt

Bodrog partján az 1100-as évek végén. Első ránézésre is a román kori falusi templomok formanyelve köszön vissza az arányos épületről. A torony a legdíszesebb része az alkotásnak: az első emeleti lőrésablakok felett pompás egyoszlopos, román kori ikerablakok nyílnak. A kapun belépve egyszerű, fehérre meszelt templombelsőbe jutunk, a falakat két oldalon a keresztutat ábrázoló festmények díszítik. A 18–19. században számos átépítés miatt ugyan elveszítette eredeti, Árpád-kori jellegét a templom, de az 1978–79-es helyreállítás során visszaállították azt.

Csodarabbik emlékezete A következő településen, Vámosújfalun áthajtva már csak egy ugrás Olaszliszka, ahol a már említett vallon vagy olasz népesség után egy másik népcsoportról, a 17–18. századtól kezdődően a környékre betelepülő haszid zsidókról kell megemlékeznünk.

Az eredetileg Lengyelországban élő zsidók első bevándorlási hulláma a 18. század elejére tehető, amikor is a török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után a környék munkaerőhiányban szenvedett, a paraszti munkaerő mellett iparosból és kereskedőből is kevés volt. Márpedig a kereskedelmi kapcsolatok a tokaji bor révén adottak voltak, Hegyalja kóser borait előszeretettel fogyasztotta a lengyel városok népes zsidó közössége. Lengyelország felosztását követően a 18. század végén még egyszerűbbé vált a migráció azzal, hogy Galícia a Habsburg Birodalom része lett. Az egyre népesebb zsidó közösség különlegességét az adta, hogy tagjainak többsége a mélyen vallásos haszid irányzatot követte.

Teitelbaum Mózes újhelyi rebbe Forrás: Wikimedia Commons / Izraeli Nemzeti Múzeum, Schwadrongyűjtemény

Az egykori zsinagóga romjai Olaszliszkán, 1983 – Fotó: Fortepan / Gazda Anikó

egy kővel vagy egy kaviccsal a zsebében érkezzen az emlékműhöz!

Utunkat folytatva Szegilongon és Szegin keresztül érjük el Bodrogkisfaludot, majd Bodrogkeresztúrt. Bodrogkeresztúr is híres egy hajdanán itt élt csodarabbiról: Reb Sájele háza és sírhelye jelentős zarándokhelynek számít, halálának évfordulóin akár 10-15 ezer haszid zsidó is megfordulhat az egyébként ezerfős településen, többségük ráadásul külföldről érkezik.

Rio Tokaj-Hegyalján Itt, Bodrogkeresztúron nyílik először lehetőségünk igazán közel kerülni a Bodroghoz, ugyanis a Kalóz Kikötőben bárki bérelhet szabadidős bárkákat. A csónakmotorral hajtott vízi járművel kényelmes tempóban hajókázva kellemes időt töltetünk a folyón, akár nagyobb társasággal is. A településen található borászatok szintén a lazítást szolgálhatják, amelyek közül a Dereszla Pincészet falában különös emlékét találjuk az 1848–49-es szabadságharcnak: a homlokzatba fúródott ágyúgolyóra a nemzeti színnel köré festett, koncentrikus körök kokárdaként hívják fel a fi gyelmet.

A haszid közösségekben a rabbit cádiknak vagy rebbének hívták, és sokukat vallásos tisztelet övezte, már-már szentként tekintettek rájuk. A kiemelkedően bölcsnek, esetleg csodatevőnek tartott rebbékhez messze földről is érkeztek hívek, illetve sokszor keresztények is megfordultak náluk. Állítólag a sátoraljaújhelyi Teitelbaum Mózes még az ifj ú Kossuth Lajost is meggyógyította. A virágzó zsidó közösségnek azonban ma már csak a nyomait láthatjuk az izraelita temetők, a más funkciót kapott vagy éppen romos zsinagógák és az emlékhelyek formájában.

Kővel illik érkezni Az olaszliszkai zsinagóga helyén szomorú mementóként ma két emlékfal áll: a Bodrog mentén élő zsidó közösségek tagjait 1944 tavaszán deportálták, a legtöbben közülük soha többé nem tértek vissza. Olaszliszkán is gazdátlanul maradt a zsinagóga, amely a múló évtizedek alatt lassan az enyészeté lett, egyedül keleti fala maradt meg. Az egykori zsinagóga nyugati homlokzatához nagyon hasonló fal felépítésével az épület 2016-ban lett holokauszt-emlékhely. Utcafrontján egy csillagképre emlékeztető településhálót láthatunk, belső oldalán pedig az itt élt családok neveivel perforált 63 mécsestartót. Az emlékezést igazán meghitté teszik a kaputól az épületig vezető járdában, illetve az egykori padlón felgyúló esti fények, amelyek az 1944. április 13-ai csillagállást idézik – ekkor deportálták az olaszliszkai zsidókat. Aki teheti,

Part menti idill a Bodrogon Fotó: Gulyás Attila

A Bodrog vízi világát leginkább a folyóról lehet megismerni

Fotó: Gulyás Attila

Bár Tarcalon találunk (nem túl jó állapotban lévő) zsinagógát, eredetileg gótikus stílusban emelt, mára átépített római katolikus templomot, sőt Degenfeld-kastélyt és Andrássykúriát is, a falu legegyedibb látványossága a felette lévő dombon álló, hatalmas méretű szobor, az Áldó Krisztus. A 8,5 méter magas, 50 tonna tömegű szobrot 2015-ben szentelte fel az egri érsek. Feltétlenül érdemes felmászni az alkotáshoz a sétányon, mert pompás körpanorámában lehet részünk a kolosszus lábánál. Tarcal felett egészen Tiszaújvárosig ellátni, északon a Eperjes–Tokaji-hegyvidék hullámzik szelíden, míg kelet felé a Kopasz (Tokaji)-hegy zárja a látóhatárt. Csak pár lépés a szobortól a „hegybe” vájt bányagödör pereme (vulkanikus eredetű andezitet bányásztak itt külszíni fejtéssel), ahonnan vethetünk egy pillantást a mélyben csillogó, türkizkék víztükrű bányatóra. A tóhoz le is ereszkedhetünk a sétaúton, majd innen tekerhetünk tovább utolsó állomásunk, Tokaj felé.

Királyok között Tarcal és Tokaj között a forgalmas 38-as út vezet, és kerékpárút egyelőre nem köti össze a két települést. A térképre pillantva látható ugyanakkor, hogy a hegylábi szőlők között is vezetnek dűlőutak a főúttal párhuzamosan, amelyeket elsősorban azoknak ajánlunk, akik szeretnék elkerülni a jelentősebb forgalmú szakaszt. Tokajba érve érdemes az első utcán rögtön balra térni, majd végiggurulni a Szerelmi pincesor előtt, amelyet a honfoglalás millecentenáriumának tiszteletére építettek ki.

A Tokaji borvidék felfutása a 15. században kezdődött, nem függetlenül attól, hogy az addig a legjobbnak számító szerémségi termőterületek török fennhatóság alá kerültek. Maga a borvidék 87 kilométer hosszan és 3-4 kilométer szélességben, 27 település határában nyúlik el az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy

Tipp AZ UTAZÁSHOZ

Az Áldó Krisztus monumentális szobra és a bányató miatt is megéri felmászni a dombra

Az egyirányú túra teljesítése után Tokajból szerencsi átszállással lehet vasúton visszajutni Sárospatakra, azonban ha visszatekerünk Bodrogkeresztúrra a Bodrog mentén, az átszállást kihagyhatjuk.

Sárospataki vár

0 5 km Rákóczi–Dessewffy-kastély, Tokaj

Fotó: Gulyás Attila

közötti háromszögben. Jellemző szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű, a sárga muskotály, a belőlük készülő borok közül pedig egyértelműen az aszú és a szamorodni a legismertebb. A rendszeresen, évről évre bekövetkező aszúsodás, azaz a nemes rothadás egy penészgombafajnak és az itteni mikroklímának köszönhető (maga a gomba más borvidékeken is megtalálható). Az aszúkészítés kezdete a 16. századra tehető (minden bizonnyal szerémségi borászok hozhatták magukkal a technikát), és hamar híres lett a borvidék erről a különleges borfajtáról. Állítólag XIV. Lajos francia király is kóstolta, és őhozzá köthető a „királyok bora, borok királya” elnevezés.

A Tisza-hídról érdemes megfi gyelni a Tisza és a Bodrog összefolyását – jól látszik, hogy miért is mondják szőkének a Tiszát. A pincéktől a főút mellett gurulhatunk tovább a történelmi belváros irányába, ahol egyre több borozó csábít betérésre: így biztosan nem kell étlen-szomjan hazaindulnia senkinek. Ha csodarabbikkal ma már nem is találkozhatunk, a sok kisebb-nagyobb csodáért mindenképpen érdemes útra kelni Tokaj-Hegyaljára.

Tokaj borospincéi minden fáradságot megérnek

A Tokaj melletti Kopasz-hegy megmászása extra kihívás a túra végére Fotó: Gulyás Attila