Erdőmánia

Erdei metropolisz

A madarak és a fák kapcsolata

Írta: Szauer Melinda és Lomniczi Gergely Minden év májusában tartják a Madarak és Fák Napját. Hazai túráink elképzelhetetlenek a madárdalos erdők nélkül, de mi az a kapcsolat, amely miatt egy külön napon, együttesen emlékezünk meg ezekről az élőlényekről, és különben is, hogyan kerül a gólyafészek az erdőbe?

Amadarak lakta erdő egy nyüzsgő nagyvárosra emlékeztet: a bokrok és a fatörzsek jelentik a magasföldszintet, a lombkoronaszint az emeleteket, és bizony a talaj közelében, az utcaszinten is nagy a mozgás. Minden szintet más és más madarak laknak – legalábbis abban az esetben, ha ott bőséggel találnak megfelelő fészkelő- és búvóhelyet, valamint elegendő táplálékot. Az egymásrautaltságot mutatja, hogy a madarak és a fák védelme egy tőről fakad, ráadásul egybeesik a magyar természetvédelem kialakulásával. A mintegy 100 évvel ezelőtti első természetvédelmi rendeletek az erdők megóvásának igényét fogalmazták meg, míg az állatfajok védelme területén kezdetben a madarak álltak a középpontban.

Első fecskék A madarak életmódját, biológiáját, gazdasági jelentőségét régóta kutatják és értékelik. A Magyar Ornithológiai Központ 1893-ban alakult meg, élén Herman Ottóval, aki a természetvédelem terén igazi infl uenszernek számított akkoriban. Az utánozhatatlan stílusban megírt, A madarak hasznáról és káráról című könyve a mai napig alapműnek számító, élvezetes olvasmány. A természeti értékeket mindinkább felfedező turistamozgalmak kialakulásával párhuzamosan a madárvédelem is gyorsan népszerű lett a társadalomban. A száz évvel ezelőtt úttörőnek számító kezdeményezések is hozzájárultak ahhoz, hogy ma már az emberlakta helyeken is természetes az eredetileg erdei madárfajok jelenléte. Évtizedekkel

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

ezelőtt a települések menti tisztásokról és erdősávokból húzódtak be a házak közé azok a fekete rigók, harkályok, pintyek vagy cinegék is, amelyek utódai napjainkban már a kertekben, parkokban vagy a belvárosi területeken is jelentős számban élnek, költenek és táplálkoznak. Ezek a városi élőhelyek gyakorlatilag az erdők és a nyílt gyepek találkozásánál megfi gyelhető, mozaikos szerkezetű szegélyekhez hasonlítanak. Az ilyen tisztások, nyiladékok a zárt erdőkben is különleges oázisoknak számítanak, mivel változatosságot és más-más életfeltételeket biztosítanak a madaraknak. Márpedig egy erdőben minél több faj találja meg a saját életfeltételeit, annál többen vesznek részt az egymásra épülő, igen szövevényes ökológiai kapcsolódásokban, ami az egész erdő stabilitását szolgálja.

Az erdőkhöz kötődnek hazánk legkisebb termetű madarai, a királykák is – Fotó: Pálvölgyi Krisztina Az ökörszem a zárt erdők lakója Fotó: Martin Grimm/Adobe Stock

Madarat tolláról „Az erdők és a madarak kapcsolatának vizsgálatakor fontos szem előtt tartani, hogy az erdei ökoszisztéma roppant összetett, bonyolult kölcsönhatásokon alapuló, érzékeny rendszer, amelynek minden eleme, természetes alkotórésze hatással van egymásra” – fogalmaz Ősz Gusztáv, az Egererdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese.

Az erdő szerkezete és a biológiai sokféleség közötti összefüggés nagyon jól követhető a madárközösségeken végzett vizsgálatokból. Az erdei madarak életére hatással van az erdőgazdálkodási tevékenység, ahogy a madarak jelenléte is komoly jelentőséggel bír az erdők és az erdőkezelők számára. „Az Erdészeti Tudományos Intézet kutatásai megállapították, hogy a tölgyesekben a lehulló makk minőségére, csírázóképességére, vitalitására, mindezen keresztül pedig az erdők természetközeli megújításának sikerességére is jelentős hatással vannak az ott élő énekesmadarak. Mivel rovarevők, fontos szabályozó szerepet töltenek be. Tevékenységük nélkül a rendszer egyes elemei képesek túlszaporodni, ami kimozdíthatja az ökoszisztémát az egyensúlyi helyzetéből. A madarak tehát nemcsak közvetlenül járulnak hozzá egy-egy tölgymakk csírázásához, mint a szajkó, amely elrejtett éléskamráival segíti a tölgyerdők terjedését és megújulását, hanem közvetetten is. A tölgyet károsító rovarok elfogyasztásával javul az erdők egészségi állapota, ami egészségesebb makkokat jelent, nagyobb túlélési esélyekkel.”

Madárbarát erdők Az erdő stabilitása, egészségi állapota, továbbá az erdő kezelésének szempontjából sem mindegy tehát, mennyi és milyen sokféle madár érzi jól magát erdeinkben. Az elmúlt évszázadban ezért számos olyan madárvédelmi elem épült be az erdőgazdálkodási gyakorlatba, amelyek ma már szakmai alapkövetelménynek számítanak. Ősz Gusztáv a természetközeli gazdálkodást célzó beavatkozásokból indul ki: „A madárvilág szempontjából fontos,

A bokros, fi atalos erdőrészek az énekesmadarak fontos fészkelőhelyei – Fotó: Guba Csaba/Mecsekerdő A harkályok véste odúkat számos más állatfaj is használja Fotó: Golubev Dmitrij/Adobe Stock

hogy törekszünk a minél változatosabb korú, szerkezetű és fafaj-összetételű erdők kialakítására. A madarak számára létre kell hoznunk és fenn kell tartanunk az »erdei metropolisz« minden szintjét és elemét. Jó irány, ha az erdők megújítását célzó fakitermeléseket nem egyszerre, hanem több évtizedre széthúzva, például szálalással valósítjuk meg, vagy az arra alkalmas termőhelyeken mindez történhet az úgynevezett örökerdő-gazdálkodás bevezetésével is. A természetszerű erdők kezelése során szakmai alapkövetelmény a hagyásfacsoportok, az erdőszegélyek kialakítása, illetve a holt faanyag visszahagyása.”

Fészkelődni kell A már említett tisztások és erdőszegélyek, a mesterséges környezet és az erdők határán található szegélycserjések kialakulásának elősegítése és védelme kiemelten fontos. Mindamellett, hogy tájesztétikai értékkel is bírnak, számos ökoszisztéma-szolgáltatást biztosítanak. „A keskeny vagy szélesebb erdőszegélyek mérséklik a természeti elemek okozta kárt, védik az erdei mikroklímát, itt fészkel és táplálkozik az erdei madárfajok többsége, akiknek kiemelkedő szerepe van a biológiai védekezésben – folytatja a szakember. – A természetszerű erdő vízszintesen és függőlegesen is jól tagolt, gyakoriak benne a »lábon száradt«, álló fák és facsonkok, valamint a kidőlt, korhadt fatörzsek is. Az ilyen holt faanyag visszahagyása, a böhöncös, odvas faegyedek megóvása nemcsak számos odúlakó madárnak – cinegéknek, harkályféléknek, baglyoknak – teremt kiváló élőhelyet, hanem rengeteg rovar, gomba és egyéb organizmus jelenlétével gazdagítja is az erdőt.”

Az erdők felújítása során az öreg fákhoz kötődő életközösségek megőrzése érdekében lehetőség van a faanyagtermelést nem szolgáló részek kijelölésére. Ezek az úgynevezett hagyásfacsoportok fontos szerepet töltenek be a madarak életében, hiszen a felnövekvő fi atal fák vékony törzse és lombkoronája még nem alkalmas megfelelő odúk vagy nagyobb fészkelőhelyek kialakítására.

„Kevesen gondolnak rá, de a madarak életének védelméhez a vizes élőhelyek fenntartása is elengedhetetlen. Ahogy a kertekben is ajánlatos az etetők mellett fürdőhelyet, itatót létesíteni a madaraknak, úgy az erdő kezelése során is megőrizzük a természetes vízállásokat, dagonyákat, forráslápokat és egyéb vizes élőhelyeket. A bővizű patakokhoz sokszor külön

Madarak és Fák Napja Hazánkban minden év május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját. A jeles nap célja, hogy kialakítsa és elmélyítse a társadalom, különösen az ifj úság elkötelezettségét a természet és az élővilág védelme iránt. A majd 120 éves hagyomány kialakulásának közvetlen előzménye egy párizsi egyezmény, amelyet 1902-ben kötöttek európai államok a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. Chernel István ornitológus már abban az évben megszervezte az első Madarak és Fák Napját Magyarországon, és a kezdeményezés hamarosan széles mozgalommá bővült. Az évtizedek során néha ugyan veszített népszerűségéből, de Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1931-ben például azzal a meggyőződéssel érvelt a hagyomány újjáélesztése mellett, miszerint „a fa és bokor szeretete elterjed a nép között, mert annak megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt a hasznos madarak védelme is”.

fajok is kötődnek, mint a hazánkban ritkának számító vízirigó vagy a pompás tollazatú jégmadár” – magyarázza a szakember.

Védett fajok megóvása A kirándulók és túrázók által leggyakrabban látogatott, állami kezelésben lévő erdők igen nagy arányban állnak valamilyen szintű oltalom alatt, ebből kifolyólag a gazdálkodás és a természetvédelem évtizedek óta összekapcsolódik. A természet- és madárvédelmi szempontok már a munkák tervezésekor megjelennek. A hagyományos madárvédelem eleinte a (mező)gazdaságilag fontos fajokra irányult, majd kiterjedt az odú- és bokorlakó madarakra. A nyilvánosság leggyakrabban a téli madáretetéssel találkozik, de a szakembereknek a madárkártételek elhárítása, megelőzése is fontos feladata. A kárókatonák ürüléke például egész ligeteket képes elpusztítani. Magyarországon mintegy 400 madárfajt tartanak nyilván, és a vadászható apróvadfajok kivételével (mint például a fácán vagy a tőkés réce) szinte mind védelem alatt állnak. Mára általánossá vált az aktív élőhely- és madárvédelmi szempontokat szem előtt tartó és érvényesítő gazdálkodás, így például a fakitermelések tervezésekor fi gyelembe veszik a madarak fészkelési időszakát. A természetvédelmi szakemberek folya-

Napjainkban már országszerte általános a fészkelőodúk kihelyezése az erdőkben Fotó: Adobe Stock

matosan monitorozzák a ritka és védelemre szoruló fajokat, az erdőgazdálkodók pedig az ismert fészkelőhelyek környezetében védőzónákat alakítanak ki, ahol idő- és térbeli korlátozásokkal biztosítják az élőhely zavartalanságát.

Gemenci gólyák Már hagyományosnak számít, hogy az erdőgazdaságok és az elkötelezett civilek madárodúk kihelyezésével segítik az odúlakó madarak megtelepedését. Vannak azonban olyan fajok is, amelyek kizárólag zárt erdőben álló, nagyra növő fákra rakják a fészküket. Ilyen például a fokozottan védett rétisas vagy a fekete gólya. Ez utóbbi faj fehér rokonától eltérően kifejezetten kerüli az ember közelségét. Nemhogy kéményekre nem rakja a fészkét, hanem általában természetszerű erdőrészekben építkezik. Itt is a legidősebb és legnagyobb fákra, amelyeken közel vízszintes, a fészek elhelyezésére alkalmas felület, ágvilla található. A szakemberek esetenként mesterséges fészekalapok kihelyezésével segítik a megtelepedésüket.

Magyarországon körülbelül négyszáz pár fekete gólya fészkel, közülük negyven pár a Gemenci-erdőben. „Az itteni ártér populációja a világ legnagyobb egyedsűrűségű feketególyaállománya – avat be a részletekbe Lajtos János, a Gemenc Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi osztályvezetője. – Ráadásul az elmúlt évtizedben nem változott az itt fészkelő párok száma, ami azt jelzi, hogy az élőhely megfelel a faj igényeinek.”

Tóbiás és a többiek Rejtett életmódjuk és szokásaik megismerése segítheti a faj fennmaradását és az állomány gyarapodását, a gemenci élőhely különleges

A lábon álló, elpusztult fák számos madárfaj életében kulcsszerepet töltenek be – Fotó: Uryadnikov Sergey /Adobe Stock

Jelentős feketególya-populáció kötődik a Gemenci-erdőhöz Fotó: László Anasztázia

Az Év Madara és Fája

1979 óta választják meg az Év Madarát, az „Év Faja” mozgalmak hazai történetében pedig másodikként az Év Fája következett 1996-ban. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület által koordinált kampány célja, hogy széles körben felhívja a fi gyelmet a valamilyen szempontból különleges, kevésbé ismert vagy védelmet igénylő madarakra, illetve fákra. 2021-ben a lisztes berkenye és a cigánycsuk került a fi gyelem középpontjába.

A lisztes berkenye középhegységeink sziklás termőhelyeinek ritka faja, amely nagy alakváltozatosságot mutat, és gyakran kereszteződik más berkenyékkel. Virágait sok rovar látogatja, skarlátvörös termését a madarak fogyasztják. Ritka, de ökológiai jelentősége miatt természetes erdeinkben fontos faj.

Az Év Madara cím birtokosa idén a cigánycsuk lett. Ezt a verébnél kicsit kisebb, de díszesebb madarat cigánycsaláncsúcsként is emlegetik; nevét onnan kaphatta, hogy előszeretettel üldögél és csicsereg magas kórók, bokrok tetején.

Fotó: Adobe Stock Fotó: Adobe Stock adottságai pedig kedvező lehetőségeket biztosítanak többféle megfi gyelési módszer alkalmazására. Kilenc éve folyik a fekete gólyák tudományos megfi gyelése a Gemenc Zrt. területén, a projektben a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósággal és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel is együttműködnek az erdészek. A megfi gyelési lehetőségeket 2015-től két GPS-jeladó is szolgálja, amelyek segítségével a vonulási időszakban is fi gyelemmel kísérhetik egyes madarak útját, amikor a terepi megfi gyelés nem lehetséges.

„A fészkek kamerás megfi gyelése nemcsak a szakembereknek nyújt információkat, a természetvédelmi szemléletformálásban is sokat segít. Fontos tudatosítani, hogy a költés sikerességének vagy sikertelenségének mi csak megfi gyelői, szemlélői vagyunk, és nem célunk beavatkozni a természet rendjébe – fogalmaz Lajtos János. – A visszatérő gólyák hamar az internet kedvencei lettek, nevet is kaptak »követőiktől«. Tóbiás az egyik legöregebb ismert, vadon élő fekete gólya volt, a teleket a Jordán folyó mentén töltötte, és rendszeresen elsőként tért haza Afrikából március elején. Két éve új gólyapár foglalta el a fészket, a korai hazaérkezés hagyományát ők is megtartották.” Idén megszűnt ugyan az élő webkamerás közvetítés, ám továbbra is folyamatosan beszámolnak a fészkek körül történő eseményekről. Az erdőgazdaság az elfoglalt fészkek körül védőzónákkal és az erdészeti tevékenységek időszakos átszervezésével is segíti a madarakat a költési időszakban.

Közös érdek „A természet működéséről, összefüggéseiről szerzett ismerethalmazunk egyre gyarapszik. A környezeti feltételek azonban változnak az idővel, ami hatással van az erdei életközösségre. A klímaváltozás hatásait tapasztalva a gazdálkodóknak is az az érdeke, hogy minél inkább fennmaradjanak a madárdalos erdők Magyarországon” – foglalja össze gondolatait Ősz Gusztáv.