ελληνισμός 2019/2

MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

ελληνισμός Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας • Απρίλιος-Μάιος-Ιούνιος 2019

Ο Γιώργος Πατούλης ο νέος Περιφερειάρχης Αττικής

ΓΙΩΡΓΟΣ ΠΑΤΟΥΛΗΣ : Στον Πρόεδρο της Αυτοδιοίκησης Γιώργο Κουκουμτζη εξέφρασα τα θερμά μου συγχαρητήρια για την εξαιρετική δουλειά που γίνεται και τον διαβεβαίωσα πως θα ενισχυθεί η συνεργασία μας και θα στηρίξουμε την Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας και όλο το προσωπικό που εργάζεται άοκνα για τη διατήρηση και ισχυροποίηση του ελληνικού στοιχείου. Ο απανταχού ελληνισμός είναι η δύναμη του σήμερα». (Περιοδικό «ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ» : Βουδαπέστη - 6.6.’16)

Τα τελικά αποτελέσματα των Ευρωεκλογών 2019 – Πόσες ψήφους πήρε ο κάθε συνδυασμός Μετά την ολοκλήρωση της καταμέτρησης των ψηφοδελτίων των Ευρωεκλογών 2019 και σύμφωνα με τελικά στοιχεία του υπ. Εσωτερικών, η ΝΔ συγκέντρωσε 33,11%, έναντι 23,76%, του ΣΥΡΙΖΑ κάτι που δημιουργεί μία διαφορά της τάξεως του 9,35% Eκτός έμεινε το ΜέΡΑ25 του Γιάνη Βαρουφάκη για μόνο 388 ψήφους. Τελικά πήρε ποσοστό 2,99%! Η κατανομή των εδρών είναι η παρακάτω: ΝΔ 8 έδρες ΣΥΡΙΖΑ 6 έδρες ΚΚΕ 2 έδρες Χρυσή Αυγή 2 έδρες ΚΙΝΑΛ 1 έδρα και Ελληνική Λύση 1 έδρα

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

0,56% (31.807) Λαϊκή Ενότητα: 0,56% (31.673) Ελλήνων Συνέλευσις: 0,52% (29.485) Οικολογία Πράσινοι – Αλληλεγγύη: 0,45% (25.442) ΕΝΥΠΕΚΚ – Όρθια Ελλάδα: 0,40% (22.348) Κόμμα Νέων: 0,33% (18.501) Δημοκρατική Ευθύνη: 0,32% (18.166) Νέα Ελληνική Ορμή: 0,22% (12.288) Μαρξιστικό – Λενινιστικό Κομμουνιστικό Κόμμα Ελλάδας: 0,22% (12.268) Δημοσθένης Βεργής – Έλληνες Οικολόγοι: 0,20% (11.539) Εθνικό Μέτωπο – Πατριωτικός Σύνδεσμος – Λιοντάρια Συνεργεία: 0,19% (10.791) Λ.ΕΥ.Κ.Ο.: 0,18% (10.313) Άρμα Συνεργασίας Γιάννης Δημαράς: 0,18% (9.921) Έλληνες Ριζοσπάστες: 0,16% (9.265) Ευρωπαϊκή Ελευθερία Συμμαχία – Ουράνιο Τόξο: 0,11% (6.412) Φιλελεύθερη Συμμαχία: 0,11% (6.192) Οργάνωση Κομμουνιστών Διεθνιστών Ελλάδας: 0,09% (4.820) Λ.ΕΥ.Κ.Ο. Αγροτικό Κόμμα Ελλάδας: 0,06% (3.136) Κολλάτος – Ανεξάρτητο Πολιτικό Κίνημα – Οικολογικό Ελληνικό: 0,06% (3.130) Ελληνικό Όραμα: 0,04% (2.038)

Αναλυτικά τα ποσοστά και οι ψήφοι όλων των κομμάτων είναι: 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

2

ΝΔ: 33,13% (1.872.814 ψήφοι) – 8 έδρες ΣΥΡΙΖΑ: 23,76% (1.343.793) – 6 έδρες ΚΙΝΑΛ: 7,72% (436.732) – 2 έδρες ΚΚΕ: 5,35% (302.670) – 2 έδρες Χρυσή Αυγή: 4,88% (275.817) – 2 έδρες Ελληνική Λύση (Κυριάκος Βελόπουλος): 4,18% (236.360) – 1 έδρα ΜέΡΑ25: 2,99% (169.287) Πλεύση Ελευθερίας: 1,61% (90.854) Ποτάμι: 1,52% (85.986) Ένωση Κεντρώων: 1,45% (82.075) Ελλάδα Ο Αλλος Δρόμος – Νότης Μαριάς: 1,24% (70.284) ΛΑΟΣ: 1,23% (69.531) Πολίτες του Ηλία Ψηνάκη: 0,91% (51.404) Οικολόγοι Πράσινοι: 0,87% (49.101) ΑΝΕΛ: 0,80% (45.140) Ελεύθερη Πατρίδα: 0,73% (41.192) Κόμμα Ισότητας, Ειρήνης και Φιλίας: 0,71% (40.243) Δημιουργία Ξανά – Θάνος Τζήμερος: 0,69% (39.120) Νέα Δεξιά: 0,66% (37.511) ΑΝΤ.ΑΡ.ΣΥ.Α.: 0,64% (36.330) Αγροτικό.Κτηνοτροφικό.Κόμμα.Ελλάδας (Α.Κ.Κ.ΕΛ.):

Διεθνής απόηχος - Πως «είδε» τα αποτελέσματα των Ευρωεκλογών στην Ελλάδα, ο ξένος Τύπος Associated Press Ο Ελληνας πρωθυπουργός, Αλέξης Τσίπρας, ανακοίνωσε τη διεξαγωγή πρόωρων εθνικών εκλογών μετά την ήττα του κόμματός του στις ευρωεκλογές. Ο Τσίπρας δήλωσε ότι το αποτέλεσμα δεν ήταν ανάλογο των προσδοκιών. «Δεν θα το αγνοήσω, ούτε θα εγκαταλείψω», τόνισε. Ο πρωθυπουργός πίστωσε στην κυβέρνησή του την έξοδο της Ελλάδας από τα προγράμματα λιτότητας και δήλωσε πως η ψήφος στη Νέα Δημοκρατία είναι επιστροφή «στο σκοτάδι της λιτότητας, της κρίσης, στους ολιγάρχες και το ΔΝΤ». Η θητεία της κυβέρνησης λήγει τον Οκτώβριο και πριν την ανακοίνωση του πρωθυπουργού στελέχη του κόμματος επέμεναν ότι οι εκλογές θα διεξαχθούν τότε. Όμως μετά από μια μακρά και, όπως λέγεται έντονη σύσκεψη με υπουργούς και κομματικά στελέχη, ανακοινώθηκαν οι πρόωρες εκλογές. Κατά την προεκλογική περίοδο ο Τσίπρας έφερε στο κοινοβούλιο σειρά μέτρων που ισοδυναμούν με προεκλογικές πα-

νο παιχνίδι ψήφων. Υπό φυσιολογικές συνθήκες, η θητεία του κ.Τσίπρα ολοκληρώνεται τον Οκτώβριο, ωστόσο, με την ανακοίνωσή του ο Έλληνας πρωθυπουργός τοποθετεί την εκλογική διαδικασία στις 30 Ιουνίου το νωρίτερο.

ροχές και προκάλεσε τους συντηρητικούς να τα καταψηφίσουν. Εκείνοι δεν το έκαναν, αλλά κατηγόρησαν τον Τσίπρα για ψηφοθηρία. Εκτός από την νίκη της στις ευρωεκλογές, η Νέα Δημοκρατία αναμένεται να έχει σημαντικά κέρδη στις αυτοδιοικητικές και περιφερειακές εκλογές της ερχόμενης Κυριακής, αναφέρει το αμερικανικό πρακτορείο.

Wall Street Journal Ο Ελληνας Πρωθυπουργός, Αλέξης Τσίπρας, προκήρυξε αιφνίδια πρόωρες εθνικές εκλογές χθες το βράδυ μετά τη βαριά ήττα που υπέστη το κόμμα του στις Ευρωεκλογές. Το συντηρητικό κόμμα της Νέας Δημοκρατίας προβλέπεται να κερδίσει με 33,3%, σύμφωνα με τα πρωινά αποτελέσματα, αφήνοντας πίσω τον ΣΥΡΙΖΑ με 23,9% και αναδεικνύεται σε ισχυρό φαβορί για τις εθνικές εκλογές. Ο 44χρονος Αλέξης Τσίπρας ήταν ο μακροβιότερος πρωθυπουργός κατά τη διάρκεια της παρατεταμένης κρίσης στην Ελλάδα και η θητεία του έληγε τον Οκτώβριο. Ο ΣΥΡΙΖ, ένα λαϊκιστικό κίνημα κατά του κεφαλαίου ανήλθε στην εξουσία το 2015 κατά τη διάρκεια της βαθιάς οικονομικής ύφεσης. Το κόμμα αμφισβήτησε την αυστηρή δημοσιονομική πολιτική που επιβλήθηκε από τους διεθνείς πιστωτές στο πλαίσιο των προγραμμάτων διάσωσης. Οι πιστωτές, υπό τη Γερμανία, αρνήθηκαν να υποχωρήσουν και ο Αλ. Τσίπρας αναγκάστηκε να υπογράψει νέο πρόγραμμα λιτότητας προκειμένου να αποφευχθεί έξοδος της Ελλάδας από το ευρώ. Η κυβέρνηση ΣΥΡΙΖΑ ολοκλήρωσε το οκταετές πρόγραμμα διάσωσης τον περασμένο Αύγουστο, υλοποιώντας τους σκληρούς δημοσιονομικούς στόχους κυρίως με την αύξηση της φορολογίας σε ένα επίπεδο που πολλοί οικονομολόγοι εκτιμούν ότι είναι επιβλαβές για την ανάπτυξη. Η οικονομία της Ελλάδας παραμένει η πιο εύθραυστη στην ευρωζώνη. Ο Ελληνας Πρωθυπουργός απέσπασε επαίνους από τις ΗΠΑ και την Ευρώπη για τη διαπραγμάτευση και τη συμφωνία με τη «Βόρεια Μακεδονία», με αντάλλαγμα την είσοδο της μικρής χώρας στο ΝΑΤΟ. Η Ελλάδα για δεκαετίες απέρριπτε την ονομασία «Μακεδονία» για τη γειτονική χώρα και ασκούσε βέτο για την ένταξη των Σκοπίων στη Συμμαχία. Ο συμβιβασμός για την ονομασία είχε πολιτικό κόστος για τον Αλ. Τσίπρα, πυροδοτώντας μαζικές διαδηλώσεις και μειώνοντας το ποσοστό του κόμματός του στις ευρωεκλογές. Η Νέα Δημοκρατία, που είχε ταχθεί κατά της συμφωνίας απεκόμισε πολιτικό όφελος χθες, ιδίως στη βόρεια Ελλάδα, όπου νίκησε τον ΣΥΡΙΖΑ με 20% διαφορά σε πολλές περιοχές.

Independent O Έλληνας πρωθυπουργός Αλ.Τσίπρας ανακοινώνει πρόωρες εκλογές μετά τις απώλειες στις ευρωεκλογές, γράφει ο βρετανικός Independent. Ο αρχηγός της αντιπολίτευσης δηλώνει πως είναι προφανές ότι οι Έλληνες πολίτες έχουν αποσύρει την εμπιστοσύνη τους σε αυτήν την κυβέρνηση και κάλεσε τον κ.Τσίπρα σε παραίτηση χθες. Στην πορεία προς τις εκλογές ο κ.Τσίπρας έφερε στη Βουλή μια σειρά μέτρων που συμπεριέλαβαν επιδόματα και προκάλεσε τους συντηρητικούς να τα καταψηφίσουν, πράγμα που δεν έκαναν ωστόσο κατηγόρησαν τον Τσίπρα για απελπισμέ-

Der Spiegel O πρωθυπουργός της Ελλάδας Τσίπρας ανακοινώνει πρόωρες εκλογές. Μετά τις σοβαρές απώλειες στις ευρωεκλογές ο Έλληνας Πρωθυπουργός Αλέξης Τσίπρας βλέπει συνέπειες και θέλει να επισπεύσει τις προγραμματισμένες για τον Οκτώβριο βουλευτικές εκλογές. Η αιτία είναι η κακή εμφάνιση του ΣΥΡΙΖΑ στις ευρωεκλογές, όπως δήλωσε ο ίδιος χθες το βράδυ στην Αθήνα, ενώ επεσήμανε ότι δεν μπορεί να αγνοήσει την κακή εμφάνιση του κόμματός του. Ο επικεφαλής της Νέας Δημοκρατίας Κυριάκος Μητσοτάκης δήλωσε το βράδυ των εκλογών ότι ο λαός απέσυρε την εμπιστοσύνη του από τον Τσίπρα, ενώ προηγουμένως είχε ήδη ζητήσει την παραίτησή του και τη διενέργεια πρόωρων εκλογών. Ο ίδιος ο Τσίπρας είχε αφήσει να εννοηθεί πριν από τις εκλογές ότι θα προκήρυσσε πρόωρες εκλογές ανάλογα με τα αποτελέσματα. Μετά από τις απώλειες στις ευρωεκλογές ο Τσίπρας δήλωσε πλέον ότι μετά τις δημοτικές εκλογές της 2ας Ιουνίου θα υποβάλει στον Πρόεδρο της Δημοκρατίας το αντίστοιχο αίτημα. Αντί για τις αρχικά προβλεπόμενες εκλογές τον Οκτώβριο, αυτές θα διενεργηθούν πλέον στα τέλη Ιουνίου.

Tagesspiegel Η κακή επίδοση του Τσίπρα και του Σύριζα, συνδέεται, μεταξύ άλλων, με τα σκληρά μέτρα λιτότητας και τις μεταρρυθμίσεις των τελευταίων ετών με την πίεση των δανειστών που τον έκαναν αντιδημοφιλή στο λαό, εκτιμά η Tagesspiegel. Πολλοί ψηφοφόροι δεν του συγχωρούν ότι υποσχέθηκε να ελευθερώσει την Ελλάδα από το «ζυγό των δανειστών» κατά την εκλογή του το 2015, αν και τελικά στη συνέχεια μείωσε τις συντάξεις και αύξησε τους φόρους.

Le Figaro Μεγάλη απογοήτευση για το κόμμα του Έλληνα πρωθυπουργού Αλέξη Τσίπρα, γράφει η γαλλική Le Figaro. Οι ευρωεκλογές αποτελούσαν τεστ πριν από τις βουλευτικές εκλογές, του ερχόμενου φθινοπώρου, αλλά το αριστερό κόμμα τιμωρήθηκε βαριά από το κύριο κόμμα της αντιπολίτευσης. Οι συντηρητικοί της Νέας Δημοκρατίας, με 33,28% των ψήφων, προηγήθηκαν κατά πολύ του κυβερνώντος ΣΥΡΙΖΑ, που κατάφερε να κερδίσει μόνο το 23,94% των ψήφων, σύμφωνα με τις εκτιμήσεις του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου. Ωστόσο, ο Αλέξης Τσίπρας είχε πραγματοποιήσει μια επιχείρηση γοητείας του εκλογικού σώματος λίγες εβδομάδες νωρίτερα. Πρόσφατα ψήφισε στο Κοινοβούλιο μία σειρά μέτρων ανακούφισης, με στόχο να μειώσει την πίεση από την λιτότητα, που επιβάλλει η ΕΕ και το ΔΝΤ, εδώ και μια δεκαετία στην Ελλάδα, ενώ η αντιπολίτευση χαρακτήρισε τις ενέργειες αυτές ως «πολιτικό οπορτουνισμό» για την «αγορά» ψήφων. Τα αποτελέσματα αυτών των ευρωπαϊκών εκλογών αντικατοπτρίζουν επίσης τη δυσαρέσκεια των οπαδών Τσίπρα, οι οποίοι καταλογίζουν στο Σύριζα ότι μετακινήθηκε σταδιακά στο κέντρο. Αυτή η μετατόπιση απεικονίστηκε εξάλλου στο όνομα του κόμματος, που μετονομάστηκε σε Σύριζα-Προοδευτική Συμμαχία. Η χώρα βρίσκεται ξανά σε διαφωνίες με τους πιστωτές και το ΔΝΤ, μετά την ανακοίνωση από τον Τσίπρα σειράς μέτρων ανακούφισης, μεταξύ των οποίων η μείωση του στόχου για το πρωτογενές πλεόνασμα. Οι εθνικές εκλογές θα αναβάλουν προς το παρόν την όποια σύγκρουση με τους πιστωτές. Η Νέα Δημοκρατία, που μάλλον θα σχηματίσει την επόμενη κυβέρνηση, πιθανότατα θα πρέπει να επανεξετάσει τις παροχές που υποσχέθηκε ο Τσίπρας μέχρι το 2020» εκτιμά το Bloomberg.

3

Αυτοδιοικητικές Εκλογές – διεθνής απόηχος Με τίτλο «Συντριπτική νίκη της Δεξιάς στις τοπικές εκλογές» το Γαλλικό Πρακτορείο Ειδήσεων καταγράφει σε τηλεγράφημά του τον β’ γύρο των αυτοδιοικητικών εκλογών στην Ελλάδα κι επισημαίνει: «Το δεξιό κόμμα της αξιωματικής αντιπολίτευσης Νέα Δημοκρατία κέρδισε σήμερα τους δημαρχιακούς θώκους σε Αθήνα και Θεσσαλονίκη όπως και σχεδόν το σύνολο των ελληνικών περιφερειών, επιβεβαιώνοντας τη συντριπτική νίκη του στις Ευρωεκλογές επί της Αριστεράς του πρωθυπουργού Αλέξη Τσίπρα». Όπως μάλιστα εκτιμά το AFP, τα αυξημένα ποσοστά που έλαβαν οι υποψήφιοι που στήριζε η Νέα Δημοκρατία δίνουν ένα καθαρό προβάδισμα στη συντηρητική παράταξη, πέντε εβδομάδες πριν από τις εκλογές της 7ης Ιουλίου. Ιδιαίτερη αναφορά γίνεται στον νέο δήμαρχο της Αθήνας Κώστα Μπακογιάννη,τον νέο περιφερειάρχη Αττικής Γιώργο Πατούλη και τον ανεξάρτητο νέο δήμαρχο Θεσσαλονίκης Κωνσταντίνο Ζέρβα.

Το πρακτορείο ειδήσεων Reuters μεταδίδει επίσης τις πολιτικές εξελίξεις στην Ελλάδα. Στο τηλεγράφημα του πρακτορείου με τίτλο «Οι αντιπολιτευόμενοι συντηρητικοί επικρατούν στις τοπικές εκλογές στην Ελλάδα» αναφέρεται χαρακτηριστικά: «Στις τοπικές εκλογές της Κυριακής στην Ελλάδα το συντηρητικό αντιπολιτευόμενο κόμμα κατέγραψε περαιτέρω κέρδη σε βάρος του κυβερνώντος ΣΥΡΙΖΑ ενόψει των προβλεπόμενων γενικών εκλογών του επόμενου μήνα». Και το ρωσικό πρακτορείο ειδήσεων Sputnik παρακολουθεί τις εξελίξεις στην Ελλάδα σε μια πρώτη αποτίμηση των αποτελεσμάτων: «Οι υποψήφιοι της συντηρητικής αντιπολίτευσης κέρδισαν την πλειοψηφία των περιφερειών της Ελλάδας στον δεύτερο γύρο των αυτοδιοικητικών εκλογών». (α.οικ)

Επίσκεψη Υφυπουργού Εξωτερικών, Τέρενς Κουίκ, στην Ουγγαρία Ο Υφυπουργός Εξωτερικών, Τέρενς Κουίκ, επισκέφθηκε την Ουγγαρία στις 14 Απριλίου, όπου, μεταξύ άλλων, πραγματοποίησε ομιλία στο Κρατικό Πανεπιστήμιο της Βουδαπέστης, στο πλαίσιο των εορτασμών της «Ημέρας Φιλελληνισμού». Η εκδήλωση διοργανώθηκε με συνδρομή της Ελληνικής Πρεσβείας, του τμήματος των Νεοελληνικών σπουδών του Πανεπιστημίου και του Συνδέσμου Μπάιρον, τουοποίου ο Πρόεδρος, κ. Πάνος Τριγάζης, επίσης παρευρέθη.

O Υφυπουργός Εξωτερικών συναντήθηκε με εκπροσώπους ομογενειακών οργανώσεων. Επιπλέον,πραγματοποίησε επίσκεψη στο ελληνικό χωριό Νίκος Μπελογιάννης, περιηγήθηκε στους χώρους του ελληνικού σχολείου και κατέθεσε στεφάνι στο μνημείο του Νίκου Μπελογιάννη και στο μνημείο πεσόντων, που βρίσκεται δίπλα στην εκκλησία Αγίου Κωνσταντίνου και Ελένης στην είσοδο του χωριού. Ο Υφυπουργός Εξωτερικών σε δήλωσεις του και στο Περιοδικό «ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ» λίγο πριν την αναχώρησή του τόνισε: «Μπορεί να ήταν μια σύντομη επίσκεψη αλλά πολύ ουσιαστική, γιατί συνάντησα μία ομογένεια που αγαπάει με μεγάλο πάθος την Ελλάδα, μια ομογένεια που δεν ζητάει τίποτα από την μητέρα-πατρίδα, παράμόνο την συνδρομή της για να διατηρηθεί στα παιδιά της η ελληνική γλώσσα.

4

Δύο ήταν τα αιτήματα: Χρειάζονται έναν διδάκτορα Νεοελληνικής γλώσσας για την πανεπιστημιακή έδρα που διατηρούν και την δυνατότητα να κάνουν διακοπές 15 παιδιά τους σε καλοκαιρινές κατασκηνώσεις της Ελλάδας. Για το δεύτερο θαφροντίσει άμεσα η Γενική Γραμματεία Απόδημου Ελληνισμού, ενώ για το πρώτοθέμα – που είχε τεθεί και στην επίσκεψη του Πρωθυπουργού Αλέξη Τσίπρα το 2017 στη Βουδαπέστη – θα το μεταφέρω και στο Υπουργείο Παιδείας και στα πανεπιστημιακά ιδρύματα, με τη βεβαιότητα ότι θα υπάρξει η πρέπουσα ανταπόκριση.

Συγχαίρω επίσης την ΑυτοδιοίκησηΕλλήνων Ουγγαρίας για το θαυμάσιο περιοδικό που εκδίδουν με τίτλο «ο Ελληνισμός» και με αρχισυντάκτη τον Ανδρέα Οικονόμου. Μπορεί να καλύπτει τα Ομογενειακά θέματα, αλλά είναι έκδηλη η αγάπη για την Ελλάδα. Ευχαριστώ όλους όσους μου έκαναν την τιμή να βρεθούν μαζί μου, είτε στη συνάντηση στην ελληνική πρεσβεία, είτε στο πανεπιστήμιο, είτε στο χωριό Μπελογιάννης. Ευχαριστώ και τον Πρόεδρο του Συνδέσμου Μπάιρον κ. Πάνο Τριγάζη που ήρθε από την Αθήνα και ήταν μαζί μου σε αυτές τις εκδηλώσεις». Ανδρέας Οικονόμου

Caruha Vangelió

Meszolongi 1826 – A Szabad Ostromlottak exodusa „Meszolongi felé jártál Karácsonynak hajnalán Aznap minden kivirágzott Istennek fia előtt.

Tündökölve állt elébed Keresztjével a Vallás Ujjával körbemutatva merre nyílik szemhatár – Ezen a földön – így kiáltott, – Szabadság, szilárdan állj!

Megcsókolt akkor, s belépett Az Úr házának ajtaján.”

(Himnusz a Szabadsághoz, 88-90. versszak) Szabó Antigoné fordítása

Dionisziosz Szolomosz 25 évesen írta meg a Himnusz a Szabadsághoz című poémáját Zakinthoszon, 1823-ban, a görög szabadságharc jelentős fellendülése idején. „… Nem szeretném, ha valaki is az gondolná rólam, hogy amikor a mieink győzedelmes csatáit vívják Marathónnál, én meg pásztorfiúkról dalolok…”

- írta egy barátjának.

A Himnusz 158 versszakból áll, amelyben a megszemélyisített Szabadság azonos Görögországgal. A 88-122. tematikai versszakok Meszolongi első ostromáról, a kitörésről, a törökök üldözéséről és az Ahelóosz folyóba történő fulladásukról szól.

Meszolongi mindig kulcsszerepet játszott Görögország nyugati részén. Meszolongi észak-nyugati részén ma is láthatóak az ókori város romjai, amelyet Homérosz is megemlít műveiben, mivel részt vett a trójai hadjáratban. Az ókori várost a hellenisztikus korban lerombolták, romjain épült fel - 30 bástyával és 7 kapuval - az új város. A halászok területén tengerparti központ alakult ki, amely pár évtized alatt jelentős kereskedelmi kikötővé fejlődött.

Az 1770-es Orlóf-féle felkelés kitörése idején Meszolongiban ideiglenes forradalmi kormány alakult Panajotisz Palamasz, a nemzet tanítómestere vezetésével, aki Kosztisz Palamasz költő dédnagyapja volt. Ennek drámai következményei voltak, miután áprilisban megsemmisült Meszolongi flottája, és a túlélők kénytelenek voltak elhagyni hazájukat, és a Jón-szigetekre menekülni. A viszálykodás után a lakók visszatértek, újjáépítették városukat és flottájukat.

Meszolongi 1821. május 20-án újra felkelt a török uralom ellen. Hősiesen visszaverte a török támadásokat, de 1822. október 25. – december 25. között az Oszmán Birodalom hadserege körülzárta a várost. Az ostromlottak sikeres kitörése karácsony hajnalán történt. 1823 tavaszán, Etolia ostroma után akarták körülzárni Meszolongit, de a meszolongiak tüzérsége, Szuli 300 felkelője Kicosz Dzavelasz vezetésével meghiúsította Meszolongi második ostromát. Az igazi második ostrom 1825. április 15-én kezdődött Reşid Mehmed Paşa (1780–1839) nagyvezér vezetésével (30.000 haderővel), amelyhez később Ibrahim, Koca Hüsrev Mehmed Paşa (1769–1855. március 3.) tengernagy 10.000 harcosa is csatlakozott. Meszolongi eme ostroma egy évig tartott. Ibrahim arra törekedett, hogy teljesen kimerüljenek az ostromlot-

5

lesztette tovább a III. variánsban új formában, egyszerű verssorokkal, rímelés nélkül. Mindhárom variánsban jegyzetek, illetve prózaversek is maradtak fenn a kéziratokban, mint a következő részlet a II. variánsból: 7. „– Titkos öröm ég arcodon, valami szépre gondolsz.

Fedd fel nekem a titkodat, kenyeres pajtásodnak.

– Ezer örömmel felfedem, páratlan, kedves lélek, Asszonyainkat csodálom, róluk szeretnék szólni: Korábban attól tartottam, hogy elhagyja őket a bátorság, ezért szüntelen figyeltem őket, hiszen a bátorság nem olyan adomány, melyből bőven részesült nemük. Ma estefelé szobájukat szellőztették, s nyitva állt az ablakuk. Akkor a legfiatalabbikuk épp készült bezárni, de egy idősebb így szólt hozzá: – Hagyd, lányom, bejönni az ételszagot, hozzá kell szoknunk.

S ezeket mondván újra szélesre tárta az ablakot, s a különféle illatok elárasztották a szobát.

Akkor az első megjegyezte: - Még a szellő is ellenünk harcol…

Egy másik asszony haldokló gyermeke ágya mellé állt.

Egy következő mosolyogva kérte a többieket, hogy meséljék el, mit álmodtak. Akkor az egyikük azt mesélte: - Álmomban mi mindannyian, férfiak és nők, gyermekek és öregek, kisebb-nagyobb folyókká váltunk, napfényes tájakon, sötét vidékeken, völgyeken és szakadékokon át fel-le folytunk, s aztán közös áradatként elértük a tengert.

S a többiek folytatták: - Én babérokat láttam.

- Én fényt.

- Én egy tűzben lángoló szikrázó hajú szépséget.”

Szabó Antigoné fordítása A III.variáns-ból:

tak, élelem és hírszerzés hiányában. Miaulisz tengernagynak - minden leleményessége ellenére – nem sikerült élelmet és fegyvert csempésznie Meszolongiba. Jeorjiosz Karaiszkakisznak sem sikerült támadást intéznie Zigosz-hegy felől, mert Ibrahim tudomást szerzett tervéről.

A harcoktól, éhségtől, betegségektől kimerült ostromlottak mégis úgy határoztak, hogy éjszaka titokban kivonulnak a városból. A kivonulást 1626. április 10-én, Virágvasárnap hajnalán valósították meg. Három csoportba tömörültek, középre fogva a gyerekeket és az asszonyokat, akik nem tudtak menetelni, azok a városban maradtak, hogy ellenálljanak és felrobbantsák a fegyverraktárakat. Az ostromló őrség ébersége miatt csak nagyon kevesen tudtak kitörni az ostromzárból, a fegyvertelen tömeg visszafordult a város felé, de sokan estek el a két tűz közé szorulva. A várost elfoglalták és megsemmisítették. Az életben maradottak szolgasorba kerültek.

Meszolongi exodusa, ha eltekintünk az áldozatok nagy számától, pozitívan hatott a görög szabadságharc fejlődésére.

Meszolongi három évig volt török uralom alatt, 1829 májusában szerződéssel az új görög államhoz került.

1937-ben Meszolongi megkapta a „Szent Város” elismerést, a Virágvasárnap pedig az exodus évfordulója lett.

Dionisziosz Szolomosz már 1826-ban elkezdte tervezni a Meszolongi Szabad Ostromlottakat. A Szabad Ostromlottak – miként A zakinthoszi asszony is – Szolomosz és a görög irodalom remekművei közé tartozik, amelyen a költő egész pályafutása alatt dolgozott. A mű így is töredékekben maradt fenn az utókorra, három variánsa létezik. Az I. variáns „Meszolongi elestének siratóének formában való lírai szintezése”. A II. variáns párosan rímelő versus politikusban íródott, és a harcoló emberek szenvedéseit ábrázolja az ostrom utolsó napjaiban. Ezt fej-

6

„6. A KISÉRTÉS Erosz s a szőke Április vidám körtáncra perdült, és a természet rátalált szép, édes évszakára, s a sűrűsödő árnyékban, mely csupa harmat, illat, sosem hallott madárdal szól, bűvös álomba ringat. És a csermely tiszta vize édesen csörgedezve ömlik el a dús illatot árasztó szakadékban, s míg beszippantja illatát, s harmatot ad cserébe, s a napsugárnak tárja fel forrása minden kincsét, most itt szökkel, most arra fut, csalogánydalt utánoz.

Zuhogva tör az élet fel tengeren, földön, égen, ámde a tó vizén, amely átlátszó, mozdulatlan, mozdulatlan, bármerre nézz, fenékig kristálytiszta, egy különös árny-alakkal játszadozott a lepke, mely a vízililiomon illatból szőtte álmát.

Habkönnyű-árnyékű szellő, mondd, mit láttál ma éjjel?

Csodákkal teli éjszakát, varázsok éjszakáját!

Oly nesztelen, oly hangtalan a föld, az ég, a tenger, mint amikor méhecske száll a kis virág kelyhére: a tó tükrén egy pont ragyog fehéren, meg se rendül, körötte csak a telihold fénynyalábja vegyül el, s egy holdsugárba-öltözött gyönyörű lány merül fel.”

Szabó Kálmán fordítása A Szabad Ostromlottak ezzel a három sorral fejeződik be, amely az Ostromlottak elszántságát mutatja a kitörés előtt: „13.

Készek rá, hogy a fegyverek pusztító özönében Kardjukkal utat vágjanak; és szabadok maradnak – Amott testvéreik között, itt szemközt a halállal.”

Szabó Antigoné fordítása

ΔΕΝ ΞΕΧΝΩ

100 χρόνια από την Γενοκτονία των Ποντίων περιοχές αυτές τις σημερινής Τουρκίας, απ’ όπου διώχτηκαν από τις άτακτες μονάδες του Κεμάλ. ‘Η ακόμη εξολοθρεύτηκαν. Ο Ούγγρος αναγνώστης δύσκολα θα βρει πληροφορίες για τον Κεμάλ – είτε στο διαδίκτυο είτε σε έντυπη μορφή – διαφορετικές από τις εξής: ιδρυτής της σύγχρονης Τουρκίας, ο πρώτος πρόεδρος του κράτους, πρώτος πρόεδρος του κοινοβουλίου, πρωθυπουργός. Ούτε λέξη όμως για τις βιαιοπραγίες που διαπράχθηκαν εις βάρος αθώων χριστιανών! Θεωρούνται «αντάρτες» οι γηγενείς πληθυσμοί, οι οποίοι διεκδικούσαν το πλέον στοιχειώδες ανθρώπινο δικαίωμα, το δικαίωμα για ζωή. Δεν υπάρχει λοιπόν κανένα άρθρο – ή έστω αναφορά – για τις γενοκτονίες που διέπραξαν οι Τούρκοι, ούτε για το γεγονός ότι το σύγχρονο τούρκικο κράτος γεννήθηκε πάνω σε ένα βουνό από ανθρώπινα πτώματα.

Μετά την λήξη του Α’ Παγκοσμίου Πολέμου με την Ανακωχή του Μούδρου (30 /10/1918) ο Κεμάλ Ατατούρκ παίρνει μετάθεση στο Υπουργείο Στρατού ως αναγνώριση των στρατηγικών του αξιών που ανέδειξε στα πεδία μάχης του Ελλησπόντου και της Συρίας. Γρήγορα έρχεται όμως αντιμέτωπος με την σουλτανική διοίκηση, την οποία και επιτέθηκε επειδή ήταν ανήμπορη να αποτρέψει τον σχεδιαζόμενο κατακερματισμό της Οθωμανικής Αυτοκρατορίας. Ο Κεμάλ ηγήθηκε της εθνικής αντίστασης, η οποία τον Μάιο του 1919 ξεκινά τον λεγόμενο πόλεμο για την ανεξαρτησία ενάντια αφενός στα σουλτανικά στρατεύματα κι αφετέρου στην Ελλάδα και άλλα λοιπά κράτη (Αγγλία, Γαλλία, Ιταλία, Αρμενία). Την ώρα που ο Κεμάλ σχηματίζει αντικυβέρνηση στην Άγκυρα, οργανώνει τον ολοένα και ισχυρότερο στρατό του στον Πόντο – με σοβαρή σοβιετική υποστήριξη χάρη στην φιλική του στάση απέναντι στον μπολσεβικισμό του Λένιν μετά την πτώση του τσαρικού καθεστώτος – θέτοντας ως στόχο την ανάκτηση των χαμένων μικρασιατικών εδαφών. Η σουλτανική κυβέρνηση που αντιπροσωπεύει επίσημα την Τουρκία στις 10 Αυγούστου 1920 υπογράφει την Συνθήκη των Σεβρών. Με την πράξη αυτή πραγματοποιείται επιτυχώς το μεγάλο όνειρο της Ελλάδας, η πολυπόθητη «Μεγάλη Ιδέα» (που ξεκινά στα 1830-40), και με την ανάκτηση εδαφών η χώρα πολλαπλασιάζει την έκτασή της. Ο Κεμάλ όμως καταργεί την Συνθήκη των Σεβρών και συνεχίζει τον πόλεμο ενάντια στην Ελλάδα κυρίως. Τα στρατεύματά του έως τον Σεπτέμβριο του 1922 είχαν αναγκάσει τον ελληνικό στρατό να υποχωρήσει σημειώνοντας θριαμβευτική νίκη. Με την Συνθήκη της Λωζάννης (24 Ιουλίου 1923) παραχωρείται στην Τουρκία η Μικρά Ασία με την Ανατολική Θράκη καθώς και οι νήσοι Ίμβρος και Τένεδος. Εν συνεχεία στις 29 Οκτωβρίου η Τουρκία ανακηρύσσετε δημοκρατία με πρώτο πρόεδρο τον Μουσταφά Κεμάλ. Αναζητώντας πληροφορίες στο διαδίκτυο για τον Κεμάλ Ατατούρκ θα βρούμε μ.ά. τα εξής: «Ο Κεμάλ κατά τον πόλεμο για την ανεξαρτησία του 1919-23 απάλλαξε βαθμιαία την Τουρκία από τα ελληνικά, ιταλικά, γαλλικά και βρετανικά στρατεύματα, και κατέστειλε τις ανταρτικές μονάδες». Για ποιους αντάρτες μιλούν όμως; Για αρμενικούς, ελληνικούς, κουρδικούς και λοιπούς χριστιανικούς πληθυσμούς που κατοικούσαν για αιώνες αλλά και χιλιετίες στις

Ανάμεσα στην ημιεπίσημη αλληλογραφία του πρωθυπουργού István Tisza (1861-1918) βρήκα ένα έγγραφο που σχετίζεται με το θέμα μας. Πρόκειται για την από 8.01.1916 αναφορά του Imre Bálint, Σύμβουλου Υπουργού στην Κωνσταντινούπολη, στην οποία γράφει για τις βιαιοπραγίες των Τούρκων (εις βάρος Αρμενίων και Ελλήνων) και την γερμανική επιρροή. Η επιστολή του επικεντρώνεται στη δεύτερη πτυχή, επισημαίνεται όμως το γεγονός ότι οι πολιτικοί και κυβερνητικοί κύκλοι της Τουρκίας θεωρούν ζωτικής σημασίας ζήτημα την πολιτική χειραφέτηση του τούρκικου έθνους και την εξασφάλιση της απόλυτης κυριαρχίας της οθωμανικής αυτοκρατορίας, θέλοντας οι στόχοι αυτοί να επιτευχθούν «εντός των πλαισίων της πλήρους αυτονομίας με την αποκλειστική κυριαρχία του φυλετικώς καθαρού τούρκικου στοιχείου». Για να καταλάβουμε την αναφορά αυτή θα πρέπει να γνωρίζουμε το πρόγραμμα του Κινήματος των Νεότουρκων του έτους 1911, το οποίο προβλέπει ότι η ίδρυση του μοντέρνου τούρκικου κράτους θα πραγματοποιηθεί μόνο με την καταστροφή των μη μουσουλμανικών πληθυσμών, με την απόλυτη περιθωριοποίηση του χριστιανικού στοιχείου. Ο σύμβουλος Imre Bálint υπογραμμίζει, ότι κεντρικό ρόλο στην πραγματοποίηση του προγράμματος αυτού έπαιζε ο Κεμάλ Ατατούρκ.

7

Στην αναφορά του δίνεται έμφαση στην εξουδετέρωση κυρίως της αρμένικης μειονότητας, που πραγματοποιήθηκε με τα πιο βάρβαρα μέσα (δολοφονίες, εκτοπίσεις). Στην Κωνσταντινούπολη πολλές αρμένικες οικογένειες εξορίστηκαν σε απόμακρα σημεία, όπου διοργανώθηκαν πογκρόμ εις βάρος τους. Ο κ. σύμβουλος δεν μπορούσε καν να πιστέψει ότι – σύμφωνα με τις ειδήσεις – επρόκειτο για περίπου εκατόν χιλιάδες αρμένικες οικογένειες. Πάντως η τέτοιου μεγέθους εξολόθρευση των Αρμενίων κατοίκων συνέβαλε στην δραματική πτώση της εσωτερικής οικονομίας, επλήγη η ασφάλεια της οικονομίας, οι εξαγωγές κλονίστηκαν, και γενικά καταστράφηκε η λειτουργία της οικονομίας και των μεταφορών, διότι σε όλους τους τομείς αυτούς οι Αρμένιοι διαδραμάτιζαν καθοριστικό ρόλο. Οι Τούρκοι δεν ήθελαν καν να κρύψουν ότι έχουν παρόμοιο σχέδιο και για το ελληνικό στοιχείο, οι οποίοι – μαζί με τους Αρμένιους - είχαν επιδείξει σημαντικά αποτελέσματα στην αστικοποίηση ευρωπαϊκού επιπέδου. Οι Τούρκοι επεδίωκαν όλες οι οικονομικές δραστηριότητες να συγκεντρωθούν σε τούρκικα χέρια, πάση θυσία! Ο κυνισμός τους εκδηλώθηκε χαρακτηριστικά και στις 3 Ιανουαρίου 1916, όταν ο πρόξενος της Αυστροουγγαρίας διαμαρτυρήθηκε για τις παράνομες επίσημες κρατήσεις εις βάρος Ούγγρων και Αυστριακών υπηκόων: «Ο Υπουργός Εξωτερικών κ. Χαλίλ μας απάντησε χαμογελώντας να κάνουμε ό, τι θέλουμε τους Τούρκους κατοίκους της Αυστροουγγαρίας». Τα στοιχεία στην αναφορά του κ. Συμβούλου έχουν επιβεβαιωθεί κι από πολυάριθμες έρευνες. Την 3η Νοεμβρίου

8

2010 η εφημερίδα Newroz της κούρδικης αριστεράς (εκδίδεται στην Κωνσταντινούπολη) αναφέρει, ότι στην Σαμψούντα του Δυτικού Πόντου βρέθηκαν μαζικοί τάφοι σε διάφορους οικισμούς. Ο τίτλος της είδησης λέει πολλά: Από την Σαμψούντα στην Σρεμπρένιτσα. Ο δημοσιογράφος γράφει για μαζικές εκτελέσεις· στα εν λόγω χωριά και μόνο τα στρατεύματα του Κεμάλ σκότωσαν επτά χιλιάδες ανθρώπους, επειδή εκείνοι ήταν Έλληνες και Χριστιανοί. Θα μπορούσα να αναφερθώ και στον George Horton, μέλος της τότε πρεσβείας των ΗΠΑ, ο οποίος γνώριζε καλά τον Πόντο: για πρώτη φορά επισκέφθηκε την περιοχή το 1893, πέρασε χρόνια εκεί, ενώ για δεύτερη φορά έμεινε ανάμεσα στα 1919-22. Το 1922 στο έργο του «The Blight of Asia» γράφει τα εξής: «Είδα Τούρκους με μαχητικά και κυνηγετικά όπλα, να ακροβολίζονται μπροστά από τις πόρτες και τα παράθυρα των Ελλήνων. Την στιγμή που έβγαινε κάποιος τον πυροβολούσαν. Την πιο φρικτή εντύπωση όμως μου έκαναν τα βλέμματα των Τούρκων». Μαρτυρία αποτελεί ακόμη και το χειρόγραφο Μαύρο Βιβλίο του Οικουμενικού Πατριαρχείου από το 1920, το οποίο φυλασσόταν σε μέρος μυστικό ανάμεσα σε χίλιους κινδύνους, από γενιά σε γενιά. Η ιστορική πηγή αυτή συμπληρώνει κι ενισχύει την αναφορά του George Horton. Μέχρι πρόσφατα η ελληνική ιστοριογραφία ασχολήθηκε ελάχιστα με το θέμα αυτό. Χάρη στο έργο του ιστορικού Βλάση Αγτζίδη είχαμε την ευκαιρία και στην Ουγγαρία να γνωρίσουμε σημαντικές λεπτομέρειες και σχέσεις (για πρώτη φορά στο τεύχος 2010/1-3 του περιοδικού Trianoni Szemle) για τις περιστάσεις υπό τις οποίες διαδραματίστηκε μία από τις μεγαλύτερες τραγωδίες του Ελληνισμού, που έως τα τελευταία χρόνια υπήρξε ένα θέμα ταμπού στην Ελλάδα – όπως ακριβώς ήταν η Συνθήκη του Τριανόν στην Ουγγαρία. Τώρα πλέον γίνονται συχνά συνέδρια για το ζήτημα αυτό, καθώς σε τακτική βάση κυκλοφορούν και διάφορες σχετικές δημοσιεύσεις. Στις μέρες μας ωστόσο η επίσημη ελληνική θέση είναι ακόμη αντιφατική: ενώ το Κοινοβούλιο έχει αναγνωρίσει δύο ημέρες μνήμης (9 Μαΐου και 14 Σεπτεμβρίου), η ιστορία του μικρασιάτικου Ελληνισμού δεν θεωρείται αναπόσπαστο μέρος της ιστορίας του ελληνικού έθνους. Ως απόδειξη των ως άνω

του σύγχρονου τούρκικου κράτους κατά τις δεκαετίες του ‘20-’30. Σε καμία όμως από τις διαλέξεις δεν αναφέρθηκε το γεγονός, ότι οι στόχοι των Νεότουρκων (στους οποίους προσχώρησε και ο Κεμάλ) ήταν επικεντρωμένα στο πρόγραμμα του 1911, στο οποίο περιγράφεται η συστηματική εξόντωση των χριστιανικών πληθυσμών. Οι εισηγητές δεν αναφέρθηκαν ούτε καν στα μέσα με τα οποία επιτεύχθηκε το πρόγραμμα αυτό από το 1915 έως το 1922. Δεν μπορούμε να αδικήσουμε τους πολύ νεαρούς ερευνητές όταν βγάζουν εντελώς λάθος συμπεράσματα σε τέτοια ζητήματα. Στο διαδίκτυο βρήκα την πτυχιακή εργασία ενός απόφοιτου οικονομολόγου με τίτλο «Αγώνας για τις ψυχές των Τούρκων. Κεμαλισμός και Ισλάμ». Σας παραθέτω μία χαρακτηριστική πρόταση μόνο: «Η Ανακωχή του Μούδρου στις 18 Οκτωβρίου 1918 – που σήμαινε τη λήξη του Α’ Παγκοσμίου Πολέμου – καθώς και το σχέδιο των Συμμάχων να μοιράσουν την Μικρά Ασία ανάμεσα στις Μεγάλες Δυνάμεις (Αγγλία, Γαλλία, Ιταλία) και τους γειτονικούς λαούς (Έλληνες, Αρμένιους, Κούρδους), φυσικά ενθουσίασε όλους τους Μικρασιάτες». Φαινομενικά το ερώτημα είναι απλό: ποιοι είναι οι γείτονες αυτοί των Τούρκων και ποιες περιοχές θα κατατέμνονταν. Οι λαοί αυτοί όμως ζούσαν εκεί για πολλούς αιώνες, επρόκειτο για την πατρίδα τους, άρα πώς θα μπορούσαν να κατατεμαχίσουν τις δικές τους περιοχές; (Υπάρχει και μια τραγικωμική πτυχή της ιστορίας αυτής: κάτω από την έντονη διαμαρτυρία Ελλήνων και Αρμενίων κατοίκων της Ουγγαρίας πραγματοποιήθηκαν τα εγκαίνια του προκλητικού αγάλματος του Κεμάλ Ατατούρκ στην ομώνυμη πλατεία του Κίσπεστ της Βουδαπέστης το 2012.)

σας παραθέτω ένα χαρακτηριστικό παράδειγμα. Το ετυμολογικό λεξικό του Γεωργίου Μπαμπινιώτη (δημοσιεύτηκε το 1998, με πάνω από 2000 σελίδες και 150 χιλιάδες λήμματα) θεωρείται έως σήμερα το καλύτερο και πλέον αποδεκτό απ’ όλα. Στην σελίδα 414 για την έννοια της γενοκτονίας φέρει τα εξής παραδείγματα: «γενοκτονία των Αρμενίων από τους Τούρκους - γενοκτονία των Κούρδων από τους Τούρκους γενοκτονία των Εβραίων από τους Ναζί». Το προφανέστερο παράδειγμα όμως, η γενοκτονία των Ελλήνων από τους Τούρκους λείπει από το λεξικό του Μπαμπινιώτη. Βέβαια θα πρέπει και η ελληνική κοινωνία να «ωριμάσει» ώστε οι άνθρωποι να αποδεχτούν τις νέες προσεγγίσεις, πράγμα που απαιτεί και την προσαρμογή της παιδείας (οι Έλληνες νέοι δεν έχουν επαρκή γνώση ούτε αυτού του ζητήματος, όπως συμβαίνει με τις νεότερες γενιές στην Ουγγαρία, που ή δυσκολεύονται να κατανοήσουν τα ζητήματα σχετικά με τη συνθήκη του Τριανόν, ή απλά αδιαφορούν, ειδικά στις μέρες μας όταν οι συνθήκες διαβίωσης μας προβληματίζουν περισσότερο). Δεν πρέπει να μας εκπλήσσει το ότι η ουγγρική κοινή γνώμη – με την ευρύτερη έννοια – δεν έχει καμία πληροφορία για τα τραγικά γεγονότα αυτά, διότι η εκπαίδευση αρνείται να ακολουθεί τα αποτελέσματα των ερευνών, τα οποία θέτουν σε καινούρια βάση την δράση και τη σταδιοδρομία του Κεμάλ Ατατούρκ. Επίσης, από τον τρόπο όπως αντιμετωπίζεται το ζήτημα διαφαίνεται και ο πολύπλοκος χαρακτήρας του. Όπως έχω διαπιστώσει κι ο ίδιος στις σχετικές έρευνες που διεξάγονται στην Ουγγαρία το ζήτημα σε καμία περίπτωση δεν προσεγγίζεται και ούτε ερευνάται με τρόπο καθαρά επιστημονικό. Ο ερευνητής δεν πρέπει να λαμβάνει υπόψη προσωπικές ή διπλωματικές επιδιώξεις, οι οποίες θα μπορούσαν να αποτρέψουν την σύναψη των σωστών συμπερασμάτων. Πρόσφατα συμμετείχα σε ένα συνέδριο στο Szeged με διαλέξεις διακεκριμένων ιστορικών και καθηγητών για την Τουρκία. Όλοι σχεδόν μίλησαν λίγο ή πολύ και για το έργο του Κεμάλ Ατατούρκ και για τον ρόλο του στην δημιουργία

Είναι οδυνηρή η εθνική αυτή τραγωδία τόσο για τους Έλληνες συμπατριώτες μου στην Ουγγαρία όσο και για εμένα. Συνδέομαι άμεσα με την δυστυχία των Mικρασιατών Αρμενίων κι Ελλήνων, καθώς ο πατέρας μου μοιράστηκε την τραγωδία των Ποντίων. Γεννήθηκε σε ένα χωριό του ορεινού Πόντου και το 1922 μαζί με ενάμισι εκατομμύριο συμπατριώτες του αναγκάστηκε να εγκαταλείψει την γενέτειρά του λόγω της λεγόμενης ανταλλαγής των πληθυσμών, η οποία εγκρίθηκε από τους ηγέτες των δημοκρατικών ευρωπαϊκών κρατών. (Σύμφωνα ακόμη και με τις πιο συντηρητικές εκτιμήσεις 700-800 χιλιάδες Έλληνες έπεσαν θύματα του ακραίου τούρκικου εθνικισμού). Δυστυχώς για εκατομμύρια ανθρώπους το όνομα του Κεμάλ Ατατούρκ δεν συνδέεται με την ίδρυση του σύγχρονου τούρκικου κράτους, αλλά εκφράζει τον αισθητό έως και σήμερα θρίαμβο της αρχής «ο σκοπός αγιάζει τα μέσα». Γιατί όμως πρέπει να αναγερθούν στην ουγγρική πρωτεύουσα μνημεία αυτού του ιδεώδους στις μέρες μας; Αρχιμήδης Σιδηρόπουλος

9

Nem felejtem

100. éve történt a Görög Pondoszi Genocídium Az első világháborút lezáró mudroszi fegyverletétel (1918. október 30.) után Kemál Atatürk háborús érdemeiért (Hellészpontoszon és a szíriai fronton) a hadügyminisztériumban kapott állást. Hamarosan azonban szembekerült a szultáni kormányzattal, s támadást indított ellene, mert az gyengének bizonyult az Oszmán Birodalom tervezett felosztásának megakadályozásához. Kemál a nemzeti ellenállási csoport élére állt. 1919 májusában megkezdik az ún. függetlenségi háborút, egyrészt a szultáni, másrészt a görög és egyéb (angol, francia, olasz, örmény) csapatok ellen. Miközben Kemál ellenkormányt hoz létre Ankarában, és Pontuszon szervezi az egyre erősödő hadseregét - ebben a szovjetek komoly segítséget nyújtottak a cári rendszer megdöntését és Lenin bolsevik rendszerét üdvözlő Kemálnak -, és célul tűzte ki az elveszett anatóliai és kis-ázsiai területek visszaszerzését, eközben a Törökországot képviselő szultáni kormányzat 1920. augusztus 10-én aláírta a sévres-i békeszerződést. Ezzel Görögország nagy álma megvalósult, a visszacsatolásokkal annyira megnövelte területeit, hogy a „Nagy Eszme” néven ismert görög revíziós politika, amely az 1830–40-es években indult útjára, gyakorlatilag teljes sikerrel járt.

Kemál azonban semmissé nyilvánította a sevres-i békét, és folytatta a –most már elsősorban a görög hadsereg elleni – háborút. Csapatai 1922 szeptemberére visszaszorították a görög hadsereget a tengerpartig, és teljes győzelmet arattak felettük.

A lausanne-i békeszerződésben (1923. július 24.) Törökországnak ítélték oda a kis-ázsiai területeket, Anatólia nagy részét, Ke-

10

let-Thrákiát és két égei-tengeri szigetet, Imvroszt és Tenedoszt.

Ezt követően Törökországban 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, melynek első elnökévé Musztafa Kemalt választották.

Ha az internetbe beütjük a Kemal Atatürk szócikket, többek közt ezt olvashatjuk: „Kemal az 1919–23-as török függetlenségi háború alatt fokozatosan kiszorította az országból a görög, olasz, francia, brit csapatokat, és felszámolta a lázadókat.” De kik is a lázadók? – Azok az örmény, görög, kurd és más keresztény népek, akik évszázadok, évezredek óta éltek ott, a mai Törökország területén, azokon a vidékeken, ahonnan elűzték őket Kemal szabadcsapatai. Vagy kiirtották őket. A magyar olvasó egyetlen netes oldalon, de nyomtatott formában sem igen talál mást Kemalról, mint azt, hogy a modern Törökország alapítója, az első köztársasági elnök, a török parlament első házelnöke, miniszterelnök. De arról, hogy mit követtek el az ő vezetésével a velük együtt élő keresztényekkel, ártatlan emberekkel - egyetlen szó sincs! „Lázadóknak” tekintik azokat az őslakókat, akik a legelemibb emberi jogukat, az élethez való jogot követelték. Sehol olyan szócikk tehát, amely a törökök által elkövetett népirtásokról szólna, vagy akár utalna rá! Arra a tényre, hogy hullahegyeken keresztül jön létre a modern török állam!

A témával kapcsolatban igen fontos iratra leltem gróf Tisza István félhivatalos levelei között. Bálint Imrének, a konstantinápolyi minisztériumi tanácsosnak 1916. január 8-án kelt jelentéséről van szó, melyben a törökök kegyetlenkedéseiről (örmények és görögök ellen), valamint a német befolyásról ír.

Levelében elsősorban az utóbbi kérdéssel foglalkozik. Kiemeli azonban, hogy a török politikai és kormányzati körök egyaránt döntő fontosságúnak tartják a török nemzet politikai emancipálását, az ottomán birodalom teljes, csorbítatlan szuverenitásának biztosítását, és ezt „a teljes önállóság keretein belül a fajbeli török elemek kizárólagos érvényesülésével” akarják elérni. Igazán akkor érthetjük ezt meg, ha megismerjük az Ifjútörök Mozgalom 1911. évi programját, amely úgy fogalmaz, hogy a modern török állam megteremtése csak úgy valósulhat meg, ha megsemmisítik a nem muzulmán népeket, ha teljesen kirekesztik a társadalomból a keresztény elemeket.

Bálint Imre minisztériumi tanácsos kiemeli, hogy ennek a programnak a megvalósításában a legfontosabb szerepet Kemal Atatürk játszotta. Az 1916-os januári beszámolója elsősorban az örmény nemzetiség kiirtását emeli ki, akiket a legkegyetlenebb eszközökkel próbálnak likvidálni (gyilkolás, deportálás).

Konstantinápolyból számos örmény családot száműztek, vidéken pedig pogromokat szerveztek ellenük. A tanácsos hihetetlennek tartja, hogy – a hírek szerint – mintegy százezer örmény családról lenne szó. Mindenesetre az örmény lakosság ilyen arányú elpusztítása jelentősen csökkentette a belső gazdasági forgalmat, érzékenyen érintette a gazdaság biztonságát, megrendült az ország kivitele, és egyáltalán elképzelhetetlen a közlekedési és minden egyéb gazdasági működés, hiszen mindebben az örmények meghatározó szerepet játszottak.

A törökök nem csináltak titkot abból, hogy hasonló terveik vannak a görög népességgel is, akik a polgárosodás terén – az örményekkel egyetemben – európai viszonylatban is jelentős eredményekkel büszkélkedhetnek. A törökök szándéka az volt, hogy minden gazdasági tevékenységet török kézben kell összpontosítani. És ezt a szándékukat mindenáron végre is hajtják!

Cinizmusukra jellemző, hogy amikor a monarchia nagykövete

1916. január 3-án tiltakozott az osztrák és magyar alattvalók terhére elkövetett jogtalan rekvirálások miatt, és hasonló lépésekkel fenyegetőzött, „Halil külügyminiszter mosolyogva válaszolta neki, hogy csináljunk az Ausztria–Magyarországban élő törökökkel, amit akarunk”.

A tanácsos 1916. évi jelentésében írottakat ma már a kutatók eredményei is igazolják. Egy 2010. november 3-ai keltezésű híradás szerint, a Newroz című, Konstantinápolyban megjelenő baloldali kurd lap jelenti, hogy több településen tömegsírokat tártak fel Pontusz nyugati vidékén, Samsundánál. A tudósítás címe is sokatmondó: Samsundától Srebrenyicáig. A cikkíró csoportosan elkövetett kivégzésekről ír, s csak a szóban forgó néhány faluban hétezer embert öltek meg Kemál csapatai. Azért, mert görögök és keresztények voltak. De idézhetném George Hortont, az USA akkori diplomáciai testületének tagját, aki két alkalommal is járt a Pontusz vidékén, először 1893-ban, akkor éveket töltött ott. Másodszor 1919 és 1922 között. 1922-ben a The Blight of Asia című könyvében ezt írja: „Felfegyverzett törököket láttam, harci és vadászfegyverekkel lesben álltak a görögök ablakai és ajtói előtt. És mihelyt megjelent valaki, lelőtték.

De az, ami leginkább elképesztő benyomást tett rám, a törökök arckifejezése volt.” Tanúként idézhetjük még a konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus Fekete könyvét 1920-ból, melynek kéziratait ezernyi veszély közepette is titkos helyeken őrizték az egymás utáni nemzedékek. Ez a történelmi dokumentum alátámasztja és kiegészíti George Horton jelentését.

Egészen a közelmúltig a görög történetírás nemigen kutatta ezt a témát. Vlasis Agtzidis görög történész munkásságának köszönhetően fontos összefüggéseket és részleteket ismerhettünk meg Magyarországon első ízben a Trianoni Szemle 2010/1–3. számaiban arról, hogy milyen körülmények között zajlott le a görögség egyik legnagyobb tragédiája - amely a legutóbbi évekig Görögországban is tabutéma volt -, miként a magyarok számára Trianon. Most már rendszeres konferenciákat tartanak erről a kérdésről, és gyakran jelennek meg publikációk is. De még ma is ellentmondásosan viszonyul ehhez a kérdéshez a hivatalos Görögország: miközben az athéni parlament két emléknapot is elfogadott (május 9. és szeptember 14.), az anatóliai görögség történetét mindmáig nem tekintik a görög nemzeti történelem szerves részének. Ennek illusztrálására álljon itt egyetlen példa. Georgios Babiniotis 1998-ban megjelent több mint 2000 oldalas, 150 ezer szócikkből álló értelmező szótára mindmáig a legjobb, legelfogadottabb kiadvány az újgörög nyelv lexikonjai közül. A 414. oldalon a népirtás fogalmának illusztrálására hoz példákat: γενοκτονια των Αρμενιων απο τους Τουρκους; γενοκτονια των Κουρδων απο τους Τουρκους; γενοκτονια των Εβραιων απο τους Ναζι. A legkézenfekvőbb példa azonban: γενοκτονια των Ελληνων απο τους Τουρκους, vagyis a törökök által a görög népesség körében elkövetett népirtás hiányzik Babiniotis lexikonából.

Persze a görög társadalomnak is érettebbé kellett válnia ahhoz, hogy kinyílhassanak az emberek és befogadhassák az új megközelítéseket. És az oktatásnak is alkalmazkodnia kellene ehhez. (A görög fiatalok nagyon tájékozatlanok ebben a kérdésben is, miként a magyar fiatalabb nemzedékek, amelyek vagy értetlenül állnak a trianoni kérdéskör előtt, vagy egyszerűen nem érdeklődnek ez iránt a témák iránt, különösen most, hogy az embereket a mindennapi megélhetés problémái foglalkoztatják.)

Azon nem lehet csodálkozni, hogy a legszélesebb értelemben vett magyar közvélemény semmit sem tud ezekről a tragikus eseményekről, hiszen az oktatás a mai napig nem követi azokat a kutatási eredményeket, amelyek új megvilágításba helyezik Kemál Atatürk tevékenységét és pályafutását. A szemléletbeli viszonyulás pedig a kérdés talán még bonyolultabb állapotára utal. A Magyarországon folyó kutatások egyikében sem tapasztaltam azt a kutatói magatartást, hogy ezt a kérdést „értékmentesen” közelítsék meg és elemezzék. Ebben nem játszhat szerepet semmiféle egyéni vagy diplomáciai szempont, amely eltérítheti a kutatót a helyes következtetések levonásától.

Nemrégen vettem részt egy szegedi konferencián, ahol ismert történészek, egyetemi tanárok tartottak előadásokat Törökországról, és szinte mindenki foglalkozott kisebb-nagyobb terjedelemben Kemál Atatürk munkásságával, eljutva a ’20–30-as évekhez, a modern török állam megteremtésének kemáli folyamatához. Egyetlen egy előadásban nem hangzott el az, hogy az ifjútörökök célkitűzéseinek (ehhez csatlakozott Kemál is) középpontjában az 1911-es program állt, amely a keresztény népek szisztematikus kiirtásáról szólt. Arról meg végképp nem szóltak az előadók, hogy ezt a programot milyen eszközökkel valósítják meg 1915-től 1922-ig.

Az egészen fiatal kutatóktól talán nem is lehet rossz néven venni, ha teljesen melléfognak ilyen kérdésekben. A neten találtam rá az egyik gazdasági főiskola hallgatójának szakdolgozatára, amelynek a címe: Küzdelem a török emberek lelkéért.

Kemalizmus és az Iszlám. Egyetlen jellemző mondatot idézek belőle: „Az első világháborút lezáró 1918. október 18-án aláírt mudroszi fegyverletétel és az ezzel való szövetségi terv, miszerint Anatóliát a szövetséges nagyhatalmak (angolok, franciák, olaszok) és a szomszédnépek (görögök, örmények, kurdok) feldarabolják és elfoglalják… természetesen megdobogtatta minden anatóliai lakos szívét.” Meglehet, a kérdés csupán az, hogy az említett népek milyen szomszédai a törököknek, és milyen földeket darabolnak fel. Hiszen ezek a népek évszázadok óta ott éltek, az volt az otthonuk, hogyan tudták volna a saját területüket feldarabolni? (Ennek a történetnek van egy tragikomikus mozzanata is. Magyarországi görögök és örmények tiltakozása mellett avatták fel Kispesten Kemal Atatürk nagy vihart kavart szobrát a róla elnevezett parkban 2012-ben.)

A Magyarországon élő görög honfitársaimra és személyesen számomra is szívszorító erre a nemzeti tragédiára gondolni. A kis-ázsiai görögség és az örmények megpróbáltatásai közvetlenül érintenek engem is. Édesapám ugyanis osztozott a pontuszi görögök tragikus sorsában. A Fekete-tenger délkeleti partvidékei fölött magasodó hegyek egyik falujában született, s 1922-ben másfélmillió honfitársával együtt kényszerült szülőföldje elhagyására, a lakosságcserének nevezett akció következtében, melyet az európai demokratikus államok vezetői hagytak jóvá. (A legmérsékeltebb becslések szerint is a török szélsőséges nacionalizmus görög áldozatainak száma 700–800 ezerre tehető.)

Sajnos milliók számára Kemal Atatürk neve elsősorban nem a modern török állam alapításával kapcsolódik össze, hanem neve egyet jelent „a cél szentesíti az eszközt” politikájának máig ható diadalával. De miért kell ma ennek az eszmének szobrot állítani Magyarország fővárosában?

Szidiropulosz Archimédesz

11

Συμπληρώθηκαν 23 χρόνια από τα εγκαίνια της εκκλησίας μας στο Χωριό «Μπελογιάννης» Με ιδιαίτερη λαμπρότητα εορτάσθηκε, την Κυριακή 19 Μαϊου 2019, η συμπλήρωση των 23 χρόνων από τα εγκαίνια του Ιερού Ναού των Αγίων Δημητρίου, Κωνσταντίνου και Ελένης. Όπως κάθε χρόνο έτσι και φέτος μετά την Θεία Λειτουργία χοροστατούντος, του Θεοφιλεστάτου Επισκόπου Απαμείας κ. Παϊσίου ακολούθησε πολιτιστικό και καλλιτεχνικό πρόγραμμα. Εκτός από τον Πρόεδρο της Α.Ε.ΟΥ Γιώργο Κουκουμτζή, την εκδήλωση τίμησε με την παρουσία του και ο Εκπρόσωπος των Ελλήνων στο Ουγγρικό Κοινοβούλιο Θανάσης Σιανός με τους συμβούλους του κα Μάρθα Πολιτίδου και Σπύρο Μπ.Αγκάρντι, η Διευθύντρια του Ελληνικού Ινστιτούτου κα Αθηνά Χατζοπούλου και άλλοι επίσημοι από τον ελληνο-ουγγρικό χώρο. Ο εoρτασμός των Αγίων Κωνσταντίνου και Ελένης, είναι μια από τις πιό σημαντικές εορτές της Ορθόδοξης Χριστιανικής Εκκλησίας, αφού εορτάζουν δύο άγιοι, με ξεχωριστούς ρόλους, αλλά με κοινή αναφορά, στην εγκαθίδρυση ενός νέου Πολιτειακού καθεστώτος, το οποίο η νεώτερη έρευνα θα ονομάσει συνολικά Βυζάντιο. Η βασική ιδεολογική πολιτιστική αναφορά, η οποία θα μας συνοδεύει έκτοτε, ονομάστηκε Ελληνοχριστιανικός Πολιτισμός, και αποτέλεσε τη βασική ιδεολογική ταυτότητα επί αιώνες.

Κυρίαρχο στοιχείο, στη δομική αρχή αυτής της νέας καθεστωτικής ιδεολογίας, αποτέλεσε η ιδέα της Ανεξιθρησκείας, αφού μέσω αυτής καλύφθηκε και η αναγνώριση της Εκκλησίας ως φορέα θρησκευτικής παράδοσης, που μέχρι τότε δεν αναγνωριζόταν επισήμως από το Ρωμαϊκό κράτος. Αυτή η μετάβαση εν τοις πράγμασι συνιστούσε και την νομική αισθητοποίηση της κοινωνικής σύνθεσης της αυτοκρατορίας, αφού στην μεν ανατολή οι χριστιανοί ήταν η πλειονοψηφία των κατοίκων, στη δε δύση η ισχυρότερη και πολυπληθέστερη κοινωνική ομάδα. Κατά συνέπεια το νέο καθεστώς (η νέα μοναρχία) θεμελιωνόταν σε μια νέα σχέση Θεού και ανθρώπου. Αλλά ο βίος των δύο αγίων είναι αυτός που ξεχωρίζει. Ας μην ξεχνάμε ότι η Αγία Ελένη είναι εκείνη που ανακάλυψε τον Σταυρό του Κυρίου, και μετέφερε κατά την επιστροφή της από τους Αγίους Τόπους την ευλογία Του (υπάρχουν πολλά προσκυνήματα που συνδέονται με αυτήν την Παράδοση στην Κύπρο και τα νησιά του Αιγαίου). Και κυρίως δεν πρέπει να ξεχνάμε ότι αυτή η Παράδοση μέσω των βυζαντινών ιεραποστόλων διαπέρασε ολόκληρη την κεντρική και ανατολική ευρώπη, ανακαινίζοντας τον δεσμό της αγάπης ανάμεσα στους χριστιανικούς λαούς αυτών των περιοχών και της Ελληνικής Ορθοδοξίας. Ανδρέας Οικονόμου

12

Ο Αγιος Κωνσταντίνος Ήταν γιος του αυτοκράτορα Κωνστάντιου Α΄ Χλωρού και της Αγίας Ελένης. Γεννήθηκε στον Ναϊσσό(σημερινό Νις της Σερβίας). Μετά τον θάνατο του πατέρα του τον διαδέχτηκε στον θρόνο. Διακρινόταν για την νοημοσύνη, την σωματική ομορφιά και την δύναμή του. Κυβερνούσε με σοφία, δεν ήταν διώκτης των Χριστιανών. Μετά την μάχη της Μιλβίας όπου νίκησε τον Αυτοκράτορα της δυτικής Ρώμης, έγινε μονοκράτορας ολόκληρης της Ρωμαϊκής Αυτοκρατορίας. Υπήρξε χριστιανός, ανέβαλλε όμως την βάπτισή του έως την ημέρα του θανάτου του. Κατέβαλλε προσπάθειες να περιορίσει την ειδωλολατρία και να κάνει κυρίαρχη θρησκεία τον χριστιανισμό. Ανανέωσε την πόλη Βυζάντιον μετονομάζοντάς την Νέα Ρώμη, όπου μετέφερε και την έδρα του. Η πόλη μετά τον θάνατό του πήρε το όνομα «Κωνσταντινούπολη». Απεβίωσε στην Νικομήδεια το 387, σε ηλικία 65 ετών. Η Αγία Ελένη Γεννήθηκε στην Βηθυνία της Μικράς Ασίας ως κόρη μιας ευσεβούς οικογένειας. Παντρεύτηκε τον Ρωμαίο αξιωματικό Κωνστάντιο Χλωρό με τον οποίον απόκτησαν τον μεταγενέστερο Αυτοκράτορα Κωνσταντίνο Α’, ο οποίος πρόσφερε ελευθερία στους χριστιανούς μετά από 300 χρόνια διώξε-

ων. Ο σύζυγός της την χώρισε για να παντρευτεί πιο εύπορη γυναίκα, ο γιος της όμως την εκτιμούσε, την πήρε στην αυλή του και της απένειμε τον τίτλο της Αυτοκράτειρας. Με την οικονομική συμβολή του γιου της πραγματοποίησε ανασκαφές σε ιερούς τόπους, και σύμφωνα με θρύλο του 4ου αι. βρήκε στον Γολγοθά τους σταυρούς του Ιησού και των δύο ληστών, και τα εργαλεία της σταύρωσής τους. Στο ανατολικό τμήμα της Αυτοκρατορίας τιμάται ως αγία ήδη από έναν αιώνα μετά τον θάνατό της, ενώ στην Δύση ανακηρύχθηκε αγία μόνο τον 9ο αιώνα. Απεβίωσε το 327 σε ηλικία ογδόντα ετών.

13

Szent Konstantin

Szent Heléna

Konstancius Chlorus római császár és Ilona fia volt. Naissusban (ma szerbiai város: Nis) született. Atyja halála után ő lett az utóda. Kitűnt értelmével, testi szépségével és erejével.

Alattvalóit bölcsességgel kormányozta, a keresztényeket nem üldözte. A birodalom másik részében Maxencius uralkodott, akivel szembeszállt és a milviuszi ütközetben legyőzte őt, így az egész birodalom egyeduralkodója lett.

Konstantin Krisztusban hívővé lett, de a keresztséget halálos ágyáig halasztotta. Mindenképpen arra törekedett, hogy a pogányságot visszaszorítsa és a keresztény vallást tegye uralkodóvá. Konstantin újjáépítette Byzantium városát és elnevezte Nova Romanak (Új Róma), majd székhelyét is áthelyezte az új városba. Halála után nevezték át Új Rómát Konstantinápolynak (Konstantin városa). Hatvanöt éves korában hunyt el Nikomédiában, 387-ben.

Szent Heléna a kisázsiai Bithiniában született, alacsony sorban, családja vendéglős volt. Konstancius Chlorus római hadvezér feleségül vette, így anyja lett Konstantin császárnak, aki a kereszténységnek a 300 éves üldözés után szabadságot adott. Férje elvált tőle, hogy előkelőbbet vegyen el, Konstantin azonban fiúhoz illően megbecsülte. Udvarába fogadta, császárné címmel tüntette ki. Fiának anyagi segítségével ásatásokat végeztetett a szent helyeken. A 4. század végéről való legenda szerint a Golgotán megtalálta Jézus és a két lator keresztjeit, és a keresztrefeszítés eszközeit is. A Római Birodalom keleti részein már egy évszázaddal a halála után szentként tisztelték, a birodalom nyugati felében csak a 9. században avatták szentté. Nyolcvanéves korában hunyt el, 327-ben.

14

Τα πολλαπλά μηνύματα που έστειλαν οι πολίτες Κάθε εκλογική αναμέτρηση έχει τα δικά της μηνύματα αλλά και προεκτάσεις. Ενώ οι εκλογές για το Ευρωκοινοβούλιο έχουν τη δική τους ιδιαιτερότητα, υπάρχουν σαφή μηνύματα από την αναμέτρηση της 26ης Μαΐου, τα οποία δεν πρέπει να αγνοηθούν. Το πιο σημαντικό ίσως μήνυμα είναι το εύρος της αποχής (55%) το οποίο παραπέμπει σε μια σημαντική διάσταση μεταξύ των ηγεσιών του πολιτικού συστήματος από τη μια και των πολιτών από την άλλη. Για να αξιολογήσουμε το μέγεθος της αποχής είναι σημαντικό να δούμε τις ψήφους και τα ποσοστά των κομμάτων επί των έγκυρων ψηφοδελτίων. Σε απόλυτους όμως αριθμούς εάν κάποιος συγκρίνει τις ψήφους επί των εγγεγραμμένων ψηφοφόρων εύκολα μπορεί να διαπιστώσει τη φθίνουσα πορεία της πραγματικής δύναμης των κομμάτων. Είναι προφανές ότι το αίσθημα της απογοήτευσης των πολιτών είναι μεγάλο. Σε πανευρωπαϊκό επίπεδο το ποσοστό συμμετοχής (51%) ήταν ψηλότερο από εκείνο της Κύπρου. Η μειωμένη συμμετοχή των πολιτών δεν πρέπει να αποδίδεται κυρίως σε αδιαφορία. Αντιθέτως, αποτελεί πράξη απαξίωσης και τιμωρίας. Σημειώνεται συναφώς ότι πολλοί πολίτες θεωρούν ότι το πολιτικό σύστημα όχι μόνο δεν συμβάλλει στην επίλυση των προβλημάτων αλλά αντιθέτως πολλές φορές είναι η πηγή δημιουργίας και διαιώνισής τους. Μια άλλη σημαντική εξέλιξη ήταν αναμφίβολα η εκλογή του Τουρκοκύπριου Καθηγητή Νιαζί Κιζίλγιουρεκ με το ψηφοδέλτιο του ΑΚΕΛ. Ο κ. Κιζίλγιουρεκ εκλέγηκε κυρίως από την ψήφο χιλιάδων Ελληνοκυπρίων ψηφοφόρων του ΑΚΕΛ, οι οποίοι δεν τοποθετήθηκαν με βάση τα εθνοκοινοτικά κριτήρια. Αναπόφευκτα το αποτέλεσμα αυτό σε φιλοσοφικό επίπεδο διαμορφώνει νέα δεδομένα σε σχέση με το περιεχόμενο ενός ομοσπονδιακού πλαισίου επίλυσης του Κυπριακού. Η εκλογή ενός Τουρκοκύπριου πολίτη της Κυπριακής Δημοκρατίας από τους Ελληνοκύπριους είναι εκ πρώτης όψεως θετική εξέλιξη καθώς συνιστά απόρριψη του εθνοκοινοτικού διαχωρισμού των πολιτών (κατά το πρότυπο της Διζωνικής Δικοινοτικής Ομοσπονδίας), αλλά την ίδια ώρα αποτελεί ένα σύνθετο πολιτικό ζήτημα το οποίο θα πρέπει να αξιολογηθεί. Για το θέμα αυτό επιφυλάσσομαι να επανέλθω διεξοδικά σύντομα. ΔΗΣΥ Ένα από τα ηχηρά μηΑΚΕΛ νύματα που έστειλε το ΔΗΚΟ κυπριακό εκλογικό σώμα είναι η πολυδιάστατη ΕΔΕΚ στήριξη της ΕΔΕΚ για να ΕΛΑΜ συνεχισθεί η παρουσία ΔΗΜΟΚΡΑΤΙΚΗ ΠΑΡΑΤΑΞΗ της στο Ευρωκοινοβούλιο ΣΥΜΜΑΧΙΑ-ΟΙΚΟΛΟΓΟΙ και να αποφευχθεί η εξαΓΙΑΣΕΜΙ σφάλιση της έδρας από το ΕΛΑΜ, το οποίο, ωστόΑΛΛΟΙ σο, έχει πολλαπλασιάσει ΑΠΟΧΗ την εκλογική του δύναμη. ΑΚΥΡΑ Ένα άλλο σημαντικό μήΛΕΥΚΑ νυμα των Ευρωεκλογών είναι η μη εκλογή υψηλόβαθμων κομματικών αξιΕΓΓΕΓΡΑΜMΕΝΟΙ

ωματούχων ή/και αυτών που πρόκριναν οι ηγεσίες. Το φαινόμενο δεν μπορεί να παραγνωρισθεί. Αναπόφευκτα το εκλογικό αποτέλεσμα απεικονίζει τη σοβαρή φθορά του ΔΗΣΥ ως κυβερνώντος κόμματος, το οποίο ωστόσο εξακολουθεί να διατηρεί μικρό προβάδισμα. Παρά τη δυσφορία του εκλογικού σώματος για τον ΔΗΣΥ, το ΑΚΕΛ δεν φαίνεται ικανό να προσελκύσει τους πολίτες. Εάν αξιολογήσουμε το αποτέλεσμα των Ευρωεκλογών σε συσχετισμό με τις πρόσφατες προεδρικές εκλογές μπορούμε να συμπεράνουμε ότι οι πολίτες δεν πείθονται για την ύπαρξη μιας εναλλακτικής πρότασης διακυβέρνησης που μπορεί να τους εκφράζει. Αναμφίβολα τα δεδομένα αυτά θα πρέπει να προβληματίσουν όλα τα κόμματα. Το ΔΗΚΟ παρουσιάζεται με αυξημένα ποσοστά, όμως ο χώρος του Κέντρου είναι κατακερματισμένος. Ενώ η ΕΔΕΚ διασφάλισε την έδρα, τελικά θα ήταν τεράστια απρονοησία να υπάρξει επανάπαυση. Η συνεργασία Οικολόγων και Συμμαχίας Πολιτών είχε τεράστιες απώλειες. Ένας από τους βασικούς λόγους ήταν η εδραίωση της πεποίθησης του εκλογικού σώματος ότι ο συνδυασμός αυτός δεν συνιστούσε βασικό διεκδικητή της έκτης έδρας, γεγονός που παρέπεμπε στη λογική της «χαμένης ψήφου». Αξιοσημείωτη ήταν η παρουσία της Δημοκρατικής Παράταξης στην πρώτη της εκλογική αναμέτρηση. Παρ’ όλον ότι οι Ευρωεκλογές δεν μπορούν να αποτιμηθούν στη βάση των δεδομένων των βουλευτικών ή των προεδρικών εκλογών, εξ ορισμού φαίνεται ότι το πολιτικό σκηνικό έχει διαφοροποιηθεί. Η κυβέρνηση, τα κόμματα και οι πολιτικοί σχηματισμοί θα πρέπει να προβληματισθούν για την επόμενη μέρα. Το ζητούμενο είναι ολοκληρωμένες προτάσεις, πειστικό αφήγημα και διάθεση για ευρύτερες συνεργασίες. Ταυτόχρονα ο κάθε πολίτης ξεχωριστά αλλά και η κοινωνία συλλογικά θα πρέπει να αντιληφθούν ότι η απαξίωση δεν είναι απάντηση στα μεγάλα προβλήματα που μας απασχολούν. Ανδρέας Θεοφάνους ΨΗΦΟΙ

ΩΣ ΠΟΣΟΣΤΟ ΤΩΝ ΕΓΚΥΡΩΝ ΨΗΦΟΔΕΛΤΙΩΝ

81.539 77.241 38.756

29,02% 27,49% 13,80%

ΩΣ ΠΟΣΟΣΤΟ ΤΩΝ ΕΓΓΕΓΓΡΑΜΕΝΩΝ ΨΗΦΟΦΟΡΩΝ 12,72% 12,05% 6,04%

29.715 23.167 10.673 9.232 4.786 5.826 352.698 5.510 2.038 280.935 641.181

10,58% 8,25% 3,80% 3,29% 1,70% 2,07% – – – 100,00%

4,63% 3,61% 1,66% 1,44% 0,75% 0,91% 55,01% 0,86% 0,32% 100,00%

15

«Ο ΜΕΓΑΛΟΣ ΚΑΫΜΟΣ ΤΗΣ ΞΕΝΗΤΕΙΑΣ» ΚΑΙ Ο ΕΠΑΝΑΠΑΤΡΙΣΜΟΣ ΤΩΝ ΠΟΛΙΤΙΚΩΝ ΠΡΟΣΦΥΓΩΝ (Το παρακάτω απόσπασμα αποτελεί προδημοσίευση από το υπό έκδοση βιβλίο του Κώστα Τσίβου «Ο μεγάλος καϋμός της ξενητειάς» - Έλληνες πολιτικοί πρόσφυγες στην Τσεχοσλοβακία (1948-1989).

Η παραμονή της Ελλήνων πολιτικών προσφύγων στις σοσιαλιστικές χώρες χαρακτηρίστηκε εξ αρχής ως «προσωρινή», γεγονός που αντικατοπτρίστηκε στον τρόπο προσαρμογής και στη διαδικασία ταυτοποίησης των προσφύγων, αλλά και στο νομικό καθεστώς που σχετίζονταν με την παραμονή τους στις χώρες φιλοξενίας.Αυτό δημιούργησε στους Έλληνες πρόσφυγες σειρά προβλημάτων στην καθημερινή τους ζωή εδραιώνοντας την γενικευμένη αντίληψη ότι αποτελούσαν μια ομάδα «ξένων χωρίς διαβατήριο». Μετά ορισμένες απόπειρες ομαδικού επαναπατρισμού που έλαβαν χώρα το 1954, κάθε άλλη προσπάθεια επαναπατρισμού ή ακόμα και πρόσκαιρης επίσκεψης στην Ελλάδα αποτελούσε για τους πρόσφυγες μια απίστευτη γραφειοκρατική «Οδύσσεια».Συχνά οι προξενικοί υπάλληλοι των κατά τόπους Ελληνικών Πρεσβειών πρόβαλαν ταπεινωτικούς έως και εξευτελιστικούς όρους στους πρόσφυγες προκειμένου να τους χορηγήσουν βίζα για επίσκεψη στην Ελλάδα. Ορισμένες φορές οι διπλωματικοί υπάλληλοι ζητούσαν από τους πρόσφυγες να αποκηρύξουν δημόσια τον κομμουνισμό ή και να δεχτούν να συνεργαστούν με την ελληνική Ασφάλεια καταδίδοντας άλλους συμπατριώτες τους. Τον Μάρτιο του 1966 η Κεντρική Επιτροπή για τον Επαναπατρισμό Ελλήνων Πολιτικών Προσφύγων κατήγγειλε περιστατικά διακριτικών μεταχειρίσεων εκ μέρους διπλωματικών υπαλλήλων. Σε ένα απ΄αυτά σημειωνόταν η περίπτωση της Αφροδίτης Καρατζά, προσφυγοπούλας στο Βουκουρέστι, από την οποία ο αρμόδιος διπλωματικός υπάλληλος

16

ζήτησε «να υποβάλει αίτηση διαζυγίου, να φέρει απόφαση ότι χώρισε με τον άντρα της τον κομμουνιστή». Η εφημερίδα «Αγωνιστής» των πολιτικών προσφύγων της Τσεχοσλοβακίας δημοσίευσετην ίδια χρονιά καταγγελία της Αλκμήνης Ζερδαδόγλου η οποία ανέφερε τα εξής: «Είμαι σοβαρά άρρωστη. Έχω σύνταξη αναπηρίας. Όπως μου λένε οι γιατροί εδώ, την αρρώστεια μου τη χειροτερεύει ο μεγάλος καϋμός της ξενητειάς... Επισκέφτηκα την ελληνική πρεσβεία στην Πράγα και ζήτησα να μου επιτρέψουν τον επαναπατρισμό. Εκεί όμως με ρώτησαν εάν είμαι μέλος του κόμματος. Η ελληνική πρεσβεία έχει εγκαταλείψει τα διπλωματικά μέσα και ενεργεί σαν κοινός χωροφύλακας. Από όλους τους πρόσφυγες ζητά πιστοποιητικά νομιμοφροσύνης». Αντίστοιχα, ο «Αγωνιστής» τον Ιανουάριο του 1967 σε πρωτοσέλιδο ρεπορτάζ με τον τίτλο «Πέθανε με το πικρό παράπονο του χωρισμού» καυτηρίαζε την αρνητική στάση της Πρεσβείας στην περίπτωση της προσφυγοπούλας Μαρίκας Αλμετίδου από το Μπρνο. Η Πρεσβεία απέρριψε τις επανειλημμένες αιτήσεις της Αλμετίδου για χορήγηση βίζας προκειμένου να επισκεφτεί τη βαριά ασθενούσα μητέρα της να καταλήξει χωρίς να ανταμώσει τη μονάκριβη κόρη της. Η πτώση της δικτατορίας το 1974 αναπτέρωσε τις προσδοκίες για χορήγηση γενικής αμνηστίας και επαναπατρισμό μετά από την 25χρονη υποχρεωτική παραμονή στην υπερορία. Οι ελπίδες των προσφύγων ωστόσο διαψεύστηκαν, καθώς η αμνηστία που χορηγήθηκε αφορούσε αυτούς που είχαν στερηθεί την ιθαγένειά της μόνο κατά την περίοδο της δικτατορίας. Η απογοήτευση που προκάλεσε η απόφαση της υπηρεσιακής κυβέρνησης Καραμανλή ήταν εμφανής. Σε σχετικό άρθρο του «Αγωνιστή» αναφερόταν τα εξής: «Ποιος μπορεί να νοιώσει τόσο έντονα τη νοσταλγία της επιστροφής, τη λατρεία προς τον τόπο του αν όχι εκείνος που στερήθηκε την πατρίδα του ένα τέταρτο του αιώνα; Αλλά και ποιος μπορεί να περιγράψει και την απογοήτευση που δοκίμασαν όταν άκουσαν ότι εξαιρούνται από τα πρώτα μέτρα της κυβέρνησης.... Γιατί λοιπόν αυτή εξαίρεση; Ένα εκατομμύριο περίπου Έλληνες, γονείς, συγγενείς, φίλοι περιμένουν με ανυπομονυσία να τους σφίξουν στην αγκαλιά τους. Υποχρέωση της κυβέρνησης του κ. Καραμανλή αν πραγματικά επιθυμεί να αποκαταστήσει τη δημοκρατία, αν επιδιώκει τον εκδημοκρατισμό της δημόσιας ζωής και ίση για όλους τους Έλληνες μεταχείριση είναι να δείξει και στο πρόβλημα της αναγκαστικής υπερορίας των χιλιάδων Ελλήνων πολιτικών προσφύγων». Από κείνη τη στιγμή άρχισαν να συγκροτούνται στην Αθήνα, στη Θεσσαλονίκη και στη Λάρισα Επιτροπές Συγγενών των Πολιτικών Προσφύγων, οι οποίες σε συνδυασμό με τις Επιτροπές Επαναπατρισμού των Πολιτικών Προσφύγων άρχισαν να πραγματοποιούν διαβήματα και επισκέψεις στους αρμόδιους υπουργούς προκειμένου να αποσπάσουν δεσμεύσεις για τη χορήγηση γενικής αμνηστίας και την επίτευξη του επαναπατρισμού. Ο αρμόδιος υπουργός Εσωτερικών Κωνσταντίνος Στεφανόπουλος πρόβαλε ενστάσεις για τις νομικές, οικονομικές και κοινωνικές επιπτώσεις που θα είχε ένας ομαδικός επαναπατρισμός δεκάδων χιλιάδων πολιτικών προσφύγων. Προκειμένου να καθησυχάσει τις ανησυχίες που δημιούργησαν συντηρητικά έντυπα για επικείμενη κάθοδο εκατό

χιλιάδων κομμουνιστών, ο «Ριζοσπάστης», εφημερίδα του ΚΚΕ, δημοσίευσε άρθρο, στο οποίο δινόταν η εξής εικόνα για την πολιτική προσφυγιά το 1974. «Οι Έλληνες πολιτικοί πρόσφυγες στις σοσιαλιστικές χώρες ανέρχονται σε 51.569 ενήλικα άτομα. Σ΄ αυτούς πρέπει να προστεθούν και 12.260 παιδιά από μηδέν ως 16 χρονών. Από τους ενήλικους εργάζονται σήμερα 22.306 και 7.438 είναι συνταξιούχοι. 2.682 είναι απόφοιτοι πανεπιστημίων και Ανωτάτων Σχολών, 6.900 απόφοιτοι μέσων σχολών και 1.281 είναι σήμερα φοιτητές. Είναι άλλο θέμα η απόδοση της ιθαγένειας και του δικαιώματος του ελεύθερου επαναπατρισμού και άλλο θέμα ο ομαδικός επαναπατρισμός. Το πρώτο αφορά την κυβέρνηση. Το δεύτερο αφορά τον κάθε πρόσφυγα προσωπικά. Δεν είναι εύκολο, ύστερα από 25 χρόνια ζωής μακρυά από την πατρίδα, να ξεκινήσουν και να γυρίσουν ομαδικά τόσοι άνθρωποι». Από τις σοσιαλιστικές χώρες άρχισαν να επαναπατρίζονται στην Ελλάδα χιλιάδες πρόσφυγες. Σύμφωνα με την εθνολόγο Κατερίνα Σουλτανιά, πολιτική πρόσφυγα από την Πολωνία, 15.000 επαναπατρισθέντες εγκαταστάθηκαν στη Θεσσαλονίκη και σε άλλες πόλεις της Μακεδονίας, 11.000 στην Αθήνα και περίπου 5.500 στη Θεσσαλία.Για όλους τους πρόσφυγες το ζήτημα του επαναπατρισμού ήταν πρωταρχικής σημασίας. Αυτό όχι μόνο για λόγους συναισθηματικής φόρτισης αλλά και για λόγους επιβίωσης. Μετά από απουσία τριών δεκαετιών από την πατρίδα οι ίδιοι και τα παιδιά τους αντιμετώπιζαν με ιδιαίτερες επιφυλάξεις το θέμα της επιστροφής, ανησυχούσαν για τη δυνατότητα επαγγελματικής αποκατάστασης των ίδιων και των παιδιών τους σε μια Ελλάδα, η οποία στο μεταξύ είχε ριζικά αλλάξει. Σε επιπλέον διλήμματα καλούνταν να απαντήσουν τα μικτά ζευγάρια. Μεταξύ των προσφυγικών κοινοτήτων επικράτησε ένταση και εκνευρισμός. Οι ηλικιωμένοι πρόσφυγες βρέθηκαν στις μυλόπετρες της πολυετούς νοσταλγίας για επιστροφή στην πατρίδα και της ανησυχίας για την αβεβαιότητα που θα έβρισκαν στην πατρίδα, ενώ οι νέοι πρόσφυγες ανησυχούσαν για το τι τούς περιμένει στην πατρίδα που μέχρι τότε γνώριζαν μόνο από τις διηγήσεις των γονιών τους.Ορισμένοι πρόσφυγες αναχώρησαν χωρίς να διαθέτουν τα απαραίτητα έγγραφα επαναπατρισμού, γεγονός που σε κάποιους επέφερε κυρώσεις εκ μέρους των επισήμων Αρχών της Ελλάδας. Άλλο πρόβλημα που εμφανίστηκε ήταν οι λεκτικές και όχι μόνο επιθέσεις που δέχονταν από συγχωριανούς τους διαφορετικών πολιτικών φρονημάτων, μερικές δε φορές και από τους ίδιους τους συγγενείς τους. Συχνά, πίσω από την επίκληση των πολιτικών διαφορών με τους πρόσφυγες, κρύβονταν οικονομικά συμφέροντα και φόβοι ότι οι επαναπατρισμένοι πρόσφυγες θα διεκδικούσαν τα περιουσιακά τους στοιχεία που άλλοι για τριάντα χρόνια εκμεταλλεύονταν. Αναφέρονται επίσης περιστατικά με ηλικιωμένους πρόσφυγες, οι οποίοι ψυχικά

δεν άντεξαν την προοπτική του επαναπατρισμού και έπαθαν νευρικές κρίσεις ή πέθαναν λίγο πριν ή λίγο μετά τον επαναπατρισμό τους. Πέρασαν όλη τους τη ζωή περιμένοντας την ώρα του επαναπατρισμού και όταν αυτή εμφανίστηκε, κυριάρχησαν τα διλήμματα και οι ανησυχίες για τις αβεβαιότητες που θα τούς περίμεναν μετά τον επαναπατρισμό τους στην Ελλάδα. Τελικά, στους περισσότερους πρόσφυγες, όχι μόνο της πρώτης γενιάς, αλλά και των παιδιών που γεννήθηκαν στην προσφυγιά, νίκησε η επιθυμία της επιστροφής στην πατρίδα. Η διαδικασία επαναπατρισμού διευκολύνθηκε μετά το 1982 μετά την απόφαση της σοσιαλιστικής κυβέρνησης του Ανδρέα Παπανδρέου για τον ελεύθερο επαναπατρισμό και την απόδοση της ελληνικής ιθαγένειας στους πολιτικούς πρόσφυγες, με τη διευκρίνηση ότι από τις διατάξεις της εξαιρούνται οι μη Έλληνες το γένος, με άλλα λόγια οι Σλαβομακεδόνες. Από το 1983 υιοθετήθηκαν επίσης διάφορες διευκολύνσεις και κοινωνικές παροχές με αποδέκτες του πολιτικούς πρόσφυγες. Αυτές περιλάμβαναν την ατελή εισαγωγή οικοσκευής και επιβατικού αυτοκινήτου, ρύθμιση της ιατροφαρμακευτικής περίθαλψης και των μη εκπληρωμένων στρατιωτικών υποχρεώσεων, καθώς και οργάνωση διάφορων επιμορφωτικών προγραμμάτων από τη Γενική Γραμματεία Αποδήμου Ελληνισμού. Το 1985 η ελληνική κυβέρνηση επιπλέον υπέγραψε με τις αντίστοιχες κυβερνήσεις των σοσιαλιστικών χωρών – εξαιρουμένης της Ρουμανίας, συμφωνίες για τη μεταφορά των ασφαλιστικών δικαιωμάτων των επαναπατρισθέντων πολιτικών προσφύγων. Αν και οι επαναπατρισμένοι νεαροί πρόσφυγες ένοιωθαν Έλληνες, οι γηγενείς συμπατριώτες τους άρχισαν να τούς αποκαλούν με το προσωνύμιο από τις χώρες καταγωγής τους. Άλλοι ήταν «Ρώσοι¨, «Ούγγροι», «Πολωνοί» ή «Τσέχοι». Συχνά οι νεαροί επαναπατρισθέντες πρόσφυγες εντάχθηκαν σε κλειστές προσφυγικές ομάδες επαναπατρισμένων. Ο καθένας όμως κουβαλούσε μαζί του τις γλωσσικές ή τις πολιτιστικές επιδράσεις της χώρας στην οποία μεγάλωσε. Το κύριο κύμα των επαναπατρισθέντων ξαναγύρισε στη γη των προγόνων τους. Ωστόσο για ορισμένους η Ελλάδα δεν έγινε ο τελικός σταθμός εγκατάστασης. Σε αρκετά νεαρά ζευγάρια εμφανίστηκε η τάση να φύγουν για νέους προορισμούς. Κάποιοι απ’ αυτούς αναζήτησαν νέους προορισμούς σε τρίτες χώρες, ενώ ορισμένοι επέστρεψαν και πάλι στις χώρες φιλοξενίας, αφού προηγήθηκε ένα διάστημα αποτυχημένου εγκλιματισμού στα πατρώα εδάφη. Κώστας Τσίβος Ο κ. Κώστας Τσίβος είναι επίκουρος καθηγητής της Φιλοσοφικής Σχολής στο Πανεπιστήμιο του Καρόλου στην Πράγα.

17

Fotókiállítás megnyitó Kozaniban

2019. május 22-én a magyarországi görögök első és második diaszpóra képeiből válogatott fotókiállítás megnyitója volt Kozaniban. A kiállítási anyag Raptisz Janisz és Vlahosz Haralambosz archívum képeiből, Csomor László, Karajorgu Maria fotóiból és Angelidisz Vaszilisz gyűjteményéből állt össze.

A Fővárosi Görög Önkormányzat testülete köszönetét fejezi ki Magyarország Görög Nagykövetének, Haupt Eriknek és munkatársainak, Kállay Gabriellának és Szoldatits Lászlónak, a Kozani Városi Könyvtár vezetőinek és dolgozóinak azért, hogy ez a kiállítás létrejöhetett. (a.oik.)

18

Γιορτάζοντας το Πάσχα στον Οίκο του Ελληνισμού

19

20

21

Γιορτάζοντας την Πρωτομαγιά στον Οίκο του Ελληνισμού

22

23

Dr. Diószegi György Antal

„MANNO MILTIADESZ EMLÉKKONFERENCIA II.”

A Pápai Hírlap a legméltóbb gyász hangján emlékezett meg erről 1935. február 23-án: „Manno Miltiadesz halála. A hét folyamán a magyar sportvilágnak nagy gyásza volt. Meghalt Manno Miltiadesz, aki egy emberöltő előtt a magyar sport legkülönbözőbb ágainak világra szóló dicsőséget szerzett. Manno Miltiadesz a háború utáni évtizedekben a képzőművészetek terén fejtett ki szép sikerű munkásságot. Így ő alkotta meg a 7-es honvédhuszár emlékmű-bizottság megbízásából huszáraink hősi emlékművét, mely az Esterházy-út elején levő kis parkrészletben, felirat híján, teljesen készen várja ünnepélyes felavatását. Ezt a felavatási ünnepet már nem láthatja meg a művész. Mint rohamra menő huszárai, akikkel együtt járt a harctereken, maga is bevágtatott már a menny kapuján át az örökélet hazájába.”.

Pár hónap múlva került sor „A pápai honvédhuszárok hősi emlékművének leleplezése” igen ünnepélyes aktusára 1935. június 16-án, melyről a Pápai Hírlap 1935. június 22-én így adott tájékoztatást: „Hősökre való megemlékezés lélekemelő ünnepét ülte múlt vasárnap városunk, mikor a volt m. kir. pápai 7. honvédhuszárezred hősi halottainak az Esterházy út torkolatánál felállított emlékművét a volt hadsereg egy tábornagya, a dicsőségövezte vezér, József kir. herceg átadta a jelen és a jövő nemzedék hálás kegyelete oltárkövéül … , kinek intésére lehullott a lepel Manno Miltiadesznek a pápaiak előtt már jól ismert szép alkotásáról, ünnepi beszédében remek apotheosisát adta az elesett hősöknek. Megrendítő képekben vonultatta fel szemünk előtt a 7-es honvédhuszárok harctéri tetteit”. A hellén szellem évezredeken átmutató üzenetének mítikus voltát és a magyar műveltségi hagyomány szintén ősi világképét egyszerre igazolja az ünnepség azon pillanata, amikor a pápai „polgármester a Terrmopylénél elesett spártaiak hősiességét megújító pápai honvédhuszárok emlékművét megilletődött lélekkel vette át a város gondozásába. … És áll az emlékmű. Rajta a rohamra induló, halálra elszánt huszárok domborműve. Alatta fekete betűkkel a felírás: „M. KIR. PÁPAI 7. HONVÉD HUSZÁREZRED. GORODOK—SATANOW. 1914 AUGUSZTUS 17.” Mindenki, aki arra jár, tartsa hazafiúi kötelességének kalaplevétellel megadni a tiszteletet a hazáért vértanúhalált halt hősök áldott emlékének.”. (Az emlékmű az Eszterházy Károly utca 82. szám alatt található: az Eszterházy és Szent István sarok bal oldalán).

Thermopüle kapcsán egy műveltségtörténeti mozzanatot fontos megemlíteni a görög-magyar műveltségi kapcsolatrendszer ősiből: Kányádi Sándor a „Nyergestető” című versében emléket állított az 18481849-es magyar szabadságharc dicsőséges székely hőseinek, és e versében szintén a 300 ókori spártai görög harcosnak a példáját említette, akik két és félezer évvel korábban Thermopülénél szálltak szembe szintén egy reménytelen csatában, de rendíthetetlen hősiességgel az óriási perzsa túlerővel szemben. A vers sorai szerint „Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában.”

A „Pápa és Vidéke” című újság 1935. április 21-én megjelentetett cikkéből az is kiderül, hogy ezen hősi emlékmű helyét „a dombormű készítője, a modern szobrászművészet egyik legkimagaslóbb reprezentánsa, Manno Miltiadesz választotta ki”, aki „kiváltságos izlése” révén „igazán stílusosan sikerült domborműve”-t alkotott.

A hősi halott pápai huszárok dicsőséges bátorságát őrző emlékmű a sors folytán egyben a huszártisztből művésszé lett Manno Miltiadesz emlékét is őrző kegyeleti alkotásként is felfogható: alkotói és emberi minőségének méltatása a fenti pápai lapokban megjelenő cikkek miatt nagyon fontos kordokumentumok, melyben a hazaszeretet és a közösségért alkotó emberi minőség egyszerre nyeri el a közmegbecsülést és a közszeretetet! Őszinte és víg kedélye volt az életének valódi üzenete: reneszánsz emberként harmónia hatotta át a sportolói, a szellemi és a művészi teljesítményét.

Manno Miltiadeszről egyik alkotása Esztergomban található. „Hősi emléktábla leleplezés a tanítóképző-intézetben. Dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, főtanfelügyelő az új tanítóképző-intézetnek díszes fehérmárvány emléktáblát adományozott, amelyen a világháborúban hősi halált halt intézeti volt növendékek nevei vannak megörökítve. Az emléktáblát Manno Miltiadesz szép bronz domborműve díszíti, amely egy ellenséges golyó által talált hőst ábrázol, Vörösmarty következő szavaival: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért...” Az emléktáblát június 1-én délelőtt 11 órakor kegyeletes ünnepség keretében leplezik le az intézet nagytermében.” (3) „Intézetünk volt növendékei, akik életüket áldozták a hazáért” felirat olvasható az emléktáblán. A pajzs alakú bronzdísz bal alsó csücskénél olvasható Manno Miltiadesz neve. (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar (2500 Esztergom, Majer István u. 1-3.) épületének előcsarnokából nyíló folyosó jobb oldalánál.)

Az Esztergomhoz közeli Nyergesújfalu kapcsán fontos adat az alábbi: „Itt lakik nyáron a mi Manno Miltiadeszünk, a Ludovika tanára, az olympiai bajnok. Kitűnő festőművész, a „Magyarság”-ban sokat rajzolt.

Pestről sokszor meglátogatja Milotay István, Pethő Sándor, még néha Kiss Ferenc is. ” (4) Ez volt tehát

24

Manno Miltiades legszűkebb és igen jelentős baráti köre a magyar sajtóvilágot tekintve! Nyergesújfalu tekintetében fontos görög emlékhely a mai idősek otthona (Kossuth Lajos u. 61.): ebben az épületében élt bérlőként az „1930-as évekig Manno Miltiadesz”. (5) Manno Miltiadesz tervei alapján készült el a Ferencváros labdarúgó szakosztályának külön címere 1928ban: közismert, hogy e jelvény fő alakja egy, a karmai között focilabdát tartó sas. E jelkép a forrása a napjainkban is népszerű „zöld sasok” megnevezésnek! „ A győzelem reményébe vetett hit!”. Megítélésem szerint a Manno Miltiadesz által megalkotott „zöld sas” ennek az üzenetnek a jelképe. Értelmezésem alapja az, hogy a sas képében a test-lelki emelkedettség egysége jelenik meg, ami a sportnak az ifjúság, a sportember életében betöltött szerepére utal. Az üzenete pedig az, hogy az edzések sora, a testedzésbe befektetett rengeteg idő és energia, valójában a testi erő és a lelkierő egysége révén érhető csak el a kívánt magas teljesítmény. A labdarúgócsapat ennek a felfogásnak a jegyében olyan magas szintet érhet el, mint az Égbe emelkedő sasok: ennek a fizikai teljesítményből fakadó méltó lélekkel kívánt, elérendő eredménynek a reménye jelenik meg a zöld színű sas ábrázolásában. A Fradi-sas gondolati alapja az olimpiai eszme volt, ami a Manno-testvérek sportolói életútjában alapvetést jelentett. Mindketten részt vettek olimpián! Az olimpiai béke- és sporteszmény műveltségi gyökere az Olümposz, és az ott élő görög mitológiai istenvilág jegyében fontos, hiszen a sas volt az Olümposzon élő Zeusz madara! Ugyanezen olimpiai béke- és sporteszmény hatotta át az FTC egyik alapítója és vezetőségének évtizedeken át meghatározó tagja, Malaky Mihály tevékenységét is, hiszen három olimpián vett részt sportvezetőként. Ő is a pesti görög egyház tagja volt.

A pesti görög egyházközség tagjai közül többen is olyan kimagasló tevékenységet fejtettek ki a Ferencvárosban, melyek napjainkig méltóak a megemlékezésre a filhellén magyar és hungarofil görög kapcsolatrendszer sokrétűsége jegyében. A „híres Malaky footballcsaládnak” több tagja is komoly szerepet vállalt a magyar labdarúgás alapjainak megteremtésekor, és a nemzetközi színtéren elért sikerek világában is. (6) A labdarúgó Malakyak kapcsán indokolt rögzíteni, hogy a pesti görög egyházközség tagjai körébe tartoztak a XIX. századtól kezdve: egészen 1932-ig vannak erről adatok. 1891-ben a Petőfi tér 3. szám alatt élő ifjabb Malaky Miklós a „Szent József Betegsegélyző és Temetkezési Egylet bizottsági tagja” volt. (7) Ifjabb Malaky Miklós (1836-1912) és fiai, Malaky Mihály és Malaky János 1900-ban a IV. Régiposta u. 1. szám alatt éltek. 1909-ben Malaky János számvevő számtisztként dolgozott. (8) Malaky János (1876-1922) ferencvárosi labdarúgó magas termetű és igen vidám természetű, közismert és közkedvelt személyiség volt.

1914. május 31-én került sor az FTC-pályáján a II. francia-magyar labdarúgómérkőzésre: a mérkőzést beharangozó plakát Manno Miltiadesz alkotása volt, és annak eredményeként született meg, hogy az FTC-s Malaky-testvérekkel egyetemben a pesti görög egyház tagjai voltak. Malaky Mihály kiváló labdarúgó volt, majd még remekebb sportvezetőként irányította 22 éven át a Ferencvárost: a pálya megépítésében oroszlánrészt vállalt, és az ő szervezőkészsége révén tudott az FTC nemzetközi téren is méltó sikereket elérni.

A pesti görög Malaky-család tagjai békében és veszélyesebb korszakokban is a magyar haza becsülete érdekében tevékenykedtek: Malaky Mihály alábbi történetét indokolt megismerni!

E körben érdemes az „Ébredő Magyarok Egyesületének 1918 november-1920 március közötti történetéhez” is visszanyúlni. Zákány Gyula lelkész, a későbbi nemzetgyűlési képviselő, 1918 decemberében egy akciótervet dolgozott ki, hogy a „keresztény lakosságot nagygyűlésre hívják össze, a karhatalommal is biztosított gyűlés után pedig megkezdik a fegyver-, lőszer- és tölténybeszerzést, s megszállják a jelentősebb ipari üzemeket”. Zákányhoz csatlakoztak „dr. Fényes László múzeumi őr, Okolicsányi László fővárosi tisztviselő, Borsody Gyula cégvezető, gyöngyöshalászi Takács Gyula lapszerkesztő, dr. Kollárich József minisztériumi fogalmazó, Sipos Sándor vasútigazgatósági főmérnök, Remetei-Kőváry János, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége főtitkára” is. Budán is szerveződtek „csoportok, közülük a három legjelentősebb Herkély, Odeschalchi herceg és Hunyady gróf csoportjai”. „Az Ébredő Magyarok Egyesülete sajtójának szemléletét,… s vágyait is tükrözte az az Ébredő Magyarországban megjelent írás, amelyben a … felállítandó kormánnyal kapcsolatban fogalmazták meg elképzeléseiket, elvárásaikat.” „1919 nyarán gróf Bethlen Istvánt szerették volna miniszterelnöknek, gróf Teleki Pált külügyminiszternek, Popovich Sándort pénzügyminiszternek, s Kállay Tibort államtitkárnak. Ulain Ferencet kereskedelemügyi miniszternek, vallás- és közoktatásügyi államtitkárnak Zákány Gyulát óhajtották”. (9) Ebben a folyamatban az FTC-labdarúgói is szerepet vállaltak! 1919 tavaszától az „ébredők nagy része … vidékre menekült, elfogott tagjaik közül több … ismételten megszökött”. „Az egyesületet felszólították irattárának beszolgáltatására, s a további működés beszüntetésére. A Bauer vendéglőben negyven ébredőt tartóztattak le, köztük a Ferencvárosi Torna Club ott levő atlétáit, Malaky Mihályt, Lázár Józsefet, Pataky Ferencet, Rumbold Gyulát és Rumbold Attilát, akiknek zsebében az igazoltatások során megtalálták ébredő igazolványukat. Újabb ébredők elleni elfogató parancsok jelentek meg, melyek ha nem is jártak mindig eredménnyel, ideigle-

25

nesen sokkolták az ébredőket. A régi vezetőség vagy külföldre, vagy vidékre menekült, hol börtönben, hol szökésben, hol szabadlábon voltak.” (10) Trianon után Malaky Mihály ingatlangondnokként tevékenykedett a pesti görög egyházban.

A Budapesti Sport Egyesület kapcsán fontos adat: „Kerékpár. A szakosztály 1926-ban alakult és első elnöke Malaky Mihály volt”. (11) A fenti adalék jegyében nyilvánvaló, hogy Manno Miltiadesz közismert BSE-kerékpárosversenyt hirdető plakátja is annak eredményeként született meg, hogy Malaky Mihállyal egyetemben a pesti görög egyház tagjai voltak.

Malaky Mihály 1922-ben a Magyar Labdarúgó Szövetségben tevékenykedett. (12) A pesti görög egyházközség jelentősebb tagjai voltak Trianon után Malaky Mihály és Malaky György, Manno Leonidasz és Manno Miltiadesz (1879-1935), valamint Lyka Emil, Lyka Miklós és Lyka István is. Malaky Mihály (1878-1932) sportvezetőként 3 olimpián vett rész. A temetésén Stankovits Szilárd (1883-1938) is jelen volt, aki szintén a Petőfi téri görög egyház egyik tagja volt, és igen komoly szerepet töltött be a korabeli nemzetközi sportéletben is. A Kozaniból származó görög Stankovits/Sztankovics-család több magyar városban is jelen volt (pl. Kevén a Csepel-szigeten, Tokajban Kisújszálláson, Egerben, Gyöngyösön, Pesten).

Stankovits Szilárd a Magyar Atlétikai Szövetség megalapításában jelentős szerepet játszott: 1897-től titkára, 1911-től alelnöke, 1919-1938 között pedig az elnöke volt. „A testgyakorlás kézikönyve elemi és polgári iskolák számára. Tanítók és szülők használatára.” (Bp., 1913.) címet viselő könyve a korabeli ifjúság testedzését szolgáló jelentős szakmai mű volt. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség megszervezésében is része volt: ennek vezetésében vett részt 1913-1938 között. Az Európai Atlétikai Szövetség jogelődje 1934ben Budapesten alakult meg, mint Európai Bizottság: első elnöke Stankovits Szilárd volt. A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) „Veterán” jelvényének egyik birtokosa volt Stankovits Szilárd: munkatársaival kiemelkedő szakmai szerepet vállaltak az 1934-ben az olaszok által Torinóban megrendezett I. Európa Bajnokság létrejöttében. Az olimpiai mozgalomban is fontos szerepet vállalt: 1904. január 15-én megalakult a „Magyar Olympiai Bizottság”: az elnöke Széchenyi Imre gróf, titkára pedig Stankovits lett; az MTI 1936. szeptember 26-án megjelentetett híradása szerint magyar királyi kormányfőtanácsosként volt az olimpiai válogató bizottság elnöke. A pesti görög egyházközség választmányi tagja, Stankovics Szilárd 1938. szeptember 24-én hunyt el: a Magyar Országos Tudósító 1938. október 12-én arról adott hírt, hogy Budapest törvényhatósági bizottságának közgyűlésén a főpolgármester megemlékezett személyéről, aki szerint „tizennégy évi példaadó hűséggel szolgálta a főváros közigazgatását, előbb mint polgármesteri titkár, később mint tanácsnok. … Társadalmi téren mint a Magyar Athlétikai Szövetség egyik alapítója, titkára, később elnöke, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban hosszú éveken át volt a testnevelés ügyének lelkes zászlóvivője.”.

Malaky Mihály sportgazdasági szinten is remek sportvezető volt, amit 1927-ben megfogalmazott gondolatai is tükröznek: „Csak olyan profi csapatnak van jövője, amely saját pályával rendelkezik, lehetőleg egy város vagy városrész lokálpatriotizmusában gyökerezik és gazdaságilag azt a kipróbált elvet követi, hogy addig nyújtózik, amíg a takaró ér.”. (13) A játékosfejlődésnek időt és teret adó sportvezetői magatartás jegyében fontos Malaky Mihály 1906 februárjában elhangzott mondata: „Minden gyümölcsnek érnie kell!”. (14) Manno Miltiadesz a Trianon utáni magyar-görög kereskedelmi kapcsolatokat újjáteremtő pesti görög egyházközség megbecsült és tisztelt tagjaként tevékenykedett. Élete utolsó éveiben századosi rangban

26

honvédségi sportintézeti főtanárként dolgozott. 55 éves korában hunyt el 1935. február 16-án Budapesten, az Alkotás utcai katonai kórházban (I. kerület Alkotás 25. szám alatt: ez napjainkban már a XII. kerület).

Egy korabeli híradás (Magyar Távirati Iroda. Napi hírek. Napi tudósítások. 1935. február 16. szombat. 13. o.) ekként emlékezett meg Manno Miltiadesz személyéről: mint „sportember egyaránt a legkiválóbbak közé tartozott”; „18 éves korában Magyarország országúti kerekpáros bajnoka lett”; „a BTC színeiben labdarúgóként tűnt fel”; mint „középcsatár nagy nevet szerzett az akkori bajnokcsapatban”. A sport mellett „közfeltűnést keltettek új stílust jelentő plakátjai, amelyek annyira megnyerték a közönség tetszését,hogy még külföldön is, különösen pedig Svédországban minden valamirevaló versenyt Manno-plakáton hirdettek”; mint „festőművész szintén a legelsők közé tartozott”. „1932-ben a los-angelesi olimpiai játékokon szobrával második díjat nyert. Ezenkívül mint karikatúra rajzoló is országos nevet szerzett. A legutóbbi években a magy. kir. Toldy Miklós honvéd-sportoktató és tanárképző intézet tanára volt. … A világháborúban mint honvédhuszár százados vitézül harcolt és több kitüntetésben részesült.”.

Egy pár hónappal későbbi híradás (MTI. Napi hírek. Napi tudósítások. 1935. június 3. hétfő. 30. o.) ezt adta közre: „Május 18-án a Műterem Kossuth Lajos utcai helyiségében nyílt meg a korán elhunyt Manno Miltiadesz-emlékkiállítás. Eredetileg a kiállítás június 5.-ig lett volna nyitva, a közönség rendkívüli és szeretetteljes érdeklődése azonban arra késztette a rendezőséget, hogy a Manno Miltiadesz-emlékkiállítást e hó 12.-ig hosszabbítsa meg. (Pro domo sorok szíves közlését kéri Pethő Sándor, a Magyarság főszerkesztője.)”.

Az MTI 2008. július 23-án ezt a hírt tette közzé: „Athéntől Athénig címmel olimpiatörténeti kiállítás nyílt szerdán az E.ON Hungária Kft. Roosevelt téri székházában. A Magyar Olimpiai Bizottság és a Sportmúzeum segítségével megvalósult tárlat egy-egy tablón eleveníti fel az olimpiák eseményeit 1896-tól 2004-ig, s láthatók a magyar aranyérmesek is. A kiállított gyűjtemény legrégebbi és egyben legértékesebb darabja Hajós Alfréd rekeszzománcozással és féldrágakövekkel díszített ezüst serlege, melyet a sportoló 1896os athéni győzelmei után klubjától, a Budapesti Torna Clubtól kapott. Ezenkívül megtekinthető a legendás 1956-os fekete szalaggal áthúzott nemzeti zászló, amelyet Jenei László 33 évig rejtegetett a lakásban, valamint Manno Miltiadesz Birkózók című szobra, amely az 1932-es Los Angeles-i olimpián ezüstérmet nyert a művészi alkotások versenyében.”

Manno Miltiadesz ókori görög oszlopos síremléke megtalálható a Fiumei úti sírkertben: a 46. parcellában nyugszik. Reneszánsz emberként harmónia hatotta át a fizikai, a szellemi és a művészi teljesítményét!

Források: (3) Esztergom. XXXV. évfolyam. 1930. május 28. 3. o.; (4) Esztergom és vidéke.

Keresztény politikai és társadalmi lap. LV. évfolyam. 58. szám. 1934. július 29. 3. o. (5) Padányi Lajos: Az Isteni Szeretet Leányairól Elnevezett Római Katolikus Polgári Leányiskola.

In.: Nyergesi Hírmondó 2011. augusztusi száma.; (6) Pesti Napló. 72. évfolyam. 224. szám 1921. október., (7) Budapest Főváros Levéltára. Közjegyzői okiratok HU BFL - VII.170 - 1891 – 0312. VII.170 - Jeszenszky Dániel /Danó közjegyző iratai: jegyzőkönyv aláírás hitelesítéséről. 1891. ügyszám: 0312.; (8) Budapest főváros (1892-től székesfőváros) törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyve – 1909. 379. o.; (9) Zinner Tibor: Adatok az Ébredő Magyarok Egyesületének 1918 november-1920 március közötti történetéhez In.: Gáspár Ferenc: Budapest Főváros Levéltára Közleményei. ’78. Bp., BFL, 1979. 264. o.; (10) Zinner Tibor: Adatok az Ébredő Magyarok Egyesületének 1918 november-1920 március közötti történetéhez In.: Gáspár Ferenc: Budapest Főváros Levéltára Közleményei. ’78. Bp., BFL, 1979. 265. o.; (11) Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története. Bp., 1941. 387. o.; (12) MTI Napi hírek. Napi tudósítások.1922. szeptember 21.; (13) András Krisztina: Üzleti elemek a sportban, a labdarúgás példáján. Ph.D. értekezés. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Gazdálkodástani Ph.D. Program. Bp., 2003. 8. o.; (14) Foci Történelem: Ferencváros : Zöld-fehér gólkirályok - 2. rész. focit ortenelem.blogspot.com/.../ferencvaros-zold-feher-golkiralyok-2.ht... – letöltve 2015. január 12.

27

„Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség” Papageorgiu Andrea par excellence festő. A kép készítésének folyamata, s gyakorlati kivitelezése foglalkoztatja elsősorban képzeletét. A művészetről szóló elvont elméletek nem különösebben befolyásolják alkotói metódusát, a világ birtokbavételének a valóságból kiinduló szemlélete festészetének sajátos kettős fénytörésében értelmezhető. Egyfelől – az ezredforduló tájékán, a képzőművészeti egyetemen végzett pályatársai egy részéhez hasonlóan – kötődik a tradíciókhoz, a figuratív tartalmakhoz. Másrészt festői eszköztára, korábban az expresszív, napjainkban pedig a fesztelenebb ecsetjárás következtében kapcsolódik az évszázados művészi praxishoz, illetve a modernitás festészeti eljárásaihoz egyaránt. Témái klasszikusak: csendéletek, tájak, városképek, portrék, önarcképek, enteriőrök, emberek, lovak, fák sorakoznak vásznain. Történetei ugyan a reáliákból, az embert körülvevő világból táplálkoznak, de már legkorábbi munkáin rendre fölülírta a valóságot. A legegyszerűbb tárgyait is valami nem könnyen meghatározható titokzatosság, poézis, költőiség hatja át.

A kezdetekben a kolorit kifejező erejét kihasználva a tiszta, nyers, keveretlen színekkel a maximális érzelmi hatás fokozására törekedett. Három nagyméretű festményből álló diplomamunkáján 2007-ben (Kábulat; Kísértés; Vonzás) már deklarálta a színek primátusát, amelyek intenzitásuk folytán életteli energiával töltik fel a képmezőt. Azépítő szerepükön túl szimbolikus hatásukat is kiaknázza, hiszen az egyes táblák különböző jelentéséhez, atmoszférájához, képi dramaturgiájához illeszkednek az árnyalatok. Már ekkor, a jellegzetes metanarratívák jóvoltából a realitás és szürrealitás határain mozognak témái. Ahétköznapi szituációk, a néma párbeszédek csak első pillanatban bizonyulnak könnyen értelmezhetőnek, problémamentesnek, de a zárt vizuális rendben a figuráknak nincsenek különösebb érzelmeik, voltaképpen rejtőzködnek, megfejthetetlennek tűnnek előttünk.

A szereplők ugyanis látszólagos kapcsolataik ellenére, saját világuk különálló mikrokozmoszában merülnek el. A külső és belső világ problematikája, az alkotó világról alkotott percepciója változó előjellel a következő évtizedben munkásságának sarkalatos kérdésévé válik.

A képeket szokatlan aura lengi körül, valamilyen szelíd túlvilági fény ragyog fel a valóságosnak látszó, mégis képzeletbelinek tűnő tájakon, alakokon. Ebben a metafizikus fényözönben kapnak új értelmet a fák, házak, emberek stb. Ezzel kapcsolódik össze a különleges kortalanság, mivel az alkotó tudatosan ke-

28

rüli az időbeliséget. Alakjainak ruházata, az eszközök, tárgyak, az épületek nélkülözik a történetiséget. Egyszerre bizonyulnak kortársnak és ugyanakkor egyedi historizálás eredményének is.

A korábbi évek olaj technikáját a rákövetkező esztendőkben egy jóval komplexebb, finomabb vegyes technika váltotta fel, amelyeken a színek expresszivitása ugyan megmaradt, de a visszafogottabb kolorizmus gyengédebb átmeneteinek eredményeként a képek belső ragyogása megélénkült.A bensőséges hangulatokat tükröző mikrovilágok ebben a különös derengésben új oldalukról mutatkoznak be. Az akvarell technikának, illetve a retuspisztoly használatából származó véletlenszerű effektusoknak, a kiszámíthatatlan hatásoknak révén az addigi tudatosan megtervezett, felépített kompozíciók új festői minőséggel gazdagodtak. A lelkiismeretes, szabatos rajz a maga mágikus körülírásával, a definiálás kényszerének pontosságával jelenti a konstrukciószilárd alapját, amelyet sokszor felold a vízfesték könnyed, légies árnyalatokban tobzódó tündöklése (Akármi megtörténhet; Vigyázz rám, 2018).

Az utóbbi években a fragmentált, általában szűkebb képkivágatok jelzik, hogy a hajdani széles, kiterjedt perspektívák Ikarosz-szárnyalásának magasából áttérünk a részletmegfigyelések intimebb – „kisebb világok” (Bernáth Aurél) – vizsgálatának elmélyült elemzésébe. Míg múltbeli festményein szélesebbre nyitotta az alkotó nézőpontjának fókuszát, mostanában a szűkített aspektusra, a meghittebb, személyes univerzumra reflektál. A közeli szemszögből eredő, érdekes rövidülések, merész vágások következtében az ábrázolt tárgyak szokatlan, a mindennaposhoz képest új szerepekben tűnnek fel.

Egy tematikán, a városképeken belül nézzük meg, hogyan változott az elmúlt évtizedben Papageorgiu Andrea stílusa. A 2006-os Hosszú délelőttön vagy az azutáni esztendőben készült Részeges estén az olajfesték széles, vastagon felhordott pászmái dominálnak. A festő érezhetően hedonista élvezetet talál a színes pigmentek valósággal vakolatszerű felhordásában, ahol az érzelmeket a csattanó színek energiakisülései juttatják kifejezésre. A 2009-es Lüktető városon az ecsetvonások szelídülnek, a széles gesztusok belesimulnak a vászonba, miközben a színek önálló, modelláló szerepe méginkább felerősödik.

A Séta a Fórum Romanumon a kék derengésben fürdő tér romjai – a Saturnus-templom elhagyott portikusza, SeptimusSeverus büszke diadalíve, hátterében a Curia fényben fürdő homlokzatával, a panorámát lezáró Palatinus évezredekkel dacoló, kobalt árnyékba öltöző romantikus tömbjével – az éles, vakuszerű megvilágításból eredően földöntúli, elégikus hangulatot ébresztenek. Egy másik, 2011-ben az Örök Város ihletét idéző művén, a Dél Rómában címűn, az erős fény-árnyékoknak, az expresszív, intenzív színkezelésnek folyományaként keletkező káprázatban első pillanatban észre sem vesszük, hogy ez a kék, sárga, zöld, rózsaszín színlátomás topografikusan meglehetősen pontosan adja vissza a valóságot. A Palatinusról feltáruló látvány centrumában a Romulus-templom hangsúlyos tömbjét, a háttérben a vele összeépített SantiCosma e Damiano ókeresztény bazilikájának szigorú architektúrája zárja le. Az évezredes történelmi montázs eme plasztikus terepasztalának a teljesen öntörvényű színhasználat kölcsönöz egészen új festői minőséget. Papageorgiu Andrea korai tájfestményeinek ez az ismertetőjegy lesz egyik lényeges sajátossága. Ezen állítást, egy másik Róma-festményen érthetjük meg legkönnyebben. Az Ív a semmibe (2011) az antik város legrégebbi hídjának a PonteRottonak – a szomszédos PontePalatinoról festett – interpretációja.

Annak ellenére, hogy – a realitáshoz hűen – nagyjából minden a helyén van: a Tiberis kék szalagja fölött a PonteFabricio merész íve zárja a kompozíciót, még a rajta ősidők óta őrködő Castello-

Caetani komor tömbjét is felfedezni véljük, a festmény mégsem válik tradicionális vedutává. Az elemek karakteres színezésükkel, az átírás által autonóm egységként jelennek meg.

A 2014 környékén festett Egy borongós téli délutánon az egykori tobzódó kolorizmus egy visszafogottabb, higgadtabb, melankolikus hangszerelésnek adja át a helyét, amit részben az újonnan meglelt akvarelltechnikával magyarázhatunk. A háztetők szövevényes, bonyolult szerkezetű tengere felett talán egy folyó ólomszín sávjára pillanthatunk rá. A későbbi időszakban fokozatosan egyre oldottabbá válik a vízfesték kezelése. A Majd évekkel később (2016) tenyérnyi felületén a gyöngyházragyogásban lecsurog a bágyadt napfény a házak oldalán. A Megszokás szépségén, ezen a poétikus hangulatot árasztó lapon, az újonnan kialakított technika egyfajta filozofikus, rezignált bölcsesség szolgálatában jelenik meg. 2017-ben újabb változást regisztrálhatunk. A Minden amit szeretnék két változatán a borongósabb színek helyett újra az élénkebb hangszerelésé a főszerep. ANa és addig?-on egy századfordulós bérház gangjának a korlátján át, az udvar mély katlanába tekinthetünk le, amint a sárga, kék, piros és zöld színek lavírozott tócsái elömlenek a kopott folyosókon. A szereplőkre, a két beszélgetőre, egy emelettel feljebbről, fölülről látunk rá, s szinte akaratlanul is részeseivé válunk néma párbeszédüknek. Párdarabján, a Vajon egyszer tudni fogom?-on, majdnem ugyanezt a társalgást érzékeljük közelről, mintha a két önfeledten tereferélő lány mellett állnánk meg a folyosón.

A színek hatásos emóciókat kiváltó jelenségével találkozunk a természeti ihletésű darabokon is. A Lovak a napon (2011) címadása ellenére sem egy konvencionális plein air elrendezés. A részletek pontos megfigyelése, a legelő négylábúak szokásainak és mozdulatainak hiteles rögzítése, az anatómiailag korrekt rajz tökéletes kontrasztban áll a tapasztalt élményt nagymértékben átíró szuverén kolorizmussal, amely eredményeként, mintha a csillagok és a hold hidegfénye által megvilágított ménest tanulmányoznánk. A Beszűrődő fényben (2008) bokszuk-

ban elégedetten abrakot ropogtató négylábúit is tüneményes polarizált fényben figyelhetjük meg. Az ablakon beáradó nap kékesen csillan a lovak makulátlan fényes szőrén, az istálló deszkái és fala pedig a szivárványszíneiben pompázik. Pontosan érzékeltetve, hogy az egyéni eszközhasználatnak köszönhetően a kép funkciója az intenzív érzelmek közvetítése.

A metaforikus értelmű, fákról készített munkák sorozata a kortárs magyar festészetben különleges helyet töltenek be.

Egyszerre nyilvánul meg bennük ahagyományhoz való kötődés – elég, ha csak Paál László, Szinyei Merse, Mednyánszky, Csontváry hasonló törekvéseit említjük. Illetve kiemelendő a jelképi mondanivalójuk is. Az elődök számára is – önálló esztétikai értékükön túl – különböző lét- és lelkiállapotok kifejezésére szolgált ez az ősi természeti szimbólum. Papageorgiu Andrea esetében meghatározóak a különböző szemszögek, a festő / néző viszonyulásai tárgyához. Vagy felülről, madártávlatból, esetleg egy épület ablakából távolról, vagy alulról a járókelő jellegzetes békaperspektívájából, egészen közelről szemléljük e fákat. Az egyik legkorábbi darabon, az Ázott fák (2005) címűn a tompított, alkonyi sötétségben, a fekete törzsek kékes derengésű „árnyékában” szobrok és torzók meredeznek a magányos park sétaútja mentén. A lombja vesztett növények falanxa az egész összeállítás szerkezetét egyedi ritmusban szabályozza.

A magyar művészetben Rippl-Rónai József Alföldi temetőjén találunk analóg megoldást. Az egész jelenetet leírhatatlan, nem mindennapi melankólia, magányosságérzet fonja körül.

A Nagyvárosi vadon (2006) ugyanezt a motívumot dolgozza fel teljesen más felfogásban. A nappali megvilágítás hatására a rendkívüli zöldes fényben nézhetünk át a kusza ágtengeren keresztül egy tér szobraira. A Tihanyi mandulásban (2009) hangulatilag ennek épp ellenkezője. A csavarodó, göcsörtös törzsek a domboldal tektonikai alakzataival teljesen egylényegűvé válnak.

A pirosak, illetve zöldes, türkizes árnyalatok optimista hangoltságot kölcsönöznek a vidéknek. A Gubancos tájon a lombnélküli fakoronák ágas-bogas organizmusai a sárgás vízfelületen is visszatükröződnek, mint egy érzékeny érhálózat, keresztül-kasul befonva a struktúrát. A Virágzás (2014) falikárpitszerű dekoratív szőttesére emlékeztető felületére alulnézetből láthatunk rá. Az álomszerű sugárzásban a rózsaszín, lilás szirmok és halványzöld levelek tengerét az égkékje foglalja egységbe.

A gondolat folytatása a Belső tavaszban teljesedett ki, ahol a virágzó ágak fölött úszó felhők, a vastagon felkent festékpászmák jóvoltából, anyagszerűségükben egylényegűvé válnak az élet sarjadását jelentő, termékeny fával.

A Nem tudhatod (2018) enigmatikus kompozícióján a fentebb említett új festésmód elemzett tematikánkon belül is megjelent. A vegyes technikának, illetve az akvarell áttetszőségének köszönhetően egyféle kivételes fluidum, éteri világlás hatja át a festményt. A zöldek, sárgák, kékek részegítő zsongásában a bukolikus hangulat észlelésén túl a látszólagos káoszban is érzékeljük a természet bölcs rendjének törvényét.

Papageorgiu Andrea az önvallató alkotók azon csoportjához tartozik, akiket folyamatosan foglalkoztat saját arcmásuk megfestésének problematikája. Éppen ezért diplomája megszerzése óta több tucatszor készítette el önnön arcmását. A koraiak még a klasszikus festő toposzokat megelevenítve műtermi jelenetekként, a praxis eszközeivel, ecsettel, az alkotás pillanatának szünetében rögzültek a vásznon. Az erőteljes színek éles kontrasztjait a felül- (Önarckép ülve, 2006), vagy éppen alulnézetnek (Fények a plafonról, 2007) a kihívó skurcai, e kibillentett egyensúlyi állapotban tovább fokozzák a nézőben a bizonytalanság érzését. Az Önarckép ecsettel tárgyak nélküli, definiálatlan enteriőrjében afestőművész önmagára koncentrál, minden fölösleges tárgyat száműzött a térből. A környezet homogén, dinamikus piros, kék felületei az arcra terelik a figyelmet. Az Önarckép kopár fámmal (2008) esetében a háttérben lévő vörös fa, illetve a fej fölé emelt ecsetet tartó balkéz sajátos szimbolikát csempész a jelenetbe. Távoli párhuzama Egon Schielének 1912ben festett Önarckép földicseresznyével című képe. A kontrasz-

29

tált, éles fényekből kifolyólag a sorozat darabjain az arc plasztikai tulajdonságai kiemelkednek, így a személyiség, a proszopón karakterjegyei elmosódnak, némileg álarcként funkcionálnak. Mintha csak ezt illusztrálná a sokatmondó Rejtőzködő (2009) falevelek mögé bújó, félig eltakart ábrázatával.

Változást a 2009-es Műtermi önarcképnél regisztrálhatunk. Az előtérben a kép felét kitöltő alak mögött, a műterem csendéleti részletei figyelhetők meg. A színezés jóval visszafogottabb a régebbieknél, mintha, csak a tárgyak plasztikai tartalma, és a hűséges leltározás érdekelné. A Most mi lesz? (2014) című képen lehullik az álarc.

Erre a festményre mondhatjuk, hogy az első igazán önvizsgáló kép abból a szempontból, hogy a készítő az érzelmek jóval szélesebb skáláját felvillantva áll a világ elé. A színezés tompul a lágyabb megvilágítás következményeképpen, így az egyéni karakterjegyek fokozottabban dominálnak, mint az ez előző portrékon.

Az Álmatlanság (2015) szűk térbe szorított, éberen, nyitott szemmel fekvő, merengő alakjával, a hosszanti, vízszintes formátum keskeny sávjának kényszerítőhatására, koncentrált, erőteljes hangulati jelentést kap. Valószínűleg véletlen a párhuzamosság,de StefanoMaderno barokk szobrásznak a római Santa CeciliainTrastevere bazilikában található Szent Cecília fehér carrarai márvány szobra hasonlóan szűk térben fekszik az oltárra helyezve, mint ahogy Ferdinand Hodler fantasztikus szimbolista látomásának, az Éjszakának alvó alakjai is távoli paralelként említhetők. Ellenben a formai kapcsolatokon túl érdekesebbek a további üzenetek.

A rendhagyó beállítás jóvoltából lényegében a művész mintegy kívülről, néhány lépés távolságból, szenvtelenül vizsgálhatja önmagát, a nézőnek pedig – a magánszférába történő behatolással – a kényelmetlenség érzése növekszik.

A Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség (2016), az álomból felébredés, az új kezdetet megelőző, bizakodó várakozás lelkiállapotában, sokkal optimistább felütést jelez. A pirkadat ezüst fényű földöntúli tündöklésében a festőnek a kép alsó széle által elvágott alakja, félig árnyékba borult arcával, szinte a virágzó fa részeként jelenik meg – BerniniDaphnéjának mo-

dernkori ellenpárjaként, ahol, fordítva a nimfa válik babérfává – határozottan jelezvén, hogy a faképek Papageorgiu Andreánál sorsszimbólumként, sajátságos szellemi önarcképként is értelmezhetőek. Az asszociációt könnyíti, hogy a figura öltözetének mályvaszínei, a ruhadarab ráncaiban játszó élénk árnyékok szivárványszínű kaleidoszkópjával nemcsak az ég bíbor szövetével feleselnek, hanem a fa gyümölcsein és levelein átszűrődő reflexek is ugyanennek a szín kavalkádnak az egységes részét képezik.

Papageorgiu Andrea az ezredfordulót követő hazai képzőművészet figurális tendenciáinak egyik sajátos hangvételű, a felfokozott érzelmeket markáns színezéssel kifejező, egyedi hangulatú, jellegzetes karakterű alkotója, akinek stílusa, napjainkra lépésről-lépésre átalakulva, a „hétköznapi csodák” krónikásaként, kétségtelenül vallja, hogy „Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség”.

Dr. Nátyi Róbert művészettörténész

Papageorgiu Andrea festészetéről A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum részeként működő Alföldi Galériában 2019 márciusa és májusa között került megrendezésre Papageorgiu Andrea Hajnal előtt a legnagyobba sötétség című tárlata, amelynek anyaga az alkotó elmúlt tizenöt esztendőben készült műveiből került összeállításra. A kiállítás katalógusa így nem pusztán egy tárlathoz kapcsolódó kiadvány, hanem egy alkotói periódusról készült összegzés is. Olyan áttekintés, amely a művész varázslatos világának formálódását – technikai, tematikai, szemléletmódbéli variabilitását és sokszínűségét – tárja elénk.

Nagy öröm, hogy intézményünk jelentetheti meg ezt az áttekintő igényű kötetet, hiszen Papageorgiu Andrea erősen kötődik városunkhoz. Az elmúlt másfél évtizedben nemcsak megbecsült kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak, de hét alkalommal részesült díjazásban is, többek között elnyerte a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város által adományozott – és múzeumunk egykori igazgatójának nevét viselő – Galyasi Miklós-díjat (2008).

Mindezek mellett a vásárhelyi képzőművészeti hagyománynak

30

irányt adó – és abban különösen megbecsült – figurális látásmód és valóságábrázolásra való törekvés is jellemzi a művészt.

Kötetünk jóval több mint a Tornyai János Múzeum kiállítási repertoárjának (vagy annak egy szeletének) dokumentálása.

Vállalt célja ugyanis, hogy Papageorgiu Andrea alkotásait – és képzőművészi munkásságának egyes fázisait áttekintve, annak alakulási ívét bemutatva, mind a szakmai közvélemény, mind az értő nagyközönség számára – egységben és egységként láttassa. A katalógusunk elkészítéséhez való hozzájárulásáért hála illeti Papageorgiu Andreát, aki műveinek reprodukcióit rendelkezésünkre bocsátotta, valamint köszönettel tartozunk Dr. Nátyi Róbert művészettörténésznek, a szegedi egyetem docensének, aki az alkotó munkásságának elmúlt tizenöt évét – s így jelen kötet anyagát is – öszszegző szaktanulmányban dolgozta föl.

Dr. Miklós Péter címzetes főiskolai tanár múzeumigazgató

DIGITÁLIS TÉMAHÉT 2019 Idén iskolánk egy nagy, közös projekt keretében kapcsolódott be a Fenntarthatósági és a Digitális Témahétbe. A témahetek összekapcsolása mellett iskolánk kiegészítő jellege miatt döntött a nevelőtestület.

Tanítási-tanulási céljaink ennek megfelelően sokrétűek voltak: • görög népismereti és irodalmi tudás bővítése • görög nyelvi kompetenciák fejlesztése (hallott és írott szöveg értése, írott szöveg alkotása, beszéd) • természetismereti tudás bővítése • fenntarthatósági ismeretek gyarapítása • digitális kompetencia fejlesztése • kreatív gondolkodás segítése • szociális kompetencia előmozdítása Projekttémaként olyan görög mítoszokból válogattunk a diákokkal, melyek valamiképp kapcsolódnak a természeti, környezeti, fenntarthatósági témakörhöz, majd szintén a tanulók bevonásával megvizsgáltuk, hogy ezeket milyen digitális módszerekkel érdemes feldolgozni.Minden mítosz feldolgozásához részletes óravázlatokat készítettünk. A projekt óratervek elérhetőek az alábbi linken: https://drive.google.com/drive/u/0/ folders/19b4TJ1zUBCHr8nel34EFY1hxDrO3jK4r A görög mitológia szerves részét képezi a görög nemzetiségi népismereti kerettantervnek.

A projekt során a tanulók párokban illetve csoportmunkában, kooperatív technikák alkalmazásával dolgoztak: gyakorolták az írott és hallott szövegértést, digitális applikációk segítségével a megértést ellenőrző feladatokat végeztek (pl. surveymonkey, kahoot, socrative, mentimeter), szófelhőket és gondolattérképeket készítettek (worditout, popplet, mindmapmaker). Maguk is létrehoztak papíralapú és digitális feladatokat (pl. quizlet, learningapps). A környezeti, fenntarthatósági témakörök közül csoportjaink foglalkoztak a megújuló és fosszilis energiahordozókkal, a világ teremtésével, az évszakok és az időjárás/klima változásaival, valamint a hulladékkezeléssel.

Projektproduktumok: A tanulók csoportonként készítettek egy-egy digitális terméket, amely a kiválasztott mítoszhoz köthető, pl. képregényt (pixton, webtoon), fotókból digitális történetet / videófilmet (PicsArt,

WeVideo, MovieMaker, Sony Vegas Movie Studio), animációs filmet (animatron), interaktív könyvet (bookcreator) és rádióhangjátékot. A feldolgozott mítoszok között szerepelt Prométheusz, Deukalion és Pyrra, Alkyoni, Augeiasz istállója, Demeter és Perszephoné, Aeolus tömlői, Faethon, Európa létrehozása, Daidalosz és Ikarosz, Zephyr, A róka és a kakas, Thészeusz, Pán és Syrinx, és az Istenek születése.

Az értékelés a classdojo program segítségével, valamint Google kérdőívvel történt, melynek szempontjait szintén közösen állítottuk össze.

A projektproduktumok részben már bemutatásra kerültek iskolánk azon csoportjaiban is, akik nem vettek részt a projektben. Évzáró ünnepségünkön a projekttermékek egy újabb, dramatizált formában bemutatásra kerülnek a szülőknek is. Célunk, hogy ezeket a digitális alkotásokat a jövőben felhasználjuk a mitológiai témák tanításához.

Tanáraink és diákjaink összesen 18 féle digitális alkalmazást használtak a projekt során.

– Feladatokat készítettek a surveymonkey, kahoot, learningapps, quizlet, socrative, mentimeter segítségével Forrás: Manolisz Glezosz görög iskola honlapja

31

ΕΚΠΑΙΔΕΥΤΙΚΗ ΕΚΔΡΟΜΗ ΣΤΗΝ ΠΟΛΗ ΤΟΥ ΣΕΓΚΕΝΤ

Μια εβδομάδα πριν την ολοκλήρωση της πρακτικής μου, αποφάσισα να συμμετάσχω στην εκπαιδευτική εκδρομή του σχολείου (6 και 7 Ιουνίου), ενθουσιασμένη με την ιδέα του ότι για πρώτη φορά θα συνόδευα τριάντα τρία παιδιά σε μια διήμερη εξόρμηση. Προορισμός το Szeged μια πανέμορφη πόλη χτισμένη στις όχθες του ποταμού Τίσα που σχεδίαζα οπωσδήποτε να επισκεφθώ, προτού φύγω. Το ταξίδι μας ξεκίνησε το πρωί της Πέμπτης (7 Ιουνίου) και η ώρα κύλησε τόσο ευχάριστα στο πούλμαν μετραγούδια και παιχνίδια που ούτε καταλάβαμε πότε φθάσαμε στον προορισμό μας. Στο Szeged μας περίμενε ο κ. Πούρος Αλέξανδρος, εκπαιδευτικός του παραρτήματος που εδράζεται εκεί και πρόεδρος του πολιτιστικού Συλλόγου Ελλήνων του νομού Csongrád, ο οποίος είχε αναλάβει την ξενάγησή μας στην πόλη,καθώς και η Μuzamel Gitta, δασκάλα ελληνικών στο ίδιο παράρτημα. Αφετηρία μας ήταν η κεντρική πλατεία Szechenyi με το εντυπωσιακό Δημαρχείο χτισμένο σε νέο-μπαρόκ στυλ. Από εκεί περπατήσαμε έως την Klauzál tér, όπου κάναμε μια στάση στο φημισμένο ζαχαροπλαστείο A Capella για παγωτό. Ύστερα από το σύντομο διάλειμμά μας, μπήκαμε στη διαδραστική τούρτα που είχε στηθεί στο μέσο της πλατείας για τον εορτασμό των τριακοσίων χρόνων του Szeged ως «ελεύθερης βασιλικής πόλης», τίτλος που είχε αφαιρεθεί κατά την οθωμανικήκυριαρχία. Εκεί είδαμε ένα βίντεο για την ιστορία της πόλης και μάθαμε περισσότερα για τα αξιοθέατά της μέσω διαδραστικών παιχνιδιών. Στη συνέχεια, αφού περάσαμε από την οικία του Zsotér και το πανεπιστήμιο, κατευθυνθήκαμε προς την Dom tér (πλατεία Μητροπόλεως), η οποία πήρε την ονομασία της από τον Ρωμαιοκαθολικό Καθεδρικό ναό με το χαρακτηριστικό δίδυμο κωδωνοστάσιό του. Συμμετείχα με στην νέα πρόκληση που ήταν μια «αποστολή» για τα παιδιά. Στόχος ήταν να ανακαλύψουν τα αγάλματα σημαντικών προσώπων της ουγγρικής ιστορίας που βρίσκονταν στο Εθνικό Πάνθεον, λαμβάνοντας ως ανταμοιβή το αγαπημένο ελληνικό φαγητό, που δεν ήταν άλλο από τα σουβλάκια. Επόμενη στάση η επίσκε-

32

ψη στην τοπική Βιβλιοθήκη, όπου οι μαθητές συμμετείχαν σε παιχνίδια βασισμένα στην αρχαία ελληνική μυθολογία. Ολοκληρώνοντας και αυτήν τη δραστηριότητα, σειρά είχε η διασκέδαση στις νεροτσουλήθρες του Aquapolis, η οποία συνεχίστηκε σε μια ταβέρνα δίπλα στο ποτάμι με παραδοσιακά τραγούδια και χορούς, που μας ταξίδεψαν στην Ελλάδα. Στη συντροφιά μας ήταν και ο κ. Κωστόπουλος Ανδρέας, πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων του Szeged, καθώς και o Karsai Attila, πρόεδρος του Οίκου των Εθνοτήτων της πόλης. Το πρόγραμμα της δεύτερης μέρας περιελάμβανε, αρχικά, μια επίσκεψη στη Szegedi Agora. Εκεί τα παιδιά είχαν την ευκαιρία να γνωρίσουν καλύτερα τον μαγευτικό κόσμο της Φυσικής μέσα από παιχνίδια και πειράματα. Δεύτερος σταθμός ο ζωολογικός κήπος, όπου μαθητές και μαθήτριες ήρθαν σε επαφή με σπάνια είδη ζώων, όπως καμηλοπαρδάλεις, τίγρεις και ελέφαντες. Ύστερα από μια δίωρη εξερεύνηση του πάρκου, ο κ. Αλέξανδρος μας περίμενε στην έξοδο με είκοσι δύο κουτιά πίτσες. Αφού φάγαμε και ξεκουραστήκαμε λίγο, ήμασταν έτοιμοι για την τελευταία στάση… το πάρκο περιπέτειας! Στο Maros Kalandpart, ένα μέρος μέσα στο δάσος, δίπλα στον ποταμό Μάρο, μικροί και μεγάλοι δοκιμάσαμε δύσκολες πίστες εμποδίων, κάναμε κούνια πέφτοντας από ύψος 18μ. και τολμήσαμε το εναέριο πέρασμα του ποταμού με τη χρήση ποδηλάτου ή τροχαλίας. Μια μοναδική εμπειρία που ανέβασε την αδρεναλίνη μας στα ύψη και που σίγουρα θα μας μείνει αξέχαστη. Αυτό το ταξίδι σηματοδοτεί για μένα τέλος ενός όμορφου κύκλου και είμαι ιδιαίτερα ευγνώμων που είχα την ευκαιρία να λάβω μέρος σ΄ αυτήν την εκδρομή. Για τον λόγο αυτόν, αισθάνομαι την ανάγκη να ευχαριστήσω όλους όσοι συνέβαλαν στο να πραγματοποιηθεί όχι μόνο τους εκπαιδευτικούς του Szeged, αλλά και τη διευθύντρια, Χριστίνα Πάτριτς, καθώς και τις υποδιευθύντριες, Βούλα Αυγουροπούλου και Έντιτ Βενγρινιάκ. Βάνα Παπαχαραλάμπους

ΣΧΟΛΕΙΟ ΜΑΝΩΛΗΣ ΓΛΕΖΟΣ Εκπαιδευτική εκδρομή σε Αττική και Πελοπόννησο

33

ΛΗΞΗ ΣΧΟΛΙΚΗΣ ΧΡΟΝΙΑΣ Άλλη μια σχολική χρονιά έφτασε στο τέλος της. Την γιορτάσαμε δεόντως κλείνοντας τον φετινό χρόνο με ένα πλούσιο γαϊτανάκι από ελληνικούς μύθους και με τη συμμετοχή πολλών παιδιών και εκπαιδευτικών “Το γαϊτανάκι των μύθων”. Συναρμογή έντεκα αρχαιοελληνικών μύθων σε μια σπονδυλωτή θεατρική παράσταση των μαθητών του δωδεκατάξιου συμπληρωματικού σχολείου ελληνικών “Μανώλης Γλέζος” της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας στις 13/06/2019 στη Βουδαπέστη. Αρχικά ήταν η κοσμογονία με τη ρωμαλέα ποιητική της σύλληψη (Ησίοδος) και η αμφισβήτηση της θεϊκής παντοδυναμίας προς όφελος του ανθρώπινου πολιτισμού (Προμηθέας). Ο έρωτας αποθεώνεται, οδηγεί στη γέννηση της άνοιξης χάρη στον Ζέφυρο και τη Χλωρίδα. Η Δήμητρα αντιδρά στην ενηλικίωση της Περσεφόνης, που διεκδικεί το δικαίωμα να ζει στο σκοτεινό βασίλειο του άντρα της χωρίς όμως και να εγκαταλείπει το μητρικό καταφύγιο. Ο Ηρακλής υλοποιεί ένα ουτοπικό οικολογικό όραμα χάρη στην ευστροφία του, που αποδεικνύεται

34

λυσιτελέστερη από τη δύναμη. Μπροστά στη συμπεριφορά των μοιραία άμυαλων συντρόφων του, καθώς αφήνουν το νησί του Αιόλου για να επιστρέψουν επιτέλους στην Ιθάκη, ο Οδυσσέας θέτει το ερώτημα: Μπορείς να εμπιστεύεσαι κάποιον σ’ αυτή τη ζωή; Και αν ναι, ποιον; Ο Παν παίζει λυπημένα και στοχαστικά τη φλογέρα του, ξέροντας πως η Σύριγγα απέρριψε τον έρωτά του. Κάπου προς το τέλος, η Αλκυόνη αποκτά ξανά την ανθρώπινη υπόστασή της, συναντιέται με τον Δαίδαλο και τον Ίκαρο, που πέταξαν ψηλά για να γλιτώσουν από μια ζωή που δεν τους άρεσε. Το συναίσθημα και η συμβίωση επιστρέφουν στη ζωή όλων τους. Ο Φαέθων τολμάει να κυβερνήσει το άρμα του πατέρα του, του Ήλιου, τιμωρείται από τον Δία αλλά σώζεται την τελευταία στιγμή. Η ελπίδα ανθίζει πάλι, ενώ ο Δίας κατακτά ερωτικά τη βασιλοπούλα Ευρώπη και η ευρωπαϊκή ήπειρος κατακτά τη θέση της στην Ιστορία. Λίνα Μπασούκου

A trieszti görögök nyomában A közelmúltban négy fővárosi kerületi önkormányzat (a II., a XV. Kerület Görög Nemzetiségi Önkormányzataés az Újpesti, valamint a Józsefvárosi Görög Nemzetiségi Önkormányzat) összefogásának eredményeképpen többnapos tanulmányi kiránduláson vehettünk részt abból a célból, hogy megismerjük a trieszti görögség több évszázados történetét és emlékeit.

A mai olasz város 1867-ig a Habsburg Birodalom, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá tartozott. A Habsburg Birodalom területén kialakult görög diaszpórák közül a legnagyobbak Bécsben, Pesten, Velencében és Triesztben őrizték a görög identitásukat - saját templomaik, iskoláik voltak.

Trieszt felvirágzását több szerencsés körülmény együttállása tette lehetővé.

A XVII. század végén, az Oszmán Birodalom teljes legyőzése után megkezdődött az Adrián a tengerészet és a hajózás fejlődése. Habsburg VI. Károlynak határozott célja volt a tengeri kereskedelem fejlesztése és 1717. június 2-án kelt nyílt levelével kijelentette, hogy „alattvalói hajóinak bármily megsértését olybá veszi s akként torolja meg, mintha tartományainak valamelyikét sértették volna meg; 1719. évi márczius hó 18-án kelt oklevelével pedig Triesztet szabad kikötővé tette, minthogy e várost fekvésénél fogva alkalmasnak vélte előrelátó terveinek megvalósítására.”1 VI. Károly, valamint utódja, Mária Terézia is támogatta a Trieszt központú tengeri kereskedelem fejlesztését.

A Habsburg-török és a velencei-török háborút lezáró pozsareváci béke (1718) szintén kedvezett a város fejlődésének, csakúgy, mint Károly 1791. évi rendelete, mely Triesztet francia kikötőnek nyilvánította, megteremtve ezzel a kereskedelem fejlődését és más népek, többek közt a görögök letelepedésének lehetőségét.

A XVIII. század elején főként a Jón-szigetekről, de Görögország többi tájáról is sok tehetős, és az Oszmán Birodalommal kiegyezni nem akaró görög talált menedéket Triesztben, példaként említhetjük az 1734-ben az elsők közt érkezettNikolasz MenatisztZakynthoszról, aki más görögökkel együtt egy erős ortodoxközösséget hozott létre.

Míg a ΧΙΧ. században még a város lakosságának 12%-át tette ki a görög népesség, ez mára már jelentősen megváltozott, a mai trieszti görög közösségnek jelenleg csak 800 tagja van, akik továbbra is ápolja is ápolják a hagyományokat -1783 óta évente választanak elnököt és működtetik a görög iskolát is, melynek ma mindössze 25 tanulója van. A mindenkori görög tanárok a városban élő görög bölcsészek közül kerülnek ki.

Trieszti látogatásunk során személyesen is megismerkedtünk a helyi közösség több tagjával, akik megmutatták nekünk a görög templomot, a hozzá kapcsolódó múzeumot, a könyvtárat és az iskolát is.

A görögök által alapított első ortodox templom az 1748ban létesült Szent Szpiridon templom volt, melyet 1755-ben szenteltek fel, de a közösség néhány évvel később új templom építésére kényszerült a város ortodox lakói közt kitört belső ellentétek miatt, és a templom a szerbeké lett. A Szent Miklós és Szent Háromság görög ortodox templom a város tengerparti sétányán 1784 és 1795 között épült fel, melyben 1787-ben már megtartották az első liturgiát. A templom a mai napig a görög közösségé, anyaegyháza a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus, csakúgy, mint a magyarországi görög közösségé.

2008-ban Vartholomeosz pátriárka is látogatást tett a templomban.

RigaszFereosz görög szabadságharcosnak domborművet is emeltek a városban, melyet a templommal szemben láthattunk.

A templom mellett található könyvtárban igen értékes XVII-XVIII. századi könyvek is találhatók, lexikonok, enciklopédiák, ókori klasszikus irodalom, bizánci irodalom, régi térképek, egyházi liturgikus könyvek, kéziratok egyaránt részét képezik a gyűjteménynek.

A múzeumot személyesen az elnökasszony, Kasszotaki Maria mutatta be nekünk. Megtudtuk, hogy az ott található festményeket és egyéb, főleg a liturgiához használt eszközöket, értékes tárgyakat a trieszti tehetős görög családok adományozták a múzeumnak.

Számos görög család emlékét őrzik utcák, közterületek elnevezései és az egykori palotáik. Többek közt megemlíthetjük KiriakoszKatrarosz nevét, aki támogatta a helyi tőzsdeépület felépítését, amely ma a kereskedelmi kamara székhelye.

A városnak sok görög vonatkozású épülete, utcája van. Többek közt a PalazzoStratti-t, az Unita téren található palotát 1839-ben a görög Nikolaosz Sztratisz építtette, aki az egyik legismertebb trieszti görög kereskedő volt. Összességében elmondható, hogy eseménydús, vidám hétvégét töltöttünk az olasz kisvárosban, és örömmel töltött el bennünket, hogy helyi görögökkel is találkoztunk.

Köszönöm a szervezést és az együttműködést a Józsefvárosi, a II. és a XV. kerületi elnököknek: BozonaIrininek, Cafaridu Polyxeninek, Boros Chrisoulának és az idegenvezetőnknek, JurkovitsStojankának!

Pancsosz Alexandra Újpesti Görög Nemzetiségi Önkormányzat elnök Felhasznált irodalom: Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben. Közgazdasági élet az Osztrák Tengermelléken. https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch11s11.html (letöltés: 2019. 06. 10.)

A trieszti görög közösség internetes oldala: http://www.comgrecotrieste.it/Home.php https://www.hellenicparliament.gr/UserFiles/f3c70a23-769649db-9148-f24dce6a27c8/CD_116-212.pdf (p. 153-158.) (letöltés: 2019. 06. 10.) https://zenithmag.wordpress.com/.../τεργεστη-trieste-ημικρή-πρωτεύο... (letöltés: 2019. 06. 10.)

Agárdi Bendegúz Szpírosz összefoglaló írása az idegenvezetéshez a trieszti görögökről (2019)

35

Sissy – Achilleion – Kerkyra Nincs olyan turista, aki Korfu szigetén ne látogatna el Sissy királynő kastélyába, Achilleion-ba, mivel ez a kastély a sziget egyik leghíresebb látványossága.

Sissy királynő (teljes nevén Elisabeth Amalie Eugenie) 1837. december 24-én született bajor Miksa József nagyherceg és Ludovika nagyhercegnő gyerekeként.

Gyerekkorát a Münchentől nyugatra található Possenhofen várában töltötte. Apja féltő gonddal és rengeteg szeretettel nevelte, Görögország iránti nagy szeretetét is beléoltotta. Tizenhat éves korában megismerkedett I. Ferenc Józseffel, Ausztria császárával, akivel 1854. április 24-én összeházasodik, azonban házassága nem elképzelése szerint alakult a császár hivatalos kötelezettségei és a szinte egész napos távolléte miatt.

Anyósával, Zsófia hercegnővel sem volt jó viszonyban a folyamatos irányítása és parancsolgatásai miatt. Sissy tiltakozott a protokoll szigorú rendje ellen amely a függetlenségét is sértette. Eközben lassanként teljesen eltávolodott férjétől. Bánatát és egészségi állapotát Sissy utazásokkal próbálta enyhíteni, gyógyítani.Utazásai során számos várost meglátogatott, többek között Athént és Korfut is. Ezeken a helyeken valóban élvezte a pihenést és ennek köszönhetően szabad idejét az ógörög kultúrának szentelte. Verseket olvasott, költőket és írókat ismert meg, régészeti látogatásokon vett részt. 1889. január 30-án egy vadászkastélyban holtan találták a fiát. Sissy mély gyászából sosem tért magához. Még ebben az évben elhatározta, hogy megvásárolja a korfui Vrailasz-házat. A sziget szépségei,l a gyönyörű táj és a meleg éghajlat enyhítették bánatát. Az egykori villa helyén építette fel a páratlan szépségű kastélyát, melynek az ,,Achilleion” nevet adta, aminek építését nagy lelkesedéssel és felügyelettel követte, ami végül 1891-ben készült el. Az épületet a homéroszi eposzok hőséről, Akhilleuszról nevezte el. A főbejárat vaskapuján a görög nyelvű

36

felirat ábrázolja a palota nevét: ΑΧΙΛΛΕΙΟΝ. Egy impozáns kétemeletes klasszicista épület, pompeji stílusú dór, ión és román elemekkel díszítve emelkedett ki a földből, erkélyek és oszlopsorok kíséretével. Kertjét mitológiai alakok márvány szobrai díszítik csodálatos kilátással a tengerre. Ez idő alatt rendszerint őszi és tavaszi vakációit töltötte itt. Ilyenkor bejárta Korfu szigetét, foglalkozott az aktuális helyi problémák megoldásában, ő furatott kutat és oldotta meg a környék vízellátási problémáit is és szívesen fogadta a helyi lakosok szeretetét. Ma is látható az a csodás híd és lépcső, amelyre hajójáról kilépve megközelítette palotáját, melyet 1898-ban bekövetkezett halálát megelőző hét évben el sem hagyott. Halála után a palotát lánya, Mária Valéria örökölte, aki apjával, Ferenc Józseffel egyetértéssel őrizték és gondozták.

Klicasz Petrosz

A Peramai-cseppkőbarlang és Ioannina látnivalói Ioannina városa Észak-Görögországban, az Epirusz régióban található. A város a Jóániai-tóba nyúló hegyfokra épült, 520 méteres tengerszint feletti magasságban.

Számos látványossága van a városnak és a közelében fekvő területeknek, így végig vesszük a főbb látnivalókat, amelyek nem hagyhatunk ki, ha arra járunk.

A látványosságok mellett rövid érdekességek a városról, hogy méltán ismert a feta sajtgyártásáról, a baklava süteményéről és az ezüstművességéről. Kezdjük az egyik legvonzóbb turistalátványossággal, mely a Peramai-cseppkőbarlang. Mikor az ember Görögországra gondol, korántsem a cseppkőbarlangok jutnak először az eszébe, inkább a napfény és a csodálatos tenger. Bizonyos, hogy nem az elsőszámú célpontok a barlangok a turisták számára, pedig legalább annyira érdekes és látványos, mint bármelyik gyönyörű strandja Görögországnak. A görögországi ismertebb barlangok közé tartozik a Peramai-cseppkőbarlang, mely látványával és formakincsével az egyik legnépszerűbb barlang Görögországban. Ezt azzal is bizonyíthatjuk, hogy a legfrissebb adatok szerint évente mintegy 200 ezer turista keresi fel a látványosságot. Maga a barlang a Goritsa hegy oldalában nyílik, ismert hossza valamivel több mint 1000 méter. Népszerű célpont azért is, mivel nyáron a kánikulában kifejezetten kellemes a barlangban mérhető 17 Celsius-fok. Sok szakember szerint a függőcseppkövek minden

formája megtalálható bennük – ez többtucatnyi alakzattípust jelent. A barlang leghíresebb alakzata azonban pont egy állócseppkő: a Kereszt. Furcsa formája úgy keletkezett, hogy az aljzaton egy iker-cseppkőtorony jött létre, a fölötte lévő csepegési hely függőcseppköve azonban letört, és a lezuhanó darab beékelődött az ikertornyok közé.

A barlang és a benne rejlő látványosságok megtekintése mindennap lehetséges jegy váltása után. Nem csak a témában jártas, vagy barlangkedvelők számára ajánlott a látogatása, hanem mindenkinek, mivel olyan élményt nyújt a túra, amit mindenki élvezni és értékelni fog. Pontosan elhelyezve a könnyű megtalálhatóság miatt, a Peramai-csepkőbarlang Ioannina városától mintegy 8km-re fekszik, Perama kis városában. Persze nem csak ezért érdemes felkeresni Ioannina városát. A várostól mintegy pár perc hajóútra található a Joánnina-sziget, melyen a különböző hangulatos kávézók és tavernák mellett a kolostorokat is körbejárhatjuk egy séta alkalmával. Továbbá a közelben található a régészeti múzeumban Dodona ókori romjai, mely a történelem kedvelőinek tartalmas program lehet. Többek között Zeusz templomáról, az egyik legrégibb görög jósszenthelyről ismert.

Közlekedés szempontjából Ioanninát határozottan könnyen el lehet érni. Számos, az előző években épült autópályáról található leágazás a város felé, továbbbá egy saját repülőtérrel is rendelkezik. Külföldről ajánlott Athén, vagy Thesszaloniki nemzetközi repterét igénybe venni, ahonnan belföldi járatokkal utazhatunk tovább Ioanninába. A helyi reptér nem fogad nemzetközi járatok egyrészt méretéből adódóan is, így csak belföldi járatokkal tudjuk azt megközelíteni. Az eddig meg nem említett látnivalókhoz sorolhatjuk még Ali pasa mecsetjét, mely 16181619 között épül a városban.

Ioannina minden szempontból egy színes város, mely különböző történelmi és természeti látnivalókkal várja a látogatókat.

A nagyvárosi élethez hasonló hangulat uralkodik az utcákon nappal és este is, csak természetesen görög változatban.

Ifj. Klicasz Szpirosz

37

Ποιητική συλλογή Επ’ ώμου της Αγγελικής Ζερβαντωνάκη-Επιλογές Στο προηγούμενο τεύχος του, το περιοδικό μας παρουσίασε τη νέα ποιητκή συλλογή Επ’ ώμου της Αγγελικής Ζερβαντωνάκη (Λίνας Μπασούκου), αποσπασμένης εκπαιδευτικού στο Τμήμα Νεοελληνικών Σπουδών του Πανεπιστημίου ELTE. Στο παρόν τεύχος φιλοξενούνται αντιπροσωπευτικά ποιήματα της συλλογής, μαζί το εικαστικό έργο Απαγορευμένη ζώνη της Αγγέλας Καράλη, που κοσμεί την παραπάνω συλλογή. ΕΓΧΕΙΡΙΔΙΟ ΕΚΣΤΡΑΤΕΙΑΣ I κι ας με χλευάζουν οι ήλιοι είμαι γονίδιο όρθρων. σε μια πολίχνη όπου τα καρφιά ονομάζονται μαγιάνθεμα ψίχα πουλιών αναμετρήθηκε με σύρσιμο ερέβους. Τα σπαρτά ξεριζώνονται υπό τον ήχο ιάμβων. Καμένα τόξα και μάνταλα. σταγόνα ψεύτρα. κάγκελα φλέγονται. Θα Πολεμήσω II στριμώχτηκα στους ερημότοπους καθώς με γράπωνε μια μελανόφτερη τσιρίδα ενθάδε κείται ο στρόβιλος ασύλητης φωνής που είχε στρώσει να κοιμηθεί, να ξυπνήσει και να αφοπλίσει το συμβιβασμένο χάραμα

κόκκινο κλάμα στους μαστούς της επανάστασης έχω ένα κεφάλι μες στην άδεια ρεπούμπλικα όλοι αγαπάμε τη ρεπούμπλικα ναι υποφέραμε ασύλληπτα κι είμαστε πρόθυμοι να δώσουμε όλη τη ζωή για να μπορούμε να φοράμε ακέφαλοι κολλαριστή πηχτή Repubblica να χοχλακίζει στα μηλίγγια VIII -Και κάθε Κυριακή πρωί γέλιο κι αγάπη; -Και κάθε Κυριακή μια χαρακιά στο μάτι για να υπακούς στη θέληση του ηγήτορα. Αλήτη, ψεύτη Μάη IX Απολυμάνετε, φίλοι μου, το βήμα από το οξύ της επανάστασης. Από κάθε τρύπα σας, πίστη στους ανωτέρους ν’ αμολάτε ή να εκπνέετε. Μην κοιτάτε εμένα Των ρωγμών μου την πύρινη λόξα. Ναι Εμένα Ακόμη το λέει η περδικούλα μου.

III στην πιπεριά ανέβηκα να αργάσω τα χέρια μου λυσίκομες φιλύρες ανθίστανται ενώ τη μυτερή αναλυτική μου σκέψη απορρίψαμε. στο γυρογιάλι πνέουν φάσματα ιδεών. βράχοι και βρόγχοι βρόχια θρέφουν: Γυρίνε ρεβιζιονιστή IV Ο υπάλληλος με το μελάνωμα στο νύχι εφαρμόζει πιστά τις ντιρεκτίβες να θρυμματίσει τα κρύσταλλα του εργαστηρίου να επικολλήσει δαφνηφόρα πρωινά να βγουν παλικαράκια της φακής υπήκοοι της σκόνης V εξετάστηκα στο ποινικό δίκαιο. παρά τρίχα καλά. είπα κλοτσιά στ’ αφεντικά αλλά περπάτησα και με το βασιλιά, με τις γαζέλες του. ωραία με φωνάζουν «πιάτο». έσπασα αλλά θέλω να είμαι και να παραμείνω στιλπνό σαν αδαμάντινη εκφυγή μιας πτώσης Με φωνάζουν «πιάτο» με καθάρισε ο μπόγιας VI βαρίδια σκάρτα σακάτεψαν το αναπηρικό το καροτσάκι μου τα ισχνά ποιητικά μου πάθη μέγγενες γραμμένες στα σφυρά του γέρο-χρόνου. Την αιμοφιλική εμένα μια χεριά χιονιού μ’ έκαψε. το ματάκι μου ψάχνει στο τετράδιο-οδόστρωμα την ανορθογραφία-καρωτίδα μου.

VII με το πιστόλι στον κρόταφο και τ’ όπλο παρά πόδα πολεμώ για μια ξελευτερία περηφάνια στο ριζαύτι και για τον ορισμό της δικαιοσύνης.

38

ΝΕΟΣΥΛΛΕΚΤΗ ΩΡΑ Εκτελεστά αντρειωμένε, σου γράφω ότι αυθάδης, αειφόρος όπως ο ήλιος στείβεις ζεύγματα δάσους. το κυπαρίσσι ζεύτηκε την αύρα του κατάδικου. από την αντηλιά κρέμεται φτέρη κι ορίζει οξυγόνο για τα πλήθη, προσήλωση πλέρια, στις γλάστρες γρύλλους, στο λαγήνι λίρες (πώς άλλως; Ν’ ανταμειφθεί ο καταδότης για την πράξη του). μνήμης ψιχάλισμα κάτω από την καμάρα όπου περνά η φρουρά πλέκει ψελλίσματα στο αδράχτι. ίσως κάτι αντιλήφθηκαν οι μπιγκόνιες από τη φεγγαρίσια ασταθή αποχώρηση. Με πάταγο αλλάζουν τώρα τα στέφανα. Μπαμ. Σαβάνωμα. γοργά συστέλλεται η αηδόνα σφόδρα ψιθυριστά η μνήμη επωάζει σε ξυράφι ξανθόμαλλο σε αμπέχονο οπλίτη νέου. Μόνο οι δηλωσίες ζούνε βέβαια

ΑΣΤΙΚΤΗ ΘΑΜΜΕΝΗ ΠΟΛΗ άνεμοι πάνοπλοι. σφάζεται η μπόρα. βαθύ νεύμα τρίφυλλο θαμπώνει το χείλι της πληγής μου με κάπνα κι η ακρίδα έραψε το στόμα της με τέφρα δανεική απ’ τον θάμνο. Σαύρες και βάτοι σαστισμένοι. χέρι από χέρσα ψυχή μετανιωμένη όλη την άγια νύχτα σινιάλα στάζει στην ποταμιά. στον οίκο της ανοχής του Θεού η προθεσμία εκπνέει. πήγε εξορία και το χώμα, άδροσο. το όργωμα, γοητευτικό ψέμα. με λυπούν απέραντα έλη. ταπεινά βρέχει πτηνά ο ουρανός σε άστικτη θαμμένη πόλη. στα ματογυάλια του αναίσχυντου χρόνου χαίρομαι που ξέμεινα αόρατη. το πριν του βασιλικού γερνά στα περιβόλια σε βάθη ανηφορεί

Στο εσωτερικό του ύφαλου δεν μπορεί να εισέλθει κανείς. Αν και αδύνατο, η αφρώδης παύση μπλέχτηκε στα ισχία του κρίνου. οι σύντροφοι χαρίστηκαν στο εσπερινό περίσσευμα της συνοικίας με τα κοχύλια στα περιθώρια του ημερολογίου όπου έπαιξαν κρεμάλα τη λειτουργία του αισθήματος με τρεχαντήρια και κορμοράνους τρίζουν μυριάδες νησιά περιλαίμια στήριξης της αντοχής. το παιδάκι πού ‘ν’ το; πουθενά. χτύπησε το γόνα της και φωνάζει η νόνα της αντηχάει άφαντη η Αραχνοσκουφίτσα. τετράδια κοσμογυρίζουν το δωμάτιο το μολύβι δε γράφει. να μου μάθεις να διαβάζω τoυς άγραφους λειμώνες του σπιτιού κι η τραχηλιά

ζυγιάζεται το δειλινό κι αφοσιώνεται σε ασπαίρουσα κόρη. το ρολόι που μου χάρισαν οι γονείς μου σημαίνει την αρμονία του χαμού τους η σκιά μου μου υπόσχεται να διαβώ μεγάλη πόρτα με νώτα ακάλυπτα στο λίκνο της αυλόπορτας είμαι ύπνος λάμπας στραβή ρόδα στο μύλο ταβάνι μέσα σε νερά άπτερη λύση του σπιτιού μας ένα τελάρο με μαντινάδες και συνωμοσίες θερινής περισυλλογής

η Ναταλία η Αλέξαινα κι η Ακριβή διέσχισαν το κατώφλι πέλαγος αντοχής επενδυμένο στην καμπούρα μας Χριστέ μου ζαρκαδάκι μυγδαλίτσα μου σε χτένιζα άσαρκο δεντρί και καμπανούλα μου από το σώμα μου σπίθα της αμφιλύκης στο δικό σου πού είσαι τρέμω κι η τραχηλιά ηδονή ύαινας. η πρώτη κατοικία νυφικό υπόστρωμα της ύστερης.

στο κιόσκι όπου ξηλώναμε όποια επιβεβλημένη απόφαση γράψε μου για τον Μπαλζάκ που μετέφρασες τον σπαραγμό της πολιτείας τις επιχρυσωμένες κούπες τα αποτελέσματα της ιατρικής εξέτασης μετά την εγχείρηση θα αισθάνεστε το υγιές κενό κυρία Καμαριανοπούλου χωρίς μπάλες στήθους ούτε γεννητικά όργανα για την άπροικη που πυροβόλησαν στο πλοίο οφείλω να δουλέψω μεθοδικά, στις διακοπές μου τη δραπέτευση από τα δόντια της αεργίας σου, ελεγκτή. το πεζούλι που ασβέστωσα στέγνωσε κι ο δικηγόρος φτύνει στο μαντίλι. πήγαμε (καθώς λένε) σ’ ένα σπίτι για να φάμε το ήθος των λυγμών μας με ποίηση αχ, σάλιαγκοι είναι σκλήριξε μια κυρία μα κρέας ολόπαχο από τα σπλάχνα μας αναστήσαμε.

μες σε κασέλα αρμπαρόριζα χρυσή χιόνι φαρμακωμένο μύρο. το κεφάλι σου εκμαγείο στο λιακωτό μέσα στις δάφνες ψυχή του αλόγου έκλεινες το μάτι όταν γεννιόμουνα στον βυζαντινό σταυρό που σου είχα κάνει δώρο. μεσοστρατίς του ουρανού ανίκητο στεφάνι παντελονάκι ντρίλινο και κουβαράκι μιας στιγμής στα ερεθισμένα χείλια σκάρωσαν πρόχειρα της πόλης τη φανταστική νιότη

πίνουμε νύχτα με φλισκούνι στη βεράντα. ξαφνικά ονειροπαρμένη λέμβος πολεμίστρα φαρδιά αρμίδες στο σεντόνι πετάμε σαρδελοκούτια στην εισδοχή των κυμάτων Η εκκλησία τελείωσε. ακαταστασία η ρέμβη των παλιών ρούχων μυθικό τέρας μικρό διανοίγει τους οφθαλμούς του να γευτούν τα παλάτια. Μιλάς και κλαις Φιλομήλα Μας παίρνει η άμμος το κατάρτι σωριάζεται σε κλίνη πουλιού το ποτάμι κρέμεται απ’ το σπίτι λάμποντας όλο πίνω πνιγμό ή πνιγμό σκαρφίζομαι

39

Το έπος του Γουέμπλεϊ 2 Ιουνίου 1971 Σαν σήμερα πριν από ακριβώς 48 χρόνια το Τριφύλλι έγγραφε την πιο χρυσή ίσως σελίδα της ιστορίας του παίζοντας με τον Άγιαξ στον τελικό του Κυπέλλου Πρωταθλητριών. Οι αναμνήσεις ξαναγυρίζουνε… Κάθε χρόνο, τέτοια μέρα, οι φίλαθλοι του Παναθηναϊκού έχουν μία σημαντική ημερομηνία να θυμούνται. Μία ημερομηνία κατά την οποία σημειώθηκε η μεγαλύτερη συλλογική επιτυχία ελληνικής ομάδας και την οποία μόνο ο Παναθηναϊκός άγγιξε να επαναλάβει. Σαν σήμερα πριν από 48 χρόνια, στις 2 Ιουνίου του 1971, ο Παναθηναϊκός αγωνίστηκε στον τελικό του Κυπέλλου Πρωταθλητριών στο Γουέμπλεϊ, όπου και ηττήθηκε με 2-0 από τον Άγιαξ του Ρίνους Μίχελς, του Γιόχαν Κρόιφ και των υπόλοιπων αστέρων της εποχής. Ένα επίτευγμα που δεν έχει επαναληφθεί μετά από τόσα χρόνια και που καταδεικνύει την διαχρονική σημασία που έχει. ΑΓΙΑΞ – ΠΑΟ 2-0

Ο Αγγλος διαιτητής Τέηλορ, κρεοπώλης στο επάγγελμα, σφύριζε για τελευταία φορά στον μεγάλο τελικό του Κυπέλλου Πρωταθλητριών Ευρώπης του 1971, στις 7μ.μ. ώρα Αγγλίας, με το τέλος της αναμέτρησης να βρίσκει τον Άγιαξ Πρωταθλητή Ευρώπης και τον Παναθηναϊκό στο… καναβάτσο, με τελικό σκορ 2-0 υπέρ των Ολλανδών. Το Τριφύλλι το πάλεψε, αλλά η ποιότητα των ποδοσφαιριστών του Άγιαξ, το «τόταλ φούτμπολ» του Ρίνους Μίχελς, που θα κυριαρχούσε τα επόμενα χρόνια στην Ευρώπη, αλλά και ο παράγοντας τύχη, στέρησαν από τους πράσινους την ευκαιρία να διεκδικήσουν κάτι καλύτερο από το συγκεκριμένο ματς. Οι Ολλανδοί μπήκαν αποφασισμένοι στον αγωνιστικό χώρο και ευτύχησαν να προηγηθούν μόλις στο 5’. Ο Κάιζερ μετά από ατομική προσπάθεια από αριστερά, επιχείρησε σέντρα προς την εστία του Οικονομόπουλου, με τον Βαν Ντάικ να πιάνει την κεφαλιά και να στέλνει την μπάλα στα δίχτυα, ανοίγοντας το σκορ. Στη συνέχεια οι πράσινοι προσπάθησαν να αντιδράσουν και έφτασαν πολύ κοντά στην ισοφάριση στο 14’, όταν ο Βλάχος με μακρινή μπαλιά βρήκε το κεφάλι του Αντωνιάδη, όμως ο τελευταίος αστόχησε, στέλνοντας τη μπάλα ελάχιστα εκατοστά από το κάθετο δοκάρι του Στούι, που βρισκόταν εκτός θέσης. Όλα θα ήταν διαφορετικά, αν το Τριφύλλι έφερνε το παιχνίδι στα… ίσα στη συγκεκριμένη χρονική στιγμή. Μέχρι να λήξει πάντως το πρώτο ημίχρονο, ο Άγιαξ ήταν αυτός που είχε την υπεροχή και απείλησε την εστία του Πα-

40

ναθηναϊκού τουλάχιστον τρεις φορές. Στο 18’ η σέντρα-σουτ του Κάιζερ προσέκρουσε στο οριζόντιο δοκάρι του Οικονομόπουλου, ενώ στο 33’ ένα τάκλιν του Τομαρά σταμάτησε το σουτ του Κρόιφ, ο οποίος στο μεταξύ είχε καταφέρει να περάσει τρεις πράσινους. Ο τερματοφύλακας του Παναθηναϊκού ήταν εκείνος που στάθηκε φύλακας-άγγελος της εστίας της ομάδας του και στο 38’, όταν απέκρουσε με υπερένταση το σουτ του Σβαρτ. Στο 43’ οι πράσινοι έφτασαν πολύ κοντά στην ισοφάριση, όταν ο Χάρης Γραμμός μετά από εξαιρετική ατομική ενέργεια, βρήκε μέσα στην περιοχή του Άγιαξ τον Καμάρα, όμως ο «πολέμαρχος» του Τριφυλλιού σούταρε πάνω από τα δοκάρια του Στούι. Στο δεύτερο μέρος ο ρυθμός της αναμέτρησης έπεσε αισθητά, με τον Άγιαξ να προσέχει περισσότερο τα «μετόπισθεν», καθώς ο Παναθηναϊκός έδειξε πως ήταν ικανός να κάνει τη… ζημιά, όταν οι παίκτες του βρίσκονταν στην επίθεση. Μοναδική αξιόλογη στιγμή για τους πράσινους ένας συνδυασμός του Δομάζου με τον Φυλακούρη στο 49’, με τον τελευταίο όμως να μην προλαβαίνει την μπάλα, λόγω κακής συνεννόησης και να γίνει επικίνδυνος για την εστία του Στούι. Στο τελευταίο όμως δεκάλεπτο, οι παίκτες του Τριφυλλιού είχαν προωθηθεί στην επίθεση για την πολυπόθητη ισοφάριση. Σε μια αντεπίθεση των Ολλανδών, ο… γνωστός μας Άρι Χαάν (δούλεψε για ένα διάστημα προπονητής από τον ΠΑΟΚ), σούταρε διαγώνια, με την μπάλα να κοντράρει στο πόδι του Καψή, να παίρνει ύψος και να ξεγελά τον Οικονομόπουλο, για το 2-0. Το χρονόμετρο έδειχνε το 87 λεπτό της αναμέτρησης. Αυτό ήταν. Όλα τελείωσαν. Ο Παναθηναϊκός άγγιξε… τον ουρανό, δεν κατάφερε όμως να τον φτάσει. Κάτι τέτοιο βέβαια δεν μειώνει διόλου το μέγεθος της επιτυχίας του. Αντίθετα αφήνει μία χρυσή υποθήκη για το μέλλον, την οποία ο Παναθηναϊκός καλείται να αξιοποιήσει και κάποια στιγμή να την αγγίξει πάλι και να την ξεπεράσει… Γιατί μόνος αυτός μπορεί… Άγιαξ (Ρίνους Μίχελς): Στούι, Βάσοβιτς, Σουρμπίρ, Χουλσόφ, Γκ. Μιούρεν, Νέσκεενς, Ραίντερς (46’ Μπάλεκνμπουργκ), Σβαρτ, (46’ Χααν), Βαν Ντάικ, Κρόιφ, Κάιζερ. Παναθηναϊκός (Φέρεντς Πούσκας): Οικονομόπουλος, Τομαράς, Βλάχος, Σούρπης, Καψής, Καμάρας, Γράμμος, Φυλακούρης, Ελευθεράκης, Δομάζος, Αντωνιάδης (α.οικ)

Görög állami irodalmi díjak Görögországban a Kulturális és Sportminisztérium 2018. december végén tette közzé az állami irodalmi díjak rövid listáit a 2017. évre vonatkozóan. A listára a 2016. évi kiadványok kerültek fel; némi késéssel ugyan, de 2019. január elején a végleges eredmények is megszülettek. A zsűrikülönböző kategóriákban (regény, elbeszélés/novella, költészet, esszé/kritika, életrajz/ krónika/utazással kapcsolatos irodalom, különleges téma, elsőkötetes írók) osztott díjakat. A fenti kategóriákon kívül a Nagy Irodalmi Díj is gazdára talált, melyet általában életműdíjként kap egy-egy olyan szerző, aki több éve színvonalas alkotásaival gazdagítja a görög irodalmi palettát.

Az Országos Irodalmi Díjak Bizottságának megállapítása szerint Görögországban jelenleg is színvonalas alkotásokszületnek. Jellemző módon az írók a határokon belülre és kívülre egyaránt tekintenek és olyan aktuális témákat vetnek fel műveikben, a személyes szférától aglobalizáció, a terrorizmus, a migráció kérdéséig, melyek legtöbbünket foglalkoztatnak.

A legjobb regény kategória jelöltjei a következők voltak: –Άρης Μαραγκόπουλος, ΠολκαιΛόρα, ζωγραφικήεκτουφυσικού, εκδόσειςΤόπος – Καρολίνα Μέρμηγκα, Ο Έλληνας γιατρός, εκδόσεις Μελάνι – Μιχάλης Μιχαηλίδης, Οιεπόπτες, εκδόσεις Νεφέλη – Μιχάλης Μοδινός, Εκουατόρια, εκδόσεις Καστανιώτης – Αντώνης Νικολής, Ο θάνατος του μισθοφόρου, εκδόσεις Το Ροδακιό – Γιώργος Σκαμπαρδώνης,Υπουργός Νύχτας, εκδόσεις Πατάκη – Κωνσταντίνος Τζαμιώτης, Το πέρασμα, εκδόσεις Μεταίχμιο

A többi kategória győztes művei:

A díjat végül ΜιχάληςΜοδινός műve, a Καστανιώτης kiadónál megjelentetett Εκουατόριαnyerte, mely az Országos Idegennyelvű Könyvtár szabadpolcos állományában is megtalálható és kölcsönözhető, csakúgy, mint a szerző több jelentős műve (Επιστροφή, Η σχεδία, Τοπλέγμα).

Modinos neve nem ismeretlen a közönség előtt, hiszen a 69 éves környezetvédő, geográfus és mérnök-író környezetvédelmi munkái mellett 2005 óta foglalkozik az irodalommal.

Munkásságát többször is elismerték különböző díjakkal.

Gyakorlatilag évente, kétévente új könyvvel jelenik meg a könyvpiacon.

– A Nagy Irodalmi Díjat (ΜεγάλοΒραβείοΓραμμάτων) ∆ιονύσηςΚαψάληςköltő kapta életművéért.

– Novella kategóriában ΜαρίαΚουγιουμτζή: Όλαμπορούννασυμβούν μ’ έναάγγιγμα című műve lett a legjobb.

– Az Állami Költészet-Díjatkét szerző is megkapta: ΣταμάτηςΠολενάκης: ΤατριαντάφυλλατηςΜερσέδες című kötetéért, illetve ΧλόηΚουτσουμπέλη: Οιομοτράπεζοιτηςάλληςγης című művéért.

– Esszé, kritika kategóriábanΠαντελήςΜπουκάλας: Όταντορήμαγίνεταιόνομα. Η „Αγαπώ”καιτοσφρίγοςτη ςποιητικήςγλώσσας című könyvét ítélte a legjobbnak a zsűri.

– Az életrajz/krónika/utazás kategória győztese ΛύντιαΤρίχα: ΧαρίλαοςΤρικούπης-ról szóló műve lett.

– Különleges téma kategóriában ΑγγελικήΣιδηρά: Silvert Alert című verseskötete nyert.

– A legjobb elsőkötetes író díját megosztva ∆ανάηΣιώζου: Χρήσιμαπαιδικάπαιχνίδια című műve és ΟύρσουλαΦωσκόλου: ΤοΚήτος könyve kapta.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár a nyertes irodalmi alkotásokat - mint minden évben, úgy az idén is - igyekszik minél hamarabb beszerezni és az olvasók rendelkezésére bocsátani.

Pancsosz Alexandra

41

Χρυσούλα Μάρθαρη (1947- 2019) Αγαπητή Σούλα, Αγαπητοί Συμπατριώτες και Συμπατριώτισσες, φίλοι μας Ούγγροι Σήμερα με ανείπωτη θλίψη με δάκρια στα μάτια αποχαιρετούμε την αγαπητ’η μας συμπατριώτισσα Χρυσούλα Μάρθαρη που όλοι μας την αποκαλούμε Σούλα. Η Χρυσούλα γεννήθηκε στις 25 Γενάρη 1947 στην περίοδο του φρικτού εθνικού σπαραγμού του εμφυλίου πολέμου στην πόλη Σουφλί στην Θράκη. Ο πατέρας της ο Αχιλλέας Μαρθάρης μητέρα της η Μαλούσα Σηρκέλη Μαρθάρη. Οι γονείς της κατάγονταν από οικογένεια βιοτεχνών, νωρίς μπήκανε στην βιοπάλη γιατί μείνανε ορφανά και οι δυό. Για την διαβίωση τους έπρεπε να δουλέψουν σκληρά. Στην περίπτωση της τριπλής φασιστικής κατοχής ο πατέρας της Αχιλλέας από τις γραμμές του ΕΛΑΣ και του ΚΚΕ αγωνίσθηκε ηρωϊκά για την απελευθέρωση της πατρίδας της Ελλάδας. Η Χρυσούλα σε ηλικία 2,5 ετών έπαθε παιδική παράλυση και από τότε σε ολόκληρη την ζωή της ήταν άτομο με ειδικές ανάγκες.Το 1959 τον Μάιο γεννήθηκε η αδερφή της Θεοδώρα, η οποία μαζί με τον σύζυγό της Γιάνος στάθηκαν στο πλευρό της ως το τέλος της

ζωής της.Μεγάλη απώλεια ήταν ο πρόωρος θάνατος των γονιών της. Η Χρυσούλα έπρεπε να καταβάλει τεράστιες δυνάμεις για να υπερνικήσει τις δυσκολίες και τα εμπόδια που είχε μπροστά της. Παλικαρίσια τα αντιμετώπισε και νίκησε. Μαζί μας την θρηνούνε με μεγάλη θλίψη η αδερφή της Ζούρμπεϊ Μάρθαρη Θεοδώρα, ο γαμπρός της Ζούρμπεϊ Γιάνος ο ανηψιός της Ζούρμπεϊ Γκάμπορ Αχιλλέας με την σύζυγο του Τίμεα και τα παιδιά τους Ντζένιφερ, Μπλάνκα και Μπέντσε Αχιλλέας. Οι φίλοι της Ούγγροι, γείτονες, συνεργάτες της και συμπατριώτες μας που σταθήκανε στο πλευρό της. Η Χρυσούλα ιδιαίτερα εκτιμούσε την πολύπλευρη βοήθεια των συμπατριωτών μας και της τοπικής Ελληνικής Αυτοδιοίκησης του 13ου Διαμερίσματος Βουδαπέστης. Ας είναι ελαφρό το χώμα της φιλόξενης Ουγγαρίας που σε λίγο θα σε σκεπάσει. Αιωνία η μνήμη της Θεόδωρος Σκεύης Επίτιμος Πρόεδρος Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Βουδαπέστη 7 Μαρτίου 2019

Utolsó utadra jöttünk össze, hogy elkísérjünk Kedves Hriszula Marthari Marthari Hriszula születtet: 1947. január 24.-én Szufli Görögországban, Édesanya: Szirkeli Malusza Marthari, Édesapja: Martharisz Ahileasz Szülei Görögországban iparos családból származtak elég korán kezdtek el dolgozni miután mind ketten félárvák maradtak. Édesapja az ELAS tagjaként harcolt a második világháborúban, majd 1946-tól a Görög Demokratikus Hadseregben harcolt a görögországi polgárháborúban. 1948-ban, mint politikai emigránsként menekült több bajtársaival együtt Magyarországra.

Hriszula és az édesanya Malusza Görögországban maradtak.

Hriszula két és fél évesen gyermekparalízisben megbetegedett.

Ettől kezdve Hriszula egész életében mozgássérült maradt.

Az apjának 1957. augusztusában sikerült elhozatni Hriszulát édesanyával Budapestre, ahol a család egyesült. Eleinte a Dohánygyárban laktak, majd 1963-ban a 13. kerületben ahol élete végig ott lakott.

1959. augusztusban megszülettet Dóra húga, aki a szülök

42

halála után mind végig a férjével, Jánossal mellette voltak és segítették Hriszulát.

Hriszulának többszörös energiára volt szüksége helytállni az életben, de sikeresen leküzdődte az akadályokat. Az általános iskolát a Százados úti iskolában végezte 1961-ben, majd 1965-be érettségizett utána továbbtanult és gépésztechnikusi végzettséggel először Kohó és Gépipari Minisztérium tervező irodájában dolgozott az 1970 évek végéig, majd MATÁV – nál helyezkedett ahol, mint osztályvezető ment nyugdíjban.

Az élet nehézségei ellenére kedves segítőkész volt embertársaival szemben azért sokan szerették Őt és becsülték.

Gyászolják: testvére Zsurbejné Marthari Dóra, sógora Zsurbej János, unokaöccse Zsurbej Gábor Ahileasz, felesége Tímea, gyerekeik Dzsenifer Bianka és Bence Ahileasz.

Továbbá sok számos barátai honfitársai, szomszédok, akik sokat segítettek neki, volt kollégái.

Kedves Szula mély fájdalommal búcsúzunk tőled legyen, könnyű a föld mely eltakar téged. Emlékeinkben mindig ott leszel.

Aki Görögországba megy, most már végig autópályán szelheti át Szerbiát Átadták (2019.05.19an) a Nyugat-Európát Görögországgal öszszekötő, a Szerbiát észak-déli irányban átszelő autópályát, így ezentúl gyorsabban lehet eljutni a görög tengerpartra, írja az MTI. Az autópálya utolsó, 26,3 kilométeres szakasza a dél-szerbiai, sziklás Grdelica-szoroson keresztül vezet. Megépítése hat évig tartott és mintegy 450 millió euróba (146,3 milliárd forint) került.

Az autópálya befejezése előtt ezen a szakaszon - főleg a nyári szezonban - gyakoriak voltak a balesetek és a dugók. A kanyar-

ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Εκδότης: Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας Υπεύθυνος Έκδοσης: Κουκουμτζής Γεώργιος Αρχισυντάκτης: Οικονόμου Ανδρέας Καλλιτεχνική ∆ιεύθυνση: Πήτερ Ολντερ Συντάκτης ΄ύλης: Σπύρος Σ. Κλείτσας ∆ιεύθυνση Σύνταξης: 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Τηλέφωνα: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Φαξ: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Τυπογραφείο: Pannonia Nyomda Kft. ISSN: 1786-0989 φωτογραφίες : Μαρία Καραγιώργη

gós, meredek hegyi úton ugyanis csak nagyon lassan lehetett haladni. A szerb-magyar határt a szerb-észak-macedón határral összekötő úton 2018-ban 58 millió jármű haladt át, és a várakozások szerint idén ez a szám további kétmillióval növekszik majd, közölte a szerb építésügyi minisztérium.

Szerbia déli szomszédja, Észak-Macedónia tavaly fejezte be az országot átszelő autópálya kiépítését, Görögországban azonban még nem készült el a macedón határt Szalonikivel összekötő 60 kilométeres autópálya-szakasz.

ELLINIZMOSZ Az MGOÖ kiadványa Kiadó: az MGOÖ Testülete Felelős kiadó: Kukumzisz Jorgosz Főszerkesztő: Οikonomou Andreas Grafika: www.kornetas.hu Szerkesztő: ifj. Klicasz Szpirosz 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

Telefon: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Fax: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Nyomda: Pannonia Nyomda Kft. ISSN: 1786-0989 Fotók: Karajorgis Maria

A lap megjelenését támogatta a:

43