LISZT FERENC EMLÉKMÚZEUM

A Liszt Ferenc Emlékmúzeumnak Liszt Ferenc utolsó budapesti lakása ad otthont a Régi Zeneakadémia első emeletén, ahol a mester 1881től 1886ig lakott. A múzeum gyűjteménye magában foglalja Liszt Ferenca eredeti hangszereit, bútorait, könyv és kottatárát, valamint személyes tárgyait.

Liszt mint a Zeneakadémia alapító elnöke és professzora, tanári munkájáért nem fogadott el fizetést, de szolgálati lakással rendelkezett a Vörösmarty utcai épületben, melynek fő homlokzata az Andrássy útra, az egykori Sugár útra néz. A lakásból kialakított múzeum 1986ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, és azóta is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem részeként működik.

Liszt lakásának egykori étkezőjében időszakos kiállítások láthatóak, de itt áll a zeneszerző egyik hangszere is – a zongora a bostoni Chickering cég gyártmánya. Jonas Chickering legjelentősebb szabadalma az öntöttvas keret volt, így adott hangszereinek nagyobb stabilitást és dúsabb hangzást. Az amerikai cég az alapító halála után is számos sikert ért el, hangversenyzongorája az 1867es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A díjnyertes, külsőleg is igen dekoratív hangszert maga Charles Francis Chickering vitte el 1867 karácsonyán Lisztnek Rómába. Az ajándéknak mindenki csodájára járt, Lisztnek azonban – állandó római lakás híján – gondot okozott a zongora elhelyezése. 1872ben magyar barátja, Augusz Antal báró szekszárdi kúriájára szállíttatta, ahol korábban maga is többször vendégeskedett. Az 1867es Chickeringzongora csak Liszt halála után, 1887 áprilisában került a Zeneakadémiára.

A Magyar Szalon című lap egyik 1886os számában megjelent kép és más leírások alapján meglehetősen híven lehetett rekonstruálni a lakás úgynevezett „hálódolgozószobáját”. Liszt nyilvánvalóan ide húzódott vissza, ha nyugalomra volt szüksége, és itt komponálta utolsó éveinek alkotásait. Ludwig Bösendorfer (1835–1919) Liszt személyes jóbarátja volt, s ennek egy egészen különleges tanújele is fennmaradt a budapesti hagyatékban: egy diófából készült kétajtós, háromfiókos íróasztal, melynek középső fiókja helyén kis billentyűs hangszer van kihúzható, háromoktávos klaviatúrával. A komponálóíróasztal kis hangszere valójában legföljebb arra jó, hogy

egyegy akkordot, ujjrendet, futamot ki lehessen próbálni komponálás közben. Halk hangja aligha zavarta Erkel Ferencet, aki mint a Zeneakadémia igazgatója, pár évig Liszt hálódolgozószobája fölött lakott. A múzeumban látható imazsámoly kifejezetten a Sugár úti lakás számára készült, rajta ma is Liszt imakönyve és rózsafüzére van. A kétajtós üvegszekrény ugyancsak a Sugár úti lakásban állt, benne Liszt budapesti könyvtára, melyet a Zeneakadémiának hagyományozott. A másik szekrényben kottatárának egy része foglal helyet.

Ugyancsak kuriózum Liszt üvegzongorája. Készítője, Georges Bachmann pianoharmonicának nevezte el az 1865ben bemutatott, négy oktáv hangterjedelmű, zongora mechanikájú, húrok helyett hangolt üveglapokkal készült hangszert.

”„LISZT LAKÁSÁNAK EGYKORI ÉTKEZŐJÉBEN IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK LÁTHATÓAK, DE ITT ÁLL A ZENESZERZŐ EGYIK HANGSZERE IS – A ZONGORA A BOSTONI CHICKERING CÉG GYÁRTMÁNYA.”

Az egykori szalon falain értékes képek függtek, közöttük Gustave Doré két rajza, melyeket illusztrációul készített Liszt Danteszimfóniájához és „Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár” című zongoralegendájához. Az itt található Chickeringzongora már egyenesen Liszt számára készült. Billentyűfedelén aranyozott felírás díszeleg: „Chickering & Sons / à F. Liszt.” Amikor Liszt 1880 őszén Itáliában tudomást szerzett Chickering ajándékozási szándékáról, megírta neki, hogy küldje a zongorát a budapesti Zeneakadémiára. Itt végül a lakásához kapcsolódó hangversenyteremben állíttatta föl, és mind ő, mind növendékei gyakran használták a különlegesen teherbíró hangszert. Zeneakadémiai óráit Liszt leggyakrabban saját szalonjában tartotta, ahol – a korabeli leírások szerint – mindig állt egy vagy két Bösendorferzongora. Közülük egy maradt fenn Liszt hagyatékában. A mahagóni borítású, fényezett fekete részekkel díszített hangszer hangolása egy teljes hanggal mélyebb az eredetinél, így a múzeumi hangszerek hangját bemutató CDfelvételen a Bösendorferzongorán fölvett darab egy nagyszekunddal mélyebben hangzik.

Liszt budapesti hagyatékában fennmaradt egy nagy amerikai harmónium is. A hangszert a Zeneakadémia örökölte, de 1973ban a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába ment át, s jelenleg tartós letétként szerepel a Liszt Ferenc Emlékmúzeum gyűjteményében. Levelében Liszt még egy különleges hangszeréről, az ErardAlexandre gyártmányú pianínóharmóniumról is rendelkezett. Ezt a hangszert is pesti lakásába vitette, és költözései során sohasem vált meg tőle. A mellette álló vitrin Liszt művészi pályájának emlékeit tartalmazza. Itt látható többek között a soproni díszpolgári oklevél és egy ezüst vezénylőpálca, melyet a város Lisztnek ajándékozott 1846ban. Az alsó polcon Liszt utazással kapcsolatos tárgyai: útitáska, lámpa, írószerek, íróasztalka, néma zongora tekinthetők meg. LISZT FERENC EGYIK ZONGORÁJA MELLETT A MÚZEUMBAN

LISZT MELLSZOBRAI IS MEGTEKINTHETŐK

„A LAKÁSBÓL KIALAKÍTOTT ” MÚZEUM 1986-BAN NYITOTTA MEG KAPUIT A NAGYKÖZÖNSÉG ELŐTT, ÉS AZÓTA IS A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM RÉSZEKÉNT MŰKÖDIK.”

Kapcsolódó tartalom: • Egyenes vonalon Liszt Ferenc nyomában (36. oldal) • Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum (68. oldal)

TUDTA-E?

A ZENEAKADÉMIA HOMLOKZATÁN ÜLŐ LISZT FERENC- SZOBOR EGY LÉTEZŐ ZENEMŰ KOTTÁJÁT TARTJA A KEZÉBEN.

A főépület homlokzatán életnagyságúnál nagyobb, 3 méter magas bronz Lisztszobor vigyáz az intézményre, kezében a Szent Erzsébet legendája című oratórium partitúrájával. Az idősödő szerzőt papi abbé ruhában formálta meg Stróbl Alajos, a századforduló magyar szobrászatának vezető egyénisége. A Zeneakadémia névadójának trónoló pozíciója azt az elképzelést erősíti, amely szerint ő volt „a zene istenének földi helytartója”.