KÁTÉ 2019. október

Tartalom 4 9 14 15 16 18 20 23 24 26

A gépészkar élén MSc felülvizsgálat 2019 Fizetős parkolás a Kármán előtt A Virtuális Magánhálózat Kisvasúti körkép Képzeld el!

Bosszúvágy Önkormányzati választás 2019 Ebédkörkép és rántott gatyaszíj Így láttok ti

Impresszum Cikkírók:

Kiadó:

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Felelős szerkesztő:

Lántzky Anna Főszerkesztő:

Hepp Ádám Főszerkesztő-helyettes:

Ábrahám Flóra

Tördelők:

Tördelőszerkesztő:

Faragó Daniella Tartalmi vezető:

Weimert Dániel Vezető grafikus:

Pethő Luca

Csuta Ákos Dobó Viktor Mézes Márton Orbán Péter Szabó Bendegúz Szegedi Ágnes Szűcs Márton Bánhidi Patrik Biróczky Máté Kiss Vivien Németh Mónika Papp Petra

Grafikusok:

Adorján Csenge Barad Réka Olvasószerkesztők:

Korábbi számaink: issuu.com/bme-gepeszmernoki-kar

Bajnóczi Anna Csuta Ákos Galovics Bálint Kamondi Noémi Kerepesi Veronika Mézes Márton Mokos Csilla Szegedi Ágnes

KÁTÉ szerkesztőség, 1111 Budapest Irinyi József u. 9-11., HK Tömb A33 katepress@gmail.com www.kate.hu fb.com/katepress instagram.com/kateepress Nyomda: Multiszolg Termeltető és Szolgáltató Bt. A hirdetések tartalmáért és minőségéért, esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk.

Gondolj a környezetedre! Add tovább egy ismerősödnek az újságot, ha te már elolvastad, vagy keress neki egy kényelmes szelektív kukát! Köszönjük!

Hivatalos megjelenés: Október 11.

A gépészkar élén

– interjú Dr. Orbulov Imre Norbert Dékán Úrral

Mint sokan már tudjátok, ebben az évben dékánválasztás volt. Karunk élén augusztus elseje óta Dr. Orbulov Imre Norbert Dékán Úr áll, akit interjúnkban pályafutásának kezdetéről, céljairól, és a változásokkal kapcsolatos véleményéről kérdeztük.

Flo

Káté: Kérem meséljen kicsit magáról! Mi motiválta a szakmaválasztásban?

Orbulov Imre Norbert: Ebből a szempontból érdekes lehet, hogy debreceni születésű vagyok. Egyébként kertész családból származom, és van egy unokatestvérem, akivel egy háztartásban nőttem fel. Mi az a generáció vagyunk, akinek mindig azt mondták a szülei, hogy tanuljanak tovább, mert kétkezi munkából nagyon nehéz megélni. Az unokatestvérem egyben a példaképem is volt és ő a műszaki pályát választotta.

Debrecenben van egy elég jó műszaki középiskola, a neve akkor Mechwart András Gépipari és Informatikai Középiskola volt (ma már szakgimnázium), én is oda iratkoztam be gépész szakra. Akkoriban indultak úgynevezett világbanki támogatású képzések, én világbanki gépészként végeztem, és utána még egy gépipari számítástechnikai technikus minősítést is szereztem. Annak idején, amikor a továbbtanulásra került a sor, több tanárom volt aki azt mondta, hogy a BME-re jöjjek.

Jelentkeztem az egyetemre, felvettek, és tulajdonképpen így kerültem ide.

Alapvető volt, hogy én a gépész szakmát szerettem volna tovább tanulni, így gépészmérnök hallgatónak iratkoztam be. Akkor még osztatlan, tehát ötéves képzés volt, ilyen módon szereztem gépészmérnöki diplomát. Itt az egyetemen első- és másodéves koromban volt egy nagyon jó tanárom, Németh Árpád tanár úr, azóta már nyugdíjas, de továbbra is aktív az Anyagtudomány és Technológia Tanszéken. Ő vetette fel először, hogy végezzünk TDK munkát egy hallgatótársammal, aki egyébként iskolatársam is volt Debrecenben, és kis unszolásra belekezdtünk.

Azért mondom, hogy kis unszolásra, mert akkoriban is volt sok ZH, sok házi, így az ember kicsit nehezen tudta elképzelni, hogy hogyan illeszti be ezt a menetrendbe, de bizton állíthatom, hogy az egyik legjobb döntés volt tanulmányaim alatt. Végül is így kötöttünk ki az Anyagtudomány és Technológia Tanszéken, legalábbis én. Csináltam néhány TDK-t, és ott írtam a diplomamunkámat is. Ennek a tanár úrnak volt egy kutatási területe a szíve csücskében, ez a fémhabok volt. Ezzel kezdtem mélyebben foglalkozni, és ezzel eveztem rá a PhD vonalra. Amikor diplomáztam, tanár úr részéről nem az volt a kérdés, hogy akarok-e PhD hallgató lenni, hanem hogy beadtam-e már a jelentkezésemet. Adtam ennek egy esélyt, és sikerült PhD fokozatot szereznem.

Káté: És mi ösztönözte, hogy beadta a pályázatát a dékáni posztra? Hogyan került utána oktatóból a dékáni hivatalba?

O.I.N.:Még fiatal adjunktusként ténykedtem a tanszéken, amikor Stépán professzor leköszönt a dékánságról. Ez 2012-ben volt, a professzor úr egy ciklust töltött ki, 2008 és 2012 között. Régóta az van a törvényben, hogy a vezetői pozíciókat egy alkalommal lehet ismételni, maximálisan két ciklust tölthet ki az ember. Én akkor még nem láttam bele ezekbe a folyamatokba, a lényeg, hogy Czigány Tibor profes�szor úr lett a következő dékán 2012-től, és ő kezdte el keresni a helyetteseit. A Gépészmérnöki Karon hagyományosan három dékánhelyettes van. Van egy oktatási dékánhelyettes, ez Bihari Péter tanár úr, van egy tudományos és nemzetközi dékánhelyettes, ez most Hős Csaba tanár úr, akkor pedig Kovács Ádám tanár úr volt, illetve van egy gazdasági dékánhelyettes, aki most Samu Krisztián tanár úr, 2012-ben pedig én lettem.

A legnehezebb mindig a gazdasági dékánhelyettes pozíciójára embert találni, mert egészen nagy men�nyiségű adminisztratív munkával jár ez a szerepkör. Én tehát 2012-ben kerültem be az akkori vezetésbe, mint gazdasági dékánhelyettes. Amikor ennek a vezetésnek letelt a két ciklusa új dékán választás következett. A Gépészmérnöki Kar mindig egységet sugároz: amikor valamilyen vezetői pozíciót kell választani, akkor egy jelöltet indít, aki mögött felsorakozik az egész Kar. Nem volt ez most sem másképp.

Káté: Mint mondta, már korábban nyolc évig együtt dolgozott az előző vezetéssel, az előző dékánnal. Továbbra is ugyanazokat a célokat viszi tovább, vagy esetleg vannak saját céljai, amiket kitűzött, hogy szeretne megvalósítani?

O.I.N.: A pályázatomban természetesen szerepelnek saját célok, de azt kell, mondjam, hogy az előző dékáni vezetések nagyon szervezett és jó munkát végeztek. Ha kishitű akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy ennek a konstans fenntartása is egy nagyon szép eredmény. De az embernek mindig vannak céljai, mindig szeret nagyot álmodni, van egy-két ilyen a mi tarsolyunkban is. Ezek olvashatók a dékáni és dékánhelyettesi pályázatokban is. Kiemelem a legfontosabbakat olyan sorrendben, ahogy az a Karon szokásos: oktatás, kutatás, gazdaság és hallgatói ügyek.

Oktatás tekintetében egyértelműen az a cél, hogy fenntartsuk ezt a minőségi oktatást, amit most a Kar végez. Önök is tudják, mint hallgatók, hogy az ország legjobb műszaki képzésére járnak, és szeretnénk, ha ez így is maradna. Idén se volt ez másképp, ahogy ez a felvételi ponthatárokban is látszik. Ha megnézzük a gépész alapszakot, a második legnagyobb felvételi ponthatár és a mi felvételi ponthatárunk között 59 pont különbség van, mechatronikán ez a különbség körülbelül 110 pont. Ez az egyik kódja a minőségi oktatásnak, hiszen minőségi jelentkezőkből sokkal könnyebb jó hallgatókat képezni és tovább építkezni.

Ez tehát ezen a vonalon fontos cél, ezt így kell tartani, még akkor is, ha ez valamelyest hallgatói létszámcsökkenéssel jár. A Gépészmérnöki Karnak, talán nem meglepő módon nem is a demográfiai csökkenés a legnagyobb ellensége, hanem az, hogy mivel ide mindig a legkiválóbb hallgatók jelentkeznek, ők azok, akik B, vagy esetleg A tervként külföldben is gondolkoznak.

Közülük többen próbálkoznak kijutni nyugat-európai egyetemekre is, ami valamilyen módon persze érthető, de szeretnénk arra hangsúlyt fektetni, hogy a BME nagyon jó képzést nyújt. Erre egy kiváló mérőszám az úgynevezett ARWU lista, ezt az Academic Ranking of World Universities nevű rangsort Shanghai listának is szokták hívni. Ebben a tématerületi rangsorban a mechanical engineering kategóriában, ami ugye a gépészmérnöki képzést jelenti, a kar a 201-300. helyen áll.

Ez első olvasatban nem tűnik nagyon az elejének, de

fontos megjegyezni, hogy ez egy többezres lista, a világ minden egyeteme beleszámít, tehát ugyanezen a pályán focizik az MIT, az Oxford, a Cambridge, a Northeastern University vagy a Caltech is. Ennek tükrében a mi helyezésünk egyáltalán nem lebecsülendő.

A kutatás vonalat tekintve, mi ide soroljuk az angolnyelvű képzésünket is, bár talán ez inkább az oktatáshoz kapcsolódna. Szeretnénk ennek a volumenét növelni, szeretnénk elérni azt, hogy minden hallgató legalább egy tantárgyat teljesíthessen angol nyelven.

Szerintem nekik is nagy segítség lenne, hogy tanulják a szakmai angolt, akár úgy, hogy ha több tantárgyat teljesít, akkor kap egy betétlapot a diplomájába, hogy angolul teljesített komoly tantárgyakat. Visszatérve a szorosabban vett kutatásra, itt nem lehet nagyon más cél, mint a kutatási volumen fokozása. Törekednünk kell a rangos publikációkra, minél több nemzetközi és hazai pályázat elnyerésére. A fiatal kutatók számára például egy nagyon jelentős pályázati forrás az MTA Lendület kutatócsoporti finanszírozás. Ezek ötéves kutatócsoportok, több százmillió forintos büdzsével. Ebben a kategóriában most három kutatócsoport van a Karon, a legfrissebb az idén indult. Remélem, hogy jövőre is nyerni fogunk legalább egyet, egy fiatal munkatársunkkal. Oktatóink szintén intenzív kutatási tevékenységet folytatnak, ennek számos rangos publikáció és elnyert díjak is jelzik az eredményét. Például Hegedűs Ferenc tanár úr a HDR tanszékről, aki annó még évfolyamtársam volt, most nyerte el a Humboldt-ösztöndíjat, azt

is experienced researcher, tehát eggyel már magasabb kategóriában, mint azt az életkora indokolná. Tele vagyunk tehetséges kutatókkal, akik ezt a vonalat szépen viszik is tovább.

Gazdasági szempontból a stabil gazdálkodás lehet egyedül a célunk. A kar három lábon áll: van a költségvetési forrás, a különböző kutatási források, illetve az úgynevezett saját bevételes tevékenység. Az a cél, hogy ezek körülbelül három egyforma lábat jelentsenek. A költségvetési forrás az annyi, amennyi, erre nagyon kevés ráhatásunk van. A pályázásra van ráhatásunk: intenzív pályázati tevékenységet folytatunk, és a saját bevételes tevékenységre is van ráhatásunk. Meg kell keresni az ipari partnereket, felajánlani a kompetenciaterületeinket, és minél többet dolgozni velük.

Végezetül említettem, hogy a hallgatói vonalról is szeretnék egy-két szót szólni. Itt a kari vezetésnek elsősorban a Gépészkari Hallgatói Képviselettel és a szakkollégiumokkal van kapcsolata. Évekre visszamenőleg nagyon jó a kapcsolatunk a GHK-val, nincs ez másképp most sem, rengeteget segítenek a Karnak, különböző felmérésekben, különböző tevékenységekben, rengeteget segítenek diplomaátadókon, gólyatáborban, beiratkozáskor, szóval le a kalappal. Ők is eljöttek hozzám egy beszélgetésre, hogy mit tervezek dékánként, még a választás előtt, nekik is azt mondtam, hogy számítok rájuk, az ő életüket érintő jelentős változást én nem tervezek, nincs is igazán ráhatása egy Karnak. Partnerséget kínálok és kérek továbbra is a közös munkához.

Káté: Az oktatás vonalra szeretnék visszakérdezni. Figyelemmel követte a második MSc felülvizsgálatot? Mi a véleménye róla, kell-e érdemi változtatást tenni?

O.I.N.: Természetesen nyomon követtem a vizsgálatot, sőt valamelyest részese is voltam, ha másképp nem, hát oktatóként. Én azt gondolom, hogy ez az MSc program egy nagyon jól sikerült program, viszonylag jelentős változásokat tartalmaz az eddigi MSc programhoz képest, de ez mind az előnyére fog válni. Ehhez kapcsolódik, hogy az MSc felvételi számaink nőttek is, több hallgatót vettünk fel, mint tavaly. Úgy néz ki, hogy megvan a bizalom a program iránt, a jelenlegi és a már iparból visszatérő hallgatóink között is. Amikor ez a képzés beindul, és végez az első évfolyam, akkor megint elő fogjuk venni a képzést. Én bízom benne, hogy a következő ilyen felülvizsgálati körnél finomhangolásokra lesz csak szükség, és mindenki megelégedésére fog működni a program.

Káté: Két évvel ezelőtt indult az új BSc tanterves évfolyam. Hogy látja, mennyire vált be ez az új tanterv? Mi a véleménye róla?

O.I.N.: Akik két évvel ezelőtt indultak, azok majd csak másfél év múlva fognak végezni. Megint csak azt

tudom mondani, hogy amikor az első évfolyam végez, akkor fogunk tudni véleményt mondani, mégpedig a megkérdezésükkel. A BSc átalakításnál rengeteg külső hatás is volt rajtunk, például óraszámot kellett csökkentenünk. Ennek a Kar vezető munkatársai nem örültek, mert nem ugyanaz a hatékonysága az önálló ismeretelsajátításnak, mint hogyha az ember valakitől tanulja.

Ha szabad egy kicsit visszakanyarodnom Németh tanár úrhoz, ő ezt úgy fejezte ki, hogy 45 percnyi előadáshoz körülbelül 120 percnyi önálló tanulás, tehát durván dupla annyi idő tartozik. A mai világban viszont nemcsak a könyv létezik, mint azt tudjuk. Az interneten fent van sok előadás, rengeteg interaktív tananyag, amiket a Karon is igyekszenek fejleszteni, úgyhogy bízom benne, hogy ez a kontaktóraszám csökkentés nem lesz káros hatással a képzésre. Én úgy gondolom, hogy a képzési programon minden olyan változást átvittünk, amely indokolt volt. Ez alatt azt értem, hogy minden ilyen képzési program változáskor a Kar nem csak a „saját feje után megy”. Csináltunk felméréseket: megkérdeztük a saját oktatóinkat, munkatársainkat, hogy ők hogy látják az aktuális helyzetet, hol kellene változtatni, megkérdeztük az ipari partnereinket, hogy mi a véleményük a képzésről, hol lehetne változtatni, és talán elsőként kellett volna említenem, hogy megkérdeztük a jelenlegi és volt hallgatóinkat is, hogy ők hogy látják a képzés struktúráját, tartalmi dolgait. Szerintem ez egy jól sikerült átalakítás, ehhez illesztettük az MSc képzés „reformját” is. Én bízom benne, hogy jól fog működni. Mellékesen realizáltuk azt a hallgatói igényt is, hogy több kari jegyzetre lenne szükség, a kari jegyzetprogramunkban már 24 jegyzet érhető el és ez a szám tovább fog nőni.

Káté: Említette, hogy szeretnék fenntartani az „elit” képzést itt az egyetemen, attól függetlenül, hogy ez hogy befolyásolja a létszámot.

A 2020-ban érettségizőknek a felvételijükhöz kötelező lesz már egy nyelvvizsga és egy emelt szintű érettségi. Hogy látja, fogja ez befolyásolni a létszámot?

O.I.N.: Természetesen ezen a vonalon is elkezdtünk gondolkodni, hogy mi lesz a helyzet. Én két dolgot látok: egyrészt azt, hogy a Gépészmérnöki Kar képzéseire magas a felvételi pontszám, ezért általában csak azok, vagy olyan hallgatók jutnak be többségében, akik hoznak plusz pontot nyelvvizsgából és emelt szintű érettségiből.

Készült is egy kimutatás, Bihari dékánhelyettes úr egyetemi szinten kimutatta, hogy kik azok, akinek nincsen középfokú nyelvvizsgája és/vagy emelt szintű érettségije.

Egyetemi szinten ez az arány körülbelül 10%, és ez érvényes nagyjából a Gépészmérnöki Karra is, ahol alapképzési szaktól függően 5-10% az ezekkel nem rendelkezők létszáma. Ebbe az energetikai mérnök alapszakot nem vettük bele, mert ott már eddig is kötelező volt az emelt

szintű érettségi. Ebből kiindulva a létszám csökkenést is 5-10%-ra tesszük. Ugyanakkor persze tisztában kell lenni azzal is, hogy ezeket a követelményeket már jó régen meghirdették, tehát aki komolyan veszi a továbbtanulást, az kényelmesen rá tudott erre készülni. Tapasztalatunk szerint a diákok nagyon jó képességűek, ha van egy léc, akkor azt a lécet ugorják meg. Hogyha ez a léc magasabbra kerül, és erről tudnak idejében, akkor azt fogják megugrani. Úgyhogy bízunk benne, hogy jó nagy létszámunk lesz jövőre is.

Káté: Az idei gólyaszámban, a dékáni köszöntőben különösen felhívta a gólyák figyelmét, hogy szerveződjenek. Mit gondol, miért olyan fontos egy hallgatónak, hogy részt vegyen szakkollégiumokban, versenycsapatokban vagy öntevékeny körökben?

O.I.N.: Azt próbáltam leírni a köszöntőmben is: meggyőződésem az, hogy az itt végzettek lesznek a krémje a műszaki elitnek. A világban nagyon sok mindent a kapcsolati hálók mozgatnak, és ezért tartom azt nagyon fontosnak, hogy ne csak egyének legyenek, ne egy neptun kód legyen egy hallgató, hanem kössön ismeretségeket. Ne féljenek segítséget kérni a saját szaktársaiktól, a szakosztályoktól, tanáraiktól, és persze induljanak a TDK-n. Próbáljanak minél több szakmai szálat kialakítani, mert akár úgy döntenek, hogy bennmaradnak az egyetemen PhD képzésre, vagy máshol még folytatják a tanulmányaikat, akár úgy döntenek, hogy az iparba mennek, ezek a kapcsolatok mindig a segítségükre lehetnek. Az egyetemi évek alatt rengeteg barátság és szakmai kapcsolat szövődik. Ezekhez már lehet használni a közösségi médiát is, a szakmai facebook-ot, a LinkedIn-t. Rengeteg hallgatótársuk ott már nekem is kapcsolatom. Tudja-e például, hogy a BME LinkedIn profiljának több, mint ötvennyolcezer követője van? Mindenki, aki beírja, hogy a BME-n végzett, azt a rendszer automatikusan csatolja hozzá. Nekem még az is meggyőződésem, hogy ez az álláskeresésben is a segítségére tud lenni valakinek.

Káté: Említette, hogy sokan mennek külföldre.

Hogyan látja, mennyire tud külföldön egy BME-n végzett magyar mérnök érvényesülni? Mitől lesz jó mérnök egy mérnök?

O.I.N.: Ez egy nehéz kérdés. Őszintén szólva én soha nem dolgoztam külföldön, személyes tapasztalatom tehát ezen a vonalon nincs. Több ismerősöm, kollégám, barátom, a szakmai kapcsolathálóm részei dolgoztak, illetve dolgoznak külföldön. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezeknek a kollégáknak a jelentős része valamelyest csalódik külföldben. Nem a szakmai dolgok miatt. A szakmai vonalon a BME-n végzett mérnökök nagyon jól boldogulnak. Inkább a szociális hálónak a hiánya, vagy az integrálódásnak a hiánya az,

ami miatt ezek a kollégák – szerencsére – hazatérnek.

Ha egy lépést visszalépünk és az oktatásra gondolunk, akkor nagyon jól hangzik az, hogy valaki nyugati egyetemen tanul. Nagyon jó szerezni egy diplomát mondjuk az Oxfordon, vagy az MIT-n. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy nemzetközi szinten is erős a BME diploma.

Hadd mondjak el egy példát név nélkül. Volt egy energetikus hallgatónk, aki elvégezte a BME-n a BSc képzést, és utána elment egy skandináv országba energetikus MSc képzésre, majd onnan Erasmus pályázat keretében hazajött Budapestre áthallgatni, mert azt mondta, hogy nem nagyon tudnak neki újat mondani az ottani MSc képzésen. Ebből is látszik, hogy nagyon erős a Gépészmérnöki Kar összes alapképzése. Ez nem jön át a ranglistákon, mert a ranglisták általában kutatási teljesítményt mérnek, meg azt, hogy hány Nobel-díjas végzett az egyetemen. Én még mai fejjel is meggondolnám, hogy külföldre menjek tanulni, vagy pedig jöjjek a BME-re tanulni, és mondjuk egy vagy két félév Erasmus-szal elmenjek világot látni. Szerintem nagyon jó diploma a BME gépészkari diploma, és ezt nem csak azért mondom, mert jelenleg én vagyok a dékán.

Káté: A hallgatókhoz visszakanyarodva: milyen a kapcsolata a hallgatókkal? Hogyan fog ez változni attól, hogy most dékán lett?

O.I.N.: Ez megint csak az én szemszögem, de az a meggyőződésem, hogy jó a kapcsolatom a hallgatókkal.

Talán az adhat némi bizalomra okot, hogy tavaly elnyertem a Gépészkar Kiváló Oktatója díjat a hallgatóktól, amit ők az OHV alapján ítélnek oda, ebből gondolom, hogy nem annyira tragikus a helyzet. Időnként szoktam nézni a Mark My Professor profilomat is, ott is 4,85-nél tartok az ötből. Úgy gondolom tehát, hogy elégedettek velem a hallgatók. Az oktatás részére tekintve, én az utóbbi években egy gépész alaptantárgy, a Fémek technológiája, és egy gépész mestertantárgy, a Fáradás és törés oktatója vagyok. Ezek mellett az Anyagszerkezettan és anyagvizsgálatot, illetve a Fémek technológiáját angol nyelven is tartottam. A dékáni elfoglaltságaim és órarendi ütközés miatt most úgy néz ki, hogy a Fémek technológiáját és a Fáradás és törést viszem tovább, az angol nyelvű alapképzésből pedig kimaradok, azt tehetséges kollégáim fogják elvégezni helyettem, amit ezúton is köszönök nekik. Ez lesz most az óraterhelésem, ez heti négy órát plusz a felkészüléseket meg az oktatásszervezési feladatokat jelenti. Még talán ehhez annyit, hogy a Fémek technológiája ugye nagy tantárgy, tehát ott 200-250 fő van, a Fáradás és törés, és annak angol megfelelője, a Fatigue and fracture 30 fő alatti, 18-20 fővel szokott futni.

Káté: Hogyan gondolja, mi az a legfontosabb tulajdonság vagy erény, amiben egy hallgatónak fejlődnie kell, mialatt ide, a Gépészkarra jár, hogy aztán egy jó mérnök lehessen belőle?

O.I.N.: Én úgy gondolom, és talán ezt a köszöntőben is írtam, hogy a Gépészmérnöki Kar képzéseiben a szakmai tartalmon kívül egy nagyon fontos elem az, hogy tanuljanak meg tanulni, tanuljanak meg dolgokat gyorsan átlátni, gyorsan felfogni és gyorsan alkalmazkodni. Szerintem ez egy nagyon fontos dolog a mérnökök életében, a helyzethez való alkalmazkodás, problémamegoldás, csapatmunka. Ezeket a kompetenciákat vagy stílusjegyeket mindenképpen el kell sajátítaniuk, egyébként nem is tudnak diplomát szerezni, erre azért elég jól ösztönözve vannak számos számonkéréssel meg házi feladattal, vizsgával, egyebekkel. Ez viszont egyben garancia is arra, hogy amikor kikerülnek a való életbe, és elhelyezkednek egy komoly cégnél, akkor ott nem érik a szoros határidők meg a nagy feladatok Önöket váratlanul, és hamar rájönnek a főnökeik, hogy terhelhetőek, jól dolgoznak, jók a csapatmunkában, kön�nyen és jól látják át a feladatokat, problémamegoldók,

és ezért biztos előremenetelük van a ranglétrán az adott cégnél. Ami még nagyon fontos a szakmai tudás és alázat mellett, az az alkalmazkodóképesség, a tanulás, a kíváncsiság, a folyamatos akarás, hogy többet tudjanak, és ennek a mozgatása és életben tartása.

Káté: Mondta, hogy többször is TDK-zott. Miben tett ez hozzá a karrierjéhez, illetve a tanulmányaihoz, és miben tehet hozzá egy mostani hallgatónak?

O.I.N.: Nagyon röviden, a TDK indította el a karrieremet, az akadémiai pályafutásomat, azt hogy doktorandusz lettem, és így tovább. Nekem meggyőződésem, hogy ez egy nagyon fontos része a hallgatók életének, nagyon hasznos, ha önálló szakmai munkát végeznek egy hozzáértő személy szakértelme, vezetése alatt. Itt olyan fortélyokat lehet elsajátítani, amik annak a szakterületnek a nüansznyi dolgai, ami esetleg már nem fér bele egy alapképzésbe, csak egy mélyebb mesterképzésbe vagy a doktori képzésbe. Annál meg persze nincs is jobb, mint amikor egy adott szakterületnek egy elismert professzorától lehet plusz tudást felszedni. Ezek azok a „titkos tanok”, amik igazán nagy lökést tudnak adni egy karriernek. Én bíztatnék mindenkit, hogy TDK-zzanak. Nagyon sokan TDK-znak a karon, és szerencsére egyre több BSc-s is, amiért plusz pont jár az MSc felvételihez és a PhD felvételihez is. Nem ritkán ezek olyan kutatási területek, amelyek egy ipari munkához csatlakoznak, tehát általa fél lábbal be tudja magát tenni az ember egy céghez. Ezeknek a TDKknak csak és kizárólag hozadéka van. Igaz, hogy több energia befektetést igényel, de ha valakit igazán érdekel egy tématerület, akkor ez majdhogynem hobbi szinten megy, és eszméletlenül jó dolgokat ki tudnak hozni a hallgatók a kutatások során. Minden évben megrendezésre kerül a kari TDK díjátadó ahol csak ámulunk a címeken, hogy mennyire komoly dolgokkal foglalkoznak, kezdve a mesterséges intelligenciától a dinamikán át a robotokig, a lézertechnológiáig, és így tovább. Őrület. Le a kalappal a hallgatóink előtt. Ezt folytatni kell, vegyenek részt TDK-n minél-minél többen.

Káté: Végezetül van-e valami, amit üzenne a mostani diákoknak, hallgatóknak, a lap olvasóinak?

O.I.N.: Hogy mit kívánok a hallgatóinknak? Először is sok sikert a tanulmányaikhoz, és rengeteg kitartást, tanulni akarást, türelmet. Ne adják fel, nem olyan nehéz ez, menni fog. Használják a Kar lehetőségeit, erőforrásait. Konzultáljanak a tanáraikkal, professzoraikkal, lásd TDK, találkozzanak a szakkollégiumokkal, járjanak szakosztályba, szerveződjenek.

MSc felülvizsgálat 2019

– interjú Dr. Bihari Péter Dékánhelyettes Úrral

2019 Szeptemberétől új, felülvizsgált tanterv szerint kezdték meg tanulmányaikat az elsőéves MSc-sek. Nemrég Dr. Bihari Péter Dékánhelyettes Úrral készítettünk interjút, melyben kifejtette a változások hátterét, valamint ismertette a felülvizsgálat okait, célkitűzéseit. Ákos & Wili

Káté: Konkrétan miben nyilvánul meg ez a változás? A mesterképzések rendje módosult, új szakok jelennek meg, vagy az eddig meglévőknek a struktúrája változik?

Bihari Péter: A mesterképzési reform kapcsán a szakokat nem változtattuk meg. Egyébként is, ez egy nagyon hosszadalmas folyamat lenne, mert kormányrendeletet kell módosítani, akkreditáltatni kell, tehát legalább kétéves folyamat lenne egy új mesterképzési szak létrehozása. Úgy láttuk, hogy az a hat mesterképzési szak, ami jelenleg működik a karon, elegendő, ki tudja szolgálni az igényeket. Viszont belső tartalmi fejlesztést hajtottak végre több mesterképzési szakon, így a gépészen, a mechatronikán és az energetikán. Itt átalakultak a specializációk, vagy átnevezésre és belső tartalmi változtatásra kerültek, egyes esetekben pedig új specializációk jöttek létre. A gépészmérnöki mesterszakon részben tartalmi korszerűsítés és átnevezés történt, a gyártástechnológiából gyártástechnológiai és folyamatmérnöki, a gépészeti eljárástechnikából vegyipari gépész lett, visszakapta a klasszikus elnevezését.

Tehát ott visszanyúltak a gyökerekhez, míg a gyártástechnológiánál inkább egy bemutató lépés történt. A mechatronikán szintén változások voltak, az alapszakos reformokhoz kapcsolódóan megjelent a mesteren is az okos eszközök specializáció, valamint a kiberfizikai rendszerek specializációnak a folytatása, tehát ez egy sokkal szervesebb egységet képez az alap- és a mesterképzési szak vonulatában. Az energetikán pedig a meglévő három specializáció mellé egy negyedik is bekerült a választható palettára, az energiamenedzsment, ami az energia végfelhasználói oldallal foglalkozik, arra fokuszál jobban, és így nyit az energetikai és az eddigi klasszikus termelős-szállítós-elosztós vonal felől a végfelhasználók felé.

Káté: Milyen hallgatói igényekre próbált reagálni az új MSc-tanterv, milyen hallgatói kifogások voltak esetleg a régi MSc-vel kapcsolatban?

B.P.: Mind igényből, mind kifogásból volt viszonylag sok, tehát volt miből meríteni, volt mire reagálni.

Az egyik, ami a reform fő célkitűzése volt, megtartani, illetve továbbfejleszteni azt a lehetőséget, hogy a mesterképzés mellett munkát is lehessen végezni, ennek eredményeképpen a kontaktóraszám kis mértékben csökkent, és az órarendi blokkosítás jobban kiterjeszthető. Nagyon kiterjedt felméréseket végeztünk el hall-

gatók, volt hallgatók, leendő mesterszakos hallgatók, oktatók, cégek, tehát a munkaadók körében, hogy milyen tartalmi változást szeretnének, és mindegyik fél azt fejtette ki a felmérés során, hogy több szakmai tartalmat szeretne ezekben a képzésekben. Ezekre is reagáltunk a tantervi átalakítások során, és ennek egyik eredménye lett az, hogy némelyik szakon bővült a specializációs keret, a kreditszámérték, és minden szakon belépett egy új tantárgyi oktatásszervezési konstrukció, az elágazó tantárgy. Utóbbi egy új dolog a Gépészmérnöki Kar tantervében, valahol a kötelezően választható és szabadon választható között helyezkedik el: egy adott tantervi helyen kell a hallgatónak választani az oda felkínált kettő, három tantárgy közül. Tehát csak azon a helyen és csak azon tantárgyak közül lehet választani, ami ott van, de ez bővíti a specializálódás lehetőségét, mert olyan helyen is megjelennek elágazó tantárgyak, ahol korábban a tanterv teljesen kötött volt. Így a hallgatók a tantervben előírt specializációs kereten túl még további nagyobb választékból rakhatják össze a számukra fontos vagy kívánatos szakmai tartalmat, sokkal nagyobb a mozgástér. Persze ez az oktatókra, és az oktatásszervezésben résztvevőkre is nagyobb feladatot ró, mert az órarendet ennek megfelelően kell megtervezni, ami most egy új helyzet az oktatásszervezésben, de eddig többé-kevésbé zökkenő nélkül zajlik ez.

Káté: Az előző képzésben jelen volt számos olyan tárgy, ahol igazából kettő téma volt összevonva, mint például a Hő- és áramlástan, vagy a Tervezés és gyártás. Rengeteg kritikát kaptak ezek az ös�szevont tárgyak, miként kerültek módosításra?

B.P.: Így van, sok kritika érte ezeket a tantárgyakat, a tanszékek is megértették. Különösen a gépész szakon voltak közös, két tanszék által oktatott tantárgyak.

Nagyrészt szétválasztásra kerültek, és itt is belépett az elágazó tantárgyas konstrukció, tehát a gépészmérnöki mesterszakon a Mérés, jelfeldolgozás, elektronika volt egy ilyen kettős tantárgy, hasonlóan a Tervezés és gyártáshoz. Ez a kettő most négy tantárgyra vált szét, de továbbra is kettőt kell teljesíteni a hallgatóknak, méghozzá tetszőlegesen választhatnak ebből a négyből. Ez egy egészséges versenyt is indukálhat a tanszékek között, egy tartalmi-oktatásmódszertani, hallgatói elégedettségre törekvő versenyt, tehát ez nem probléma. Máshol, a Hő

és áramlástan esetében pedig a két tanszék megegyezett, hogy önállóan nem biztos, hogy ki tudnának tölteni egy nagy kreditértékű, relatíve nagy óraszámú tantárgyat.

Ezért merevebben szétválasztották a tantárgyat, vizsga helyett félévközi jegyesre változott, és a két rész egymástól függetlenül fut annak ellenére, hogy a tantárgy egy tantárgy maradt technikai okokból.

Káté: Miért pont most, 2019 szeptemberétől indul el az új, felülvizsgált MSc, mikor a mintatanterv szerint tavasszal kéne elkezdeni a mesterképzést? Volt erre valamilyen felsőbb kötelezettség, vagy csak így lehetett megoldani?

B.P.: Nem volt erre felsőbb kötelezettség, kicsit csúszásba kerültünk a reformmal, mert már 2019. februárra volt eltervezve, mint indítási lehetőség. A felvételinél a szakokra való jelentkezésnél fontos szempont, hogy új, korszerű tantervet mutassunk föl a hallgatóknak, ezért már nem akartuk tovább halasztani a bevezetést. A nyári időszak kellő felkészülést biztosított arra, hogy ez zökkenőmentesen megtörténhessen, tehát a tantárgyak bekerültek a Neptun rendszerbe, a kurzusokat kiírták. Sőt, azt is megcsináltuk, hogy minden februárban kezdett hallgatóhoz hozzárendeltük az új tanterveket, és felkértük őket, hogy tanulmányaikat már az új tanterv szerint folytassák. Ezzel gyorsabban ki tudjuk futtatni a régi tantervet, tehát akik februárban kezdtek, illetve szeptemberben lépnek be, már az új tanterv szerint tanulnak, akik pedig a képzésük harmadik, negyedik

szemeszterében vannak, ők még kifutnak a régi tanterv szerint. Ugyanakkor bárki számára, aki még a régi tanterv szerint futna ki, lehetővé tesszük, hogy átkérje magát az új tanterv hatálya alá. Erre is volt példa, hogy már az újat választották a korszerűbb tartalom miatt.

Egyébként, ha a belépés arányait nézzük, nagyjából 7075%-a lép be a hallgatóknak februárban és 25-30%-a pedig szeptemberben, bár most az arány egy picit elmozdult a szeptemberi belépés felé, nagyjából 340 fő lépett be februárban, 140 fő pedig szeptemberben. A több belépő talán annak is köszönhető, hogy jó előre beharangoztuk a tantervváltást és az új korszerű tartalmakat, némi vonzerőt jelentve ezzel. Ha tovább húzzuk az indítást, akkor lehet, hogy nem érünk el ilyen kedvező felvételi számokat.

Káté: Az új tanrend mennyire lehet rugalmas, mennyire alkalmazkodhat az esetleges tapasztaltatokhoz, amik a bevezetés után nyerhetők? Milyen mód van arra, hogy finomhangolást végezzen a kar rajta?

B.P.: Egyrészt kellő rugalmasságot biztosít az elágazó tantárgyak rendszere, tehát szükség esetén az elágazó tantárgyaknál lehet bővítést, cserét eszközölni, ha úgy jön ki a lépés. Ahhoz, hogy kellő tapasztalatot szerezzünk egy új tanrenddel, legalább két ciklusnak le kell mennie. Egy ciklusból még nem lehet nagy, messzemenő következtetéseket levonni, legalább két ciklus szükséges. Tehát egy félidős kis korrekció előfordulhat. Volt

már ilyenre többször is példa, új specializáció létrehozása során félidős időszakban történő, új tantárgyakkal való bővítésre. Az alapstruktúrát csak a nagy felülvizsgálati ciklusokban változtatjuk meg, mert az túl nagy átalakítás lenne. Viszont tantárgymódosítás szinten előfordulhatnak belső tartalmi változások, amik esetleg szükségesek, különösen specializációs szakmai tantárgyaknál, ahol esetleg gyorsan változó ismereteket kell közvetíteni, az pedig nyitott szinte minden félévben. Tehát sokrétű korrekciós lehetőség van. Van, ami kötöttebb, és van, ami rugalmasabban kezelhető.

Káté: Említésre került a tantárgyak tömbösítése, ez egészen pontosan mit jelent?

B.P.: Ez azt jelenti, hogy az órarendben a mostani új tantervhez kialakítottunk órarendi sávokat. Az oktatók még emlékeznek rá, hogy a kreditrendszer bevezetésekor a ’90-es évek közepe-vége felé, egészen a kétciklusú képzés belépéséig egy modulrendszerű képzés volt a Gépészkaron. Akkor csak egy szak volt, a gépészmérnöki szak, és abban volt közel húsz modul, ami a mai specializációnak feleltethető meg. Mindenkinek kettőt kellett választani. Ha teljesen szabadjára van engedve a választás és az órarendi szervezés, akkor nyilván káosz alakulhat ki. Ezt annak idején úgy oldották meg, hogy a specializációkhoz órarendi sávokat rendeltek, és most is ezt a megoldást választottuk, mert már bizonyított néhány évtizeddel ezelőtt. Így most is vannak dedikált órarendi sávok, amik az egyes szakokhoz és specializációkhoz tartoznak, ezáltal az ütközéseket fel lehet oldani.

Másrészt a blokkosítás vagy tömbösítés szintén működik, ami azt jelenti, hogy 2-2,5 napra össze lehet húzni azt a 22-24 kontaktóra körüli heti óramennyiséget, ami most jelentkezik. Nyilván az utolsó két szemeszterben, amikor a formálisan nagy kontaktóraszámú, 12 órányi diplomamunka-készítés tantárgy jelenik meg a tantervben (ami nem jelenthet heti 12 óra tantermi elfoglaltságot a hallgatóknak), akkor sokkal könnyebb ezt két napra összehúzni. A képzés elején, amikor ténylegesen megjelenik a heti 22-24 óra, akkor nyilván nehezebb a blokkosítás. Van, amelyik szakon tud működni, és van, ahol nyilván nem.

Káté: Említette, hogy a blokkok megjelenésével felszabadul a hallgatók számára két nap, amit akár cégeknél eltölthetnek, mint gyakorlat.

B.P.: Akár szakmai gyakorlat, akár úgy is, mint normál munkaszerződéses munkavégzés, tehát részmunkaidős állásban való foglalkoztatás.

Káté: Ez egy kooperatív képzési modell lesz, miben különbözik a klasszikus duális képzéstől?

B.P.: A duális képzésnek megvannak a maga jogszabályi kötöttségei, hogy hogyan kell a tanrendet megszervezni, mennyi időt kell a hallgatónak a cégnél töltenie, milyen kötelezettségek vannak a cégnél. Tehát ott a jogszabály írja elő, hogy kinek mi a szerepe, attól nem lehet

eltérni. A kooperatív képzési modell, ami egy választható, és szerződéses formában megjelenő képzési modell, egy új konstrukció. Magyarországon más felsőoktatási intézményeknél is működik. Ez egy lazább keretet biztosít, önkéntes vállaláson alapul, tehát az vesz benne részt, aki szeretne. Mindezt olyan feltételek mellett, amit a képzés keretei még elbírnak, de sokkal lazábbak, mint a duális képzés merev kötöttségei. A hallgató, aki a kooperatív képzésben részt vesz, erre való tekintettel kedvezményes tanulmányi rendet kérhet, másrészt pedig a cégnél végzett tevékenységek kredites tantárgyban elismerhetők. Tehát jellemzően a diplomamunkakészítés, a projektfeladatkészítés, illetve, ha van olyan szakmai specializációs tantárgy, melynek ismereteit a cégnél is át tudják adni, akkor az is elismerhető kredites tantárgyként.

Káté: Magának a munkahelynek a megtalálása mennyiben a hallgató egyéni feladata, és mennyiben segít az egyetem?

B.P.: Ez hallgatói irányból induló kezdeményezés, a hallgatónak ad egy védettebb státuszt, mint ha csak simán dolgozna a képzés mellett, mert a kedvezményes tanulmányi rendtől kezdve a kreditelismerésen keresztül egy csomó mindent pluszként biztosít. Tehát ez egyfajta hallgatói érdek, hogy ennek személyesen ő járjon utána. Ha a hallgató talál egy céget, ahol szeretne dolgozni a képzése mellett, és a cég benne van a kooperatív képzésben, szeretne ebben részt venni, akkor a kar részéről semmi akadálya nincs annak, hogy a szerződést megkötsük, és a felek kölcsönös előnyöket élvezzenek ebből a szerződésből. Tehát nem az egyetem kutatja föl a szerződő partnereket, hanem a hallgatói oldalról indul a kezdeményezés, illetve indult ez már céges irányból is, amikor a cég keresett meg minket.

Az alap konstrukció egyébként az, hogy a cég megkeresi az egyetemet, a kar pályázatot ír ki az adott cégnél betölthető, ilyen típusú pozíciókra, a hallgatók jelentkeznek, és utána indul meg a szerződéskötés. Ez lenne az alaphelyzet, de működő megoldás az a kettő között van, a hallgatói önállóság és a céges megkeresés is fontos szerepet játszik.

Káté: Tehát mondhatjuk, hogy ez egyfajta állásfoglalása a karnak amellett, hogy az általánosabb tudás mellett inkább specialisták képződjenek a mesterképzés folyamán?

B.P.: Nem, nem feltétlenül. Ez inkább amellett kiállás, hogy a hallgatók az itt megszerzett ismereteiket a gyakorlatban tudják kamatoztatni már a képzés mellett, tehát egyfajta gyakorló terület ez, és amit gyakorlunk, azt jobban el tudjuk sajátítani. A másik lehetőség pedig megismerni a céges problémákat, valamint olyan kapcsolatot kialakítani, amik esetleg később a cég és az egyetem közötti együttműködéshez is vezethetnek. A kar továbbra is kitart amellett, hogy az alapkompetenciák fejlesztése rendkívül fontos, mert az ad kellően szilárd alapokat és nagyobb rugalmasságot a későbbiekben. Nem szeretnénk

mérnökök, és az energetika szakon nagyon sokan kerültek az államigazgatásba, közigazgatásba. Ott pedig jellemzően a munkakör a szervezéshez kapcsolódik, tehát szervezési kérdéseket kell megoldani, és az energiamenedzsment specializáció pont erre reagál, hogy ilyen típusú kompetenciákat fejlesszen. Itt egy picit a munkaerőpiaci helyzet után mentünk, hogy ne külön tanfolyamokon kelljen elsajátítaniuk az energetikai mérnököknek azt a kompetenciát, amit majd a későbbi munkavállalásuk során alkalmazniuk kell, vagy alkalmazniuk lehet majd. Igazodtunk a munkaerőpiaci helyzethez, a többinél nem volt ilyen típusú elhelyezkedés, tehát a másik 5 mesterképzési szaknál nagyon kevesen kerültek az államigazgatásba, közigazgatásba.

arra az útra lépni, mint amit sok duális képzőhely csinál, hogy nagyon speciális ismereteket ad át. Ezen ismeretek, ha elavulnak, akkor nem tudunk mihez kezdeni, mert megismertünk egy technológiát, és ha a technológia elavult, akkor nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Itt sokkal inkább az a képzési cél, hogy széleskörű, alapjellegű ismeretekkel rendelkezzenek a hallgatók, és jól tudjanak alkalmazkodni bármilyen helyzethez. Vagyis ne nekik kelljen megtanulni a technológiát, hanem ők tervezzék meg azt, amit majd mások elsajátítanak és alkalmaznak. Ez az egyik kulcsa a gépészkaron végzett hallgatók sikerességének, hogy jól tudnak alkalmazkodni, mert nagyon széles az a tudás, aminek itt birtokába kerülnek. Persze menet közben, amikor oktatás van, nem így néz ki, hanem a „Minek kell még ezt is megtanulnom?” kérdés vetődik fel. Ugyanakkor higgyék el, hogy ez kifizetődő, mert az alkalmazkodással nagyon sokat nyernek a későbbiekben.

Káté: Említésre került, hogy egy új energetikus MSc-specializáció is létrejön majd. Mi volt az oka, hogy pont az energetikusoknak lett plusz egy specializáció? Ennyire sokan voltak, vagy szűkösnek tűnt a paletta?

B.P.: Inkább a paletta szűkössége. Megnéztük az Oktatási Hivatal Diplomás Pályakövető Rendszeréből kapott adatokban, hogy hol helyezkednek el a végzett

Káté: Egészen pontosan, hogy működik ez a Diplomás Pályakövető Rendszer? Mi alapján tudják nyilvántartani azt, hogy pontosan ki merre megy?

B.P.: Az Oktatási Hivatal tanulmányi rendszerekből rendszeresen bekéri a hallgatói adatokat, ezt a Felsőoktatási Információs Rendszer gyűjti. Önök is, amikor beiratkoztak megadták a Társadalombiztosítási Azonosító Jelüket, az Adószámukat, és egy csomó személyes adatot.

Magyarországon vannak a nagy ellátó rendszereknek és a nagy nyilvántartó rendszereknek adatbázisaik. Ilyen adatbázis a társadalombiztosítás esetén a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő, a foglalkoztatás kapcsán a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az Országos Személyadat és Lakcím Nyilvántartó. Így minden volt hallgatónkról kinyerhető ezekből az adatbázisokból a megfelelő adóazonosító, adószám, TAJ stb. segítségével, hogy hol dolgozik, hol lakik, mennyit keres, mennyi adót fizet, milyen munkakörben dolgozik. Ezeket az adatbázisokat az Oktatási Hivatal egyesíti, majd anonimizáltan, szakra, végzési évre lebontva a felsőoktatási intézmények számára hozzáférhetővé teszi, hogy az adott évben végzettek közül milyen munkakörben dolgozik valaki. Ezt a FEOR-számmal, (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere című azonosítóval) adja meg, mennyit keres, mennyit töltött azzal, hogy munkát keressen, diplomás munkakörben dolgozik-e. Vagyis ez alapján megtudjuk mondani, hogy hova kerültek a végzettjeink.

Az Oktatási Hivatal adja ezeket az adatokat, most már rendszeresen, évente csinálnak felméréseket a három évvel azelőtt végzettek körében, tehát egy hároméves csúszó időablak van, amiben nézik a végzetteket. Most már a harmadik ilyen adat adagot kapjuk meg, ami alapján meg tudjuk nézni, hogy mennyire hatékony a képzésünk, hány százalék dolgozik diplomás munkakörben, jól keresnek-e.

Hiszen ez egy fontos szempont akkor, amikor a képzéseinket népszerűsítjük.

Káté: Várható-e a közeljövőben hasonló volumenű átalakítás akár a BSc, akár az MSc más szegmenseiben?

B.P.: A közeljövőben nem, ugye ezeket az átalakításokat a felsőoktatási törvény szerint öt évente kell

elvégezni. 2016-17-ben volt a BSc-s, 2017-ben lépett be az új tanterv, az 2022-ig kitart. Tehát a következő BSc-s felülvizsgálat 2022-ben lesz aktuális, az még arrébb van egy kicsit. A mester szakon pedig most vezettük be, vagyis a következő felülvizsgálat 2024-ben lesz aktuális. Mindkét képzési szinten kettő-kettő ilyen felülvizsgálat már megtörtént, 2006-ben indult a BSc, 2010-ben jöttek az új tantervek. 2017-ben volt egy kis csúszás, mert menet közben, 2015-16 fordulóján megváltoztak a képzési és kimeneti követelményeket tartalmazó jogszabályok, azt ki kellett várni. Emiatt csúszott el egészen a hét éves távlatig. Az MSc-ben pedig 2008ban indultunk, 2013-14-ben volt az első változtatás, és most, 2019-ben a második, tehát ott is tartjuk ezeket a többé-kevésbé öt éves időintervallumokat. Öt évnél rövidebb ciklusidőt ilyen nagyobb változásokra nem érdemes szánni, szóval ezzel lehet kalkulálni, ha csak nem változik meg a jogszabály.

Káté: A 2019-20-as tanévben már nem található meg az Integrated Engineering specializáció, ami egy angol nyelvű képzés volt. Ezt kiváltotta valami, vagy már nincsen angol nyelvű képzés?

B.P.: Megszűnt ez a specializáció a mechatronikai mérnöki képzésben, viszont most van kidolgozás alatt egy angol nyelvű, mechatronika specializáció, igaz, hogy az BSc-képzésben elsősorban külföldieknek szól.

Ennek most angol nyelven nincsen szerves folytatása, persze annak sincsen elvi akadálya, hogy bármelyik specializáció a mostaniak közül angol nyelven is folyjon. Magyar nyelven és angol nyelven is, persze ehhez az kell, hogy elegendően nagy legyen a hallgatói létszám. Hiszen akkor párhuzamosan meg kell tartani magyarul és angolul is a tantárgyakat, de a régi tantervvel együtt kifut az Integrated.

Káté: Nem volt kellő kereslet az angol nyelvű képzésre, vagy nem volt összeegyeztethető az új tantárgyi renddel? Mi volt az oka annak, hogy megszűnt ez a lehetőség?

B.P.: A képzési szakbizottság és a szakfelelős így látta jónak a tantervi átalakítást. A mechatronika szakon az okos eszközök lépett be, ami alap és mesterszakon is megvan, és az Integrated Engineering specializáció alapesetben az okos eszközökben folytatódik tovább, mert azok a kompetenciák, amiket az Integrated közvetített, az okos eszközökben is megtalálható. Tehát folytatása elvileg az lenne, szükség esetén angol nyelven, ha erre jelentős igény merül fel.

Káté: Ha az újraindult matematikus mérnök specializáción a résztvevők megszerzik a BSc-diplomát, akkor ennek a szakiránynak lesz MSc-n folytatása?

B.P.: Ennek MSc-n a folytatása a matematika MSc elsősorban, vagy a gépészeti modellezés. A gépészeti modellezés mesterképzési szak kellően matematikaigényes modellezésre és szimulációra épül, tehát a Gépészkaron belül annak az lenne a szakmai folytatása, a másik pedig valóban a matematikus MSc-képzés, mint lehetőség. Most is átmegy néhány hallgatónk az energetikusok közül a villamosmérnöki mesterszakra, a mechatronikusok közül néhányan villamosmérnöknek vagy mérnökinformatikusnak, illetve egy-két kósza hallgató matematikusnak vagy fizikusnak. Ez eddig is volt, nyilván ezután is lesz ilyen mozgás, ezt nem lehet megakadályozni. Jó képzést kell kínálni a karon belül, ami vonzó, és akkor itt maradnak. Ezen dolgozunk.

Köszönjük szépen.

Fizetős parkolás a Kármán előtt Mint arról bizonyára már a legtöbben értesültetek, augusztusban megszűnt az ingyenes parkolási zóna a Kármán koli mellett. Az első hónapban még csak figyelmeztetéseket osztottak ki a nem fizető autósoknak, szeptember óta azonban már büntethetnek is az ellenőrök.

Wili

Egészen idáig ingyen meg lehetett állni szinte az egész környéken, ám a kerületi parkolási rend jelentősen módosult, kiterjesztették a díjköteles zónákat. Az önkormányzat weboldalán lehet tájékozódni arról, hogy pontosan melyik utcákat, területeket érinti a változás, és hogy mennyibe fog kerülni a parkolás óránként. A kármános autós társadalom legnagyobb bánatára az Irinyi József utca teljes hosszában, a Műegyetem rakparton és a Bogdánfy utcában is megszűnt az ingyenes parkolás, ezenkívül számos forgalmasabb főút mentén sem lehet mostantól díjmentesen megállni.

A Fővárosi Közgyűlés és a kerületi képviselő-testület az indoklás szerint azért hozta meg a döntést a változtatásról, hogy a kerületben élők parkolási gondjain enyhítsen. Ez részben érthető, mivel sokan ezeket a belvároshoz közel álló helyeket amolyan P+R felfogásban használták, elkerülve sokszor a kilátástalan dugókat a Nagykörúton.

Másrészt a lakosságnak láthatóan több helyre van szüksége, mint amennyi rendelkezésre áll. A környéken régi építésű, mélygarázs nélküli épületek találhatók, így csak az utcákon kijelölt parkolóhelyeket tudják igénybe venni az itt élők, zsúfoltságot okozva ezzel. Logikus, hogyha fizetőssé teszik az eddig bárki számára ingyenesen hozzáférhető helyeket, akkor a helyiek gyorsabban találhatnak maguknak. Azonban kifogásolható, hogy a parkolóórákat bezzeg sikerült már másfél hónappal a türelmi idő vége előtt kitenni, de a fizetős zónát jelző KRESZ-tábláknak nyomuk sincs sehol.

A kerület fizetős várakozási övezeteiben lakók parkolási engedélyt válthatnak ki egyszeri, 2000 forintos technikai díj ellenében. A feltételek teljesítéséhez szükséges, hogy az adott személy legyen a gépkocsi tulajdonosa vagy üzembentartója, valamint rendelkezzen állandó bejelentett lakcímmel az érintett zónában. Emiatt elesik a lehetőségtől a kollégisták túlnyomó része, hiszen nekünk csak

tartózkodási helyként van megadva a KTK vagy a VPK címe. A kollégiumi belsős levelezőlistán is sokszor szóba került a téma, míg egyik hallgatótársunk fel nem kereste az önkormányzat ez ügyben illetékes munkatársát. A válasz egyértelműsítette, hogy semmiképp sem oldható meg, hogy az itt lakó kollégisták is kaphassanak ingyenes parkolási engedélyt.

A jó hír, hogy azért maradtak továbbra is díjmentes területek a környéken. Az Egry József utca legnagyobb része (a Stoczek utcai kereszteződés után) nem lett a zóna része, habár hétköznaponként nagy szerencse kell egy-egy hely elfoglalásához. Ezenkívül az Infopark teljes területe is ingyenes lesz ezután is. Itt a legtöbb parkolóhely már messzebb van a Kármántól, mint az előbbi helyszínen, ugyanakkor csak munkaidőben zsúfoltak a belső utcái.

Habár a Műegyetem rakparton fizetni kell, egy napra 3x175 Ft-ért - viszonylag kedvező ár ez is - ott lehet hagyni szeretett autónkat.

A Virtuális Magánhálózat

– vagy ahogy mindenki ismeri, VPN

A VPN mozaikszóval gyakran találkozhatunk, ha az interneten böngészünk, mégsem biztos, hogy mindenki tudja, mire is jó. A teljesség igénye nélkül tekintsük át, hogy az egyszerű felhasználó hogyan profitálhat belőle!

Viktor

Mégis mi az a VPN?

Kibontva a rövidítést, a magyar jelentése Virtuális Magánhálózat (Virtual Private Network). Egy magánhálózatot terjeszt ki egy nyílt hálózaton keresztül kapcsolódó számítógépre. Régebben nagyrészt arra használták, hogy egy cég dolgozói otthonról is elérhessék a munkahelyi belső szerveren lévő adatokat. Szoftveresen megoldható, hogy a céges rendszer helyinek érzékelje a kapcsolatot, ezáltal engedélyezze az adatátvitelt. Ez esetben egy weboldal betöltésekor nem az internetkapcsolat tényleges IP-címét küldi a gép a weboldal szerverének, hanem az átirányított címet, ez esetben a munkahely egy helyi IP-címét.

Ez persze csak akkor lehetséges, ha a cég hálózata is kapcsolódik az internetre, és nem teljesen elszigetelt. A VPN szolgáltatók is hasonlóan működnek, a világhálóra nem közvetlenül kapcsolódik a felhasználó, hanem a szolgáltató szerverén, az az által kiosztott IP-címen keresztül.

De mire jó ez?

Manapság a sok megfigyelési botrány után lettek egyre népszerűbbek ezek, mivel egy VPN használatakor az internetszolgáltató nem tudja lekövetni, hogy milyen oldalakon böngészünk, továbbá a weboldal üzemeltetője sem a valós címünket látja, hanem a VPN szolgáltató által adott IP-t. Ideális lehet azok számára, akik nem nézik jó szemmel, hogy a Facebook, Google, stb. adatokat gyűjt a felhasználóiról. Hasznos funkciója még, hogy ezáltal a weboldallal elhitethetjük, hogy másik országból böngészünk, és így olyan tartalmakat is elérhetünk, amit például Magyarországon nem tudnánk. Fontos megemlíteni, hogy a legtöbb ilyen kapcsolat titkosított, azaz még nehezebben feltörhető harmadik fél számára, mint egy átlagos internetkapcsolat, így például a nyilvános WIFIken sem kell félnünk, hogy valaki hozzáfér a laptophoz vagy mobilhoz, és adatokat, jelszavakat szerez meg.

Milyen hátrányai vannak?

Mivel az adat átfut a VPN szolgáltató szerverén, a kapcsolat többet késik, azaz lassabb lesz, továbbá általában sávszélesség korlát is van, így igen komoly limit lehet egy magas sávszélességű kapcsolat esetén. Mivel ezen szolgáltatók is cégek, általában havidíjat számolnak fel a használatért, ezek eltérő összegek lehetnek sávszélesség, adatforgalom, és egyéb funkciók szerint.

forrás: wikipedia.org; asva.info; vpnmentor.com

Mit érdemes még tudni?

A VPN nem helyettesíti a netkapcsolatot, tehát internetelérés szükséges a használatához, valamint a szolgáltató továbbra is látni fogja, hogy mennyi az adathasználat, így nem lehet a mobilnet adatkorlátját megkerülni. A VPN kiszolgáló továbbra is lekövetheti, hogy milyen weboldalakat látogatunk meg, és ők a valós IP-címet is látják. Nem kötelesek ezeket az adatokat elmenteni, de megtehetik, hogy ezáltal megelőzhető legyen a rajtuk keresztül történő illegális tevékenység.

Záró gondolatok

A legfontosabb előnyök tehát a biztonság, és az anonimitás, ami már magában igen komoly érv, persze észben tartva, hogy a VPN kiszolgáló továbbra is mindent lát rólunk. Itt jelezném még egyszer, hogy jelen összefoglaló csak felszínesen érintette a teljes témát. Akit érdekel, ajánlom, hogy részletesebben nézzen utána, mielőtt igénybe venne hasonló szolgáltatást.

Kisvasúti körkép

- keskenynyomközű vasutak Magyarországon

Marci A kirándulás, túrázás iránt érdeklődőknek, vagy csupán a napi híreket követőknek bizonyára ismerősek lehetnek a kisvasutak, különösképpen azóta, hogy az elmúlt években folyamatos közéleti vita tárgyát képezik.

A helyzet jobb átláthatósága és az egyes álláspontok könnyebb értelmezhetősége érdekében ebben az írásban a hazai keskenynyomközű vasutak múltjáról és jelenéről szeretnék egy általános összefoglalót adni, a szubjektívebb politikai szempontok helyett az objektívebb műszaki és gazdasági vonatkozásokat fókuszba állítva.

Talán egyértelműnek tűnik, kezdésképp mégis rögzíteném, hogy definíció szerint keskenynyomközű vasútnak, a köznyelvben kisvasútnak, a kontinentális Európa legnagyobb részében jellemző 1435mm-es normál vasúti nyomtávnál kisebb sínszálak közti közzel kiépített vaspályákat nevezzük. A szóban forgó közlekedési eszközök történetének kezdete hazánkban az 1870-es évek végére datálódik. A szabványosítás előnyeit ismerő mérnökhallgatók méltán kérdezhetik, mi is indokolja a szokásostól való eltérést. Természetesen nem holmi úri szeszély, a kisvasutak előnyei között szerepel a szűkebb ívek és nagyobb emelkedésű szakaszok kiépítésének lehetősége, illetve a kisebb tömegű járművek és alacsonyabb sebesség miatt elégséges gyengébb fel- és alépítmény lényegesen olcsóbb kiépítési és fenntartási költségei. Ezt tovább fokozta, hogy a 19-20. század fordulóján a közúthálózat fejlődése és a motorizáció még igencsak gyerekcipőben járt, így sok esetben a sáros földutakon billegő szekerek és a rendkívül drága normál nyomközű pálya között félúton igen vonzó alternatívát jelentettek a kisvasutak. Jellegükből adódóan főképp regionális személy- és teherforgalomra, illetve erdészetek, bányák, ipari üzemek, mezőgazdasági nagybirtokok anyagszállítási igényeinek megoldására voltak kiválóan alkalmasak.

A Habsburg Birodalom területén az előbbi kategóriában a 760 mm-es, míg az utóbbiban inkább a 600 mm-es nyomtávú vasutak váltak elterjedtté, így lehetséges, hogy napjainkban a környező országok kisvasútjain továbbra is ez számít sztenderdnek.

Hogy a gépészetről is szó essék, megemlíteném, hogy a nagyobb vasútüzemek hazánkban leginkább német nyelvterületről, például a Borsig, Henschel vagy Krauss gyárból származó lokomotívokkal kezdték meg a működésüket, melyek mellé gyorsan társultak a budapesti Ganz gőzmozdonyai, míg a kisebb pályahálózatokon még a XX. század első néhány évtizedében is jellemző volt a lóvontatás, az első belsőégésű motorral szerelt vontatójármű 1905-ben jelent meg az országban. Négy év múlva Budapesten is megkezdődött a dízelmotorok készítése a Láng Gépgyárban, de a motormozdonyok mégis csak az első világégés alatti és utáni

szénhiány miatt kezdtek gyorsabb ütemben terjedni.

Bármennyire is kezdetlegesnek tűnhet mai szemmel ez a technológia, egy évszázada még annyira nélkülözhetetlennek bizonyult, hogy az 1920-as évekre már több ezer kilométernyi keskenynyomközű vaspálya működött hazánkban, és fejlesztésükre igen nagyívű tervek születtek. Az optimizmushoz hozzájárult, hogy egyre nagyobb számban közlekedtek a Jendrassik György gépészmérnök, a Műegyetem egykori hallgatójának szabadalmai szerint épített világszínvonalú dízelmotorokkal szerelt Ganz-járművek is. Érdekesség, hogy az 1930-as évek végén a Nyíregyházavidéki Kisvasutak és a Bodrogközi Gazdasági Vasút egyik kisvasúti viszonylatán 60 km/h sebességre képes gyorsmotorkocsi közlekedett, miközben majd’ száz évvel később sem nagyobb ennél a pályasebesség számos hazai nagyvasúti mellékvonalon…

A reményeknek a második világháború vetett véget. A közlekedési infrastruktúra és járműállomány jelentős károkat szenvedett, majd 1948-ban államosították a korábban jelentős részben magánkézben levő kisvasutakat. Mindemellett az ország újraépítéseinek éveiben, majd az erőltetett szocialista iparosítás során újra nagy szerephez jutottak, fokozott ütemű fejlesztésük komoly propagandaeszközként szolgált. Mindemellett az 1950-es évek a dízelesítés évtizede volt, még ha annak műszaki színvonala nem is feltétlenül mondható előrelépésnek a békeévek motoros járműveihez viszonyítva. ’52-ben a budapesti Északi Járműjavítóban kezdődött meg a Csepel teherautókkal és

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút hibrid üzeműre átépített mozdonya

C50 típusú motormozdony a budapesti Gyermekvasúton

traktorokkal szinte megegyező hajtásrendszerű, tisztán mechanikus erőátvitelű (igen, a jól ismert kuplung + kézi váltó kombinációra kell gondolni), 50 lóerős C50 típusú mozdonyok gyártása és tömeges üzembeállítása. A jelentős emelkedésű, komolyabb forgalmú vonalakat kivéve ezek jól beváltak, míg utóbbiakra az évtized fordulóján a győri gépgyár fejlesztett nagyobb teljesítményű dízelgépet, ez lett az Mk48 sorozat. Az egyszerűség érdekében egy nagyvasúti tolatómozdon�nyal megegyező motort kaptak, ami hidromechanikus hajtóművön és kardántengelyeken át vitte a nyomatékot a korábbi évtizedek motorkocsifejlesztései során kikísérletezett kéttengelyes forgóvázakra. A sorozat az 1960-as években vált elterjedtté, a gőzvontatást gyakorlatilag kiváltva.

A bemutatott járműfejlesztések ellenére a ’70-es évektől kezdve a kisvasutak hanyatlása következett. Ez többféle tényezőre vezethető vissza, melyek részben műszaki jellegűek. Egyre jobban érződött a keskenynyomközű üzemek azon hátránya, hogy nem tudtak közvetlenül kapcsolódni az országos vasúthálózathoz, munkaigényes átrakodásra volt szükség, továbbá ekkorra már a közúthálózat is nagyságrendekkel fejlődte túl a századelői állapotokat. Már nagy számban álltak rendelkezésre megfelelő színvonalú „gumikerekű” teherés személyjárművek is. A bemutatott körülmények önmagukban is változást idéztek volna elő, azonban a politika is közbeszólt: az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció a kisforgalmú vasutak közúti kiváltását írta elő, emiatt tömegessé váltak a vonalbezárások egészen a rendszerváltozásig.

Az egykori többezerből mára 380 kilométernyi kisvasút maradt meg Magyarországon, 21 üzem tart fenn menetrend szerinti közlekedést valamilyen rendszerességgel. Az átrendeződés következtében a teherforgalom gyakorlatilag megszűnt, ahogyan a hivatásforgalom is, helyét a turizmus igényeinek kiszolgálása vette át, az azonban erősen szezonális jelleget mutat. A megmaradt vonalak többsége ma is állami tulajdonú és üzemeltetésű, a többség állami erdőgazdaságok kezelésében van, kettőt a Magyar Államvasút üzemeltet, de nem példa nélküli az önkormányzati vagy egyesületi működtetés sem. Az utóbbi években ismertségük és utasszámuk növekedést mutatott, helyzetük azonban nem lett lényegesen könnyebb, és forrás: kisvasut.hu; kjit.bme.hu

ebben az utazási, kirándulási szokások folyamatos alakulása miatt a műszaki tényezők is erősen közreműködnek. A legtöbb üzem mind pálya, mind járművek terén egyaránt elmaradott, elöregedett. Ezt jól példázza, hogy az egyeduralkodó vontatójárművek továbbra is az ’50-’60-as években készült C50 és Mk48 típusú dízelgépek, amik erősen élettartamuk végén vannak. Jelentősebb pálya- vagy járműfelújítást pedig a legtöbb fenntartó nem tud fedezni, így azokra többségében állami vagy EU-s dotációból van csak mód sort keríteni, ahogyan ilyen forrásból valósult meg egy sajtóban igen sokat emlegetett új kisvasútüzem kiépítése és egy korábban megszüntetett újraindítása is.

Az anyagi eszközök elosztása – mint a történelemben mindig – ezúttal is élénk vitát generált, melyekben a cikk szerzője nem szeretne állást foglalni.

Gépészeti tekintetben lényegesen nagyobb az egyetértés. Az ideális megoldást jelentő új járművek beszerzésének az elhasználódottak helyett nincs realitása pénzügyi okokból, így a fókusz a meglévők korszerűsítésére irányul. Az utóbbi években számos mozdony esett át motorcserén új, az EU-s károsanyag-kibocsátási normákat teljesítő erőforrásra, illetve nemzetközi szinten is ritka kísérletként két gépet néhány régi fődarab felhasználásával hibrid meghajtásúként építettek újra, alkalmassá téve a dízelmotoros mellett az akkumulátoros üzemre és a fékezési energia visszanyerésére. Az üzemi tapasztalatok alapján további hasonló fejlesztésekre is van kilátás.

Budapesten is működik egy keskenynyomközű vasút, a Budai-hegység közkedvelt kirándulóhelyei jól megközelíthetők a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút járataival. A vasúton számos járműritkaságot őriznek, hétvégente egy 1943-ban gyártott 490-es sorozatú gőzmozdony is rendszeresen közlekedik.

Képzeld el! Ági & Flo

Ragályos nevetés A nevetés a legjobb orvosság, tartja a mondás. Kivéve persze, ha a nevetés maga a probléma. 1962-ben egy a mai Tanzánia területén fekvő faluban, Kashashában ugyanis pont ez volt a helyzet. A nevetőjárvány egy bentlakásos leányiskolában tört ki, és kis időn belül a tanulók kétharmadát hatalmába kerítette. Az iskolát be is zárták, a szomszédos falvakban élő lányok azonban magukkal vitték a „betegséget” lakhelyeikre is. A fertőzés végül több mint ezer emberre terjedt át, mielőtt 18 hónap múlva teljesen elült. Az indokolatlan röhögőgörcs akár több napig is tarthatott – a rekord 16 nap. A jelenségre a mai napig nincs kielégítő magyarázat, a kutatók azonban egy kifejezetten fiatalokat érintő tömegpszichózisként értelmezik az esetet.

Mi volt előbb? Úgy néz ki, megvan a válasz az ősi rejtélyre. Az eredetileg Arisztotelésztől származó „tyúk vagy a tojás” paradoxon megoldására már azelőtt is voltak tudományos alapokon nyugvó elméletek, ám a legvalószínűbbnek tűnő válaszra 2010-ben leltek a Warwick és a Sheffield Egyetem kutatói. Bár korábban az evolúció elmélete alapján többen arra gyanakodtak, hogy a tojás volt az első, melyet egy olyan madár tojt, ami még nem volt tyúk, ez a teória megdőlni látszik. A tudósok ugyanis azt találták, hogy a tojáshéj kikeményedéséhez elengedhetetlen katalizátor az ovocleidin-17 fehérje, amely csak a tyúkok szervezetében termelődik. Ennek megfelelően tehát az első tojást is csak egy tyúk tojhatta.

Kutyaharapást szőrével Azt talán nem kell ecsetelni, hogy milyen csodákra képes egy-egy gyógysör egy átmulatott éjszaka után, de azt már kevesebben tudják, hogy van egy élőlény, amelyik teljesen új szintre emelte ezt a jelenséget.

Az Észak-Afrikában őshonos tarajos sül tüskéi antibiotikus hatású zsíros réteggel vannak bevonva, ennek köszönhetően az azok által okozott sebek – akár más állatokon, akár saját magukon – ritkán fertőződnek el, és gyorsabban gyógyulnak. A sülök egyébként nagyon ügyetlen lények, gyakran esnek le például fákról, az így szerzett sérüléseikből való felépüléshez is jól jön tehát a természetes „gyógyszerkészletük”.

Az alkohol árnyoldala Van két dolog, amit az ember jó eséllyel rendszeresen csinál a nagy nyári hőségben: hideg sört iszik és veszettül csapkodja a szemtelen szúnyogokat. Ez a két dolog pedig nem is teljesen független egymástól.

Az alkoholról tudni kell, hogy fogyasztását követően felgyorsul az anyagcsere, és megemelkedik a szervezet szén-dioxid kibocsátása. A szúnyogokról viszont azt érdemes tudni, hogy speciális receptoraiknak köszönhetően több tízméteres távolságból megérzik a szén-dioxidot, ez vezeti el őket áldozataikhoz. Így tehát minél több ital gurul le az ember torkán, annál inkább vonzóvá válik a vérszívó rovarok számára, amit egyébként egy 2002-es tanulmány is alátámaszt.

Folyékony kenyér Gyakran emlegetjük így vicceskedve a közkedvelt maláta nedűt, az oroszok ellenben teljesen komolyan veszik ezt a kifejezést. Az országban 2011-ig minden olyan ital, amelynek alkoholtartalma nem haladja meg a 10%-ot, élelmiszernek minősült, és árusítására nem vonatkozott semmiféle korlátozás. Ezen kategóriába pedig a legtöbb sör bőven belefér. A törvényt azóta 0,5%-ra módosították, legfőképpen az Oroszországban egyre nagyobb méreteket öltő alkoholizmus csökkentése végett. Idén az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezte, hogy a sört ismét alkoholmentes itallá minősítsék, a parlamenti képviselők közül azonban többen ellenzik az ötletet.

Vegyszermentes szúnyogriasztó Bár legtöbbször úgy tűnhet, egy szúnyogtól csak egy jól irányzott lecsapással lehet megszabadulni, olykor egy kevésbé jól irányzott suhintás is elég lehet, hogy egy darabig ne lássuk viszont a kellemetlen vérszívót. Tanulmány bizonyítja ugyanis, hogy ezek a rovarok – nagyon kis méretű agyuk ellenére – képesek egyes szagokhoz kellemetlen élményeket társítani, és egy-egy ilyen rossz emlék napokig is megmaradhat bennük. Ezáltal a veszélyesnek ítélt élőlények szaga egy rövid ideig ugyanolyan hatással van rájuk, mint egy erősebb szúnyogriasztó. forrás: motherjones.com; biodiversitylibrary.org; wikipedia.org; korkep.sk; hvg.hu; link.springer.com; express.co.uk

Bosszúvágy Szücsi - Mondd utánam: Alabama, Alabama, Wisconsin.

- Alabama… Alabama… Wisconsin…

- Több lelkesedéssel! Na gyerünk, még egyszer!

- Alabama, Alabama, Wisconsin…

- Itt van egy kis kerozin.

- Itt van egy kis k… kerozin.

- Ki mondta, hogy abbahagyhatod? Csak azért, mert megcsiklandoztam egy revolverrel a torkodat, még értem amit mondasz. Hogy is van tovább? Iszogassad amíg van, segít majd az alvásban!

- Iszogassad amíg van, segít majd az alvásban.

- Úgy! Nagyon ügyes! Látod Fred, mondtam én neked, hogy titkon ott lapul benned a tehetség!

Most viszont, ha megbocsájtasz, el kell kapnom egy akasztófára való bitangot, aki meglógott a pénzemmel. Tessék? Hogy mi van? Ne haragudj, nem értem a dünnyögésed a benzines kendőn át.

Mondjuk, csak nem lehet olyan fontos... Stuka.

- Igen?

- Hallja meg az egész negyed, Scott „Mad” Johnsonnal nem szórakozhat senki.

- Van itt még pár kanna. Elég lesz?

- Gondolom, annyira értek hozzá, mint nyúl a tarkón lövéshez.

Nevetett.

- Elég a kacarászásból, a benzin párolog, az idő fogy, a kocsi pedig már útra kész. Nem szeretném megvárakoztatni a következő pácienst. Ne haragudj Fred, de itt kell, hogy hagyjunk. Dohányzol?

Nem? Sebaj, én igen. Ha nem haragszol, azért a tiszteletedre még elszívok egy szállal.

Rágyújtottam, majd elindultunk kifelé.

- Adios amigo.

Miután kiértünk a házból, meggyújtottam a kanócot a még égő szállal, majd beszálltunk a kocsiba.

- Ne dohányozz, kérlek.

- Várj, még két slukk, aztán mehetünk.

- A fejünkre fog robbani több tonnányi beton!

- Stuka, nyugalom. Hányszor tévedtem eddig?

- Soroljam?

- Inkább taposs bele.

Két sarokkal odébb érzékeltük, hogy a kanóc végig égett. Nem volt olyan csinnadratta amit egy külvárosi gettóban rendeztünk még másfél éve, de azért kitettünk magunkért.

A városból kifelé menet igazoltattak minket, de a zsernyákok - szokásukhoz híven - éberek voltak, akár egy döglött hal, így átcsusszantunk az ellenőrzésen. Pár órája már róttuk az utakat, mikor Stuka félreállt.

- Hogyan tovább?

- Kettőt és könnyebbet.

- Ne mondd, hogy...

- Hogy? Nincs tervem? Dehogy nincs. Csak még kiforratlan. Míg vezetsz, kitalálom mi legyen, ne aggódj.

- Rendben. Merre tovább?

- Irány délnek! Időpontot foglaltattam a pszichiáteremnél, nem szeretnék késni.

- Pablo?

- Bizony. Huszonnégy óránk van leérni, és ismersz. Nem szeretek késni.

Bólintott, majd megragadta a kormányt és rátaposott a gázba. Repültünk mint a szél, fél nap alatt elértük a határt, és még egy kis szabadidős programot is be tudtunk iktatni, ami annyiból állt, hogy elmentünk benzint és fegyvert venni, valamint beszereztem két új zsebkést.

- Lassan ott vagyunk - mondta Stuka -, biztos, hogy meg van beszélve?

- Na de cimbora, mire gondolsz? Úgy ismersz te engem, mint aki csak úgy rátör másokra?

- Az elmúlt héten háromszor is, ebből kétszer tényleg megleptük az illetőt, viszont Fred...

- Most csak azért, mert le kellett lőnöd azt a pár embert?

- Nem, azért mert ők is lőttek rám!

- Ne picsogj itt nekem mint valami kisgyerek.

Mind a ketten élünk, és pár karcolással megúsztuk.

- Pablo viszont kartelltag, nem három, inkább harminc emberrel készül a fogadtatásunkra.

- Tudom jól. Díszvacsorával és koporsókkal, csak hogy az elhunytakra is gondoljon. Ezúttal viszont tényleg beszéltem vele.

- Bízom benne.

Azzal lefordult az útról. Sűrűn borított, erdős területen jártunk. Sehol egy lélek, mintha csak az őskorban lennénk, mikor még háborítatlanul tudott terjeszkedni a természet. Avatatlan szemnek inkább hasonlított ez rezervátumra vagy védett övezetre, mintsem egy drogcsempész szervezet kültelki tanyájára. Ám a látszat néha csal. Itt-ott a bokorból fegyvercsövek tökéletesen kerek vége kandikált ki, másutt látszódott a fák közti kis ösvény, ahol föld alatti laborok bejárata található.

Szóltam Stukának, hogy lassítson. Mikor felvettük a kényelmesen kocogó nagypapa tempót, és a motor is épphogy csak járt, két állig felfegyverzett ember lépett elénk az út menti dzsindzsából. Egyik a kezével megálljt jelzett, míg a másik célba vett minket.

Stuka spanyol tudásának köszönhetően gyorsan

elhessegettük a kételyt, mely szerint más kartell tagjai vagyunk, és még azt is sikerült megértetni a szóban forgó személyekkel, hogy Pablo régi ismerősei vagyunk.

Mikor elhagytuk őket, odaszóltam neki, hogy ne kímélje a gázpedált, innentől kezdve már nem fognak kérdezni. Vagy ha mégis, akkor azt nekünk címzett töltényhüvely gyanánt fogjuk megkapni.

Negyedóra múlva már a kapunál voltunk, ahol személyesen fogadott minket a házigazda.

- Barátaim! De jó titeket újra látni! Kerüljetek beljebb, mi szél hozott titeket?

Invitációját elfogadva követtük egy lefelé vezető lépcsőn, mely föld alatti rejtekhelyéhez vezetett. Senki se gondolja, hogy minden nagymenő drogbárónak kacsalábon forgó ékes palotája van. Ó nem, azt csak a legtehetősebbek és agyalágyultabbak engedhetik meg maguknak. Pablo ezzel ellentétben, mindennemű giccset és hasznavehetetlen pompát megspórolva kiépített egy földalatti labirintust, melyben emberek százai dolgoztak éjt nappallá téve. Termesztés, előkészítés, fejlesztés, minden mi szem szájnak ingere. Raktárok tucatjai álltak sorban, némely tele, némely az éppen érkező szállítmányra várva. Másutt fegyvereket szedtek szét és ellenőriztek, pár szobából pedig a

vallatás válogatott módszereinek fület gyönyörködtető hangjai szűrődtek ki. Órák hosszat tudnék Pabloval beszélgetni egy ilyen hely tervezéséről, kivitelezéséről illetve fenntartásáról, de most nem ezért vagyunk itt.

- Mady, régi barátom, mondd meg, miért kerestél fel, és ki az új segítőd?

- Ó, ne haragudj, még be se mutattalak neki. Pablo, ő itt Stuka.

- Stuka? Érdekes név.

Valóban az. A második világháború német vadászbombázójáról kapta a nevét. Hasonló módon pontos volt mind lövészet, nyúzás illetve boncolás terén. Afféle ezermester gyilkológép, néha kicsit együgyű, de szerethető alkat. Vékony ám strapabíró, kellően felejthető mégis markáns arca végett nem lehetett könnyen beazonosítani, ha baj volt, tudott cselekedni. Egy szó mint száz, tökéletes segítőre találtam benne.

- Köszönöm, ezt bóknak veszem - válaszolta vendéglátónk anyanyelvén, aki meglepett mosollyal reagált.

- Még mindig nem válaszoltál, miért vagytok itt?

- Pár kérdés nem hagy nyugodni, reméltem, hogy tudnál segíteni.

- Mondd hát, kérlek.

- Mint tudod, Richardót megöltem. Viszont a

bandája valamiért még a mai napig tevékeny, olyannyira, hogy segéd kezet nyújtottak a módszeres kifosztásomban. Ismersz jól, nem vagyok egy pénzéhes típus, de hát az unokákra is gondolni kell.

- Nem kell a körítés, böki a csőrödet, hogy túljártak az eszeden.

- Veszettül. Azaz igen is, és nem is.

- Hogy érted?

- Ahhoz volt elég eszük, hogy meglopjanak, viszont ahhoz nem, hogy a végletekig menően megverjenek egy körrel. Fred halálával utolértem őket, így most rajtam a sor, hogy levegyem a kesztyűt, és odaüssek nekik.

- Ahol a legjobban fáj?

- Pontosan - mondtam, majd elmosolyodtam.

Itt már tudtam, hogy érti mit szeretnék. Egy rugóra járt az agyunk, csak az övét néha fel kellett húzni.

- Ha jól gondolom, szeretnéd tudni, hogy mikor megy a következő szállítmányuk.

- Honnan, hová, kinek, mennyiért és mit?

- Mindent a maga idejében. Mit szeretnél még?

Pénzt, embert?

- Tudod jól, hogy nem dolgozom kutyaütőkkel.

Ne érts félre, tisztában vagyok az embereid képességeivel, ám jobb szeretem az efféle nézeteltéréseket családias körben elintézni.

- Legyen ahogy akarod.

Ekkor hirtelen megcsörrent egy telefon. Pablo lassú mozdulattal vette elő telefonját a zsebéből, meg se nézte ki az, csak felvette és hallgatott. Az arcára kényelmetlen komorság ült ki, majd összeráncolta szemöldökét és úgy hallgatta a vonal túloldaláról beszélő hangot. Észrevette, hogy figyelem, kissé elfordult, majd elköszönt az ismeretlen hívótól és letette.

- Ne haragudjatok, de most mennetek kell. A kérdéseidre pedig majd megkapod a választ.

Mikor kiértünk a ház elé, minden úgy várt minket, ahogy hagytuk. A fák, a kocsik, az őrök... mintha konzerválódtak volna. Ez pedig nagy szó.

Hogy miért? Miután megköszöntük vendéglátónk kedvességét és pár búcsúzóul szánt kön�nycsepp elmorzsolása után útnak indultunk, négy perc és tizenkilenc másodperc múlva odakaptam a kormányhoz, levezettem magunkat az útról, majd annyit mondtam „Fuss!”. Én rohantam elöl, Stuka pedig utánam. Száz métert tehettünk meg, mikor beugrottam egy fa mögé, ő pedig követte példámat.

- Bomba?

- Kuss. Számolok.

Hat. Öt. Négy. Három... BUMM! - Úgy tűnik megint késtem picit.

- Mi legyen?

- Várunk.

Hogy miért? Visszatérve a kérdésre, azért, mert ez gyors és precíz elhelyezésre utal. Ismerem Pablot, jobban mint hinné. Régebben fél tucat fegyveres várt volna ránk, akik lelőnek egy „Ne haragudj, de...” monológ után. Ám amióta nagyobb és komolyabb vizekre evezett, belátta, hogy ez barbár, nem hozzá méltó kivégzési mód. Mellesleg amúgy is túl hangos. Egy kisebb töltet bomba pedig ugyanúgy elvégzi a munkát, tisztes távolból, esetleges zavaró hanghatások nélkül.

- Ott vannak. Egy kocsi... Ennyi? Három ember?

Ez minden?!

- Mikor lőhetek? - kérdezte Stuka.

- Amint a roncshoz érnek.

A hangtompító csodálatos találmány. Kis helyen elfér, könnyen felszerelhető, és bár nem képes eltüntetni a lövés hangját - egy -, kellő mértékben lecsökkenti azt. Így remélhetőleg - kettő - nem hallanak meg minket, de persze - három - sosem lehet tudni.

Közelebb érve a roncshoz látszott, hogy az anyós ülés környékére helyezhették fel a szerkezetet.

Alapos munkát végeztek, nem lőttek túl a célon a mennyiséget tekintve.

- Hozd a lőszert, más nem kell - mondtam.

- Ugye csak viccelsz...

Ezen mondatát megvető pillantás követte, melyet az általam elővarázsolt laposüvegre szegezett.

- Most miért nézel így? Ez csak benzin. Inkább húzd egymás mellé a három önjelölt lárva kánaánt és nyisd ki a szájukat.

- Mennünk kéne, mert...

- Befogod, és teszed a dolgodat.

- Idegesnek tűnsz.

- Pusztán csak nem szeretem, ha alábecsülnek. Úgy ni, azt még hozd ide, addig elkezdem itatni a másik kettőt.

- Megkérdezzem?

- Hogy mit csinálok? Inkább lesd az utat, nehogy meglepjenek minket. Végül, de nem utoljára, te következel Aurél! Úgy ni, szép nagyra a szádat.

Hű de iszod! Tán csak nem porzott a májad?

Hová is tehettem a gyufámat... Bocsáss meg egy pillanatra.

- Sehol senki. Indulnunk kéne.

- Máris mehetünk, előtte viszont adj egy doboz kézi tűzszerszámot! Köszönöm. Lássuk csak, egyet apuci kedvéért, egyet anyuci kedvéért, egyet pedig a megerőszakolt, toprongyos, kurafi húgodért. Mostantól hivatásos tűznyelők vagytok!

Mehetünk.

De merre... Mindenhol ott az az átkozott dzsungel. Az út közelében maradván nem tévedhetünk el, a cél úgy sincs messze. Négy perc kocsival, gyalog fél óra, ha beleszámolom a kikerülendő őröket.

Önkormányzati választás 2019 Hazánkban 2014 után ismét önkormányzati választásokat tartanak, amely idén már a második jelentősebb közéleti esemény a májusi európai parlamenti választások után. Október 13-án derül majd ki, hogy mely jelöltek tevékenykedhetnek polgármesterként, képviselőként a következő ötéves ciklusban.

Wili

A választási törvény szerint mindenki jogosult a választáson való részvételre, aki nagykorú (18. életévét betöltötte vagy házas/elvált és elmúlt 16), valamint rendelkeznie kell Magyarországon bejelentett állandó vagy tartózkodási címmel és nem tiltották el a közügyektől. Éppen ezért nem feltétel a magyar állampolgárság, de külföldiként a szavazáson való részvétel regisztrációhoz kötött.

Aki választójoggal rendelkezik, az egyben választható is, tehát elindulhat polgármester-jelöltként vagy képviselői pozíciókért. Mindehhez megadott számú ajánlást kell összegyűjteni, Budapesten például a főpolgármester-jelöltséghez 5000 érvényes aláírás szükséges, de az alig 110 fős Kisjakabfalván már 3-4 szignó is elegendő.

A pontos számokat településnagyságra lebontva bárki megnézheti a valasztas.hu weboldalon, mielőtt elvesznénk az adatokban. A képviselő-testületbe 10000-nél kisebb lakosságú helységekben csak az egyéni listáról lehet bekerülni, míg afelett kompenzációs listáról érkező

szavazatok alapján is juthat be jelölt. A budapesti önkormányzat – külön „állatfajként” - teljesen más rendszer szerint működik, itt a közgyűlést a főpolgármester, a 23 kerületi polgármester és 9 kompenzációs listáról bekerült jelölt alkotja.

Azok, akiknek van állandó lakcímük és tartózkodási címük is, eldönthetik, hol kívánnak részt venni a választáson. Alapesetben nyilván az előbbiben lehet szavazni, utóbbihoz le kell adni egy kérvényt, mely tartalmazza az átjelentkezési szándékot. Ez a Nemzeti Választási Iroda oldalán található, leadható online és papíron is. A feltétel mindössze annyi, hogy az illető legkésőbb 2019. június 26-ig legyen bejelentve az adott címre, és a választás napjáig tartson annak érvényessége. Azonban a parlamenti választásokkal ellentétben nem kérhető az, hogy például Budapestről a vidéki lakhelyre szavazhassunk.

Egy szó mint száz, október 13-án minden kiderül.

Ebédkörkép és rántott gatyaszíj A finom ételek iránti feltétlen szeretet és a meghúzott nadrágszíj alkotta meg a listámat, megpróbáltam összegyűjteni az egyetem környékén fellelhető minőségi és relatíve olcsó, általam ajánlott étkezési lehetőségeket.

Bendegúz

Ji Li Kínai Büfé Karinthy Frigyes út 30. $

Hús-hentesáru Budafoki út 28. $ Talán mindenki ismeri már a hentesáru boltot, de emiatt igazán nem foszthatom meg a csodás felfedezés élményétől azt a pár embert, aki még sohasem evett itt. A fúziósan működő bolt, mely hentesárut és készételeket is kínál a betévedőknek, ár-érték arányban talán a legjobb hely az egyetem környékén. Sült kolbász és rántott hús illata tölti be a helyet, mindkettőt csodásan készítik el, bár nagyon ritkán megesik, hogy pár szelet rántott csirke túlsül. A világ egyik legnagyobb tragédiája, mikor egy tökéletes főételhez pocsék köretet adnak. Bár többnyire jó érzéssel távozik az ember, ott motoszkál valahol mélyen az az apró, de szűnni nem akaró hiányérzet. Itt ilyesmiről szó sincs: a húsokhoz kérhető savanyúságok, a friss és puha fehér kenyér kiválóan illenek a fő attrakcióhoz. Egy átlagos étkezés ára 1000-1200 Ft körül van, valamint lehetőség van helyben enni, viszont ebédidőben senki ne számítson gyors kiszolgálásra, vagy nyugodt, tágas és önfeledt falatozásra.

Az egyetemet elhagyva folyton kínai éttermekbe ütközik az ember, amik már-már nevetségesen olcsó áraikkal egyszerre vonzzák be és taszítják el maguktól az éhes, de gyanakvó hallgatókat. Mostanra elég sok ilyen étkezdét én is kipróbáltam, de bevallom, nem mertem mindegyikbe bemenni, néhol elriasztott a teljes igénytelenség. A Ji Li Kínai Büfé, amit név alapján igencsak nehezen, a nagy ”KÍNAI GYORS BÜFÉ” feliratot követve azonban már könnyedén megtalálni, jó áron kínál bőséges adagokat, üdítővel együtt az étkezés teljes költsége 1000-1300 Ft körül van. Széles választék jellemzi és autentikusan bonyolult kiszolgálás, főleg a nyelvi nehézségek miatt. Az ételek ízvilága nem igazán követi a tipikus, kifinomultan összetett ázsiai ízeket, inkább a magyar konyhára jellemző egyszerűség és robusztusság figyelhető meg, talán egy kicsit a közízléshez is igazodva. Ettől függetlenül szerintem ez a legjobb kínai étterem elérhető közelségben, a thai csirkehúst kifejezetten ajánlom.

Arriba! Taqueira Bartók Béla út 21. $$$

Hai Nam Pho - Október huszonharmadika utca 27. $$ Budapest egyik legjobb, ha nem a legjobb vietnámi étterme, emellett csak egy karnyújtásnyira van. A leveséről híres hely folyamatosan bővül, mostanra már igen ritka, hogy sorban kell állni asztalért, amire régen gyakran volt példa. A Pho-leves nagyon finoman van elkészítve. A marhahús puha, a koriander, a csillagánizs, a fahéj és a szegfűszeg pedig biztosítja a levesre jellemző ízt és illatot. A fűszerezés egy részét mi magunk végezhetjük el, csípős paprikát és savanyított fokhagymát hozzáadva a vietnámi különlegességhez, amely a másnapos gyomornak oly tökéletes. Hétközben lehetőség van irodai ebédet is kérni, ami persze olcsóbb, mint az általános a la carte ételek. Minden munkanap három különböző árú ebéd közül lehet választani, melyek általában egy kis adag zöldség- vagy húslevesből, ezen felül egy tekintélyes adag hal-, hús-, vagy tésztaételből állnak. Az áruk 1300-1700 Ft között mozog, és csak 11 és 15 óra között lehet velük élni.

Az ázsiai, az amerikai illetve az olasz konyha tipikus fogásaival ellentétben a mexikói ételek nem töltik be hazánkban azt az elterjedt, tömegétel szerepet. Arányaiban kevés mexikói étterem van Magyarországon, és ez meg is látszik az árakon, amik elég magasak, tekintve, hogy gyorséttermekről van szó. Az Arriba! Taqueira se kivétel ez alól, de náluk legalább a magas árak tekintélyes adagokat rejtenek. Az óriás burritót, mely a választékból hosszas kóstolgatás után a legjobban meg�győzött, csak az igazán éheseknek ajánlom, akik tudják, hogy másnap semmi fontos dolguk nem akad. A bab, a rizs, a tejföl, a sajt és a sok különböző fajtájú salsa szósz ugyanis egészen új élményt jelent az emésztőrendszerünk valamennyi lelkes tagjának, ami a fogyasztás utáni napon akár kellemetlenségekhez is vezethet. Én ezt egy Fémek technológiája vizsgán tudtam meg, azóta viszont semmi problémám nem akadt a burrito-val, tényleg csak megszokás kérdése. Az ára 2100 Ft körül van, persze ha valaki kevésbé éhes, választhatja az olcsóbb és kisebb junior burrito-t.

Így láttok Ti Még tavasszal kértünk meg Titeket, Kedves Olvasóinkat arra, hogy véleményetek elmondásával segítsétek munkánkat, hogy meg tudjuk alkotni a számotokra legtökéletesebb olvasnivalót! Legnagyobb örömünkre véleményeztetek is becsülettel, lássuk, mit gondoltok rólunk.

Bagoly & Flo

Kérdőívünk egyszerű volt: mindössze három kérdésre kerestük a választ. Az első kérdés a tartalomra vonatkozott – azaz, hogy milyen tematika mentén épüljön fel a Káté. A legtöbben az egyetemhez és a szakmához köthető anyagokat olvasnátok szívesen, legyen szó akár általános témájú, akár gépész- vagy gépészkar-specifikus írásról. Szintén sokan szeretnétek interjúkat is olvasni lapunk hasábjain, reméljük, szeptemberi számunkban sikerült kielégítenünk igényeiteket.

A szakmai felüdülés mellett a kikapcsolódás is fontosnak bizonyult számotokra. Igen sokan kértétek ugyanis az általános témájú cikkeket, vagy éppen a verseket, de szintúgy igény mutatkozik képregényekre, sudokura, valamint keresztrejtvényre is, és a R-hely névre hallgató viccrovatot is gyakrabban szeretnétek látni. Ezzel ellentétben az elmúlt tanévben közölt folytatólagos novella kevésbé nyerte el tetszéseteket. Az sajnos nem derült ki, hogy ez csak a konkrét műnek vagy az egész műfajnak szólt.

Második kérdésünk sokkal inkább kényelmi jellegű volt. Felmerült ötletként ugyanis, hogy villanykari testvérlapunk, az Impulzus példáján felbuzdulva mi is megkezdjük a Kármánban a havi Kátéadag szobába szállítását. A gépészkari nép azonban sokkal fittebb villamos társainál, a válaszadók 85%-a ugyanis elutasította a Káté e formában történő elérését, vagy ahogy egyik válaszadónk fogalmazott: „…számomra a „Káté-élmény” részét képzi az, hogy valamelyik standon meglátom az új szám borítóját és viszek egyet, valahogy így jobban átjön az újdonság varázsa”.

Harmadik, egyben utolsó kérdésünk pedig az egyéni véleményetekre volt kíváncsi. Ezt a pontot fakultatív volt kitölteni, de legnagyobb örömünkre sokan megtettétek. A teljesség igénye nélkül volt, aki verspályázat kiírását javasolta, más egyszerűen csak rövidebben vagy épp hosszabban megdicsért minket. Természetesen kaptunk kritikát is.

Ebből volt, akinek egyszerűen csak az újság illatával volt gondja. Többen azonban felvetettétek a papír alapú megjelenés teljes elhagyását és az online térbe való áttérést, ki környezetvédelmi (kevesebb papír), ki aktualitási okokból.

A jövőben szeretnénk mi is átállni online megjelenésre, viszont egyelőre nincs hozzá technikai hátterünk. A napi szinten frissülő bloghoz teljes állású cikkírók kellenének, diákokkal ez sajnos lehetetlen. Ahhoz pedig, hogy a havonta megjelenő Kátét telefonon vagy tableten tudjátok rendesen olvasni, még nincs meg a megfelelő platform, ahol ezt megvalósíthatnánk.

Köszönjük szépen az eddigi szép számú kitöltést. Aki esetleg lemaradt volna, vagy változott volna véleménye, ne csüggedjen. Kérdőívünk továbbra is fogadja a válaszokat, ezeket rendszeresen nyomon is követjük és igyekszünk a legjobb irányba terelni a dolgokat. A kérdőívet a lenti QRkód lecsippantásával érhetitek el, de nyugodtan kereshettek bennünket bármikor a katepress@gmail.com e-mail címen vagy akár személyesen is bármilyen észrevétellel.