A gépészkar élén
– interjú Dr. Orbulov Imre Norbert Dékán Úrral
Mint sokan már tudjátok, ebben az évben dékánválasztás volt. Karunk élén augusztus elseje óta Dr. Orbulov Imre Norbert Dékán Úr áll, akit interjúnkban pályafutásának kezdetéről, céljairól, és a változásokkal kapcsolatos véleményéről kérdeztük. Flo
Káté: Kérem meséljen kicsit magáról! Mi motiválta a szakmaválasztásban? Orbulov Imre Norbert: Ebből a szempontból érdekes lehet, hogy debreceni születésű vagyok. Egyébként kertész családból származom, és van egy unokatestvérem, akivel egy háztartásban nőttem fel. Mi az a generáció vagyunk, akinek mindig azt mondták a szülei, hogy tanuljanak tovább, mert kétkezi munkából nagyon nehéz megélni. Az unokatestvérem egyben a példaképem is volt és ő a műszaki pályát választotta. Debrecenben van egy elég jó műszaki középiskola, a neve akkor Mechwart András Gépipari és Informatikai Középiskola volt (ma már szakgimnázium), én is oda iratkoztam be gépész szakra. Akkoriban indultak úgynevezett világbanki támogatású képzések, én világbanki gépészként végeztem, és utána még egy gépipari számítástechnikai technikus minősítést is szereztem. Annak idején, amikor a továbbtanulásra került a sor, több tanárom volt aki azt mondta, hogy a BME-re jöjjek. Jelentkeztem az egyetemre, felvettek, és tulajdonképpen így kerültem ide. Alapvető volt, hogy én a gépész szakmát szerettem volna tovább tanulni, így gépészmérnök hallgatónak iratkoztam be. Akkor még osztatlan, tehát ötéves képzés volt, ilyen módon szereztem gépészmérnöki diplomát. Itt az egyetemen első- és másodéves koromban volt egy nagyon jó tanárom, Németh Árpád tanár úr, azóta már nyugdíjas, de továbbra is aktív az Anyagtudomány és Technológia Tanszéken. Ő vetette fel először, hogy végezzünk TDK munkát egy hallgatótársammal, aki egyébként iskolatársam is volt Debrecenben, és kis unszolásra belekezdtünk. Azért mondom, hogy kis unszolásra, mert akkoriban is volt sok ZH, sok házi, így az ember kicsit nehezen tudta elképzelni, hogy hogyan illeszti be ezt a menetrendbe, de bizton állíthatom, hogy az egyik legjobb döntés volt tanulmányaim alatt. Végül is így kötöttünk ki az Anyagtudomány és Technológia Tanszéken, legalábbis én. Csináltam néhány TDK-t, és ott írtam a diplomamunkámat is. Ennek a tanár úrnak volt egy kutatási területe a szíve csücskében, ez a fémhabok volt. Ezzel kezdtem mélyebben foglalkozni, és ezzel eveztem rá a PhD vonalra. Amikor diplomáztam, tanár úr részéről nem az volt a kérdés, hogy akarok-e PhD hallgató lenni, hanem hogy beadtam-e már a jelentkezésemet. Adtam ennek egy esélyt, és sikerült PhD fokozatot szereznem.
Káté: És mi ösztönözte, hogy beadta a pályázatát a dékáni posztra? Hogyan került utána oktatóból a dékáni hivatalba? O.I.N.:Még fiatal adjunktusként ténykedtem a tanszéken, amikor Stépán professzor leköszönt a dékánságról. Ez 2012-ben volt, a professzor úr egy ciklust töltött ki, 2008 és 2012 között. Régóta az van a törvényben, hogy a vezetői pozíciókat egy alkalommal lehet ismételni, maximálisan két ciklust tölthet ki az ember. Én akkor még nem láttam bele ezekbe a folyamatokba, a lényeg, hogy Czigány Tibor profes�szor úr lett a következő dékán 2012-től, és ő kezdte el keresni a helyetteseit. A Gépészmérnöki Karon hagyományosan három dékánhelyettes van. Van egy oktatási dékánhelyettes, ez Bihari Péter tanár úr, van egy tudományos és nemzetközi dékánhelyettes, ez most Hős Csaba tanár úr, akkor pedig Kovács Ádám tanár úr volt, illetve van egy gazdasági dékánhelyettes, aki most Samu Krisztián tanár úr, 2012-ben pedig én lettem. A legnehezebb mindig a gazdasági dékánhelyettes pozíciójára embert találni, mert egészen nagy men�nyiségű adminisztratív munkával jár ez a szerepkör. Én tehát 2012-ben kerültem be az akkori vezetésbe, mint gazdasági dékánhelyettes. Amikor ennek a vezetésnek letelt a két ciklusa új dékán választás következett. A Gépészmérnöki Kar mindig egységet sugároz: amikor valamilyen vezetői pozíciót kell választani, akkor egy jelöltet indít, aki mögött felsorakozik az egész Kar. Nem volt ez most sem másképp. Káté: Mint mondta, már korábban nyolc évig együtt dolgozott az előző vezetéssel, az előző dékánnal. Továbbra is ugyanazokat a célokat viszi tovább, vagy esetleg vannak saját céljai, amiket kitűzött, hogy szeretne megvalósítani? O.I.N.: A pályázatomban természetesen szerepelnek saját célok, de azt kell, mondjam, hogy az előző dékáni vezetések nagyon szervezett és jó munkát végeztek. Ha kishitű akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy ennek a konstans fenntartása is egy nagyon szép eredmény. De az embernek mindig vannak céljai, mindig szeret nagyot álmodni, van egy-két ilyen a mi tarsolyunkban is. Ezek olvashatók a dékáni és dékánhelyettesi pályázatokban is. Kiemelem a legfontosabbakat olyan sorrendben, ahogy az a Karon szokásos: oktatás, kutatás, gazdaság és hallgatói ügyek.
