MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 1054 BUDAPEST, Vécsey u. 5.
ámk | Μάιος 2016
•
ΚΑΛΗΜΕΡΑ, ΜΠΕΛΟΓΙΑΝΝΗ Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας
20 χρόνια χτυπά η καμπάνα της εκκλησίας στο Χωριό 1
 2
Συμπληρώθηκαν 20 χρόνια από τα εγκαίνια της εκκλησίας μας στο Χωριό «Μπελογιάννης» Με ιδιαίτερη λαμπρότητα εορτάσθηκε, το Σάββατο 21 Μαϊου 2016, η συμπλήρωση των 20 χρόνων από τα εγκαίνια του Ιερού Ναού των Αγίων Δημητρίου, Κωνσταντίνου και Ελένης.
Τα μηνύματα αυτά ευελπιστούμε να αποτελέσουν σταθερά σημεία αναφοράς για τις επόμενες γενιές των Ελλήνων της Ουγγαρίας ώστε να πατήσουν γερά το «σκαλοπάτι» που οδηγεί στην περαιτέρω διατήρηση και διάδοση της εθνικής και πολιτιστικής μας κληρονομιάς.
Ήταν μια ηλιόλουστη ανοιξιάτικη ημέρα με καταγάλανο ουρανό αντάξια της επετείου. Η εκκλησία σημαιοστολισμένη πιστό αντίγραφο παιδικών σχολικών βιβλίων από μια άλλη εποχή. Από νωρίς το πρωϊ αθρόα η συμμετοχή των κατοίκων του Χωριού μικρών και μεγάλων, ενώ αρκετοί ήταν οι Έλληνες που κατέφθασαν από άλλα σημεία της Ουγγαρίας (Βουδαπέστη, Σέκεσφεχηρβαρ, Γκιόρ, Μπουτακέσι, Γκιόνγκιος κ.α) αλλά και από την γειτονική Αυστρία για να γιορτάσουν από κοινού το σημαντικό αυτό γεγονός.
Θα ήταν σοβαρή παράλειψη αν δεν αναφερόμασταν στον αείμνηστο Μητροπολίτη Αυστρίας και Έξαρχο Ουγγαρίας και Μεσευρώπης κ.Μιχαήλ, στον άνθρωπο που είχε την έμπνευση της ίδρυσης του Ιερού Ναού και δεν βρίσκεται πια κοντά μας. Θα πρέπει επίσης να αναφερθούμε και στην σημαντική προσφορά του πάτερ Ιωσήφ Κάλοτα που εδώ και 25 χρόνια ασκεί επιμελώς τα ιερατικά του καθήκοντα τόσο στην ενορία της Εξαρχίας στη Βουδαπέστη όσο και στο Χωριό.
Μετά την Πανηγυρική Θεία Λειτουργία χοροστατούντος του Σεβασµιωτάτου Μητροπολίτου Αυστρίας και Έξαρχου Ουγγαρίας και Μεσευρώπης κ. Αρσενίου, ακολούθησε πλούσιο πολιτιστικό και καλλιτεχνικό πρόγραμμα με κύριους πρωταγωνιστές τους μικρούς μαθητές του δίγλωσσου Ελληνικού Σχολείου «Νίκος Μπελογιάννης», οι οποίοι στην κυριολεξία μάγεψαν τους παρευρισκομένους αποδεικνύοντας εμπράκτως για άλλη μια φορά την πολύ καλή δουλειά που γίνεται στον τομέα της ελληνικής εκπαίδευσης στην Ουγγαρία, στο πλαίσιο της διατήρησης των πατροπαράδοτων εθίμων και παραδόσεων μας.
Χωρίς βέβαια την γενναία δωρεά της οικογένειας του Κωνσταντίνου Δαφέρμου δεν θα μπορούσαμε σήμερα να μιλάμε για εκκλησία στο Χωριό.
Ήταν όλοι εκεί όπως πρέπει εκπρόσωποι της ουγγρικής κυβέρνησης, διπλωμάτες, εκπρόσωποι της Ομογένειας, επιχειρηματίες, πανεπιστημιακοί, άνθρωποι των γραμμάτων και των τεχνών, πρώην και νυν Δήμαρχοι αλλά και πολύς κόσμος, απλοί άνθρωποι που ήρθαν με τις οικογένειες τους, τα παιδιά τους για να γιορτάσουν την επέτειο των 20 χρόνων από την ίδρυση της εκκλησίας μας.
Ανεκτίμητες και ουσιαστικής σημασίας και οι καρποφόρες προσπάθειες του τότε Πρέσβυ της Ελλάδας στην Ουγγαρία Ιωάννη Δρακουλαράκου αλλά και του Προξένου Αλέξανδρου Ράλλη και φυσικά του τότε Δημάρχου του Χωριού «Μπελογιάννης» Ζήση Βλαχόπουλου που εξασφάλισε τις απαιτούμενες προϋποθέσεις και τον χώρο δίνοντας το «πράσινο φως» για την ανέγερση του Ναού. Αξίζει επίσης ένα μεγάλο ευχαριστώ σε όλους τους αφανείς ήρωες που βοήθησαν ώστε να πραγματοποιηθεί με επιτυχία η πανηγυρική αυτή μνημειώδης εκδήλωση των 20χρονων της Εκκλησίας μας, ενώ δεν θα πρέπει να ξεχνάμε ότι την όλη εκδήλωση στήριξε αφιλοκερδώς ο Πρόεδρος της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Γιώργος Κουκουμτζής.
Σε αυτό το τελευταίο στέκομαι ιδιαίτερα εκτιμώντας ότι στους σημερινούς δύσκολους καιρούς που διανύουμε εμείς οι Έλληνες της Ουγγαρίας είμαστε πλέον σε θέση να εκπέμπουμε προς τον «έξω κόσμο» τα δικά μας αισιόδοξα μηνύματα.
AMK Kαλημέρα Μπελογιάννη
Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Εκδότης: Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας Υπεύθυνος Έκδοσης: Κουκουμτζής Γεώργιος Αρχισυντάκτης : Οικονόμου Ανδρέας Καλλιτεχνική Διεύθυνση: Σέλτνερ Λεβέντε Διεύθυνση Σύνταξης: 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Τηλέφωνα: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Φαξ: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Τυπογραφείο: Copycat kft. ISSN: 1786-0989 διόρθωση ουγγρ.κειμένου : Κατερίνα Μίλιος, Δρ.Νικολέττα Μίλιος μετάφραση : Βασίλης Στεφόπουλος φωτογραφίες : Μαρία Καραγιώργη
Ανδρέας Οικονόμου
ΑMK Kalimera Beloiannisz
Az M.G.O.Ö. kiadványa Kiadó: az M.G.O.Ö. Testülete Felelős kiadó: Kukumzisz Jorgosz Főszerkesztő: Οikonomou Andreas Grafika: www.aitosz.hu 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Telefon: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Fax: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Nyomda: Copycat kft. ISSN: 1786-0989 Korrektúra: Miliosz Katalin, dr. Miliosz Nikolett Fordítás: Sztefopulosz Vaszilisz Fotók: Karajorgis Maria
3
Μητροπολίτης Αυστρίας και Έξαρχος Ουγγαρίας κ.Αρσένιος : «Χαίρομαι σήμερα που ο Ναός αυτός συνεχίζει να αποτελεί σημείο αναφοράς για το Χωριό». «Είναι χαρά μας σίγουρα που βρισκόμαστε εδώ και τελούμε αυτή την γιορτή, την ανάμνηση τότε, του γεγονότος της τελετής των εγκαινίων, που έφερε χαρά στο Χωριό. Γιατί ήταν επιθυμία του Χωριού να αποκτήσει έναν Ναό. Ο προκάτοχός μου Μακαριστός Μητροπολίτης Αυστρίας και Έξαρχος Ουγγαρίας κ.Μιχαήλ απάντησε θετικά σε αυτό το αίτημα. Κάνατε μια πολύ ωραία ιστορική αναδρομή στο περασμένο τεύχος του Περιοδικού σας λέγοντας τα γεγονότα όπως έγιναν. Τα λένε οι ίδιοι οι Δήμαρχοι που ήταν τότε παρόντες. Χαίρομαι σήμερα που ο Ναός αυτός συνεχίζει να αποτελεί σημείο αναφοράς για το Χωριό. Κι’ έτσι πρέπει να γίνει όλοι μαζί ενωμένοι να αγωνιζόμαστε για το καλό, για τις παραδόσεις, για τα έθιμα μας, αλλιώς θα διαλυθούμε αν δεν κρατήσουμε αυτά που είναι ήθη και έθιμα της φυλής μας του γένους των Ελλήνων. Εύχομαι σε όλο τον Ελληνισμό της Ουγγαρίας να έχει υγεία να έχει την ευλογία του Θεού να έχει χαρά, να προκόβουμε όλοι μαζί και να δημιουργούμε. Mπορούμε». Αχιλλέας Δημητρίου (αρχιτέκτονας): «Ο Θεόδωρος Σκεύης ήταν το σημείο εκκίνησης και τον ευχαριστώ πολύ γι’αυτό». «Ο Ιερός Ναός των Αγών Κωνσταντίνου και Ελένης κτίσθηκε βάσει των σχεδίων που εκπόνησε ο γιός μου ο Αδάμ Δημητρίου. Το έργο αυτό ήταν εξάλλου αποτέλεσμα της διπλωματικής του εργασίας που είχε ως θέμα την κατασκευή ενός Ελληνικού Ορθόδοξου Ναού. Στην ουσία λοιπόν εγώ ήμουν ο εργολάβος και o γιός μου ο αρχιτέκτονας. Αρχίσαμε πριν 22 χρόνια το 1994. Μέσα σε εννέα μήνες η Εκκλησία ήταν έτοιμη. Στην συνέχεια χρειάσθηκε αρκετός χρόνος για να αποπερατωθούν οι εργασίες στους εσωτερικούς χώρους και στις 21 Μαϊου 1996, ο Ιερός Ναός ήταν έτοιμος. Είμαι πολύ συγκινημένος για το έργο αυτό που αποτελεί το αποκορύφωμα της δουλειάς μου. Κάθε χρόνο επισκεπτόμαστε με την οικογένεια μου την εκκλησία και συναντιόμαστε με συγγενείς και φίλους. Είμαι πολύ χαρούμενος για την σημερινή εορταστική ημέρα. Θα ήθελα επίσης να σας πω για το ιστορικό της υπόθεσης ότι η όλη ιδέα προέρχεται από τον Θεόδωρο Σκεύη, τον φίλο μου. Αυτός με σύστησε πριν 22 χρόνια στο Σεβασμιώτατο Μητροπολίτη κ.Μιχαήλ και όλα από εκεί ξεκίνησαν για να σχεδιάσω εγώ και ο γιός μου τον Ναό. Ο Θεόδωρος Σκεύης ήταν λοιπόν το σημείο εκκίνησης και τον ευχαριστώ πολύ γι’αυτό».
4
Θεόδωρος Σκεύης, Επίτιμος Πρόεδρος Ελλήνων Ουγγαρίας : «Ο Ελληνισμός είναι βαθιά συνδεδεμένος με την Ορθοδοξία» «Είμαι πολύ χαρούμενος σήμερα γιατί βλέπω πολύ κόσμο, πολλά παιδιά και πολλούς Έλληνες που ήρθαν και από την ύπαιθρο. Οπωσδήποτε αυτό είναι κάτι που σου φέρνει χαρά. Σε ότι αφορά στον Ελληνισμό της Ουγγαρίας θα ήθελα να τονίσω ότι είμαστε λίγοι εδώ στην Ουγγαρία οι Έλληνες. Πρέπει λοιπόν να είμαστε ενωμένοι. Να βοηθάμε ο ένας τον άλλο, τα ατομικά συμφέροντα πρέπει να τα παραμερίζουμε. Χωρίς κάποιος, να πρέπει υποχρεωτικά να είναι πρόεδρος, μπορεί να προσφέρει πολλά, αρκεί να το θέλει και να το πιστεύει. Δεν θα πρέπει επίσης να ξεχνάμε ότι ο Ελληνισμός είναι βαθιά συνδεδεμένος με την Ορθοδοξία. Κι’ αν δεν πιστεύει κάποιος πρέπει να είναι σωστός άνθρωπος, να βοηθά εκεί που μπορεί, ας είναι το σχολείο, ας είναι η εκκλησία, ας είναι επιμελητήριο ή ότι άλλο» π.Ιωσήφ Κάλοτα : «Δεν υπάρχει μεγαλύτερη ημέρα για μένα» «Αισθάνομαι υπέροχα όταν συμμετέχω σε εκκλησιαστικές εκδηλώσεις. Η σημερινή ημέρα είναι πολύ μεγάλη. Για μένα δεν υπάρχει μεγαλύτερη. Συμπληρώνονται εδώ στο Χωρίο Μπελογιάννης 20 χρόνια από τα εγκαίνια του Ιερού Ναού των Αγίων Δημητρίου, Κωνσταντίνου και Ελένης. Πολλές ήταν οι δυσκολίες που αντιμετωπίσαμε αλλά τις προσπεράσαμε. Σήμερα οι συνθήκες είναι διαφορετικές απ΄ότι ήταν πριν 20 χρόνια. Θυμάμαι τις πολλές χαρούμενες στιγμές που ζήσαμε μαζί, βαπτίσεις, γάμους αλλά και τους αποχαιρετισμούς πολλών αδελφών μας που έφυγαν από την ζωή. Η εορταστική αυτή ημέρα θα μείνει βαθιά χαραγμένη στην μνήμη όλων μας και επιθυμία μου είναι όλοι οι κάτοικοι του Χωριού να αισθάνονται ως δεύτερο σπίτι τους τον Ναό και να επισκέπτονται με τις οικογένειες τις την Εκκλησία μας. Εύχομαι σε όλους σας να έχετε την ευλογία του Θεού, κάθε υγεία και προκοπή».
Ο Ιωάννης Παναγιωτόπουλος για την σημασία του εορτασμού
πρ.Δήμαρχος Χωριού Μπελογιάννης, Κώστας Ριζογιάννης: «Έχουμε την δύναμη και τις δυνατότητες να συνεχίσουμε το μεγάλο αυτό έργο που έχουμε αναλάβει»
των Αγίων Κωνσταντίνου και Ελένης
«Είμαι πολύ συγκινημένος σήμερα, μετά από είκοσι χρόνια. Είμαι το ένα από τα επτά, οκτώ άτομα που ιδρύσαμε τότε την Εκκλησιαστική Επιτροπή που συνετέλεσε για το κτίσιμο της Ιερού Ναού. Ήταν πράγματι μια πολύ σημαντική απόφαση αυτή που πήραμε τότε και μετά από 20 χρόνια έχουμε την δύναμη και τις δυνατότητες να συνεχίσουμε το μεγάλο αυτό έργο που έχουμε αναλάβει. Να έχουμε υγεία και να πιστεύουμε στον Θεό. Είμαστε τυχεροί που έχουμε μια τόσο ωραία εκκλησία. Μπορούμε να τελούμε εδώ βαφτίσια, γάμους, κηδείες και άλλες τελετές. Θα ήθελα επίσης να τονίσω ότι τα τελευταία είκοσι χρόνια που πέρασαν είχαμε πάρα πολλούς επισκέπτες και επίσημους καλεσμένους. Ιδιαίτερα θα ήθελα να σταθώ στις επισκέψεις του Προέδρου της Ελληνικής Δημοκρατίας κ.Κάρολου Παπούλια, της Προέδρου της Βουλής κας Άννας Ψαρούδα Μπενάκη και του Οικουμενικού Πατριάρχη Κωνσταντινουπόλεως κ.Βαρθολομαίου. Είχαμε επίσης πολλές επισκέψεις Υπουργών, Νομάρχων, Δημάρχων κ.α, όπως και άλλων προσωπικοτήτων από τις ΗΠΑ, τον Καναδά και την Αυστραλία».
Σε αποκλειστικές του δηλώσεις στο Περιοδικό μας ο π.Γενικός Γραμματέας Μέσων Ενημέρωσης , Λέκτορας του Πανεπιστημίου Αθηνών κ. Ιωάννης Παναγιωτόπουλος, αναφέρθηκε στην σημασία του γεγονότος τονίζοντας: «Ο εορτασμός των Αγίων Κωνσταντίνου και Ελένης, είναι μια από τις πιό σημαντικές εορτές της Ορθόδοξης Χριστιανικής Εκκλησίας, αφού εορτάζουν δύο άγιοι, με ξεχωριστούς ρόλους, αλλά με κοινή αναφορά, στην εγκαθίδρυση ενός νέου Πολιτειακού καθεστώτος, το οποίο η νεώτερη έρευνα θα ονομάσει συνολικά Βυζάντιο. Η βασική ιδεολογική πολιτιστική αναφορά, η οποία θα μας συνοδεύει έκτοτε, ονομάστηκε Ελληνοχριστιανικός Πολιτισμός, και αποτέλεσε τη βασική ιδεολογική ταυτότητα επί αιώνες. Κυρίαρχο στοιχείο, στη δομική αρχή αυτής της νέας καθεστωτικής ιδεολογίας, αποτέλεσε η ιδέα της Ανεξιθρησκείας, αφού μέσω αυτής καλύφθηκε και η αναγνώριση της Εκκλησίας ως φορέα θρησκευτικής παράδοσης, που μέχρι τότε δεν αναγνωριζόταν επισήμως από το Ρωμαϊκό κράτος. Αυτή η μετάβαση εν τοις πράγμασι συνιστούσε και την νομική αισθητοποίηση της κοινωνικής σύνθεσης της αυτοκρατορίας, αφού στην μεν ανατολή οι χριστιανοί ήταν η πλειονοψηφία των κατοίκων, στη δε δύση η ισχυρότερη και πολυπληθέστερη κοινωνική ομάδα. Κατά συνέπεια το νέο καθεστώς (η νέα μοναρχία) θεμελιωνόταν σε μια νέα σχέση Θεού και ανθρώπου. Αλλά ο βίος των δύο αγίων είναι αυτός που ξεχωρίζει. Ας μην ξεχνάμε ότι η Αγία Ελένη είναι εκείνη που ανακάλυψε τον Σταυρό του Κυρίου, και μετέφερε κατά την επιστροφή της από τους Αγίους Τόπους την ευλογία Του (υπάρχουν πολλά προσκυνήματα που συνδέονται με αυτήν την Παράδοση στην Κύπρο και τα νησιά του Αιγαίου). Και κυρίως δεν πρέπει να ξεχνάμε ότι αυτή η Παράδοση μέσω των βυζαντινών ιεραποστόλων διαπέρασε ολόκληρη την κεντρική και ανατολική ευρώπη, ανακαινίζοντας τον δεσμό της αγάπης ανάμεσα στους χριστιανικούς λαούς αυτών των περιοχών και της Ελληνικής Ορθοδοξίας». Ιωάννης Παναγιωτόπουλος Λέκτορας Πανεπιστημίου Αθηνών π. Γεν. Γραμματέας Μέσων Ενημέρωσης
πρ. Διευθύντρια Ελληνικού Σχολείου Βουδαπέστης, κα Βαγγελιώ Τσαρουχά: «Παράδοση ελληνική η εκκλησία και ο κόσμος πρέπει να μαζεύεται» «Συγκινήθηκα πάρα πολύ, ήταν μια ιδιαίτερη ημέρα για μένα η σημερινή. Ήρθαν στο μυαλό μου μνήμες από το παρελθόν. Συναντήθηκα με τον Αχιλλέα Δημητρίου που είχε σχεδιάσει την εκκλησία, με τον Αχιλλέα είχαμε μεγαλώσει μαζί στο Χωριό και ο ίδιος ανέλαβε τότε την κατασκευή του Ναού προς τιμήν, εις μνήμην, της κόρης του αδερφού του, της Χρυσούλας που έφυγε από την ζωή πριν είκοσι χρόνια. Συγκινήθηκα επίσης αναπολώντας την στιγμή των εγκαινίων πριν 20 χρόνια από τον αείμνηστο Μητροπολίτη Αυστρίας και Έξαρχο Ουγγαρίας κ.Μιχαήλ. Ήταν και τότε μια ηλιόλουστη ημέρα όπως σήμερα. Μετά την επίσημη δοξολογία και την κατάθεση των στεφάνων, καθόμασταν όλοι μαζί έξω και ο Μητροπολίτης ήταν παρά πολύ συγκινημένος. Συγκινητική ήταν επίσης και η τελετή της χειροτονίας ενός νέου Ούγγρου ιερέα. Θα ήθελα επίσης να σας πω ότι η Εκκλησία δεν είναι μόνο για τους αποκλειστικά θρήσκους αλλά είναι μια παράδοση ελληνική και πρέπει ο κόσμος να μαζεύεται, μόνο έτσι θα είναι σε θέση να καταλάβει τα ποιήματα και την ελληνική λογοτεχνία ακούγοντας τους ψαλμωδίες της βυζαντινής υμνολογίας».
π.Δήμαρχος του Χωριού, Ζήσης Βλαχόπουλος: «Ολοκληρώθηκε η ελληνικότητα μας και η ελληνικότητα του Χωριού Νίκος Μπελογιάννης» «To τι αισθάνομαι σήμερα 20 χρόνια μετά τα εγκαίνια του Ναού μας που κτίσθηκε κατά την διάρκεια της δικιάς μου θητείας ; Τα συναισθήματα είναι απερίγραπτα. Είμαι εδώ και είμαι πολύ χαρούμενος που ήρθε σήμερα πολύς κόσμος. Εδώ λοιπόν όταν κτίσαμε το Ναό και λέω κτίσαμε επειδή πράγματι όλοι μαζί συνδράμαμε σε κάτι, ολοκληρώθηκε θα έλεγα η ελληνικότητα μας και η ελληνικότητα του Χωριού Νίκος Μπελογιάννης. Όπως εξάλλου έχω δηλώσει πολλές φορές μετά από 100 χρόνια, μπορεί να μην ξέρουν ότι υπήρχαν Έλληνες στην περιοχή, η Εκκλησία μας όμως θα μαρτυρεί ότι πέρασαν απ’ εδώ Έλληνες δημιουργώντας το Χωριό αυτό, πιστοποιώντας την Ελληνικότητα του».
5
To οικόσημο της οικογένειας Σίνα στην πλευρά της Βούδας επί της Αλυσιδωτής Γέφυρας Dr. György Antal Diószegi Οι δράσεις της ελληνικής οικογένειας Σίνα (Sina) ήδη από την Εποχή των Μεταρρυθμίσεων μαρτυρούν ότι τα έργα που βασίζονται στην δημιουργία και τις αξίες πάντα θα επιφέρουν μακροπρόθεσμα αποτελέσματα. Κατά τη διάρκεια της επανάστασης του 1821 η κοινή γνώμη στην Ουγγαρία στάθηκε σύσσωμη στο πλευρό των Ελλήνων. Μετά την ήττα στο Δραγατσάνι (19 Ιουνίου 1821) οι υποχωρούμενοι Έλληνες πέρασαν στην Ουγγαρία από το στενό Törcsvári. Ο κόμης István Széchenyi που βρισκόταν τότε στο Brassó (Μπρασόβ) συνάντησε Έλληνες πρόσφυγες. (1) Ένα άρθρο του ελληνόγλωσσου γαλλικού περιοδικού «Chroniques Heleniques» της 12ης Μαρτίου 1824 γράφει, ότι το ουγγρικό έθνος ενθουσιάστηκε ιδιαίτερα ακούγοντας για της επιτυχίες της ελληνικής επανάστασης, και ακόμη ότι ο κόμης László Festetich εκφώνησε θερμό λόγο υπέρ της Ελλάδας στο ουγγρικό κοινοβούλιο. (2) Διάφοροι ήρωες της ουγγρικής επανάστασης (μ.ά. ο Dessewffy κι ο Kristóf Laszky) βρήκαν μαρτυρικό θάνατο στο πλευρό των Ελλήνων. (3) Ο φιλελληνισμός των Ούγγρων έπαιξε καταλυτικό ρόλο στην διαμόρφωση του πολύπλευρου πατριωτισμού που χαρατκήριζε τους Έλληνες της χώρας κατά την Εποχή των Μεταρρυθμίσεων. Αξίζει να γίνει ξεχωριστός λόγος για τις ενδιαφέρουσες σχέσεις του κόμη István Széchenyi με την οικογένεια Σίνα και τα μεγάλα επιτεύγματα που επέφεραν. Ο Széchenyi το 1827 ίδρυσε το Εθνικό Καζίνο, μέλη του οποίου από το 1828 ήταν μ.ά. ο βαρώνος Γεώργιος Σίνας και ο Γεώργιος Τκιατζής (Takácsy). Ο Γεώργιος-Σίμων Σίνας το 1833 ανέλαβε προσωπικός τραπεζίτης του Széchenyi, ο οποίος μέσω της Τράπεζας Σίνα πραγματοποιούσε τις διάφορες συναλλαγές του. Η συνεργασία των δύο οικογενειών ήταν καταλυτική στον τομέα των αναπτυξιακών έργων στην Ουγγαρία. Το 1838 ιδρύθηκε η διάσημη Εταιρεία Ατμόμυλων Πέστης, στην οποία ο βαρώνος Γεώργιος Σίνας συμμετείχε με 5000 φιορίνια. Τον Ιούνιο του 1839 σε επιστολή του ο Széchenyi ζήτησε από τον Σίνα να αναθέσει στον εκπρόσωπό του Κωνσταντίνο Γύρα να υπογράψει την σχετική σύμβαση ώστε το φθινόπωρο του 1840 να τεθεί σε λειτουργία ο ατμόμυλος. (4) Ο κόμης István Széchenyi στις 14 Φεβρουαρίου 1832 ίδρυσε τον «Σύλλογο Γεφυρών Βουδαπέστης», στην οποία έλαβε σημαντικό μέρος ο βιεννέζος τραπεζίτης Γεώργιος-Σίμων Σίνας (ιδρυτής της μεταγενέστερης Ανώνυμης Εταιρείας Αλυσιδωτής Γέφυρας) (5) Συμβολική είναι και η επιγραφή στις μετοχές της Αλυσιδωτής Γέφυρας Α.Ε.: «Ιδρυθείσα από τον βαρ. Γεώργιο Σίνα». Το έργο του Σίνα αναγνωρίστηκε και από την ουγγρική κοινωνία όταν το 1839 ανακυρήχθηκε επίτιμος δημότης της Βούδας. Ενώπιον του Ουγγρικού Κοινοβουλίου δήλωσε χαρακτηριστικά: «Την ένωση της Βούδας και της Πέστης δεν επιθύμησα από αισχρή κερδοσκοπία». (6) Η κατάθεση του θεμέλιου λίθου πραγματοποιήθηκε στις 4 Αυγούστου 1842, μαζί με την δημόσια ανάγνωση του ιδρυτικού εγγράφου, το οποίο υπέγραψαν και πολλοί Έλληνες, όπως μ.ά. οι βαρώνοι Γεώργιος και Ιωάννης Σίνας και ο Κωνταντίνος Γύρας. (7) Ο πίνακας «Κατάθεση θεμελίου λίθου της Αλυσιδωτής Γέφυρας» του Miklós Barabás με παραγγελία του Σίμωνα Σίνα ολοκληρώθηκε μετά από τρία χρόνια το 1861. Η Αλυσιδωτή Γέφυρα αποτελεί απόδειξη του ιδεώδους της ελληνοουγγρικής φιλίας. Τα οικόσημα των Σίνα και των Széchenyi διακρίνονται έως και σήμερα στις βάσεις των αγαλμάτων-λιονταριών της γέφυρας στην πλευρά της Βούδας. Αναφορικά με τις οικογενειακές σχέσεις των δύο οικογενειών αξίζει να αναφερθεί και ο τάφος της Karolina Széchenyi Wimpffen (1868-1932) στο κοιμητήριο του Nagycenk. To 1897 παντρεύτηκε τον Simon Wimpffen, εγγονό του Σίμωνα Σίνα (η μητέρα του Αναστασία Σίνα παντρεύτηκε τον Viktor Wimpffen). Στην εκκλησία του Besnyő, γειτονικό χωριό του Δ. Μπελογιάννη κηδεύτηκε ο άλλος εγγονός του Σίνα, ο Siegfried Wimpffen.
6
Πηγές: (1) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok 1973. 109., 113. o.; (2) MTI 1930. március 1.; (3) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok. 1973. 1. szám. 112. o.; Horváth Endre: Újgörögök. 11. o.; (4) Viszota Gyula: Széchenyi és a pesti hengermalom. Második közlemény. In.: Századok. 1910. V. füzet. 375. o.; (5) Vajda Pál. R.: A Lánchíd története. Bp., 1947. 16. o.; (6) Vajda Pál. R.: A Lánchíd története. Bp., 1947. 44. o. ; (7) Vajda Pál. R.: A Lánchíd története. Bp., 1947. 33., 35-36. o.
Οικόσημο των Σίνα (Sina) στην Αλυσιδωτή Γέφυρα στην πλευρά της Βούδας. A Szinasz/Sina család címere a Lánchíd budai oldalán.
A görög Szinasz/Sina család és címere a Lánchíd budai oldalán Dr. Diószegi György Antal A reformkortól kezdve a görög Szinasz/Sina család tettei számos tanulságot hordoznak annak jegyében, hogy az értékelvű együttműködések mindig hosszan tartó eredményeket teremtenek. Az 1821-ben megindított görög szabadságharc idején a korabeli magyar közvélemény teljes mértékben a görögök mellett állt! Az 1821. június 19-én sorra kerülő dragasani vereség után az erdélyi Törcsvári szoroson menekültek a görög harcosok magyar földre. Az ekkoriban Brassóban tartózkodó Széchenyi István személyesen is találkozott a görög menekültekkel. (1) Itt érdemes megemlíteni a „Chroniques Heleniques francianyelvű görög lap 1824. március 12-i számának egyik cikkét, amely beszámolt arról, hogy a magyar nemzet nagy lelkesedéssel fogadta a görög szabadságharc sikereiről érkező híreket és hogy Festetich László gróf lelkes beszédet mondott a magyar parlamentben Görögország mellett.” (2) Több magyar szabadsághős (pl. Dessewffy főhadnagy, Laszky Kristóf) halt hősi halált a görögök oldalán. (3) A filhellén magyar közvélemény léte is szerepet játszhatott abban, hogy a görögök magyar hazafisága oly sokrétű módon vált értékké a reformkori Magyarországon. A reformkorban gróf Széchenyi István és a görög Szinasz/Sina család számos érdekességet rejtő és igen eredményes reformkori kapcsolatrendszerét külön is indokolt kiemelni! Széchenyi 1827-ben megalapította a Nemzeti Kaszinót: 1828-tól tagjai közé tartoztak báró Sina György és Takácsy/Takiadzisz György. 1833-ban Széchenyi a személyes bankárává tette meg Sina György Simont: a Sinabankházon keresztül bonyolította külföldi megrendeléseit és számlakiegyenlítéseit. A Széchenyi—Sina együttműködés rendkívül fontos eredményeket hozott a magyar fejlesztési folyamatokban. 1838-ban alakult meg a híres Pesti Hengermalom Társaság Széchenyi támogatásával: báró Sina György 5000 forinttal vett részt ebben a vállalkozásban. 1839 júniusában Széchenyi levelet írt Sina Györgynek: ebben kérte, hogy utasítsa a megbízottját, Gyra Konstantint a végleges aláírás megtételére, hogy 1840 őszén megkezdődhessék a hengermalom üzembe helyezése. (4) 1832. február 14-én hozta létre gróf Széchenyi István a „Budapesti
Hídegylet”-et: ebben különösen jelentős szerepet vállalt Sina György Simon bécsi bankár (a később megalakult Lánchíd Részvénytársaság létrehozója). (5) Jelképi értelemben is fontos rögzíteni, hogy a Lánchíd részvényeken ez a fölirat ékeskedett: „Alapítá br. Sina György“. 1839-ben Buda díszpolgárává választották. Sina György ezt a nyilatkozatot tette az Országos Küldöttség előtt: „nem alávaló pénzvágytól indítva óhajtottam Buda s Pest városainak állandó egybekapcsolását létesíteni”. (6) 1842. augusztus 4-én került sor az alapkő letételére: ekkor került fölolvasásra a híd keletkeztét rögzítő okirat, melynek aláírói között ott voltak a görögök közül báró Sina György, báró Sina János, Gyra Konstantin. (7) A Lánchíd alapkőletételére 1842. augusztus 24-én került sor igen ünnepélyes keretek között. Sina Simon rendelte meg „A Lánchíd alapkőletétele” címet viselő festményt 1861-ben: Barabás Miklós 3 év múlva készült el vele. A Lánchíd méltó módon jeleníti meg a magyar-görög nemzetbarátság eszményét: a Széchenyi család és a görög Sina család címerei napjainkban is megtekinthetőek a híd budai oldalán lévő oroszlánok által ékesített talapzatain. A Széchenyi család és a Szinasz/Sina család rokonsági kapcsolata jegyében fontos, hogy Wimpffen Simonné Széchenyi Karolina (1868-1932) síremléke Nagycenk temetőjének hátsó falánál található. A férj, Wimpffen Simon kapcsán kiemelendő, hogy Sina Simon unokája volt. Sina Simon leánya, Sina Anasztázia ugyanis Wimpffen Viktor felesége lett: gyermekük, Wimpffen Simon 1897-ben vette feleségül Széchenyi Karolinát. Beloiannisz szomszédos falujában, a besnyői templomnál van eltemetve Sina Simon másik unokája, Wimpffen Siegfried (Wimpffen Simon testvére).
A Lánchíd méltó módon jeleníti meg a magyar-görög nemzetbarátság eszményét: a Széchenyi család és a görög Sina család címerei napjainkban is megtekinthetőek a híd budai oldalán lévő oroszlánok által ékesített talapzatain.
Forrásjegyzék: (1) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok 1973. 109., 113. o.; (2) MTI 1930. március 1.; (3) Füves Ödön: Az 1821. évi görög szabadságharc és Magyarország. In.: Századok. 1973. 1. szám. 112. o.; Horváth Endre: Újgörögök. 11. o.; (4) Viszota Gyula: Széchenyi és a pesti hengermalom. Második közlemény. In.: Századok. 1910. V. füzet. 375. o.; (5) Vajda Pál. R.: A Lánchíd története. Bp., 1947. 16. o.; (6) Vajda Pál. R.: A Lánchíd története. Bp., 1947. 44. o. ; (7) Vajda Pál. R.: A Lánchíd története. Bp., 1947. 33., 35-36. o.
7
H Θεοδώρα Ζαρκάδη, ανοίγει την καρδιά της στο «ΚΑΛΗΜΕΡΑ - Μπελογιάννη» ξαναλειτουργήσει η βιοτεχνία που υπήρχε εκεί, ώστε οι άνθρωποι να έχουν δουλειά και να μην πηγαινοέρχονται Χαίρομαι πολύ που άνοιξε η καφετέρια και έχει ελληνική κουλτούρα, γιατί όταν έρχονται επισκέπτες από την Ελλάδα αισθάνονται καλοδεχούμενοι. Περισσότερο απ’ όλα, θα ήθελα ένα καινούριο σχολείο, γιατί παρ’ όλες τις φιλότιμες προσπάθειες του δημάρχου, των αυτοδιοικήσεων και των γονέων, λόγω της παλαιότητάς του, η συντήρησή του γίνεται όλο και πιο δύσκολη και αυτό έχει επιπτώσεις στο ψυχοδυναμικό των διδασκόντων και των μαθητών 4. Βλέπετε καμία βελτίωση από τότε που πριν από ενάμιση χρόνο το σχολείο έγινε μειονοτικό και δίγλωσσο;
Γεια σας! Ονομάζομαι Ζαρκάδη Θεοδώρα. Είμαι δασκάλα και ήρθα στην Ουγγαρία με απόσπαση από το ελληνικό Υπουργείο Παιδείας και Θρησκευμάτων. Είμαι κάτοχος διπλώματος Παιδαγωγικού Τμήματος Δημοτικής Εκπαίδευσης, μεταπτυχιακού διπλώματος με ειδίκευση στις ‘Σύγχρονες Τεχνολογίες στην Εκπαίδευση’ και διπλώματος μετεκπαίδευσης στο Διδασκαλείο ‘Μαρία Αμαριώτου’ του Πανεπιστημίου Κρήτης. Κατάγομαι από τη Ζάκυνθο, γεννήθηκα στο Ηράκλειο Κρήτης, μεγάλωσα στην Αθήνα και τα τελευταία δεκαπέντε χρόνια ζω στο Ρέθυμνο Κρήτης. 1.
Πόσα χρόνια είστε εδώ; Τι εμπειρίες είχατε;
Ήμουν στη Βουδαπέστη για δύο χρόνια και τώρα μένω στο χωριό Μπελογιάννη. Στην αρχή ήταν αρκετά δύσκολα. Το βασικό εμπόδιο ήταν η γλώσσα. Επίσης, το ότι πίσω άφησα αγαπημένους φίλους, συγγενείς, μαθητές και τον τόπο μου. Πολλοί με θεώρησαν γενναία που ξεκίνησα κάτι καινούριο και διαφορετικό σε άλλη χώρα αλλά, όπως είναι η κατάσταση στην Ελλάδα, το θεώρησα μονόδρομο. 2. Πείτε μας ποιες ήταν οι πιο συγκινητικές στιγμές που ζήσατε από τότε που διδάσκετε στην Ουγγαρία. Οι πιο συγκινητικές στιγμές... δύσκολη ερώτηση. Ας ξεκινήσω...το ότι βρέθηκε στην αρχή ο ένας Άνθρωπος και μας βοήθησε (το κεφαλαίο Α δεν είναι τυχαίο). Χωρίς την Έντιτ, ακόμα θα προσπαθούσαμε να κόψουμε εισιτήρια στο σταθμό του τρένου. Η μεγάλη αγκαλιά της χορωδίας ‘ Ρωμιοσύνη’. Οι πρωινές ελληνικές καλημέρες στο χωριό. Το νηπιαγωγείο, η δεύτερη οικογένειά μου. Η Έρικα, η Μαρία, η Βάσω και η Όρσι που πάντα με φροντίζουν με τον τρόπο τους. Οι ιστορίες του ξεριζωμού που σου λένε οι άνθρωποι στο δρόμο. Η Ευτυχία, η Μάχη και η Ιωάννα που με εμπιστεύτηκαν. Ο Θοδωρής και η Ρήνα που μας βοήθησαν σε πολύ δύσκολες στιγμές. Οι Εθνικές γιορτές. Τα παιδιά όταν απαντάνε στα ελληνικά. Οι Ούγγροι που μας συμπαθούν. Το γράμμα της μαθήτριάς μου από την Ελλάδα. Οι φίλοι και γνωστοί που έστειλαν λίγα βιβλία για τη βιβλιοθήκη μας. Τα ελληνικά μαγαζιά στη Βουδαπέστη και στο χωριό όπου μαζευόμαστε οι Έλληνες και λέμε τα νέα μας. Ο Εθνικός ύμνος και η ελληνική σημαία. 3. Ποιο είναι κατά την γνώμη σας το μεγαλύτερο πρόβλημα που αντιμετωπίζουν τώρα στο χωριό; Η ζωή στο χωριό είναι επιλογή και κάθε επιλογή έχει τα πλεονεκτήματα και τα μειονεκτήματά της. Θα ήθελα να
8
Διδάσκω στις μικρές τάξεις και μπορώ να σας πω ότι η γλώσσα δεν αποτελεί ένα μάθημα όπου μπορείς να δεις σύντομα αποτελέσματα. Ωστόσο, έχω δει βελτίωση στην αντίληψη των μαθητών σχετικά με τα ελληνικά. Αντιλαμβάνονται ότι είναι ένα αντικείμενο σπουδών ισότιμο με τα υπόλοιπα και του δίνουν πλέον την πρέπουσα σημασία. 5.
Έχετε επαφή με τους γονείς;
Δυστυχώς, όχι όση θα ήθελα και το θεωρώ δική μου ευθύνη. 6. Πώς βλέπετε, τι κίνητρα έχουν τα παιδιά για την εκμάθηση της Ελληνικής γλώσσας. Υπάρχει διαφορά ανάμεσα στα Ελληνόπουλα και τα Ουγγαρεζόπουλα; Ένα από τα κίνητρα για την εκμάθηση της ελληνικής γλώσσας είναι ότι στην Ουγγαρία απαιτούνται δύο ξένες γλώσσες για την εισαγωγή στην τριτοβάθμια εκπαίδευση. Επίσης, οι σπουδές στην Ελλάδα αποτελούν εναλλακτική λύση για τους ομογενείς μαθητές, καθότι οι εξετάσεις για την εισαγωγή τους στην τριτοβάθμια εκπαίδευση γίνονται με πιο ευνοϊκούς όρους. Άλλο ένα κίνητρο είναι ο τουρισμός. Στην Ελλάδα υπάρχουν ακόμα θέσεις εργασίας στον τομέα αυτό και προσφέρεται πολύτιμη εργασιακή εμπειρία αλλά και αρκετοί Έλληνες κάνουν τουρισμό στην Ουγγαρία, οπότε η γνώση της ελληνικής θεωρείται πλεονέκτημα. Δεν πρέπει να ξεχνάμε όμως και τους τομείς της Φιλοσοφίας και του Θεάτρου, η απαρχή των οποίων βρίσκεται στην αρχαία Ελλάδα και κατ’ επέκταση στην ελληνική γλώσσα. Διαφορά υπάρχει στα παιδιά που οι γονείς και οι παππούδες τους δε σταμάτησαν να τους μιλάνε ελληνικά. Οι μαθητές αυτοί έχουν σαφώς ένα μεγάλο πλεονέκτημα, δε μιλάνε απλώς τη γλώσσα αλλά την κατανοούν κιόλας. Γι’ αυτό και είναι πάρα πολύ σημαντική η οικογένεια στη διατήρηση των πολιτισμικών στοιχείων. Οι υπόλοιποι μαθητές διαφέρουν μόνο στην επιθυμία και την προσπάθεια τους. 7. Κοντεύει το τέλος της χρονιάς και τέτοια περίοδο πάντα βγάζουμε κάποια συμπεράσματα, κάνουμε ευχές. Αν μια ευχή σας που αφορά την διδασκαλία Ελληνικής στο χωριό Μπελογιάννη θα μπορούσε να πραγματοποιηθεί, ποια θα ήταν αυτή; Εύχομαι να εξακολουθήσει να διδάσκεται η ελληνική γλώσσα και ο πολιτισμός και ο Ελληνισμός να συνεχίσει την πορεία του για πολλά χρόνια ακόμα στο χωριό Μπελογιάννη. Ανδρέας Οικονόμου
Theodóra Zarkadi kitárja szívét a „KALIMERA Beloiannisznak” Üdvözlöm Önöket, Theodora Zarkadi vagyok. Beloianniszban dolgozom tanítóként, a görög Oktatási és Vallásügyi Minisztérium megbízásából. Közoktatási pedagógusként diplomáztam, majd a Modern Oktatási Technológiák szakon szereztem mesteroklevelet, a Krétai Egyetemen pedig elvégeztem a Maria Amariotou szakmai műhely posztgraduális képzését. Zakinthoszi gyökereim vannak, ám a krétai Iraklionban születtem és Athénban nevelkedtem, az utóbbi 15 évben pedig a krétai Rethimnoban élek. 1.
Mennyi ideje van itt? Milyenek a tapasztalatai?
Két év Budapest után most Beloianniszban élek. Kezdetben elég nehéz volt: a legnagyobb akadály a nyelv volt, emellett nagyon hiányoztak az otthoniak, a család, a barátok, régi diákjaim és a szülőföldem. Sokan úgy vélték, hatalmas bátorság volt tőlem egy másik országban szerencsét próbálni, de ha a görögországi helyzetet nézzük, nem volt sok választás. 2. Melyek voltak a legmeghatóbb pillanatai mióta Magyarországon tanít? Hm, nehéz kérdés… Azzal kezdeném, hogy szerencsére igen hamar megtalált minket egy Ember (így, nagy E betűvel) aki nagy segítségünkre volt: Edit nélkül még mindig a pályaudvaron próbálnánk jegyet venni. Szóval ott van a Romioszini kórus, akik tárt karokkal fogadtak. A reggeli „kalimera” köszönések Beloianniszban. Az óvoda, ami a második családom lett Erikával, Maríaval, Vaszoval és Orsival, akik mindig gondoskodnak rólam. Az öregek történetei arról, ahogy elszakadtak régi hazájuktól. Eftichia, Máhi és Joanna bizalma. Thodorisz és Rina, akik ott voltak nekünk a legnehezebb pillanatokban. A nemzeti ünnepek. A gyerekek, akik görögül válaszolnak. A magyarok szeretete. Egy diákom levele Görögországból. Ismerősök és barátok, akik könyveket küldtek a könyvtárunk számára. A budapesti és beloianniszi görög találkozóhelyek, ahol megbeszéljük, kivel mi újság. A nemzeti himnusz és a görög zászló. 3. Ön szerint melyik napjainkban a faluban?
a
legégetőbb
probléma
Emellett viszont pozitív változást vettem észre a gyerekek hozzáállásában: megértették, hogy a görög óra is egyenrangú a többivel, és ma már a kellő fontossággal kezelik azt. 5.
Van kapcsolata a szülőkkel?
Sajnos nem annyira, mint szeretném, amiért én vagyok a felelős. 6. Ön szerint mennyire motiváltak a gyerekek a görög nyelv elsajátításában? Van bármi különbség a görög és a magyar származásúak között? Az egyik motivációs tényező az, hogy Magyarországon a felsőfokú tanulmányok egyik előfeltétele a két nyelvvizsga megléte. A görög származásúakat olykor az is motiválja, hogy felsőfokú tanulmányaikat Görögországban is végezhetik, mert ott a felvételi vizsgákon sokkal kedvezőbbek a feltételek. Egy újabb tényező a turizmus: Görögországban ebben a szektorban még mindig bőven vannak álláslehetőségek, szakmai tapasztalatszerzésnek is kiváló, ráadásul görögök is nagy számban üdülnek Magyarországon, így a görög nyelvismeret nagy előnynek számít. Nem szabad elfeledkeznünk emellett a filozófia és a színház húzóerejéről sem, mivel ezek az ókori Hellászhoz, ezen túl a görög nyelvhez kötődnek. Kivételt képeznek azok a gyerekek, akikkel a szülők és nagyszülők otthon is görögül beszélnek. Természetes, hogy nagy előnyük van abban, hogy nem csak beszélik, hanem értik is a nyelvet. Ezért is olyan fontos a család szerepe a kulturális értékek megőrzésében. A többi diák a kedv és az igyekezet terén különbözik csak tőlük. 7. Nemsokára itt a tanév vége, ilyenkor általában levonjuk a következtetéseinket, és a jövőbe is tekintünk. Ha lehetne egyetlen kívánsága, amely a beloianniszi görög nyelvoktatással kapcsolatos, mi lenne az? Azt kívánom, folytatódjon a görög nyelv és a kultúra oktatása, hogy a görögség Beloiannisz községben még sok-sok évig fennmaradhasson. (ford. Sztefopulosz)
Falun élni döntés kérdése, és mint olyan, ennek is megvannak a pozitív és negatív oldalai. Szeretném, ha újra megnyílna a régi szövetkezet, hogy az embereknek ne kelljen nap mint nap ingázni a munkahely és a lakóhely között. Nagyon örülök, hogy megnyílt a görög kávézó, ahol a Görögországból érkező vendégeket szívesen fogadhatjuk. A legjobban viszont egy új iskolaépületet szeretnék, mert bár a község vezetése, a görög önkormányzatok és a szülők nagyon sokat tesznek érte, az épület régi, egyre nagyobb és több felújításra van szükség, ez pedig nagyon próbára teszi a tanárok és a diákok lelki erejét. 4. Lát bármiféle változást azóta, hogy az iskola megkapta a nemzetiségi és kéttannyelvű státuszt? Alsós osztályokban tanítok, és tapasztalatom, hogy a nyelvórák nem azok közül valók, ahol gyors eredményeket lehet elvárni.
9
Szivárványország dr. Miliosz Nikolett rovata Dr. Orosházi Györgyné Nelli nem először vezeti a Nikosz Beloiannisz Általános Művelődési Központot (korábban Nikosz Beloiannisz Általános Iskolát), ám valami nem változott az évek folyamán: munkáját továbbra is szeretettel, szakmai alázattal és tökéletes profizmussal végzi. Nem először állsz Beloianniszban, az ÁMK élén… Nem, hiszen 2009 és 2011 között már volt szerencsém betölteni ezt a posztot, és habár korábban el sem tudtam magam képzelni igazgatóként-, nagyon szerettem. Igazgatóként mentél nyugdíjba? Nem, ez a lehetőség később talált meg. 25 éven át Iváncsán dolgoztam tanárként, onnan mentem nyugdíjba. Utolsóként alsósokat tanítottam, nagyon fájó szívvel köszöntem el az iskolától és a gyerekektől, de sajnos az akkori igazgatónőnek nem voltam a szíve csücske. Fél év elteltével keresett meg Beloiannisz akkori polgármestere, Rizojannisz Kosztasz, hogy szeretnék, ha elvállalnám az iskola vezetését. Akkor már nem volt ismeretlen számomra a Nikosz Beloiannisz Általános Iskola, hiszen fél évet tanítottam az első osztályban, miután a korábbi tanító nénijük felmondott, de a Fejér Megyei Oktatási Bizottság tagjaként is sokat jártam azt megelőzően az iskolában. Emlékszem, az első megkeresés 2009 márciusának végén érkezett, de akkor egyértelmű „nem” volt a válaszom, ám a polgármester úr nem adta fel. Áprilisban, majd májusban is megkeresett, én mindannyiszor nemet mondtam, annyi kikötéssel, hogy amennyiben mást nem találnak, átmeneti jelleggel segítek. Innentől kezdve azonban folyamatosan jelekkel találkoztam. Először a volt elsős beloianniszi tanítványaimmal álmodtam, majd összefutottam a korábbi gyakorlatvezető tanárommal, aki e lehetőségről hallva csak bátorítani tudott. A harmadik jel júniusban talált meg, akkor egy olyan műsort láttam a televízióban, amelyben egy igazgatónő mesélt arról, hogy a kezdeti nehézségek leküzdése után milyen jól érzi magát az iskolában, amelyet vezet. A következő hétvégén ismét felhívott a polgármester úr, és már úgy köszönt: „Jó napot kívánok, igazgató asszony!” Majd gratulált ahhoz, hogy a beloianniszi képviselő-testület bizalmat szavazott nekem, így 2009. július 1-től egy évre én lettem a Nikosz Beloiannisz Általános Iskola igazgatója. Innentől kezdve gőzerővel kezdtem készülni a feladatra, elővettem a régi tankönyveimet, vezetéslélektant, iskolavezetést, pedagógiai programot tanulmányoztam. Egyet azonban elhatároztam már rögtön az első percben: nem szeretnék olyan igazgató lenni, mint az enyém volt Iváncsán. Nagy szeretettel kezdtem el a munkát, dicsérve, ösztönözve a kollegáimat, segítve őket ott, ahol szükségük volt rá. Szerencsére a polgármester – a fenntartó képviseletében - sűrűn érdeklődött az iskola után, többször átjött, meglátogatott bennünket, folyamatosan figyelt arra, hogy mire van szükségünk. A tanév elején számos nehézséggel kellett szembenéznünk, többek között a tanárhiánnyal is, ugyanis az utolsó pillanatban többen elhagyták az iskolát. Ekkor megkerestem a környék legjobb tanárait, akik óraadóként segítették a munkánkat. Számos új dolgot vezettem be, amit
10
mind a diákok, mind a munkatársaim szívesen fogadtak, ilyen volt például a „Hónap diákja” cím, amit annak a diáknak osztottunk ki, aki valamilyen szempontból kiemelkedett a többiek közül. Nagyon büszke vagyok, hiszen sikerült az iskola színvonalát emelni, versenyekre vittük a gyerekeket, sokszor én, a saját kocsimmal. Az év végén már ott tartottunk, hogy úgy emlegettek minket, mint azt a beloianniszi iskolát, ahonnan a diákok minden érmet elvisznek, minden versenyt megnyernek. Az iskola jó híre gyorsan terjedt, és a környező falvakból is átcsábítottuk a gyerekeket. El is telt az egy év… Igen. Az első év lejártát követően ismét megkértek, maradjak, de akkor már én is kedvet éreztem hozzá. Igyekeztem a munkatársakkal is a lehető legjobb kapcsolatot kiépíteni, többször leptem meg őket egy-egy apró figyelmességgel, egyegy gőzölgő reggeli kávéval, mikulásvirággal. Nem mindig könnyű a gyerekekkel, de ha a tanároknak jó a hangulata, a gyerekekkel is könnyebb, hozzájuk is nagyobb türelmük van. Mit tanítottál? Igazgatóként irodalmat tanítottam, de nagyon nehéz volt rászoktatni a gyerekeket, hogy olvassanak. Ennek orvoslására azt találtam ki, hogy bevittem egy izgalmas könyvet, elkezdtem olvasni belőle egy érdekes részt, majd abbahagytam, a gyerekek pedig követelték, hogy olvassam tovább. Mondtam, nincs tovább, menjetek, kölcsönözzétek ki a könyvtárból és olvassátok el. Noha a magyar tanítása volt a kedvencem, mindent szerettem tanítani, csak testnevelést nem, ugyanis általános tanítói diplomám is van. Pedig eredetileg nem is tanárnak készültél… Nem bizony. Általános iskolában végig kitűnő tanuló voltam, ám nyolcadikban kémiából az osztályfőnököm nem akarta megadni az ötöst. Minden tanár kérte, ne rontsa le a bizonyítványom, mert úgysem készülök vegyésznek. Ezt meg is ígértem, mert utáltam a kémiát. Aztán a sors úgy hozta, hogy édesapám meghalt, nekem pedig jött egy lehetőség, és vegyész lettem. Növényés illóolaj vegyészetet tanultam, így kerültem a Szilasmenti Termelőszövetkezetbe, ahol a lepárlóüzemben dolgoztam, laborvezető voltam. Ezt követően a Sportkórházban dolgoztam néhány évet, a tudományos biokémia laborban egészséges sportolókkal foglalkoztam, többek között azt vizsgáltuk, hogyan alakul a tejsavszint egészséges terhelés hatására. Ezt követően Gödöllőn dolgoztam, az ottani rendelőintézetben. Nagyon szerettem a betegekkel foglalkozni. Nehéz életem volt, de nagyon sok szeretet van bennem, és az a tapasztalatom, ha adok, azt vissza is kapom. A szeretet vezetett el a tanári pályára? Eszembe se jutott, hogy tanár legyek, ám a férjemet Besnyőre helyezték át körzeti állatorvosnak. Éppen otthon voltam a második gyermekemmel, de vegyészként vidéken nem tudtam elhelyezkedni. Százhalombattára mehettem volna három műszakos munkarendbe, de azt két kisgyerek mellett nem tudtam elvállalni. A férjem vetette fel az ötletet, hogy ha annyira szeretek gyerekekkel foglalkozni, menjek el tanárnak. Elmentem a helyi általános iskolába, ahol dolgozni kezdtem képesítés nélküli pedagógusként, akkor még volt ilyen lehetőség, bár egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy pedagógusalkat vagyok. Egy alkalommal szakfelügyelő jött az iskolába ellenőrzést végezni. A gyerekeknek nem tudtam elmagyarázni,
hogyan rajzoljanak koronát, így felrajzoltam egy tulipánt, letöröltem az alját, és mondtam, hogy így képzeljék el a korona elkészítését. A szakfelügyelő odajött hozzám, és azt mondta, hogy született pedagógus vagyok. Elképedve kérdeztem, hogy miért, hiszen nem gondoltam magamról ezt. Azt mondta: „Ahogy te a gyerekekre ránézel, ahogy a gyerekekhez szólsz, predesztinál téged erre a pályára.” Ezt követően végeztem el a főiskolát. Besnyőn dolgoztam két évet, ezt követően kerültem át Iváncsára, onnan mentem nyugdíjba. Nyugdíjas voltam, amikor a beloianniszi polgármester felkért arra, hogy tanítsam az elsős osztályt januártól év végéig. Előző decemberben volt egy karácsonyi műsoruk, ott találkoztam a gyerekekkel, akik nagyon el voltak keseredve, hogy a tanító nénijük elhagyja őket. Akkor ismerkedtem meg velük.
háttérbe szorítja a lehető legmegfelelőbb tanítási módszert. Ha egy ideális iskolát képzelek el, sokat beszélgetnék a diákokkal, mindig mindenkit megdicsérnék, mert nincs olyan, hogy valaki nagyon „buta”, mert valamiben mindenki jó. Ezt a pillanatot kell elkapni, hogy ösztönözzük a gyerekeket. Persze haladni is kell a korral. Nem osztályoznék, mert az sokszor csak stresszeli a gyerekeket, nem feltétlenül hozza ki belőlük képességeik legjavát. Nagyon sok információt adnék nekik beszélgetéseken, rajzokon, filmeken keresztül. Sokat mennék velük kirándulni, rengeteg dolgot mutatnék nekik vizuálisan is, hiszen a gyerekek nagyon befogadóak. A legfontosabb, hogy ha valakit szeretnek a gyerekek, attól elfogadnak mindent, még azt is, amit nem szívesen csinálnak. Ösztönözni kell a gyerekeket, megtalálni az utat hozzájuk.
Milyen volt visszatérni Beloianniszba? Hogy látod, változott valami?
Szerinted milyen egy jó tanár?
Jó érzés volt ide visszatérni, bár több dolog is változott, hiszen közben kéttannyelvű lett az iskola, ami számos többletfeladatot jelent mind a gyerekek, mind a pedagógusok számára. A tanári karban is akadt néhány változás, de lényegében azt mondhatom, hogy nagyon jó, összetartó csapatban dolgozunk.
Azt gondolom, a szeretet a kulcs, ezen keresztül kell átadni az információt. Rám mindig azt mondják a gyerekek, hogy nem vagyok szigorú, pedig ez nem igaz, nekem is megvan a követelményrendszerem, csak szeretettel adom át, szeretettel kérek, így már nem is tűnik kényszernek, akkor már nem is vitatkoznak, hogy ezt vagy azt nem szeretnék.
Mesélj az elmúlt évről! Milyen programjaitok voltak?
Milyen egy jó igazgató?
Az év folyamán próbáltuk minél többféle rendezvénnyel megörvendeztetni a diákjainkat, többek között mesemondó versenyen, úszóversenyen, angol nyelvi versenyen vehettek részt, ahol nagyon szépen szerepeltek, nagyon büszke vagyok rájuk. Számos ünnepséget is szerveztünk, így többek között megemlékeztünk az aradi vértanúkról, az októberi magyar és görög nemzeti ünnepről, decemberben a szeretet ünnepéről. Januárban farsangi bált rendeztünk, de a tél folyamán volt még vaszilopita vágás is, amelynek alkalmából a Metropolita úr megszentelte az iskolát, a gyerekek pedig nagyon szép és értékes ajándékokat kaptak. Megemlékeztünk a madarak-, a fákés a víz világnapjáról is, de megünnepeltük a márciusi magyar és a görög nemzeti ünnepet is. Húsvét alkalmából tojást festettünk és játszóházat szerveztünk. Diákjaink görög nyelvi versenyeken is összemérték a tudásukat, többen sikeres görög nyelvvizsgát tettek. Májusban a diákokkal részt vettünk a falu által szervezett majálison, valamint a templom ünnepén. A diákok az év folyamán kompetenciaméréseken is megmérettettek, sőt, egyes osztályok már az osztálykirándulásukon is túl vannak. Fontos számunkra a gyermeknap is, akadályversenyeket és ügyességi játékokat szervezünk a gyerekeknek. Június 15. az utolsó tanítási nap, akkor „bolond ballagás” lesz, a tanévzárót pedig június 18-án tartjuk.
Ne legyen autokrata, mindenféleképpen demokratikus legyen, csoportban dolgozzon. Mindig úgy próbáljon meg döntést hozni, hogy az mindenkinek jó legyen, ne legyen önző. Nagyon jó érzés az, mikor jó hangulat van a tanári szobában. Együtt, a diákokért kell dolgozni. Másképpen nem is lehet. Mit csinálsz a szabadidődben? Mostanság nincs sok szabadidőm, de ha akad, nagyon sokat olvasok, jó filmeket nézek, imádok keresztrejtvényt fejteni. Nagyon szeretek sétálni, nyáron a Balaton mellett vagyok, pihenek. Nagyon szeretek színházba járni, szeretem az operát, de kedvencem az operett. Azt vallom, mindig legyen valami célod az életben, mert ha már nincs, azaz öregség jele.
Köszönöm, hogy beszélgettünk!
Hogy látod a mai követelményrendszert? Pusztán verseny az ismeretanyaggal vagy a gyerekek érdekeinek szem előtt tartása is megjelenik benne? Egy általános iskolában az alapok a legfontosabbak, ott dől el sok dolog, a gyerekek hogyan viszonyulnak az iskolához, a tanuláshoz, hogyan állnak az ismeretanyaghoz. Sajnos ma már az elsajátítandó ismeretanyag mennyisége
11
 12