MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 1054 BUDAPEST, Vécsey u. 5.
ámk | Αύγουστος 2016
•
ΚΑΛΗΜΕΡΑ, ΜΠΕΛΟΓΙΑΝΝΗ Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας
Καλοκαίρι στην Ελλάδα
1
Εορταστικές εκδηλώσεις στο Χωριό Με τις ευλογίες του Σεβασμιώτατου Μητροπολίτη Αυστρίας και Έξαρχου Ουγγαρίας κ.Αρσένιου πραγματοποιήθηκαν το Σάββατο 20 Αυγούστου οι εορταστικές εκδηλώσεις στο Χωριό Μπελογιάννης. Σύμφωνα με τα παροδοσιακά μας έθιμα ο Μητροπολίτης στην κεντρική πλατεία του Χωριού ευλόγησε τους προσφερθέντες Άρτους και κήρυξε τον Θείο Λόγο. Όπως κάθε χρόνο έτσι και φέτος στις 20 Αυγούστου, παράλληλα με την μεγάλη ουγγρική γιορτή του Αγίου Στεφάνου, γιορτάζεται και η εορτή της ιδρυσης του Χωριού. Και φέτος στις εκδηλώσεις και στο πλούσιο καλλιτεχνικό πρόγραμμα που ακολούθησε συμμετείχε πλήθος κόσμου. Μεταξύ των επισήμων προσκεκλημμένων που τίμησαν με την παρουσία τους την εκδήλωση ο Αντιπεριφερειάρχης Ηλείας,Γιώργος Γεωργιόπουλος και ο Δήμαρχος της αδελφοποιημένης πόλης της Αμαλιάδας, Χρήστος Χριστοδουλόπουλος.
Μπράβο παιδιά, μας κάνετε περήφανους 6 μετάλλια κέρδισε η Ελλάδα στους Ο.Α. στο Ριο
2
Μπράβο Ελλάδα, Η Ελληνική Ολυμπιακή Ομάδα παρά τις πολύ δύσκολες συνθήκες προετοιμασίας των αθλητών της κατάφερε να κάνει περήφανους όλους τους Έλληνες χάνοντας θα λέγαμε στις λεπτομέρειες την ευκαιρία για περαιτέρω διακρίσεις. Τα έξι μετάλλια (3 χρυσά, 1 αργυρό και 2 χάλκινα) που κατέκτησε η χώρα μας στο Ρίο μιλάνε από μόνα τους. Για άλλη μια φορά οι αθλητές μας αποδείξανε εμπράκτως ότι παρά την κρίση και τα συνεχιζόμενα σοβαρά οικονομικά προβλήματα που αντιμετωπίζει ο τόπος αυτοί στάθηκαν στο ύψος τους, έκαναν το καθήκον τους με συνέπεια, σοβαρότητα και ήθος. Οι Έλληνες αθλητές δήλωσαν παρόντες στο ιστορικό αυτό ραντεβού της χώρας μας με τους Ολυμπιακούς Αγώνες του Ρίο, φέρνοντας μετάλλια στην πατρίδα και πλημμυρίζοντας από χαρά όλους εμάς που τους θαυμάσαμε, τους στηρίξαμε και θα τους στηρίξουμε και στο μέλλον γιατί το αξίζουν πραγματικά… Εμείς οι Έλληνες της Ουγγαρίας αισθανόμαστε την ανάγκη να συγχαρούμε όλους ανεξαιρέτως τους Έλληνες αθλητές και αθλήτριες που συμμετείχαν στους 31ου Ολυμπιακούς Αγώνες του Ρίο για την μεγάλη, αξιέπαινη προσπάθεια που κατέλαβαν και για το ήθος που επέδειξαν φορώντας το εθνόσημο.
AMK Kαλημέρα Μπελογιάννη
Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Εκδότης: Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας Υπεύθυνος Έκδοσης: Κουκουμτζής Γεώργιος Αρχισυντάκτης : Οικονόμου Ανδρέας Καλλιτεχνική Διεύθυνση: Σέλτνερ Λεβέντε Διεύθυνση Σύνταξης: 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Τηλέφωνα: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Φαξ: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Τυπογραφείο: Copycat kft. ISSN: 1786-0989 διόρθωση ουγγρ.κειμένου : Κατερίνα Μίλιος, Δρ.Νικολέττα Μίλιος μετάφραση : Βασίλης Στεφόπουλος φωτογραφίες : Μαρία Καραγιώργη
Η Ελλάδα είχε την 5η καλύτερη συγκομιδή μεταλλίων στην ιστορία της στους Ο.Α. στο Ρίο. Συγκεκριμένα έχουμε κατακτήσει 50 μετάλλια στους πρώτους σύγχρονους Ολυμπιακούς Αγώνες του 1896, άλλα 16 στους Αγώνες της Αθήνας το 2004, 13 στο Σίδνεϊ το 2000 και 8 στην Ατλάντα το 1996. Στο Ρίο η Ελλάδα κατέκτησε συνολικά 6 μετάλλια, ένα χρυσό και ένα χάλκινο, με την Άννα Κορακάκη στη σκοποβολή. Χρυσό στους κρίκους με τον Λευτέρη Πετρούνια, Αργυρό με τον Σπύρο Γιαννιώτη στα 10 χλμ. ανοιχτής θάλασσας. Χάλκινο με τον Τάκη Μαντή και τον Παύλο Καγιαλή στα 470 της ιστιοπλοΐας, και χρυσό με την Κατερίνα Στεφανίδη στο επι κοντώ. Στους Ολυμπιακούς Αγώνες του Ρίο, η Ελλάδα κατέλαβε την 23η θέση του πίνακα μεταλλίων. Σύμφωνα με στατιστικά στοιχεία μέχρι σήμερα η Ελλάδα έχει κατακτήσει 121 μετάλλια. Ο εθνικός μας ύμνος έχει ακουστεί 33 φορές στη σύγχρονη ολυμπιακή ιστορία, ενώ αθλητές με το ελληνικό εθνόσημο κατέκτησαν 43 αργυρά και 45 χάλκινα μετάλλια. Ανδρέας Οικονόμου
ΑMK Kalimera Beloiannisz
Az MGOÖ kiadványa Kiadó: az MGOÖ Testülete Felelős kiadó: Kukumzisz Jorgosz Főszerkesztő: Οikonomou Andreas Grafika: www.aitosz.hu 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Telefon: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Fax: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Nyomda: Copycat Kft. ISSN: 1786-0989 Korrektúra: Miliosz Katalin, dr. Miliosz Nikolett Fordítás: Sztefopulosz Vaszilisz Fotók: Karajorgis Maria
3
Απολογισμός για την πρώτη ομάδα της καλοκαιρινής κατασκήνωσης στην Ελλάδα του 2016 Η καλοκαιρινή κατασκήνωση του 2016 που οργανώθηκε από την Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας, πραγματοποιήθηκε στους Νέους Πόρους της Ελλάδας, σε δύο ομάδες. Η πρώτη ομάδα ξεκίνησε στις 27 Ιουνίου 2016 με λεωφορείο στην Ελλάδα, και επέστρεψε στις 6 Ιουλίου στη Βουδαπέστη, ενώ η δεύτερη ομάδα έφυγε στις 5 και γύρισε στις 13 Ιουλίου. Στην πρώτη ομάδα ταξίδεψαν 45 παιδιά και 5 εκπαιδευτικοί στους Νέους Πόρους. Από τα παιδιά 23 ήταν μαθητές του Δημοτικού Σχολείου Νίκος Μπελογιάννης, και τα άλλα του Σχολείου Μανώλης Γλέζος. Από τους εκπαιδευτικούς τρεις ήταν από το Σχολείο Μανώλης Γλέζος και δύο από το Σχολείο Ν. Μπελογιάννης. Περάσαμε μία εβδομάδα στην Ελλάδα, και στην διάρκεια αυτή τα παιδιά κάνανε μπάνιο πολλές φορές στη θάλασσα. Πήραμε μέρος σε τρεις εκδρομές: μια φορά επισκεφτήκαμε τα Μετέωρα και ένα εργαστήρι εικονογραφίας, την άλλη φορά πήγαμε στο Λιτόχωρο στις πρόποδες του Ολύμπου όπου επισκεφτήκαμε «τη μπανιέρα του Δία», μετά είδαμε ένα ορθόδοξο μοναστήρι και τέλος δροσιστήκαμε κάτω από τα πλατάνια του χωριού Παλιού Παντελεΐμονα. Ένα απόγευμα πήγαμε στο διπλανό χωριό Πλαταμώνας με το τρενάκι που φεύγει από τους Νέους Πόρους. Εκτός από το μπάνιο και τις εκδρομές κάναμε και άλλα προγράμματα, ειδικά για τα βράδια. Το πρώτο βράδυ πέρασε με την βραδιά γνωριμίας και διαγωνισμού «Ποιος ξέρει τι;». Τα αγόρια πολλές φορές παίζανε ποδόσφαιρο τα βράδια στο μικρό γήπεδο που βρισκόταν δίπλα στο σπίτι που μείναμε. Τα κορίτσια τότε τους υποστήριζαν ή παράλληλα ζωγράφιζαν διάφορα με θέμα την Ελλάδα με κιμωλία στην ασφάλτο του δρόμου. Μια μέρα μας επισκέφτηκαν δυο συνάδελφοι, αποσπασμένοι δάσκαλοι του Μπελογιάννη, η Ευφημία και ο Χρήστος, με τους οποίους περάσαμε πολύ καλά. Κάναμε μαζί ένα κουίζ για την Ελλάδα και το βουνό Όλυμπο, με 30 ερωτήσεις, με βάση τις γενικές γνώσεις τους και το φυλλάδιο που ετοίμασε η Αυτοδιοίκηση του 6ου Διαμερίσματος της Βουδαπέστης. Τα βραβεία τους ήταν παγωτάκια. Είχαμε και γενέθλια τριών κοριτσιών, τα οποία εκτός από τις ευχές μας πήραν και από μια τούρτα. Τα παιδιά είχαν δυνατότητα να ζωγραφίζουν, να χρωματίζουν, να φτιάχνουν διάφορα κοσμήματα από χάντρες. Κάθε πρωί ξεκινούσε με μουσικό ξύπνημα. Τα βράδια είχαμε και εκμάθηση ελληνικών τραγουδιών και χορών. Ελπίζουμε να επέστρεψαν τα παιδιά γεμάτα με αναμνήσεις από την καλοκαιρινή κατασκήνωση. Vengrinyák Edit Υποδιευθύντρια Σχολείο Μανώλης Γλέζος
4
 5
Beszámoló a 2016. évi görög nyári tábor első turnusáról A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata által meghirdetett görög nyári tábor 2016 nyarán, Görögország Nei Pori településén két turnusban zajlott. Az első turnus 2016. június 27-én indult el autóbusszal Görögországba, és július 6-án érkezett vissza Budapestre, őket váltotta a második turnus, akik július 5-én indultak, és július 13-án érkeztek vissza. Az első turnusban 45 gyerek és 5 pedagógus utazott el Nei Pori üdülőfaluba. A gyerekek közül 23 a Nikosz Beloiannisz Általános Iskola tanulója volt, a többi pedig a Manolisz Glezosz Görög Nyelvoktató Iskoláé. A kísérő tanárok közül hárman a Manolisz Glezosz Iskolában tanítanak, egy kolléga pedig a Nikosz Beloiannisz Iskolából jött a feleségével, aki szintén pedagógus végzettségű, máshol dolgozó kolléga. A Nei Poriban eltöltött egy hét alatt a gyerekek napközben sokat fürödtek a tengerben. Három kiránduláson vettünk részt, egyszer elmentünk a Meteorákhoz és egy bizánci ikonfestő műhelybe, máskor Litohoro városába, az Olimposz-hegy lábánál Zeusz fürdőkádját látogattuk meg, majd megnéztünk egy ortodox kolostort, végül pedig Palios Panteleimonas faluban hűsöltünk a platánfák alatt. Egy másik alkalommal a szomszédos Platamonas települést látogattuk meg, a Nei Poriból induló kisvonattal. A fürdésen és a kirándulásokon kívül egyéb programokat is igyekeztünk szervezni nekik, főleg estére. Az első nap
ismerkedési
estet
és
„Ki
mit
tud?”
vetélkedőt
szerveztünk. Mivel a társaságban több focista is volt, ezért a fiúk szinte minden este fociztak az apartmanház melletti füves kispályán. A lányok ez idő alatt szurkoltak, vagy aszfaltkrétával rajzoltak az úttestre olyan képeket, amelyek Görögországgal kapcsolatosak. Egyik nap meglátogatta a tábort két Görögországból kihelyezett pedagógus kolléga, akik Beloianniszban tanítottak, és a közelben laknak. A VI. kerületi Görög Önkormányzat által kiadott, az olimposzi görög istenekről szóló füzetet, valamint általános ismereteiket felhasználva 30 kérdéses kvízt állítottunk össze nekik Görögországról és az olimposzi istenekről, melyeket négy csoportra bontva, közösen oldottak meg. A jutalom jégkrém volt minden gyerek számára. Volt három születésnapos is a gyerekek között, őket jégkrémtortával köszöntöttük. Volt lehetőség rajzolni, festeni, gyöngyöt fűzni is, amit sokan ki is használtak. Minden nap zenés ébresztővel kezdődött. Az esti programok között volt görög daltanulás és tánctanulás is. Reméljük, minden gyerek élményekkel gazdagon tért haza a nyári táborból. Vengrinyák Edit igazgatóhelyettes Manolisz Glezosz Görög Nyelvoktató Iskola
6
 7
Ένα ένα τ’ αστέρια Τον Μέλιο τον συνάντησα όταν πήγαινα Β΄ Γυμνασίου, στα δεκατέσσερα. Αυτός ήταν δώδεκα, πιο μικρός. Έλα, μου είπε, πάμε να σου δείξω ποιαν αγαπώ. Θυμάμαι ακόμα ότι ο αέρας τη μέρα που ξεκινήσαμε, φύσαγε σα γύφτος. Μια πρώτη ξαδέρφη μου μου τον γνώρισε, φοιτήτρια. Τώρα που πας γυμνάσιο, μου είπε, δε γίνεται να μην έχεις διαβάσει το Ένα παιδί μετράει τ’ άστρα. Και μου το έδωσε, χέρι με χέρι. Το δόλωμα έπιασε. Ο Μέλιος αγαπούσε την Αγράμπελη κι εγώ τη Φραντζέσκα τότε. Κοίτα την, μου είπε σε μια στροφή: Ήταν μια κοπελίτσα λεπτή και θαμπή σα σίκαλη. Με κάτι νυχτωμένα μάτια κι επίμονα μαύρα ματόκλαδα. Και στα μαλλιά της φορούσε μια θαλασσιά κορδέλα που την περιτριγύριζε σαν ποταμάκι στο δάσος. Της είχε γράψει κι ένα γράμμα που πολύ το ζήλεψα: Στο χωριό τώρα είναι άνοιξη… Ήθελα να σου πω για το φεγγάρι... Αγράμπελη… δεν μπορούσα να μη σου γράψω… Δε θα κοιμηθώ όλη τη νύχτα... Εγώ δεν ήξερα να πω τέτοια στη Φραντζέσκα. Μπήκε μπροστά λοιπόν τότε ο Μέλιος κι από πίσω του εγώ.
βιβλίο μου ανέβηκα στη σκηνή και διάβασα από κει μέρη και ο Λουντέμης έπαιζε, συνόδευε στην κιθάρα. Αυτά έγιναν το 1959. Με τον Μέλιο βρεθήκαμε το 1981 και μέχρι σήμερα δεν χαθήκαμε. Και το πιο σπουδαίο που μου έδειξε όλο αυτόν τον καιρό είναι πως δεν περνάει ο χρόνος στ’ αλήθεια, πως δεν μεγαλώνουν οι άνθρωποι. Από το 2015 έχω μια κόρη και σε λίγο θα έχω κι ένα γιο. Θα ’θελα πολύ να τους τον γνωρίσω μια μέρα. Θα τους πάρω λοιπόν μαζί μου ένα βράδυ με ξαστεριά και θ’ αρχίσουμε. Ένα ένα τ’ αστέρια από πάνω μας, κι όσο πάει. Ένα παιδί, θα τους πω, μου το ’μαθε πως όποιος μετράει ό,τι δεν μετριέται δεν θα τελειώσει ποτέ. Κώστας Καβανόζης
Και τι δε μου ’δειξε στη μεγάλη αυτή βόλτα μας! Δρόμους που μοσκοβολούσαν πεθαμένο θεό, πολιτείες ολόκληρες που ήταν σα μια ζωγραφιά καμωμένη από άμυαλο ζωγράφο, δασκάλους που έδιναν κρυφά βιβλία σε παιδιά για να μη σταματήσουν το σχολείο, καθηγήτριες που ήξεραν μόνο να απαιτούν υπακοήν και να χωρίζουν φίλους, καλόκαρδους επιστάτες που φώναζαν τους μαθητές εωσφοράκια, παπάδες που αρπάζοντας ένα χερόβολο γένια απ’ το κακό τους τα βάζανε με λύσσα στο στόμα τους, ανθρώπους που σκάβανε ανάμεσα απ’ τους ανθρώπους χαντάκια και σήκωναν αξεπέραστα βουνά, ξυπόλητα αγόρια που τα έσπρωχνε ο αέρας σαν κουρελάκι και που μεγαλώνοντας μάζευαν μόνο φαρμάκι και γνώση, παιδιά που το βράδυ πάσχιζαν να μετρήσουν τ’ αστέρια. Δεν μου πήρε πάνω από δυο μέρες να τελειώσω το βιβλίο του Μενέλαου Λουντέμη. Και θα έκανα και πιο γρήγορα, όσο έφτανα όμως προς το τέλος, τόσο προσπαθούσα να διαβάζω αργά, για να μην τελειώσει. Και το λέω ακόμα, εγώ με άλλο παιδί από βιβλίο, με άλλον άνθρωπο από λέξεις βγαλμένο όπως ο Μέλιος, φιλία τέτοια δεν ξανάπιασα. Φταίει που είχαμε και το ίδιο όνειρο ίσως: Κι εκεί μια μέρα (…) ανακάλυψε ολομόναχος (…) τον τρόπο να γίνει κανείς συγγραφέας. Έσυρε κοντά στο στρώμα το μολύβι του και το τετράδιο κι άρχισε να γράφει (...). Είχα ένα θείο πολιτικό πρόσφυγα στην Ουγγαρία, τον δάσκαλο Βαγγέλη Βολοβότση. Οι πιο παλιοί τον θυμούνται. Επισκέφτηκα τη Βουδαπέστη και το χωριό Μπελογιάννης πριν από λίγους μήνες, για να μάθω γι’ αυτόν. Την ιστορία του θέλω να την κάνω βιβλίο. Ανάμεσα στους ανθρώπους που συνάντησα ήταν και η Βαγγελιώ Τσαρούχα. Και πόσο χάρηκα, αλήθεια, όταν έμαθα από αυτήν ότι κι ο θείος μου ήξερε τον Μέλιο: Μου λέει ο Βολοβότσης μια μέρα, θα σου φέρω ένα βιβλίο. Μου το έφερε. «Ένα παιδί μετράει τ’ άστρα». Διάβασέ το, αλλά να το έχεις σε δυο βδομάδες έτοιμο. Και σε δυο βδομάδες ήρθε ο Λουντέμης στο χωριό. Με την κιθάρα του ήταν. Και τον βάλανε στην Κουλτούρα, στη σκηνή απάνω. Και με το
8
To «ΚΑΛΗΜΕΡΑ ΜΠΕΛΟΓΙΑΝΝΗ» παρουσιάζει τον Κώστα Καβανόζη Ο Κώστας Καβανόζης γεννήθηκε στην Κομοτηνή το 1967. Είναι φιλόλογος και υποψήφιος διδάκτορας Δημιουργικής Γραφής. Διδάσκει στη Μέση Εκπαίδευση και στο ΠΜΣ «Δημιουργική Γραφή» του Πανεπιστημίου Δυτικής Μακεδονίας. Έχει εκδώσει τα βιβλία «Χοιρινό με λάχανο» (νουβέλες, Κέδρος, 2004), «Του κόσμου ετούτου» (μυθιστόρημα, Κέδρος, 2009), «Όλο το φως απ’ τα φεγγάρια» (διηγήματα, Πατάκης, 2011), το οποίο ήταν υποψήφιο για το Κρατικό Βραβείο Διηγήματος και για το Βραβείο Διηγήματος του περιοδικού Διαβάζω 2012 και «Το χαρτόκουτο» (μυθιστόρημα, Πατάκης, 2015), ενώ έχει επίσης συμμετάσχει σε συλλογικές εκδόσεις. Τον Φεβρουάριο του 2012 τιμήθηκε από το Εθνικό Κέντρο Βιβλίου της Γαλλίας (CNL) και το Εθνικό Κέντρο Βιβλίου της Ελλάδας (ΕΚΕΒΙ) με υποτροφία συγγραφής. Κείμενά του δημοσιεύονται κατά καιρούς σε εφημερίδες, περιοδικά και ηλεκτρονικές σελίδες και έχουν παιχτεί στο θέατρο. Είναι μέλος της Εταιρείας Συγγραφέων.
Egyesével számold a csillagokat Melioszt 14 éves koromban ismertem meg, az általános iskola 7. osztályában. Ő még csak 12 volt. „Gyere, megmutatom, kibe vagyok szerelmes” - mondta egyszer. Emlékszem, a szél aznap kegyetlenül fújt. Az egyik lányunokatestvérem mutatott be neki, aki akkor egyetemista volt. „Felsős vagy, és már illene ismerned az Egy gyerek számolja a csillagokat Ludemisztől” – mondta, és azzal a kezembe is nyomta a könyvet. Rá is „haraptam”. Meliosz akkoriban Agrambelit szerette, én pedig Fantzeszkát. „Nézz csak rá” – mutatta meg egy kanyarban. Vékony és sugárzó volt a lány, akár egy búzaszál. Álmos szemei felett makacs szempillák ragyogtak, hajában pedig egy tengerszínű szalag, mint az erdőben kanyargó derűs patak. Még egy
levelet is írt neki, amiért nagyon irigyeltem: „A faluban most tavasz van… Szerettem volna mesélni neked a holdról, Agrambeli… Muszáj volt írnom neked… Nem fogok tudni elaludni, egész éjjel fent leszek.” Én nem tudtam ilyeneket mondani Frantzeszkának. Szóval akkoriban Meliosz vitte a prímet, én pedig utána. Annyi mindent mutatott az alatt a sétánk alatt! Láttunk utcákat, amelyek régmúlt istenek illatát árasztották; kerületeket, melyeket mintha egy megkergült művész festett volna; tanítókat, akik titokban tankönyveket adtak gyerekeknek, hogy ne hagyják abba a tanulást; tanárnőket, akik nem csináltak egyebet, mint hogy engedelmességet vártak el és barátságokat szakítottak szét; jószívű pedellusokat, akik a gyerekeket „luciferkéknek” szólították; papokat, akik tehetetlen dühükben szakállukat markolták; embereket, akik embertársaik közé árkokat ástak és megmászhatatlan hegyeket emeltek; mezítlábas fiúkat, akiket oly könnyedén
taszított odébb a szél, mint egy darab rongyot, és akik felnőve csak mérget és tudást tettek magukévá; és gyermekeket, akik esténként a csillagokat igyekeztek megszámolni. Két nap alatt kiolvastam Menelaosz Ludemisz könyvét. Gyorsabban is ment volna, de minél jobban közeledtek az utolsó oldalak, annál lassabban olvastam, hogy ne legyen vége. Máig állítom, hogy soha többé nem leltem olyan barátra, mint Meliosz, akire ily tökéletesen illettek a könyvbeli jellemvonások. Talán mert ugyanaz volt az álmunk. Ő akkoriban fedezte fel – egyes egyedül – azt a titkot, amitől író lesz valakiből. A földön közelebb húzta matracához a füzetét és a ceruzáját, és elkezdett írni (…). Volt egy tanár nagybátyám, Vangelisz Volovocisz, aki politikai emigráns volt Magyarországon. Az idősebbek még emlékeznek rá. Budapesten és Beloianniszban jártam pár hónapja, hogy többet megtudjak róla, szeretném a történetét könyvbe foglalni. Találkoztam többek között Caruha Vangelio asszonnyal is, aki nagyon boldoggá tett, amikor elárulta, hogy nagybátyám is ismerte Melioszt: „Egyszer, még 1959-ben azt mondja nekem Volovocisz, hogy hoz nekem egy könyvet. Meg is kaptam, az „Egy gyerek számolja a csillagokat” volt az. Meghagyta, hogy csak két hetem lesz rá. És két hét elteltével váratlanul Beloianniszba látogatott Ludemisz. A gitárját is hozta, a kultúrházban pedig színpadra állt. Én is felmentem, az író pedig gitárral kísérte, amint részleteket olvastam fel a könyvéből.” Meliosszal 1981-ben találkoztunk, és máig is tartjuk a kapcsolatot. A legfontosabb, amit ez idő alatt megtanultam tőle, hogy a valóságban az idő nem telik, és az emberek igazából nem nőnek fel. 2015-ben lányom született, jelenleg pedig kisfiút várunk. Nagyon szeretném egyszer nekik őt bemutatni. Egy szép, csillagfényes estén majd együtt nekilátunk, és szépen egyenként megszámoljuk a csillagokat. Elmesélem nekik, hogy egy sráctól tanultam meg a következőket: aki megszámolja a megszámlálhatatlant, sosem ér a végére. Κοsztasz Kavanozisz
9
Filhellén és hungarofil értékrend: Arany János és Rozvány György dr. Diószegi György Antal A görögül kiválóan tudó Arany János barátja volt Nagyszalonta A görög vonatkozások köréből kiemelkedik, hogy ezt követően legnevezetesebb görög eredetű személyisége, Rozvány „Nákó János marienfeldi bánáti uradalmában aktuáriusságot György (1819-1902) ügyvéd, szabadságharcos, helytörténeti vállalt, hol német nyelven hat évig vezette az irodát”. „1844és irodalomtörténeti író, akinek életútja szintén a hazaszeretet ben Nagy Ignácnak ez időben közkedvességű vígjátékát a és az értékteremtés jegyében teljesedett ki. Szinnyei József Tisztújítást, Bánát-Komlóson, Nákó Jánosnak akkor épült a „Magyar írók élete és munkái” címet viselő munkájában ezt udvari színházában, műkedvelőkkel … közönség előtt előadatta rögzítette a származásáról: „atyja Rozvány József, kereskedő, magyarul (ez volt az első magyar színi előadás a Bánátban).” édesanyja Krisztian Perszida, mindketten Makedóniából a XVII. Utóbb „visszaköltözött szülővárosába, hol ügyvédi irodát nyitott” század végén beszármazott Rozomilett nevű görög kereskedő Nagyszalontán. A görög kapcsolatok jegyében fontos az alábbi család” leszármazottai voltak. Sáfrány Györgyi szerint e „görög adalék. Arany János a nagykőrösi tanári állással kapcsolatban az származású kereskedőcsalád a 18. század elején kapott akkori oktatási minisztériumba 1851. november 9-én beküldött „boltengedélyt” Szalontán”. (1) Rozvány György így fogalmazott életrajzában ezt rögzítette: „1851. május első napjától október görög elődei új hazára találásáról a Nagyszalonta történetét közepéig cs. kir. kamarás Tisza Lajos úr házánál Geszten, mint feldolgozó könyvében: „Neked ajánlom fel e művemet a hálás a költészet és görög nyelv magánoktatója működtem”. (7) De gyermek szülője iránt tartozó szeretetével. Te elődeimnek, térjünk vissza Rozvány György személyére, aki az 1848-49. az egykor dicső és szabad, de a sors mostohasága miatt évi dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc idején is rabigába jutott hazából üldözés folytán, vagy tán emberibb megmutatta cselekvő hazafiságát! „1848 júniusában ő terjeszti bánásmód reményében idemenekültnek menhelyet, telket és elő Arany jelölését az első szabad képviselői választáskor. A hazát adtál, engem a város sikertelenség nem az ő vétke. főbíróságával, amelynél nagyobb A szabadságharc kitörésekor megtiszteltetést ez idő szerint fegyvert ragad. Részt vesz a szülöttidnek nem adhatsz, perlászi, majd a piski csatá megtisztelél. Fogadd hálámat e ban; Bem tábornok több ízben Rozvány György ízig-vérig szerény művemben.” (2) Rozvány futár feladattal bízza meg.” (8) Györgyöt „Rozvány Jó zsef és Szinnyei József a „Magyar írók Christian Persida gyermekeként élete és munkái” címet viselő lokálpatrióta: javasol, felszólal, jegyezték be a madarászi munkájában ezt írta: „Szeben ortodox egyház anyakönyvébe bevétele után Bem dicsérő 1819. április 21-én” (3), „Görög elismeréssel bocsátotta haza a cikkezik, szenvedélyesen harcol eredetű kereskedőcsaládból bihari lovas nemzetőri osztályt, származott” Rozvány György. köztük Rozvány szakaszát (4) Szinnyei József a „Magyar is; ezek május 1. érkeztek írók élete és munkái” címet Nagyváradra. Ezen osztály városa fölemelkedése, közéletének viselő munkájában írt Rozvány tisztjei rangjuk megtartásával György tanulmányairól: „atyja beosztattak a rendes nyelvekre, zene- és rajzra is honvédek közé. Rozvány polgárosulása és lakóinak taníttatta; a görög nyelv tanulása főhadnagyi minőségben a végett Békésre küldték; innét honvéd vadászezredhez ormai másfél év múlva Aradon kezdette Norbert ezredes hadsegédéül művelése érdekében”. meg a gymnasiumi osztályok neveztetett ki.”. „1859-ben tanulását, folytatta Nagyváradon közjegyző, majd 1867-1869 és bevégezte Temesvárt; a között Nagyszalonta főbírája.” felsőbb iskolákat Késmárkon, „Rozvány György ízig-vérig a jogot 1838-ban Debrecenben lokálpatrióta: javasol, felszólal, végezte be”. A nagyszalontai görög Rozvány család minden cikkezik, szenvedélyesen harcol városa fölemelkedése, tagja kiváló kapcsolatban állt Arany Jánossal, aki e családnál közéletének polgárosulása és lakóinak művelése érdekében”: ismerte meg a feleségét is. 1839-ben hozzájuk is költözött, „lendülete idős korában sem lanyhul, tenni akarása nem mivel a nyolc éves Rozvány Erzsébet házitanítója lett: később szünetel”. Kimagasló érdeme volt a nagyszalontai Arany az „Egykori tanítványom emlékkönyvébe” című versében meg Múzeum létrehozása. (9) Rozvány György festőként is közismert is örökítette a lány szépségét és tudásvágyát. Arany János és volt Nagyszalontán: „három olajfestményt készít az Arany-szoba Rozvány Erzsébet emlékezete jegyében fontos az alábbi adalék: számára”. „Ezeken megörökíti a költő szülőházát, a nagy tűz levelezésüket Rozvány György (1819-1902) leánya, Rozvány előtti iskolát, továbbá egy képzeletbeli kompozíción Arany 48Gabriella Temesvárott őrizte évtizedeken át (1960-ban hunyt el). as nemzetőri szerepét.” Rozvány „jóindulatú műkedvelőként” (5) De más, igen nevezetes alkotás is kötődik a görög Rozvány hiánypótló alkotásokat hozott létre: „gyakorta felhasználják család és Arany János szívmelengető kapcsolatához. Rozvány Rozvány festményeit illusztratív anyagként”, a „legnagyobb Józsefné volt Arany János „Daliás idők” és a „Toldi szerelme” dokumentációs értéke az Arany gyermekkori iskoláját ábrázoló című alkotásaiban Toldi Lőrinc nejének az ihletője. (6) Rozvány festménynek van”. (10) Szinnyei József a „Magyar írók élete Erzsébet és Rozvány György testvére, Rozvány András Arany és munkái” címet viselő munkájában ezt rögzítette Rozvány Jánossal egy napon született: Rozvány András halálának György közírói munkásságáról: „A Vasárnapi Ujságba saját emlékezetére írta meg Arany az egyik versét. Szinnyei József a rajzaival kisérve küldött be cikkeket névtelenül (Tolnai János, „Magyar írók élete és munkái” címet viselő munkájában írt arról a párisi világkiállításra szalontai sertésekkel felküzdött kanász, is, hogy az „1839. országgyűlésre Beöthy Ödön magával vitte jelmezöltözetében, melyet a külföldi lapok is átvettek, 1863. 36. Rozványt Pozsonyba, hol egyike volt az országgyűlési tudósítások sz. Talált régi pénzek, Szathmáry István volt honvéd főhadnagy, szerkesztőinek”: „Beöthy őt küldte Kufsteinba is, hogy hozza haza a nagyszalontai csizmadia mester); a Honban (1873. 278. sz.); a Lovassy Lászlót”. 1840-ben tette le Pesten az ügyvédi vizsgát. Századokban (1895. Cigányaink történetéhez); a Hunyadmegyei
10
Tört. és régészeti egylet Évkönyvében (XIII. A piskii csata előzményei); a nagyváradi Szabadságban (1887. 4. sz. A piskii csatához készülődés előzményei); a Pesti Naplóban (1899. 275. Apróságok Arany János életéből); a Szalontai Lapoknak is munkatársa volt; itt közölte több cikksorozatban Arany Jánosról írt följegyzéseit.” „Munkái: 1. Nagy-Szalonta mezőváros történelme (monographiája) tekintettel a derecskei uradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira. Gyula 1870. (I. kötet, a II. kéziratban maradt. Ism. Budapesti Közlöny 47., 48. sz., Századok 1870., 1889. M. Prot. Figyelmező 1870.), 2. Alleluja! Korrajz a magyar haza életéből. Színmű 4 felv. B.Gyula, 1876., 3. A piskii csatához készülődés részleteiből. Élmény. Nagyvárad, 1877. Találmányok és ipar történelme, 3 czikk, felolv. a szalontai olvasó-egyletben; a m. tudom. Akadémia levéltárában: levelei Arany Jánoshoz, Szalonta, 1861. márc. 1. és dec. 2. és „Rákóczi kesergője” c. költemény hangjegyekkel.” „Szülővárosában éri a halál 1902. május 31-én. Sírja az Aradi úti temető látogatott helyén található.” (11) Szinnyei József a „Magyar írók élete és munkái” címet viselő munkájában ezt rögzítette Rozvány György végakaratáról: „Végrendeletében keleti görög vallású létére száz koronát hagyott a református egyháznak.”. Halálakor az alábbi közlemény jelent meg életútjáról: „Rozvány György negyvennyolcas nemzetőr főhadnagy, Arany Jánosnak gyermekkori barátja meghalt Nagy-Szalontán 84 éves korában. A régi görög kereskedő családból (Rozomilett) származó derék magyar úr akkor jött mélyebb barátságba Arany Jánossal, mikor édesatyja az ifjú költőt házi nevelőnek hívta meg leánya mellé. Az elhunyt Rozvány György mint jurátus részt vett Pozsonyban a híres „Országgyűlési tudósitások” szerkesztésében. A szabadságharc után fogságba jutott, de Kaufmann orosz tábornok, kinek Nagyszalontán házigazdája volt, kiszabadította. Később ügyvédi irodát nyitott Szalontán, történeti munkákat írt és buzgón gyűjtötte az Arany életére vonatkozó adatokat.” (12)
Források: (1) Sáfrány Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet. Bukarest, 1973. 10. o.; (2) Rozvány György: NagySzalonta történelme. Gyula, 1870. V . o.; (3) Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei. II. bővített kiadás. Gyula, 2001. 17. o.; (4) Magyar Életrajzi Lexikon. Második kötet. L-Z. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp., 1969. 547. o.; (5) Sáfrány Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet. Bukarest, 1973. 7. o.; (6) Sáfrány Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet. Bukarest, 1973. 12. o.; (7) V. Busa Margit: Arany János Békés megyei élete és levelezése In.: Honismeret. 14. évfolyam. 1986/6. 71. o.; (8) Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei. II. bővített kiadás. Gyula, 2001. 18. o.; (9) Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei. II. bővített kiadás. Gyula, 2001. 18. o.; (10) Dánielisz Endre: Arany-emlékek Nagyszalontán. Bukarest, 1984. 226-227. o.; (11) Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei. II. bővített kiadás. Gyula, 2001. 19. o.; (12) Vasárnapi Ujság. 1902. 23. szám. 374. o.
11
Με μέριμνα της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας (ΑΕΟΥ) στις 6 Αυγούστου εγκαινιάσθηκε „ΕΚΘΕΣΗ ΜΝΗΜΗΣ ΕΛΛΗΝΩΝ ΚΑΤΟΙΚΩΝ ΧΩΡΙΟΥ ΜΠΕΛΟΓΙΑΝΝΗ”, από το φωτογραφικό Αρχείο του Ιωάννη Ράπτη Στην έκθεση παρουσιάζεται υλικό από, -ΤΑ ΧΡΟΝΙΑ ΤΗΣ ΕΘΝΙΚΗΣ ΑΝΤΙΣΤΑΣΗΣ ( Φωτογραφίες του Σπύρου Μελετζή και ζωγραφιές του Δημήτρη Μεγαλίδη) - ΚΑΙ AΠΟ ΤΟΥΣ «ΤΡΕΙΣ ΜΗΝΕΣ ΑΓΑΠΗΣ» (επιμέλεια, Αυτοδιοίκηση Σλοβάκων Ουγγαρίας)
12