ελληνισμός 2016/01

MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 1054 BUDAPEST, Vécsey u. 5.

ελληνισμός Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας • Ιανουάριος 2016

100 χρόνια από τη γέννηση του ΝΊΚΟΥ ΜΠΕΛΟΓΙΆΝΝΗ 1

περιεχόμενα / tartalom

Τα νέα μας Híreink

Λογοτεχνία Irodalom

8

4

Ιστορία Történelem

11

Μνήμη Megemlékezés

16

Χωρίς σύνορα Határtalanul

2

22

15

Η χώρα του ουράνιου τόξου Szivárványország

Διάφορα Egyéb

27

Ιστορία Történelem

30

Μήνυμα Έλληνα Προέδρου κ.Προκόπη Παυλόπουλου

Το μήνυμα του Πρόεδρου της Ελληνικής Δημοκρατίας κ.Προκόπη Παυλόπουλου προς τους Έλληνες του εξωτερικού με την ευκαιρία του Νέου Έτους :

„Αγαπητοί συμπατριώτες, Επ’ ευκαιρία των εορτών των Χριστουγέννων και του Νέου Έτους, με μεγάλη χαρά αλλά και συγκίνηση απευθύνομαι σε όλους εσάς, τους ομογενείς μας, τους Έλληνες της διασποράς που ζουν, δημιουργούν και διαπρέπουν στο εξωτερικό. Η ενεργός και πολλαπλώς διακρινόμενη διαχρονικώς παρουσία σας στις χώρες όπου ζείτε συμβάλλει τα μέγιστα, και μάλιστα σε μιαν ιδιαίτερα δύσκολη συγκυρία για την Πατρίδα μας, στην προώθηση των μεγάλων στόχων του Ελληνισμού, πρωτίστως προωθώντας τα εθνικά μας δίκαια, συνεισφέροντας στην ανάδειξη της παιδείας, του πολιτισμού και της ιστορικής μας διαδρομής και, εν τέλει, αναδεικνύοντας τις πατροπαράδοτες αρετές μας. Η χρονιά που πέρασε -το γνωρίζετε πολύ καλά διότι ουδέποτε χάσατε τους στενούς δεσμούς σας με την Πατρίδα- ήταν μια ακόμη περίοδος σκληρής δοκιμασίας για την Χώρα μας και την Ελληνική Κοινωνία. Η οποία, υπερβαίνοντας ακόμη και τα όρια αντοχής της, εξακολουθεί να προσπαθεί και ν’ αγωνίζεται για ένα καλύτερο αύριο, για την επιστροφή της Πατρίδας μας σε τροχιά ανάπτυξης και προόδου, πάντοτε μέσα στην Ευρωπαϊκή Ένωση και τον σκληρό πυρήνα της, την Ευρωζώνη. Χάρις στην προσπάθεια αυτή, που αρχίζει ν’ αποδίδει και ν’ αναγνωρίζεται πλέον τόσο σ’ ευρωπαϊκό όσο και σ’ ευρύτερο διεθνές επίπεδο, καθώς και με την πολύτιμη, όπως πάντοτε, δική σας συμβολή σε πνεύμα εθνικής ενότητας και αλληλεγγύης, είμαι βέβαιος ότι θ’ αντιμετωπίσουμε μ’ επιτυχία όλες τις επερχόμενες μεγάλες προκλήσεις, προκειμένου το 2016 αποδειχθεί χρονιά ουσιαστικής εθνικής ανάτασης. Σας εύχομαι από καρδιάς Καλά Χριστούγεννα και Καλή Χρονιά, με υγεία και προσωπική ευτυχία”.

Προκόπης Παυλόπουλος Πρόεδρος της Ελληνικής Δημοκρατίας

Τα νέα μας | Híreink | 3

Aγια Θεοφάνια Εορτασμός των Θεοφανίων σε Βουδαπέστη, Άγιο Ανδρέα και Κeszthely Στις 24 Ιανουαρίου με ξεχωριστή επιτυχία, πλούσιο πολιτιστικό και καλλιτεχνικό πρόγραμμα, πραγματοποιήθηκαν στη Βουδαπέστη και στον Άγιο Ανδρέα (Szentendre) εκδηλώσεις για τον εορτασμό των Αγίων Θεοφανίων, χοροστατούντος του Σεβασμιωτάτου Μητροπολίτου Αυστρίας και Εξάρχου Ουγγαρίας κ.κ. Αρσενίου που συνοδεύονταν από τον Αρχιερατικό Επίτροπο π.Ιωσήφ Κάλοτα Μια ημέρα πριν είχε προηγηθεί ο Αγιασμός των Υδάτων στην ουγγρική πόλη Κeszthely. Εκτός από τον Πρόεδρο της Α.Ε.ΟΥ κ.Γιώργο Κουκουμτζη, ο οποίος σύμφωνα με το έθιμο έκοψε την παραδοσιακή βασιλόπιτα μοιράζοντας την στα μικρά παιδιά, τις εκδηλώσεις τίμησαν με την παρουσία τους οι πρέσβεις της Ελλάδας και της Κύπρου στην Ουγγαρία κ.κ Δημήτρης Γιαννακάκης και Αντώνης Θεοχάρους αντίστοιχα. Ο Έλληνας Πρόξενος κ.Λουκάς Τσώκος καθώς και ο Σύμβουλος Εμπορικών και Οικονομικών Υποθέσεων της Πρεσβείας μας στη Βουδαπέστη κ.Απόστολος Μιχαλόπουλος. Εκατοντάδες Ελλήνων επιβιβάσθηκαν το πρωϊ της Κυριακής στο πλοίο „Zsófia”, το οποίο διαμέσου του Δουνάβεως ακολούθησε πορεία προς την παραδοσιακή πόλη του Αγίου Ανδρέα. Όλους τους παρευρισκομένους καλωσόρισε θερμά στο πλοίο ο Αντιπρόεδρος γενικών υποθέσεων της Αυτοδιοίκησης Σπύρος Μπ.Αγκάρντι. ...

4

| Τα νέα μας | Híreink

Τα νέα μας | Híreink | 5

Έμπροσθεν του παραδουνάβιου Ελληνικού Ναού της Κοιμήσεως της Θεοτόκου πραγματοποιήθηκε η καθιερωμένη κατάδυση του Τιμίου Σταυρού και ο Αγιασμός των Υδάτων του Δούναβη χοροστατούντος του Σεβασμιωτάτου Μητροπολίτου Αυστρίας καί Εξάρχου Ουγγαρίας κ.κ. Αρσενίου. Στην εκδήλωση στο πλοίο ξεχωριστό πρόγραμμα παρουσίασε το εκλεκτό μουσικό συγκρότημα του Σαράντη Ματζουράκη, οι μαθητές των Ελληνικών Σχολείων «Μανώλης Γλέζος» και «Νίκος Μπελογιάννης», το χορευτικό συγκρότημα „Ελληνισμός” τα παιδιά από το „Χελιδονάκι” καθώς και η χορωδία „Καρυάτιδες”. Την οργάνωση της όλης εκδήλωσης είχαν η Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας, η Αυτοδιοίκηση Ελλήνων της Βουδαπέστης καθώς και η Αυτοδιοίκηση των Ελλήνων του Szentendre. Ιστορικής σημασίας η Θεία Λειτουργία που πραγματοποιήθηκε στην παραδοσιακή εκκλησία της πόλης του Αγίου Ανδρέα, Ιερό Ναό που εκκλησιάζονταν οι πρόγονοι μας.

Αξίζει πράγματι ένα μεγάλο ευχαριστώ σε όλους όσους συνέβαλαν εθελοντικά στην υλοποίηση μιας τόσο σπουδαίας εκδήλωσης με πρωτοφανή συμμετοχή κόσμου για τα ιστορικά της ελληνικής παροικίας μας. Για την προετοιμασία της όλης εκδήλωσης και την παρασκευή των πλούσιων εδεσμάτων που προσφέρθηκαν, εργάσθηκαν ήδη από το προηγούμενο βράδυ πολλά άτομα, τα οποία ευχαριστούμε ιδιαιτέρως. Την επόμενη της εκδήλωσης για τα Άγια Θεοφάνια, την Δευτέρα 25 Ιανουαρίου, ο Σεβασμιώτατος Μητροπολίτης Αυστρίας καί Έξαρχος Ουγγαρίας κ.κ. Αρσένιος επισκέφθηκε τα Ελληνικά Σχολεία «Μανώλης Γλέζος» και «Νίκος Μπελογιάννης», καθώς επίσης τα Γραφεία της Αυτοδιοίκησης και την Ελληνική Πρεσβεία, κόβοντας τις πατροπαράδοτες βασιλόπιτες και ευχόμενος χρόνια πολλά και καλή χρονιά σε όλους ανεξαιρέτως.

Ανδρέας Οικονόμου

6

| Τα νέα μας | Híreink

Τα νέα μας | Híreink | 7

ΛΕΣΧΗ ΦΙΛΩΝ ΤΟΥ ΚΚΕ ΣΤΗΝ ΟΥΓΓΑΡΙΑ Με επιτυχία η εκδήλωση στο χωριό «Μπελογιάννης» Για τα 100 χρόνια από τη γέννηση του κομμουνιστή ήρωα Η Λέσχη Φίλων του ΚΚΕ στην Ουγγαρία οργάνωσε εκδήλωση, με αφορμή τα 100 χρόνια της γέννησης του κομμουνιστή ήρωα της ΕΑΜικής Αντίστασης και του Δημοκρατικού Στρατού Νίκου Μπελογιάννη, και προς τιμήν των 97 χρόνων του ΚΚΕ, το Σάββατο 12/12, στο χώρο του Πολιτιστικού Κέντρου του ιστορικού χωριού πολιτικών προσφύγων «Μπελογιάννης», στην Ουγγαρία. Στην εκδήλωση μίλησε ο Kώστας Αβραμόπουλος, μέλος του ΠΓ της ΚΕ του ΚΚΕ. «Ολόκληρη η ζωή και η δράση του Νίκου Μπελογιάννη από τα εφηβικά του χρόνια ήταν συνυφασμένη με την πάλη για την ανατροπή της αστικής εξουσίας, με την πάλη για το σοσιαλισμό. Γι’ αυτό, αν κανείς σταθεί στο βιογραφικό του, θα δει ότι υπηρέτησε το Κόμμα από όλες τις χρεώσεις και κάτω από τις οποιεσδήποτε συνθήκες», τόνισε μεταξύ άλλων ο Κ. Αβραμόπουλος, και παρουσίασε αναλυτικά το πλούσιο βιογραφικό του Ν. Μπελογιάννη, από τα πρώτα χρόνια της οργάνωσής του στο ΚΚΕ, τις πάμπολλες χρεώσεις του, τις διώξεις που υπέστη, μέχρι και τη σύλληψη, τη δίκη και την εκτέλεσή του. Επισήμανε, μεταξύ άλλων, ότι «σήμερα, 63 χρόνια μετά την εκτέλεσή του από το αστικό κράτος και τους συνεργάτες Αμερικάνους ιμπεριαλιστές, αξιοποιώντας και τις απόψεις και τις θέσεις αποστατών της ταξικής πάλης, η αστική και οπορτουνιστική ιστοριογραφία επιχειρεί να διαστρεβλώσει το έργο και τη δράση του Μπελογιάννη, επιδιώκοντας να την καταστήσει συμβατή με τις στοχεύσεις της και τη διαιώνισή της (...) μετατρέπουν τους θύτες σε θύματα και το αντίστροφο. (...) Αντίθετα, όλα αυτά τα χρόνια που μεσολάβησαν, το ΚΚΕ και το εργατικό - λαϊκό κίνημα τίμησαν τη μνήμη του Μπελογιάννη με ενίσχυση του Κόμματος και της πάλης για το σοσιαλισμό. Μία από τις ενδείξεις αυτής της αγωνιστικής μνήμης ήταν και η ονομασία που έδωσαν οι πολιτικοί πρόσφυγες από την Ελλάδα σε αυτό το Δήμο, εδώ στην Ουγγαρία», επισήμανε ο ομιλητής. Ο Κ. Αβραμόπουλος μίλησε αναλυτικά για τις τρέχουσες πολιτικές και διεθνείς εξελίξεις και έκλεισε την ομιλία του, τονίζοντας: «100 χρόνια έπειτα από τη γέννηση του Νίκου Μπελογιάννη, η τιμή της μνήμης του συνδέεται αναπόσπαστα με την πάλη ενάντια στο αστικό κράτος, την τάξη που έχει στην ιδιοκτησία της τα μέσα παραγωγής και ενάντια στους ιμπεριαλιστικούς οργανισμούς. Είναι συνυφασμένη με τον αγώνα ενάντια στην ΕΕ, το ΝΑΤΟ και τις ιμπεριαλιστικές επεμβάσεις από όπου και αν προέρχονται. Είναι ταυτισμένη με τη δράση ενάντια στο φασισμό, αλλά και κάθε πολιτική μορφή της αστικής εξουσίας. Σε αυτόν τον αγώνα θα δώσουμε τον καλύτερο εαυτό μας, ακούραστοι και απτόητοι». «Ο Μπελογιάννης ζει...» Να σημειωθεί ότι η ομιλία του Κ. Αβραμόπουλου ήταν σε συγχρονισμένη μετάφραση στα ουγγρικά, γεγονός που διευκόλυνε τον κόσμο που συμμετείχε στην εκδήλωση να την παρακολουθήσει, καθώς στην αίθουσα παρευρίσκονταν και κάτοικοι του χωριού που δεν μιλούν την ελληνική γλώσσα και είχαν την ευκαιρία να γνωρίσουν ή να μάθουν περισσότερα για τη σημασία του ονόματος του χωριού τους, γεγονός ιδιαίτερα σημαντικό. Στην παρέμβασή του, ο δήμαρχος του χωριού «Μπελογιάννης», Κώστας Παπαλέξης, παρουσίασε το τριήμερο πρόγραμμα εκδηλώσεων που οργανώνει ο δήμος. Οπως είπε χαρακτηριστικά, «με την ευκαιρία των 100 χρόνων από την γέννηση του Νίκου Μπελογιάννη, το χωριό μας, που φέρει το όνομα του τιμημένου ήρωα, διοργανώνει τριήμερο εκδηλώσεων. Επιλέξαμε την πρώτη μέρα για το πρόγραμμα της Λέσχης Φίλων και Οπαδών του ΚΚΕ, αφού η ζωή και η δράση του Νίκου Μπελογιάννη συνδέεται άμεσα με την ιστορία και τις ιδέες του Κόμματος». Και στη συνέχεια τόνισε: «Ο Νίκος Μπελογιάννης πέρασε αναμφισβήτητα στο πάνθεον των ηρώων, υποκλινόμαστε με

8

| ιστορία | Történelem

ευλάβεια στον ηρωισμό του και θεωρούμε πως είναι πολύ σημαντικό να διαδώσουμε την ιστορία του, να μαθαίνουν τα παιδιά μας για τα ιδανικά του, αλλά και να παραδειγματίζονται από τον ηρωισμό του». Το κλείσιμο της βραδιάς έγινε από το συγκρότημα του Νικόλα Νάτζμε, της Γεωργίας Τριανταφύλλου και της Ολγας Αβραμίδου που συγκίνησαν και ξεσήκωσαν τους προσκεκλημένους, Ελληνες και ξένους. Στο χώρο υπήρχε επίσης έκθεση φωτογραφίας, ενώ προβλήθηκε ντοκιμαντέρ με τη ζωή και δράση του Ν. Μπελογιάννη. Στην εκδήλωση παραβρέθηκε πολυμελής αντιπροσωπεία του Εργατικού Κόμματος Ουγγαρίας (Μunkaspart), ενώ η πιο δυνατή και συγκινητική στιγμή στην εκδήλωση ήταν όταν όλοι οι συμμετέχοντες κατέθεσαν από ένα γαρίφαλλο στο μνημείο του Μπελογιάννη στην πλατεία του χωριού, τραγουδώντας εκατοντάδες φωνές το τραγούδι «Ο Μπελογιάννης ζει». Πηγή : Εφημερίδα „ΡΙΖΟΣΠΑΣΤΗΣ” (20-12-2015)

KKE Magyarország Baráti Kör Sikerrel zárult a rendezvény Beloiannisz községben, a kommunista hős születésének 100. évfordulója alkalmából A KKE Magyarország Baráti Kör szervezésében Nikosz Beloiannisz, az EAM és a Demokrata Hadsereg kommunista hőse születésének 100. évfordulója, valamint a KKE 97 éves fennállása előtt tisztelegve, december 12-én a politikai menekültek által épült Beloiannisz község Művelődési Házában emlékrendezvényre került sor.

Az eseményen felszólalt Kosztasz Avramopulosz, a KKE párt központi bizottságának tagja is: „Nikosz Beloiannisz egész élete és munkássága már kora ifjúkorától kezdve összefonódott a polgári hatalom elleni harccal, a szocializmusért folyó küzdelemmel. Így, ha megnézzük az életrajzát, azt láthatjuk, hogy minden szinten és bármilyen körülmények között a pártot szolgálta” - hangsúlyozta, majd részletekbe menően mutatta be Beloiannisz életrajzát, kezdve a KKE-ba történő korai belépésétől szolgálatainak tömkelegén és az üldöztetéseken át, egészen letartóztatásáig, melyet perbe fogása, majd kivégzése követett.

Kiemelte többek között, hogy „ma, 63 évvel a polgári állam és

az amerikai imperialisták általi kivégzése után, az osztályharc hitehagyott valamikori aktivistáinak nézeteit kihasználva, az opportunista polgári történetírás megkísérli elferdíteni Beloiannisz munkásságát és tetteit, saját céljainak elérése és fenntartása érdekében. Az áldozatokból elkövetőket kreál, az elkövetőket pedig áldozatokként állítja be. Ezzel ellentétben az eltelt évek során a KKE és a népi munkásmozgalom - a párt és a szocializmus iránti küzdelmükön keresztül - magasan tartották Beloiannisz nevét. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy a Magyarországra került görög politikai menekültek ezt a községet őróla nevezték el”.

Avramopulosz úr végezetül részletesen kitért hazai és nemzetközi aktuálpolitikai témákra is: „100 évvel születése után, neve még mindig egyet jelent a termelőeszközöket birtokló polgári állam rendszere, valamint az imperialista szervezetek elleni küzdelemmel. Egyet jelent az EU, a NATO és az imperialista beavatkozások elleni harccal.

Egyet jelent a fasizmus és a polgári hatalom bármiféle politikai megnyilvánulásával szembeni harccal. Ezt a küzdelmet fogjuk a legjobb tudásunk szerint, fáradhatatlanul és töretlenül folytatni”. „Beloiannisz él...” (Egy közismert dal címe - a ford.)

Itt kell megjegyezni, hogy Avramopulosz úr beszéde szinkrontolmácsolás segítségével magyarul is hallható volt, mely nagyban segítette a látogatókat, valamint a község görögül nem beszélő lakóit is, hogy figyelemmel kísérjék az eseményt, és hogy többet megtudhassanak lakóhelyük névadójának jelentőségéről.

A következőkben Papalexisz Kosztasz, Beloiannisz község polgármestere ismertette a hivatala által szervezett háromnapos rendezvénysorozat programját. Kijelentette, hogy: „Nikosz Beloiannisz születésének 100. évfordulója alkalmából a falu háromnapos rendezvénysorozattal adózik emléke előtt. A KKE Magyarország Baráti Kör programját választottuk az első napra, mivel az ő élete és munkássága szorosan összekapcsolódott a KKE történetével és eszméivel.” Kiemelte, hogy: „Nikosz Beloiannisz vitathatatlanul bekerül a hősök pantheonjába, fejet hajtunk hősiessége előtt, és fontosnak tartjuk továbbadni a történetét, hogy gyermekeink megismerhessék eszméit, példaértékű helytállását.”

Az estet Nikosz Natzme, Georgia Triandafilu és Olga Avramidu zenekara zárta, akik táncra perdítettek minden egybegyűltet, magyarokat és görögöket egyaránt.

A Művelődési Házban helyet kapott egy fotókiállítás, valamint dokumentumfilmet is vetítettek Nikosz Beloiannisz életéről és munkásságáról.

A rendezvényen részt vett a Munkáspárt soktagú küldöttsége is, az esemény legszívszorítóbb pillanata pedig az volt, amikor a résztvevők egy-egy szál szegfűt helyeztek el a falu főterén található Beloiannisz-emlékműnél, miközben szájak százai énekelték a „Beloiannisz él” című dalt.

Forrás : a Rizospastis napilap 2015. december 20-i száma

TÁJÉKOZTATÁS Február 19. és 22. között Magyarországra érkezik Amaliada város küldöttsége, Hrisztosz Hrisztodulopulosz polgármester úr vezetésével. A péntektől vasárnapig tartó programok során aláírásra kerül Beloianniszban a két település közötti testvérvárosi megállapodás, valamint a küldöttség meglátogatja a budapesti görög közösséget is. A küldöttség február 22-én, hétfőn utazik vissza Görögországba.

ιστορία | Történelem | 9

Η Μηλιά του Εμμανουήλ Ροΐδη

( 28 Ιουλίου1836 – 7 Ιανουαρίου 1904)

Εις ένα χωριό της Μεγάλης Ελλάδας εζούσεν ένα καιρό ένα κορίτσι τόσο καλόκαρδο και χαριτωμένο, που όλος ο κόσμος το αγαπούσεν. Αν και δεν ήταν πλούσιο, εύρισκε τρόπο να βοηθεί τους πτωχούς· ό,τι της έδιδαν το εμοίραζε με αυτούς, και όταν τα χέρια της ήσαν άδεια, η καρδιά και το στόμα της ήσαν πάντοτες γεμάτα καλά αισθήματα και καλά λόγια για να τους παρηγορεί. Και όχι μόνον οι άνθρωποι και τα σπιτικά ζώα, αλλά και αυτά τα πουλιά του δάσους την αγαπούσαν. Όταν την έβλεπαν να περνά, κατέβαιναν από τα δένδρα και την ακολουθούσαν σαν σκυλάκια, για να τους δώσει το μισό ψωμί της. Την έλεγαν Μηλιά, γιατί την είχαν εύρει ένα απριλιάτικο πρωί από κάτω από ένα μηλόδενδρο, σκεπασμένη από τα άσπρα άνθια όπου είχε τινάξει απάνω της ο άνεμος τη νύχτα. Το ηλικιωμένο ανδρόγυνο που την είχε υιοθετήσει ήταν τόσο πτωχό, οπού μόλις έφθαναν για να μη πεινά όσα εκέρδιζαν με το πλέξιμον η γραία και ο γέρος κόπτοντας ξύλα. Η Μηλιά έκαμνε κι εκείνη ό,τι μπορούσε για να τους βοηθήσει. Εμάζευεν εις το δάσος αγριοφράουλες, μενεξέδες και άλλα λουλούδια και τα επρόσφερνεν εις τους διαβάτες μ΄ ένα χαμόγελο τόσο γλυκό, που σπάνιον ήταν να της αρνηθούν την πεντάρα τους, όσοι είχαν να την δώσουν. Αυτοί όμως δεν ήσαν πολλοί εις το πτωχικό εκείνο χωριό, και το ψωμί και τα κάστανα, όπου έτρωγαν ο γέρος και η γριά, ήσαν πάντοτες ολιγώτερα από την όρεξί τους, και ακόμη πιο μικρό το μερδικό της Μηλιάς, αφού το εμοίραζε με τους πτωχούς και τα πουλιά. Η Μηλιά ήταν δεκαεφτά ετών, όταν μια νύχτα, όπου ενόμιζαν οι θετοί γονιοί της πως κοιμάται, άκουσε να λέγει ο γέρος εις την γυναίκα του «Δεν ξέρω τι θα γίνουμεν, αν δεν κάμει ο Θεός κανένα θαύμα να μας βοηθήσει. Τα ξύλα όπου ημπορώ να σηκώσω εις τη γέρική μου πλάτη ολιγοστεύουν καθημέραν, και συ αντίς τρεις χρειάζεσαι τώρα πέντε μέρες για να πλέξεις μια κάλτσα. Η Μηλιά τρώγει λίγο, μα αγαπά να μοιράζει ψωμί εις τους πτωχούς και τα πουλιά. Συλλογούμαι τι θα γίνει αφού κλείσουμε τα μάτια. Αν ήταν ένα ή δυο χρόνια μεγαλύτερη, θα την έστελνα εις την πόλι να βολευθεί. Φρόνιμη και προκομμένη καθώς που είναι, θα εύρισκεν εύκολα μια καλή θέσι, και δεν θα λησμονούσε και τους πτωχούς ανθρώπους που την αναθρέψανε, όταν δεν θα έχω πλέονδύναμι να κόπτω ξύλα ούτε συ δάκτυλα να πλέκεις». Η Μηλιά εκαμώθη πως δεν άκουσε τίποτες. Το πρωί όμως εσηκώθηκε πριν φέξη· έκαμεν ένα κομπόδεμα τα ολίγα της πράγματα, έσφιξε την καρδιά της, εσφούγγισε τα μάτια της, που έτρεχαν σαν βρύσι, και πήγε ν΄ αποχαιρετίσει το γέρικο ζευγάρι. Έκλαψαν κ΄ εκείνοι, έπειτα όμως εσυλλογίσθηκαν πως ήτο φανέρωμα του θείου θελήματος, να κάμει την Μηλιάν να συλλογισθεί την ίδιαν νύκτα, όσα εσυλλογίσθηκαν και εκείνοι. Την άφησαν λοιπόν να φύγει, αφού της έδωκαν πολλά φιλιά, την ευχή τους και μίαν πίτταν να την τρώγη εις τον δρόμον.(…) Αφού επερπάτησε δέκα όλες ώρες, εκάθισεν από κάτω από μίαν καστανιά ν΄ αναπαυθεί. Ακόμη όμως δεν είχε καλοκαθήσει, και την ετρόμαξαν δύο τουφεκιές και το γάβγισμα βραχνού σκύλου. Εγύρισε να ιδεί τι τρέχει και είδεν ένα σύννεφο πουλιά που έφευγαν φοβισμένα.

— Ελάτε κοντά μου, εφώναζεν, ελάτε γρήγορα να κρυβήτε σ΄ αυτήν τη λόχμη. Μη φοβάσθε, θα σας γλυτώσω, αν δεν με σκοτώσει κι εμένα ο κυνηγός, αν δεν με φάγει ο σκύλος. Τα πουλιά εγνώρισαν τη φωνή της, εσυνάχθησαν τριγύρω της και εβιάσθησαν να τρυπώσουν αποκάτω από τα χαμόκλαδα, στρυμωμένα το ένα κοντά εις το άλλο, και άκουεν η Μηλιά τις εκατόν καρδούλες των να κτυπούν τακ-τακ σαν τα ρολόγια εις το αργαστήρι του ρολογά. Εκείνην την στιγμή επρόβαλε και ο κυνηγός μαζί με το σκύλο του. (…)

— Κορίτσι μου, την αρώτησε, μην είδες να περάσουν απ΄ εδώ πουλιά ή άλλο κυνήγι; Από το πρωί τρέχω και δεν εσκότωσα ακόμη τίποτε. Θα σε δώσω αυτό το αργυρό δίφραγκο, αν μου δείξεις τον καλό δρόμο.(…)

— Καλά έκαμες να μ΄ αρωτήσεις, αποκρίθηκεν η Μηλιά. Μια στιγμή πριν έλθεις, είδα ένα κοπάδι πέρδικες που επετούσαν

10 | Λογοτεχνία | irodalom

Ο δε Ιησούς είπεν· «Άφετε τα παιδιά έρχεσθαι πρός με». (Κατά Λουκάν ιη΄, 16)

κατά το βοριά, δυο λαγούς που έτρεχαν αντικρυνά, ένα ζαρκάδι που έφευγε κατά την ανατολή και ένα ζευγάρι φαζάνια κατά τη δύσι. Έχεις λοιπόν να διαλέξεις, μόνο δεν έχεις καιρό να χάσεις, αν θέλεις να φθάσεις. (…) Όταν εχάθη μακριά εις το δάσος ο κυνηγός και έπαυσε να ακούεται η φωνή του σκύλου, εβγήκαν από την κρύφτη τους τα πουλιά και δεν ήξευραν τι να κάμουν για να δείξουν την ευγνωμοσύνη τους εις την Μηλιά,(…) της φέρουν κεράσια, ζίζυφα, βατόμουρα και φραγκοστάφυλα να δειπνήσει, της ετοίμαζαν μαλακό στρώμα από καστανόφυλλα, μέντα και λεβάντες να κοιμηθεί. Αφού έκαμε την προσευχή της και απλώθηκεν εις το μυρωδάτο εκείνο κλινάρι, την εσκέπασαν με φτέρη για να μη κρυώσει κι εκούρνιασαν κι εκείνα εις τα περίγυρα δέντρα να την φυλάγουν. Το πρωί την εξύπνησε το εγερτήριο του κορυδαλλού και ήλθαν να την καλησπερίσουν και τ΄ άλλα πουλιά. Αφού ετελείωσε το γενικό τραγούδι, έλαβε το λόγο (συμπάθειο για την ελληνικούρα) ο γλυκόλαλοςρήτορας, το αηδόνι, και της είπε τα ακόλουθα, εις την γλώσσαν των πουλιών, που ένοιωθε καλά και κάπως ωμιλούσεν η Μηλιά.

— Μας είπες χθες πως πηγαίνεις εις την πρωτεύουσα να κυνηγήσεις την τύχη, και σήμερις το πρωί εμάθαμεν από μίαν κίσσαν, ότι παρουσιάζεται μία ευκαιρία μοναδική να την πιάσεις από τα γένεια. Ο βασιλιάς, αφού εχήρεψε πρόπερσι, εβαρέθηκε τα μεγαλεία, τις δόξες, τα πλούτη και όσα άλλα του ζηλεύει ο κόσμος. Τόση είναι η πλήξη και η μελαγχολία του, όπου κατήντησε να υποσχεθεί το μισό του Βασίλειο εις εκείνον όπου κατορθώσει να τον κάμει να περάσει μία μόνη ώρα χωρίς χασμήματα ή αναστεναγμούς. Πολλοί ήλθαν από όλα τα μέρη να δοκιμάσουν. Η δοκιμή γίνεται απόψε, και ως εις την πρωτεύουσα είναι μόνο πέντε ώρες δρόμος. Σήκω λοιπόν, Μηλιά, και συγυρίσου να πας εις το παλάτι να κερδίσεις το βραβείο. Θα σε συνοδέψω με μερικά άλλα πουλιά και θα σε λέγω εις το αυτί τι πρέπει να κάμεις. (…) Έφεραν τότες ένα φουστάνι από μονοκόμματο άσπρο ατλάζι, που είχε επάνω κεντημένα την άνοιξι με όλα της τα λουλούδια και τον ουρανό με όλα του τ΄ αστέρια. (…) Αφού εφόρεσε τα μοναδικά της στολίδια, εφάνηκεν η Μηλιά τόσον ωραία που άρχισαν να υμνολογούν την περίσσεια χάρι της όλα μαζί τα πουλιά. (…) Με το δίφραγκο του κυνηγού ενοίκιασεν η Μηλιά το βράδυ ένα κομψό αμάξι και σωστά εις τας εννιά το βράδυ επαρουσιάσθηκεν εις την μεγάλη σάλα του παλατιού. Η εντύπωσι που έκαμεν η ομορφιά του προσώπου της και η λάμψη του φουστανιού της ήτο τόση, όπου όλες οι άβαφες γυναίκες εκιτρίνισαν από την ζούλεια, και από εκείνην την βραδυά εφανερώθηκε ποιες πασαλείβονται και ποιες όχι. Ο βασιλιάς κατέβηκεν από το θρόνο του και ήλθε να την προϋπαντήσει, πράγμα όπου δεν έκαμεν άλλη φορά, παρά μόνον εις την επίσκεψι της αυτοκρατόρισσας του Λεβάντε. Χωρίς να φροντίζει για την εθιμοταξία, την επήρεν από το χέρι και την έβαλε να καθίσει σιμά του, ερωτώντας από ποιο βασίλειον έρχεται, ή αν είναι ουρανοκατέβατη, γιατί δεν πιστεύει πως ημπορεί η γης να γεννήσει γυναίκα τόσον ωραία. Η Μηλιά εκοκκίνισε και του αποκρίθηκε με πολλή σεμνότητα και χάρι ότι είναι μια ταπεινή χωριάτισσα και ήλθε ν΄ αγωνισθεί με τους άλλους για το βραβείο. (…) Ο πρώτος αγωνιστής που επαρουσιάσθηκεν ήταν ένας περίφημος φραγκομερίτης μπεχλιβάνης ή, καθώς τους λέγουν οι λογιώτατοι, λαθροχειριστής, τόσον επιτήδειος, που τον έπαιρναν πολλοί για μάγο και αναγκάσθηκε να φύγει απ΄ τον τόπον του, όπου εσυνήθιζαν τότες να καίουν τους μάγους. Όλα επήγαιναν καλά, μόνον ο βασιλιάς δεν είχεν ακόμα γελάσει.(…) Ο δεύτερος αγωνιστής ήταν ένας σοβαρός ασπρογένης φιλόσοφος από τα μέρη της Ολλάνδας. Αυτός είχε φέρει μαζί του μια παράξενη μηχανή, με ένα είδος υαλίτικο καζάνι απ΄ επάνω. Το άνοιξε και έρριψε μέσα κάρβουνο κοπανιστό, μια κουταλιά αδιάργυρο, μια φούχτα αλογόπετρα, ένα κλαδί δενδρολίβανο και ένα βώλο νισαντήρι. Τα ανακάτεψε (…) και ευρέθη το καζάνι

γεμάτο διαμάντια μεγάλα σαν τ΄ αυγά της περιστεράς.(…) Ο βασιλιάς όμως εθύμωσε και είπε με οργή εις το χημικό : «Δεν εσυλλογίσθηκες, ζευζέκη, πως άμα γίνουν τα διαμάντια κοινά σαν τα χαλίκια, θα χάσουν όλη τους την αξία τα δικά μου, που είναι τα πρώτα του κόσμου και, αν λάχει και χρειαστώ χρήματα, μπορώ να τα πουλήσω όσο θέλω; Φύγε απ΄ εδώ, και αν ξανακάμεις άλλη φορά διαμάντια, θα σου σπάσω μαζί με τη μηχανή και το κεφάλι». Ο τρίτος ήταν ο πρώτος επιστήμονας ενός καινούργιου κόσμου, που είχεν ανακαλύψει ένας κάποιος Κολόμπος, πέρα από το μεγάλο νερομάζωμα, που το λέγουν Ατλαντικό. Αυτός ο νεοκοσμίτης είχε καταφέρει ύστερα από πολλές μελέτες και δοκιμές, να κλείσει τις ηλιακές αχτίδες μέσα εις μπουκαλάκια, που μοιάζανε μικρά αχλάδια, τόσον όμως φωτερά που ο βασιλιάς και όλοι οι αυλικοί εθαμπώθηκαν και ανοιγόκλειαν τα μάτια, ωσάν νυχτερίδες που επλάκωσεν ο πρωινός ήλιος, πριν προφθάσουν να χωθούν εις τη σπηλιά τους. Αφού εμισοστράβωσε τον κόσμο άρχισεν ο επιστήμονας να εξηγεί πως αυτά τ΄ αχτινοβόλα αχλάδια είναι νέο σύστημα φωτισμού, και με το μισό έξοδο θα δίδουν φως δεκαπλάσιο από το λάδι, που θα ξεπέσει τότες η τιμή του εις το δέκατο, αφού δε θα χρησιμεύει πλιά παρά μόνο για το τηγάνισμα και τη σαλάτα.

— Δεν ξεύρεις, αχρείε, τον διέκοψεν ο βασιλιάς κίτρινος από την οργή, πως τα κτήματα του βασιλείου μου, τα δικά μου και του λαού μου, είναι όλα ελαιώνες, και έρχεσαι να μας ξεπέσεις την τιμή του λαδιού! Γκρεμίσου να μη σε βλέπω, και αν αύριο ευρεθείς ακόμη εις τα κράτη μου, θα σ΄ αλείψω με λάδι και θα σε κάψω ζωντανό. Ήταν τώρα η σειρά της Μηλιάς και έτρεμεν όλη, βλέποντας πόσον αγριωμένος ήταν ο βασιλιάς. Της εκελάδησεν όμως πάλιν το αηδόνι κάτι που της έδωκεν θάρρος. (…) Η Μηλιά έδωκε τότε διαταγή ν΄ ανοίξουν τα είκοσι παράθυρα της σάλας. Και αμέσως επέταξαν μέσα μικρόπουλα κάθε λογής και είδους(…), έκαμαν έπειτα ένα μεγάλο κύκλο. Το αηδόνι εστάθη εις το κέντρο κτυπώντας σαν αρχιμουσικός με τις φτερούγες του το ρυθμό, και ακούστηκε τότε μια πρωτάκουστη συμφωνία τόσο γλυκειά που θα έλεγες πως την είχε συνθέσει η μελοποιήτρια της Παράδεισος Αγία Καικιλία.(…)

— Χορέψατε τώρα, πουλιά μου, επρόσταξεν η Μηλιά.

Είκοσι ζευγάρια καναρίνια άρχισαν τότε να χορεύουν ένα έχτακτο και πρωτοφανίστικο βαλς. Με τη μια φτερούγα εκρατούντο τα δυο πουλιά αγκαλιασμένα και επετούσαν με την άλλην.(…). Η διασκέδασι έκλεισε με μια βροχήν από σπάνια λουλούδια, που είχαν φέρει τα χελιδόνια από τα ξένα μέρη. Το σπανιώτερο απ΄ όλα ήταν ένας γαλάζιος λωτός του επάνω Νείλου, που επρόσφερεν η Μηλιά εις τον βασιλιά. Εκείνος ήτανε τώρα όλος ζωή και χαρά. Το αίμα ανέβηκε να βάψει τη χλωμή του όψι και τα μάτια έρριχναν σπίθες. Χωρίς να συλλογισθή ούτε το μεγαλείο ούτε τους προγόνους του, ούτε τι θα έλεγαν οι γύρω του πριγκίποι, δούκες, στρατάρχες, υπουργοί και δεσποτάδες, έσκυψε και εφίλησε την Μηλιά εις το μέτωπο, τα δυο μάγουλα και το σιαγόνι. Το σταυροφίλημα εκείνο, καθώς το έλεγαν, ισοδυναμούσε τότε εις την Μεγάλη Ελλάδα με επίσημον αρραβώνα. Δεν ημπορώ να είπω αν άρεσεν ο αρραβώνας εκείνος εις όλους τους αυλικούς ή μίαν τουλάχιστον αυλικήν. Όλοι όμως ηναγκάσθησαν θέλοντας και μη θέλοντας να φωνάζουν: Ζήτω η βασίλισσά μας! Το ίδιο εφώναξαν εις την γλώσσαν τους και όλα τα πουλιά, και βλέποντας ότι έκλαιεν η Μηλιά ενώ την αποχαιρετούσαν, της έδωκαν την υπόσχεσι να την βλέπουν συχνά. Οι γάμοι έγιναν την επομένην εβδομάδα με περισσή μεγαλοπρέπεια και πομπή. Εις αυτούς ήσαν καλεσμένοι και οι θετοί γονιοί της Μηλιάς, ο γέρος και η γριά, που τους έκαμνε να φαίνονται δέκα χρόνια νεώτεροι η χαρά. Ο βασιλιάς, για να τους έχει κοντά της η αγαπημένη του γυναίκα, εζήτησε να τους εύρει καμμιά δημόσια θέσι εις την πρωτεύουσά του. Βλέποντας πόσον ήτο η γριά φρόνιμη, οικονόμα, νοικοκυρά, λιγόφαγη και εις όλα τακτική την έκανεν υπουργίναν επί των οικονομικών. Ο γέρος όμως ήταν πλέον δυσκολοβόλευτος. Δεν ήξευρεν ο άνθρωπος ούτε να γράφει ούτε να διαβάζει. Ο βασιλιάς επονοκεφαλούσε να εύρη πώς ήτοδυνατόν να τον οικονομήσει, όταν έτυχε ν΄ αποθάνει ο επί της δημοσίας εκπαιδεύσεως υπουργός. Μη έχοντας πρόχειρον καμμίαν άλλην, έδωκεν εις τον γέρον την θέσιν του μακαρίτη, και από τότες εγεννήθη και σώζεται ακόμη εις πολλά μέρη η συνήθεια να δίδεται εις τον πλέον αγράμματον το υπουργείον της παιδείας.Πρώτη δημοσίευση : «Ακρόπολις Χριστουγεννιάτικη», 1895

Emmanuíl Roídisz: Almafavirág „De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjenek,”

(Lukács:18/16) „Élt egyszer egy görög faluban egy nagyon jószívű, vidám kislány, akit mindenki szeretett. Bár nem volt gazdag, mégis megtalálta a módját, hogy segítsen a szegényeken. Amit másoktól kapott, szétosztotta közöttük. És amikor a zsebe üres volt, a lelke annál inkább barátsággal teli. Nemcsak az emberek, hanem a háziállatok, sőt az erdei madarak is mind szerették. Amikor megpillantották az erdőben, leröppentek az ágakról és elkísérték útján, miközben felszedegették a nekik szánt morzsákat.

A leányt Almafavirágnak hívták, mert egy almafa alatt lelték egy áprilisi napon. Ott aludt a virágtakaró alatt, amikkel a szél takarta be az éjjel. Az öregek, akik örökbefogadták, nagyon szegények voltak. Abból éltek, amit az öregember favágással és az öreganyó kötéssel keresett, épphogy éhen nem haltak. Almafavirág ezért kijárt az erdőbe gyümölcsöt és virágot szedni. Amit összegyűjtött, azt az arra járóknak árulta az út mentén. Oly bájosan kínálta áruját, hogy mindenki vásárolt tőle, nem volt szívük üres kézzel továbbmenni. De így sem került elég kenyér az asztalra. És azt a kevéskét, ami Almafavirágnak jutott, ő megosztotta másokkal, az állatokkal, a madarakkal.

Tizenhét évessé cseperedett a kis Almafavirág, amikor egy éjjel véletlenül meghallotta, mit mond az öreapó öreganyónak:

-Nem tudom, mi lesz velünk, ha valami isteni csoda nem segít rajtunk! Napról napra kevesebb fát tudok kivágni, és te is három helyett öt nap alatt kötsz meg egy harisnyát. Almafavirágnak így alig jut étel, és azt is megosztja az állatokkal és a madarakkal.

Nem is tudom, mi lesz vele, ha mi már nem leszünk az élők sorában. Ha egy-két évvel idősebb lenne, elküldhetném a városba szolgálni. Amilyen rendes lány, könnyen találna jó munkát, és nem feledkezne meg a szegény öregekről sem, akik felnevelték.

Almafavirág úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Reggel, még virradat előtt felkelt, bátyuba kötötte kevéske holmiját, és letörölve patakzó könnyeit, odament elbúcsúzni az öregekhez. Ők is sírva fakadtak, de úgy érezték, hogy ez Isten akarata, mert Almafavirágnak is éppen ugyanazon az éjjelen jutott eszébe, hogy elmenjen, amikor ők is erről beszéltek.Így aztán öreganyó egy kis rétest tett útravalóul a battyuba, nehéz szívvel útnak indították.

Tíz órai út után letelepedett egy gesztenyefa alá pihenni. Épphogy leült, két puskalövés és kutyák csaholása törte meg a csendet.

Ahogy körülnézett, rémült madarak seregét látta menekülni.

-Gyertek ide – kiáltotta -, gyertek gyorsan, bújjatok el a sűrű lombok között! Ne féljetek, ha én megmenekülök a kutyáktól, ti is megmenekültök a vadásztól.

A madarak szót fogadtak Almafavirágnak, hiszen megismerték, és szorosan egymás mellé bújva összekuporodtak a lombok

Λογοτεχνία | Irodalom | 11

között. Almafavirág hallotta a sok rémült szívecske verését , ami úgy hangzott, mint órásnál az órák ketyegése.

Azon nyomban ott termett a vadász a félelmetes sárga szőrű, hegyes fogú, vérben forgó szemű kutyájával.

-Leányom – szólította meg Amafavirágot a vadász -, nem láttál errefelé repülő madarakat vagy errefelé futó állatot? Reggel óta semmit sem sikerült puskavégre kapnom. Neked adom ezt az ezüstpénzt, ha megmutatod, hogy merre mentek.

-Jól tetted, hogy megkérdeztél – válaszolta Almafavirág, - Épp, mielőtt ideérkeztél, láttam egy csapat sólymot északra repülni, két nyulat délre, egy őzet kelet és egy pár fácánt nyugat felé tartani. Látod, válogathatsz, hogy merre indulj, de siess, ha célt akarsz érni.

Amikor a vadász már jó messzire eltávolodott, és már a kutya nyüszítése sem hallatszott, előbújtak a madarak. Azt sem tudták, hová legyenek örömükben.

Hajnaltájt a pacsirta ébresztette, majd a teljes madárkórus dalra fakadt. Mikor véget vetettek a reggeli nótázásnak, a pacsirta, az édeshangú szónok, így fordult hozzá a madarak nyelvén, amit Almafavirág jól ismert: -Tegnap azt mondtad nekünk, hogy a fővárosba mégy szerencsét próbálni. Megtudtuk a harkálytól, hogy most rendkívüli alkalom kínálkozik arra, hogy megfogd az Isten lábát. A király ugyanis, miután tavaly megözvegyült, megunta a pompát, a gazdagságot, a dicsőséget és minden egyebet, amit úgy irigyelnek tőle az emberek. Oly bús, hogy fél királyságát adja annak, aki legalább fél órán át mulattatni tudja anélkül, hogy elásítaná magát vagy felsóhajtana. A verseny épp ma este lesz. A vár csak ötórányi útra van innen. Gyere Almafavirág, kelj fel hamar, hozd rendbe magad és indulj! Te fogod elnyerni a díjat. Néhányan elkísérünk és a füledbe súgjuk majd, hogy mit kell tenned.

Este Almafavirág az ezüstpénzen csinos hintót bérelt és kilenc órakor, egy perccel sem előbb, sem később, megjelent a palota fogadótermében. Arcának szépsége és ruhája csillogása oly nagy hatást tett az egybegyűltekre, hogy azok a hölgyek, akik nem voltak kikenve, mind elsárgultak az irigységtől. Így egy füst alatt az is kiderült, hogy kik festik és kik nem festik magukat.

A király felállt trónjáról és elébe sietett. Ez olyan megtiszteltetés volt, amely csak császárnőknek jár. Fittyet hányva az etikettnek, kézen fogva maga mellé ültette, miközben az iránt érdeklődött, hogy melyik királyságból érkezett, vagy netán az égből pottyant a földre, mivelhogy ilyen tünemények nemigen születnek e földön.

Almafavirág elpirult, szerényen és kedvesen azt válaszolta, hogy ő egy egyszerű falusi lány, aki a próbára érkezett.

Az első versenyző híres bűvész volt. Olyan ügyes, hogy hazájában azt hitték róla, hogy varázsló, ezért kénytelen volt elmenekülni onnan, mert ott a varázslókra máglyahalál várt.

Mindenki ámult és bámult, csak a király nem.

A második versenyző egy komoly, fehér szakállú holland filozófus volt. Magával hozott egy különös gépezetet, amelynek tetején egy üveggömb állott. Kinyitotta és beletett egy darab szenet, egy kanál higanyt, egy marék tűzkövet, tömjént és szalmiákot. Megkeverte, és az üveggolyó galambtojás méretű gyémántokkal lett tele. A király azonban ezen is feldühödött.

Visszatette a gyémántokat az üveggömbbe és ráripakodott a bölcs akadémikusra: - Eszedbe sem jutott, te szerencsétlen, hogy ha annyi gyémántot csinálunk, amennyit csak akarunk, akkor az csak hétköznapi kavics lesz és elveszíti értékét? Mi lesz akkor az én világszép gyémántjaimmal? Tűnj el a szemem elől, mert különben kerékben töretlek a masináiddal együtt!

A harmadik az Újvilág (amelyet egyébként egy Kolombusz nevű úr fedezett fel) legfőbb tudósa volt. Ennek az embernek rengeteg kísérlet után sikerült pici lombikokba zárni a napsugarakat. Mikor bemutatta fénylő lombikjait, a király és az udvar népe majd belevakult, úgy pislogtak, mint a denevérek, mielőtt barlangjukba bújnának. A tudós magyarázni kezdte, hogy ezek a fénylő körték az új világító eszközök, és hogy fele annyiba kerülnek, mint az olajlámpák, az olaj pedig ezután…

-Nem tudod, te hitvány – szakította félbe a király, - hogy népem és az én királyságom földje tele van olajfákkal? Te leértékelnéd az olajárakat? Ha még egyszer beteszed ide a lábad, bekenlek olajjal és elevenen égetlek meg!

Almafavirágra került a sor. Almafavirág kérte, hogy nyissák ki az ablakokat. És azon nyomban különféle madarak özönlöttek

12 | Λογοτεχνία | Irodalom

befelé. Miután egy sort bolondosan keringtek a csillárok körül, egy hatalmas kört alkottak. A csalogány a kör közepébe repült, és mint egy karnagy, jelt adott szárnyaival. Ekkor olyan gyönyörű szimfónia csendült fel, amilyent még sohasem hallottak az egybegyűltek. Olyan elsöprő sikerű zene volt, mintha az Éden kiváló zeneszerzője, Szent Cecília komponálta volna.

-Most táncoljátok madárkáim! – kiáltott oda nekik Almafavirág.

Húsz pár kanári nyitotta meg a táncot egy keringővel a levegőben. Egyik szárnyukkal átfogták egymást,, a másikkal repültek.

Sose lenne vége, ha az egész táncot elmesélném. A műsor virágesővel ért véget. A fecskék messzi, idegen földekről hozták a virágokat. A legritkább egy kék lótuszvirág volt, melyet a Nílus partjáról cipeltek el idáig, és amelyet maga Almafavirág nyújtott át a királynak.

A király valósággal megfiatalodott a nevetéstől. Szemei boldogan ragyogtak és anélkül, hogy eszébe jutott volna méltósága, ősi trónja, s hogy mit szólnak a hercegek, grófok, miniszterek, tábornokok és püspökök, lehajolt, megcsókolta Almafavirágot a homlokán, jobbról és balról a két orcáján és az állán. Ez a kereszt alakú csók az akkori Görögországban egyenlő volt az eljegyzéssel. Nem mondhatnám, hogy nagy örömet váltott ki akár egyetlenegy jelenlévő úrból és dámából, mégis kénytelenek voltak - tetszik, nem tetszik - azt kiáltani: „ Éljen a királynénk!”

Ugyanezt kiáltották a saját nyelvükön a madarak is. És mikor búcsúzásukkor Almafavirág sírva fakadt, megígérték, hogy gyakran meglátogatják.

A következő héten nagy pompával és méltósággal megtartották az esküvőt. Meghívták Almafavirág fogadott szüleit is, akik tíz évvel fiatalabbnak látszottak, mint azelőtt. A király, hogy Almafavirág közelében lehessenek, igyekezett valamiféle állami hivatalt adni az öregeknek. Észrevette, hogy az anyó nagyon tisztességes és takarékos, kisétvágyú és rendszerető, ezért kinevezte gazdaságügyi miniszterré. Az öregapó viszont kemény diónak bizonyult. Sem olvasni, sem írni nem tudott, sok fejtörést okozva ezzel a királynak. De végül csak sikerült megfelelő állást találni neki is: szerencsére éppen akkor üresedett meg az oktatásügyi tárca miniszteri posztja. Ezt az állást kapta meg az öregapó, és attól kezdve vált szokássá, hogy írástudatlant nevezzenek ki oktatásügyi miniszternek.”

Caruha Vangelió fordítása

Emmanuíl Roidisz, a kiváló görög regényíró, novellista, műfordító és kritikus Szirosz szigetén született, gazdag, arisztokrata család sarjaként. 1841-ben a család Itáliába költözött, ahol apja Görögország főkonzulja volt.

Középiskoláit szülővárosában végezte, a híres GörögAmerikai Kereskedelmi Kollégium hallgatójaként. 1855-től kezdve végigjárta Európa kulturális központjait Berlintől Alexandriáig. 1860-ban családjával együtt Athénban telepedett le, ahol a Görög Nemzeti Könyvtár igazgatója lett. A dimotiki (népnyelv) híve volt, annak ellenére, hogy ő maga műveit az egyszerű katharevuszában írta.

Roidisz fő művét, a középkori tárgyú „Johanna Nőpápa” című regényt sok hivatalos támadás érte bátor, gunyoros, minden idők gyengeségeit kifigurázó stílusáért. A ritka műveltségű, sok nyelven tudó író öregkori elbeszélései is megőrzik ezt a csúfondárosságot, amely mögött azonban a tudást, az egyenességet becsülő emberszeretetet érezhetjük.

C.V

Σκίτσα με Oυσάρους Γραφικές του Μιλτιάδη Μάννου από πεδία μάχης της Γαλικίας Ο Μιλτιάδης Μάννος (Manno Miltiades 1880–1935) υπήρξε ένας από τους πλέον πολυμαθείς άνδρες της εποχής του με έντονη δράση στον χώρο της ζωγραφικής, της γλυπτικής, της σχεδίασης κερμάτων, ήταν πολύπλευρος αθλητής (θα ήταν δύσκολο να καταμετρήσουμε τα πολλά αθλήματα στα οποία σημείωσε σημαντικές επιτυχίες σε ουγγρικό και σε παγκόσμιο επίπεδο), ποιητής και αξιωματικός ουσάρος κατά τον Α’ Παγκόσμιος Πόλεμο. Πραγματικός „άνθρωπος της Αναγέννησης” του 20ου αιώνα. Γεννήθηκε στηv Pancsova της Νότιας Ουγγαρίας (Délvidék) από Έλληνες γονείς, οι οποίοι εξαιτίας της τουρκοκρατίας εγκατέλειψαν την Ελλάδα. Ο μεγάλος αδελφός του Λεωνίδας υπήρξε κι αυτός καταξιωμένος αθλητής. Για την αδελφή τους δεν σώζονται στοιχεία. Ο Μιλτιάδης ήταν ένας απ’ τους καλύτερους all-round sportsman της εποχής εκείνης, αν όχι ο καλύτερος. Δεν τον ξεπερνούσε ούτε κι ο Maxwell Woosnam (1892–1965) που οι Άγγλοι θεωρούσαν τον καλύτερο all-round sportsman όλων των εποχών. Ο „Milti” - όπως τον αποκαλούσαν φίλοι, αθλητές και γνωστοί - διακρίθηκε μεταξύ άλλων στα ακόλουθα αθλήματα: δύο φορές πρώτος σκόρερ του ποδοσφαιρικού σωματείου «Budai Torna Club» (και ο πρώτος σκόρερ της Εθνικής Ουγγαρίας), 11 φορές πρωταθλητής στο μονό καγιάκ (όμιλος Pannónia), κατέκτησε αργυρό μετάλλιο στο ευρωπαϊκό και στο παγκόσμιο πρωτάθλημα του πατινάζ ταχύτητας, καθώς επίσης ήταν εξαιρετικός στην πάλη, στην ποδηλασία, στον στίβο, στο σκι και στην κολύμβηση. Δεν έπαψε ποτέ να αθλείται, αποσύρθηκε μόνο από τον επαγγελματικό αθλητισμό λόγω των τραυμάτων που υπέστη κατά τον πόλεμο. Οι καλλιτεχνικές του τάσεις εκδηλώθηκαν αρκετά νωρίς. Ξεκίνησε ως γελοιογράφος του περιοδικού „Kakas Márton”, αργότερα εργάσθηκε ως γραφίστας στα περιοδικά „Borsszem Jankó”, „Bolond Istók” και „Magyar Figaró”. Το 1905 γράφεται στην Ακαδημία Καλών Τεχνών του Μονάχου. Κατά την διαμονή του συνεργάσθηκε με αρκετά γερμανικά περιοδικά. Μετά τον παγκόσμιο πόλεμο εργάσθηκε σε διάφορα περιοδικά. Οι γελοιογραφίες και οι εικονογραφίες του δημοσιεύθηκαν κυρίως στο περιοδικό „Magyarság”. Χάριν των αφισών του που είχαν αθλητικά και πολιτικά θέματα το όνομά του γράφθηκε με χρυσά γράμματα στην ιστορία της ουγγρικής αφισογραφίας. Το πρόσωπό του και τα έργα του από το 1945 κι ως την μεταπολίτευση τέθηκαν στο περιθώριο, πράγμα που αποδεικνύει χαρακτηριστικά και το γεγονός, ότι „ξέχασαν” να τον αναφέρουν στο εγχειρίδιο „Ούγγροι ζωγράφοι και γραφίστες” που δημοσιεύθηκε το 1988 στο Szeged. Ο Μιλτιάδης Μάννος υπήρξε και επιτυχημένος γλύπτης καθώς ήταν και αξιόλογος σχεδιαστής κερμάτων. Ο ίδιος φιλοτέχνησε επίσης και το σύμβολο του Αθλητικού Ομίλου της Ferencváros με τον αετό. Σχεδίασε διάφορες αναμνηστικές πλάκες πολέμου και εμβλήματα όπως εκείνο του 1ου Συντάγματος Ουσάρων που

παριστάνει έναν έφιππο „ερυθρό διάβολο”. Έργο του είναι και το ανάγλυφο προς τιμήν του 16ου Συντάγματος Ουσάρων, που σήμερα βρίσκεται στην πύλη του Δημαρχείου του Debrecen. Με βάση τα σχέδια του, φιλοτέχνησε ο György Nemes (1885–1958) την επιδρομή του Α’ Συντάγματος Ουσάρων της Βουδαπέστης στο Gorodok της Ρωσίας, κατά την οποία οι στρατιώτες στις 17 Αυγούστου 1914 επιτέθηκαν στην πανίσχυρη με πληθώρα πολυβόλα ρώσικη γραμμή άμυνας. Η ηρωϊκή επιδρομή τερματίστηκε δραματικά μέσα σε λίγα λεπτά χάρη στα πυρά των πολυβόλων. Η μπρούτζινη αναμνηστική πλάκα διαστάσεων 170 x 170 εκ. εγκαινιάστηκε με αφορμή την συμπλήρωση 15 χρόνων από την επιδρομή, και βρίσκεται στην Κεντρική Πύλη του Στρατοπέδου των Ουσάρων στη Βουδαπέστη, και φέρει την παρακάτω επιγραφή (ελεύθερη απόδοση τ.μ.): Ο βροντερός ήχος της σάλπιγγας έχει σταματήσει πολύν καιρό | Και μόνο οι θρύλοι μιλούν για την παλιά μάχη |Η φήμη της οποίας περνά από στόμα σε στόμα | Ότι μέσα από φωτιές κι’ αίματα | Μετά από χίλιες μάχες | ο Ούγγρος Ουσάρος κάποτε ανέβηκε κατευθείαν πάνω στους Ουρανούς! Η πλάκα αφαιρέθηκε μετά τον 2ο Παγκόσμιο Πόλεμο, και χανόταν στις υπόγειες αποθήκες του Μουσείου Στρατιωτικής Ιστορίας, για να τοποθετηθεί το 2009 στην αυλή του μουσείου.

του Λοχαγού.

Όταν ξέσπασε ο παγκόσμιος πόλεμος ο Μάννος στρατολογήθηκε ως ανθυπολοχαγός του ηρωικού Α’ συντάγματος ουσάρων που πήρε μέρος στην λαϊκή εξέγερση. Συμμετείχε επίσης σε όλες της μάχες της μονάδας του, τραυματίστηκε επανειλημμένως, και με το τέλος του Μεγάλου Πολέμου προήχθη στο αξίωμα

Τις γελοιογραφίες του τις φτιάχνει μεταξύ 1914-1916 στα διαλείμματα ανάμεσα στις μάχες για να διασκεδάσει τους συντρόφους του αξιωματικούς και τον εαυτό του. Τα έργα και τα σχέδια του (τα φιλοτέχνησε χρησιμοποιώντας διάφόρες τεχνικές) ευτυχώς σώθηκαν, πρωτότυπα των οποίων βρίσκονται στη συλλογή του ουγγρικού Υπουργείου Άμυνας. Τα πρωτότυπα του έργα - γιατί πολλά αντιγράφηκαν σε φωτογραφίες και μπήκαν σε λευκώματα για την 15η επέτειο του Gorodok - τα χάρισε στους πρώην συνοδοιπόρους του. Ο αριθμός των λευκωμάτων του με τα σχετικά αντίγραφα δεν πρέπει να έχει ξεπεράσει τα 24. Oι εικόνες μας προέρχονται από ένα απ’ τα λεύκωμα αυτά. Οι περισσότερες γελοιογραφίες του απεικονίζουν τις καταστάσεις και τους ήρωες από την καθημερινή ζωή των στρατοπέδων και είναι έργα με σκηνές από μάχες, γεμάτα δράση, ενώ από μερικά δεν λείπει ούτε και το «καυτό χιούμορ».

Károly Balázs

ιστορία | Történelem | 13

Huszáros karikatúrák Manno Miltiades grafikái a galíciai hadszíntérről Manno Miltiades (1880–1935) korának egyik legszínesebb egyénisége volt: festő, grafikus, szobrász, éremművész, sokoldalú sportember (felsorolni is hosszú, hány sportágban nyert hazai bajnokságot és ért el jelentős nemzetközi sikereket), költő, s végül, de nem utolsósorban huszártiszt az I. világháborúban. Igazi reneszánsz ember a 20. században.

A Délvidéken, Pancsován született, egy török uralom elől menekült görög családban.

Bátyja, Leonidas is eredményes sportoló volt. Húgáról nem maradt feljegyzés.

Manno korának igazi all-round sportsman-je volt, mégpedig az egyik legkiválóbb, ha nem a legkiválóbb. Az angolok minden idők legnagyobb all-round sportolójának kikiáltott Maxwell Woosnam (1892–1965) mögött sem a sportágak száma, sem az elért sikerek tekintetében nem marad el. Sőt. Hogy „Milti” –barátai, sporttársai, ismerősei is becenevén szólították – milyen sportágakban és milyen eredményekkel jeleskedett, arra nézve álljon itt egy rövid, korántsem teljes felsorolás: a Budai Torna Club kétszeres (és Magyarország első) gólkirálya, a Pannónia Evezős Egylet tizenegyszeres hazai bajnoka egypárevezős hajóban, Európa- és világbajnoki ezüstérmes gyorskorcsolyázásban, továbbá kiváló birkózó, országúti kerékpáros, könnyűatléta, síelő és úszó. A sporttal később sem hagyott fel, csupán a versenysporttól vonult vissza – háborús sérülései miatt.

Művészi hajlama korán megnyilvánult.

A Kakas Márton című élclap karikaturistájaként indult grafikusi pályája, később a Borsszem Jankó, a Bolond Istók és a Magyar Figaró rajzolójaként dolgozott.

1905-ben Münchenben beiratkozott a Müncheni Művészeti Akadémiára. Itteni tartózkodása alatt német lapoknak készített karikatúrákat.

A világháborút követően több lapnak is dolgozott, mindenekelőtt azonban a Magyarság című lapban jelentek meg illusztrációi és karikatúrái. Politikai és sportplakátjaival beírta nevét a magyar plakáttörténetbe is. Politikai témájú plakátjai miatt 1945 után – egészen a rendszerváltásig – személyét és művészetét agyonhallgatták, hogy mennyire, arra jellemző, hogy még az 1988-ban Szegeden kiadott „Magyar festők és grafikusok adattára” című kézikönyvből is „kifelejtették”.

Manno Miltiades szobrászként is igen sikeresnek bizonyult, s az éremművészet terén szintén nevet szerzett magának. Többek között ő tervezte a Ferencvárosi Torna Club turulos (sasos) jelvényét. Számos háborús emlékplakettet és jelvényt tervezett, mint például az 1. honvédhuszárok alakulat-jelvényét, amelyen egy lovát ugrató „vörös ördög” látható. A debreceni városháza kapualjában elhelyezett, a 16. (hajdúsági) huszárezred emlékére készült dombormű is az ő keze munkáját dicséri.

Az ő vázlatai és tervei alapján formázta meg Nemes György (1885– 1958) az egyes (budapesti) huszárok gorodoki halállovaglását, melynek során az 5. honvéd huszárhadosztályt nyílt terepen -

14 | ιστορία | Történelem

a jól álcázott és gépfegyverállásokkal bőven ellátott orosz védelmi vonal ellen - 1914. augusztus 17-én támadásra vezényelték. A hősies roham a sűrű gépfegyvertűzben percek alatt véresen összeomlott. A 170 x 170 cm méretű bronz emléktáblát a roham 15. évfordulóján avatták, s a budapesti egyes huszárok laktanyája bejáratának falában helyezték el az alábbi szöveggel: „A zengő kürtszó régen elviharzott.../ S legendák őrzik már a hősi harcot/ Amelynek híre szájról szájra jár,/ Hogy tűzben, vérben, virtusában égve/ Ezer csatából egyenest az égbe/ Száguldott egykor a magyar huszár!”

Az emléktáblát a II. világháborút követően eltávolították, s sokáig kallódott a Hadtörténeti Múzeum pinceraktárában. 2009-ben került mai helyére, a Hadtörténeti Múzeum udvari falára.

A világháború kirobbanásakor Manno Miltiades az 5. M. kir. huszár hadosztály keretében harcoló 1. huszárezred népfölkelő huszár osztályának hadnagyaként vonul be. Részt vesz alakulatának minden ütközetében, többször megsebesül, a Nagy Háborút századosként fejezi be.

Karikatúráit 1914 és 1916 között, a harcok szünetében, pihenőben készíti tiszttársai szórakoztatására – és persze saját örömére. Rajzai, feljegyzései szerencsére fennmaradtak. Vegyes technikájú karikatúráinak (ceruzarajz és akvarell) eredetijei a Honvédelmi Minisztérium HIV gyűjteményében találhatók. Eredetijeivel – merthogy a karikatúrákról a gorodoki halálroham 15. évfordulójára (kartonra, majd albumba ragasztott) fényképek is készültek – az egykori bajtársakat ajándékozták meg.

Hogy hány ilyen album készülhetett, nem tudni, de valószínű, hogy egy-két tucatnál semmiképp sem több. Illusztrációink egy ilyen albumból valók.A rajzok java része a tábori élet mindennapjait és hőseit karikírozza, de akad köztük „akciódús” tömeg- és csatajelenet, sőt – a szó igazi értelmében – akasztófahumort sem nélkülöző lap is. Az alábbiakban kilenc lapot mutatunk be az albumból, mégpedig a lehető legkevesebb kommentár kíséretében, annál is inkább, mert hiszen ezek a grafikák magukért beszélnek Balázs Károly (Megjelent a TRIANONI SZEMLE évkönyvben 2015, forditas: Vaszilisz Sztefopulosz) Irodalom: A M. kir. budapesti 1. honvédhuszárezred és 1. M. kir. népfelkelő-huszárosztály története 1869–1918. Budapest, 1927.

Balla Tibor – Pollmann Ferenc – Kürti László: A Nagy Háború másik arca. A lövészárkok hétköznapjai. Szerk. Horváth Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest 2004.

Drippey Kiss Géza: Manno Militades. In: Magyarság Évkönyve. Budapest 1918, pp. 30–33.

Prohászka László: Újra látható a gorodoki lovasroham domborműve. In: Budapest, Új folyam, 2005. 8. sz.

Sallay Gergely: Mindent a hazáért! Első világháborús osztrák–magyar katonai alakulat- és emlékjelvények. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2010.

Szentgyörgyvölgyi Péter: A magyar huszár a magyar irodalomban. Ad Librim Kiadó, Budapest, 2008.

Η χώρα του ουρανίου τόξου της dr. Nikolett Miliosz

Εκθαμβωτικά φώτα, δυνατή μουσική, μηνύματα που δημιουργούν κίνητρα, αμίλητοι, συγκεντρωμένοι, εσωστρεφείς άνθρωποι που σηκώνουν βάρη και δουλεύουν σκληρά στα μηχανήματα για να αποκτήσουν ακόμα καλλίτερο σώμα - ένα συνηθισμένο γυμναστήριο. Η εικόνα όμως ξαφνικά αλλάζει όταν μπαίνει αυτός ο χαμογελαστός με το αναπηρικό καροτσάκι. Όταν τους πλησιάζει ακόμα και ο πιο ¨άγριος θαμώνας» τον χαιρετάει φιλικά, όπως και οι υπόλοιποι. Σαν να έβγαινε ξαφνικά ο ήλιος πίσω από τα σύννεφα. Αυτή ήταν η πρώτη μου συνάντηση με τον Sándor Sas, αθλητή δυναμικού τριάθλου , ο οποίος είναι ο συνομιλητής μου αυτόν τον μήνα. Προετοιμάζεσαι για το Ρίο. Πώς γίνονται οι προπονήσεις; Με τον ίδιο τρόπο όπως στον καθένα που θέλει να πάει στους Ολυμπιακούς. Κάνω προπονήσεις πέντε φορές την εβδομάδα με 40-50 τόνους κάθε φορά, και προσέχω την διατροφή μου. Μπορώ να πω ότι ασχολούμαι μόνο με τον αθλητισμό, αυτό όμως είναι φυσικό αυτό το διάστημα, επειδή είναι τρόπος ζωής. Ως ενεργός αθλητής η εμπειρία των τελευταίων 20 χρόνων μπορώ να πω ότι είναι μέσα στους μείς μου. Επιδιώκω όμως να βελτιώνομαι μέρα με την μέρα γεγονός που το βρίσκω ιδιαίτερα συναρπαστικό. Από πότε αθλείσαι; Ως επαγγελματίας αθλητής δυναμικού τριάθλου αθλούμαι από το 1997. Ανήκω στο σωματείο της Ferencváros. Πώς επέλεξες το δυναμικό τρίαθλο; Στα εννιά μου δοκίμασα όλα τα αθλήματα που είναι εφικτά με αναπηρικό καροτσάκι, την κολύμβηση, το τένις, τον στίβο, το μπάσκετ, κλπ. Στο καθένα έχω φτάσει ως τις εθνικές ομάδες, χάρη στην καλή μου φυσική κατάσταση και την δύναμή μου. Το 1997 στο πρώτο μου ουγγρικό πρωτάθλημα σήκωσα 100 κιλά

ξαπλωμένος γεγονός που μου δημιούργησε τεράστιο κίνητρο, ενώ κέρδισα και το πρωτάθλημα. Ποια αποτελέσματα σου έχουν μείνει αξέχαστα; Πήρα μέρος σε τρεις Παραολυμπιακούς, στην Αθήνα κατέκτησα την 9η θέση, στο Πεκίνο την 7η, στο Λονδίνο δεν ήμουν τυχερός, δυστυχώς ακυρώθηκα. Συμμετείχα επίσης σε έξι ευρωπαϊκά πρωταθλήματα όπου κέρδισα 4 χάλκινα και 2 αργυρά μετάλλια. Υπογράμμισες τη σημασία της διατροφής στην προετοιμασία. Εγώ ως μη ειδική είχα την εντύπωση ότι ένας αθλητής του δυναμικού τριάθλου μπορεί να τρώει όσο θέλει, για να σηκώνει όλα αυτά τα βάρη. Στον χώρο της διατροφής το πιο σημαντικό για μένα είναι να καταναλώνω τρόφιμα ποιότητας, γι› αυτό αποφεύγω την κόκακόλα και τα φαστ-φούντ. Τρώω όταν αισθάνομαι την ανάγκη, ενώ προσέχω ιδιαίτερα τις βιταμίνες και την συμπληρωματική μου διατροφή. Φέτος θα πάρεις μέρος στους Ολυμπιακούς Αγώνες για τέταρτη φορά. Κατά πόσο διαφέρει το Ρίο απ› τις άλλες διοργανώσεις ; Μετά το Λονδίνο σταμάτησα το δυναμικό τρίαθλο για τρία χρόνια, δοκίμασα κάτι διαφορετικό, πήγα να κάνω αγωνίσματα ρίψεων, όπως ακοντισμό, δίσκο και σφαιροβολία. Ο προπονητής μου τώρα είναι ο Attila Zachár, αυτός είναι που επέμενε να ξαναεπιστρέψω στο δυναμικό τρίαθλο. Στα πρωταθλήματα που ακολούθησαν έσπαζα συνέχεια τα εθνικά ρεκόρ της Ουγγαρίας πρώτα με 205 κιλά, 210 και 216. Τον Ιανουάριο ταξιδεύω στο Ρίο, όπου κατά την διάρκεια της προετοιμασίας μου θα συμμετέχω και στο πρωτάθλημα της Νότιας Αμερικής. Είναι μια μεγάλη ευκαιρία για μένα να δοκιμάσω τον εαυτό μου και να δω πώς αντέχει ο οργανισμός μου τις κλιματολογικές συνθήκες της

Η χώρα του ουράνιου τόξου | Szivárványország | 15

Βραζιλίας. Στόχος μου είναι στους Παραολυμπιακούς Αγώνες του Ρίο να καταρρίψω το δικό μου ρεκόρ. Στην παγκόσμια κατάταξη βρίσκομαι αυτή την στιγμή στην έβδομη θέση ενώ στην ευρωπαϊκή είμαι τρίτος. Ένας αθλητής συνήθως επισκέπτεται πολλές και πανέμορφες χώρες, πολλοί όμως παραπονιούνται ότι εκτός από το ξενοδοχείο, το γυμναστήριο και τoν χώρο των αγώνων δεν μπορούν να δουν τις ομορφιές των χωρών που τους φιλοξενεί. Εσύ πώς το βλέπεις; Θα χαιρόμουν πολύ αν είχα χρόνο να δω τα αξιοθέατα του Ρίο Ντε Τζανέιρο, πρώτα απ› όλα όμως είναι το άθλημα. Αυτό που είπες αληθεύει, οι αθλητές βλέπουν ελάχιστα πράγματα από την διοργανώτρια χώρα. Εκείνη τη στιγμή όμως δεν το σκεφτόμαστε έτσι, αφού αυτό που μετράει γι’ αυτούς είναι να έχουν την καλλίτερη απόδοση στους άγωνες. Πέρα από τα ρεκόρ που είπες ότι θέλεις να καταρρίψεις, που πιστεύεις ότι μπορεί να φτάσεις; Έχω ένα όνειρο, αλλά το κρατώ μυστικό, ούτως ή άλλως σημασία έχει να υπερβώ τον εαυτό μου. Επέλεξα το δυναμικό τρίαθλο ακριβώς επειδή είναι το άθλημα όπου μπορώ να αγωνιστώ και με τους «υγιείς» αθλητές, διότι δεν θα ήθελα να με βλέπουν και να με λυπούνται. Στα 220 κιλά όμως δεν υπάρχει λύπη. Μέσα μου βαθιά πιστεύω ότι θα μπορούσα να κατακτήσω μία από τις πρώτες τρεις θέσεις. Με τι ασχολείσαι τα καθημερινά; Είμαι επιχειρηματίας, έχω μια πανέμορφη γυναίκα κι έναν 6,5 χρονών γιο. Ζούμε στο Dunaharaszti. Μιλήσαμε για όρια, για αυτοπεποίθηση και για τη δύναμη της εμμονής, αλλά στην χώρα αυτή η αισιοδοξία είναι σπάνιο φαινόμενο και νευριάζουμε με την πρώτη ευκαιρία. Τι είναι αυτό που σε γεμίζει με αυτή τη θετική ενέργεια; Πιστεύω πως ζούμε σε έναν κόσμο της ξέφρενης ταχύτητας χωρίς αισθήματα, όπου οι άνθρωποι απελπισμένοι βαδίζουν στο δρόμο τους. Αν μάθουμε να ζούμε έτσι τότε θα είμαστε σε θέση να νικήσουμε και στις πιο δύσκολες στιγμές. Σ› αυτό ο αθλητισμός είναι ένα μέσο, σε βοηθάει να τα καταφέρνεις στην «διαρκή Ολυμπιάδα» της ζωής σου. Για μένα το πιο σημαντικό είναι να με περιβάλλουν άνθρωποι με τους οποίους σκεφτόμαστε παρόμοια. Όλοι ζούμε διαφορετικά, είναι δύσκολο να επιλέξουμε τον σωστό δρόμο, αυτός που ταιριάζει σε εμένα μπορεί να μην ταιριάζει στον άλλον. Πιστεύω πως η ουσία είναι ο καθένας μας να βρει τον δικό του δρόμο, αυτό που τον ευχαριστεί. Είναι σημαντικό να μπορούμε πρώτα να ανταποκριθούμε στους εαυτούς μας, και μετά στους άλλους. Πώς περνάς τον ελεύθερό σου χρόνο; Λατρεύω να είμαι με την οικογένειά μου, να βγάζουμε βόλτα τον σκύλο, να παίζω με τον γιο μου. Ο άλλος μεγάλος έρωτας στη ζωή μου είναι η μουσική. Τα τελευταία 10 χρόνια έπαιζα δραστήριο ρόλο στη μουσική σκηνή, τώρα όμως προτεραιότητα έχουν οι Παραολυμπιακοί Αγώνες. Η μουσική πάντα είχε ξεχωριστή θέση στη ζωή μου, μπορώ να πω ότι μ› αυτήν γεννήθηκα, είναι μέσα μου. Στην οικογένειά μου δεν υπήρχαν μουσικοί, όλοι όμως αγαπούν τη μουσική, το κέφι. Προσπαθώ να εκφραστώ και μέσα από τη μουσική, ψάχνοντας τον δρόμο μου. Ποιο μουσικό είδος σε εκφράζει περισσότερο; Θα ήθελα να δημιουργήσω κάτι μοναδικό, κάτι δικό μου. Πιστεύω ότι ο καθένας μας θα έπρεπε να ασχολείται με αυτό που του αρέσει. Μ› αρέσουν πολλά πράγματα στη ζωή. Πάντα έπαιζα μουσική για να κάνω τους ανθρώπους - ανάμεσά τους και τον εαυτό μου - να χαίρονται, αντιπαθώντας να ανταποκρίνομαι στην εκάστοτε μόδα. Ήταν μια πρόκληση και το πώς θα μπορέσω «να υπάρξω στην σκηνή», ως άνθρωπος με αναπηρική καρέκλα.

16 | Η χώρα του ουράνιου τόξου | Szivárványország

Ωστόσο, πάντα ήθελα να «κτίσω» μια γέφυρα ανάμεσα στα άτομα με ειδικές ανάγκες και στους υγιείς. Υπάρχει χάσμα; Επειδή γνωρίζω και ζω και στους δύο κόσμους νομίζω πως υπάρχει. Αλλά αν πάρω παράδειγμα από τον εαυτό μου, θα έλεγα ότι δεν υπάρχει, επειδή από τη ζωή παίρνεις τελικά αυτό που δίνεις. Νομίζω ότι ένας ανάπηρος πρέπει να καταβάλει περισσότερα απ’ ότι ένας υγιής. Δεν πρέπει όμως γι’αυτό να είμαι θυμωμένος. Κανένας δεν είναι τέλειος, ο καθένας μας έχει τα προβλήματά του, μόνο που μερικές φορές αυτό δεν φαίνεται καθαρά, καθώς είναι θέμα του χαρακτήρα μας το πώς θα τα αντιμετωπίζουμε. Το βλέπω το χάσμα αυτό, αλλά δεν με νοιάζει, και ούτε με ενδιαφέρει τι σκέφτεται ο καθένας. Δεν το σκέφτομαι ότι έχω αναπηρία, μόνο μερικές φορές το συνειδητοποιώ όταν μου εμφανίζεται ένα εμπόδιο που πρέπει να ξεπεράσω, μια σκάλα για παράδειγμα. Στις φλέβες σου κυλάει και ελληνικό αίμα. Ναι, η γιαγιά μου είναι μισή Ελληνίδα μισή Τρανσυλβανή, έχω συγγενείς και στην Ελλάδα. Τι σημαίνει για σένα η ελληνική καταγωγή; Την σοφία, την ελευθερία, την ελεύθερη σκέψη. Μ› αρέσει η δημοκρατία, η δημιουργία, μ› αρέσει να είμαι ελεύθερος. Από τότε που εργάζομαι πάντα επεδίωκα να μην εξαρτώμαι από άλλους ή από συστήματα, αλλά μόνο από τον εαυτό μου. Έχω μεγάλο πόθο για ελευθερία και μεγάλη θέληση να ζήσω. Λατρεύω τη θάλασσα και τον ήλιο, μ› αρέσει να βρίσκομαι δίπλα σε Έλληνες. Λατρεύω την ελληνική κουζίνα, και είμαι και χριστιανός ορθόδοξος. Ας επιστρέψουμε λίγο στη μουσική. Ήσουν αν δεν κάνω λάθος και ο συνθέτης του παραολυμπιακού εμβατηρίου των Ολυμπιακών Αγώνων του Λονδίνου 2012. Με ενοχλούσε το γεγονός ότι έως τότε δεν υπήρχε επίσημο τραγούδι των αθλητών με ειδικές ανάγκες, οπότε ήρθα σε επαφή με τον πρ. Πρόεδρο της Παραολυμπιακής Επιτροπής και του εξέθεσα την ιδέα μου. Η πρωτοβουλία μου αυτή κέρδισε και μεγάλα ονόματα του μουσικού κόσμου όπως τον Caramel, τον Bebe, την Tóth Vera και την Dér Heni, οι οποίοι ανέλαβαν με πολλή αγάπη να το τραγουδήσουν. Αναπόσπαστα μέρη της ζωής σου είναι η μουσική και ο αθλητισμός. Είναι λογική η ερώτηση: τι μουσική ακούς όταν κάνεις προπόνηση; Εξαρτάται από τη διάθεσή μου, αλλά να σου πω την αλήθεια δεν μ› αρέσει η μουσική που ακούγεται συνήθως στα γυμναστήρια. Προτιμώ τις επιτυχίες της δεκαετίας του ´90 ή το R&B, μικρός μου άρεσε πολύ ο Ντέμης Ρούσος και οι Roxette. Σ› ευχαριστώ για τη συζήτηση! Λίγο πριν το κλείσιμο του περιοδικού έφθασε η είδηση για την κατάκτηση του χρυσού μεταλλίου από τον Sándor Sas, ο οποίος στο πλαίσιο της προετοιμασίας του συμμετείχε στο πρωτάθλημα της Νότιας Αμερικής που διοργανώθηκε στο Ρίο ντε Τζανεϊρο της Βραζιλίας. Ο Σάντορ σήκωσε 107 κιλά κερδίζοντας την πρώτη θέση και ταυτόχρονα την συμμετοχή του στους φετινούς Παραολυμπιακούς Αγώνες. Ο ίδιος με την επίδοση αυτή ανέβηκε στην 6η θέση της παγκόσμιας κατάταξης. Ευχόμαστε στον Sas Sándor θερμά συγχαρητήρια και καλή συνέχεια

Szivárványország dr. Miliosz Nikolett rovata Erős neonfények, dübörgő zene, falra festett motiváló üzenetek, súlyokat emelgető vagy kondigépeken izzadó izmos vagy formálódó testű, koncentráló, befelé fordult, szótlan emberek. Aztán ez a kép megtörik, amikor egy mosolygós, kerekes székkel közlekedő sportoló gurul közéjük. Amikor megérkezik, még a korábban mindenkit csak a szeme sarkából vizslató izomkolosszus is odafordul, és kedves szavakkal köszönti, ahogy a többiek is. Mint amikor a felhők közül hirtelen előbújik a nap. Ilyen volt az első találkozásom Sas Sándor paralimpikon erőemelővel az edzőteremben. Ebben a hónapban vele beszélgettünk.

Készülsz Rio de Janeiróba. Hogyan zajlik a felkészülés?

Valójában ugyanúgy, mint bárkinél, aki olimpiára készül. Heti öt alkalommal edzek, 40-50 tonnát mozgatok meg egy-egy edzés alkalmával, valamint odafigyelek arra is, hogy mit eszem.

Mondhatni, hogy ezzel kelek, ezzel fekszem, de ez természetes ilyenkor, hiszen ez egy életforma. Az elmúlt 20 év aktív sportmúltja ott van az izmaimban, törekszem a fejlődésre, hiszen egy ember az egész életén keresztül a saját teste kísérleti alanya. Nagyon izgalmas egyébként.

Mióta sportolsz?

Erőemelőként versenyszerűen 1997 óta.

Jelenleg a Ferencváros színeiben készülök.

Miért pont az erőemelésre esett a választásod?

Kilenc éves koromban minden olyan sportágat kipróbáltam, ami egy kerekesszékes számára lehetséges, így például úsztam, teniszeztem, atletizáltam, kosárlabdáztam.

Mindegyik sportágban eljutottam a válogatott szintig, ami annak volt köszönhető, hogy nagyon jó fizikumú, erős kissrác voltam.

1997-ben, az első erőemelő országos bajnokságomon aztán 100 kilogrammot nyomtam ki fekve, s ez óriási motivációt adott. Meg is nyertem a bajnokságot.

Azóta melyik eredményeidre gondolsz vissza a legszívesebben?

Három paralimpián vettem már részt, kilencedik voltam Athénban, hetedik helyezett Pekingben, Londonban sajnos érvénytelen gyakorlattal zártam. Hat Európa-bajnokságon vettem részt, ezekből négy bronz- és kettő ezüstérem született.

Kiemelted a táplálkozást, mint a felkészülésed egy fontos momentumát. Laikusként azt gondolnám, hogy egy erőemelő annyit eszik, amennyi belefér, hiszen óriási súlyokat csak hatalmas erővel lehet megmozgatni...

A táplálkozás területén az a legfontosabb számomra, hogy minőségi táplálékot vigyek be a szervezetembe, kerülöm a kólát, a gyorséttermeket. Akkor eszek, amikor jól esik, a táplálékkiegészítők, vitaminok bevitelére viszont figyelek.

Az idei lesz a negyedik olimpiád. Miben lesz ez más, mint a többi?

London után abbahagytam az emelést, három év kihagyás következett, úgy döntöttem, hogy egy másik területen próbálom ki magam, és elmentem nehézdobó atlétának, ez gerelyhajítást, diszkoszvetést és súlylökést jelent. A jelenlegi edzőm, Zachár Attila csábított vissza az erőemelés területére, az ezt követő bajnokságokon aztán sorra állítottam fel a magyar csúcsokat,

előbb 205, majd 210, végül 216 kilogrammal. Januárban utazom Rióba, de még nem a paralimpiára, hanem egy dél-amerikai bajnokságra, amelyen bármely ország sportolói részt vehetnek.

Nagy lehetőség ez, hiszen élesben tesztelhetem, hogy milyenek kint a viszonyok, hogy bírja a testem a kinti klímát. A paralimpián az a célom, hogy a saját csúcsom megjavítsam, jelenleg az európai ranglistán a harmadik, a világranglistán a hetedik helyen állok.

Egy sportoló az élete során számos szebbnél szebb helyen jár, azonban sokan panaszkodnak arra, hogy a szállodaedzőterem-versenyhelyszín hármason kívül szinte semmit sem látnak a versenyeknek otthont adó városokból, országokból. Te mit gondolsz erről?

Nagyon örülnék, ha lenne rá lehetőség, hogy megnézhessem Rio de Janeiro nevezetességeit, de az első mindenképpen a sport. Igazak az «öltözői pletykák», valóban alig lát egy sportoló valamit a felkészülés, majd a verseny miatt az adott helyszínből, de ez akkor eszébe sem jut, annyira az eredményre koncentrál.

Túl azon, amit említettél, hogy szeretnéd megdönteni a saját egyéni rekordjaidat, mi a «súly-álmod»?

Van egy álmom, de ez titok, ám úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy saját magamat győzzem le. Azért is választottam az erőemelést, mert ez az egyik olyan sport, ahol az épekkel is felvehetem a versenyt. Nem szerettem volna ugyanis olyan sportban szerepelni, ahol szánakozva néznek rám. 220 kilogrammnál viszont ismeretlen fogalom a szánalom. Legbelül nagyon bízom benne, képes vagyok rá, hogy a dobogóra felérjek.

Mivel foglalkozol civilben?

Vállalkozó vagyok, van egy gyönyörű feleségem és egy 6,5 éves kisfiam. Dunaharasztiban élünk.

Beszéltünk a korlátokról, az önbizalomról és a kitartás erejéről, pedig az optimista gondolkodás ebben az országban olyan ritka, mint a fehér holló. Úton útfélen sportot űzünk a bosszankodásból, de mi az, ami ilyen hatalmas pozitív erővel ruház fel téged? Úgy gondolom, hogy egy iszonyatosan felgyorsult és érzelemmentes világban élünk, ahol az emberek lemondóan járják a maguk útját. Ha megtanuljuk, hogy az életben élni kell, akkor iszonyatosan nagy meccseket tudunk nyerni. A sport eszköz ehhez, segít, hogy minden ember jól teljesítsen a saját élete olimpiáján. Számomra az a fontos, hogy olyan emberekkel vegyem körbe magam, akikkel azonosulni tudok, akikkel hasonlóan gondolkodunk. Én nem látom a világot olyan szörnyűnek, mint olyan sokan, szerintem egy nagyon szép világban élünk. Mindenki másként él, nehéz megmondani, mi a helyes út, mert ami nekem jó, nem biztos, hogy másnak is az.

Azt gondolom, a lényeg abban rejlik, hogy mindenki arra az útra találjon rá, ami számára a legmegfelelőbb, hogy boldog legyen attól, amit csinál. Fontos, hogy mindenki először saját magának próbáljon meg megfelelni, s csak azután mindenki másnak.

Mivel töltöd a szabadidőd?

Imádok a családommal lenni, kutyát sétáltatni, játszani a fiammal. A másik nagy szerelem az életemben a zene, az elmúlt 10 évben elég aktív szereplője voltam a zenei világnak, de most

Η χώρα του ουράνιου τόξου | Szivárványország | 17

ez egy kicsit a háttérbe szorult, ugyanis a paralimpia került az első helyre. Amióta az eszemet tudom, mindig a zenéről szólt körülöttem az élet, ez olyan dolog, amivel vagy születik az ember vagy nem. A családomban nem voltak zenei előadók, de mindenki szereti a zenét, a jókedvet. Próbálom magam zeneileg megvalósítani, keresem az utam, a helyem.

Melyik stílus az, amelyikben a leginkább otthon érzed magad, amit a legjobban a magadénak érzel?

Azt szeretném, hogy valami olyat hozzak létre, amit csak velem azonosítanak. Úgy gondolom, hogy az embernek azt kell csinálnia, amit szeret.

Rengeteg műfajt szeretek, nem tudok csupán egy-két dolgot kiemelni. Mindig azért zenéltem, hogy az embereknek - köztük magamnak is - örömet tudjak szerezni, így nem fektettem nagy hangsúlyt arra, hogy megfeleljek a trendeknek. Az is nagy kihívás volt számomra, hogy én, aki kerekesszékkel él, hogyan tudok létezni a színpadon. Amióta az eszemet tudom, hidat szeretnék építeni a sérült és az ép emberek közé.

Van szakadék?

Mivel mind a két világot ismerem és benne élek, úgy gondolom, van szakadék, de ha saját magamból indulok ki, azt mondom, hogy nincsen, mert amit adsz, azt kapod vissza. Úgy gondolom, hogy egy mozgássérültnek sokkal többet le kell tennie az asztalra, ugyanakkor nem haragudhatok az ép emberekre sem. Senki sem tökéletes. Mindenkinek megvan a maga baja, csak nem mindenkin látszik egyértelműen, ugyanakkor az is egyéni felfogás kérdése, ki hogyan birkózik meg ezzel. Úgy vagyok vele, hogy látom ezeket a szakadékokat, de nem akarok róluk tudomást venni, nem érdekel, hogy ki mit gondol. Én sem gondolok arra, hogy mozgássérült vagyok, csak akkor jut eszembe, amikor egy pillanatnyi leküzdendő akadály képében megjelenik az életemben, mondjuk néhány lépcsőfok formájában.

Nagymamád után görög vér is csörgedezik az ereidben...

Igen, a nagymamám félig görög, félig erdélyi származású, számos rokonom él Görögországban.

Mit jelent számodra a görögséged?

A bölcsességet, a szabadságot, a szabad akaratot. Szeretem a demokráciát, az alkotást, szeretek szabad lenni. Mióta keresőképes ember vagyok, mindig olyan feltételeket próbáltam teremteni magamnak, hogy ne emberek, rendszerek által függjek, hanem saját magamtól, hiszen annyi mindennek meg kell felelni, hogy már nem is lehetne több korlát. Nagyon erős bennem a szabadságvágy és az élni akarás. Imádom a tengert és a napfényt, imádok a görög emberek közelségében lenni. Imádom a görög ételeket, valamint a görögségem ott is megjelenik, hogy ortodox vallású vagyok.

Térjünk egy kicsit vissza a zenéhez.

A londoni paralimpia indulóját is te jegyzed...

Nagy szívfájdalmam volt, hogy egészen a londoni paralimpiáig nem volt a paralimpikonoknak indulója, ezért megkerestem az akkori elnököt, hogy mit szólna ahhoz, ha nekünk is lenne daluk. Olyan emberek álltak a kezdeményezés mellé, mint például Caramel, Bebe, Tóth Vera, Dér Heni, akik tiszta szívből, örömmel vállalták a feladatot.

Szerves része az életednek a zene és a sport. Adott a kérdés, hogy milyen zenére szeretsz a legjobban edzeni?

Ez a hangulatomtól függ, bár őszintén szólva nem szeretem az edzőtermekben dübörgő zenét. Ha én választhatok, a ‹90-es évek zenéit vagy egy kis R&B-t választanék, bár fiatalabb koromban Demis Roussos vagy a Roxette mellett tettem le a voksom.

Köszönöm, hogy beszélgettünk!

Lapzártánk után érkezett a hír, hogy Sas Sándor 20 éves sportolói pályafutása során először szólalt meg a magyar himnusz. Rio de Janeiróban, a Nemzetközi Kvalifikációs Parafekvenyomó Kupán ugyanis Sas Sándor a nehézsúlyban +107 kg-ban aranyérmes lett. Emellett a világranglistán a hatodik helyen áll, ezzel paralimpiai kvótát szerzett.

Gratulálunk Sanyi, csak így tovább!

ΠΡΟΣΚΛΗΣΗ / MEGHÍVÓ Η Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Βουδαπέστης και η Αυτοδιοίκηση των Ελλήνων του 13ου Δημοτικού Διαμερίσματος της Βουδαπέστης σας προσκαλεί στην εκδήλωση του εορτασμού της ΕΠΟΝ που θα πραγματοποιηθεί το Σάββατο 20 Φεβρουαρίου στις 3 το μεσημέρι στο Κέντρο Νεότητας του Angyalföld, οδός Dagály u.15/a - Budapest XIII. kerület.

A Fővárosi Görög Önkormányzat és a XIII. kerületi Görög Nemzetiségi Önkormányzat szeretettel meghívja Önt és kedves családját, a 2016. február 20-án (szombaton) 15 órakor kezdődő EPON ünnepségre.

A rendezvény helyszíne: Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház (Budapest, XIII. kerület, Dagály u. 15/a.)

18 | Η χώρα του ουράνιου τόξου | Szivárványország

Ή ξερες ότι…

• η Ελλάδα έχει εξαιρετικά μεγάλο αριθμό διεθνών αεροδρομίων; Αυτό οφείλεται στη σχετικά μεγάλη έκταση της χώρας και στα πάμπολλα νησιά της (περίπου 1400, απ’ τα οποία κατοικούνται τα 227). Η πιο εύκολη και πιο γρήγορη λύση για την μετακίνηση είναι τα αεροπλάνα. Στην χώρα υπάρχουν 15 διεθνείς αερολιμένες και άλλοι 20 που εξυπηρετούν εσωτερικά δρομολόγια. Μια εναλλακτική λύση είναι και η θαλάσσια μετακίνηση, με χίλιες πλοιοκτήτριες εταιρείες να εκτελούν δρομολόγια ανάμεσα στα νησιά και την ηπειρωτική Ελλάδα.

• στην Ελλάδα δεν υπάρχει κανένας πλόιμος ποταμός; Εξαιτίας του ορεινού χαρακτήρα της χώρας και της έλλειψης βροχόπτωσης το εσωτερικό της χώρας είναι πολύ ξερό. Κατά τους καλοκαιρινούς μήνες τα νερά που συγκεντρώθηκαν από τα χιόνια και τις ανοιξιάτικες βροχές δεν είναι αρκετά, αν και οι μεγάλες διαφορές ύψους δεν θα επέτρεπαν ούτως ή άλλως την κυκλοφορία πλοίων. Ο στόλος έτσι εκτελεί δρομολόγια μόνο στην θάλασσα..

• οι μεγάλοι αρχαίοι φιλόσοφοι όπως ο Σωκράτης, ο Αριστοτέλης και ο Πλάτωνας δημιούργησαν τις βάσεις του σύγχρονου δυτικού κόσμου; Στο επίκεντρό τους είχαν την απόδειξη και την αιτιολογική σκέψη. Ο Σωκράτης για παράδειγμα δεν άφησε κανένα χειρόγραφο, τις μεθόδους του τις γνωρίζουμε από τα έργα των μαθητών του. Πολλές φορές έλεγε: Ξέρω ότι δεν ξέρω τίποτα. Έβλεπε τον εαυτό του ως μαιευτήρας των σκέψεων, και πίστευε ότι οι μαθητές θέλουν μόνο λίγη καθοδήγηση, ώστε να γεννηθούν οι σκέψεις τους. Πίστευε επίσης ότι η πραγματική γνώση είναι η δόξα, με την άγνοια να αποτελεί το αναγκαίο κακό. Γνώση γι΄αυτόν όμως δεν ήταν μόνο να κατέχεις πληροφορίες, αλλά να έχεις ταυτόχρονα και καλή βούληση.

• η παγκόσμιας φήμης εταιρεία μόδας Bulgari ιδρύθηκε από Έλληνα το 1884; Ο Σωτήριος Βούλγαρης ήταν αργυροχόος από την Παραμυθιά. Κατά την διάρκεια της τουρκοκρατίας το αργυροχοείο του πατέρα του στην Παραμυθιά κάηκε, και οι οικογένεια αποφάσισε να μετακομίσει. Πρώτα πήγαν στην Κέρκυρα όπου άνοιξαν κατάστημα, αργότερα όμως συνεργάστηκαν με έναν Μακεδόνα αργυροχόο και εγκαταστάθηκαν στην Ιταλία, στο Μπρίντισι και στην Νεάπολη. Για κακή τους τύχη έπεσαν θύματα ληστείας, πράγμα που έκανε τον Σωτήριο να πάει στη Ρώμη και να δουλεύει σε μια γωνιά του καταστήματος ενός συμπατριώτη του. Εκεί πρόκοψε και άνοιξε δικό του μαγαζί, που μετά το ονόμασε „Old Curiosity Shop” (Μαγαζί παλαιών σπανίων ειδών). Εμπνευσμένος από το έργο του Charles Dickens, κατάφερε να «τραβήξει» Βρετανούς και Αμερικάνους πελάτες. Οι γιοι του Κωνσταντίνος και Γιώργος μεγάλωσαν και μπήκαν κι αυτοί στην οικογενειακή επιχείρηση. Η «αυτοκρατορία» Bulgari σήμερα διευθύνεται από τα εγγόνια Paolo και Nicola, κατασκευάζει κοσμήματα, ρολόγια, αρώματα, είδη ομορφιάς, αξεσουάρ και δερμάτινα είδη, η γκάμα όμως τελευταία συμπληρώθηκε με εστιατόρια και ξενοδοχεία.

• η αρχαία Ελλάς δεν ήταν ενιαίο κράτος; Αποτελούνταν από 1500 πόλεις-κράτη περίπου, που συχνά μεταξύ τους πολεμούσαν . Η καθεμιά απ’ αυτές είχε δικούς της νόμους και στρατό. Οι δύο μεγαλύτεροι εχθροί ήταν η Αθήνα και η Σπάρτη. Η πρώτη είχε μεγαλύτερη έκταση, η δεύτερη όμως κυριαρχούσε στην Πελοπόννησο έχοντας ιδιαίτερα ισχυρό στρατό. Οι διαφορές ανάμεσά τους οδηγούσαν τις περσότερες φορές σε πόλεμο εξαιτίας των περιοχών που ήθελαν να κατακτήσουν. Τελικά η Αθήνα ηττήθηκε: αναγκάστηκε να περάσει όλο σχεδόν τον στόλο της στην Σπάρτη χάνοντας σημαντικά εδάφη, ενώ αναγκάσθηκε να συμμετάσχει στη Συμμαχία της Πελοποννήσου ως σύμμαχος της Σπάρτης.

Tudtad-e, hogy...

Miliosz Katalin

• Görögországban kiemelkedően sok a nemzetközi repülőterek száma? Ez köszönhető az állam elég nagy kiterjedésének, valamint annak, hogy rengeteg sziget (kb. 1400, melyből 227 lakott) tartozik hozzá. Ezek megközelítésének legegyszerűbb és leggyorsabb módja pedig a repülés. Hellász területén összesen 15 nemzetközi repülőtéren landolhatnak a külföldről érkező repülőgépek, az országban ezeken kívül 20 nemzeti reptér található a belföldi közlekedés számára.

Ezeket „helyettesítendő” igénybe vehető a vízi közlekedés is: számtalan hajótársaság üzemeltet járatokat a szigetek és a part menti nagyobb városok között.

• az ókor nagy gondolkodói, mint például Szókratész, Arisztotelész és Platón alkották meg a modern nyugati gondolkodás alapjait? A bizonyítékra és az indoklásra fókuszáltak, ezekre beszélgetés útján vezették rá tanítványaikat. Szókratész például egyetlen írott művet sem hagyott hátra, tanítványai, főként Platón értekezéseiből ismerhetjük módszereit. Gyakran hajtogatta, hogy „tudom, hogy semmit sem tudok”. A gondolatok bábájának tartotta magát, úgy vélte, a tanítványoknak csak egy kis iránymutatásra van szükségük, arra, hogy gondolataikat a világra segítse.

Azt vallotta, hogy az igazi tudás erény, a tudatlanság pedig gonoszság. Tudás alatt azonban nem ismeretek birtoklására gondolt, hanem a jóra való képességet, esetleg képtelenséget értette.

• a nagy múltra visszatekintő, olasz luxuscikkeket gyártó Bulgarit egy Görögországból származó úriember alapította 1884-ben? Szotiriosz Vulgarisz Paramythiából származott, mesterségét tekintve ezüstműves volt. Az oszmán megszállás alatt, miután édesapja paramythiai üzletét porig égették, a család arra az elhatározásra jutott, hogy máshol próbálnak szerencsét. Korfura utaztak, ahol újabb üzletet nyitottak, majd egy makedóniai ezüstművessel társulva megvetették a lábukat Olaszországban: előbb Brindisiben, majd Nápolyban is. A sors azonban ismét gonosz arcát mutatta feléjük: az üzleteket kirabolták, szinte semmit nem hagytak ott. Ekkor Szotiriosz Róma felé vette az irányt, ahol egy honfitársa jóvoltából árulhatta portékáit egy bolt kis csücskében. Az üzlet szépen ment, és mivel úgyis konfliktusba keveredett régi segítőjével, saját üzletet bérelt magának. Boltját később egy Charles Dickens műről „Old Curiosity Shop”-nak, azaz «Ódon ritkaságok boltjának» nevezte el, hogy így vonzza oda a brit és az amerikai vásárlókat. Amint elég nagyok lettek, Szotiriosz fiai, Constantino és Giorgio is beszállt a családi üzletbe.

A Bulgari-birodalom ma már az unokák, Paolo és Nicola irányítása alatt működik: ékszereket, órákat, parfümöket, kozmetikumokat, kiegészítőket és bőr termékeket forgalmaznak. Profiljuk azonban a hotelekkel és éttermekkel lett teljes.

• az ókori Hellász nem alkotott egységes államot? Kb. 1500 városból, illetve városállamból, vagyis poliszból állt, melyek gyakran összetűzésbe keveredtek egymással.

Minden egyes polisz saját törvényekkel és hadsereggel rendelkezett, mely utóbbit szükség szerint be is vetett. A két legnagyobb rivális Athén és Spárta volt. Az előbbi már ekkor is a legnagyobbnak számított, az utóbbi viszont katonaállami mivoltára való tekintettel szintén vezető szerepet töltött be a Peloponnészoszi-félszigeten. A köztük kiélesedő konfliktus a hatalomért való küzdelem és az ellenőrzésük alatt álló területek elfoglalása miatt robbant ki és csapott át háborúba. A csaták Athén vereségével zárultak, melynek következményeként 12 őrhajó kivételével az összeset át kellett adniuk Spártának, vissza kellett hívniuk a száműzött arisztokratákat, az Attikán kívüli birtokokról le kellett mondaniuk, és be kellett lépniük a peloponnészoszi szövetségbe, hogy háború esetén Spárta mellé álljanak.

Ενδιαφέροντα | Érdekesség | 19

Θαύματα του αρχαίου ελληνικού κόσμου Για εκατομμύρια ανθρώπους τα αρχαία κτίρια και μνημεία αποτελούν κι’ αυτά κίνητρα για να ταξιδέψουν στο εξωτερικό. Δεν συγκρίνεται ένα καρτ ποστάλ με την πραγματικότητα, ενώ υπάρχουν μέρη, τα οποία πρέπει οπωσδήποτε να τα επισκεφθεί κανείς. Ευτυχώς πολλές χώρες έχουν την δυνατότητα να τα διατηρούν ώστε να μείνουν στην αιωνιότητα. Ποια είναι όμως τα μνημεία που έχουν χαθεί εδώ και εκατοντάδες χρόνια ; Αυτά που τα γνωρίζουμε μόνο από παλιές ιστορίες σε μια προσπάθεια να τα ξανα-ανακαλύψουμε μέσα από τα εναπομείναντα σημάδια που άφησε ο χρόνος. Η μόνη δυνατότητα είναι να ταξιδέψουμε με την φαντασία μας, που μπορεί να πλησιάσει και την πραγματικότητα. Υπάρχουν χιλιάδες ιστορίες από την αρχαιότητα, έπη, μύθοι, θρύλοι με παντοδύναμους θεούς, μεγάλους βασιλιάδες, ξακουστούς φιλοσόφους και επιστήμονες, ήρωες-πρότυπα του χθες και του σήμερα. Ο υψηλός βαθμός της πίστης και της λατρείας ανήγειρε τεράστια κτήρια και αγάλματα. Αυτό βέβαια απαιτούσε και τους εξειδικευμένους τεχνίτες που χιλιάδες χρόνια πριν ακόμα γνώριζαν τους τρόπους να κτίσουν γιγαντιαία κτίρια όπως πχ. τον Παρθενώνα στην Αθήνα, το Κολοσσιαίο στη Ρώμη ή τις πυραμίδες της Γκίζας. Είναι απίστευτο ότι όλα αυτά τα κατάφεραν με την ωμή δύναμη των ανθρώπινων χεριών, χωρίς σύγχρονα μέσα, γεγονός που αποτελεί κίνητρο για εκατομμύρια τουρίστες να τα επισκέπτονται κάθε χρόνο. Αν τα κτήρια αυτά εντυπωσιάζουν πράγματι τόσο πολύ τον άνθρωπο του σήμερα, πώς άραγε θα τα αντιμετώπιζαν οι πρόγονοί μας 2000 χρόνια πριν; Πολλές φορές τα έβλεπαν ως υπερανθρώπινα κατορθώματα και τα θεωρούσαν ως τα επτά θαύματα του κόσμου (2ος π.Χ Αιώνας). Ως γνωστόν από τις πυραμίδες της Γκίζας, τους κρεμαστούς κήπους της Βαβυλώνας, το άγαλμα του Ολυμπίου Διός, τον Ιερό Ναό της Αρτέμιδος στην Έφεσο, το Μαυσωλείο της Αλικαρνασσού , τον Κολοσσό της Ρόδου και τον Φάρο της Αλεξάνδρειας σώζεται μέχρι σήμερα μόνο το πρώτο. Παρ’ όλα αυτά από τις μακέτες και τις αρχαίες περιγραφές είμαστε σε θέση να τα γνωρίζουμε όλα. Ας δούμε λοιπόν τώρα ποια απ’ αυτά έχουν σχέση με την Ελλάδα. Το πιο γνωστό ίσως είναι ο Κολοσσός της Ρόδου, γιγαντιαίο άγαλμα, το οποίο παρουσίαζε τον θεό Ήλιο που προστάτευε την είσοδο του λιμανιού της Ρόδου. Κτίστηκε τον 3ο π.Χ. Αιώνα και είχε ύψος 35 μέτρων. Γιατί όμως επέλεξαν τον Θεό του Ηλίου για προστάτη του λιμένος; Σύμφωνα με τον αρχαίο μύθο ο Δίας όταν μοίρασε τον κόσμο ανάμεσα στα παιδιά του ξέχασε τον μικρότερο, τον Ήλιο, αυτός όμως για αντάλλαγμα ζήτησε μόνο την Ρόδο. Τότε ξεκίνησε η λατρεία του θεού στο νησί. Σύμφωνα με την επιστήμη το άγαλμα κτίστηκε ως εξής: ο αρχιτέκτονας Χάρης της Λίνδου αρχικά ετοίμασε ένα σιδερένιο σκελετό που τον γέμισε με πέτρες, ενώ την επιφάνεια του την κάλυψε πρώτα με πυλό και με μπρούνζο. Το κατασκεύασμα αυτό έχει το ίδιο ύψος (χωρίς την βάση που είναι 15 μέτρα) με το άγαλμα της Ελευθερίας στη Νέα Υόρκη. Ποιος ήταν όμως ο λόγος που αναγέρθηκε; Η Ρόδος υπήρξε εξέχουσας σημασίας εμπορικό κέντρο και σύμμαχος της Αιγύπτου, πράγμα που έβλεπαν με „στραβό μάτι” οι Μακεδόνες. Ανήμποροι λοιπόν να την προσαρτήσουν την Νήσο στη σφαίρα επιρροής τους την πολιόρκησαν με ένα διαβολικό όχημα,

20 | χωρίς σύνορα | Határtalanul

τον καταπέλτη. Οι Ροδίτες όμως αποδείχτηκαν εξυπνότεροι, παγίδεψαν τον καταπέλτη με αποτέλεσμα οι Μακεδόνες να τραπούν σε φυγή. Ο Κολοσσός κτίστηκε τελικά από τα ερείπια του καταπέλτη και αποτέλεσε το ευχαριστήριο δώρο στον προστάτη Θεό Ήλιο. Αν και πολλά σχέδια δείχνουν το άγαλμα να στέκεται στο λιμάνι, οι επιστήμονες το διαψεύδουν, διότι καθ’ όλη τη διάρκεια της ανέγερσής του θα έπρεπε να κλειστεί το σημαντικότατο αυτό λιμάνι. Το μόνο σίγουρο είναι ότι το 225 π.Χ. έπληξε δυνατός σεισμός το νησί καταστρέφοντας τον Κολοσσό. Οι κάτοικοι ήθελαν να τον ξανακτίσουν, ο τοπικός Μάντης τους όμως τους το απαγόρευσε. Το άγαλμα του Ολυμπίου Διός ήταν έργο του Φειδία. Ως γνωστόν από την Αρχαία Ολυμπία προέρχεται ο θεσμός των Ολυμπιακών Αγώνων που διοργανώνονται κάθε 4 χρόνια. Οι πρώτοι Αγώνες - σύμφωνα με την παράδοση - διοργανώθηκαν με αφορμή την νίκη του θεού Διός ενάντια στον πατέρα του τον Κρόνο. Το άγαλμα ολοκληρώθηκε το 435 π. Χ. στο εργαστήρι του Φειδία, ο οποίος γρήγορα διαπίστωσε ότι λόγω του ύψους του (σχεδόν 13 μ.) το έργο πρέπει να τεμαχιστεί για να μεταφερθεί στον Αρχαίο Ιερό Ναό της Ολυμπίας. Στο δεξί του ο Δίας κρατούσε μικρό άγαλμα, στο αριστερό ένα σκήπτρο, πάνω στο οποίο καθόταν ένας αετός. Στα πόδια του αναπαύονταν σφίγγες και διάφορα φτερωτά όντα, τα ρούχα του διακοσμούσαν ζώα και κρίνα, τα υποδήματα του και ο μανδύας ήταν από χρυσό. Όσο υπήρχε το ιερό ο κόσμος ταξίδευε ακόμα και από απίθανα πολύ μακριές αποστάσεις για να το θαυμάσει. Το 394 μ. Χ. το άγαλμα μεταφέρεται στην Κωνσταντινούπολη όπου πιθανόν να καταστράφηκε από πυρκαγιά. Σύμφωνα με μια άλλη παραλλαγή το ιερό έπεσε θύμα λεηλασίας αφού σιγά σιγά έχει διαβρωθεί.

μέσα σε μια νύχτα.

Στην Έφεσο της Περσικής Αυτοκρατορίας, σε απόσταση 50 μόλις χιλιομέτρων από την Σμύρνη υπήρχε ο ναός της Αρτέμιδος. Τα έργα ολοκληρώθηκαν το 550 π.Χ. μετά από 120 χρόνια. Είχε τεράστιο μέγεθος και ήταν διακοσμημένος με χρυσό και ακριβά πολύτιμα ψηφιδωτά. Δυστυχώς έπεσε θύμα πυρκαγιάς

Το Μαυσωλείο της Αλικαρνασσού έργο των Ελλήνων αρχιτεκτόνων Σάτυρου και Πύθεου κτίστηκε για τον Πέρση σατράπη Μαύσωλο και την σύζυγό του το 350 π.Χ. στο σημερινό Μποντρούμ της Τουρκίας. Πιο πολύ έμοιαζε με ναό, η πυραμιδοειδής στέγη του βασιζόταν σε ένα τεράστιο περιστύλιο και στην κορυφή βρισκόταν ένα μαρμάρινο τέθριππο με τον σατράπη και τη γυναίκα του. Αντιστεκόταν για 16 αιώνες στους καιρούς και στους πολέμους ώσπου τελικά δεν άντεξε τους αλλεπάλληλους σεισμούς. Ο Φάρος της Αλεξάνδρειας κτίστηκε τον 3ο π.Χ. αιώνα σε ένα νησί της Αλεξάνδρειας στην Αίγυπτο, ως σύμβολο του λιμανιού. Πάνω στον πύργο βρισκόταν ένα άγαλμα, το οποίο απεικόνιζε τον Ποσειδώνα, κατά άλλους τον Δία. Κατερίνα Μήλιος

Az ókori világ görög csodái A régi korokban emelt épületek és műemlékek nagy részben felelősek azért, hogy évente több millió turista kel útra. Hiszen össze sem lehet hasonlítani egy képeslapot a valósággal, vannak olyan helyek, melyeket egyszerűen látni kell. Szerencsére sok ország megteheti, hogy folyamatos restaurálásokkal fenntartsa ezeket az emlékeket az utókor számára. De mi van azokkal, melyek több száz éve eltűntek a Föld színéről? Azokkal, melyeket már csak régi elbeszélésekből ismerhetünk? Ahová elmehetünk, de a nevezetességnek már csak a hűlt helyét találjuk? Ilyenkor utazhatunk a képzeletünkben, mely lehet közel olyan jó, mint a valóság.

Rengeteg monda kering az ókorból: régi történetek, mítoszok, legendák. Mesék a mindenható istenekről, hatalmas uralkodókról, neves filozófusokról, tudósokról, akkori és későbbi példaképekről.

A hit és imádat olyan magas fokáról, ami hatalmas épületeket, szobrokat emelt ki a földből. Persze ehhez kellettek az akkori szakemberek, akik már több évezreddel ezelőtt is tudták, hogyan hozzanak létre olyan gigantikus épületeket, mint pl. az athéni Parthenon, a római Colosseum vagy a gízai piramisok.

Hihetetlen, hogy rengeteg, ma használatban lévő eszköz és gép segítsége nélkül, pusztán nyers emberi erővel hozták létre azokat a csodákat, amelyek ma is évente turisták millióit ejtik ámulatba. Érdekes belegondolni, hogy ha a mai kor emberét ilyen módon lenyűgözik ezek az épületek, mit szólhatott egy 2000 évvel ezelőtt élt társunk? Sokszor ők maguk is emberfelettinek minősítették ezeket, és már a Kr. e. II. században is az ókor hét csodájaként emlegették őket. Ugyan a gízai piramisok, Szemiramisz függőkertje, az epheszoszi Artemisz-templom, Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra, a halikarnasszoszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus és a pharoszi világítótorony közül csak a legelső áll a mai napig, rekonstrukciók és makettek alapján tudhatjuk, hogy hogyan is néztek ki ezek a gigantikus létesítmények. Nézzük, melyek azok, melyek görög vonatkozásúak!

Talán mind közül a rodoszi kolosszus az egyik legismertebb.

A hatalmas, terpeszben álló, Héliosz istent ábrázoló szobor a rodoszi kikötő bejáratát őrizte. Építését a Kr. e. III. században fejezték be, és sok hiedelemmel ellentétben valószínűleg nem volt magasabb 35 méternél. Hogy miért pont a napisten került a sziget fővárosának vízi bejáratához? A monda szerint, mikor Zeusz felosztotta a világot gyermekei között, a legkisebb fiú valahogy kimaradt. Ő ezért csupán Rodosz szigetét kérte cserébe. Az itt lakók azóta is ápolják a Héliosz-kultuszt. A tudósok rekonstruálták a szobor építésének módját. Úgy tartják, Kharész építőmester egy vasszerkezetet készített, melyet kövekkel tömtek meg, kívülről pedig agyaggal, majd bronzzal vontak be. Magassága (a 15 méteres talapzatot leszámítva) körülbelül a New Yorkban álló Szabadság-szoborral egyezhetett meg. Hogy mi váltotta ki a kolosszus szükségét? Rodosz, mint igen fontos kereskedelmi központ, szövetségben állt az egyiptomiakkal, ám a makedón birodalom nem nézte ezt jó szemmel. Miután nem sikerült őket a saját oldalukra állítaniuk, egy ördögi szerkezettel ostromolták meg a várost. A rodosziak azonban túljártak az eszükön, s a hatalmas katapultot egy gödörbe csalták, ezzel üldözve el a makedónokat.

A roncs darabjaiból húzták fel a kolosszust, köszönetet mondva ezzel Héliosznak, hogy megvédte a várost. Ugyan sok rajz úgy mutatja, hogy a napisten szobra a kikötőben állt, ezt sok tudós cáfolja, hiszen akkor az építkezés idejére le kellett volna zárni ezt az igen fontos kikötőt. Ami viszont bizonyos, hogy Kr. e. 225-ben igen erős földrengés sújtotta a szigetet, mely során a kolosszus is összedőlt. A lakosok szerették volna újjáépíteni, ám egy helyi orákulum ezt megtiltotta, így nem került rá sor.

ben készítette el. A munkálatokat saját műtermében végezte, ám mikor elkészült a közel 13 méter magas szoborral, egyértelművé vált, hogy az csak darabjaiban szállítható át az olümpiai Zeusztemplomba. A jobb kezében egy pici szobrot tartott, bal kezével pedig egy jogart markolt, melynek tetején egy sas ült. Lábainál szfinxek és különböző szárnyas figurák pihentek, ruháját állatok és liliomok díszítették, saruja és palástja pedig aranyból készült.

A templom fennállásáig vonzotta az embereket, akik rendkívül nagy távolságot is képesek voltak megtenni, hogy megnézzék ezt a kimagaslóan gyönyörű remeket. Kr. u. 394-ben a szobrot Konstantinápolyba szállították, ahol valószínűleg tűzvész áldozata lett. Egy másik történet szerint a templomot az idők során kifosztották, és az enyészeté lett.

A török Izmír városától mintegy 50 km-re állt a Perzsa Birodalom területén épült epheszoszi Artemisz-templom. Az építkezés Kr. e. 550-ben fejeződött be, maga a folyamat azonban 120 évig tartott. A templom grandiózus méretekkel rendelkezett, arannyal és drága festékekkel díszítették. Sajnos mindez egy éjszaka alatt a tűz martaléka lett.

A halikarnasszoszi mauzóleumot Szatürosz és Pütheosz görög építészek tervezték. A síremlék a perzsa királyi helytartó, Mauszólosz és felesége számára épült Kr. e. 350-ben, a mai török Bodrumban. Az épület leginkább egy templomra hasonlított, piramisszerű tetejét hatalmas oszlopok tartották, csúcsán pedig egy négyesfogatban az itt nyugvó házaspár foglalt helyet. 16 századon keresztül állt, tűrve az időjárás és a háborúk viszontagságait, míg teljesen meg nem adta magát a sorozatos földrengések erejének.

A pharoszi vagy alexandriai világítótorony Kr. e. III. században épült Egyiptom területén, az alexandriai Pharosz szigeten, mint a kikötőt jelző szimbólum. Később világítótorony lett belőle.

A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent.

Miliosz Katalin

Ha állna, a mai Görögország területén lelnénk rá Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobrára. Mint az ismeretes, Olümpiában rendezték meg azoknak a sportversenyeknek az elődjét, melyek hagyományát a mai napig tartjuk. A mítosz szerint az első játékokra akkor került sor, miután a főisten győzelmet aratott apja, Kronosz felett. Zeusz szobrának végleges változatát Pheidiasz Kr. e. 435-

χωρίς σύνορα | Határtalanul | 21

Debrecen 2016 – πολιτιστικό έτος Ρήγα Ρήγας Χοντροματίδης (1943-1996) - γλύπτης Τα εκφραζόμενα βιώματα και οι προθέσεις του Ρήγα Χοντροματίδη απαιτούσαν και κάποια διαφορετική μορφή. Έπρεπε να αποκαλύψει και την αντιμέτωπη με την απανθρωπιά ανθρωπιά, και τον διαμελισμό που πληγώνει την αρμονία, δι’ αυτό αντλούσε όλο και πιο συχνά απ’ τα άμεσα και έντονα εκφραστικά μέσα, ευρύτερης έννοιας, των πρωτοποριακών, του πόνου, της διαμαρτυρίας, της ταπείνωσης και της ανυποταξίας. Έτσι η καλλιτεχνική του επιχειρηματολογία βρισκόταν στη συνένωση των αντιθέσεων, στην ιδιότυπη μίξη της ποικιλίας. Παράδοξος αλλά και δικαιολογημένος παραλληλισμός τον σύνδεε με τους ομοιοπαθείς συμπατριώτες του, με τον Αγαμέμνονα Μακρή και τον Ανδρέα Παπαχρήστο. Αυτοί οι τρεις υπολογίζονται σ’ εκείνο το σύγχρονο ουγγρικό ρεύμα της γλυπτικής που συνδέεται με την ευρωπαϊκή γλυπτική με τον πιο φυσικό τρόπο. Ágoston Székelyhidi , 1996.

22 | Μνήμη | Megemlékezés

Hondromatidisz Rigasz (1943-1996) – szobrászművész „Hondromatidisz Rigasz megfogalmazandó élményei és szándékai másfajta tartalmak másfajta megjelenítését is igényelték. Az embertelenséggel szembeszegülő emberséget, az összhangot megsebző szétszakítottságot is föl kellett tárnia.

Ezért merített mind gyakrabban a tágan értelmezett avantgárdból, a megalázottság, a fájdalom, a tiltakozás, a lázadás közvetlen és fölfokozott kifejezésének eszköztárából. Művészi vállalkozása épp az ellentétek összefogásában, a sokféleség sajátos vegyítésében állt. Különös, ám indokolt párhuzam kapcsolta ebben jeles elődjeihez és sorstársaihoz, Makrisz Agamemnonhoz és Papahrisztosz Andreaszhoz. Ők hárman, népes csoport tagjaiként, napjaink hazai szobrászatának legtermészetesebben európai kötődésű ágához tartoznak.”

Székelyhidi Ágoston, 1996.

Μνήμη | Megemlékezés | 23

Hondromatidisz Rigaszra emlékeztek Debrecenben A húsz éve elhunyt Hondromatidisz Rigasz szobrászművész emlékének szentelték a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) székhelyén pénteken megnyílt kiállítást a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata és Debrecen MJV Görög Nemzetiségi Önkormányzata, valamint a DAB. A megnyitón mintegy kétszáz ember vett részt, az esemény fővédnöke Dimitrisz Jannakakisz, Görögország magyarországi nagykövete, míg védnöke Tsorbatzoglou Orestis, Debrecen Megyei Jogú Város Görög Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke volt.

A görög nagykövet megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Görögország büszke a magyarországi görögségre, és Magyarországnak is hálás azért, hogy egy nehéz időszakban segítő kezet nyújtott a görög polgárháborúból menekült honfitársainak. Hondromatidisz Rigasz alkotásai büszkeséggel töltik el a magyarországi görögöket. Kevéssé ismert tény, hogy festészettel is foglalkozott. Két képe a magyarországi görög nagykövetségen is megtalálható.

Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere hangsúlyozta: a szobrászművész művei Debrecent gazdagították, emléke előtt a város vezetői is tisztelegnek. „Összefoglalóan azt mondhatom: egyszerre modern, ugyanakkor a hagyományokat tisztelő alkotó volt, aki saját művészetébe a klasszikus szobrászat eredményeit újraértelmezve, átírva emelte be, így alakítva ki saját nyelvezetét. Szikár megfogalmazásra törekedve, nagyon tudatos önkifejezés talál formára műveiben.

Szobraiban benne van az „én” rejtőzködése, humánuma, tisztasága, szemérmessége, magánya, fájdalma. Szobrai olyanok, mint amilyen ő volt. Így marad meg nekünk és az utókornak” - mondta szakmai megnyitójában Láng Eszter képzőművész.

Agárdi B.Szpirosz

24 | Μνήμη | Megemlékezés

Οι Έλληνες πολίτες του Eger Ούγγροι και Έλληνες κάτοικοι συζούν αρμονικά στην πρωτεύουσα του Νομού Heves Λίγοι το ξέρουν ότι στην πρωτεύουσα του νομού Heves ζούνε τουλάχιστον είκοσι ελληνικές οικογένειες. Διοργανώνουν διάφορες εκδηλώσεις με στόχο να διατηρήσουν τις παραδόσεις τους, διαδίδοντας τα ελληνικά ήθη και έθιμα, την μουσική, τους χορούς, την γαστρονομία αλλά και την γλώσσα τους. Η Αυτοδιοίκηση Ελλήνων του Eger ιδρύθηκε το 1998, αποτελείται από τον πρόεδρο Δρ. Κοσμά Μήλιο, την αντιπρόεδρο κα. Orbán Lászlóné και την αντιπρόσωπο δρ. Νικολέτα Μήλιος. Ετησίως διοργανώνουν διάφορες εκδηλώσεις, αποσκοπώντας εν μέρει να εμπλουτίσουν την πολιτιστική ζωή των Ελλήνων της περιοχής καθώς και να προβάλλουν τις ελληνικές παραδόσεις.

– Σύμφωνα με τις τελευταίες απογραφές στον Δήμο μας - αν θυμάμαι καλά - 38 άτομα δήλωσαν Έλληνες. Πρόκειται για ενήληκες άνω των 18 ετών αλλά στην πόλη υπάρχουν και πιο νέοι. Εφόσον στις απογραφές δεν είναι υποχρεωτικό να δηλώσει κανείς την εθνική του καταγωγή, ο αριθμός αυτός είναι πολύ πιο μεγαλύτερος. Απ’ ότι γνωρίζουμε στην περιοχή ζούν 20 ελληνικές οικογένειες, μας δήλωσε η δρ. Νικολέτα Μήλιος, η οποία έχει πατέρα Έλληνα και μητέρα Ουγγαέζα. Γιατί πολλοί Έλληνες μετανάστευσαν σε διάφορες χώρες της Ευρώπης; – Τα μέλη της πρώτης Ελληνικής Διασποράς ήταν απόγονοι εμπόρων. Έργο τους στο Eger είναι μεταξύ άλλων ο Ι.Ν. Αγίου ΝΙκολάου. Δεν είναι τυχαία ούτε η ονομασία της οδού Görög (Ελλήνων), δίπλα στον Ναό. Η δεύτερη Διασπορά προήρθε στη χώρα στις αρχές τις δεκαετίας του 1950, μερικοί από αυτούς εγκαταστάθηκαν και στην πόλη μας, μας ενημέρωσε η Νικολέτα Μήλιος. Όπως μάθαμε διοργανώνονται ποικίλλες εκδηλώσεις για τον τοπικό ελληνισμό καθώς και για τον κάθε ενδιαφερόμενο.

– Οι Έλληνες έχουν δύο μεγάλες εθνικές γιορτές. Η μία σχετίζεται με την επανάσταση της 25ης Μαρτίου 1821 ενάντια στους Τούρκους. Η άλλη επέτειος είναι εκείνη τις εθνικής αντίστασης και το ιστορικό ΟΧΙ της 28ης Οκτωβρίου 1940. Το μεγάλο αυτό ΟΧΙ ήταν η απάντηση στο τελεσίγραφο του Ιταλού δικτάτορα Μουσολίνι, που μετέφερε ο Ιταλός πρέσβης Εμμανουέλε Γκράτσι

στην οικία του πρωθυπουργού Ι. Μεταξά. Τα στρατεύματα του Άξονα ήθελαν να καταλάβουν στρατηγικά σημεία της Ελλάδας. Κατά την παράδοση η αρνητική απάντηση του Μεταξά ήταν ένα μεγάλο ΟΧΙ, που επανέλαβαν εκατοντάδες χιλιάδες Έλληνες πολίτες που κατέβηκαν στους δρόμους με το άκουσμα των ειδήσεων για τις πρώτες ιταλικές επιθέσεις - είπε η Αντιπρόσωπος της Αυτοδιοίκησης. Όπως και όλοι οι Έλληνες της Ουγγαρίας, οι διαμενόμενοι στον νομό Heves διοργανώνουν αυθεντικές βραδιές ελληνικών χορών και βραδιές ελληνικής γαστρονομίας στους διάφορους οικισμούς του Νομού. Στις εκδηλώσεις συνεργάζονται πάντα με Έλληνες μάγειρες και καλλιτέχνες για να παρουσιασθούν όσο καλλίτερα γίνεται οι αυθεντικές ελληνικές παραδόσεις.

– Πέρσι στις 19 Δεκεμβρίου διοργανώσαμε στο πολιτιστικό κέντρο Helyőrségi Klub μια ελληνική χριστουγεννιάτικη γιορτή, όπου παρουσιάσαμε το ελληνικό δωδεκαήμερο. Οι επισκέπτες είχαν την ευκαιρία να δοκιμάσουν ελληνικά φαγητά και να μάθουν ελληνικούς χορούς από το μουσικό σχήμα „Ακρόπολις Κομπανία” και το χορευτικό „Χελιδονάκι”. Ο ελληνισμός στις διοργανώσεις μας εκδηλώνεται με χίλιες μορφές, όπως και με τον διαγωνισμό ζωγραφικής με τίτλο „Ελλάδα - μέσα από την δική μου ματιά” για παιδιά που φοιτούν στα δημοτικά σχολεία του νομού Heves. Οι εκδηλώσεις μας είναι δωρεάν και οι επισκέπτες μας έχουν την ευκαιρία να γνωριστούν από κοντά με τον ελκυστικό ελληνικό πολιτισμό. Έλληνες εκτός από το Eger ζούνε κυρίως στην πόλη Gyöngyös αλλά και σε διάφορους οικισμούς του νομού Heves. Μιλήσαμε επίσης και για την σχέση των Ούγγρων και των Ελλήνων.

– Οι δύο λαοί αυτοί συμπαθούν ο ένας τον άλλο. Παλιά ήταν σημαντικό ο Έλληνας να παντρεύεται Ελληνίδα, σήμερα όμως γίνονται όλο και πιο περισσότεροι μεικτοί γάμοι, πράγμα που αποδεικνύει και η ίδια η συνομιλήτριά μου η οποία είναι „καρπός” του έρωτα Έλληνα με Ουγγαρέζα.

Márta Verebélyi Πηγή: (Heves Hirlap, HEOL.HU)

Ενδιαφέροντα | Érdekesség | 25

Egri görögök, akik görög egriek A két nagy múltú nép képviselői harmóniában élnek egymással a megyeszékhelyen.

Kevesen tudják, legalább húsz görög család él a hevesi megyeszékhelyen. Megannyi programot szerveznek, céljuk, hogy ápolják a hagyományaikat, s a magyarokkal is megismertessék szokásaikat, zenéiket, táncaikat, ételeiket, akár a nyelvüket is.

Az Egri Görög Önkormányzatot 1998-ban hozták létre, amelynek elnöke dr. Miliosz Kozmasz, elnökhelyettese Orbán Lászlóné, képviselője dr. Miliosz Nikolett. Számos rendezvényt szerveznek évente. Egyrészt azért, hogy programokkal színesítse a városban élő görögök életét, másrészt, hogy bemutassa a görög tradíciókat a magyaroknak is.

– A legutóbbi népszámláláson – ha jól emlékszem – 38-an vallották magukat görögnek Egerben. Ők 18 éven felüliek, de

fiatalabbak is élnek a megyében. Ez az adat nem ad teljes képet, mivel a nemzetiséghez való tartozás megjelölése nem kötelező a népszámlálási kérdőíven. Tudomásunk szerint húsz görög család él errefelé – nyilatkozta a Hírlapnak dr. Miliosz Nikolett, aki apai részről görög, anyai részről magyar származású.

S hogy a görögök egy része miért vándorolt el hazájából Európa különböző országaiba?

– Az első görög diaszpóra tagjai kereskedők leszármazottai voltak, hozzájuk kötődik például Egerben a Szent Miklóstemplom, más nevén a Görögkeleti Szerb templom, amelyet a helyiek csak Rác templomként emlegetnek. De a Görög utcának sem véletlenül az a neve, ami. A második diaszpóra az 1950es évek elején áramlott Magyarországra, később Egerbe is – tájékoztatott Nikolett. Mint megtudtuk, a helyi görögöknek széles körű programokkal próbálnak kedveskedni, amelyen a szervezők rendszerint minden érdeklődőt szívesen látnak.

– Két nagy nemzeti ünnepe van a görög nemzetnek. Az egyik az 1821. március 25-i görög szabadságharchoz kapcsolódik, amikor a görögök a törökök ellen kivívták függetlenségüket. A másik az 1940. október 28-i Görög Nemzeti Ellenálláshoz, az OHI-hoz kötődik.

E szónak – amely azt jelenti, „nem” – történelmi vonatkozása van: 1940. október 28-án az olasz fasiszták figyelmeztetést intéztek Görögországhoz.

Ezt az ultimátumot Emanuele Grazzi, olasz nagykövet adta át Joannisz Metaxasz, görög miniszterelnöknek.

A tengelyhatalmak csapatai görög területre akartak lépni, hogy stratégiai helyszíneket foglalhassanak el.

Nemleges válasz esetén háborút ígértek. A legenda szerint Metaxasz válasza az volt, hogy „nem”, azaz OHI. Később a támadások indulásakor a görög nép ellepte az utcákat, és szintén OHI-t, vagyis nemet kiáltott – mesélte a nemzetiségi képviselő.

A magyarországi, köztük a Heves megyei görögök autentikus görög táncházakat, s gasztronómiai esteket tartanak a magyar településeken. Programjaikon mindig görög hagyományőrzőkkel dolgoznak, olyan szakácsokkal, akik a megjelenteknek megmutatják, milyenek a valódi görög ízek.

– Tavaly december 19-én tartottuk az egri Helyőrségi Klubban a görög karácsonyt – mesélte Nikolett –, ami 12 napos időszakot (dodekaimero) ölel át. A vendégek görög ételeket kóstolhattak, s az Akropolis Compania zenekar és a Helidonaki tánccsoport jóvoltából görög táncokat tanulhattak. Rendezvényeink többféleképpen fejezik ki a görögséget. Rajzpályázatot is szoktunk hirdetni „Görögország – Ahogy én látom” címmel Heves megye általános iskolái alsó és felső tagozatos diákjainak.

Dr. Miliosz Nikolett képviselő Fotó: Márkus Attila

Az eseményeik ingyenesek, azokon a vendégek megismerkedhetnek a vonzó görög kultúrával.

Amúgy nemcsak Egerben, hanem Gyöngyösön is élnek görögök, s elszórtan még egy-egy család Heves megye más településein.

Szót ejtettünk társalgásunk során arról is, hogy milyen a görög és a magyar nép kapcsolata.

– A két nemzet kedveli egymást – jelentette ki Nikolett.

– Régen fontos volt, hogy a görögök görögökkel házasodjanak, de ma már egyre gyakoribb a vegyes házasság. Beszélgető partnerünk hiteles példa erre, hiszen maga is magyar és görög szerelem szülötte.

Verebélyi Márta verebelyi.marta@gmail.com

26 | Ενδιαφέροντα | Érdekesség

Η ελληνική κληρονομιά των πόλεων Karcag και Kunszentmárton Dr. György Antal Diószegi Στις 13 Δεκεμβρίου 2015 σε διοργάνωση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας πραγματοποιήθηκε εκδρομή ιστορικού ενδιαφέροντος στις πόλεις Karcag και Kunszentmárton. Ο ελληνορθόδοξος ναός του Karcag αποτελεί διατηρητέο μνημείο του Δήμου, και εγκαινιάσθηκε από τον εκ Σερβίων Κοζάνης ορθόδοξο αρχιεπίσκοπο της Βούδας κ. Διονύσιο Παπαγιαννούση. Το κτίριο ανακαινίσθηκε δύο αιώνες μετά, το 1990. Η κάποτε ελληνική ενορία καταστρέφεται τη δεκαετία του 1970. Το σχέδιο που κοσμεί την βάση της Αγίας Τράπεζας είναι παρόμοιο με εκείνο που βρίσκεται στο Ναό των Ελλήνων του Békés (η Αγία Τράπεζα του φιλοτεχνήθηκε το 1788 και φέρει και ελληνικές επιγραφές) αλλά και με εκείνο της ελληνορθόδοξης εκκλησίας της πόλης Eger. Στο ελληνικό ληξιαρχείο του Karcag καταγράφονταν και όλοι οι Έλληνες της ευρύτερης περιοχής, όπως π.χ. και ο Κυριάκος (Kirják) Κωνσταντίνος από το Törökszentmiklós, και η κόρη του Κάταλιν (Κατερίνα) η οποία γεννήθηκε στις 23 Ιουνίου του 1812 και βαφτήστηκε από τον Έλληνα ιερέα του Karcag Νικόλαο (Miklós) Τζιγαρίδη. Το γεγονός της βάπτισης καταχωρήθηκε στην ελληνική γλώσσα επίσης στο ορθόδοξο ληξιαρχείο της πόλης.

Η βάση της Αγίας Τράπεζας στον ελληνορθόδοξο Ναό του Karcag.

Τα καταστήματα των τοπικών ελλήνων εμπόρων βρίσκονταν δίπλα στον ναό τους. Εδώ λειτουργούσε και το ελληνικό σχολείο όπου διδάσκονταν όλες οι πτυχές του ελληνικού πολιτισμού. Σχετικά με τον ελληνισμό του Karcag η Izabella Papp αναφέρει τα εξής: «Στην περιοχή Jászkunság ελληνορθόδοξος ναός κτίστηκε μόνο στο Karcag με εισφορές των Ελλήνων κατοίκων της πόλης και της ευρύτερης περιοχής.» Τα έργα ολοκληρώθηκαν το 1794. «Το εσωτερικό του διαμορφώθηκε σύμφωνα με τους αρχαίους βυζαντινούς κανόνες. Ο ναός είναι εξαιρετικά όμορφος, και διαμέσου της λειτουργίας του και της ύπαρξης του η εκκλησία μπόρεσε να αποτελέσει ισχυρό συνδετικό κρίκο για τους Έλληνες του Karcag και της ευρύτερης περιοχής. Η σημασία του επιβεβαιώνεται και μέσα από τις γενναιόδωρες πράξεις των Ελλήνων εμπόρων της περιοχής. Οι ίδιοι λάμβαναν σχεδόν κάθε απόφαση που αφορούσε την κοινότητα, όπως στην πρόσληψη και στον μισθό του ιερέα, για το πρόσωπο του διαχειριστή, για τις τύχες των κληρονομιών και των ιδρυμάτων, καθώς προσπαθούσαν να αποσπάσουν από τον Δήμο όλα τα πλεονεκτήματα για την κοινότητά τους.» (1) Οι επιγραφές των εικονισμάτων του εικονοστασίου είναι επίσης ελληνικές, πράγμα που αποδεικνύει το άψογο επίπεδο της διαφύλαξης της ορθόδοξης πίστης και το πνεύμα της γενναιοδωρίας που επικρατούσε στην ελληνική κοινότητα. Στο πάνω μέρος του εικονοστασίου παρατηρείται μια ελληνική επιγραφή που θυμίζει ταινία. Εδώ να αναφερθώ στον γλύτπη Νικόλαο Ιωάννου Ταλήδωρο (τον Jankovics Miklós στα Ουγγρικά) που γεννήθηκε στην Νάξο κι εγκαταστάθηκε στο Eger,

ο οποίος φιλοτέχνησε και το εικονοστάσιο του εν λόγω ναού. Άλλο λαμπρό παράδειγμα του ταλέντου του είναι και το εικονοστάσιο του ελληνικού ναού στο Eger, που κατασκευάστηκε μεταξύ 17891810 στο εργαστήρι του. (2) Να αναφερθώ επίσης στο γεγονός ότι ερευνώντας την ελληνική κοινότητα του Karcag βρέθηκαν και αμέτρητα στοιχεία που σχετίζονται με άλλες ελληνικές οικογένειες της Ουγγαρίας. Για παράδειγμα η οικογένεια Alexander κατά τον 19ο - 20ο αιώνα αναφέρεται στην ιστορία των πόλεων Karcag, Kunhegyes, Szigetvár και Szolnok επίσης. Το πιο γνωστό μέλος της ήταν ο Imre Alexander (Kunhegyes 1883 - 1969 Βουδαπέστη), γιος του Έλληνα László Alexander. Η Izabella Papp γράφει: «Η ελληνορθόδοξη οικογένεια Alexander προέρχεται από την πόλη Szigetvár. Ακολουθούν τα στοιχεία γέννησης του Imre Alexander από το ελληνικό ληξιαρχείο του Karcag. Αριθμός ληξιαρχείου: 5. Ημερομηνία γέννησης: 18 Δεκεμβρίου 1883. Ημερομηνία βάπτισης: 7 Ιανουαρίου 1884. Ιερέας: János Popovics, ελλ/ ορθ. Όνομα βαπτισθέντος: Imre. Ονοματεπώνυμα αναδόχων βαπτισθέντος: László Alexander, ελλ/ορθ., Mariska Csávás, μεταρρυθμ. ευαγγ. Τόπος κατοικίας: Kunhegyes. Ημερομηνία εγγράφου: Karcag, 17-29 Μαρτίου 1884. Υπογραφή: János Popovics ελληνορθόδοξος ιερέας και εκπρόσωπος Δήμου Nagyvárad. Απόσπασμα αντιγράφου του ληξιαρχείου βαπτίσεων της ελληνορθόδοξης εκκλησίας του Karcag. Εκτός από την υπογραφή του ιερέα το έγγραφο φέρει και τη σφραγίδα της εκκλησίας με ελληνική και ουγγρική επιγραφή και την αναπαράσταση του Αγ. Γεωργίου.» «Ο Imre Alexander σπούδασε νομικά, εργάστηκε ως δικαστής του Δήμου και αργότερα ως δεύτερος συμβολαιογράφος του Νομού. Μεταξύ 1919 και 1944 λειτουργούσε ως Υποκόμης. Καθ’ όλη τη διάρκεια της θητείας του τον εκτιμούσαν και τον σέβονταν.» Στην κορυφή του Νομού Jász-Nagykun-Szolnok λοιπόν για 25 χρόνια βρισκόταν ένας ελληνικής καταγωγής υποκόμης. (3) Στο Karcag οι Έλληνες διέθεταν ξεχωριστό μέρος του τοπικού νεκροταφείου, στο παλαιό ρωμαιοκαθολικό κοιμητήριο του βορείου Karcag όπου σώζονται αρκετά ελληνικά μνημεία μέχρι και σήμερα, όπως μ. ά. εκείνο του αρχιερέα János Popovics (1852-1896) ο οποίος το 1861 εξέδωσε σχολικό βιβλίο στην ουγγρική γλώσσα και ανέπτυξε σπουδαία μεταφραστική δράση με διάφορα λειτουργικά βιβλία πολλά από τα οποία σώζονται έως και σήμερα: «Προσευχητάρι ορθοδόξων χριστιανών, ή η ουγγρική μετάφραση της ελληνικής Συνόψεως, με περιστασιακές προσευχές και λιτανείες, λεξικό όρων της Ανατολικής Εκκλησίας, ημερομηνίες του Πάσχα για εκατό έτη, και οδηγό για χριστιανούς στο παράρτημα. Μετάφραση από τα Ελληνικά: János Popovics ελλ/ορθ. ιερέας, Karcag 1861. Εκτύπωση: Οραντέα, τυπογραφείο του Aladár Tichy, 1861.» (4) Η σέρβικη μορφή του ονόματος του Popovics καθώς και η κατάληξη «-ics» εξηγείται και στο έργο της Ildikó Xénia Vincze: «Στην αίτηση για την ανέγερση του ελληνικού ιερού ναού στην Πέστη από το 1790 αναφέρονται διάφορα ελληνικά ονόματα όπως Constantinovich, Popovics, Stankovits, τα οποία αν και έχουν σέρβικη μορφή στην πραγματικότητα πρόκειται για Έλληνες οικογενειάρχες.» (5) «Ο János Popovics από το Karcag γεννήθηκε το 1827 στο Miskolc ως γιος Έλληνα ψάλτη-καθηγητή.» (6) Αναφορικά με την ελληνική οικογένεια Popovics στο Karcag αξίζει να αναφερθεί ακόμη ότι «σύμφωνα με την οικογενειακή παράδοση αρχικά ονομάζονταν Τριανταφύλλου, και ως καταδιωγμένοι από τους Τούρκους οι

Ιστορια | Történelem | 27

έμποροι άλλαξαν το επώνυμό τους σε Popovics». (7) «Ο János Popovics φοίτησε θεολογία στην Karlóca, αργότερα εργάστηκε ως διδάσκαλος στο Szentes και το Kecskemét και ύστερα σπούδασε στη φιλοσοφική σχολή της Πέστης. Το έτος 1852 χειροτονήθηκε ιερέας στην ελληνική ενορία του Karcag όπου και υπηρέτησε έως το θάνατό του το 1896. Κατά την διάρκεια της θητείας του οι Έλληνες είχαν αφομοιωθεί σχεδόν τελείως. Την μητρική τους γλώσσα - εκτός από λίγες εξαιρέσεις - δεν την καλλιεργούσαν πλέον, έτσι η ελληνόγλωσση λειτουργία και τα ελληνικά προσευχητάρια δεν αποτελούσε πραγματική θρησκευτηκή εμπειρία μην καταλαβαίνοντας την ουσία. Ο Popovics αναγνώρισε ότι τόσο για το πήμνιό του, όσο και για τους υπόλοιπους Έλληνες της Ουγγαρίας ο μόνος τρόπος για να διαφυλάξουν την ορθόδοξη πίστη είναι τα θρησκευτικά βιβλία να μεταφραστούν στα ουγγρικά.» Στο Karcag συνέταξε και το προαναφερόμενο «Προσευχητάρι ορθοδόξων (Σύνοψις)...». Ο Πόποβιτς έτσι «καταλαμβάνει εξέχουσα θέση ανάμεσα στους Έλληνες ιερείς του και έπαιξε σημαντικό ρόλο στο να κρατήσουν την ορθόδοξη πίστη τους οι πιστοί που αφομοιώνονταν ολοένα». (8) Κηδεύτηκε στο νεκροταφείο δίπλα στη σύζυγό του Alexandra Kondi (1839-1904). «Ο János Popovics το 1850 παντρεύτηκε στο Gyöngyös την Alexandra Kondi, κόρη του János Kondi Έλληνα ιερέα στο Karcag από το 1832, ο οποίος από το 1845 λειτουργούσε στο ελληνορθόδοξο ναό του Gyöngyös.” (9) Το Kunszentmárton υπήρξε σημαντικός προορισμός μας για διαφόρους λόγους. Υπάρχουν στοιχεία για Έλληνες εμπόρους και στην πόλη αυτήν από το 18ο αιώνα. Ο προαναφερόμενος ελληνικός ναός του Eger αναγέρθηκε και με τις εισφορές των Ελλήνων της υπόλοιπης χώρας, όπως για παράδειγμα τον Kalo Teodor από το Κunszentmárton, τον Hrisztofor από το Κunhegyes, τον Hadzsi Lacko από το Jászberény και τον Haris Pál από το Τokaj. (10) Στις 13 Δεκεμβρίου 2015 στο Kunszentmárton πραγματοποιήθηκε μια ιδιαίτερη θεατρική παράσταση παρουσία και όσων έλαβαν μέρος στην εκδρομή μας, που προκάλεσε τεράστια αισθήματα. Ο τοπικός θίασος «Szent Márton» παρουσίασε το έργο «Ne feledd a nevedet – Jana» (Μην ξεχνάς το όνομά σου - Γιάννα) με θέμα τα προσφυγόπουλα που έφθασαν στην Ουγγαρία από την Ελλάδα το 1940. Το έργο αυτό κατάφερε να παρουσιάσει την φρικτή πραγματικότητα του πολέμου παράλληλα με την αντοχή που πηγάζει από τον ακλόνητο πατριωτισμό. Εκεί που ζούμε μαζί με τα αγαπημένα πρόσωπα της οικογένειάς μας τα όπλα και η βία καταστρέφουν την φυσική τάξη των πραγμάτων και για να σωθούν τα παιδιά μας δεν μένει άλλη επιλογή παρά η ξενητιά για να βρουν καταφύγιο σε μια νέα πατρίδα. Η παράσταση έχει και αξιόλογες πολιτιστικές πτυχές, διότι ο θίασος του δήμου Kunszentmárton με το έργο αυτό προσέθεσε άλλο ένα στοιχείο στην ελληνική κληρονομιά της Ουγγαρίας. Πέρα απ’ αυτά όμως το θέατρο Szent Márton μέσα από την αξέχαστη παράσταση κατάφερε να μεταφέρει και τις παγκόσμιες αλλά παράλληλα και τοπικές αξίες, τα παντοτινά αγαθά της ανθρωπότητας όπως τον πόθο για την ειρήνη και την αγάπη, ως την μόνη πραγματική διέξοδο, σε όποια γωνία της γης και να ζει κανείς. Μπόρεσε και περιέγραψε την ουσία του κοινού πεπρωμένου της ανθρωπότητας με τρόπο συγκινητικό: πραγματικά η εμπειρία ήταν απερίγραπτη και η παράσταση του θιάσου αποτέλεσε παντοτινό δώρο για όσους παραβρέθηκαν στον χώρο του θεάτρου, κάνοντας μας όλους - στο πνεύμα της ιστορικής ανάμνησης και της συνέχειας - να μπορέσουμε στο εξής να ζήσουμε την ειρήνη και την αγάπη σε καθημερινή βάση.

28 | ιστορία | Történelem

Οικογενειακός τάφος των Ελλήνων Popovics János και Kondi Alexandra.

Πηγές: (1) Papp Izabella: Popovics József karcagi görög pap síremléke. In.: Honismeret. 1994. τεύχος 4. σελ.38. (2) Nagy Márta: A magyarországi görög diaszpóra egyházművészeti emlékei. I. Ikonok, ikonosztázok. Debrecen, 1998. σελ.

172-177. (3) Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban. Jász-NagykunSzolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. Szolnok, 2004. σελ. 210. (4) Szabó Kálmán: Az újgörög irodalom a felszabadulás előtti Magyarországon. In.: Filológiai Közlöny 1978. σελ. 461. (5) Vincze Ildikó Xénia: Adatok az első görög diaszpóra vezetéknév használatáról: Különös tekintettel az etnikai hovatartozás vizsgálatára.

In.: Válogatás a magyarországi nemzetiségek néprajzi köteteiből. Magyar Néprajzi Társaság. 7. Επιμ. Székely András Bertalan. Bp., 2014. σελ. 238. (6) Papp Izabella: Popovics József karcagi görög pap síremléke. In.: Honismeret. 1994. τεύχος 4. σελ. 38. (7) Dobrossy István — Stipta István: Miskolc története 5/2. 1918-tól 1949ig. Miskolc 2007. σελ. 22. (8) Papp Izabella: Popovics József karcagi görög pap síremléke. In.: Honismeret. 1994. Τεύχος 4. σελ.38. (9) Papp Izabella: Popovics József karcagi görög pap síremléke. In.: Honismeret. 1994. Τεύχος 4. σελ.39. (10) Bérci László: Eger – Rác templom. Tájak-korok-múzeumok kiskönyvtára. 573. H. n. 1998. σελ. 3.

Rövid interjú Dimitris Dekavallassal Dimitris Dekavallas Athénban született, és alig öt éves volt, amikor elkezdte zenei tanulmányait. A görög zeneakadémia klasszikus gitár szakát tizenhét évesen végezte el kiváló minősítéssel, valamint eredményei elismeréseként elnyerte az akadémia első- és különdíját is. Tanulmányait a londoni Királyi Művészeti Akadémián folytatta, annak és a Görög Állam ösztöndíjának jóvoltából, ahol zenész mesterdiplomát szerzett.

Nagyszámú nemzetközi zenei versenyen való részvételét több, mint tizenöt első hely fémjelzi.

Aktív zenészként több, mint negyven országban járt már, és alkalma volt játszani olyan világhírű koncerttermekben is, mint a londoni Royal Albert Hall és a Wigmore Hall, valamint a New York-i Carnegie Hall. Koncertet adott már a brit királyi családnak és Benedek pápának is. 2014 óta a gyönyörű Budapesten él.

- Kedves Dimitris, mi szél hozott Magyarországra?

Egy csodaszép magyar szél, akit Erzsébetnek hívnak. Többéves angliai tartózkodás után egy olyan országban szerettem volna élni, mint Magyarország, ahol a zenének nagy hagyományai vannak.

-Egy olyan országban vagy, amely óriási zenei örökséget tudhat magáénak, főleg klasszikus vonalon: Liszt, Bartók, Kodály és mások. Mennyiben befolyásolt ez téged, és hogy érzed magad?

Nagyon nagy élmény egy ilyen országban lenni, mert sok kiváló koncerten vehetek részt, valamint lehetőségem van remek zenészekkel és művészekkel együttműködni. Emellett sokat hozzátesz művészi gondolkodásomhoz és ötleteim kibontakozásához.

-Mikor lehet hallani téged? Mesélj kicsit a programodról.

A következő hónapok telis-tele vannak munkával. Decemberben és januárban koncertkörútra indulok Spanyolországba, Olaszországba és Monacóba, majd Ázsiába, Thaiföldre, Indonéziába és Malajziába látogatok.

-Várható, hogy Magyarországon is találkozzuk veled?

Habár a 2016-os programom már szinte véglegesnek mondható, mégis nagy esély van arra, hogy áprilisban Szegeden koncertezzek, és az ottani konzervatóriumban szemináriumot tartsak.

-Mit üzen egy sikeres, tehetséges fiatal szerző a szárnyaikat bontogató frissdiplomásoknak? Mi a siker titka a szerencsén kívül?

Az életben fontos a szerencse is, de úgy hiszem, ennél sokkal nagyobb szerepe van a szorgalomnak és az elhivatottságnak, bármivel is foglalkozzon az ember. A türelem és a gyakorlás biztos és erős segítség egy fiatal számára.

Andreas Oikonomou

F Tisztelt Honfitársunk!

Kis összeggel is nagy jót tehet!

Kérjük, ajánlja fel idén is adója 1%-át az egyházának!

E

L

H

Í

V

Á

S

Magyarországi Orthodox Exarchátus Technikai szám: 0 2 2 4 Διάφορα | Egyéb | 29

12τάξιο Ελληνικό Σχολείο Μανώλης Γλέζος

Manolisz Glezosz 12 Évfolyamos Görög Iskola

χριστουγεννιάτικη γιορτή

karácsonyi ünnepség

Στις 12 Δεκεμβρίου στο πολιτιστικό κέντρο Zuglói Civil Közösségi Ház διοργανώθηκε η φετινή χριστουγεννιάτικη γιορτή του 12τάξιου Συμπληρωματικού Σχολείου „Μανώλης Γλέζος” με την συμμετοχή μαθητών από τη Βουδαπέστη και τα διάφορα παραρτήματα της Ουγγαρίας.

December 12-én került megrendezésre a Manolisz Glezosz 12 Évfolyamos Görög Iskola karácsonyi ünnepsége a Zuglói Civil Közösségi Házban, melyen a budapesti és a vidéki tagozatok diákjai is részt vettek.

Η γιορτή ξεκίνησε με κάλαντα Χριστουγέννων από τους μαθητές του Budaörs. Στη συνέχεια η Διευθύντρια του σχολείου κα. Χριστίνα Πάρτιτς-Κάκουκ εκφώνησε τον εναρκτήριο λόγο της και ακολούθησε μια χριστουγεννιάτικη προσευχή από τους μαθητές. Τα παιδιά του νηπιαγωγείου παρουσίασαν δύο παραλλαγές με κάλαντα με την δική τους μουσική συνοδεία. Ακολούθησαν οι μαθητές του σχολείου με δύο σκετσάκια. Το πρώτο είχε θέμα τον πόλεμο του κουραμπιέ με το μελομακάρονο που τελικά κατέληξε σε συμφιλίωση, ενώ το δεύτερο μιλούσε για ένα ποντικάκι που ήθελε να αγγίξει ένα αστέρι με αφορμή τον εορτασμό των Χριστουγέννων. Η γιορτή έκλεισε με ζωντανή ελληνική μουσική από τους μαθητές του σχολείου που μαθαίνουν ελληνικά παραδοσιακά μουσικά όργανα. Την εκδήλωση επισκέφθηκε ακόμα και ο Άγιος Βασίλης προσφέροντας χριστουγεννιάτικες λιχουδιές και χαρίζοντας παιδικά βιβλία με θέματα από την ελληνική μυθολογία. Ευχαριστούμε για την συμμετοχή των γονέων και των εκπαιδευτικών που βοήθησαν τα παιδιά να προετοιμαστούν για την γιορτή, καθώς και την υποστήριξη των Αυτοδιοικήσεων Ελλήνων της Βουδαπέστης και του Zugló. Σοφία Οικονόμου

30 | Διάφορα | Egyéb

Az ünnepségen először a budaörsi diákok énekeltek egy karácsonyi köszöntőt, majd Kakukné dr. Partics Krisztina iskolaigazgató megnyitó beszéde után a diákok karácsonyi áldással folytatták az ünnepséget.

Az óvodások két karácsonyi dalt adtak elő saját hangszereik kíséretében.

A dalok után két színdarabbal léptek fel az iskolások. Az első színdarab a karácsonyi sütemények harcáról szólt, melyek végül békét kötöttek egymással. A második pedig egy kisegérről, aki karácsonyra le akarta hozni a legszebb hullócsillagot az égből.

Az ünnepséget élő görög zenével zárták az iskola azon tanítványai, akik tradicionális görög hangszereken tanulnak.

Az ünnepségre a Mikulás is ellátogatott, aki finomságokkal és görög mitológiai könyvekkel ajándékozta meg a gyerekeket.

Köszönjük a szülők és a tanárok közreműködését, akik segítettek a gyerekeket felkészíteni az ünnepségre, valamint a Fővárosi Görög Önkormányzat és a Zuglói Görög Önkormányzat támogatását.

Ikonomu Sophia

PRO CULTURA MINORITATUM HUNGARIAE Az Ellinizmosz görög tánccsoport átvette a Nemzeti Művelődési Intézet PRO CULTURA MINORITATUM HUNGARIAE díját.

December 18. a Nemzetiségek Napja. Ennek alkalmából a Nemzeti Művelődési Intézet 2015. december 13-án rendezte meg a több évtizedes hagyománnyal rendelkező Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjátadót és Nemzetiségi Gálát. A rendezvénynek ezúttal is a Budai Vigadó adott otthont.

A Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat minden évben a nemzetiségi kultúra terén kiemelkedő teljesítményt végző személyeknek, intézményeknek, csoportoknak ítélik oda.

A görögök részéről a 2015-ben megalakulásának 15. évfordulóját ünneplő Ellinizmosz Táncegyüttes vehette át a kiemelkedő elismerést.

Az együttes másfél évtizede ápolja és népszerűsíti a görög néptánc kultúrát, számos hazai és külföldi fesztiválon szerepeltek nagy sikerrel. Repertoárjuk szinte egész Görögország területét felöleli, táncaikat pedig a tájegységeknek megfelelő népviseletben mutatják be.

Saját elmondásuk alapján ez a tánccsoport nemcsak a táncról szól, sokkal többről. Többek között arról is, hogy újra együtt vannak a fiatalkori, gyerekkori barátok.

2000-ben, amikor elkezdődött a tánccsoport működése, mindenki örömmel csatlakozott, hiszen akkor már elmúltak 40 évesek, túl voltak a kisgyermekkoros nevelés korszakán, és nagy igény volt a másodgenerációs nemzedék számára a tánccsoport.

Akkor még csak néhány tájegység táncait ismerték, ezért is volt nagy jelentősége annak, hogy az első tánctanáruk egyenest Görögországból érkezett. Koula (Kyriaki Panagiotopoulou) igazi autentikus táncmodorra kezdte el tanítani az újdonsült táncosokat. Mint mondják, ez egy óriási élmény volt.

S hogy mit szóltak mindehhez a gyermekek, unokák?

Nagyon jól fogadták, hiszen 2000-ben már 4 éve működött a fiatalok és gyerekek táncegyüttese, a Helidonaki, amellyel rögtön a kezdetek kezdetén nagyon jó kapcsolat alakult ki. Számos közös fellépés, utazás jött létre az együttműködés során, anyukák, gyerekek együtt jártak mindenhová…

Ahogy az évek teltek-múltak, úgy fejlődött az együttes is.

Több tanárváltást követően (Papadopoulou Afroditi, Durosz Liliana), jelenleg a szintén Görögországból érkezett, évek óta Magyarországon élő Georgios Antonopoulos vezetésével tesznek szert még több tudásra az Ellinizmosz táncosai.

Ezt 15 éves születésnapi estjükön is bizonyították. Nagyszerű műsorban lehetett részünk.

Gratulálunk a DÍJ-hoz, az eddig elért sikerekhez, eredményekhez, és további legalább 15 évet kívánunk még táncban, dalban gazdagon!

Agárdi Ilektra

Διάφορα | Egyéb | 31

20 éves évforduló Jubileumi évet zárt a szegedi görög közösség 2015-ben A szegedi görög közösség 2015-ben ünnepelte 20 éves évfordulóját, ezt a jubileumi évet a szokásos rendezvényeken túl valóságos programözönnel igyekeztünk emlékezetessé tenni.

1995-ben Ungi Ferencné Papadopulu Fotini kezdeményezésére Szegeden két görög szervezet alakult meg: a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesületének önállóan működő Csongrád Megyei Helyi Csoportja (rövidített neve: Csongrád Megyei Görögök Kulturális Egyesülete), és a Szegedi Görög Kisebbségi (2012-től Nemzetiségi) Önkormányzat, mely szervezetek azóta karöltve végzik azt a komoly szervezőmunkát, melynek – úgy gondoljuk – nem csupán a helyi görög közösség a haszonélvezője, de többek között a kiadványokon, kiállítási anyagokon keresztül talán az egész magyarországi görög közösség is, sőt, mondhatjuk,hogy a többségi társadalom számára is értéket teremtünk. Mindebben az egyesület vezetőjének és az önkormányzat korábbi elnökének, Purosz Alexandrosznak elévülhetetlen érdemei vannak, aki 20 éven keresztül motorja volt e szervezetek munkájának: ezúton is szeretnénk neki megköszönni az elmúlt húsz évet!

A jubileumi évet végigkísérte a „Közéleti és politikai viszonyok az antik világban” című, tíz előadásból álló programsorozatunk, mely a Szegedi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékével való hagyományosnak mondható együttműködésünk keretében valósult meg. Ennek során neves egyetemi oktatók, kutatók tartottak népszerűsítő előadásokat olyan rendkívül érdekes témákról, mint Periklész demokráciája; adakozás és szegénygondozás az ókori görögöknél és rómaiaknál vagy birodalomépítés és külpolitika az antikvitásban. Az előadássorozat anyagát a „Szegedi görög füzetek” sorozatunk immár 9. kiadványaként, egy szép kötet formájában is megjelentettük az év végén.

Az év során három nagyobb szabású zenés-táncos fellépést is szerveztünk. Az első májusban, a Szegedi Borfesztivál és a hozzá kapcsolódó Szeged Napja rendezvénysorozat keretében, a Pyrgos együttes táncháza volt a Széchenyi téren. A szeptemberi Bor-Tér őszi bormustráján Sarantis Mantzourakis adott jó hangulatú zenei műsort. A decemberben lezajlott hagyományos Balkán-folklórest programunkra pedig a Mydros együttest hívtuk meg. Mindhárom eseményen saját táncegyüttesünk, az Eleftheria táncegyüttes lépett fel, majd tartott táncházat Szeltner László vezetésével. Ezekkel a rendezvényeinkkel meg tudunk szólítani szélesebb közönséget is, mivel ezek a programok nagy népszerűségnek örvendenek a szegediek körében: rendszerint több száz embert vonzanak.

Október végén a szegedi görög iskola tanulói szüleikkel és kísérőikkel egy felejthetetlen négy napos athéni tanulmányi kiránduláson vettek részt a két helyi görög szervezet jóvoltából.

Ez egy igazi közösségi program volt, melynek során az egyes

32 | Διάφορα | Egyéb

meglátogatott helyszínekhez (Kerameikosz, Agóra, Akropolisz, Olimpiai Stadion, Egina stb.) kapcsolódóan mindenki felkészült egy-egy témából, gyerek, felnőtt egyaránt, és ott aztán a többiekkel megosztotta ismereteit. Saját idegenvezetésünkkel látogattuk tehát végig a csodálatos athéni őszben a több évezredes görög múlt jellegzetes helyszíneit. A kiránduláson készült képekből asztali naptár és gyönyörű tablók készültek „Athén ókori emlékei” címmel, melyeket egy fotókiállításon mutattunk be a Nemzetiségek Házában.

A jubileumi év legnagyobb szabású eseménye szintén egy dokumentum jellegű fotókiállítás volt, mely a görög polgárháború során Magyarországra került görögországi menekültek érkezését, letelepedését és beilleszkedését mutatja be Fokasz Nikosz és Purosz Alexandrosz szerkesztésében, görög és magyar nyelven. A fotókiállítást december 2-án Fokasz Nikosz nyitotta meg a Nemzetiségek Házában, melyhez a képek Raptis Ioannis, Vlahosz Haralambosz és az MTI anyagából származtak. (Az anyag online is megtekinthető a www.szegedigorogok.hu honlapon, a „Kölcsönözhető kiállítási anyagok” menüpontnál.)

Végül, de nem utolsósorban feltétlenül meg kell említeni a „Gondolkodom, tehát…” címmel, a szegedi Grand Caféban november végén megszervezett slam poetry versenyt, melynek célközönsége alapvetően a fiatalabb korosztály volt. A Magyarországon egyre népszerűbbé váló műfaj (és mozgalom) szorosan kapcsolódik ahhoz a szellemi örökséghez, amely az ókori görög demokráciát áthatotta.

Eszerint bárki, mindenfajta korlátozás nélkül, szabadon felállhatott az emelvényre az agorán, és elmondhatta polgártársainak a gondolatait. Lényegében a slam poetry is erről szól: a színpadra bárki felállhat előzetes szűrés nélkül, és azt mondhat, amit csak szeretne – a végén úgyis a közönség (illetve az azt képviselő öttagú zsűri) dönt! A Purosz Leonidász közreműködésével megvalósult esemény nem csak verseny, de bemutató is volt egyben: a műfaj jeles hazai képviselői is a fellépők és a zsűri tagjai között voltak. Az eseményről egy kisfilm is készült, mely szintén megtekinthető a honlapunkon.

Az év végével ugyanakkor nem ért véget ez a gazdag programsorozat, hiszen 2016. január 30-án kerül megrendezésre a Szegeden nagy hagyományokkal rendelkező Nemzetiségi Bál, melynek tiszteletbeli házigazdája a 20 éves évfordulóját ünneplő szegedi görög közösség lesz. Úgy érezzük, hogy az elmúlt év színvonalas programkínálata méltó megkoronázása volt a szegedi görög szervezetek elmúlt húsz esztendejének, és kívánok ezennel még sok-sok közös évet a szegedi görögöknek!

Kosztopulosz Andreász

Η μάχη της Φλώρινας

A florinai csata

ΤΙΜΑΜΕ ΤΟΥΣ ΕΚΑΤΟΝΤΑΔΕΣ ΜΑΧΗΤΕΣ ΚΑΙ ΜΑΧΗΤΡΙΕΣ ΤΟΥ ΔΣΕ ΠΟΥ ΕΠΕΣΑΝ ΗΡΩΙΚΑ ΣΤΗ ΜΑΧΗ ΤΗΣ ΦΛΩΡΙΝΑΣ ΤΟ 1949

TISZTELGÉS A DSZE TÖBB SZÁZ FÉRFI ÉS NŐI HARCOSA ELŐTT, AKIK 1949-BEN A FLORINAI CSATÁBAN HALTAK HŐSI HALÁLT

Η μάχη της Φλώρινας έγινε από τις 11 έως τις 13 Φλεβάρη του 1949.

A florinai csata 1949. február 11-től február 13-ig zajlott.

Ήταν μια από τις πιο δύσκολες και πολύνεκρες μάχες που έδωσε ο ΔΣΕ προκειμένου να καταλάβει μια πολύ καλά οχυρωμένη πόλη με ισχυρές στρατιωτικές δυνάμεις που διέθεταν άφθονο πολεμικό υλικό.

A csatát azért vívta a DSZE (Görög Demokratikus Hadsereg), hogy elfoglaljon egy olyan jól védett várost, mely egy fegyverekkel bőségesen rendelkező, erős katonaság erődítménye volt. Ez lett a DSZE egyik legnehezebb, s egyben az egyik legtöbb halottat követelő csatája.

Ο αστικός στρατός είχε έγκαιρα αντιληφθεί τις προθέσεις του ΔΣΕ από τη συγκέντρωση μεγάλων δυνάμεων του στην περιοχή και τις εντατικές ασκήσεις του με πραγματικό πυρά.

A kormányhadsereg ugyanis hamar felismerte a DSZE szándékát, mivel az nagy erőket vont össze a környéken, és intenzív éleslövészeti gyakorlatokat tartott.

Το γεγονός ότι ο αστικός στρατός ήταν προετοιμασμένος γι’ αυτήν τη μάχη και έχοντας το συσχετισμό δύναμης υπέρ του, έκανε εξαρχής αυτή την πολεμική σύγκρουση να είναι άνιση σε βάρος του ΔΣΕ εφόσον είχε χάσει το πλεονέκτημα του αιφνιδιασμού.

Az a tény, hogy a kormányhadsereg felkészült erre az ütközetre, ráadásul az erőviszonyok is neki kedveztek, az elejétől fogva egyenlőtlenné tette ezt a katonai összecsapást a DSZE rovására, mivel az elvesztette azt az előnyét is, amit a meglepetés ereje jelentett volna.

Όμως οι μαχητές και οι μαχήτριες του Δημοκρατικού Στρατού Ελλάδας πολέμησαν και σε αυτή μάχη που ήταν εξαρχής άνιση, με άφθαστο κομμουνιστικό ηρωισμό και αυτοθυσία, έχοντας συναίσθηση του καθήκοντος και της αποστολής τους. Όπως και σε πολλές άλλες περιπτώσεις επιχείρησαν μέσα σε αφάνταστα δύσκολες συνθήκες, με κύριο όπλο την αλύγιστη θέληση και την αφοσίωση στο δίκιο του αγώνα τους, με την γενναιότητα τους να ανατρέψουν τον άνισο συσχετισμό δύναμης και να κάνουν κατορθωτό το ακατόρθωτο.

Ennek ellenére a Görög Demokratikus Hadsereg férfi és női harcosai ebben, a kezdettől fogva egyenlőtlen csatában is páratlan hősiességgel és önfeláldozással harcoltak, kötelességük és küldetésük teljes tudatában. Mint oly sok más esetben is, hajlíthatatlan akaratuk és az általuk vívott harc igaz volta iránti odaadásuk volt a fő fegyverük, és az elképzelhetetlenül nehéz körülmények között bátorságukkal próbálták pótolni és megfordítani az egyenlőtlen erőviszonyokat, hogy lehetségessé tegyék a lehetetlent.

Στη μάχη της Φλώρινας παρά την ήττα και τις πολύ μεγάλες απώλειες, πάνω από 800 νεκρούς και εκατοντάδες τραυματίες, αναδείχθηκε περίτρανα η ηθικοπολιτική ανωτερότητα και η γενναιότητα του ΔΣΕ.

A florinai csatában — a DSZE veresége és az elszenvedett hatalmas veszteségek, a több mint 800 halott és a sok száz sebesült ellenére — vitathatatlanul kitűnt a DSZE etikai-politikai felsőbbrendűsége és nemes bátorsága.

Μετά το τέλος των επιχειρήσεων, ο αστικός στρατός διέπραξε ένα μεγάλο ανοσιούργημα καθώς μάζεψε τους νεκρούς μαχητές του ΔΣΕ μαζί με πολλούς τραυματίες και όλους μαζί, ζωντανούς και νεκρούς, με μπουλντόζες τους παράχωσε σε λάκκο που άνοιξε σε ένα χωράφι στη νοτιοανατολική πλευρά της πόλης, στην Περιοχή Αγιος Γεώργιος.

A kormányhadsereg a hadműveletek végeztével embertelen cselekedetet vitt végbe: összegyűjtötte a DSZE halott és sebesült harcosait, és mindnyájukat — élőket és holtakat egyaránt — buldózerekkel, a város délkeleti oldalán, az Agios Georgios melletti szántóföldön ásott óriási gödörbe földelte. Ezt a szántóföldet 2009-ben megvásárolta a KKE (Görög Kommunista Párt), hogy itt emlékművet állítson Florina hősi halottai tiszteletére.

Αυτό το χωράφι αγόρασε το ΚΚΕ το 2009 για να γίνει το μνημείο των ηρωικών και τιμημένων νεκρών της Φλώρινας. Στο πλαίσιο αυτό η Κεντρική Επιτροπή του ΚΚΕ θα πραγματοποιήσει Συγκέντρωση την Κυριακή 14 Φλεβάρη,11 π.μ στην κεντρική πλατεία της Φλώρινας και πορεία στο χώρο της ταφής, όπου και θα γίνουν τα αποκαλυπτήρια μνημείου προς τιμής των νεκρών μαχητών του ΔΣΕ. ΕΙΝΑΙ ΑΥΤΟΙ ΠΟΥ ΝΙΚΗΣΑΝ ΤΟΝ ΘΑΝΑΤΟ ΤΙΜΗ ΚΑΙ ΔΟΞΑ ΣΤΟΥΣ ΜΑΧΗΤΕΣ ΚΑΙ ΤΙΣ ΜΑΧΗΤΡΙΕΣ ΤΟΥ ΔΣΕ

A KKE Központi Bizottsága 2016. február 14-én, délelőtt 11 órára Florina főterére összejövetelt szervez, ahonnan a megjelentek a tömegsírhoz vonulnak, és leleplezik a DSZE halott harcosainak a tiszteletére elkészült emlékművet.

AKIK LEGYŐZTÉK A HALÁLT TISZTELET ÉS DICSŐSÉG A DSZE FÉRFI ÉS NŐI HARCOSAINAK

Η λέσχη των φίλων και οπαδών του ΚΚΕ Ουγγαρίας σας προσκαλεί στην εκδήλωση που θα πραγματοποιηθεί στις 14 Φλεβάρη 2016 στην Φλώρινα απο την ΚΕ του ΚΚΕ με την ευκαιρία της ανέγερσης του Ιστορικού μνημείου του Αγαμέμνωνα Μακρή αφιερωμένου στους ήρωες αγωνιστές του ΔΣΕ.

A KKE (Görög Kommunista Párt) magyarországi barátainak társasága meghívja Önt a KKE Központi Bizottsága által szervezett ünnepségre, melyet 2016. február 14-én tartanak Florinában. Felavatásra kerül Makrisz Agamemnon emlékműve, melyet az alkotó a DSZE (Görög Demokratikus Hadsereg) hős harcosainak szentelt.

Η παρουσία μας αποτελεί φόρο τιμής στους ηρωικούς αγώνες των προγόνων μας, αποτελεί μια απάντηση σε αυτούς που προσπαθούν για δεκαετίες να ξαναγράψουν την Ιστορία και ένα ζωντανό μάθημα για μας και τα παιδιά μας.

Jelenlétünk révén tisztelettel adózunk elődeink hősi küzdelmei előtt, és megfelelünk azoknak is, akik évtizedek óta próbálják újraírni a történelmet, egyben élő tanítást kapunk magunk és a gyermekeink számára.

ΑΣ ΕΙΜΑΣΤΕ ΟΛΟΙ ΕΚΕΙ

LEGYÜNK OTT MINDNYÁJAN!

Για πληροφορίες σε σχέση με λεπτομέρειες της προετοιμασίας του ταξειδιού μας απευθυνθείτε στην Γώγου Περιστέρα (Πίρι) τηλ: 00 36 20 9150615.

Utazásunk részleteivel és az előkészületekkel kapcsolatban Gogu Periszteránál (Pirinél) lehet érdeklődni, tel: 00 36 20 9150615

Μνήμη | Megemlékezés | 33

Αγαπητοί συντελεστές του Θιάσου Szent Márton,

Tisztelt Szent Márton Társulat!

Ήταν μια ιδιαίτερα συγκινητική εμπειρία και πραγματικό εορτινό δώρο για την μικρή μας κοινότητα το έργο σας, το οποίο πέτυχε με εξαιρετική ακρίβεια τα συναισθήματα των Ελλήνων που συνδέονται με το κεντρικό θέμα της θεατρικής σας παράστασης.

Kivételesen megható élmény és igazi ünnepi ajándék volt kis görög közösségünknek a munkátok, mely kiválóan azonosult azzal az életérzéssel, melyet a színdarab témájában érintett görög emberek éreznek.

Οι ανόητοι εμφύλιοι σπαραγμοί στις μέρες μας οδηγούν στο συμπέρασμα ότι όλοι μας είμαστε άνθρωποι και κυρίως ευαίσθητα όντα. Ο ίδιος από την τελευταία σειρά παρακολουθούσα την παράσταση και διαπίστωσα ότι μαζί μου πότε έκλαιγαν πότε γελούσαν και οι υπόλοιποι θεατές, ανάλογα με την σκηνή. Ταυτιστήκαμε πλήρως με τους μαγευτικούς ήρωες του έργου.

Az értelmetlen polgárháború testvér - testvér ellen előtérbe hozza napjainkban azt az érzést, hogy elsősorban emberek, érző emberek vagyunk. Az utolsó sorból figyelve nemcsak én, de az előttem lévő sorokban is a nézők, hol sírva, hol nevetve követték a történetet, azonosulva a szereplőkkel, akik teljesen elbűvölték a közönséget.

Πρόκειται για πιστή παρουσίαση της ιστορίας, πράγμα που αποδεικνύεται κι από το ότι ακόμα και οι ηλικιωμένοι συμπατριώτες μας που κάθονταν στις πρώτες δύο σειρές συγκινήθηκαν πολύ, επειδή το έργο γι’ αυτούς δεν ήταν απλά μια θεατρική παράσταση αλλά μια καθοριστική περίοδος της ζωής τους. Βαθιά στις ψυχές τους κουβαλούν ακόμη το τραύμα της απομάκρυνσης από τους γονείς τους, και με το που παρουσιάστηκε η πρώτη σκηνή με το ίδιο θέμα οι μνήμες ξαναζωντάνεψαν και τα δάκρυα άρχισαν να τρέχουν. Θα ήθελα να σας συγχαρώ για την ερμηνεία αυτού του ιδιαίτερα ευαίσθητου θέματος, το οποίο ανεξάρτητα από την αρχική θέληση των δημιουργών απέκτησε και επίκαιρο πολιτικό περιεχόμενο. Πετύχατε να παρουσιάσετε αυτό το λιγότερο γνωστό για την ουγγρική κοινωνία κομμάτι της ελληνικής ιστορίας, χωρίς πολιτικές πτυχές και έχοντας στο επίκεντρο καθαρά τις τύχες των Ελληνοπούλων.

A történet hiteles bemutatását igazolja, hogy az első két sorban ülő idős honfitársaink is nagyon meghatódtak, hiszen számukra a történet nem egyszerűen egy színházi előadás volt, hanem életük egy meghatározó szakaszát idézte fel. Nagyon mélyen őrzik azt a traumát, amelyet szüleiktől való elválásuk jelentett számukra, s amikor a színdarab első felvonása ezt a pillanatot mutatta be, a szomorú élmény újraélése könnyeket fakasztott.

Szeretnénk gratulálni ahhoz a teljesítményhez is, ahogyan sikerült feldolgozni ezt a nagyon érzékeny témát, amely az alkotók eredeti szándékától teljesen függetlenül aktuálpolitikai tartalmat is kapott.

Sikerült politikamentesen, kizárólag csak a gyermekek sorsára koncentrálva bemutatni a görög történelemnek ezt, a magyar társadalom számára kevésbé ismert szakaszát.

Αγγελίδης Βασίλης

ΕΛΛΗΝΙΣΜΟΣ

Έκδοση της Αυτοδιοίκησης Ελλήνων Ουγγαρίας Εκδότης: Αυτοδιοίκηση Ελλήνων Ουγγαρίας Υπεύθυνος Έκδοσης: Κουκουμτζής Γεώργιος Αρχισυντάκτης : Οικονόμου Ανδρέας Καλλιτεχνική Διεύθυνση: Σέλτνερ Λεβέντε Διεύθυνση Σύνταξης: 1054 Budapest, Vécsey u. 5. Τηλέφωνα: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Φαξ: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Τυπογραφείο: Copycat kft. ISSN: 1786-0989

34 | Τα νέα μας | Híreink

Angelidisz Vaszilisz

ELLINIZMOSZ

A M.G.O.Ö. kiadványa Kiadó: a M.G.O.Ö. Testülete Felelős kiadó: Kukumzisz Jorgosz Főszerkesztő: Οikonomou Andreas Grafika: www.aitosz.hu 1054 Budapest, Vécsey u. 5.

Telefon: 06-1-302 7274, 06-1-302 7275 Fax: 06-1-302 7277 e-mail: ellinismos@hotmail.com Nyomda: Copycat kft. ISSN: 1786-0989

PROGRAMAJÁNLÓ - 2016. február-március Kapcsolattartó: Stefanidu Janula (06703120783, stefaniduj@gmail.com)

Zene Mydros - www.mydros.hu • 02. 13. (szombat) 18:00 – Farsang - Ferencváros, József Attila lakótelep, Közösségi Ház (Bp., IX. kerület, Toronyház utca 3/b.)

• 02. 20. (szombat) 20:00 - Nemzetiségi Bál – Százhalombatta, Szekeres József Konferencia és Rendezvényközpont (Százhalombatta, Szent István tér 9.)

• 02. 26. (péntek) 18:00 - Manna étterem (Bp., I. kerület, Palota út 17.)

Asztalfoglalás: +36-20-9999-188 • 02. 27. (péntek) 19:00 – KMO - Kispesti Munkásotthon és Művelődési Ház (1191 Bp., Teleki utca 50.)

• 02. 27. (szombat) 18:00 - Csepel, Radnóti Miklós Művelődési Ház (1214 Bp., Vénusz utca 2.)

• 03. 11. (péntek) 18:00 - KMO - Kispesti Munkásotthon és Művelődési Ház (1191 Bp., Teleki utca 50.)

• 03. 12. (péntek) 18:00 – Ferencváros, József Attila lakótelep, Közösségi Ház (Bp., IX. kerület, Toronyház utca 3/b.)

Akropolis Compania • 02. 06. (szombat) 19:00 - Balkán Tánctalálkozó E10 Közösségi és Kulturális Színtér (Bp., VI. kerület, Eötvös utca 10.)

• 02. 21. (vasárnap) 15:00 - Bosnyák téri piac jégpályája (1147 Bp., Csömöri út 9-11.)

Fanari • 02. 11. és 25. (csütörtök) 20:00 - Gyradiko (Bp., III. kerület, Pünkösdfürdő és Királyok útja sarok) • 02. 05. és 19. (szombat) 19:00 - Estya Gyradiko (Bp., XIII. kerület, Victor Hugo utca 35.)

• 03. 04.és 11. (péntek) 19:00 - Estya Gyradiko (Bp., XIII. kerület, Victor Hugo utca 35.)

• 03. 10. és 17. (csütörtök) 20:00 - Gyradiko (Bp., III. kerület, Pünkösdfürdő és Királyok útja sarok) • 03. 12. (szombat) 17:30 - Görög házak Budapesten című fotókiállítás - Újpesti Polgár Centrum (1042 Budapest, Árpád út 66.)

Fellép: Helidonaki tánccsoport és a Fanari zenekar.

Egyéb MGOÖ és az FGÖ rendezésében • 02. 20. (szombat) 16:00 - EPON emlékest - Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház (1138 Bp., Dagály utca 15/a.)

• 03. 19. (szombat) 19:00 – az 1821-es görög szabadságharc ünnepe - RAM Colosseum (Bp., XIII. kerület, Kárpát utca 23.)

Kariatidák - www.kariatidak.hu • 02. 10. (szerda) 17:00 – „Pireuszi esték” -Kávéházi beszélgetések - Roza Askenazi: A rembetikó pacsirtája Előadó: Bakirdzi Kalliopé. Helyszín: Váci Utca Center (Bp., V. kerület, Váci utca 81. – a Fővám térhez van közel) • 03. 09. (szerda) 17:00 - „Pireuszi esték” -Kávéházi beszélgetések - „Istennők leányai” - Előadók: Hobor Anita, Héjja Edit Sofia Lambropoulou kanunművész • 02. 14. (vasárnap) 19:00 - Szent Efrém kórus előadása Óbudai Társaskör (1036 Budapest, Kiskorona utca 7.)

Jegyár 1800 Ft.

TV, rádió görög nyelvű adásai • • • • • •

02. 04. (csütörtök) 07:25 - Duna TV - Rondó Ismétlés: 16:10 - Duna World 02. 18. (csütörtök) 07:25 - Duna TV - Rondó Ismétlés: 16:10 - Duna World 03. 03. (péntek) 07:30 - Duna TV - Rondó Ismétlés: Duna World - 16:00 03. 17. (csütörtök) 07:30 - Duna TV - Rondó Ismétlés: Duna World - 16:30 03. 31. (csütörtök) 07:30 - Duna TV - Rondó Ismétlés: Duna World - 16:00 Februárban minden csütörtökön: 13:00 -13:30 – a Nemzetiségi Rádióban (AM 873 1188) hallható a görög nyelvű műsor. Ismétlés: minden szombaton: 01:00 (AM 873 1188)

Egyház

Palio Buzuki - www.paliobuzuki.net • 02. 06. (szombat) 18:00 - Görög Farsang Csokonai Művelődési Központ (Bp., XV. kerület, Eötvös utca 64-66.)

www.patriarchatus.hu Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának Szent Hierotheosz és Szent István kápolnája (Budapest, V. kerület, Váci utca 55., I. emelet 1.)

Sirtos - www.sirtos.hu • Februárban minden vasárnap: 17:00 Óbudai Művelődési Központ (Bp., III. kerület, San Marco utca 81.)

•

Februárban minden vasárnap: 09:00 - Hajnali Szolgálat, 10:00 - Isteni Liturgia

•

Februárban minden szombaton: 18:00 -Alkonyati szolgálat

•

Februárban minden szerdán: 18:00 - Előre szentelt L.

•

02. 01. (hétfő) 18:00 - Esti Istentisztelet

•

02. 02. (kedd) 08:00 - Az Üdvözítő templomi bevezetése

•

02. 21. (vasárnap) 09:00 - Vámos és Farizeus vasárnapja (Triodion kezdete), 10:00 - Liturgia

•

03. 14. Tiszta Hétfő a Nagyböjt kezdete

•

03. 14-17. (18:00) Bűnbánati Nagykánon I. rész

•

03. 18. (péntek) 18:00 - Akathistos II. rész

•

03. 25. (péntek) 18.00 - Akathistos III. rész

Tánc Ellinismos • 02. 06. (szombat) 11:30 - Fánk Fesztivál – Pilisszentkereszt, Templom tér • 02. 06. (szombat) 18:00 - Balkán Tánctalálkozó E10 Közösségi és Kulturális Színtér (Bp., VI. kerület, Eötvös utca 10.)

• 02. 06. (szombat) 19:00 - Görög Farsang Csokonai Művelődési Központ (Bp., XV. kerület, Eötvös utca 64-66.)

35

36