1.1.2. Személyi kölcsön

1.1.2. Személyi kölcsön

A pénzügyi szolgáltatók által személyi kölcsön szerződés alapján ügyletenként folyósított összeg a jelzálogkölcsönökkel összevetve alacsonyabb, a visszafizetésre meghatározott futamidő rövidebb. A személyi kölcsön régóta ismert és kedvelt, a fogyasztók széles körében elterjedt. A termékkonstrukció és maga a szerződés is egyszerűbb, áttekinthetőbb, értelmezése a fogyasztók számára is kevésbé okoz gondot. Az ezzel kapcsolatos jogvitát jelentő ügyek jelentős része a kérelmezők szempontjából kedvező eredménnyel zárult.

A személyi kölcsönökkel kapcsolatos vitás ügyek gyakorta a szerződés kölcsönt nyújtó pénzügyi szolgáltató általi felmondását követően keletkeztek és a szerződésből eredően nyilvántartott követelések nagy számban már engedményezésre kerültek, így a követelések jogosultja nem a szerződést kötő hitelező, hanem valamelyik követeléskezelő tevékenységet folytató pénzügyi vállalkozás volt. Az esetek tárgyukat tekintve változatosságot mutattak. A Testület előtt indított ügyekben a kérelmezők a tartozás fennállását, a tartozás összegszerűségét, a befizetések elszámolását vitatták és kérték a Testületet, hogy törölje, illetőleg a pénzügyi szolgáltatót kötelezze a velük szemben támasztott követelés törlésére.

Fordultak a kérelmezők a Testülethez olyan kérelemmel is, amelyben az otthoni szolgáltatás jogszerű felszámítását vitatták, vagy örökölt kölcsöntartozás lezárását kérték. Volt olyan kérelmező, aki a szerződés felmondását nem tartotta jogszerűnek, de előtörlesztés nem teljesülésével kapcsolatos jogvita is szerepelt az ügyek között.

Az örökölt tartozással kapcsolatban indult eljárásokban előterjesztett kérelmekben is sok esetben a tartozás mértékét, a felszámított kamatokat vitatták. Az ügyek körülményeiből fakadóan, a szerződést kötő adós sajnálatos elhalálozása, esetlegesen a halálesetről a pénzügyi szolgáltató hosszabb idő eltelte utáni értesülése, majd a hagyatéki eljárás lefolytatásának időigénye okán a fennmaradó tartozáson jelentős összegű késedelmi kamat került felszámításra, amelyet a pénzügyi szolgáltató az örökössel szemben érvényesíteni kívánt. Volt olyan ügy, ahol a kérelmező elévülésre hivatkozott, ilyen ügyekben gyakran született egyezség.

Hagyaték tárgyát képező tartozás volt a tárgya annak az ügynek, amelyben a kérelmezők néhai édesanyja, mint készfizető kezes vállalt kötelezettséget ismerőse által kötött szerződés kapcsán. A szerződés nemfizetés miatt felmondásra került, így a tartozás teljes összegének megfizetése az adósok részéről egyösszegben esedékessé vált. Tekintettel arra, hogy az adós elérhetetlenné vált, a készfizető kezes – kérelmezők édesanyja – fizette a fennálló hiteltartozást részletekben haláláig. Kérelmezők a hagyatéki eljárás során szembesültek ezzel a tartozással, és szerették volna, ha a pénzügyi szolgáltató az eredeti tőkének megfelelő összeg általuk történő teljesítésével az ügyet lezárja, a még nyilvántartott tartozást törli. Kérelmezők többszöri kérelmét a pénzügyi szolgáltató elutasította, a fennálló teljes tartozás rendezését irányozta elő. Kérelmezők a Testülethez fordultak annak érdekében, hogy a Testület segítse elő a felek közötti méltányos megállapodás megkötését az örökölt tartozással kapcsolatban. A felek a pénzügyi fogyasztói jogvita végleges lezárása érdekében megállapodtak a tartozás 2/3-ad részének kérelmezők általi megfizetésében.

A Testület javasolja a fogyasztóknak, hogy amennyiben tudomásukra jut, hogy az örökhagyónak tartozása áll fenn valamely pénzügyi szolgáltatónál, mielőbb vegyék fel a kapcsolatot a követelés jogosultjával a haláleset bejelentése és a megteendő, megtehető intézkedések egyeztetése érdekében.

Egy ügyben a kérelmező azt kifogásolta, hogy néhány kivételtől eltekintve, rendszeresen fizette a törlesztőrészleteket, ennek ellenére a pénzügyi szolgáltató közlése szerint még nagy összegű tartozása áll fenn, amelyet a futamidő alatt megküldött szolgáltatói egyenlegközlők sem támasztottak alá. Az eljárás során a szolgáltató részletesen ismertette a kérelmező tartozásának alakulását, valamint a kérelmező által hivatkozott egyenlegközlők és értesítők tartalmát. Álláspontja szerint a tartozás összege megfelelően került megállapításra. Ugyanakkor egyezségi ajánlatot tett, amely egy havi törlesztőrészletnek megfelelő összeg elengedésére vonatkozott. A kérelmező az ajánlatot elfogadta.

A pénzügyi szolgáltató eljárását sérelmezte az a kérelmező, aki az év során a törlesztőrészleteket rendszeresen teljesítette, azonban év végén a bankszámlájáról a havi törlesztőrészlet mellett nagyobb egyösszegű levonásra került sor. A kérelmező, mivel ez az egyszeri és váratlan nagyobb összegű beszedés komoly megterhelést jelentett számára, kártérítési igényt terjesztett elő. Az eljárás során a pénzügyi szolgáltató elismerte, hogy téves törlesztőrészleteket tartalmazó kamatfordulós

levél került kiküldésre, egyezségi ajánlatot tett, amelyben a kérelmező által kért kártérítés több mint felének teljesítését vállalta. Az igénye teljesítéseként a kérelmező ezt elfogadta.

Egy másik ügyben a kérelmező a személyi kölcsöne végtörlesztésekor szembesült azzal, hogy bár előtörlesztési kérelmet nyújtott be és az aláírt előtörlesztéssel kapcsolatos dokumentumon szereplő összeget teljesítette, a pénzügyi szolgáltató közlése szerint további befizetés lett volna szükséges az ügylet lezárásához. Sérelmezte, hogy a szolgáltatóval folytatott egyeztetés során több eltérő összeg merült fel megfizetendőként. A szolgáltató válasziratában rámutatott arra, hogy a kérdéses dokumentumon rögzítésre került, hogy az abban szereplő adatok tájékoztató jellegűek, ismertette, hogy a kérelmezőnek mekkora összeget lett volna szükséges teljesítenie a végtörlesztéshez, erre az összegre egyezségi ajánlatot is tett, amit a kérelmező elfogadott.

A Testület javasolja a fogyasztóknak, hogy végtörlesztés esetén kellő körültekintéssel járjanak el, a szükséges dokumentumokat tanulmányozzák át, győződjenek meg arról, hogy pontosan mekkora összeg befizetése esetén hajtható végre a végtörlesztés. A megfizetendő összegről kérjen a fogyasztó írásbeli igazolást a pénzügyi szolgáltatótól.

A kérelmezők több ügyben hivatkoztak a követelés elévülésére, tekintettel arra, hogy a pénzügyi szolgáltató több mint öt év „hallgatás” után szólította fel őket teljesítésre. Előfordult, hogy a pénzügyi szolgáltató még a Testület által kitűzött meghallgatás megtartását megelőzően, már a válasziratában jelezte, hogy az ügyet lezárta, abból eredően a kérelmezővel szemben további követelést nem érvényesít. Volt azonban olyan eset is, ahol a pénzügyi szolgáltató az érintett követelés elévülésére vonatkozóan nem tett egyértelmű nyilatkozatot, azt hangsúlyozta, hogy a követelés esetleges elévülése nem jelenti annak megszűnését, csupán azt, hogy a követelés jogi úton nem érvényesíthető.

A személyi kölcsönszerződésből eredő tartozás vitatása körében is, bár nem számottevő arányban, de megjelent a szerződés érvénytelenségére hivatkozó álláspont.

A személyi kölcsönök speciális típusa a 2019-ben hatályba lépett a babaváró támogatásról szóló 44/2019. (III.12.) Kormányrendelet alapján nyújtható célhoz nem kötött, szabadon felhasználható kölcsön. A babaváró támogatás a kormányrendeletben meghatározott személyi kör részére és feltételekkel folyósítható. A rendelet alapján nyújtott támogatással kapcsolatban több kérelem érkezett. Egy ügyben a kérelmező 10 millió Ft összegben kívánta igénybe venni a kölcsönt, elmondása szerint előzetesen folyamatosan erről az összegről tárgyaltak a pénzügyi szolgáltató ügyintézőjével. Benyújtották a kérelmet, amelyen szükséges volt megjelölni a számukra elfogadható legkisebb kölcsönösszeget, amelyet 2.5 millió Ft összegben rögzítettek. A szerződésben a kölcsön összegeként 10 millió Ft szerepelt, azonban nagyságrendileg az összeg fele került folyósításra. Kérdésére a pénzügyi szolgáltatótól azt a választ kapta, hogy a szerződés alapján a kölcsönkérelemben megjelölt minimum és maximum kölcsönösszeg és futamidő keretei közötti módosításra a szolgáltató saját hatáskörben jogosult, a jóváhagyott és folyósított összegről a folyósítási értesítőben tájékoztatta a kérelmezőt. A pénzügyi szolgáltató az eljárás során együttműködő volt, vállalta, hogy ismételten elvégzi a hitelbírálatot, erre tekintettel a további egyeztetés érdekében a felek közösen kérték az eljárás megszüntetését.

Kötelezést hozott a Testület abban az babaváró kölcsönszerződéses ügyben, melyben a kérelmező a törlesztés szüneteltetésének kezdeményezésére vonatkozó dokumentumot 68 nappal a gyermek születését követően nyújtotta be a pénzügyi szolgáltatóhoz. A pénzügyi szolgáltató a törlesztés szüneteltetése iránti kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy a kormányrendeletben és a szerződésben a kérelem benyújtására előírt 60 napos határidő lejárt. A kérelmező hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a jogszabály a törlesztés szüneteltetésére vonatkozó kérelem benyújtásának határideje tekintetében nem tartalmaz a gyermek születésétől kezdve számított 60 napos jogvesztő határidőt. Kérte a Testületet, hogy a törlesztés szüneteltetésének beállítására kötelezze a pénzügyi szolgáltatót. A pénzügyi szolgáltató az eljárás során fenntartotta korábbi álláspontját. Az eljárás során a Testület rögzítette, hogy a támogatott személyek kötelezettsége a jogszabályban megállapított határidők megtartása, ugyanakkor – elfogadva a kérelmező álláspontját – megállapította, hogy a felek által létrejött szerződés, illetve a hivatkozott jogszabály a törlesztés szüneteltetésére vonatkozó kérelem benyújtásának határideje tekintetében nem tartalmazott a gyermek születésétől kezdve számított 60 napos jogvesztő határidőt. Erre tekintettel a Testület kötelezte a pénzügyi szolgáltatót, hogy a babaváró kölcsön törlesztés szüneteltetése iránti kérelem kézhezvételét követő naptól számított 3 évig a törlesztést szüneteltesse. A kormányrendelet 2020. június 13án hatályba lépett módosítását követően a rendelet szövegszerűen tartalmazza azt, hogy a törlesztés szüneteltetése iránti kérelem a gyermek születését követő 60 napig nyújtható be. A pénzügyi szolgáltató a kötelezésben foglaltakat teljesítette.