MAGYAR NEMZETI BANK
1.1.2. Személyi kölcsön A pénzügyi szolgáltatók által személyi kölcsön szerződés alapján ügyletenként folyósított összeg a jelzálogkölcsönökkel összevetve alacsonyabb, a visszafizetésre meghatározott futamidő rövidebb. A személyi kölcsön régóta ismert és kedvelt, a fogyasztók széles körében elterjedt. A termékkonstrukció és maga a szerződés is egyszerűbb, áttekinthetőbb, értelmezése a fogyasztók számára is kevésbé okoz gondot. Az ezzel kapcsolatos jogvitát jelentő ügyek jelentős része a kérelmezők szempontjából kedvező eredménnyel zárult. A személyi kölcsönökkel kapcsolatos vitás ügyek gyakorta a szerződés kölcsönt nyújtó pénzügyi szolgáltató általi felmondását követően keletkeztek és a szerződésből eredően nyilvántartott követelések nagy számban már engedményezésre kerültek, így a követelések jogosultja nem a szerződést kötő hitelező, hanem valamelyik követeléskezelő tevékenységet folytató pénzügyi vállalkozás volt. Az esetek tárgyukat tekintve változatosságot mutattak. A Testület előtt indított ügyekben a kérelmezők a tartozás fennállását, a tartozás összegszerűségét, a befizetések elszámolását vitatták és kérték a Testületet, hogy törölje, illetőleg a pénzügyi szolgáltatót kötelezze a velük szemben támasztott követelés törlésére. Fordultak a kérelmezők a Testülethez olyan kérelemmel is, amelyben az otthoni szolgáltatás jogszerű felszámítását vitatták, vagy örökölt kölcsöntartozás lezárását kérték. Volt olyan kérelmező, aki a szerződés felmondását nem tartotta jogszerűnek, de előtörlesztés nem teljesülésével kapcsolatos jogvita is szerepelt az ügyek között. Az örökölt tartozással kapcsolatban indult eljárásokban előterjesztett kérelmekben is sok esetben a tartozás mértékét, a felszámított kamatokat vitatták. Az ügyek körülményeiből fakadóan, a szerződést kötő adós sajnálatos elhalálozása, esetlegesen a halálesetről a pénzügyi szolgáltató hosszabb idő eltelte utáni értesülése, majd a hagyatéki eljárás lefolytatásának időigénye okán a fennmaradó tartozáson jelentős összegű késedelmi kamat került felszámításra, amelyet a pénzügyi szolgáltató az örökössel szemben érvényesíteni kívánt. Volt olyan ügy, ahol a kérelmező elévülésre hivatkozott, ilyen ügyekben gyakran született egyezség. Hagyaték tárgyát képező tartozás volt a tárgya annak az ügynek, amelyben a kérelmezők néhai édesanyja, mint készfizető kezes vállalt kötelezettséget ismerőse által kötött szerződés kapcsán. A szerződés nemfizetés miatt felmondásra került, így a tartozás teljes összegének megfizetése az adósok részéről egyösszegben esedékessé vált. Tekintettel arra, hogy az adós elérhetetlenné vált, a készfizető kezes – kérelmezők édesanyja – fizette a fennálló hiteltartozást részletekben haláláig. Kérelmezők a hagyatéki eljárás során szembesültek ezzel a tartozással, és szerették volna, ha a pénzügyi szolgáltató az eredeti tőkének megfelelő összeg általuk történő teljesítésével az ügyet lezárja, a még nyilvántartott tartozást törli. Kérelmezők többszöri kérelmét a pénzügyi szolgáltató elutasította, a fennálló teljes tartozás rendezését irányozta elő. Kérelmezők a Testülethez fordultak annak érdekében, hogy a Testület segítse elő a felek közötti méltányos megállapodás megkötését az örökölt tartozással kapcsolatban. A felek a pénzügyi fogyasztói jogvita végleges lezárása érdekében megállapodtak a tartozás 2/3-ad részének kérelmezők általi megfizetésében. A Testület javasolja a fogyasztóknak, hogy amennyiben tudomásukra jut, hogy az örökhagyónak tartozása áll fenn valamely pénzügyi szolgáltatónál, mielőbb vegyék fel a kapcsolatot a követelés jogosultjával a haláleset bejelentése és a megteendő, megtehető intézkedések egyeztetése érdekében. Egy ügyben a kérelmező azt kifogásolta, hogy néhány kivételtől eltekintve, rendszeresen fizette a törlesztőrészleteket, ennek ellenére a pénzügyi szolgáltató közlése szerint még nagy összegű tartozása áll fenn, amelyet a futamidő alatt megküldött szolgáltatói egyenlegközlők sem támasztottak alá. Az eljárás során a szolgáltató részletesen ismertette a kérelmező tartozásának alakulását, valamint a kérelmező által hivatkozott egyenlegközlők és értesítők tartalmát. Álláspontja szerint a tartozás összege megfelelően került megállapításra. Ugyanakkor egyezségi ajánlatot tett, amely egy havi törlesztőrészletnek megfelelő összeg elengedésére vonatkozott. A kérelmező az ajánlatot elfogadta. A pénzügyi szolgáltató eljárását sérelmezte az a kérelmező, aki az év során a törlesztőrészleteket rendszeresen teljesítette, azonban év végén a bankszámlájáról a havi törlesztőrészlet mellett nagyobb egyösszegű levonásra került sor. A kérelmező, mivel ez az egyszeri és váratlan nagyobb összegű beszedés komoly megterhelést jelentett számára, kártérítési igényt terjesztett elő. Az eljárás során a pénzügyi szolgáltató elismerte, hogy téves törlesztőrészleteket tartalmazó kamatfordulós
40
JELENTÉS A PÉNZÜGYI BÉKÉLTETŐ TESTÜLET ÉVES TEVÉKENYSÉGÉRŐL • 2020
