1.4. A pénzpiaci méltányossági ügyek

Az év során beérkezett 596 méltányossági ügy közül 553 (93%) kapcsolódott pénzpiaci szolgáltatásokhoz. A pénzpiaci méltányossági ügyeken belül a hitel-és pénzkölcsönnyújtást érintő termékeket 492 ügyben képezték a kérelem tárgyát, melyek termékcsoportok szerinti megoszlását mutatja a következő ábra.

A méltányossági ügyekben a kérelmező személyi vagy anyagi körülményeire tekintettel kéri a pénzügyi szolgáltatótól a szerződésben írt feltételeknél kedvezőbb teljesítés lehetőségének biztosítását, így különösen fizetési kötelezettségének mérséklését, elengedését, szerződésének módosítását, lezárását, illetve a szerződési feltételektől eltérő fizetés teljesítésének lehetőségét. A méltányosság gyakorlására nem kötelezhető a szolgáltató, az a diszkrecionális jogkörébe tartozik, ő dönti el, hogy gyakorol-e méltányosságot, és ha igen, azt milyen feltételekkel teszi. A Testületnek erre nincs ráhatása, és ilyen ügyekben sem ajánlást, sem kötelezést nem hozhat, egyezség létrehozatala érdekében közvetít a felek között.

25. ábra Beérkezett méltányossági ügyek a hitel- és pénzkölcsönnyújtást érintő termékeknél Bérkezett méltányossági ügyek a hitel- és pénzkölcsönnyújtást érintő termékeknél

4,3%; 21 db

3,0%; 15 db 11,2%; 55 db 10,4%; 51 db

24,2%; 119 db 10,2%; 50 db

11,4%; 56 db 25,4%; 125 db Lakáscélú jelzáloghitel Ingatlan jelzáloghitel Szabadfelhasználású jelzáloghitel Személyi kölcsön Áruhitel Folyószámlahitel Gépjárműhitel Egyéb hitel

A méltányossági eljárásban a fizetési meghagyásos, peres vagy bírósági végrehajtási eljárásban elbírált igényeket nem lehet vitatni, de ilyen ügyekben is indítható méltányossági eljárás, vagyis ezeknél is kérhető fizetéskönnyítés, vagyis, ha a kérelmező szeretne a jogi érvektől eltávolodva megegyezésre jutni a vele szemben igényt támasztó szolgáltatóval, erre van lehetőség. Méltányossági ügy túlnyomó részben a hitel- és pénzkölcsön nyújtása körébe tartozó termékeket érintette, jellemzően már felmondott szerződésekből eredő igények jelentek meg.

2020-ban jelentősen lecsökkent azon méltányossági ügyek száma, ahol a felmondott hitelek tartozásrendezése kapcsán a fogyasztóknak a hitelintézetekkel kellett megállapodniuk. Ennek oka, hogy a méltányossági eljárás megindítása előtt már engedményezésre kerültek a követelések. A méltányossági ügyek döntő többségében, így az eljárás követeléskezelő társasággal szemben indult. A lefolytatott eljárások tükrében megállapítható volt, hogy a pénzügyi szolgáltatók más-más megoldási lehetőséget kínáltak fel a kérelmezőknek attól függően, hogy a követelés érvényesítése érdekében történtek-e jogi lépések vagy sem. A legnagyobb lehetőség akkor állt a kérelmező rendelkezésére, ha a szolgáltató még nem indított eljárást és a legszűkebb volt a mozgástér akkor, ha már bírósági végrehajtási eljárás volt folyamatban, amelyben sikeres végrehajtási cselekményeket (például jövedelem letiltást vagy térülést biztosító ingó- vagy ingatlan vagyon lefoglalást) foganatosított a bírósági végrehajtó. Ezekben az esetekben kivételesen kapott lehetőséget a kérelmező a letiltás keretében térülő összegnél alacsonyabb havi törlesztőrészletben történő teljesítésre.

Néhány esetben a kérelmező azt kérte, hogy a végrehajtási eljárás szüneteltetésével a letiltás mellőzése mellett, önkéntes teljesítéssel rendezhesse tartozását. Ehhez egyes pénzügyi szolgáltatók nem járultak hozzá, megállapodás estén is ragaszkodtak a meghatározott törlesztőrészlet végrehajtóhoz történő megfizetéséhez. Amennyiben méltányossági ügyben felmerült, hogy a pénzügyi szolgáltató valamilyen hibát vagy mulasztást követett el, például elszámolási vagy adminisztrációs hibát vétett, tájékoztatási kötelezettséget sértett, a szolgáltatók törekedtek a fogyasztót ért esetleges sérelem kompenzálására.

A kérelmezők az ügyek túlnyomó részében a nyilvántartott tartozásuk teljes vagy részbeni elengedését kérték, illetve kedvezményes vagy kamatmentes részletfizetés biztosítását kezdeményezték. Jelzáloghitel rendezésével kapcsolatban indult ügyekben esetileg gátolta az egyezség létrejöttét a felek között például az, ha a fennálló követelés nagysága és a kérelmezők által visszafizetni kívánt összeg között áthidalhatatlan volt a különbség, vagy ha annyira alacsony összegű havi törlesztőrészlet megfizetését vállalta a kérelmező, amellyel a fennálló tartozás belátható, ésszerű időn belül nem térülhet meg a szolgáltató által elvárt mértékben, illetőleg idő alatt. Az egyezséggel záruló ügyek egyikében a kérelmezők deviza alapú, ingatlanfedezet mellett nyújtott hitelszerződéseket kötöttek a pénzügyi szolgáltatóval, amelyek felmondásra kerültek és a szolgáltató végrehajtási eljárás keretében kívánta a tartozást behajtani. Az előterjesztett méltányossági kérelemben a fedezeti ingatlan és további ingatlanok árverése során befolyó vételárból, valamint a jövedelem letiltásokból befolyt térülésekre tekintettel kérte a kérelmező a nyilvántartott teljes tartozás elengedését. A szolgáltató a tartozás egy részének, valamint a végrehajtási költségeknek az egyösszegű megfizetésére tett ellenajánlatot. Az eljárás során a felek megegyeztek abban, hogy a kérelmező a fennálló tőketartozást megfizeti úgy, hogy a kérelmező havonta a letiltásból megtérülő összegen felül meghatározott minimum összeget megfizet és a szolgáltató a tartozáson ezen összeg kétszeresét jóváírja és kamatot továbbra sem számít fel az ügyletre.

Egy másik ingatlan jelzálogszerződéssel kapcsolatos ügyben szintén végrehajtást indított a pénzügyi szolgáltató. A végrehajtási eljárásban a fedezeti ingatlan foglalásra került. A felek több lépcsőben tárgyaltak a tartozás rendezéséről mielőtt a Testülethez fordultak, de nem tudtak megállapodni. Az eljárás során a tovább egyeztettek, majd egyezséget kötöttek azzal a tartalommal, hogy a fennálló több, mint 50 millió forint összegű tartozásból a kérelmező megfizet 41 millió forintot, továbbá közvetlenül rendezi a végrehajtó felé az eljárásában felmerült díjakat valamennyi folyamatban lévő végrehajtási eljárásban, és a díjak megfizetésének igazolását követően a pénzügyi szolgáltató kéri a végrehajtási eljárás megszüntetését, kiadja a fedezeti ingatlanra bejegyzett jelzálogtörléshez hozzájáruló nyilatkozatát. A pénzügyi szolgáltató a tartozásból az egyezség teljesítése után fennmaradt összeg elengedését vállalta.

A kérelmezők olyan esetben is indítottak méltányossági eljárást, amikor még tudták fizetni a havi törlesztőrészletet, de az már számukra súlyos terhet jelentett, a teherviselésük határán voltak, előre látták azt az okot, amely miatt belátható időn belül fizetési nehézségeik lesznek. Előfordult olyan eset, amikor a szerződés hatályban léte alatt többszöri fizetéskönnyítést követően kérték a tartozás részbeni elengedését.

Élő szerződések esetén ritkán fordul elő elengedés, különösen azokban az esetekben, amelyekben a fogyasztó az eljárás folyamán még jól fizető adós. Ezekben a helyzetekben is megindulhat az eljárásban a személyes egyeztetés, melynek kapcsán a felek között pozitív irányú folyamat veheti kezdetét. A Testület előtt lefolytatott eljárás segített abban, hogy a felek jobban megértsék egymás álláspontját, reális lehetőségeit és együttműködjenek annak a megoldásnak a kidolgozásában, amely mindkét fél számára elfogadható lehet. A problémás esetek megoldásában kiemelten fontos szerepe van a személyes egyeztetésnek.

A Testület javasolja, hogy a kérelmező az általa indított eljárásban a felek közti személyes egyeztetés céljából tűzött meghallgatáson lehetőség szerint jelenjen meg, vagy ha erre nincs módja, úgy meghatalmazottal képviseltesse magát. A személyesség nagyban segíti a megegyezést, írásban erre kisebb eséllyel van mód.

Arra is volt példa, hogy a kérelmező akkor kezdeményezett egyeztetést a pénzügyi szolgáltatóval, amikor az már végrehajtási eljárást indított, előtte azonban nem mutatott együttműködési hajlandóságot. A kérelmező előtt ismertek voltak a végrehajtási eljárás várható súlyos következményei, ennek ellenére meghatározott törlesztőrészletnél többet semmiképpen nem kívánt fizetni. A szolgáltató arra az álláspontra helyezkedett, hogy korábban elegendő időt és lehetőséget biztosított a végrehajtási eljárás elkerülésére, a tartozás megtérülési idejének részletfizetéssel történő további elhúzódását, bizonytalanná tételét már nem támogatta.

Számos esetben, egyezség keretében, jelentős elengedésre került sor, bár nem feltétlenül az elengedés összegének a mértéke jellemzi az eljárás eredményességét. Akár egy elengedés nélküli, részletfizetési megállapodás is azt eredményezheti, hogy elmarad a végrehajtás, a fedezeti ingatlan árverezésre, végkifejletként a kérelmező és családja otthonában élhet tovább.

A Testület javasolja a fogyasztóknak, hogy a végrehajtási eljárás megindítása előtt törekedjenek a pénzügyi szolgáltatóval történő megegyezésre részint ezért, mert várhatóan kedvezőbb feltételekkel jöhet létre megállapodás a felek között, másrészt azért, mert így válhat elkerülhetővé számukra a végrehajtási eljárásban felmerülő néha tetemes költség rájuk terhelése.

Több esetben jött létre olyan megállapodás a felek között, amely alapján a kérelmező arra vállalt kötelezettséget, hogy az egyezség szerinti határidőn belül értékesíti a kölcsön fedezetét képező ingatlant és a pénzügyi szolgáltató által elvárt minimális vételárat a kölcsönszerződésből eredő tartozásra megfizeti, a szolgáltató pedig azt vállalta, hogy az ingatlan értékesítése érdekében a kérelmezővel együttműködik, a befolyt vételárat vagy vételárrészt a fennálló tőketartozásba elszámolja, továbbá az egyezségben foglaltak kérelmező általi teljesítése esetén a fennmaradó tartozást elengedi és az ügyletet lezárja.

Előfordult olyan eset is, ahol a felek megállapodásának részét képezte az is, hogy a pénzügyi szolgáltató az egyezség létrejöttétől kezdődően késedelmi kamatot és költséget a tartozásra nem számít fel abban az esetben sem, ha a megállapodásban foglaltakat a kérelmező önhibáján kívül teljesíteni nem tudja, az ingatlant nem tudja értékesíteni.

A méltányossági ügyek lezárására gyakran nem került sor az első meghallgatást követően, mivel a kérelmező előzetesen nem, csak a meghallgatáson tette meg a tartozás rendezésére vonatkozó konkrét ajánlatát, vagy új ajánlatot tett a pénzügyi szolgáltatónak. Gyakran ezért a meghallgatáson tett ajánlat vagy ellenajánlat miatt folytatólagos meghallgatás tűzésére vagy az eljárás írásban történő folytatására került sor a Testület előtti közvetítő eljárásban, de előfordult olyan eset is, ahol a kérelmezők a további egyeztetés miatt visszavonták a kérelmüket. Több olyan ügy volt, ahol a pénzügyi szolgáltatók ugyan tettek egyezségi ajánlatot, azonban azt a kérelmezőnek – az ismert jövedelmi helyzete alapján – lehetetlen lett volna teljesítenie.

A pénzpiaci méltányossági ügyek 44 százaléka a kérelmezőkre nézve kedvezően zárult. Sok esetben egyezség jött létre, máskor az eljárások azért kerültek megszüntetésre, mert a kérelmező a pénzügyi szolgáltató teljesítése vagy a felek megállapodása okán visszavonta a kérelmét vagy hasonló okokból a felek közösen kérték az eljárás megszüntetését, illetőleg az eljárás folytatása vált szükségtelenné. Az ügyek kedvező lezárását hozták azok az esetek is, amelyekben a felek további egyeztetést kívántak folytatni, vagy ha a kérelmező az eljárásban megfelelő válaszokat kapott a felmerült kérdéseire, akkor ezért kérték a felek az eljárás megszüntetését.

Az érdemi ügyintézés során befejezett 609 pénzpiaci méltányossági ügy közül 153 esetben egyezség jött létre, és további 69 ügyben eljáráson kívül született megegyezés a felek között.

A 2020. évben lezárt pénzpiaci méltányossági ügyek eredménye

609 db ELINTÉZETT ÜGY

ebből 499 db (82%)

ÉRDEMBEN ELBÍRÁLT ÜGY

ebből 222 db (44%) EGYEZSÉG ÉS MEGEGYEZÉS