1.5. Követeléskezelőkkel szembeni ügyek

A Testülethez benyújtott kérelmek 19 százaléka, vagyis 581 ügy a követeléskezelői tevékenységet végző pénzügyi vállalkozásokkal szemben érkezett, jellemzően pénzpiaci termékekhez kapcsolódóan.

A követeléskezelőkkel szemben előterjesztett kérelmekből 360 méltányossági ügy volt, azaz a tartozás elengedésére, mérséklésére, illetve a fizetéskönnyítés nyújtására irányult.

A követeléskezelőkkel szemben támasztott igények közül a Testület azon ügyeket fogadhatja be, amelyek a fogyasztónak a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt valamely pénzügyi szolgáltatóval kötött, pénzügyi tárgyú szolgáltatás nyújtására irányuló szerződéséből ered. A követeléskezelő társaságok engedményezés útján válnak a követelés jogosultjává. Az engedményezést megelőzően a szerződő fél a jogelőd pénzügyi szolgáltató felé fizetési kötelezettségének nem tett eleget, tartozása keletkezett, s azt fizetési felszólítás ellenére nem rendezte, e miatt a jogelőd társaság felmondta a szerződést, így a szerződésből eredő teljes követelés lejárttá és egyösszegben esedékessé vált.

26. ábra Követeléskezelők ügyei a pénzpiaci termékeknél

Követeléskezelők ügyei a pénzpiaci termékeknél

1,2%; 6 db

11,6%; 58 db 87,2%; 436 db 5,0%; 25 db 8,2%; 41 db 6,8%; 34 db

37,2%; 186 db

30,0%; 150 db

Hitel- és pénzkölcsön nyújtás Pénzforgalmi szolgáltatás Pénzügyi lízing Áruhitel Folyószámlahitel Gépjárműhitel Jelzáloghitel Személyi kölcsön

Elsősorban személyi kölcsön szerződésből, jelzálogszerződésből, folyószámlahitel, árukölcsön és hitelkártya szerződésből, néhány esetben gépjárműhitelből és fizetési számla szerződésből keletkezett tartozásokkal kapcsolatos ügyek miatt indítottak eljárást a fogyasztók. A kérelem tárgyaként több esetben az engedményezés tényének vitatását jelölték meg arra hivatkozva, hogy az engedményezéshez nem járultak hozzá. Ehhez kapcsolódóan adataik harmadik személynek történő továbbítását is sérelmezték. Az engedményezés a jogelőd pénzügyi szolgáltató (engedményező) és a jogutód pénzügyi szolgáltató (engedményes) közötti jogügylet, annak a fogyasztó nem részese, a szerződéskötéshez a fogyasztó hozzájárulására nincs szükség. Az engedményezésről azonban a fogyasztót megfelelően értesíteni és az értesítés tényét igazolni kell. A fogyasztó jogszerűen tarthat igényt arra, hogy igazolják részére az engedményezés tényéről történő tájékoztatás megtörténtét. Ha a fogyasztó csupán az engedményezés tényére alapítja azt az álláspontját, hogy a követeléskezelő által közölt összeggel nem tartozik, számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy kérelme megalapozottságát az eljárásban nem tudja igazolni. A kérelmezők több eljárásban vitatták a nyilvántartott tartozás összegét, eseténként a tartozás fennállását is.

Ajánlást fogalmazott meg a Testület a pénzügyi szolgáltató részére abban az eljárásban, amelyben a kérelmező azt sérelmezte, hogy az örökhagyó által kötött részletfizetési megállapodásban foglaltak szerinti teljesítést a követeléskezelő nem biztosítja a számára. Az ügyben a kölcsönszerződést az örökhagyó kötötte, a kölcsönszerződés felmondását követően a követelés engedményezésre került, majd az örökhagyó az engedményessel részletfizetési megállapodást kötött. A részletfizetési megállapodás megkötését követően a követelés tovább-engedményezésre került, az örökhagyó elhunyt, örököse kiskorú gyermeke lett. Ajánlásában a Testület megállapította, hogy a megállapodásból származó jogok és kötelezettségek

továbbra is fennállnak és azok az örököst illetik, illetve terhelik. Ezáltal az örököst mindazok a kedvezmények is meg kell, hogy illessék, amelyek az örökhagyót életében megillették. A követeléskezelő az ajánlásban foglaltakat teljesítette.

A Testület a pénzügyi szolgáltatót kötelező határozatot hozott abban az ügyben is, amelyben a szolgáltató a felek között létrejött írásos megállapodásban meghatározott összeg szerződésszerű teljesítését követően a végrehajtó által foganatosított jövedelem letiltás útján beérkezett összeget nem utalta vissza a kérelmezőnek a megállapodás ellenére, mely szerint szerződésszerű teljesítés esetén az ügyletet lezártnak tekinti és további követelést a kérelmezővel szemben nem támaszt.

A felek egyezséget kötöttek a követelés jelentős részének elengedésére abban az ügyben, amelyben a kérelmező a vele szemben fizetési számla szerződésből eredő díj követelést vitatta, kérte annak törlését. A kérelmező állítása szerint a követeléskezelő jogelődjénél voltak ugyan bankszámlái, de azokat már évekkel korábban megszüntette. Sérelmezte, hogy a pénzügyi szolgáltató a követelése jogalapját nem tudta alátámasztani. Az eljárás során a pénzügyi szolgáltató előadta, hogy a jogelődtől nem kapta meg a szerződéses iratanyagot, a tárgyi követelés engedményezése adathiányos csomagban történt. Az általa felszámított postaköltség, behajtási költség és adminisztrációs díj felszámítása kapcsán hivatkozott az általános szerződési feltételekre, amely álláspontja szerint feljogosította arra, hogy a számlatulajdonos terhére felszámítsa a felmerült költségeit.

Kérelmezők több esetben hivatkoztak a követelés elévülésére. Ezen ügyek egy részében a követeléskezelők részletesen ismertették az elévüléssel kapcsolatos álláspontjukat és csatolták az elévülés megszakadását eredményező eseményekre vonatkozó dokumentumokat, amelyekkel igazolták a kérelmezői kifogás megalapozatlanságát. Ennek megtörténtét követően a kérelmezők az elévülési kifogásukat nem tartották fenn, ugyanakkor vitatták a pénzügyi szolgáltató magatartását amiatt, hogy a dokumentumokat korábban nem adták át részükre. A kérelmezők álláspontja szerint a pénzügyi szolgáltató mulasztása folytán a tartozás összege – elsősorban a késedelmi kamat felszámításával – jelentősen megemelkedett, ezért őket kár érte.

Az elévülési kifogással érintett ügyekben számos pénzügyi szolgáltató a Testület eljárásában együttműködő magatartást tanúsított. Azokban az esetekben, amelyekben elévülést megszakító jogcselekmény megtételét nem tudta dokumentumokkal igazolni, már az eljárást megindító kérelem kézhezvételét követően lezárta a kérelmező nevén nyilvántartott ügyletet és erről értesítette a Testületet és a kérelmezőt. Ezekben az ügyekben sok esetben a Testület által tűzött meghallgatás nem került megtartásra, az eljárások a kérelmek visszavonása okán megszüntetésre kerültek.

Nem egységes a pénzügyi szolgáltatók e téren folytatott gyakorlata. Arra is volt példa, hogy a pénzügyi szolgáltató, bár az elévülést megszakító jogcselekmény megtörténtét nem tudta dokumentumokkal igazolni és egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy további dokumentum nem áll rendelkezésére, azokat a jogelőd sem tudta számára biztosítani, ennek ellenére az ügylet lezárását nem vállalta. Ezen szolgáltatók, elismerték ugyan a Testület előtti eljárásban, hogy a követelés bírósági eljárásban nem érvényesíthető, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az elévült követelés sorsáról később döntenek, hisz a követelés nyilvántartását jogszabály nem tiltja.

Nagyon fontos, hogy a fogyasztókban tudatosuljon, hogy a velük szemben támasztott követelések érvényesítése iránt indított polgári eljárásban az elévülés hivatalból nem, csak a fogyasztó által előterjesztett kérelem, elévülési kifogás kapcsán vizsgálható.

Jogvitás ügyként indult békéltetési eljárásokban is előfordult, hogy a felek egyeztetését követően, a pénzügyi szolgáltató álláspontjának megértését, elfogadását követően méltányossági alapon folytatódott tovább a felek egyeztetése. A kérelmezők személyi vagy anyagi körülményeikre tekintettel kérték a pénzügyi szolgáltatótól a kedvezőbb teljesítés lehetőségének biztosítását, hisz a kérelmezők célja a fennálló tartozásuk megállapodással való rendezése volt. A követeléskezelők a Testület előtt indult eljárásban megvizsgálták a kérelmezők méltányossági igényét és jellemzően törekedtek a megoldásra és egyezségi ajánlatot tettek a kérelmezők részére. A követeléskezelők többnyire elvárják, hogy a kérelmező részletes és kimerítő tájékoztatást adjon fizetőképességét illetően, támassza alá fizetőkészségét különösen azokban az esetekben, amelyekben a kérelmező hosszabb idő óta nem teljesített befizetést, nem mutatott hajlandóságot a tartozás rendezésére, nem kereste a megoldás érdekében a kapcsolatot a pénzügyi szolgáltatóval.