1.3.2. Lakás-előtakarékossági betét

a betét futamideje 360 nap volt, a futamidő letelte után a betét megszűnt és nem kamatozott tovább, a lejáratkor át nem vett összeget a bank felelős őrzésbe vette. Az egyszeri lekötésű betétszerződés megszűnését követően a szolgáltatót külön értesítési kötelezettség nem terhelte.

A Testület javasolja az ügyfelek számára, hogy a betételhelyezéssel elérni kívánt cél (pl. kamat realizálása) elvárásaiknak megfelelő megvalósulás érdekében kísérjék figyelemmel a pénzügyi szolgáltatóknál elhelyezett megtakarításaikat, ismerjék meg a szerződéses kondíciókat, így különösen a lekötés idejét, típusát (egyszeri, ismétlődő stb.), a felek szerződéses kötelezettségeit. Legyenek tisztában betétjeik feltételeivel!

A 2020. évben lezárt hagyományos betét ügyek eredménye

14 db ELINTÉZETT ÜGY

ebből 13 db (93%)

ÉRDEMBEN ELBÍRÁLT ÜGY

ebből 6 db (46%) EGYEZSÉG ÉS MEGEGYEZÉS

1.3.2. Lakás-előtakarékossági betét

A 2019. évben a lakástakarékpénztárakkal szemben kezdeményezett eljárások jelentős része a lakástakarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvényt (törvény) módosító 2018. évi LXIII. törvény (törvénymódosítás) hatálybalépésével bekövetkezett változásokkal volt kapcsolatos. A 2020. évben is az ügyek döntő részében a kérelmek központi témája az állami támogatásra való jogosultság, az állami támogatás nyújtása iránti igény volt. A kérelmezők az állami támogatás általuk várt teljes összegének vagy egy részének elmaradását sérelmezték. Az állami támogatás várt összegéhez képest mutatkozó eltérés oka a nem rendszeres betételhelyezés vagy a kedvezményezett, illetve a lakás-előtakarékoskodó adóazonosító jelének foglaltsága volt.

Évről évre visszatérő probléma, hogy a megtakarítások elhelyezése kapcsán a fogyasztók valamely irányba eltérnek a szerződésben vállalt rendszerességtől. A jogviták egy része abból fakad, hogy a szerződő fogyasztó „korán” teljesíti a betétbefizetést. Így volt ez abban az ügyben is, amelyben a kérelmező az állami támogatás elmaradását arra hivatkozással sérelmezte, hogy több éven keresztül teljesített évente egyösszegben a szerződés szerinti éves összegnek megfelelő befizetést, mégsem kapta meg az elérhető maximális állami támogatást. A szolgáltató az állami támogatást a Magyar Államkincstártól (MÁK) az adott megtakarítási évben teljesített befizetések után igényelheti meg. Az előző megtakarítási évben történt befizetések figyelembevételére a következő megtakarítási évben nincs lehetőség. Ezek az ügyek a kérelmek megalapozatlansága miatt megszüntetésre kerültek.

Tekintettel arra, hogy az állami támogatás a megtakarítási évben teljesített befizetés után igényelhető, a Testület javasolja a fogyasztóknak, hogy betételhelyezéseik során legyenek arra figyelemmel, hogy a megtakarítási év nem egyezik meg feltétlenül a naptári évvel, és erre tekintettel valós szándékuk szerint helyezzék el megtakarításaikat.

Az ügyek további részében az állami támogatás elmaradásának oka nem a betétösszeg „korai” befizetéséből, hanem a befizetés rendszertelenségéből adódott. Volt példa arra, hogy a takarékoskodó kérelmező azért nem kapta meg a maximális állami támogatást, mert a befizetései rendszertelenek voltak. A kérelmező az eljárás során arra hivatkozott, hogy nem tudott azon jogszabályi rendelkezésről, mely szerint, ha nem a szerződésben meghatározott rendszerességgel és összegekben helyezi el a betétjét, abban az esetben az adott megtakarítási év harmadik és negyedik negyedévében elhelyezett betétösszegre járó állami támogatás nem haladhatja meg a lakástakarékpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint számított állami támogatás 25-25 százalékát. A kérelmező arra hivatkozott, hogy a pénzügyi szolgáltató ügyintézője arról tájékoztatta, hogy a teljes megtakarítást éves szinten arányosan kell teljesíteni. A felek a Testület által tartott meghallgatáson egyeztették álláspontjaikat, majd a kérelmező elfogadva a szolgáltató álláspontját, visszavonta a kérelmét.

Az állami támogatásra való jogosultsággal kapcsolatos ügyek másik része nem a befizetések teljesítéséhez, hanem a szerződésen kedvezményezettként megjelölt személy, illetve a lakás-előtakarékoskodó személy adóazonosító jelének foglaltságához, az adóazonosító jel ütközéséhez kapcsolódott. A lakástakarékpénztári termékek vonatkozásában az adóazonosító

jel foglaltsága vagy ütközése azt jelenti, hogy adott adóazonosító jellel „azonosított” fogyasztó más szerződés viszonylatában is szerződő fél vagy kedvezményezett. Ez a kedvezményezetti, szerződő státusz az adóazonosító jel foglaltságát eredményezi, amely az újabb szerződés alapján az állami támogatásra való jogosultságot kizárja abban az esetben is, ha a szerződések más-más pénzügyi szolgáltatónál köttettek meg.

Számos ügyben sérelmezték a kérelmezők, hogy a pénzügyi szolgáltató annak ellenére nem igényelte meg szerződésükre az állami támogatást, hogy az adóazonosító jel foglaltsága, ütközése megszüntetésre került.

Szintén az állami támogatás megigénylése, egyes esetekben annak visszaigénylése volt a tárgya azon ügyeknek is, amelyekben szerződés-átruházás vagy a kedvezményezett személyének módosítása kapcsán a szerződő vagy a kedvezményezett adóazonosító jele, a szolgáltató által sem vitatottan, csupán a megtakarítási időszak egy részében volt foglalt.

Fenti témaköröket érintő ügycsoportokban a Testület 13, a pénzügyi szolgáltatót kötelező határozatot hozott.

Az egyik ügyben a kérelmező azt kifogásolta, hogy annak ellenére utalta vissza az állami támogatást a szolgáltató a Magyar Államkincstárnak, hogy az adóazonosító jele vonatkozásában korábban fennállt ütközés feloldásra került. Az ütközést az okozta, hogy a kérelmező a saját szerződése vonatkozásában kedvezményezettet nem jelölt meg, ő maga azonban édesanyja szerződésén kedvezményezettként megjelölésre került. Később ezt az ütközést feloldották azáltal, hogy édesanyja megváltoztatta a szerződésen a kedvezményezettet. A szolgáltató álláspontja szerint azonban az időközben hatályba lépett törvénymódosítás miatt állami támogatás igénylésre nincs lehetőség. A szolgáltató az eljárás során elismerte, hogy a kérelmező adóazonosító jele a teljes megtakarítási időszak vonatkozásában szabad, álláspontját azonban fenntartotta. A Testület az ügyben kötelezést tartalmazó határozatot hozott, amelyben kötelezte a szolgáltatót, hogy a kérelmezőt – mint állami támogatást igénylő személyt – a Magyar Államkincstárnak jelentse le és igényelje meg a szerződésre a szerződés létrejöttét követően a szerződés szerinti megtakarítási évek alatt befizetett megtakarítások után járó állami támogatást. A pénzügyi szolgáltató teljesítette a kötelezésben foglaltakat.

Az előző ügyhöz volt hasonló az a jogvita, amelyben a kérelmező azt sérelmezte, hogy az ügyintéző a szerződéskötéskor téves tájékoztatást adott részére, mely miatt elesett az állami támogatástól. A kérelmező előadta, hogy testvére is rendelkezett szerződéssel a pénzügyi szolgáltatónál, a szerződésen kedvezményezettként édesanyjuk került megjelölésre. Amikor ő kötötte a szerződést, akkor ő is édesanyjukat jelölte meg kedvezményezettként, ugyanakkor testvére módosította a kedvezményezettet. Az üzletkötő biztosította arról, hogy a szerződések rendben vannak. Később azonban ütközésről értesítette őt a pénzügyi szolgáltató, ezért – annak érdekében, hogy az állami támogatást igénybe tudja venni – testvére lemondott az állami támogatásról, amelynek összegét ő megfizette testvére részére. Kérte ezen összeg megtérítését, valamint azt, hogy az állami támogatást a pénzügyi szolgáltató igényelje meg a szerződésére, mert az előzőek ellenére ez nem történt meg. A szolgáltató az eljárás során elismerte, hogy a kérelmező édesanyjának az adóazonosító jele a szerződés kezdetétől fogva szabad, fenntartotta viszont azon álláspontját, hogy állami támogatás igénylésére a törvénymódosítás okán nincs lehetőség. A Testület a kérelmet részben megalapozottnak találta és kötelezte a pénzügyi szolgáltatót, hogy a kedvezményezettet a Magyar Államkincstárnak jelentse le és igényelje meg a szerződés létrejöttét követően a szerződés szerinti megtakarítási évek alatt befizetett megtakarítások után járó állami támogatást. Ezt meghaladóan – azaz a testvérnek megfizetett összeg megtérítésére vonatkozó kérelemrész kapcsán – azonban a kérelmet megalapozatlannal találta. A pénzügyi szolgáltató teljesítette a kötelezésben foglaltakat.

Egy további ügyben is azt sérelmezte a kérelmező, hogy a pénzügyi szolgáltató annak ellenére nem igényelte meg az állami támogatást a szerződésre, hogy a kedvezményezett adóazonosító jelének foglaltsága megszüntetésre került. Az eljárás során úgy nyilatkozott, hogy gyermeke az ő, valamint egy másik személy másik lakástakarékpénztárnál megkötött szerződésén is kedvezményezettként került megjelölésre, de a másik személy már módosította a szerződését, így az ütközés megszűnt. A pénzügyi szolgáltató az eljárás során elismerte, hogy a kedvezményezett adóazonosító jele időközben szabaddá vált, de fenntartotta azon álláspontját, hogy állami támogatás igénylésére a törvénymódosítás okán nincs lehetőség. A Testület ebben az ügyben is kötelezte a szolgáltatót, hogy igényelje meg a Magyar Államkincstárnál a szerződésre a szerződés létrejöttét követően a szerződés szerinti megtakarítási évek alatt befizetett megtakarítások után járó állami támogatást. A pénzügyi szolgáltató teljesítette a kötelezésben foglaltakat.

Kötelezést hozott a Testület abban az ügyben is, amelyben a kérelmező amiatt sérelmezte a pénzügyi szolgáltató eljárását, mert az állami támogatást annak ellenére visszautalta a Magyar Államkincstárnak, hogy a kedvezményezett adóazonosító jele szabad volt és közöttük a közeli hozzátartozói viszony is fennállt. Ebben az ügyben a kérelmező és édesapja között szerződés-átruházás történt, így vált a kérelmező lakás-előtakarékoskodóvá. A kedvezményezett a kérelmező édesanyja volt, mivel azonban a kérelmező szülei elváltak, közöttük közeli hozzátartozói viszony már nem állt fenn. A kedvezményezett személyében az átruházást követően nem történt változás, az továbbra is a kérelmező édesanyja maradt, ezt a kérelmező az átruházás idején meg is erősítette. Az nem volt vitatott, hogy az átruházást követően a lakás-előtakarékoskodó kérelmező és a kedvezményezett között a közeli hozzátartozói viszony fennáll, azonban a pénzügyi szolgáltató fenntartotta azon álláspontját, hogy állami támogatás igénylésére a törvénymódosítás okán nincs lehetőség. A Testület kötelezte a pénzügyi szolgáltatót az állami támogatás visszaigénylésére. A pénzügyi szolgáltató ebben az ügyben is teljesítette a kötelezésben foglaltakat.

A kérelmező szintén az állami támogatás elmaradását sérelmezte abban az ügyben, melyben először nem jelölt meg kedvezményezettet, utóbb mégis gyermekét jelölte meg ekként, akinek azonban adóazonosító jele foglalt volt. Először lemondott az ütköző évekre eső állami támogatásról, majd kérte gyermeke kedvezményezetti törlését és a teljes időszakra járó állami támogatást. Ennek ellenére a pénzügyi szolgáltató az első két év vonatkozásában az állami támogatást visszautalta a Magyar Államkincstárnak. Az eljárás során azt elismerte a pénzügyi szolgáltató, hogy a kérelmező adóazonosító jele a teljes megtakarítási összeg vonatkozásában szabad, de fenntartotta azon álláspontját, hogy állami támogatás igénylésére a törvénymódosítás okán nincs lehetőség. A kérelmező az első két évre eső állami támogatás késedelmi kamatokkal történő megigénylését kérte. A Testület kötelezte a pénzügyi szolgáltatót, hogy a kérelmezőt – mint állami támogatást igénylő személyt – a Magyar Államkincstár felé jelentse le és igényelje meg az első és második megtakarítási évre a kérelmező befizetései után járó állami támogatást, míg a kérelmező késedelmi kamat iránti kérelmét megalapozatlannak találta. A pénzügyi szolgáltató teljesítette a kötelezésben foglaltakat.

Az állami támogatás iránti kérelem módosításának problematikája a fentiek mellett több más ügyben is megjelent. Ezekben az ügyekben a kérelmezők arra hivatkoztak, hogy bár az ő vagy a kedvezményezett adóazonosító jele a megtakarítási időszak egy részében (az első év egy rövid időszakában) foglalt volt, a pénzügyi szolgáltató azután sem hajlandó megigényelni az állami támogatást, miután lemondtak az ütköző évre eső állami támogatásról. Ezekben az ügyekben a pénzügyi szolgáltató elismerte, hogy a második évtől a lakás-előtakarékoskodó / kedvezményezett adóazonosító jele már szabad, azonban állami támogatás igénylésére álláspontja szerint a törvénymódosítás okán nincs lehetőség. A Testület határozataiban kötelezte a pénzügyi szolgáltatót, hogy a második megtakarítási évtől kezdődően a kérelmező befizetései után járó állami támogatást igényelje meg. A pénzügyi szolgáltató ezekben az ügyekben is teljesítette a kötelezésekben foglaltakat, hasonlóan ahhoz az ügyhöz, amelyben a Kérelmező azt sérelmezte, hogy bár a szerződéséről töröltette a foglalt adóazonosító jellel rendelkező kedvezményezettet, a pénzügyi szolgáltató azonban mégsem igényli meg – immáron a kérelmező saját jogán, a szolgáltató által is elismerten szabad adóazonosító jelére – az állami támogatást. Ebben az ügyben a Testület arra kötelezte a pénzügyi szolgáltatót, hogy a szerződés kezdetétől igényelje meg az állami támogatást, amelyet a pénzügyi szolgáltató teljesített.

Nem az állami támogatás, de az ahhoz kapcsolódó (annak összegével megegyező) kártérítés volt annak az ügynek a tárgya, amelyben a kérelmező azt sérelmezte, hogy álláspontja szerint a törvénymódosítás után is jogosult lett volna módosítani a kedvezményezett személyét, míg a pénzügyi szolgáltató álláspontja szerint erre már nem volt lehetősége úgy, hogy a módosítás következtében az állami támogatást is igénybe vegye. A kérelmező álláspontja szerint utólagosan is megnevezhetett volna más kedvezményezettet, ha a pénzügyi szolgáltató megfelelően tájékoztatja, így az elmaradt állami támogatás összegének megtérítését kérte vagy annak megigénylésével vagy kártérítésként történő kifizetésével. A Testület kötelezést tartalmazó határozatot hozott, amely az állami támogatásnak megfelelő összeg kérelmező részére történő megfizetésére vonatkozott. Mivel a kérelmező részére a megtakarítás állami támogatás nélkül már kifizetésre került, a szerződés vonatkozásában állami támogatás igénylésére már nem volt lehetőség. A Testület megállapította, hogy az ügyben egy már megigényelt állami támogatás utólagos elvesztése történt annak következtében, hogy a pénzügyi szolgáltató nem biztosította a kérelmező számára a kedvezményezett-módosítás lehetőségét, illetve azzal kapcsolatban helytelen tájékoztatást adott. A Testület álláspontja szerint a Kérelmező kára egyértelműen abból eredt, hogy a helytelen tájékoztatás miatt a módosításra, illetve annak kezdeményezésére nem került sor. A kérelmező az eljárás során igazolta, hogy van olyan közeli hozzátartozója, akit kedvezményezettként meg tudott volna jelölni és akinek adóazonosító jele szabad. A pénzügyi szolgáltató a kötelezésnek ellentmondott.

Az állami támogatással kapcsolatos ügyeken belül külön ügytípust alkotnak azok az ügyek, amelyekben a kérelmezők azért kezdeményezték a Testület eljárását, mert a kedvezményezettként megjelölt személy a megtakarítási idő alatt elhunyt és ezen okból nem részesültek állami támogatásban. Ilyen esetben a lakástakarékpénztár a lakás-előtakarékoskodó adóazonosító jelét veszi figyelembe, annak vonatkozásában vizsgálja az ütközést. A konkrét ügyekben az adóazonosító jel foglalt volt, így állami támogatásra a szerződő nem volt jogosult. Ezekben az ügyekben a kérelmezők azt kérték, hogy legalább arra az időszakra kapják meg az állami támogatást, amíg a kedvezményezett élt. Nincs arra lehetőség, hogy elhunyt kedvezményezett jogán járjon a szerződésre állami támogatás, még arra az időszakra sem, amikor a kedvezményezett még élt. Ezek az ügyek megszüntetésre kerültek.

Több eljárás indult abból az okból, hogy a kérelmezők a megtakarítások kifizetésének elhúzódását kifogásolták. Az egyik ügyben azt sérelmezte a kérelmező, hogy a megtakarítása kifizetésére az arra irányuló kérelme benyújtását követően több mint egy év eltelte után került sor. Az eljárás során a szolgáltató arra hivatkozott, hogy a kiutalás előtt szerződés-átruházással vált a kérelmező lakás-előtakarékoskodóvá, azonban az adóazonosító jel foglaltsága miatt állami támogatásra már nem volt jogosult. Mivel a kérelmező állami támogatással növelt összeg kifizetését kérte, panaszt nyújtott be, a pénzügyi szolgáltató ennek kivizsgálásáig nem tudott kifizetést teljesíteni. A kérelmező a megtakarítást lakáskölcsön előtörlesztésre kívánta felhasználni, az eljárás során igazolta, hogy a vitatott időszakban – a kifizetés elhúzódása miatt – mekkora összegű kamattöbbletet kellett megfizetnie. A szolgáltató egyezség keretében vállalta az igazolt összeg megfizetését, melyet a kérelmező elfogadott.

Szintén egyezséggel zárult az az ügy, amelyben a kérelmező ugyancsak a kifizetés elhúzódása miatt terjesztett elő egyebek mellett késedelmi kamatra, valamint kamattöbbletre vonatkozó igényt. Ez utóbbi az előző ügyhöz hasonlóan az ügyintézés elhúzódása miatt a kérelmező lakáskölcsönére megfizetett kamattöbbletet jelentette, hiszen a kérelmező ebben az ügyben is előtörlesztésre kívánta a megtakarítást felhasználni. A pénzügyi szolgáltató a késedelmi kamat megfizetését az eljárás során teljesítette, a kérelmező által megjelölt további igény vonatkozásában egyezségi ajánlatot tett, amit a kérelmező elfogadott.

2020-ban is érkezett olyan kérelem a Testülethez, amely a lakás-takarékpénztári megtakarítás lakáscélú felhasználásával, annak igazolásával volt kapcsolatos. Ezekben az ügyekben részint a kérelmező által benyújtott számlák elfogadhatósága, részint a megtakarítás lakáscélú kölcsönbe történő betörlesztése képezte a vita tárgyát.

Az előző évhez képest jelentős ügyszámnövekedés volt tapasztalható a számlanyitási díjjal kapcsolatban benyújtott kérelmek esetében. Az egyik ügyben a kérelmező arra hivatkozott, hogy bár a szerződést megkötötte, a számlanyitási díjat megfizette, utóbb úgy döntött, hogy nem kívánja fenntartani a szerződést, és azt szeretné – a befizetett számlanyitási díj visszatérítése mellett – megszüntetni. A pénzügyi szolgáltató az eljárás során arra hivatkozott, hogy a megfizetett számlanyitási díj visszatérítésére nincs lehetőség, a kérelem teljesítésétől elzárkózott. Álláspontját szerződéses rendelkezésre történő hivatkozással megfelelően alátámasztotta. Az eljárás a kérelem megalapozatlansága miatt megszüntetésre került.

A Testület javasolja, hogy az ügyfelek a lakás-előtakarékossági szerződések megkötés során legyenek figyelemmel arra, hogy az ilyen szerződéskötésekhez kapcsolódóan a kölcsönnyújtás nem alanyi jogon jár, azt megelőzően a pénzügyi szolgáltató bírálat elvégzésére jogosult. Amennyiben számlanyitási díj fizetendő, az utóbb a szerződéses rendelkezések szerint jár(hat) vissza, a kölcsönnyújtás esetleges meghiúsulása esetén is.

A 2020. évben lezárt lakás-előtakarékossági betét ügyek eredménye

139 db ELINTÉZETT ÜGY

ebből 129 db (93%)

ÉRDEMBEN ELBÍRÁLT ÜGY

ebből

40 db (31%) EGYEZSÉG, KÖTELEZÉS ÉS MEGEGYEZÉS