3.1.1. Lakásbiztosítás

883 nem életbiztosítási ügy zárult le az év végéig. Az érdemben elbírált 744 ügyből a határozattal jóváhagyott egyezségek száma 184 darab volt, 2 kötelezés és 1 ajánlás született, és további 50 ügyben az eljárás amiatt került megszüntetésre, mert a felek eljáráson kívül megegyeztek. A kérelmezők szempontjából kedvezően alakult ügyek aránya így összesen 32 százalékot tett ki.

3.1.1. Lakásbiztosítás

A beérkezett biztosítási ügyek legjelentősebb hányada a korábbi évekkel azonosan a lakossági vagyonbiztosítási szerződésekből és ezen belül is a lakásbiztosításokkal kapcsolatos jogvitákból eredt. A lakásbiztosításokkal kapcsolatos jogviták jelentették az összes biztosítási ügy 35 százalékát. A vihar-, felhőszakadás-, jégveréskárok, valamint egyéb, természeti (elemi) károk mellett a tűz- és robbanáskárok, valamint a betöréses lopáskárok tették ki az ügyek túlnyomó többségét. Az ebben a biztosítási ágazatban beérkező kérelmek általánosságban ugyanazokat a jellemzőket mutatták, mint korábban.

A lakásbiztosításokkal kapcsolatos ügyekben, továbbra is az a kérdés képezte a legtöbb esetben a vita tárgyát, hogy beszélhetünk-e olyan biztosítási eseményről, amelyre a pénzügyi szolgáltató kockázatvállalása kiterjed, a helyszíni kárkép igazolja-e a bejelentett biztosítási esemény bekövetkeztét, a biztosítási esemény megvalósulása esetén nem állnak-e fenn a pénzügyi szolgáltató teljesítését kizáró feltételek, igazolt-e a kárösszeg, tisztázott-e, hogy a biztosítási szolgáltatás milyen összegű szolgáltatást tesz lehetővé. A biztosítók szolgáltatásait meghatározó és befolyásoló feltételrendszert az általános, valamint a kiegészítő biztosítási feltételek tartalmazzák. Az ügyek alapján változatlanul problémás a fogyasztók által tett kárbejelentések pontatlansága, illetve annak dokumentáltsága. A feltételek szerinti biztosítási esemény bizonyítása a fogyasztó kötelezettsége. Ennek érdekében szükséges, hogy a fogyasztók kellő figyelemmel tanulmányozzák át a szerződésük részét képező szerződési feltételeket, a bekövetkezett káreseményeket (pl. vihar, betöréses lopás) ne a köznapi értelme szerint definiálják, hanem a feltételekben leírtak szerint. Számos esetben ugyanis ez vezet a megalapozatlan szolgáltatási igényekhez. Fontos továbbá, hogy a fogyasztók a lakásbiztosítási szerződés megkötése előtt megfelelő módon tájékozódjanak és az igényeiknek és szükségteleiknek megfelelő biztosítást kössék meg. Különösen figyelmesnek kell lenni abban az esetben, amennyiben a társasházi lakás alapvetően a társasház által kötött szerződés alapján biztosított. A társasház által kötött biztosítás ugyanis általában nem minden biztosítási eseményre nyújt fedezetet (pl. előfordulhat, hogy az épület üvegezésére kötött biztosítás nem terjed ki az erkély vagy annak oldalfalának üvegezésére). Amennyiben a fogyasztó a társasház által kötött biztosításhoz kapcsolódóan kiegészítésként csak háztartási ingóságokra köt biztosítási szerződést, akkor az említett példa szerinti esetben egyik biztosítás sem nyújt fedezetet az erkély üvegének törésére.

Továbbra is tapasztalható, hogy sok esetben a fogyasztók – a szerződési feltételek megfelelő ismerete hiányában – abban a téves feltevésben vannak, hogy a biztosítás valamennyi bekövetkezett káreseményre fedezetet nyújt és az eljárás során szembesülnek azzal, hogy a biztosítási események ennél sokkal szűkebb körben eredményezik a biztosító helytállási kötelezettségét. Sok esetben félreértéshez vezetett, hogy a köznapi értelemben használt természeti események (pl. vihar) nem minden esetben egyeznek meg a szerződéses feltételek szerinti biztosítási események fogalmával, amelyek a köznapi eseményekhez további többletfeltételeket (pl. meghatározott nagyságú szélerősséget) írnak elő.

Több ügyben bár a biztosítási szerződés szerinti biztosítási esemény bekövetkezte a biztosító szerint sem vitatott, számos olyan körülmény merülhet fel, amely miatt a szolgáltatási összeg nem éri el a fogyasztó által elvárt térülés mértékét vagy a biztosító mentesülése miatt a szolgáltatás nyújtására egyáltalán nem kerül sor. A megalapozott igény esetén a biztosító által teljesítendő szolgáltatási összeg mértéke tekintetében szintén a biztosítási feltételek az irányadók. A feltételek általánosságban és az egyes biztosítási eseményeknél is meghatározzák a térülő és a nem térülő tételeket. A szolgáltatás összege kapcsán pedig jelentősége van a sérült vagyontárgy káridőponti értékének. Érdemes ezért a szolgáltatási igény meghatározásakor elsősorban a feltételek rendelkezéseiből kiindulni. A kárigény elbírálásához szükséges a kárigény megfelelően részletes bizonyítottsága (pl. árajánlat, számla, szakvélemény).

Javasolt a biztosítási szerződés időtartama alatt folyamatosan dokumentálni az ingó és ingatlan vagyonunkat (fénykép készítése a vagyontárgyakról, beszerzéssel kapcsolatos számlák megőrzése, felújítás, bővítés, karbantartás dokumentálása), a bekövetkezett kárt (fénykép, videó készítése a kárhelyszínről, szakvélemény beszerzése, helyreállítással kapcsolatban árajánlatok bekérése, helyreállításról részletes költségvetés készítése, számlák megőrzése) és minden további lényeges körülményt, mely fontos lehet a kárrendezéskor.

Az új ügyek között is számtalan ügyben a jogvita a biztosított ingatlan alulbiztosítottságával volt kapcsolatos. Korábban is több olyan ügy került a Testület elé, melyekben az ajánlattétel során az ügyfél a tényleges helyreállítási értéknél alacsonyabb értékben jelölte meg az ingatlan biztosítási összegét, vagy a biztosítási összeg indexálását kifejezetten visszautasította, így alulbiztosítottság alakult ki. 2019-től jelentkező tendenciaként számos olyan ügy került azonban a Testület elé, amelyben bár az ügyfél a szerződéskötéskor helyesen határozta meg a biztosítási összeget és a biztosítást folyamatosan indexálta, azonban a kár bekövetkeztének időpontjában a biztosító azt állapította meg, hogy a biztosítási összeg (az ingatlan megsemmisülése esetén az újraépítési költség szerződés szerinti maximuma) alacsonyabb volt, mint a tényleges helyreállítási költség. A biztosítók ugyan évről évre a fogyasztóiár-változással arányosan indexálják a biztosítási fedezeteket (és a díjakat), ám ez nem tudja lekövetni például az ingatlanárak és különösen az építőanyagárak és építőipari vállalkozói díjak elmúlt években bekövetkezett drasztikus növekedését. Emiatt a háztartási vagyon túlnyomó többsége alulbiztosított lesz, azaz az ügyfél káresemény esetén azzal szembesül, hogy a kárának csak egy töredékét fedezi a biztosító kockázatvállalása. Ezekben az esetekben, ha a biztosítási összeg a biztosított vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító a kárt a biztosítási összegnek a vagyontárgy értékéhez viszonyított arányában téríti meg, pro-rata alapon.

Mivel az értékkövetés csak az átlagos árindexváltozást veszi figyelembe és a biztosítónak bejelentés nélkül nincs tudomása az esetleges értéknövelő beruházásokról, az indexálástól függetlenül is néhány évenként érdemes felülvizsgálni a biztosításunkat abból a szempontból, hogy a megfelelő veszélynemekre nyújt-e biztosítási fedezet és különösen, hogy a biztosítási összegek megfelelően tükrözik-e az ingatlan és az ingóságok újjáépítési, illetve újra beszerzési értékét. Amennyiben eltérés mutatkozik, a módosításokat mielőbb célszerű a biztosítónak jelezni.

Az ingatankároknál több esetben hivatkoztak a kárrendezés és a Testület eljárása során is a biztosítók a teljes vagy részleges mentesülésre. A biztosító mentesüléséhez szükséges tényeket és a körülményeket a biztosítónak kell bizonyítania. A biztosítási feltételek szerinti tipikus mentesülési ok szokott lenni a fogyasztót terhelő kárenyhítési és kármegelőzési kötelezettség megszegése. Ilyen például a nem állandóan lakott épületek elvárt fűtése vagy víztelenítése, a vezetékes vízkár késedelmes bejelentése, valamint a megfelelő karbantartás elmulasztása. Több alkalommal született olyan tartalmú egyezség, mely szerint a biztosító a mentesülési oknak a kár bekövetkeztére gyakorolt hatása arányában részlegesen megtérítette a kérelmező kárát.

Számos jogvita alapját képezte annak megállapítása, hogy az adott káresemény a kockázatviselés kezdetét megelőzően, vagy már a biztosító kockázatban állása alatt keletkezett. A Testület elé kerülő ügyek tapasztalatai alapján a biztosítók ezt a kérdést különösen hangsúlyosan vizsgálták azokban az esetekben, ha a kár bekövetkezte, a kárbejelentés megtörténte időben közel állt a biztosítás megkötéséhez. Ezen kérdés eldöntése sokszor jelentős nehézségekbe ütközik. A Testület eljárásában igénybe vehető bizonyítási eszközök korlátozottságától függetlenül sok esetben sem a kárfelmérés, sem szakértői vizsgálat nem teszi lehetővé ennek a kérdésnek a kétséget kizáró bizonyítását.

Több esetben alakult ki vita a biztosított ingatlan lakottságára vonatkozóan is. Az ingatlan lakottsága alapvetően befolyásolja a biztosító kockázatát, mivel a nem állandóan lakott ingatlanok esetén a biztosított csak később képes észlelni a kárt, amely korlátozza a kárenyhítés lehetőségét, és végső soron súlyosbíthatja a bekövetkező károkat. Az egyik ügyben a kérelmező a kockázatviselés kezdetéhez közeli káridőpontra vezetékes vízkárt jelentett a biztosító felé. A kárrendezés során a kérelmező nyilatkozata alapján, mely szerint egy héttel a kárt követően, a szomszéd jelzése alapján mentek az ingatlanhoz a kárt megtekinteni, a biztosító az ingatlan lakatlanságát állapította meg. Arra hivatkozással, hogy az ajánlattétel során az ingatlan állandóan lakottként került feltüntetésre, a biztosító tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a szerződést megtámadás folytán érvénytelennek tekinti, és a díjat visszautalta részére. Az eljárás során a biztosító az érvénytelenségre vonatkozó álláspontját nem tartotta fenn és egyezség keretében, üzleti döntés alapján megfizette a kérelmező részére a kárszakértő által kalkulált kárösszeget.

Szintén egyezséggel zárult az az ügy, melyben a kérelmező ingatlanán álló fa kidőlése a kérelmező gépjárművében kárt okozott. A kárrendezés során a biztosító arra hivatkozással, hogy a fa törzse korhadt volt, a szolgáltatási igényt elutasította. Az eljárás során a felek megállapodtak abban, hogy a biztosító 50%-os közrehatás alkalmazásával a kár fele részét megtéríti a kérelmező részére.

Számos jogvita keletkezett a villámcsapás másodlagos hatása miatti károk miatt is. Ezek a károk abban az esetben következnek be, ha a villámcsapás indukciós hatása miatt az elektromos hálózatban keletkező túlfeszültség az elektromos háztartási