3.1.2. Gépjármű-biztosítás

készülékekben kárt okoz. A viták általában abból a kérdésből fakadtak, hogy összefüggésbe hozható-e a károsodás a villámtevékenységgel vagy sem. Számos biztosítási termék pontosan meghatározza, hogy a biztosított ingatlantól maximálisan milyen messze érhet földet a villámcsapás, annak érdekében, hogy az okozati összefüggés tekintetében objektív támpontot nyújtson a felek részére. Az eljárások során a szolgáltatók csatolták a kockázatviselés helyére vonatkozó meteorológiai lekérdezéseket és amennyiben a villámtevékenység megállapítható volt, jellemzően teljesítették a kérelmezői igényt.

A biztosítási ügyek elbírálása a Testület eljárásában nem mindig lehetséges. Az eljárás egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő módon történő lefolytatásának jellegéből adódóan széleskörű bizonyítás lefolytatására nincs lehetőség. A Testület a döntését a felek által rendelkezésre bocsátott iratok és nyilatkozatok alapján hozza meg. Előfordulhat, hogy az okozati összefüggés, a bekövetkezett kár mértéke vagy a tényállás tisztása további bizonyítást igényel (pl. helyszíni szemlét vagy független szakvélemény beszerzését), mely már meghaladja az eljárás jogszabály által adott kereteit.

A Testület tapasztalata szerint a pénzügyi szolgáltatók az ügy békés lezárása érdekében általában együttműködnek a fogyasztókkal és a Testülettel. Nagy számban vezetett sikerre a bekövetkezett káresemények tényállásának teljes körű feltárására vonatkozó egyeztetés, melynek következtében a biztosítók gyakran módosították a kárrendezési eljárás során kialakított, a jogalapra vagy a biztosítási szolgáltatás összegszerűségére vonatkozó álláspontjukat.

A 2020. évben lezárt lakásbiztosítási ügyek eredménye

305 db ELINTÉZETT ÜGY

ebből 275 db (90%)

ÉRDEMBEN ELBÍRÁLT ÜGY

ebből 92 db (33%) EGYEZSÉG ÉS MEGEGYEZÉS

3.1.2. Gépjármű-biztosítás

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatban előterjesztett kérelmek a fedezetlenségi időszakra vonatkozó fedezetlenségi díjjal, a bonus-malus besorolással, a díjtarifa változásával, illetve a gépjárművek által okozott károk károsultjai által előterjesztett kártérítési igényekkel voltak kapcsolatosak.

A fedezetlenségi díjjal kapcsolatos ügyek jelentős részénél a szerződés díjnemfizetés miatti megszűnését a fogyasztók által hiányosan vagy tévesen megadott adatok (e-mail cím, levelezési cím), illetve az elektronikus kommunikáció meggondolatlan választása okozta. Az alacsonyabb biztosítási díj elérése érdekében olyan fogyasztók is hozzájárultak ahhoz, hogy a biztosító ügyfélfiókon, vagy e-mailen keresztül továbbítsa a szerződéssel kapcsolatos dokumentumaikat, akik rendszeresen nem ellenőrizték e-mailjeiket, nem rendelkeztek internet előfizetéssel, számítógéppel, okoseszközzel, így nem értesültek a díjemelkedésről, díjfelszólításról, a szerződés törléséről, ami végső soron a biztosítás megszűnését és fedezetlen időszakot okozott. Elfordult olyan pénzügyi fogyasztói jogvita is, ahol a biztosított elektronikus kapcsolattartási címeként a biztosítási alkusz vagy az autókereskedés e-mailcíme kerül megadásra. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás szigorú jogszabályi környezetéből adódóan ezekben az ügyekben – az ügyek számához képest – kevesebb egyezség születik, ugyanis a biztosítók a fedezetlenségi díjat nem a maguk részére szedik be, azt elengedni, mérsékelni nem tudják. Jellemzően azokban az esetekben egyeztek meg a felek, amikor a szolgáltató nem tudta igazolni, hogy a fogyasztó részére az általa megadott elérhetőségére – a vonatkozó jogszabályi kötelezettségének megfelelően – fizetési felszólítást, illetve törlési értesítőt küldött.

Számos olyan kérelem érkezett, melyekben a kérelmezők sérelmezték a pénzügyi szolgáltatók által károkozás esetén –a bonus-malus fokozat hátrányos változása mellett – alkalmazott károkozói pótdíj kiszabását, annak mértékét, illetve azt, hogy a kifizetett kártérítés visszafizetése esetén is terheli őket a károkozói pótdíj. Több eljárásban is sérelmezték a fogyasztók, hogy egy káreseményt követően a szolgáltató két részletben hajtotta végre a díjemelést: először a bonus fokozat hátrányos változása miatti emelkedésről értesítette őket, ennek befizetését követően a szolgáltató fedezetigazolást küldött a hátralévő biztosítási időszakra vonatkozóan, majd hosszabb idő elteltével a károkozói pótdíj kiszabása miatti emelkedésről is értesítést küldött, amely félreértésre adott okot.

A kérelmezők több esetben kifogásolták a biztosítási díjuk változását, hivatkozva arra, hogy kárt nem okoztak, bonus besorolásuk emelkedett, ennek ellenére a biztosítási díjuk indokolatlanul megnövekedett. Ezekben az eljárásokban a Testület részletesen nyilatkoztatta a pénzügyi szolgáltatókat a hatályos és vonatkozó díjtarifa rendelkezésekre történő hivatkoztatással a megállapított biztosítási díj számításáról. A levezetés eredményeképpen a kérelmezők jobban megértették a bonyolult díjtarifa rendelkezések rájuk vonatkozó rendelkezéseit, és el tudták különíteni a mindenkit érintő, a piaci értékviszonyokat követő áremelkedést, illetve a szolgáltatóknál üzleti döntés miatt megváltozott kedvezmény szabályok miatti díjváltozást. Jellemzően ezekben az esetekben a kérelemmel érintett szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésében egyeztek meg a felek, így a kérelmezők egy másik biztosítónál esetlegesen kedvezőbb díjtétel mellett köthettek új szerződést.

Összességében elmondható, hogy a biztosítók által egyre nagyobb körben alkalmazott, díjtarifában foglalt pótdíjszabályok és különösen a károkozói pótdíj alkalmazása jelentősen torzítják a bonus-malus besorolás jogszabályban meghatározott rendjét és annak a biztosítási díjakra gyakorolt hatását. A nevezett pótdíjszabályok gyakran a fogyasztók számára teljes mértékben áttekinthetetlenné teszik a díjtarifákat. Különösen hangsúlyosan jelentkezik ez a probléma abban az esetben, ha a károkozó a biztosító felé megfizeti a biztosító által a károsultnak kifizetett kártérítési összeget. A bonus-malus rendelet alapján hiába kerül helyreállításra a korábbi bonus-malus fokozata, a károkozói pótdíj folytán ez esetben is drasztikusan megváltozik az általa fizetendő díj mértéke.

A Covid19-járvány nem hagyta érintetlenül a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piacot sem. Pénzügyi fogyasztói jogvita keletkezett azért, mert a járványhelyzet miatt a biztosítási évfordulóra a kérelmező a biztosító ügyfélszolgálatán nem tudta személyesen felmondani a szerződését, a szerződés felmondására telefonon kapott e-mailcím elírásra került, így határidőn belül a kérelmező felmondása nem érkezett meg a biztosítóhoz. Az eljárás során a felek a fennálló kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást – figyelemmel a bekövetkezett hibára – a jövőre nézve közös megegyezéssel megszüntették.

Kiemelkedő számban kerültek a Testület elé olyan ügyek, melyekben a gépjárművek által okozott károk károsultjai által előterjesztett kártérítési igényekkel a károsultak közvetlenül a károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójához fordulnak. Ezekben az ügyekben a biztosított károkozó kártérítési felelőssége, illetve az okozott kár mértéke volt a vita tárgya. Az utólagos bizonyítási nehézségek miatt azokban az ügyekben jön létre jó eséllyel egyezség, ahol a kár és a kárhelyszín pontos rögzítése megtörténik, rendőrségi helyszíneléssel, videó-, illetve fényképfelvétellel, térfigyelő kamera, fedélzeti kamera felvételének megőrzésével, a baleseti kárbejelentő nyomtatvány helyszínen történő pontos és részletes kitöltésével, szemtanúk nyilatkoztatásával, a gépjárművek együttes kárszemléjével.

Jól példázza a bizonyítékok fontosságát az egyik kérelem, melyben a kérelmező sérelmezte, hogy a károkozó biztosítója kártérítési igényét elutasította arra hivatkozással, hogy a biztosítottjától beszerzett nyilatkozat nem támasztja alá a kárbejelentésben ismertetett forgalmi szituációt, így – álláspontja szerint – nem áll fenn biztosítottja kártérítési felelőssége. A kérelmező az eljárás során csatolta a gépjárműve fedélzeti kamerája által rögzített felvételt, melynek megtekintését követően a biztosító megtérítette a kérelmező kárigényét.

Azon közúti balesetek esetén, ahol nem történik rendőrhatósági helyszínelés, kiemelten fontos a káresemény körülményeinek, a gépjárművek egymáshoz viszonyított helyzetének, a bekövetkezett károknak a helyszíni dokumentálása (pl. okostelefonnal készített felvételek). A későbbiekben a kárrendezés során komoly jelentőséggel bírnak ezek a fényképfelvételek, mint bizonyítékok.

A CASCO biztosításból eredő pénzügyi fogyasztói jogviták száma töredéke a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási ügyek számának. A CASCO biztosítással kapcsolatban beérkező ügyek túlnyomó többsége összegszerűségi vita volt, melyben a helyreállítás szükséges költsége volt a vita tárgya. Ezekben az ügyekben több esetben a Testület nem tudott érdemi döntést hozni, mert a gépjárművet ért károk összegszerűségének, vagy az ellopott gépjármű kárkori értékének megállapítása gépjármű műszaki szakértői kérdés. Számos esetben azonban eredményre vezetett a felek közötti békéltetés, a felek közös nevezőre jutottak a gépjármű EUROTAX besorolásának, felszereltségének és – végső soron – kárkori értékének megállapítása, valamint a javítással felmerült és számlával igazolt költségek mértéke tekintetében. Több esetben jogalapi vita volt a felek között abban a kérdésben, hogy a szerződés mely károkra terjed ki.

Az egyik szélvédőkárral kapcsolatos ügyben a használt gépjárműre megkötött CASCO biztosítás kötéskori szemléjén rögzítésre került, hogy annak szélvédőjén sérülés található. Mivel a kötvényen záradékként nem került feltüntetésre a nevezett