4
Jane DalyCALLING 9-1-1 AGAIN
Idős szüleink gondozása
Truth is like the sun. You can shut it out for a time, but it ain’t goin’ away.
A tiszteletadás és megbecsülés időszaka
ELVIS PRESLEY
The phone’s shrill tone dragged me from a deep sleep. Momentarily disoriented, I watched Mike grab the phone the nightstand. “Hullo,” he mumbled.
Since I could hear only one side of the conversation, which was mercifully short, I pestered him the minute he hung up. He groaned, rolling over to crawl out of bed. “Dad fell down
Originally published in the U.S.A. under the title: Caregiving Season by Jane Daly
Copyright © 2016 by Jane Daly
Hungarian edition © 2022 by Foundation for Christian Education (Entrust) with permission of Focus on the Family, represented by Tyndale House Publishers. All rights reserved.
Hungarian edition © 2022 Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány
Magyarországi felelős kiadó: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány A Member of Entrust 1135 Budapest, Béke utca 35/B Tel.: 350-7201 www.kiakonyvek.hu
Fordította: Ácsné Tolner Márta
Borítóterv: Herrmann Hanna Tördelőszerkesztő: Urkuti Dóra Felelős kiadó: Monty Taylor
A fordítás és a kiadás a kiadó engedélyével történt. Minden jog fenntartva. A könyv bármely részének felhasználásához vagy sokszorosításához a kiadó előzetes írott engedélye szükséges, kivéve rövid idézeteket folyóiratokban vagy elemző cikkekben.
ISBN 978-615-5446-79-5
Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány Budapest, 2022
Tartalom
Előszó 9 Bevezetés 13 Első rész A v E szt E ség E l I sm E rés E 1. FEJEzET Vegyük észre a jeleket! 19
FEJEzET Apa, megkaphatom az autókulcsot? 29
FEJEzET Mi történt apámmal? 39
FEJEzET Újabb segélyhívás 49
FEJEzET Az öregedés felfordulással jár 57
FEJEzET Hogyan vegyünk búcsút? 65 másoDIK rész s z E lí D E gy E z KED és
FEJEzET Lehetek őszinte? 77
FEJEzET Rivalizálás a testvérek között 85
FEJEzET Homokba húzott vonal 93 10. FEJEzET A test és a lélek táplálása 101 11. FEJEzET Az elvárások elengedése 109 12. FEJEzET Bűnös vagy nem bűnös? 115
FEJEzET A szív ápolása 123
FEJEzET Beszéljünk a pénzről! 131 15. FEJEzET Szünetet kérek! 141
HArmADIK rész Az ú J sz E r E pEK E lfog AD ás A 16. FEJEzET A gondolkodás megváltozása 153 17. FEJEzET Csapda vagy áldás? 161 18. FEJEzET A házasság és a gondozás 167
NEgyEDIK rész m éltóságg A l m E g HA l NI 19. FEJEzET Életvégi döntések 179
záró gondolatok 191 Köszönetnyilvánítás 195 Jegyzetek 197
WHAT HAPPENED TO MY DAD?
To appoint unto them that mourn in Zion, to give unto them beauty for ashes, the oil of joy for mourning, the garment of praise for the spirit of heaviness; that they might be called trees of righteousness, the planting of the ordL, that he might be glorified.
Ezt a könyvet a „nagy generáció” tagjainak ajánlom. Köszönjük, hogy erősek voltatok és kibírtátok a nehéz időket! Példamutatásotok nem merül feledésbe!
ISAIAH 61:3 ( kjv )
As we note the gradual dayto-day- changes in those we love, the “big picture” transformations often elude us. Then in one moment, we may suddenly witness a decade or two pass before our eyes. Our children seem to be infants one day, and the next they’re dressing up for prom, or walking down the aisle to meet their new spouse. The same thing happens with our parents, except in reverse. We forever see them as youthful, vibrant people, playing baseball with us in the backyard, challenging us to a game of Scrabble, or handing out wisdom around the dinner table. They’re growing older, but in our mind’s eye, they stay the same.
Azt mondják, az öregedés nem egy leányálom. De az idős szülők gondozása sem az. Látni, ahogy édesanyád kezdi elveszíteni önállóságát, vagy észrevenni, hogy édesapád gondolkodása már nem a régi, sok szempontból nehéz, és a róluk való gondoskodás felelőssége nem mindennapi stressz forrása. Ha te gondoskodsz a szüleidről, időbeosztásodat valószínűleg már számos időigényes feladat terheli. És úgy tűnik, ezek a feladatok mindenféle bonyolult érzelmet is magukkal hoznak. Orvoshoz viszed anyukádat, kezeled apukád pénzügyeit, bevásárolsz nekik, s közben elgyászolod az életet, amiben egykor részetek volt. Talán haragszol a családodra, a testvéreidre, sőt akár Istenre is. Lehet, hogy bűntudatod van, mert távol élsz, és kétségek között hozod meg az érdeküket szolgáló döntéseket. Vagy egyszerűen csak kétségbe ejt és maga alá temet ez az új, kéretlen szerep, amibe hirtelen belekerültél. Rengetegen élik meg ezt hasonlóan. Ha kézbe vetted ezt a könyvet, akkor talán már fel vagy készülve erre a megpróbáltatásra, és szeretnéd megadni szüleidnek a megbecsülést – bármilyen nehéz is.
Idős szüleink gondozása
Mike, a testvérem és Jane, a felesége tudják, miről beszélek. Éveken át gondoskodtak Jane szüleiről, és sok ilyen érzelemmel és nehéz helyzettel megküzdöttek. Jane a legelején eldöntötte, hogy ezt az időszakot nem nehezteléssel, keserűséggel vagy türelmetlenséggel akarja kezelni, hanem irgalommal.
Ha te is ezt szeretnéd, akkor ez a könyv neked szól. Akár most lépsz be ebbe az időszakba, akár a közepén vagy és már elfáradtál, ez a könyv segíteni fog abban, hogy elnyerd (vagy újra visszaszerezd) az isteni perspektívát.
Azt hiszem, velem együtt értékelni fogod, hogy Jane teljesen őszinte az érzéseivel és a küzdelmeivel kapcsolatban. Nem tökéletes gondozó, s ezt készséggel el is ismeri. Mellesleg remélhetőleg tisztában vagy vele: nincs tökéletes gondozó. Egyszerűen csak emberek vannak, mint Jane és Mike, akik rászánták magukat, hogy Isten 2Mózes 20,12-beli parancsa szerint tiszteljék a szüleiket.
De hogyan lehet tisztelni egy olyan szülőt, aki megvádol, hogy megloptad, felforgatja a házadat, és többet vár tőled, mint amenynyit adni tudsz? Jane nemcsak számba veszi ezeket a nehézségeket, hanem bátorít, hogy vidd mindezt az Úr elé és ismerd fel, hogy ehhez a feladathoz létfontosságú az ő kegyelemmel teli szeretete, végtelen ereje és gondviselésének ígérete.
Jane alázattal osztja meg, mit tanult, mikor figyelmen kívül hagyta édesapja hanyatló egészségét. Elmondja, hogyan kellett felülvizsgálnia és Jézusnak átadnia hozzáállását, viselkedését. Hív, hogy vele együtt sírjunk, nevessünk, gyászoljunk, és közösen keressük az Urat, miközben családi életünk folyamatosan változó terepén járunk. Jane-hez hasonlóan talán mi is eljutunk oda, hogy úgy tekintsünk erre az időszakra, mint a Krisztushoz való hasonulás és az Istentől való függés lehetőségére. Végtére is csak az ő kegyelme által tudsz folyamatosan, újra és újra kegyelemmel fordulni szeretteid felé.
Láttam az évek során, ahogy Jane és Mike szívvel és lélekkel odaszánja magát erre a feladatra. Hűségesen, szeretettel szánták oda idejüket, érzelmi támogatásukat és javaikat, hogy Jane szüleinek megadják a gyengéd és áldozatos tiszteletet. Ez a házaspár napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre fizette a számlákat, készítette az ételeket, bátorított szeretettel, ült az orvosi várótermekben, és szállította ide-oda a járókeretet és a tolókocsit. Mindezt azért mondom el, hogy tudd: Jane ott volt, ahol most te vagy. Úgyhogy gyere, ülj le mellé, mint egy megértő barát mellé. Biztos vagyok benne, hogy úgy fogsz felállni, mint akinek megújult cél lebeg a szeme előtt, felfrissült a lelke, és gyakorlati segítséget kapott ahhoz, hogy öregedő szüleit megbecsülje.
Jim
Dalya Focus on the Family (Fókuszban a család) elnöke
Hahozzám hasonlóan te is a baby boomer* generációhoz tartozol, akkor valószínűleg most új szakaszba lépett az életed, ami kicsit lesokkol. Egészen idáig tevékeny életet éltél, jó állásod volt és élvezted, hogy kamasz gyerekeid már középiskolások. De az is lehet, hogy már kirepültek a gyerekek, és élvezettel utazgattál, látogattad az unokákat és belemerültél a téged érdeklő dolgokba, amiket a gyereknevelés évei alatt félre kellett tenned. Aztán anyukád elesett, vagy apukádnál a demencia jelei mutatkoztak, és minden megváltozott. Sosem gondoltad, hogy a szüleidhez leszel láncolva. Ahogy én sem. Egy pár évvel korábbi CNN beszámoló szerint a szeretteikről való gondoskodás lett a baby boomerek új és megszokott életformája.1 Ez nem is olyan meglepő, ha meggondoljuk, hogy 2000 és 2011 között 18 százalékkal nőtt az idős amerikaiak száma, szemben a 65 év alattiak számának 9,4 százalékos növekedésével. És az
*A baby boomerek a második világháború utáni és kb. 1964-ig tartó ugrásszerű népességnövekedés szülöttei – a fordító megjegyzése.
idős népesség is egyre idősebb: 2011-ben tízszer annyi 65–74 éves, tizenhatszor annyi 75–84 éves, és negyvenszer annyi 85 év feletti ember élt, mint 1900-ban.2
Bár tudtam, hogy az a generáció, amelyik a nagy gazdasági világválság alatt nőtt fel és harcolt a második világháborúban, hoszszabb életű volt, ennek valósága nem érintett érzékenyen, amíg nem láttam apám és anyám egészségét hanyatlásnak indulni. Vajon el kell kezdenem döntéseket hozni helyettük – olyan döntéseket, amelyeket ők maguk már nem képesek meghozni? Akár készen állunk rá, akár nem, a gondozás ideje mindenképpen eljön. Keresztyén emberként nem vesszük félvállról Isten parancsát, amit a 2Mózes 20,12-ben mond: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!”
Aztán a Máté 15,4-ben Jézus is ezt mondja: „Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.”
Ha az ószövetségi időkben élnék és nem tartanám be a törvényt, várhatóan kivonszolnának az utcára és megköveznének. Manapság már senki sem kéri számon tőlünk ezt, és amikor a parancsolatokat olvassuk, emberi természetünk szerint egyszerűen átsiklunk fölötte, vagy legfeljebb rábólintunk időtlen igazságára.
Igen – gondolom –, tisztelnem kéne apámat és anyámat… míg ki nem borítanak.
Jézus azzal folytatja ebben az igeszakaszban, hogy ha valaki nem kész segíteni a szüleit fizikai szükségeikben, akkor képmutató.
Uram, én képmutató vagyok? Helyesen szeretnék cselekedni, és gondoskodni szeretnék a szüleimről. De nem fogja ez túl sok időmet, pénzemet, szabadságomat elvenni?
Az az érdekes, hogy mintha más kultúrákban ez nem okozna akkora gondot, mint nálunk, amerikaiaknál. Sok ázsiai vagy spa-
nyol háztartásban megszokott dolog, hogy két vagy három generáció él egy fedél alatt. Elvárás, hogy a fiatalabbak gondoskodjanak az idősebbekről. A független amerikaiak már nem ennyire készek mások igényeit is figyelembe véve eldönteni, hol éljenek, vagy elvállaljanak-e egy állást, ami miatt messze kell költözni a családtól. Férjemmel, Mike-kal nagyon sokat beszélgettünk arról, nem kéne-e inkább az ő családja közelébe költözni, mint az én családom mellett maradni. De mindig visszakanyarodtunk szüleim szükségeinek valóságához. Nem mehetünk sehova máshova. Ki gondoskodna akkor róluk? Időnként még most is legszívesebben beülnék az autóba és magam mögött hagynám ezt a felelősséget. Állandó huzavona ez Isten akarata és az én akaratom között. Talán te is ugyanezekkel az érzésekkel és kérdésekkel küszködsz éppen. Amikor szüleink egészsége megromlik és egyre több gondoskodást igényelnek tőlünk, elkezdődik a küzdelem a bűntudattal, az új határok felállításával és a kimerültséggel. Gyakran mi isszuk meg a levét szüleink haragjának és afeletti keserűségének, hogy másokra szorulnak. És még ha nem is kételkedünk önmagunkban, mikor a gyerekeinkkel kapcsolatban kell döntéseket hoznunk, a szüleink gondozása kapcsán felmerülő döntések meghozatala mindig nagyon nehéz.
De arra is rájöttem ebben az időszakban, hogy a Békesség Forrásánál igenis meg lehet találni a békességet ezekben az érzelmileg megterhelő helyzetekben. A saját erőnktől való függés, sőt még a szüleinktől való függés helyett is átállhatunk a Krisztustól való függésre. Hát nem éppen erre vágyunk – nemcsak ebben a helyzetben, hanem minden más helyzetben is?
Minél többet gondolkodtam erről az időszakról, amiben vagyok, annál inkább meggyőződésemmé vált: Isten számára is ez a legnagyobb lehetőség arra, hogy Fia képére formáljon engem (2Korinthus 3,18). A szüleinkről való gondoskodás megtanulása
Idős szüleink gondozása
a lelki növekedés útjává válhat, ha engedjük. Miközben harcoltam az ellen, hogy feladjam a gyerekek kirepülése utáni életstílusomat, és elfogadjam a szüleimmel való megváltozott kapcsolatot, Isten megtanított, hogyan őrizzem meg az irgalom lelkületét. Azt is megtanultam, hogy ahogy a levelek változása az ősz előhírnöke, a hulló hópelyhek pedig a telet jelzik, a gondoskodás időszakának is megvannak a maga útjelzői. Először a tagadás és a veszteség érzete érkezik. Nem mindig könnyű elfogadni a szüleink halandóságát és elismerni a veszteséget – sem az övékét, sem a miénket. A gondozás ideje alatt bizonyos fokig elveszítjük a függetlenségünket. De ha ezeket a veszteségeket összehasonlítjuk azokkal a változásokkal, amikkel a szüleinknek kell szembenézniük, és meghiúsult reményeinket az Úrhoz visszük, akkor felfedezzük az egymásra utaltság szépségét, s közben a kegyelemben is növekszünk.
Ha túljutunk a tagadáson, akkor jön az egyezkedés időszaka, amikor megpróbáljuk átküzdeni magunkat a gondozás sűrű napirendjén és érzelmi csapdáin. Megpróbálunk egyezséget kötni önmagunkkal, a szüleinkkel, a testvéreinkkel, sőt még Istennel is. De vajon keressük-e Isten kegyelmét, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá, és amikor mind magunk, mind a szüleink felé ezt kellene a leginkább közvetítenünk?
Ha igen, akkor el tudjuk fogadni új szerepünket, egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá válunk, és segíteni tudunk a szüleinknek, hogy meghozzák a haláluk előtt szükséges döntéseket. Gyere és csatlakozz hozzám ezen az úton, miközben a szüleidről gondoskodsz! Remélem, hogy tapasztalataim és mások tapasztalatai bátorítani fognak, mikor idős szeretteiddel életednek ebbe az új szakaszába lépsz.
Első rész A veszteség elismerése
Vegyük észre a jeleket!
Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.
1Korinthus 13,11
Végre
tökéletesnek tűnt a világ. Hosszú ideig éltünk két csodálatos, vidám gyermek szüleiként, de aztán lekerült rólunk az itthonlétükkel járó felelősség. Új, jól fizető munkám lett. Utaztunk, étterembe jártunk, és rengeteg időt töltöttünk a barátainkkal.
Az élet jó volt – egészen addig, míg meg nem változtak a dolgok. Néhány évvel ezelőtt egy nap észrevettem, hogy szüleim garázsajtaja megsérült.
– Láttad apáék garázsát? – kérdeztem a férjemet, Mike-ot.
– Nem, miért?
Mike és én ugyanabban a lakóparkban élünk, mint a szüleim. Ők a házsor egyik végén, mi a másikon.
– Az ajtó egyik oldala darabokra tört – magyaráztam.
Mike átsétált és megnézte. Azt mondta, úgy néz ki, mintha valaki kilyukasztotta volna a garázs oldalát. Pár nappal később vacsoránál Mike megkérdezte apámat, mi történt. Apa csak hüm-
szüleink gondozása
mögött. Anya azt mondta, Apa lába lecsúszott a fékről, mikor behajtott.
– Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire kinyomja az oldalát – tette hozzá Mike.
Némi kitérő magyarázkodás után Anya közölte, hogy Apa biztos nem célozta be elég jól az irányt, mikor behajtott a garázsba. Mike-kal egymásra néztünk, de tréfára vettük a dolgot és figyelmen kívül hagytuk apám csökkenő képességeinek első figyelmeztető jeleit. Kis autós koccanások és ütközések bárkivel előfordulhatnak. Én is arról voltam ismert, hogy nekitolatok a parkolóházak oszlopainak. Egész egyszerűen belecsúsztunk a tagadás folyójába.
Később megtudtam, hogy sok idős vezető nem veszi észre, hogy látásuk, hallásuk, reflexeik már nem olyan élesek, mint azelőtt. Olyan gyógyszereket szednek, amik rossz hatással vannak az ítélőképességre, az emlékezetre vagy a koordinációra, esetleg ízületi gyulladástól vagy Alzheimertől szenvednek. Előfordul, hogy nem veszik észre, amikor elhajtanak egy stop-tábla mellett, elfelejtenek indexelni, vagy összekeverik a gáz- és a fékpedált.3
A Betegellátó és Betegségmegelőzési Központ ijesztő statisztikákat közöl: naponta több mint 500 idős vezető sérül meg autóbalesetben, s közülük mindennap átlagosan tizenöt meg is hal.
» Az egy mérföldre jutó halálos kimenetelű balesetek száma a 70 év fölöttiek esetében megnő, 85 év fölött pedig jelentősen megugrik, „nagyrészt annak köszönhetően, hogy az idős vezetők sokkal hajlamosabbak a sérülésekre és az egészségügyi komplikációkra”.
» A látás, az észlelés és a fizikai képességek csökkenése szintén sok idős vezetőre hatással van.
» „Bármilyen életkorra igaz, hogy a férfiaknál lényegesen nagyobb a halálozási arány, mint a nőknél.”4