A tenger lányai A tengereket, tavakat, folyókat benépesítő lények régóta foglalkoztatják az emberek képzeletét. A vizekben élő szépséges lányokat emlegették sellő, hableány, szirén, vízitündér, najád és nimfa néven is. Némelyiket gyengéd, jószívű teremtésnek gondolták, aki földi halandóba szerethet, és megmutathatja szerelmének a mélység csodálatos világát. De gonosz lényekről is szőttek történeteket, olyanokról, akik vízbe ölték az elcsábított férfiakat. Akár így, akár úgy, a tengerben lakókat általában természeti jelenségekhez és szerencsétlenségekhez kapcsolták: viharhoz, hajótöréshez.
A tenger lányai közül többen kíváncsiak. A sellők szélcsendben a hajó közelébe úsznak, a tengerészek pedig a hajó korlátjánál összegyűlve csodálják őket. Hosszú hajuk betakarja vállukat, arcuk bájos, vízből kiemelkedő testük karcsú és kecses, de nincs lábuk, testük halfarokban végződik. Az ókori görögök úgy tudták, a tenger lányainak apja Néreusz tengeristen, az anyjuk pedig Dorisz.
44
