Ferenc pápa tízparancsolata a boldog élethez – szívünkből szól
N
agy boldogság minden ember számára, ha olyanokra talál, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak. És különösen nagy boldogság, ha ezt a személyt egy kis csoport épp a római pápában találja meg! Ferenc pápa szinte hetente jelentkezik olyan gondolatokkal, amelyek bejárják a világsajtót, formálják több millió ember gondolkodását, nem csak a katolikusokét. Nemrég sajátos tízparancsolata lepte el az internetet. A katolikus egyházat egyre szimpatikusabbá tevő pápa tíz olyan életvezetési tanácsot fogalmazott meg, aminek betartásával boldogabb életet élhetünk. Azért tartjuk fontosnak közölni ezeket a gondolatokat, mivel sok ponton rímelnek azzal, amit mi is közvetíteni próbáltunk a hírlap hasábjain, és természetesen épülhetünk is tőle; és hát mikor érdemes boldogabb életre törekedni, ha nem karácsony és az új év kezdete előtt. Következzenek hát a pápa által megfogalmazott parancsolatok. 1. Élj és engedj élni. 2. Add át magad másoknak! 3. Higgadtan, békésen vezessük életünket. 4. Egészséges érzék a szabadidőhöz, pihenéshez. 5. A vasárnap szabadnap. A vasárnap a családokért van. 6.Keressünk új utakat arra, hogy a fiataloknak méltóságot adó munkákat teremtsünk. 7.Tiszteljük és vigyázzunk a természetre. 8.Ne legyünk negatívak! 9. Ne térítgessünk másokat, tiszteljük a másik hitét. 10. Dolgozzunk a békéért! Rendkívüli gondolatok, amelyek alapjában a saját életünk és mások életének a tiszteletén nyugszanak. Végül is levezethetőek a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” parancsolatból, hiszen ennek betartásához nemcsak a környezetünkkel, de önmagunkkal is nagyon rendben kell lennünk. Különösen szimpatikus számunkra a pápa 6. és 7. pontja, örömmel tölt el, hogy az általunk is képviselt két nagyon fontos társadalmi kérdést immár az egyház is zászlójára tűzte. Eszerint a pápa is kiáll azért, hogy a fiatalok méltó munkához jussanak, megtalálják saját útjukat. Kifejezetten üdítő, hogy
az egyház hetven év fölötti feje nem az „ezek a mai fiatalok” gondolatkörben vélekedik a fiatalságról, hanem felismeri, hogy nehéz helyzetben vannak. Körülnézhetünk Ditróban is: a fiatalok a városokba mentek, külföldre, keresik a lehetőségeket, a méltó munkát. Karácsonyra hazajönnek... Sokan ekkor egyszer az évben. Itt a lehetőség megszólítani őket. Természetesen a fiataloknak el is kell fogadniuk a gesztust, és méltónak lenni a kapott lehetőségekhez. És méltóságot adni az időseknek is. És hát szívünk csücske, hogy a pápa is kiemeli a természet tiszteletének fontosságát, mint ami a boldogság feltétele. Látjuk, nagyon sok (eszerint) boldogtalan ember él körülöttünk, gyakran mi is azok vagyunk például a mértéktelen csomagolóanyag-használatunkkal, ami a közelgő karácsonyt is jellemzi. És ha már a természet körülöttünk zajló elpusztítását nem vagyunk képesek egyelőre megállítani, legalább az ünnepet ne fullasszuk bele műanyagba és papírba, igyekezzünk kreatív, újrahasznosított csomagolást használni, vagy épp amivel a pazarlást vissza tudjuk szorítani. Ha kívánhatnánk valamit az angyaltól Ditrónak, szelektív hulladékgyűjtési lehetőséget kérnénk, és legalább havi rendszerességű takarítást az illegális szemétlerakóknál. A nyuszi majd hozhatna térfigyelő kamerát is, hogy a tolvajok és szemetelők lencsevégen akadjanak. De ahogy Ferenc pápa is mondja, ne legyünk negatívak! Lássuk meg a pozitív oldalt, és dolgozzunk érte! Dolgozzunk a békéért, dolgozzunk másokért, egészséges érzékkel pihenjünk és töltsünk időt a családdal, vagyis éljünk és mindenkit engedjünk élni, élni a saját életét (úgy is értsük: rendelkezni saját tulajdona fölött, választani lehetőségek között), és megélni azt a rendkívüli lehetőséget, amit az ünnep nyújt. Áldott ünnepet kívánunk minden ditróinak! Köllő Zsófia
Iskoláinkban történt – hírösszefoglaló vakáció előtt
A
Siklódi Lőrinc Általános Iskola diákjai több vetélkedőn is megmérethették magukat az ősz folyamán: a Mesék szárnyán országos mesevetélkedő helyi fordulója mellett 2014. november 24-én egy román nyelvű irodalmi vetélkedőt is tartottak, V-VI. osztályosok számára „Toamna in ochi de copil” címmel. November 27-én pedig tematikus Alexandriai Szent Katalin napra került sor, amelynek keretében az I-VIII. osztályos tanulók megismerhették a szent életét. A Puskás Tivadar Szakképző Líceum diákjai sem tétlenkedtek az ősz folyamán, októberben Gólyahetet tartottak az iskola újoncai számára, az Erdő Háza november eleji megnyitóján, melyről már
korábban beszámoltunk, tánccsoportjuk lépett fel. A középiskola 2014. november 17. – december 4. között osztályok közötti tanulmányi versenyt szervezett Itt az idő, most vagy soha! címmel. A vetélkedő egyik apropóját az iskola névadója, Puskás Tivadar születésének 170. évfordulója adta. PUSKÁS TIVADAR (Pest, 1844. szept. 17 – Budapest, 1893. márc. 16.) a magyar technikatörténet egyik legismertebb alakja. Nagyapja ditrói földbirtokos volt, apja hajózási vállalkozó, ő maga Bécsben szerzett mérnöki diplomát. Angliában, majd Amerikában próbált érvényesülni, ahol felkereste Edisont (a villanykörte, a
A megtestesülés aktuális mondanivalója Szent Lukács gyermekségtörténetében „Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” (Lk 2. 15) Lukács evangélista ebben a szakaszban nem annyira a megszületett Messiást mutatja be, mint inkább az embereket, akikhez eljött az Isten Fia. Az angyalok csupán csak rövid időre kápráztatták a pásztorok szemét, azonnal visszatértek a mennybe. Akár a karácsonyi ünnep, amely csak egy-két napig tart, majd hangulata és fénye kialszik a hideg télben. Most, az ünnepek alatt a hangulatos liturgia, a templomozás olyan ritka kivételes alkalmak, mint az angyali szózat volt a pásztoroknak, mely rövid ideig tartott ugyan, de egész esztendőben emlékeztek rá. A mi korunk materialista. A láthatatlan és a megfoghatatlan dolgokban nem hiszünk, mert azt nem lehet befektetni. Pedig sokszor a láthatónak a láthatatlan a lényege és az alapja. A pásztorok az angyalok nélkül talán nem bukkantak volna rá az újszülöttre. Az angyalokat sem láthatjuk, Istent sem látta soha senki… A pásztorok mégis hittek! Tudták, az igazán lényeges dolgok titokban maradnak. „Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.” (Lk 2. 16) A pásztorok útra keltek. Az egyszerű ember őszinte dinamizmusa: a bizalom és a cselekvés. Bátorság is kell hozzá. Az angyalok Megváltóról beszéltek, a pásztorok viszont csak három szegényt találtak egy istállóban, akiket nem fogadtak be az emberek. Ma már világszerte találkozunk azzal a magatartással, mely megveti vagy kiutasítja az idegent. A keleti fejletlen országok menekültjei megalázó elutasítással találják szembe magukat a fejlett államokban. Persze a betlehemiek az utazó pásztorokat sem látják szívesen. A kereső ember előbb-utóbb kellemetlen-
fonográf és számtalan más technikai újdonság szabadalmaztatóját és gyártóját), és meggyőzte, hogy a távíróközpontok mintájára telefonközpontokat kellene létesíteni. Az első telefonközpontok kiépítése mellett a telefonhírmondó lett Puskás legnagyobb vívmánya: ez volt az eddig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg a világon, a rádió és internet őse. Ez Budapesten működött a világon először, 1893-ban. A műszaki zseni 48 éves korában szívroham következtében hunyt el. (szerk.) A hírek forrásai az iskolák nyilvános Facebook-oldalai, ahol a rendezvényekről összeállított fotóalbumok is lapozhatók.
né válik a hatóságok szemében. A hatalom elszédíti az embert, különösen, ha nincs kellő műveltség vagy tehetség mögötte. A pásztoroknak nem volt semmilyen hatalmuk, mint ahogyan a jászolban fekvő kisdednek sem, aki – bár Isten Fia volt – mindvégig az emberség, a józan ész és a szeretet irányából jött felénk. „Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel.” (Lk 2, 17) A pásztorok a meghirdetett Messiás helyett csak egy gyermeket találtak a jászolban. A várt Isten helyett egy szerény emberpalánta fogadta a „muzsikáló” pásztorokat. Mégis felismerték a csecsemőben az egyszerű pásztorok az Isten Fiát. Karácsonykor Isten emberként jött el a földre: „hasonlóvá lett hozzánk”. Azoknak, akik karácsonykor az ő születését ünnepelik, tudniuk kell, hogy emberségünkön keresztül beszélhetünk a leghitelesebben Istenről. „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.” (Lk 2, 18) A pásztorok elbeszélése csodálatos volt. Egyrészt azért, mert a Messiás eljövetelét hirdették. Istenről beszélni pedig a családban a gyermekeimnek, az iskolában a diákoknak vagy akár máshol, a világ legcsodálatosabb dolga. A II. vatikáni zsinat szerint mindannyian „pásztorok” vagyunk, mert minden kereszténynek közös küldetése Jézust hirdetni, és róla tanúskodni. Másrészt azért „csodálkozott, aki csak hallotta”, mert mielőtt hirdették volna Jézust, találkoztak vele. E találkozást nem lehet pótolni semmivel. Beszédünket, munkánkat, küzdelmeinket egyedül ez teheti hitelessé. Ezért legalább most, karácsonykor találkoznunk kell vele. Csak azután tanúskodhatunk róla. „Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette.” (Lk 2, 19) Mária nemcsak a méhébe fogadta és megszülte az Isten Igéjét, hanem azonosult is vele. A gyermek anyja még nem érthette meg teljesen, ki van az ölében, de hitt Isten küldöttének, az angyalnak, majd az örvendező pásztoroknak. Most, az ünnepek havas zsongásában fogadjuk szívünkbe mi is a kisdedet, s az ünnepek múltával igyekezzünk – Mária nyomdokain – ténylegesen kereszténnyé válni. Folytatás a 8. oldalon
2
“Csókolom, hogy tetszik lenni?”
A
cserkész kötelességeihez tartozik az is, hogy a felebaráti szeretet jegyében megpróbáljunk minél több jó cselekedetet végrehajtani, önzetlenül segíteni, egy kis fényt csempészni az erre rászoruló emberek életébe. Ezért idén is megszerveztük a csapatunk életében már hagyományossá vált “Csókolom, hogy tetszik lenni?” akciót, melynek keretében cserkészeink közel 90 szeretetcsomagot állítottak össze az otthonról hozott gyümölcsökből, édességekből. Vasárnap szentmisével indítottuk a napot, majd csomagot ragadva elindultunk szerte a faluba meglátogatni olyan idős embereket, akik magányosan élnek. Célunk ezzel az akcióval minden évben ugyanaz: egy kis fi-
Adventi vásár
gyelmességgel emlékeztetni ezeket az embereket arra, hogy nincsenek egyedül, felajánlani önzetlen segítségünket, örömöt okozni nekik látogatásunkkal, egy kis beszélgetéssel. Nekünk, cserkészeknek is jól eső érzés, amikor látjuk, hogy értékelik azt, amit csinálunk, és akármilyen parányi dolgot is, de tehetünk azért, hogy jobb legyen ez a világ. Úgy gondolom, valamennyi cserkésztestvérem nevében mondhatom, aki részt vett ezen az akción, hogy idén is sikerült elérni a célunkat; bebizonyítottuk, hogy sok kicsi sokra megy, illetve a harmadik cserkésztörvény fényében cselekedtünk, miszerint “a cserkész ahol tud, segít”. Korpos Szilvia
Biciklitúra Güdücre
A
ditrói cserkészek számára az advent nemcsak a karácsonyra való szellemi és fizikai felkészülést jelenti, hanem egyben a Szeret-hetek kezdetét is. Idén már harmadik alkalommal kerül megszervezésre ez a rendezvénysorozat, melynek rengeteg állomása mellett idén is egy adventi vásárra fog sor kerülni. Három évvel ezelőtt egy rovercserkészünk álmodta meg ezt a kézműves foglalkozásokból, lelki órákból és megannyi közösen eltöltött vidám cserkészpercből álló programsorozatot. Idén kilenc hétvégéből áll a Szeret-hetek, mialatt cserkészeink nagy lelkesedéssel készülnek a hetedik és nyolcadik alkalomra tervezett adventi vásárra. Ezen a vásáron az érdeklődők a cserkészek által saját kézzel készített képeslapokat, valamint ajándéktárgyakat vásárolhatnak. Az idei vásár jellegzetessége, hogy majd az ott megtekinthető, valamint megvásárolható tárgyak mind-mind újrahasznosított anyagokból fognak készülni. A vásárra december 14-én és 21-én fog sor kerülni a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Ház előtt lévő téren, ahová mindenkit nagy-nagy szeretettel várunk, már csak a szorgos kezek alkotásainak megtekintésére is. Bajkó Emese
B
ár egyre hűvösebb az idő, a cserkészeket ez egyáltalán nem zavarta, és november közepén is vígan nekivágtak egy jó túrának. A cél Güdüc volt, méghozzá nem is akárhogyan, hanem biciklivel. Természetesen nemcsak biciklizésre jutott idő, hanem a művelődésre is. Megálltunk a Tatár-dombnál, és Zsóka néni mesélt egy kis történelmet is. A túrán egyaránt voltak kicsik és nagyok, de a nap mindenki számára érdekes volt, sok új dolgot tanult, és jókedvűen térhetett haza. Hompoth Gabriella rovercserkész
3
Örülnék, ha a tengerentúlon sikeresen elkezdhetnék karriert építeni Beszélgetés Simon Enikő Louis Vuitton-díjazott ditrói fiatallal Mesélj kérlek nekünk arról pontosan, hogyan is sodort az élet Amerikába? Kolozsváron a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán (FSEGA) végeztem tanulmányaimat, és elsőéves egyetemistaként voltam 2011-ben nyári diákmunkán, egyetemi közvetítő program által, legelőször Görögországban. Ott határoztam el, hogy a következő nyáron szeretnék Amerikában dolgozni. 2012 és 2013 nyarán Ocean City, Maryland városban dolgoztam a Ripley’s Hiszed vagy sem! múzeumban, és ugyanakkor egy édességüzletben eladóként. 2014 nyarán ugyancsak ezen program keretén belül San Diegoban, Kaliforniában voltam vendégváró. Mi volt az első benyomásod: az a hely, ahol jó eltölteni kis időt, de aztán hazamennél, vagy örökre el tudnád képzelni, hogy kint élj? Ocean City-be nyárra megéri menni. Ősztől, amikor a sok diák visszamegy iskolába, unalmassá válhat ott lenni. Kaliforniában ez másképp van. Ott nem érződik a nagy különbség az évszakok és az ezzel járó változások között. Akárcsak Európában, Amerikában is vannak helyek, ahol kevesebb vagy több lehetőség adódik elkezdeni az életet. Ennek függvényében változik az én véleményem is, hogy a hely arra jó-e csak, hogy kis időt eltöltsek ott, mondjuk egy nyarat, vagy akár hosszabb távon is el tudom képzelni az ottlétet. A volt egyetemed honlapján olvasható cikkben az X-Culture nevezetű programot említik, melyben részt vettél, s melynek keretén belül Louis Vuitton-díjat nyertetek. Mesélj erről a projektről! Az X-Culture nevezetű programmal az egyetemi évek során egy tantárgy keretén belül találkoztam. A világ minden részéről diákokat csoportokra osztanak, és egy üzleti projektet kell kidolgozni a technika segítségével, azaz minden online történik. A program amerikai eredetű, a már említett felvállalható iskolai projektek mellett konferenciákat is rendeznek világszerte. Azáltal, hogy már korábban részt vettem az iskolai programban, idén nyáron egy konferenciára (Academy of International Business - South East) kaptam meghívást. Hasonlóan online dolgoztunk a csapatommal, amely tagja volt egy kolumbiai, egy brazil és két amerikai diák, valamint én. Emellett volt egy texasi tanár vezetőnk, koordinátorunk. A nyári
felhívás annyival különbözött az iskolai projekttől, hogy a konferencián adtuk le a munkánkat, amely a Louis Vuitton luxusmárka dél-amerikai terjeszkedéséről szólt. Tizenkét csapat közül négyen be is mutatták munkájukat a neves hallgatóságnak. A kiválasztott négy csapat egyike a mi csapatunk volt. Majd a gálavacsorán nyertesként mondtak ki bennünket. Számítottál arra, hogy nyertek? Kezdetben örültem a lehetőségnek, hogy részt vehetek a konferencián, mert valószínű, ha éppen Ditróban vagyok, a költségek miatt nem engedhettem volna meg, hogy elmenjek. Aztán ahogy elkezdtünk dolgozni, láttam, hogy tenni vágyó csapattársaim vannak, és reméltem, hogy akár sikerre is vihetjük a munkánkat. Egy hónapunk volt dolgozni a projekten. A konferencia közeledtével személy szerint veszélyben éreztem csapatunkat, és a fellángolásom kezdett lelankadni. Egyszerűen úgy voltam már, hogy a legjobbat kihoztuk magunkból. Nem baj, ha nem mi nyerünk. A verseny velejárói már sokat jelentettek nekem: egy hét Miamiban, körülvéve neves, sikeres emberekkel, akiktől rengeteg hasznos dolgot tanulhatok. Amikor felkértek, hogy mutassuk be a projektünket, volt egy éjszakánk a bemutatót elkészíteni. Akkor újból előjött az erő és remény, bíztam abban, hogy nyerni fogunk! Mivel jár számodra ez a győzelem? Mit jelent az, hogy a Louis Vuitton gyakornoka leszel? Milyen munkakörben fogsz gyakornokként dolgozni? Azáltal, hogy elsők lettünk, gyakorlatilag a lehetőségek nyitottak, hogy ott kezdjek el dolgozni a Louis Vuittonnak, ahol szeretnék. Az alkalmazási procedúrán nekem is át kell menni, mint bárki másnak, de a verseny által megszerzett előnyök nagyban hozzájárulnak az értékeléshez. Ha úgy döntök, hogy szeretnék elkezdeni dolgozni a Louis Vuittonnak, akkor a ’nagyok’ tanácsaira hallgatva talán üzleti szinten kezdeném a termékek és a vásárlói légkör megismerése érdekében. Onnan már a cég rengeteget segít a karrierépítésben, és a személyes előrehaladáshoz nagyon sok lehetőséget felkínál. A jövődet hogyan látod? Örülnék, ha a tengerentúlon sikeresen elkezdhetnék karriert építeni a közeljövőben, de itthon is boldog tudnék lenni. 4
Kérdezett: Balázs Brigitta
„Lelkes amatőrként szerettem megosztani a sok kincset, remélve, hogy néhány embert megérint a múlt” Tér-Kép Ditró név alatt létrehozott Facebook-oldal eleveníti fel szeretett otthonunk régi képét, a szó szoros értelmében. Biztosan többen feltettük már a kérdést, hogy ki vagy kik állnak emögött a kezdeményezés mögött, ki az, aki összegyűjti és megosztja velünk, (elsősorban) ditróiakkal településünk történetének fotóit, adatait, népművészeti kincseit, esetleg, hogy milyen céllal indult ez az oldal, mely valljuk be, az egyik legjobban karbantartott és témahűbb ditrói vonatkozású online felület. Az alábbiakban a Tér-Kép Ditró szerkesztőjét kérdeztük, aki bár névtelen kíván maradni, készségesen válaszolt az oldallal kapcsolatosan gyakran felmerülő kérdésekre.
Milyen kötődése van Ditróhoz, esetleg ditrói születésű, vagy más jellegű a kapcsolata településünkkel? Budapesten élek és dolgozom, szerencsére néha sikerül időt szakítani utazásra, így ilyenkor elsődleges cél Ditró, már csak azért is, mivel családom ott él. Milyen céllal indult útnak a Tér-Kép Ditró? A Facebook közösségi oldalon 2013 februárjában regisztráltam a Tér-Kép Ditró tematikus oldalt. Az évek során cél nélkül összegyűjtött dokumentumok kikívánkoztak a fiók mélyéről, így az első időszakban csak saját tulajdonban lévő képeslapokat osztottam meg, ma már ismerősök, múzeumi gyűjtemény, képeslapgyűjtemény darabjairól készült fényképet, másolatot is közzé teszek.
Ahogyan névtelenségbe burkolóztam, úgy a képek, képeslapok tulajdonosai is kérték, hogy ne tegyem közzé, hogy ki a tulajdonos. Céltudatos gyűjtés, kutatás, keresgélés csak az oldal létrehozásának időpontját követően kezdődött, de addig is nyitott szemmel jártam, így sok érdekes régi dologra ráakadtam. Lelkes amatőrként szerettem megosztani a sok kincset, remélve, hogy néhány embert megérint a múlt. Idő hiánya miatt nem tudnék blogot vezetni, így maradt a Facebook világa. Ahogyan írtam az oldal bemutatkozó részében is, az oldal független, elhatárolódik minden ditrói intézménytől, alapítványtól, politikai párttól, politikai szervezettől. Vannak más online elérhető, hasonló tematikával foglalkozó oldalak is, amelyeket ön szerkeszt? Nincs más oldal, ez az egyetlen, amit szerkesztek. Az oldalra látogató csak ámul a sok gyönyörű régi fényképet és képeslapot látva, hol találhatóak az eredetiek? Ezek személyes gyűjteményének darabjai? 5
A gyűjtemény lelőhelyei az Országos Szécsényi Könyvtár (Budapest), Zempléni Múzeum, Jad Vasen Holokauszt Múzeum (Izrael), Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár), a U. S. National Archives és a U. S. Library of Congress digitalizált fotógyűjteményét és térképgyűjteményét tartalmazó weboldal (http://www.wwii-photos-maps.com/), valamint személyes gyűjteményem. Van-e kedvence? Kedvenc képeslap vagy fotó, esetleg más tartalom, ami már megjelent az oldalon? Nagyon sok értékes régi képeslapra találtam rá, de sokan valószínűleg nem tudják, hogy ezeket ki fényképezte. Az 1944 előtti képeslapokat, és a ditrói családok régi fotóit Klein Fridrich fényképezte. Számomra is meglepetés volt, amikor ditrói lakcímmel rendelkező, vagy ditrói születésű holokausztáldozatok névsorát kutattam (Jad Vasen Holokauszt Múzeum adatbázisában), és rátaláltam Klein Fridrich és családja adataira és fényképeire. Önnek személyesen mi a véleménye: lehet a népművészeteket és hagyományos, illetve építészeti értékeket online, például a Facebookon népszerűsíteni és jelentőségüket a köztudatban növelni? Sokan kritikával fogadták, amikor Budapest egyik gimnáziumának diákjai tanáruk vezetésével 19. századi költők facebook-profiljait készítették el hiteles életrajzi adatokkal. Úgy gondolom, hogy a hasonló kezdeményezések már célt érnek, ha csak egy fiatalhoz jutnak el, aki eléggé motiválva talán egy verset vagy festményt, novellát stb. olvas el, tekint meg. Az olvasóinknak, akik esetleg még nem követői az oldalnak, ajánljuk figyelmükbe: www.facebook.com/terkep.ditro. Kérdezett: Balázs Brigitta
Sub Atac
M
ikor létrejött a Ditrói Hírlap, szerény csapatunk nem gondolta volna, hogy már néhány hónappal indulásunk után országos figyelemre teszünk szert. Persze, egy hozzánk hasonlóan kizáró és soviniszta jellegű, nyilvánvalóan náci(sic!) propagandát hirdető médium végső soron nem bujkálhat örökké a radar alatt, elkerülhetetlen volt, hogy az igazság fénye előbb-utóbb ránk vetüljön. Igen, lebuktunk! Vagy legalábbis így gondolja Dan Tanasă önjelölt román érdekvédő, blogger, publicista és alkalmi közszereplő. A szentgyörgyi származású, 33 éves Tanasă 2008 óta a www. dantanasa.ro internetes hírportál szerkesztője, a Méltóságért Európában Civil Szervezet (ADEC) alapító tagja és elnöke, tevékenységét számos romániai jobb- és baloldali politikus és szervezet elismerésben részesítette. Mifelénk inkább feljelentgetéseivel vált hírhedté, szinte nem telik el hét, hogy ne nyújtana be panaszt valamilyen vélt vagy valós jogsértés miatt. Majd minden székelyföldi hivatalban ismerik már a nevét, ő indított például kiterjedt hadjáratot a székely zászlót kitűző intézmények ellen. Internetes hírblogját böngészve még nyilvánvalóbbá válik, mennyire alapos és mindenre kiterjedő figyelemmel tartja számon a legkisebb nemzetpolitikai történéseket is. Minden alkalmat megragad, hogy fellépjen az erdélyi románság „elnyomása” ellen, jobb híján esetleg alternatív történelmi nézeteket terjeszt. Törekvésében úgy tűnik, számos segítője is akad, különben hogyan is juthatna tudomására, hogy mi történik akár a legkisebb falvakban is. Híroldalán többek között
Kicsi a bors, de hmm....
olyan sokatmondó címeken akadhat meg a szemünk, mint az „Exkluzív! Magyar zászló a gyergyószentmiklósi kultúrotthon előtt”, „Biharban: a ‚nem tudom’ iskolások nem beszélnek románul!” „A Székelyföld magazin tízezer lejt kap Ponta kormányától” vagy az „Aradon az RMDSZ magyar zászlóval nyitotta a tanévet a Csíki Gergely Gimnáziumban”. Ezeket általában hosszú sápítozás és méltatlankodás követi. Utóbbi cikk hozzászólásai között böngészve arról is képet kapunk, többségében milyen nézeteket valló olvasókból állhat Tanasă tábora. „Hol a francban élünk? Én nem vagyok magyarellenes, de ami sok, az sok!”, mondja az egyik hozzászóló; „Az RMDSZ és a székelység minden tettét az oroszok pénzelik és irányítják! Destabilizálni akarják Romániát, egy NATO tagot!”, véli egy másik. Tanasă maga pedig ezt írja: „El vagyok készülve arra, hogy Erdély újra Magyarországévá váljék, hisz az RMDSZ és Budapest csakis erre törekszik.” Ezek után nem meglepő, hogy miután, kitudja mi úton, hírlapunk híre is eljutott Tanasăhoz, ő nem volt rest világgá kürtölni, hogy micsoda kirekesztő, románellenes magyarok élnek Ditróban. „EXKLUZÍV. HOGYAN ÜLDÖZIK A MAGYAROKAT HARGITA MEGYÉBEN. A Ditrói Polgármesteri Hivatal által szerkesztett újság kizárólag MAGYAR NYELVEN jelenik meg. Hogyan védekezik az RMDSZ-es polgármester?” kérdi Tanasă a hosszúra nyúlt címben. Az írásban azt sérelmezi a szerző, hogy egy Romániában közpénzből megjelenő lap miért csak magyar nyelven elérhető.
É
letünk során számtalanszor megtapasztaljuk egy közösségbe tartozás élményét, és megfigyelhető, hogy minden tag a közösségen belül egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bír. Ugyanígy van az állampolgár is, aki az adott államhoz tartozik. Pontosítva a dolgokat, országunkban is mindenki egyenlő a törvény előtt, és mindenkire vonatkozik a jogok és kötelességek kimeríthetetlen listája, legyen szó a kisebbségről vagy épp a román anyanyelvű állampolgárokról. A Ditrói Hírlap is e jogi intézkedések tüzébe került. Működése óta a legvisszatetszőbb visszajelzés egy feljelentés volt, amit tulajdonképpen a Polgármesteri Hivatal kapott, a polgármester urat számon kérve, hogy miért nem fordítják le lapunk cikkeit román nyelvre, kiszorítva ezzel a román nyelvű lakótársakat, akik nem tudják elolvasni a hírlapot. Ezen tényt számos nézőpontból megközelíthetjük. A jogi szemléletet követve minden előítélet elkerülése érdekében megjegyezném, hogy Romániában a kisebbségi jogok igen sokszínű táblája tárul elénk. Hogyha csak Románia Alkotmányát nézzük, ami felsőbbrendűségnek örvend az összes többi törvényhez képest, már ott is fellelhetünk pár igen fontos információt. A 6-dik cikk 1-es bekezdése szerint az állam elismeri és biztosítja a kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy nemzetiségük kulturális, nyelvi és vallási szinten történő kibontakoztatásához és megőrzéséhez hozzájáruljanak. Tehát ide sorolhatóak például a különböző kulturális események vagy az utcanevek és különböző intézmények neveinek kétnyelvű feltüntetése. Ugyancsak a kisebbségek nyelvi lehetőségeire utal az Alkotmány 120. cikkének 2-es bekezdése, amely magába foglalja, hogyha egy közigazgatási területen kisebbséghez tartozó állampolgárok élnek, a helyi közintézményekben és közszolgálati helyeken szóban és írásban is gyakorolhatják kisebbségi nyelvüket. Mindezek mellett, ha egy településen, hivatalosan felmért adatai szerint, a lakosság 10%-a egy kisebbséget képvisel, jogosultak a közigazgatási helyeken a kisebbségi nyelven való felszólaláshoz. Emellett megemlítendő, hogy az Alkotmány és az Európai Emberi Jogok Egyezsége – amelynek Románia is tagja – közösen védi a kisebbséget a diszkrimináció, a rasszizmus és a különböző ellenmozgalmak ellen. Összességében úgy gondolom, hogy egy önkéntesekből álló havonta magyar nyelven megjelenő hírlap egyáltalán nem a más nyelven beszélő emberek kiszorítása érdekébe jelenik meg, csupán a hagyomány további megőrzése, kis falunkban történő események megörökítése, és hírül adása céljából, a közösség tagjai között. Mint mindenhol, itt is fontos a közösségbe való tartozás, és talán büszkék is lehetünk, hogy szerény kis hírlapunk Folytatás a 7. oldalon milyen erővel bír. Kiss Mónika 6
Sub Atac - folytatás Puskás Elemér polgármester válaszában leírja, hogy mivel Ditró lakossága 93%-ban magyar nemzetiségű [a 2011-es népszámlálási adatok szerint 98% – a szerk.], ezért magától értetődő, hogy egy a helyi lap ezen a nyelven jelenjen meg. A polgármester továbbá felsorolja az Alkotmány azon paragrafusait, amelyek jogalapot biztosítanak ehhez. Tanasă válasza: „Az RMDSZ-es polgármester érvelése felér a nácik zsidóellenes propagandájával. Az RMDSZ-es polgármester érvelése soviniszta természetű, miszerint „mi irányítunk itt mindent, tehát minden magyarul lesz”. A 7%-nyi ditrói románnak pedig két választása van: vagy megtanul magyarul, vagy elköltözik. Mindkét lehetőség egyet jelent: etnikai tisztogatás.” Javasoljuk Tanasănak, hogy lapozzon fel egy értelmező szótárt, és nézze meg, mit jelentenek a szavak, amikkel dobálózik. Én azért a helyében még ennél is tovább mentem volna. Például megkérdeztem volna egy román nemzetiségű lakost, va-
lóban elnyomva érzi-e magát a Ditrói Hírlap jelenléte által? Úgy tűnik, hogy Tanasă tényleg komolyan gondolja, amit ír, és olvasói is komolyan veszik. Olyan dolgokról értesülhetnek az őt követők, amiket egyetlen másik hírmédiumon sem találnak meg. Valaki március 15-én kokárdával sétált végig Nincsistelke főutcáján? Talán ma nemzeti színű szivárvány volt Gyergyó felett? Tanasă megírja. És minden ilyen apróság, alapvető emberi vagy kisebbségi jog, amelyen Tanasă sokadszorra megbotránkozik, egy igazi győzelemmel ér fel nekünk, amikor a valóságban semmi sem mozdul előre a romániai magyarság ügyében. És a románok? Milyen érzéseket válthat ki Tanasă azokból az olvasóiból, akik nem élnek együtt magyarokkal, nem tudják jobban, esetleg nem is jártak soha Erdélyben? Sajnos ezzel a fajta kirekesztéssel, fasizmussal, esetenként gyűlölettel is szembe kell néznünk nekünk, erdélyi magyaroknak. Hompoth Szilárd
Évvégi gondolatok A karácsony mindenkié!
A
karácsonyi ünnepek közeledtével jótékony cselekvésre hívjuk azokat, akik úgy gondolják, a karácsony mindenkié. Célunk, hogy az egyedül élő idősek, hátrányos helyzetben lévő gyerekek, rászorulók karácsonyát szebbé, meghittebbé varázsoljuk. Ezúttal nem élelmiszert vagy játékokat gyűjtünk. Mindössze egy-két órányi önzetlen segítséget kérünk! December 20-án este 19 órától a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Ház színháztermében jótékonysági előadásra kerül sor ditrói gyerekek közreműködésével. Az előadásból befolyó összeget jótékonysági célra használjuk fel: helyi önkéntesek segítségével töltelékes káposztával szeretnénk meglepni a rászorulókat. A töltelékes káposzta előkészítésére december 20-án, szombaton du. 4 órától egy kaláka keretén belül kerül sor, ahová minden önkéntest szeretettel várunk! Helyszín a lakodalmas terem. Ha úgy érzi, szívből támogatni szeretné kezdeményezésünket, kapcsolódjon be programunkba adakozóként vagy önkéntesként, vegyen részt az étel elkészítésében vagy kiszállításában. Segítő szándékát kérjük, mielőbb jelezze naponta 8–15 óra között az alábbi telefonszámok egyikén: 0740547358, 0742307880, vagy írjon facebook-oldalunkra ( Gyergyóditró). Az önkéntes program szervezői: Ditró Község Polgármesteri Hivatala és a Caritas Egyesület
É
v végéhez közeledve mindannyian számvetést készítünk magunkban, hogyan sikerültek terveink, mit hozott és mit vitt a lassan tovatűnő esztendő. Nem volt könnyű év a 2014-es, de nem volt talán a legnehezebb sem. Az évet, mint mindig, reményekkel kezdtük. Reménykedtem, hogy sikerül folytatni azon fejlesztéseinket, amelyeket elkezdtünk, és újakat is tudunk kezdeni. Mint minden évben, idén is több munkálatot sikerült közösen finanszírozni Hargita Megye Tanácsával: járdásítás, turisztikai központ. Áprilisban az RMDSZ kormányra kerülésével nőttek az esélyek, hogy kormánypénzt is sikerül lehívni. Sikerült is. Így tudtuk leaszfaltozni a Petőfi és a Temető utcát, folytatni a csatornázást, felújítani-átalakítani a kőhídi iskolát. Sok munkával telt év van mögöttünk, de azt mondhatjuk, megérte. Jelen pillanatban is több olyan nyertes pályázatunk van, amelynek munkálatai 2015ben fejeződnek be: Egészség Ház, park, Csibi Andor Iskola. Év végére elkészül a 2014–2020-as fejlesztési stratégiánk, amely meghatározza községünk fejlődését az elkövetkező öt évben. Persze nem 7
csak a fejlesztésekre kell gondolni. Örülök, hogy sikerült elindítani a falugondnoki szolgálatot Ditróban. Ez a szolgáltatás sokak mindennapjait megkönnyíti. Örülök, hogy a Tanácstestülettel időben hoztunk jó döntéseket, amelyeket a Polgármesteri Hivatal munkaközösségével ki tudtunk vitelezni. Így azt mondhatjuk, sokat fejlődött Ditró az idén is. Sikerünk csapatmunkának köszönhető. Kedves Ditróiak! Hálás vagyok a Jóistennek, hogy adott erőt, egészséget és kitartást, amivel végezhetjük a mindennapi munkánkat. Hálás vagyok mindenkinek, aki jó szándékkal volt a községünk iránt, köszönöm az irántunk való türelmüket, kedvességüket! Ha valakit sérelem ért a részemről vagy a munkatársaim részéről, kérem, bocsássák meg azt nekünk. „Istenem, adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait megoldjuk!” (Böjte Csaba) Kívánok áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt; jó egészséget, sikereket, derűt az új esztendőre! Puskás Elemér, polgármester
Internettel a falopás ellen
A megtestesülés... - folytatás
K
olozsváron november 28-án pódiumbeszélgetést szerveztek az erdőirtások ügyében. A beszélgetés ditróiak számára is közérdekű hozadéka az erdőradar működésének ismertetése volt, melyet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter mutatott be. Október 8. óta Romániában valamennyi fát szállító járművet egy internetes rendszerbe kell bevezetni. A rendszer egy kódot generál, amely meghatározott időre biztosítja a megadott rendszámú gépkocsinak a lehetőséget, hogy a kijelölt útvonalon elszállítsa a fát az erdőből a telephelyre vagy a telephelyről valamely gyárig. A telephelyeknek, gyáraknak nem szabad online kóddal nem rendelkező szállítmányokat befogadniuk. A kód nélkül szállított fát elkobozzák, és a szállítótól megvonják a szállítási engedélyét. A rendszer kizárja, hogy egy szállítólevéllel több fuvart is lebonyolítsanak. „Ha bárki fával megrakott autót lát bármelyik országúton Baróti László –Sándor, plébános vagy erdei úton, hívja fel a 112-es számot, és jelentse az autó rendszámát és az észlelés helyét” – mondta a miniszter. Hozzátette: a hívást fogadó személy azonnal látni fogja, hogy engedélyezett szállításról van-e szó, ha pedig a szállító nem rendelkezik online kóddal, a legközelebbi rendőrőrs riasztásával kötelezően meg kell állítani az autót. Joggal kételkedhetünk a rendszer működőképességében, hiszen mi van a kevésbé ellenőrizhető szekerekkel? Mi van azzal, hogy ha feljelentést teszünk, kiadjuk adatainkat, amelyekkel visszaélhetnek, és a feljelentett fülébe juthat? Mi van azzal, hogy ide is ugyanaz a rendőrség száll majd ki, aki eddig nem tett semmit a falopások visszaszorításáért? Azonban adhatunk egy esélyt a a módszernek, amely az egyetlen lépés 25 éve az ügyben, és éppen a bejelentésekre épít. Ha lelkiismeretünk azt súgja, jelentsünk az illegálisan szállított fát Ditróban is! (MTI nyomán) Hozzávalók: sze a lisztes keverékkel. Hagyjuk A tésztához: 125 ml tej, 35 dkg állni kb. 30 percig. liszt, 1 cs. szárított vagy 30 g friss - Zsírozzunk ki egy kalácsformát élesztő, 5 dkg cukor, 10 dkg vaj vagy béleljük ki sütőpapírral. vagy margarin, 1 db tojás. - Nyújtsuk ki a tésztát téglalap A töltelékhez: 1 db tojás, 3 dkg alakúra, válasszuk szét a tojást, cukor, 10 dkg mandula és mo- a fehérjét verjük fel a cukorral, gyoró vegyesen, kb. 15 dkg adjuk hozzá a mandulát és a meggy- vagy málnalekvár, 3 dkg lekvárt, majd kenjük a tésztára. szezámmag, 4 dkg tökmag vagy Szórjuk meg a szezám- és tökbármilyen mag, amit szeretünk, maggal (de keveset tegyünk félilletve ha van 2 e. k. sűrített tej. re a díszítéshez). Tekerjük fel a tésztát a rövid oldalától kezdve, Elkészítés: nyomjuk össze a végeket, és te- A lisztet az élesztővel, 1 tk. cu- gyük a formába. korral és a tejjel vegyítsük el (ha - Keverjük össze a tojássárgáját friss élesztőt használunk, előtte a sűrített tejjel (de magában is a tejben futtassuk fel), jól gyúr- megteszi), és kenjük meg vele a juk össze, majd kb. 15 percig tésztát. Végül szórjuk meg a félhagyjuk kelni. retett magvakkal. - Olvasszuk fel a vajat vagy mar- - Süssük 180 fokon kb. 20-30 pergarint, adjuk hozzá a tojást, a cig. maradék cukrot, és gyúrjuk ös�Molnár Réka „A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.” (2,20) Lukács evangéliumának első olvasói szegények voltak. Egész evangéliumának megírásánál szempontja volt, hogy kiemelje, Jézus azért jött, hogy örömet hozzon a szegényeknek és a megtört szívűeknek. Ez az öröm már Betlehemben kiáradt az egyszerű pásztorokra, mert a Megváltó szabadulást hozott kilátástalan sorsukból. Másodszor a karácsony Krisztus második eljövetelére utal, és reményt ad a világnak, hogy a végső időkben Krisztus megszabadít attól a szegénységtől és kizsákmányolástól is, melytől itt, a földön nem tudtunk szabadulni.
Lekváros, magos tekercs