Szilágyi Lőrinc egykori ditrói plébánosra emlékezve
A
ditrói egyházközség mély fájdalommal vehette tudomásul, hogy a faluban 1984–1995 között szolgálatot teljesítő, szeretett és tisztelt Szilágyi Lőrinc plébános 2014. május 16-án elhunyt. A több mint tízéves szolgálat alatt a falu lelki élete mellett a közügyekkel is felelősségteljesen törődött, az egyházkórus, valamint a cserkészcsapat is hálával tartozik neki. Az itt következő méltatással az általa javasolt nevet viselő Lovag Takó János cserkészcsapat nevében szeretnénk emlékezésre, hálára, imádságra hívni egykori híveit. Szilágyi atya szolgálati idejének egy része Ditróban éppen a rendszerváltás nagy történelmi pillanatára esett. Ő nem az ablakból, a függöny mögül figyelte az eseményeket, hanem kiment az utcára az emberek közé. Papi és emberi tekintélyével hatni tudott híveire, megállította az esztelen égetést, emberéletet is mentett: a felbőszült tömeg Calbou milicistát megölte volna, ha nem állja útját a vérbosszút kiáltó embereknek. Ő helyeztette ki a parki obeliszkre a román hősök emlékműve helyett a Szabadság feliratot, mert hitt abban, hogy az következik. A most is álló emlékműnél méltatlanul nem emlékezünk bár decemberben. Legalább Szilágyi atyára emlékezhetnénk ezután ott! Már a rendszerváltás előtt fontos kezdeményezések kapcsolódtak a nevéhez. Ditrói plébánosként ’89 előtt Szilágyi atya volt a kezdeményezője a gyergyói-medencei egyházkórusok találkozóinak, Péter Ignác kántor úrral közösen. Azóta is létezik ez a találkozó, azonban idén először nem vehetett már részt rajta az atya. Amikor a cserkészmag gyümölcse gyarapodni kezdett, és csapattá nőtte ki magát, ő mutatott irányt a csapatnév kiválasztásában, a nagytemplomra, Lovag Takó János egykori plébános emberfeletti megvalósítására irányítva figyelmünket. Így lett ő a keresztapánk,
Kilyénfalvi búcsú ditrói cserkészek részvételével
és még az év augusztus 20-án a templomban felszentelte a zászlónkat, ezzel hivatalosítva a Lovag Takó János cserkészcsapat létrejöttét. Sátortáborainkban a Lok pataka mellett mindig meglátogatott, misézett a fogadalomtételekkor, megtisztelt jelenlétével, mindig mondta, hogy gyönyörködik a gyermekekben. Számba vett és szeretett, lelkileg erősített. Ő lett a csapat 1991-ben alapított fenntartó testületének első elnöke, a plébánián a gyűléseknek is helyt adott. Ugyancsak ő ajánlotta fel az első cserkészotthont, egy egyházi tulajdonú épületet a Szépdomb utcában, éppen akkor, amikor a frissen alakult mozgalom az iskolában nem találhatott otthonra. Hálából mi tiszteletbeli barna nyakkendős öregcserkésszé léptettük elő. Keresztszülői feladatait amíg csak tehette, ellátta. 2001-ben, az első falunapok alkalmával Lovag Takó János, a csapat névadója is díszpolgári címet kapott. Lőrinc atya készítette el a templomépítő plébános laudációját, akinek nagy tisztelője, munkásságának ismerője volt. Ekkor adományozta a cserkészcsapatnak a Lok pataka melletti Szent Anna kápolnát, mint jó keresztszülő. Legutóbb a Takó János születésének 160. évfordulójára szervezett emléknapra jött el meghívásunkra, és mesélt róla. A gyerekek
néma csendben hallgatták. Ugyancsak megjelent a Lovag Takó János Egyesület alakuló gyűlésén, ahol biztosított a további aktív jelenlétéről az egyesületben, annak ellenére, hogy nem Ditróban szolgált. Mi vagyunk a vesztesek, hiszen nagy űrt hagyott maga után, de emlékét örökre megőrizzük! Bardocz Erzsébet, Köllő Zsófia