Falunapi szubjektív
5 pozitív és 5 negatív személyes élmény a falunapokról ponton a sátrak közt, a tárlatokon. Így volt idő minden egyes régi tárgyat kézbe venni, megforgatni, történeteket hallgatni a kiállított képekről, felfedezni ismerős arcokat, bepillantani egy-egy család és a falu 150, 100, 50 évvel ezelőtti életébe.
Amit nem szerettem
1 Amit szerettem
1
Az Idősek Klubjának csodálatra méltó aktivitását, lelkesedését: Régi idők járása címmel kiállítást rendeztek be régi falutörténeti jelentőségű használati tárgyaikból, fényképeikből, a megnyitón a legtöbben (népviseletben) részt vettek, felváltva őrizték a kiállítást, de emellett a legtöbb kulturális programon viszont lehetett látni a klub tagjait. A Kutyaszorító címmel előadott bohózatot, amely 2,5 órán keresztül nevettette a nagyszámú érdeklődő közönséget. A darabválasztás tökéletes volt: könnyed, szituációs humorra építő bohózat a házasság témájában, mely folyamatosan adagolja a poénokat, és hosszúsága ellenére képes fenntartani a figyelmet. Az alakítást tekintve az esetenként előforduló túljátszás a műfajba még belefér, így maximális dicséret illeti a hatalmas mennyiségű szöveget és színpadi mozgást rövid idő alatt elsajátító két férfi és négy női szereplőt. Hogy volt Légy-ott Kupa, különböző korosztályú és érdeklődésű fiatalokkal, akik szemmel láthatóan három napon keresztül rendkívül jól érezték magukat. Ugyanúgy örömteli, hogy a táncos fellépések (mazsorettek, néptáncosok) megmozgatták a falut, főleg szülőket, nagyszülőket, és igazi vásári hangulat alakult ki. Nem beszélve arról, hogy a legkisebbek foglalkoztatása sem maradt el, nekik szólt az Apróka móka, Kicsi csillag születik és a Mesehetes koncert. Külön örültem, hogy a kiállításmegnyitókon, könyvbemutatón, színielőadáson annyian voltak, hogy alig lehetett férni. Fantasztikus képeket lehetett megtekinteni Ditróról a Gyergyói Fotóklub jóvoltából, amiket az interneten azóta is rendre megosztanak ditrói ismerőseim. A ditrói égbolt csillagai, a templom olyan részletei, amelyeket mi nem láthatunk, mesterségek kulisszatitkai, természeti környezetünk olyan szépségei, amiket mi, ditróiak már észre sem veszünk – többek között ezeket láthattuk a kiállított képeken. A vasárnap délelőttöt szentmisével, kiállításnézegetéssel (ismét csak Régi idők járása), utána nyugodt fagyizással, amikor még álmos a falu, csak alig néhányan lézengenek a köz-
2
3
4
5
Megválaszolni a következő kérdéseket: Hazajöttél? Sulizol? Még meddig? Mióta? Mit tudsz még tanulni? Akkor dolgozol? Kutatás? Azért fizetnek? Mi leszel? Az mit csinál? Megéri? Ez munka? Akkor miért tanulsz? Ezek a kérdések minden hazalátogatásomkor felmerülnek a rég nem látott ismerősökben, de a falunapokkor valahogy koncentráltabban jelentkeztek. Igaz, több ismerőssel is találkoztam. Végighallgatni, ahogy a jelenlétemben elmagyarázzák a nénik, kié vagyok s kihez mentem férjhez. Mintha ott se lennék. Pedig én nézném nyugodtan a kiállítást, ugye. Ezért esett jól inkább a vasárnap délelőtti pangásban nézelődni. Hogy a fotókiállításon például nem hangzott el szakmai méltatás a kiállított alkotásokról, nem tudtuk meg, miért olyan különlegesek azon kívül, hogy Ditrót ábrázolják. Aki ért hozzá, sok érdekes szempontot tudott volna hozni, segítve a látogatóknak, hogy ne csak nézzenek, de lássanak is, megtisztelve ezzel a jelen lévő fotóművészeket. Valószínűleg lehetett volna olyan embereket találni Ditróban, akik fotókkal foglalkoznak, és szívesen méltatták volna a kiállítást. De a Régi idők járásának is jót tett volna egy néprajzos vagy muzeológus szem. Sokan panaszkodnak, és szerintem sem tesz jót a falunapok közösségi jellegének, hogy a sportesemények el vannak rejtve a szem elől. A sportolóknak nyilván kényelmesebb a csarnok, de milyen hangulatot tudna teremteni egy-egy szabadtéri kézilabda- vagy focimeccs! Hogy a hangosítási problémák sokszor bezavartak a programokba. A kellemetlen hangzás sokat elvesz egy-egy csapatbemutatkozó, énekes-táncos előadás vagy koncert élvezeti értékéből. Ha már fizet érte a falu egy szolgáltatónak, legyen az is profi.
2 3
4
5
Köllő Zsófia