Malackodj, hogy legyen malacod – Székely Móka
A
már lassan hagyománnyá vált Székely Móka második alkalommal is bebizonyította, hogy érdemes fiatalnak lenni Ditróban. Szeptember 6–7-én a fiatalok kerültek a figyelem előterébe. A ditrói fenyvesek közt mutathatták be székely vérüket és szokásukat: a DIF-nek köszönhetően újra útra indultak a csapatok. A DIF által szervezett eseménysor hagyományaihoz híven ezúttal is a falu legnagyobb fiatalságot megmozgató rendezvénye volt. Volt, aki csapatokban érkezett; voltak, akik szurkolóként látogattak a színhelyre; akadtak olyanok is, akik a friss levegő és a csend miatt nézték a játékokat, de a bográcsos is nagyban közre játszott a létszámban. A versenyekre idén öt csapat nevezett be. A részvevők sportban, kreativitásban, csapatépítésben, székelyes megmozdulásokban és székely tradícióban tehették próbára magukat, s nem utolsó sorban hatalmas szórakozási lehetőség volt számukra. A játékok nem várattak sokat magukra, kezdetét is vette a Székely Móka. Az első játék máris a leghagyományosabb gazdasági foglalkozás: szénát Riskának. Akárcsak nagymamáink: fejkendő, kötény és víz, a fiú szerepe pedig a gazdálkodó férfi: kis szekér és gereblye, ahogy évek óta csinálják. A falusi élethez tartozó legalapvetőbb munka nehézségeit gyorsan, okosan és viccesen játszották végig a csapatok. A gereblye és az öltözet fő kellékként szolgál nemcsak a mindennapokban, de a játékok színessé tételében is. Közben akadtak furcsa, de annál viccesebb beszólások a játékosok részéről: „Ne avval foglalkozz” – itt a gazdasszony (lány) serényen próbálta felkötni a fejkendőt. „Kicsi víz nem víz” – a gazdasszony fejére kiömlött a víz, a lányka nem volt szokva a hideg vízhez. „Szökj sza’ belé” – serényen próbált beleülni a gaz-
Köszönjük a Székely Móka támogatóinak:
dasszony a szekérbe, buzdító mondat hallatán. Ilyen és ehhez hasonló mondatok kísérték végig a játékokat, nagy sikert aratva. Egyik játék követte a másikat, a szus�szanásnyi szabadidőben a szervezők úgy alakították át a helyszínt, mintha parancsszóra teljesítették volna. Fennakadás azért itt is akadt: „Elő kell készítsük a pályát, csak nem tudjuk, hogy néz ki a pálya” – mondatok hallatán a társaság hatalmas nevetésbe fulladt, de a pálya meglett és a játék folytatódott. Közben a bográcsos rotyogott a vizes fa fölött, ami a szakács dolgát kissé nehezítette, de a végeredmény olyan lett, akárcsak a tévében. Csupa íz, csupa zamat, ha lehetett volna, akkor az üst fenekét is kimártották volna a résztvevők. Játék, bogrács, társaság, erdő – azt hiszem ennél jobb szavak nem is illették a kétnapos szórakozást. Este bábszínház, amit a legkreatívabb módon oldottak meg a csapatok, fulladásig nevetett a közönség, viccmesélés székely módra, tábortűz és buli. Malaca is lett mindenkinek, mert a székely móka malac nélkül olyan, mint a sör hab nélkül. Sikeresen zárult a kétnapos sorozat, köszönetet mondva azoknak az embereknek, akik támogatták ezt az eseményt, továbbá a szervezőknek, résztvevőknek, segítőknek és annak is, aki csak gyarapította a létszámot. Türelmetlenül várjuk a következő szeptembert, hogy újra átélhessük az igazi „székelykedés” napjait. Köllő Tünde