Malackodj, hogy legyen malacod – Székely Móka
A
már lassan hagyománnyá vált Székely Móka második alkalommal is bebizonyította, hogy érdemes fiatalnak lenni Ditróban. Szeptember 6–7-én a fiatalok kerültek a figyelem előterébe. A ditrói fenyvesek közt mutathatták be székely vérüket és szokásukat: a DIF-nek köszönhetően újra útra indultak a csapatok. A DIF által szervezett eseménysor hagyományaihoz híven ezúttal is a falu legnagyobb fiatalságot megmozgató rendezvénye volt. Volt, aki csapatokban érkezett; voltak, akik szurkolóként látogattak a színhelyre; akadtak olyanok is, akik a friss levegő és a csend miatt nézték a játékokat, de a bográcsos is nagyban közre játszott a létszámban. A versenyekre idén öt csapat nevezett be. A részvevők sportban, kreativitásban, csapatépítésben, székelyes megmozdulásokban és székely tradícióban tehették próbára magukat, s nem utolsó sorban hatalmas szórakozási lehetőség volt számukra. A játékok nem várattak sokat magukra, kezdetét is vette a Székely Móka. Az első játék máris a leghagyományosabb gazdasági foglalkozás: szénát Riskának. Akárcsak nagymamáink: fejkendő, kötény és víz, a fiú szerepe pedig a gazdálkodó férfi: kis szekér és gereblye, ahogy évek óta csinálják. A falusi élethez tartozó legalapvetőbb munka nehézségeit gyorsan, okosan és viccesen játszották végig a csapatok. A gereblye és az öltözet fő kellékként szolgál nemcsak a mindennapokban, de a játékok színessé tételében is. Közben akadtak furcsa, de annál viccesebb beszólások a játékosok részéről: „Ne avval foglalkozz” – itt a gazdasszony (lány) serényen próbálta felkötni a fejkendőt. „Kicsi víz nem víz” – a gazdasszony fejére kiömlött a víz, a lányka nem volt szokva a hideg vízhez. „Szökj sza’ belé” – serényen próbált beleülni a gaz-
Köszönjük a Székely Móka támogatóinak:
dasszony a szekérbe, buzdító mondat hallatán. Ilyen és ehhez hasonló mondatok kísérték végig a játékokat, nagy sikert aratva. Egyik játék követte a másikat, a szus�szanásnyi szabadidőben a szervezők úgy alakították át a helyszínt, mintha parancsszóra teljesítették volna. Fennakadás azért itt is akadt: „Elő kell készítsük a pályát, csak nem tudjuk, hogy néz ki a pálya” – mondatok hallatán a társaság hatalmas nevetésbe fulladt, de a pálya meglett és a játék folytatódott. Közben a bográcsos rotyogott a vizes fa fölött, ami a szakács dolgát kissé nehezítette, de a végeredmény olyan lett, akárcsak a tévében. Csupa íz, csupa zamat, ha lehetett volna, akkor az üst fenekét is kimártották volna a résztvevők. Játék, bogrács, társaság, erdő – azt hiszem ennél jobb szavak nem is illették a kétnapos szórakozást. Este bábszínház, amit a legkreatívabb módon oldottak meg a csapatok, fulladásig nevetett a közönség, viccmesélés székely módra, tábortűz és buli. Malaca is lett mindenkinek, mert a székely móka malac nélkül olyan, mint a sör hab nélkül. Sikeresen zárult a kétnapos sorozat, köszönetet mondva azoknak az embereknek, akik támogatták ezt az eseményt, továbbá a szervezőknek, résztvevőknek, segítőknek és annak is, aki csak gyarapította a létszámot. Türelmetlenül várjuk a következő szeptembert, hogy újra átélhessük az igazi „székelykedés” napjait. Köllő Tünde
Délutáni foglalkozás a felszegi iskolában
E
rdély szinten a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Böjte Csaba atya vezetésével, számos bentlakó otthont, napközi otthont és iskolaházat működtet. Ezáltal több száz gyerek (vagy akár család) új esélyt kap egy jobb életre; talpra állhat, és felnőttként tisztességes emberként keresheti a mindennapi kenyeret. Községünkben már hét éve van, de lehet sokak számára ismeretlen a gyerekek körében „délutáni”-nak nevezett, a felszegi iskolában működtetett délutáni tanulási program. Ditróban a megalakuló napközi gondolata 2006 decemberére tehető, amikor Csaba testvér remetei látogatása során beszélgetett a Puskás Tivadar Szakközépiskola akkori aligazgatójával, Román Sándorral. Megfogalmazódott, hogy Ditróban is sok gyerek szorul segítségre úgy szociálisan mint lelkileg. Csaba testvér lelkesítő szavai által napra pontosan 2007. február 16-án vette kezdetét a csoport működése 22 gyerek és Bíró Julianna nevelő munkájával. Két év eltelte után egyre gyarapodott a csoport, így Csaba testvér beleegyezésével kettévált. Lett egy óvodásokból és I-IV. osztályosokból álló csoport Bíró Julianna nevelése alatt, és egy nagyobb, V-X. osztályosokból álló csoport Kiss Teréz nevelő néni kíséretében. Mára összesen 50 gyerek tölti délutánjait együtt az iskolában. Olyan gyerekek járnak e csoportokba, akik hátrányos helyzetűek, vagy a szülők igénylik a délutáni foglalkozást, mivel dolgoznak és a gyerek nincs felügyelet alatt. A délutáni együttlétek minden nap más varázzsal bírnak. A gyerekek tanítás után megérkeznek, ebédelnek, tanulnak, ezt pedig csodálatosan egybefogja a játék, a beszélgetés, a szórakozás, a kacagás, az ottho-
nias, szívmelengető együttlétek hangulata. Az alapítványon belül keresztszülői programokban is benne van a ditrói csoport. Jelenleg 6 gyereknek van „keresztszülője”, amely által csomagot küldenek a gyerekeknek, vagy akár nyári szünetben meg is látogatják a családot. A nevelő nénik az elsődleges tanulási cél mellett próbálnak színes programot biztosítani a gyerekek számára, nyári programokat is szervezve. Ilyenek a különböző témájú táborok: pl. „Gyógynövénytábor a Nyárason”, vagy a tavalyi „Szövő-Fo nó Kaláka Eszenyőben”. Ezen kívül volt alkalmuk a gyerekeknek lovagolni is, vagy éppen az iskolában pár hetes nyári foglalkozás által megtanulni fűzni, bogozni, barkácsolni. Nagy örömre a ditrói támogatók és önkéntesek is a gyerekek mellé állnak, és főleg a szeretet ünnepén megmelengetik a gyerekek szívét. Kiemelhető a Detroit City, a Ditrói Pékség, a Kinda Market, Ferenczi Edit, Málnási Demeter tisztelendő, az iskolaközösség, a Polgármesteri Hivatal, és még számos magánember. Ezen kívül külön dicséret illeti Zsóka néni rendszeres látogatásait a gyerekek körében, aki mindig egy kis aprósággal örömet okoz nekik. Összességében úgy gondolom, az egyik legnemesebb dolog önzetlenül segíteni másokon, főleg ha az közösségünk építését, jobbá tételét segíti elő, és a legkifizetődőbb visszajelzés, amit kaphatunk, a gyerekek mosolya, szeretete. Hálás köszönet a támogatóknak, és óriási dicséret a nevelő nénik kitartó munkájáért, ez úton is további türelmet és kitartást kívánva nekik. Beszámolómat Csaba testvér szavaival zárnám: „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.” Kiss Mónika 2
Kisboldogasszony
N
incs párja, sem társa itt a földön. Ő az egyetlen Éva szülöttei között, aki nem örökölte Ádám bűnét. Ezért úgy jött el közénk a kormos hajú kislány, mint csillag a vízre és lomb közé a fény. A fölkelő Nap első sugara volt, mely megtörte a kormos éjt. A székely hegyeken s az erdélyi éjszakában azért álljuk körül a pici idegen bölcsőjét, mert Isten választottja volt. Lelkét a világ bűne nem szennyezte, s a józan értelem a szívvel szövetkezve benne keresi szelíden jövőjét. Az örök fiú anyja lett. A föld roppant anyaméhe vágyakozással tekint ma keblére, mely a láng Napon hevült Isten szerelmévé és a Megváltó edénye lett. A sok nép lányai közül a Szabadító őt választotta anyjául, ki maga is rabságban élt. A zsinat Mária anyaságát összes erényei fölé emeli. Mert tudja, kinek gyermek sír ölében, élő jövője lesz. Az üzenet nekünk is szól, kik röpülünk, szakadunk tovább. A Kárpát-medencében azok fognak élni, kik akarnak, akik vállalják, akik maradnak, és akik terveznek. Ne feledjék, kiket fenyvesek sorsára dob magasba a nép, nem díszleni, de veszélyt inteni, jövendőt mutatni: csak gyermekarccal kelhet föl a nap az erdélyi éjszakából! A szép hegyvidékből, a tündérvölgyből elvadult birodalom vagy romhalmaz lesz, ha nem tervezünk itt tüzet, otthont, templomot s óvodát. Az emelkedő nemzet tagjai az étel-italért síró csecsemők, akik bölcsőjét három testvér ringatja. Ha az erdélyi anyák vérző térd-közéből nem születik milliószámú síró gyermekhad, ha nem bokrosul a nép a Kárpátok ölében, ránk omlik a rög. Ezért anyák, imádkozzatok, ne hóhér vedrébe essen fiatok! A Lumen Gentium 56. pontja kiemeli Mária beleegyezését a megváltás művébe. Így a Kisboldogasszony nem csupán passzív eszköze, hanem cselekvő leánya is lett a megváltásnak. Máriát hite tette érzékennyé arra, hogy közreműködjék a megváltásban. Folytatás a 8. oldalon
I
Közös csapattábor Bujákon
mmáron sokadik alkalommal került megszervezésre idén augusztus 8–15. között a Lovag Takó János és a budapesti Pro Patria cserkészcsapat közös csapattábora. A tábor a Budapesttől 20 km-re fekvő Buják mezején zajlott, ahol közel 100 cserkész töltött el együtt egy egész hetet, rengeteg élménnyel és sok új barátsággal, szép emlékkel gyarapodva. Cserkészcsapatunk 31 cserkésze augusztus 7-én este 8 óra körül indult el egy nagy kalandra. Sokan még nem is sejtették, hogy utunk végállomása Egyiptom lesz. Igen, Egyiptom! De kezdjünk mindent az elejéről. 12 órás utazásunk után – mely énekléssel, filmnézéssel, történetek mesélésével telt – rögtön bakancsot ragadtunk, és átvágtuk magunkat a sártengeren, ahol kedves fogadtatásban volt részünk. Bevezetést kaptunk Egyiptom országába, ahol a cserkészeink a budapesti cserkészekkel együtt városállamokat alakítottak ki. Így a kószák Alsó-Egyiptomba, a kisebbek pedig Felső-Egyiptomba költöztek be, ahol a nap többi részét építkezéssel töltötték. Sátrakat húztak fel, saját maguk árkolták körbe azokat; padot, kerítést építettek, kicsik és nagyon egyaránt. Másnap a számunkra addig ismeretlen cserkészek megismerésére volt lehetőségünk különböző érdekes játékok keretein belül. Az aznapi szentmise után, míg a kisebbek játszodtak, a nagyobbak a szerelmem és párkapcsolat témában hallhattak előadást. A következő napokban tanulhattunk az egyiptomi kultúráról, hieroglifákat tanulmányoztunk, híres uralkodók életét és szokásait ismertük meg, játékaikat játszodtunk. De emellett a cserkésztudásunk bővítéséről sem feledkeztünk meg, így az elsősegélytől a tájoláson át a történelemig mindent megtanultunk. A negyedik nap hajnalán a nagyobb cserkészekre különleges küldetés várt: miután felkeltek, 3 órakor csapatokba szerveződve autóval és bekötött szemmel indultak útnak a környező
Magyar szolidaritás / együttérzés tüze
településekre. A fiatalok feladata az volt, hogy a csapatukkal a lehető leghamarabb visszatérjenek a tábor helyszínére gyalog, és emellett útközben még ajándékot is kellett találjanak az uralkodó részére. Mivel minden csapat a vártnál sokkal hamarabb visszatért, így lehetőségük volt egy újabb túrára a közelben lévő kilátóhoz. „Olyan mint a mesékben” – sokak reakciója volt, amikor megpillantották a csodás építményt. Sajnos belülről nem tudtuk megtekinteni, de már a kinti látvány is felemelő volt. A napok egyre gyorsabban teltek. Minél közelebb voltunk a tábor végéhez, annál jobban kívántuk, hogy bárcsak újrakezdődhetne. A kiscserkészek sikeresen kiállták a próbákat, az egyiptomiak legyőzték a hattik seregét a háborúban, II. Ramszesz megházasodott, sokan új nyakkendővel büszkélkedhettek, és az a bizonyos hét nap is eltelt. A táborzárás után a ditrói cserkészek az ottani cserkészcsaládoknál voltak elszállásolva három napon keresztül. Talán a legizgalmasabb dolog a három napban Budapest felfedezése volt. A budai várban megtekintettük a legjelentősebb építményeket, megnéztük a Margit-szigetet, az éneklő szökőkutat, a Dunát, a Lánchidat és még számos épületet. Utolsó nap 3 óráig a minket elszállásoló családokkal volt közös programunk, majd a Katolikus Körhöz mentünk, ahol a cserkésztábori képeket nézhettük meg, majd fájdalmas búcsút vehettünk barátainktól. Fájdalmasat, mert a 10 nap alatt rengeteg új kapcsolat született köztünk, barátságok melyek örökké a szívünkben maradnak. Ezúton szeretnénk megköszönni a szíves vendéglátást, a jó tábort a 140-es Pro Patria cserkészcsapatnak, valamint a támogatást a Lovag Takó János Egyesületnek. Reméljük, hogy a jövőben még rengeteg ilyen táborozást tudhatunk magunk mögött. Bajkó Emese
rendezett. Az előre megbeszélt napon, augusztus 20-án a magyar cserkészek tábortüzeket gyújtottak egész Magyarországon és az elcsatolt területeken. A megbeszélt időben lobbantak fel a szoz a mozgalom az 1933–as gödöllidaritás lángjai Gödöllőn, a Hargitán, lői cserkész világtalálkozó idején a Tátrában, a Mecsekben, Szabadkán, a született, amikor is a Magyar CserkészBakonyban. szövetség Magyar Szolidaritás Napot A Magyar Cserkészszövetség felszá3
E
molásával a mozgalom is megszűnt. 2003 augusztusában a Külföldi Magyar Cserkészszövetség felújította e fontos kezdeményezést. Ennek nyomán a Föld minden magyarok által lakott részén fellángoltak a tábortüzek vagy gyertyácskák lángjai. Folytatás a 4. oldalon
Valószínűleg nincs olyan időzónája a Földnek, ahol nem élnének cserkészek és más magyarok. Így csak szervezés kérdése annak a megvalósítása, hogy a láng mindenhol a helyi időszámítás szerint augusztus 20-án 21.00 órakor lobbanjon fel. Gyergyóban a kezdeményezést az Erdélyi Kárpát Egyesület karolta fel. A gyergyói EKE osztály tagjaként a ditrói Lg. Takó János cserkészcsapat cserkészeivel közösen mi is negyedik alkalommal lobbantottuk lángra az együttérzés lángját
augusztus 20–án a cengelléri utászházhoz tartozó önkormányzati területen. Azt a lángot, amely a világot bejárva emlékeztet mindannyiunkat szétszórattatásunkra, ugyanakkor együvétartozásunkra, együttérzésünkre. A trianoni határokon kívüli és a magyarországi magyarság egy napra a világ minden pontján legalább lélekben egymásra talál. Ez a világot átölelő testvéri összetartozás kifejezése váljon hagyománnyá, és legyen a magyar identitástudat egyik pillére. Azok, akik a budapesti tűzijátékot né-
zik, a felröppenő első rakétát tekintsék a magyar szolidaritás tüze fellobbanásának. Idén meghívottaink voltak Böjte atya ditrói csoportjának gyerekei is, akik a cserkészekkel közösen tartalmas műsort állítottak össze és mutattak be a meggyújtott tűz körül. Ez alkalommal tanultunk meg a 45-50 főnyi, főleg cserkészek alkotta jelenlévőkkel egy erdélyi népdalt: Isten áldja meg a magyart. Bardócz Ferenc, a lg.Takó János Egyesület elnöke, Ditró EKE Gyergyó
Csak tanulhatunk! - Interjú Köllő Edit-Terézzel Honnan jött a gondolat, hogy a szaladók aktív életét éld? Apropó magashegyi túra, honnan jött az ötlet, hogy DitróA gondolat mindig is ott volt a fejemben, hogy jó lenne ak- ban futóversenyt szervezz? tívan sportolni, csak éppen az utóbbi két évben forrt ki benMivel egyre jobban megszerettem a futást, szerettem volna nem, miután letettem a cigarettát. Már nagyon elegem lett a másokkal is osztozni ebben a nagyszerű érzésben. Így januártehetetlenségemből, és egy szép nap ráébredtem arra, hogy ban már nagyon elkezdtem méregetni az időt és a távot. Mintöbbet érek én annál, mintsem hagyjam, hogy teljesen elural- den vágyam az volt, hogy kivitelezhessem ezt az álmomat. A kodjon rajtam ez a káros szenvedély. Az elmúlt évek során még másik célom pedig, hogy ezáltal nagyobb hangsúlyt fektessünk próbálkoztam, de akkor még nem volt elég erős az akarat ben- bármilyen fajta sportra. Szeretném, ha egyszer ki tudnánk alanem. Most már két és fél éve annak, hogy abbahagytam, és el- kítani egy kellemes futófelületet, egy olyan helyet, ahová bárkezdtem intenzíven sportolni. Először feszültséglevezetésnek mikor kikívánkozunk eltölteni néhány órát vagy percet a terhasználtam, majd lassan az életem részévé vált, és rájöttem, mészetben (gondolok itt a focipályára). hogy sokkal jobban élvezem, mint gondoltam volna. Mit gondolsz így utólag róla, milyen élményeid voltak vele Mi volt a motivációd és mit szeretsz benne? kapcsolatban? A motiváció az jött szépen sorban. A legelső futásom úgy kezÍgy utólag azt gondolom, hogy érdemes volt megszervezni dődött, hogy a tavaly éppen készültem életem első csíksomlyói ezt a versenyt, mert habár nem volt olyan nagy a létszám, de búcsújára a gyalogosokkal, de nem jött össze, de egyszer csak a visszajelzések jók voltak. Ha csak egy kezdővel is, aki életéráakadtam a gyergyói családi sportnapok alkalmából meghir- ben sohasem futott, sikerült megszerettetnem a futást, az már detett Kápolna Cross 10 km-es terepfutóversenyre, és akkor nagy siker. Remélem, jövőben folytatása lesz, és én ígérem, fogalmazódott meg bennem, hogy futni fogok, és felajánlom hogy még színesebbé próbálom tenni a programot. a csíksomlyói búcsú helyett. Nem volt könnyű, de sikerült, és Ha már itt tartunk, szerinted miért fontos aktívan mozogni akkor már tudtam, hogy még többet akarok. kortól függetlenül? Eddig hány versenyen vettél részt? Minél többet mozgunk, annál frissebbek vagyunk. A sportHa jól számolom, az 1 év és 3 hónap alatt 12 futóversenyen nak nagyon széles a skálája, és sohasem késő elkezdeni a nevettem részt. künk megfelelő mozgásformát. Ne ijedjünk meg, ha valamink Ez nagyon szép eredmény, és melyik volt a legnagyobb táv, fájni kezd, mert az még nem azt jelenti, hogy nem nekünk való, amit leszaladtál? hanem esetleg, hogy gyenge még, és erősödnie kell. A fejlődés Az ultrabalatoni távom, 24 és fél km. az fájdalommal jár, de utólag megéri, mert mennyei az érzés, Számodra mikor van a holtpont szaladás közben, amikor mikor már könnyedén megbirkózunk az adott kihívásokkal. azt érzed, hogy nem bírod tovább és most megállsz? Aki esetleg kedvet kapna a szaladáshoz, annak milyen taEddig minden versenyem során voltak holtpontok, amikor nácsokat adnál? megkérdeztem magamtól, hogy kell-e ez nekem, de mindjárt Azt tanácsolnám, hogy bátran vágjon bele, és legyen türelott is volt a válasz, hogy miért is ne kellene, hiszen még nem fáj mes. Ne akarjon mindjárt egy félmaratoni távot, csak lépésről annyira semmim, hogy ne tudnám megcsinálni. A végén pedig lépésre, mert ezáltal éri el a kellemes hatást. Nem kell egyből az örömérzés kimondhatatlan. agyon terhelni a szervezetet, csak fokozatosan. A neten renMik a terveid a következő évre? geteg edzésterv van megosztva úgy kezdőknek, mint haladókSzeretném lefutni egyben az maratoni távot, 42 km-t, ami nak. Érdemes elolvasni és követni őket. Itt idézném az egyik már a tavaly novemberben megvolt két részben a Balatonon. kedvenc közmondásomat:”Türelemmel tovább haladsz, Róma Az idén más területekkel is kezdtem megismerkedni, mint pl. sem épült egy nap alatt”. a terepbringázás, ami szintén nagyon kezd megtetszeni, plusz Bajkó Dorottya a magashegyi túrák. 4
Sportolj tovább Kolozsváron – beszélgetés Simon Szabolccsal A szeptemberi cikkünkben Simon Szabolccsal beszélgettünk, aki Kolozsváron tanult a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Testnevelés és Sport Karán. Az egyetemet 2011-ben kezdte el, és azért választotta ezt az egyetemet, mert nagyon szeret sportolni, és egy igazi focirajongó. Miért pont ezt az egyetemet választottad? Igazából erre konkrét választ nem tudnék adni, talán akkoriban „fiatalabb” fejjel nagyon szerettem sportolni, – igazi focimegszállott vagyok a mai napig – valamint érdekelt, hogy egyegy sportág mögött mi húzódik meg. Érdekelt a sportágak (inkább csapatsportok) felépítése, itt arra gondolok, hogy taktikailag, fizikálisan és mentálisan hogyan is kell egy sportolót/csapatot felkészíteni. Vannak külön ágazatok, és ha igen, te melyik ágazatra jársz? Az egyetemen belül két kar is van, az első, amin én is végeztem a Testnevelés és Sport kar, illetve a Kinetoterápia Kar (gyógytorna). Azokon belül is kellett másodévben szakosodni. Testnevelésen értelemszerűen sportokra lehetett szakosodni, én hiába a nagy foci utáni rajongásom, mégis kézilabdára szakosodtam, mivel akkor úgy gondoltam, hogy itthon azt jobban tudnám kamatoztatni. Az más kérdés, hogy most már nem gondolom így. Mit gondolsz, melyik ágazat nehezebb, illetve miért? Szerintem a kinetoterápia szak jóval nehezebb, ott sokkal több elméleti óra is van, nagyon részletesen kell ismerjék az emberi test anatómiáját. Testnevelésen is persze, csak nem akkora mértékben. Ennek az egyetemnek egyébként az a nagy hátránya, hogy hiába hirdet magyar tagozatot minden évben, csak azokat a tantárgyakat tanulhatod az anyanyelveden, ahol a tanárod is magyar ajkú, és „kinetón” kevesebb a magyar tanár, mint testnevelésen. Miből van több, elméletből vagy gyakorlatból? Az arányok folyamatosan változnak: ahogy egyre jobban közeledsz az egyetem vége fele, egyre kevesebb gyakorlati óra van. Általában minden sportnak van gyakorlati és elméleti része is, viszont vannak kizárólag elméleti órák. Első évben több volt az gyakorlati óra, másodévben körülbelül „a széle üti a hosszát”, harmadéven több elméleti óra volt. Bár most nem tudom pontosan, mivel az utánunk levő évfolyamnál már nagyon átszervezték a programot. Miből kellett félév végén készülj a szesszióra, mi volt a legnehezebb, illetve a legkönnyebb? Minden olyan tantárgyból, amiből volt elmélet és gyakorlat, kellett elméleti és gyakorlati vizsgát is tenni. Mint a szé-
kelyföldi egyetemisták többségének, nekem is gondot okozott néhányszor a román nyelv és annak hiányos ismerete. Szóval, ahol román tanárom volt, ott az elméleti vizsgát románul kellett letennem, hiába, hogy magyar tagozatos voltam. Volt pár komoly román elméleti vizsga, amik gondokat okoztak. Persze voltak nehéz magyar elméleti tantárgyaim is, például az anatómia vizsga elég nehéz volt, mivel a biológia tanszékről kaptunk tanárt. A legkönnyebb elméleti vizsgám a sportpszichológia volt, mert azt nagyon szerettem, nagyon érdekelt, szóval nem volt probléma az anyagot elsajátítani. A legnehezebb gyakorlati vizsgám az úszás volt. Nekem nem tartozik az erősségeim közé az úszás, szóval elég nehéz volt a gyakorlati vizsga. Két perc alatt kellett leúszni két hosszat, be kell ismernem, hogy nem sikerült, ezért kaptam egy an�nyi engedményt, hogyha hibátlanul írom meg az elméleti részét, átenged, szerencsére sikerült úgy megírnom. A legkönnyebb gyakorlati vizsgám pedig a focivizsga volt értelemszerűen, azt éreztem a legjobban a magaménak. Ahhoz, hogy sporttanár lehess, ha jól tudom, nem elég csak az egyetem. Milyen képzés szükséges, hogy ezt elérd? Igen, így van, ehhez csupán a pedagógia modult kell felvenned, de ez minden más egyetemnél így van, ha utána tanítani szeretnél. Természetesen itt testnevelés órákat kell látogatnod, illetve tartanod. Szerinted megérte, hogy sport szakra mentél? Változtatnál rajta, ha tehetnéd? Nem mondom, hogy nem érte meg elvégezni, mert érdemes volt, viszont ha most kellene egyetemre mennem, lehet, hogy más egyetem is szóba kerülne mint lehetőség. Miután elvégezted és leállamvizsgáztál, ugyancsak a sportban akarsz találni munkát, vagy inkább más irányba gondolkozol? Természetesen az lenne a legjobb, hogyha abban tudnék elhelyezkedni, amit elvégeztem, mert akkor mi másért töltöttem el három évet Kolozsváron. Viszont tisztában vagyok, hogy elég telített a testnevelő tanár szakma. Ha viccesen kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy annyi testnevelő tanár van, hogy sáncot lehetne velük tölteni. Szóval más lehetőségekben is gondolkodok, de lehetőleg igyekszek, hogy azok is sporttal kapcsolatosak legyenek. Végezetül még megkérdezném, hogy kiknek ajánlanád ezt az egyetemet? Azoknak tudom ajánlani, akik szeretnek sportolni, és szeretnek többféle sportot is kipróbálni, mert ha nem, akkor csak kínlódás lesz az egész, és hamarabb undorodnak meg tőle, mint mielőtt elvégeznék. Köllő Erika 5
Egy füzet élettörténete: Bardócz Erzsébet képes emlékes füzete
A
z elmúlt pár hónap alatt – egy egyetemi feladat keretén év múlva viszem a találkozóra, és akkor is bele fognak írni, belül – rengeteg emlékes füzetet lapoztam át, nézeget- hogy lám, milyen kedvünkben leszünk akkor, s mit fogunk tem el, elemeztem. Izgalmas élmény volt belelapozni a múlt- gondolni, írni akkor. Akár viszonyítási alap is lehet. El is vitba. Elgondolkodtató, hogy ma miért nem olyan népszerű az tem, ez megtörtént, de az íráshoz nem mindenkinek volt kedemlékek összegyűjtésének és tárolásának ez a módja, miért ve, és nem is volt ott mindenki, sőt olyanok is voltak, akik nem fordulunk inkább az elektronikus emlékezés, az online táro- is nagyon akarták vállalni, például feleségeik előtt, hogy ők írlás irányába. Tény, hogy praktikusabb, gyorsabb, s valljuk be, ták, amit írtak tíz éve. időtállóbb, de mégsem hiszem, hogy 10-20 év múlva, ha gyeHogyan épültek, szépültek ezek a füzetek? Volt kritérium, rekeink, s majd még később unokáink visszagörgetik a mi hogy ki írhat bele? Hogyan telt meg tartalommal? Facebook-idővonalunkat, ad majd az olyan szintű élményt és B.E.: Körbe adtuk egymásnak, csakis a baráti körünkből és izgalmat, mint egy ilyen füzet fellapozása. az osztályból. A második füzetemben én megszabtam, hogy Talán mindközül leginkább a Bardócz Erzsébettel mit írjanak bele, de kevesen tartották be. Azt szerettem volna, töltött emlékes füzetes rövid délután volt számomhogy a velem kapcsolatos véleményük kera a legérdekesebb, bár mindegyik emlékes füzet rüljön bele, vagyis legyen sajátos történettel rendelkezik. Igazán tetszett kicsit személyesebb. Én a szép, színes, illusztrációkkal, versekkel, emnem szerettem, ha csak lékekkel, fotókkal teli emlékes füzet, melynek azért, hogy legyen benne minden egyes lapjánál megállva a tulajdovalami, valamit beleírtak, nos nosztalgiázott, és elmesélt egy apró máshonnan átmásoltak. történetet. Ez a füzet minden egyes tollMit tartalmaztak az vonásában, minden egyes részletében ilyen füzetek? történetet hordoz, még a legkisebb tinB.E.: Emlékek, versek, tapacának is megvan a saját története. személyes üzenetek, akár Igazán élvezetes volt, hogy az interszerelmi vallomások is és jú elkészítése után, végiglapozva szép rajzok. Az egyik füzetem az emlékes füzeteket, pontosan, tartalmazta az első tábori isahogy az interjúban Zsóka néni merőseim címeit is, így funkemlíti: mintha egy filmet pörgeciója is volt, azt mondhatom, tett volna végig a lapok forgatámármint az emlékgyűjtésen sával. kívül, a kapcsolattartásban. A Jó élmény, és még ha hangos nevetést kiváltó, vagy pár másodiknak pedig inkább az oszév múlva „cikin vicces” dolgok is lesznek azok a szavak, ami- t á l y t á r s a k r a , a diákévekre való emlékezés volt a ket leírtunk abba a füzetbe anno, csak javasolni tudom, hogy célja. kezdjetek, és készítsetek ilyen füzetet! Közösségkovácsoló emVoltak benne „titkok”, kérdések? lékgyűjtemény, és nem lenne szabad hagyni, hogy eltűnjön. B.E.: Az enyémben ilyesmi nem volt, sem titkok, sem kérÉn rögtön rá is térek az interjúm tárgyára, és megkérde- dések. zem, hogy a hányas években vezette ezeket az emlékes füzeÖn szerint a ma fiatalságának van ilyen füzete? Vezetnek teket, és hány évesen? hasonló emlékes füzeteket? B.E.: Az elsőt 14 éves koromban, a másodikat 18 éves koromB.E.: Szerintem nem vezetnek hasonló emlékes füzeteket, ban írogattam. A ’60-as, ’70-es években volt ez. érzésem szerint mindent a mobiljukban vagy az elekronikus Esetleg emlékszik-e arra, hogy hány ilyen füzete volt az világukban tárolnak. évek során? Ennek mi lehet az oka? B.E.: Ez a két darab emlékes, illetve annak is nevezhető füB.E.: Egyszerű: a közösségi élet iránt nincs akkora igény, zetem volt, amit mutatok. Mást nem írtam, de gondolom az is vagy csak annyira átformálódott, hogy én már nem is látom. meglenne, ha írtam volna. Mindent helyettesít a virtuális világ, személytelenné váltak a Hogyan foglalná össze: mi volt a funkciója az emlékes fü- dolgok, és kevesebb az érzelem. zetnek? Miért vezették a fiatalok? Milyen érzések kötik az emlékes füzetéhez, füzeteihez? Mit B.E.: Szerintem azért is csináltuk, mert hagyománya is volt. ad Önnek, ha fellapozza? Például én megláttam a nagyobbaktól, és tetszett, és hát miért B.E.: Rendkívül jó érzéseim vannak, amikor fellapozom a ne csináljak én is. Írtam én is a másokéba, nagyon jól szóra- füzeteimet, mintha egy film újra leperegne bennem, az emlékoztunk, az írással meg az olvasással is. Egyszóval: élveztem, kek filmje. Az akkori idő szereplői felelevenednek, csínytevészerettem, jó érzéseket váltott ki belőlem. seink, más dolgaink, szinte minden az akkori időből, amikor A második füzetemnek még egy nagyon fontos célja, szán- a füzetek készültek. déka is volt, amit hirdettem is akkor, hogy én azt a füzetet tíz 6 Kérdezett: Balázs Brigitta
Tanévkezdés az új napköziben
zőt, WC- és mosdó helyiséget, mosókonyhát, a beteg gyerekek részére elkülönítő helyiséget is használatra bocsátottak. Az új termeket Csibi Noémi falrajzai díszítik. Amint az az évnyitó és avatóünnepségen is elhangzott, a munka nem tekinthető befejezettnek, hisz ezután következnek majd az épületen a külső felújítási munkálatok, a kerítés cseréje és az udvar tereprendezési munkálatai. A munkálatok költségeit nagyrészt a helyi önkormányzat finanszírozta, de a megyei tanács kaláka programjának részeként 35.000 lejjel támogatta a beruházást, melynek összköltsége a munkálatok befejezésekor megközelítőleg 260.000 lej lesz. Puskás Anna igazgatónő ünnepi beszédében bizakodását fejezte ki arra nézve, hogy a megálmodott és elkezdett munkálatnak lesz folytatása, és ez a jelenlegi és ezután érkező kis napközisek fejlődését, gyarapodását segíti majd elő. A kis napközisek versekkel és gyermekjátékokkal köszöntötték szüleiket és az ünnepségen részt vevő pedagógusokat, meghívottakat, majd bolodogan vették birtokba új birodalmukat.
A
Siklódi Lőrinc Általános Iskolához tartozó Eszterlánc napköziotthon egy magántulajdonban levő épületben fogadta a gyerekeket az idei tanévig. Több éve már az iskola bérleti szerződés alapján tudta ott működtetni az eszterláncos csoportokat, azonban az elmúlt időszakban a bérleti szerződés lejárt, és az ingatlan tulajdonosa nem kívánta meghosszabbítani azt. Felvetődött a probléma, hogy mi lesz így a gyerekekkel. A község önkormányzata ezért a tavalyi év folyamán elfogadta azt a határozatot, mely értelmében a volt kőhídi iskola épületét az önkormányzat felújíttatja, és abban kapnak helyet a napközis csoportok. A beruházás az épület belső felujítási munkálataival vette kezdetét, annak érdekében, hogy az új tanévet zökkenőmentesen indíthassák a gyerekek. EU-s és hazai előírásoknak is megfelelő belső tereket alakítottak ki, a két foglalkoztató terem mellett konyharészt, öltö-
Zenei találkozások
2
014. augusztus 22–29. között a Stadtpfarre Linz (Linzi Plébániatemplom) meghívásának eleget téve a ditrói Jézus Szent Szíve Plébánia 35 tagú kórusa Linzbe látogatott. Tudni kell, hogy a két egyházközség között „testvérplébániai” kapcsolat létezik. Ennek a látogatásnak nem csak a kellemes időtöltés és Linz város, valamint környékének és nevezetességeinek a megismertetése/megismerése volt a célja, hanem mindenek mellett egymás kulturális értékeinek a megismerése is.
Az ott töltött hat nap alatt a ditrói egyházi kórusnak alkalma volt az eddig tanult kórusműveket megismertetni, azoknak szépségét, dallamát átadni az ott élő embereknek. Tudásukat bemutatták két idősek otthonában (Leonding és Kreuzschwestern), a Stadtpfarrkirche-ben, valamint a Alter Dom-ban, viszont a látogatás koronája egy újabb lemezfelvétel, amely az ottani kórustagok közreműködésével valósult meg, kölcsönösen tanulva meg német és magyar kórusművet. Ennek a lemeznek a címe: „Musikalische Begegnungen” – „Zenei Találkozások”. A hosszú és fárasztó utazás ellenére tartalmas és szép időszakot tölthettünk el és köszönet érte Hargita Megye Tanácsának és Ditró Közbirtokosságnak. Bajkó Károly 7
Felhívás Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy községünk területén létezik egy úgynevezett hidegház az elhullt állatok tárolására. Ez a helyiség a régi vágóhíd épületéből van kialakítva, ahonnan egy erre szakosodott cég a Polgármesteri Hivatal költségén elszállítja a tetemeket. Ezért megkérjük Önöket, ha bárkinek, bármikor elhull egy állata, ne az eldugott helyeket keresse a dög elhelyezésére, szennyezve ez által a környezetünket, hanem kérje a hivatal segítségét.
Kisboldogasszony - folytatás
A
fűben, fában, kék gyümölcsben ott rejtőző Istent csak a kegyelem állapotában láthatja szemünk. Az utat hozzá nem találó emberiség csak az egyházban, Márián át és az ő hitével közelítheti meg. De jövendő sorsunkat is csak hittel érzékeljük. Megmaradásunk is a hit titkában rejtőzik. Hitünkkel tartjuk fenn magunkat, mint bányarabok, ha karral, kézzel küzdenek a föld alatt. Az pusztul itt épp el, ki nem hisz és menekül; sorsa alól félre épp az nem bújhat, ki meghajol. A Szűz az ég sugaraiban áll a szeptemberi éjben tisztán, s a Hold homályos üvegén keresztül szemében átragyog a fény: ha elmúlik a tél, lesz tavasz. Mint a szikrák hullnak szerte a harangszóban szavai, melyek a hit titkait kongatják: „Amint Jézus anyja a mennyben – testé-
ben és lelkében már megdicsőülten – mintaképe és kezdete annak az egyháznak, melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a földön a biztos remény és vigasztalás jeleként mindaddig világosodik az Isten zarándoknépe előtt, amíg el nem jön az Úr napja”. Íme, a teljesedő egyház kezdetén és egén a Szűz, aki született, fogant, szült és anya lett. Csodarejtő méhe legyen jele napról-napra rosszabbodó sorsú nemzetünknek is, melynek – ha meghallja szavát, és igent mond az életre – útja a csillagokba visz, és meglátja a tavaszt. Ez a titka az Istennek, Máriának, gyötrelmeinknek, szerelmünknek és a fogantatásunknak. Baróti László-Sándor, plébános
A bérletek október 24-ig megvásárolhatóak a Polgármesteri Hivatal titkárságán.
Boldogok a tolvajkergetők
F
rissen történt ditrói esetek: kirabolt lakások és autók, mezőről egyik napról a másikra eltűnt szalmabálák és a komédiába illő rendőri eljárások foglalkoztattak (számtalan korábbi esetet is felidézve), miközben a legújabb nemzeti boldogság-felmérésről olvastam. A megkérdezettek többsége nem boldog, nem érzi jól magát ott és úgy, ahogy él. Az említettek alapján mondhatjuk, hogy nem csodálkozunk, hiszen aki nincs biztonságban, az nem lehet boldog. Ha nincs otthon, betörnek a házába, ha nincs a mezőn, ellopják, amit összeszedegetett, ha őrizetlenül hagyja a kocsiját, kiveszik belőle az akkumulátort. Mindezt egy eléggé zárt, biztonságosnak hitt közösségben. A rendőrség kérdéseit pedig Columbo vagy Sherlock Holmes is megirigyelhetné. Miért hagytad ott? Miért nem vigyáztál te rá? – ennyivel sikerül a tulajdonost leszerelni. A tettes keresése helyett a tulajdonos felelősségre vonása kevesebb vesződéssel jár. Ismeretlen tettes, nyomozás lezárva. Béke, boldogság. Boldogság? Kik boldogok? A felmérés szerint a vallásos emberek és a civil szervezetben tevékenykedők boldogabbak a szomorú átlagnál. Akik hisznek valamiben, Istenben, egy ügyben, egy közösségben, abban, hogy a világnak nem kell szükségszerűen elviselhetetlen helynek lennie. A vallásos emberek arányáról nem tisztem beszélni, de civil aktivista igen kevés akad. Amikor Ditró fejlesztési stratégiájának kidolgozására hirdettek megbeszéléseket, alig 1-2 civil szervezet képviseltet-
te magát. Pedig sokan beszélünk arról, hogy szeretnénk, ha a faluban változnának a dolgok. Szeretnénk, ha nem tolerálná a közvélekedés és a hivatalos szervek a lopásokat és a szemetelést, szeretnénk, ha ésszerűbben használnánk az erőforrásokat, szeretnénk, ha az erdőt és mezőt mindannyian tiszteletben tartanánk. De amíg nem teszünk valamit, bármit (írunk kéréseket, gyűjtünk aláírásokat, teszünk feljelentéseket, szólítunk meg embereket, szervezünk tüntetéseket, kalákákat), addig egyrészt azt közvetítjük, hogy számunkra a fennálló helyzet megfelel, másrészt nem leszünk boldogok sem. De valamit tenni is nagyon nehéz úgy, hogy ne a düh, elkeseredés, bosszúvágy szóljon belőlünk, hanem valódi megoldásra törekedjünk vele. Egyszerűbb besimulni és adott esetben ki is nevetni a civil kezdeményezéseket, mint amik úgy is értelmetlenek. Budapesten létezik egy tolvajkergetők nevű csoport: bringások, akik megunták, hogy folyton ellopják a kedvenc járművüket. Műholdas jeladóval felszerelt csalikerékpárral buktatják le a tolvajokat. A sorozatos lopások és a rendőrség tehetetlensége hívta életre a csoportot, akik ma már sikeresek, hiszen tesznek valami fontosat a társadalomért, sőt már a rendőrség is segíti őket. Talán a ditrói boldogsághoz is szükség lenne a tolvajkergetésre, és végre azok lennének kevésbé boldogok, akiknek menekülni kell, és kiderülne, ki melyik oldalon áll. Köllő Zsófia