Napútfestő100

napútfestő100

4 ———

KÉSZÜLT 2019 Békéscsaba SZEGYA 13G kiadványszerkesztő TANULÓK Bandula Kornél Gálik Zsófia Mészáros Tünde Oltvári Zsófia Ottlakán Csaba Petrovszki Regina FELKÉSZÍTŐ TANÁROK Pék Zsuzsanna Szikora Tibor BETŰTÍPUS IBM Plex Sans & Mono SOFTWARE Adobe Photoshop & Indesign

——— 5

napútfestő100

6 ———

Tartalom ——— 7

Tartalom 09 Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia 23 Nógrád géniusza 27 Az életmű bemutatása 43 Száz éve halt meg az egyik legeredetibb festőgéniusz 49 Istent szolgálni még fiatal vagyok

59 8 érdekesség, amit nem tudtál Csontváryról 67 Hetven év után került elő a Csontváry-kép 71 Csontváry állatos festményei 79 Beléptünk Csontváry festményébe 83 A Baalbek keletkezésének története

8

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia ——— 09

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia A Szerelmesek találkozása című festmény 70 évig lappangott. Nem tudtunk róla semmit; majdnem 70 évig csak egy részlete volt ismert a festménynek.

A festmény felbukkanásánál csak eltűnése keltett nagyobb hírt, nemcsak Magyarország legdrágábban aukcionált festménye tűnt el, hanem egy olyan festmény is, mely a töredékes Csontváry oeuvre egyik legkiválóbb darabja. Érthető volt tehát a lelkesedésem, mikor felmerült annak lehetősége, hogy a festményt élőben

Végvári Zsófia http://www.csontvary.com/ szerelmesek-shakespearees-az-urania

napútfestő100

10 ———

is láthatom a 2012 kora nyári megtalálása után. Szívem a nyakamba dobogott, talán sosem lelkesedtem még ennyire festészeti alkotásért. Alig vártam a találkozást, a randevút a festménnyel, hogy megérintsem, megnézhessem élőben, „színesben”. A festménnyel szemben nagyok voltak elvárásaim, a kép mondanivalója több síkú, kérdéseimre a választ csak a személyes „megtapasztalás” adhatta.

Kékruhás nő, enyhén kopaszodó vörös ruhás férfi. Legalább 20 év korkülönbség köztük. Állnak, és várnak a pillanatra, valamire, ami most kezdődik vagy most fejeződött be. A pókháló időtlensége kíséri a megállított pillanatot, a múzsa is alszik szárnyaival a kőkorláton, nem vezeti „hősét” a harcos úton tovább. Megállt az idő. Az alkony vagy a hajnal pírja ébred a fjord végénél, ahol a nyílt víz felé van átjárás. Kinek vagy minek a hajnala vagy alkonya jön el? Remény vagy elmúlás?

Melyik világ az igazi: a tükröződő vagy a látható?

A három fa: az ifjúkor, a virágzás és a megtermékenyült gyümölcs vajon mit szimbolizál? Maga Csontváry álma jelenik meg a festményen, egy álomkép, melyet az örökkévalóságnak festett meg? Vajon a Freudi pszichoanalízis ismert volt-e már 1903-ban vagy az utókor keres tudományos magyarázatokat a látottakra? Vajon az „emberélet útjának” felén járt-e a vörös köpenyes férfi, olvashatta-e Dantét vagy éppen Giotto angyala őrzi-e a szerelmeseket? Valósak-e a figurák, vagy minden csak kitalált álomkép-részlet, mely tökéletes kompozíciós szabályok szerint áll össze egy festménnyé? Ki ez a titokzatos nő a képen?

Csontváry szerelme vagy vágyálma?

A festmény kutatásának most az egyik legérdekesebb részletét mutatom be; a sok motívum közül a főtéma nőalakját választottam kutatásom tárgyául; vagyis nyomára indultam a titokzatos hölgynek. Csontváry szerelmes volt.

Teóriám szerint Csontváry olyan „nyomokat” hagyott maga után a festményein, amikkel nagyon jellemzően az 1890–1915 közötti „időszak” leírható. Az ízig-vérig átélt 25 év minden, számára fontos rezdülésére reagált valahogyan Csontváry, utazásai során festménnyé „képezte le” azokat. A festmények kiindulási alapjait a látottakon és az átélt élményen kívül egy

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia ——— 11

egészen új műfaj darabjai jelentették; ezek a „darabok” voltak a kézzel színezett képeslapok, fényképfelvételek, plakátok vagy mozgóképek; melyek nyomait hordozza a „Szerelmesek találkozása” című festmény is.

Csontváry legtermékenyebb korszaka 1899-ben kezdődött, melyhez egy másik esemény is köthető. Ez az esemény, vagyis inkább hely véleményem szerint Csontváry alkotó módszerét megváltoztatta, számára a világot kitárta. 1899-ben jött létre az Uránia Tudományos Színház[1].

A kékruhás nő megfejtésének szálai is ide vezetnek, mint ahogy a Zarándoklás a cédrushoz, a Liliomos hölgy, vagy a Sétakocsikázás Athénban, Szerelmesek találkozása című festmények „szálai” is.

Sok Csontváry festménynek ez az „intézmény” volt az ihletadója, így érdemes részletesebben is átnézni a tudományos színház felépítését és működését. Csontváry, ki nagyon érdeklődő, a természettudományokat lelkesen szerető ember volt, mindennapos vendége lehetett az Uránia Tudományos Színháznak, ahol természettudománnyal, csillagászattal, művészettel kapcsolatos, több felvonásos előadásokat játszottak gyakran mozgóképekkel és színezett, vetített fotókkal. Csontváry festményeinek születése a legtöbb esetben visszavezethetőek a Színház előadásainak tematikájára. „Az Uránia-színház olyan hely akar lenni, a hol a tudós oktatja, a művész gyönyörködteti és az író nemesíti embertársait és mindhárman az összetartozandóság érzetét nevelik.”[2] Részletesebben hadd mutassam be, mi volt a tudományos színház, mivel kutatásaim szerint sok Csontváry festménynek ez az „intézmény” volt az ihletadója, így érdemes részletesebben is átnézni a tudományos színház felépítését és működését.

A 19. század vége az intézményes népművelés korát jelentette, melyet „szabadoktatásnak” is hívtak. Ez volt az a kor, mikor az „állam” tudatosan kezébe kezdte venni a felnőttképzés szervezését, ekkor alakultak a közművelődés első intézményei[3] is; ekkora datálható a „művelődésszervező” foglalkozás is. A tudományos színház előadássorozata legjobban a mai „Mindentudás Egyeteme” előadásokra

[1] http://www.filmintezet.hu/ magyar/filmint/filmspir/23/ urania.htm; [2] http://www.urania-nf.hu/ kezdetek/dia1.php [3] Ilyen magyarországi szervezet volt az Általános Munkás Olvasó Egylet, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egylet (FMKE) 1882-től Nyitrán, Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egylet (EMKE) 1885-től Kolozsváron, a Vasárnapi Munkásképző Országos bizottság (1895), az Országos Központi Katholikus Kör (1892) Budapesten Baross Gábor vezetésével és a Szabad Lyceum (1894) szervezete Brezeviczy Albert nevével.

napútfestő100

12 ———

hasonlított. „Az Uránia-színház olyan hely akar lenni, a hol a tudós oktatja, a művész gyönyörködteti és az író nemesíti embertársait és mindhárman az összetartozandóság érzetét nevelik.”[4] Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület[5] 1899-ben alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére és támogatásával. Az Uránia Tudományos Egyesület, a Tudományos Színház és az Uránia folyóirat alapítása Kaposi Molnár Viktor nevéhez kapcsolódik, az Egyesület elnöke Matlekovits Sándor lett. A tiszteletbeli elnökök között olyan személyek neveit találjuk, mint Báró Eötvös József (MTA elnöke) vagy Gróf Szőgyény Marich László. Az egyesület célja, hogy annak ismeretterjesztő tevékenységével a közművelődés színvonalát emeljék. A bécsi és berlini Uránia egyesületek színvonalát hamarosan túlszárnyalta a budapesti egyesület; rendszeres tudományos ismeretterjesztő előadásokat nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is tartottak. A taglétszám a századfordulón elérte a 2000 főt.

Az Uránia tudományos színház Budapest egyik legforgalmasabb útján, a Rákóczi út 21. szám alatt, a mór [4] http://www.urania-nf.hu/ kezdetek/dia1.php [5] részletesebben az Uránia Tudományos színházról: Az Uránia száz éve

stílusú Rimanóczy-palotában volt. „576 ülőhely, a nézőteret számos villanyos lámpa világítja meg: a színpadon négyszínű villanyos fény sugárzik az oda vetített képek színárnyalatainak szabályozására. A vetítő készülék, amely a képzelhető

(Kis Domokos Dániel)

legtökéletesebb a nézőtér hátterében foglal helyet. A színház

http://www.valosagonline.hu/

nem tulajdona az Rt-nek, hanem évi bért fizet.”

index.php?oldal=cikk &cazon=224&lap=0 és Vetített képes előadások (Bogdán Melinda, Munkácsy Gyula)

Az előadások nemcsak állóképek sorából, felolvasásból álltak, hanem a technikai feltételeknek köszönhetően vetített

http://www.urania-nf.hu/

képeket is bemutattak[6]. Az Uránia Tudományos Színházhoz

kezdetek/dia1.php

köthető az első némafilm születése is, melyet a „Táncz” című

[6] http://www.fotoklikk.hu/sites/ default/files/fm/kepmutogatok/ index.html Kolta Magdolna: Képmutogatók; a fotográfiai látás kultúrtörténete [7] http://epa.oszk.hu/ 01600/01615/00001/pdf/ 055–088.pdf

előadás keretében mutattak be 1901-ben.

Az Uránia és Csontváry lehetséges kapcsolatára Dr. Galavics Géza professzor a „CSONTVÁRY, A HORTOBÁGY ÉS A FOTOGRÁFUS (Haranghy György emlékezete)”[7] című kiváló írásában már felhívja a figyelmet, megemlítve a fényképek és a mozgókép erős hatását Csontváry művészetére.

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia ——— 13

Csontváry természettudományos érdeklődése, gyógyszerészeti előképzettsége alapján feltételezhető, hogy lelkes hallgatója volt az Uránia Tudományos Színház előadásainak. Ezen írás nem foglalkozik részletesen a színház programjának elemzésével, de tisztán kimutathatóak Csontváry festményein a színház aktuális előadásainak hatásai.[8] Csontváryt feltehetően Dr. Lázár Béla invitálta az egyesületbe. Csontváry és Lázár kapcsolata nyomon követhető volt a XX. század elején is, Lázár Béla volt az első, aki Csontváry művészetének értékelésével megnyitotta a művészről készült kritikák sorát.

Az alábbi idézet jól mutatja a tudományos előadások változatosságát és jellegét. A lista 1899-ben készült tervezetként.

A tervbe vett előadások sorozata [9] „Az Uránia tudományos színház-egylet egyes szakosztályai részéről a következő készülő előadásokat jelentették be: Az első előadás: KLUPATHY Jenő dr.: A MIKOR A LEVEGŐ FOLYÓSSÁ LESZ és KÜZDELEM AZ ÉSZAK PÓLUSÉRT nagy látványos előadás Payer, Nansen és dr. Meyer Vilmos stb. művei nyomán átdolgozta CHOLNOKY Jenő.

A legközelebbi előadások: EGÉSZ ESTÉT BETÖLTŐ SZÍNDARABOK: A vas. – A Zichy-expedíció. – Páris és a világkiállítás. – A Duna. – A só. – A gotthardi alagút. – A fjordok hazájában. – A sphaerák harmoniája. – Bosznia-Herczegovina stb.

RÖVID ELőADÁSOK(részletek): Mikor a levegő folyóssá lesz: Klupathy Jenő. – Az égi testek chemiai összetétele (csillagászati előadás, vetített képekkel): dr. báró Harkányi Béla. – A dobsinai jégbarlang (vetített képekkel): Cholnoky Jenő. A naprendszer (csillagászati előadás, kisérletekkel és vetített képekkel): Kövesligethy Radó. – Transzvaal, vetített képekkel: György Aladár. – Léghajózás és repülés (physikai előadás, kisérletekkel és vetített képekkel): Klupathy Jenö. – Novemberi hulló csillagok: Kövesligethy Radó. – Mesteriskola bemutatása, vetített képekkel: Paur Géza. – Az 1899-iki műtárlatok remekei : dr. Lázár Béla. – Szekeres Kálmán. – Mégis forog a föld, kísérletekkel: Klupathy Jenő. – Kathod sugarakról, kísérletekkel: Pekár Dezső.

[8] Ilyen előadás a Szent földet és Jézus életéből vett képeket bemutató sorozat, a Fjordok hazájában, a Páris és a világkiállítás, a Délibábok hazája, a Bosznia-Herczegovina és az 1899-iki műtárlatok remekei is.

[9] A tudományos színházról (Uránia Magyar Tudományos Színház Közlönye, Budapest, 1(1899):1:3–13.) http:// www.filmintezet.hu/magyar/ filmint/filmspir/23/urania. htm; Magyar Bálint A magyar némafilm története 1896–1918 című munkája aprólékosan dolgozza fel szintén az Uránia történetét. Részlet a „Táncz”ról: Az Uránia előadásainak legtöbbet emlegetett darabja a Tánc, melynek kultúrtörténeti anyagát Pekár Gyula és Kern Aurél zenetörténész állították össze. Zitkovszky Béla, az Uránia fényképészeti műhelyének vezetője az Uránia tetőteraszán készítette a mozgóképeket olyan művészekről, mint Blaha Lujza, Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és az Opera vezető balerinái. Az 1901. április 30-i bemutatóra nem készült el az összes felvétel, erre vonatkozóan idézte Magyar Bálint a Magyarország cikkét: „Sajnos a programnak Blaháné tánca nélkül kellett megtörténnie, határozatba ment azonban, hogy Blaháné csárdása, Pálmai toborzója és Fedák Sári angol tánca utólag kerül beillesztésre. Ezek nélkül is 24 kinematogramm kerül bemutatásra, közülük alig egynéhány idegen… a többi mind saját felvétele az Urániának.”

– Detektívek az égen, csillagászati csevegés, vetített képekkel: Kövesligethy Radó. – A mikroskop története: dr. Lendl Adolf. – A mikroskop csudái: dr. Kohaut Rezső. – A sejt: Pályi Sándor.

– A magvak mikroskopiája: Thaiss Lajos. – A májusi fagyok: Róna Zsigmond. – Saturnus és gyürűi: dr. Wonaszet Antal. – Washington városa: Krécsy Béla. – Az amerikai indiánusok: Krécsy Béla. – Hogyan lesz a tojásból csirke: dr. Zilahi Kiss Endre.”

Nézzük meg, mi történt az előadásokon kívül az Urániában a XX. század elején.

A hely kiváló színpadi adottsága (volt mulató), az épület hangulata, befogadóképességének

14

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia ——— 15

mértéke alkalmas volt arra, hogy a teremben színpadi műveket is játszanak.

1902-ben rendkívüli tehetségű táncosnő lépett fel az Uránia színpadán, név szerint Isadora Duncan.

Isadora Duncan[10] (San Francisco, 1877. május 26. – Nizza, 1927. szeptember 14.) amerikai táncosnő, akit a táncművészet megújítójának, a modern táncművészet alapítójának tartanak.

Szakított a klasszikus balett hagyományaival, a szokásoktól eltérően klasszikus zenére táncolt, mozdulatait a „természetesség jegyében” ókori görög mintára alkotta meg. Mezítláb, görög tógára emlékeztető ruhában táncolt. Előadásait nem csak zenei darabok, de műalkotások (festmények, költemények) is ihlették. Szabad szellemű, emancipált nőnek tartották, akinek gondolkodásmódja (és életvitele) megelőzte korát.[11] Európában Isadora először kerti partikon és kisebb

[10] „A szabadtánc első és egyik legnagyobb hatású képviselője az arányosan nagy termetű, szabályos arcú, amerikai Isadora Duncan volt. Gyermekkorában ugyan járt balettre, de a kötöttségeket elvetette mind mozgásban, mind ruházatban... ...Történelmi jelentőségét azonban sok száz szólóestjén előadott szabad lendületű és meggyőző erejű táncának, könnyed khitónjába rejtett szemérmes erotikájának köszönheti.” (dr. Dienes Gedeon) [11] rövid összefoglalás Isadora életéről: http://hu.wikipedia.org/ wiki/Isadora_Duncan

összejöveteleken lépett fel, de híre gyorsan terjedt, szinte

[12] Kaposi Viktória: Isadora Duncan

az egész kontinensen turnézott. Isadora Duncan életének

öröksége(Budapesti viharos

első meghatározó állomása Budapest volt. Itt lépett először önállóan nagyközönség elé az akkori Uránia Színházban. A pesti fellépéseire ő maga így emlékezik vissza: ,,A temperamentumos magyar nézők minden este tombolva ünnepeltek és éljeneztek. Egyik este jeleztem a zenekarnak, hogy ráadásul játsszák el Strauss Kék Duna keringőjét, amelyre aztán rögtönözve táncoltam. A siker frenetikus volt. A közönség felugrálva ünnepelt szinte szünet nélkül, és a táncot többször meg kellett ismételnem.”[12] [13] Bár írásos feljegyzések a nagy találkozásról nem maradtak Csontváry tollából, mégis érdemes egy rövid összehasonlítást készíteni bizonyos Csontváry festmények nőalakjairól és Isadora Duncanról.

A korabeli sajtó így ír Isadora fellépéséről: 1902 | Május Miss Isadora Duncan.[15] „Hetek óta sokat beszéltek már nálunk társadalmi körökben Miss Isadora Duncanról, a ki nemrég egy zártkörű társaság előtt bemutatta saját maga által komponált görög stílusú tánczait s élénk érdeklődést keltett velük azokban, a kik látták. Most végre április 19-én nyilvánosan is fellépett az Uránia-szinházban,

sikere az első beteljesült szerelmet is meghozta Isadora számára) [13] Amikor az Operaházban lépett fel, a közönség meglepetésére egy cigányzenekart rendelt a színpadra, és a Csak egy kislány… dallamára énekelni kezdett. Később egy vörös köpenyben táncolt a „magyar hősök forradalmi himnuszára”, a Rákóczi-indulóra. http://www.polusonline.com/ 2012/04/isadora-duncan-esberegi-oszkar-romanca.html Isadora Duncan és Beregi Oszkár románca; Bencze Attila [14] a Liliomos nő az 1936-os Frankel Szalon béli kiállításon szerepelt. Németh Lajos nagymonográfiájában említi a „Szerelmesek találkozása” című kép női alakjával való hasonlóságot, de konkrétumot nem hoz a hölgy kilétére.

(Képzőművészeti Kiadó, 1964.

66.old. Németh Lajos: Csontváry) [15] http://www.huszadikszazad.hu/ print.php?id=1381&mode=article

napútfestő100

16 ———

s nagy közönség előtt mutatta be művészetét. Duncan kisasszony kaliforniai származású; nyúlánk, karcsú, magas termetű hölgy, plasztikus idomai, megnyerő kifejezésű, élénk tekintete mindjárt rokonszenvet keltenek iránta a nézőben.

Az előadás rendezése emeli a hatást: az egyes tánczokat zene kiséri, melyben a hárfának jut a főszerep, előttük a Magyar Szinház egy művésznője verseket szaval, Horatiusból elmélkedő ódát, majd játszi modern dalt, opera szöverészeket, ókori pásztoridylt. Közbe-közbe karéneket is hallunk. A fiatal művésznő alakját, a mint a szinpadon megjelenik, szivárványos fény veszi körűl, a háttér szinfalai tavaszi tájat, majd később görög díszítésű termet ábrázolnak. Duncan kisasszony teljesen mezítláb tánczol, görög szabású lenge ruhában, tunikában és chlamysban” Isadora fellépőruhája különleges volt, ruháját a görög tanagra szobrok mintájára készítette el. A felvételek alapján a ruha rendelkezett egy keresztve vetett stólával, melyet több féle képpen is lehetett viselni. A „Liliomis nő” című festményen ezt a ruhaviseletet látjuk leegyszerűsítve. Isadora Duncan táncáról egyetlen filmfelvétel maradt meg, melynek kimerevített kockáján szintén ez a ruha látható, csak eltérő színösszeállításban. A leírt források alapján Isadora többször is kék ruhában állt a közönség elé, mely érdekes összefüggésre világít rá a „Szerelmesek találkozása” című festmény kapcsán.

Isadora az említett felvételen, szabad téren táncolt a párizsi füvészkert egyik központi területén, véleményem szerint a Füvészkert öreg cédrusfája körül, mely előre vetíti a cédrus képek analógiáját is.[16] A Szerelmesek találkozása című festmény nőalakja hasonló ruhát visel, mint az itt bemutatott fotón látható Isadora Duncan, természetesen némi stilizálással és több reneszánsz jegy felhasználásával. A hölgy a festményen „királynői” állógallért hord, mely viselet utalhat akár egy látott színdarab jelmezeire is A megfestett arc és Isadora profilból készült felvétele még jobban egyértelműsíti a képen szereplő hölgy kilétét.

[16] a film megtekinthető itt: http://www.youtube.com/ watch?v=GbhECiz2TtY

A festményen szereplő férfi feltehetően Csontváry maga, ki 1903-tól kezdve Isadora alakját többször is szerepeltette

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia ——— 17

képein. Isadora fázismozdulatai és a körtánc megjelennek a „Zarándoklás a cédrushoz” című festményen, a „Magányos cédrus” táncoló ágainak kiinduló mondata pont egy Isadora Duncan idézet lehet. (A jövő tánca, Leipzig, 1903) „Két ember tánca sosem lehet egyforma – mondta.

A mozdulatok legyenek természetesek, mint a szél fújta lomboké vagy a tenger hullámaié…”

Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrushoz című festmények. A körtáncot járó hölgyek Isadora Duncan tanítványai is lehetnek, akiket Isadorables-nak neveztek.

Csontváry közel 10 éven át jelenítette meg Isadora, a NŐ alakját festményein. Németh Lajos monográfiájában kitér a szokatlan témára, a „Liliomos nő” és a „Szerelmespár” festményekkel említi együtt a „Szerelmesek találkozását”. „…vajon az 1902 körül megfigyelt lelki változás, az erőteljesebb befelé fordulás, a sajátos Csontváry-féle valóság kialakítása összefüggött valamilyen szerelmi élménnyel is?

Nem tudjuk. Az azonban önéletrajzából kiviláglik, hogy 1903 nyarán nagy lelki válságon esik át, amint írja, ismét szembekerült a pozitívummal, és lelki vívódásai késztetik nagy csavargásaira is. Megindul a nagy roham, a legmagasabb célokért.”[19] Csontváry elindult Isadora nyomában Európában, de hogy beteljesedett-e a „Szerelmesek találkozása” Csontváryval, az örök titok marad. Egy biztos, Isadora élete első nagy szerelmével, Beregi Oszkárral[20] Budapesten találkozott, majd rövid, viharos szerelem szakítással végződött.

Csontváry „Szerelmesek találkozása” című festmény témájának magyarázata is kapcsolódhat ehhez a szerelemhez.

A festmény motívumai több síkú, szimbolista tartalmakat hordoznak, a felhasznált képi motívumok kapcsolódnak az Urániához és a színjátszáshoz is.

Eddig bizonyítottan csak a Hortobágyot bemutató vetített képes előadásról lehet bizonyítani, hogy Csontváry Kosztka Tivadar Hortobágyot ábrázoló képének születésére inspirálóan hatott. Csontváry a Hortobágy előadás után a képsorozatokat készítő fotóssal, Haranghy Györggyel felvette volna a kapcsolatot. „Igen tisztelt Uram! Budapesten,

[17] Csontváry színház szeretete a „Zrinyi kirohanása” című festménnyel is igazolható, melyet Jókai Mór: Szigetvári vértanúk című munkájának színpadi változata inspirált.

Nem tartom kizártnak, hogy a Szerelmesek találkozása című képnek egy opera előadás a kiindulása [18] Szabó Júlia cédrusokról készített kutatása a festőről szóló kutatások egyik legfontosabb és legpontosabban megfogalmazott írása, munkája példamutató, alapossága és precizitása követendő példa a jövő kutatói számára. Szabó Júlia a Csontváry életmű két kulcsfontosságú motívumának, a cédrusfának és a táncnak kereste az objektív forrásait az ikonográfia, az ikonológia és a történeti összehasonlító módszerek segítségével.

[19] Németh Lajos: Csontváry; Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1964, Budapest.

66. oldal [20] http://www.polusonline.com/ 2012/04/isadora-duncanes-beregi-oszkar-romanca. html Bencze Attila: Beregi Oszkár és Isadora Duncan románca. Részletek: „(Isadora) Impresszáriója kitalálta, hogy önálló műsorával elsőként a kontinens leggyorsabban fejlődő multikulturális és dekadens nagyvárosában, Budapesten kell bemutatkoznia... a felszabadult, finom erotikától sem mentes táncelőadás 1902 április 19-én óriási sikert aratott az Uránia Színházban.

Isadora értett a közönséghez is: „Jeleztem a zenekarnak, hogy ráadásul játsszák el Strauss Kék Duna keringőjét, amelyre aztán rögtönözve táncoltam.

A siker frenetikus volt.

A közönség felugrálva ünnepelt szinte szünet nélkül.”

napútfestő100

18 ———

az Uránia színházban arról értesülék, hogy Ön rendkívüli szakértelemmel a Hortobágyi pusztáról felvételeket bámulatra méltó módon készít.” Csontváry és a fotós kapcsolatáról Dr. Galavics Géza[21] kiváló tanulmányában hosszasan ír, melyről már bővebben szóltam; utal arra, hogy Csontváry gyakori vendég lehetett az Urániában.

Ezen a feltételezésen elindulva jutottam arra a következtetésre, hogy a Szerelmesek találkozása című műnek a helyszíne is egy előadásra utal, melynek címe: A Fjordok hazája[22]. Ezt az előadást az Uránia Tudományos Színhát első pár évében mutatták be, melyre az 1899-es, Uránia Színházat beharangozó írásban is találunk utalást. „A legközelebbi előadások: EGÉSZ ESTÉT BETÖLTŐ SZÍNDARABOK: A vas. – A Zichy-expedíció. – Páris és a világkiállítás. – A Duna. – A só.

– A gotthardi alagút. – A fjordok hazájában. – A sphaerák harmoniája. – Bosznia-Herczegovina[23] stb.” Egyelőre az előadás képanyaga nem ismeret, de a korabeli képeslapokat (1900 körül) áttanulmányozva érdekes analógiát találhatunk.

Az előadás vélt képanyagát áttanulmányozva a színes korabeli felvételek, a gleccserek, a szorosok és a különleges alakú sziklák a mai kor emberét is lenyűgözik. Véleményem szerint Csontváry különleges szimbolikát használt, álomszerű [21] Galavics Géza: CSONTVÁRY, A HORTOBÁGY ÉS A FOTOGRÁFUS

tájba helyezte álmának helyszínét. Az álom: egymásé lesz a művész múzsájával. Az álom helyszíne, a felhasznált

(Haranghy György emlékezete)

motívumok, Isadora alakja, a reneszánsz ruha az álló gallérral,

http://epa.oszk.hu/

a vörös palást és a Shakespearre emlékeztető Csontváry

01600/01615/00001/pdf/ 055–088.pdf [22] A Fjordok hazájának képanyaga feltételezésem szerint megegyezhetett a következő címen látható fotókkal (1890–1900). 644–651 lap. http://www.flickr.com/photos/ library_of_congress/page644/ [23] Feltehetően ehhez az előadáshoz kapcsolhatóak Csontváry Mostart bemutató festményei [24] http://digitalgallery.nypl.org/ nypldigital/dgkeysearchresult. cfm?parent_id=303325előadás felvételei

önarckép kutatásom alapján egyetlen kiindulási pontra vezethető vissza, ez pedig William Shakespeare: Szentivánéji álom című darabja.

A Szentivánéji álom című öt felvonásos vígjátékot 1595-ben írta Shakespeare. Elsőként Arany János fordította magyar nyelvre, 1863-ban. Szent Iván éjjel játszódik az esemény, az év legrövidebb éjszakáján, amikor a nyári napfordulót ünnepeljük.

A hiedelem szerint varázslatos, szerelmes éjszaka, amikor szinte bármi megtörténhet, a kívánságok teljesülhetnek.

A vígjáték tartalma adhatja a Szerelmesek találkozásának megfejtését is. A festmény helyszíne

az egyik legismertebb fjord, mely a legtöbb felvételen és képeslapon szerepel. A fjord földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a nyári évszakban akár több hétig nem nyugszik le a nap, (Magyarországon a nyár legrövidebb éjszakája), a Szent Iván éjjele meghosszabbítható, így az álmok nem érnek véget.

A festmény motívumai: a pókháló és az alvó angyal szintén többszörösen is utalhat Shakespeare drámájára. „Bécsben[24], a berlini Reinhardt, a Neues és a Kleines Theater igazgatója, nap nap mellett zsúfolt házak előtt adja Shakespeare legbájosabb remekét, amelyet a poéta harmincéves korában írt, a férfikor küszöbén, amikor az ember már kijózanodott az ifjúi szerelem bohóságaiból, s a halandók lázas szerelmi hajszájában nem lát egyebet, mint gonosz kis manók incselkedését. A Szentivánéji álom az életnek azon pontján áll, ahol vége a bohó szerelemnek, és kezdődik a komoly filozófia. Verseiben ott virul még a tavasz, virágnyoszolyát rejt az erdő mélye, édes illat szállong a levegőben, de a poéta mámora rég elszállt, szeme kinyílt, és látja, hogy a szerelmi láz őrület, a szerelmi konfliktus dőre játék…. De ha az egész csak álom, akkor a színhely

19

napútfestő100

20 ———

sem történeti, hanem álombéli.” írja 1905-ben a bécsi előadásról Hevesi Sándor[25], ki a magyar (feltehetően a pesti előadást) erős kritikával illette.

A Csontváry féle két szereplős jelenet, amelyben megállt az idő a 1900-as évek elején nehezen lehetett értelmezhető.

A festmény látszólag összefüggés nélküli motívumrendszere a századforduló festészeti stílusát ismerő közönségnek idegen lehetett; talán ez az oka annak, hogy Lehel Ferenc csak a festmény közérthető darabját publikálta, ahol csak a nő és a férfi, valamint az álmodó angyal látható.

A nőalak kék ruhája és állógallérja a századforduló színházi ízlését idézi, az álló gallér tipikus illusztrációja a reneszánsz korának, melyben a Szentivánéji Álom című vígjáték is játszódik. A férfi alakját profilból láthatjuk, feltételezhetően Csontváry önarcképe amint a csodálatos éjjelen szerelmére rátalál. Alakja, a vörös posztókabát a gallérral, a fehér nadrág szintén utalhat a színházszerűségre, a shakespeare-i libériára. „Shakespeare korában a színészek jóformán fizetett cselédek voltak, s ha Shakespeare-nek és tizenkét társának I. Jakab őfelsége szabatott ruhát skarlátpiros bársonyból – az mégiscsak libéria maradt” írja Hevesi Shakespeare-ről szóló másik tanulmányában. A festmény vígjátéki elemektől teljesen mentes, alakjait a csend és a megállított idő veszi körül.

A festményt feltehetően a Nemzeti Színház Opera Házban bemutatott vendégjátéka ihlette. Beregi Oszkár szerepei közt 1902 november 02-án találkozunk Lysander szerepével, feltehetően Isadora Duncannel eltöltött szerelmes hónapok után[26].

Csontváry a vígjátékból csak a helyszín végtelenségét és a megállított időt kölcsönözte, tündérek, manók és elvarázsolt [25] Hevesi Sándor Amit Shakespeare álmodott, Válogatta és szerkesztette József Gábor. http://mek.oszk.hu/ 07900/07946/07946.htm [26] 1902-ben Beregit Szegedre hívják Hamletet játszani, de szerepében sikertelen.

Isadora Duncannel együtt töltött hónapok alatt a Hamlet szerepére készült.

figurák a képen már nem szerepelnek. Ugyan így kiemelten fontos a festmény megértésének kapcsán a Shakespeare szonettek ismerete is, mely művek írójuk lelkivilágának legmélyét tárják fel, intim érzelmeket szólaltatnak meg. A szonettek leghitelesebb olvasói minden idők szerelmesei – hiszen számukra Shakespeare mesterien szerkesztett, erőteljes sorai mondják ki a kimondhatatlant, nevén nevezik a szépséget, legtalálóbban fejezik ki a szerelem benső feszültségét.

Szerelmesek, Shakespeare és az Uránia ——— 21

Shakespeare szonettjei Csontváry korában már magyarul is olvashatóak voltak. A festmény egyik legerősebb motívuma, a pókháló szintén Shakespeare egyik kedvelt témája. A pókháló rabul ejt, a pók szerelmet sző vagy az idő múlását jelenti; szabadulni belőle nem lehet. A pókháló jelenléte több Shakespeare műhöz is köthető; „El, szövő pók, itt ne járj,” írja a Szentivánéji álomban, a pókháló megjelenik a Vihar című színműben is, mely a megbocsátás színjátékaként is emlegetnek, „Kerék-küllői pók lábszárai,” szól Mercutioo Rómeohoz a Rómeo és Júlia című drámában a 4. színben.

A vágy megkövült a szerelemben, a párhuzamos idősíkban a pók hálót sző, a múzsa vagy védőangyal őrzi az isteni perceket.

A kis szárnyas puttó alakja kiléphet a Szentivánéji Álomból is átvarázsolt Puch-ként, de harcos angyalként lehet Giotto egyik angyalának átirata is a festményen. A szimbolikus 3 fa Freudi vagy Dantei asszociációkat ébreszt.

A festmény szimbolikájának és Isadora Duncanhez fűződő szerelmének megfejtése még várat magára, egy biztos, Csontváry festményén minden egyes ecsetvonásnak értele van és jelentése.

Csontváry története folytatódik…

1903-ban és feltehetően 1904-ben is, Isadora Parthenon béli fellépésének idején már ő is Athenban volt, és megfesti az Kocsikázás Újholdkor című festményt, melynek a fiákerben ülő kalapos nőalakjának karaktere ismét hasonlít Isadorára, ki fellépései után mindig fiákerrel hajtatott szállodájába, mint ahogy Csontváry megörökítette a Sétakocsikázás Athénban című festményén.…

22

Nógrád géniusza ——— 23

Nógrád géniusza CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR

A fenti címmel nyílt kiállítás a losonci Nógrádi Múzeumban és

Szvorák Emese

Galériában. A tárlat a festő halálának 100. évfordulója kapcsán,

https://ma7.sk/tajaink/

a művész Nógrádhoz való viszonyára, a gácsi patikára és a padláson maradt képek sorsára fókuszál.

Csontváry a 19. és 20. század fordulójának nemcsak európai, hanem világviszonylatban is az egyik legeredetibb művészegyénisége, a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. Életében azonban sem a közönség, sem a szakma nem ismerte fel alkotói zsenialitását.

A Kisszebenben született művész festői pályája viszonylag későn, 40 éves kora után kezdődött. Sajátos festői nyelvezetet alakított ki, ahol a legnagyobb jelentősége a fénynek és a „napút-színeknek” van. Magát a Napút festői közé sorolta.

nograd-geniusza-ncsontvary-kosztka-tivadar

napútfestő100

24 ———

1884-ben nyitotta meg Gácson a gyógyszertárát, ahol tíz évig működött gyógyszerészként. Tíz év után bérbe adta, és Budapesten nyitott műtermet, de Gácsra a továbbiakban is gyakran visszatért. A patika padlásán halmozta fel a nem kiállításra szánt műveit, köztük olyan ismert alkotásokat is, mint az Önarckép, a Tengerparti sétalovaglás, vagy A fohászkodó Üdvözítő. A padláson maradt festmények közül hatot állítottak ki Losoncon. – Csontvárynak van egy sajátos színvilága – mondja Németh Bozó Andrea, a kiállítás kurátora. – Ez igen élénk és gyakran kontrasztos színekből összeálló színvilág, ami ennek ellenére összehangolt és harmonikus. Ez pedig a rendkívül finom árnyalatoknak is köszönhető, illetve hogy nagyon sokféle színárnyalatot használt egy-egy képén. A gácsi időszakban több képet is festett, köztük azokat, amelyek állatokat ábrázol-nak. Előképeik valószínűleg kitömött állatok voltak, amelyeket a valósághoz hűen igyekezett ábrázolni. Leginkább tanulmányokként értelmezhetők, amelyek azonban már magukon viselik a festő egyszerűsítő törekvéseit, valamint a rá olyannyira jellemző színvilág jegyeit. A szakemberek a Gémet is a többi, állatot ábrázoló korai festménye közé sorolják, amelyeket 1893 környékén alkotott. Monográfusa, Németh Lajos azonban későbbre, már az érett alkotói korszakára datálta, hiszen azon már az az intenzív színvilág jelenik meg, amely későbbi képein, például a Magányos cédruson bontakozik ki teljes pompájában. A Gém azonban a téma ábrázolását illetően is párhuzamba állítható az említett főművel: a madár alakja méltóságteljesen és magányosan áll egész lényével egy valóságon túli tájban, amelynek láthatára a végtelenbe nyúlik.

A gácsi kifőzde vezetőnőjéről, Prazsenkánéról két képet is festett.

Az egyiken az asszony fohászkodás, a másikon éppen egy konyhai munka közben látható. Ezek a portrék már a müncheni tanulmányok hatására készülhettek. A galériában a Fohászkodó öregasszonyt (1894 körül) láthatja a közönség. Érdekes a Keresztre feszített Krisztus (1903–1904) című alkotásának a története. – A nagy méretű, Passiót ábrázoló festményt a gácsi patika későbbi tulajdonosa, Székely Sándor vitte magával Kecskemétre, ahol nem tudni, kik és miért, de feldarabolták.

Nógrád géniusza ——— 25

Egyetlen meglévő darabja látható a kiállításon is, a keresztre feszített Krisztus alakjával. Még két további darabja csak fekete-fehér reprodukciókról ismert, az eredetiek elvesztek.

A keresztre feszített Krisztus töredékét szimbolikus utalásként is értelmezhetjük, nemcsak Csontváry műveire, hanem a festő tragikus sorsára is, akinek emberfeletti erőfeszítéseit és munkáját egész életében nem értették és nem értékelték.

További két, a losonci kiállításon látható alkotás eredetiségét vitatja a szakma. Bátorkodtunk bemutatni két festményt, amelyek magángyűjtő tulajdonában vannak, és nemrég kerültek elő. Az egyik a Müncheni Önarckép, a másik pedig a Nápoly című képe. Vita tárgya a mai napig, hogy ezek Csontváry-képek-e vagy sem, hiszen nagy a hasonlóság. Ez azért érdekes, mert vannak lappangó Csontváry-művek, olyanok, amelyekről nem is tudunk, vagy nem maradtak róluk feljegyzések. Ha csak a gácsi padláson maradt képekre gondolunk, onnan nagyon sok elveszett vagy ismeretlen helyen van. Csontváry 1919-ben elgyengülve és betegen hunyt el egy budapesti kórházban. Életműve, alkotásai a sors kegye folytán maradtak meg.

Gerlóczy Gedeon mentette meg a művész budapesti hagyatékát.

Festményei, ahogy gazdag írásos hagyatéka is pusztulásra volt ítélve a műterem takarításakor. Írásai között voltak személyes levelezései, iratok, önéletrajzi írások és filozofikus fejtegetések is. Ez az írásos hagyaték teszi lehetővé, hogy mélyebben megismerhessük e rendkívül művelt zseni gondolkodásmódját.

A gácsi padláson maradt alkotásainak egy része losonci műgyűjtőkhöz került, a többit az épület tulajdonosai a ház udvarán égették el.

A kiállított művek a Nógrádi Múzeum és Galéria, a Szlovák Nemzeti Galéria, a miskolci Herman Ottó Múzeum, valamint a nagyszombati Antik Art Centrum gyűjteményéből kerültek ki, a patikából származó tárgyak magánygyűjtők tulajdonát képezik.

Az eredeti festményeket további, a gácsi patika padlásáról származó képek reprodukcióival, illetve Csontváry nógrádi tartózkodását érintő dokumentumokkal és a dokumentumok másolataival egészítették ki. A tárlat november 30-ig látható.

Megjelent a Magyar7 2019/43. számában.

napútfestő100

26 ———

26

Az életmű bemutatása ——— 27

Az életmű bemutatása HOL ÉS HOGYAN LEHETNE MÉLTÓ MÓDON BEMUTATNI MAGYARORSZÁGON CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR EGYEDÜLÁLLÓ ÉLETMŰVÉT?

Nemrégiben jelent meg a Kieselbach Galéria és a Népszabadság Kiadó közös gondozásában Molnos Péter művészettörténész új Csontváryalbuma Legendák fogságában címmel. A kiadvány

Kieselbach Tamás, Sárkány József, Gulyás Gábor, Szücs György

kapcsán újra fellángoltak azok az időről időre felhangzó viták a hazai művészettörténész- és muzeológusszakmában, amelyek arról szólnak, hogy vajon jó helyen vannak-e az egyik legjelentősebbnek tartott magyar festő munkái – vagy azoknak legalábbis legmonumentálisabb darabjai – a pécsi Csontváry Múzeumban, netán az lenne az igazán méltó hozzájuk, ha a fővárosban, még inkább egy kifejezetten erre a célra felépítendő, reprezentatív, új múzeumépületben lehetne megcsodálni őket.

Az utóbbi megoldás melletti érvek között az is rendre elhangzik, hogy csakis így lehetne kellőképpen ráirányítani a világ figyelmét a legtöbb szakértő szerint erre a figyelemre mindenképpen érdemes magyar művésznek a munkásságára. Idén, amikor éppen Pécs lett Európa egyik kulturális fővárosa, ezeknek a kérdéseknek talán még nagyobb az aktualitásuk. A MúzemCafé ezért is kért fel néhány érintettet, hogy mondják el, ők vajon hogyan vélekednek a Csontváry-életmű szerintük ideális helyszínéről.

http://muzeumcafe.hu/hu/ hol-es-hogyan-lehetne-meltomodon-bemutatni-magyarorszagoncsontvary-kosztka-tivadaregyedulallo-eletmuvet

napútfestő100

28 ———

KIESELBACH TAMÁS MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, A KIESELBACH GALÉRIA ÉS AUKCIÓSHÁZ VEZETŐJE A pécsi Csontváry Múzeumban lévő festmények és rajzok jogi helyzete világos: a legfontosabb művek – köztük természetesen a nagyméretű kulcsképek – a budapesti Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak, Pécsre csupán ideiglenes letétként kerültek.

Csontváry Kosztka Tivadar számos alkalommal lejegyzett és publikált végakarata egyértelmű: külön épületben kívánta műveit a közönség elé tárni Budapesten.

A Csontváry-hagyaték megmentőjének és az életmű szellemi letéteményeseinek eredeti szándéka és véleménye közismert: a művek egykori tulajdonosa, Gerlóczy Gedeon építész budapesti helyszínnel tervezte meg Csontváry múzeumát, s ezt tartotta volna ideálisnak Németh Lajos, a festő legjelesebb monográfusa is.

Nem akarok besétálni a régi utcákba, jól ismert „érvekkel” hadakozni a fővároscentrikus országról, elnyomott vidékről és a többi hasonló féligazságról, amelyek állandó ismételgetése csupán arra teremt kitűnő magyarázatot, hogy miért ne csináljunk semmit. Pedig közben mindenki látja, hogy Csontváry nincs az őt megillető helyen. Itt most nem Pécsről és nem csak Csontváryról van szó, hanem Magyarországról és a magyar képzőművészetről. Közhelyeket sem akarok ismételgetni: hogy ma már – sőt évtizedek óta – minden ország „megcsinálja” a maga kulturális hagyományait, felépíti saját művészetének brandjét, amelyet büszkén és jól kimunkált stratégiával tár a közönség elé. Illene végre belefogni ebbe itthon is. Új korszakra van szükség a magyar képzőművészet bemutatásában, hogy végre tudatos stratégia mentén szülessenek meg a döntések. Ennek a folyamatnak kulcsmomentuma lehetne az új, önálló, Budapesten létesítendő Csontváry Múzeum. Mert csak az ő festményeinek elementáris vizuális ereje alkalmas arra, hogy konkuráljon a mindenkit körülvevő látványdömpinggel, és megrázó hatást gyakoroljon a közönségre. Ráadásul ez az életmű tálcán kínálja nekünk ezt a lehetőséget, hiszen a legfontosabb darabjai – Csontváry akaratának megfelelően, persze az ismert kerülők után –

Az életmű bemutatása ——— 29

egytől egyig köztulajdonban vannak, így az állandó kiállítás létrehozásakor nem kell lemondani a magántulajdonban lévő művekről. Egy tudatosan formált, külsejében méltóságot sugárzó, tereiben, hangulatában és üzeneteiben ideálisra komponált múzeumban ez az életmű olyan intenzíven hatna, hogy a világ megrendülve adná meg magát a láttán.

Csontváry művészete olyan komplex, a motivikus, tartalmi és fakturális utalások olyan széles – a kortárs törekvésekig ívelő – mezőit nyitja meg, hogy a múzeum törzsanyagához kapcsolódva időszakos kiállítások garmadáját lehetne pillanatokon belül felsorolni, amelyek az életmű egy-egy szegmenséhez „szólnának hozzá”, s évről évre nagy tömegeket vonzó, az egyetemes művészet legnagyobbjaitól válogató, nemzetközi hírű tárlatok megrendezésére adnának esélyt.

Csontváry művészete olyan szervező erő, olyan gravitációs mag lehetne, amely köré – jó döntésekkel – lenyűgöző univerzumot építhetnénk. És akkor végre azt is megtapasztalhatnánk, hogy akad egy festőnk, akinek a műveit nyugodt szívvel, a biztos „győzelem” tudatában versenyeztethetjük a világ legnagyobb neveivel. Mindez olyan sikert hozna, ami visszasugározna egész festészetünkre, s egyengetné a kortárs művészet érvényesülésének útját is. Hiszen végre a külföldnek is beazonosíthatóvá válna a magyar festészet, lenne egy erős asszociációs támasz, amely minden magyar alkotót segítene.

Sok éve mondom, hogy új Csontváry Múzeumot kellene építeni Budapesten. Az elmúlt évtizedekben számos alkalommal végigjártam a világ szinte valamennyi jelentős múzeumát, galériáját, műkereskedését. Annyit utaztam festmények miatt, mint talán senki más Magyarországról. Minden külföldi utamon figyeltem, miben vagyunk jók, miben maradunk alul, miben vagyunk különlegesek, és miben vagyunk páratlanok: mi az, amit nekünk kellene letennünk a világ elé. Galé-riásként jól ismerem a közönséget, a gyűjtők világát, tudom, mi értékes, mi hatásos, és azt is felismerem, ha ez a kettő együtt van. Amikor Csontváryt megneveztem, nem csupán előhúztam egy nevet a teletömött kalapból. Csontváry mellett nincs B vagy C terv. Ő van, és senki más. Benne találkozik mindaz, ami a sikerhez kell: különleges

napútfestő100

30 ———

hang, nagy és jelentős művek, összeterelhető életmű, izgalmasan elmesélhető történet, frenetikus látványerő. Az összes többi lehetséges jelölt elbukik ennek a hat kritériumnak valamelyikén.

Ráadásul Csontváry sorsa és életműve képes arra, hogy túlmutasson önmagán, és mint kultúránk leglátványosabb csúcsteljesítménye a magyar művészetet, sőt a magyar identitást is reprezentálja, akár idehaza, akár külföldön. Nem harcolni, nem vitatkozni vagy magyarázkodni szeretnék. Nem akarok hibákról, rossz döntésekről, elmulasztott esélyekről beszélni.

Csak két szóban választ adni arra a kérdésre, hogy mi az első és legfontosabb lépés, amit a magyar festészet sikeréért meg kell tennünk: Csontváryt Budapestre!

SÁRKÁNY JÓZSEF MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, JANUS PANNONIUS MÚZEUM, PÉCS Hol? Természetesen Pécsen, ahol a Csontváry Múzeum 1973-as megnyitása óta több mint kétmillióan látták a műveket. És azért is itt, mert a Zsolnay és a Vasarely Múzeummal együtt Pécs jelképe. Tagadhatatlan az is, hogy Csontváry műveinek megmaradásáért, munkássága megismertetéséért ez a város tette a legtöbbet. Ezt a lehetőség felismerve döntött úgy Gerlóczy Gedeon, aki az életművet megmentette a pusztulástól, hogy a tulajdonában lévő nagyméretű festményeket 1973-ban a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzésére bízza.

Ezeket a műveket ugyanis ekkorra a méltatlan bánásmód következtében a végső megsemmisülés veszélye fenyegette. Romváry Ferenc Csontváry-monográfiájában (Alexandra Kiadó, Pécs, 1999) részletezi a művek hányattatását. A Képzőművészeti Főiskola díszterméből, illetve olvasóterméből, valamint Gerlóczy lakásából szállították 1949-ben a párizsi kiállításra a tulajdonos költségén kiállítható állapotba hozott tizenhárom festményt és a grafikákat, ám ezeket évekig nem kapta vissza a gazdájuk. Az elveszettnek mondott nagyméretű festmények csak 1956 nyarán kerültek elő a Szépművészeti Múzeum alagsorából, egymásra feltekert, szakadt, sérült állapotban. További kiállítások következtek (1958 és 1962 Brüsszel, 1963 Belgrád), amelyek újabb és

Az életmű bemutatása ——— 31

újabb károkkal, műtárgysérüléssel jártak. Olyan mértékben vált súlyossá a művek állapota, hogy a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Képzőművészeti Főiskola restaurátorai arra a megállapításra jutottak, hogy a teljes körű, alapos restaurálás elkerülhetetlen, a művek végleges helyen történő elhelyezése elodázhatatlan.

1963-ban úgy tűnt, véget ér a Csontváry-művek kálváriája, Székesfehérváron otthonra találnak. A Csók Képtárban megrendezett kiállítás hatalmas közönség- és szakmai sikert hozott. Túlságosan is nagyot… Hruscsov felesége ugyanis örömét fejezte ki, hogy „megismerkedhettünk egy tehetséges művész alkotásaival… a kiállítás igen nagy benyomást kelt”. És ha a szovjet főtitkár elvtárs felesége ezt mondja, akkor semmi más nem számít, Budapesten kell bemutatni a képeket – ami által a fehérvári Csontváry Múzeum terve kútba esett.

Az 1964-es, a Szépművészeti Múzeumban megvalósult tárlat – előre várható – sikerét beárnyékolta két festmény gondatlanságból adódó sérülése, ami miatt a tulajdonos a nagyméretű képek kivételével – ezeket a Magyar Nemzeti Galériában helyezte letétbe – a műveket visszavette.

Ezt követően csaknem tíz év telt el, amikor is a pécsi múzeum művészettörténésze, Romváry Ferenc felkereste Gerlóczy Gedeont, azzal a javaslattal, hogy a Csontváry-művek állandó bemutatása Pécsen legyen. Gerlóczy az évtizedeken át zajló sikertelen próbálkozások után örömmel vette a város jelentkezését. Az 1973-as múzeumnyitás után tíz évvel később a tulajdonos újabb képek és grafikák letéti átadásával tette lehetővé az életmű részletesebb bemutatását. A pécsi múzeum vásárlásai, gyűjtése révén is gazdagodott az állandó kiállítás, amelyen így ma már Csontváry ismert életművének meghatározó, legjelentősebb része látható. Az itteni festmények mintegy negyven százaléka a Janus Pannonius Múzeum tulajdonában van, a többi mű a Gerlóczy-hagyatéknak a Művelődési Minisztérium által történt megvásárlását követően lett átvétellel 1993-tól a Nemzeti Galéria beleltározott anyaga, azaz letét Pécsen.

A Csontváry Múzeum épülete az egyházi tulajdonok visszaadásáról szóló vatikáni megállapodás keretében

napútfestő100

32 ———

visszakerült a Pécsi Püspökség tulajdonába. Bár a bérbeadóval teljesen korrekt a bérlő JPM viszonya (a püspökség kinyilvánította, hogy határozatlan ideig biztosítja a Csontváry Múzeum elhelyezését az épületben), az üzemeltetés biztonsága és a műtárgyvédelmi, valamint a látogatói elvárások magasabb szintű kielégítése érdekében két helyszín is szóba került az utóbbi években egy új múzeumépület létrehozására. Ezek egyike az úgynevezett Múzeumutca déli oldalán, a Vasarely Múzeum és a Schaár Erzsébet Utca című alkotását bemutató épület közé ékelődő iskolai sportpálya területe, amely egyházi tulajdon, és bár történtek próbálkozások ingatlancsere révén a megszerzésére, ezek nem jártak sikerrel.

Reménytelibb szakaszig jutott a másik terv. A Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 program kiemelt beruházásainak egyike (volt) az úgynevezett Múzeumutca–Nagy Kiállítótér projekt. Elképzelésünk lényege az volt, hogy ebben a központban biztosítsuk a Modern Magyar Képtár gyűjteményének 21. századi muzeológiai, műtárgyvédelmi követelményeknek megfelelő raktári elhelyezését és a 20. századi modern magyar képzőművészet című állandó kiállításunk bemutatását. Célunk volt a legszigorúbb műtárgyvédelmi előírásoknak is eleget tevő, ezer négyzetméteres időszakos kiállítótér kialakítása is. Ebben az épületben megteremtettük volna a lehetőségét annak is, hogy a Csontváry-alkotások egyrészt kapcsolódási lehetőséget kaphassanak az állandó kiállításhoz, ám különálló elhelyezésük is biztosított legyen. A pályázati tervek 2007 kora tavaszára elkészültek, nyáron megtörtént az eredményhirdetés. Féléves csönd, majd a döbbenet: megérkezett a polgármesteri hivatalba

Az életmű bemutatása ——— 33

33

napútfestő100

34 ———

a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség akkori vezetőjének, Bajnai Gordonnak a levele, amelyben nem javasolta, hogy Pécs városa a beruházás központi elemét, a Nagy Kiállítóteret megvalósítsa.

Ezzel a Modern Magyar Képtár – mint Pécs meghatározó képzőművészeti értéke, és vele együtt a Csontváry Múzeum – a léptékváltás hatalmas esélyétől esett el.

Hogyan tovább? Semmiképpen sem úgy, hogy a Csontváry Múzeum anyagának egy részéből máshol létesítsünk múzeumot. Hogy hol? Mondjuk ki, amit már úgyis olvashattunk a Molnos Péter által jegyzett Csontváry-monográfia előszavában Kieselbach Tamástól: a fővárosban. Hogy miért éppen ott? Hogy például ne kelljen a Csontváry-művek megtekintéséért két órát utazni Budapestről. És persze a budai várban kell felépíteni egy új múzeumot erre a célra.

De valóban csak a fővárosi lét, a budai vár hitelesítheti Csontváry egyetemes rangú művészetét? Nem gondolnám hogy „a 20. század mindent széttördelő magyar történelme után összeterelni múltunk darabjait” (Kieselbach Tamás) csak budapesti helyszínen lehetséges. Nem 21. századi gondolat minden érték egy központba zsúfolása, mint ahogy – Csontvárynál maradva – a hortobágyi kilenclyukú híd áthelyezése sem lenne szerencsés a látogatottság növelése érdekében a Dunára. Bereczky Loránd tömör értékelésével értek inkább egyet: „Nagy hiba volt a Csontváry-művek Pécsre vitele, ennél csak az lenne nagyobb, ha nem hagynánk őket ott.”

Valamennyien egyetértünk Csontváry művészi nagyságának megítélésében. Abban is, hogy jót tenne az országnak is, ha lenne legalább egy világhírű képzőművésze. Az is igaz, hogy a pécsi Csontváry Múzeum több gondoskodást érdemelne.

Ennek azonban kizárólag anyagi okai vannak, nem a szándék hiányzik. Baranya megye és Pécs városa már két évtizede depressziós válságövezet. Talán egyetlen kitörési pontja a kulturális turizmus, a kultúra, az oktatás lehet. Méltatlannak tartanám megfosztani egyik ikonjától, ugyanis a pécsi múzeum erejéhez mérten jó gazdája volt az életműnek. Gondoskodott annak szakszerű védelméről, szakemberei 1991 és 1993 között valamennyi festményt restaurálták, s a legutóbbi esztendők

Az életmű bemutatása ——— 35

munkájának eredményképpen a súlyosan sérült, nagyméretű késői rajzok helyreállítása is megtörtént.

Valóban szükséges lenne új, a művek érvényesülését fokozó, azokat kiszolgáló múzeumépületre, több szakemberre, a feladat nagyságához mért költségvetésre. A továbblépés esélyének tartanám, hogy amennyiben valóban van központi akarat és pénzügyi forrás – ami elengedhetetlen a Csontváry-művek bármely más helyszínen történő bemutatásához is –, akkor teremtsük meg e nemzeti kincsünk méltó bemutatásának a feltételeit – Pécsen!

GULYÁS GÁBOR A MODEM IGAZGATÓJA Az utóbbi években többször hallottam azt a véleményt, miszerint Csontváry életművét Budapesten kellene állandó kiállításon bemutatni. Az indokok között rendre felbukkant a várhatóan nagyobb látogatottság. Ebben a hozzászólásban ezzel az állásponttal szemben érvelek.

Tagadhatatlan, hogy az 1973-ban megnyitott pécsi Csontváry Múzeumnak nincs számottevő idegenforgalmi vonzereje. Pedig a nemzetközi és a belföldi kulturális turizmus egy jelentős része Magyarországon is művészeti kiállításokhoz kapcsolódik – tapasztalati tény, hogy például a Szépművészeti Múzeum egy-egy tárlata kedvéért tömegesen utaznak művészetkedvelő emberek Budapestre, s időnként a MODEM kiállításai alkalmával is több tízezren kerekednek fel, hogy a fővárosból Debrecenbe menjenek. Természetesen az nem kérdés, hogy Budapest idegenforgalmi szempontból (is) frekventáltabb helyzetben van, mint bármelyik vidéki város, de az is vitathatatlan, hogy egy jelentős kulturális esemény – megfelelő promóció esetén – gyakorlatilag bárhol lehet az országban, a közönség nagy része elég mobilis ahhoz, hogy az utazást is vállalja miatta. A statisztikák szerint a nagyobb fővárosi kulturális projektek látogatóinak 35–40 százaléka vidékről érkezik – értelemszerű, hogy többségük rendszeresen jár vidéki programokra is. Ugyanakkor egy határközeli város kulturális vonzereje olyan településekre is kiterjed, amelyekre Budapesté nem (Debrecenbe például rendszeresen járnak

napútfestő100

36 ———

kiállításokra Nagyváradról, Kassáról, Beregszászról, Pécsre pedig gyakran átruccannak Eszékről vagy Újvidékről).

Magyarán: az, hogy a Csontváry Múzeum Pécsen található, a látogatottság szempontjából nem kellene, hogy jelentős hátrány legyen. A mecseki város mellett szól egy alapvető nemzeti érdek, a kulturális decentralizáció érvényesítése is, ami közös érdekünk lenne (vidékieknek és fővárosiaknak), márpedig a múzeum Budapestre költöztetése, illetőleg a Magyar Nemzeti Galéria letéti anyagának visszavétele (ami 2013-ban, a szerződés lejártát követően jogszerűen megtehető lenne) nyilvánvalóan gyengítené Pécs pozícióit. Pedig azt inkább erősíteni kellene.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Pécsen kívül máshol is ne lenne értelme esetenként színvonalas időszaki tárlatokon bemutatni Csontváry életművét, hiszen az ilyen kiállítások a remélhetőleg valóban megújuló pécsi múzeumot is vonzóbbá tehetik. Mi a MODEM-ben például szeretnénk egy ilyen átfogó Csontváry-tárlatot rendezni.

A kiállításjáró magyar közönség jelentős része úgy tekint Csontváry híres festményeire, mint egy géniusz remek-műveire, ám ez az attitűd a külföldieknek korántsem magától értetődő.

Az 1994-es kísérlet, amely nagy festőnk világviszonylatban is figyelemre méltó kvalitását és jelentőségét igyekezett a nyugati közönség számára is nyilvánvalóvá tenni, Stockholmban, Rotterdamban és Münchenben is kínos kudarcot vallott. A titkon – sőt, a hazai művészettörténészek egy része által nyilvánosan is – várt rácsodálkozó elismerés elmaradt. (Részben hasonló történt a modern magyar képzőművészet kiemelkedő alakja, Vajda Lajos tavalyi belgiumi és amerikai kiállításán is – a nyugati kritikai visszajelzések nem igazolták vissza az idehaza kanonizálódott értékítéletet.)

De vajon miért nem értékelik Csontvárynál azt, amit mi egyenesen zseniálisnak gondolunk? A két legfontosabb ok szerintem: a nemzetközi színvonalú és kitekintésű szakmai feldolgozottság hiánya, valamint a rosszul megépített, nem kis részben romantikus konvenciókat követő kiállítások. Meglehet, ha Németh Lajost nem akadályozta volna meg váratlan halála

Az életmű bemutatása ——— 37

abban, hogy írjon egy új, korszerű Csontváry-monográfiát, az 1994-es külföldi kiállításokat sem övezte volna közömbösség.

Egy olyan katalógus azonban, amely többek között – a külföldi művészettörténészek körében szintén ismeretlen – Hamvas Bélától és Pilinszky Jánostól beszerkesztett szövegrészletekkel kommentálja a képeket, eleve nem érhetett el számottevő hatást. Nem azért fontos a hazai és nemzetközi kontextus megjelenítése, mert Csontváry művészete analógiába vonható valamelyik kurrens irányzattal – éppen ellenkezőleg.

Művészi öntörvényűsége, alkotásainak rendhagyó, ám kompakt világa csakis a kontextus felmutatása révén érzékeltethető hitelesen. Márpedig a korábbi elemzések, köztük még az olyan kitűnő szerzők által írottak is, mint Kállai Ernőé vagy Németh Lajosé, erre kevéssé ügyeltek. Molnos Péter új könyvének megjelenésével ebből a szempontból új helyzet teremtődött: az ott közreadott értelmezés alapul szolgálhat egy korszerű kiállításhoz, amely érdemben számot vet a recepcióval, a magyar és külföldi előképekkel, párhuzamokkal és hatásokkal, és nem utolsósorban a Csontváry-legendáriummal. Mert Csontváry művészetét csakis így lehet bemutatni. Egy ilyen kiállítás nem tekinthet el a magángyűjtőknél lévő és természetesen a második világháború végén hadizsákmányként Moszkvába került tucatnyi festmény bemutatásától sem.

Szeretném, ha ez a Csontváry-kiállítás 2011-ben a MODEM-ben valósulhatna meg, egy reprezentatív, magyar és angol nyelvű változatban is kiadott, komoly, elemző írásokat tartalmazó katalógussal kísérve.

SZÜCS GYÖRGY MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA FŐIGAZGATÓ-HELYETTESE Nem nehéz elképzelni a budai vár oldalában egy nagy belmagasságú, napfényes, modern épületet, ahol a terek metszéspontjában Csontváry Kosztka Tivadar „festő és patikus” monumentális képei függenek. A múzeumot a hétköznapokon is rengetegen látogatják, iskoláscsoportoknak tartanak tárlatvezetéseket, a külföldi turisták pedig áhítattal állnak majd a Panaszfal, a Taormina vagy a Mária kútja előtt.

napútfestő100

38 ———

Egy ilyen látomás, amely a többi múzeum hasonlóan magas látogatottságát is feltételezi, kétségtelenül magával ragadja az embert, ugyanakkor óhatatlanul felveti a kérdés másik (teljes) oldalát: hogyan érhető el a magyar képzőművészet nemzetközi elfogadtatása és ezzel összefüggésben hazai presztízsének emelése. Be kell lássuk, nem vagyunk gazdag birodalom, de még csak kulturális és tudományos nagyhatalom sem, annak ellenére, hogy szívesen hivatkozunk Bartók Bélára, a magyar származású Nobel-díjasokra és Puskás Öcsire. Miközben folyamatosan elfeledkezünk arról, hogy a sakkban egy váratlan, ám éppen ezért zseniális megoldást gyakran hosszú lépéskombinációk előznek meg. A magyar képzőművészet húzóágazatként való nemzetközi elismertetését – benne Csontváryval – kitartó türelemmel és egymásra épülő elemeket tartalmazó, tudatos stratégiával valósíthatjuk meg. Általában abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a külföldiek a magyar alkotások láttán elhomályosuló tekintettel és bocsánatkérő szavakkal egy szempillantás alatt a magyar képzőművészet híveivé szegődnek.

Másfelől egy-egy nagyobb nézőszámot vonzó hazai bemutató (Munkácsy, Aba-Novák, Gulácsy stb.) után nem érzékelhető számottevően, hogy az élmény következtében általában többen járnának kiállításokra. A gyakran előkészítetlenül, gyorsított ütemben megszervezett külföldi kulturális évadok eseményeiről szóló csalóka hírek – mindenhol hatalmas siker és áttörés – pedig valójában kevéssé alkalmasak a nemzetközi megítélés hiteles méréséhez. A tanulságokat magunknak és idehaza kell levonnunk. Például a 2001-es franciaországi kulturális év programjai között sokáig versenyben volt a Csontváry-kiállítás terve, de végül a magyar kolorista tendenciákat bemutató, félkész állapotban lévő Lumières magyares című kiállítás lett a befutó a kiajánlott MAGYart-rendezvények közül. Nem volt megfelelő és Csontváryhoz méltó a kínált helyszín? Pontosabban: a francia fél nem javasolt ilyet? Vagy a franciák nem érezték annyira jelentősnek a festő életművét? Miért tartjuk műveletlennek és intézzük el egy kézlegyintéssel azt az egyébként művelt franciát, aki Csontváryban mondjuk csupán a német expresszionista Marianne Werefkin kelet-európai rokonát látja? Ezekre

a kérdésekre nem fogalmaztuk meg az őszinte válaszokat, s arra sem, hogy az utóbbi két évtizedben miért nem tettünk semmi érdemlegeset Csontváry nemzetközi kontextusba helyezéséért. Az 1994-es európai Csontváry-körút (Stockholm, Rotterdam, München) vékonyka alig-katalógusával azt dokumentálta, hogy ha mi nem vesszük komolyan az értékeinket, miért várjuk el, hogy mások komolyan vegyék?

A probléma másik oldala pedig, hogy megütközve utasítjuk el: a külföldiek naiv művésznek tekintik Csontváryt. Az „outsider art” korában miért annyira megbotránkoztató ez? Érdekes, a világhírű Henri Rousseau esetében ez senkit sem zavar.

39

napútfestő100

40 ———

Az izmusok képviselőivel kapcsolatban természetesnek vesszük – korabeli kifejezéssel – a „formatorzítást”, akárcsak a szecesszió stilizálását, viszont hatalmas energiákat fektetünk abba, hogy folytonosan bizonygassuk, Csontváry nem volt őrült, nem volt naiv, nem volt… Máig nagy sikerként könyveljük el, hogy a brüsszeli világkiállításon a Palais International des Beaux-Arts épületében rendezett Modern művészet 50 éve című nemzetközi seregszemlén mint egyedüli magyar mű (kivéve: Moholy-Nagy és Vasarely) Csontváry Sétalovaglás a tengerpartonfestménye szerepelt. A francia nyelvű katalógus rövid életrajza dokumentumként megjelent az 1976-os Csontváry-emlékkönyvben, de a vizionárius, misztikus, panteista, kozmikus stb. jelzőket használó szövegből – ki tudja miért – csupán az „un style naïf” maradt ki. A magyar pavilon fő attrakciója, a Mária kútja és a Sétalovagláskétségtelenül rímeltek egymásra, de a fő nyomatékot az a tény szolgáltatta, hogy az 1956-os forradalom után Magyarország ismét önálló pavilonnal jelentkezett a világkiállításon. Ennek eredményeképpen 1962-ben azután nagy kiállítást rendeztek Csontvárynak a belga fővárosban. A kulturális legitimációt is szolgáló nemzetközi megmérettetés után következett 1963-ban a legendás székesfehérvári, majd a Szépművészeti Múzeumban bemutatott retrospektív kiállítás. Úgy tűnik, ebben az esetben megvalósultak azok a nélkülözhetetlen lépéskombinációk, amelyek 1958 és ’63 között a hazai és nemzetközi „Csontváry-jelenlétet” biztosították. Ne feledjük azonban, hogy mindezek, akárcsak a pécsi Csontváry Múzeum 1973-as megnyitása mögött, súlyos politikai döntések húzódtak meg. Az egykori baranyai titkár, Pécs országgyűlési képviselője, Aczél György ambicionálta, hogy a város új létesítményeivel olyan múzeumi rendszert építsen ki, amely egy valódi regionális kulturális központ lehetőségét alapozza meg. A mindenható kultúrpolitikus neve ma már nem cseng túl jól, de Pécsre éppen a sokszínűsége miatt járunk szívesen. Vitathatatlan, hogy a vidékiekkel szemben minden budapesti intézmény helyzeti előnyt élvez, de elgondolkodtatók Bereczky Lórándnak, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatójának szavai: amennyire

Az életmű bemutatása ——— 41

szerencsétlen lépés volt a Csontváry Múzeumot Pécsre telepíteni, ugyanolyan szerencsétlen megoldás lenne most Budapestre hozni. Emlékezzünk csak a Vasarely Múzeum elhanyagolt, évtizedek óta méltatlan helyzetére, miközben a Kassák Múzeum szomszédságában arra lett volna hivatott, hogy a hazai és nemzetközi konstruktív tendenciák legfontosabb gyűjteménye és kutatóhelye legyen. Ezzel szemben a Veszprémben jó néhány éve megnyitott Modern Képtár – Vass-gyűjtemény híre, aktivitása azt mutatja, hogy vidéken is lehet működő, hatósugarukat a szűkebb régiónál távolabb kiterjesztő intézményekkel számolni. A budavári Csontváry-komplexum mellett feltűnik egy másik látomás: Magyarországon egy nem foszladozott, erős szálakból font kulturális hálózat alakul ki. Minden csomópont a többihez képest más és más élményt nyújt, az egyes helyszínekre a különböző zenei, színházi, képzőművészeti események miatt magától értetődő természetességgel zarándokolnak az érdeklődők. Ezeket autópályák, gyorsforgalmi utak, vasúti sínek kötik össze, nem gond akár egy nap alatt több helyszínre is fáradság nélkül ellátogatni. Ez a hálózat kiegészülne a határokon túl Bécs mellett Pozsonnyal, Kassával, Nagyváraddal és Szabadkával. Így nem zárkóznánk be a fővárosba, nem zárkóznánk be az országba. Ez a hálózat valamikor megvolt, valamikor meglesz. Én leginkább erre szavaznék.

42 szerencsétlen lépés volt a Csontváry Múzeumot Pécsre telepíteni, ugyanolyan szerencsétlen megoldás lenne most Budapestre hozni. Emlékezzünk csak a Vasarely Múzeum elhanyagolt, évtizedek óta méltatlan helyzetére, miközben a Kassák Múzeum szomszédságában arra lett volna hivatott, hogy a hazai és nemzetközi konstruktív tendenciák legfontosabb gyűjteménye és kutatóhelye legyen. Ezzel szemben a Veszprémben jó néhány éve megnyitott Modern Képtár – Vass-gyűjtemény híre, aktivitása azt mutatja, hogy vidéken is lehet működő, hatósugarukat a szűkebb régiónál távolabb kiterjesztő intézményekkel számolni.

A budavári Csontváry-komplexum mellett feltűnik egy másik látomás: Magyarországon egy nem foszladozott, erős szálakból font kulturális hálózat alakul ki. Minden csomópont a többihez képest más és más élményt nyújt, az egyes helyszínekre a különböző zenei, színházi, képzőművészeti események miatt magától értetődő természetességgel zarándokolnak az érdeklődők. Ezeket autópályák, gyorsforgalmi utak, vasúti sínek kötik össze, nem gond akár egy nap alatt több helyszínre is fáradság nélkül ellátogatni. Ez a hálózat kiegészülne a határokon túl Bécs mellett Pozsonnyal, Kassával, Nagyváraddal és Szabadkával. Így nem zárkóznánk be a fővárosba, nem zárkóznánk be az országba. Ez a hálózat valamikor megvolt, valamikor meglesz. Én leginkább erre szavaznék.

Száz éve halt meg az egyik legeredetibb festőgéniusz ——— 43

Száz éve halt meg az egyik legeredetibb festőgéniusz Festményei és írásai egyaránt istenkereső metafizikát és

Pataki Tamás

nemzeti elkötelezettséget sugalmaztak.

https://www.teol.hu/kultura/

Élhette volna a vidéki patikusok nyugodt és kiszámítható életét Csontváry Kosztka Tivadar, de egy mennyei hang sugallatára mégis úgy döntött, hogy végigjárja a „naputat”, festőtehetségével pedig a nemzetét szolgálja – idézi fel a festőzseni emlékezetét a Magyar Nemzetben Pataki Tamás írása. Útja nem volt könnyű: óriási festményei nem arattak sikert, a magyarság gondjaival foglalkozó írásainak hangját pedig elnyomta az első világháború ágyúzaja. Száz éve halt meg, és manapság sincs méltó helyén a magyar festőgéniusz. Általában szeretik a magyarok Csontváry Kosztka Tivadar művészetét. A 2015-ben, a várbeli Honvéd Főparancsnokság épületében rendezett nagy Csontváry-kiállítást több mint százezren nézték meg.

Ilyen szempontból azt is mondhatnánk, hogy az egyik legismertebb magyar festőművész, vagy olyan, akihez mindenkit valami személyes érzelem fűz.

Azok pedig, akik csak egy félbolond naivnak tartják a festőnek állt patikust, ilyenkor odaszúrják: géniusz, de csak Magyarországon világhírű.

hazai-kultura/szaz-eve-haltmeg-az-egyik-legeredetibbfestogeniusz-1710833/

napútfestő100

44 ———

Ám ez sem volt mindig így. Holnap lesz száz éve, hogy a Tanácsköztársaság idején, 1919. június 20-án meghalt, hozzátartozói eltemették, művészetét pedig sokáig elfeledték.

(Közismert, hogy festményeit fuvarosok akarták megvenni, hogy ponyvavászonnak használják őket, de Gerlóczy Gedeon építész felvásárolta előlük az egész életművet.) Mi több, Rákosiék 1950-ben kihantolták és az óbudai temető egyik tömegsírjába helyezték át, mert a rokonság nem újította meg a sírbérletet.

A pártállam ízlésének pedig nem felelt meg a furcsa művész, akinek festményei és írásai egyaránt istenkereső metafizikát és nemzeti elkötelezettséget sugalmaztak. Gondoljunk csak a Magányos cédrusra, leghíresebb festményére, amely a magányos, meg nem értett géniusz sejtelmes önarcképe, de sokak szerint egyben a magyar nemzet szimbóluma is erős gyökereivel, vastag, sokágú törzsével: méltóság és ezeréves magány.

Az, hogy Csontváry a hatvanas években elkezdődött és a század végére beért újrafelfedezése után is félig-meddig a művészet perifériáján van, talán azzal is magyarázható, hogy a nemzete iránt elkötelezett festő, aki istenfélő és családi hagyományai alapján királypárti is volt, nem kötődött például a mai napig agyonsztárolt Nyolcak csoportjához, vagyis azokhoz a festőkhöz, akik mind baloldali elkötelezettségűek voltak, politikai véleményüket pedig a művészetükben is kifejezték, sőt, ez volt az igazi programjuk.

Csontváry nem volt tagja a hasonló művészeti klikkeknek, mindig kívülállónak számított, és mint általában azokat, akik forradalmian újat és eredetit alkottak: lenézték és tehetségét kisebbíteni igyekeztek. Éppen ezért, aki szereti a művészetét, az nagy kultúrfájdalmat érezhet azért, hogy Csontváry géniusza előtt nem borul le az egész világ. De ha tényleg nem lenne jó, csak a magyarok gondolják annak valami kollektív ámítás miatt, akkor nem térne vissza állandóan az a jogos kérdés, hogy miért nem lett világhírű? Pláne úgy, hogy az anekdota szerint Picasso is irigykedve dicsérte meg műveit 1949-ben, amikor bejárta párizsi kiállítását, az 1958-as brüsszeli világkiállításon pedig Csontváry szerepeltetése volt a feltétele Magyarország puszta jelenlétének.

Száz éve halt meg az egyik legeredetibb festőgéniusz ——— 45

Kádárék kényszerűségből megengedték, hogy kivigyék a Sétalovaglás a tengerparton című művét, amely Van Gogh és Paul Gauguin képe között függött. Azonban Csontváry hírnevén ez sajnos mit sem változtatott.

Romváry Ferenc művészettörténész szerint, aki rengeteget tett a Csontváry-életmű elismertetéséért és megóvásáért, ennek az az oka, hogy a festő munkái nagyrészt állami tulajdonban vannak, így nincsenek jelen a nemzetközi műtárgypiacon.

Tehát hiába ér Magyarországon 250 millió forintot egy Csontváry-kép, ha a nemzetközi piacon egy Van Gogh-művet százmillió dollárért adnak el, és ez utóbbira mindenki felkapja a fejét.

Az eddig sem volt titok, hogy a pénzbeli érték a világhír fokmérője, mindez annak tudtában válik érdekesebbé, hogy Csontváry egyetlen képét sem adta el soha.

Küldetéstudata miatt műveit a nemzetének szánta ajándékul, ezért esze ágában sem volt pénzre váltani különös talentumát.

Valószínű, hogy tényleg elhitte a saját legendáját, ahogyan azt is, hogy túlszárnyalta Raffaellót meg az egész világot, munkáival pedig valami páratlan kincset adhat a magyarságnak, az isteni ihletettségű művészetet és a napút színeit.

De Csontváry Kosztka Tivadar nem volt félig, sem egészen őrült – ezt Czeizel Endre orvos genetikus is hangsúlyozta a vizsgálatában –, hiszen nagy utazásaira, festőfelszereléseire olyan higgadtan és megfontoltan gyűjtötte a pénzt, mint bármelyik szepesi mintapolgár, erre pedig a skizofrén emberek nem képesek. Csontváry legendává tette saját személyét, és valljuk be, ez kevés művésznek sikerült olyan elegánsan és szellemesen, mint neki.

Sok kritikusa mindmáig naiv festőnek fokozza le, pedig

https://boon.hu/kultura/hazaikultura/szaz-eve-halt-meg-az-

tanulmányrajzai bizonyítják, hogy képes volt fényképszerűen

egyik-legeredetibb-festogeniusz3676379/?fbclid=IwAR3HgLqOS-

lerajzolni a külvilágot, ráadásul Hollósy Simon tanítványa volt Münchenben. Csontváry nem volt bolond, de hóbortos és különc, aki szokatlan életvitelével, gondolataival és festményeivel legendát gyártott magából.

Festményeiből és gondolataiból szervesen rajzolódik ki a „napút”, amit egész életében keresett és megfestett, s ami

JeW70YzH5WUyczOw_YNz-KxKS1d_ n94HpA7D6TvxS3beSLB7I

http://bandurart.hu/hetifestomuvesz-csontvary-kosztkativadar/?fbclid=IwAR2jJFzU5 MyWcewWeG7AgoYKo375lbAb8xZ 6XKZE5X52nkLC75L0nh1tABM

napútfestő100

46 ———

a tátrai vízeséstől elvezet a mostari hídon át, a taorminai görög színház romjain túl egészen Baalbekig. Csontváry, amikor a kairói alkonyatban megtalálta a napút színeit, felfedezéséről rögtön telegrafált a magyar kultuszminisztériumnak.

Ez a kis epizód pedig többet elárul személyiségéről és elkötelezettségéről, mint bármely részletes elemzés. Csontváry Kosztka Tivadar géniusz volt és nekünk alkotott. Mindez a sors kivételes adománya.

Kosztka Mihály Tivadar 1853. július 5-én született római katolikusként Kisszebenben, ahol édesapjának patikája volt.

[A Kosztka családba tartozott Kostka Szaniszló (1550–1568) lengyel látomásos jezsuita szent is.] 1876-ban gyógyszerészi oklevelet szerzett. 1880. október 31-én, Iglón, 27 éves korában történt az életét meghatározó nagy esemény, melynek hatására eldöntötte, hogy festő lesz. 1900-tól használta a Csontváry művésznevet, 1902 körül festette meg első festményét, az 1909-es Tengerparti sétalovaglással pedig befejezte a pályáját.

Utána írással foglalkozott, a tehetségek kibontakoztatásáról és a magyar társadalom megmentéséről értekezett.

47

48

Istent szolgálni még fiatal vagyok ——— 49

Istent szolgálni még fiatal vagyok KILENCVEN ÉVE HUNYT EL A NAPÚT MAGYAR FESTŐJE, CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR

A nagy magyar festőre, posztupici Csontváry Kosztka Tivadar

Pánczél H. János

Mihályra (1853–1919) a saját gondolataival emlékezünk

http://regnumportal.hu/

leginkább, amelyek alig vagy éppen egyáltalán nem ismertek a magyar közönség előtt. A természetfeletti iránti rajongás, mély istenszeretet, a nemzet és a felkent uralkodó iránti elkötelezettség egyaránt jelen van ezekben a gondolatokban egyfajta látnoki-profetikus nyelvezettel kifejezve.

Pilinszky Jánosnak igaza van akkor, amikor Csontváry Kosztka Tivadar írásait olvasva azt mondja; Csontváry „csak egyetlen nyelvet beszél: a festészetét”. A festő gondolatai nem egy filozófusé, vagy egy publicistáé, hanem egy elhivatott, egy megszólított, az istenitől megérintett festőé. A szavak,

regnum2/node/605

napútfestő100

50 ———

amelyeket ír, nem elválasztandóak a festményektől. Csontváry lényegi alkotásai, a képei, a színek, az alakok, a témaválasztásai.

E mellett, és nem ezek helyett kell olvasni az írásait, amelyek azonban magyarázzák és megerősítik a művész magas fokú spirituális fehér izzását. Csontváry mindent egyben lát, a természet védelmét, a háború valódi okát, elhivatott művészetét, az uralkodó (I. Ferenc József) őszinte tiszteletét, és azt, hogy a háborúban harcoló katonáknak hársfalevélből kínált teát kell adni, mert az sokkal egészségesebb, mint a kávé.

Pilinszky ezeket „mániáknak” hívja, ami azért érdekes, mert Pilinszky is művész volt, de nem látja meg Csontváry írásaiban a magot, amelyből a képek és az azokat kísérő, megerősítő írások is fakadnak egyszerre; egy áldozathozatallal szentesített alkotási folyamatot, amelyben a festő a Napúton haladva, nagyobb lesz mint Raffael, és évszázadok után is viszonyítási pontokat mutat nekünk.

Az alábbi kompiláció egy egyszerű tisztelgés Csontváry géniusza előtt, néhány itt is aktuális kitétellel, de leginkább egyszerűen csak fejet hajtva a valaha élt egyik legnagyobb festőóriás előtt. Nem prekoncepciózus alapvetően, leginkább csak figyelemfelkeltő szeretne lenni.

Megjegyzés; Csontváry itteni írásainak a forrása az Önéletrajza mellé kiadott írásai, illetve az 1996-ban kiadott (Új Művészet Kiadó) „Csontváry – dokumentumok I.–II.” kötete, amelyek a Gerlóczy-féle Csontváry kéziratot tartalmazzák, Romváry Ferenc olvasatában. A kézirat itteni közlését azonban revideáltam annyiban, hogy igyekeztem alapvető helyesírásai szabályoknak (ékezetek, kis-, és nagybetű használat, egybevont szavak használata) megfeleltetni, a könnyebb olvashatóság kedvéért, amelyeket Romváry kihagyott a nagyon hitelesség kedvéért (Csontváry ezeket rendszeresen mellőzte a kézírásában). Aki erre a szövegközlésre kíváncsi, ajánlom a két kötetet tanulmányozásra. – PHJ részlet „A pozitívum” című írásából

Én, Kosztka Tivadar, ki a világ megújhodásáért ifjúságomról lemondottam, amikor a láthatatlan Szellem meghívását elfogadtam, akkor már rendes polgári foglalkozásban,

Istent szolgálni még fiatal vagyok ——— 51

kényelem és bőségben volt részem. De elhagytam hazámat, mert el kellett hagynom, és csak azért, hogy életem alkonyán gazdagnak és dicsőnek lássam. E cél elérése miatt évek hosszú során át Európát, Afrikát és Ázsiát utaztam be, hogy a megjövendöit igazságot megtaláljam és a gyakorlatban festményben átvihessem, s mikor már megvolt a szükséges hadseregem, Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket, a dolgokból reklámot nem csináltam, mert a kufárok sajtójával nem törődtem, hanem elvonultam a Libanon tetejére s ott cédrusokat festettem. Így a magányban szép csendesen, ma már őszbe borult fejjel azon gondolkozom, mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, mikor hatalommal, anyaggal terhelten a mennyországba úgysem juthat senki sem. Istentelenül pedig, kérdem, mi célja van az embernek a földön?

A legnagyobb tekintély ezen a világon a világfejlesztő akaraterő, a természetben élő energia, mely kinyilatkoztatás útján fejleszti a világot s halhatatlanná teszi a valóságot.

Ehhez a tekintélyhez legközelebb áll a lángész, vagyis Zseni, aki a feladatot meg is képes oldani. A feladat az, hogy az emberi faj tulajdonságát ki kell domborítani, s az Isteni rendeltetés szerint ki kell fejleszteni.

A fejlődés a kinyilatkoztatás alapján történik – nem kell habozni, a napokat nem szabad számlálni, hanem a kinyilatkoztatásban feltétlenül kell bízni.

Ha te szereted a földet, ember, s Istenre gondolsz, amikor kapálsz, a palánta téged felismer – szeretettel gondol reád mert őbenne is él az Isten. Nyújts táplálékot a fejlődő kis lénynek, növény-állatvilági egyednek s az gyönyörűségedre fejlődni fog. Nyújts táplálékot a vadállatnak, mely éhezik s az hozzád simulni fog. Nyújts táplálékot nagy hóban a madaraknak s a világ minden részéből hozzád ellátogatnak, fára telepszenek le s neked csicseregve hálálkodnak. Nyújts táplálékot

napútfestő100

52 ———

a vagyontalan szegénynek, ez el fog ismerni téged Isteni tekintélynek.

Maradandó alkotást csak az igazságból meríthetünk, az igazságot csak az Istentől nyerhetjük. Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra. A képesség nemcsak az embernél nyilvánul meg, hanem az állatoknál, a madaraknál, a rovaroknál is érvényesül. A madaraknál a képesség a fészek előállításában és rendkívüli éneklő tehetségben mutatkozik s némely fajnál a tudás is oly nagymérvű, mint pl. a harkályoknál, hogy azt a fáradtságos munkát, amely egy kis madár szorgalmában rejlik, csodálattal kell szemlélnünk, mert csak így érthető meg a világteremtő világrendje, ha az egységes fajtulajdonságoknak meg van szabva a különböző résztulajdonsága.

Nem kisebb figyelmet érdemelnek a szorgalmas hangyák, a kis mérnökök s a mézelő méhek államalkotásai és a darazsak fajtulajdonságai.

Tovább menve az adott képesség megfigyelésében a házi egérnél bukkanunk csodálatos energiára: tájékozottsága, kitartása, s a tervbe vett munkának ellenállhatatlan keresztülvitelében. Az egér képes pici fogaival a földszintről

az V. emeletre a falat átfúrni, ép úgy mint a tengeri kagyló, mely bele furakodik a nagy kősziklába, ő is átfúrja magát az éléskamrába. Rendeltetéséből él a vidéki szemétdombon a lármázó verébsereg, nem kívánkozva magános verébnek a városba. Megelégedett mosollyal tekint mind a kettő a tavasz megújhodása és a fajtulajdonságoknak folytatására. Ez úgy, mint a tavaszi gyopár, az ibolya s a rózsa. A nagy műnek megszámlálhatatlan múltja van, egy nagy szellem szülte szunnyadó állapotban, utána mosollyal ébredt látva a sok szépet álmában, amit valóra váltania kellett. A mű a mostani alakjában hasonló egy nagyarányú tájképhez amelyen a mester sokáig elmélyedhetett, a mű eredeti arányait fokozatosan fejlesztette ki, épp úgy, mint egy nagyarányú plein air festmény amelynek nincsenek előtanulmányai, hanem csak a kezdetnek van folytatása, mely a mű nagy zsenialitásában domborodik ki.

E rendszerben, ahol a fajok és a fajtulajdonságok domborodnak ki, minden egyed csak az adott képességgel fejlődhet ki.

A művön tehát azt látjuk, hogy az élőlényeknek szaporodási kényszert adott a végzet, mely a párzással befejeződik.

A hernyó 42 napi fejlődéssel gubóvá válik, s a pille ideális életben gyönyörködik. De gyönyörködik a cinke is, amikor pondró után kutat, a harkály is, amikor a fa üregébe behatol.

De gyönyörrel végzi munkáját a mézelő méh, amikor messziről hozza a méhkasba élelmét, de gyönyörben él a kis ibolya és gyönyörben fejlődik a hatezer éves cédrusfa. S ha mi emberi képzelődéssel a rózsán a pillangót enyelegni látjuk, a cédrusfán a fülemülét énekelni halljuk, ezzel a világ rendszerét csodáljuk és a teremtőt hallgatagon magasztaljuk.

—————————

53

napútfestő100

54 ———

A mostani anyagi és hatalmi konfliktusból a sors visszatartott, illetőleg a háború tanújaként kellett fellépnem, de ismeretlenül.

Az Isten tagadása oly nagymérvű volt, hogy semmire sem lehetett számítanom. A háború kitört, engem a borúlátás gyötört. Ma ahelyett, hogy enyhült volna szerelmem az igazságért és legalább annyira használna a vallásnak, a hazának, a királynak és az emberiségnek, a művészetek táján 6500 éves világot látok laza megoldásban. részletek „A tekintély” című írásából

Tekintettel arra, hogy a XX. században az isteni Gondviselés az Igazságot kívánja helyreállítani és uralkodóvá tenni, határozatba ment, hogy az új élethű perspektívát ki kell fejleszteni. Ezzel a teendővel a Gondviselés engem bízott meg. mint minden új dolognak, szokásnak a megismertetése a természetben is nagy erőket vesz igénybe a téli jeget elolvasztani a földet felszántani és bevetni nem kis feladat a magtermelésre. Ilyen körülbelül ez a perspektíva is.

—————————

Öreg ember vagyok arra, hogy tolakodjam, de elég fiatal arra, hogy az Istent szolgáljam.

—————————

Memento mori. A sorssal nem lehet tréfálni. A jó Isten az egészségemet helyreállította a megmaradt energiámat fel akarom ezért használni hazán javára mert ebben a zűrzavarban azt a jó Isten sem tagadja meg tőlem. Ő segített, felvilágosított mindenben. Ő dicsőséget adott kezembe, hazám s az egész világgal egyetemben, e dicsőséghez csatolta a magyar fajtulajdonságot, mint egy történelmi nevezetességű dolgot. A magyar fajt képviseli ez idő szerint Tisza István.

Tisza Istvánhoz írom e sorokat, tegye meg a lépéseket, és jelöljön ki számomra oly helyet, ahol nyugodtan és kényelmesen megalapozzam a magyar nemzeti kultúrát a magyar nemzeti akadémiával egyetemben.

—————————

A tekintély kérdésével meg volna oldva a tisztelet, ehhez társulna a szeretet, utána a megnyugvás, nemzeti büszkeség az önérzet, az együttérzés, s ami a legfőbb az Istennel, mint

Istent szolgálni még fiatal vagyok ——— 55

a legnagyobb szellemi erővel való érintkezéssel kapcsolatban.

Hadászati szempontból pedig energiát jelent, mert ha tudjuk, hogy velünk van az örökkön élő valóság, akkor nem félünk semmitől, sem nem csüggedünk, mert mindig többségben vagyunk. Kihatással volna az idegenforgalom gyarapodására is, mert aki többet akar látni és tudni, annak ide kell jönnie az új perspektívát tanulmányoznia.

—————————

Mert ha barbár emberek egyformák vagyunk, de képességben különbözők vagyunk. Már az embriókorban is más és más képesség nyilvánul meg a családban született testvéreinknél is.Éppúgy, mint a madaraknál, feltűnően más és más fajképesség a házi verébnél, más a mezei verébnél, más a nádi verébnél, és más az éneklő kanári verébnél. Mindezek pedig közvetlen közeli rokonok. Mi öltözködéssel sem lehetünk egyenlők, mert a szürke veréb sohasem helyettesítheti a szürke köntösben lévő fülemülét. Hogy tehát a szellemi disputában mi lettünk a győztesek – ezt köszönjük meg az isteni kegynek.

Igazoljuk be azt a világnak, hogy tévedett. A világot nem emberi, hanem isteni erő fejleszti az áthidalhatatlan munkát pedig nem az akadémiai számítás, hanem az isteni ihlet elősegíti. Istennel mindent elérhetünk – Isten nélkül semmire sem megyünk.

—————————

A tagadókkal és kétkedőkkel szemben a hatalomnak nincsen ereje, a törvénynek, megfélemlítésnek semmi eredménye.

Csak igen nagy emberfölötti (Übermensch) kézzelfogható és látható dologgal lehet a kétkedőkön uralkodni, lehet a kétkedőket magasabb fokú szellemi központhoz csatolni és így társadalomnak és az államnak hasznos polgáraivá tenni.

—————————

1912-ben különös rajzok kerültek a kezembe, kerestem a szerzőt,s a szerző „Francois 1845” néven nem volt más, mint boldogult, halhatatlan királyunk (ti.; I. Ferenc József – PHJ megjegyzése). Nem restelltem felutazván Bécsbe az eredeti rajzok megtekintésére, ahol nemcsak az eredeti rajzokkal ismerkedtem meg, hanem egy eredeti mappával is.

napútfestő100

56 ———

Annak az uralkodónak, aki fiatal korában zseninek indult, akinek az isteni ihletettséget, az isteni kegyelemért kellett felváltania ennek az áldozatnak a szenvedését senki sem ismeri jobban, mint én, s azt, hogy mit jelent ihletettség nélkül, ezt is tudnom kell. A legnagyobb tisztelettel és szeretettel ott fogok állni, addig amíg ezen a földön aratnom kell ennek a hazának érdekében fogadnom elmémbe „Francois 1845” munkáit. Ismerem szenvedését, mert ismerem ihletettség nélkül az élet sivár voltát is. Azért a legnagyobb tisztelettel és szeretettel gondolok „Francois” 1845. évi munkáira és ennek az uralkodóháznak (ti.; HabsburgLotheringen – PHJ megjegyzése) összes tagjára, akikben isteni ihletettség szikrája egy-egy zseni alapfeltétele. részletek a „Mindent a nemzetért” címet viselő levélfogalmazvány irategyüttesből

Utánérzések utánzatok tömkelegével találkozunk, isteni ihletet, nemzeti érzést sehol sem látunk. Ideje, hogy komolyodjunk, számolni a jövővel és leszámolni a múlttal, ez a kötelességünk. Komoly nemzethez méltóan komoly munkához kell látnunk, elsősorban az Istennel kell kibékülnünk. Ha az Isten természetébe belekapcsolódtunk teljes abstinentiával (!) rendelkezünk, meg van alapozva a nyugalmunk, boldogságunk s a mindennapi munkához a jó hangulatunk.

—————————

Csak a szellemi életben van igazi élvezet, még a szerelmet is helyettesítheti. Csak az intellektuális erőben van igazi élet, amit semmiféle anyagi nem helyettesíthet – még a szerelem is csak akkor élvezet, ha azt vezérli az ideális szeretet és a képzelet.

—————————

Az Isten bölcselet az, hogy minden kornak megvan az értelme.

Aminthogy nem sejti a magja, hogy őbelőle nő ki a terebélyes cédrusfa, nem sejti a kisfiú, hogy az élete lesz a világ legnagyobb hadvezéréé, nem sejti a férfi, hogy neki a világ legnagyobb festményeit kell festeni, s ahogy nem sejti, se nem is tudja senki sem a legkevésbé a leány nem, hogy ő szüli meg a prófétát annak idejében. Az isteni bölcsesség mindenki sorsát úgy intézte, hogy az élet sorját türelemmel várja be.

—————————

Istent szolgálni még fiatal vagyok ——— 57

Mi a háborút a diplomácia gyengeségének, vagy fondorlatának tulajdonítjuk s nem látjuk mélyebben az okát. Miért kellett ennek jönnie? A sors előre látó és gondoskodó volt, mert tudta, hogy nem az ichnaemon (egy fürkészfajta rovar – PHJ megjegyzése) kukaccal telített millió hernyó, hanem az egy-két pille szaporítja a faját. ugyanez történik ez történik az emberi művelődés terén is, nagyobb időközökben. Hiszen, mert elegendő egyetlen pár ember, ha harmincszor megduplázza magát ezer esztendő alatt százmillióra szaporíthatja a faját.

Ezt meg kell gondolni azoknak az államfőknek, akiknek kötelességük a faj tisztán tartása és bizonyos mérvű szaporítása, mert határok vannak, amelyeken túl nem léphetünk. Ez az isteni természet rendje, ez a Világteremtő bölcselete, egy uralkodó Napot adott a Földnek és megszámlálhatatlan apró csillagokat az Égnek. Egyetlen egy bölcselőt a történelemnek, és megszámlálhatatlan élvezőt az életnek.

—————————

Modern világnak csúfolt anyagi tülekedés.

—————————

Közeledünk azokhoz a nagy határvonalakhoz, amelyeken szűk látókörünk miatt átkelni nem tudunk. Az emberiséget egy újabb csalódás éri és ezt a hatalmi és az anyagi erőnek a tehetetlensége fogja kísérni, mert nem a hatalmi, nem az anyagi erők uralják a világot, hanem az Isteni Szellem, amelyért az emberek vágyakoznak. A szűk látókörben tehát eljátszhatjuk a játékainkat, de a világra szóló bonatkozásban ott találjuk magunk előtt a tilalomfákat. Itt nem használ a protekció a hatalmi és az anyagi erő – az Isten kegyelme előtt állunk akitől a segélyt várjuk. Ismerem az isteni feltételeket amelyek a nagy határvonalaknál szükségesek. Ismerem az embereket, akik lemondani képtelenek. Ismerem az időt, amely az embert kényszeríti bölcsességre és lemondással párosult életre.

Kényszerítve.

58

8 érdekesség, amit nem tudtál Csontváryról ——— 59

8 érdekesség, amit nem tudtál Csontváryról 1 EGY ÉVBEN AZ EGYFÜLŰ FESTŐVEL

www.alkotásutca.hu

Aki ugye Van Gogh. Aki 1853-ban született. Pont mint

https://www.alkotasutca.hu/

Csontváry. Ez egyébként csak egy apró érdekességmorzsa, amit lazán elhinthetsz műkedvelő társaságban. Ahogy azt is, hogy Csontváry Kosztka Tivadar valójában Kosztka Mihály Tivadarként látta meg a napvilágot. Mivel a Kosztka vezetéknév a szláv ‘csont’ jelentésű szóból ered (lengyel kość, orosz кость), az ifjú Tivadarnak nem kellett sokáig töprengenie, hogy előrukkoljon a családnév magyarosított verziójával, a Csontváryval.

Csontváry egyébként osztrák-magyar állampolgár volt és rengeteget utazott.

A Közel-Kelet volt az egyik kedvence, nem csoda, hogy az intenzív fűszerillatáról nevezetes régió több képéről is visszamosolyog ránk.

blog/8-erdekesseg-amit-nemtudtal-csontvaryrol

napútfestő100

60 ———

2 GYÓGYSZERÉSZBŐL ECSETFORGATÓ Vajon mi kell ahhoz, hogy egy végzett gyógyszerész, aki mellesleg a jog felé is kacsintgat, pemzlire cserélje a pipettát?

Csupán néhány dolog: egy saját útját követő apuka, egy tehetségre felfigyelő patika tulajdonos és egy isteni hang.

Utóbbi valóságossága mondjuk megkérdőjelezhető.

Csontváry apuka, alias Kosztka László, maga is gyógyszerész volt. A kor szokásaival ellentétben nem dohányzott és alkoholt sem ivott. Az ő szenvedélye a pirotechnika volt: amatőr tudósként előszeretettel kísérletezett egyszerűbb robbanószerekkel és tűzijátékokkal. Édesapja kísérletező kedvét és életigenlését látva nem csoda, hogy mindenki Csontváryja is megtanult hallgatni a belső hangjára. 1879-ben például önkéntes mentőnek állt a nagy árvíz idején. Az ország sorsát is a szívén viselte: és bár sokat töprengett azon, miként lehetne fellendíteni a gazdaságot, a miniszterek semmibe vették a selyemhernyó tenyésztésre vonatkozó ötletét. Valószínűleg jól tették: aligha valószínű, hogy Magyarország képes lett volna elhappolni a „mi vagyunk a selyemnagyhatalom” státuszt.

3 FESTŐI PÁLYA Aki azt gondolja, hogy Csontváry ecsettel a kezében született, téved. A kamasz éveit taposó Tivadar ugyanis apja nyomdokaiba lépett, és gyógyszerésznek tanult. Az, hogy végül festő lett, a véletlen műve volt. Már amennyiben hiszünk a véletlenben.

Egy nap Csontváry a patika előtt ücsörgött és unalmában az egyik vénycédula hátuljára pingálgatott. Méghozzá egy ökrös szekeret. Az idős patikus megpillantotta a művet és egy „Hisz maga festőnek született!” felkiáltással megadta a kezdő löketet a festővé válás útján. Csontváry ezek után hangot hallott, amely így szólt: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője”. Az efféle sugallmazásoknak, akárcsak annak, amelyik szerint meg kell kóstolni a hűtőben lévő torta maradékot, érdemes eleget tenni, nem igaz?

Persze nem mindig jó jel, ha az ember hangokat hall.

Csontváry esetében is felmerült a skizofrénia gyanúja, bár sosem

8 érdekesség, amit nem tudtál Csontváryról ——— 61

kezelték ezzel a betegséggel. Érdekesség, hogy Csontváry boncjegyzőkönyvét még a híres genetikus, Czeizel Endre is tanulmányozta, és a kutatómunka végén arra a következtetésre jutott, hogy Csontváry elméjével az égvilágon semmi gond nem volt.

4 ANYAGHASZNÁLAT „Csontváry olajjal festett” – mondják sokan. Nos, nem. Csontváry egy maga által kevert speciális festéket használt.

A Magyar Nemzeti Galéria két kutatást is támogatott a hatvanas években, és bár mindkettő félbeszakadt, azt sikerült megállapítani, hogy Csontváry egy temperához hasonlító festékkel dolgozott, amely alkalmas volt arra, hogy vászonra vesse „pasztellesen csillogó napútszíneit.”

Később, immár a 21. században, a pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött képek is mikroszkóp alá kerültek, már ami a festék szerkezetét illeti. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Csontváry olajmentes festékkel dolgozott, ami igencsak bölcs döntés volt a részéről, máskülönben a festékválasztása megakadályozta volna, hogy valóra váltsa az isteni kinyilatkoztatást, és a világ legnagyobb napútfestője váljon belőle. Az olajfestékkel ugyanis képtelenség lett volna vászonra varázsolni az általa vágyott színeket, ráadásul az olaj bázisú tubustöltelék rendkívül drága, csigatempóban szárad és az évek előrehaladtával még sötétedik is.

A kutatómunkáknak köszönhetően kiderült, hogy Csontváry egy saját maga által kevert, anilin alapú festéket használt.

Az anilin, ami akár valamiféle szemfáradtságra való szemcsepp is lehetne, egy olyan anyag, ami gondoskodik róla, hogy a festék akkor is megőrizze a színtartósságát, amikor az évek a TGV-t megszégyenítő sebességgel robognak el mellette.

A festékbeszerzés költséghatékonysági csimborasszója pedig a gazdasági válságban és Csontváry gyógyszerészeti ismereteiben rejlett. A recesszió ugyanis azt a Gácsi Posztógyárat is utolérte, ahonnan Csontváry a vásznait rendelte; amikor pedig tudomást szerzett a vevők elmaradozásáról, rögtön lecsapott a pigment-depresszió határán lévő festékporkészletre is.

napútfestő100

62 ———

Csontváry későbbi pályafutása során is maga keverte a festékét. A három alapszín (kék, vörös, sárga) valamint a két kontrasztegység (fekete és fehér) vegyítésének köszönhető a képeiről visszaköszönő árnyalatkavalkád és a korabeli képeslapokat idéző hangulat.

5 NAPFESTÉS Nem, ez nem azt jelenti, hogy napestig napkorongokat festett.

A napfestés vagy napút festés egy saját maga által megalkotott kifejezés, amely arra utal, hogy képein nagy hangsúlyt fektet a napszakok színvilágának bemutatására. Csontváry arra törekedett, hogy bebizonyítsa: a levegő és a fény sziporkázó játéka a vásznon is festői tüneményt eredményez. „Megtalálta a napút színeket: világító sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszínt, borzongató kéket. Csontváry Kosztka Tivadar birodalmában tombol a napfény.” – írta Szigethy Gábor Csontváry önéletrajzi könyvének előszavában. Borzongató kékek és lángoló pirosak: hát nem csodálatos?

6 ÉLET A MAGÁNYOS CÉDRUSON TÚL Ha bájos zöld ufók azt mondják éjjel, hogy elrabolnak, hacsak nem mondasz nekik egy Csontváry-képet, akkor a legtöbben azt mondanák, hogy „Magányoscédrus, Magányoscédrus, hadd maradjak!” Kivéve azok, akik esetleg kíváncsiak arra, hogy hol van a bájos zöld ufók birodalma.

Nem véletlen, hogy nálunk is pont ezt a képet lehet megfesteni. Ami jó, mert ha jönnek az ufók, és a hirtelen rémületben nem jut eszedbe a kép címe, akkor elég közepesen rémült tekintettel a falra mutatni, ahol ott lóg az általad megfestett Magányos cédrus másolat.

Ha tegyük fel, valaki megkérdezte volna Csontváryt, hogy neki melyik a kedvenc festménye, akkor valószínűleg az 1906-ban elkészült „Naptemplom Baalbekben” című alkotását említette volna meg. Rockenbauer Pál világutazó így írt az ominózus vászoncsodáról.

8 érdekesség, amit nem tudtál Csontváryról ——— 63

„És megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.

Festményügyileg dobogós továbbá a „Zarándoklás a cédrusfához”, a „Selmecbánya látképe” és az „Öreg halász”. Utóbbi ördögien különleges. Szó szerint. Ha ugyanis tükrözzük a festményt, a meggyötört tekintetű öreg halász sátánná változik. Parádés ecsetkezelés, igaz?

7 HÍRNÉV ÉS UTÓÉLET Az, hogy Csontváry nevét ma már széles körben ismerik, nem pusztán a tehetségének köszönhető, hanem Gerlóczy Gedeonnak is, aki felismerte a vászonra csókolt színkavalkád különlegességét. Ő volt az, aki felvásárolta Csontváry képeit, amelyeket 1930-ban egy gyűjteményes kiállításon mutatott be a műértő közönségnek.

Az első hivatalos Csontváry kiállításra 1963-ig várni kellett, igaz, ez már meghozta a mesternek a hírnevet. Érdekesség, hogy amíg az európai művészvilág szinte egyöntetűen elismerte Csontváry zsenialitását, addig Magyarországon értetlenséggel és gúnnyal fogadták az alkotásokat. Az ok banális. Csontváry meglehetősen excentrikus személyiség volt, ráadásul élete alkonyán már szinte egyáltalán nem ivott alkoholt, nem dohányzott, táplálkozás terén pedig elsősorban gyümölcsöt és zöldséget evett. És bár a mai mindenmentes kultúrát elnézve ez az életmód felettébb menőnek tűnhet, akkoriban inkább extrém szemöldökhúzgálással megspékelt kételkedést szült. Pláne, hogy Csontváry mindemellé extrém pacifista is volt. Persze lehet, hogy a mostani poloskainvázió az ő békeszeretetét is próbára tette volna.

napútfestő100

64 ———

8 ÖNÉLETRAJZI ÍRÁSOK Csontváry esetében az ecset vs penna küzdelemben kétségkívül az ecset győzedelmeskedne, ugyanakkor szegény pennát sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

Csontváry a kor új tudományos eredményeit, metafizikai és vallási vonatkozásokat is beleszőtt önéletrajzi alkotásaiba.

Az írások, amelyekben az író teljesen elutasítja az Ószövetséget, az őrület és a zsenialitás határán táncolnak.

A korábban már említett Rockenbauer Pál a következőképp nyilatkozott Csontváry papírszántó szárnypróbálgatásairól. „De hiszen a legendákat nem azért szeretjük, mert igazak, hanem mert – szépek. Csontváry különös, senkiéhez sem hasonlító írásai (mint ahogy festményei sem hasonlítanak senkiére, és őrá sem hasonlít senki) a magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak – szerintem – de egy-két művészettörténészen kívül nem ismeri őket senki.”

Ennél szebben nem is lehetne megfogalmazni a művészet esszenciájának mibenlétét!

Az utókor szempontjából édesmindegy, hogy Csontváry épelméjű volt-e vagy sem, csak az számít, hogy hórihorgas vásznakra megálmodott festménycsodái varázslatos világokba repítik el a szemlélőt.

8 érdekesség, amit nem tudtál Csontváryról ——— 65

65

66

Hetven év után került elő a Csontváry-kép ——— 67

Hetven év után került elő a Csontváry-kép A festményről sokáig úgy hitték, hogy Budapest ostromakor

fidelio.hu

a szovjetek hadizsákmányként magukkal vitték

https://fidelio.hu/vizual/

a Hitelbank feltört széfjéből. Valószínű azonban, hogy a tulajdonosa egy barátjánál hagyta, ez azonban a gyűjtő titokzatos halálakor feledésbe merült.

Több mint hetven év lappangás után a közelmúltban került elő Csontváry Kosztka Tivadar Olasz halász című képe. Az egykor a Fränkel szalon 1936-os Csontváry kiállításán bemutatott alkotást az utókor mindössze egy fekete-fehér reprodukcióról ismerhette csupán.

A szakirodalom hosszú ideig úgy vélte, hogy a festmény 1945-ben orosz hadizsákmányként tűnt el Budapestről.

Egy kép értékében fontos tényező az előtörténet – mondta el Virág Judit a Népszavának. „A most árverésre kerülő Az Olasz halász című Csontváry-kép története kalandos és szívszorító, benne van a magyar

hetven-ev-utan-kerult-eloa-csontvary-kep-3652.html

napútfestő100

68 ———

történelem is. A festmény kikiáltási ára azonban enélkül is magas lenne, ezt bizonyítják az előző évek árverései is. 2012-ben a Traui tájkép naplemente idején című Csontváry-kép 80 millióról indult és 240 millióért vitték el az árverésünkön. Ez az abszolút magyar rekord is.”

A kép egykor feltehetően a New Yorkban rejtélyes körülmények között elhunyt Neményi Bertalan gyűjteményébe tartozott, és szerencsésen elkerülte a háborús fosztogatást.

A festmény 2009-ben már a szűkebb művészettörténész szakma látókörébe, majd publikálásra is került, azután évekre ismét eltűnt egy magángyűjteményben. A kép tulajdonosa most látta elérkezettnek az időt arra, hogy aukcióra bocsássa a festményt. Csontváry mintegy 100 alkotásból álló életművéből alig húsz festmény van magángyűjteményben.

A festmény 100 millió forintos kikiáltási ára rekordnak számít a magyar árverések történetében.

Csontváry 1901 és 1905 között többször járt Taorminában, ahol, topografikus hűséggel festette meg a városba vezető út helyszíneit, a Taorminai görög színházat, valamint az óvárost. Taormina óvárosát keresztül szelő Corso Umbertón végig sétálva négy képet festett, ennek a képciklusnak első stációja az Olasz halász. Érdekesség, hogy Tihanyi Lajos 1908-ban festett Pont Saint Michel című képe is majd száz év lappangás után, 2004-ben bukkant fel a nagyközönség előtt a Virág Judit Galéria magángyűjteményeket bemutató tárlatán. A festmény a korai magyar modernizmus, a magyar Vadak korszakának egyik főműve. A merész színek és a még merészebb perspektíva alkalmazásával Tihanyi alkotása a francia fauve nagymesterek, Matisse, Derain és Vlaminck művei között is előkelő helyen áll, nem véletlenül szerepelt a festmény valamennyi, a magyar modernizmust itthon és külföldön bemutató tárlaton az elmúlt másfél évtizedben. A kép további meglepetést is rejt: a vászon hátoldalán Tihanyi néhány hónappal korábban, 1907 nyarán Nagybányán festett korai alkotása található: az Ádám és Éva.

Ritka eset, hogy egy vászon mindkét oldalán olyan festményeket találunk, amelyek organikusan kapcsolódnak

Hetven év után került elő a Csontváry-kép ——— 69

a magyar modernizmus egyik vezető művészének koraimunkásságához.

Aba-Novák Vilmos monumentális, 1930-ban festett Olasz kikötője, a gyönyörű olasz veduták összefoglaló főműve. A művészt lenyűgözte az olasz tenger vakító kékje, az olasz élet káprázatos színessége. A mű harmonikusan ötvözi a magyar és itáliai klasszikus festészetet az 1920-as évek avantgard kompozíciós megoldásaival.

Nem volt még példa a rendszerváltást követő hazai műkereskedelem történetében arra, hogy egyetlen aukción egyszerre három, ilyen kiemelkedő fontosságú remekmű szerepelt volna. Érdekesség továbbá, hogy több festmény leütési ára is esélyes a 100 millió forintos álomhatár átlépésére. A 224 tétel 716 millió forintos összkikiáltási ára szintén rekordnak számít.

napútfestő100

70 ———

Csontváry állatos festményei ——— 71

Csontváry állatos festményei Összefoglaló tanulmány egy újonnan felmerült festmény

Végvári Zsófia

apropóján Csontváry állatokat ábrázoló festményeiről, azoknak

http://www.csontvary.com/

születéséről és tematikájáról a mai napig nincs egységes

csontvary-allatos-festmenyei

véleménye a Csontváry kutatóknak. Az eddigi kutatások és a nem egységes festésmódú sorozat alapján az a következtetés vonható le, hogy mivel Csontváry esetében a legtöbb festményének témája visszavezethető valamilyen előképre, ez alól az állatokat ábrázoló alkotások sem képeznek kivételt.

A legismertebb, élővilágot bemutatott képei a Pillangók (1893), A süvöltőt leterítő karvaly[1] (1893), Héja hófajddal (1893), Tövisszúró gébicsek (1893), az őz (1893) és a gém[2] (1893).

Romváry József Csontváry legtöbb, gerinces állatot megjelenítő festményének modelljét kitömött állatokkal hozta összefüggésbe az alapján, hogy Karlsruhéban a kitömött állatok festésének a 19. században már gyakorlata és hagyománya volt.

[1] egerész ölyv [2] kócsag fejtoll nélkül ábrázolva

napútfestő100

72 ———

A Pillangók című festmény keletkezését iskolai lepkegyűjtemény meglétéhez köti. A festményen látható lepkék Magyarországon honosak, sokan feltételeztek egy eredeti, preparált pillangó gyűjteményt, melyet Csontváry vászonra festett.[3] Nem lehet figyelmen kívül hagyni az alkotások keletkezésekor Csontváry természet szeretetét. Csontváry egyetlen ránk maradt hiteles fotográfiája is a Tátrában készült egy kirándulás alkalmával. Csontváry az önéletrajzában részletes természetrajzot ad környezetéről, kiválóan ismerte a gyógyfüveket, a bogarakat és az állatokat.

Többször említést tesz, hogy a szabadtéri, vagyis helyszíni vázlatok helyett ő inkább az állat és növényvilág tanulmányozásával tölti az idejét túrák alkalmával.

Az állatokat ábrázoló festmények közül a Gém című (Losonci Nógrád Múzeum és Galéria) festmény a leghíresebb, melynek magányos, földnyelven álló fehér madara a magyar szimbolizmus egyik példa-festménye lett. Érdemes azonban megvizsgálni az összes, állatokat bemutató festményeket, vajon lehetnek-e egy stílus képviselői vagy csupán tárgyilagos ábrázolások?

A művek stílusa mindenekelőtt nem mondható egységesnek.

A madarakat (például a tövisszúró gébics) ábrázoló művel festésmódja teljesen eltér az emlősöket megjelenítő művektől; amíg a Tövisszúró gébics festésmódja pasztózusabb, addig az Őz (helyesen szarvas ünő) ábrázolása finomabb, inkább lazúros ecsethasználatot mutat. A tematikus ábrázolások precízek, beállított jellegük azonban nem tükröz feltétlenül modell utáni festésmódot. Csontváry kifinomult színérzékkel rendelkezett, de pályája kezdetén sokat kínlódott a rajzolással. Mivel ezek az állatos képek stúdiumok és egytől egyig a felvidéken honos állatokat [3] A pillangók előképeként viszont egy 1790-es években kiadott mintakönyv is szolgálhatott a később belinkelt, lepkéket bemutató könyv mellett. A mintakönyveket a textilgyárak használtak fel a kor divatos, lepkemintás textiljeinek gyártásakor.

jelenítik meg (költőző madarakat is ide sorolva), a nem egységes festésmód és a beállított „életkép” szerű kompozíció miatt feltételezhető és a festmények nagy részénél bizonyítható, hogy az állatok modelljei könyvben szereplő színes metszetek voltak.

A korszak (19. század közepe-vége) természettudományos felvilágosodásához hozzátartozik, hogy egyre több ismeretterjesztő könyv jelent meg a Föld élővilágáról.

Csontváry állatos festményei ——— 73

Darwin „Fajok eredete” című műve 1859-ben, Alfred Brehm „Állatok világa” 10 kötetes állattani műve a 19. század második felében (1869-től folyamatosan) forradalmasította a természetkutatást. Az iskolai oktatás fontos részét képezte a természetrajz tantárgy körében oktatott biológia is, ahol egyre nagyobb figyelmet szenteltek az embert körülvevő környezet, a flóra és fauna részletes oktatására és bemutatására. Ugyan erre az időszakra tehető az önművelés és népoktatás felvirágzása, melynek kiemelt intézménye az Uránia Tudományos Színház, mely Bécsi és Berlini mintára jött létre 1899-ben Budapesten[4]. Az Uránia folyóirat formában pedig az ország bármely területén elérhető volt már, A Tudományos Színház utazó előadásokat szervezett vidéki városokba oktatási céllal. Ezekről az előadásokról a sajtó legtöbb esetben tudósított is, így az előadások tematikája és persze kritikája a mai napig olvasható.

A természet megismeréséhez hozzá járult a képeslap, mint új műfaj elterjedése a századfordulón. Az 1900-as évektől kezdve a képeslapok már nem csak városokat vagy természeti tájakat jelenítettek meg, hanem képzőművészeti alkotásokat vagy az élővilág egyedeit is. Ezek után erősen feltételezhető, hogy a felvidéki faunát bemutató Csontváry sorozat szintén népnevelő és oktatási szándékkal született; a kitömött állatok igen magas ára és az egyedszám lecsökkenése más eszközöket hívott életre az iskolai oktatásban is.

[4] http://www.csontvary.com/

E ponton érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy Csontváry a gácsi leánynevelő intézet létrehozásában milyen szerepet vállalt. A képeket véleményem

urania e weboldalon részletesen lehet olvasni az Uránia Tudományos Színház működéséről

szerint „szemléltető eszköznek” készíthette Csontváry a gácsi lánynevelő intézetnek; akár egy teljes sorozat is elképzelhető lett volna Magyarország állatairól

szerelmesek-shakespeare-es-az-

.

[5]

A kitömött állatoknál a festett képek sokkal olcsóbbak voltak, főleg akkor, ha Csontváry kultúrpolitikai meghatározó szerepével is számolunk, ki a nevelést és a tanítást igen fontosnak tartotta[6]. A teljes sorozat tényét erősíti az a momentum is, miszerint Lehel Ferenc 1922-ben kiadott Csontváry monográfiájában (aki szintén azt állítja, hogy

[5] A sorozat feltehetően teljes volt, sok festmény veszett viszont el a gácsi gyógyszertár padlásáról vagy semmisítette meg maga Csontváry a festményeket [6] e korszakban az Uránia Tudományos Színház és a népoktatás hatására egyre több szemléltető ábrát is alkalmaztak az oktatásban. A szemléltető ábrák közt szintén fellelhető, a törzsfejlődést bemutató lapok az egysejtűektől a főemlősökig.

napútfestő100

74 ———

Csontváry kitömött madarakat festett Münchenben a Hollósy iskolában) eddig ismeretlen, állatokat ábrázoló festményeket is említ. „Egyes állatokat, zerge, gém, stb természet után készített tanulmányai losonci családok tulajdonában vannak”.

(Lehel F: Csontváry, 95. oldal) A zerge szintén az alacsony Tátra egyik legismertebb emlős állata, a mű kompozíciójára viszont csak következtetni tudunk a korabeli képeslapok és kortársak állatokat ábrázoló festményei alapján.

Csontváry még az egyetemen Margot- féle összehasonlító bonctant, vegyelemzést, színelméletet tanult, valamint kiválóan megtanulta használni a mikroszkópot. Nem állt tőle távol Darwin féle fajok eredetének elmélete sem.

Csontváry nemcsak a fővárosban, az Urániában illetve az egyetemen, de ornitológus öccsén keresztül megismerkedett a korszak legkiválóbb, a biológia és a törzsfejlődést bemutató könyvekkel, úgy mint Alfred Brehm: Alfred Brehm 4 kötetes, csak a madarak világát bemutató sorozata több színes illusztrációval is szemlélteti a madarak élethelyét, viselkedésüket. Brehm és Naumann könyvek grafikái és egyéb színes metszetek alapján kiadott képeslapok lehettek Csontváry festményeinek segédeszközei, bár nem zárható ki egyértelműen a kitömött állatok tanulmányként való felhasználása.

A most vizsgált festmény, a Vadkacsára lecsapó ragadozó némiképp mozgalmasabb jelenetet ábrázol, mint az eddig ismert Csontváry- féle állatos képek, bár dupla madárábrázolása rokonítható a Héja hófajddal című műhöz.

Forrás: Romváry Ferenc: Csontváry Kosztka Tivadar 1853–1919, Alexandra Kiadó, Pécs, 1999. 32. oldal.

Romváry József az állatábrázolásokat 1890-es évek elejéreközepére teszi, annál is inkább, mivel a Pillangókat ábrázoló mű címe „Első olajképem”. Maga a cím megtévesztő, mint a festői eszközök, mint pedig az „első” szó használata alapján. Csontváry monográfusa, Németh Lajos, a Gém című művet 1900-as évek elejére datálja „Csontváry afrikai útján keletkezett műnek tulajdonította színvilágának és festői hangvételének frissessége alapján. Ehhez a témakörhöz illeszkedhet a pillangókat ábrázoló festménye, ami szintén a századfordulóra tehető. Németh szerint a színek kontrasztja érettebb, finomabb, mint a többi állatképé.”

Csontváry állatos festményei ——— 75

Németh Lajos datálása anyaghasználat szerint viszont pontos, mivel az elvégzett festékanalízis ezt a keletkezési dátumot támasztja alá. A Gém datálása az itt vizsgált mű szerzőségéhez és időbeli elhelyezéséhez is közelebb visz, hiszen anyaghasználati összehasonlítása, színei és a háttér hasonlósága igazolható.

Mint Csontváry festményeknél kimutatható[8], igen nagy százalékban a képek keletkezését vissza lehet vezetni képeslapok, metszetek alkalmazására.

E festmény képeslapja 1905-ben készült egy német, Müller nevű festőművész munkája alapján, kinek állatokat ábrázoló festményeiből több képeslap is készült.

A festmények alkotójának teljes neve Moritz Müller (1841–1899), ki Wilhelm von Kaulbach tanítványa volt, azé a Kaulbachhé, akivel Csontváry is szoros kapcsolatot ápolt.

A képeslap 1905-ös, de ez a dátum csupán a képeslapra való alkalmazás időpontját jelzi.

Csontváry művei több ízben azonosíthatóak Kaulbach festmények másolataiként is, ilyen a Magyarok Bejövetelének színvázlata alatt látható Gerardin Farrar operaénekesnőt ábrázoló alkotás is 1906-ból[9]. Kaulbach[10] köre és a német festőiskolák (Hollóssy iskoláját is ide értve) Csontváryra mély benyomást tettek, sokáig követendő példaként tekintett azokra az alkotókra, kiknek kortársaként Csontváry megfordult köreikben[11].

Csontváry személyiségéről és szinte munkáiról is igen csekély információval rendelkezünk a mai napig, de tényfeltáró kutatásokkal olyan hiányzó láncszemekre bukkanhatunk, mint az itt bemutatott Vadkacsára lecsapó ragadozó madár.

Csontváry életműve sokkal összetettebb, sokkal több művet számlál, mint amennyit feltételeznek a kutatók.

Stílusának, festésmódjának „csapongása” sok esetben zavart keltő, az elfogadott „Csontváry” stílus pedig csak az életmű kb 10 évét foglalja magában. Ezen a 10 éven kívül, mely „hivatalosan” alig 130 művet számlál nem hagyható ki a tanulás időszakának és a késői műveknek számbavétele sem. A forrásanyagok pontos felkutatása és értelmezése

[7] Brehm gyűjteményében gr. Lázár Kálmán révén sok magyar példány is volt, a szerző keresztapja szintén magyar, Petényi Salamon, a híres magyar ornitológus.

[8] www.csontvary.com – Végvári Zsófia kutatásai alapján [9] Csontváry önmaga semmisíthette meg a híres hölgyeket ábrázoló sorozatát. A hölgyek közül eddig Gerardin Farrar, Isadora Duncan, Anna Popova és Márkus Emília személyét sikerült feltárni a Csontváry festményeken elvégzett röntgenvizsgálatok eredményeként. Csontváry hölgyekkel való kapcsolatról részletesebben a www.csontvary. com weboldal számol be [10] Kaulbach Friedrich August von (1850–1920) – német festő, a 19. század második felének híres és divatos portréfestője; Kaulbach Wilhelm von (Bernhard Wilhelm Eliodorus von Kaulbach) (1805–1874) – német történelmi festő és portréfestő, irodalmi klasszikusok illusztrátora [11] Csontváry Münchenben Hollósynál, Karlsruhe-ban Kallmorgennél és Párizsban a Julián-akadémián tanult

napútfestő100

76 ———

eddig ismeretlen művek létezésére világíthat rá, vagy mutat analógiákat e rejtélyes életmű.

Az elemzett „Vadkacsára lecsapó ragadozó” című mű az összes, Csontváry festményei meghatározásához szükséges kritériumnak megfelelt, vagyis stíluskritikai és anyaghasználat szerint is bele illik a Csontváry életműbe, azon belül az állatábrázolások sorába. Remélhetően újabb állatokat bemutató darabok is fel fognak bukkanni a közeljövőben az ismeretlenség homályából, melyek a hosszas beazonosítási procedúra után gazdagíthatják Csontváry eddig csak hiányosan ismert életművét.

Csontváry állatos festményei ——— 77

77

78

Beléptünk Csontváry festményébe ——— 79

Beléptünk Csontváry festményébe Nagyon szeretem Csontváry festményeit és nagyon szeretem

kivancsiturazo.blog.hu

a Magas-Tátrát.

https://kivancsiturazo.blog.hu/

Legutóbbi tátrai túránk során jutott eszembe, hogy vajon honnan festhette Csontváry ezt az egyik legmonumentálisabb művét, mely nemcsak méreteiben hatalmas – 236 × 400 cm –, hanem a festő egyik legdrámaibb műve. Maga Csontváry segített a hely megtalálásában, mivel így ír erről az egyik visszaemlékezésében: „...A nyarat a Magas-Tátrában töltöttem, fenyvesillat, szamóca, málna, áfonya körében. Búzaföldeken a pacsirta hangját, a csalitban a fülemüle dallamát hallgattam, fent a magasban a sasokat fütyülve, vonulni láttam. Hajnalban nap nap után a lángoló Kárpátokat figyeltem, s aTarajkán, a Szilágyi Dezső emléknél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a közép ormon lévő eleven sziklák világítása és a mélységnek kifejezhetetlen távlata hatott rám”. Hmmm...., évtizedek óta járunk a Tátrába túrázni, de nem emlékeztem ott Szilágyi Dezső emlékműre. A neten kutakodva aztán kiderült, az Ótátrafüred feletti Tarajkára – szlovákul Hrebienok – felvezető út felső szakaszán, az utolsó nagy kanyarulatban látható. Meg is találtuk, de ma már nem emlékmű, hanem kilátótorony.

1904. augusztus 8-án avatták fel Szilágyi Dezső, volt igazságügyi miniszter emlékére, aki a tátrai turizmus nagy pártfogója és népszerűsítője volt. Az 1280 méteren álló toronyból valóban csodálatos kilátás nyílik a Nagytarpataki és a Kistarpataki völgyre, a Lomnici hegycsúcsra, a Nagyszalóki csúcsra, a Tarpatakra és a Tarpatak vízeséseire. Az emlékmű

2017/06/23/beleptunk_csontvary_ festmenyebe

napútfestő100

80 ———

oldalán egy dombormű volt Szilágyi arcképével, de ezt és a rajta lévő emléktáblát a II. világháború után eltávolították.

Felmentünk a régi Szilágyi kilátóba, amelyből a kilátás most is káprázatos, hiszen a Csontváry által ábrázolt hegyek, völgyek, vízesések most is ugyanott vannak, mint 100 évvel ezelőtt. Igaz, az 1900-as évek első évtizedeiben nagymértékű erdőtelepítések indultak be a Tátrában, így mi az azóta megnőtt fenyők miatt kevesebbet láthattunk erről a pontról a vízesésekből. Az utóbbi években viszont sajnos több alkalommal is súlyos viharok pusztították a Tátra erdőségeit, így a vízesések egy része távolabbról is látható.

Számunkra rejtély volt a festmény bal oldali részén lévő kastélyszerű épület, olyan ugyanis most nem látható arrafelé.

Már azzal kezdtem megvádolni Csontváry-t, hogy csak hangulati elemként festett oda egy romantikus épületet, hogy ellensúlyozza a festmény erős drámaiságát, hiszen arrafelé most csak a Bilik menedékház van – szlovákul Bilikova chata. A Bilik közelében ért a nagy meglepetés, amikor megláttunk egy tájékoztató táblát, amin egy Csontváry korabeli fürdő épületét ismertették.

Ezt a fürdőt látta a Szilágyi kilátóból Csontváry és ezt festette rá a képre – magamban sűrűn kértem bocsánatot a nagy festőtől!

A Nagy Tar-patak és a Kis Tar-patak a Reiner kunyhóhoz közel egyesül és a nagy szintkülönbségek miatt látványos vízeséseket alkotva hangosan zuhog lefelé.

Mi most júniusban jártunk a Magas-Tátrában, ekkor itt még nem terem a „szamóca, málna, áfonya”, amiről Csontváry lelkesen ír, de már van sok szép virág, ezekből mutatok néhányat: Csontváry az orvosai tanácsára – az 1879-es nagy szegedi árvíz utáni meghűlése miatt – gyógykezelésre látogatott el először a Magas-Tátrába.

Erről ő maga így ír 1908-ban, a Városligeti Iparcsarnokban Rendezett képkiállítása katalógusában: „...jött a szegedi árvíz katasztrófája s nekem az egyetemi hallgatók élén ott kellett lennem, ahonnan alapos meghüléssel tértem vissza, úgy hogy nehezemre esett az írás és olvasás.

Az orvosok hosszabb pihenést ajánlottak, így jutottam a Tátrába...”

Beléptünk Csontváry festményébe ——— 81

Már 1881-ben írt az első tátrai élményeiről: „...ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a rajzón a kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor – amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel, s ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak – lefesteni.”

1902, 1903 évek nyarait is a Tátrában töltötte: „…kiszépítem az első rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést; háttérben az összes ormokkal s a kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz nem elégített ki”. Ekkor még ezt állapította meg: „…a nagy, monumentális feladatra még gyenge voltam”.

1904-ben érzett elég erőt arra, hogy elkészítse az évtizedek óta tervezett nagy művet, amelyet 1905. szeptemberében be is mutatott a nagyközönségnek a városligeti Iparcsarnokban.

Csontváry alig változtatott azon a látványon, amelyet a Szilágyi Dezső kilátóból oly sokszor megcsodált. Az elé táruló kép szerkezetén csupán annyit módosított, amivel a hangsúlyokat felerősítette, de a valósághoz ragaszkodott.

Aki a Magas-Tátrában jár, az látogasson el a Tarajkára és az onnan nem messze lévő Szilágyi kilátóhoz, a kilátóból pedig csodálja meg az eléje táruló csodálatos látványt úgy, amint azt Csontváry is tette több, mint 100 évvel ezelőtt. Na, igen és szenteljünk ott néhány gondolatot a zseniális festőnknek is!

82

A Baalbek keletkezésének története ——— 83

A Baalbek keletkezésének története Csontváry önéletrajzi jellegű

Miltényi Tibor

feljegyzéseinek és a még életében

https://mek.oszk.hu/05000/05096/

rendezett kiállításokon szereplő, általa datált festmények tanúsága szerint 1903 telén járt először KözelKeleten. Útjának indoka ekkor még nem a keleti kultúra és mítosz utáni vágy volt, szándéka csak részben volt rokon a romantika óta divatossá váló orientalista festők szándékával.

Ekkor ugyanis minden gondolatával, tettével a nagy elhivatásnak a realizálását kereste, ennek a kulcsa pedig a monumentális Tátra-kép megfestése volt.

Közel-keleti útja kezdetben még e keresésnek volt a függvénye. Mikor 1880. október 13-án a mitikus belső hang a festőpályára kényszerítette, sőt megjósolta neki, hogy Raffaellónál nagyobb művésszé, elsővé az elsők között válik, már a megalkotandó nagy mű igézetében élt.

html/szuletes.htm

napútfestő100

84 ———

Kelety Gusztávhoz írt 1881. február 3-i keletű levelében meg is írja, hogy megpróbálta lerajzolni a Tátrát és körvonalazódott benne, hogy minek a megfestésére hívatott: „... legközelebb szeretném a Kárpátok hosszú láncát papírra tenni, de úgy, hogy ragyogjon a hó s minden sziklafolt határozott kifejezéssel is bírjon, mint ez a reggeli órákban a napsugarak általi megvilágításnál látható, s ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a rajzón kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor – amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel – s ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak – azt lefesteni”. Mikor ugyanezen év húsvétján a Vatikánban megtekintette a túlhaladásra ítéltetett Raffaello műveit, húsz évet engedélyezett magának a felkészülésre. 1900-tól kezdve tehát mind többször kereste fel a tátrai motívumot. 1902 nyarát is a Magas Tátrában töltötte: „... a Tarajkán és Szilágyi Dezső emlékénél állapodtam meg.

Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a középormon levő eleven sziklák világítása és a mélységeknek kifejezhetetlen távlata hatott rám”. 1903 nyarán ismét a Tátrában járt: „kiszépítem az első rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést; háttérben az összes ormokkal s a kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz nem elégített ki”. Keserűen meg kellett állapítania „a nagy monumentális feladatra még gyenge voltam”.

A nagy Tátra-motívum mellett, a másik „nagy motívum” a taorminai görög színház volt. Nem sikerült ennek megfestése sem: „Visszavágytam Taorminába, s amikor ott is arról győződtem meg, hogy egy két méter hosszúságú napkeltében készült festménnyel célt nem érek s ezzel a világ elébe nem léphetek: a vászon megsemmisítésével szembekerültem a pozitívummal, és kértem a további felvilágosítást: e szóvita közben az a meggyőződés kristályosodott ki az egészből, hogy világkörüli útra kell mennem, s mit még nem láttam, meg kell néznem.” E nagy utazás során megfordult Schaffhausenben, ahol képet festett a vízesésről, majd „Basel, Amsterdam, Haarlem, Hága, Rotterdam hosszabb tanulmá­nyozásával Antwerpen, London, Brüssel, Páris, azután Madrid, Toledo,

A Baalbek keletkezésének története ——— 85

Sevilla, Granada, Cordova, Malaga s Gibraltár volt a végpont a tengerrel. Gibraltárból angol hajón viharban tengerre szálltam, azzal az elhatározással, hogy Bethlenemben a Jézus-születése éjtszakát a helyszínen figyelem meg és az impresszió alapján festek egy világraszóló képet.” 1903 telén tehát eljutott Alexandriába, Kairóba, majd Szuezbe, Jaffába, onnan vonaton december közepén Jeruzsálembe érkezett, a karácsony éjjelét pedig Bethlehemben töltötte. A látottak kisszerűsége azonban nem inspirálta a világraszóló kép megfestésére. Ezzel szemben Kairóban, a naplemente tanulmányozása közben rábukkant „a sokat keresett napút színek világító fokozatára”. E felfedezés után festette a jeruzsálemi Panaszfalat ábrázoló sokalakos képét, majd az új felfedezés birtokában már nem volt akadálya a két nagy motívum, a Tátra- és a taorminai kép realizálásának.

1904 nyarán neki is kezdett a Tátra-képnek és megoldotta a taorminai panorámát is. 1905 szeptemberében rövid ideig be is mutatta műveit a városligeti Iparcsarnokban. 1905 őszén utazott másodízben a Közel-Keletre: Damaszkuszban és Bejrútban járt. Megfordult Jeruzsálemben is, két 1905-ös keletű jeruzsálemi képe tanúsítja ezt. Önéletrajzi emlékezése szerint ezután Damaszkuszban keresett nagyszabású terveihez méltó festői motívumot, ott hívták fel a figyelmét Baalbek szépségére: „Amint Damaszkusz utcáit járom, s a vidéken is szorgalmasan kutatom a nagy motívumot, előáll görögnek látszó ember s olasz nyelven mondja: Ön uram nemde egy nagy festményhez keresi a motívumot, de ezt Damaszkuszban nem találja, most jövök Baalbekből, ahol a templomot a legszebb világításban láttam, siessen oda, most van az ideje, a keresett motívumot ott találja. Másnap hajnalban a naptemplommal szemben levő Hotel Victoriában álmomból felriasztott egy fény, mely tűzvörösen húzódott le a magas Libanonról, belángolta a Hellios oszlopait aranylehelettel s átkarolta a Bachus, Antonius és Vesta templomait világító színekkel. Önmagától előállott az 1880-iki kinyilatkoztatás tartalma, vagyis a világ legnagyobb naput plein air motívuma. A motívum, helyesebben a látlat 350 m hosszú volt: ehhez járult a kőbányában fekvő 21 méteres áldozó kő, mely a festményt költőileg kiegészítette, így került Párisba

napútfestő100

86 ———

a nagy kristálypalotába, a közönség elébe, s a kritika röviden – ez a munka a világot túlszárnyalta.” A párizsi bemutatásra 1907. június 7. – július 7. között került sor a „Grande Serre de la ville de Paris”, azaz a jégcsarnok termeiben. E kiállítás záróképe volt az 1906-ra datált Baalbek, a kiállításon más 1906-os keletű festmény nem szerepelt. A katalógusban tipográfiailag a kép címét oly hangsúlyosan szedette és emelte ki, hogy félreérthetetlen volt, főműnek, szintézisnek tekinti. 1908 novemberében Budapesten a városligeti Iparcsarnokban rendezett kiállítás katalógusában a kép az ugyancsak megtisztelő 1-es sorszámot kapta, címe: Naptemplom Baalbekben (Syria) 30 m2, 1906. Az 1910-re tervezett, de nem realizálódott berlini kiállítására a katalógus elkészült, ebben a festmény ismét az 1. sorszámot kapta, a cím azonban részletesebb: „Nr. 1. Baalbek (in Syrien), Sonnentempel mit Bacchus, Antonius und Vestatempel mit dem 21 m langen Steinblock und der Kaiser Wilhelm II. Treppe. Bei Sonnenaufgang (Ölgemälde, 32 qum.)”. Ugyanez év májusában a régi József Műegyetemben rendezett kiállításon pedig ismét zárókép, 42-es számmal: Naptemplom Baalbekben (Szíria). A párizsi kiállítás után Csontváry ismét visszatért Közel-Keletre: „a nyarat a libanoni cédrusoknál töltöttem, ahol cédrusokat festettem”, majd két hónapot Aleppo városában időzött.

Forrás: Németh Lajos: Baalbek, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1980, 9–15. oldal

Az önéletrajzi feljegyzéseken, a későbbi szórványos reflexiókon és a festmények dátumainak tanúságán túl még egy kis fennmaradt jegyzetfüzet szolgáltat adatokat szíria-libanoni utazásairól. A könyvecske 1936 februárjában Lehel Ferenctől került Szegedre, dr. Szalayhoz, majd később Bedő Rudolf vásárolta meg. A könyvecskében színekre vonatkozó megjegyzések, arányszámítások találhatók, némelyikük egyértelműen a cédrusligetben készült, az utolsó írt lapon 1907-es dátum olvasható. Néhány mondattal jellemzi az utazása közben látott tájakat, falvakat. Eszerint Baalbekből indulva érintette Lebwe, Ras Baalbek, Kuseir, Kattine helységeket, azonkívül eljutott Homsba, említi többek között Hadide, Tejibe nevét is. Jóllehet közvetlenül nem ír a bscherre-i cédrusligetről, néhány számítás, vázlat és közvetett hivatkozás azonban bizonyítja, hogy járt ott. Ennek

A Baalbek keletkezésének története ——— 87

az útnak lehetett az eredménye a két cédruskép mellett az Áldozati kő Baalbekben című, kőoltárt ábrázoló festmény: az oltár mögött cédrusok és ciprusok. Stíluskritikailag e kép a Baalbek és a cédrusképek közötti időbe helyezhető el, erre utal a kép szimbolikája is. E második libanoni útján már nem a „nagy motívumot”, hanem egyértelműen a mítoszt kereste, illetve építette tovább azt a mítoszt, amelynek első rendszerbe foglalása a Baalbek volt.

Csontváry eredendően vonzódott a természet monstrumaihoz. Magas hegyek, félelmetes vízesések, tüzes vulkánok igézték meg képzeletét. Még mielőtt maga is átélt volna egy olyan tengeri vihart, amely Jónás prófétához hasonlóan őt is megleckéztette, ráébresztette arra, hogy amit lát, az nem csupán csodálnivaló szépség. 1903-ban ősszel nagy nyugat-európai útra indul, Hollandián, Párizson át megy Madridba, majd hajóra száll Gibraltárban, úticélja a Közel-Kelet: „Betlehemben a Jézus születése éjszakát a helyszínen figyelem meg és az impresszió alapján festek egy világraszóló képet.” A tengeren azonban olyan féktelen viharba kerülnek, hogy Csontváry már a halálra is felkészül, hiszen ezt kérdi magától: „Vajon miért kellett az életemet megszakítanom, hogy itt ebben a rettenetes viharban nyomtalanul tűnjek el?” Mit keresett Csontváry ezen a tájon, a Földközi-tenger déli-keleti partján? Dél, a Nap fénye vonzotta volna, mint Van Gogh-ot? Az is, de akkor megállhatott volna Nápolyban vagy Athénban. (Mindkettőről sok képet festett.) Valamiféle ősi, még romlatlan civilizáció után vágyott, mint Gauguin, aki így került Tahiti paradicsomába. Aligha valószínű, hiszen Csontváry nem érezte úgy, hogy menekülnie kellene az úgymond bűnös világból: őt nem ijesztette meg sem az elektromosság, sem a repülőgép. Ellenkezőleg: a technika áldásait annak az isteni képességnek a megnyilatkozásaiként fogta fel, amely képesség letéteményesének ő a zsenit tartotta és ezért szorgalmazta (írásaiban) védelmét-ápolását. Mint ahogy a napút sem jelent mást Csontváry saját – mármint késői írásainak – értelmezésében, mint „isteni összeköttetést”, ráhangolódást az univerzumot mozgató, azt megteremtő erőkre és törvényekre.

napútfestő100

88 ———

Forrás: Vadas József: Csontváry, Corvina, Bp., 2002, 30–32. oldal

De most még csak 1903–1904 fordulóját írjuk. A Betlehembe érkező festő Jézus szülőhelyét keresi (nem kis csalódással számol be tapasztalatairól), azt a világot járja, amelyben az emberi kultúra megszületett. Csak fokozatosan, képről képre lesz képes a már önmagában is sokat sejtető látvány dimenzióival és színeivel annak érzékeltetésére, hogy itt a tárgyiasult idővel szembesülünk. Elég egy pillantás a Taorminai görög színház romjait megörökítő két képre, hogy érzékeljük e változást: míg a „kis” Taormina a maradványokra mint csontvázra koncentrál, a „nagy” – a tengeröböllel és a hegyekkel a háttérben – az egyszerre alkotó és pusztító univerzumot érzékelteti.

Az előbbi csak egy kődinoszauruszt mutat, a másik azt a mindent átható tényezőt is megjeleníti, amely ezt a monstrumot felfaltaerodálta. S nyilvánvaló, hogy a továbbiakban – legjelentősebb alkotásaiban – Csontváry ennek a hatalomnak hódol a legfenségesebb természeti képződményeket, illetve az ember alkotta csodálatos emlékeket megörökítő képeivel. Az előbbire példa A Nagy Tarpatak a Tátrában című festménye, amelyet 1904-ben kezdett el festeni és a következő évben, egy keleti utazást követően fejezett be, az utóbbira az 1906-os Baalbek, amely az ókori Heliopolisz romjait örökíti meg. Ha ifjúkorának nagy élménye a Tátra volt (itt gyógyult fel egyetemistaként szerzett betegségéből, itt érte az isteni megvilágosodás, s itt kezdett el rajzolni is), a „napút” jegyében festő férfi Csontváry a görögül Nap városának elnevezett település romjaiban lelt művészetét kiteljesítő, vagy ahogy Ő fogalmazott, „nagy motívumra”. Mindkét mű panoráma, miként a korban oly divatos körképek, amilyen a Feszty Árpád és munkatársai által festett Magyarok bejövetele. A két műfaj azonban úgy viszonyul egymáshoz, mint a televíziós szappanopera a zenedrámához. Azaz: Csontváry két képe, nagy mérete ellenére (az előbbi négy, a másik hét méteres), hallatlan sűrítmény – mind kompozíciójában, mind gondolatiságában.

Hangulatilag egyik is, másik is himnusz a Teremtőhöz, aki ilyen csodák létrehozására volt képes. Nem elsősorban a Csontváryban

gyerekkorában beléivódott vallásos érzület az, ami bennük megnyilatkozik; Csontvárytól, mint a realisztikus életképet – szinte Gauguin módjára – az élet egyik jelképes aktusaként, ez esetben az örökös megújulás jeleneteként értelmező Mária kútja Názáretben is mutatja, távol állt a misztikus áhítat. Deizmusa profán: nem a legfelső hatalom mindenhatóságát hirdeti, hanem annak teremtményeit dicséri mind a Tarpatak völgyéből kiemelkedő hegylánc eleven organizmusának, mind a tájat uraló Baalbek magasztos látványával. Még azt is megkockáztathatjuk: ünnepli. Mi másnak fogható fel, mint az élet, a folytonos küzdelem allegorikus ábrázolásának a tépettségében is diadalmas, a végtelen tenger és a magas hegyek fölé nyúló Magányos cédrus, e lét ünneplésének meg a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban. (Mindkettő 1907-ben született.)

89

napútfestő100

90 ———

A Baalbek keletkezésének története ——— 91

Képmutató BORÍTÓ HAJÓTÖRÉS, 57 × 75 cm, 1903 ÖNARCKÉP, 67 × 39,5 cm, 1896–1902 között ÖREG HALÁSZ, 59,5 × 45 cm, 1902 HÍDON ÁTVONULÓ TÁRSASÁG, 60 × 72 cm, 1903–04

BELÍVEK 4–5.

VISSZATEKINTŐ NAP TRAUBAN, 70 × 95 cm, 1899 VILLANVILÁGÍTOTT FÁK JAJCÉBAN, 92 × 88 cm, 1903 6.

HAJÓTÖRÉS, 57 × 75 cm, 1903 12. ÖNARCKÉP, 67 × 39,5 cm, 1896–1902 között ÖREG HALÁSZ, 59,5 × 45 cm, 1902 17.

VISSZATEKINTŐ NAP TRAUBAN, 70 × 95 cm, 1899 VILLANVILÁGÍTOTT FÁK JAJCÉBAN, 92 × 88 cm, 1903 20.

VISSZATEKINTŐ NAP TRAUBAN, 70 × 95 cm, 1899 ABLAKNÁL ÜLŐ NŐ, 73 × 95 cm, 1894

→

napútfestő100

92 ———

A Baalbek keletkezésének története ——— 93

21.

FOHÁSZKODÓ ÜDVÖZÍTŐ, 58 × 116,5 cm, 1903 24–25.

HÍDON ÁTVONULÓ TÁRSASÁG, 60 × 72 cm, 1903–04 30–31.

SÜVÖLTŐT LETERÍTŐ ÖJV, 54 × 44 cm, 1893 MAROKKÓI TANÍTÓ, 75 × 66 cm, 1908 37.

SÜVÖLTŐT LETERÍTŐ ÖJV, 54 × 44 cm, 1893 40–41.

CASTELLAMMARE DI STABIA, 100 × 120 cm, 1902 A KIS TAORMINA, 70 × 98,5 cm, 1904 PASSIÓ, 61 × 61 cm, 1903 45–46. ÖNARCKÉP, 67 × 39,5 cm, 1896–1902 között SZERELMESPÁR, 40 × 65 cm, 1902–03 47.

PASSIÓ, 61 × 61 cm, 1903 50–51.

HÍDON ÁTVONULÓ TÁRSASÁG, 60 × 72 cm, 1903–04 VILLANVILÁGÍTOTT FÁK JAJCÉBAN, 92 × 88 cm, 1903 56–57. ÖNARCKÉP, 67 × 39,5 cm, 1896–1902 között SZERELMESPÁR, 40 × 65 cm, 1902–03 PASSIÓ, 61 × 61 cm, 1903 63.

HTÖLTE TAORMINÁBAN, 48 × 98 cm, 1901 A KIS TAORMINA, 70 × 98,5 cm, 1904 PASSIÓ, 61 × 61 cm, 1903 64–65.

A PANASZFAL BEJÁRATÁNÁL JERUZSÁLEMBEN, 205 × 293 cm, 1902–03 68–69. ÖNARCKÉP, 67 × 39,5 cm, 1896–1902 között ABLAKNÁL ÜLŐ NŐ, 73 × 95 cm, 1894 76.

PASSIÓ, 61 × 61 cm, 1903 A PANASZFAL BEJÁRATÁNÁL JERUZSÁLEMBEN, 205 × 293 cm, 1902–03 80–81.

FOHÁSZKODÓ ÜDVÖZÍTŐ, 58 × 116,5 cm, 1903 HAJÓTÖRÉS, 57 × 75 cm, 1903 86–87.

ATHÉNI UTICA, 102 × 90 cm, 1904

A Baalbek keletkezésének története ——— 94

A Baalbek keletkezésének története ——— 95

A Baalbek keletkezésének története ——— 96