a szöveges inspiráció a Lírikus szimfónia esetében is keletről érkezik: a hét dal alapja az akkoriban rendkívül népszerű bengáli költő, Rabindranáth Tagore (1861–1941) hét verse, A kertész című verseskötet hét darabja. Vagyis mindkét mű a 18. században gyökerező s a 20.-ig ívelő orientalizmus kései képviselője. Tagore versei szabad ritmusú, eltérő hosszúságú, de leggyakrabban epikusan hömpölygő, rímtelen sorokból építkeznek, érzelmi tónusuk emelkedett és átszellemült, s mindezek végeredménye egy szónokias, archaikus atmoszférájú verspróza, amely példázatszerű elemeket is tartalmaz. Fontos motívum az elvágyódás, a végtelen, a céltalanság, a hiábavalóság, a szabadulásvágy, a szerelem és a búcsú. Lényeges a homályos tartalom, az érzelmi vibrálás és egyfajta szimbolizmus. Tagore semmiképp sem akarja nyíltan és egyszerűen kimondani a dolgokat, inkább érzékeltet, sejtet, körülír. Ez a hangulatokban, vágyakban, jelképekben és utalásokban kommunikáló, elmosódott tartalmú versvilág az, amely leginkább megihlette Zemlinskyt. A Lírikus szimfónia zenéje sokban adósa Mahler művészetének. A nagy zenekari apparátus, a sokszínű, gazdag hangszerelés, a kései romantika és a születő modernség jellegzetes keveréknyelvét használó dallamképzés és harmóniakészlet mind-mind a kései Mahlert idézi. De hogyan és miben formálja a művet Schönberg és az új zene hatása? A Lírikus szimfónia természetesen nem véletlenül keletkezik több mint egy évtizeddel Mahler halála után: Zemlinsky jóval messzebbre jut a modernség, a zene kifejezőeszközeinek továbbfejlesztése, a disszonanciák alkalmazása, a tonalitástól való távolodás útján, amelyen Mahler elindult ugyan utolsó műveiben, de lépteit megakasztotta a halál. Mindabban, amivel a Lírikus szimfónia meghaladja – sokszor jelentősen – a mahleri zene stílusát és nyelvét, döntő szerepet tulajdoníthatunk azoknak az ösztönzéseknek, amelyeket Zemlinsky szellemi fejlődése a Schönberggel való ösztönző kapcsolatnak, a pályatárssal lefolytatott termékenyítő vitáknak köszönhetett. A mű recepciótörténetének része az is, hogy Alban Berg a vonósnégyesre komponált és Zemlinskynek ajánlott Lírikus szvitben idéz a Lírikus szimfóniából. Írta: Csengery Kristóf
7
