Ünnepek, hétköznapokon is

ÜNNEPEK

– hétköznapokon is

A Müpa és a fesztiválok

Egy sikeres Müpaprogram egy szürke hétfő estét is fénybe öltöztet. KözépEurópa egyik legnagyobb kulturális létesítményének élete azonban másféle értelemben is összefonódott azokkal az eseményekkel, amelyeket piros betűvel jelöl meg naptárában mindenki, aki elkötelezetten érdeklődik a művészetek iránt.

Aki járt már fesztiválok idején a Müpában, tapasztalhatta, hogy ilyenkor a hangulat egy nehezen szavakba önthető többlettel gazdagodik: valamiképp „elektromosabb” a levegő…

Az épület és a benne működő kulturális intézmény egyaránt bőven rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek nyílegyenesen mutatnak a fesztiválok felé. A Müpa sokoldalúan használható termei, tágas közösségi terei, világszínvonalú technikai felszereltsége ideális fesztiválhelyszínné teszi az egész épületet, munkatársi gárdája pedig olyan szellemi tőkét halmozott fel koncepciók kialakítása és programok szervezése terén, amely fesztiválok rendezésekor is nagyszerűen kamatozik. Ezért aligha meglepő, hogy a koherens koncepciójú reprezentatív eseménysorozatok kezdettől a ház életének kísérői.

A Müpa egyik legkorábbi, s azóta is évente visszatérő fesztiválja a Beatlesslágercímet parafrazeáló Hey, June!, mely 2005 júniusa óta a nyárkezdet varázsára hivatkozva csábítja popés rockkoncertekre a beköszöntött szünidőnek örvendő fiatalokat. A Hey, June! az igényes hazai könnyűzene felé fordul, annak ösztönző fórumaként. Aki itt fellépett és fellép — a kezdetektől máig a hazai könnyűzenei élet színejava —, mind tudta és tudja, hogy a hely szelleme mást vár, mint a szabadtéri fesztiválok, parkok, klubok: itt érdemes, sőt ajánlott újjal, eredetivel, szokatlannal előrukkolni, olyasmivel, ami csak itt és csak most láthatóhallható — ez is lett a Hey, June! védjegye. No meg a mérce: a fesztivál következetesen az igényes és kreatív, gondolatgazdag magyar pop és rockzene képviselőit vonultatja fel. A Hey, June!hoz hasonlóan már az első évben megjelent a ház programkínálatában a Mahlerünnep, amely egyszersmind a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar máig tartó, folyamatos együttműködésének kezdeti példája. E tömör fesztiválok nagyot lendítettek a magyarországi Mahlerkultusz ügyén, Fischer Iván művészeti vezetésével világszínvonalú tolmácsolások ragyogtatták fel a zeneszerző életművét — és nemcsak azt, mert a Mahlerünnep a mahleri újító szellemben fogant kortárs kompozícióknak is helyet adott műsorán. A kora őszi Mahlerünnephez hasonlóan korán — 2008ban — jelent meg a Müpa programján, szintén a Fesztiválzenekarral való együttműködés jegyében a zeneszerzőmaratonok tél végi csemegéje, amely mindmáig a ház egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb rendezvénysorozata: egy teljes napon át délelőttől késő estig egy (vagy néha két összeillő) zeneszerző műveit hallgathatják a felfedezők izgalmával azok a lelkesek, akikből mindig bőven akad, s akik nem szűnő örömmel merülnek el a klasszikus, romantikus vagy épp modern nagyságok műveiben. Töltekezhettünk már Bach, Mozart, Schubert, Brahms, Schuman és Mendelssohn, Debussy és Ravel muzsikájával — de Bartókkal vagy épp Stravinskyval is. A Mahlerünnepet a kora ősz programjai között 2013ban sokkal terjedelmesebb, többhetes eseménysort kínálva váltotta fel a Müpa és a Fesztiválzenekar újabb közös projektje: az Európai Hidak fesztivál, amely egymás kultúrájának megbecsülése jegyében évente egyegy nagy európai nemzet művészetét veszi górcső alá, rendkívüli változatossággal, a klasszikus és kortárs zenétől a jazzen, világzenén és könnyűzenén át a filmig és az irodalomig kalandozva az adott ország kulturális kincsei között.

Már a 2006os Parsifalprodukció előlegezte, hogy Wagnerügyben „Hunniában valami készül”, majd 2007/2008ban megszületett Hartmut Schörghofer azóta legendássá vált, s a 2019es felújítás során új színekkel is gazdagodott Ringje. A világhírű Wagnernapok a Müpa legjelentősebb, leghíresebb, legnagyobb erőfeszítéseket generáló és legnagyobb nemzetközi sikert hozó fesztiválja, a művészeti vezető, Fischer Ádám által vezényelt, autentikus és szuggesztív produkciókkal, amelyek új, bensőségesebb Wagnerelőadásmódot hoztak létre, újraértelmezve a zeneszerző műveit, és Budapestre vonzva a nemzetközi énekestársadalom javát Christian Franztól Iréne Theorinig, Johan Reutertől Camilla Nylundig. A fesztivál műsorán idővel a teljes „bayreuthi tíz” megjelent, s ami a Zöld Domb városát és annak ünnepi játékait illeti: ma bizony már Budapestet és a Müpát Bayreuthtal egy mondatban emlegetik a nemzetközi zenei életben. A Budapesti Wagnernapok előadásainak rendezői az esztétikák és koncepciók széles skáláját vonultatják fel Michael Schulztól Kovalik Balázsig: a produkciók között akad kísérletező szellemű és hagyományos egyaránt. A fesztivál idejére a Müpa a Wagnerrajongók Mekkájává válik, távoli országokból is érkeznek érdeklődők, s elmondható, hogy a Wagnernapok olyanokat is wagneriánussá tett, akik korábban idegenkedtek a zeneszerző műveitől.

Vannak a Müpa életében rövid, néhány napos fesztiválok, közülük többnek a nevében nem szerepel a fesztivál szó, ám ettől még biztosak lehetünk abban, hogy az eseményekre ellátogatók a műsorok hallatán abba a jellegzetes, ünnepi hangulatba kerülnek, amely a fesztiválok közönségének felfokozott lelkiés szellemi állapota. Ilyen a Rising Stars, amely egyegy hétvégére invitálja a Müpába azokat, akik a nemzetközi zeneélet legígéretesebb fiatal hangszeres muzsikusaira, énekeseire, kamaraegyütteseire kíváncsiak. Az Európai Koncerttermek Szervezetének (ECHO) projektje a 2009/2010es évadban indult útjára, s a Müpa 2012ben jelölt először magyar művészt a kontinens legfontosabb koncerttermeit végigjárva bemutatkozó fiatalok közé. Hasonlóan koncentrált eseménysor a 2008 óta minden januárban jelentkező Jazz Showcase. A tehetségbörze, akárcsak a Rising Stars, arra hivatott, hogy kiemelkedő teljesítményű fiatal művészekre hívja fel a figyelmet, s érvényesülésük indítómotorja legyen: a seregszemlék az elmúlt években már számos ifjú magyar jazzmuzsikus hírétbecsét növelték. A zeneszerzőmaratonok rokonságába tartozott az a tíz hangversenyből álló, kétnapos minifesztivál, amelynek keretében Bogányi Gergely 2010 novemberében, egy hétvégén, a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulóján Chopin összes zongoraművét szólaltatta meg a Müpában, sokak gyönyörűségére. Mindössze egy napot vesz igénybe, de annál nagyobb örömteli forgataggal jár, s a közreműködők annál változatosabb skáláját zongorázza (vagy inkább hegedüli és kontrázza) végig A népzene ünnepe, amelyet először 2008 januárjában rendeztek meg, abból az alkalomból, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen megalakult a népzenei tanszék. Azóta ez a színes és gazdag esemény hagyománnyá vált, s minden évben a legkülönbözőbb irányzatok gazdag tárházát mutatja be. Szintén a minifesztiválok sorába illeszkedik a Világraszóló, amely hasonlóképpen évente ismétlődik, és két speciálisan magyar hangszer: a cimbalom és a tárogató lehetőségeire hívja fel az érdeklődők figyelmét.

A Müpa legújabb fesztiváljai közé tartozik a Régizene Fesztivál, amelyet először 2015ben rendeztek meg, s amelynek profiljára több más Müpafesztiválhoz hasonlóan jellemző, hogy markáns koncepció érvényesül benne, vagyis amit itt hallunk, eltér más fesztiválok műsorától. Mindjárt a bemutatkozó év műsora világosan érzékeltette ezt: az első esztendő koncertjeinek tematikáját Bach és az ő művészetére reflektáló Mendelssohn uralta. Hallhattuk a h-moll misét és a Máté-passió Mendelssohn által átdolgozott, 1841es változatát, de a Paulust is, amelyben szintén tetten érhető Johann Sebastian hatása. Lapunk megjelenésekor már aligha lesz újdonság a hír, hogy tavasszal új összművészeti eseménysorozat veszi kezdetét: az április 2án megnyíló Bartók Tavasszal a Müpa a névadó zeneszerző szellemisége mentén kíván egy műfajokon átívelő, mértékadó, nemzetközi figyelemre számot tartó fesztivált létrehozni. 2021 őszén pedig Liszt Ferenc születésének 210. évfordulójához kapcsolódva a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál várja majd a látogatókat a Müpának köszönhetően Budapestszerte. Hogyan hatnak a fesztiválok a ház életére? Miként befolyásolják a Müpa és az egyes művészeti ágak, illetve a Müpa és a közönség kapcsolatát? Aki járt már fesztiválok idején a Müpában, tapasztalhatta, hogy ilyenkor a hangulat egy nehezen szavakba önthető többlettel gazdagodik: valamiképp „elektromosabb” a levegő, felfokozottabb a hangulat, nagyobb az izgalom. Aki rendszeres Müpalátogató, az a fesztiválok idején még többször fordul meg itt, a Ház és a közönség kapcsolatát tehát bizonyosan elmélyíti, erősíti az a sok fesztivál, amely a Komor Marcell utcában zajlik. És persze ne feledjük: nemcsak a Müpa és közönsége, de a hazai és az európai kultúra is sokat kap a Müpa fesztiváljaitól, hiszen ezek az események már számos kallódó régi vagy éppen új művet fedeztettek fel laikusokkal és szakemberekkel, összefüggésekre hívták fel a figyelmet, korábban ismeretlen izgalmakat és ízeket hoztak, tovább rajzolvaárnyalvafinomítva azt, ami mindnyájunknak oly fontos: a művelődés minduntalan megújuló térképét.

Kecskés M. Júlia