3 minute read

Hodek Dávid

Next Article
Otthon? Vagyunk

Otthon? Vagyunk

MEGARON

– A MÚZSÁK HÁZA

Az athéni koncertterem története az 1950es években kezdődött, de több évtizednek kellett eltelnie, mire megnyithatta kapuit a Megaron. Az 1953ban alapított Zenebarátok Egyesületének első elnöke, Alexandra Trianti dalénekesnő álma volt egy kulturális központ létrehozatala, és az egyesület meg is bízott több görög, illetve külföldi építészt és akusztikai szakértőt a tervek elkészítésével. A legelső nagylelkű — bár a költségekhez képest minden bizonnyal csak szimbolikus jelentőségű — anyagi segítség Dimitri Mitropoulos zongoristakarmestertől érkezett, aki a New Yorki Filharmonikusok élén Athénban adott koncertjeinek bevételét ajánlotta fel.

A koncertterem alapjait végül csak az 1970es években tették le, de aztán a munkálatok megakadtak, és csak 1981ben indultak újra, amikor a görög állam is bekapcsolódott a tervezésbe, illetve anyagi támogatást biztosított az építkezéshez — a koncerttermet működtető intézmény azóta is az állam és a Zenebarátok Egyesületének közös irányítása alatt áll. Az épület átadására 1991ben került sor, a nyitókoncerten Jurij Basmet és a Camerata — A Zenebarátok Zenekara — játszott az akkor még a Zenebarátok Egyesülete, ma már annak második elnöke, a koncertközpont létrejöttéért és fejlődéséért 1977 és 2009 között szintén rengeteget tevő Christos Lambrakis nevét viselő, majdnem 2000 fős teremben, melynek büszkesége Görögország legnagyobb, több mint 6000 sípos orgonája. A kamarakoncertek és táncprogramok színhelyéül szolgáló kisterem az egykori adományozó, Dimitri Mitropoulos nevét kapta. A csodálatos akusztikát nem zavarhatja meg semmi, az épület szerkezetileg több, teljesen autonóm részből áll, hogy a hangok vagy zajok ne jussanak át egyik helyszínről a másikra. A zavartalan munka érdekében a legapróbb részletekre is odafigyeltek, a karmesteri öltözőben elhelyezett zongora például egy felfüggesztett pódiumon áll, hogy a falak ne továbbítsák a rezgéseit. Az új évezred elején egy konferenciaközponttal bővült az épület, így 2004ben a közönség két új termet is birtokba vehetett, melyek közül az Alexandra Triantiról elnevezett nagyobbikat Leonidas Kavakos és a Berlini Filharmonikusok avatták fel Simon Rattle vezényletével. Az 1750 fős helyszín opera és balettelőadások megrendezésére is alkalmas: modern fény, hang és videotechnikával felszerelt, állítható lejtésű színpada négy darab 4 � 16 méteres, külön és együtt is változtatható magasságú dobogóból áll, a forgószínpad három szelvénye szintén egyben és különkülön is mozgatható, a színpadszinten, illetve eggyel alatta is mindkét oldalon megtalálható, összesen négy oldalszínpad pedig lehetővé teszi, hogy próba és előadás közben is készülni lehessen a következő felvonásra vagy rendezvényre.

2004ben költözött be az 1997ben szintén a Zenebarátok Egyesülete által alapított és egyre gyarapodó zenei könyvtár is, mely gazdag klasszikus zenei gyűjteménye mellett ókori, bizánci és népzenei emlékeket mutat be a görög világból, de zeneszerzői archívumokat, különleges gyűjteményeket is őriz, az utóbbi időkben pedig a görög képzőművészet, színház, irodalom és filozófia felé

Christos Lambrakis Hall

Fotó: Yannis Bournias

is nyitott. A könyvtár ingyenesen látogatható, és előadásaival, szemináriumaival, konferenciáival, kutatási, illetve ismeretterjesztő és gyerekprogramjaival aktív szerepet játszik a város és az ország zenei nevelési és tudományos életében.

Ugyancsak 2004ben alakították ki a Múzsák Átriumát, mely a Megaron belsejének szabadtéri meghosszabbítása, számtalan kiegészítő rendezvény helyszíne. Az épülethez tartozik még egy hatalmas park is: a négy és fél hektáros terület délelőtt tíz és naplemente között mindenki számára nyitva áll, aki a város forgatagából kiszakadva pihenésre, feltöltődésre, kulturális programokra vágyik. Az egyik legemlékezetesebb ilyen alkalom az volt, amikor padokon ülve vagy a füvön heverve négyezer ember hallgatta a magnóliák, narancs és szentjánoskenyérfák alatt Riccardo Muti és a Bécsi Filharmonikusok hangversenyét.

Mostanában persze nagyot sóhajtunk, ha olyan rendezvényekre gondolunk, amelyeken sokezredmagunkkal vehettünk részt. Ahogy a többi hangversenyterem, tavasz óta — egy rövid megszakítással — a Megaron is zárva van, és online közvetítésekkel tartja a kapcsolatot közönségével. Nyáron, amikor a korlátozások enyhébA zavartalan munka érdekében a legapróbb részletekre is odafigyeltek, a karmesteri öltözőben elhelyezett zongora például egy felfüggesztett pódiumon áll, hogy a falak ne továbbítsák a rezgéseit.

bek voltak, műemléki helyszíneken szerveztek szabadtéri kamarakoncerteket a legkülönbözőbb műfajokban, így például a Szunionfoknál lévő Poszeidóntemplom, az athéni és a thesszaloniki római agóra, az éliszi görög színház, a Daphnikolostor vagy a návpliói Palamidierőd adott helyet megzenésített görög verseknek, zongoraműveknek, az első és a második bécsi iskola kamaradarabjainak, kortárs kantátáknak, de Delphoiban elhangzott Georg Benda Medea című melodrámája is az Armonia Atenea kamarazenekar (korábban a Megaron rezidens együttese), illetve a népszerű görög színésznő, Karyofyllia Karambeti előadásában. Talán a jósdában már tudják, mikor térhetünk vissza a koncerttermekbe. Magyarszéky Dóra

Alexandra Trianti Hall

Fotó: Yannis Bournias

This article is from: