Ring-mozaik

A Müpa számtalan eseménnyel szerzett már örömöt a közönségnek a legkülönfélébb műfajokban, mégsem nehéz válaszolni a kérdésre, melyik az a produkció, amely a ház eddigi legnagyobb vállalkozásaként él a köztudatban. Wagner Ringje nem véletlenül vált az intézmény világhírének zálogává: a tetralógia színrevitele olyan kreativitást követelt a közreműködőktől, amilyenhez a Müpa eddigi történetében nem sok produkció hasonlítható.

A Rajna kincse

Fotó: Posztós János, Müpa

Hartmut Schörghofer rendezői koncepcióját, a művészeti vezető, Fischer Ádám énekesközpontú vezénylési stílusát, a másfél évtized Ringjeiben színpadra lépő sztárok teljesítményét DVDfelvételek őrzik és kritikák, cikkek elemezték. Ezúttal nem róluk esik szó, hanem a zeneszerző szándékához híven négy egymást követő estén megvalósuló produkció színrevitelének háttérmunkáiról. Célok, tervek, feladatok, erőfeszítések emlékképei kerülnek egymás mellé, hogy belőlük a munka módszeresen elbeszélt története helyett személyes mozaik álljon össze.

Dr. Korentsy Endre a Müpa produkciós igazgatója. Feladatköre rendkívül szerteágazó: a produkciós csapat összefogása, koordinálása. Ez a munka rengeteg egyeztetéssel és szervezéssel jár. „Minden munkatársamat igyekszem segíteni, megadni a munkájához szükséges információkat és kereteket, ösztönözni, tartani bennük a lelket — mondja. — Ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az előadások idején már — jó esetben — módom van közönségként jelen lenni, és a produkciók élményére koncentrálni.” Wagnert persze nem mindenki szereti. Somogyi Dóra Julianna produkciós menedzser így vall erről: „A gyermekkoromban meghatározó olasz operák után A nibelung gyűrűje túl ridegnek, monumentálisnak, didaktikusnak tűnt. Az első zongorás próba alatt azonban valami megváltozott: megértettem, mit kívánt mondani Wagner. Amikor rájöttem, micsoda humor, milyen utalások tömege rejlik a Ringben, amikor az emlékeztető motívumok értelmet nyertek, az a felismerés erejével ragadott meg. Minden darabban van kedvenc részem. Előadások alatt, ha van rá mód, ilyenkor elbújok a díszlet alá, és onnan hallgatom a muzsikát.”

Korentsy Endrében is „le kellett bontani a falakat”. „A zeneszerző és világa korábban nem hatott rám. Családom zeneszerető, édesanyám énekesnőnek készült, gyerekkoromban otthon Bach, Mozart, Bartók muzsikája szólt, Wagnert azonban édesapám nem szerette, így családunk gondolkodásába beivódott, hogy ez a zene hosszú, unalmas. A Müpában látott-hallott első Ring élménye megnyert magának: örökre a zene varázskörébe kerültem” — emlékezik.

A varázslatot persze létre kell hozni. Somogyi Dóra Julianna szerint „nemcsak a zeneművészetben Gesamtkunstwerk a wagneri életmű. Ami a színfalak mögött zajlik, szintén teljes mértékben fedi az összművészeti alkotás fogalmát.” Ugyanilyen fontos az együttműködés. Akikkel beszélgetek, megerősítik: a közös teljesítmény kulcsfogalom. Somogyi Dóra Julianna úgy véli, „ebben a munkában az a különleges, hogy csak úgy lehet egy emberé, hogy közben egy hatalmas csapaté is a feladat és a végeredmény”. A számok sokatmondók: tizenhat órányi zene, nagyjából tízezer email, több mint háromszáz közreműködő, több mint kétszáz szerződés, megrendelő irat. És — ez is szám! — kilenc hárfa a 2019es felújításban.

Fotó: Somogyi Dóra Julianna, Müpa

Persze nemcsak a számok: az emlékek is izgalmasak. Ismét az a Somogyi Dóra Julianna szólal meg, aki munkája során sokszor szokatlan helyzetekbe került: „Tolmácsoltam az előkészületek során brüsszeli gyárban, a produkció különleges üvegfalának megszületésekor. Vásároltam kelléket hentesnél, beszereztem jelmezkiegészítőt erotikus üzletből, elkészíthettem az előadások rekvizitumaként szolgáló gyűrűt és pótgyűrűt próba után, éjszaka, ötvösszakkörben. Megtanultam, mire kell figyelni, ha azt szeretnénk, hogy az énekes jelmezben is kapjon levegőt, vagy ha az előadáson vetített filmhez egy élő lovat szeretne valaki alulnézetből, medencében fényképezni. Megszoktam, hogy egy Ring-produkció megszületésekor a leglehetetlenebb kérések is felmerülhetnek.”

„A produkciók előkészítésének fontos mozzanata, amikor évekkel az előadások előtt Bátor Tamás művészeti tanácsadó előkészíti a szereposztások terveit, majd Fischer Ádám művészeti vezetővel és Káel Csaba vezérigazgatóval közösen véglegesítik azokat. A szereposztások tehát közös döntések alapján alakulnak ki.

Fotó: Somogyi Dóra Julianna, Müpa

Emellett nagyon fontos feladat a zajló Wagner-napok próbafolyamata és az előadások alatt felmerülő betegségek esetében a beugrások azonnali kezelése. Ehhez ismerni kell a hazai és nemzetközi énekeseket: tudni kell, ki az, aki szükség esetén be tud ugrani.” Ezt már Kovács Brigittától tudom meg, aki Gaál Judit vezető művészeti titkár oldalán, komolyzenei főmunkatársi minőségben vállal jelentős feladatot a Ringciklusok zenei munkájának szervezése és egyeztetése területén. Az ügynökségekkel folytatott levelezés mellett egyik fő feladata a korrepetitorok és énekesek munkájának koordinálása, a zenei próbafolyamatok megszervezése. Emellett arra is volt példa, hogy egyszer megmentett egy próbát, amikor beugrott színpadi zenét vezényelni. Nem véletlenül, hiszen vérbeli muzsikus: pályája korábbi szakaszában a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát igazgatta.

„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szerepeket mindig frissítsük, vagyis az énekesek ne csak emlékezetből énekeljenek, hanem évadról évadra újból porolja le, tisztítsa ki velük a szerepet a korrepetitor — mondja Kovács Brigitta. — A ritmusok, dallamok kopnak, ugyanígy a szövegejtés — a szólamokat frissen kell tartani. A Wagner-napok előkészítésekor és lebonyolításakor tipikus operai művészeti titkárként segítek a zenei próbák megszervezésében az énekeseknek és a korrepetitoroknak. Az utóbbiak közül kiemelném Bartal László munkáját: ő már tavasztól dolgozik az énekesekkel a szerepek felfrissítésén. Az április és május ezzel telik. Május második felében kezdődnek a rendelkezőpróbák, amelyek a színpadi mozgásokat koordinálják, ezeket a játékmester, Polgár Etelka vezeti. A próbákon abból a speciális zongorakivonatból dolgozik, amelyet rendezői példánynak hívunk, és amelyet ő készített a Ring 2019-es, újragondolt változatáról. Ez minden kottaoldal mellett üres oldalt tartalmaz, amelyre minden színpadi mozgást, akciót lejegyzett, részletezve, indokolva azokat. A játékmesternek egyszerre kell muzsikusnak és színházi embernek lennie.”

Fotó: Somogyi Dóra Julianna, Müpa

A rendelkező próbán ott a zongorás korrepetitor, de jelen van egy vezénylő korrepetitor is, aki az énekeseket és a zongorát dirigálja. „Nekik ismerniük kell Fischer Ádám minden zenei elképzelését — magyarázza Kovács Brigitta. — Ezért meghallgatják a korábbi előadások felvételeit. A rendelkező próbákkal párhuzamosan kezdődnek el a zenekari javítópróbák. Kovács János karmester vállalta, hogy Fischer Ádám számára felkészíti a zenekart: remek hallásával a legapróbb hibákat is észreveszi és korrigálja.

Fotó: Somogyi Dóra Julianna, Müpa

Ugyanaz történik ilyenkor, ami az énekesek esetében: a zenekar is felfrissíti a szólamokat. Újabb javítópróbák következnek: ezeken Fischer Ádám Kovács János után még egyszer, elejétől végig átjátssza a zenekarral a műveket. A zongorás főpróba már vetítéssel zajlik mind a négy zenedráma esetében. Ekkor már jelmezt és sminket is kapnak a szereplők. A négy opera zongorás főpróbája után találkozik a zenekar az énekesekkel. Fischer Ádám két korrepetitor jelenlétét igényli a nézőtéren, legyen szó zongorás vagy zenekaros próbáról. A korrepetitorok hallgatják az énekeseket, javítják az esetleges pontatlanságokat, a zenekaros próbákon pedig a nézőtér különböző pontjairól figyelik a hangzásarányokat. Mindketten meghatározott mozzanatokra figyelnek, jegyzetelve, a felvonások után pedig korrekcióra kerül a sor.

Rendkívül nehéz szervező munka, sok buktatóval. Önként kínálkozik a kérdés: még mindig szívesen végzi? A válaszhoz nem kell gondolkodási idő: „Igen, számomra a Ring az évad koronája.”

2019ben megszületett az új Ring. „Új film a háttérben, új jelmezek, új koreográfia a táncosoknak, új énekes mozgások — idézi az emlékeket Somogyi Dóra Julianna. — Ebben már Olasz Réka kollégámmal együtt lehettünk produkciós menedzserek. Ez valójában a mindent és mindenkit koordináló, iratokat és művészekkel kapcsolatos feladatokat kezelő, próbákat lebonyolító, próbarendet összefogó, mindig jelen lévő és intézkedő munkatárs feladatköre. Őrmesterek, pszichológusok és óvónénik vagyunk egyszerre, rengeteg apró feladattal. Töltöttünk már éjszakát rendőrségen, ahol tolmácsoltunk énekesnek, aki egy kávézóban ellopott iratai miatt tett feljelentést, de kísértünk művészt kórházba is. Tudjuk, milyen szert javasolhatunk torokproblémákra — de az is előfordul, hogy egy szereplő valami különlegeset kér (diétás étel, gyermekfelvigyázó), s akkor azt is megpróbáljuk előteremteni. Olyan művészünk is akadt, aki botra támaszkodva lépett színpadra. Az egyik legkedvesebb Brünnhildejelenetem az volt, amikor Iréne Theorin talpig vörös estélyiben, a hóna alatt bordó mankóval úgy énekelt, hogy azóta sem tudjuk elfelejteni…”

Vankó Dániel szcenikai igazgató négy évvel az első Ring bemutatása után kezdett a Müpában dolgozni, így az eredeti produkció színpadra állításában még nem vett részt, de annak újabb és újabb megvalósításaiban már igen, ahogyan a 2019es új változat létrehozásában is. „A szcenikus feladata, hogy a díszlettervező által megálmodott díszletet színpadképessé tegye, és a színpadra állítás folyamatát az olvasópróbától a bemutatóig végig kísérje. Ez jelenti a díszlet legyártatását, színpadra állítását, és a megszülető produkció menedzselését a színpadtechnika szemszögéből. A Müpában egyedi, hogy a szcenikus egyben a műszaki csapat vezetője is — ez a színházakban nem mindig van így. Felelek a produkciók színpadképességéért, egyben irányítom a szcenikai igazgatóságon dolgozó hatvankét fő munkáját, a díszítőtől az ügyelőig. Ebben benne foglaltatnak a hangosítók, a világosítók, a gépészek, az öltöztetők. Tehát az egész háttércsapat menedzselése tartozik hozzám. Szeretek többes számban beszélni, hiszen ebben az értelemben én csupán koordinátor vagyok — a gyakorlati munkát a kollégáim végzik: nekik

Az istenek alkonya

köszönhető, hogy a produkciók létrejönnek, és hogy a Müpa technikailag is gördülékenyen tud működni.”

A két Ring között szcenikai szempontból nincs lényeges különbség, mert a díszlet változatlan maradt. „A nagy trouvaille 2019-ben az üvegfalra vetített, díszletként funkcionáló film kicserélése volt. Ez ránk is nagy feladatot rótt: a beérkező nyersanyagokat egy médiaszerverre kellett betöltenünk a folyamatos vetítés érdekében. Ez jelentős kihívás volt: három kollégánknak, akik a szcenikai igazgatóságon a vizuális megjelenítésért felelnek, szoros időkeret mellett kellett megoldaniuk a feladatot, a végeredmény pedig tökéletes lett, minden pontosan illeszkedett. A Ringben használt díszletek az idők során amortizálódnak, évről évre sok elemet kellett felújítani. Az avulás nem csupán a használatból fakad: a Müpának az épületen belül nincsenek díszletraktárai, a díszletelemeket szállítani kell, valamint építéskor és bontáskor is történhetnek sérülések. Eddig három nagy generálozás vált szükségessé. A produkció híres üvegfalával pedig úgy kell bánni, mint a hímes tojással. Sarkalatos pontja a díszletnek a domb speciális megvilágítása is, amelyhez sok éven át béreltük a lámpákat, de mára sajátjaink vannak. Hasonlóképpen sokáig béreltük a megjelenítő üvegfelület elektronikáját. Mára ezt is beszereztük. Ugyanígy megvásároltuk a canopyra (a koncertpódium fölötti hangvetőre – a szerk.) szerelt kereten lévő felső világítás reflektorait.”

Fotó: Hirling Bálint, Müpa

„Nem, vagyok sírós, de Az istenek alkonya végén kicsordulnak a könnyeim.”

Arra a kérdésre, történte valaha Ringelőadáson olyan, a szcenikát érintő váratlan esemény, amely miatt az előadás veszélybe került, a válasz: soha. Egy másik kérdés a több mint félszáz szcenikai munkatárs együttműködésének atmoszféráját firtatja. Vankó Dániel szerint a Ringprodukciók mindig jó hangulatúak, a munka derűs légkörben folyik.

Dr. Korentsy Endrének a 2019es Ringfelújítással összefüggő, egyik meghatározó élménye volt, hogy tartott a tetralógia kulisszatitkairól egy előadást a Müpahűségprogram tagjainak. A produkciós igazgató azt is elmondja, hogy a müpás Ringelőadások légköre, sőt általában a Wagnernapok atmoszférája rendkívül erős, a levegőben felfokozott izgalom, ünnepi hangulat érződik, ő pedig nagyon szereti mindazokat a kísérőjelenségeket, amelyek a Müpában a Wagnernapokhoz kapcsolódnak. Amikor nézőként beül az előadásra, barátaival, kollégáival a hosszú szünetekben piknikezni a szokott kint a szabadban, a jó időben: ebből az alkalomból rendszerint palacsintát süt. Hozzáteszi: „Nem, vagyok sírós, de Az istenek alkonya végén kicsordulnak a könnyeim.”

Kecskés M. Júlia