Falra mászok tőlük

Elhiszem, mert hihetetlen: biztos, hogy nem csak e sorok írója távozott ezzel a valószínűtlen érzéssel 2019 áprilisában, amikor előbb a Müpa külső falain, majd a Fesztivál Színház színpadán is ámulva nézte a BANDALOOP csapatát.

Fotó: Hrotkó Bálint, Müpa

„A cél ugyanaz kültéren és egy színházteremben: megváltoztatni a mozgás és a gravitáció megszokott perspektíváit.”

A Müpa eddigi másfél évtizedes történetének alighanem egyik legkülönlegesebb produkciója volt a vertikális tánc világszerte ismert képviselőinek, az amerikai BANDALOOP tagjainak lélegzetelállító bemutatója az épület külső falain.

A társulat sokat látott légtáncosai számára „bemelegítésként” szolgálhatott a látványos, az épület Soroksári út felőli falait új jelentéssel felruházó kültéri produkció, hogy aztán házon belül immár más, líraibb húrokba csapjanak: a Strings friss bemutatóként érkezett a Fesztivál Színházba.

Amelia Rudolph, az együttes művészeti vezetője és koreográfusa egy interjúban arról beszélt, hogy a gravitáció rendkívül felszabadítóan hat az ő, illetve táncosai fantáziájára: „A cél ugyanaz kültéren és egy színházteremben: megváltoztatni a mozgás és a gravitáció megszokott perspektíváit.”

Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy a Müpa tövébe az újdonságra rácsodálkozókon túl rajongók is érkeztek, hiszen 2017ben a BANDALOOP már meghódította egy másik budapesti helyszín, egy Kálvin téri irodaház magaslatait. Ott a nagy méretű, tükröződő üvegfelületekkel, a Müpa falain pedig a dekorációs elemekkel kellett alaposan megbarátkozniuk, mielőtt a nem mindennapi kalandra vállalkoztak.

A felkészülés persze nem a bemutató előtt a helyszínen eltöltött néhány nap munkája: a Müpával közös produkciót például két év előkészítés előzte meg. A BANDALOOP tagjai számára egyértelmű a cél: nem az épületen, hanem a választott épülettel akarnak táncolni.

A táncosokat tartóvédő kötelek amellett, hogy a közreműködők biztonságát szavatolják, a produkció elengedhetetlen részei. Aki nem látta a saját szemével, talán el sem hiszi, hogy az érzékenyen megfogalmazott duók, triók vagy csoportos megmozdulások a megfeszülő vagy ellazuló kötelek „közreműködésének” köszönhetően milyen plasztikusan beszélnek kapcsolatokról, hatalmi hierarchiákról, sőt érzelmekről, biztonságról, függőségről.

A BANDALOOP társulatát nemigen lehet már meglepni, ha magasságról és veszélyről van szó: táncoltak már felhőkarcolókon, meredek sziklafalon, épületek között, de a bizarr sziklaformációk sem maradtak ki repertoárjukból. Egyik táncosuk budapesti látogatásukkor elragadtatottan beszélt arról, hogy a Müpa az egyik legcsodásabb épület, amellyel valaha ilyen különleges közelségbe került. És ezzel kár is volna vitatkozni. Jászay Tamás