Csak zajt ne

Az elárasztásos — és nem mellékesen: teljességgel zajtalan — szellőztetésnek hála, a terembe ugyanis jószerint pormentesen tiszta, friss levegő jut be; a port jellemzően mi magunk, a közönség, az előadók meg a személyzet tagjai hozzuk be ide a ruháinkon, a cipőinken.

Fotó: Posztós János, Müpa

CSAK ZAJT NE!

Különböző műfajok, változatos előadástípusok, egymástól eltérő művészi igények és alapvető közönségelvárások, s hozzá még anyagfáradás és hőtágulás: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem mindennapjai a karbantartás felelőseitől is folyamatos készenlétet igényelnek.

A régen megkövesült jelzős szerkezet szerint az előadók, a koncertek és más produkciók majd’ mindig az osztatlan figyelmünket élvezik — ám ez a valóságban azért vajmi ritkán történik tényleg így. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben helyet foglalva rendszerint jut a figyelmünkből a bámész merengésre is: a kezdés előtt vagy a szünetben éppúgy, mint akár — miért is szégyellnénk? — a legszebb koncertek és szcenírozott operaelőadások közben is. Ilyenkor kedvünkre nézelődhetünk, és rácsodálkozhatunk mondjuk a színpad fölött lógó monstrumra, s találgathatjuk e hangvető ernyő, az úgynevezett canopy karbantartásának fortélyait. Időnként leengedik, s ha igen, le egészen a pódiumra? Ahogy a háztartásokban, úgy itt is szűnni nem akaró gondot jelente a porosodás? No és a kiégett izzók, a lámpacserék?

Nos, a hangversenyterem életében is ideje van a karbantartásnak, méghozzá többféle ideje, hiszen értelemszerűen egymástól eltérő ütemezésben, különböző tartamú ciklusok szerint zajlik itt a munka. A legrövidebb a jószerint napi teendők ciklusa, amely döntően az éppen esedékes produkciókhoz igazodik: a pillanatnyi módosítások és igazítások, a gyors beállítások léptéke ez. Azután a havi rendszerességgel előre beiktatott karbantartási napok rotációs ciklusa következik, hogy a gépészettől a hangtechnikán át egészen a világítástechnikáig minden területnek jusson kellő idő és figyelem. Félévente kerül sor a rendszeresített nagyobb külső felülvizsgálatokra, végül említhetjük a javításokat és felújításokat, amelyekre főleg az évadközi leállásban juthat elegendő idő.

A Müpa főmérnöke, Csorvási Gábor elmondása szerint tavaly ilyen nyári feladattá vált a hangversenyterem közel 140 lámpatestének átvizsgálása és cseréje, miután az elmúlt tizenöt év erőteljes igénybevétele következtében megjelentek az anyagfáradás jelei, méghozzá hallhatóak. Vagyis az elöregedés és a hőtágulás miatt a lámpák egy része kattogni kezdett, s ez nyilvánvalóan közbeavatkozást igényelt. A zajmentesítés, a zajtalan működés egyebekben is fő szempont itt, amelyet lehetőség szerint maradéktalanul érvényesíteni kell. Márpedig a (fél) szcenírozott produkciók gyakorta kihívást képviselnek a szakemberek számára, hiszen a terem érzékeny akusztikájában akár egy robotlámpa üzemzaja is zavaróvá tudna válni. S amint az talán sejthető is volt, a koncertekhez képest egyebekben is a színházi igényű előadások adják a legtöbb és a legkülönfélébb megoldandó feladatot a technika felelősei számára.

Csorvási Gábor még két friss változtatást és technikai fejlesztést említhet a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiuma körül és pódiuma fölött. Az egyik a színpad körüli függönyözés egyesített sínpályára helyezése, míg a másik a vetítővászon és a feliratozó — szeptember és december között lebonyolított — cseréje volt, hiszen az új gépek egyszersmind új gépészet kiépítését is igényelték.

S hogy mi a helyzet a negyvenkét tonnás canopyval? A főmérnök azt is elárulja. Ezt a hatalmas hangvető ernyőt, a terem akusztikájának olyannyira fontos elemét időről időre aláeresztik — de azért persze nem egészen le a pódiumra, hiszen hatalmas tömege azt rendkívül megterhelné, ráadásul úgy nem is lehetne alulról hozzáférni. Nagyjából két méter magasságig engedik csak le ezt az alkalmatosságot, hogy ott már létráról gond nélkül elérhessék. Persze a karbantartása nem csak ilyen módon történik, merthogy a canopy gépészete még feljebb, a mennyezet feletti gépészeti térbe beépítve található. No és ami a port meg azt az átkozott porosodást illeti, az is némiképp mást jelent itt, mint az otthonainkban. Az elárasztásos — és nem mellékesen: teljességgel zajtalan — szellőztetésnek hála, a terembe ugyanis jószerint pormentesen tiszta, friss levegő jut be; a port jellemzően mi magunk, a közönség, az előadók meg a személyzet tagjai hozzuk be ide a ruháinkon, a cipőinken. Igaz, mechanikai problémákat így is okozhatna a porosodás, meglepő módon leginkább még a hangversenyterem orgonájának kisebb sípjaiban. De hát oly sok egyéb feladatuk mellett épp ennek kiküszöbölésén, s egyáltalán: minden napi használatban lévő technikai eszköz pormentesítésén fáradoznak a Müpa karbantartásért felelős munkatársai.

László Ferenc