Octogon 2022/173

INTERJÚ DEMETER NÓRA BELSŐÉPÍTÉSSZEL

PALOTÁK ARANYKORA

Almásy, Dreher, Kincsem, Wagner

REJTETT KINCSEK A FÖLD FELETT

Tatabánya, bányatiszti kaszinó

ARANY ÉS ÁLLÍTMÁNY

www.octogon.hu 2022 | 1. szám 2500 Ft Előfizetőknek: 2125 Ft

977141852200222001

LA PUNK TÁ MOGATÓJA A Z:

A Postapalota újjászületése

NE M ZETI KU LTU R Á L I S A L A P

KIRÁLYOK A HÁZBAN

A rekonstruált Szent István-terem

2053. OKTÓBER 3. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) JOSEPH PULITZER-EMLÉKDÍJ 2013 KIADJA

PUBLISHER PUBLISHING KFT.

©

A SZERKESZTŐSÉG CÍME

Szinte pontosan harminc évvel átadása után vis�szavonhatatlanul megpecsételődött egy fontos budapesti épület sorsa. Biztonsági őrök gyűrűjében, magas építési kerítés mögött ma kezdődött meg a híres japán építész, Sou Fujimoto városligeti épületének bontása. Az eredetileg Magyar Zene Házaként felépült, bezárása után és hosszas jogi huzavonák közben átmenetileg Gold Platan Casino néven működő, majd egy kétes üzleti ügyei miatt sokat támadott kisegyház központjaként tovább pusztuló, végül kritikus műszaki állapota miatt évekkel ezelőtt bezárt épület bontását nem tudta megakadályozni sem a civil szervezetek, sem a városvédők, sem az építész érdekképviseletek tiltakozása. „Ennek sosem lesz vége!”

– szakadt ki egy fájdalmas mondat a kétszeres Ybl-díjas, Kossut-díjas, többször az építészet Nobel-díjának titulált Pritzker-díj titkos esélyeseként emlegetett Smiló Dávid építészből. A bontás napján, az épület köré vont biztonsági kerítés bejáratánál összegyűlt néhány tucat tiltakozó előtt elmondott beszédében az ősz hajú mester hosszan sorolta azokat az eseteket, amelyek az elmúlt évtizedekben okkal sokkolták az építésztársadalmat.

Smiló külön kiemelte idősebb olvasóink emlékezetében talán még elevenen élő „tragédiát”, melynek során 2020-ban elpusztult a Budavári Országos Villamos Teherelosztó korszakos jelentőségű, Virág Csaba tervei alapján 1979-ben felépült épülete. Beszédében többek között szó volt Szabó István Szervita téri irodaház-parkolóházáról, Bán Ferenc meg nem épült Nemzeti Színházáról, a húszas évek vári bontásairól és „kísértetként” visszaépülő épületreplikáiról, az ún. Kádár-korszak építészeti értékeinek szinte totális elpusztításáról, az egykor Kővári György építész tervei alapján felépült Déli pályaudvar helyén épült Déli PlázaUdvar botrányosan „gagyi” „épület-Frankensteinéről” (ép.: TTTBDXPSTTT Építésziroda, 2028).

A gyászos hangulatú beszédek sorát az építészhallgatók k-NON elnevezésű radikális csoportjának képviselője folytatta, majd a feminista építésznőkből két évtizede alakult Álmodó-vár elnevezésű szervezett aktivistája szólalt fel.

Nem tagadhatjuk le ugyanakkor azt a tényt sem, hogy a Magyar Zene Háza városligeti felépítését a környezetvédők és a városi élet minőségéért aggódó civilek elkeseredett tiltakozása, illetve a tiltakozók ellen brutálisan fellépő „biztonságiak” harca előzte meg. A húszas évek politikai konfliktusa, az ellenzéki városvezetés és az önmagát a Nemzeti Együttműködés Rendszereként (NER) definiáló kormány közötti feszültség a ház megnyitása után sem csillapodott. Akkoriban a rendszerkritikus ellenzékiek körében csak a „NER-PeCsájaként” emlegették a Magyar Zene Házát, és sokáig a magyar zenei (magas)kultúra bemocsko-

lásának tartották, hogy a megnyitón egy akkoriban politikai, választási csasztuskává vált mulatós nóta dallama is felcsendülhetett. Egyébként a PeCsa az ugyancsak a Városligetben, a millenniumi ünnepségek keretében felépült egykori Iparcsarnok (Ulrich Keresztély, 1885) helyére került kiállítási pavilon helyén felhúzott budapesti központi kultúrházra, a Petőfi Csarnokra (Halmos György, Tihanyi Judit, 1985) utal, ami a Karthago (nom-en est omen) együttes koncertjével nyílt meg, és 2017-ben, a Liget Budapest program keretében bontottak le.

A Magyar zene Házának története tehát 2053. október 3-án véget ért. A tiltakozók utolsóként Martinkó József építészkritikus cikkéből idéztek, amely a ház átadásának napjaiban jelent meg. „A zene hang és csönd és hullámzás. Félreértés Sou Fujimoto alkotását az építés helyén magasodó fákat kerülgető, a fáknak helyet adó, illetve (tapló)gombát, fakoronát, egyéb konkrét természeti lényt közvetlenül idéző, imitáló biomorf struktúraként láttatni. Félreértés hangszerként bemutatni, a ház tetejét egy handpan hangszer formájához hasonlítani, mint ahogyan tévedés a romantika kerti zenepavilonjaival rokonítani is. Sokkal inkább egy fás parkban szétáradó, az erdőt betöltő zene, valamiféle épített, fizikai formát öltött szinesztézia, a zenei hang vibráló, hullámzó puhaságát bemutató műalkotásként kell látnunk, sőt – egy képzavarral élve – hallanunk ezt az épületet. (…) A bírálók a tervező fejére olvasták, hogy érzéketlenül figyelmen kívül hagyta a városi park, a park fáit védő civilek érzelmeit és indulatait.

Elgondolásom szerint ennek éppen az ellenkezője történt. A Magyar Zene Háza egy traumának állít emléket. Egy traumát rögzít térben és időben.

Tetejének áttört fénykútjai, a felkavarodó, aranyló őszi avar megidézése éppen hogy feltárja azt a traumatizált helyzetet, amit egy parkban a fák helyén emelt épület idéz elő. Tetején úgy süt át a nap, a tető nyílásain átnézve úgy jelennek meg az égen úszó felhők, ahogyan azt egy erdőben járva, a fák koronája alatt megtapasztaljuk, miközben egyetlen pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy az erdő nem épület, az épület nem erdő. Valóban erőszak történt itt. Kár volna ezt tagadni. Sou Fujimoto épülete nem tagadja le a konfliktust, nem fedi el a traumát, hanem a zenében találja meg a gyógyírt. Ha valami képes gyógyító erővel bírni, akkor az az épületben felcsendülő zene. (…)”

ADDRESS OF THE EDITORIAL OFFICE 1037 Budapest, Folyondár utca 26.

LEVELEZÉSI, SZÁMLÁZÁSI CÍM CORRESPONDENCE ADDRESS, INVOICE 1025 Budapest, Szépvölgyi út 146. +3630 510 8888 | info@octogon.hu LAPIGAZGATÓ

EXECUTIVE DIRECTOR

Bucsay Orsolya orsolya.bucsay@octogon.hu FŐSZERKESZTŐ

EDITOR-IN-CHIEF

Martinkó József jozsef.martinko@octogon.hu VEZETŐ SZERKESZTŐ

SENIOR EDITOR

Szira Péter peter.szira@octogon.hu ALAPÍTÓ FŐSZERKESZTŐ

FOUNDING EDITOR

Bojár Iván András (1998-tól 2015-ig) OCTOGON ONLINE FŐSZERKESZTŐ EDITOR-IN-CHIEF OF OCTOGON ONLINE Farkas-Zentai Lili lili.zentai@octogon.hu ÁLLANDÓ MUNKATÁRSAK

CORRESPONDENTS

Götz Eszter, Hack Orsolya, Kovács Péter, Molnár Szilvia, Torma Tamás és Zöldi Anna MÉDIA ÉS KOMMUNIKÁCIÓS SZERVEZŐ MEDIA AND COMMUNICATION ORGANIZER Bencsik Klára MÉDIATANÁCSADÓ

MEDIA CONSULTANT

Várszegi Csilla csilla.varszegi@octogon.hu Kun Mária maria.kun@octogon.hu GRAFIKAI TERVEZÉS LOGÓTERV

LOGO DESIGN

Sólymos Ágnes Eszter NYOMDAI MUNKA

PRINTED BY

Pauker Holding Kft. | 1047 Budapest, Baross u. 11–15. | +361 272 22 90 | www.pauker.hu A nyomás LED-UV ofszet technológiával készült.

TERJESZTÉS

DISTRIBUTED BY

Magyarország: Lapker Rt. Románia, Szerbia, Szlovákia: Color Interpress Kft. ORSZÁGOS KÖNYVTERJESZTŐ HÁLÓZATOK ÉS ALTERNATÍV TERJESZTŐHELYEK (LD. 5. OLDAL)

Végül egy megafonból megszólalt Sinead O’Connor 1987-es szerzeménye, a Drink Before the War, majd Kurtág György Requiem der Versöhnung (szólóhangokra, kórusra és zenekarra, 1995) című darabja.

A hirdetések tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. Lapunkat rendszeresen szemlézi a megújult observer.hu. A hirdetések tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.

A BORÍTÓN Jaksa Bálint felvétele látható.

1

GRAPHIC DESIGN

Borsa Aliz aliz.borsa@octogon.hu

2022/1 www.octogon.hu

ON THE COVER

danyi balázs fotója

TAR TA LOM

VILLA 14 | sz.: Uhl Gabriella f.: Danyi Balázs Mikrotörténet-írás Arács, Szent György Pince Kovács Zoltán (kollektív műterem) BUDAPEST 20 | sz.: Götz Eszter f.: Bujnovszky Tamás Befelé építkezve A pasaréti plébánia, rendház és a templom átalakítása Sajtos Gábor DLA (SAGRA Építész műterem) 32 | sz.: Torma Tamás f.: Bujnovszky Tamás Arany és állítmány A Postapalota újjászületése Szalay Tihamér (MD Studio) 62 | sz.: Vakli Tünde f.: Bujnovszky Tamás Quittner – Hajós – Kendik Eötvös utca 12.: négycsillagos szálloda Kendik Géza (A4 Studio)

INTERJÚ 122 | sz.: Ujlaky-Gazdag István f.: Jaksa Bálint, Végh László Arannyal kitöltött repedések Dobos Máté ingatlanbefektető, az Optinvest Zrt. tulajdonosa és Tótszabó Tamás, a Pyxis Nautica építésze BUDAPEST 128 | sz.: Kovács Péter f.: Jaksa Bálint Újraépített történelem Irányi Palota Kis Ferenc, Tótszabó Tamás (Pyxis Nautica) ITTHON 134 | sz.: Csepregi János Botond f.: Palkó György Reneszánsz, noir és a Károlyiak Füzérradvány, Károlyi kastély B. Szabó Veronika (XYZ Design Labor Bt.) KÜLFÖLD 142 | Kopacz Hanna és Farkas Flóra (MOME – StudioB) installációja Más Madeira Festival (Valganon, Spanyolország) f.: Máté Balázs sz.: Bán Zsófia

70 | sz.: Hartmann Gergely f.: Bujnovszky Tamás Túlfeszített határok?

A budai Szent Imre Gimnázium új sportkomplexumáról Nemes Bertalan, Peschka Alfréd (Óbuda Építész Stúdió)

ITTHON 148 | sz.: Szira Péter f.: Hlinka Zsolt Rejtett kincsek a föld felett A tatabányai bányatiszti kaszinó felújítása Kálovits Péter (KP Építésziroda)

78 | sz.: Martinkó József f.: Bujnovszky Tamás és Hlinka Zsolt (drón) Áramlás MVM Dome: multifunkcionális csarnoképület a Népliget sarkán Skardelli György (Közti Zrt.)

DESIGN LOKÁTOR 154 | sz.: Zöldi Anna f.: Danyi Balázs Szigorú határokon belül szabad mozgás Egy Hild-épületben lévő lakás újjá-születése Ránki Soma, Weiszkopf András (Studio Ránki Építőművészeti Kft.)

INTERJÚ 102 | sz.: Zöldi Anna f.: Végh László „Alkotóként meg kellene magunknak engedni néha, hogy lelassuljunk” Demeter Nóra, a Demeter Design Stúdió vezetője

160 | sz.: Jahoda Róbert f.: Bujnovszky Tamás Venite adoremus A szombathelyi székesegyház felújított Madonna-kápolnája Nagy Csilla, Tóth Zoltán (Artgroup Építész Stúdió) és Bukta Norbert

BUDAPEST 110 | sz.: Bán Dávid f.: Jaksa Bálint Négy belvárosi palota megmenekülése Almásy, Dreher, Kincsem, Wagner (Pyxis Nautica)

166 | sz.: Zöldi Anna f.: Bujnovszky Tamás Egy historizáló enteriőr 1:1-es modellje A rekonstruált Szent István-terem múltja és jelene Angyal Tibor és Rostás Péter 174 | INDEX

Tájékoztatjuk tisztelt olvasóinkat, hogy 2022. január 1-jétől magazinjaink ára a következők szerint változott: OCTOGON MAGAZIN: 8 lapszám × 12 hónap // lapszám ára: 2500 Ft + áfa OCTOGON DECO: 6 lapszám × 12 // lapszám ára: 1000 Ft + áfa

2

MIKROTÖRTÉNET-ÍRÁS ARÁCS, SZENT GYÖRGY PINCE

Építészet: kollektív műterem | KOVÁCS ZOLTÁN Szerző: UHL GABRIELLA Építészeti fotó: DANYI BALÁZS 3

4

Az épület 20. századi bájos, a Balaton-parti régi üdülőkön is visszaköszönő, ismerős feliratában ez áll: Szent György Pince. A hirdetett funkció azonban teljességgel átalakult, a ház új lakói lemondtak e funkcióról, és a beton kiegészítéssel, megerősítéssel a lakótér része lett az egykori pince.

5

A történettudomány már jó fél évszázada hangsúlyosan és konszenzusosan bevonta vizsgálódási körébe a mindennapi élet kis struktúráit, a mindennapok szokásainak, a hétköznapi emberek életmódjának feltérképezését. A családi viszonyok és hálózatok, a munkamegosztás, az étkezési és ruházkodási szokások, a szellemi élet és szórakozás tereinek megismerése személyesen átélhetővé tette a történelmi eseményeket. Mi lehetne árulkodóbb képeskönyv családok évtizedes, sőt évszázados szokásairól az emberi mozgást követő és ezért állandó változásban levő otthonoknál.

Egy-egy családi ház, nyaraló vagy jelen esetben az arácsi Szent György Pince performatív átalakulásai, átalakításai primer módon mutatnak rá adott történelmi korszak lehetőségeire, szokásaira, elvárásaira. A beavatkozások minősége, a továbbélő és megújuló tárgykultúra rendkívül beszédesen mesél a tulajdonosok, barátaik, rokonaik életéről, örömeikről, bánataikról, esetlegesen rejtett titkaikról – családi ház esetében szinte önéletírásként viselkedik. Ki az, aki elsődlegesen olvassa ezt? Az építész. Mikor nyílik erre lehetősége? Nagyobb felújítások, átalakítások esetén, amelyet gyakorta tulajdonosváltás előz meg. A korábbi lakók letűnt intim szférájába az építész lát bele először, aki dokumentátor, kutató lesz egyszemélyben, hogy az új tulajdonosi igények, a korszerű technológiák és a múlt megőrzésének és archiválásának mátrixában hozza meg felelős döntéseit. Így történt ez Arácson, a Szent György Pincében is, amely tán száz éve épült, akkor még egyedüliként a Balaton északi partján fekvő település határában. Azóta a Balatonfüred és Csopak közötti terület egyre népszerűbb lett, a nyaralók elfoglalták a szőlődombokat is. A saját stílusát kereső Balaton-környéki építészet korai darabja, a verandás nemesi udvarház és a hegyvidéki (alpesi) tornyos villák eredeti kevercse sok lakónak lett kedvelt pihenőhelye. A véletlenszerűen előkerült fényképeken középosztálybeli használói rendeződnek csoportképbe, hogy majd átadják helyüket a kis szobákra szabdalt „szocialista” nyaralásoknak. Az építész feladata volt kiszabadítani a házat ebből az alaphelyzetből, hogy egy kényelmes, otthonos családi házat alkosson új lakóinak igényei szerint.

Hogyan olvasta a feltárulkozó „építési” naplót Kovács Zoltán vezető tervező? A ház jellegzetességeit: a tornyot, a pincét és a verandát megtartva átalakította, kiegészítésekkel ellátva új funkcióval ruházta fel őket. A toronyban megmaradt a lépcsőház funkció, biztosítva a szeparált feljutást a tetőtérben kialakított, elvonulásra alkalmas dolgozónak.

Az üvegezett, télikert jellegű veranda elbontása és átalakítása visszaadta a ház eredeti építészeti elemeinek tagoltságát és jellegzetességét.

Részben újra megnyílt a természet felé, részben egy, a teljes szélességben átmetsző üvegfal segítségével kiterjesztette a lakóteret, a beáramló fénnyel melegebbé, még otthonosabbá varázsolva az átlátható tereket úgy, hogy kívülről nézve helyreállította az eredeti szellős, jellegzetesen 20. század eleji homlokzati architektonikát.

Az egykori pince esett át talán a legmarkánsabb átalakításon úgy, hogy szerves része maradt/lett az új funkciójú háznak. Mivel jelenlegi lakói a pince funkcióról lemondtak, beton megerősítéssel és toldással a földszinti és emeleti lakótér része lett. A földszinten a konyha–étkező tágas helyisége került az egykori pincébe, míg az emeleten közvetlenül a lakótérhez kapcsolódó, védett, bensőséges teraszként funkcionál a finom felületkezelésű beton hozzáépítés. A család által használt földszint és emeleti rész a kortárs igényeknek megfelelő átlátható, egymásból nyíló, áramló, világos lakótér: a földszinten közösségi terekkel (étkező, nappali) és azok kiszolgálóhelyiségeivel, az emeleten az elvonulás, a magánszféra terei (háló, gyerekszoba) kaptak helyet. A nyílászárók részben megújultak, elegánsan megfelelve az energiafelhasználás, a fenntarthatóság szempontjainak megtartásához. A remekbe faragott egykori pinceajtót megtartották, része és dísze a ház enteriőrjének. Határozott és következetes szándéka volt az építésznek, hogy a „régit” és az „újat” markánsan szétválassza, megmutassa az életmód- és szükségletváltozások következményeiből fakadó átalakításokat. Ezt a határozottságot a feltűnően más anyagok használatával érte el: beton és fém szikár, egyszerűen nemes használatával. Az átalakítás kívülről a pincerekonstrukcióban, illetve a padlástér dolgozói használatba vételével egy új ablak kialakításában látható, megszüntetve megőrizve, illetve új kilátást nyitva az épületen.

Az épület rekonstrukciójakor a tervező következetesen ügyelt a fenntarthatósági szempontokra: az épület korszerű, belső hőszigetelést kapott, úgy, hogy az eredeti homlokzat megmaradhasson, valamint csak megújuló energiaforrásokkal működő modern gépészet került a családi házba.

Kovács Zoltán és a kollektív műterem gondolataiból és munkájából olyan harmonikus családi ház jött létre, amely követi és láthatóvá teszi a ház eredeti architektúráját, jellegzetességeit, újabb fejezettel gazdagítva az épület személyes családtörténetét.

6

Tágas, világos belső terek nyíltak meg az átalakítás következtében

A finoman puritán belsőépítészeti kialakítás nemes és természetes anyaghasználatával, a hagyományokat követő formaképzésével teremt barátságos hangulatot

A régi házat és az új elemeket anyaghasználatában (beton-fém) markánsan és látványosan, egyszersmind harmonikusan különítette el a tervező. Jellegzetes karaktert adva az idő rétegeinek.

7

TERVEZÉS ÉVE: 2014 –2015 ÉPÍTÉS ÉVE: 2015 –2019 ÖSSZES NETTÓ ALAPTERÜLET: 230M² — GENERÁLTERVEZŐ: KOLLEKTÍV MŰTEREM KFT. VEZETŐ TERVEZŐ: KOVÁCS ZOLTÁN ÉPÍTÉSZ MUNKATÁRSAK: ALKÉR KATALIN, CSONTOS GYULA, MADARI GABRIELLA, VERMES DÁNIEL

8

9

BEFELÉ ÉPÍTKEZVE

A PASARÉTI PLÉBÁNIA, A RENDHÁZ ÉS A TEMPLOM FELÚJÍTÁSA

Építészet: SAGRA ÉPÍTÉSZ KFT. | SAJTOS GÁBOR DLA Szerző: GÖTZ ESZTER Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS 10

ARANY ÉS ÁLLÍTMÁNY

MNB FELÜGYELETI KÖZPONT ÉS PÉNZMÚZEUM NÉVEN ÚJULT MEG A POSTAPALOTA

11

Építészet: SÁNDY GYULA (1924) és SZALAY TIHAMÉR | MD STUDIO Szerző: TORMA TAMÁS Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS 12

Az irodaépület jelenlegi főhomlokzata a Krisztina körúti, az épület főbejáratai is itt helyezkednek el. Innen egy kényelmes kocsibehajtó vezet az udvarra, ezzel pandant egy ugyancsak tágas hivatali bejárat az előcsarnokba és a főlépcsőházba.

13

Mindenki tudja, hogy melyik ez a ház, de kevesen tudták, mi lehet a bástyás, vöröstéglás falak mögött. Az épület titokzatosságához hozzátartozik, hogy várként ül a Széll Kálmán tér fölött és minden irányból látható – és más-más képet is mutat. Még be sem léptünk és máris egy meglepetés: ahol az új gyalogos átjáró épült a tér felé, az apró utcaszakaszt Sándy Gyula köznek nevezték el a ház tervezője után.

Ez az átépítést tervező építésznek, Szalay Tihamérnak köszönhető, aki több évtizede Sándy Gyula elkötelezett híve. Az 1924ben tervezett palota a Magyar Királyi Posta igazgatósági épületének készült, és mellesleg még a krisztinavárosi telefonközpont is ide került. Túlélte az 1945-ös ostromot és 56-ot, Buda legnagyobb közlekedési csomópontjában mindig vizuális főszereplő volt – és az is marad. Az épület közelmúltbeli történetéből még azt kell tudni, hogy a Magyar Posta 2008-ban adta el, majd hosszú éveken át üresen állt – és romlott. Hasznosításra felmerült minden lehetséges variáció szállodától a bérirodaházig, lakásokkal és lakások nélkül is – és persze ezek mindenféle keresztvariációja. A jegybanki alapítványok vagyonkezelője 2016-ban vásárolta meg az épületet, és megkezdte annak korszerű felújítását. Hasonlóan az egykori Várkert Kioszk és az Óvárosháza (Bölcs Vár) felújításához, a Pallas Athéné Alapítványok az egykori Postapalota esetében is a történelmi épület teljes rekonstrukcióját tűzték ki célul. A Magyar Nemzeti Bank (MNB Ingatlan Kft.) tulajdonába 2018-ban került az akkor már emelt szintű szerkezetkész állapotú épület.

A recept ismert – újjászületés 18 500 négyzetméter alapterületen a múlt értékeinek megőrzése jegyében –, a kérdés, mennyi köznapi használat és funkció jut majd ebből a járókelő kívülállóknak.

A hétszintes irodaházban a Pénzmúzeum és Látogatóközpont az északi szárny alsó felében kapott helyet, melynek bejárata a már említett Sándy Gyula köz felől nyílik. Közfunkciót kap a ház egyik jelképének számító torony, ami látogatható lesz, afféle nyilvános kilátó, ahová egy üveglift viszi majd fel a Várfok utca felől betérőket. Nyilván nem a nyilvánosan bejárható részhez tartozik majd az MNB irodaház részlege, ami a legnagyobb hányadot foglalja el az épületben – itt ülésezhet akár majd a Monetáris Tanács is –, és marad a krisztinavárosi telefonközpont is, aminek gépei valaha másfél szintet foglaltak el.

Szalay Tihamér már 2008-ban elkezdett ismerkedni az épülettel és a történetével, így aztán szinte tapintható az alázat, amivel a kivitelezők a műemlék épület restaurálása/rekonstrukciója során eljártak. Mindent felújítottak, ami megmaradt: az ország első páternoszterétől a lépcsőházkorlátokon át a századelős sgraffitós faldíszítésen keresztül a jellegzetes, finom ívű betongerendák látványának kibontásáig.

Ugyanakkor a felújítás leglátványosabb terei mégis újak. Rögtön a Krisztina körút felől érkezőt fogadó előcsarnok és az aulává lett fedett udvar. Előbbi Somlay Tibor munkája, aki az üvegfal mintázatát Konok Tamás rajzai alapján tervezte meg. (Konok Tamás, a 2020

novemberében, 90 éves korában elhunyt festőművész Sándy unokája volt. Konok Tamás saját bevallása szerint neki köszönhette, hogy művész lett, például a nagypapa tollából kifutó alaprajzok vastagés vékonyvonalas rendje ihlette vonalhálós képeit.) Lenyűgözően tág terével még látványosabb lett az udvar. Eltűnt a korábbi óriáskémény, ugyanakkor úgy fedték be, hogy középen aranyszínű fémgerendázatra helyezték az üvegtetőt, így nemcsak a természetes fény jöhet be a széleken, de érvényesülhet a belső képe is. (Az arany szín többször visszaköszön, hiszen az MNB arculati színe az arany, a fehér és a kék. És habár aranyrudakat tudomásom szerint nem tárolnak majd, de azért még emlékeztethetnek rá...)

A budai Postapalota pályázatát 1923-ban írták ki a katlanszerű tér fölé emelkedő Csízhalom ligetes dombjára. A telek minden volt, csak szabályos nem: lejtett, mellette a sarkon pedig már állt az egykori Ziegler palota (ma a tér nyugati sarkán a Krisztinakörút nyitótömbje). Így lett az épület szabálytalan négyszög alakú, a tervező pedig képzeletbeli csuklópontokkal hangsúlyozta ki a sarkokat – belül ezt a felújítás is jelöli. A II. világháború rombolásai utáni helyreállításban itt is elmaradtak vagy lassan kikoptak az épületdíszek: most azonban visszakerült a Zsolnay angyalos címere.

Jó épület az, ahol nem látszanak a kényszerek. Sándy az első világháború és főleg Trianon után olyan költséghatékony, mégis reprezentatív irodaházat tervezett, ami ipari épület is volt egyben. Érdekesség, hogy a ház annyira takarékosan épült meg, hogy tíz hasznos szintet sikerült Sándynak elhelyezni benne 25 méteres párkánymagasság mellett. Ennek köszönhetően igen alacsony a belmagasság, álmennyezetek elhelyezésére nincs lehetőség, ami komoly kihívást jelentett a tervezőnek, de végül az oszlopok és falak mentén sikerült helyet találni a kötelező kábeleknek, csöveknek. A külső burkolathoz nem a jóval drágább követ használta, hanem hagyta érvényesülni a téglaarchitektúrát, amit díszes sgraffito-vakolattal egészített ki.

A függőleges téglacsíkoknak köszönhetően az épület egyszerre tűnik könnyednek és kap erősen felfelé törő, vertikális hangsúlyt.

A sgraffittós díszítést kiemeli/erősíti az épületen körbefutó, a késő reneszánszra hajazó, pártázatos tetővonal (Sándy a felvidéki Eperjesen született) – az épület így egyszerre art decós, historikus, de modern ipari ihletésű is betonszerkezetével, egyben népies a vakolatdíszítés virágmotívumaival.

Fontos hely lehet még az épület jobboldalán megnyíló apró, háromszögletű alaprajzú park is – pontosabban parkosított területecske, ami a Krisztina körúti kerítés és a villamospálya közé került.

Ezen a külső udvaron valaha a postaautók jártak (visszaállították az egykori garázs díszes bejáratát is), mellette, a többszintes mélygarázs fölött alakították ki ez kis zöld szigetet. Nem lesz nagy, de gesztusnak így is hatásos, hogy az egykori Postapalota titokzatosból végre megismerhetőbb középület legyen.

14

15

„A Krisztina körúti homlokzat tengelyében elhelyezett, a Zsolnay gyár által készített színes majolika angyalos magyar címert a háború utáni új rendszer leverte. A homlokzatot rekonstruáló építész erkölcsi feladata a magyar 20. századi építészettörténet útkereső meghatározó épületét eredeti lényegében visszaállítani.”

(Szalay Tihamér)

16

17

SZOLIDARITÁS ÉS ÉPÍTÉSZETI TISZTESSÉG Szerző: S ZALAY TIHAMÉR Ybl-díjas építész Építészeti fotó: B UJNOVSZKY TAMÁS

S Z E M E LV É N Y E K A P O S TA PA L O TA

R E KO N S T R U KC I Ó J Á N A K M Ű S Z A K I D O K U M E N TÁ C I Ó J Á B Ó L

„A Postapalota egy nagyon racionálisan és minden fölöslegest nélkülöző gazdaságos épületnek épült, mindenben kielégítette használóinak ésszerű elvárásait, de semmivel sem nyújtott többet. Pontosan ez, a már akkor határig történő kihasználtság nehezíti meg a tervezők munkáját abban, hogy az épület fizikai, geometriai határait nem átléphetően, a mai nemzetközi elvárásoknak, valamint a használó igényeinek megfelelő irodaház megvalósulhasson” – összegzi a tervezők kezét megkötő sajátosságokat Szalay Tihamér felelős építész tervező a Postapalotaépítész műszaki dokumentációjának invokációjaként.

Az alábbiakban szemelvényeket közlünk a felette tanulságos műszaki leírásból. „Az épület több mint 80 éves fennállása óta túlélt egy világháborút és egy forradalmat. Külső megjelenésében kisebb változtatásoktól eltekintve őrzi eredeti állapotát, a belső terek azonban számos átalakításon estek át. A felújítás során az épület külső tömege, sziluettje nem változhat, a homlokzatokat az eredeti állapotnak megfelelően kell helyreállítani.

Az irodaház eredetileg hét bejárattal rendelkezett. Ebből öt maradt meg, az átépítés során vissza kell állítani eredeti állapotában mind a hét bejáratot. Az épületben öt lépcsőház létesült. Ezek közül három főlépcsőházként, kettő melléklépcsőházként működött. A Krisztina körút felőli főlépcsőház eredeti állapotában visszaállításra, felújításra kerül, annak ellenére, hogy a továbbiakban – a mai előírásoknak nem megfelelve – csak díszlépcsőházként funkcionálhat. A háromkarú lépcsőház orsóterében a mai napig működő páternoszter lift is megőrzésre kerül.

Megőrizzük és felújításra kerül a Várfok utcai épületszárny háromkarú lépcsőháza. Ez a lépcsőház esett át a legtöbb átalakításon, sem burkolata, sem korlátai nem maradtak meg. Nagyon szép szerkesztésű az épület keleti sarkában elhelyezkedő toronyba épített íves karú lépcsőház. Annak ellenére, hogy az íves karok miatt az épület függőleges közlekedésében nem vehető számításba,

eredeti állapotában felújításra kerül. Az orsóterében működő lift elbontásra került, helyette új látványlift épül. A kiemelt védett terek, melyeket eredeti állapotukra restaurálva, rekonstruálva kell visszaállítani: az előcsarnok, a főlépcsőház a páter-noszter aknával és szerkezetével, a volt pénztárterem (Krisztina krt. Csaba utca sarok) és a 8. emeleti díszterem.

A belső terek és hangulatok kialakításában hármas szempontot vettünk figyelembe.

Legfontosabb az épület értékeinek, építészeti egységének minden részletre kiterjedő megóvása, az eredeti állapot rekonstruálása, felújítása, bemutatása. A kiemelt terekbe olyan mobíliákat illesztünk, amik már a kortárs művészet és iparművészet részei, nem az ipari termelés mindent elárasztó tömegtermékei.

Az épület főlépcsőháza a Krisztina körúti épületszárnyban van. Bár az eredeti háromkarú lépcsőház nem felel meg a mai műszaki, forgalmi, tűzvédelmi előírásoknak, azonban az épület reprezentatív lépcsőháza a továbbiakban is ez kell, hogy maradjon.

Ez az igény szükségessé teszi az udvar földszinti területének beépítését, ahogy eddig is tervezve és engedélyezve volt. Annak érdekében, hogy a két függőleges közlekedő mag egyenértékűvé váljon, módosítani kell az épület főbejáratának helyét, mivel az épület jelenlegi irodabejárata nem megfelelő helyen van. A főlépcsőház tengelyében lévő kapu akaratlanul is kiemeltté teszi a jelenlegi főlépcsőházat, a Várfok utcai épületszárnyban lévő lépcsőházat pedig elfogadhatatlanul bonyolult megközelítéssel mindenképpen melléklépcsőházzá alacsonyítja. Az udvar beépítésével az eredeti irodabejárattal teljesen azonos építészeti értékű és hangsúlyú kocsibehajtót főbejáratként alakítjuk ki, így az ide áthelyezett főbejárat vonala képezi azt az épületen keresztülhatoló tengelyt, mely ös�szeköti az irodafunkció két közlekedő magját.

A Várfok utcai, hajdanában volt befalazott bejáratot ismét életre keltjük, ez fogja biztosítani a második közlekedő mag menekülési irányát. A 8. emeleten elhelyezett,

a közforgalom számára is megnyitandó turistapihenő, kávézó megközelítését a toronylépcsőn biztosítani kell. A múzeumi terület megközelítése a Csaba utca felől, önálló bejáratokon keresztül történik. Jelentősen javítja a múzeumi terület közterületi kapcsolatát a Csaba utca szintjének új kialakítása.

A Krisztina körút és Csaba utca sarkán lévő, műemlékileg védett volt pénztárcsarnok is a múzeum területéhez lesz kapcsolva, benne akár külső forgalmat bonyolító kávézóval, a Csaba utca felé terasszal.

Az épület homlokzatait az eredeti megjelenésében és minőségében kell visszaállítani. Az épület többszöri homlokzat-felújítása, átépítése az épületet egyedivé tevő részleteket eltüntette vagy hatástalanította. A homlokzatot rekonstruáló építész erkölcsi feladata a magyar XX. századi építészettörténet útkereső meghatározó épületét eredeti lényegében visszaállítani. Az épület Krisztina körúti homlokzatának tengelyében elhelyezett, a Zsolnay gyár által készített színes majolika angyalos magyar címert a háború utáni új rendszer leverte. Ugyanígy megszabadultak az alatta lévő, szintén Zsolnay felirattól: Magyar Királyi Posta. Az eredeti tervek felhasználásával a majolika elemek gyönyörű minőségben újragyártásra kerültek a Zsolnay gyár által a kivitelezés korábbi ütemében.”

Végezetül álljon itt Sándy Gyula summázta szakmai krédójáról, amelyet nem sokkal a Postapalota átadása után vetett papírra: „Építkezéseim legnagyobb részénél oly feladatok elé lettem állítva, melyek megvalósításakor csak nagyon szerény és korlátolt anyagi eszközök állottak rendelkezésemre, de ezek a feladatok ösztönöztek arra, hogy a szolidaritás és építészeti tisztesség szem előtt tartása mellett tanulmány tárgyává tegyek minden újabb építési anyagot és szerkezetet, és magam is törekedjek új, különleges építési szerkezeti megoldásokra, melyekkel elértem a kitűzött célt és műveim amellett, hogy beosztás és szerkezeti szempontból megállják helyüket, kiválnak előállítási költségeik csekély voltával.”

18

NÉGYCSILLAGOS SZÁLLODAKÉNT SZÜLETETT ÚJJÁ AZ EÖTVÖS UTCA 12.

19

QUITTNER – HAJÓS – KENDIK

KERESZTMETSZET /1m/

Építészet: A4 STUDIO | KENDIK GÉZA Szerző: VAKLI TÜNDE Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS 20

TÚLFESZÍTETT HATÁROK? A BUDAI SZENT IMRE GIMNÁZIUM ÚJ SPORTKOMPLEXUMÁRÓL

21

TSZ

É

GSPublisherVersion 966.0.0.100

TSZ

GSPublisherVersion 966.0.0.100

Építészet: ÓBUDA ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ | NEMES BERTALAN és PESCHKA ALFRÉD Szerző: HARTMANN GERGELY Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS 22

ÁRAMLÁS

MVM DOME: MULTIFUNKCIONÁLIS CSARNOKÉPÜLET A NÉPLIGET SARKÁN

23

Építészet: SKARDELLI GYÖRGY | KÖZTI ZRT. Szerző: MARTINKÓ JÓZSEF Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS Drón fotó: HLINKA ZSOLT 79

25

Felépült Európa egyik legnagyobb fedett, multifunkcionális rendezvénycsarnoka a Népliget sarkán. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az MVM Dome most átadott épületének elemzése kapcsán két gondolati súlypontot jelöljünk ki. Egyfelől nyilvánvaló a párhuzamos olvasatok lehetősége, ha Skardelli György Ybl- és Kossuth-díjas építész, illetve a Közti munkatársainak szerepére gondolunk a Papp László Sportaréna 2003-as (át)építése, a Puskás Aréna 2019-es (át)építése, valamint a Ludovika Aréna (2018), a V30 Belvárosi Sportközpont (2021), illetve a 2022-ben átadott MVM Dome (multicsarnok) épülete kapcsán.

Másfelől szélesebb és elemeltebb gondolati horizonton mozoghatunk, ha a monumentalitás építészetesztétika értékét, a középületek épületkategóriájának megváltozott kulturális státusát, illetve a landmark jellegű, városképet formáló léptékű hazai építészet funkciófókuszú, bizonyos tekintetben szélsőségesen ipari logikájú, technokrata, termékelvű jelenvalóságát elemezzük.

Skardelli György a Sportaréna, a Ludovika, a V30, illetve a multifunkcionális csarnok esetében egy-egy képiségében erős természeti formából – vagy korszerűen divatos kifejezéssel élve –, biomorf metaforából indult ki. A Papp László Sportarénánál az emelt városi köztér platóján, egy hatalmas síkon fekvő kavics és a kavicsot körülvevő kristályok lehetőséget teremtettek arra, hogy önálló kontextust, téri kompozíciót hozzanak a tervezők általuk létre. Így a főépület tömege ebben a kompozícióban, belső világban helyezkedik el. Ebben a belső világban a kavics-metafora, a természeti forma átirata hitelesen valósulhatott meg. Hasonló eljárást látunk a Ludovika épületénél, ahol a homlokzat fémalakzatainak „indázása” az Orczy kert fáinak ágvilágát idézi fel. Ettől eltérő, ugyanakkor a lényegét tekintve mégis rokon metaforát alkalmaz az egykori foghíjba beépülő V30, illetve a szabadon álló és léptékében a Sportarénához mérhető méretű MVM Dome. Skardelli több nyilatkozatában és a műleírásban is megerősíti, hogy az utóbbi két épület esetében megjelenő vezérmotívum kapcsán Michelangelo Buonarroti és Leonardo da Vinci anatómiai rajzai, főképpen az izomrostok, tulajdonképpen a sportolók megfeszülő izmainak, inainak rajzi ábrázolása volt az ihletadó forrás.

Mivel a multicsarnok esetében az építészeknek nem volt valódi lehetőségük arra, hogy létrehozzák a Sportaréna platója kapcsán emlegetett „belső világot”, épített kontextust, az új csarnok pontszerű objektumként magasodik az Üllői úti felüljáró tőszomszédságában, noha érzem, hogy a pontszerű kifejezés kissé esetlenül hangzik egy ötvenezer négyzetméter nettó szintterületű, negyven méter magas, tizenhétezer négyzetméteres homlokzati felületű, tizennégyezer négyzetméteres tetősíkkal bíró épület esetében. Magányos, monumentális, egy jelentés nélküli parkolóplaccal övezett épületről van tehát szó, és ez a magány valószínűleg akkor sem változott volna érdemben, ha az eredeti koncepció második ütemében felépíteni tervezett bemelegítő csarnok és parkolóház már átadásra került volna. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy véleményem szerint az új sporttömb nem kerül valódi, városi szövet szintű kapcsolatban sem Lázár Antal (2002) autóbusz-pályaudvarával, sem a térfalat definiálni próbáló, egyre inkább egy fekvő felhőkarcolónak ható Telekom-székházzal (Tiba Építész Stúdió, 2018), sem a Groupama Arénával (Streit Ágnes, Kormos Szabolcs – S.A.M.O.), sem az Üllői út másik oldalán sajnálatosan szlömösödő Népligettel. Volt alkalmam rákérdezni Skardellinél, de azt a választ kaptam, hogy az ovális alaprajzú, két irányban is szimmetrikus, a hossztengelyével a fő megközelítési irány felé forduló főépület alap-

formájának semmiféle alternatívája nem jött szóba a tervezés során.

A csarnok egyféle őszinteséget sugárzott már az első skicceken: az épület tömege tíz fokkal kifelé hajolva egyenletesen bővül felfelé, lekövetve az arénatér és az azt övező lelátók, közlekedőterek tölcsérszerű, koncentrikus kinyílását, illetve az emeletről emeletre növekvő számú látogató térigényét. Elképzelésük szerint az ovális, ívelt forma és a kifelé dőlő falak kellő dinamikát kölcsönöznek az épületnek. Elsődleges szempontjuk tehát az épület tökéletes, precíz használati feltételeinek megteremtése, megtervezése volt, ami nem feltétlenül keresett válaszokat nagyobb urbanisztikai összefüggésekre, nem törekedett a középület műfaj történeti hagyományait, jellegzetességeit hangsúlyozó, ikonszerű esztétikai alakzatok beemelésére a koncepcióba. Alkalmanként húszezernél is több ember, adott esetben lökésszerű megjelenése, áramlása az épület körül és az épületben, hihetetlen felelősséggel jár a tervezők részéről – tudtam meg Skardelli Györgytől. Jól olvasható, jól használható, jól működő csarnokot terveztek tehát, ami a palástja mögött és az ívelt homlokzat mentén biztonságos használatot tesz lehetővé, legyen szó egy vad rockbanda rajongóiról, sportesemény szurkolóiról, technobuli közönségéről vagy egy szakmai konferencia, esetleg kiállítás decens látogatóiról.

M. Gyöngy Katalin és Moravánszky Ákos 2006-ban megjelent kitűnő kritikai antológiája építészeti, filozófiai, művészettörténeti szempontból járja körül a monumentalitás fogalmát. Louis Kahn szerint a monumentalitás fogalma úgy is definiálható, mint egy építményben rejlő szellemi minőség esszenciája, amely „felkelti az örökkévalóság érzetét, nem tehető hozzá semmi, és nem vehető el belőle semmi”. (Louis Kahn: Monumentalitás. 135–145. pp.) Skardelliék házának valódi dilemmája, hogy a tökéletes használati funkcionalitáson, az építés, kivitelezés funkcionalizmusán, valamint az épületet átható mérnöki logikán túl felfedezhető-e számunkra a monumentalitás valódi értéktulajdonítása, hiszen mint a fenti idézetből is kiderül, a monumentalitás távolról sem egyenlő a terjedelemmel, az épületlépték mértékével. A monumentalitás hermeneutikáját a homlokzati grafikai képpel, a már korábban említett reneszánsz mesterek anatómiai rajzainak absztrakt átirataival teremtik meg. Ezek a teljes homlokzaton dinamikusan örvénylő, áramló vonalak nem pusztán az izomrostok megfeszült helyzetét adják vissza, hanem a vonalak áramlása optikailag különféle síkokra, szeletekre, alakzatokra bontja az épület felszínét. Ezek a geometrikus fragmentumok bizonyos pozíciókban ablakként szolgálnak, ám legtöbb esetben a két árnyalatban porszórt szürke acélburkolat az épülettömeg optikai felbontásában, a lépték és méret humanizálásban játszik szerepet. Végeredményben ez az az eljárás, amivel az építészek a csarnok óhatatlanul ipari, mérnöki logikából fakadó, érzelmileg nehezen befogadható funkcionális perfekcióját ellensúlyozni képesek. A látogató ugyanis nem akar egy tökéletes épületgép alkatrészévé válni, divatos szóval élve egyfajta biodíszletként közreműködni egy épületben zajló rendezvény résztvevőjeként, hanem ennek a dinamikus grafikai, optikai áramlásnak az érzelmi hatása alá szeretne kerülni. A ház optikai képének értő, befogadó olvasója szeretne lenni, aki rész és egész dinamikus arányait felfogni képes.

Az épületen körbefutó vonalak optikailag szétbontják, befogadhatóbb léptékűvé teszik az összképet, ami a tervezők részéről mesteri fogásnak bizonyult. A méretből fakadó monumentalitás lassan valódi értékekkel töltődhet fel.

81

LASVIT csillár: 848 db egyedileg megvilágított, kézzel fújt üvegcső alkotja, az installáció tömege 3000 kg, a tartószerkezet tömege 13 800 kg

A tágas fogadótereket a teljes ház várható forgalmára tervezték

27

Az éttermeket úgy tervezték, hogy azok a rendezvényeket kívül is bérbe adhatóak legyenek

A VIP-boxokba egyedileg gyártott mobíliák és burkolatok kerültek

28

29

Az MVM Dome alakja egy fejére állított csonkakúp: amíg alul zárnak a panelek, felül már több centiméter köztük a távolság

30

31

interjú

„ALKOTÓKÉNT MEG KELLENE MAGUNKNAK ENGEDNI NÉHA, HOGY LELASSULJUNK” I N T E R J Ú D E M E T E R N Ó R ÁVA L , A DE M ETE R DESIGN STÚ DIÓ VE Z ETŐJ ÉVE L

Demeter Nóra az Egyesült Államokban született és nőtt fel. BA építészdiplomáját a Berkeley (U.C. Berkeley), MA építészdiplomáját a Yale (Yale University) egyetemen szerezte. Lechnert kutatni érkezett Magyarországra a kilencvenes évek elején, egy ösztöndíj révén, és ez alapvető változást hozott az életében. Évtizedeken át a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda (ZDA) egyik alapítójaként vezette a Magyarországon kivételes karriert befutott céget, 2014 óta pedig f elépítette saját, belsőépítészeti tervezésre szakosodott stúdióját, a Demeter Design Stúdiót. Pályáját végigkíséri az angolszász háttér és értékrend talaján megvalósuló minőségközpontú szemlélet.

Hogyan talál helyet mindez 2021-ben Magyarországon? Többek között erről beszélgettünk vele.

Szerző: ZÖLDI ANNA Portréfotó: VÉGH LÁSZLÓ

Egy Kozma-épületben ülünk Pasaréten, itt van a lakásod és az iroda is. Hogyan sikerült idáig eljutni?

Kozma Lajos ezt a házat egy zsidó testvérpárnak tervezte 1931-ben.

Két éve költöztünk ide, addig az iroda egy szintén nívós, általunk tervezett Bauhaus-térben működött itt Pasaréten, mi pedig a férjemmel és a fiammal a családomtól örökölt villában laktunk.

A nagyszüleim az Alföldről költöztek fel 1929-ben a hároméves apámmal, a MÁV egyik vezérigazgatójának a házában voltak gondnokok. Ezt a 3000 négyzetméteres kertben álló, a 30-as évekhez méltó, igényes házat a szocializmus idején részekre darabolták, én ide költöztem vissza 1993-ban, amikor Magyarországon letelepedtem. Itt éltünk húsz évig, a többieket fokozatosan kivásároltuk, a házat több ütemben átterveztem. Így nagyon erős volt a házhoz az érzelmi kötődésem. 2015-ben hazahoztam ide Kaliforniából az édesapámat, ő 2017-ben elhunyt, mi pedig ott maradtunk hárman egy 400 négyzetméteres házban. Egy balatoni nyaralás alkalmával eljátszottunk a gondolattal, hogy életformát váltsunk, és a neten keresgélve felbukkant ez a Bauhaus-lakás, eredeti Kozma-polccal, -lépcsővel, -ablakkilincsekkel, -ablaksorral. A férjem író, neki külön könyvtár-dolgozó kell, itt ehhez

is megvoltak a paraméterek. 2019-ben költöztünk, és pár hónap múlva a felettünk lakó jelezte, hogy eladná ő is a lakását. Eredetileg nem akartam a munkát és a magánszférát összekötni, de mivel közben kinőttük a régi irodát, megvettük a fenti lakást is, és tavaly, a COVID alatt felújítottuk. Most ebben működik az iroda, itt már kényelmesen elférünk. Van erre nemes példa, Peter Zumthor is ilyen live&work környezetben él és alkot…

Miért döntöttél úgy, hogy kiválsz a sikeres ZDA irodából és saját céget alapítasz?

Van a szakmának egy belső evolúciója: ahogy a szakmai önbizalmunk nő, egyre nagyobb házakat akarunk tervezni. Az én szakmai ívem pont ellenkező irányba fordult. Egy ponton úgy éreztem, hogy sokkal kisebb struktúrákban szeretnék mozogni, mint többek között az az urbanisztikai lépték, amiben Gáborral dolgoztunk. Némileg csalóka, hogy sok építész azt hiszi, ért a belsőépítészethez, pedig nem. Meg kellett tanulnom, hogy ez egy egészen más lépték és megközelítés. Ugyanakkor nagy előny, hogy én egy másik perspektívából, a térhasználat szempontjából is látom a projekteket.

Az irodánk félig építészekből, félig belsőépítészekből áll, a két látásmódot egyesíti, ennyiben unikális.

32

A SZERENCSÉS TÚLÉLŐ: AZ ALMÁSY PALOTA Szerző: BÁN DÁVID Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

Pollack Mihály jelentős életművet hagyott hátra, mégis kevés maradt fenn a Pestet egy időben jórészt meghatározó palotáiból. Épp ezért is különleges érték a hamarosan megújuló Almásy Palota a Szép utca és Reáltanoda utca sarkán. „A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család régi nemesi família volt, nemességét 1677-ben erősítette meg Bécsben I. Lipót király, aki ekkor címereslevelet is adományozott az Almásyaknak.”

A hatalmas vagyonnal és tekintéllyel bíró, szerteágazó család hírnevét és anyagi javait Almásy János alapozta meg, aki 1677-től a királyi tábla hites jegyzője, 1693-tól Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánja volt. 1751-ben megszületett Almásy Ignác, aki élete során jászkun kapitány, több vármegye főispánja, ülnök, kamarás és alkancellár lett egyszemélyben. Az 1810-es években azonban Pesten fogott építkezésekbe.

A 19. század első éveiben, a pesti városkapuk és városfal bontásával új perspektívák nyíltak az egyre duzzadó kereskedőváros fejlődése előtt. A korábban irányok nélkül alakuló város elindulhatott a szervezett, modern fejlődés útján. Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottmány városrendezési tervének nyomán 1812-ben a mai Belváros területén parcellázásba kezdtek azzal az elgondolással, hogy azokon pompás és igen drága lakóházak épülhessenek. Almásy gróf 1815-ben, kapcsolatai és hatalmas vagyona révén jutott hozzá a Szép és Reáltanoda utca sarkán lévő telekhez, ahova két évvel később már saját, egyemeletes városi palotát építtetett magának. A tervezéssel sikerült Pollack Mihályt megbíznia, aki ekkorra már három házat is jegyzett az utcában, amelynek kijelölésében, mint a Bizottmány aktív tagja, ő is részt vett. Noha az 1830-as évekig hatalmas lendülettel épített bérházakat, palotákat, amelyek a megújuló Pest városképét is nagyban meghatározták, ezekből csak kevés maradt meg az utókor számára.

A szerencsés túlélők egyike az Almásy Palota, ez a nemesi rezidencia, amelyről többen úgy vélik, hogy tervezőjének egyik legkarakteresebb, legszebb alkotása. Mivel a Pollack-féle tervek fennmaradtak, így jól megfigyelhető, hogy az eredeti elképzelésekhez képest mennyiben módosult a palota kialakítása. Legszembetűnőbb, hogy nem épült meg a tervezett második emelet, a döntés okait – egy ku33

tatás szerint – Almásy gróf végrendeletében anyagi okokkal magyarázza. Ugyanakkor a homlokzati kiképzés is eltérő lett, a tervekben több, utcára néző ajtó és erkély is szerepelt. Az összhatás így is elegáns, mívesen díszített lett. A lépcsőház fölé egy későbbi átalakítás során üvegtető került, az udvar kialakításának különlegessége pedig a végében elhelyezett kagylószerű kiképzés, concha.

Az épület 1850-ben a Győry család kezébe került, majd leányágon öröklődve 1885-ben a Szapáry család kezdte el használni, akik a maguk igényei szerint korszerűsítették, de szerencsésen megőrizték.

A historizáló szellemben modernizálódott belső térbe felbecsülhetetlen értékű – El Grecót, Tizianót és további remekeket magába foglaló – műgyűjtemény költözött Velencéből, egyenesen a baráti kapcsolatban levő dózséktól. 1907-ben azonban tűz ütött ki, amely komoly károkat okozott az épületben, és egyaránt megsemmisültek a belsőépítészet munkák, valamint a képzőművészeti ritkaságok is.

Az újjáépült és ezáltal ismét valamelyest átalakult épület a 20. század első évtizedeiben többször gazdát cserélt. Az 1930-as években, egy a tömbben terjeszkedő divatipari vállalkozó szerezte meg a palotát, amit le is kívánt volna bontatni, de a főváros, a ház műemléki jelentőségére hivatkozva, ezt sikeresen megakadályozta. A II. világháborút követő államosítás nyomán az ingatlan a Kereskedelmi Beruházási Vállalat székháza lett, tetőterébe ekkor további szinteket építettek.

A leromlott állagú, többször átalakult, de a Pollack-jegyeket még így is magán jól viselő palotát az Optinvest Zrt. vásárolta meg, és három másik palotával egyidőben újítja fel. Belső tereiben egyedi irodavilágot alakítanak ki, ahol – a klasszikus formákat meghagyva – modern bútorokkal, freskókkal vagy akár nyers betonfelületekkel igyekeznek majd finom kontrasztot, történeti kapcsolatokat teremteni régi és új között. A kibővülő pince és az udvar fölé üvegtető, a hátsó traktusra pedig modern ráépítés kerül. Megszűnnek a földszinti mezzanin-beépítések, így a terek eredeti belmagasságukkal és pompájukkal újulnak meg, a freskók is előbukkannak majd a fedőfestékek alól.

A piano nobilén reprezentatív tárgyalókat és irodákat alakítanak ki, az udvarból nyíló egykori kocsiszín és istálló pedig közösségi térré alakul.

34

Pollack eredetileg franciaerkélyeket tervezett a középső tengelyekre, a helyette megvalósult kőbábos megoldás valószínűsíthetően nem az ő munkája

1910-ben Szapáry László gróf a főlépcső mennyezetében üvegtető kialakítására kért és kapott engedélyt

35

FUVALLAT A MOLNÁR UTCÁBAN Szerző: BÁN DÁVID Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

Az Otto Wagner munkatársaként Budapestre érkező Kallina Mór hamar saját jogon is hírnevet szerzett magának. A főváros néhány középülete mellett számos villája és jellegzetes palotája valósult meg elképzelései nyomán, most a Molnár utcában levő nyeri vissza eredeti pompáját.

Jó idők járnak a morvaországi születésű – és a legenda szerint a fiatal magyar fővárosba szinte azonnal beleszerető – Kallina Mór építész megmaradt munkásságának egy részére. Több belvárosi palotája után az utóbbi időben két jelentős épülete újult meg: az 1899-ben elkészült Budai Vigadó, valamint a Weiss Manfréd és családja számára épített Andrássy úti eklektikus villa, amelyben tavaly nyílt szálloda.

Jelenleg pedig a belvárosi Molnár utcában található, kevésbé ismert palotájának készíti felújítási terveit Tótszabó Tamás (Pyxis Nautica).

A műemléki pontossággal megújuló homlokzat mögé kortárs elemekkel játszó belső tér kerül

Az 1844-ben Morvaországban született építész prágai, majd bécsi tanulmányai után került az akkor még szintén kezdő Otto Wagner irodájába 1869-ben. Egy évvel később a pesti izraelita hitközség Wagnert bízta meg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga megtervezésével. Wagner az építkezés vezetésére, a szerkezeti és részlettervek elkészítésére pedig Kallinát kérte fel, aki ekkor két évre Pestre utazott. A zsinagóga építési feladata mellett a város szellemisége olyannyira magával ragadta, hogy végül Budapesten maradt, és sorra vállalta az eleinte a hitközségből érkező palota-megbízásokat. Az idővel magyar állampolgárságot szerzett Kallina tervei alapján, a klasszicista és reneszánsz hagyományos stílusjegyeit megőrizve épült meg jó pár terézvárosi, Andrássy úti és belvárosi palota. 1879-ben kezdett hozzá a budavári Dísz térre építendő Honvédelmi Minisztérium épületének tervezéséhez, majd az ehhez kapcsolódó Honvéd Főparancsnokság elkészítéséhez, amelyek a II. világháború során olyan súlyos károkat szenvedtek, hogy máig torzóként állnak. A századfordulóval Kallina székhelyét a budai Városmajor utcába, egy saját tervezésű villába helyezte át, itt folytatta egyedül – a későbbiekben majd Árkay Aladárral – tervezési munkáit, ekkor már főleg budai villák megvalósítására koncentrálva.

1890-ben készült el a Belváros déli részén, a Molnár utca 28. szám alatti kétszintes, neobarokk hatású palota Mocsonyi György számára. Az arányos méretű, visszafogott, mégis pompás palota belső terében nagyvonalú lépcsőház és elegánsan díszített termek sorakoztak. A belső udvar felé U alakban nyitott épület kvázi kiegészítéseként a századfordulóra a Váci utca felől egy lényegesen magasabb, négyszintes lakóházat csatoltak. A Molnár utcai ház aránylag szerencsésen élte túl a 20. század viharait és az egyes belső átalakítások ellenére alapvetően jól őrizte meg eredeti formáját. A házban egy időben egy állami tervezővállalat működött, amely az 1980-as években, a saját igényei szerint, posztmodern formában alakította át a belső tereket. Az udvarát befedték, de lényeges szerkezeti változás nem történt az épületen, elegáns lépcsőházát és a szellős, finoman díszített szobáinak nagy részét meghagyták. Homlokzata épségben maradt, az eredeti márvány és mészkő lábazatok is intaktak. Az épület 2008-ban kerületi védettséget kapott.

A Pyxis Nautica tervezte megújuló, az irodafunkciót megtartó épület alapvetően hű kíván maradni az eredeti elképzelésekhez, a Kallina Mór-féle örökséghez, ugyanakkor egy-egy modern tónussal fogja felpezsdíteni a tereket. Az utcai traktus elegáns, századfordulós, belvárosi palota hangulatot idéz majd, de modern színekkel, fiatalos parkettával, kortárs festők falfestményeivel, itt tárgyalók és közösségi terek kapnak helyet. A fedett udvarra nézve egy urban jungle tárul majd fel pálmákkal, banánfával, madárcsicsergéssel. A 2023 januárjában elkészülő felújítás során az épület visszanyeri eredeti arculatát, de egyben egy friss fuvallatot is kap majd.

36

KINCSEM BELVÁROSI REZIDENCIÁJA Szerző: BÁN DÁVID Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

A Belváros közepén található egy megkopott palota, udvarában sokáig egy istálló is állt. Itt lakott az Európa-szerte csodalóként emlegetett Kincsem, a palotában pedig a társasági élet középpontjában fürdőző Blaskovich Ernő, tehetős ménestulajdonos. A Reáltanoda utcai Kincsem Palota hamarosan ismét élettel telik meg.

A tápiószentmártoni nemesi család jómódú sarjaként született Blaskovich Ernő ismert agglegény, társasági férfi, korának szinte minden fontosabb rendezvényén felbukkant. Legnagyobb hírnevét azonban mégis az azóta is csodaszámba vett versenylovával, Kincsemmel szerezte. A hírnév mellé persze jelentős bevétel is járult, hiszen a futamok után járó díjazás a már amúgy is tehetős földbirtokost illette.

Blaskovich ugyanakkor a pesti Belvárosban szolid palotát építtetett magának és az idővel világhírűvé vált lovának. A tervezéssel a korábban Ybl Miklós munkatársaként dolgozó és épp akkor saját irodát nyitott Bukovics Gyula építészt bízta meg. Ez lett Bukovics egyik első önálló munkája, majd idővel számos jelentős bérházzal – többek között a Kodály körönd két fontos tömbjével, a Hübner- és az Andrássy-udvarral –, illetve a Földművelésügyi Minisztérium épületével gyarapította a fővárost, de ismertté vált a turai Schossberger kastéllyal is. A Reáltanoda utcában 1877-78-ban megépült kétszintes, négytengelyes, arányos, a cinquecento jegyeit felvonultató – egyes vélemények szerint részben a firenzei Pitti palota ihlette, ahol a robusztus élményt szintén kváderkövekkel nyerik el – neoreneszánsz épületet a megrendelő alapvetően maga és lova számára rendezte be.

A földszinten házvezetőként kapott lakást egy visszavonult színésznő, Szabó Karola is, aki hosszú évtizedeken keresztül hűséges társa volt Blaskovich Ernőnek: „ki számos éveken át terhes gondjaimat velem készséggel s jóindulattal megosztotta, betegségemben engem kiváló gonddal, hűséggel, egész odaadással ápolt, háztartásomat teljes megelégedésemmel és előnyömre vezette” – írta róla végrendeletében a kisasszonyra hagyott értékes kincsek kíséretében.

A palota belső udvarában istálló állt a csodaló számára, hiszen Blaskovich, érthető módon, szerette mindig közelében tudni féltett kincsét. A ménestulajdonos gazda emellett ismert volt arról, hogy házában rendszeresen tartott bálokat, társasági eseményeket, amikre még külföldi előkelőségek, nemesek is előszeretettel ellátogattak.

Az események pedig szinte sosem érhettek véget a csodaparipa megtekintése nélkül.

A ház egyedi berendezésének, valamint eredeti tapétájának erőteljesen megkopott fragmentumai mind a mai napig megmaradtak.

Blaskovich, dolgozószobájába még külön árnyékszéket is építtetett.

A tulajdonos halála után, leszármazott híján, a ház még egy ideig a család tulajdonában maradt, későbbi sorsáról kevés a fellelhető információ. Ráday Mihály korábbi közlése nyomán úgy tudni, hogy a Kincsem számára emelt istállót a háztömb túloldalán álló hajdani Úttörő Áruház használta raktárnak, a kocsiszínt lakássá alakították át, a palota tereit feldarabolták, azokból kisebb bérlakásokat hoztak létre. Az épület évek óta üresen áll, korábbi pompája szinte teljesen megkopott, de töredékeiben fellelhetőek az egykori kidolgozások, ornamentikák.

A ház szerkezete viszont alapvetően ép, ezért az elmúlt években előszeretettel használták rendezvények vagy filmforgatások helyszínéül.

Ebben az állapotában lelt rá jelenlegi tulajdonosa, és a további három belvárosi palotához hasonlóan ide is az eredeti értékekre építő, de némi mai árnyalatot kapó minőségi irodákat képzel.

37

A Reáltanoda utcai neoreneszánsz homlokzat egyértelműen olasz mintákat hordoz magán

A ház megkopottan ugyan, de számos elemében őrzi eredeti pompáját

Az alapvető elemeiben jó állapotban megmaradt palotát előszeretettel használták filmesek és különleges rendezvények szervezői

38

Blaskovich dolgozószobája, amelybe még árnyékszéket is tetetett (a képen bal oldalt látható)

A lépcsőház ornamentikái és színezett ablakai is lényegében épségben élték túl a viszontagságos évszázadot

Az eredeti felhasznált nemes anyagok időtállóságát bizonyítja a még ma is fellelhető tapéta

39

SZOLID / TÉLI FÉNYŰZÉS REZIDENCIA A BELVÁROSBAN Szerző: BÁN DÁVID Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

A valaha még pálmafáknak is otthont adó egzotikus, a Károlyikertre néző telekre 1884-ben épült visszafogott belvárosi palota. Az épületet későbbi tulajdonosai a maguk igényei szerint bővítették és alakították át, utoljára Dreher Jenő ismert sörgyártulajdonos töltötte itt családjával téli hónapjait.

A schwechati születésű Eugen Anton Dreher, akinek nevét leginkább Dreher Jenőként ismerhetjük, maga volt a 20. század első felének sikeres iparmágnása, aki nem csak családi öröksége és üzleti kapcsolatai, hanem házassága révén is hatalmas szeletet hasíthatott ki a hazai serfőzés piacából. Apjától, Dreher Antaltól örökölte meg a részvénytársasággá alakuló, már akkor is jelentős piaci pozíciót birtokló óriás sörgyárat, majd sorra vásárolta be magát a konkurens ki-

A korábbi reprezentatív helyiségek exkluzív tárgyalóként újulnak meg

sebb sörfőzdékbe. Birodalmára a koronát a budafoki sörgyáros család lányával, Haggenmacher Berta Lujzával kötött házassága jelentette, amelynek eredményeként a két család egymás üzleteiben is részt vett, azokat erősítette. A Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. idővel hatalmas söripari konszernné nőtte ki magát.

Az 1936-ban az ország legnagyobb keresetű földbirtokosaként és gyártulajdonosaként számontartott Dreher Jenő amellett, hogy a gyár munkásainak életét számos jóléti intézkedéssel igyekezett könnyíteni, a maga kényelméről is megfelelően gondoskodott. A Dreher–Haggenmacher házaspár az év nagy részét a martonvásári családi birtokon, az 1897-ben megvásárolt Brunszvik kastélyban töltötte, majd a Belvárosban vásárolt téli rezidenciát magának.

A választásuk az akkori gróf Károlyi, ma Ferenczy István utca 20-as szám alatt álló kétszintes, kevésbé hivalkodó neoreneszánsz palotára esett. Az eredetileg feltételezhetően Tutkovits István tervei alapján 1884-ben épült, a maga idejében igen visszafogott méretűnek számító belvárosi palotát Beregszászy Lajos rendelte meg az építőmestertől. Az épület későbbi tulajdonosa Paul Pál lett, aki Hajós Alfrédot bízta meg annak bővítésével, valamint a homlokzat átépítésével. Ismerve Hajós egyéb épületeit, a palota 1922-es átformálása munkásságának egy szokatlan kis ékköve. Hat évvel később már valóban a Dreher–Haggenmacher házaspár birtokában volt a palota, és ők is bővítést vizionáltak, aminek tervezésére Sorg Antalt kérték fel. Ekkor valósult meg az épülettömb hátraugratott ráépítése is.

Dreher Jenő, nem sokkal cégbirodalma 1949-es államosítása után az akkor még a család birtokában levő palota falai között lelte halálát. Hamarosan azonban a ház is a cég sorsára jutott, az 1950-es években óvodává kívánták átalakítani, ehelyett végül irodákat létesítettek a díszes szobákból. Feljegyzések szerint eleinte az Észak-pesti Háztartási Bolt Vállalat, majd az ebből létrejött Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Vállalat birtokolta a palotát a rendszerváltásig.

A Károlyi-kertre néző, nagyjából 1000 négyzetméteres valódi kis gyöngyszemre 2021-ben lett figyelmes Dobos Máté, aki hosszútávú befektetési lehetőséget látott a leromlott állagú, de kopottságában is visszafogottan elegáns palotában, amely sajnos mára mindent elvesztett eredeti pompájából. Noha akkori tulajdonosa csak bérlőt keresett a házba, de sikerült őt meggyőzni, hogy abban az állapotában lényegében kiadhatatlan a ház, amely így bekerült az Optinvest Zrt. portfóliójába. Most, négy társával együtt, homlokzata látványos, ideiglenes aranyponyvába burkolódzik, hogy eközben mögötte butik irodaházként újulhasson meg. A beépülő pince fölé üvegfödém kerül, az üvegtetővel ellátott udvarban pedig pálmakert létesül. A hátsó traktus helyére egy modern szárny épül, ahol irodákat alakítanak ki, míg a megújuló utcai fronton reprezentatív tárgyalókat és közösségi helyiségeket nyitnak.

40

41

interjú

ARANNYAL KITÖLTÖTT REPEDÉSEK I N T E R J Ú D O B O S M ÁT É I N G AT L A N B E F E K T E T Ő V E L , A Z O P T I N V E S T Z R T. T U L A J D O N O S ÁVA L É S T Ó T S Z A B Ó TA M Á S S A L , A P Y X I S N A U T I C A É P Í T É S Z É V E L

Magyarországon egyedülálló, nagyszabású projektbe kezdett Dobos Máté ingatlanbefektető: négy értékes belvárosi épületet ment meg és alakít át, tiszteletben tartva azok műemléki értékeit, de nem félve a kortárs látásmód alkalmazásától. Az Optinvest Zrt. tulajdonosa felrázná a szakmát a legfinomabb minőséget képviselő „kézműves ingatlanfejlesztéssel”, miközben a Pyxis Nautica építészei nem csak fiatalos bátorsággal és lendülettel járulnak hozzá a végeredményhez, de az elmúlt évek sikerei óta immár a tapasztalataikkal is.

Szerző: UJLAKY-GAZDAG ISTVÁN Portréfotó: VÉGH LÁSZLÓ Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

Egy éve az Octogon címlapján szerepelt az általatok mint befektető-építész páros által felújított Irányi palota, amely azóta díjnyertes épület lett (elhozta az Év Homlokzata díjat műemlék kategóriában a Baumit Magyarország pályázatán, és versenyben van Az Év Irodája díjért is – a szerk.). Azóta viszont mintha turbófokozatra kapcsolt vol-na a csapat – csak kívülről szemlélve tűnik így, vagy valóban más pályára álltatok az elmúlt egy évben?

DOBOS MÁTÉ: Az Irányi palotát 2017 végén, 2018 elején vásároltuk meg. 2018 a tervezéssel telt, közben voltak kisebb, 5–600 négyzetméteres projektjeink, melyeket át is adtunk. 2019-től két éven át az Irányira koncentráltunk: tervezés, újratervezés, kivitelezés – mindez túlságosan elvonta a figyelmünket az újabb projektek lehetőségétől. Majd amikor az épületet befejeztük – megkaptuk a használatbavételi engedélyt, és már csak a belsőépítészeti finomításokra kellett koncentrálni –, 2021 első négy hónapjában úgy döntöttünk, hogy még két kollégával kiegészítjük az Optinvest Zrt. menedzsmentjét, és többet nem fordul elő, hogy egyetlen épület ennyi energiát vegyen el. Egyrészt ez önkritika, amit az Irányi palota építkezésének tanulságaiból szűrtünk le, másrészt a 2020-as és 2021-es év a budapesti belvárosi ingatlanfejlesztések terén – részben a home office-korszak beköszöntése, részben a tervezési fázisban lévő hotelprojektek jegelése miatt – megnyi-

tott egy piaci rést. Olyan épületek kerülhettek piacra, amilyenek korábban elképzelhetetlenek voltak. A most tárgyalt négy palotaépületből három ilyen. Egyikre sem írták ki, hogy eladó, egyikről sem volt elképzelhető a COVID előtt, hogy valaha is eladják majd őket. Az elmúlt két év mutatta meg nekünk, hogy igenis van lehetőség vásárolni jó alapanyagot, jó torzókat, amelyekhez hozzányúlhatunk olyan kézműves jelleggel, mint korábban az Irányihoz, a Gizella Malomhoz vagy a Palazzo Hunyadihoz.

TÓTSZABÓ TAMÁS: Olyan szempontból valóban turbófokozatra kapcsolt a program, hogy az első nagy projekt sikerült. A Pyxis esetében szakmailag és mentálisan, az Optinvest részéről pedig pénzügyileg és elismertségben nagy ugrást jelentett.

Irodafejlesztőként nem aggódsz az olyan globális jelenségek miatt, mint a COVID, a home office, az irodák visszamondása?

DM: Mi a COVID időszaka alatt 5500 m2 új fejlesztésű irodát adtunk bérbe, ami mintegy hét bérleti szerződést jelent, és jelenleg nincs is elkészült projektünk, amit bérbe tudnánk adni. Kizárólag prémium lokációban (Belváros), kis- és középméretű irodákban (4000 m2 a felső határ) és butikhotel-szerű kialakításban gon-

42

ÚJRAÉPÍTETT / TÖRTÉNELEM IRÁNYI PALOTA Építészet: PYXIS NAUTICA | KIS FERENC és TÓTSZABÓ TAMÁS Szerző: KOVÁCS PÉTER Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

Budapest utcáin sétálgatva sokszor talán eszünkbe sem jut, hogy az épületek mennyi történetet rejtenek. Pedig a házainak története, urbanisztikája egyúttal a történelem tanúja, hordozója is egyszersmind.

Ami az utcáról nézve „csupán” egy igényesen felújított századfordulós homlokzat, az a történelmét feltárva sokszor múltbeli események sokaságát kezdi el mesélni.

A belvárosi Irányi utca és környéke minden bizonnyal kulturális értelemben is ikonikus hely, hiszen a 19–20. századi történelem több szegmensét is magában hordozza. Az itt található Centrál kávéház kedvelt közege volt a századfordulón alkotó, majd a Nyugat folyóiratot is megalapító íróknak, szerzőknek, a szintén a közelben található Ibolya eszpresszó pedig a ’70–’80-as évek fiatal írónemzedékének szolgált legendás találkozóhelyül. Az Irányi utcában azonban megtalálhatjuk azt a világos homlokzatú, századfordulós épületet is, amely a köznyelvben a Sasok Házaként lett ismert, hiszen ez volt az ún. Saskör – a 19. században alakult ellenzéki társulás, mely Pest és Buda egyesítése után aktívan foglalkozott várospolitikával – főhadiszállása. Az 1895-ben vásárolt telken két évvel később már állt az U-alakú tömeget formáló épület, amelyet Steinhardt Antal és Láng Adolf tervezett. Az épület a 20. században – mint megannyi más ház is Budapesten – viharos időszakokon ment keresztül, hiszen folyamatos bontások, hozzáépítések, liftszerkezetek kialakításai tarkítják történelmét – mindezt állandóan változó funkcióval a mozitól kezdve az irodaépületen keresztül egészen a kiürítésig, az 1990-es évekig, amelytől kezdve állagában rendkívül leromolva állt a ház. A 2010-es évek második felében az új tulajdonos (Optinvest Zrt.) a ház teljeskörű felújítását tűzte ki célként, az építészeti és belsőépítészeti tervezéshez pedig a Pyxis Nautica építészirodát kérte fel (Tótszabó Tamást és Kis Ferencet). Örök építészeti kérdés, hogy egy – a történetiségét magán viselő – közel 130 éves múltra visszatekintő architektúra esetén a tervező milyen utat válasszon. Mennyiben lehetséges az „eredeti” állapotot visszaállítani? Mely elemek őrizendőek meg, és mennyiben lehet az épületet a 21. századi használó számára kortárssá tenni. Az bizonyos, hogy az utcai homlokzatot szemlélve teljes mértékben a klas�szikus, századfordulós jegyek érvényesülnek, a világos tónusú ház semmiféle kortárs jegyet nem sugall, a homlokzati nyílászárók cseréje megtörtént ugyan, de teljes mértékben az eredeti osztás és karakter köszön vissza. Az épületbe belépve azonban jól láthatóvá válik az a szemléletmód, amely olykor klasszikus és modern radikális fúzióját képviseli. Az előcsarnok kialakításánál a tervezők alapvetően a klaszszikus karakter megőrzésére törekedtek, ez tükröződik mind a belső díszítőmotívumok, mind pedig az eredeti tervezők nevét őrző emléktáblák jelenlétében, illetve a terem falának felső részén található relief helyreállításában. A jobbra található – a recepciós pulthoz vezető – folyosó modern formavilágú, egybefüggő üveg nyílászárója azonban már egyfajta sugallat is a kortárs jegyek jelenlétére.

Minden bizonnyal a ház egyik legikonikusabb része az épület léptékét tekintve nagyméretű bálterem, amely most egyfajta multifunkciós térként szolgál. Az alapvetően klasszikus pompájában megjelenő tér talán a ház egyik legmostohább állapotban lévő része volt, 43

a mennyezet évek óta ázott, így a helyreállítás is igen nagy munkát vett igénybe. A végeredmény azonban magáért beszél – a világos és pasztellzöld tónusok harmóniája impozáns, a keretekben, ívekben megjelenő aranyozás pedig jelzésértékű, nem válik dominánssá.

A teremben szinte kizárólag a szűkülő kör alakú világítótestek keltenek modern hatást, minimalista formaviláguk azonban nem módosít lényeges módon az eredeti karakteren.

A ház egyes tereiben sétálva szinte mindenhol feltűnik a kortárs képzőművészet, hiszen a falakat nagy számban díszítik a Bécsben és hazánkban alkotó kortárs festő és grafikus, Naomi Devil munkái.

A festmények azért is lényegesek, mert egyfajta metaforái is az épületnek. A művész munkáiban nagyon gyakran használja a klasszikus képzőművészet ábrázolásmódját, de azokat egyfajta kortárs motívumkészlettel ötvözi, ezáltal egyfajta köztes festményteret létrehozva. Az Irányi Palota tervezői koncepciója szintén erőteljesen él ezzel a szemléletmóddal, hiszen tudatosan állít egymás mellé klasszikus és modern jegyeket, sok esetben az indusztriális hatást is előtérbe helyezve. Mindez különösen jól tetten érhető a belső terek jelentős részében, ahol mind a mennyezeti karakter, mind pedig időnként az újraalkotott tartószerkezetek jelenítik meg ezt a rusztikusságot. A tervezők a házban található acélgerendás, poroszsüveg-boltozatos födémeket a legtöbb helyen az elrejtés helyett láthatóvá tették, ezáltal az enteriőrök nem csupán a ház eredeti állapotát jelenítik meg, hanem egyszersmind az építés folyamatát is.

Külön izgalmas megoldás az arany szín használata és funkcióváltásai a belső terekben. A bálteremnél egyértelműen díszítő minőségben szerepel, más terekben azonban egyfajta jelként funkcionál. A tervezői szemléletmód nyomán ugyanis gyakorta visszaköszön olyan helyeken, ahol a régi épületrészek hozzákapcsolódnak az új felületekhez, például a mennyezeten vagy a falszerkezeteknél. A japán kintsugi kerámiatechnikában megjelenő megoldás a törött kerámiák összeillesztésénél arany vonallal jelölte az illesztés helyét, filozofikus értelemben utalva arra, hogy mindennek van múltja, története, esetlegesen sérülései, amelyeket nem elfedni kell, hanem sokkal inkább felmutatni, vállalni, hiszen ezáltal lesz valami a jelenben az, ami. Ahogyan minden embernek van múltja, vannak sebei, traumái és örömei is, mindez a tárgyi környezetben is megmutatkozik, az Irányi Palota ezen megoldása így egyúttal az építészetet filozofikus-teoretikus síkra is emeli. Régi és új együttlétének fényében a ház tömegéhez hozzáépítésre került két további szint, amelyek azonban az utcafrontról nem láthatóak, így vizuális értelemben nem változtatják meg a homlokzat karakterét.

Az épület koncepciója rendkívül sok érdekes megoldást mutat fel, és arányaiban egyfajta középutat jelenít meg a klasszikus elemek és a kortárs megoldások használata között. A főként a belső terekben feltáruló modernség, illetve az építészeti értelemben bátor és olykor radikálisabb esztétikai megoldások mégis képesek valamiféle koherens egységgé összeállni. Bármennyire meglepőek is olykor az enteriőrök, jól látható, hogy mégis a legjobb értelemben képesek működni. És mindez talán fontosabb, mint a múlt változtathatatlanságának dédelgetése.

keresztmetszet

földszinti alaprajz

44

RENESZÁNSZ, ÉS 45

NOIR FÜZÉRRADVÁNY, KÁROLYI KASTÉLY

A KÁROLYIAK

Építészet: B. SZABÓ VERONIKA | XYZ DESIGN LABOR BT. Szerző: CSEPREGI JÁNOS BOTOND Építészeti fotó: PALKÓ GYÖRGY 46

MOME – STUDIO B MÁS MADERA CSODÁLATOS VISSZATÉRÉSE SZERZŐ_ BÁN ZSÓFIA // FOTÓ_ MÁTÉ BALÁZS

47

Más Madera akkor hagyta el a falut, amikor az utolsó szövőgép zakatolása is elhallgatott. Éjszaka is zakatoltak, duruzsoltak, és a falusi csecsemők és kisgyerekek erre a megnyugtató hangra hajtották kispárnájukra a fejüket, és erre a hangra aludtak el, mintha a tenger morajlására, noha odafönt, a hegyek között, több napi járóföldre volt a tenger, és közülük csak egyvalaki látta, Más Madera nagyapja, Mucho Más, akinek egyszer egy parti városkába kellett árut szállítania. Ez a hang, ez az aurális védőháló vonta be mindennapjaikat, s ha valamilyen okból el kellett távolodniuk a falutól, ami ritkán fordult elő, valami megfoghatatlan nyugtalanság vett erőt rajtuk, amely öntudatlanul is ennek a hangnak a hiányából eredt. S amikor az utolsó szövőgép duruzsolása is elhallgatott, és már csak ő maradt hátra, hogy letakarja a szövőgépeket és lakatra zárja a Manufaktúra kapuját, akkor hagyta el Más Madera a falut, és indult Bienestar keresésére.

Bienestar azonban, aki azon a napon tűnt el, amikor az utolsó szövőgép is elhallgatott, csak nem akart előkerülni. Más Madera hiába kereste mindefelé a hegyek között, a völgyek között, sőt, még lent, a távoli tenger partján is, hiába zúgott a tenger, hiába kiabáltak a halárusok, hiába zakatoltak a vonatkerekek, hiába nyikorogtak a szekerek, hiába zsizsegtek a kabócák, hiába pöfögtek az újdonsült automobilok és hiába rikoltoztak az idegen, ismeretlen madarak, Más Madera egyre nyugtalanabb, egyre magányosabb és egyre melankolikusabb lett.

Hiányzott neki az a megnyugtató zakatolás – és persze, hiányzott neki a titokzatos és gyönyörű Bienestar.

Egy napon, évekkel később, amikor egykedvűen üldögélt egy sziklaszirten, és az alatta elterülő, vadul zöldellő erdőn pihentette a szemét, egyszer csak kiáltozás hangja verte fel a hallgatag táj csendjét. – Más Madera! Más Maderaaaa!! Hol vagy?? Don-

de estás? – Kisvártatva, egy szikla mögül, előbukkant legkisebb unokaöccse, Menos Madera göndör, fekete feje, aki nyomban kérlelni kezdte: - Gyere haza, Más Madera!

Nélküled élettelen a falu! Nincs, aki összehozza az embereket, nincs, aki ünnepségeket szervezzen, nincs kinél összejönni, iszogatni, vacsorázni, nincs, aki megszervezze a falusi játékokat és versenyeket, nincsenek esküvők, nincsenek lakodalmak, nincsenek vigasságok! Olyan sivár és lelketlen minden, mint a kemény kő vagy a szürke beton!

Más Madera egy darabig ellenállt.

Arra gondolt, hiába menne ő haza, ha egyszer az örömteli együttlét indázó fonadékainak titkát, az összekötő, egybetartó szövedékek bonyolult szerkezetét valójában csakis Bienestar ismerte. Nélküle csupán omladozó rom és üres héj lenne minden. Menos Madera azonban addig nyaggatta, amíg végül beadta a derekát. Hazament a falujába, ahol bizony, sivár világ fogadta. A kocsma bezárt, a házak zsalugáterei mind behúzva, és a falu főutcáján csak sovány, kóbor kutyák csatangoltak. Végül kigyalogolt a régi Manufaktúrához, ahol már csak egy növényzettel benőtt, omladozó rom fogadta. Ekkor hirtelen a csüggedés lett úrrá rajta, érzelmeit azonban nem mutathatta ki a köréje gyűlt gyerekseregnek, akik mindenhová követték a nagy visszatérőt. Láttukra Más Madera erőt vett magán, és kiadta a parancsot: – Verjétek le a lakatot! Hozzatok fát, sok-sok fát!

Készítsetek deszkákat a legszebb faanyagokból! – És a falusiak egyre csak hozták a fát, amire Más Madera mindig csak annyit mondott: mucho más! Ilyenkor áldott emlékű nagyapjára gondolt, akinek ezzel az építménnyel szeretett volna egyfajta emlékművet emelni.

A régi Manufaktúra környékét innentől fogva hangos fűrészelés, csiszolás és kalapálás zaja verte fel, amely, furcsa módon, egyre jobban hasonlított az elveszített,

nyugalmat árasztó, régi zúgásra-zakatolásra. Más Madera és a falusiak keze alatt csak úgy égett a munka. El nem tudták képzelni, mi készül, ők csak teljesítették Más Madera utasításait. Egy hónap is eltelt, mire Más Madera azt mondta, rendben, készen van.

Csak azt nem tudták, hogy mi. Mi a bánat van készen. Kiválasztotta az öt, legügyesebb ácsot, és az éj leple alatt megépítette velük a nagyapja, Mucho Más emlékművét, aki a maga idejében a közösség irányítója, és a falu lelke volt. Más Madera tőle tanult mindent, amit tudott.

Másnap estére odahívta a falu apraját-nagyját. A Manufaktúra romos belseje hívogató, melegfényű lampionokkal volt kivilágítva. Ahogy egyenként beléptek, a bejárat mellé elhelyezett kis kézmosónál ünnepélyesen kezet mostak, aztán a rom belső terében, a szabad ég alatt, egy hatalmas, több méter magas faasztal köré gyűltek.

A faasztal mellett álló hórihorgas faszékekre csak létrán tudtak felmászni, de aki már fent volt, megpillanthatta a gyönyörűen terített asztalt, amelyen kancsó borok, poharak és ropogósra sült, hatalmas kenyerek voltak. És amikor már mindenki felmászott és elhelyezkedett, és Más Madera kérésére, poharukat emelték Mucho Más Madera emlékére, Más Maderával szemben, a valószínűtlenül hos�szú asztal túlsó végén, egyszercsak felbukkant az évek óta eltűnt Bienestar feje, aki még mindig csodálatosan szép és csodálatosan titokzatos volt. Attól a naptól fogva, minden este itt gyülekezett a falu népe. Nappal, munka közben volt mire várni, volt mire vágyakozni. Este pedig volt minek örülni. Így szól Más Madera csodálatos vis�szatérésének története. Az óriás-asztal körül még ma is ezt mesélik – pedig valójában nem is ő tért vissza. Bonyolult dolog a történetmesélés, annyi szent.

48

REJTETT KINCSEK A FÖLD FELETT A TATABÁNYAI BÁNYATISZTI KASZINÓ FELÚJÍTÁSA

49

Építészet: KP ÉPÍTÉSZIRODA | KÁLOVITS PÉTER Szerző: SZIRA PÉTER Építészeti fotó: HLINKA ZSOLT 50

51

SZIGORÚ HATÁROKON BELÜL SZABAD MOZGÁS EGY HILD-ÉPÜLETBEN LÉVŐ LAKÁS ÚJJÁ-SZÜLETÉSE

Építészet: STUDIO RÁNKI ÉPÍTŐMŰVÉSZETI KFT. | RÁNKI SOMA és WEISZKOPF ANDRÁS Szerző: ZÖLDI ANNA Építészeti fotó: DANYI BALÁZS 52

A klasszicizmus hűvösen geometrikus közegében az absztrakt geometriai formákból szabadon variálható világítótestek különös hangsúlyt kapnak

53

Valódi újjászületésről beszélhetünk, a tervezőknek (részben tulajdonosnak), Ránki Somának és Weiszkopf Andrásnak ugyanis eltökélt szándéka volt, hogy az eltelt több mint 150 év beavatkozásait korrigálva az eredeti tér és annak hatása ismét megszülessen. A magától értetődő célhoz azonban hosszú út vezetett.

Ha műemlékről beszélünk, mi sem természetesebb, mint hogy az eredeti állapotot tekintjük etalonnak. Megjegyzendő, hogy ez nincs így a világ minden táján, például a letűnt korok építészetének emlékeiben ugyancsak gazdag Itáliában egészen más a műemlékes szemlélet, mint Magyarországon. Ott a történelmet, vagyis az emberi társadalom történetét ugyanúgy folytonosnak tekintik, mint a házakét, még akkor is, ha ez a történet olykor drasztikus fordulatokkal szolgál. Magyarországon viszont erős a szemléletbeli ragaszkodás egyfajta eredetinek tekintett állapothoz, habár az eredetiség fogalma korántsem mindig tisztázható.

Egy Hild József által 1844-ben tervezett lakóház esetében természetesen nem ez a helyzet, a stílus, az életmű és a jelenlegi állapot ismeretében pontosan dekódolható a tervezői szándék, és szerencsés esetben eredeti részletek is segítenek a miheztartásban.

A klasszicizmus, amelyben Hild alkotott, ráadásul meglehetősen precíz és szikár, nem hagy teret az egyéni csapongásnak. A házban készült archív fotók tanúsága szerint a tulajdonosok viszont kedvvel csapongtak, stukkókkal, rozettákkal dekorálták a lakások józanul geometrikus tereit. A saját falai között persze mindenki azt csinál, amit akar, ameddig a műemléki előírásokat az utca felé tiszteletben tartja. A műemlék épület első emeleti, leválasztásokkal szabdalt lakásának ifjú építész lakója azonban azt a célt tűzte maga elé, hogy a 21. századi Budapesten a lehető legnagyobb hitelességgel hoz létre az épület szellemiségét tiszteletben tartó, ugyanakkor saját ideáljainak és funkcionális igényeinek is megfelelő belső teret.

Egyszerűnek tűnik, mégis összetett feladat, hisz már önmagában azt sem könnyű meghatározni, hogy a kortárs alkotó hogy viselkedjen az izmusok, stíluskorszakok letűntével beköszöntő „minden érvényes lehet” eklektikus tobzódása közepette. Mit jelent a korhűség, és formai értelemben milyen határig indokolt, egy, a 21. század második évtizede végén a harmincas évei derekát taposó ifjú tulajdonos esetében, aki ugyan történetesen építész, de saját lakásában az egyéni komfort mégiscsak legalább olyan fontos szempont, mint az építész elődök tisztelete.

A tervezők magatartásukat „absztrahált beolvadásnak” nevezik. Nem volt céljuk a tisztán korhű hangulat megteremtése, sokkal inkább a Hild-féle téralakítás rehabilitálása. Koncepciójuk alapja a meglévő épület a maga egyértelmű állításokat megfogalmazó kereteivel. A két párhuzamos utcával határolt telken álló kétudvaros épületnek az Október 6. és a Sas utca felé is egyenrangú homlokzata van, architektúráját a szabályos geometrikus formák, egyszerűplasztikájú nyíláskeretezés, félköríves záródású udvari árkádok, osztott nyílászárók, visszafogott színek határozzák meg. Tereire egyfajta jó értelemben vett terjengős arányosság, a ház egészére a gondozottság jellemző.

E házban született Czóbel Béla, akinek Varga Imre által alkotott mellszobrát 1983-ban helyezték el a gondozott udvaron, A tágasság érzetét fokozza a szokottnál is nagyobb belmagasság, amely a szóban forgó lakás esetében majdnem négy és fél méter.

Ezt a tágas térrendszert az ötvenes években – ahogy szerte Budapesten – apróbb lakásokra, a lakásokon belül zegzugos helyiségekre szabdalták. Az utcai fronton is több szobát alakítottak ki, így keskeny, magas kürtőkké változtak a hajdani elegáns lakóhelyiségek.

A tervezés kezdetén az alaprajzi változtatás nyilvánvaló szükségessége látszólag korlátlan szabadságot jelentett, az alapterület és az ablakok elhelyezkedése bőven megengedte volna, hogy még a mai igények szem előtt tartásával is tágas, de összetett lakótér jöhessen létre. A tervezők azonban úgy döntöttek, hogy vállalják a ház önnön karakteréből adódó látszólagos korlátokat, és a lakószobák esetében visszaállították az eredeti helységkiosztás térarányait. Az utcai traktusban

a válaszfalat az eredeti helyére falazták vissza, így két közel négyzetes alapterületű szobához jutottak, amelyben a nagy belmagasság már nem nyomasztó, sokkal inkább felemelő érzést kelt. Az udvari traktusban is hasonló tisztító munkát végeztek, az utólagos válaszfalak kibontásával egyetlen nagy bejárati térhez jutottak, ahonnan a lakás kiszolgálóhelyiségei megközelíthetők. A fürdő, mosdó és háztartási helyiségek mind eredeti válaszfalak közé kerültek. Az egyetlen kortárs téri beavatkozás a bejárati tér megosztása egy pengefallal, amely amellett, hogy funkciója nyilvánvaló – elválasztja a konyha-étkező terét az előszobai térrésztől, absztrakt megjelenésnél fogva egyszerre belesimul a klasszikus miliőbe, mégis közli, hogy egy kortárs lakásban járunk. Szimmetrikus elhelyezése és a nyílás-fal jól megválasztott arányai nem zavarják az eredeti, tágas térérzetet, de a mai használat megkívánta funkcionális megosztást biztosítják.

A ház építésének korából fakadó attribútumokhoz igazodó, de a mai életérzést sem tagadó lakótér megteremtése során a terek arányán túl a felhasznált anyagoknak is nagy szerep jutott. A lakásban – köszönhetően annak, hogy évtizedek óta a család tulajdonában volt, többnyire lakottan – szerencsére nagyon sok eredeti épületszerkezet megmaradt, nyílászárók, zárak, sőt, a kuriózumnak számító, az ablakfülke oldalsó síkjába csukódó tömör spaletták is. A koncepció az volt, hogy ami eredeti, azt fel kell újítani – a műemlék státusnál fogva persze a homlokzati nyílászárók esetében a korhű megjelenés nem is volt kérdéses. A szokásostól eltérően azonban nem utángyártott, hőszigetelő üvegezésű, régi külsőbe bújtatott korszerű szerkezetek kerültek beépítésre, hanem valóban az eredeti, 175 éves ablakokat, kereteket, borításokat, fémszerkezeteket varázsolták újjá. Sikerült olyan generálkivitelezőt találni, aki egyúttal a restaurátori munkákért is felelősséget vállalt, így ténylegesen az eredeti újult meg. A régi, értékes réz elemeket megtartották és típusazonos új termékekkel, vagy az eredeti alapján újragyártva kiegészítették. Mindez azzal jár, hogy nyoma sincs a ropogósan friss „korabeli” architektúra kínos hangulatának, kellemesen esetleges bakik – horpadások, rések, egyenetlenségek – teszik élővé az atmoszférát. A lakás hangulatához illő, de már hiányzó elemek, a lábazati szegélyléc, vagy a mennyezet és fal csatlakozásánál alkalmazott profil viszont az absztrakció jegyében minimális geometriát kapott.

A kimérten elegáns atmoszféra megteremtéséhez a nagy felületen érvényesülő padlóburkolatok nemes anyaga nagyban hozzájárul. A világos, nagy elemes, halszálka mintás tölgy parketta és a hidegburkolatos helyiségekben a helyiség méretéhez illeszkedő lapméretű Jura mészkő végigfut az egész lakásban. A luxus nem a formák tobzódásában vagy a feltétlenül drága anyagokban, hanem az összehangolt tervezésben nyilvánul meg: a fürdőben például fényes fehér Zalakerámia csempe került a falra, amely ebbe a miliőbe zökkenőmentesen belesimul. Az absztrakt jelleget fokozza, hogy körben minden hófehér, a magas terekben így a részletekre irányul a figyelem. Például a különös gonddal kiválasztott lámpatestekre, melyek geometriai alapformákra redukált elemekből állnak össze, és az egész lakásban egy családot alkotnak. Rajzos jellegük az épület klasszicista formáit írja újra kortárs nyelven, sokadik áttételeként az antikvitás gondolatkörének, és még mélyebbre ásva az egyetemes matematikai összefüggéseknek.

A tervezők számára a legfőbb tanulság és felismerés az volt, hogy egy meglévő épület atmoszférája és fizikai valósága megkerülhetetlen, és arra kényszeríti az alkotót, hogy átértékelje a megszokott, a modern szellemiségének megfelelő módszert, ki kell lépnie a jól bevált szerkesztési elveket felvonultató mederből. A méretezés, bútorozás és egyéb belsőépítészeti fogások alapvetően más megközelítéssel működnek a mintegy kétszáz évvel ezelőtti arányrendszerben.

Ez azonban nem kell, hogy azt jelentse, hogy szolgaian másolni kell a múltat – ahogy arra ez a klasszikus burokban újjászületett, letagadhatatlanul kortárs tér is érzékletes és meggyőző példa.

54

A bejárathoz kapcsolódó teret pengefal osztja funkcionálisan két részre, előtte az előszoba, mögötte a konyha-étkező együttese kapott helyet

A korszerű acéllemez radiátorok formája a régi öntöttvas fűtőtesteket idézi, és stílusában illeszkedik a korabeli hangulathoz

TERVEZÉS: 2018–2020 KIVITELEZÉS: 2021 NETTÓ ALAPTERÜLET: 128 M² — VEZETŐ TERVEZŐK: STUDIO RÁNKI ÉPÍTŐ-MŰVÉSZETI KFT. | RÁNKI SOMA ÉS WEISZKOPF ANDRÁS — MŰEMLÉKI SZAKÉRTŐ: GALINA ZOLTÁN RESTAURÁTORI SZAKVÉLEMÉNY: SCHRETT LÁSZLÓ 55

A felújított eredeti architektúra az egész lakásban hófehér – ezzel mintegy önmaga modelljévé válik

56

57

VENITE ADOREMUS A SZOMBATHELYI SZÉKESEGYHÁZ FELÚJÍTOTT ÉS RÉSZBEN ÁTALAKÍTOTT MADONNA-KÁPOLNÁJA

Építészet: ARTGROUP ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ | NAGY CSILLA és TÓTH ZOLTÁN BUKTA NORBERT festőművész Szerző: JAHODA RÓBERT Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS 58

EGY HISTORIZÁLÓ ENTERIŐR 1:1-ES MODELLJE A REKONSTRUÁLT SZENT ISTVÁN TEREM MÚLTJA ÉS JELENE

59

Építészet: ANGYAL TIBOR Művészettörténész szakértő: ROSTÁS PÉTER Szöveg: ZÖLDI ANNA Építészeti fotó: VÁRKAPITÁNYSÁG és BUJNOVSZKY TAMÁS 60