1.1. A POLITIKA MEGhATÁROZÁSÁNAK NEhÉZSÉGEI. DILEMMÁK

1. BEVEZETÉS. MI A POLITIKA?

Számos olyan fogalom létezik, amelynek nincs általánosan elfogadott meghatározása (ilyen például a tudomány, a szerelem vagy a becsület fogalma), de konkrét használatuk során mégsem érzünk fennakadást emiatt; általános képzeteink elegendőnek és megfelelőnek bizonyulnak ahhoz, hogy nagyjából értsük, miről is beszélünk e fogalmak használata során.

A politika e fogalmak sorából azzal emelkedik ki, hogy az általa jelölt társadalmi jelenség, folyamat jóval átfogóbb és jelenvalóbb az emberi közösségek életében. Amint azt már az ókori görög filozófusok is felismerték, a politika az emberi öntevékenységnek olyan területe, amely életviszonyaink és kapcsolataink legáltalánosabb kereteit és tartalmait határozza meg, és amely mindezen kérdéseket a közösségteremtés és -fenntartás összefüggésében fogalmazza meg.

1.1. A politika meghatározásának nehézségei. Dilemmák

A politika fogalmával kapcsolatos nehézségek kapcsán érdemes megválaszolni néhány olyan kérdést, amelyek a „politika világának” vélt határait firtatják. Már a görög filozófusok számba vették azokat a fogalmakat – közösség, uralom, konfliktus, állam –, amelyek mintegy részei a „politikai világnak”. E fogalmak pedig korokon, társadalmakon átívelve, változatos intézményi formákat öltve rajzolják ki a politika változó terjedelmű vonatkoztatási terét. Ez adja a politika-fogalom meghatározásának a nehézségét. Érdemes hozzátennünk ehhez, hogy a politika fogalmának meghatározása gyakran maga is politikai vállalkozás.

Kiindulópontként hasznos megfogalmaznunk néhány kérdést a politika vélt határaival kapcsolatosan:

1. Talán kissé furcsa azon töprengeni, hogy van-e politika az emberi társadalmon túl, az állatvilágban. Viszont ha a politika konstitutív elemének tekintjük a közösség irányítását, az uralom fenntartását és a hierarchiák kialakítását, akkor ennek valamiféle előképét már a főemlősök világában is megtalálhatjuk.

Frans de Waal főemlőskutató 1982-ben könyvet írt A csimpánzok politikája

[Chimpanzee politics: Power and sex among apes] címmel. Ezt a könyvet Newt Gingrich, az amerikai képviselőház republikánus elnöke az újonc képviselők figyelmébe ajánlotta. De Waal a falkák vezéreit vizsgálta, azt, hogy miben tűnik ki az „alfahím”, a csimpánzfalkavezér. Meghökkentő párhuzamot talált – például –arra nézve, hogyan választanak vezért az emberek és a csimpánzok. Kimutatta az alfahímek néhány olyan képességét, amire nem is gondolnánk: a nagylelkűséget, az empátiát, a békefenntartás képességét – ez pedig az emberek politikai életével való párhuzamokat sugall. „Az, aki nagy és erős, aki mindenkit megfélemlít és bánt, az nem szükségszerűen alfahím” – vette észre de Waal. Ugyanitt, a falkák esetében megfigyelhető, hogy koalíciók is létrejönnek az alfahím kiválasztására, tehát megjelenik a szociális egyeztetés: a csoport, a falka egyes tagjainak jutalommal való megnyerése, mások büntetéssel való megfélemlítése. Egyszóval – jelzi De Waal – megjelenik a „politika” mint a legmagasabb fokú szociális viselkedési stratégia.

2. Részben ehhez kapcsolódik az a kérdés is, hogy a politika minden emberi társadalom jellemzője-e, mind a múltban, mind a jelenben, vagy csupán a fejlettebb civilizációk megjelenéséhez köthető (azok közül is csak egyesekhez, az ókori Hellászhoz, illetve a római köztársasághoz, majd birodalomhoz), esetleg csupán a modern európai társadalomhoz, amely létrehozta a ma ismert politikai intézményeket? Ez a kérdés lényegében arra vezethető vissza, hogy mi teremti meg a politikai köteléket.

Ez utóbbira pedig két paradigma született, egy filozófiai és egy antropológiai. A filozófiai megközelítés – az európai hagyomány alapja – Platón és Arisztotelész műveiig vezethető vissza, és az igazságos és erkölcsös rend megalkotását helyezte a középpontba. Ez az alapvetés vezetett el az újkorban a társadalmi szerződések különböző elméleteiig, amelyek szerint az emberek – a társadalom tagjai – „összefognak”, „megállapodást” kötnek, létrehozzák a társadalom tagjai által elfogadott közhatalmat. Az így létrejövő politikum mesterséges, a politikai kötelék racionális, az emberek társulási szándékából ered (Magyar Politikai Enciklopédia [MPE] 2019. 462–463.).

Az antropológiai megközelítés történeti jellegű, és a politikai kötelék állam előtti létezéséből indul ki. Henry J. S. Maine jogtörténész szerint a politikai kötelékek gyökerét az ősi társadalom nagycsaládjain belüli vérségi kapcsolatrendszerben találjuk. Ez egyrészt horizontális viszonyokat jelent az egyenrangú rokonok között, másrészt vertikális tekintélyviszonyokat családtagok és felmenőik között. A szokásjogi kölcsönösségen és patriarchális tekintélyelvűségen nyugvó modell lépcsőzetesen bővült, és olyan – családon túli – közösségeket eredményezett, amelyekben fennmaradt a közös származás és az örökölt rend eszméje, mely a politikai kötelék e két formáját együttesen viszi tovább (MPE 2019. 462–463.).

3. Végül még egy meghatározatlanságot, parttalan általánosításokat gerjesztő kérdés: Hol van a politika? Melyek a helyszínei, illetve – amennyiben a politika konfliktus és küzdelem – melyek az arénái?

Erre kétféle válasz adható. Egyrészt a politika értelmezhető kiterjesztő felfogásban, azaz: mindenütt jelen van, ahol érdekek, konfliktusok vannak, és azokat kezelni kell, a családtól kezdődően a korporatív szférán át egészen a parlamentig. Másrészt értelmezhető szűkebben, institucionalista felfogásban: a politikai arénák csak a szigorúan vett, jogilag szabályozott politikai intézményekben léteznek, a pártokban, kormányokban, területi önkormányzatokban, a parlamentben stb. Ezek valóban „helyek”, földrajzilag meghatározható módon is. Mindazonáltal a