SZÁZADI CSEH SPECULUM HUMANAE SALVATIONIS- KÉZIRAT TÖREDÉKE

példán szívamulett van. Az egyetlen különbség, hogy a budapesti példány alakja a gallért közvetlenül nyakába kötve viseli, így a sólyomfejes csatok a váll fölé, a szívamulett pedig a mellkasról a torok fölé került, melyet a test legsérülékenyebb pontjának tartottak, ezáltal viszont nemcsak a gallér, de az amulett is védelmet nyújtott számára.

Ahogy Sousa megjegyzi, a koporsókon és maszkokon ábrázolt szívamulett a Későkortól kizárólag a megújulás és újjászületés szimbóluma volt.44 Míg a Későkorban a szívamulettek általában a mellkason voltak, addig a Ptolemaiosz-korban fokozatosan a nyakra kerültek.45 Mindezek ellenére a Ptolemaiosz-kori maszkokra jellemző nyakra festett, szívamulettekkel ellátott nyakláncok 46 már néhány későkori koporsóról is ismertek,47 a mellkason ábrázolt szívamulettek a fent említett példák szerint pedig nemcsak késő-, hanem Ptolemaiosz-kori koporsókon és halotti szobrocskákon is felbukkannak.

A gallér és a nyakpánt mintázatára áttérve, ez utóbbi három, geometrikus motívumokkal ellátott sorból áll: a két szélsőben ugyanaz a háromszöges,48 a középsőben pedig egy ívelt vonalakkal összekötött korongminta látható. A gallér öt koncentrikus sort foglal magába: váltakozó lótuszvirágok 49 és mandragóragyümölcsök láthatók az első sorban, madzagra fűzött szirmok a másodikban,50 ívelt vonalakkal összekötött, stilizált, nyolcszirmú rozetták a harmadikban, levelek vagy szirmok a negyedikben51 és könnycsepp formájú gyöngyök az ötödik, egyben utolsó sorban. A háromszögek, korongok, rozetták, lótuszvirágok, levelek, szirmok és különösképpen a külső, könnycsepp alakú gyöngyök a gallérok gyakori elemei voltak. A korongokat és rozettákat egyenes vagy ívelt vonalakkal összekötő, illetve elválasztó minták viszont kifejezetten késő- és Ptolemaiosz-kori Közép- és Alsó-Egyiptomból (többek között el-Hibeh-ből, Abuszir el-Meleqből és Gamhudból) származó koporsókról ismertek,52 ahol a fent említett, gyakori mintázatok is megjelentek.53

5 . Ta-seri-ankh koporsója gallérjénak középpontjában szívamulettel,

Akhmim, Kr. e. 3. század. Manchester,

Manchester Museum A SAKÁL ÉS A SZÁRNYAS ISTENSÉG

A gallér alatt, a jobb oldalon egy rituális kendőjét viselő, balra néző, fekvő sakál képe látható. A szimmetriára való törekvés miatt a jobb oldalon feltehetőleg jobbra néző párját ábrázolták, a töredékes lepelnek ez a része azonban mára elveszett. A sakál alatt egy szárny apró töredéke azonosítható, amely eredetileg minden bizonnyal egy szárnyas szkarabeusz, vagy istennő alakjához tartozott, aki a koporsókról jól ismert védelmező gesztussal szárnyát az elhunyt fölött terjesztette ki.

A görög-római kori lepleken fekvő sakálok általában a lábfej mellett,54 illetve a fej körül jelentek meg (4. kép).55 A budapesti leplen ezzel szemben a sakálpárt a gallér és a szárnyas istenség között ábrázolták. Az elrendezés párhuzama koporsók dekorációjáról ismert. A gallér és a szárnyas istenség56 között, hasonló ikonográfiával ábrázolt fekvő sakálpár látható egy harmadik átmeneti kori, tarkhani kartonázskoporsón.57 Ez az amúgy ritka ikonográfiai elrendezés a Harmadik átmeneti kor után is használatban maradt, ahogy arra néhány későkori – kora Ptolemaiosz-kori, köztük egy Abusir el-Meleqből származó példány utal.58 Ez utóbbi koporsó címkeszövegei mindkét sakált Anubisszal azonosítják, akinek a mumifikálás, azt megelőzően pedig a temetési szertartások során is nélkülözhetetlen szerepe volt. A temetés után túlvilági utazásán ő védelmezte a halottat, majd Ozirisz színe elé vezetve az elhunyt szívének mérlegelésénél is szerepet vállalt.59

Itt érdemes szót ejteni arról a Kr. e. 1. századi, Akhmimból származó Ozirisz-lepelről, amelyen a központi, felirat nélküli vertikális sáv felett sakálfejű istenség képe látható (4. kép).60 Ennek az ikonográfiai elrendezésnek a párhuzamai úgyszintén harmadik átmeneti és későkori koporsókról ismertek, melyek néhány címkeszövege a sakált a gyakran Anubisszal társított, bár saját identitással rendelkező Upuauttal azonosítja.61

A sakál alatt megjelenő szárnyas istenség a Ptolemaiosz-kor előtti szemköztnézetes leplek tipikus eleme volt (3. kép),62 illetve egy görög-római kori Ozirisz-leplen is látható.63

ÖSSZEGZÉS

A budapesti lepel az elhunytat a görög-római kori férfi leplektől szokatlan módon Ozirisz attribútumai nélkül ábrázolja, mely típus eredete a harmadik átmeneti és későkori szemköztnézetes leplekre vezethető vissza. Az arcvonások, a paróka alatt ábrázolt haj, a gallér mintázata és az ikonográfiai elemek elrendezése alapján a lepel a késő Ptolemaiosz-korra, valószínűleg a Kr. e. 1. vagy Kr. u. 1. századra keltezhető, és nagy valószínűséggel Akhmimból vagy az attól északra, ám Memphisztől délre fekvő területek egyikéről származik.

Köszönöm Liptay Évának, a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye vezetőjének, hogy engedélyezte, és lehetővé tette a tárgy tanulmányozását és publikálását.

JEGYZETEK

1 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 84.171-E; m.: 41,8 cm, sz.: 26,8 cm. 2 Vilmos Tátrai, Le Musée des Beaux-Arts en 1984 =

A Szépművészeti Múzeum 1984-ben, Bulletin du Musée

Hongrois des Beaux-Arts 66–67 (1986), 87, 89, fig. 54. 3 Gillian Vogelsang-Eastwood, Textiles, in Paul T. Nicholson and Ian Shaw eds., Ancient Egyptian Materials and Technology, Cambridge 2000, 294–295. 4 Lásd például Kairó, Egyiptomi Múzeum, ltsz. 66218:

Vogelsang-Eastwood 2000, 295. 5 Christina Riggs, Portraits, Prestige, Piety: Images of

Women in Roman Egypt, in Sharon L. James – Sheila

Dillon eds., A Companion to Women in the Ancient

World, Blackwell Companions to the Ancient World,

Malden, MA – Oxford 2012, 423–436. 6 Az Oziriszhez kapcsolódó túlvilág-elképzelésekhez lásd

Mark Smith, Following Osiris: Perspectives on the Osirian

Afterlife from Four Millenia, Oxford 2017, passim. 7 Ehhez a típushoz utalásokkal lásd Klaus Parlasca, Mumienporträts und Verwandte Denkmäler, Wiesbaden 1966, 160, Tafel 58.2, 59.2; Gábor Schreiber, The Final

Acts of Embalming: An Archaeological Note on Some

Rare Objects in Theban Elite Burials of the Early Ptolemaic Period, in Kata Endreffy – András Gulyás eds.,

Proceedings of the Fourth Central European Conference of

Young Egyptologists: 31 August – 2 September 2006, Budapest (Studia Aegyptiaca 18), Budapest 2007, 341, figs. 29–42. 8 Schreiber 2007 (7. lj.), 341. 9 Parlasca 1966 (7. lj.), 155–157; Schreiber 2007 (7. lj.), 340; lásd például New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 25.3.24: Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 56.2. 10 Lásd például New York, Brooklyn Museum, ltsz. 37.1818E https://www.brooklynmuseum.org/opencollection/objects/118337; Firenze, Museo Egizio, ltsz. 2412: M.

Cristina Guidotti, Firenze. L’attivita del Museo Egizio nel 2009, Notiziario della Soprintendenza per i Beni Archeologici della Toscana, 5 (2009), 214, fig. 31. 11 További lepeltípusokhoz lásd Parlasca 1966 (7. lj.), 158–160, Abb. 7; Tafel 58.1, 59.1; Schreiber 2007 (7. lj.), 341, figs. 43–48; tradicionális egyiptomi stílusban festett leplekhez lásd Kóthay Katalin Anna, Ptolemaiosz-kori múmiák díszítése: A közép-egyiptomi Gamhud temetőjéből származó múmitakarók, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 120–121 (2005), 49–69. 12 Ez a lepel az arc (például az áll, a fül és a szem) megmintázásában számos közös vonást mutat egy fekete monokróm példánnyal: Firenze, Museo Egizio, ltsz. 2412:

Guidotti 2009 (10 lj.), 214, fig. 31. 13 Marie-France Aubert, Portraits sur linceul, in Marie-

France Aubert et al. eds., Portraits funéraires de l’Égypte romaine II: Cartonnages, linceuls et bois, Paris 2008, 135–136, cat. nos. 21–22; Schreiber 2017, 127, n. 19. 14 Gábor Schreiber, Once Again on the Soter Tomb and the Soter Group, in Katalin Anna Kóthay ed., Burial and Mortuary Practices in Late Period and Graeco-Roman Egypt: Proceedings of the International Conference

Held at Museum of Fine Arts, Budapest, 17–19 July 2014, Budapest 2017, 127. 15 Lásd még London, British Museum, ltsz. 30092; Chicago, Field Museum, ltsz. 105189; 105190; 105201, az itt felsorolt és további példákhoz lásd Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 58–61. 16 Az oldalszakállhoz és az állon látható ponthoz párhuzamként lásd a Cambridge-ben őrzött késő- vagy Ptolemaiosz-kori koporsótöredék arcának festését (Fitzwilliam Museum, ltsz. E.GA.3011.1943). 17 Adela Oppenheim, Temples: Secluded Domains for

Kings and Gods, in Adela Oppenheim – Dorothea

Arnold – Dieter Arnold – Kei Yamamoto eds., Ancient

Egypt Transformed: The Middle Kingdom, New York 2015, 286–287, no. 213; lásd még például Irethoreru 26. dinasztiai koporsóját Akhmimból: London, British

Museum, ltsz. EA20745: Rogério Sousa, O Amuleto

Cordiforme Na Arte Egípcia: As Representações Humanas, Cadmo 18 (2008), 91, 50. jegyzet; egy másik

Akhmimból való koporsóhoz lásd Caterina Cozzolino, Coperchio di sarcofago antropoide, in Renata

Cantilena – Paola Rubino cura di, La Collezione Egiziana del Museo Archeologico di Napoli, Napoli 1989, 185, fig. 24.2, cat. no. 23.1; lásd még Cambridge, Fitzwilliam Museum, ltsz. E.GA.3011.1943; Paris, Musée du Louvre, ltsz. N 2867 B; Leiden, Rijksmuseum van

Oudheden, ltsz. AdS 2: Pieter Adriaan Aart Boeser,

Catalogus van het Rijksmuseum van Oudheden te Leiden: Egyptische Afdeeling, Leiden 1907, E.2.56; London, British Museum, ltsz. EA48972. 18 Cambridge, Fitzwilliam Museum, ltsz.

E.GA.3011.1943. 19 Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 58,1; a lepel késő Ptolemaioszkori datálásához lásd Christina Riggs, Gilding the Lily:

Sceptres and Shrouds in Greco-Roman Egypt, in Stephen E. Thompson – Peter Der Manuelian eds., Egypt and Beyond: Essays Presented to Leonard H. Lesko upon

His Retirement from the Wilbour Chair of Egyptology at

Brown University June 2005, Providence 2008, 4–5. 20 Lásd például egy római kori Ozirisz-leplen, lásd Aubert 2008 (13. lj.), 132–134, cat. no. 20; lásd még azt a cambridge-i koporsótöredéket, ahol az orrcimpa és az orrlyuk körvonalát különös módon piros festékkel meghúzták: Cambridge, Fitzwilliam Museum, ltsz.

E.GA.3011.1943. 21 Lásd például London, British Museum, ltsz. EA20745:

Sousa 2008 (17. lj.), 91, n. 50. 22 Marie-France Aubert, Portraits en cartonnage, in Marie-

France Aubert et al. eds. 2008 (13. lj.), 90, cat. 7. 23 Christina Riggs, The Beautiful Burial in Roman Egypt:

Art, Identity, and Funerary Religion (Oxford Studies in

Ancient Culture and Representation), Oxford – New

York 2005, 125–126; Sally-Ann Ashton, The Ptolemaic Influence on Egyptian Royal Sculpture, in Angela

McDonald – Christina Riggs eds., Current Research in

Egyptology 2000 (BAR International Series 909), Oxford 2000, 1–2. 24 Martin Andreas Stadler, Ägyptische Mumienmasken in

Würzburg, Wiesbaden 2004, 43, 45–46, nos. 11–12;

Christina Riggs, Reviewed Work: Ägyptische Mumienmasken in Würzburg by Martin Andreas Stadler, Journal of Near Eastern Studies 69/1 (2010), 136–137; lásd például Boston, Museum of Fine Arts, ltsz. 1993.555.1 és New York, Brooklyn Museum, ltsz. 72.57: Edward

Bleiberg, To Live Forever: Egyptian Treasures from the

Brooklyn Museum, Brooklyn, NY – London 2008, 105, cat. no.106; Manchester, Manchester Museum, ltsz. 2279. 25 Firenze, Museo Egizio, ltsz. 2412: Guidotti 2009 (12. lj.), 214, fig. 31. 26 Lásd még London, Petrie Museum, ltsz. UC36209. 27 Chicago, Field Museum, ltsz. 105201. 28 Lásd még Chicago, Field Museum, ltsz. 105190: Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 58,1, 59,1; Jónatan Ortiz-García,

Viejo, roto y descosido: nuevos datos sobre la manufactura y uso de sudarios pintados en el egipto grecorromano, Revue des études anciennes 119, no. 1 (2017), 99–111. 29 London, British Museum, ltsz. 29588, Riggs 2005 (23. lj.), 84, fig. 32. 30 Lásd például Würzburg, Martin von Wagner Museum, ltsz. A 1306, A 1309; ezekhez és további hawarai múmiamaszkokhoz lásd Stadler 2004 (24. lj.), 41–46, no. 6–12. 31 Katja Goebs, King as God and God as King, in Rolf

Gundlach – Kate Spence eds., Palace and Temple. 5th

Symposium on Egyptian Royal Ideology (Königtum,

Staat und Gesellschaft früher Hochkulturen 4,2),

Wiesbaden 2011, 71–72. 32 A gallérok sólyomfejes csatjai úgyszintén, már a 4. dinasztia idején megjelentek (Annie Schweitzer, L’évolution stylistique et iconographique des parures de

cartonnage d’Akhmîm du début de l’époque ptolémaïque à l’époque romaine, Bulletin de l’Institut français d’archéologie orientale 98 [1998], 337). 33 William C. Hayes, The Scepter of Egypt: A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in The Metropolitan Museum of Art I: From the Earliest Times to the

End of the Middle Kingdom, New York 1990, 307. 34 Eberhard Otto, Das ägyptische Mundöffnungsritual I–II (Ägyptologische Abhandlungen 3), Wiesbaden 1960, 119–120. 35 Raymond O. Faulkner, The Ancient Egyptian Book of the Dead, Carol Andrews ed., London 2001, 154–155. 36 Kairó, Egyiptomi Múzeum, ltsz. JE Prov. 9/12/95/1:

Edda Bresciani, Il volto di Osiri: Tele funerarie dipinte nell’Egitto romano = The face of Osiris: Painted Funerary Schrouds [sic] in Roman Egypt, Lucca 1996, 35–39; a váll fölött kialakított sólyomfejes csatok egy római kori, akhmimi kartonázskoporsón is láthatók: London,

British Museum, ltsz. EA29588: Riggs 2005 (23. lj.), 84, fig. 32. 37 John Taylor, Coffins as Evidence for a “North-South

Divide” in the 22nd – 25th Dynasties, in Gerard P. F.

Broekman – Rob J. Demarée – Olaf E. Kaper, eds., The

Libyan Period in Egypt: Historical and Cultural Studies into the 21st–24th Dynasties: Proceedings of a Conference at Leiden University, 25–27 October 2007 (Egyptologische Uitgaven 23), Leiden 2009, 388; az akhmimi koporsókhoz lásd Ruth Brech, Spätägyptische Särge aus

Achmim. Eine typologische und chronologische Studie (Aegyptiaca Hamburgensia 3), Gladbeck 2008. 38 Lásd például Gábor Schreiber, Ptolemaic Cartonnages from Thebes, in Hedvig Győry ed., Acta Symposii Anno 2004 (Aegyptus et Pannonia 3), Budapest 2006, pl. 62 (no. 3), 66/1 (no. 7); Gábor Schreiber, Cartonnage

Collar in Tamás A. Bács – Zoltán I. Fábián – Gábor

Schreiber – László Török eds., Hungarian Excavations in the Theban Necropolis: A Celebration of 102 Years of

Fieldwork in Egypt; Catalogue for the Temporary Exhibition in the Egyptian Museum, Cairo, November 6, 2009 – January 15, 2010, Budapest 2009, 126, no. 56. 39 Taylor 2009 (37. lj.), 388. 40 Lásd például Szetueret szarkofágját (Kairó, Egyiptomi

Múzeum, ltsz. 23/1/21/9): Marie-Louise Buhl, The Late

Egyptian Stone Sarcophagi (Nationalmuseets Skrifter,

Arkaeologisk-Historisk Raekke 6), København 1959, 49–50, fig. 15–16; Rogério Sousa, The Meaning of the

Heart Amulets in Egyptian Art, Journal of the American Research Center in Egypt 43 (2007), 68–69, fig. 7;

Rogério Sousa, The Heart of Wisdom: Studies on the

Heart Amulet in Ancient Egypt (BAR International Series 2211), Oxford 2011, 116, fig. 108. 41 A Ptah-Sokar-Osiris figurára, lásd New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 21.9.1a–c; a négy Hórusz-fiú figurájára lásd 12.182.37a-d. 42 Jonathan Elias, “Overview of UNL 15-10-97, an

Akhmimic Mummy and Coffin at the University of

Nebraska, Lincoln (Rominger’s Mummy)”, Akhmim

Mummy Studies Consortium: Research Paper 16–4 (2016), 3–4, n. 12, fig. 3. 43 Lincoln, University of Nebraska, ltsz. UNL 15-10-97: ibid., 8–9, fig. 7. 44 Korábbi időszakokkal ellentétben, amikor a királyi és oziriszi dekorációként jelent meg; példákhoz lásd Sousa 2011 (40. lj.), 5–10; Sousa 2007 (40. lj.), 68–69. 45 Sousa 2008 (17. lj.), 90–91. 46 Ibid., 91; lásd például Paris, Musée du Louvre, ltsz.

N 2867 B. 47 Lásd például London, British Museum, ltsz. EA20745 (Sousa 2008 [17. lj.], 91, n. 50). 48 Vagy más értelmezésben stilizált levélmintás; lásd Aubert 2008 (13. lj.), 90, cat. 7; Branislav Anđelković – Jonathan P. Elias, Ernest Brummer and the Coffin of Nefer-Renepet from Akhmim, Issues in Ethnology and Anthropology 8 (2013), fig. 2. 49 Anđelković–Elias 2013 (48. lj.), 572–574, fig. 2. 50 Lásd például Padiusir észak-/közép-egyiptomi koporsóját: Salt Lake City, UT, Utah Museum of Fine Arts, ltsz. 2008.17.1. 51 Lótuszszirmot mintázó gyöngy példájához lásd például New York, Metropolitan Museum of Arts, ltsz. 11.215.372. 52 Az ívelt és egyenes átlós vonalakkal összekötött korong- és rozettamintához lásd Miroslav Verner, Altägyptische Särge in den Museen und Sammlungen der

Tschechoslowakei, Praha 1982, 314; Erika Feucht, Vom

Nil zum Neckar: Kunstschätze Ägyptens aus pharaonischer und koptischer Zeit an der Universität Heidelberg,

Berlin–Heidelberg 1986, 127, no. 279; Tadinanefer

Ptolemaiosz-kori koporsóját el-Hibeh-ből (San José,

CA, Rosicrucian Egyptian Museum, ltsz. RC 2186):

Lisa Schwappach-Shirriff, Treasures of the Rosicrucian

Egyptian Museum. A Catalogue, San José, CA 2004, 29; ezekhez és további példákhoz lásd Hedvig Győry,

On the Collars of the Gamhud Coffins” = „A gamhudi koporsók gallérjai”, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 101 (2004), 11., 25. jegyzet; lásd még: egy későkori, esetleg kora Ptolemaiosz-kori koporsó

Abusir el-Meleqből (Sarah Parcak, Moving from Space-Based to Ground-Based Solutions in Remote Sensing for Archaeological Heritage: A Case Study from

Egypt, Remote Sensing, 9, no. 12 [2017], 1297, fig. 1). 53 A korongminta gyakori volt késő- és görög-római kori koporsókon (Győry 2004 [52. lj.], 11); a nyakpánton együttesen megjelenő háromszöges és korongminta különböző változatai például fajjúmi maszkokról (Würzburg, Martin von Wagner Museum, ltsz. A 1306, A 1309: Stadler 2004 [24. lj.], 41–46, no. 6-12) és gamhudi koporsóról is ismertek (Budapest, Szépművészeti

Múzeum, ltsz. 51.1989, 51.1990, 51.2016: Győry 2004 [52. lj.], figs. 3–5); számos késő- és Ptolemaiosz-kori akhmimi koporsón hasonló, ötszirmú lótuszvirág látható (lásd például New York, Metropolitan Museum of Arts, ltsz. 86.1.52a,b; 86.1.51; 86.1.53; London,

British Museum, ltsz. EA29776); mandragóragyümölcsök pedig egy gamhudi koporsón is megjelennek (Bécs, Kunsthistorisches Museum, ltsz. ÄS 6688;

Győry 2004 [52. lj.], 13., 36. jegyzet). 54 A korabeli koporsók lábfejrészének dekorációjával összhangban (lásd például Budapest, Szépművészeti

Múzeum, ltsz. 51.2097/1–2: Éva Liptay, Múmia alakú koporsó, in Kóthay Katalin Anna – Liptay Éva szerk., A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye, Budapest 2012, 144.), amely archaizáló elemként a fáraonikus dekorációt idézte (Gábor Schreiber, The

Burial Ensemble of Tasenet from Gamhud and the

Ptolemaic Coffin Style in Northern Middle Egypt, in

Katalin Anna Kóthay ed., Art and Society: Ancient and

Modern Contexts of Egyptian Art. Proceedings of the International Conference Held at the Museum of Fine Arts,

Budapest, 13–15 May 2010, Budapest 2012, 259.). 55 Lásd még Chicago, Field Museum, ltsz. 105190: Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 58,1, 59,1; halotti maszkokon a fekvő sakál képe gyakran a parókaszárnyakon jelenik meg. 56 Ebben az esetben szárnyas szkarabeusz. 57 Liverpool, Liverpool Museum, ltsz. 52.55.45: Piotr

Bienkowski – Angela M. J. Tooley, Gifts of the Nile:

Ancient Egyptian Arts and Crafts in Liverpool Museum,

London 1995, 72., fig. 110.; Taylor 2009 (39. lj.), 390., 108. jegyzet; ezenkívül a szárnyas istenség alatt gyakran láthatók sakálpárok harmadik átmeneti koporsókon: lásd például Bécs, Kunsthistorisches Museum, ltsz. 6267a: Rogério Sousa, „Spread Your Wings Over

Me”: Iconography, Symbolism and Meaning of the

Central Panel on Yellow Coffins, in Rogério Sousa ed., Body, Cosmos and Eternity: New Research Trends in the Iconography and Symbolism of Ancient Egyptian

Coffins (Archaeopress Egyptology 3), Oxford 2014, 99., 45. jegyzet; London, British Museum, ltsz. 22939 és Leiden, Rijksmuseum van Oudheden, ltsz. M. 35:

John H. Taylor, Egyptian Coffins (Shire Egyptology),

Princes Risborough 1989, 49., no. 38 and 50., no. 39;

Philadelphia, University of Pennsylvania Museum, ltsz. E14344B: David P. Silverman ed., Searching for

Ancient Egypt: Art, Architecture, and Artifacts from the

University of Pennsylvania Museum of Archaeology and

Anthropology, Dallas–Philadelphia–Ithaca 1997, 267; egy további karanisi példányhoz lásd Taylor 2009 (39. lj.), 390., 104. jegyzet. 58 Egy későkori, esetleg kora Ptolemaiosz-kori koporsó

Abusir el-Meleqből (Parcak 2017 [52. lj.], 1297., fig. 1) és egy későkori kartonázskoporsó (Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptotek, ltsz. 280: Valdemar Schmidt, Glyptothèque Ny-Carlsberg. Choix de Monuments Égyptiens.

Deuxième Série, Bruxelles 1910, Planche XXIV, Fig. 59. 59 Liptay Éva, Átváltozás Istenné. Koporsók és koporsótöredékek a Kr. e. 10–8. századból (Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Régiségek 1), Budapest 2011, 24. 60 London, British Museum, ltsz. EA26453: Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 58,1; Riggs 2008 (19. lj.), 5. 61 Taylor 2009 (39. lj.), 390., 98. jegyzet: lásd például Firenze, Museo Egizio, ltsz. 6531, 10579a; Bécs, Kunsthistorisches Museum, ltsz. 8901. 62 Lásd még New York, Brooklyn Museum, 37.1818E, https://www.brooklynmuseum.org/opencollection/objects/118337; 37.1817Ea-b, https://www.brooklynmuseum.org/opencollection/ objects/118336;

London, Petrie Museum, ltsz. UC36209. 63 Oxford, Ashmolean Museum, ltsz. 1913, 924: Christina Riggs, Facing the Dead: Recent Research on the

Funerary Art of Ptolemaic and Roman Egypt, American Journal of Archaeology 106, no. 1 (2002), 89, fig. 3; Riggs 2005 (23. lj.), 197, fig. 94; Chicago, Field

Museum, ltsz. 105190: Parlasca 1966 (7. lj.), Tafel 59,1.