FESTETT MÚMIALEPEL AZ EGYIPTOMI GYŰJTEMÉNYBEN

kereskedelmi kirendeltséget a műtárgyszállítás intézésével, és hogy (2) kapják meg a kutatók az eredeti tíz hónapos ösztöndíjat, vagy (3) legalább az egyik ösztöndíjas ott-tartózkodását hosszabbítsák meg, hogy a szakmai felügyeletet igénylő feladatoknál jelen lehessen.

Miközben az adminisztráció malmai lassan őröltek, az egyiptomi magyar nagykövetség nem könnyítette meg az ügyintézést. Október 16-án Varga Edith drámai hangú levélben7 számolt be kairói helyzetükről: „Mindeddig csak szavakban és a teendők, érdekeink védelmének elmulasztásában tapasztaltuk a kairói követség irántunk tanúsított, leplezetlen utálatot tükröző magatartását, most azonban tettekre került a sor. Kidobtak a lakásunkból… A legteljesebb kétségbeesésben vagyunk helyzetünket illetőleg.” Ruháik és cipőik teljesen tönkrementek, pénzük nem volt, hogy újat vegyenek, és most már fedél sem volt a fejük felett. Átmenetileg a nagykövetség sajtószekciójában (Magyar Követség Kulturális Osztálya, Sharia Talaat Harb Pasha 13.) húzták meg magukat, ám ott sem tűrték meg sokáig őket. A nagykövet felvetette, hogy már akár 20 fontért bérelhetnének lakást Kairóban, a fejenként mindössze 28,50 egyiptomi font havi ösztöndíjuk azonban ezt sehogyan sem tette lehetővé. Támogatást sem az egyiptomi, sem a magyar hatóságoktól nem kaptak. „Elmondhatom, hogy ezt az ösztöndíjat mindenki ellenére dolgoztuk végig, hogy emberi mivoltunkban oly sokszor és mélyen megaláztak, amit alig lehet már elviselni. Ennek ellenére dolgoztunk, anyagot gyűjtöttünk, vásárlásokat bonyolítottunk le a múzeum számára, ami sok időbe, fáradságba és saját pénzbe került. Elmondhatjuk, hogy soha egy percre sem hoztunk szégyent sem hazánkra, sem tudományunkra, s ha a külföldi kollégák látták is, hogy szánalmasak vagyunk ebben a nyomorúságban, azt is látták, hogy komolyan vesszük a szakmánkat…”

Castiglione László ugyanekkor kelt levele8 tudósít arról, hogy a műtárgyvásárlások minden nehézség ellenére várakozáson felül sikeresnek mondhatók, a szállítástól azonban a követség ellenséges magatartása miatt nagyon tart. „Lakásunkból kidobtak, a tárgyakat tovább őrizni nem tudjuk. [Az] apróságokat reméljük kétszerre el tudjuk küldeni a futárpostával, viszont a lényeg, a nagyobb darabok így nem továbbíthatók. Ez két-három láda anyag. Ha a hivatalos szervek itt nem segítenek, nem tudjuk tovább vállalni a felelősséget.”

Bíró Károly főigazgató-helyettes október 31-én továbbította az ügyet a minisztérium felé, és mind az ösztöndíjasok, mind a műtárgyak ügyében sürgős ügyintézést kért. November 3-án pedig a Külügyminisztériumot kérte fel, hogy a szükséges hivatalos francia nyelvű megbízóleveleket az ösztöndíjasok részére továbbítsák.9

A Szépművészeti Múzeum és a kairói, magyar kereskedelmi kirendeltség segítségével és együttműködésével végül sikerült elintézni a műtárgyak csomagolásával és szállításával kapcsolatos teendőket. A kereskedelmi kirendeltség hivatalos megbízás nélkül is (!), a „bürokratikus szempontokat félretéve, egyéni felelősségvállalással” vállalta a vámolás és a szállítás költségeit, és így „elősegítette a magyar műkincsállomány jelentős gyarapodását”.10

Az ösztöndíjas utat követő évben, 1960 januárjában kelt szakmai jelentéseik tanúsága szerint Varga Edith és Castiglione László végül 1959. április 2-tól év végéig kutattak Egyiptomban,11 tehát az eredetileg felajánlott tíz hónap helyett mindössze kilenc hónapig. A minimális összegű ösztöndíj ellenére sikerült az országot beutazniuk és számos ókori emléket megismerniük. Ketten összesen csaknem kétezer fényképfelvételt készítettek analóg fényképezőgépeikkel.

Jelentésük végén tett megjegyzésükből képet alkothatunk róla, hogy milyen körülmények között kerültek végül a műtárgyak Magyarországra: „Meg kívánjuk jegyezni, hogy a sok idő és fáradság mellett a műtárgyak beszerzésével járó különböző költségeket (utazás, közlekedés, borravalók), valamint az egyes tárgyak helyi és országon belüli szállításának illetve csomagolásának költségeit, valamint a teljes vételár és a rendelkezésünkre bocsátott összeg közötti különbözetet saját csekély ösztöndíjunkból fedeztük. Tekintettel arra, hogy a ládákba csomagolt műtárgyak hazaszállítására semmiféle hivatalos intézkedés nem történt, azokat az egyéni poggyászunk hazahozatalára szolgáló súlytöbblet utalvány felhasználásával, mint »non accompagnée« személypogygyászt hoztuk haza, s ennek következtében saját holminkat is csak késve és külön fekbér lefizetése mellett kaphattuk kézhez. […] A műtárgyvásárlással járó fáradságot, idő- és anyagi veszteséget azért vállaltuk, mert saját ügyünknek tekintettük az ország műtárgyállományának gyarapítását. ”

A műtárgyvásárlásról készült külön jelentésükből kiderül, hogy a rendelkezésre álló 150 egyiptomi fontból összesen 33 tétel (34 darab) műtárgyat vásároltak 14 950 forint értékben, amelyek közül 22 az Egyiptomi Gyűjteményt, 11 tétel (12 darab) pedig az Antik Gyűjteményt gazdagította.12

A műtárgyak három külön csomagban érkeztek: az első csomagban egy 8 tételből álló küldemény jött futárpostával, a második csomagban egy 13 tételből álló tárgycsoportot Varga Edith és Castiglione László hozott haza saját csomagként, a harmadik csomagban pedig a fennmaradó 12 tétel érkezett, szintén futárpostával, 1960. február végén.13

A megvásárolt műtárgyakról készült szakértői vélemény megírására 1960 márciusában Oroszlán Zoltánt és Dobrovits Aladárt (az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatóját) kérték fel. 1960. március 3-án összeült a Szépművészeti Múzeum vásárlási bizottsága.14 A jelenlévők megállapították, hogy a megvásárolt kollekció gondos szakmai válogatás eredménye, a gyűjtemények

34 35

szempontjából hiánypótló darabokat tartalmaz. A műtárgyak eredetiségéhez nem fér kétség, anyagi értékük pedig egyértelműen meghaladja a rendelkezésre bocsátott pénzügyi keretet.

A tárgyakat Varga Edith és Castiglione László Kairóban, illetve az északi országrészben, Alexandriában, Mit Rahinében és Medinet el-Fajjúmban tevékenykedő műkereskedőktől szerzeményezték. Kairóban három különböző helyen vásároltak: mindhárom üzletember ismert és elismert volt a korabeli gyűjtők körében.

Habib Tawadros (Ibrahim Pasa street 55.) valószínűleg azonos azzal a Habib Tawadrusszal, aki a második világháborút követő években aktívan együttműködött az Egyiptomi Múzeummal.15 Tőle nyolc különböző műfajú és korú tárgy került a Szépművészeti Múzeumba: a gabona Ozirisz (20. kat. sz.), három predinasztikus tárgy (1., 2. és 21. kat. sz.), a kartus alakú festékdörzsölő tál (4. kat. sz.), az újbirodalmi hal alakú tálka (3. kat. sz.), egy kompozit istenség bronzszobrocskája (6. kat. sz.), valamint egy középbirodalmi hajómodellről származó festett faszobrocska (5. kat. sz.).

A későkori, valószínűleg Naukratiszból származó, fekvő női alakot ábrázoló votív mészkő tárgyat Aly el-Gebritől vásárolták. Az ő boltja az elegáns Shepheard’s Hotel mellett állt Kairóban (Sharia el-Mahdi 11.).16

A kollekció messze legértékesebb darabját, Rudzs-ahau és Ipepi első átmeneti kori festett mészkő halotti sztéléjét (17. kat. sz.) Albert Eid műkereskedésében vették. Mivel Eid 1950-ben meghalt, boltját az özvegye és Maurice Nahman fia, Robert Viola vitték tovább. A bolt 1956-ban történt államosítása után Robert Viola továbbra is ott dolgozott, de már az egyiptomi állam szolgálatában. Az üzlet neve azonban még 1959-ben, Varga Edithék vásárlásai idején is Albert Eid & Co. volt.17 Ahogy a levelezésben említették, a vásárlási keret szűkössége ellenére szándékukban állt legalább egy jelentős darabot vásárolni. Valószínűleg sok szakmai érdeklődés és piackutatás után találták meg a kitűnő állapotban lévő sztélét a jó nevű, hozzáértő műkereskedőnél. A sztélé ára (70 egyiptomi font) messze meghaladta a többi szerzemény értékét, de még így is igen méltányosnak mondható.

A vidéki kereskedők sajnos nem azonosíthatók olyan egyértelműen, mint a kairóiak.18 Úgy tűnik azonban, hogy elsőként a vidéki vásárlási lehetőségeket mérték fel, ahol jóval olcsóbban lehetett kvalitásos tárgyakhoz jutni, mint a fővárosban. Varga Edith 1959. szeptember 23-i leveléből kiderül, hogy akkor már az alexandriai tárgyak megvoltak, illetve három a Mit Rahinében (az ókori Memphisz környékén) vásárolt tárgyak közül is.19 Az utóbbi kereskedőhöz azonban még a későbbiekben visszatértek, mivel ugyanitt három további tárgyat is vásároltak, köztük – igen kedvező áron – a későkori királyfej-szobrászmintát (15. kat. sz.) is.

Varga Edith és Castiglione László már a fent említett közös szakmai jelentésükben kiemelték, hogy hiánypótló darabokat sikerült szerezniük, hiszen a predinasztikus és az első átmeneti kori anyag például addig jóformán egyáltalán nem volt képviselve az egyiptomi gyűjteményben. Ráadásul Rudzs-Ahau és Ipepi első átmeneti kori festett mészkő halotti sztéléje egyértelműen fő műnek számít, amely „bármely külföldi nagy gyűjteménynek díszére válna”.20 A megvásárolt kollekció darabjai azonban nem egyszerűen hiánypótlóak, hanem olyan kulcsfontosságú tárgyak voltak, amelyeknek „nemzetközi értéke sokszorosan túlhaladja a rájuk fordított összeget” és amelyek lehetővé tették „az egyiptomi kiállítás történeti szempontú átrendezését”.21

A szakmai útról szóló jelentés egyik listája bemutatja a tárgyak korszakok szerinti eloszlását. Ez nyilvánvalóan jelzi, hogy a vásárlások során arra törekedtek, hogy minden főbb korszakból nagyjából azonos számú új műtárgy kerüljön a gyűjteménybe. Láthatólag ennél is fontosabb cél volt azonban a hiánypótlás. A gyűjteményben 1959 előtt nem voltak a Predinasztikus korból származó tárgyak. Ezzel a vásárlással két nagyon jellegzetes predinasztikus edénytípus egy-egy példányát (10. és 21. kat. sz.), illetve két azonos korú, állat alakú festékőrlő palettát (1. és 2. kat. sz.) sikerült beszerezni, amelyek az alapját alkották a gyűjtemény későbbiekben jelentősen kibővült predinasztikus és kora dinasztikus kerámiaanyagának.

A Predinasztikus korhoz hasonlóan az Első átmeneti kor anyagi kultúrája is jóformán teljesen hiányzott a repertoárból 1959 előtt. Ezért is volt döntő jelentőségű szerzemény Rudzs-ahau és Ipepi fentebb már említett első átmeneti kori halotti sztéléje (17. kat. sz.). A stilisztikai és tipológiai alapon Naga ed-Deirből származó22 sztélé mellé a későbbiekben sikerült még egy értékes, nagy valószínűséggel Abüdoszból származó, első átmeneti kori halotti sztélét is szerzeményezni.23 Az első átmeneti kori anyag igen átgondolt megalapozását szolgálta az Alexandriában vásárolt, áldozati oltár formájú agyag áldozati tábla (7. kat. sz.) és égetett agyag áldozati tál (8. kat. sz.) is. Ezekkel nemcsak a korszakot, hanem egy, a halotti kultusz körébe tartozó, addig hiányzó jellegzetes tárgytípust is sikerült két igen kvalitásos darabbal bemutatni. Ezt a két tárgyat kiválóan egészíti ki a hihetetlenül olcsón, majdnem ingyen megszerzett, klasszikus stílusjegyeket hordozó középbirodalmi mészkő áldozati tábla (19. kat. sz.).24 Érdemes megemlíteni, hogy még ugyanabban az évben, 1960-ban egy magángyűjteményből sikerült egy egyiptomi fajanszból

36 37

készült áldozatitábla-modellt (ltsz. 60.31-E) is vásárolni, amely tematikailag remekül illeszkedett az Egyiptomban beszerzett kollekcióhoz.

A második világháború utáni budapesti gyűjteményből hiányzott számos jellegzetes, az ókori egyiptomiak által a mindennapi életben használt tárgytípus is. Az 1959-es vásárlások láthatóan kiemelt figyelmet szenteltek e hiány pótlásának. Egyértelműen alapos és szisztematikus kutatás eredményeképpen sikerült beszerezni egy, az ókori egyiptomi kultúra minden korszakában fontos szerepet betöltő műtárgycsoport, a festékek porítására szolgáló paletták és tálak néhány tipikus példányát. A két (fentebb már említett) predinasztikus kori, állat alakú festékőrlő paletta (1. és 2. kat. sz.) mellett három további tárgy a dinasztikus kori festékőrlők három igen jellegzetes altípusát reprezentálja (3., 4. és 14. kat. sz.). A festékőrlésre szolgáló eszközök mellett vásároltak egy másik mindennapi használati tárgyat, egy fejtámaszt (18. kat. sz.) is, amely – a fejtámasz alakú amuletteket leszámítva – azóta is az egyetlen példány a budapesti gyűjteményben.

Kis mérete ellenére a gyűjtemény egyik kiemelkedően fontos műtárgya a későkori, királyfejet ábrázoló mészkő szobrászminta (15. kat. sz.). Az 1960-as évek első felében Varga Edith érdeklődése egyértelműen az ókori egyiptomi szobrászmintákra, ezen belül is elsősorban a királyfejekre irányult. A gyűjtemény számára megvásárolt tárgyon kívül erre utal az is, hogy a Varga–Castiglione-magángyűjteményt is ugyanebben az időszakban gyarapították egy hasonló méretű királyfej- és királybüszt-szobrászmintával.25 Egy valamivel későbbre, a Ptolemaiosz-kor elejére datálható, királyfejet ábrázoló, a Szépművészeti Múzeum által 1949-ben szerzeményezett szobrászmintát Varga Edith mindjárt az egyiptomi tanulmányút után, 1960-ban publikált,26 az 1959-ben Egyiptomban vásárolt királyfejet pedig egy évvel később.27 A benu madarat (egyiptomi főnix) ábrázoló, igen finom kidolgozású negatív szobrászminta (9. kat. sz.) is ebbe a műfajba tartozik, ám technikáját és ikonográfiáját tekintve egyedülálló a budapesti gyűjteményben. Az 1960-as évek első felében Varga Edith két cikkében is foglalkozott az izgalmas darabbal.28

A gabona Ozirisz (20. kat. sz.) – rendkívül kedvező ára ellenére – szintén több szempontból is igen jelentős gyarapodás. Részben azért hiánypótló darab, mert a budapesti gyűjteményben kevés egyértelműen a templomi rituális kontextusba sorolható tárgy található, másrészt pedig azért, mert az 1959-es vásárlás előtt a gyűjtemény nem rendelkezett ennek a különleges tárgytípusnak egyetlen példányával sem.29 A későbbi kutatások és restaurálások során az is kiderült, hogy a megvásárolt gabona Ozirisz egy rendkívül ritka csoportba tartozik, amelynek egyik jellegzetes ismertetőjegye a gabonamúmia arcát borító aranyozott ezüstmaszk.30 Varga Edith egyik utolsó kutatása ehhez a gabona Oziriszhoz fűződött, a készülő tanulmányt azonban sajnos már nem sikerült halála előtt befejeznie.

Az 1959-es vásárlások között több reliefes kidolgozású műtárgy is szerepelt, amelyek kis méretük és olcsó áruk ellenére is igen jelentős gyarapodásnak tekinthetők. A Mit Rahinéban vásárolt, minden valószínűség szerint memphiszi eredetű, elnagyolt kidolgozású, apró sztélé (13. kat. sz.) azok közé a tárgyak közé tartozik, amelyeket az imákat meghallgató Ptah istenhez forduló hívők hagytak a templomok és szentélyek közelében fogadalmi ajándékként. A kis tárgy izgalmas – és némileg játékos – kiegészítése a budapesti gyűjtemény egy régi darabjának, az ugyancsak Ptah istent ábrázoló, nagy méretű templomi domborműnek (ltsz. 51.2137).31

A Bész istent ábrázoló, reliefes kidolgozású, nagy méretű mészkő amulett (11. kat. sz.) szintén azok közé a tárgytípusok közé tartozik, amelyek az 1959-es vásárlással jelentek meg a budapesti gyűjtemény repertoárjában. Nem sokkal később a gyűjtemény két további Bész istent ábrázoló, igen jelentős darabbal gyarapodott.32

A behajlított bal karját a testén nyugtató, (szülőágyon?) fekvő nőt ábrázoló votív táblácska (16. kat. sz.) egy földrajzilag és korban is igen jól behatárolható csoportba tartozik, amelynek különböző egyiptomi gyűjteményekben számos, Naukratiszból származó párhuzama ismert.33 Ez a szerzemény nagyszerűen illeszkedett a budapesti gyűjtemény már meglévő, az ókori egyiptomi történelem különböző korszakaiból származó, égetett agyagból készült, fekvő női alakokat ábrázoló tárgycsoportjába.34

Az 1959-ben vásárolt tárgyak között volt három, első látásra talán jelentéktelennek tűnő kisplasztikai alkotás is. A hozzáértő szem számára azonban hamar kiderül, hogy valójában egy-egy, a gyűjtemény igényeit gondosan mérlegelve, aprólékos gonddal kiválasztott fa-, kő- és bronzszobrocskáról van szó. A guggoló vagy ülő férfialakot ábrázoló festett faszobrocskát (5. kat. sz.) a vásárláskor újbirodalminak vélték, valójában azonban egy, a középbirodalmi elit sírok halotti felszerelésének részét alkotó hajómodellhez tartozhatott. Az alak jellegzetes testhelyzete arra utal, hogy a hajó kormányosa lehetett. A szobrocska mérete, finom kidolgozása és legközelebbi párhuzamai alapján arra következtethetünk,35 hogy a legnagyobb és legszebb korabeli hajómodellek egyikét díszíthette.

A múmia alakú és sólyomfejű istenséget, Szokariszt ábrázoló, kőből készült szobrocska (12. kat. sz.) kis mérete és töredékessége ellenére kivételes darab. Legközelebbi párhuzamai a harmadik átmeneti kori királyi temetkezésekben előforduló múmia alakú, sólyomfejű koporsók és szarkofágok, amelyek a halála után újjászületett uralkodót a túlvilági istenség, Szokarisz-Ozirisz

38 39

alakjában jelenítik meg.36 A kőszobrocska feltehetőleg fogadalmi tárgy volt és templomi kontextusból kerülhetett elő, valószínűleg Memphiszből, amit nagyon valószínűvé tesz az, hogy Mit Rahinéban vásárolták. Tematikailag (és valószínűleg származási helyét illetően is) jól kapcsolódik a budapesti gyűjtemény egyik legmeghatározóbb darabjához, az 1860-as években a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, Memphiszből származó nagy méretű szoborhoz, amely a múmia alakú és sólyomfejű Ptah-Szokarisz-Ozirisz istenség szentélyét tartó Sesonk trónörököst ábrázolja.37

A bronzszobrocska (6. kat. sz.)38 is különleges és ritka példány a maga nemében, ugyanakkor remekül illeszkedik a budapesti gyűjtemény világszínvonalon is kiemelkedő későkori bronzszobor-kollekciójába. A szárnyas szobrocska bal lábával előrelépő férfialakot ábrázol, aki kosfejet visel tollkoronával és napkoronggal. A hátoldalon a fej és a nyak magasságában még két fej látható: felül egy napkorongot viselő oroszlánistennőé, alatta pedig egy sakálé. Az istenalak háta egy sólyom testét és farktollát mintázza. A tárgy a több isten ikonográfiai jegyeit magukba sűrítő úgynevezett kompozit istenalakok egyik csoportjába tartozik, amelyek a Kr. e. 1. évezred második felétől bronz- és fajanszszobrocskák, illetve amulettek formájában is megjelentek.

Az 1959-ben megvásárolt 22 darab ókori egyiptomi tárgy színes repertoárja mögött egyértelműen látszik a sok szempontú, jól átgondolt gyarapítási stratégia. A tárgyak kiválasztását nyilvánvalóan komoly szakmai előkészületek előzték meg, amelyek során az akkori, körülbelül 2800 tárgyból álló gyűjtemény adottságait aprólékosan feltérképezték. A fiatal ösztöndíjas Varga Edith igen szűkös vásárlási kerettel rendelkezett, mégis bámulatos érzékkel választotta ki a muzeológiai és tudományos szempontból egyaránt izgalmas tárgyakat. E gyarapodás lehetővé tette, hogy még 1960 folyamán átrendezzék az állandó egyiptomi kiállítást, és kibővítsék egy új teremmel, amelyik „az egyiptomi kultúra és művészet fejlődését időrendben” mutatta be.39 Az 1959-ben vásárolt műtárgyak a mai napig az egyiptomi állandó kiállítás kulcsfontosságú darabjai.

1. kat. sz. Ovális alakú festékőrlő paletta kettős madárfejes díszítéssel

Nagada II – Kora dinasztikus kor (Kr. e. 4. évezred második fele –3. évezred eleje) Grauvakke; 17 × 10,9 × 0,6 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.3-E

Analógiák: Christina Regner, Schminkpaletten (Bonner Sammlung von Aegyptiaca 2), Wiesbaden 1996, Abb. 33 és 305 kat. sz. (Taf. 1); Boston, Museum of Fine Arts, ltsz. 47.1636; London, UCL Culture, Petrie Museum of Egyptian Archaeology, ltsz. UC9499; New York, Brooklyn Museum, ltsz. 09.889.160 Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasa street 55.) 2.00 LE = 133,32 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1964 (39. lj.), 11 és I.2 tábla; Varga Edit, Egyiptomi kiállítás. Vezető, Budapest 1974, 12. és 4. kép; Steiner Judit, A Szépművészeti Múzeum két egyiptomi palettája, in Studia iuvenum in honorem V. Wessetzky (Egyiptológiai füzetek 1), Budapest 1983, 129–135., IX. tábla; Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz. (A Szépművészeti Múzeum Gyűjteményei 2), Budapest 1999, 19. és 5. kép; Petrik in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 2b kat. sz.; Petrik in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 2b.

2. kat. sz. Hal alakú festékőrlő paletta

Nagada II–III (Kr. e. 4. évezred második fele) Pala; 22 × 12,2 × 0,5 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.4-E

Analógiák: Regner 1996 (1. kat. sz.), Abb. 36 és 340 kat. sz. (Taf. 15); New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 35.7.1 (Diana Craig Patch, Dawn of Egyptian Art, New York 2011, 25–26., 9. kat. sz.); New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 07.228.61; National Museums Liverpool, Antiquities Collection, ltsz. 25.11.05.3940 Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasa street 55.) 2.00 LE = 133,32 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 11. és I.2 tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 12. és 4. kép; Steiner 1983 (1. kat. sz.); Petrik in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 2a kat. sz.; Petrik in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 2a

3. kat. sz. Tilápia hal alakú tálka

Újbirodalom, 18. dinasztia (Kr. e. 15–14. század) Pala; 14,3 × 8 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.5-E

Analógiák: Leiden, Rijksmuseum van Oudheden, ltsz. AED 27 41 Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasa street 55.) 2.00 LE = 133,32 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 21. és XII.2. tábla; Wessetzky Vilmos, Données relatives à l’interprétation des représentations égyptiennes de poissons / Adatok az egyiptomi halábrázolások értelmezéséhez, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei 42 (1974), 3–12., 107–110.

4. kat. sz. Kartus alakú festékőrlő tál

Középbirodalom vagy Újbirodalom (Kr. e. 2. évezred) Bazalt; 22,8 × 13,1 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.6-E

Analógiák: Párizs, Musée du Louvre, ltsz. E 18544 (Beatrice André-Leicknam – Christiane Ziegler eds, Naissance de l’écriture: cunéiformes et hiéroglyphes, Paris 1982, 296. kat. sz.); Boston, Museum of Fine Arts, ltsz. 29.1206 (Rita Freed ed., Egypt’s Golden Age: The Art of Living in the New Kingdom, Boston 1981, 393. kat. sz.); London, British Museum, ltsz. EA5547 Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasa street 55.) 3.00 LE = 199,98 HUF

Irodalom: publikálatlan

5. kat. sz. Guggoló alak (kormányos) hajómodellről

Középbirodalom, 11. dinasztia – kora 12. dinasztia (Kr. e. 21–19. század) Fa, festett; 22,3 × 6 × 8 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.7-E

Analógiák: London, British Museum, ltsz. EA 9524 (Breasted 1948 [35. lj.], pl. 65a; Tooley 1989 [35. lj.], 137–138.); London, UCL Culture, Petrie Museum of Egyptian Archaeology, ltsz. UC75621 Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasha street 55.) 4 LE = 266,64 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 20. és XI.3. tábla; Éva Liptay, Collection of Egyptian Art. Wooden Figures of the Museum of Fine Arts, Budapest (online catalogue 2017).

6. kat. sz. Szárnyas istenség szobrocskája

Későkor – Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 1. évezred második fele) Bronz; 10,5 × 6 × 3,5 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.8-E

Analógiák: Daphna Ben-Tor, The Immortals of Ancient Egypt. From the Abraham Guterman Collection of Art, Jerusalem 1997, cat. no. 75. Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasa street 55.) 3.00 LE = 199,98 HUF

Irodalom: Liptay in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 64. kat. sz.; Liptay in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 65.

7. kat. sz. Áldozati tábla

Első átmeneti kor – Középbirodalom (Kr. e. 21–18. század) Égetett agyag; 26 × 23 × 4,5 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.9-E

Analógiák: Charles Kuentz, Bassins et tables d’offrandes, Bulletin de l’Institut Français d’Archéologie Orientale 81 supplement (1981), 250., fig. 3 (Assziut); William M. F. Flinders Petrie, Illahun, Kahun and Gurob 1889–90, London 1891, Pl. IV.23 (Kahun) A tipológiára lásd még: Tooley 1989 (35. lj.), chapter Five; Regina Hölzl, Ägyptische Opfertafeln und Kultbecken: eine Form- und Funktionsanalyse für das Alte, Mittlere und Neue Reich (Hildesheimer ägyptologische Beiträge 45). Hildesheim 2002, 52–53. Vásárlás műkereskedőtől Alexandriában („Persian House”, R. E. Isphahani Frères) 3.50 LE = 233,31 HUF

Irodalom: publikálatlan

8. kat. sz. Tál áldozati ételek modelljeivel

Első átmeneti kor – Középbirodalom (Kr. e. 21–18. század) Égetett agyag; 24 × 6 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.10-E

Analógiák: Boston, Museum of Fine Arts, ltsz. 03.1604 (Gebelein?); Torino, Museo Egizio, ltsz. S.16032 és S.16033 (Gebelein); Manchester Museum, Ancient Egypt and Sudan Collection, ltsz. 6212; Dublin, National Museum of Ireland, ltsz. 1920.29342 (Abüdosz; Tooley 1989 (35. lj.), 279. [4]); Robert Mond, The Cemeteries of Armant, I–II., London 1937, Pl. XXII, 5. Vásárlás műkereskedőtől Alexandriában („Persian House”, R. E. Isphahani Frères) 3.50 LE = 233,31 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 15. és VI.1. tábla; Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 14. és III.2. tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 19–20. és 7. kép

9. kat. sz. Negatív szobrászminta a benu madár („egyiptomi főnix”) motívumával

Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 4–1. század) Mészkő; 19 × 22,2 × 7 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.11-E

Analógiák: Bonhams-árverés, 2018. november 28. (Gustave Jéquier gyűjteményéből)43; London, UCL Culture, Petrie Museum of Egyptian Archaeology, ltsz. UC34694; Boston, Museum of Fine Arts, ltsz. 25.2422 Vásárlás műkereskedőtől Alexandriában („Persian House”, R. E. Isphahani Frères) 2.50 LE = 166,65 HUF

Irodalom: Varga 1961 (25. lj.), 11–15., 107–108; Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 25. és XVI.2. tábla; Varga 1964 (28. lj.); Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 24. és XV.2. tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 76. és 50. kép; Nagy István, Élet a halál után: az egyiptomi halotti kultusz emlékei. Válogatás a 100 éves Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének anyagából, Budapest 2006, 50–51.; Nagy István, Egyiptom művészete a fáraók korában. Kincsek a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, Budapest 2009, 61–64.; Nagy in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 75. kat. sz.; Nagy in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 80

10. kat. sz. Fekete peremű pohár

Nagada I (Kr. e. 4. évezred első fele) Égetett nílusi agyag; 10 × 11 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.12-E

Analógiák: New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 19.3351 Vásárlás műkereskedőtől Mit Rahinéban (Abdel Khalek Abdel Halim Essa) 3.00 LE = 199,98 HUF

Irodalom: Nagy 1999 (1. kat. sz.), 18. és 3. kép; Petrik in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 1a kat. sz.; Petrik in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 1a

11. kat. sz. Reliefes kidolgozású, Bész istent ábrázoló amulett

Későkor – Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 6–2. század) Mészkő; 10,5 × 6,2 × 2,9 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.13-E

Analógiák: National Museum of Ireland, ltsz. RIA1957:23244; Hildesheim, Roemer- und Pelizaeus-Museum, ltsz. 102645; London, British Museum, ltsz. EA22378 Vásárlás műkereskedőtől Mit Rahinében (Abdel Khalek Abdel Halim Essa) 2.00 LE = 133,32 HUF

Irodalom: Petrik in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 77a kat. sz.; Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 79a

12. kat. sz. Múmia formájú, sólyomfejű szobrocska töredéke (Szokarisz)

Harmadik átmeneti kor (Kr. e. 1. évezred első fele) Kő; 16,5 × 5 × 4 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.14-E

Analógiák: sólyomfejes királyi koporsók és szarkofágok a Harmadik átmeneti korban (Broekman 2009 [36. lj.]); Ozirisz-szobrocska a karnaki cachette-ből (Kairó, Egyiptomi Múzeum, ltsz. JE 37006)46 Vásárlás műkereskedőtől Mit Rahinében (Abdel Khalek Abdel Halim Essa) 2.00 LE = 133,32 HUF

Irodalom: Nagy 1999 (1. kat. sz.), 110. és 92. kép

13. kat. sz. Votív Ptah-sztélé

Újbirodalom (Kr. e. 2. évezred második fele) Mészkő; 9 × 6,5 cm Származási hely: nem dokumentált, de minden bizonnyal Memphisz Ltsz. 60.15-E

Analógiák: University of Pennsylvania Museum of Archaeology and Anthropology, ltsz. 29-75-558 és 29-75-554 (Mit Rahine; PM 19812, 860); William M. Flinders Petrie, Memphis, I., London 1909, Pl. XIV.35 Vásárlás műkereskedőtől Mit Rahinében (Abdel Khalek Abdel Halim Essa) 2.00 LE = 133,32 HUF

Irodalom: publikálatlan

14. kat. sz. Festékőrlő tál

Középbirodalom vagy Újbirodalom (Kr. e. 2. évezred) Bazalt; 9,3 × 6,1 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.16-E

Analógiák: Hildesheim, Roemer- und Pelizaeus-Museum, ltsz. 424 (Katja Lembke – Bettina Schmitz Hrsg., Schönheit im Alten Ägypten. Sehnsucht nach Vollkommenheit, Hildesheim 2006, 170. kat. sz.); New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 15.3.1134; Leningrád, Állami Ermitázs Múzeum, ltsz. 557047 Vásárlás műkereskedőtől Mit Rahinében (Abdel Khalek Abdel Halim Essa) 3.00 LE = 199,98 HUF)

Irodalom: publikálatlan

15. kat. sz. Királyfej szobrászminta

Későkor (Kr. e. 4. század?) Mészkő; 8 cm Származási hely: ismeretlen, de feltehetőleg memphiszi műhelyből Ltsz. 60.17-E

Analógiák: Koppenhága, Ny Carslberg Glyptotek, ltsz. ÆIN 93 (Mogens Jørgensen, Late Egyptian Sculpture 1080 BC – AD 400. Ny Carlsberg Glyptotek [Catalogue Egypt IV], Copenhagen 2009, 146.1. kat. sz.); Ruprecht-Karls Universität Heidelberg, ltsz. 185 (Faltings in Bárkányi 2014 [31. lj.], 183., no. 8.) Vásárlás műkereskedőtől Mit Rahinében (Abdel Khalek Abdel Halim Essa) 8.00 LE = 533,28 HUF

Irodalom: Varga 1961 (25. lj.), 3–7., 103–104.; Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 25. és XV.2. tábla; Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 24. és XVI.2. tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 75. és 47. kép; Nagy 1999 (1. kat. sz.), 91. és 77. kép

16. kat. sz. Fekvő női alak

Későkor (Kr. e. 630–400) Mészkő, vörös festés nyomai; 11,5 × 6,7 cm Származási hely: nem dokumentált, de minden bizonnyal Naukratisz Ltsz. 60.18-E

Analógiák: Thomas 2019 (33. lj.), 192–194. és Fig. 7r; Cambridge, Fitzwilliam Museum, ltsz. E.191.1899 és E.192a.1899; Bolton Museum, ltsz. 1966.89.A Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (A. Aly el-Gebri, 11 Sh. El-Mahdi) 1.00 LE = 66,66 HUF

Irodalom: publikálatlan

17. kat. sz. Rudzs-ahau és Ipepi halotti sztéléje

Első átmeneti kor (Kr. e. 22. század körül) Mészkő, festett; 36,5 × 48 × 5 cm Származási hely: nem dokumentált, de minden bizonnyal Naga ed-Deir Ltsz. 60.19-E

Analógiák: Naga ed-Deirben talált egykorú sztélék (Jay 2010 [20. lj.]) Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (A. Eid, Khan Khalili) 70.00 LE = 4666,20 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 15. és V.2. tábla; Varga 1963a (22. lj.); Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 13–14. és III.1. tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 19. és 8. kép; Nagy 1999 (1. kat. sz.), 24–25. és 11. kép; Nagy 2009 (9. kat. sz.), 68; Jay 2010 (20. lj.), 68 és Fig. 1; Kóthay in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 5. kat. sz.; Kóthay in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 6

18. kat. sz. Fejtámasz

Középbirodalom (Kr. e. 2. évezred első fele) Fa; 19 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.20-E

Analógiák: Cambridge, Fitzwilliam Museum, ltsz. E.6.1921;48 New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 19.3.147; National Museums Liverpool, Antiquities Collection, ltsz. 55.82.1049

Vásárlás műkereskedőtől Medinet el-Fajjúmban (Helmi Agaybi) 0.50 LE = 33,33 HUF

Irodalom: publikálatlan

19. kat. sz. Áldozati tábla

Középbirodalom, 12. dinasztia (Kr. e. 20–19. század) Mészkő; 26 × 22 × 5,5 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.21-E

Analógiák: Manchester Museum, Ancient Egypt and Sudan Collection, ltsz. 272B (Illahun); New York, Metropolitan Museum of Art, ltsz. 11.3.1150 (List); Kairó, Egyiptomi Múzeum, ltsz. CG 32025 (Abüdosz) és CG 23081 (Abüdosz; Ahmed Bey Kamal, Tables d’offrandes. CGC Nos 23001 – 23256, I–II., Le Caire 1909, 21. és Pl. XI; 67–68 és Pl. XVIII) Vásárlás műkereskedőtől Medinet el-Fajjúmban (Helmi Agaybi) 0.90 LE = 59,99 HUF

Irodalom: publikálatlan

20. kat. sz. Gabona Ozirisz sólyomfejes koporsóban

Kora Ptolemaiosz-kor (Kr. e. 4–3. század körül) Gabona és föld, vászon (gabonamúmia), aranyozott ezüst (maszk), festett fa (koporsó); 56 × 19 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.22-E

Analógiák: Krakkó, Muzeum Archeologiczne w Krakowie, ltsz. MAK/AS/1696 (El-Ashmunein/Tuna el-Gebel; Maarten J. Raven, Four Corn-Mummies in the Archaeological Museum at Cracow, Materialy Archeologiczne 30 (1997), 5–11.; Krzysztof Babraj – Hanna Szymańska, Bogowie Starożytnego Egiptu / The gods of ancient Egypt, Krakow 2000, 40. kat. sz.); Saarbrücken, Abenteuermuseum, ltsz. 2007AMS113 (von Lieven 2000–2001 [30. lj.]) Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasha Street 55) 5.00 LE = 330.30 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 9–10. és III.1. tábla; Varga 1964 (28. lj.), 16. és 131.; Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 8. és XXIII. tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 72. és 46. kép; Raven 1982 (30. lj.), 26., no. 3; Nagy 1999 (1. kat. sz.), 110–111. és 93. kép; von Lieven 2000–2001 (30. lj.), 64–70.; Schulz 2005 (30. lj.), 13., n. 7; Maria Costanza Centrone, Egyptian Corn-mummies: A class of religious artefacts catalogued and systematically analysed, VDM Verlag Dr. Müller 2009, no. 48 (p. 58); Varga in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 76

21. kat. sz. Gömb alakú edény spiráldíszítéssel

Nagada II (Kr. e. 3500–3200 körül) Égetett márgás agyag, festett; 23 × 15,5 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.23-E

Analógiák: National Museums Liverpool, Antiquities Collection, ltsz. 49.47.1054;50 Chicago, Oriental Institute Museum, ltsz. E. 9822 (Emily Teeter, Before the Pyramids. The Origins of Ancient Egyptian Civilization [Oriental Institute Museum Publications 33], Chicago 2011, cat. no. 35, p. 183); Stockholm, Medelhavsmuseet, ltsz. 18866 (Beate George, Frühe Keramik aus Ägypten, Medelhavsmuseet Bulletin 21 [1975], cat. no. 25.) Vásárlás műkereskedőtől Kairóban (Habib Tawadros, Ibrahim Pasha Street 55.) 1.50 LE = 99,99 HUF

Irodalom: Varga–Wessetzky 1961 (39. lj.), 12. és IV.1. tábla; Varga–Wessetzky 1964 (1. kat. sz.), 11. és I.1. tábla; Varga 1974 (1. kat. sz.), 1. és 3. kép; Nagy 1999 (1. kat. sz.), 18. és 4. kép; Petrik in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 1b kat. sz.; Petrik in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 1b; Liptay Éva, Aura ne creas quaecumquae nitescere cernis: Szkeuomorfózis és anyagszimbolika az egyiptomi művészetben, in Bajnóczy Bernadett – Dági Marianna – Lővei Pál – Ridovics Anna szerk., Interdiszciplinaritás. Archeometriai, régészeti és művészettörténeti tanulmányok, Budapest 2017, 50–52.

22. kat. sz.51 Pecsétlő leveles ágat vagy virágot tartó, kilépő férfialak ábrázolásával

Szaszanida-kor (Kr. u. 5. század) Kalcedon (?); 2,1 × 2,7 cm, 2-2,2 cm Származási hely: ismeretlen Ltsz. 60.24-E

Analógiák: London, British Museum, ltsz. 119389 (A. D. H. Bivar, Catalogue of the Western Asiatic Seals in the British Museum. Stamp Seals II: The Sassanian Dynasty, British Museum Press 1969, 58, Pl. 5, No. BE 5.) Vásárlás műkereskedőtől Alexandriában („Persian House”, R. E. Isphahani Frères) 1.00 LE = 66,66 HUF

Irodalom: publikálatlan

JEGYZETEK

1 Részlet a Ptahhotep intelmei című ókori egyiptomi irodalmi műből: Wessetzky Vilmos, Egyiptomi kultúra – egyiptomi bölcselet Ptahhotep tanításában, Valóság

XXXI, no. 3 (1988), 93 (573). 2 Edith Varga, La collection égyptienne du Musée des

Beaux-Arts de Budapest, Bulletin de la Société Française d’Égyptologie 36 (1963), 24; Edith Varga, La passé, le présent et l’avenir de la collection égyptienne de

Budapest, Bulletin de la Société Française d’Égyptologie 131 (1994), 22. 3 Köszönettel tartozom Nagy Lászlónak (Szépművészeti

Múzeum, Budapest) a kutatásaim során nyújtott segítségéért. 4 A Kákosy László által 1959-ben, Egyiptomban vásárolt tárgyak a halála után, 2003-ban a hagyatéka részeként kerültek a Szépművészeti Múzeumba: 2003.11-

E, 2003.12-E, 2003.13-E, 2003.14-E, 2003.16-E, 2003.17-E, 2003.18-E, 2003.19-E, 2003.20-E. 5 Szépművészeti Múzeum – Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet, Archívum és Dokumentációs

Központ (SZM–KEMKI), Budapest, ltsz. 40/959. 6 SZM–KEMKI, ltsz. 1092/959. 7 SZM–KEMKI, ltsz. 1221/1959. 8 Ibid. 9 Ibid. 10 Varga Edith és Castiglione László jelentése a műtárgyvásárlásokról: SZM–KEMKI, ltsz. 107/1960. 11 SZM–KEMKI, ltsz. 107/1960. 12 Lásd a tételes műtárgylistákat: SZM–KEMKI, ltsz. 107/1960. 13 Lásd a tételes műtárgylistát: SZM–KEMKI, ltsz. 107/1960. 14 A vásárlási bizottság jegyzőkönyvét lásd SZM–KEMKI, ltsz. 107/1960. Résztvevők: Dobrovits Aladár, Oroszlán Zoltán, Pigler Andor, Bíró Károly, Varga Edith,

Wessetzky Vilmos, Castiglione László, Szilágyi János

György, Sprincz Emma, Kákosy Lászkó (ELTE BTK),

Madarász László (Vámhivatal). 15 Fredrik Hagen – Kim Ryholt, The Antiquities Trade in

Egypt 1880 – 1930. The H. O. Lange Papers, Copenhagen 2016, 218. 16 Uo., 184. 17 Uo., 212. 18 Uo., 99–101., 115. 19 Lásd 6. jegyzet. 20 Varga Edith és Castiglione László jelentése a műtárgyvásárlásokról: SZM 107/1960; a Rudzs-ahau-sztélé vitathatatlan tudományos jelentőségéről lásd Jacqueline

E. Jay, Naga-ed-Deir to Thebes to Abydos: The Rise and Spread of the „Couple Standing before Offerings”

Pose on FIP and MK Offering Stelae, Journal of the

American Research Center in Egypt 46 (2010), 68. (korábbi szakirodalommal). 21 Varga Edith és Castiglione László jelentése a műtárgyvásárlásokról: SZM–KEMKI, ltsz. 107/1960. 22 Varga Edit, La stèle de RwD- aHAw et Ippj / RwD- aHAw és Ippj sztéléje, Bulletin du Musée Hongrois des

Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei 22 (1963), 3–7.; 127–130.; Kóthay in Kóthay Katalin

Anna – Liptay Éva szerk., A Szépművészeti Múzeum

Egyiptomi Gyűjteménye, Budapest 2012, 5. kat. sz.;

Kóthay in Katalin Anna Kóthay – Éva Liptay, eds.,

Egyptian Artefacts of the Museum of Fine Arts, Budapest 2013 (2nd rev. and enlarged ed.), cat. no. 6. 23 Nagy István, Une stèle égyptienne de la Première

Pèriode Intermédiaire / Egyiptomi sztéle az Első Átmeneti Korból, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / ASzépművészeti Múzeum Közleményei 95 (2001), 7–18, 155–160.; Edward Brovarski, Abydos in the Old Kingdom and First Intermediate Period, Part III. / Abüdosz az Óbirodalom idején és az Első átmeneti korban III.,

Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei 124 (2019), 7–13. 24 A középbirodalmi mészkő áldozati tábla nagyszerűen egészítette ki a budapesti gyűjtemény addigi egyetlen, démotikus felirattal ellátott, a Kr. e. 1. évezred második feléből származó, sötét kőből készült áldozati tábláját (ltsz. 51.2108): Wessetzky Vilmos, Table d’offrandes à inscription démotique au Musée des

Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum démotikus feliratú egyiptomi áldozati köve, Bulletin du Musée

Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum

Közleményei 65 (1985), 11–15., 77–80. 25 Varga Edith, Les modeles de sculpture de basse epoque dans la Collection Égyptienne / Az Egyiptomi gyűjtemény késői kori szobrászmintái, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei 18 (1961), 7–11., 104–106., valamint 3. és 5. kép. 26 Varga Edith, Contributions à l’histoire des modèles de sculpture en stuc de l’ancienne Égypte / Az óegyiptomi stukkó szobrászminták történetéhez. Bulletin du Musée

Hongrois des Beaux-Arts 16 (1960), 3–20, 101–111. 27 Varga 1961 (25. lj.). 28 Uo., 11–15., 107–108.; Varga Edith, Les monuments d’une coutume funéraire égyptienne de Basse Époque / Egy késő kori egyiptomi halotti szokás emlékei, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / A Szépművészeti Múzeum Közleményei 25 (1964), 3–17., 123–132. 29 Későbbi szerzeményezésekkel ezt a tárgytípust is sikerült további példányokkal gyarapítani. 30 A legtöbb példány arcát viaszból készült maszk fedi:

Maarten J. Raven, Corn mummies, Oudheidkundige

Mededelingen uit het Rijksmuseum van Oudheden te Leiden 63 (1982), 7–38; Alexandra von Lieven, Ein neuer

Kornosiris im Abenteuermuseum Saarbrücken, Bulletin de la Société d’égyptologie Genève 24 (2000–2001), 59–70.; Regine Schulz, A Corn-mummy Decoded,

The Journal of the Walters Art Museum 63 (2005), 5–14. 31 Oroszlán László – Dobrovits Aladár, Az Egyiptomi

Gyűjtemény. Vezető, Budapest 1939, 32. (24. kat. sz.);

Liptay in Bárkányi István szerk., A fáraók Egyiptoma.

A Móra Ferenc Múzeum kiállításának vezetője, Szeged 2014, 165. (12. kat. sz.). 32 Petrik in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 77b és 77c kat. sz.; Petrik in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. nos 79b és 79c. 33 Ross I. Thomas, Terracotta and stone figurines from

Naukratis, British Museum Studies in Ancient Egypt and

Sudan 24 (2019), 192–194. Lásd még a British Museum online katalógusát (Naukratis: Greeks in Egypt): https://webarchive.nationalarchives.gov.uk/ukgwa/20190801105436/https:/www.britishmuseum. org/research/online_research_catalogues/ng/naukratis_greeks_in_egypt.aspx. 34 Ennek darabjai ugyanabba a – funkcióját tekintve nehezen meghatározható, leginkább Hathor istennőhöz kapcsolható – műtárgytípusba tartoznak: Elizabeth

A. Waraksa, Female Figurines (Pharaonic Period), in

Willeke Wendrich ed., UCLA Encyclopedia of Egyptology, Los Angeles 2008 (http://digital2.library.ucla. edu/viewItem.do?ark=21198/zz000s3mm6).

Még ugyanebben az évben, 1960-ban sikerült egy magángyűjteményből megvásárolni ennek a tárgycsoportnak egy – ugyanabból a korszakból származó – másik altípusát, amelyen egy szentély bejáratában álló nőalak látható (60.33-E). 35 London, The British Museum, ltsz. EA 9524 (James

Henry Breasted Jr., Egyptian Servant Statues (Bollingen

Series 13), New York 1948, pl. 65a; Angela Mary Johanne Tooley, Middle Kingdom Burial Customs.

A Study of Wooden Models and Related Material, PhDdissz., University of Liverpool 1989, 137–138.); London, UCL Culture, Petrie Museum of Egyptian Archaeology, ltsz. UC75621. 36 Gerard P. F. Broekman, Falcon-headed Coffins and

Sarcophages, The Journal of Egyptian Archaeology 95 (2009), 67–91. 37 Nagy in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 32. kat. sz.;

Nagy in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 35;

C. Jurman, Memphis in der Dritten Zwischenzeit. Eine

Studie zur (Selbst-)Repräsentation von Eliten in der 21. und 22. Dynastie, Band I–II., Hamburg 2020, D-074. 38 Liptay in Kóthay–Liptay 2012 (22. lj.), 64. kat. sz.;

Liptay in Kóthay–Liptay 2013 (22. lj.), cat. no. 65. 39 Varga Edit – Wessetzky Vilmos, Egyiptomi kiállítás,

Budapest 1961; Varga 1963b (2. lj.), 24; Varga 1994 (2. lj.), 22. 40 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=3541. 41 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=13941. 42 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=2655. 43 https://www.bonhams.com/auctions/24685/lot/199/. 44 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=2971. 45 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=10729. 46 https://www.ifao.egnet.net/bases/cachette/?descr=Statue&dat=T.I.P.-Late+Period&os=15. 47 http://www.globalegyptianmuseum.org/record. aspx?id=13630. 48 https://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/gallery/headrests/gallery/1/4.html. 49 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=3862. 50 http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=3201. 51 A tárgy meghatározásáért és datálásáért köszönettel tartozom Roboz Erikának és Niederreiter Zoltánnak. Az 1959-ben vásárolt tárgyak között ez az egyetlen nem ókori egyiptomi eredetű tárgy. Valószínűleg egyfajta „ráadásként” kaphatták az alexandriai kereskedőnél, ahol még 1959 nyarán három ókori egyiptomi tárgyat (7., 8. és 9. kat. sz.) vásároltak 9,50 egyiptomi font értékben.

BESZÁMOLÓ AZ ANTIK GYŰJTEMÉNY FESTETT VÁZÁIN VÉGZETT RESTAURÁLÁSI MUNKÁKRÓL (2015–2019)

JÉRÔME BRESSON – LAKATOS SZILVIA

A Szépművészeti Múzeum 2015 és 2018 ősze között végzett rekonstrukciós munkálatai az Antik Gyűjteményt is érintették: a Szilágyi János György által 1997-ben rendezett állandó antik kiállítást le kellett bontani, és a tárgyakat a múzeum földszinti, úgynevezett dór szárnyából először raktárba, majd az állandó kiállítás új helyszínére, a múzeum mélyföldszinti termeibe szállítani. A gyűjtemény kétszeri mozgatása számos esetben újra nyilvánvalóvá tette a restaurálás szükségességét, és ez kiegészült azzal az igénnyel is, hogy a tárgyak az újrarendezendő kiállításon megtisztított, megújult állapotban legyenek bemutathatók. Az antik kiállítás zárvatartásának idejét tehát jelentős állagmegőrzési-restaurálási munkálatokra lehetett fordítani, amelyeknek egyik legfontosabb hangsúlyát a gyűjtemény festett vázái jelentették.

Az Antik Gyűjteményben őrzött festett vázák legnagyobb része az 1940-es évek végén került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába. Az országos múzeumok gyűjtőkörét ugyan 1934-ben törvényben rögzítették – meghatározva például, hogy a Magyarországon kívül előkerült ókori műtárgyak a Szépművészeti Múzeum gyűjtőkörébe tartoznak –, mégis csupán a második világháború után került sor az ország különböző múzeumaiban található, de hivatalosan az Antik Gyűjteményt illető tárgyak összegyűjtésére.1 Míg a háború előtti kiállításokon csupán néhány váza képviselte ezt az anyagcsoportot, az 1950-es években a gyűjtemény anyaga az antik vázafestészet szinte mindegyik jelentős iskolájának bemutatására alkalmas volt.2 Az Antik Gyűjteménybe érkezett műtárgyegyüttesek jelentős darabjait 1950 és 1959 között Baky Győző (1902–1972) festő, grafikus és restaurátor, a Nemzeti Múzeum akkori főrestaurátora restaurálta.3 Az elvégzett munkáról nem maradt fent dokumentáció, de az elmúlt évekig ez volt a gyűjtemény festett vázáinak egyetlen nagyobb ívű restaurálássorozata.

Az eltelt több évtized után a konzerválási-restaurálási feladatok tervezésekor a tárgyak kiválasztásánál egyrészt az állapotuk, másrészt az új állandó kiállítás tudományos koncepciója játszott szerepet. Az ókori festett vázákra specializálódott párizsi restaurátor, Jérôme Bresson munkájának köszönhetően mintegy 65 váza, köztük a gyűjtemény legjelentősebb darabjai újultak meg. Munkáját Rostás Zita, az Antik Gyűjtemény szilikátrestaurátora és Varga Eszter, az Antik Gyűjtemény munkatársa segítette.

A KONZERVÁLÁSI-RESTAURÁLÁSI MUNKÁK SORÁN KÖVETETT ÁLTALÁNOS ELVEK

A műtárgyak állapotromlását elsősorban az előző beavatkozás óta eltelt hosszú időszak okozta, de a folyamatot a hőmérséklet és páratartalom változásai is felgyorsíthatták. Ennek következménye a régi lakkozások sárgássá, barnává történő elszíneződése, részleges leválása, az ókori felületeken megjelenő sókiválások, a meggyengült ragasztások. Az ICOM etikai kódexének és az ECCO ajánlásának megfelelően egyetlen konzerválási-restaurálási beavatkozást sem tekintettünk triviálisnak, minden elvégzett, a restaurátor és a muzeológus megbeszélésén alapuló műveletről részletes dokumentáció készült, és a korábbi restaurálások során használt anyagokból, amennyiben lebontásra kerültek, a következő generációk számára mintákat tettünk félre későbbi esetleges anyagvizsgálatok céljára. A beavatkozásokat a szükséges minimumra korlátoztuk, a felhasznált anyagok tekintetében pedig egyrészt a reverzibilitás elvét tartottuk szem előtt: hogy a jövőben szükségessé váló műveletek elvégzésekor ne sérüljön a műtárgy, másrészt kizárólag olyan anyagokat használtunk, amelyek a mai tudásunk alapján még hosszú távon sem károsítják az ókori részeket. A beavatkozások első lépése a tárgyakat veszélyeztető állapotok orvoslása volt, úgymint az esetlegesen korrozív hatású szennyeződések, az elöregedett lakkok és ragasztók, a sókiválások eltávolítása. Mindeközben fontos szempontot jelentett a korábbi restaurálások történetének feltérképezése, és az így nyert ismereteket igyekeztünk a tárgyak történetéről rendelkezésre álló információkkal összevetni. Az ezt követő restaurálási fázisban olyan módszert választottunk, amely szerint a kiegészítések azonosíthatók és megkülönböztethetők az eredeti részektől, ugyanakkor a tárgy megjelenését nem torzítják el. A kiegészítések a felülettel azonos szintben találhatók, és csupán néhány esetben, amikor a töredékek felszíne szabálytalan volt, alkalmaztuk azt a régészeti kerámiáknál szokásos megoldást, aminek segítségével a kiegészített részek a töredékek felületénél mélyebben helyezkednek el.4 A restaurálás során alkalmazott kiegészítések tehát jól láthatók, mégis háttérbe szorulnak a műtárgy esztétikus egységével szemben, lehetőséget teremtve arra, hogy az adott tárgy értelmezhető legyen mint eredeti kontextusának és saját történetének tanúja, de a gyűjtemény értékes műkincseként is bemutatásra kerülhessen.5

AZ ELVÉGZETT KONZERVÁLÁSI-RESTAURÁLÁSI MUNKÁK KIEMELT PÉLDÁI

Az alábbiakban néhány kiemelt példán fogjuk részletesebben bemutatni, hogy az elvégzett konzerválási-restaurálási munkák eredményeként hogyan újultak meg a gyűjtemény festett vázái, valamint hogy az egyes részletmegfigyeléseknek köszönhetően a régi restaurálások és a vázák modern kori történetének feltérképezésével hogyan bővültek ismereteink a gyűjtemény tárgyairól.

1. A Micali-festő feketealakos amphorája A Micali-festőnek attribuált etruszk feketealakos amphora6 szinte ép, csak a lábon található egy kisebb sérülés. A festés nagy része azonban kopott; míg az egyik oldal felülete – a váza ikonográfiai érdekességét jelentő szakálltalan, de bajszos ifjúfejjel és a felé ugró oroszlánnal – jó megtartású, a másik oldalon az elhalványodott alakok szinte beleolvadnak a váza barna alapszínébe. Az amphora felületén barna, fényes, egy korábbi konzerválás során alkalmazott bevonat volt megfigyelhető, amely a helyenként látható kis leválások és fehér elszíneződések alapján nyilvánvalóan elöregedett. Ezt a réteget tehát szükséges volt eltávolítani az ókori felületről (1. kép).

Az amphora UV-fényben történő megvilágítása során a nyak és a test egyes részein halványzöld színű fluoreszcencia jelent meg, amelynek alapján a felületre felvitt bevonat triterpén alapú lakk, ezen belül feltehetően masztixgyanta lehet.7 Ez az ókori vázák restaurálásánál szokatlan anyagválasztás talán azzal magyarázható, hogy más anyagcsoportban, talán festményekben jártas restaurátor végezte a műveletet. A masztixgyantát jellemzően a 19. század elején használták, mígnem a 19. század közepén a dammargyanta váltotta fel.8 Míg természetes fénynél az amphora felülete egységesnek tűnt, UV-fénnyel megvilágítva csak a váza egy részén volt a triterpén alapú lakkozás azonosítható. Ez alapján arra lehet következtetni, hogy ezt a régi, a fentebb említett leválások és fehér elszíneződések alapján elöregedett gyantát egy későbbi időpontban megpróbálták kijavítani, és az egész felületet valamilyen szintetikus, fluoreszcenciát nem mutató lakkréteggel vonták be. Időközben az újabb lakkozás is elöregedett és erősen megbarnult, valamint jelentős szennyeződésréteget is maga alatt tartott. Az amphora lakkrétegeinek eltávolításához