ERDŐMÁNIA

A természet tisztelete

Hulladékhelyzet és együttélés

Miközben a természetjárás és általában a természeti értékek kultúrája érzékelhetően fejlődik, az erdők továbbra sem mentesek a hulladéktól. Az összetétele ugyan változik, mert öröm-

Írta: Lomniczi Gergely telien egyre kevesebb benne a túrázók és kirándulók által hátrahagyott szemét, de sajnos továbbra is jelen van az erdőkben – folyamatos fi gyelemfelhívásként arra, hogy van még tennivalónk a természet iránti tisztelet kialakításában.

Fotó: Gulyás Attila

Az emberi erő sajnos sokszor nem elég – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

A

z Országos Kéktúra, amely a hazai természetjárás szimbolikus útvonala, nem csupán látványosságok, természeti kincsek tekintetében, hanem hulladékterheltség vonatkozásában is roppant változatos, ahogy arra egyébként már Rockenbauer Pál stábja is erősen felhívta a fi gyelmet. Itt egyfajta keresztmetszetben láthatjuk, hol is tart ma a környezettudatosság. Találunk olyan szakaszokat, amelyek szinte érintetlenek, másutt pedig megdöbbentő és elkeserítő a szertehagyott, néhol halmokban álló szemét. Érdekes az a kettősség, hogy miközben az Országos Erdészeti Egyesület egy 2017-es, országos szintű kutatása szerint hazánkban az emberek nagy része környezettudatosnak vallja magát, addig vitathatatlan tény, hogy az erdőbe kerülő hulladék emberi eredetű: nyilván mindig „mások”, sohasem „mi magunk” viszünk szemetet az erdőbe.

A természet sérül Az erdőben hagyott hulladék összetétele nem sokban különbözik a háztartások kukáiban, építkezések, műhelyek, gyárak szeméttárolóiban láthatóétól. A pandémiához köthető „változatosság”, hogy mindezeken felül megjelentek a járványhulladékok, a maszkok, a kesztyűk, főleg a gyakrabban látogatott pihenőhelyeken.

Az erdei szemetelés, az illegális hulladéklerakás kizárólag az ember jelenlétének köszönhető. Bizton állíthatjuk, hogy az erdő nem ismeri a „hulladékot”. A természetben minden hasznosul az erdei ökoszisztéma fenntartása érdekében: beszéljünk akár elhalt fákról, lehulló termésekről, levelekről. Az emberek által kirakott szemét éppen ezt a folyamatot, az erdő természetes és önfenntartó megújulását veszélyezteti. Olyan anyagokat juttat a talajba, a növényzet közé, akár az állatok szervezetébe, amelyek egyáltalán nem odavalók, amelyek megzavarják, akár meg is gátolják az évezredes körforgást. Ami elsőre akár nem látszik veszélyesnek – hiszen nagy az erdő, „elbírja” –, az a talajba jutva hosszú távon méreg. Ma még talán meg sem tudjuk mondani, hol jelentkezik a kár, amelyet nemcsak az élővilág rövid távú sérüléseiben mérhetünk, hanem abban is, ha elmarad a „haszon”, nem nő ki egy fa, nem újul meg a korábban viruló élőhely, vagy azt éppen inváziós fajok lepik el, kiszorítva az őshonosakat.

Megtisztuló erdők Abban egyetértés mutatkozik, hogy az erdők jó állapota közérdek. Szerencsére ma már látjuk, hogy az erdőjárók egyre tudatosabbak, odafi gyelnek, és terjedőben van az a szemlélet, hogy csak a lábnyomunkat hagyjuk az erdőben, minden más hulladékot vigyünk haza magunkkal. Az illegális hulladéklerakásban „utazókról” azonban ez már kevésbé mondható el. A hazai erdők felét kezelő állami erdőgazdaságok tavaly csatlakoztak a „Tisztítsuk meg az országot!” kezdeményezéshez, amelynek során összesen 12 500 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze és szállítottak el erdőterületeikről. És valószínűleg maradtak még felderítetlen lerakók. A probléma azonban nem új, ezt mutatja a Társadalmi Erdei Szolgálat megalakulása az 1960-as években, amely a civileket, természetjárókat is bevonta a természet védelmébe, az erdők tisztaságának megőrzésébe. Ez az igény és a társadalmi

A gumiabroncsok gyakran kötnek ki az erdőkben – Fotó: MTSZ

A nagyobb szemétlerakók felszámolása után kezdődhet az újraerdősítés – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

aktivitás szerencsére töretlen: az idei hulladékgyűjtési akcióhoz kifejlesztett HulladékRadar alkalmazás segítségével például több mint 1500 köbméter illegálisan lerakott szemétről érkezett lakossági bejelentés – ez a teljes begyűjtött mennyiség több mint egytizede. Vagyis a természetjáró többséget láthatóan zavarja a környezetpusztításnak ez a válfaja.

De potyautasok továbbra is vannak. A szomorú tapasztalatok közé tartozik, hogy az illegális hulladéklerakók nagyon gyorsan újraképződnek, az erdészetek munkatársai a felszámoltak helyett újabbakra és újabbakra akadnak. Akik minden fi gyelmeztetés, kérés ellenére tudatosan károsítják a természetet, azok valójában a közösséggel fi zettetik meg ennek az árát. Mégpedig duplán: nem elég, hogy az állami erdőgazdaságok évente 100 millió forintos nagyságrendben kénytelenek költeni az illegális lerakók felszámolására, ehhez jön a ma még talán nem teljesen felmérhető, de szinte biztosan bekövetkező természetkárosítás anyagi és természeti „költsége”, az élőhely, az ökoszisztéma sérülése, extrém esetben pusztulása.

Az erdőben illegálisan lerakott hulladékok legjelentősebb részét a háztartási vegyes hulladék adja. A „második helyezett” az építési, illetve bontási hulladék. Különösen problémásak a természetbe kikerülő veszélyes hulladékok és gumiabroncsok, amelyek az idei takarítási akció során országosan összegyűjtött hulladék mennyiségének 5 százalékát tették ki. Összességében elmondható, hogy a természetkárosítók nem válogatnak, mindent kiszórnak, ami útban van nekik.

Számít a zöld is A szemléletformálás fontosságát mutatja a zöldhulladék kérdése. Sokan nem gondolnak rá, de az éppen olyan káros és veszélyes az erdőben, mint például az építési törmelék. A köztudatban az terjedt el, hogy a zöldhulladék elhelyezése az erdőkben megengedett, hiszen a növényi részek ott úgyis elkorhadnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a kertben levágott fű, lenyesett ág, lehullott gyümölcs komoly problémát jelent a természeti területeken, ezért illegális elhelyezése éppúgy szabálytalan, mint a kommunális vagy bármely más hulladék lerakása. De milyen veszélyeket is rejt ez magában a jogszabályi tiltáson túl?

Az önkéntesek sokat segítenek, de nem a mások utáni takarítás a megoldás – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

Először is nagyban elősegíti a belterületi vadfelbukkanást, különösen a vaddisznó megtelepedését. Az egyik leggyakoribb zöldhulladék, a frissen levágott fű és a lehullott, rothadó, emberi fogyasztásra már nem alkalmas gyümölcs ugyanis kiváló táplálék a vaddisznónak. Nemkülönben a zöld kupacot fogyasztó csigáknak, rovaroknak és rágcsálóknak. Egy kutatás megállapította, hogy részben az ilyen táplálékforrások miatt a főváros térségében kialakult egy belterületen élő vaddisznó-populáció, amely el sem hagyja a településeket, az állomány egyedszámának szabályozása pedig komoly gondot jelent.

A nagy mennyiségben, egyben lerakott zöldhulladék – csakúgy, mint az örökzöldek ágai – fokozott tűzveszélyt is jelent, mert a lebomlási folyamatok öngyulladáshoz vezethetnek, így az „erdei komposztnak” hitt, zöldhulladék alkotta halom akár többhektárnyi erdőt (és akár lakott területet) veszélyeztető tűzfészekké válhat, különösen aszályos, száraz időszakban. A zöldhulladék

Az illegális hulladék potenciális tűzveszélyt is jelent egyben – Fotó: Adobe Stock

illegális lerakásának mindemellett komoly természetvédelmi kockázata is van, ugyanis elősegíti az invazív fajok, így például a mirigyes bálványfa, az ürömlevelű parlagfű vagy a japánkeserűfű-fajok terjedését. Ezek az agresszív, idegenhonos fajok az őshonos erdők rovására terjeszkednek, visszaszorításuk pedig jelentős erőfeszítéseket igényel. Az már csak hab a tortán, hogy az erdőszéli zöldhulladékhalmok mágnesként vonzzák a szemetelőket, és az illegális hulladéklerakás kiindulópontjainak számítanak.

A zöldhulladék is rengeteg veszélyt rejt magában az erdő Fotó: Adobe Stockre nézve – Fotó: Adobe Stock

Az erdőszéli utak fokozott terhelésnek vannak kitéve – Fotó: MTSZ

A szemét elszállítása az erdő mélyéről nem könnyű feladat – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt. Ez a küzdelem – és az erdei szemetelés – csak akkor ér véget, ha a megelőzés kerül előtérbe. A fi zikai visszatartást és megelőzést szolgálja az állami erdőgazdaságok által a legveszélyeztetettebb területekre telepített, összesen 113 sorompó és több mint 200 kamera. De ezek az eszközök csak akkor igazán hatásosak, ha megtörténik a szemléletváltás, és mindenki tudatosítja, hogy az erdők jó állapota közérdek.

Erdő és ember kapcsolata egy világvárosi példán Az Országos Kéktúra útvonalának egyik szép, egyedülálló természeti értékekben bővelkedő szakasza a fővárost körülölelő, a Pilisi Parkerdő Zrt. területén fekvő, országos szinten is kiemelkedő látogatottságú erdőn vezet keresztül. Az évi 25 millió körüli látogatószám a pandémia alatt 30 millió felettire emelkedett. Az erdei turizmus népszerűségének növekedése egyrészt örömteli tendencia, hiszen azt mutatja, hogy egyre többen fedezik fel a kikapcsolódás lehetőségeit természeti környezetben, ugyanakkor felmerül a kérdés: miként lehet erdő és ember kapcsolata kiegyensúlyozott, mit tehet az ember, illetve mit tehet az erdőgazdálkodó e viszony jobbá tétele érdekében?

A fenntartható erdőgazdálkodásnak mára szerves része a növekvő erdőlátogatási igények kezelése, bizonyos fokú organikus szabályozása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodóknak olyan fejlesztéseket kell megvalósítaniuk, amelyek segítik az embereket a természetkárosítástól mentes, adott esetben – például a nagyvárosok környezetében – tömeges erdőlátogatásban. A Pilisi Parkerdő Zrt. terveiben olyan fejlesztések szerepelnek, amelyek a városi lakosság egyre növekvő igényeire reagálnak: a jobb és látogatóbarát infrastruktúra nemcsak az erdőjárók komfortját növeli, hanem a természetkárosítás esélyét is csökkenti, a rendezett, tiszta környezetet pedig nehezebben „rontjuk el”, mint a gondozatlan, gazdátlannak látszó területeket.

A másik oldal viszont az erdőlátogatóké. Az erdő életközösségeinek, az erdei ökoszisztéma működésének alapvetően nem része az embertömegek jelenléte. Vendégek vagyunk az erdőben. Lehetünk jó vendégek, akik nem élnek vissza ezzel a vendégjoggal, s láthatjuk is, hogy egyre

A felújított szálláshelyeken fontos szempont a minél kisebb környezetterhelés, a megújuló energia használata – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

többen elfogadják ezt az íratlan szabályt: a látogatottság növekedéséhez képest csökken a turisták által hátrahagyott hulladék mennyisége. Azt látjuk, hogy ezen a téren az emberek az elmúlt évtizedben jó irányban változtak, jó vendégei akarnak és sokszor tudnak is lenni az erdőnek. De nagyon fontos magunkban tudatosítani, hogy bármilyen jól érezzük magunkat, és bármennyire szeretjük, az erdőben elsősorban nem mi, emberek, hanem a vadon élő növény-, állat- és gombafajok sokasága van otthon. Ahogyan dr. Csépány Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese fogalmazott: „Szakmai meggyőződésem és tapasztalatom szerint egy kulcsfogalom biztosíthatja erdő és ember együttélését: a tisztelet. Az embernek, az erdőbe látogató kirándulónak és turistának tisztelnie kell mindazt, ami körülveszi. Nem ismerheti mindenki az erdőt, nem láthatja át az erdei ökoszisztéma működésének komplex folyamatát, amely a szeme előtt, szinte észrevétlenül zajlik. De szakismeret nélkül is tisztelhetjük az erdőt, mert a tisztelet biztosítani fogja, hogy sem akarva, sem akaratlanul ne tegyünk kárt az erdőben. A tisztelet tehet bennünket az erdő szívesen látott, jó vendégeivé.”

Közösségi és egyéni felelősségvállalás Az erdők megtisztulásáért vívott küzdelmet nem csupán kormányzati, hanem hatékony civil kezdeményezések, a helyi lakosság rendszeres összefogása, nem utolsósorban pedig vállalati CSR-programok is segítik. Az állami erdőgazdálkodók éves szinten sok száz millió forintot költenek hulladékmentesítésre, piaci és állami fi nanszírozású kezdeményezések és kampányok aktivizálják az embereket hulladékgyűjtésre, miközben a megoldás nyilvánvalóan az lenne, ha nem kerülne a természetbe, az erdőbe az, ami nem odavaló. A fenntartható hulladékkezelés a 21. század nagy kihívásai közé tartozik. Szükség van megfelelő jogi és törvényi környezetre, oktatásra és felvilágosításra, de emellett mindenki felteheti saját magának a kérdést: én mit tehetek az erdők tisztán tartása érdekében?

Az építési törmelék elszállításához gépekre van szükség – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.