Turista Magazin 2023 március

REJTETT KINCSEINK

ZSITVAY TIBOR

VISEGRÁDI EMLÉKEI

VÁROSI SÉTA

NYÍREGYHÁZA –A HOMOKBÓL ÉS

HITBŐL EMELT

VÁROS

HISTÓRIA

TIHANYI APÁTSÁG –A BALATON KORONÁJA

JELVÉNYVADÁSZ

BUDAI-HEGYSÉG

TÚRAPRAKTIKA

MAGYARORSZÁG LEGJOBB

ERDEI MENEDÉKHELYEI

TUDÁSTÁR

NÖVÉNYEK A MÉG MŰANYAGMENTES HÁZTARTÁSOKBAN

TÁJ ÉS EMBER

ÉLMÉNYEK ÉS TÖRTÉNETEK A MAGAS-MÁTRÁBÓL

TURISTÁJA

ELŐSZÓ

Fedezzük fel környékünket!

Gyakran kapom meg, hogy milyen szerencsés vagyok, mert az egyik legkedvesebb hobbim egyben a munkám is – sokszor eszembe jutott ez a márciusi számunk elkészítése közben, mivel különösen gazdag tartalmat sikerült összehoznunk. Kezdetnek itt van mindjárt a címlapfotó, amely első ránézésre akár a Magas-Tátrában vagy a Dolomitok egyik csúcsán is készülhetett volna, holott a főváros szomszédságában, az egyik legforgalmasabb helyen, Budaörsön lőttük, miközben alattunk zúgott a mindig forgalmas M1–M7-bevezető. Ebből is látszik, hogy fővárosból sem kell feltétlenül messzire mennünk egy jó kis túráért, amire jó példákat adunk a Jelvényvadász rovatunkban, a Budai-hegység Turistáját bemutatva. Egy kicsit távolabb mozdulva a Dunakanyarba is elviszünk benneteket, és megpróbáljuk úgy megmutatni ezt a sokak által kedvelt helyet, hogy egy teljesen más arcát mutassa legközelebbi látogatásotok alkalmával. Konfár Tibor kollégánk nem kevés időt töltött a helyszínen és különféle könyvtárakban, hogy bemutassa nekünk Visegrád legnagyobb lokálpatriótáját, aki nélkül jóval szegényebb lenne a hazai természetjárás. És az a legszebb, hogy ez még csak a kezdet a remek cikkeink sorában, mert egyebek mellett lemerészkedtünk a Miskolctapolcai Barlangfürdő legrejtettebb zugaiba, megtudtuk, miként segítenek a lovak a börzsönyi favágóknak, bejártuk Nyíregyházát, megnéztük a javában szépülő tihanyi apátságot, és mindezek mellett még olyan helyeket is összeszedtünk, ahol (szerintünk) óriási élmény egy éjszakát eltölteni a szabadban.

Címlapfotó: Magócsi Márton: Budaörsi kopárok

Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)

Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.

Felelős kiadó: Tassy Márk

Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu

Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu

Megjelenés: havonta (évente 10 szám), december–januári és július–augusztusi összevont lapszám

Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu

Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com

Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató

HU ISSN 2063-7586

SZERKESZTŐSÉG: Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Hidvégi Brigitta (vezető online szerkesztő), Joó Annamária (vezető szerkesztő), Lánczi Péter (szerkesztő), Magócsi Márton (fotós-képszerkesztő), Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Tóth Judit (szerkesztő); Mártonné Máthé Kinga (marketingkommunikációs igazgató: marketing@termeszetjaro.hu), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu)

Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu

Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető), Sebeszta Péter (tördelőszerkesztő)

Térképek, infografika: Bába Imre, Bagaméri Gergely Ebben a számban közreműködtek: Dénes Andrea (Tudástár), Dömsödi Áron (Túrakártyák, Túrapraktika), Konfár Tibor (Rejtett kincseink), Szigeti Ferenc (Tudástár)

A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.

Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin

Nógrádi Attila főszerkesztő

Tartalom

6 MTSZ-HÍRADÓ

8 HÍREK

10 JELVÉNYVADÁSZ

Budai-heg ység Turistája

20 REJTETT KINCSEINK

Zsitvay Tibor visegrádi emlékei

30 BARLANGI SÉTA

„Száraz lábas” túra a természet fedett fürdőjében

40 HISTÓRIA

A Balaton koronája és az ország kincse

A tihanyi apátság

48 TUDÁSTÁR

Időutazás a Börzsönyben, avag y fakitermelés lóval

54 VÁROSI SÉTA

Nyíregyháza – A homokból és hitből emelt város

64 TÚRAPRAKTIKA

Mag yarország legjobb erdei menedékhelyei

72 TÁJ ÉS EMBER

Élmények és történetek a Magas-Mátrából

80 TUDÁSTÁR

Növények a még műanyagmentes háztartásokban

86 FOTÓSAROK

87 TÚRAKÁRTYA

Heg yről völgybe az Ágasvár vidékén

A budakeszi erdő kilátásai

Oktatási témájú online összejövetel

Múlt, jelen és jövő – ez volt az Oktatási Bizottság (OB) által szervezett

tematikus nap témája még január 14-én.

meglepő, hogy a mai rendszer egyáltalán nincs messze a múlt század első felének gyakorlatától.

A második előadásban az Oktatási Bizottság jövőképéről beszélt Bánhidi Árpád, a bizottság vezetője. A prezentációkat kötetlen beszélgetés követte. A kérdések, észrevételek érintették az egyes képzési szinteket, a tanfolyamok online jellegét, a budapesti kereslet-kínálat kérdését, a régi és új rendszer átjárhatóságának szükségességét, a kitüntetéseket, a korábbi vizsgabiztosi rendszert, az ifjúsági képzéseket.

Két előadás és két beszélgetős blokk váltotta egymást az online találkozón, melyre 31-en „jöttek el”. A résztvevők között voltak az oktatás iránt tanulóként és oktatóként, képzésszervezőként érdeklődők, és képviseltette magát a Magyar Természetjáró Szövetség is.

Az első előadáson a túravezetői tanfolyamok és vizsgák múltját mutatta be Jakab Éva (OB-tag) az 1930-as évektől kezdve. Az elmúlt kilencven évben előremutató viták, (együtt)gondolkodások történtek a túravezetői képzések és vizsgáztatás kérdésében, sok változás kísérte az indulást követően kialakult gyakorlatot, mégsem

Az Oktatási Bizottság folytatni szeretné a közös gondolkodást, ezért a tavaszi időszakban öt előadásból álló szakmai műhelyt szervez az oktatóknak. Az előadásokat az ország különböző nagyvárosaiban tartják, biztosítva az online csatlakozás lehetőségét is. Az első előadás március 9-én, Budapesten lesz.

Ezekre a túraversenyekre készülhetünk idén

A Magyar Természetjáró

Szövetség versenybizottsága

elkészítette a 2023-as tájékozódási túraversenyek végleges naptárát, amelyet az alábbi QR-kód segítségével nézhettek meg.

Fotó: Bánhidi Árpád

Kritikus tömeg a hármashatár-hegyi

útjelzővezető-találkozón

A Magyar Természetjáró Szövetség 2023. január 28–29-én rendezte meg a hármashatár-hegyi Rotter Lajos turistaházban az útjelzővezetők találkozóját, így három év után adódott lehetőség a személyes tapasztalatcserére az ország jelzésfestői számára. A jelenléti előadásokra 45-en jelentkeztek, ami egyben telt házat is jelentett, online pedig további 18-an követték az eseményeket.

A szombaton 13:00 órától kezdődő szakmai program az alábbi témákat foglalta magában:

● a turistautak jelenlegi helyzete Magyarországon;

● turistautak nyilvántartása;

● a 2022. évi jelzésfestés-pályázat eredményei, ellenőri tapasztalatok.

A Turistaút Szakbizottság a 2023-as pályázat során elvárt szakmai feltételekről, valamint a megújuló szakmai füzetről tartott előadást, mely után érzelmektől sem mentes, élénk eszmecsere alakult ki szakmai kérdésekben. Hisszük, hogy a korrekt, mederben tartott vita mindig előrevisz egy közösséget, a vacsora közeledtével ezúttal is megbékéltek a felek.

Vasárnap délelőtt az érdeklődők szakmai workshopon vehettek részt, amelyet az MTSZ elnökségének két tagja, Csiba Ágoston és Klenczner István tartott a jel-

zések festékszórós kivitelezéséről. Az előadók bemutatták, hogy a kellő precizitással használt festékspray gyorsíthatja a munkavégzést, de csak megfelelő gyakorlattal és körültekintéssel érhető el a pályázatban elvárt minőség.

Ezután Balázs Lászlónak, a Turistaút Szakbizottság oszlopos tagjának a vezetésével szaktúrára indultak a résztvevők, ahol a turistaút-csomópontok helyes kialakításának lehetőségei kerültek modellezésre az előnyök-hátrányok és az egyértelműségi szempontok alapján. A túra végeztével új impulzusokkal a tarsolyban intettünk búcsút a résztvevőknek.

Fotó: MTSZ Fotó: MTSZ

Fotó: MTSZ

Megnyílt a 2023-as jelzésfestés-pályázat

A Magyar Természetjáró Szövetség pályázatot hirdetett a

Magyarországon nyilvántartásba vett vállalkozások és civil szervezetek számára a hazai turistautak és turistajelzések felújítására.

2023. február 1-je és 2023. április 3-a között várjuk mindazok pályázatát, akik útjelzővezető szakember felügyeletével tudnak felelősséget vállalni

● az O rszágos Kékkörrel nem fonódó turistautak MSZ 20587:2021 [Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása] szabványban meghatározott jelzéseinek (sáv, kereszt, háromszög, négyzet, kör, barlang, rom, kápolna, emlékmű, bélyegző, körtúra), valamint

● az Országos Kékkör (Országos Kéktúra, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, Alföldi Kéktúra) nyomvonalán előre kijelölt szakaszok jelzéseinek (kék sáv) és ezek bélyegzőhelyeihez vezető (kék bélyegző) jelzéseinek teljes körű felújításáért.

Az idei év szűkebb lehetőségeire tekintettel az MTSZ a beérkező pályázatok rangsorolását és a szerződéskötéseket az alábbi szempontok alapján végzi: turistaszakmai indokoltság, előzetes igényfelmérésben jelzett vállalás, a legutóbbi felújítás óta eltelt idő, korábbi években elvégzett munkák minősége. Az MTSZ-nek csak az éves jelzésfestési keretösszeg felső határértékéig áll módjában a pályázatokat befogadni, amely megközelítőleg 1000 km turistaút felújítását jelenti. Ha a határidőre elvégzett jelzésfestési munka szakmai szempontok alapján elfogadható, akkor kilométerenként nettó 20 000 forint kerül kifizetésre a pályázóknak.

A pályázati felület a QR-kód segítségével

érhető el.

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Online tagsági találkozó

A tagszervezeteinket már februárban értesítettük – egy körlevél formájában –, hogy március 4-én online tagsági találkozót tartunk. A jelentkezési felületen előzetesen küldött kérdések és témák alapján alakítjuk ki a programtervet, de a tervek szerint 10 órától kora délutánig tart majd az online gyűlésünk, amelyen beszámolunk majd a szövetségben jelenleg is zajló munkafolyamatokról és idei terveinkről is.

Megújult a tagszervezeti regisztrációs felületünk

Korábban már hírt adtunk róla, hogy január 1-jétől teljesen új, felhasználóbarát felületen lehet megújítani a tagságokat, valamint újonnan csatlakozni a Magyar Természetjáró Szövetséghez. Kérjük, hogy a 2023. évi tagdíjat csak a sikeres adategyeztetést és regisztrációt követően szíveskedjenek rendezni.

ado_TM200x130 mm.pdf 1 2022. 02. 10. 10:40

Fontos tudnivaló és határidő, hogy a 2023. május 20-án tartandó éves rendes közgyűlésen csak azon tagszerveze-

tek képviselői jogosultak szavazni, melyek a választmányi ülés előtt 60 nappal (március 20-ig) érvényes tagsággal rendelkeztek a szövetségben! Azok, akiknél évkihagyás történt, kérjük, a tagsag@termeszetjaro.hu e-mail-címre küldjék el az egyesület nevét, címét és egy kapcsolattartói e-mail-címet. Ezt követően és ez alapján kapnak majd lehetőséget az új regisztrációs felületen a 2023-as tagsági regisztrációra.

A regisztrációs felületről több információ a QR-kód segítségével érhető el.

Budai-hegység Turistája

Ez a jelvényszerző

túramozgalom jó apropót adhat megismerni a műemlékekben, természeti és történelmi kincsekben gazdag

Budai-hegységet, amely még a főváros és környékén lakó természetjárók számára is mutathat újat.

Írta: Lánczi Péter

Fotó: Magócsi Márton

Jelvényvadász S

okaknak a Budai-hegység részben urbanizált, ugyanakkor erdőtájat is tartogató terepéről a családi kirándulások, kutyasétáltatás, a normafai rétes és a Gyermekvasút jut eszükbe – hogy csak pár „klasszikus” programot említsünk –, és kevesebben tekintenek rá a látnivalók és értékek változatos tárházaként, noha az már egy térképböngészés során is feltűnhet. E hegyvidékről alkotott átfogóbb kép kialakításához a Budai-hegység Turistája nevű érintőpontos túramozgalom nyújt segítséget, amely tíz kötelező és húsz szabadon választható helyszínre (a tematikában felsorolt ajánlott pontok közül) kalauzol el bennünket. Mi dönthetjük el, milyen útvonalon keressük fel ezeket a helyeket, de a hatékony pontgyűjtögetéshez, illetve a még teljesebb élményszerzéshez hosszabb-rövidebb távú túratippekkel is szolgálunk az alábbiakban.

Pontszüret a budai hegyek legnépszerűbb részein

Ezen a 11 km hosszú kiránduláson a XII. kerületi Regőczi István tértől indulva – ahová a 128-as busszal érdemes érkezni – egészen Hűvösvölgyig fogunk elgyalogolni, miközben három kiemelt és a listán szereplő pontok közül akár hat ajánlott helyszínt is begyűjt-

A 454 m magas Nagy-Hárs-hegy tetején áll a Kaán Károly erdőmérnökről elkeresztelt kilátó

Fotó: Dömsödi Áron

hetünk. Mindemellett olyan látnivalókat is érintünk, amelyek kihagyhatatlannak számítanak, ha a budai táj megismeréséről van szó. Rögtön a kiindulópontunknál érdemes belülről is megcsodálni a Kútvölgyi Boldogasszonykápolnát és belső kis kertjét, ahol a gyógyírt ígérő Mária-kutat találjuk. Innen kertvárosi utcákon a Mária-út jelzéseit követve haladunk egyik kötelező pontunk, a Normafa irányába. Mielőtt azonban a város egyik legnépszerűbb pihenőhelyére érkeznénk, érintjük az ajánlott pontnak számító Béla király kútját.

A Kútvölgyikápolna belső kis kertje és a Bátori-barlang vadregényes sziklái is kihagyhatatlan látnivalók

Fotó: Lánczi Péter

Az ismerős Normafa panorámás hegyoldalát a zöld jelzésen hagyjuk el, elhaladva a Disznófőforrás mellett, ami a török időkben állítólag a budai pasák háremhölgyeinek volt a nyaralóhelye. Bár a Tündér-szikla nem szerepel a listán-

Fotó: Farkas Péter

kon, panorámája miatt mindenképp érdemes útba ejteni, mielőtt a zöld, majd a piros háromszögön felhágunk a kihagyhatatlan Jánoshegyre, amelynek tetején az Erzsébet-kilátó meseszép épületéről élvezhetjük a budai táj legteljesebb körpanorámáját. Meredek, helyenként sziklás ereszkedésben a Szépjuhászné szomszédságában található budaszentlőrinci pálos kolostor romjait célozzuk meg.

Budaörs felett

A zugligeti panorámával bíró Tündérsziklához lépcsősor vezet fel. A kőtoronyra kimászni tilos és életveszélyes is!

Fotó: Farkas Péter

Budaörsöt kerülő közel 16 km hosszú túratippünk során két kötelező és három választható pontot keresünk fel. A Budapest nyugati kapujának is nevezett, napjainkban virágkorát élő Budaörs több mindenről is nevezetes, a természetjárók érdeklődését azonban főként a város fölé magasodó dolomitbuckák vonzzák. Legnyugatibb sziklás tagja az igazolólapon is szereplő Huszonnégyökrös-hegy, amely nevét állítólag a súlyos török ágyúkat ide felvontató ökrök után kapta. A településről (a busszal is elérhető Csíki csárdától) induló sárga jelzésekkel kapaszkodhatunk fel az igazi „láblógatós” élményt tartogató hegytetőre, ahol a némán suhanó vitorlázógépek és az alattunk szaladó utak szüntelen forgalma festi meg a tájat.

A Sorrentónak nevezett sárkányhátszerű dolomittoronycsoport alkotja a Budaörsikopárok egyik legnyugatibb tagjának hegygerincét

Fotó: Farkas Péter

Tovább követjük a Csíki-hegyek sárga útját, majd rajtunk áll, hogy az olaszországi Sorrento partfalaihoz (túlzóan) hasonlított látványos mészkősziklák érintésével vagy az ikonikus Farkas-hegy kopárján át jutunk el Makkosmária kegytemplomához. Útközben begyűjthetjük a Végvári-szikla (szabadon választható érintőpont) jellegzetes, 7 méter magas dolomitoszlopát, amelyet egykori hőforrások kovasava tett szívósabbá a környezeténél. A Budakeszi határában álló kegytemplom ma is ismert

Pontos túraútvonal

A 15. században itt álló épület a pálos rend főmonostora volt, és egy ideig Fráter György, a híres államférfi és későbbi erdélyi vajda is a falai között élt. Bátori László szerzetes pedig itt halt meg, miután a Hárs-hegy csúcsa alatti, ma róla elnevezett barlangban húsz évet töltött, elsőként fordítva magyarra a teljes Bibliát. Ez a barlang is szerepel a listánkon, csakúgy, mint a tőle pár méterre, a Nagy-Hárs-hegy csúcsán magasodó Kaán Károly-kilátó – mindkét látnivalót a Szépjuhásznétól a sárga jelzésen érhetjük el. Ugyanezt a jelzést tovább követve – akár a KisSváb-hegyen álló egyedi Makovecz Imre-kilátó érintésével – érkezünk meg a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásához, ami a gyaloglás végét, de nem feltétlenül a túra befejezését jelenti. A Széchenyi-hegyre történő erdei vasutazással nem csupán a budai hegyek unikális élményét élhetjük át, de viszszatérhetünk kiindulópontunk közelébe, valamint begyűjthetünk még egy ajánlott pontot, a Széchenyi-emlékmű impozáns kilátóépületét.

Pontos túraútvonal

búcsújáróhely, amelynek hangulatos környezete kiváló piknikezőhelyül szolgál. Tölgyesben vezető piros úton, majd piktortéglaüregek mentén érjük el következő állomáspontunkat, a Frank-hegyi turistaházat. Ekkor már Budaörs határában járunk, pár száz méterre a túra végétől, de a városba bevezető út során még hátravan a kötelező kő-hegyi kápolna, amelynek sziklás és panorámás miliője a Budaörsi-kopárok egyik legszebb helyszínének számít.

Kápolnája és látványos sziklaalakzatai már messziről hívogató célponttá teszik a budaörsi Kő-hegyet Fotó: Magócsi Márton

A sziklába vájt barlangban élt a Kő-hegy remetéje, Wendler Ferenc

Fotó: Magócsi Márton

A Budai-hegység legmagasabb pontján

Ennek a túrának egy dagadó vitorlára emlékeztető kilátótorony jelenti az egyetlen begyűjtésre váró pontját, amelyet az 559 méter magas Nagy-Kopasz hegyen találunk. A Csergezán Pál festőről elkeresztelt kilátót Nagykovácsi vagy a Budakeszit Telkivel összekötő út felől, a volánbusszal elérhető Hidegvölgyi pihenőhelytől érdemes megközelíteni. Mindkét irányból csupán 3,5 km-es az út, amely a Sisakvirág tanösvényen vezet, így a környék élővilágáról és

Fotó: Farkas Péter

földtani adottságairól is sok mindent megtudhatunk. Ezek az értékek a panorámás Tarnaipihenőnél lesznek a legjobban megfigyelhetők. A 18 méteres, egyedi formájú messzelátóból nem csupán a környező településeket, Buda csúcsait, valamint erdőtáját szemlélhetjük, hanem rálátunk többek között a Zsámbéki-medence síkjára, a Gerecse és a Pilis tömbjére is.

A Nagy-Szénás és környéke

Aki hosszabb távokat szeret bejárni, az az imént bemutatott Nagy-Kopasz meghódítását össze is kötheti ezzel a négy helyszínt érintő menettel. A Nagykovácsiból induló út mindössze 8,5 km hosszan kanyarog át Pilisszentivánra, és még innen folytatva is további pontok gyűjthetőek. Nagykovácsiban az ősfás parkkal büszkélkedő, szépen felújított Teleki–Tisza-kastély történelmi épülete jelent igazolópontot, ezt követően a hegyoldalba vezető utcákon jutunk fel a település fölött húzódó hegygerincre. Először a zsíros-hegyi igazolópontot (Muflon Itató) érintjük, majd innen nyugati irányban tartunk a Nagy-Szénás fokozottan védett környezetébe, ahol egykor turistaház állt (kiemelt igazolóhely). A hegy-

tető árvalányhajas egyedi hangulatát a széles kilátás teszi még teljesebbé – itt bizony akár órákig is elücsörögne az ember. Innen északi irányban, Pilisszentiván közelében találjuk az Ördög-torony 30 méteres sziklaóriását, ahová jelzetlen úton juthatunk el. Pilisszentivánra a piros jelek vezetnek be, ahol buszra szállva – és kis sétával –akár a szomszédos Solymár választható igazolópontjait is felkereshetjük (Kálvária, solymári vár).

Külvárosi látnivalók

Roppant változatos kirándulást ígér a hegység északi részén található pontok bejárása: a 11 km-es út egyaránt bemutat természeti látnivalókat és a II. kerület kertvárosi hangulatát.

Pontos túraútvonal

Pontos túraútvonal

A Nagy-Szénás tetején Fotó: Farkas Péter

A Teleki–Tisza-kastély klasszicista épülete ma rendezvényeknek ad otthont Fotó: Tóth Judit

Emlékfal őrzi a Nagy-szénási turistaház emlékét – Fotó: Szabó Eszter

Jelvényvadász

Remeteszőlősről indulva egy patakot kísérve vesszük be magunkat a csodás Remete-szurdok barlangokat rejtő sziklás partfalai közé. Nem véletlen, hogy az Országos Kéktúra is erre halad. Itt annak ellenére is vadregényes környezetben érezhetjük magunkat, hogy a térkép szerint a fővárosban járunk. A szurdokból kiérve már házak között haladunk kötelező látnivalónk, a hatalmas ősfás parkkal körbevett, kecses tornyú Kisboldogasszony-bazilika felé. Mindenképp érdemes a mutatós neogót stílusú templom díszes belsejét is megcsodálni, mielőtt Máriaremete és Pesthidegkút utcáin betekintünk a békés kertvárosi közegbe.

Utóbbi városrész határában a szántóföldek, legelők parcellázta, füves területek ölelésében

Gercse egykor falu volt, ma már csak temploma áll Fotó: Joó Annamária

bújik meg Gercsepuszta ritkaságszámba menő, patkó alakú szentélye (igazolópont). Közel ötszáz éve már csupán ez a torony nélküli

Remete-barlang a Remete-szurdok oldalában – Fotó: Farkas Péter

Sziklák és panorámák a II. kerületben

Pontos túraútvonal

templom hirdeti az egykor itt álló falu emlékét, ami jelenlegi állapotát az 1997-es felújításának köszönheti. A tájba meghitten illeszkedő, Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt istenházát a Virágos-nyereg irányába hagyjuk el. Felérve a nyeregbe, eldönthetjük, hogy merre folytatjuk a pontgyűjtést. Innen ugyanis a Hármashatár-hegy és környékének nevezetességeit is felkereshetjük egy további 10 km-es túrával (lásd következő túratipp), vagy a Virágos-nyereg, katonasírok és a volt Csúcs-hegyi turistaház pontjait begyűjtve a közeli Bécsi út felé törünk le a kéktúra jelzéseit követve.

A mélyen bevágódott Remete-szurdok minden

évszakban csodás

élményt nyújt

Fotó:

Magócsi Márton

Egy világháborús légvédelmi ütegállás „újrahasznosításával”

jött létre a Hármashatárhegyen

álló Guckler Károly-kilátó

Fotó: Nógrádi Attila

A Hűvösvölgyi út mentén fekvő buda-nyéki középkori királyi vadászkastély romjai is szerepelnek tematikánk listájában. Ezzel a hellyel együtt 6 pontot érintünk az innen induló 10 km hosszú kanyargós felfedezőúttal, amit a kilométerfalók akár meg is toldhatnak a már korábban említett helyszínek felkeresésével. Mátyás király hajdani vadászkastélyának ma már csak az alapjait láthatjuk. Elkerített falai túl sok látnivalót nem ígérnek, de régészeti jelentőségük számottevő. A zöld turistajelzéssel elérhető közeli Apáthy-szikla dolomitröge azonban lenyűgöző élményt ígér: panorámaösvénye és a védett természeti értékei miatt igazi városi kuriózumnak számít. Továbbhaladva a Vaskapu-hegyen vezető zöld úttal a szomszédos Látó-hegy déli peremén lévő Árpád-kilátót keressük fel.

A jellegzetes, terméskőből épült kilátó tágas teraszáról csodás panorámát kapunk a fák ágai közé ékelt fővárosra. Elsősorban a Duna hidakkal tűzdelt kígyózó szalagjára, a Gellérthegy pompás tömbjére és a belváros egy részére láthatunk rá. A kilátó egykori építtetőjéről, Glück Frigyesről elnevezett sétaúton – amin a kéktúra is halad – folytatjuk az élménygyűjtést.

Az Apáthy-sziklánál – Fotó: Magócsi Márton

Kisvártatva egy oroszlánformára emlékeztető

kőtömbre leszünk figyelmesek, amely egy választható igazolópont. Sajnos az „állat” feje már nincs meg, de a hasonlóság így is szembetűnő. Később a Határ-nyereg érintése után már sárga jeleken haladunk az erdőben, majd egyre jobban kinyílik körülöttünk a láthatár. Ekkor már kaptatós sziklatájban emelkedünk az Újlakihegy körpanorámás csúcsára. A sziklagyepes hegytető a siklóernyősök egyik kedvelt starthelye, akik hétvégente szinte megszállják a környező égteret. Innen a leggyorsabban a kék körtúra jelzésein juthatunk fel a kiemelt pontnak számító Hármashatár-hegy tetejére.

Találunk itt többek között turistaházat, éttermet, illetve egy különös, nyolcszög alapú, focilabdára emlékeztető kilátót, amelynek terasza mindössze 4 méterrel van a talaj fölött, de ennek ellenére is gyönyörű körpanorámát nyújt Budapestre, a Dunára és a környező hegyekre. Ha a kilátótól északi irányba követjük a kéktúra jelzéseit, akkor a Virágos-nyereg, katonasírok, továbbá a volt Csúcs-hegyi turistaház igazolópontokat gyűjthetjük be Bécsi úti befejezéssel, avagy a Virágos-nyeregből a kék kereszt letéréssel a Külvárosi látnivalók túratippünkben már említett gercsepusztai Boldogasszony -templomot ejthetjük útba, mielőtt megérkeznénk Pesthidegkútra.

Egyéb helyszínek (igazolópontok), amiket látni kell

Vannak olyan helyszínek, melyek önmagukban is kiváló programként szolgálnak. Ilyenek például: a budai Vár történelmet árasztó utcái, épületei és kiállítóterei, Aquincum római emlékei, a panorámás Citadella, a Pál-völgyibarlang lenyűgöző sziklakincsei vagy az Óbudán található Kiscelli Múzeum, melyek mind művelődésre és kikapcsolódásra, nem utolsósorban pedig a budai táj értékeinek átfogó megismerésére adnak lehetőséget. Érdemes felfedezni a természeti értékekben gazdag Sashegy látványos dolomitkúpját is, amelyet sziklás tanösvényen járhatunk be, és ahonnan egyedi perspektíva nyílik a fővárosra. A listánkon szerepel továbbá a budakeszi Himnusz-szobor is, amelynek felkeresését ajánlott egybekötni a közeli Budakeszi Vadaspark megtekintésével. Aki a túramozgalomban szereplő helyszíneket felkeresi, és megismeri értéküket, történelmüket, az nem csupán a Budai-hegység Turistája címmel és egy szép jelvénnyel lesz gazdagabb. Ez az időtöltés egyúttal kiváló családi program is lehet, amelynek során a látottak formálják szemléletünket, újabb felfedezésre és ismeretszerzésre inspirálnak, akár a főváros környékén vagy távolabbi tájakon is 

Infók a jelvényszerzéshez

A túramozgalom összesen harminc (tíz kötelező és húsz választható) pont felkeresésével, tetszőleges útvonalon, időkorlát nélkül teljesíthető. A fel keresett pontok általában a helyszínen található bélyegző lenyomatával vagy fényképpel igazolhatók. Az igazolólap a teljesitmenyturazoktarsasaga.hu oldalról ingyenesen letölthető, sikeres teljesítés esetén – 1000 Ft ellenében –jelvényt és oklevelet kapunk elismerésül. A kitöltött igazolólapot a túramozgalom szervezőjéhez kell eljuttatni: Orbán Imre (Hit Pajzsa Nemzeti Egylet )  bakonyturistaja@googlemail.com.

A QR-kód segítségével nézheted meg, és töltheted le a túra igazolófüzetét.

A Pál-völgyibarlang a budai táj izgalmas föld alatti világába enged betekintést Fotó: Gulyás Attila

Mátyás palotája, Görgey Nagy-villám kilátója, avagy Zsitvay Tibor visegrádi emlékei

becsülete és a

Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter, politikus, házelnök és egyben lelkes turista a két világháború közti magyar történetírás egyik méltatlanul elfeledett alakja. Bár munkája a fővároshoz kötötte, szabadidejét legszívesebben visegrádi nyaralójában és a környékbeli hegyekben töltötte, ahol számos műemlék őrzi emlékét. A Görgey-bérc, a Zsitvay-kilátó, a Mátyás-emlékmű vagy akár a királyi palota felkeresésével bepillantást nyerhetünk egy nemes lelkű lokálpatrióta tevékeny életének visegrádi fejezetébe.

Írta: Konfár Tibor Fotók: Magócsi Márton

Rejtett kincseink

„Egy makulátlan ember volt” – mondja a Visegrádi Mátyás Király Múzeum egyik tárlatvezetője, mikor beszélgetésünk során a királyi palota felfedezése kapcsán elhangzik Zsitvay Tibor neve. Ennél frappánsabban nehéz lenne összefoglalni Visegrád díszpolgárának erkölcsi tisztaságon, hazaszereteten és az emberi értékek tiszteletén alapuló jellemét és életművét.

A Magyar Turista Szövetség elnökeként szót emelt az erdők lezárása ellen, kapcsolatait gyakran kamatoztatta turistautak létrehozása, menedékházak építése, műemlékek megmentése érdekében. Munkásságáért számos turistaegyesület tüntette ki díszoklevéllel, fogadta fővédnökévé vagy tiszteletbeli elnökévé.

A Zsitvaykilátóban látható a BOTE díszoklevele, melyben Zsitvay Tibort az egyesület védnökévé választják

Fotó: Konfár Tibor

Visegrádi villájából indulva gyakran és szívesen barangolt a környékbeli hegyvidéken, melynek elzárt területei az ő hathatós közbenjárására nyíltak meg a harmincas évek elején a turisták előtt.

A Budapesti Orvosok Turista Egyesületével (BOTE) karöltve közösen fedezték fel a Nagy-Villám hegy pazar fekvését, melyet menedékház és kilátó építésével kapcsoltak be az országos turisztikai vérkeringésbe.

„Alszanak olykor a törvények, de meg sosem halnak”

Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter beszédet mond az Erzsébet királyné emlékmű avatásán 1932-ben

Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár / Budapest Gyűjtemény

A Magyar Nemzet 1943. március 3-i száma így ír Zsitvay Tibor visegrádi szerepvállalásáról: „Nem történhet Visegrádon olyan társadalmi, művészeti, tudományos, irodalmi, és turisztikai megmozdulás, amely ne nála kezdődnék. Hogy a magyar Duna jobb partján ma kimondottan Visegrád a legszebb üdülőhely, túlnyomóan Zsitvay Tibornak köszönhető.”

Politikusként ismert volt németellenes magatartásáról, valamint arról, hogy minden erejével az üldözöttek megmentésén dolgozott, ezért a német megszállás alatt az SS hajtóvadászatot rendelt el ellene. A sors úgy hozta, hogy azokban a visegrádi erdőkben kellett bujkálnia, amelyekért oly sokat tett. Szeretett hegyei és a hálás visegrádi lakosság azonban megóvták őt az elfogatástól, így 1948-ban sikerült elhagynia az országot, majd 1949-ben Svájcban telepedett le, ahol menedékjogot és életjáradékot kapott 1969-ben bekövetkezett haláláig. Emigrációja idején a holokauszttúlélők egyik szervezete tetteiért elismerő oklevéllel tüntette ki, továbbá egy szép emléktárggyal ajándékozta meg, rajta a katartikus erejű félmondattal, amely visegrádi emléktábláján is olvasható: „Dormiunt aliquando leges, nunquam moriuntur” – magyarra fordítva: „Alszanak olykor a törvények, de meg sosem halnak”.

Schliemann Trójája kicsiben, avagy a visegrádi királyi palota felfedezése

Zsitvay Tibor legjelentősebb visegrádi szerepvállalása a 20. század elejére már csak a legendákban létező „földi paradicsomnak”, a középkori Európa talán legpompásabb uralkodói

rezidenciájának, a visegrádi királyi palotának a régészeti feltárása és részleges rekonstrukciója volt. Ebben a történetben a főszerep az egyik legjobb barátjának, a szinte már fanatikusan elszánt tudós építésznek, Schulek Jánosnak jutott, aki híres apja nyomdokaiba lépve egész életében kereste, kutatta a legendás palotát.

Luxemburgi Zsigmond, Károly Róbert és Hollós Mátyás királyunk legszebb épített örökségének egykori pompájára jellemző volt, hogy még a sokat látott pápai nagykövet, Bartolomeo de Maraschi is úgy címezte meg 1483-ban innen keltezett levelét: „ex Visegrado paradiso terrestri”, azaz „a visegrádi földi paradicsomból”.

A kutatásokat nem könnyítette meg az a tény, hogy a szinte nyomtalanul eltűnt épület létezését akkoriban majdnem mindenki mesének, a fantázia szüleményének tartotta. A palotáról mindössze egyetlen írásos emlék maradt fent, a mohácsi vész után flamand földre szakadt Oláh Miklós esztergomi érsek könyve, aki II. Ulászló apródjaként még teljes pompájában láthatta a Mátyás király után árván maradt rezidenciát.

A királyi palota masszív falazata

A visegrádi domboldal rejtette a palota romjait

Ez az 1536-ban született írás azonban olyan túlzónak és meseszerűnek tűnt, hogy inkább erősítette az ellentábor, mintsem a kutatás mellett voksolók véleményét. Schulek János volt az, aki elszántságának és szerencséjének köszönhetően rájött arra, hogy Oláh prímás minden szava igaz, és a mese egy hideg decemberi napon egyszer csak valósággá vált.

Egy tyúkólnak köszönhető a felfedezés

Schulek gyermekkora óta rengeteg időt töltött Visegrádon, és tudta, érezte, hogy valahol a Várhegy oldalában, a kiskertek végében álló

öreg gyümölcsfák árnyékában pihen a betemetett múlt. Ezerszer bejárta, számtalanszor átkutatta a területet, míg végül 1934 szilveszter délutánján rámosolygott a szerencse. Szokásos sétája során egyszer csak észrevette, hogy a Fő utca 33. szám alatti telek végében álló tyúkólak átalakítása közben addig nem látható falfelületek kerültek napvilágra.

A düledező kis épületeket közelről megszemlélve hirtelen egy boltozatot pillantott meg, amelynek láttán azonnal az Oláh Miklós által említett dunai főlépcső egyik dongaboltozatára gondolt. Megállapítása később, az ásatások során helytállónak bizonyult.

Az új esztendő első napján izgatottan láttak munkához. A tyúkól mögötti almafák alatt hosszú kutatóárkot ásva pár nap elteltével

Így nézhetett ki a konyha Mátyás korában

A palota gyönyörű díszudvara

A palotakert nyolcszögletű csorgókútjának makettje Fotó: Konfár Tibor

Mátyás király halála után árván maradt a rezidencia is

rá is bukkantak a palota kápolnájának alapfalaira. A következő hónapokban mind nagyobb erővel folyó ásatások teljes mértékben igazolták az Oláh-féle leírás helyességét, végső soron ez a beszámoló adta meg a pontos útmutatást a palota feltárásához.

Az évekig tartó munkálatok során Zsitvay Tibor a műemlékek feltárására és megóvására létrejött várbizottság elnökeként hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. A telket, melyen a romok álltak, megvásárolta, majd a városnak ajándékozta. Szinte mindennap kint volt a terepen, ásott, irányított, felügyelt, és olykor maga illesztette össze a fellelt, darabokra tört középkori emlékeket. A kétkezi munkájánál sokkal fontosabb volt azonban, hogy kapcsolatait felhasználva pénzzel, hírveréssel és igényesen megírt újságcikkekkel is támogatta a királyi palota mind szélesebb

körű feltárását, nagyközönséggel való megismertetését.

A Zsitvay-villa és a Mátyás-emlékmű

A Duna-parttól alig ötven méterre, a Várhegy tövében, ahol az archaikus hangulatú, macskakővel kirakott Salamontorony utca, a Fő út és az országút összefut, a csöndben álmodó ódon villák sorában az első a zöld sisaktornyos, régi Zsitvay-villa. Ez az immár közel egy évszázada, 1927-ben épült ház a család nyári rezidenciájaként gyakran adott otthont fogadásoknak, ünnepségeknek, csendesebb

Emléktábla és koszorúk a Zsitvay-villa kapuján

Zsitvay Tibor (b) a palota díszudvarának feltárásán Schulek Jánossal, 1941

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma

Egy egykori kályha eredeti csempéje

A Duna felé vezető lépcső dongaboltozata

napokon a környék hegyei felé induló felfedező túrák kiindulópontja volt. Nem is ház volt ez eredetileg, inkább egy kis kastély, virágos kerttel, hófehér márványlépcsővel, a homlokzaton a családi címerrel, falaiban középkori eredetű kövekkel, melyek az építkezés során a földből kerültek elő. Az egykor szebb napokat látott épület kerítésén igényes emléktábla díszeleg, melyet Zsitvay Tibor születésének 120., egyben a holokauszt 60. évfordulóján 2004. november 13-án avattak fel.

Bár Zsitvayt képviselőházi elnökként, majd később igazságügyi miniszterként munkája a fővároshoz kötötte, amikor csak tehette, visegrádi házába utazott, pihenni, kikapcsolódni. Az 1927-ben megvásárolt telekkel a Várhegy egy részét is magáénak tudhatta, „egy hegyoldalt vett ő itt meg magának, hogy a tetejére mehessen föl sokszor, ahányszor csak túl akar nézni a szemközti hegyeken, arra

Pozsony felé…” – írja egy cikkében Vásárhelyi Ferenc, a kor egyik legsikeresebb napilapja, Az Est tudósítója.

Zsitvay hazaszeretetére jellemző, hogy a kis szerpentinútnak, melyet maga építgetett a hegyoldalban, minden szakaszát és kilátópontját az elszakított Felvidék hegyeiről, városairól nevezte el, olyanokról, amelyekhez gyermekkori kötődése volt, mint például Pozsonyi út, Kárpát út, Lomnici kilátó és az Iglófüred-kilátó.

Az egykori Zsitvay-villa kerítésétől alig pár lépésnyire emelkedik a hősi emlékmű, melyet 1939. október 1-jén, nagyszabású ünnepség keretében az újjáépített vízi bástyával, a Dunai Városkapuval és a visegrádi várrendszert építő IV. Béla király szobrával egy időben avattak fel.

A Schulek János tervezte talapzaton a világháborús hősök névsora olvasható, legfelül a Fadrusz János alkotta kolozsvári Mátyáslovasszobor fejének hű mása. Az eredeti öntőformában elkészített Hunyadi Mátyásfejszobrot Zsitvay Tibor vásárolta meg és ajándékozta a városnak. Ezek az alkotások ma is meghatározó elemei a visegrádi városképnek, a szintén Zsitvay támogatásával Schulek Frigyes és Schulek János emlékére elkészített, a dunai kaputól a Salamon-toronyig kanyargó turistaút, a „Schulek-út” azonban ma már nem járható, helye alig látható, feledésbe merült.

Itt töltötte visegrádi napjait Zsitvay

A Salamon-torony a Dunakanyar egyik meghatározó látványeleme

Zsitvay Tibor (fehér ruhában) a Schulek-út avatásán, 1940 Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma

Egy tábornok becsületéért: emlékmű a Görgey-bércen

Görgey Artúr, az 1848–49-es szabadságharc finoman szólva is vitatott megítélésű fővezére életének második felében, közel négy évtizeden át Visegrád megbecsült polgáraként élte életét. Zsitvay nagy tisztelője és lelkes híve volt az idejét leginkább kertészkedéssel és idegen nyelvű filozófiai művek olvasásával töltő szikár kis öregúrnak. A szabadságharc bukásának sokkját lassanként kiheverő magyar társadalomban a múlt század elejére nagyot változott a tábornok megítélése, előtérbe kerültek azok a hangok, amelyek szerint talán mégsem volt áruló.

Maga Zsitvay is komoly munkát végzett Görgey nevének tisztázása érdekében. Kezdeményezésére a tábornokról elnevezett Görgey-bércen a visegrádi villatulajdonosok és a magyar turisták támogatásával közadakozásból emlékművet építettek, melyet 1933. június 24-én avattak fel számos politikus, ismert közéleti személy és a Görgey család tagjainak jelenlétében. Zsitvay Tibor avatáskor elhangzott beszédében részletesen beszámolt kutatómunkájáról, amellyel sikerült bebizonyítania, hogy a tábornok egész erejével a magyar szabadságért küzdött.

Szavainak igazságát bécsi levéltári forrásokra hivatkozva az akkori kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, Fabinyi Tihamér és a hadtörténeti múzeum igazgatója, Aggházy Kamilló ezredes is megerősítették beszédeikben. Zsitvay azzal is tisztában volt, hogy bár Görgey jellemétől távol állt a magyarázkodás, újságírói kérdésre többször is elmondta hogy a világosi fegyverletételt előre megbeszélte Kossuthtal, mégpedig a következő feltétellel: „Ha az 50.000 emberrel rendelkező Dembinszkyt az orosz sereg egy része megveri, én a 21.000-nyi emberemmel az egész orosz sereg előtt leteszem a fegyvert... csak az észszerűség szabályainak, lelkiismeretemnek és a történelemnek tartoztam felelősséggel. Ezek pedig azt tanácsolták nekem, hogy a hazának, amely már úgyis mindent elvesztett, 21.000 emberét megmentsem.”

A Bartha Lajos erdőmérnök tervei alapján terméskőből épített emlékművön Zsákody Csiszér János szobrászművész Görgeyreliefje látható, egy márványtáblára vésett verssel, amelyet maga Zsitvay írt, és szavalt el az avatóünnepségen.

A terméskőből készített Görgey-emlékmű

A Görgey-bércre vezető út a Nagy-Villám oldalában

Körpanoráma a Dunakanyar felett: a Zsitvay-kilátó

A Visegrád felett emelkedő Nagy-Villám napjainkban autóval is könnyen elérhető, kedvelt kirándulócélpont, hatalmas parkolóval, kilátótoronnyal, bobpályával, turistautak sűrű hálózatával. Ma már nagyon nehéz elképzelni, hogy ez a népszerű vidék alig száz esztendővel ezelőtt turisták elől elzárt, szigorúan őrzött kincstári erdőbirtok és vadászterület volt.

Nyaralójából Zsitvay Tibor gyakran kapaszkodott fel a Fellegvár felé a maga építgette kis szerpentinúton, és indult tovább felfedezőútra

a visegrádi hegyvidék gyönyörű erdeiben. Vadászként beléphetett olyan területekre is, ahová másoknak nem volt szabad, így fedezte fel a Nagy-Villám pazar fekvését és panorámáját. Közbenjárására az addig elzárt hegyvidék fokozatosan megnyílt a turisták előtt, és egy lelkes társaság, a Budapesti Orvosok Turista Egyesületének munkaterülete lett.

A fővárosi orvosok nem sokáig tétlenkedtek, 1933 tavaszán kilátó építésébe fogtak, melyet még ugyanabban az esztendőben, október 8-án fel is avattak közel háromezer lelkes turista jelenlétében, a húszéves jubileumát ünneplő Magyar Turista Szövetség vándorgyűlésének keretében. A 378 méter magas Nagy-Villám hegyen a Hannig és vitéz Úzvölgyi cég által tervezett és kivitelezett bástyaszerű kilátótorony a történelmi környezethez illő historizáló román stílusban épült meg, mellvédjének pártázatán a környék látnivalóinak ismertetője látható kőből kifaragva.

Az avatóra elsősorban hajón érkező népes turistasereg a Zsitvay által megtervezett, az MTSZ és a BOTE által megépített sétaúton, a visegrádi csavargőzös állomásától a Salamon-torony, és a Görgey-bérc érintésével vonult fel a hegytetőre. Ez a napjainkban kék + jelzéssel ellátott útvonal évtizedeken át volt az Országos Kéktúra klasszikus visegrádi nyomvonala. A torony teljes befejezéséhez ekkor még mintegy 5000 pengő hiányzott, így teljes pompájában csupán a következő esztendőben, 1934. június 17-én, a mel-

Képeslap a ’30-as évekből – Fotó: Konfár Tibor

Balra a torony napjainkban, jobbra Zsitvay Tibor fogadja a Visegrádra érkező Szent István-túra résztvevőit 1938-ban

Forrás (archív): Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma

lette időközben felépült BOTE-turistaházzal egy időben avathatták fel. A hatalmas ünnepség

keretében átadott Orvosturista Otthon közelében immár nyolc méterrel magasabbra törő

tornyot az orvosok kezdeményezésére hálából

Zsitvay-kilátónak nevezték el.

A patinás építmény több évtizedes szünet után, 1998. június 20-án kapta vissza eredeti nevét, 2005-ös felújítását követően pedig műemléki

védettség alá került. Belsejében egy autentikus

kiállítás keretében fotók, korabeli újságcikkek, oklevelek és egy jól sikerült mellszobor is őrzi

Zsitvay Tibor emlékét. Bár a kilátó immár

negyedszázada újra az ő nevét viseli, az mára már feledésbe merült, hogy a Magyar Turista

Szövetség a 30-as években kialakulóban lévő országos kék jelzés Csóványostól Dobogókőig

terjedő szakaszát 1934. szeptemberi ülésén – a BOTE, az MTE és a TIT közös javaslatára – Zsitvay-útnak keresztelte el.

Bár 1944-ben Zsitvay Tibor visegrádi szerepvállalása véget ért, áldozatos munkásságának eredményei máig alapvetően határozzák meg a Dunakanyar ékkövének arculatát. Az említett műemlékeket

a kék + és az Országos Kéktúra segítségével egy látványos körtúrára felfűzve akár gyalogosan is felkereshetjük, ezzel egy új arcát ismerhetjük meg a Visegrádi-hegységnek, és egyben fejet hajthatunk egy tiszta szívű ember emléke előtt. 

Térkép: Bába Imre

„Száraz lábas” túra a természet fedett fürdőjében

A szokásos éves karbantartáskor néhány nap erejéig be lehet járni a Miskolctapolcai Barlangfürdő legrejtettebb zugait is. Bár a fürdő vonzereje egyértelműen az, hogy a meleg karsztvíz gyógyító erejét élvezve – Európában egyedülálló módon – egy valódi barlangban lubickolhatunk a meghirdetett „száraz lábas” túra is hihetetlenül népszerű. A helyek hamar betelnek, de most időben kapcsoltunk, így idén mi is bejutottunk.

Írta és fotók: Pálvölgyi Krisztina

ABükk-hegység keleti peremén található Vár-hegyben működő barlangfürdőhöz egy helyi védettséget élvező parkon keresztül sétáltunk be, ahol csak úgy nyüzsgött az élet. Az érezhetően különleges klímájú helyen különféle madarak repkedtek, csipegettek, kopogtattak, és az itt élő híresen sok mókusból is láttunk egy példányt szaladgálni dióval a szájában. A Csónakázó-tó gőzölgött a meleg forrásvíztől, s mivel télen sem fagy be, nem csoda, ha olyan különleges vendégek is szívesen látogatják, mint a mandarinrécék. Most belőlük nem láttunk egyet sem, viszont tőkés récéket

Karsztrendszerek, karsztvizek

A télen is kellemes hőmérsékletű Csónakázó-tó gőzölgő vizében gondtalanul lubickolnak a vadkacsák

igen, ahogy elégedetten úszkáltak a meleg tóban. Az egyik récepár még egy gyors násztáncot is járt nekünk, amelyet egy nagy kócsaggal együtt figyeltünk a partról.

Miskolctapolca – amelyet 1950-ben csatoltak Miskolchoz a mellette fekvő anyatelepülésével, Görömböllyel együtt – már nevében is szorosan kötődik a vízhez, hiszen a szláv eredetű tapolca szó meleg vizet jelent. Ezúttal pedig nemcsak a fürdőt is tápláló, mélyből feltörő karsztvizek miatt éreztük találónak az elnevezést, hanem a csapadékos időjárás miatt a park egyébként száraz részeit is elárasztó víz miatt. Mókás, hogy pont ilyenkor érkeztünk egy „száraz lábas” túrára az amúgy egész évben vízzel teli barlangba.

A mészkőből felépülő, miskolctapolcai Vár-hegyben található barlangok részei annak a hatalmas bükki karsztterületnek, amelyhez például a Szent István-barlang vagy az Istállós-kői-barlang is tartozik. A kb. 230 millió éves, triász időszaki mészkőképződményben úgy 2 millió éve fokozatosan alakultak ki a miskolctapolcai tavasbarlang járatai a víz formáló hatásának köszönhetően. A mészkő résein/repedésein leszivárgó csapadékvíz a karsztvíz, amelynek létezik hideg, langyos vagy meleg formája is. A leszivárgó, majd a forrásokban „egyből” feltörő víz általában hideg, ásványianyag-tartalma alacsony. Ha a víz lejjebb, a medenceüledékekkel fedett, mélybe süllyedt karsztrendszerbe áramlik, akkor langyos vagy meleg karsztvízként fog a felszínre bukkanni, és a sótartalma is magasabb lesz. A Bükkalján több ilyen meleg vizes karsztforrás is fakad: az egri, a kácsi és a miskolctapolcai források.

A fürdő főépületébe belépve azon tűnődtünk, vajon mi lehet a vonzereje ennek a programnak, mert valóban érdekes a normál esetben vízzel teli barlangjáratokban bakancsban sétálni, de azt azért tudtuk, hogy olyan volumenű csodás cseppkőképződményeket nem fogunk itt látni, mint egy klasszikus cseppkőbarlangtúrán. „Itt másféle csodák vannak” – hangzik a válasz Molnárné Tóth Edinától, a fürdő vezetőjétől, aki kollégáival három napon keresztül folyamatosan mesélt a barlangfürdő történetéről és érdekességeiről a félóránként induló csoportoknak. Csak ilyenkor van lehetőség arra, hogy a barlanggal barlangként ismerkedjünk, hiszen nem valószínű, hogy a meleg vízben

lebegők azon méláznak, milyen érdekes képződmények vannak a barlang falán, vagy hogy honnan jöhet a víz, esetleg mióta él itt ezzel a természet adta csodával az ember. És talán ez az, ami miatt ilyen népszerű ez a program, plusz olyan helyekre is be lehet ilyenkor lesni, ahová egész évben nem.

Barlangi sétánkat a fürdőépület aulájában kezdtük a barlangfürdő történetét bemutató képes fal előtt. Egykor itt mocsaras, lápos terület volt, ezért a süppedős iszapba 212 vörösfenyő cölöpöt vertek le, amelyre öntött vasbeton koszorú került, és erre húzták fel a ma is itt álló főépületet, amelyet 1941-ben adtak át. Azóta persze bővítették, átalakították, de az aula megmaradt eredeti állapotában. Igaz, a berendezést már pótolni kellett, mert a második világháborúban eltűnt. Ekkor ugyanis hadi kórházként működött. A középen látható női szobor is már egy pótlás, amely egy ismeretlen olasz mester műve, az üvegkupola viszont még a régi, amelyet az eredeti mozgatószerkezettel lehet nyitni és csukni, amit meg is mutattak nekünk. A szobor alatt több csapból folyamatosan zubog a friss, iható forrásvíz, amelyből sokan töltöttek is kulacsaikba.

Az aulából az öltözők helyett egyből a jellegzetes csarnokrészbe léptünk, ahol a barlangfürdő több bejárata és hatalmas dögönyözőfejek fogadtak, no meg a meleg, párás barlangi levegő. De mielőtt a leürített medencetérbe

Az ősembertől a mai barlangfürdőig

A Vár-hegy karsztforrásait már az ősember is ismerhette és használhatta, amit a tavasbarlang egyik kürtője mellett felfedezett Görömbölytapolcai-kőfülke leleteiből lehet tudni. Találtak itt pattintott kőeszközöket, állati és emberi csontokat, tehát az üreg lakott volt, ahogy a tavasbarlang is. Írásos emlék először a bencések korában született a források meglétéről, ők a 12–16. században éltek itt, és egy kolostort építettek a Vár-hegy lábánál, amelynek romja a fürdő épülete előtt még ma is látható. Aztán a törökök élvezték a hely és a források adottságait, amire az itt talált török fakádak utalnak, amelyekre a későbbi fürdőházak építésekor bukkantak. Ezután a fürdő területe a görömbölyi apátság birtokába került, és az 1700-as években medencéket alakítottak ki, amelyek mellé öltözők és egy kisebb fogadó épült. 1830-ból már egy fedett fürdőépületről is tudni, amelyet a tehetősebbek használtak, az egyszerű nép pedig a szabadban fürdőzhetett.

A miskolctapolcai fürdőélet az 1900-as években indult be igazán, amikor Miskolc városa megvásárolta Tapolcát az egyháztól, 1934-ben pedig hivatalosan is üdülőhellyé minősítették. Az első komoly építkezéseket 1939-ben kezdték, ennek során fedeztek fel egy új, az eddigieknél még melegebb, 31,5 °C-os forrást. Ekkor épült fel a ma ismert főépület, és Szeghalmy Bálint tervei alapján egy fából készült, kör alakú Tavi fürdőházat is felhúztak a barlang előtti tavi forrásra (fenti kép). A barlangi fürdőrészt csak 1959-ben adták át. 1969-ben a Tavi fürdőt lebontották, helyére ekkor került a mára már ikonikussá vált kagylómedence. A következő nagy építkezési hullám a 2000-es évek elején volt, többek közt ekkor alakították ki az újabb barlangi szakaszokat, és a kinti részre újraépítették a Tavi fürdő másolatát is.

Fotó: Fortepan / Tóth Károly

léptünk volna, egy, a látogatók elől elzárt járatba néztünk be. A biztonság kedvéért mindenki fejére sisak került fel, a kabátokat pedig a vezetőnk javaslatára levettük.

Egy rövid séta után elágazáshoz értünk, ahol egy lezárt, hidegvágatnak nevezett barlangi járatba lestünk be, amelynek végén egy 15 °C-os vizes betörés található. Ezt ugyan nem láttuk, de a csepegő víz hangját hallottuk. Bár hogy valóban azt hallottuk-e, abban nem lehetünk biztosak, mert a túra során végig kaptuk a nyakunkba az esőzések miatt a hegy repedésein lecsorgó vizet. Az elágazás másik ágán viszont már besétálhattunk, ahol egy kisebb emelkedő után arcul csapott minket a meglepetés, amely 26 °C-ban és 95%-os páratartalom formájában érkezett. A fényképezőgép ekkor teljesen megadta magát, a pár perce még a hűvös aulában élesen látó objektív a törölgetéseknek fittyet hányva teljesen megvakult a párától. Sebaj, amíg akklimatizálódott

A természetes és a mesterséges környezet találkozása

Egy évben csak egyszer tárul fel ez az ajtó a látogatók számára

a masina, nézelődtünk a mészkőjáratban, és megcsodáltuk a szépen csillogó kalcitszemcséket a talajon és a falon.

Továbbsétálva megérkeztünk az Éva-terembe, ahonnan szintén nem tudtunk továbbhaladni,

ugyanis itt meg egy hatalmas hasadék állta utunkat, amelyben egy gyönyörű, türkizkék színű tavacska van. Ez ugyanolyan ivóvíz minőségű, 30 °C-os karsztvíz, mint amilyen a fürdőt táplálja, de hogy ez honnan szivárgott be ide, azt nem tudják. A teremben felnézve a karsztbarlangokra jellemző gömbüstformákat

látunk, amelyeket sok millió éve alakított ki a mészkőbe az alulról feltörő forró víz.

Visszatérve a csarnokba, most már tényleg a fürdőként üzemelő járatokba, az öreg barlangi medencébe indultunk el, ahol egyből feltűnik a falakon a víz szintjéig lerakódott mészréteg, amely teljesen befedte a medence mozaikcsempés felületét. A padlót és a lépcsőket pedig érdekes formájú, megkövesedett hullámfodrok vonják be. Ez tulajdonképpen egy mesterséges

Gyönyörű kalcitkristályok a barlang falában (balra) és izgalmas mészlerakódások a barlangfürdő padlóján (jobbra)

cseppkőképződési folyamat, amely az állandóan a falnak csapódó hullámok miatt keletkezik.

A lerakódástól olyan érdes a talaj, hogy a mezítlábas fürdőzőknek nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg elcsúsznak rajta. Összehasonlításképpen megnéztük a 2000-es évek elején készült medencék falát is, amelyen még jól látszanak a csempék, és míg a mészkővel fedett részeket nem kell fugázni, az új barlangi medencerészeken kipereg a mozaikcsempe, mert nem tartja a mészkőréteg. Ezeket épp javították, így oda most nem jutottunk be, a csillagtermet, a hidas termet és a római termet idén már csak fürdőzés közben nézhetjük meg.

Az Éva-terem egyik dísze a gyönyörű, türkizkék színű tavacska

Miskolcon még a csapból is ásványvíz folyik

A Bükk-hegység igen gazdag karsztforrásokban, amit ki is használnak a környező települések, ugyanis ebből látják el ivóvízigényüket. Hazánkban Miskolcon folyik a legjobb minőségű víz a csapokból, amelyhez nyolc bükki forrásterületről, többek közt a miskolctapolcai hideg vizű forrásokból biztosítják a vizet. A miskolctapolcai források különlegessége, hogy itt meleg vizű karsztforrás is fakad, és ez adja a barlangfürdő vízellátását. Ennek a forrásvíznek a hőmérséklete 24–31 °C között ingadozik, de átlagban 30 °C-kal lehet számolni, amit az öreg barlangi fürdőben élvezhetünk.

Láttunk viszont természetes karsztképződményeket, felfelé nézve szép kürtőket és gyönyörű, hieroglifás nyomokat, utóbbiakat a felülről lefelé csurgó víz rajzolta a mészkőbe. A barlang egy másik részén plafonról lecsüngő szalmacseppköveket és farkasfogas cseppköveket csodálhattunk meg, a falat pedig izgalmas, pikkelyekre hasonlító hullámos formák díszítik. És míg egy hagyományos cseppkőbarlangban szigorúan tilos ezekhez hozzányúlni,

Gyógyító, de nem gyógyvíz

A miskolctapolcai meleg forrásból feltörő termálvíz nem minősül gyógyvíznek, mivel nem éri el a meghatározott minimum 1000 mg/l oldott ásványianyag-tartalmat. Viszont gyógyhatásai tagadhatatlanok, és már a bencések is tisztában voltak ezzel, akik egy ispotályt építettek az akkor még szabadba feltörő forrás alkotta tó mellé. Hivatalosan 1711-ben mérette be a víz gyógyhatását az akkori görömbölyi apát, aki Kassáról hívott egy fürdőorvost a feladatra. A kalciumban és magnéziumban gazdag hidrogénkarbonátos víz, amellett hogy ivóvíz minőségű, kiválóan alkalmazható mozgásszervi és idegrendszeri betegségek kezelésére. De a barlang párás, meleg levegője is gyógyító hatású, segíthet asztmatikus légzőszervi bántalmak, testi és szellemi kimerültség és akár vegetatív idegrendszeri megbetegedések esetén is.

Farkasfogas cseppkövek (balra) és a „barlangfürdő szíve” egy régi lejárat mellett (jobbra)

Az öreg barlangi fürdő mindkét szintjét bebarangoltuk, az összekötő lépcsőkön pedig hasonlóan izgalmas kalcitkicsapódásokat figyelhettünk meg, mint a padlón és a falakon

itt megtapinthatjuk őket. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy a magas páratartalom és a kalcitos víz folyamatos jelenléte miatt a fürdőnek használt barlangban gyorsabban „híznak” ezek a képződmények. A barlangfürdőben a természetes úton képződő cseppkövek 1 mm-t is híznak évente, ami tíz-tizenötszöröse a hazai, hideg légterű barlangokban tapasztalható természetes növekedési sebességnek.

A plafonon található egyik vakkürtőbe is belestünk, ahol gyönyörű kalcitkristályok rejtőznek. Persze a mesterséges fényforrások közelében a lámpaflóra zöld foltjai is megjelennek, de ennél jóval izgalmasabb képződményeket is láthatunk a barlangban, amelyek az ember által irányított karsztvíz eredményeként jöttek létre.

Egy felsőbb szintre lépcsőztünk, ahol a barlang járatait vízzel ellátó dögönyözőfejeket és az Ilona-kutat találjuk. És itt tényleg olyat láthatunk, amelyet fürdőzés közben biztosan nem. Ugyanis működés közben képtelenség lenne a dögönyözőfejekbe belenézni, most viszont megcsodálhattuk az erős sugárban kiáramló víz által alkotott borsócseppköveket is. Egészen pontosan a sárkányok szájába néztünk, ugyanis a dögönyözőfejek egykor sárkányfejek voltak, amit a hatból most már csak kettőn tudunk felfedezni, négy fejet pedig teljesen beborított a vastag, csillogó kalcitréteg. Az erős vízsugarú helyeken a kicsapódási sebesség még nagyobb a korábban említetthez képest, 2–4 cm is lehet évente, a dögönyözőknél pedig tíz év alatt akár 10 cm-t is hízhat a mészréteg.

Az Ilona-kútból lezúduló karsztvíz is folyamatosan építi az izgalmas mészkőképződményeket

Borsócseppkövek a dögönyözőfejben

A még látható sárkányfej

Vastag kalcitréteg fedi be az egykori sárkányfejeket

Ahogy a dögönyözőkbe, úgy a mesterségesen kialakított Ilona-kútba is szivattyúk segítségével jut fel a víz a forrásból, ahonnan egy medencébe kerül, majd onnan a fürdőzők lába alatt folyik tovább, útját pontosan láthatjuk a kicsapódott izgalmas formákat követve.

Felmerül a kérdés, hogy ha ilyen könnyen és gyorsan kicsapódik a vízből a mész, akkor a fürdő csőrendszerét miért nem kell folyamatosan vízkőteleníteni. A választ a túra végén a gépházban kaptuk meg Gazdag István gépésztől, aki biztosított minket arról, hogy a most

A fürdő karsztforrásának vizét ezeken a csöveken keresztül juttatják el a megfelelő helyekre

húszéves csövek teljesen mentesek a lerakódástól, ami a nagy nyomásnak és a folyton telített csöveknek köszönhető. De a régi barlang ürítőjének egyik csövéből ők is szedtek már ki hatalmas vízkődarabokat, mert abban csak csorgott a víz. Ennek egy darabját az elzárt barlangi részben őrizték meg érdekességképp.

Gazdag István a szűrőkád működését magyarázza (balra).

A fürdő meleg forrásvize a Csónakázó-tóba ömlik (jobbra)

A gépházban találjuk a barlangfürdő lelkét, a forrást, amelyet igazából csak egy piros szék formájában tudtunk megtekinteni. Teljesen érthető, hogy féltve őrzik, és csupán azok a búvárok ereszkedhetnek le a szék alatt található, csaknem 30 méter mélyen lévő szentélybe, akik az éves karbantartáskor átnézik a forrás falazatát, és ha szükséges, javítják azt. Az egykor a felszínre is feltörő, több meleg karsztforrást 1970-ben vezették egybe – ekkor szüntették be ugyanis a forrástérben való közvetlen fürdést, hogy ne szennyeződjön el a víz –, és ma már szivattyúk emelik fel a vizet a fürdőhöz. Ne egy fúrt kutat képzeljünk el, hanem egy hatalmas, üregekkel szabdalt, vízzel teli barlangjáratot, amelyben akár több száz métert is tudnak menni a búvárok. Természetesen karbantartáskor a szakemberek a barlangfürdő járatainak falát is végigkopogtatják, és a veszélyesnek ítélt kődarabokat eltávolítják, nehogy azok valakinek a fejére pottyanjanak.

Az embereken kívül olykor más lények is megpróbálnak bejutni a fürdőbe. Nemegyszer fordult elő, hogy sikló, esetleg béka tért be, hogy kipróbálja a barlangfürdő vizét, amely ötletet a fürdőzők hangos sikollyal jutalmaztak. A fürdő dolgozói a hangjelzések leadásából már jól tudják, hogy ilyenkor menteni kell a nem fizető vendégeket az emberek elől.

Nem várt vendégek A gépészeten megnézhettük a kovaföldet alkalmazó vízszűrő rendszert is, amellyel a forgatott vizű medencéket szűrik, valamint a vizek klórszintjét és pH-szintjét szabályozó műszereket. Az öreg barlangi medence vizét viszont nem szűrik, mivel az töltő-ürítő rendszerű, csupán egy kis fertőtlenítést kap a forrásból felhozott víz, amely eredeti, természetes formájában már megy is fel a dögönyözőkhöz, onnan pedig szépen lefolyik, át a szinteken és medencéken, végül a lefolyókon távozik a szennyvízaknába.

A karbantartás alatt se áll le a forrás, folyamatosan adja a meleg karsztvizet, amely ilyenkor a Csónakázó-tóba távozik a túlfolyón. A túra végeztével kifelé menet meg is néztük, hogyan zubog a Föld gyógyító vize a tóba. Majd ahogy jöttünk, a parkon keresztül sétáltunk el, és ahogy a meleg vizes forrásoktól bugyogó Békás-tóban néztük az úszkáló aranyhalakat, eldöntöttük: biztosan visszatérünk még a barlangfürdőbe, hogy immár a vízből csodáljuk meg annak kincseit. 

A Békás-tó

A Balaton koronája és A tihanyi apátság

Az apátság a jelenleg zajló felújítás előtt, 2020 telén – Fotó: Tihanyi Bencés Apátság / Pazirik Informatikai Kft.

az ország kincse

Írta:

Hidvégi Brigitta

Fotók: Csanádi Márton

Ha arra a kérdésre keressük a választ, vajon miben rejlik a tihanyi apátság varázsa, mindenképpen számba kell vennünk a magyar tenger közelségét és a festővászonra kívánkozó kilátást, de legfőképp azt a barátságos atmoszférát, amit az itt élő szerzetesek teremtenek a látogatóknak. I. András király, a bencés rend és persze a Pogány Madonna nyomába eredtünk.

História A

z egész ország közös kincsének szánjuk a tihanyi apátságot” –mondja Barkó Ágoston alperjel, az apátsági múzeum igazgatója, miközben elhaladunk a jelenlegi építési terület és a tetőtől talpig körbeállványozott apátsági templom mellett. Január végén még nagyban zajlanak a munkálatok a félsziget egyik legmagasabb pontján, felújítják a szennyvíz-, a víz- és a villamos vezetékeket, de lecserélik a kétszáz éves vörösfenyő toronyzsindelyeket is, ami rettentően aprólékos munka, korábban pedig kijavították a villámvédelmi rendszert. Az apátság épülete szintén erősen felújításra szorult, ami már a látogatóterekben is megmutatkozott, így éppen ideje volt rendbe tenni.

Ágoston atya nem a levegőbe beszél. A felújítások a látogatók miatt fontosak, akikből – főleg tavasztól kezdődően – akad bőven, a múzeum és a templom pedig számtalan programmal csábítja őket, időseket és fiatalokat egyaránt. Ez nem csak egy szófordulat: Tihanyban valóban járnak a fiatalok templomba, ami – valljuk be – manapság ritkaságszámba megy.

Jazz és gitáros mise a templomban

Az apátsági templom mellett, a Porta Pacis Látogatóközpontban kezdünk, ahol egyrészt a tihanyi közösség kézműves termékeit is meg

Az apátságot vezetéssel érdemes végigjárni, így sokkal több érdekességet tudhatunk meg róla

lehet megvásárolni, másrészt pedig az apátság bemutatkozó filmje látható, amelyben megszólalnak a rend tagjai, és egy kis történelmi áttekintést is kaphatunk az ezeréves épület történetéből.

A templom 1774-ben nyerte el a végleges formáját

Ezután átmasírozunk az apátsági templomba, amely egyébként a tó környékéről mindenhonnan látható, nem véletlenül nevezték még a 19. században a Balaton koronájának. I. András 1055-ben alapította meg az apátságot, mely román stílusban épült, és csak a törökök kiűzése után építették újra a kor szokásainak megfelelően barokk stílusban. Díszes templombelsőben találjuk magunkat, ahol első pillantásra rengeteg a márványfelület – csak amikor vezetőnk felhívja rá a figyelmünket, és közelebb megyünk, akkor látjuk, hogy valójában a fát festették le trükkös módon márványmintásra. A 18. században még nagy szegénység volt jellemző a vidéki településeken, így csupán erre volt lehetőség. A templom ráadásul részletekben készült el, az építkezés 1774-ig tartott.

Persze így is került azért látványos elem bőven a templomba, például a Máriacelli oltár vagy a rendkívül jó akusztikával bíró szószék, amit egyébként 2018-ig használtak is évente néhányszor, karácsonykor és húsvétkor például onnan prédikáltak. A Jézus szíve oltár sokatmondó ábrázolása, Szűz Mária, szívében egy karddal, azon édesanyák fájdalmát jelképezi, akik elveszítették a gyermeküket. A barokk

koncepció lényege, hogy az emberek szívéhez, mindennapjaihoz közel álló tartalmakat mutassanak meg, és felhívják a figyelmet az isteni gondviselésre – árulja el Ágoston atya, miközben megszemléljük a jobb oldali oltárt.

Barokk dísz mindenhol. Érdekesség, hogy a márványnak látszó felület valójában mintásra festett fa

Az orgona felépítménye a 18. század közepén készült, csak magát a hangszert kellett azóta kicserélni. Körben egy tizenöt fős, kis puttókból álló „zenekar” csücsül rajta, hogy koncert közben úgy tűnjön, mintha tőlük eredne a muzsika. Apropó: nyaranta rendszeresen sor kerül ingyenes zenei programokra itt, nemcsak orgonakoncertre, hanem minden másra is, amit „elbír a templomtér”. Szokott lenni például jazz, népzenei, világzenei est, de gitáros miséket is tartanak a fiatalabb korosztály kedvéért.

Nagy az érdeklődés az apátság nyári, „zárórán kívüli” rendezvényei iránt, mint A hajnal fényei, A csend hangjai vagy a Múzeumok Éjszakája, de a bencések például farsangi bált

is szoktak szervezni. „Az embereknek sokszor csak arra van szükségük, hogy meghallgassák őket” – mondja Ágoston atya, hozzátéve, hogy sokan sétálnak be azért, hogy beszélgethessenek valamelyikükkel, és kiönthessék a szívüket.

Ezeréves csontok lelőhelye

A királyi kripta a templom szentélye alatt húzódik, azért is van utóbbi ilyen magasan: a 18. században elkötelezettek voltak az iránt, hogy épségben megőrizzék, így fölé építkeztek. Ennek – és bizonyára némi csodának – köszönhetően a temetkezési hely eredeti, 11. századi formájában maradt fenn. Éppen feltárás alatt áll, és tavaly nagy szenzáció volt, hogy vélhetően ráleltek I. András király és családja csontmaradványaira.

A tavaly áprilisban megkezdett feltárást hoszszú évtizedek óta tervezték, mert a kutatások azt mutatták, hogy a maradványok ma is itt rejtőzhetnek, és legutóbb az 50-es években végeztek kutatásokat, azóta pedig sokat fejlődött a technológia. A szakma egy része azon az állásponton volt, hogy a viharos évszázadok után lehetetlenség, hogy itt legyenek a csontok, hiszen annyiszor bolygatták már meg a sírt, ám a szakma másik fele kitartott a történelmi források mellett, amelyek arra utaltak, hogy még mindig az altemplom rejti a király földi maradványait.

Nem csak a csontok miatt kezdődtek el az ásatások, a helyszín építéstörténetileg is érdekes.

Előkerültek pénzek, 15–16. századi használati tárgyak, de a legérdekesebbnek persze akkor is a csontmaradványok bizonyultak végül, amelyeken több laborban szénizotópos kormeghatározási vizsgálatokat végeztek. A hiteles

A királyi kriptában 11. századi csontokat találtak

eredmények szerint a talált csontok egy része biztosan 11. század közepi temetkezéshez tartozik. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy I. András és családja maradványaira leltek rá, ám a dolog mindenesetre nagyon gyanús, a királyt ugyanis írott források szerint 1060-ban temették el itt, utána feleségét, Anasztázia királynét, majd 1090-ben egyik fiukat, Dávid herceget helyezték örök nyugalomra mellette. Jelenleg is folyik a DNS-vizsgálat a pontosabb eredmény érdekében.

Jelenleg az apátság felújítás alatt áll, de nyárra lebontják az állványokat Fotó: Tihanyi Bencés Apátság / Possibuild Kft.

Még a 2000-es évek közepén az egyik kereskedelmi tévécsatorna azzal állt elő, hogy a tihanyi apátság hamarosan bele fog csúszni a Balatonba, mert a mögötte épült kocsiút valóban megsüllyedt kissé. Jó hír: ez nem fog

bekövetkezni, mert maga a templom szilárd kősziklára épült, és egyáltalán nem mozog, az apátság épületét azonban valószínűleg még ebben az évszázadban meg kell majd erősíteni.

Nyáron „hazaérkezik” a Tihanyi alapítólevél

Az apátság földszintjén Lélek a vizek felett címmel 2020 júliusában nyílt kiállítás, ahol előbb a Tihanyi-félsziget történetét ismerhetjük meg, majd a pincében következik a tárlat igazán látványos része, amit audio és visual guide-dal is végig lehet járni. Tipp: ha érdekességekre vagy kíváncsi és egyedi élményre vágysz, mi a személyes vezetést ajánljuk ide és a templomba is.

Az apátság új kiállításán a Tihanyi alapítólevél másolatát is alaposan szemügyre vehetjük

A kiállítás első termében található fontos írásos emlékünk, a Tihanyi alapítólevél másolata, amelyben a latin mellett 58 magyar szó is található. Az okmány eredetijét a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik, ám mi most megtudtuk, hogy nyáron a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatnak köszönhetően itt fogják bemutatni, és hozzá kapcsolódó kiállítás, vezetések is lesznek június közepétől augusztus végéig, amíg itt lesz az alapítólevél.

Az egész tárlat interaktív, így az olvasnivaló mellett sok a fogdosnivaló is

A következő teremben a szerzetesek 18. századi napirendjével ismerkedhetünk meg. Érdekes, hogy a rendtagok a nappal keltek és feküdtek, ennek megfelelően nyáron már este

nyolckor ágyban voltak, hajnali fél négykor pedig harangszóra ébredtek. Szigorú beosztás szerint éltek, akár a diákok az iskolában, a különböző elfoglaltságok között kis szünetekkel.

Megtudhatjuk azt is, mit ettek: időnként még teknősbéka és vidra is került a tányérjukra.

A 19. századi szerzetesi életet bemutató teremben csodaszép miseruhákat lehet szemügyre venni, és megnézhetjük azt a térdeplőt, amin az utolsó magyar király, IV. Károly imádkozott 1921 végén, amikor kényszerű száműzetése előtt egy hetet töltött az apátságban.

Ágoston atya szerint a látogatók a legjobban azt a kiállítási termet kedvelik, ahol a szerzetesrend jelenlegi tagjainak életébe lehet

Részletesen kidolgozott, díszes miseruha a 19. századból

bepillantást nyerni. Igaz, a tárlat a 2019-es állapotokat tükrözi, azóta néhány fővel már bővült a körük. Most tizennégyen vannak a monostorban, és mindannyiuknak van civil munkája is. Barkó Ágoston például hittant, latint és történelmet tanít, emellett rendezvényeket és turisztikai programokat szervez, három templomban lelkipásztor, de beteglátogatói feladatokat is végez. Mások levendulatermesztéssel, idegenvezetéssel vagy éppen gyertyaöntéssel foglalkoznak. A közösség fele 40 év alatti, a legfiatalabb szerzetes 25 éves. „Sok ember tart egy kicsit az egyháztól, de mi igyekszünk eloszlatni a sztereotípiákat” – jegyzi meg Ágoston atya, amit ez a kiállítás teljes mértékben aláhúz.

Ha például valaha gondolkodtál azon, hogy hiányzik-e a család egy szerzetesnek, miért választotta ezt a hivatást, mit sportol, hogyan kapcsolódik ki, szokott-e játszani számítógépes játékokkal, vagy van-e bankszámlája, de sosem volt alkalmad megkérdezni, itt a helyed. Kiderül, melyik a rendtagok kedvenc filmje, idézete, könyve, és emellett számos kuliszszatitokba lehet bepillantást nyerni. Ráadásul még az igazi Pogány Madonnát is szemügyre veheted élőben – de azt most nem áruljuk el, hol találod, keresd a tihanyi apátságban! 

Hasznos információk

Nyitvatartás

2023. március 30-ig:

Hétfőtől szombatig: 10.00–16.00

Vasárnap: 11.15–16.00

2023 áprilisában 17.00-ig, májustól szeptemberig 18.00-ig tartanak nyitva.

Jegyárak

Teljes árú: 2200 Ft

Diák és nyugdíjas: 1300 Ft

Családi: 6000 Ft

Egyéb árak a tihanyiapatsag.hu oldalon.

Vajon melyik magyar filmben szerepelt a szobor?

Időutazás a Börzs avagy fakitermelés lóval

önyben,

Írta: Szigeti Ferenc Albert Fotók: Magócsi Márton

Ahogy az orrlyukukon a csikorgó fagyban sűrű párát lehelő, megtermett lovak a kivágott fákat az útra húzzák, egyszerűen megérint az ősiség.

Az erdei

munkalovak használata legalább annyira szól szenvedélyről és a hagyomány szeretetéről, mint természetközeli erdőgazdálkodásról vagy gazdaságosságról.

Barton Zsolt, az Ipolyerdő Zrt. Királyréti Erdészetének műszaki vezetője gyorsan képbe helyez bennünket, merthogy nem akárhol járunk. Az Ipolyerdő Zrt. területén található nyolc erdészet közül ez, a királyréti az egyetlen ugyanis, ahol immáron 17 éve teljes mértékben átálltak az ún. folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdálkodásra, amelynek lényege a szálalásos fakitermelés, vagyis az örökerdő-gazdálkodás. Bár hazánkban is terjed a mind természetvédelmi, mind klímaadaptációs szempontokat figyelembe vevő örökerdő-gazdálkodás, azért országos léptékben is nagy szó ez. Amíg 2005-ben a hazai erdőterület 98%-a az úgynevezett vágásfordulóra alapozott vágásos üzemmódban volt, azaz a véghasználattal, vagyis a hasonló korú fákból álló, vágásérett erdő levágásával végződő ciklusok szerint folyt az erdőgazdálkodás, addig 2021-ben már kb. 10%-ra nőtt az örökerdőgazdálkodás aránya (ez Közép-Európában jelenleg 14-15%).

Tudástár

Zsolt hangja szelíd, de méltóságteljes. Olyan tudásról árulkodik, hogy ha nem kellene jegyzetelnem, akkor is tollat ragadnék. Az 1950-es évekig kizárólag állati erővel dolgoztak az erdőn. Az erdei munkaló három fontos feladatot látott el: kihúzta a kivágott fákat a rakodóhoz (ez a közelítés), a rakodón részt vett az anyagmozgatásban, illetve a kisvasúthoz való kiközelítés (szállítás) is lovakkal történt (érdemes hozzátenni, hogy éppen itt, a Börzsönyben országosan is egyedülálló módon, a 19. században a faúsztatás is szerepet kapott a kivágott fák szállításában). „Amikor 1984-ben megkezdtem munkámat Királyréten, még megvolt a kovácsműhely, a lovas munkához használt eszközök, de éppen akkor adta el az

erdészet az utolsó két lovát. Ekkorra már lényegében az egész országban kizárólag gépi erővel dolgoztak az erdőn. A rendszerváltást követően azonban megerősödött a természetvédelem, amelynek következtében megjelent a természetközelibb erdőgazdálkodás gondolata, az örökerdő-gazdálkodás is, amely akkoriban lényegében csak a tankönyvekből volt ismert.”

A folyamatos erdőborítás melletti erdőgazdálkodás a véghasználati területek mellőzésével fokozottabb lehetőséget biztosít az erdő élővilágának, talajának védelmére, így ehhez a technológiához adta magát a munkalovak használata, az általuk nyújtott kíméletes megoldás. Ennek ellenére még ma is csak kevés munkalóval lehet találkozni országszerte. Kóspallagon például több család is volt, amely nemzedékek óta favágással foglalkozott, így Királyrét környékén az 1990-es évek közepétől folyamatosan dolgoznak lovak az erdőn. Bár itt sem sok: Királyréten csupán két-három munkaló van, ahogy Kóspallagon és Diósjenőn is. Pontos adat nincs, de minden bizonnyal országosan is nagyon elenyésző a munkalovak használata az erdészetben. Mindez elsősorban azzal függ össze, hogy a lovak a mezőgazdaságból is eltűntek az elmúlt évtizedekben, s mivel nyáron nincs „dolguk” a lovaknak, kevés olyan elkötelezett lótartó van, aki ennek ellenére a feladatra alkalmas hidegvérű lovakat tartana. Itt jön képbe a turizmus kérdése, a zömök test-

Barton Zsolt (balra) szerint a természetközeli erdőgazdálkodás tapasztalható terjedésével jó volna több lovat is látni az erdőn

felépítésű, nyugodt, hidegvérű munkalovakkal remekül lehet lovaskocsizni, s az sem véletlen, hogy Kóspallagon rönkhúzó versenyeket is rendeznek.

Azért nem mindegy, hogy egy óriási gép (fent) vagy lovak közelítik meg a kivágott fát (lent)

A lovas vontatás rövidebb távon különösen előnyös, energiatakarékos és általában olcsóbb is, mint a csörlős és gépi vontatás. A munkalovak használatának nagy előnye azonban nem ez, hanem hogy a kidöntött fák kihúzása során így nem horzsolódik le a többi törzs, könynyebb vigyázni az erdőre. Természetközelibb a ló közreműködésével folytatott gazdálkodás azért is, mert nem kell a gépnek helyet csinálni, azaz kivágni csak azért fákat, hogy a gép meg tudja közelíteni a kidöntött növényeket, és persze az erdő kényes talajának szempontjából sem mindegy, hogy nem soktonnás gépek kerekei marják fel azt. Leginkább sűrűbb, fiatalabb állományban célszerű és egyben könnyebb a lovakkal dolgozni. „Nyilván nagyobb egy traktor teljesítménye, de mi a természetközeli

Tudástár

erdőgazdálkodás iránti elkötelezettségünk miatt a szerződéskötés során is előnyben részesítjük a lóval dolgozó vállalkozókat” – jelzi a dolog kísérleti jellegét Zsolt.

Amíg Nyugat- és Észak-Európában nagy hagyománya van a lovakkal végzett erdei munkának, addig hazánkban a munkalovak használata inkább az erdő szeretetéről, a lovak iránti szenvedélyről szól, na meg például a népi, hagyományos tudás ökológiai szempontú felelevenítéséről, ahogy Kóspallagon is. Olyannyira, hogy a település polgármestere, a téma iránt erősen elkötelezett Plachi Attila gyorsan hozzá is teszi, hogy gondolkodnak az igáslovak további hasznosításában, például a lóval való szemétszállítás megszervezésé-

ben, amelynek segítségével többek között jelentősen csökkentenék a szemétszállítás ökológiai lábnyomát (ez egyébként nem ördögtől való ötlet, Európa több országában találni erre példát, és Nagyvázsony is próbálkozott ezzel a módszerrel).

Lónak (lent) és a munkásoknak (fent) egyaránt jólesik a tízórai

A bókony, a hókidobó és a hidegvér

Délelőtti szünet van, s a csikorgó fagyban a gondosan megrakott tűz mellé telepedünk a favágókkal. Az izzadt lovakra pokróc kerül, s jóízűen ropogtatják a szénát. Odalépek a lovak tulajdonosához, a kóspallagi

A hidegvérű lovak

„Terepszemle” lótartó módra. A kemény mínuszok ellen könnyű védekezni, nagy sárban azonban nehezebb a munka a ló számára is

Még annak is érdekes foglalatosság lehet a hidegverulo.hu honlap böngészése, aki különösebben nem rajong a lovakért. A „hidegvérű” kifejezés természetesen a ló vérmérsékletére utal, és nem a testhőmérsékletére. A hidegvérű lovakat hatalmas méretükről, erős csontozatukról, nagy izomtömegükről és dús szőrzetükről ismerhetjük fel. Egyes történészek szerint nyugat-európai eredetű, őse a mai Belgium területéről származik. Könnyű elképzelni, hogy a páncélos lovagok miért hidegvérű lovakat használtak, ahogy azt is, hogy ezek a lovak igen nagy szerepet töltöttek be később a fuvarozásban, a mezőgazdaságban és a bányászatban. Hazánkban a hidegvérű lovak tenyésztését hosszú ideig korlátozta, hogy azt a katonaság irányította saját lóigényének kiszolgálása érdekében. Egy birtokos csak a saját kancaállománya fedezésére használhatta hidegvérű ménjét. A honvédelem tenyésztési korlátozása miatt a hidegvérű lónak bizonyos „tájváltozatai” alakultak ki hazánkban, elsősorban a Dunántúlon. A magyar hidegvérű fajta mellett hazánkban leginkább a muraközi lóval lehet találkozni, például az Őrségi Nemzeti Parkban, ahol erdészeti munka is zajlik segítségükkel. A munkalovak használata az erdészetben egyébként a fajtamentést is nagyban támogathatja, ahogy történik az a Murányi-fennsíkon (Muránska planina) is a murányi nóri fajtával. Az erdészet ott szerepet vállal e fajta fenntartásában, cserébe használja is a lovakat az erdőn.

Gábriel Ferenchez, s arcán egyből megjelenik a mosoly, amikor szeretett lovairól kérdezem. Johnny és Berci magyar hidegvérű ló, egyenként kb. hét mázsát nyomnak, ám a hidegvérű lovak között ezzel még csak a középmezőnyben vannak, legalábbis a súly tekintetében. A talán legismertebb hidegvérű fajta, a belga ló akár egy tonna súlyú is lehet.

„A lovak iránti szenvedély 20 éves korom óta van jelen az életemben. Ezt a kettőt is én neveltem fel, nyolc éve itt dolgoznak velem az erdőn. Hét órát dolgoznak egy nap, de én vigyázok rájuk, leginkább párban dolgoztatom őket, ha lehet. Nekik is könnyebb ketten, jobb is nekik, főleg a partnak húzva, felfelé. Ketten kb. hét mázsát tudnak elhúzni, de én nem fárasztom ki őket. Az erdőben szerintem a magyar hidegvérű a legjobb munkaló, mert könnyen fordul és könnyen mozog, például egy ehhez hasonló fiatal, viszonylag sűrű erdőben is.”

Persze Ferenc kedves lovai azért segítséget is kapnak a feladat elvégzéséhez. Ilyenkor a hóban tereppatkót, abban pedig ún. hókidobót viselnek, így nem tapad bele a patkójukba a hó. Spaniferrel megerősített, külön erre a célra készíttetett bőr szerszám van rajtuk. Különleges látvány, ahogy dolgoznak. Látszik, hogy megszokták az erdőt, járásuk a rengeteg kisebb-nagyobb faág, fekvő fatörzs és a láncok között is teljesen biztos, és úgy indulnak meg a bókonyra, azaz a kantárfára kötött fákkal, hogy mi magunk is megugrunk a nagy álmélkodásból felocsúdva. Most csak nagyon rövid távon kell dolgozniuk, de egyébként, ha a gazdájuk a fenekükre csap, önállóan viszik a fát a rakodóra. A zajra szemlátomást nem érzékenyek. „Nem tud annyit egy ló, mint egy gép, amely egyértelműen kell például az árokba és a vastag erdőbe, de lóval sokkal szebben és kíméletesebben lehet dolgozni. Egy ilyen fiatalost valahol úgy legyaláznak a gépekkel, hogy öregapáink, akik óvták az erdőt, forognának a sírjukban.” 

A homokból és hitből

Tél derekán látogattunk el Nyíregyházára, ahol a főszezonon kívül is jó program lehet egy városi séta. Bejártuk a belvárost, és barangoltunk a hangulatos Sóstón, ami azon túl, hogy ilyenkor is gyönyörű, tele van érdekes történetekkel.

emelt város Nyíregyháza

Városi séta

Érkezésünk napján a naptár szerint még javában tél volt, ezt leszámítva azonban minden más már tavaszt idézett. Az ég szikrázóan kék volt, a nap kellemesen melengetett bennünket, a madarak meg úgy énekeltek, mintha biztosra vették volna, hogy a tél már nem tér vissza. Kívánni sem lehetett volna szebb időt.

Először a város szívében, a Kossuth téren néztünk körbe, amelynek közepén áll Kossuth Lajos 1912-ben emelt szobra. A tér egyik meghatározó épülete az eklektikus városháza, ahol Móricz Zsigmond – hazafelé tartva Szatmárba – többször is megszállt. A tér túloldalán magasodik a római katolikus templom, mellette a több mint százéves múltra visszatekintő, Alpár Ignác ter-

A Kossuth téren mozaikokból kirakva a bolygók elevenednek meg, pár lépésre a Takarékpalota szép épülete áll

vezte Hotel Korona régi épülete áll, amelynek érdekessége, hogy az avatására rendezett bálon gyúlt fel először villanyfény a városban. Nagyon szép a késő eklektikus stílusú, 1912-ben épült Takarékpalota is, amelynek megépítése a város gyors ütemű fejlődése miatt vált szükségessé.

Békésből Szabolcsba

A főtér híres épülete, a Hotel Korona. A Városalapítók szobrát a városháza mellett találjuk

A városháza oldalában Nyíregyháza egyik legfontosabb pillanatát idézi meg a Városalapítók szobra, amely gróf Károlyi  Ferencet, Nyíregyháza hajdani földesurát és Petrikovics János szarvasi csizmadiamestert ábrázolja. A 18. század közepére, a Rákóczi-szabadságharcot követően Nyíregyháza lakosainak száma nagyon megcsappant, így a város akkori birtokosa a betelepítés mellett döntött.

A jövendő lakosokat Petrikovics János toborozta, aki korábban a Felvidékről költözött Szarvasra, majd 1753-ban több tót családdal együtt indult útnak ismét a jobb élet reményében. A betelepülők több hullámban jöttek, először Békésből, leginkább Szarvasról és környékéről érkeztek evangélikus, tót jobbágycsaládok, akik egymáshoz közel telepedtek le a ma is létező és az ő emléküket őrző Szarvas utcában.

Felmerül az emberben a kérdés: a szlovák telepesek, akik még alig melegedtek meg Békés megyében, vajon pár évtizeddel később miért indultak el újra, az ország távoli felébe? Ezek a családok leginkább állattenyésztéssel foglalkoztak. A népesség növekedésével párhuzamosan a rendelkezésre álló földterület egyre kisebb lett, emiatt pedig voltak olyanok, akiknek már nem jutott föld. Ezért főleg a fiatalabb családok kapva-kaptak az új lehetőségen.

A földhöz jutás mellett a telepeseket evangélikus vallásuk szabad gyakorlásának ígérete is Szabolcsba csábította. Ahogy ma is gyakran mondják róluk, a betelepülők „hitből és homokból” építették újra Nyíregyházát.

Templomuk a Szarvas utca közelében

1786-ban épült fel. Létrehozására II. József türelmi rendelete adott lehetőséget, de az akkori helytartótanács kikötésének megfelelően kívülről a lehető legegyszerűbbnek kellett lennie.

A Luther-ház sajátos perspektívából, mellette a város legrégibb szobra, a városháza Justitiaszobrainak az egyike

A templom mellett áll egy hatalmas épületegyüttes, a Luther-ház, amely 1928-ban az evangélikus egyház bérpalotájaként épült, és akkoriban a város legmodernebb bérháza volt. A lakások mellett a földszinten üzletek is voltak, és itt rendezték be a püspöki hivatalt. Ahogy azt egy kedves lakótól megtudtuk, a házban az előkelő egyházi személyeket régen bársonyüléses lift vitte fel a magasba. Az a lift már nem jár, de díszes védőrácsa ma is látható.

„Igen, én tirpák vagyok”

Kilátás az evangélikus templom tornyára a Luther-ház egyik erkélyéről

A tót ajkú betelepülők a kapott földeken tanyákat építettek. A telet a városban töltötték, de tavasztól őszig kint laktak a tanyán. Itt 10– 15 lakóépület és a hozzájuk tartozó gazdasági egységek egy tömböt alkottak a határban,

Városi séta

körülöttük a megművelendő szántóföldekkel. Ezek közül a bokortanyák közül több tucat még ma is létezik.

Ez a szorgalmas és kemény munkát végző közösség 1824-ben megváltotta magát a földesúri joghatóság alól, és a város 1837-ben mezővárosi rangot kapott. Ennek állít emléket az Örökváltság-emlékoszlop, amely a városháza előtt, egy sövény mellett megbújva áll.

A Békésből, illetve a Felvidékről ideérkező tótokat nevezték eredetileg tirpáknak. Ma ezt a szót sajnos sokan még mindig pejoratív értelemben használják az ország más részein. De nem Szabolcsban. Itt büszkék az emberek tirpák őseikre, ahogy arról a város szülötte, Krúdy Gyula is írt: „Igen, én tirpák vagyok. Az én ősapám alapította ezt a gyönyörű várost, itt a Nyírség futóhomokjában. Mi műveltük meg

A Magyarok Nagyasszonyatársszékesegyház hatalmas épülete a Samassa téren

a legelőnek se jó szikes, mocsaras, bűdi boszorkány járta, vadmadár lakta, futó betyár látogatta földterületeket. Mi ültettük az erdőket azokra a helyekre, ahol odáig legfeljebb a bozót, a bús nyírfa, a sovány akác tudott megélni. Mi dolgoztunk száz esztendeig, hogy ezek az elhanyagolt, parlagon heverő földek ma csaknem a legjobbak közé számítanak Magyarországon.”

Az Örökváltságemlékoszlop a városháza előtt áll

Fel a toronyba

A templomot Samassa József egri érsek állíttatta

Nyíregyháza egyik legismertebb épülete a főtéren álló, kéttornyú, román stílusú székesegyház. Hihetetlen, de a Magyarok Nagyasszonyatársszékesegyház hatalmas épülete égbe törő tornyaival mindössze két év alatt épült fel. Samassa József egri érsek, Szabolcs várme-

gye közvetlen egyházi elöljárója – 1902-ben

bemutatott aranymiséje emlékére – ezzel a templommal ajándékozta meg szeretett városát, Nyíregyházát. A templom belső festése 13. századi román stílusú templomfestésre emlékeztet. A két hatalmas torony magassága 43,6 méter, és a templom nyitvatartási idejében fel is lehet menni az egyikbe. Bár csak az üvegablakokon át láthatunk ki, azért így is érdekes felülről ránézni a városra.

Ha továbbhaladunk a Kossuth térről nyíló Bethlen Gábor utcán, érdemes megnézni az egykori katolikus plébánia szép épületét és a Görögkatolikus Püspöki Palotát. Ez utóbbi, szecessziós épületben, ahol 1991-ben

A templom nyitvatartási idejében a toronyba is felmehetünk

II.  János Pál pápa is látogatást tett, az egyházművészeti gyűjtemény, az egyházmegyei levéltár és könyvtár mellett a Görögkatolikus Hittudományi Főiskola működik. Pár lépésre innen magasodik a bizáncias stílusú görögkatolikus templom, amelynek ikonosztázát sajnos most nem tudtuk megnézni, de reméljük, legközelebb sikerül.

Krúdy-kultusz

A görögkatolikus püspöki hivatal udvarán álló kápolnát 1981-ben szentelték fel

Nyíregyházával kapcsolatban gyakran lehet arról olvasni, hogy az itt lakók mennyire nyitottak, befogadóak és kedvesek az idegenekkel. Ezt mi is megtapasztalhattuk, amikor több járókelő is megállt velünk beszélgetni, önkéntes idegenvezetőként meséltek a városról,

Városi séta

és mutattak nekünk néhány érdekességet is. Bekukkanthattunk például a város híres épületének, a Nyírvíz-palotának az udvarára. A Nyírvíz Szabályozó Társulat székháza 1912 és 1914 között épült, eklektikus és szeceszsziós stílusjegyeket is magán visel, kupoláján pedig egy rétisas látható. A két méter magas szobor eredetije eltűnt, a most látható szobor 2010-ben került fel.

Szerintem a város egyik leghangulatosabb pontja a Bessenyei tér, amely tulajdonképpen egy házakkal ölelt hosszú park. Itt találjuk többek között az Alpár Ignác tervezte, 1894ben épült Móricz Zsigmond Színházat, illetve az ország egyik legrégibb nemesi családjának emlékeit őrző Kállay Gyűjteményt.

A tér névadója a magyar felvilágosodás meghatározó egyénisége, az író, filozófus Bessenyei György, aki ugyan nem nyíregyházi volt, de Szabolcsból származott. A róla készült alkotás 1898-ban a város első köztéri szobra volt, amely akkor még nem itt, hanem a mai Hősök terén állt. Nyíregyházán több neves művész is született, például Benczúr Gyula festőművész, Váczi Mihály költő és persze Krúdy Gyula, akinek szintén megtaláljuk a szobrát a téren.

Kallós Ede Bessenyei Györgyről készült alkotása a város első köztéri szobra volt

Krúdy postakocsiban ülő szobrát az író születésének 125. évfordulójára készítette Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész. Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán, és már diákként elég tisztán látszott, hogy mi

Az Országzászló téren áll a Nyírvíz-palota, amely korának legmodernebb épülete volt

lesz az útja. Ahogy később ő is írta: „Írónak készültem: semmi másnak.” Csodagyerek volt, hisz az érettségijéig – amit egyébként miniszteri engedéllyel, 16 évesen tett le – több mint kétszáz novellát publikált, közben diákújsá -

gokat adott ki, megszervezte a nyíregyházi sajtóirodát, hogy hírekkel lássa el a fővárosi lapokat. Az érettségi után elkerült Nyíregyházáról, de lélekben mindvégig nyíregyházi maradt. „Ennek a városnak voltam az írója, ennek azóta, mióta első regényeimet, elbeszéléseimet írni kezdtem. Az én olvasóim sohasem kérdezték: hol születtem? Minden írásomból kitűnik, hogy nyíregyházi vagyok, aki büszke származására. Könyveim éppen úgy jelentik a régi Nyíregyházát, mint akár a város múzeumai.”

Sóstó – a város tüdeje

Aki Nyíregyházára jön, annak kötelező program Sóstó, amely részben a várost ölelő hatalmas erdőt jelenti. Itt most nem volt időnk sétálni, ezt az élményt tavaszra tartogatjuk, de egy legenda erejéig azért még időzzünk el itt. A Nyírség egészére az ember megjelenéséig többé-kevésbé zárt, összefüggő erdőségek voltak jellemzők. A Sóstói-erdő ennek egy maradványa, de persze ahogy az már lenni szokott, mindig van egy legenda, ami érdekesebb magyarázattal szolgál.

A történet szerint a Sóstói-erdő egy véletlen elírásnak köszönheti létét. A 18. században volt egy földesúr, aki valahonnan megneszelte, hogy a mák ára felszökött, és érdemes ebbe pénzt fektetni. Elhatározta hát, hogy nyíregyházi birtokán mákot fog termeszteni. Megírta az itteni intézőjének, hogy ezerhektárnyi területet

A

NYÍREGYHÁZA-BELVÁROS

Térkép:

azonnal vessenek be mákkal. Mikor utazgatásai után, egy év múlva hazatért, meglepődve látta, hogy a mákgubók helyett kis tölgycsemeték nőnek a földjén. Kiderült, hogy nagy sietségében lefelejtette az ékezetet a levélben, és mák helyett makkot írt, ezért lett virágzó mákföld helyett tölgyerdője.

A Sóstó kifejezés nemcsak az erdőre, hanem a belvárostól 6 km-re található Sóstógyógyfürdőre is vonatkozik, amely a 20. század elejétől kezdve vált egyre népszerűbb üdülőhelylyé. Ma Európa-szerte ismert állatkertje vonz évente több százezer látogatót, de itt van a Sóstói Múzeumfalu és persze az itt fakadó gyógyvízre épült fürdők, amelyeknek köszönhetően Sóstógyógyfürdőt 2013-ban országos gyógyhellyé nyilvánították.

Időutazás a tó körül

Mi most a múlt emlékei után kutattunk sétánk során, és persze a névadó tavat is megcsodáltuk. A közel 10 hektáros szikes tó állítólag már Mátyás király korában is ismert volt. Akkor még Igrice néven emlegették, és úgy tartották,

hogy a tó vize meggyógyít a „görvénykórtól, csúztól, és köszvénytől” is. És nem is tévedtek, mert ma már tudományosan is igazolt, hogy az itt feltörő gyógyvíz kiválóan alkalmas gerincbetegségek, reumatikus, mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok enyhítésére.

Az 1800-as évek elején épült meg itt az első, négy káddal működő fürdőház és a vendéglő. A ma látható Fürdőház Pazár István tervei alapján 1911-ben épült. A fürdőre aztán egyéb gyógymódok is rácsatlakoztak. Krúdy ír arról A nyíregyházi beduinok című írásában, hogy a 19. században nagy divatja volt itt a Kneipp-féle kúrának. Ennek egyik kezelése volt nyáron a mezítlábas erdei séta. „No, ez a sóstói fürdő volt a nyíregyházi kneipisták központja. Idáig sétáltak reggelenként a doktor vezénylete alatt a nyugalmazott törvényszéki bírák és más penzionált emberek, akiknek tudvalevőleg legtöbb idejük van arra, hogy az egészségükre gondot fordítsanak. Visszavonult kereskedők, vagyonuk kamataiból éldegélő idősebb urak csatlakoztak a reggeli búcsújáráshoz. És a korán kelő környékbeli parasztok, vincellérek már lassan megszokták, hogy a nyíregyházi törvényszék elnökét és más előkelő úriembereket térdig felgyűrt nadrágban, mezítláb lássák mendegélni a harmatos fűben.”

Később aztán már nemcsak mezítláb sétáltak itt az urak, de a még teljesebb hatás érdekében ruha nélkül is, a piacra tartó asszonyok legnagyobb ijedtségére. A megoldás végül az lett, hogy a hatóság külön gyalogutat jelölt ki a „kneippistáknak”.

Az alpesi stílusú Svájci Lak fennállása óta folyamatosan fogadja a vendégeket

A tó környékén sétálgatva több régi épületet is láthatunk még. 1866-ban megépült az alpesi stílusú Svájci Lak. A ma is működő kis panzióban neves vendégek is megfordultak, például Blaha Lujza, Karinthy Frigyes és Krúdy Gyula, aki Sóstó nagy szerelmese volt.

A városi polgárok kedvelt találkozóhelye volt az 1911-ben megépült Krúdy Szálló, amely ma étteremként működik, és a Krúdy Vigadó nevet viseli. Ekkor épült meg itt a város első víztornya is, és ebben az évben indult el a belvárosból Sóstóig közlekedő villamos. A villamost azonban ma már hiába is keressük, 1969-től busz vette át a szerepét.

Gyakran mondják, ha az ember igazán jó helyeket akar felfedezni egy idegen városban, akkor figyelje, hogy hová mennek a helyiek. Hát, nem kérdés, ha a nyíregyháziak sétálni, lazítani szeretnének, és élvezni természet szépségeit, akkor Sóstóra jönnek. Mi pedig turistaként nagyon jól tesszük, ha követjük ide őket. 

Magyarország legjobb

Erdőben aludni nemcsak szükség esetén lehet, hanem elsősorban az élményért érdemes. Hazánk kis kiterjedésű hegységeiben is találhatók a komfortos erdei éjszaka ígéretét hordozó, az év minden napján bárki számára hozzáférhető menedékhelyek. Összeállításunkban néhány ilyen „egzotikus”, akár a téli hidegben is használható erdei hajlékot mutatunk be a Soproni-hegységtől a Bükkig.

Írta: Lánczi Péter és Dömsödi Áron

Fotó: Dömsödi Áron

erdei menedékhelyei

Erdőben éjszakázni jó. Elég csak arra gondolni, hogy fáradt hazautazás helyett egy hangulatos kilátóhelyről nézhetjük végig a naplementét vagy épp a hajnali fényjátékot, a sötét beálltával pedig a táj új arcát ismerhetjük meg. A természetélmény még intenzívebbé válik, amikor tűz mellett melegedve, a telihold fényénél nézelődve vagy épp egy menedék falai közül hallgatjuk a macskabagoly vijjogását és a fák sűrűjének rejtekében neszelő állatokat. Ráadásul hegységeink mélyéről általában hiányoznak a szálláshelyek, így ha napokig vándorolnánk, hogy többet láthassunk a tájból, sokszor nincs más választásunk, mint sátrat verni vagy keresni egy épített, hozzáférhető menedéket. Ezekből hazánkban nincs sok, bár a népszerűbb túraútvonalak mentén egyre több pihenőhelyen találni kunyhót vagy valamilyen fedett hajlékot, ahol viszonylag komfortos körülmények között hajthatjuk nyugodt álomra a fejünket.

Gyűjtésünkben olyan zárt vagy csak egy oldalról nyitott hegyi menedékeket mutatunk be, amelyekben bárki bármikor éjszakázhat a hideg kora tavaszi időjárásban is, már amennyiben rendelkezik az évszaknak megfelelő felszerelésekkel. Az ötletesen kialakított, „nomád komfortot” kínáló erdei hajlékok védenek az időjárás viszontagságaitól, némelyikük panorámát is kínál, vagy kilátóhely közelében fekszik. A praktikus információk ismertetése mellett mindegyikhez ajánlunk néhány tartalmas útvonalat, és adunk néhány hasznos, általános tippet is. Nagy hátizsákot fel, irány az éjjeli erdő!

A QR-kód segítségével rengeteg hasznos tippet kaphatsz a szabadban történő éjszakázáshoz.

Az erdei menedékkunyhók királya

A bükki rengeteg van olyan nagy és zegzugos, hogy egyes pontjain valóban szükség lehet éjszakai menedékhelyekre: a falvaktól tetemes távolságban emelkedő fennsíki „kövek vonulatának” déli szegélyén barlangszállás és néhány kunyhó is szolgálja a természetjárókat. Közülük a legismertebb a 2019-ben erdészeti és civil összefogással felújított Toldi-kunyhó, amely mind komfortjában, mind fekvésében kiemelkedik honi társainak sorából. Az egykor vadászokat vagy mészégetőket szolgáló hajlék a Tar-kő alatt, sűrű erdőben rejtőzik, előtte pad és asztal, no meg tűzrakó hely található, WC viszont nincs. Belül három priccset alakítottak ki, az apró helyiséget kéménye hőtartó burkolatának köszönhetően szigorúbb hidegben is felfűti a vaskályha. Bár a házikó viszonylag jellegtelen helyszínen áll, és forrás sincs a közelben, az ügyes kialakítás, a gyertyafény tánca alá duruzsoló kályha és az elszigetelt pozíció hazánkban csaknem páratlan élményeket kínál a nomád erdei éjszakák kedvelőinek.

A Toldi-kunyhó napjainkban igencsak népszerű, ezért hétvégén általában hamar elfoglalják, és hétköznap is jó eséllyel számíthatunk társaságra.

Túratipp: A Toldi-kunyhót elsősorban a Tar-kő vagy a Cserepes-kő felől érhetjük el a Toldi-kapun keresztül. Lentről indulva kifejezetten hosszú az útvonal, Felsőtárkányból közel 3 órányi séta (a Stimecz-ház érintésével) az erdei menedék. Ha itt éjszakázunk, másnap érdemes a Tar-kő és a Bükk-fennsík vagy az időszakos források (pl. Imó-forrás) felé túrázni.

48.046146, 20.451181

Fotó: Dömsödi Áron

Fotó: Dömsödi Áron

Torony a Nyikomon

A Mátra nyugati gerincének végén egészen meglepő építmény jelzi a 764 méter magas Nyikom hegy tetőpontját: az építtetőjéről elnevezett Gortva–Jójárt-kilátó egyfelől parádés panorámájával, másrészt éjjeli menedékhely funkciójával hívogatja a természetjárókat. A 22 méteres, terméskővel burkolt vasbeton torony öt emeleten kínál kényelmet és kilátást, illetve maradandó élményt, főleg azok számára, akik eltöltenek itt egy éjszakát. Az egész évben ingyenes menedékhelyként is szolgáló, zárt kilátótorony komfortját többek között padok, asztalok, alvásra alkalmas bútorok (heverők, kanapék), illetve a földszinten elhelyezett vaskályha szolgáltatja, melynek belül vezetett kéménycsöve az egész épület fűtését segíti. A bejárattal szemközti kredenc a tányérok és evőeszközök mellett más hasznos holmikat is rejt. Esténként napelem biztosít áramot és némi fényt az épületben, a higiéniáért kinti WC felel, a hordókban összegyűjtött esővíz pedig mosdásra ad lehetőséget.

Hazánk páratlan menedékkilátója egyedi dizájnnal is

bír: az emeleteket Szent Borbála történetének plafonfreskói díszítik, a tetőn pedig színét változtató kereszt áll. Bár a torony keskeny és zárt ablakai valamelyest korlátozzák a kilátást, így is rálátunk a Mátra „csúcsok nélküli” gerincére (a Kékes és a Galya-tető tömbjére), az Alföld horizontba vesző síkjára, a Cserhát lankáira, a Csóványosban tetőző Börzsönyre, a Visegrádi-hegység és a Budai-hegység könnyen felismerhető vonalaira, valamint a Karancs kúpjára és a Felvidék hegységeire.

Túratipp: A Nyikom csúcsára Mátrakeresztesről indulva érhetünk fel a legegyszerűbben. A táv 4 km, útközben az Alsó- és Felső-vízesés zuhatagjait, illetve a Zsivány-barlang és a Lyukas-kő pompás sziklavilágát is megcsodálhatjuk. Pásztó felől 7 km-t és közel 600 m szintemelkedést kell letudnunk az utolsó fél kilométeren már jelzetlen úton megközelíthető kilátóig. Érdemes a közeli Szalajkás-tető, valamint a Muzsla vadregényes gerincének panorámáit is felkeresni.

47.907069, 19.769710

Fotó: Lánczi Péter

Csillaghotel a Dél-Dunántúl tetején

A Dél-Dunántúl legmagasabb hegyének oldalában, a Zengő tömbjének egyik nyergében áll a Viki-pihenő emeletes fakunyhója, mindössze öt-tíz percre a csúcs kilátójától. Ezért érdemes végignézni a naplementét, mielőtt behúzódnánk a kétemeletes, három oldalról zárt építmény falai közé.

Az 1970-es években emelt, majd a helyi erdészet által 2018-ban felújított bivakkunyhót egyértelműen társaságokra méretezték, hiszen a létrán megközelíthető padláson 6 fő is elfér, a földszint asztalain és padlóján is alhat még néhány ember, de sátrak is felverhetők a tágas placcon. Éppen ezért egy jókora, félig körbeülhető tűzrakó, valamint több pad és asztal is tartozik a helyszínhez. WC ugyanakkor nincs, vizet a hegylábról kell cipelni. Az eső elől az alsó szint padjaira érdemes behúzódni, a keskeny kialakítás miatt pedig ritkán fúj be a szél a tető alá. Bár fűteni nem lehet, a menedék viszonylag

Egyszerű szabályok

szélvédett és a megfelelő felszereléssel hideg időjárásban is kényelmesen használható. Mivel nyeregben fekszik, az átcsapó szél olykor befújhatja a tábortűz füstjét a falak közé. Fát gyűjteni a pihenőhely közvetlen környezetében nem egyszerű feladat, mert az egyik oldalon fiatalos, a másikon meredek, nehezen járható lejtő található. Kilátásért a közeli Zengő tornyáig kell gyalogolni, de a mecseki égbolt a csekély fényszennyezés miatt dúskál a csillagokban.

Túratipp: Ha a Viki-pihenőben éjszakázunk, semmiképp ne hagyjuk ki a Zengő kilátóját, amelyből körpanoráma nyílik a hegységre és környékére. A Keleti-Mecsek kis kiterjedése miatt csaknem bármelyik irányban leereszkedhetünk a kunyhótól: Pécsvárad, Hosszúhetény és Püspökszentlászló közvetlenül a hegytömb tövében fekszenek, de élménydús, közepes hosszúságú túrákon kereshetjük fel Kisújbányát, az Óbányai-völgyet és Óbányát is, továbbá Komló sincs messze.

Bár sokak számára ismerősen csenghetnek, a „kint alvás” műfajával ismerkedőknek érdemes észben tartani az alábbi információkat. A cikkben összegyűjtött nyitott menedékek óriási ajándékok a természetjárók számára. Használjuk őket felelőséggel, ne okozzunk bennük kárt, és úgy hagyjuk őket hátra, hogy mások is élvezhessék kényelmüket! Fontos tudni, hogy aki korábban érkezik, azé a menedék. Íratlan szabály a rendrakás: a kályha kitakarítása, a tüzelő bekészítése, az elhasznált anyagok és eszközök pótlása vagy tisztítása is szükséges a távozás előtt. Tüzet csak ott rakjunk, ahol szabad, és amikor nincs tűzgyújtási tilalom! A fűthető menedékhelyek kályháiba csak saját felelősségre gyújtsunk be, és előtte vegyük szemügyre a kémény állapotát – jól jöhet egy kis, elemes szén-monoxid-érzékelő. Vigyük magunkkal a szemetünket, élelmet pedig ne hagyjunk hátra, mert megromlik, és vonzza az állatokat. A megmaradt gyufa, gyertya vagy újságpapír azonban jól jöhet az utánunk érkezőknek, akárcsak az adott környezetben hasznos felszerelés, ez azonban ne jelentse a túrazsákunk lomtalanítását.

46.178307, 18.382269

Fotó: Dömsödi Áron Fotó: Farkas Péter

Bükki sziklahajlék

Hazánkban kevés legálisan használható barlangszállás létezik, ezek közül a legismertebb az Országos Kéktúra mentén fekvő Cserepes-kő puritán menedéke. Van azonban a Bükkben egy másik varázslatos környezetben fekvő sziklaüreg is, ahol szintén eltölthetünk egy éjszakát. Az Odvas-kői barlangszállás Mályinkától nem messze, a vadregényes Csondró-völgy és a Kemesnye-völgy találkozásánál fakadó (bővizű) Ámor-forrással szemközti sziklafalban található. Az üvegablakokkal, fapriccsel és vaskályhával ellátott, 9,5 m széles, legmagasabb pontján

2,6 m magas befalazott hasadék akár egy nagyobb társaságnak is hangulatos menedéket tud biztosítani, de nagy kényelemre azért ne számítsunk. Csapadékosabb időben a mészkőtömb átnedvesedik, és csepeg a plafonból a víz. Védelmet ez ellen a priccsek felett kifeszített nejlonok hivatottak nyújtani. Mindettől függetlenül a barlangszállásnak megvan a saját bája, és kimondottan otthonossá lehet varázsolni. A barlang előtti sziklapárkányon pad és tűzrakó hely fokozza a tábori kényelmet. Alattunk a völgy vadonja és a csörgedező Csondró-patak, köröttünk pedig az erdőbe zárt nyugalom teszi teljessé e vadromantikus hely hangulatát.

Túratipp: Az Odvas-kői barlangszállást a Bükk északi részén fekvő Mályinkától a vadregényes Csondró-völgybe vezető kék kereszt jelzésen, 2,5 km gyaloglással lehet a legegyszerűbben elérni. Érdemes felkeresni a közeli Odvas-, Kemesnye-, Örvény- vagy Látó-kő panorámás sziklabérceit, illetve bebarangolni a számos barlangot, természeti látnivalót rejtő Kis-fennsíkot. De Szentlélek, Bánkút vagy a dédesi vár sincsenek messze.

Fotó: Lánczi Péter

Fotó: Lánczi Péter

Menedéket nyújtó történelmi falak

A Bakony-vidék egyik jelentéktelennek tűnő, de látványos várromot hordozó bazaltkúpja a Tátika, amelyet az Országos Kéktúra Sümeget és Zalaszántót összekötő szakasza mentén találunk. A bükkössel, tavasszal medvehagymaszőnyeggel övezett hegycsúcs panorámás várromja már önmagában elég indok e csodás helyszín felkeresésére, de a szabadban éjszakázást kedvelők is megtalálják itt a számításukat. Az egykori palotaszárny a közelmúltban történt részleges renoválási munkálatoknak köszönhetően egy bárki számára használható, puritán, boltíves szobácskát rejt. Az ajtóval, ablakokkal ellátott kőmenedék kiváló táborhely mindazoknak, akik a csillaglesős, tábortüzes élményt egy itt töltött bivakolással is megfűszereznék. Felszereltséget ne várjunk a padló nélküli, de akár nagyobb csoportot is befogadni képes helyiségtől, inkább biztonságos fekhelyként tekintsünk rá, ahol csupán egy faasztal jelenti a komfortot. Az épület előtt padot és tűzrakót találunk.

Túratipp: Az Országos Kéktúra Sümegtől Keszthelyig tartó szakasza, valamint rövidebb leágazásai több látnivalót és élményt is tartogatnak. A sümegi vár, a zalaszántói Béke sztúpa és Rezi vára mind kihagyhatatlan túracélpontok, de ugyanez elmondható a Tátikától 9 km-re nyugatra fekvő Kovácsi-hegy

„bazaltutcájáról” is, ahol legendákkal

átszőtt üregeket rejtő sziklatájban gyönyörködhetünk.

46.906162, 17.259768

Fotó: Lánczi Péter

Fotó: Lánczi Péter

Éjszakázás a halomsírok szomszédjában

A Soproni-hegység kiváló erdei infrastruktúrával rendelkezik: a lankás, gyengén tagolt domborzatot kilátók sora és remekül kiépített pihenőhelyek sokasága színesíti. A Bella Lajos-pihenő azért izgalmas pontja a hegységnek, mert a közelében kémlelőtorony emelkedik, és egyszerű erdei komfortot kínál éjszakára. A padokkal és asztalokkal felszerelt, lapos háton kis faházikó áll, amelynek homokos padlóján lehet aludni. Ajtó nincs, de azért a kunyhó kellően szélvédett, mögötte WC-t is találunk, és nem ritkán tűzifa is van felhalmozva a pihenőhely mellett. Vízért a kb. fél kilométernyire fakadó Hármas-forrásig kell menni. A környéken Közép-Európa legnagyobb kora vaskori települését azonosították, a feltárást 1887-ben a pihenőhely névadója, Bella Lajos kezdte el. A kunyhótól csupán néhány méterre bemutatóhelynek kialakított halomsír púposodik.

Túratipp: A Brennbergbányára vezető autóút kiváló kiindulópont (busz is jár rajta), ebből az irányból a Várhelykilátón és a Tolvaj-árok szép völgyén át is felkapaszkodhatunk a pihenőhelyhez. Közepes hosszúságú túrán fűzhetjük fel a Sörház-dombi kilátót és a Károly-kilátót, de nincs messze a hegység magyar oldalának legmagasabb pontja, a szintén toronnyal felszerelt Magas-bérc sem. Utóbbi irányában javasolt átlépni a határt Ilonaakna (Helenenschacht) bányászati emlékeinek megtekintéséért.

Mit vigyünk magunkkal?

Az általunk felsorolt puritán szállások igen széles skálán reprezentálják az erdei kényelmet, ezért mi csupán az alapvető dolgokra hívnánk fel a figyelmet. Indulás előtt érdemes a hely aktuális körülményeiről informálódni. Így is érhetnek meglepetések, ezért mindig készüljünk B tervvel: legyen nálunk megfelelő hálózsák és derékalj, nejlon vagy sátorlap a hideg és a nedvesség kivédésére. A hátizsák kötelező tartozéka a fejlámpa, a bicska és a gyufa, illetve a WC-papír, a többméternyi erős zsinór pedig sokoldalú felhasználhatósága miatt sok esetben jól jöhet. Figyeljünk a telefon energiahasználatára, legyen nálunk külső akkumulátor. Gondoskodjunk az élelmünk előállításához szükséges eszközökről (gázfőző, lábas, kanál stb.), mert ezek az eszközök még a jobban felszerelt menedékekből is hiányozhatnak. Bár a fejlámpa ad fényt, a komfortérzet és a hangulat megteremtéséhez érdemes más fényforrást, pl. gyertyát is magunkkal vinni.

Fotó: Dömsödi Áron

Fotó: Dömsödi Áron

Élmények és történetek

a Magas-Mátrából

Szöveg: Tóth Judit

Fotók: Pálvölgyi Krisztina

Miközben a Magas-Mátra településeit érintő túránkon gyönyörű tájakat jártunk be, a környék múltjának néhány érdekes epizódja is feltárult. A tavaszra készülő téli Mátra szépségei és egy századokon átívelő időutazás az üveghutáktól a „magyar Semmeringen” át a wellness-szállókig.

Az ország legmagasabban fekvő településének, Mátraszentimrének

alig 450 állandó lakosa van, akik

750 és 835 méteres magasság között, több, egymástól távolabb fekvő kis faluban, illetve üdülőtelepen élnek. Közigazgatásilag Mátraszentimréhez tartozik ugyanis Mátraszentistván, Mátraszentlászló, Galyatető, Fallóskút, Bagolyirtás és Piszkéstető is.

A Magas-Mátra első falvainak helyén eredetileg üveghuták működtek, ahol szlovák és kisebb részben német ajkú üvegművesek dolgoztak. Később ezekből a hutatelepülésekből alakultak ki a falvak. Erre azok korábbi neve is utal: Mátraszentimre az Ötházhuta, Mátraszentlászló a Fiskálishuta, Mátraszentistván a Felsőhuta nevet viselte.

Az üvegművesek nyomában

Túránkat Mátraszentimrén kezdtük, ahol nagy örömünkre még mindig szép hó volt az egy héttel korábbi havazás nyomán. Először megnéztük a falu központjában álló Szent Imre-templomot, amelynek építőanyaga a Mátrát felépítő szürkés-feketés andezit. A kőzet a környékbeli falvak sok épületén visszaköszön, hétvégi nyaralóktól kezdve a Kádár-kockákon át a szállodákig. A templom egyébként nyitva áll a látogatók előtt, érdemes betérni egy kicsit.

A falu központjából aztán elindultunk a zöld négyzet jelzésen. Útközben elhaladtunk egy állatpark mellett. A kerítés mögött egy szamár, birkák és kecskék éldegélnek. Félórás, kellemes gyaloglással értük el a térképen Hutahely névvel jelölt kis tisztást, ahol ma egy rekonstruált, kőből készült kemencét láthatunk.

A 18. század első felétől a 19. század elejéig négy üveghuta működött a környéken. Az elsőt épp itt a Narád-, a Gedeon- és a Hutahelyi-patak összefolyásánál alakították ki 1741-ben. A három vízfolyás innen Csörgő-patak néven halad tovább, amely az áradás során egymásnak ütődő kövek hangjáról kapta a nevét. Az üvegkészítéshez kvarchomok, a bükkfa hamujából főzött hamuzsír és mész szükséges. Az üveggyártás során a homokot vízben kellett átmosni, ezért az üveghutákat vízfolyások mellé telepítették.

Hutából falu

Ezen a helyen, a pásztói apátság birtokán 1741 és 1780 között működött az üveghuta, az évtizedek alatt pedig fokozatosan kiirtották az erdőt a telep körül. Ahogy a fa elfogyott a közelből, a telep munkásai is továbbálltak, és új üveghutát létesítettek, valószínűleg a mai

18. századi francia ábrázolás egy üveghutáról – Forrás: Wikimedia Commons / ARTFL

Mátraszentimre temploma A Mátraszentimre közelében található állatpark

Mátraszentistván helyén, amit akkor Almásy-féle, Felső vagy Belső hutának hívtak.

Ez az üveghuta 1840-ig működhetett, de utána is megmaradt egy kis település. Az 1819 és 1869 közötti második katonai felmérés térképén már megtalálható „Almási Hutta” mint lakott hely,

közelében egy másik kis egyutcás települést is jelez a térkép Fiskalitás néven, ami a mai Mátraszentlászló őse.

A mai Mátraszentimrén a 19. század első felében kezdte meg működését a birtokosáról elnevezett Keviczki-, majd Ötház-huta, ez az üvegkészítő műhely 1850 előtt szűnt meg. A település 1931-ben, Szent Imre halálának 900. évfordulója tiszteletére kapta a Mátraszentimre nevet.

Hutahelyről a zöld kereszt jelzésen indultunk tovább Mátraszentistvánra, ám az esőktől megáradt patak utunkat állta. Így kisebb kerülővel, Mátraszentimrére visszatérve, majd

„A Mátra legyen a magyar Semmering!”

A fagyos napok jégből „faragott” alkotásai

onnan a zöld sáv jelzésen jutottunk Mátraszentistvánra. Bár így is át kellett kelni a patakon, de itt jelzett turistaút közelében van egy átjáró, amelyen nagy víz esetén is könnyedén átjuthatunk a túlpartra.

Rövid séta után értük el a mátraszentistváni Síparkot, egy szakaszon a zöld sáv jelzés a Sípark tanösvényével együtt halad. Mikor nemrég, január első felében jártam itt, a pályák harsogó zöldek voltak, csak kisebb-nagyobb hófoltok, az üzemen kívüli felvonó és a hóágyúk jelezték, hogy ez amúgy egy sípálya. Január második fele aztán meghozta a hideget és a havat, és február elején már igazi alpesi hangulat költözött a hegyek közé. A Sípark családi vállalkozásként nyitotta meg kapuit 2004-ben a falu szélén elhelyezkedő, 821 méter magas Rubanyahegyen. Itt már az 1930-as évektől síeltek, a sípálya infrastruktúrájának kiépítését a Gagarin Hőerőmű dolgozói kezdték el 1975-ben, majd a mátraszentistváni Sípark megnyitásával vált a hegy igazi kis síparadicsommá.

A síelésnek nagy hagyományai vannak a Mátrában. 1931-ben hangzott el a ma is sokat idézett, híres mondat: „A Mátra legyen a magyar Semmering!” Gyöngyös polgármestere, Puky Árpád jelölte ki e szavakkal a követendő

irányt, és ennek szellemében már ebben az évben felavatták a mátraházi síugrósáncot és létrehozták az első sípályákat, például Galyatetőn. Az 1935-ös Országos síkalauz már melegen ajánlja a Mátrát a síelőknek: „Síszempontból egyik legkulturáltabb hegységünk. Felépítésénél fogva számos kiváló síterep van, s nagy előnye, hogy több irányból könnyűszerrel megközelíthető.” Galyatető mellett Mátraszentimrén, Mátraszentistvánon és Bagolyirtáson is működött sípálya.

Három falu, egy templom

A Síparktól a kék jelzésen folytattuk tovább utunkat Mátraszentlászló felé. A piciny, alig 50 állandó lakost számláló településre hétvégi házak között érkezünk meg. A közelben, a 781 méter magas Vörös-kő csúcsán áll a Vörös-kői kilátó, amit – egy kis kitérővel – mindenképpen érdemes útba ejteni. A 2005-ben egy régebbi torony helyére emelt csigalépcsős kilátóból a Karancstól a Medves-vidéken át a Bükk-fennsíkig belátjuk a tájat, de tiszta

Síszünet 1940-ben Galyatetőn – Fotó: Fortepan / Korbuly Alpesi hangulat idén februárban

A mátraszentistváni Sípark 2004-ben nyílt meg

időben a Magas-Tátra hegyei is jól látszanak. A kilátó közelében működött egy különleges szabadtéri laboratórium, ahol az őszi gabonafélék fagy- és télállóságát vizsgálták. Azért épp itt, mert ezen a környéken a tél négy-hat héttel hosszabb, mint például az Alföldön. Az állomás adataiból kiderül, hogy mértek már itt –27 °C-ot is, és volt, hogy a hóvastagság a 115 centit is elérte.

A faluból a kék kereszt jelzésen indultunk tovább, vissza Mátraszentimre felé. A síparkkal szemközt, egy kis tisztáson áll a környék emblematikus épülete, a Három falu temploma, amely nevében hordozza történetét. A templom védőszentje Szent István király, a főoltárkép is őt ábrázolja. A templomot 1942-ben szentelték fel, és azért áll pont itt, mert a három falu – Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló – nem tudott megállapodni a tervezett templom helyéről, ezért az egri érsek úgy döntött, a templomot a három településtől egyenlő távolságra építsék fel.

Sík Sándor így ír a templomról: „Várnak néznéd: három falucska / Süvegeli a zord tetőt: / A  fakanál-faragók népe / Meg a szénégetők.”

A környék falvainak lakói az üvegművesség mellett szénégetéssel és fafaragással is foglalkoztak. A szénégetésnek több évszázados hagyománya van a szlovák falvakban, még a két világháború között is harminc-negyven ember foglalkozott ezzel. A faszénre ugyanis nagy volt a kereslet, nemcsak a malmokban vagy a kovácsműhelyekben, de a háztartásokban is, még a vasalókat is azzal hevítették.

Közel a felhőkhöz és a fővároshoz

A templomtól visszatérhetünk kiindulópontunkra, vagy Mátraszentimréről a piros kereszt, illetve a piros sáv jelzésen folytathatjuk

A Három falu templomát is érintjük a túrán

Sűrű hóesésben is jártunk erre

A Vörös-kői kilátó Az andezit sok épületen visszaköszön

tovább utunkat Galyatető felé, amely nemcsak ma fontos helyszíne a Mátra turizmusának, de már közel száz éve is az volt. A 20. század elején azonban még kevesen ismerték a Mátrát, állítólag Mikszáth Kálmán országgyűlési képviselőként hiába faggatta kollégáit, még a gyöngyösi képviselőtársa sem tudta, merre fekszik Galya tisztása.

Trianon után, a felvidéki és erdélyi magashegyi üdülőhelyek elvesztésével került igazán reflektorfénybe a Mátra. A legtöbben a hegység nyugati részére jöttek, amely jól megközelíthető volt a fővárosból. Galya-tető különösen népszerű lett kiváló síterepeinek köszönhetően.

1924-ben menedékház, fából készült kilátó és három síugrósánc is épült itt a Magyar Hegymászók Egyesület és a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület jóvoltából.

A kor luxusberuházásaként 1937–39 között épült fel a hatalmas parkkal körülölelt Galyatetői Nagyszálló, amelynek célközönsége akkor elsősorban a polgári középosztály volt. Az ország legmagasabban fekvő nagy szállodája mellett valóságos kis város épült fel postával, orvosi rendelővel, úszómedencével, teniszpályával, étteremmel, lőtérrel. De működött itt zöldségeskert, üvegház és sertéshizlalda is, hogy a szállót friss élelmiszerekkel láthassák el, és cselédlakásokat is kialakítottak az előkelő vendégek alkalmazottainak elszállásolására. 1941-ben szintén a szálló vendégeinek építették meg a galyatetői templomot, amely a szállóhoz hasonlóan szürke andezitből épült. A kis templomot belülről is érdemes megnézni, gyönyörű üvegablakai a beszűrődő napfényben mutatkoznak meg igazán.

A galyai segédkántor

1948-tól a szálló ajtaja a szocialista rendszer legjobban teljesítő dolgozói előtt is megnyílt, és a korábbi évtizedek főúri vendégei helyett élmunkások jöhettek ide pihenni a „földi mennyországba”, ahogy arról Palotai Boris is írt 1950-ben: „…helyes szénelosztásról, gépkihasználásról, gyorsvágásról, sokgépes rendszerről folyik itt a szó, ahol azelőtt tizennégy karátos briliánsokról, úri murikról, bérházjövedelemről, tőzsdeárfolyamról tárgyaltak.”

1954-től már inkább gyógyszállóként működött a komplexum, és fokozatosan újra az elit

Valamikor 1960-ban a Galyatetői Nagyszálló előtt – Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

Porcukros, téli látkép a Galya-kilátóból

kezdett idejárni. 1940-től Kodály Zoltán is gyakran pihent feleségével Galyatetőn. Az ötvenes évek elején örökös használatra ki is utaltak számukra két erkélyes szobát. A zeneszerző általában úszással kezdte a napot, szívesen futott a közeli erdőkben, de lelkesen járta a környékbeli falvakat is, ahol népdalokat gyűjtött.

A Mátra ihletadó környezet is volt számára, a galyatetői templomban született meg a békéért könyörgő Csendes mise orgonaszóló-változata. A művet egyébként a templom egyik üvegablakán is megörökítették. Kodály többször helyettesítette a Gyöngyösorosziból kijáró kántort, különösen a nagy havak idején, viccesen ezért galyai segédkántornak nevezte magát. Az épületet manapság is sokan „Kodály templomaként” emlegetik.

A Galyatetői Nagyszálló megépítése előtt öt évvel, 1934-ben épült meg a kilátó a Péterhegyesén, ami 2015-ös újjászületése óta népszerű turisztikai célpont lett. Ekkor készült el a Galyatető Turistacentrum is, amelynek épülete eredetileg a Nagyszálló építésén dolgozó munkások lakhelye és építési iroda volt, később a szálló személyzete lakott itt.

A legendás Nagyszálló a 90-es években wellnessszálló lett, most épp felújítás alatt, üresen áll. Galyatető népszerűsége azonban mit sem kopott az idők során, sőt a tél hóval borított második felében a megtelt táblát is ki lehetett volna tenni a hétvégi napokon. A környék kevésbé felkapott helyeit is érdemes felkeresni, a lehetőségek tárháza, ha nem is végtelen, de túraútvonalak tekintetében a bőség kellemes zavarával szembesül itt az ember. Cikkünkben mi sem tudtunk mindenről írni, de a magas-mátrai történeteket a turistamagazin.hu oldalon folytatjuk. 

Források:

• A Mátrai Tájvédelmi Körzet – A Bükki

Nemzeti Park Igazgatóság monográfiái 4. kötet

• A Mátra legszebb túrái – Természetjáró

Túrakönyvek sorozat 4. – 40 térképes

túraismertető a Természetjáró.hu ajánlásával

• Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen

kívüli ipar Heves megyében – Tanulmányok

Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

• Az Arcanum korabeli cikkei

A galyatetői templom

Növények a még műanyag

A tarackbúza tarackjaiból készült súrolók

mentes háztartásokban

Piheseprű, üvegfű, perjemosogató

A takarítás, a mosás, a mosogatás, az illatosítás, a kártevők riasztása és sok egyéb más is mind megoldható volt egykor növényi anyagok segítségével.

Nagyjából százötven növényfajt használtak régen a háztartási munkákban, jó párat még déd- vagy nagymamáink idejében is. Némelyik használata persze ma már csak érdekesség, ám nem árt inspirálódnunk a múltbeli tudásból és megismerkednünk az egykor bevált növényfajokkal, melyek ma is mind itt vannak körülöttünk.

Seprűk benzinhajtás nélkül

Na, nem a motoros, repülő seprűkre gondolunk ezúttal. A benzinbűzös, zajos lombfúvó vagy a többféle műanyag seprű és partvis, napjaink takarítóeszközei nem túl környezetbarát megoldások. A tisztaság fenntartása, a takarítás, a mosás, a mosogatás régen is fontos volt, de minden természetes anyagból készült. Úgy negyven növényfajt használtak seprűkötésre. A legegyszerűbb, gyorskötésű kóróseprűk kisebb udvari seprésre, kemencék takarítására voltak jók. Ezek seprőfű- vagy ürömfajokból, katángkóróból, de akár még tejoltó galaj, seprőzanót vagy seprence elvirágzott kórójából is készülhettek. A nádseprű virágozni kezdő nádból készült, piheseprűnek is nevezték. Ezt a finomabb anyagú seprűt portalanításra, pókhálózásra vagy a szoba seprésére használták.

Egy-egy ilyen nádseprű jól megalkotott mestermunka volt, az 1970-es évekig még többfelé előfordult. Gyorsabban elhasználódtak,

Írta és fotók: Dénes Andrea

A mezei katáng kórójából is kötöttek seprűt

így talán kevéssé precíz munkával készültek –többek között kukoricacsuhéból – a kemencék hamuseprűi. Falevél- és hótakarításra, a gazdasági udvar és az istállók seprésére erős veszszőseprűk készültek. Olyan erősek voltak, hogy seprés közben a járdák téglái vagy az udvari kőburkolat közötti réseket gaztalanították is egyben. A vesszőseprűket nyírfából, veresgyűrű somból, fagyalból kötötték leggyakrabban.

Tippanfűből meszelő, sikárfűből súroló

Több növényfaj gyökérszálaiból partvis, meszelők és súrolókefék „szőrzete” készült. Néhol az idősebbek a súrolókefét még nem oly régen is gyökérkefének nevezték akkor is, ha az már műanyagból volt, annyira hozzákapcsolódott az egykori név a súrolókeféhez.

Leginkább „sikárfű”, vagyis az élesmosófű gyökérzetét ásták ki a kefekészítéshez. A meszelő és a partvis „szőre” a karcsú perje, illetve a fehér tippan gyökérzetéből készült. Jobbnak tartották a tippanmeszelőt, mint az igazi szőrből készültet, mert nem hagyott csíkot.

Amitől az üvegek is „fainul” megtisztulnak

A zsurlók neve maga is az egykori használatra, a súrolásra utal. A dörzsölő hatást a növény

kovatartalma (SiO2) segítette. Talán kevésbé van a köztudatban, hogy a csalán és a csalánfélékhez tartozó falgyom hasonló jó szolgálatot tett. Van, aki még ma is emlékszik a használatára, sőt saját maga is tisztított vele üveget. A csalánfélék rost-, oxálsav- és kalcium-oxalát-tartalma ugyanis különösen az üvegek tisztítására tette őket alkalmassá. A csalánnal rokon falgyomot éppen ezért üvegfűnek is nevezték. Veszelszki Antal füves könyvében 1798-ban meg is jegyezi: „az üveg-fű nevét méltán viseli, mert az üvegek fainul megtisztulnak tőle”.

Pörgesikó, a súroló

Sokan kínlódnak ma is kiskertjeikben a tarackkal. Régen sem volt ez másként, kiszántották, kihúzták a szántóföld szélére vagy kikapálták a tarackbúza kúszó gyökérzetét, tarackját. De még ezután

Kukoricacsuhé kemenceseprű a JPM Néprajzi Múzeumban

Kézmosás szappanfűvirággal A csalánt üvegtisztításra is használták

is jól lehetett használni, ezért többfelé súroló-, mosogatóeszközt kötöttek a tarackgyökerekből. Perjemosogatónak, „pörgesikó”-nak is nevezték ezt a „sikárló” (súroló) eszközt.  Többféle formában összekötve kipróbáltuk a használatát súrolásra – és bevált. Nem karcolt, és sokáig kitartó dörzsinek bizonyult, „élete” végén pedig mehetett a komposztra. Hasonló súroló készült az erdei iszalag indáiból is. Még kereskedelmi forgalomba is került a jól szolgáló eszköz: „száradt ágairól a héjat, lehántják, csomókba kötik, s mint súroló eszközt árulják”. Az iszalag indája évekig szolgált szárítókötélként is. Mosogattak még az éppen kézbe akadó nagyobb levelekkel vagy szalmából, szénából, kukoricacsuhéból kötött csutakkal is. Tutajos és Matula bácsi pedig száraz náddal csutakolják az asztallapként is szolgáló táblát a Tüskevár ban.

Szappanozó növények

Mosáshoz, mosakodáshoz leginkább házilag főzött szappanokat használtak régen, de volt szerepük a szappanozó növényeknek is. Ezek a szappanfű és más szegfűfélék, különösen a fátyolvirágok. A finomabb ruhaneműk mosására használták a sokfelé réteken, legelőkön, árokpartokon is előforduló szappanfű gyökerét, mert „az így kezelt kelmék nem mennek úgy össze, mint mikor szappannal mossuk őket. A gyapjúmosásnál is sokszor veszik igénybe a szappangyökeret.” A mai idősek még mesélnek arról, hogy a szigorú szülők elvárták a gyerekektől, hogy a játék után se menjenek haza koszos kézzel, ezért a vízzel szintén habzó gyommal, a tikfű hajtásával vagy szappanfű virágával mosták meg a kezüket, ha kellett, a lábukat is. Sok habzó szaponint tartalmaz a vadgesztenye magja is. Mikor a vadgesztenye termése lepotyogott a fák alá, kiadós esők idején néhol fehér habban úsznak a gesztenyefák is. Ma is többen használják az ősszel gyűjtött vadgesztenyéket mosásra, a mosógépekben is jól működnek.

Szépítők, illatosítók

A tisztálkodás után jöhetett a szépítkezés is. Bajuszpedrő és hajbalzsam készült a nyárfarügyek ragacsos nedvéből. A nyírfákból csapolt nyírvíz szépítő mosakodásra is szol-

Lábmosás kukoricacsutkával, 1954 – Fotó: Hofer Tamás / Néprajzi Múzeum Fényképgyűjtemény Bolhaűző diólevél a tyúkólban – Fotó: Kovács Ildikó

Mosogatás levelekkel – Fotó: T. Bogdányi Franciska

gálhatott. Volt, ahol arcpirosításra is használták a pirító (a bőrre dörzsölve helyi vérbőséget okozó) gyógynövényként ismert pirítógyökér gyökerét. (A faj ma védett növény, és persze ez a fajta arcfestés nem is ajánlott.) A szoba és a ruhás szekrények illatosítására, egyben molyűzésre a ma is jól ismert levendula mellett orvosi somkóró, a férfiruhák között pe-

dig dohánylevél szolgált. Birsalma, illatos alma, illatos virágok, bazsalikom, rozmaring és fenyőgallyak pedig mind természetes illatosítók voltak és lehetnek napjainkban is. Szobaillatosításra füstölőt is használhattak, például borókaágat égettek el.

Szükségkötél csalánból

Gyökérszálakból varró- és kötözőanyagot is készítettek. A sokfelé ültetett eperfák és az akácfa gyökeréből például biztosan készült ilyesmi. Még vagy tizenöt növényfaj rostjaiból fontak, csavartak előzetes feldolgozás után kötözőket. Szükség volt ezekre a mezőgazdasági munkákban többek között kévekötésre, szőlőkötözésre vagy szállításkor rögzítésre. A legerősebb kötözőket hársfaháncsból és az erdei iszalag indáiból készítették, de gyékényből, sásból, szalmából is készültek különböző feladatokra kötözők. Csalánból szükséghelyzetben szükségkötél is készülhetett, ezt a dunai és tiszai halászok köréből ismerjük.

Légyfogó és egértövis

Háztartási ragasztót fagyöngyből, gyümölcsfák mézgájából, vadgesztenyerügy ragacsából is készítettek. A fagyöngyfajok termése ragacsos, hogy magjaik fenn tudjanak akadni a fák ágain, hiszen ezek a fajok a lombkoronában élnek, élősködő vagy félélősködő fajok. Fagyöngyfőzetből légyfogó pálca is készült. A sűrűre főzött fagyöngyragacsot egy pálcára kenték, majd miután már több légy nem fért rá, a tyúkok elé tették, hogy azok leegyék róla a rovarokat, így utána újra lehetett használni. Az egerek ellen a közönséges bojtorján fészkes virágzatát, a bogáncsot tették az egérlyukba. Az egerek ugyanis nem nagyon örültek a bundájukba akadó bogáncsnak, és talán el is költöztek. A kamrákban fellógatott füstölt húsokat pedig az „egértövis”-nek is nevezett szúrós csodabogyó tényleg eléggé szúrós ágaival védték

Borókaágakból illatos füstölő is készült

Birssel és almákkal szobát, szekrényt illatosítottak

Erdei iszalagból készült erős kötöző használatban, 1950 Fotó: Réger Endre / Néprajzi Múzeum Fényképgyűjtemény

a szimatoló egérorrok elől. Kártevők riasztására több mint ötven más növényfaj is szolgált, bolhaűzésre például igen népszerű volt a diólevél és a kesernyés illatú ligeti zsálya is.

A levélen sült „levelensült”

Még Jókai Mór is nagy elismeréssel szól mindig az erdélyi „levelensült” süteményről. Zilahy Ágnes 1892-ben megjelent szakácskönyvében a legősibb magyar tésztának tartja. És valóban levélen sütötték, még pedig káposztalevélen vagy kukoricacsuhén. Egy-

egy úri háztartásban száz levélnél alább nem is adták, legalábbis erre lehet következtetni Zilahy írásából. Ehhez pedig száz apró sütőedény, vagyis száz káposztalevél kellett. A süteményt kemencében sütötték sűrű palacsintatésztából. A káposztalevelet nem ették meg hozzá, az meg is égett.

Köcsögfüvek, vajvirágok

Tudunk még arról, hogy húst, halat is sütöttek levelekbe göngyölve, de a levelek és az illatos növények arra is szolgáltak, hogy a húst vagy halat frissen tartsák, és illatukkal elriasszák a kártevőket, de aromáik akár át is járhatták a húst, ízesítve azt. Fenyőgallyak, csalán, kakukkfű szolgáltak ilyesmire. Tán kevéssé hihetők hatásosnak, de többfelé voltak módszerek vajszaporításra is. A köcsögfűnek, vajfűnek is nevezett fajokkal a tejesedényt öblítették ki, vagy a növényre fejték a tejet több vaj reményében. Használtak erre csalánt és kakukkfüvet, de a gyönyörű, színes vajvirágok még a nevüket is erről kaphatták.

A fehér fagyöngy terméséből légyfogó is készült – Fotó: Vágner Géza

A káposztalevélben sült legősibb magyar tésztaféle

A vajvirágoknak vajszaporító erőt tulajdonítottak

Márciusi Fényjáték témánkra a fotózás elengedhetetlen alkotóeleméről vártunk tőletek ötletes képeket. Bár a fény jelenléte evidens a fotókon, mégsem olyan könnyű megjeleníteni. A beérkezett sok izgalmas képet átnézve szerkesztőségünk zsűrijének szeme megakadt ezen a naplementés fotón, amely egyértelműen a mezőny legjátékosabb alkotása. A lampionként csüngő nap ötletességéért ebben a hónapban Kovácsné Balogh Krisztinának gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó Turista Magazin-előfizetéshez.

Kovácsné Balogh Krisztina: Visszatartottuk

„Egy csodás, Apajpusztán eltöltött nap végén hazafelé tartottunk, utunkat a lemenő nap kísérte. A távolban az út mellett megláttam egy darut, én pedig megkerestem azt a perspektívát, ahol a napot még egy kicsit »vissza tudtuk tartani « szimbolikusan.”

A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Küldd be Te is a kedvenc képedet!

A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2023-ban is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig Turista Magazin-előfizetéssel vagy más ajándékkal jutalmazzuk.

Témáink 2023-ban (Zárójelben a beküldési határidő.)

Április: Hüllők és kétéltűek (március 12.)

Május: Szimmetria a természetben (április 12.)

Június: Tanúhegyek (május 12.)

Július–augusztus: Élet a folyón (június 12.)

Szeptember: Ember a tájban (augusztus 12.)

Október: Gombák (szeptember 12.)

A budakeszi erdő kilátásai

Lapos hátú, gyengén tagolt tönk terül el Budakeszitől nyugatra. Markáns csúcsai nincsenek, mégis belőle emelkedik ki a Budaihegység legmagasabb pontja, az erdővel fedett Nagy-Kopasz.

Kilátójából a jól elkülönülő csoportok alkotta hegyvidék és a komplett Dunazug, illetve a Dunántúl középső tájai is megmutatkoznak. Az útvonal által feltárt Fekete-hegyek erdőgazdálkodási nyomokkal sűrűn sebzett tölgyeseinek egyhangúsága csak ritkán „mozdul meg”, ellensúlyt, egyedi légkört a murvás dolomitfelszíneken terpeszkedő fenyvesek és a napsütötte sziklagyepek balkáni hangulatú foltjai kínálnak csupán. Túránk kiadós erdei séták könnyű terepére invitál, és a Tarnai-pihenő kopárosát útba ejtve a Budai-hegység „tetejére” vezet. Föntről körbetekintve még nem is mutatja magát a környék egyetlen komolyabb völgye, a Szarvas-árok, amelynek oldalát dolomitsziklák pöttyözik. Ezek panorámás hátára, egy mellőzött kilátópontra vezet az útvonal, mielőtt visszaereszkedünk a Budakeszit Telkivel összekötő út mellé, a büféhez. Könnyű körtúra három kilátóhellyel a Budai-hegység peremén.

Az Erzsébet büfétől a Nagy-Kopaszra (a Tarnaipihenő érintésével) a  d jelzésen kapaszkodunk föl. A Csergezán Pál-kilátótól a  d jeleken indulunk vissza. A Tarnai-pihenő fölött a  f  jelekre váltunk. A Szarvas-árok szikláira jelzetlen ösvényen teszünk kitérőt. A  f  jelzésen visszaereszkedünk az országútig. Jobbra térünk egy jelzetlen útra közvetlenül az országút előtt, majd arról balra fordulunk az első lehetőségnél.

Az országúttal párhuzamosan jobbra fordulunk a  V  jelzésre, ami csatlakozik a Sisakvirág tanösvénybe. Egy utolsó balkanyarral a  d jelzésre váltunk, amely visszavezet az Erzsébet büféig.

01km

Magasság méterben

TARNAI-PIHENŐ 1

Tágas, feketefenyves keretezte, pázsitos tisztás a Tarnai-pihenő. A murvás, árkokkal szabdalt, sziklagyepes placc előreugró bércorráról széles, de nem túl részletgazdag a kilátás: szemben a Kis-Kopasz fémjelezte erdős hátak gyönge hullámzása a Zsámbéki-medence felé rajzol kapcsolatot, balra a Széchenyi-hegy tömbje és a budaörsi kopárok sora mutatkozik, jobbra pedig a Gerecse felé nyílnak távlatok. Szemközt, a párába vesző távolban olykor felsejlenek a százhalombattai finomító kéményei. A helyszín Tarnai László elhunyt túravezetőről kapta a nevét.

3 A SZARVAS-ÁROK SZIKLÁI

A Nagy-Kopaszt hordozó, lapos tömb kevés valamirevaló völgyének egyikét, a Szarvas-árkot kitett sziklaorom szegélyezi. Bár jelzett turistaút nem vezet ki rá, a Fekete-hegy rétjeiről jól követhető, kitaposott ösvényen kereshetjük fel (rövid ereszkedéssel) a lépcsőzetesen tagolt sziklafal hátát. A nyers dolomitfelszín előrenyúló, szabdalt párkányai kitett páholyokként kínálják a látványt. Lent az erdővel bélelt, egyenes csapású völgy mélyül, előttünk pedig erdős hegyek takarják a közeli medencevidékek nagyját, de azért a Vértes is feltűnik a horizonton.

CSERGEZÁN PÁL-KILÁTÓ

A leginkább dagadó vitorlára hasonlító kilátó

18 méter magasan lévő kilátószintjéről szép időben végigpásztázható Budapest kb. 100 km-es környezete.

A Budapestet ölelő csúcsok, a Hármashatár-hegy, a Hárs-hegy és a János-hegy is tisztán látható, a távolban még a Gödöllői-dombság kontúrja is kirajzolódik. Északi irányban a Pilis-tető lapos tömbje uralja a panorámát. Néhány közeli település, így Budakeszi, Páty és Zsámbék is kivehető. A torony Csergezán Pál festőről kapta a nevét, aki számos képen örökítette meg a környék élővilágát.

HIDEGVÖLGYI PIHENŐHÁZ

A Telkit és Budakeszit összekötő út mellett találjuk a Hidegvölgyi pihenőt, amely a térség egyik legnépszerűbb turisztikai csomópontja. A mai épület helyén a 20. század végén még erdészház állt, a használaton kívüli épület a felújítás után kapott új funkciót. A „pihenőház” egy új szolgáltatási forma: nem kulcsosház (azaz megszállni nem lehet benne), hanem kibérelhető közösségi tér, amelyet akkor érdemes kihasználni, ha baráti társaságok, családok természeti környezetben szeretnének egy-egy kisebb rendezvényt, közösségi eseményt megtartani.

Túrainfó

KIINDULÓPONT:

VÉGPONT:

TÁV:

IDŐTARTAM:

SZINTEMELKEDÉS:

SZINTCSÖKKENÉS:

ÁLLÓKÉPESSÉG:

VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:

Budakeszi, Hidegvölgyi pihenőház buszmegálló

Budakeszi, Hidegvölgyi pihenőház buszmegálló

A túra végpontjának közelében találjuk a

Budakeszi Arborétumot, amelynek végignézése könnyű levezető séta.

A Szarvas-árok szikláira csak azok menjenek ki, akik nagy mélységek fölött is magabiztosan mozognak.

13,3 km

3 óra 40 perc 416 m 416 m

csak a kezdő- és végpont büféje

Hegyről völgybe az Ágasvár vidékén

WWW.TERMESZETJARO.HU

A Mátra egyik legizgalmasabb területén vezető útvonal feltárja a hegység nyugati részének elkeskenyedő, kilátásokat kínáló gerincét, de levezet a Csörgő-völgy zárt szurdokának erdőrezervátumába is. Útközben a Mátra évszázados gazdaságtörténeti emlékeivel találkozunk, hiszen a völgyben egykor malmok és huták hasznosították a terep adottságait. Hiába nyújtottak ugyanis a hegység nyugati részére jellemző, széles tetők ideális terepet a falvak kialakulásához, a törökjárás után a hegységbe hozott szlovák telepesek elsőként a völgyekben, a patakok mentén találtak otthonra és láttak munkához. A stabil hozamú vízfolyásokon malmokat működtettek, az erdőket pedig a faiparon kívül a szénégetés és hamuzsírfőzés szolgálatába állították. Amikor az erdőirtások már a gerincekig értek, a telepesek a tetőkre költöztek, ahol a lankásabb, tarra vágott terep lehetőséget adott a legeltetéses állattartásra is. E napsütötte, lakott hegyhátakat előbb sziklás gerincre, majd árnyas patakvölgyre cseréljük kiadós, de viszonylag könnyű körtúránkon.

Mátraszentistvánt a  o  jelzésen hagyjuk el nyugat felé. A Szamár-kő előtti elágazásnál a  d  jelzésre térünk, átkelünk az Ágasváron.

A turistaház előtt a  H  jelzésre váltunk (ha zárva a kapu, a jobbra kerülő  o  jelzésen megyünk tovább).

A turistaház kertjének kijáratánál balra fordulunk a  o  jelzésre.

A Csörgő-völgybe a  i jelzésen ereszkedünk be. Hutahelynél balra, a  f  jelzésre váltunk. Mátraszentistvánon az utolsó métereket a  o  jelzésen tesszük meg a buszmegállóig.

NEWTON-SZIKLA 1

SZAMÁR-KŐ

A

Nyugati-Mátra elkeskenyedő gerincének kiugró alakzata a Newton-szikla. Az északi oldalra jellemző markáns leszakadások peremén látványos sziklaformációk tornyosulnak, némelyikükről kilátás is nyílik. Innen például a Karancs–Medves-vidékre és Szlovákia kárpáti hegységei felé tágas a panoráma. A sziklatömbbe talányos eredetű feliratot is véstek: „Newton hitétől mentsen meg minket az Isten” – hirdeti a többféleképpen értelmezett szöveg. A helyszín adottságaiból kiindulva valószínűleg a gravitáció végzetes következményeire hívja fel a figyelmet.

3 ÁGASVÁR

Az Ágasvár csúcsáról szűk kilátás nyílik a Zagyva völgyére és az annak túlfelén sorakozó cserháti hegyekre, elsősorban a Tepke gerincére, de a távolban feldereng a Szanda kettős csúcsa is. Ahogy azt a helyszín neve is sejteti, a tatárjárás utáni időkben a hegycsúcson egy vár emelkedett, ami már a 15. században felhagyott, romosodó erősség volt. Sajnos az épületnek napjainkra írmagja sem maradt. A főcsúcstól keleti irányban, kb. 150 méternyire találjuk a vár egykori határát jelző sáncot; további 30 méternyire a felső, attól 50-60 méternyire az alsó sáncot.

Az ösvény mellett strázsáló, hatalmas

képződmény szemmel láthatóan kettős osztatú: alsó része, „talapzata” keskenyebb, mint a tetején buzogányszerűen kiszélesedő felső egység. A válogató erózió a puhább kőzetek lepusztításával kicsomagolta környezetéből a sziklát, később pedig kikezdte annak kevésbé ellenálló, alsó rétegét – ezért a buzogány alak. Az alsó szegmens finomabb szemű vulkáni üledékes sorozat, melyre a jóval keményebb, összecementált törmelékkő (breccsa) települt, ez magyarázza a kőzetminőség eltérését és a figyelemfelkeltő alakot.

HUTAHELY

A Csörgő-patak völgyének hajdani malmaira és hutáira hívja fel a figyelmet a Hutahely üveghutarekonstrukciója. Az üveggyártáshoz leginkább

szükséges, tetemes mennyiségű fát és hamuzsírt a környező, kiterjedt bükkösök biztosították, a finom kőzetlisztet vagy kavicsot pedig a patak szolgáltatta. Az üveggyártás gyorsan eltüntette az erdőséget a hazai hegységek egyes lejtőiről, mielőtt a 20. század elejére az utolsó üveghutákat is bezárták. Hutahely pihenőhelyként is használható a túra utolsó kihívása, a faluba vezető kaptató előtt.

Túrainfó

KIINDULÓPONT:

VÉGPONT:

TÁV:

IDŐTARTAM:

SZINTEMELKEDÉS:

SZINTCSÖKKENÉS:

ÁLLÓKÉPESSÉG:

VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:

Mátraszentistván, központ buszmegálló

Mátraszentistván, központ buszmegálló

az Ágasvári turistaház étterme, ha nyitva tart

Az Ágasvári turistaház nyitvatartása hektikus, ha valaki enni vagy éjszakázni tervez itt, érdeklődjön előre. TIPP!

A különösen meredek ágasvári lejtőt kikerülhetjük, ha a Newton-szikla után a o jelzésen folytatjuk a túrát.