KITEKINTŐ KERESZTÜLSZELTÜK A PELSŐCI-FENNSÍKOT
METEO FÉNYGLÓRIA A PÓLUSOK KÖRÜL
TUDÁSTÁR
HOGYAN LESZ AZ ELHULLOTT ÁLLATBÓL MŰVÉSZET?
VÁROSI SÉTA BUDAPEST ROVARSZEMMEL
BARANGOLÓ
ZÖLD UTAKON A VÉRTESBEN
HISTÓRIA ISMERETLEN ISMERŐS A VÁROSLIGETI VAJDAHUNYAD-VÁR
VAJDAVÁR-VIDÉK A DOMAHÁZI VÖRÖSVÁR
Kicsit úgy voltam a mostani számunk cikkeivel, mint a Pom Pom ból ismerős Gombóc Artúr a különböző csokoládéfajtákkal: mindegyiket imádtam. Tudom, tudom, elfogult vagyok, de nyomdába küldés előtt még próbálom a már kész, betördelt oldalakat olvasói szemmel is fogyasztani, és azon kaptam magam, hogy sikerült, teljesen bele tudtam feledkezni a tartalomba, ami számomra biztató jel. Remélem, sokan lesznek ezzel így, mert tényleg rengeteg érdekességet hoztunk össze most is, a fővárosi méhecskebarát megoldások ismertetésétől a városligeti Vajdahunyad-vár történetének bemutatásán át egészen a Pelsőci-fennsík és a legendákkal teli Vajdavár-vidék felfedezéséig terjed a kínálat. Természetesen ebben a hónapban sem maradt ki a népszerű Gasztro rovatunk, amelyben ezúttal az erdei csemegékre hívjuk fel a figyelmet.
Címlapfotó: Magócsi Márton: Vajdavár-vidék
Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)
Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.
Felelős kiadó: Tassy Márk
Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu
Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu
Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin
Megjelenés: havonta (évente 10 szám), december–januári és július–augusztusi összevont lapszám
Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu
Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com
Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató
HU ISSN 2063-7586
SZERKESZTŐSÉG: Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Hidvégi Brigitta (vezető online szerkesztő), Joó Annamária (vezető szerkesztő), Lánczi Péter (szerkesztő), Magócsi Márton (fotós-képszerkesztő), Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Tóth Judit (szerkesztő); Mártonné Máthé Kinga (marketingkommunikációs igazgató: marketing@termeszetjaro.hu), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu)
Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu
Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető), Sebeszta Péter (tördelőszerkesztő)
Térképek, infografika: Bába Imre
Ebben a számban közreműködtek: Bába Imre (Kitekintő), Bucsi Attila (Túrakártyák), Dénes Andrea (Gasztro), Dömsödi Áron (Túrapraktika), Konfár Tibor (Rejtett kincseink), Szigeti Ferenc (Városi séta)
A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.
6 MTSZ-HÍRADÓ
10 BARANGOLÓ
Zöld utakon a Vértesben
22 HISTÓRIA
Ismeretlen ismerős a városligeti
Vajdahunyad-vár
30 METEO
Fényglória a pólusok körül
34 VÁROSI SÉTA
A város rovarszemmel
42 KITEKINTŐ
Keresztül a Pelsőci-fennsíkon
52 REJTETT KINCSEINK
A domaházi Vörösvár legendája
64 TUDÁSTÁR
Hog yan lesz az elhullott állatból művészet?
72 TÚRAPRAKTIKA
Kiépített táborhelyek a Balatontól a Gerecséig
82 GASZTO
Erdei csemegék
87 TÚRAKÁRTYA
Kincskereső vulkántúra a bárnai köveken
Bányászkör az Által-ér mentén
Kéktúrára hangolódás az InterCity járatokon
A MÁV-Start és a kéktúrákat több mint hatvan éve koordináló Magyar Természetjáró Szövetség stratégiai megállapodásának köszönhetően idén tavasztól elérhető a legendás túramozgalmakat népszerűsítő Kéktúra kiadvány a Nyugati, Keleti és Déli pályaudvarokról induló InterCity vonatokon.
A vasútállomások kiváló érkezési és indulási pontok a kéktúrázók számára: könnyen, gyorsan, autóhasználat nélkül elérhetők, ráadásul több helyen a teljesítést igazoló Kéktúra-bélyegző is a vasútállomáson található meg. Az utazástervezés megkönnyítésére a kiadvány egy vasúti térképet is tartalmaz, amely az Országos Kékkör vasúti és főváros környéki buszos kapcsolódási pontjait is szemlélteti, ezáltal átláthatóbbá válik, hogy mely szakaszt hogyan és hol lehet megközelíteni közösségi közlekedéssel.
A MÁV-Start és az MTSZ nem csak ezzel az akcióval népszerűsíti a vasutas természetjárást. A Szövetség által kiadott Természetjáró Kedvezménykártya (TEKA-kártya)
20%-os vasúti utazási kedvezményre jogosít a péntek és vasárnap közötti időszakban, amely kizárólag a MÁVappból váltott jegyekre érvényesíthető. A vasúttársaság a Kéktúra kiadvány népszerűsítésével a fenntartható közösségi közlekedésre hívja fel a túrázók figyelmét.
1913. november 30-án alakult meg az MTSZ elődjének számító Magyar Turista Szövetség. A jeles eseményre többek között egy májustól év végig tartó túrasorozattal emlékezünk tagszervezeteink bevonásával.
Az MTSZ 110 emléktúrákat tagszervezeteink szervezik és indítják az év folyamán. Ezeken a különleges eseményeken a csapatról fotó készül 110 éves az MTSZ csapatzászlóval, valamint minden résztvevő letöltheti az MTSZ által készített digitális emléklapot, amellyel igazolja, hogy az emléktúrán részt vett. Az emléklapot helyben MTSZ 110 emlékbélyegzővel látja el a tagszervezet.
A túrákról készült fényképes beszámolókat a hamarosan megújuló honlapunkon, az mtsz.org-on is közzétesszük, egy erre dedikált aloldalon, ahol mindenki keresheti önmagát és a kedves ismerőseit is.
A Gémes Természetjáró Egyesület Gyermeknap Kupája évről évre tökéletes lehetőséget nyújt a szülőknek, hogy a gyerekekkel is megszerettessék a gyalogos tájékozódási túraversenyek világát.
Amellett, hogy a családok közösen tölthetnek időt a természetben, a verseny keretein belül a kisebbek baráti hangulatban ismerkedhetnek a tájoló és a tájfutótérkép használatával és az olyan, tájékozódással kapcsolatos feladatokkal, mint a lépésszámlálással történő távolságmérés vagy az irányszög mérése.
Az eseményre természetesen a gyakorlott versenyzőket és a felnőtt kezdőket is szeretettel várják. Az idei Gyermeknap Kupát május 20-án, szombaton rendezik meg a budakeszi erdőben, a rajt Csillebércen, a 221-es autóbusz végállomásnál lesz 8 és 10 óra között.
További információ és versenykiírás: mtsz.org –
Események, www.turaversenyek.hu.
Aválasztmányi ülés jellege küldöttgyűlés. Az eseményen szavazati joggal csak az a küldött vehet részt, aki legkésőbb a mandátumvizsgálatnál leadja megbízólevelét, és szavazásra jogosító szavazólapot kapott. Minden tagszervezetet egy mandátum illet meg, azokat a tagszervezeteket, melyek több mint száz természetes személy taggal rendelkeznek, két mandátum illet meg.
A tervezett napirend:
1. Szóbeli tájékoztató a Szövetség országos központjának elmúlt évi tevékenységéről
2. Alapszabály-módosítás
(A Fővárosi Törvényszék nyilvántartásában az MTSZ sportszövetségként legyen nyilvántartásba véve, ezért szükséges a Szövetség alapszabályban rögzített céljának módosítása.)
3. Az Ellenőrző Testület beszámolója
4. A Szövetség 2022. évi egyszerűsített beszámolójának és közhasznúsági mellékletének elfogadása
5. A Szövetség 2023. évi költségvetési tervének elfogadása
Idén május 20-án tartjuk éves választmányi ülésünket a szokásos helyen, az OKISZ Inkubátorházban fél 11-től.
neki
Az MTSZ által szervezett esemény idén is létszámkorlátos volt, kis híján meg is telt, ám az esős idő jó néhány túrázót otthon tartott április 15-én.
A legnagyobb hazai teljesítménytúra, a Gerecse 50 idén új rajthelyszínt kapott: az önkormányzat jóvoltából a frissen megújult és megszépült tatabányai Megyeháza tér volt a teljesítménytúra origója. A kedvezőtlen időjárás ellenére az MTSZ által szervezett túrarendezvényen hajnali 6-kor a leghosszabb két távot, az 50 km-es és a 30 km-es kihívást vállalók indultak útnak, míg a rövidebb távokat választók 9 és 11 óra között startoltak.
Dr. Vizkelety László, az Országos Kéktúra mozgalom megálmodójának születése 100. évfordulója alkalmából a Lokomotív Turista Egyesület koszorúzással egybekötött ünnepséget rendezett március 25-én. A Gyermekvasút hűvösvölgyi épületén található Országos Kéktúra Emlékhely előtt mintegy nyolcvanan gyűltek össze, akiknek Išpanović Martin beszélt dr. Vizkelety Lászlóról, valamint a 2022-ben lebonyolított OKT 70 túramozgalom eredményeiről. Az ünnepséget követően a résztvevők gyalogtúrára indultak az Országos Kéktúra Hűvösvölgy és Hármashatár-hegy közötti szakaszán.
A debütáló rajtközpont kiválóan vizsgázott, az összesen négy távon több mint 4300 elszánt túrázó vágott neki a Gerecse erdeinek a szemerkélő esőben. A legtöbben, közel 1900-an az ikonikus 50 km-es távon indultak, a legkevesebben a 10-esen, azt 661-en választották.
A teljesítménytúra érdekességei számokban: öt túrázó 41. alkalommal teljesítette az 50 km-es távot, volt olyan túrázó, aki a hideg időjárás ellenére mezítláb abszolválta a távot, volt lánykérés a célba érkezéskor, volt ünnepi 18. születésnapi túra is, a legidősebb túrázó 85, míg a legfiatalabb 2 éves volt.
Ezúton is gratulálunk minden sikeres célba érkezőknek, jövőre április 20-án találkozunk Tatabányán!
E változatos vidéket keresztülkasul bebarangoló két különálló, egyenként 30 km hosszú zöld
sávjelzésű turistaút a hegység színe-javát tárja elénk. A túraélmény fokozásához és ismereteink gyarapításához érdemes a leágazó zöld ösvények különlegességeit is felfedezni, mert ezekkel lesz csak igazán teljes a vértesi tájjárásunk.
Vértes mintegy 30 km hosszú és 10–15 kilométer széles, fennsíkszerű alacsony középhegység, amely egészében nézve egy szelíden hullámzó, 300–400 méter magas dombhátsorozatnak hat. A dolomittömbök által helyenként meredeken tagolt tájat számos eltérő klímájú és növénytársulással bíró völgy szabdalja. Bármerre indulunk ezen a vidéken, még egy rövidebb kirándulás alatt is többször változhat körülöttünk a természeti díszlet, mintha nem is ugyanabban a tájegységben járnánk.
Sokszínűségét a magasabb hegységekre jellemző bükkösök és a mediterrán tájakat idéző karsztbokorerdők, valamint sziklagyepek váltakozása adja, amit számos helyen panorámás, fehérlő sziklatájak tarkítanak. Mindehhez hozzájönnek még a különféle, ember alkotta értékek: idilli falvak, mesés erdei pihenőhelyek, ódon várak, melyek szintén széles palettán kínálnak látnivalót, egészében pedig pazar túraélményt. A fentiek megismeréséhez megannyi túratematika közül választhatunk, közülük a zöld jelzésű utak követése adja az egyik legátfogóbb képet a Vértes kincseiről.
Az egyik ilyen zöld jelzésű út a hegység északi és déli részét köti össze, a Tatabánya külterü-
Kis kitérőt kell tenni a Vitányvárhoz, de a plusz emelkedő megéri a fáradozást Fotó: Lánczi Péter
Az erdő fái csak az utolsó pillanatban tárják fel előttünk a romjaiban is fantasztikus Vitányvár panorámás környezetét Fotó: Farkas Péter
letén fekvő Rugógyártól indulva egészen Csákvárig vezet. Mindkét végpontot sűrűn érintik buszjáratok, így lineáris túránk nem igényel különösebb logisztikát. Az egy-két kitérővel valamivel több mint 30 km-es táv látnivalóit északi irányból vesszük sorba, melyek a hosszabb távokat bíró turisták számára is kétnapi túraélménnyel szolgálnak. A Rugógyár szürke betonkerítésétől csak néhány percnyi séta választ el minket az erdei tájtól, alig 2 km-es kényelmes emelkedést követően pedig máris elérjük a Vértes egyik legizgalmasabb történelmi emlékéhez leágazó zöld romjelzést.
Alig pár száz méteres kitérőt kell csak tennünk a panorámás hegykúpon álló Vitányvár romjaihoz. A mély völgyekkel övezett erdős helyszín csak a kaptatót követő utolsó métereken tárja elénk az egyébként méretes, fehérlő falmaradványokat. Hasonlóan a környék többi erősségéhez, ezt a 13. századi várat is a Csák nemzetség egyik tagja építette, és több legenda is kapcsolódik hozzá. A vár lényegében két négyszögletű toronyból állt, és elsődleges feladata volt megvédeni a környező falvakat és utakat a rablóktól. A török először 1529-ben ostromolta.
Többször is gazdát cserélt, míg 1597-ben Pálffy Miklós végleg visszafoglalta, de a következő évben felrobbantották, hogy többé ne kerüljön török kézre. Aztán a 18. században
a helyiek különböző építkezésekre széthordták köveit. A 2012-ben megkezdett és időszakosan zajló ásatások sok állatcsontot és edénytöredéket hoztak felszínre, de találtak itt ezüstpénzt és egy díszes kést is. A régészeti feltárással párhuzamosan a várfalak megerősítése, a romok állagmegóvása is megtörtént.
A Rockenbauer
Pál-emlékfa
napjainkban
kevesebb
„díszt” visel
Fotó: Lánczi Péter
Esőház
és padok a Szép Ilonkaforrásnál
Fotó: Dömsödi Áron
Az ódon falakról a közeli magaslatokra látunk rá, valamint a panoráma észak felé nagyobb távlatokat is enged.
Kihagyhatatlan kitérőnk után a Zsidó-hegy alatti árokba ereszkedünk be, illetve ki, majd érintjük a Rockenbauer Pál-emlékfát. A természetjárást népszerűsítő, nagy hatású televíziós emlékhelye a közelmúltban némi megtisztításon esett át, ugyanis az arcképfaragványt magában foglaló bükkfát már túlzottan ellepték az emlékezők által itt hagyott természetjáró ereklyék, jelvények és kabalák. Széles utunk elegyes pagonnyal és sziklás hegyoldallal kísérve vezet el a zöld jelzés mellett fekvő Szép Ilonka-forrás hangulatos kiépített pihenőjéhez. Az itt feltörő víz iható, de sajnos a klímaváltozás következtében mostanában egyre többször elapad.
A forrástól kisvártatva ezüstös törzsű bükkösben lendülünk át egy hegyháton, majd egy sűrű fiatalos alagútján átkelve újabb hegyhátak irtásfoltjain és elegyerdein keresztül érjük el túránk egyik leghangulatosabb szakaszát. A Sárkány-lyuk-völgy ezen része csupán néhány száz méter, különleges földtani képződményei sincsenek, ennek ellenére roppant látványos, ahogy a vályúban kanyargó utunk fölé tetőként záródó rengeteg borul. A bedőlt fáktól néhol nehezen járható, vadregényesnek ható völgy a névadó barlangüreg alatt már szurdokszerűvé szűkül. Nemsokára kiérünk a sziklafalak között húzódó gyöngyvirágos Fáni-völgy aszfaltjára. Nevének eredetét egy vérteskozmai legenda is őrzi, miszerint Fáni (Stefánia) a falu templomának oltárára szedett itt virágot, mikor a csáki vár erre vadászó ifjú ura szemet vetett rá, majd erőszakkal elrabolta. A falubéliek hiába keresték a lányt, másnap reggel csak a véres ruháit találták meg a gyöngyvirágok között.
Az út mentén álló, Ördögszószéknek nevezett 10 méteres sziklaoromnál hagyjuk el a völgyet, amelyhez szintén tartozik egy Vérteskozmáról származó legenda. Úgy tartja a mondás, annak idején maga az ördög szónokolt itt, illetve buzdította a kozmai férfiakat, akik már három napja verték egymást, mert nem tudtak megállapodni, ki legyen a falu bírája. Végül az asszonyok megelégelték a hadakozást: énekszóval, templomi zászlókkal, szenteltvízzel kivonultak a sziklához, és elűzték az ördögöt. Az ördög eltakarodott, és a helyet azóta Ördögszószéknek hívják.
A Sárkánylyuk-völgy hangulatos folyosójában kanyarogva érjük el a szintén megkapó Fáni-völgyet Fotó: Dömsödi Áron
Vérteskozma határában már 14. kilométerünket járjuk. Ne mulasszunk el a zöld négyzeten kitérőt tenni hazánk egyik legszebb falujába! Az egykoron virágzó német nemzetiségű település sorsát a 20. század legnagyobb vihara pecsételte meg, ugyanis a második világháború után a magyar törvények a kollektív bűnösség elvén gyakorlatilag az egész falut kitelepítették Németországba. 1946. május 18-án 68 német ajkú családnak, pontosabban 318 személynek, köztük 181 gyereknek kellett elhagynia a szülőfaluját, csupán annyi holmival, amit egy család a két kezével el bírt cipelni. Mindössze négy család maradhatott a faluban, amelyek korábban magyarnak vallották magukat.
Ne hagyjuk ki Vérteskozma felfedezését, ahol az egykori sváb porták egyikében meg is szállhatunk Fotó: Gulyás Attila
A gyönyörű környezetben megbúvó kis település ma mesés üdülőfalu. A takaros porták közt akad egy, ahol a hátizsákos turista is megszállhat a Vértes Meteor Természetbarát Sport Egyesületnek köszönhetően, amely 1969 óta üzemelteti az egyesület alapító tagjáról elnevezett Németh Gyula turistaházat.
A Meszes-völgy lankás ligetében emelkedünk közel 400 méteres magasságba. Kanyargó ösvé-
nyünk a Kotló-hegy nyergében, majd meredek oldalában tart déli irányba. Elérjük a Csákvárt Oroszlánnyal összekötő országutat, amelyen meg is teszünk pár száz métert, de még nem térünk be közeli végállomásunkra. Előtte még
Megéri a kitérőt a Gánt melletti marsbéli táj
Fotó: Gulyás Attila
A Gém-hegy 300 méteres platóján
Fotó: Gulyás Attila
nyugat felé, Gánt irányába kerüljük a várost a Vértes déli részeire jellemző, síknak ható tájban, majd felhágunk a Gém-hegy 300 méteres platójára, melynek sztyepprétjéről elsősorban a hegység belseje felé élvezhetünk kilátást.
Ehhez a látványhoz azonban kicsit le kell térnünk a zöld háromszög jelzésre, amely egyébként az egykoron bauxittermelésről elhíresült Gántra vezet le. Az alumíniumgyártáshoz elengedhetetlen ásványkincs kitermelésére a környék igen látványos marsbéli tájsebei, illetve múzeum is emlékeztetnek, de a falu mai hangulatát már egyáltalán nem az ipari tevékenység határozza meg. Elragadó és turistabarát környezete igazi oázisnak számít főként a kéktúrázók körében, akik itt általában nemcsak bélyegezni állnak meg, hanem kiélvezik a Vértes Vendéglő és Fogadó, valamint a turistaház színvonalas és pénztárcabarát szolgáltatásait is. Hasonló kényeztetésben majd Csákváron is részünk lehet, ezért felfrissülésért nem muszáj megtennünk
a nagyobb gánti kitérőt. A Gém-hegy, avagy Öreg-hegy platóján folytatjuk az utat, majd kényelmes ereszkedésben, kis kertekkel és présházakkal kísérve megérkezünk Csákvárra.
A város határában azonban újabb kitérő hív felfedezésre. A leágazó zöld barlangjelzés egy fantasztikus sziklaodúhoz vezet, amit vétek lenne kihagyni. Az Esterházy-, avagy
Csákvár felett ki is pillanthatunk a vértesi platóról
Fotó: Gulyás Attila
Páratlan látványt ígér a Báracházabarlang, illetve a Haraszt-hegyi tanösvény
Fotók: Gulyás Attila
Báracháza-barlang középső triász kori dolomitban létrejött barlang elsősorban nem a víz munkájának – bár ennek is szerepe volt benne –, hanem a tektonikus mozgás következtében kialakult törésvonalnak köszönheti kialakulását. Hajdanán ősállatok laktak benne, a római időkben a vadászat istennőjének szentélyeként is használták, ma pedig a Vértes talán leglátványosabb barlangja.
A sziklatömbbel szemben állva (amibe ma is olvasható római feliratot véstek) három látványos szádát, azaz bejáratot figyelhetünk meg, melyek közül a középső főhasadékot nevezzük barlangnak, aminek cseppkőlefolyásokkal tarkított folyosója közel 40 métert hatol be a hegy gyomrába. A hasadék belsejében a cseppkőképződmények mellett egyedi látványt nyújtanak a belógó gyökerek is, melyek a sötétben, illetve az elemlámpa fényében kimondottan kísérteties hangulatot árasztanak.
Csákvár központjában áll a hatalmas park övezte, lenyűgöző méretű Esterházy-kastély, amely ma kórházként funkcionál, de ennek ellenére látogatási időben megtekinthető. A mögötte elterülő gyönyörű angolparkban viszont bármikor sétálhatunk: megéri felfedezni a birtokhoz tartozó Szent Ferenc-kápolnát, amelyet a helyiek vadászkápolnaként is emlegetnek.
Csákváron és környékén egyébként érdemes jobban szétnézni. A város nyugati határában emelkedő Haraszt-hegy 3,5 km hosszú tanösvénye különösen tavasszal nyújt megkapó látványt, illetve a sziklagyepes szirtekről csodás panorámát is élvezhetünk az alattunk elterülő Zámolyi-medence síkjára. A település keleti végében a Vértesi Natúrpark Látogatóközpont kínál programot.
Közönséges napvirág a sziklás Haraszthegyen
Fotó: Lánczi Péter
Sziklagyep és kilátás a dolomitsziklákon kanyargó tanösvényről
Fotó: Lánczi Péter
Ha kellő figyelemmel követjük az ösvényt, a táj számos ritka értékét meglelhetjük
Fotó: Lánczi Péter
Csákváron az Esterházykastély és a hozzá tartozó park is megér egy sétát
Fotó: Gulyás Attila
Ez a Mórról induló és Pusztavámon végződő 30 km-es kaland is megannyi látnivalót tartogat, a gyaloglás díszletét pedig a táj egyszerre ipar formálta és vadregényes egyvelege alkotja. A boráról híres ezerjó városából induló zöld út egyenesen a hegység belseje felé veszi az irányt, de ettől még indulás előtt egy kicsit szétnézhetünk a nagy múltú településen, amely több kiemelkedő történelmi épülettel is bír. A városból lassan felkapaszkodunk a hegység sziklaszirtes déli platójára, melynek mediterrán vidékeket idéző sziklafalára legközelebb mi csupán Csókakő vagy Csákberény környékén fogunk rálátni, addig pedig kényelmes ligetesben haladunk hol ösvényen, hol széles erdészeti úton. A zöld észak felől mellőzi Csókakőt, de számunkra majdhogynem bűn lenne kihagyni a leágazó várjelzésen a község újjáépült erősségét.
A Vértes délnyugati sziklaplatójának oldalába „tapasztott” csókakői vár robusztus középkori és újonnan hozzáépített hófehér falai már messziről világítanak. Azok, akik a hegység belseje felől, egy vadregényes völgyön keresztül közelítik meg az erősséget, mit sem sejthetnek erről a méltóságteljes látványról. Ebből az irányból ugyanis szinte láthatatlan a 13. században emelt erősség, melynek fehérre meszelt
Második zöld utunk a Móri borvidék központjából indul
Fotó: Magócsi Márton
Megkapó sziklatáj tetején áll a kihagyhatatlan Csókakő vára
Fotó: Papp László
falairól a Zámolyi-medence végtelennek ható síkjára és a Bakony keleti vonulatára láthatunk rá. Csókakő részben renovált és hozzáépített falai látványos egyveleget alkotnak, ahol a történelem könnyebben megelevenedhet előttünk, szemben a Vértes többi, romos állapotú erősségével. Az ingyenesen látogatható vár helyreállított felvonótoronnyal, gyilokjáróval és egyedi várkápolnával bír, legendái pedig szintén segítenek elképzelni Csókakő hajdani történelmét.
hegyoldalak
Miután visszatértünk a fő csapásvonalunkat jelentő zöld sávra, Csákberény felé vesszük az irányt. A Gémtörés-völgyön keresztül közelítjük meg a települést, melynek határában a természeti látnivalók bősége könnyen zavarba
A Vértes keleti részeivel ellentétben a nyugati oldal teljesen más hangulatú tájat tár elénk
Fotók: Magócsi Márton
Kilátásban sem fogunk hiányt szenvedni, de mindehhez egy kicsit le kell térnünk a zöld nyomvonalról
Fotó: Horváth Béla
hozhat minket: az utunktól délre eső Kopaszhegy izgalmas sasbércét vagy az északra fekvő Panoráma tanösvény sziklagyepes dolomithalmait és látványos kőkatlanjait fedezzük fel? Mindkét csodás tájrészletet zölddel jelzett utakon lehet bejárni, amelyek összességében túl nagy kitérőt jelentenek eredeti útvonalunkról, ezért érdemes mérlegelni vagy talonban tartani az itt ránk váró élményeket. Amikor átkelünk a földből előtörő metrószerelvényről is ismert Csákberényen, már megtettünk 15 km-t (a csókakői kitérővel együtt). Keletnek, majd északnak tartva fenyves, majd lomberdő szegélyezi a Horog-völgy fölé vezető utat, melynek árvalányhajas hegyoldalából egy dombhátakon elterülő egybefüggő erdőtájra látunk rá. Megpihenhetünk itt is vagy az innen nem messze ránk váró Géza-pihenőnél, ahonnan szintén pazar kilátást élvezhetünk.
Szálerdőben haladva érjük el Szentgyörgyvár erdészházát, illetve a szomszédjában éppen csak kimagasló Templom-hegyet, ahol elfeledett, a csalánból alig kilátszó romok árulkodnak a helynév eredetéről. Történelmi látnivaló tekintetében következő állomásaink sokkal érdekesebbek lesznek. Az innen kevesebb mint három kilométerre fekvő Gerencsérvár sem mutat magából sokat, de története annál izgalmasabb. A vár hajdanán 9 méter széles és 13 méter hosszú épülete két-, de más feltevések szerint háromemeletes is lehetett, alig megmaradt fala között pedig a Szent Korona is megfordult. A vár maradványai közelében paddal és tűzrakóval ellátott pihenőhelyet, továbbá egy forrást is találunk, amelynek hűsítő nedűje igazi kincsnek számít a vízben szegény Vértesben. A vártól nem messze zöld sávunkról leágazik egy másik
zöld romjelzés is, amely a romjaiban is impozáns látványt keltő hajdani vértesszentkereszti apátsághoz vezetnek. (Ez a letérő oda-vissza 4 km-t tesz ki, de megéri a fáradozást.) A 13. századi kolostort sánc és árok övezte, és először bencés, később Domonkos-rendi szerzetesek lakták. 1543-ban a környéket feldúló törökök elől elmenekültek a szerzetesek. A magára hagyott épületet a török felgyújtotta. Ezt követően sose épült újjá, köveit építkezésekre hordták el, a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele. (A kolostorrom belépő ellenében és nyitvatartási időben látogatható!)
A Gerencsérvártól már csupán 5 km választ el minket a pusztavámi végállomásunktól. Az út során megismerhetjük a Vértes egy másik arcát, amelyet a 20. századi szénbányászat és az ezt követő rekultivációs folyamatok formáltak. A telepített fenyvesek, a maguktól visszatérő növényfajok mára szépen belepték a nem is oly régen még kopár, teljes egészében a bányászatnak alárendelt tájat, így a mit sem sejtő erre járó azt is hihetné, hogy ez a környék mindig is így festett. A tájsebekből egyébként a zöld úton haladók keveset érzékelhetnek, tekintve, hogy a volt Márkus-hegyi bányaüzemtől már aszfalton érkeznek meg Pusztavámra, ahol a Malomerdő panzió és ökoturisztikai központ, valamint a település központjában található
Német Nemzetiségi Néprajzi Kiállítás szolgáltat kikapcsolódást, illetve látnivalót.
A Vajdahunyadvárat ugyebár senkinek nem kell bemutatni. Várjunk csak… vagy mégis?
Aturisták körében az egyik legpopulárisabb budapesti célpont, romantikus találkák és gasztronómiai fesztiválok helyszíne, de remekül lehet itt kutyát sétáltatni, babakocsit tologatni, pazar díszletek között szelfit készíteni. Hol járunk? – kérdezhetnénk, és ha nem lőttük volna le rögtön a címben a poént, fogadni mernék, hogy akkor is az első három tipp egyike lenne a Városliget, azon belül is a Vajdahunyad vára.
Mindenki tudja, hogy az eredetije Erdélyben áll, a Mezőgazdasági Múzeumnak ad otthont, és talán az is rémlik, hogy a millenniumi világkiállítás részeként épült fel. Aki nyitott szemmel jár, annak feltűnhetett, hogy bár egybefüggő épületegyüttesről van szó, részei között stílusbeli különbségek fedezhetők fel. Mégis harmonikusan egybeforr az egész, így nem lóg ki túlságosan a lóláb – és éppen ez adja a Vajdahunyad-vár különlegességét. Az épületcsoport ugyanis sokkal rejtélyesebb, mint első pillantásra gondolnánk, és fogadni mernénk, hogy azok sem ismerik feltétlenül jól, akik rendszeresen járnak a Városligetbe.
Amikor majd feltalálják az időgépet, első útjaim egyike biztosan 1896-ba fog vezetni, hogy részt vehessek azon a gigantikus ünnepségsorozaton, amelyet hazánk fennállásának ezeréves évfordulója alkalmából tartottak országszerte. Május és október között ünnepélyeket, díszmeneteket rendeztek. Elkészült többek között a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum, a Millenniumi Földalatti Vasút (közismertebb nevén a kisföldalatti), a Műcsarnok, a Parlament kupolája, létrehoztak négyszáz új iskolát, új érméket vertek az alkalomra, és még a politikai pártok is beszüntették a vitáikat.
Kiállítási épületekre 4,5 millió forintot szántak, emlékhelyeket 5,2 millió forintból hoztak létre. A Városligetben addigra elkészült a műjégpálya, és már belefogtak a Széchenyi fürdő építésébe. Mindezt parkosítás és a tó (amely akkor még sokkal nagyobb volt, mint ma) lecsapolása, a meder kibetonozása, az iszap kilapátolása előzte meg. Az 520 ezer négyzetméternyi üres terület alkalmas volt arra, hogy egy olyan mo-
Kiállításról, 1896-ból, a Vajdahunyadvár akkori, gótikus épületcsoportjával A történelmi főcsoport reneszánsz épülete, előtte egy fejedelmi sátor
numentális pavilonsort állítsanak fel rajta, amit addig és azóta sem látott a világ.
Az Ezredéves Országos Kiállításon bemutatkozott a magyar gépipar, a bányászat, a vegyészet, a bőripar, a hadügy, az oktatásügy, a közlekedés, a papíripar, az irodalom, az erdészet, a kereskedelem, és még a végtelenségig sorolhatnánk: több mint 21 ezer magyar kiállító mutatta be alkotásait, gyártmányait, termékeit. A legnagyobb szó mégsem ez, hanem maga a tálalás: mindezeket építészeti szempontból elképesztő részletességgel kidolgozott, nagyon látványos, könnyűszerkezetes „pavilonokban” mutatták be. A Városliget Széchenyi-szigetén a 21 részből álló történelmi építménycsoportot alkották meg (ekkor még csak fából), középpontban a magyar építészet szempontjából kiemelten fontos erdélyi várkastéllyal. Ez volt a ma Vajdahunyad váraként ismert épület elődje.
A világkiállítás idején a könnyűszerkezetes verzió a magyarság történetét mutatta be, a téglaépületbe viszont a Darányi Ignác által alapított Magyar Mezőgazdasági Múzeum került, amit most is itt találunk. Ha a Vajdahunyad-várat a kaputoronytól közelítjük meg, még az oroszlános híd előtt leljük a büszkén feszítő Alpár Ignác szobrát, aki nem véletlenül került ide, ő volt ugyanis az épület tervező-
je. Eredetileg nem tört ilyen nagy babérokra: egyszerű kőművesnek tanult, később viszont építőmester lett, és ma számos belvárosi banképület köthető hozzá, például a Tőzsdepalota, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár vagy a Magyar Általános Hitelbank.
Igazán ismert a Vajdahunyad-várral lett, amit egy kétlépcsős pályázati kiírás alapján tervezhetett meg. Fontos kritérium volt, hogy a magyar építészet történetét bemutató alkotás különböző épületek összedolgozásából álljon, és Alpár remekül megoldotta ezt a feladatot – annyira jól, hogy míg a többi pavilont majdnem egytől egyig lebontották, a „várat” közkívánatra újra kellett építeni, még a művészi élet nagyjai és muzeológusok, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, illetve Darányi is kiálltak mellette. Így történt, hogy 1902-ben a Mezőgazdasági Múzeum kiállítását Ferenc József nyitotta meg a nagyérdemű előtt a vadiúj téglaépületben.
A Vajdahunyad-vár jellegzetes gótikus tornyáról és a jégpályáról jól látható lovagtermi loggiáról kapta a nevét, melyeket a 15. században épült erdélyi eredetiről mintáztak. A Nyebojsza-torony neve magyarul annyit tesz: „Ne félj!”, ide menekültek ugyanis a romániai vár lakói, ha egy ostromkor minden veszni látszott. A Hunyadiak középkori erőssége ma
fontos turisztikai látványosság Erdélyben, nagy szó, hogy teljes épségben maradt fenn.
Téglából 1902-re épült meg a Vajdahunyad-vár Úgy nyolc éve már kisétálhatunk a diakovári püspöki vár ostromfolyosójára is – azaz annak a másolatára –a Vajdahunyadvárban
Ha áthaladtunk a Hidas- vagy Nyilaskapu hamis csapórácsa alatt, azonnal forduljunk balra, és menjünk fel a Segesvári bástyatoronyba, vagy ahogy a köznyelvben emlegetik: a kínzótoronyba. Ez körülbelül nyolc éve nyílt meg a nagyközönség előtt. Bár a 37 méter magas torony legtetejére sajnos nem lehet felmenni, körülnézhetünk a diakovári püspöki vár (Horvátország) ostromfolyosójának utánzatáról, ami klassz élmény.
A toronyban berendeztek egy kis kiállítást is a Mezőgazdasági Múzeum múltjáról. Láthatjuk például, milyen volt az igazgatói iroda az 1910-es években, ami a második világháborúban sajnos sok minden mással együtt
elpusztult. A kiállítási anyag harmada megsemmisült ekkor, emellett rengeteg tárgy sérült meg. 1956 ismét pusztulást hozott, főleg a gótikus szárnyban esett kár. A 60-as évektől aztán fellendülés következett a múzeum életében, újjáépült, és 91-ben műemlékké nyilvánították a Vajdahunyad-várat.
Ha a toronytúra után beljebb merészkedünk és balra nézünk, a román stílusjegyekkel díszített kápolnát vehetjük szemügyre. Ami azonnal megragadja a tekintetünket, az a porta speciosa, azaz a díszes kapu, amit a jáki temploméról mintáztak. Rajta Jézus a 12 apostollal, kétoldalt a kis fülkékben Mária a kisded Jézussal és Sámson, ahogyan éppen az oroszlánnal küzd.
A gótikus kápolna a jáki és a lébényi templom mixe. Felszentelték, és ma is használják
Az épület alaprajza egy másik magyarországi templom, a lébényi mintáját követi.
A Mezőgazdasági Múzeum több barokk épület részletét magán hordozza
A tető most éppen felújítás alatt áll, de a kápolnát felszentelte a katolikus egyház, és a mai napig használják, kedvelt esküvői helyszín. A mellette elhelyezkedő román kerengő nem másolat, egy az egyben Alpár Ignác fejéből pattant ki. A kolostorudvar közepén kert található nyolcszögletű kúttal. Érdekesség, hogy az oszloptörzsek mindegyikét más-más mintával díszítették. Kívül felfedezhetünk még egy Szent Erzsébet-szobrot is, a kápolna elé pedig néhány éve Szent Erzsébet-rózsákat ültettek. És hogy hogyan kerülnek a látszólag nem odaillő manók a toronycsúcsokra? Ha jól megnézzük, a 11 alak mindegyikéhez tartozik egy könyv, vagy a kezükben tartják, vagy azon ülnek. Ennek az az oka, hogy az épületet Alpár Ignác eredetileg könyvtárnak szánta, ám erre a célra végül túl kicsinek bizonyult.
Ha a másik irányba nézünk, szemügyre vehetjük a szepescsütörtökhelyi (Szlovákia) Zápolya-kápolna bejáratának másolatát és a nagy rózsaablakot, amit a híres ólomüvegfestő, Róth Miksa készített. Ezt érdemes a színes feléről, azaz belülről, a múzeumból is megnézni. A közepén a magyar állam címere, fent a Szent Korona oroszlánokkal, kívül baráti országok címerei láthatóak rajta. Az a szóbeszéd járja, hogy a világháborúk idején az üvegeket
egyesével szedegették ki a keretből, beszámozták és újságpapírba csomagolva rejtették el mindet, majd amikor elmúlt a veszély, viszszahozták és elhelyezték őket az eredeti helyükön. Az ablak alatt Mátyás király fekete
Finom átmenet a gótikából a reneszánszba. A háttérben a névadó torony
seregének vitézei terpeszkednek, középen a Hunyadiak címerállata, a holló jelenik meg, csőrében gyűrűvel.
Ezen az oldalon továbbhaladva a gótikából lassan a reneszánszba érkezünk. Szintén a tervező önálló kreálmánya a hármas nyílású olaszos loggia, amelyen Mátyás és Beatrix domborműve ékeskedik. Néhány lépéssel arrébb az Apostolok tornya mered az ég felé, ami a Segesvári óratorony másolata. Ahol ezen a két angyalt látjuk a címerrel, az eredeti épületen óra díszeleg. Ha csak egy tornyot látogatsz meg a Vajdahunyad-várban, inkább ez legyen az, mint a kaputorony (de persze, ha van kedved, nézd meg mindkettőt). Magasabb, tehát tágabb és szebb a panoráma, és a látogatáshoz
rövid vezetés is jár, amin mesélnek neked az épület történetéről. Százötven lépcsőfok után szuper kilátásban lehet részed a városra: a Gellért-hegyre a Citadellával, a budai Várra, a Szent István-bazilikára, és alaposan megszemlélheted felülről a Városligetet.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeumhoz érkezve a barokk korban találjuk magunkat. Az építmény nem egyetlen műemléket idéz, hanem több ismert épület motívumai jelennek meg rajta, például a Gödöllői Királyi Kastélyé és a nagyváradi püspöki palotáé, a főbejárat fölötti kupola pedig a gyulafehérvári Károly-kapu
alapján készült. Az épület tetején álldogáló szobrok a mezőgazdaság különféle ágazatait ábrázolják a földműveléstől kezdve a halászaton és a vadászaton keresztül a földművelésig. Homlokzata 77,5 méter hosszú.
Ottjártunkkor éppen egy japán turistacsoport fotózkodott lelkesen Anonymus tekintélyt parancsoló szobrával. Béla király (valószínűsíthetően III. Béla) névtelen jegyzőjéről igen keveset tudunk, mindössze annyit, hogy a 12. század végén, 13. század elején tevékenykedett, és saját magára műveiben P. mesterként hivatkozik, tehát eredeti neve P-vel kezdődhetett. Neki tulajdonítják a Gesta Hungarorum első részét, amely a honfoglalást meséli el. A róla készült szobrot, Ligeti Miklós munkáját 1903 - ban helyezték el a Városligetben, a múzeum bejáratával szemben. Állítólag aki megérinti a tollát, annak szerencséje lesz.
Ha a jégpálya felől szemléljük a múzeum épületét, felfedezhetjük a brassói Katalin-kaput, a bártfai városháza erkélyét, a hagymakupolás Német-tornyot és az alacsonyabb Franciatornyot . A múzeum sarkán egy titokzatos fejszoborra lehetünk figyelmesek. Rejtély, mi célból és hogyan kerülhetett ide, annyi azonban biztos, hogy Lugosi Bélát ábrázolja Drakula-jelmezben , és úgy nagyjából öt éve tűnt fel az eladdig üres falmélyedésben. A Magyar Hollywood Tanács valamikor mostanában megkoszorúzta, talán közük lehet a titokhoz. Drakulának, vagyis Lugosinak egyébként az égvilágon semmi köze sincs sem a Városligethez, sem a Vajdahunyad-várhoz, mindenesetre az érdekes színfolt senkit sem zavar. Ettől is csak még színesebb lesz az izgalmas épületegyüttes.
nincs is varázslatosabb égi színjáték a bolygónk pólusait glóriaként körülölelő
sarki fénynél. Aki látta már, annak biztosan felejthetetlen élményt okozott a maga izgő-mozgó, állandóan változó, táncoló mozgásával.
Asarki fényhez, avagy aurora borealishoz rengeteg kultúra fűzött hiedelmeket, vajon mit is jelenthet feltűnése az égbolton. Nevét a 17. század elején Galileo Galileitől kapta a római hajnalistennő, Aurora, illetve az északi szél görög istene, Boreas után. A jelenséget nemcsak az északi, hanem a déli féltekén is megcsodálhatjuk, habár ott a neve aurora australis.
Korábban úgy vélték, hogy a légkörben a napfény képes valamilyen módon törést szenvedni és ilyen színes fényfátyolt létrehozni az égen. Csak később derült ki, hogy a pólusok körüli jelenség nem a napfény hatására alakul ki, hanem a Napból származó töltött részecskék hozzák létre. Ahhoz, hogy mélyebben megérthessük ezt a folyamatot, ismerkedjünk meg a Földet körülvevő űridőjárással és bolygónk fizikájával.
Naprendszerünk központi csillaga, a Nap –az elektromágneses sugárzásként kibocsátott fény mellett – bizonyos időszakokban hatalmas sebességgel különböző ionizált részecskéket, protonokat és neutronokat is kilök a koronájából, amit napszélnek nevezünk. A kilövellt napszél hihetetlen gyorsan, mintegy 400 km/s-os átlagsebességgel száguld a bolygóközi térbe a Föld felé. Ez azt jelenti, hogy mintegy
1 440 000 km-t tesz meg óránként. A Nap aktivitásától és attól függően, hogy bolygónk a Nap körüli keringésének ellipszis alakú pályáján épp napközelben vagy naptávolban helyezkedik el, kb. 2–4 nap alatt ér el hozzánk.
Láthatatlan pajzs a Föld körül
Szerencsére bolygónkat egy mágneses erőtér védelmezi, hogy ez a káros napszél ne jusson be a Föld légkörébe. Ha ez megtörténne, a töltött részecskék szétbontanák az ózonpajzsot, mely kiszűri számunkra a káros – az élő szervezeteket roncsoló – rövidhullámú ultraibolya
Az űrből nézve is páratlan látványt nyújt a sarki fény feltűnése
Fotó: NASA
sugarakat. A Föld körüli védelmező mágneses pajzsot a bolygónk belsejében található forró magnak köszönhetjük. E belső mag főként vasból, valamint nikkelből álló része szilárd halmazállapotú, míg a külső mag már folyékonyan áramlik.
A folyamatos áramlásának köszönhetően alakult ki a planétánk körüli mágneses erőtér, hiszen belül olyan, mintha egy hatalmas, henger alakú mágneses tengely helyezkedne el. Ennek az elképzelt belső mágnesnek az Északi-sark felé mutat a negatív pólusa, míg a Déli-sark felé a pozitív pólusa. Fontos megjegyezni, hogy a földrajzi északi (és a déli) pólus sem esik egy-
be a mágneses északi (déli) pólussal, hiszen míg a földrajzi északi pólus az Északi-sarkon van, addig a mágneses északi pólus jelenleg Kanada északi részén található.
A déli mágneses pólusból indulnak ki a mágneses tér erővonalai az északi mágneses pólus irányába, ahol azok összefutnak. Itt helyezkednek el bolygónkat körülölelve, mintegy 30–40 ezer km-es távolságban a fánk, avagy tórusz alakú Van Allen-övek, ahol a már említett napszelet a Föld mágneses tere befogja és rabul ejti. A napszélben található töltött részecskék a mágneses erővonalak mentén spirál alakban kezdenek el keringeni a mágneses sarkpontok
felé, ahol hatalmas geomágneses viharokat tudnak létrehozni. Mivel a mágneses pólusoknál az erővonalak éles szögben érkeznek be, a napszél részecskéi a légkörünk mélyebb rétegeibe is képesek bejutni a mágneses erővonalak mentén.
A légkörünk termoszférájába bekerülő többletelektronok beleütköznek az ott jelen lévő atomokba és molekulákba, ezáltal azok a ka-
pott többletenergia hatására ionizált, azaz gerjesztett állapotba kerülnek. A légkörünkben található atomok és molekulák megpróbálnak ettől a kívülről érkezett, instabilitást okozó energiától megszabadulni, ezért látható fény kibocsátása közben visszatérnek az alapállapotukba. Ezt észleljük mi sarki fényként, mely változatos színű és formájú fényfüggönyként lebeg az égbolton.
Azt, hogy éppen melyik szín a domináns, a légkörben található gerjesztett atomok és azok magasságbeli elhelyezkedése határozza meg. Legtöbbször a fényjelenség a 80–100 km-es magasságban alakul ki, de olykor létrejöhet akár 1000 km magasan is. Egy hosszan elnyúló szalagszerű sávra hasonlít, melynek vastagsága 1 km, míg szélessége akár több száz kilométer is lehet. Amenynyiben az elektronok oxigénatomokat gerjesztenek 240 km felett, akkor zöld színű, míg alatta vörös színű fénylepel jön létre. Míg ha ugyanez nitrogénatommal történik 95 km felett, akkor kék, míg alatta ibolyás, lilás és rózsaszínes árnyalatok jelennek meg főként a mágneses pólusok körüli 10–20 fokos sávban, melyet aurora oválisnak neveznek.
Igazán erős napszél által okozott geomágneses viharok alkalmával ez az ovális kitágulhat, mert a mágneses mezőben az ereje által
beljebb tud jutni. Emiatt a sarki fényeket a bolygónk alacsonyabb szélességi körein élők is megcsodálhatják, így nagy ritkán akár hazánkban sem kizárt a megjelenése. Az eddig feljegyzett legnagyobb geomágneses vihar 1859-ben volt, amikor is olyan erős napszél érte el és nyomta be a mágneses mezőnket, hogy azt Hawaiin, Kolumbiában és Kubában, az Egyenlítőhöz közel is észlelni lehetett.
A napfolttevékenységek idején – 11 évente – erősebbé és gyakoribbá válik a sarki fény megjelenése, hiszen ilyenkor megnő a Napból hatalmas sebességgel kibocsátott ionizált részecskék száma. Nem csak a Földön látható sarki fényjelenség. Megfigyelhető még a Marson, de a Jupiteren és a Szaturnuszon is.
Az óriásbolygókon létrejövő sarki fény nemcsak a szabálytalan időközönként létrejövő napszélzavaroknak köszönhető, hanem főként a vulkáni holdjaikkal való kölcsönhatás eredménye. A holdjaikon jelen lévő állandó vulkáni tevékenységnek köszönhetően folyamatos fénylés tapasztalható a gázóriások pólusai körül, ahogy az a jobb oldali képen is jól megfigyelhető.
Manapság igen felkapott a sarki fényt látogató turizmus. Turisták százai és ezrei utaznak többek között Izlandra, Alaszkába, a skandináv országokba vagy épp Kanada északi részére, vagyis a magasabb földrajzi szélességekre megcsodálni ezt az égi tüneményt, amely valóban páratlan látványt nyújt az odaérkezőknek.
Írta:
Szigeti Ferenc
Albert
Fotók:
Rendhagyó sétánk főszereplője a város és a benne lakó milliónyi beporzó rovar. Helyszíne a főváros XII. kerülete, ahol a természeti és kultúrtörténeti látnivalók mellett egy országos léptékkel nézve is egyedülálló tanösvényt
bejárva megérthetjük, miért fontos a városban is a biológiai sokszínűség, miért és hogyan kell a városban is védeni a beporzókat.
Sztankó Bálint
De szó esik a szivacsvárosról és arról is, hogy hogyan segít a rovarok
elektrosztatikus feltöltődése a virágpor szállításában.
A tanösvény első állomása a Normafán. A tanösvény térképét és bővebb információt a zold.hegyvidek.hu oldalon találunk
A rovarszállókon gyakran látható, szorgos faliméheknek (balra) ilyenkor tavasszal van honnan szállítaniuk a virágport (jobbra)
ANormafa kilátópontja mellett szerény tábla hirdeti a Beporzó tanösvény első pontját. Laki Nóra, a Budapest Főváros XII. Kerület Helyvidéki Önkormányzat Zöld Irodájának munkatársa, a Hegyvidéki Méhbarát Hálózat koordinátora gyorsan le is szögezi, hogy a jelenleg 14 állomásból álló, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Beporzók munkacsoportja kezdeményezésére 2021-ben létrejött útvonal nem egy hagyományos tanösvény, hiszen annak pontjai szétszórva találhatók a Hegyvidéken, sőt, most már a szomszédos kerületekben is. Cserébe kifejezetten jó móka pár kisebb séta keretében felkeresni az egyes pontokat, hiszen a táblákon található QR-kódokkal egy interaktív játékban is részt vehetünk, amelyben minden megoldáshoz valamilyen jutalom jár (pl. a témához kapcsolódó videó). Sőt, az önkormányzat honlapján még egy pedagógiai oktatócsomag is elérhető. Mi a 21-es busz vonalához közel eső pontokat célozzuk meg Nórával, utunk során pedig egy ponton Vásárhelyi Tamás biológussal, a munkacsoport vezetőjével is van alkalmunk beszélgetni.
Már maga az önkormányzat berkeiben működő Zöld Iroda is különleges, ugyanis ez az első olyan önkormányzati egység hazánkban, amely csak kisebbrészt foglalkozik hatósági zöld ügyekkel, munkája során alapvetően önként vállalt feladatokat teljesít, nem függetlenül
annak felismerésétől, hogy egy ilyen jelentős zöld vagyonnal rendelkező kerületben az önkormányzat igencsak sokat tehet a lakosság szemléletformálása érdekében. Ennek keretében jött létre a Méhbarát Hálózat is, de az iroda többek között segítséget nyújt a komposztálásban, az ágaprításban, a lakosok őshonos gyümölcsfákat vásárolhatnak, s hamarosan nyílik az első közösségi kert is.
„A terv az volt, hogy rovarszállókat telepítünk, de ekkor jött az ötlet, hogy egyrészt a beporzók, valamint a rovarszállók környékén található természeti és történeti értékek megismertetése is fontos volna, másrészt a rovarszállókat és egyéb érdekes látnivalókat egy tanösvénnyel összekötve talán jobban ösztönözhetjük a látogatókat arra, hogy a megszerzett tudást haza is vigyék. A szemléletváltás ösztönzése irodánk egyik fő missziója” – foglalja össze Nóra a kezdeteket.
A házi méh, illetve a méz nagyon mélyen beágyazott az emberi kultúrába, ezért mindenki megérti azt, hogy miért rendkívül fontos ökoszisztéma-szolgáltatás a beporzás, s e példán keresztül könnyű felhívni a figyelmet a többi beporzóra is, amelyekről már jóval kevesebben tudnak. Kétségkívül a méhalkatúak a legfontosabb beporzók, amelyeknek csak hazánkban mintegy 700 faja ismert (pl. fali-, szabó-, kőműves- és poszméhek), de a beporzásban rengeteg más rovar is részt vesz (pl. poloskák, darazsak, lepkék, szenderek, legyek, zengőlegyek), nem is beszélve arról, hogy Európán kívül a madarak, sőt a denevérek is fontos szerepet játszanak benne.
Azt is könnyű a beporzók kapcsán megérteni, hogy miért gond az, ha az emberi tevékenység miatt csökken a beporzó rovarok száma. „Kb. 150 millió évvel ezelőtt alakultak ki az első beporzó kapcsolatok, s ez bizony nagyon jó evolúciós stratégiának bizonyult, hiszen a Föld növényfajainak ma mintegy 75%-a zárvatermő, s ezeknek, ahogy termesztett növényeinknek is, túlnyomó többsége
állati segítséggel szaporodik. Beporzók nélkül nemcsak a növényvilág, de az emberiség is nagy bajba kerülne – foglalja össze a ma már sokak fejében rögzült globális veszélyt Tamás. – Képzeljük el, hogy megy egy hajó a tengeren, és egyszer csak kiesik belőle egy csavar. Egy tengerész észreveszi, s kidobja a hajóból. Aztán leesik egy második, egy harmadik csavar, s mivel egy kicsiny alkatrész nem számít, mind a tengerben végzi. Aztán jön egy nagy vihar, és szétesik a hajó, miközben nem tudjuk, hány csavart dobtunk már ki a hajóból. Valahogy így vagyunk az élővilág elszegényedésével is, nem vesszük komolyan egy-egy faj eltűnését.”
Tamás érzékletes példája a biológiai sokszínűség kapcsán azért is fontos itt, a Normafán, mert a Harang-völgy felső szakasza rejti a csíkos boglárka utolsó hazai populációját, ahogy arról a tanösvény második pontja is tájékoztat egy szép, ferde barkócaberkenyénél. A boglárkák azért különlegesek, mert egy részük egy tápnövényhez kötődik, hernyójuk pedig egy hangyafaj fészkében fejlődik ki, s ez a csodálatos hármas együttműködés akár a sokszínűség szimbóluma is lehetne. De annak számítanak maguk a beporzó rovarok is. Például az a termetes poszméh, amely még az áprilisi télben is aktívan gyűjtöget az odvas keltike virágszőnyegén, itt, a lábunk mellett. Persze neki könnyű, hiszen ő bundát visel, ezért jobban bírja a hideget (a rovarok a környezet hőmérsékletét veszik fel, így a hidegben megdermednek, nem repülnek). De a rovarok csodálatos
Egy városi fa egy kisebb vadvirágos réttel egyenlő a beporzók szempontjából (balra), a bevetésre kész méhlegelő (jobbra) viszont majd nyáron nyújt fontos eleséget
szőre egyébként érzékszerveket is rejt, sőt, segítségükkel repülés közben elektrosztatikusan feltöltődnek, így a virágpor úgy tapad rájuk a virágon, mint tollseprűre a por.
A Normafán való, meglehetősen zimankós sétánkat Kutasi Tamás közösségi méhészeténél zárjuk. Az elhivatott és a hálózathoz
Európában kilenc ún. biogeográfiai régió található, s ezek közül a Kárpát-medence sík- és dombvidékeire kiterjedő, Európa területének mindössze 3%-át kitevő pannon régióban számos olyan védett élőhelytípus és faj található, amely máshol Európában nem fordul elő. A Kárpát-medencében nemcsak a biológiai sokszínűség, de az ún. endemikus fajok száma is magas. Világvárosi környezet ide, urbanizáció oda, nem véletlen tehát, hogy a középhegység és a síkság találkozásánál fekvő fővárosban a madarászok a hazánkban eddig megfigyelt mintegy 400 madárfajból 274-et észleltek már, s hogy a hazai flóra mintegy fele megtalálható itt. A főváros mellett található hazánk mindössze három, Európa Diplomával kitüntetett területeinek egyike (Nagy-Szénás), de a főváros közigazgatási határain belül is találunk négy Natura 2000-es, 11 országos es negyven helyi védettségű területet. Mindezt egy olyan városban, ahol az egy főre jutó zöldfelület aránya kisebb (14 m²) az európai átlagnál (18,2 m²), s amíg a meglehetősen zöld külvárosok némelyikében ez a mutató 170 m² körül van, addig egyes belvárosi kerületekben az 1 m²-t is alig éri el. Az ökológiai válság árnyékában és a fokozott igénybevétel mellett mindez hatalmas feladatot és felelősséget ró a város vezetésére.
csatlakozott méhész a látogatóközpont mellett üzemelteti nyitott méhészetét: itt készül a kerület büszkesége, a Normafa méze. Hamarosan kikerülnek a kaptárok, s a nyílt napokon bárki belekóstolhat a méhészkedésbe, sőt, akár örökbe is fogadhat egy méhcsaládot, hozzájutva ezzel az éves terméshez. Ez is a szemléletformálás része, segít tudatosítani például azt, hogy 1 kg méz előállításához általánosságban
2 millió virág felkeresése szükséges…
Jó időben innen könnyen becserkészhető a magyar televíziózás hőskorát megidéző tévétorony mögött található Apáca-rét (a tanösvény 10. állomása), amelyet 1911 és 1951 között golfpályának használtak, de a tévétorony megépítése után a természet visszafoglalta ősi birtokát, és a regenerálódott gyepbe azóta számos védett növény telepedett vissza. A zord időjárásra való tekintettel mi buszra szállunk, és az országos viszonylatban is jelentős műemléknek számító Városkútnál található harmadik állomást keressük fel.
A középkorban e forrásból zárt csővezetéken, a közlekedőedények elvét kihasználva vezették az ivóvizet a jóval alacsonyabb tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Várhegyre.
A Költő utca Jókai Mór egykor legendás kertjéről nevezetes Ha már víz és város (Városkút): NyugatEurópában komplett városrészek épülnek, amelyek szivacsként magukban tartják a vizet, vagy késleltetik a lefolyást, védve a nem özönvizekre tervezett közműveket
A tanösvény táblája itt a rovarok itatásának fontosságáról tájékoztat: a jó rovaritató több olyan tárgyat (pl. tobozt, követ, mohát) tartalmaz, amelyen a rovarok könnyedén leszállhatnak. De a globális éghajlatváltozás következtében egyre szárazabbá váló klímában nem csak a rovarok itatása fontos egy városban.
Az önkormányzat forráskatasztert készített, hiszen a hegyoldal forrásainak jelentős része jelenleg a csatornában folyik el, miközben zöldfelületek öntözésére, vízmegtartásra lehetne őket használni. Hazánkban Városi Eső néven fut az első „szivacsváros” jellegű projekt, amely a XII. kerület önkormányzatának vezetésével három, merőben eltérő adottságú fővárosi kerületben (a Hegyvidék mellett a VII. és a XVIII. kerületben) dolgoz ki máshol is felhasználható megoldásokat. A XII. kerületben – az egyre gyakoribbá váló villámárvizek elkerülése érdekében – a hegytetőn szeretnék megfogni a csapadékot, ezért épül egy esőkert a Diana parkban, egy másik pedig egy meredek, zivatarok idején patakká váló lépcsős utca vizét fogja befogni.
Következő megállónk a forgalmas Szent Orbán téren található rovarszálló (a tanösvény hatodik állomása), ahol gyorstalpalót kapunk a rovarszállók mibenlétéről. Ma már közismert, hogy az elmúlt évtizedekben felerősödött a (beporzó és egyéb) rovarok számának csökkenése, ami az ezredfordulót követő
években drámai módon elérte a házi méheket is. Mindennek oka elsősorban a rovar- és gyomirtó szerek fokozódó használatában és a természetes élőhelyek zsugorodásában keresendő. Talán elsőre furcsának tűnik, de a sok más szempontból meglehetősen szennyezett városok kiválóan alkalmasak a méhészkedésre, és egy kertváros nagyon is jó élőhelyet jelent a beporzó rovaroknak. A rovarirtó szerek jelenléte itt nagyságrendekkel kisebb, a beporzásra váró növények viszont kifejezetten sokszínűek, hiszen egy városban nagyon sok különböző fafajta és rengeteg virág található.
A rovarszállók már önmagukban is a beporzó rovarok sokszínűségére hívják fel a figyelmet, ugyanis azok leggyakoribb lakói az 2023-ban az év beporzóinak választott faliméhek. A rovarszálló furataiban a faliméh nősténye méhbölcsőt alakít ki sárból, nektárt és virágport hord bele, majd belepetézik, lezárja a bölcsőt, és készíti a következőt. Ezt az apró csodát tavasszal bárki megnézheti szabad szemmel is, és otthon is létrehozhatja. A téren álló rovarszállónak is rengeteg furata van betapasztva, de ebben a hidegben sajnos nincs aktivitás. „Nyilván nagyon fontos a házi méh, de nemzetközi kutatás is alátámasztja, hogy 25%-kal javult a beporzás egyes gyümölcsösökben, amikor vadméhek is dolgoztak ott, s kevesen tudják azt is például, hogy a lucerna beporzását zömében szabóméhek végzik. Ma már gazdálkodók is telepítenek rovarszállókat” – magyarázza Tamás, hogy ez a történet egyáltalán nem csak az ismeretterjesztésről
Két virág
beszélget:
- Szeretsz?
- Szeretlek!
- Akkor várjunk egy méhecskét! A dolog ennél
bonyolultabb: a beporzó kapcsolatokban mára magas fokú specializációk alakultak ki az evolúció során
Fotók: Nagy Sándor (balra) és Légivadász (jobbra) / izeltlabuak.hu
CC BY 4.0
szól. A rovarszálló továbbá pihenő- és telelőhelyként szolgál sok más ízeltlábú számára, minden bizonnyal jelenleg is rengeteg ízeltlábú (lepkék, pókok, darazsak) húzódhatott be a tobozok, csigaházak, ágak és fűcsomók alkotta menedékbe itt, a Szent Orbán téren.
„A Méhbarát Hálózat kialakítása során Ljubljana jógyakorlatát próbáltuk a helyi viszonyokhoz adaptálni. A ma már önjáró hálózatban kerületi méhészek, botanikusok, területileg érintett természetvédelmi szakemberek, oktatási és kulturális intézmények munkatársai, civil szervezetek és
Ilyenkor tavasszal leshetjük meg a rovarszállókon a magányosan élő (nem „fullánkos” természetű) faliméheket, ahogy hordják a nektárt és virágport, egyetlen utód számára
átlagosan 600 virágról
magánemberek vesznek részt. Legfontosabb célunk a beporzó rovarok megismertetése, a lakosok ösztönzése, az élőhelyek biztosítása. Eddig négy saját rovarszállót építettünk, ezek mindegyike a tanösvény egy-egy pontja is” – foglalja össze Nóra a program legfontosabb eredményeit.
A beporzó rovarok szemével nézve azonban nem a rovarszálló és nem is a tér másik oldalán telepített méhlegelő, hanem a rovarszálló mögött található vadvirágos rét az igazi csábítás.
A Fővárosi Vízművek ugyanis több telephelyén is beporzóbarát területkezelést vezetett be, ahogy itt, a Szent Orbán téren is. A vízbázis évtizedek óta tartó védelme miatt háborítatlan, gyönyörű gyepet korábban évente ötször kaszálták, de a beporzó rovarok élelemhez jutását segítendő a kaszálások számát évi két alkalomra csökkentették le.
Pár lépésre a forgalmas tértől a tanösvény 7. pontja az Istenhegyi út rézsűjén kialakított „városi kaszálóra” hívja fel a figyelmet. Helyi lakosok javaslatára itt egy természetes élőhely rekonstrukciója történik felülvetéssel, természetvédelmi kaszálással és botanikai felvételezéssel. Bár a beépítetlenül maradt terület még most is fokozott terhelésnek van kitéve (pl. kutyaürülék), szemmel láthatóan jó példája ez annak, hogy érdemes „másképpen csinálni” a dolgokat. A tövig vágott, agyonlocsolt „angol” gyep egyrészt fenntarthatatlan, másrészt biológiai értelemben sivatag. Itt azonban pár év alatt meglepően sok növényfaj jelent meg.
Zártabb beépítésű városrészekben is ugyanúgy sokat tehetünk a beporzó rovarok védelmében
A városi kaszáló ilyenkor, kora tavasszal, még kevésbé látványos, de az információs tábla az itt fellelhető fajokat is bemutatja
Innen már csak egy rövid séta a Hegyvidéki Kulturális Szalon kertjében álló, de kívülről is megcsodálható rovarszálló, amely iskolapéldája annak, hogy valóban városi környezetben is lehet a beporzóknak segíteni, hiszen rengeteg furat van itt is sárral letapasztva. Közben Nórával a Kertjeinkben a Természet programról beszélgetünk. Úgy tűnik, az önkormányzat szemléletformáló munkája célba ért, ugyanis ez a természetközeli kertek kialakítását ösztönző és díjazó program lakossági kezdeményezésre jött létre, most pedig éppen annak minősítési rendszerré való átalakítása zajlik. A tanösvény más állomásain persze rengeteg egyéb izgalmas kérdéssel lehet találkozni, de egyrészt mindenre most nem volt idő, másrészt valamit illik hagyni a tanösvényt a cikk hatására felfedezők számára is…
Ausztriában, ahol az alpesi tájat
egy-egy kilátóhelyről élvezhetjük a legjobban – íme, néhány
felfedezni való hely.
A stájerországi Dachstein csúcsa 2995 méterrel a tengerszint felett négy lélegzetelállító kilátóhelyet is kínál. Itt található Ausztria legmagasabb függőhídja, amelyen 400 méteres magasságban sétálhatunk. A hegység attrakciói közé tartozik még a Lépcső a semmibe, a Skywalk kilátó és a 5fingers platform is.
Százméteres magasságával a világ legmagasabb fából épített kilátótornya a Karintiában található Pyramidenkogel. Kalandvágyóknak: aki szeretne, a csúszdán lecsúszva is visszajuthat a földre.
Az alsó-ausztriai Hohe Wand Natúrparkban található Skywalk kilátóból szép idő esetén ellátni egészen a Schneebergig és a Fertő tóig. A látvány a határtalan szabadság felemelő érzésével tölt el!
Kristálytiszta hegyi levegő, a tűlevelű erdők nyári illata és az egyedülálló panoráma – ilyen a szabadtéri mozi
osztrák módra. Túrázás közben megcsodálhatjuk a tájat, hegyikerékpározás közben érezhetjük az arcunkon az enyhe szellőt, hegymászás közben leküzdhetjük önmagunkat – ilyen nagyszerű élmények várnak ránk Ausztriában.
Mit tehetünk a természet védelméért túrázás és hegyikerékpározás közben?
A hegyek, erdők és alpesi rétek értékes természeti terek. Aki betartja a lenti tippeket, maga is hozzájárulhat ahhoz, hogy ez így is maradjon.
Mindent, amit felviszünk a hegyre, vigyünk is vissza a völgybe! Ez vonatkozik a zsebkendőkre, az uzsonna csomagolópapírjára, valamint a vizes- vagy üdítőspalackokra is.
Maradjunk a jelzett túraútvonalakon és hegyikerékpáros ösvényeken: ez lehetővé teszi, hogy a fiatal erdők zavartalanul növekedhessenek!
Legyünk tekintettel az ott élő állatokra: távolról figyeljük a teheneket, juhokat és szarvasokat – ne nyúljunk hozzájuk, és ne is ijesszük meg őket! (x)
Bővebb információ: austria.info
Kitekintő
Aggtelektől csak néhány kilométerre, a szlovák határ túloldalán található az itthon kevésbé ismert Pelsőci-fennsík, amely jellegzetes formájával emelkedik ki a Csetnek patak és a Sajó völgyéből. Ezt a kis „szigetet” fedeztük fel Pelsőcről indulva, hogy egy félnapos barangolás után Csetneken fejezzük be túránkat.
tt, ahol a rendíthetetlen szovjet műkő katona néz immár hetven éve optimistán a jövőbe, érdemes túránkat elkezdeni Pelsőcről (Plešivec). Nem az említett emlékmű miatt, hanem mert ezen a téren található a kisváros legszebb látványossága: a gótikus stílusban épült 13. századi református templom, különálló barokk harangtornyával. A templom látogatása nehézkesebb, mert csak bejelentkezéssel lehet bemenni, pedig 1938-ban feltárt freskóit és a Bebek család síremlékét érdemes megtekinteni.
Maga az 1910-ben még gyakorlatilag színmagyar Pelsőc a 2011-es népszámláláson vált szlovák többségűvé, ma kb. 40 százalék a ma-
A templom és különálló harangtornya Pelsőcön
gyar anyanyelvűek aránya, így különösen nagy lépés a szlovák vasút részéről, hogy a magyar nyelvű vidékeken magyarul is kiírják az állomás nevét, így itt is.
Pelsőc vasútállomás, cs. kir. birodalmi bakterházzal, háttérben a Pelsőci-fennsík kopár oldala
A központból északra indulunk a kék jelzésen a város fölé magasodó Pelsőci-Nagy-hegyre. Ez csak a helyi neve – a kaotikus gömöri magyar helység- és tájnevek kérdését most kikerülöm, lényeg, hogy több is létezik párhuzamosan, a továbbiakban a helyben használatos neveket használom, tiszteletben tartva a száz éve kisebbségi sorban élők elsőbbségét –, mert nem hegy a szó klasszikus értelmében, hanem fennsík.
A Pelsőci-fennsík (Plešivská planina) egyike a hét „nővérnek”. A kréta (földtörténeti középkor) vagy miocén (földtörténeti újkor) időben még egységes karsztplatót a folyók, patakok szabdalták hét részre, amelyek a mai Gömör–Tornai-karsztot alkotják. Ennek magyarországi részét Aggteleki-karsztnak is ismerhetjük, az északi, szlovákiai részét Szlovák-karsztnak. A hét fennsík nyugatról keletre a Konyár (Koniarska)-, a Pelsőci-, a Szilicei (Silická)-fennsík, az Alsó-hegy (Dolný vrch), a Felső-hegy (Horný vrch), a Szádelői (Zádielska)- és a Jászói (Jasovska)-fennsík. Mint minden morfológiai kategorizálás, ez is elég önkényes, de legalább könnyen megjegyezhető. Ezek közül a legmarkánsabb a Sajó és a Csetnek által közrefogott Pelsőci-fennsík,
amely a legszigetszerűbb az összes közül, hozzá hasonló formát nemcsak itt, hanem az egész Kárpát-medencében sem találunk.
A fennsík oldala mindenütt nagyon meredek, egy műút vezet fel rá, hosszú, több kilométeren keresztül tartó emelkedővel, a többi meredek,
Ahonnan a fennsík a legszebb és legmisztikusabb, északnyugat, Csetnek felől
kanyargós, a kitermelt fa szállítására csak lejtőirányban használható talajút, pontosabban néhol van talaj a mészkövön.
Elhaladunk a busz-, majd a vasútállomás mellett. A buszállomásnál található szupermarket az utolsó hely, ahol vizet tudunk venni, mert karsztplatóról lévén szó, semmilyen felszíni vízfolyás vagy forrás nem lesz a végcélt jelentő Csetnekig (Štítnik), ami kb. 5 óra menetidő. Áthaladunk a vasútvonalon – néma tisztelgés a Magyarországon legismertebb szlovák kifejezés, a „pozor vlak” előtt –, és kezdetét veszi a tulajdonképpeni túra. Innen délről a tájkép – kopár mészkőhegyoldal a bozótjaival – a dalmáciai karsztot idézi annak baljósabb kiadásában. A fennsík mindkét folyó völgyéből nézve már-már misztikusnak tűnik a hosszan kanyargó fennsíkperemmel.
A plató itt délen a legalacsonyabb, csupán egy hirtelen 300 méteres szintkülönbséget kell leküzdeni, ez azonban délről a kék jelzésen nem vészes, mert a már említett műúton halad, és több mint 3 km-es emelkedő után éri el a fennsík peremét. Balról a Csetnek völgye egyre makettszerűbbé válik, ahogy utunk emelkedik, jobbról sziklafalak, meredélyek, melyeken kövirózsa és más sziklagyepekre jellemző növényeket figyelhetünk meg. Velük csak az út ezen szakaszán találkozhatunk, később már nem.
A fennsíkra felérve a meredek hegyoldal növényzetét fiatal gyertyános váltja, és kezdetét veszi a túra legkevésbé érdekes része, ahol csupán a sok kisebb-nagyobb töbör keltheti fel érdeklődésünket. A fennsíkon, akár hat társán, rengeteg karsztformát figyelhetünk meg. Relatíve gyorsan emelkedett meg a földtörténeti múltban, ezért a karsztvízszint egyre süllyedt – földtörténeti értelemben véve gyorsan –a felszínhez képest, így sok a függőleges aknabarlang vagy zsomboly (priepasť) alakult ki.
A magyar morfológiai nevezék jobbára a gömöri eredetű szavakat használja – töbör, zsomboly –, míg másutt általában a Dinárikarszt délszláv kifejezéseit alkalmazzák.
Balra: kövirózsa (Sempervivum) a sziklás út mentén, jobbra: töbör a kora tavaszban
Töbör helyett dolina, töbörsor helyett uvala, stb. (Most több nem jut eszembe, de ez a „stb.” azt sejteti, hogy még tudok legalább húszat.)
Ez utóbbi, az egymásba „nyíló” töbrök sora a Pelsőci-fennsík egyik jellemzője. A fennsík déli része a „nagyon jól” karsztosodó wettersteini mészkőből áll. Az északi részen gutensteini mészkő, sőt dolomit is található. Ahogy nagy lyukú sajt és tömör keménysajt között is van különbség, pedig mindkettő sajt, úgy van különbség a mészkövek között. Míg a wettersteini mészkőből álló Gömör–Tornaikarszt olyan, mint egy termeszvár, addig a Pilisben már a néhány száz méteres barlang is csodaszámba megy. (Ezért a hasonlatért az ELTE-n nem évismétlés, hanem gályarabság járna, de talán szemléletes.)
Túránk Csetnekig a kéken halad, de akit mélyebben érdekelnek a karsztjelenségek, azok letérhetnek a turistaútról, és érdemes felkeresni a Természetjáró.hu vagy akár a Cartographia térképein feltüntetett zsombolyokat, barlangokat – a Pelsőci-fennsíkon nincs a nagyközönség előtt megnyitott barlang – vagy éppen kilátópontokat. Fokozottan védett terület csak az északi letörésnél van, úgyhogy mindenféle tiltás nélkül lehet kitérőt tenni a jelzett turistaútról.
Kb. az út kétötödénél érjük el a Horáreň Velky vrch-t (Nagy-hegy erdészház) 639 méter magasságban. Ezek szerint több mint 100 métert emelkedtünk a fennsík pereme óta. Az üvegverandás épület elhagyottnak tűnik, a hozzá
Bal oldalon jellegzetes karsztfennsík, jobb oldalon a rejtélyes kis tavak egyike, dagonyában nem nő sás
tartozó gazdasági épület – karám – rogyadozófélben van. Az udvaron padok, asztalok adnak lehetőséget pihenésre. Az út innentől változatosabb – fogalmazzunk egyszerűen, szebb –, elhagyva az erdőt, karsztfennsík jellegű lesz, szép tisztásokkal, borókásokkal, ittott kisseb tavakkal.
A Nagy-hegyi erdészház (Horáreň Veľký vrch) akár a Bükk-fennsíkon is lehetne
A sásból ítélve nem csak eső után áll meg bennük a víz. A 2000-es évek vége felé Pelsőc önkormányzata szabadulni akart a fennsík erdeitől, hiszen a Szlovák-karszt Nemzeti Park megalakulása után tilos volt legeltetni, ezért az erdő bérbeadása kevés bevételt hozott, a pályázatokhoz viszont kellett az önrész. A terv az volt, hogy felkínálták vadásztársaságoknak a fennsík erdeit megvételre. Túránk során a fennsíkon nem sok vaddal találkoztunk, pedig élnek itt, sőt, mivel a betelepített muflon elég sok kárt okozott, még gyéríteni is kellett őket.
Töbrökkel tarkított mezők, borókások között érünk el a Serényi-ciszternához, a fennsík egyetlen érdekes épített objektumához. Mint említettem, a fennsíkon nőtt ugyan kövér, legeltetésre kiváló fű, víz azonban nem volt az itatáshoz, mert a töbrök (víznyelők) eltüntették a csapadékvizet. A pásztorok mindezt úgy oldották meg, hogy vörös agyaggal eltömték némelyik töbör alját, és így hoztak létre kisebb tavakat. Ez a barkácsminőségű vízmegtartás kevésnek bizonyult, és Dusza János lelkész kezdeményezésére komolyabb beruházásba fogtak.
Itt-ott érdemes letérni a turistaútról
Gróf Serényi Béla agrárminiszter adott engedélyt és támogatást, hogy a már Dalmáciában és Bosznia-Hercegovinában bevált módszert követve az egyik töbröt „kibetonozzák”, kör alakú ciszternát hoznak benne létre, és beton-, illetve kőgátakkal kisebb felszíni vízgyűjtőt alakítanak ki köré, amivel ezer köbméter vizet tudnak megtartani. Ebből gémeskutaknál alkalmazott módon merték ki a vizet az itatóvályúhoz. Az építmény felső átmérője 20 méter. Két másikat is terveztek, de az első világháború miatt ezeket már nem tudták megépíteni.
Telt-múlt az idő, határok és politikai rendszerek jöttek-mentek, amiről a birkák egyáltalán nem, a pásztorok is alig vettek tudomást. Az 1913-ban létrejött építmény állaga persze romlott, de használatban volt, mígnem
A borovicska –székelyesen fenyőpálinka, angolosan gin –alapanyaga a borókabogyó (Juniperus communis). Jobbra: még mindig van hátra 10 km. Útjelző oszlop a mező közepén, hogy magas hó esetén is látszódjon a turistajelzés
a nemzeti park 2002-es létrejötte után a birkák kolompolva elhagyták a fennsíkot, mert semmiféle mezőgazdasági tevékenységet nem engedélyeztek, és az egyébként sem jó állapotban lévő építmény gazdátlanná vált, és ami mozdítható volt, az el is mozdult.
Tovább telt-múlt az idő, és a természetvédelem rájött, hogy az évszázados legeltetés felhagyása megváltoztatta az ökoszisztémát, és nem feltétlenül jó irányba. Ezért fontolóra vették/ veszik, hogy mégiscsak vissza kellene hozni a birkákat, ahhoz pedig ki kell javítani a ciszternát. A magyarországi gyakorlatból is jól ismert történet kezdődött. Ciszternafelújításra nem lehet pályázni, megpróbálták, hogy akkor valami ökogazdálkodás megindítása projekt egyik passzusába rejtik el a felújítást, de ez elbukott. Három évvel ezelőtt ipari műemlékké nyilvánították, hogy műemlékvédelmi pályázatként lehessen eladni a felújítást, ez az ügy még nem zárult le. A szomszédos töbörben egy összedőlt hodály emlékeztet a régi időkre.
A ciszterna után nem sokkal hagyjuk el a töbrös, karsztbokorerdős részt, és az ugyan enyhén emelkedő, de gyakorlatilag sík terepet felváltja a fennsík dombvidékre emlékeztető északi
része (a kevésbé lyukacsos mészkő). A jól jelzett turistaút kerülgeti a dombokat, itt található a fennsík legmagasabb pontja, a 851 méteres Bérc (Štít), a növényzet is megváltozott. Fenyők és mindenekelőtt nyírfák jellemzik a tájat. Leírások szerint „tetten érhető a kárpáti hatás”.
A nagyon hideg, szeles áprilisi időben a vegetáció a fennsíkon még nem indult meg, míg Pelsőcön már virágzásnak indultak a gyümölcsfák, a sziklaoldalon is kibújtak a színes virágok, itt fent mintha még február lenne, úgyhogy nem volt érzékelhető a kárpáti hatás, már ha a hideg szelet nem vesszük annak.
A Bérctől enyhén lejt az út, míg elérkezünk a kék háromszög jelzés elágazásáig. Ez a jelzés a Gencsi-kőre (Gerlachšská skala) vezet, ahová mindenképpen érdemes kimenni. Gyönyörű a panoráma észak felé. A hideg-szeles idő egyetlen jutalma volt az innen nyíló kilátás a Magas-Tátra, az Alacsony-Tátra és a Rozsnyói-hegység (Volovské vrchy) felé.
Akár a Csontbrigád helyszíne is lehetne
Visszatérve a kék jelzésre, az eddigi kényelmes út kényelmetlen lejtőbe megy át. Szlovákosan závoznak (a szállítani igéből) nevezett bokaficamoson ereszkedünk le. Az egyetlen hely volt, ahol elnéztük a jelzést, mert a jelzésfestő sporttársak ugyan jól láthatóan szemmagasságba festették ki a letérőt jelző nyilat, de ezen az úton mindenki a földet nézi, hogy el ne essen a mészkőszikla rétegén lévő törmeléken. Szerencsére csak rövid ideig kell ezen menni, mert utána egy hegyoldali ösvényen ereszkedünk le. Felfelé ez is meredek, de lefelé nem vészes.
A fennsíkon elvétve találkoztunk vadállattal – víz nekik is kellene –, itt viszont egy húszharminc szarvasból álló rudlit zavartunk meg. Több lett a virág, a Gencs határában boronáló traktor nyomában gólyák lépdeltek, még ha hideg is volt, de tavasz. A pelsőci vasútállomás
Fent: az áprilisi hideg ajándéka a tiszta idő. Háttérben a Kaukázus, na jó, nem, a Magas-Tátra. Kilátás a Gencsi-szikláról. Lent: romantikus vándorút a túra végén, a fennsíkról Csetnekre (Štítnik)
után itt találkoztunk az első emberrel, egy rasztahajú terepfutó cigány lánnyal. Semmi káprázat, köszöntünk is egymásnak. Túránk itt ér ki a Rozsnyó–Csetneki országútra. Visszanézve a fennsík –itt ugye magasabb, legalább 600 méter, mint a déli részen – még komorabb, még titokzatosabb, még zártabb, hogy akár a Rejtő
Jenő Csontbrigád jában leírt büntetőtábor helyszíne is lehessen. Pedig nagyon nem az. A túra végén bónuszként a keskeny országúton kell bemenni Csetnekre.
Amint rá lehet látni a falura, egyből szembetűnik, hogy nagyságához képest milyen kisvárosias, a belső része emeletes épületekkel van tele, és jókora kőtemplom uralja a települést. A megszűnt
állomást elhagyva érünk be a főtérre, ahol egy kápolnának ható katolikus templom fogad a balra látható impozáns evangélikus templom mellett. Bár a teret körbeveszik változó állagú klasszicista és barokk épületek, az igazi érdekesség a hatalmas gótikus templom.
Természetesen katolikus templomnak épült a 14. században, csak később lett a lutheránusoké, akik ugyan nem műemlékvédelmi célzattal,
Mivel nem körtúráról van szó, ezért mindenképpen igénybe kell venni a buszközlekedést. Rozsnyóról mind Pelsőcre, mind Csetnekre van busz hétvégén is nagyjából óránként (menetrend: eurobus.sk) elég sokáig, amennyiben ott szállunk meg. A másik lehetőség reggel elvinni az autót az érkezési pontra, és onnan busszal elmenni az indulási pontra. Erre azért érdemes figyelni, mert délelőtt van busz elég, de Csetnekről Pelsőcre az utolsó busz fél 5-kor indul, és ahhoz túl hosszú a túra, hogy azon stresszeljünk, hogy odaérünk-e időben. Végszükség esetén stoppolással is próbálkozhatunk, Szlovákiában gyakori, hogy a buszra várakozók stoppolnak, és rövid távra fel is vesznek.
de lemeszelték a középkori freskókat. 1908-ban az épület renoválásakor feltárták ezeket, így ma gyönyörű templombelső fogad minket, freskókkal, faragott oltárral, pazarul festett hálóboltozattal és Szlovákia legrégebbi orgonájával. Joggal vetődik fel a látogatóban a kérdés, hogyan kerül ide ez a templom az érzékelhetően nem túl gazdag vidékre.
Az sejthető, hogy valami hajdanvolt prosperitás maradványa, de az ma már nem egyértelmű, hogy mitől volt gazdag ez a vidék. Megfejtés: a gömöri bányászat, elsősorban vas, de volt itt színesfém-kitermelés is. A néhány faluval odébb lévő Ochtinán (Mártonháza lett 1904-től, de mint említettem, a gömöri magyar település- és tájneveket ne feszegessük) a középkori templom kapuja fölé a bányászjelvényt tették fel, hogy ne felejtse senki, minek köszönheti kenyerét.
A középkortól kezdve a gömöri vashámorok – a gömöri erdők bánatára, ők adták koksz helyett a faszenet – rengeteg vasat állítottak elő, és a néprajzi lexikonban is leírt erős csetneki szekerekkel szállították áruikat szerte a hajdani Magyar Királyság területére. Ennek a gazdagságnak az emlékei a szépen épített templomok és azok gazdag díszítése. Jellemző, hogy az amúgy ma már félreeső kis falu, Hizsnyó megengedhette magának, hogy Lőcsei Pál mester műhelyéből kikerült szárnyas oltára legyen.
Ma ezeket a régi gazdagságot reprezentáló templomokat, gótikus műemlékeket az ún. Gótikus út (Gotická cesta) egyesület fogja össze. Eredetileg német mintára hozták létre Gömör és Szepes gótikus, illetve általában középkori műemlékeit összefogó túraútvonalat – a kilencvenes években Szlovákiában volt némi reneszánsza a régi, történelmi közigazgatási identitásnak –, majd 2007-ben Rozsnyón újrafogalmazták, és lett a gömöri gótikus út, immár önálló logóval, négy részkörúttal, a jolsvaival, a rozsnyóival, a rima(szombat)ival és a csetnekivel.
Egy kitűnően szellőző, kis súlyú, a lábat stabilan tartó vízhatlan túra- és multisport cipő. A tökéletes tapadást az Adapt Trax™ talpkialakítás garantálja, míg vízhatlanságot az Outdry™ vízhatlan membrán és a hegesztett varrások biztosítják. Felsőrésze varrások nélküli, modern, megerősített szintetikus anyagból készül.
A Vajdavár-homokkővidék északnyugati peremén, Ózd vonzáskörzetében, a Hangony-patak romantikusan szép völgyében bújik meg egy kicsiny barkó település, Domaháza. A mondák szerint a község határában emelkedő, 427 méter magas Vörösvár-hegyesének mélyén barlangok rejtőznek, melyek máig őrzik az évszázadokkal ezelőtt itt táborozó cseh husziták kincseit. Mindez igaz-e vagy sem, nem tudhatjuk, a misztikum azonban már önmagában elég ahhoz, hogy elinduljunk a vajdavári hegyek igazi kincseinek felfedezésére.
Magyarország északi peremén, a szlovák határtól a Mátráig, a Medves-vidéktől a Bükkig, a történelmi Nógrád és Gömör vármegyék határán hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk még napjainkban is fehér foltnak számít a bakancsos turisták térképein. Ennek a kissé elfeledett vidéknek már az elnevezése is csalóka, bár a térképeken Heves–Borsodi-dombság néven szerepel, hegycsúcsai közül tucatnyi emelkedik 500 méter fölé. Glaukonitos homokkő alkotta meredek, olykor 60–80 méteres mélységben leszakadó sziklafalai, a szuszogtatóan meredek kaptatói és a Kárpátokat idéző növényvilága becsületére válna bármely hegységünknek.
A Járdánházától alig három kilométerre, a szubkárpáti klímával rendelkező Gyepesvölgyben megbújó, a közelmúltban szépen felújított Ivánkapusztai turistaszálló remek kiindulópontja a Vajdavár-vidék központi hegyei felé tervezett túráknak. A keskeny erdei aszfaltúton járművel is megközelíthető ház 1965-ben munkásszállónak épült, melyet az elmúlt években az Egererdő Zrt. immár
turistaházként újított fel. A tiszta, igényes, madárcsicsergéstől hangos kétágyas szobákban 14 kiránduló fér el kényelmesen, de volt már itt nagyobb létszámú, sátrazó turistacsapat és cserkésztábor is, ugyanis a szálló körül elterülő jókora tisztáson akár sátorozni is lehet.
A meghitt erdei miliőbe a szállóval szemben, évszázados almafák által övezve megbújó, több mint 110 esztendős, műemlék jellegű vadászkastély csempész némi történelmi hangulatot. Ivánkapuszta és a szemközti dobronyapusztai fatelep gondnoka, Újváry Gyula bácsi elmondása szerint az 1910-ben épült vadászkastély mellé a szenvedélyes vadász hírében álló Károlyi gróf azért ültetett almafákat, hogy a gyümölcs illata közel csalogassa a vadakat. Valljuk be őszintén, nem volt ez túl sportszerű cselekedet, viszont cserébe itt maradt nekünk egy igazán különleges, évszázados fák alkotta gyönyörű almáskert. Maga a kis kastély bár omladozik, felújításra szorulna, részleteiben még így is nagyon szép, igazi mestermunka.
A szállóval szemben lévő dobronyapusztai fatelep sorompójánál kezdjük túránkat, ahol a telep lelkes kis őre, Néró hangos ugatással, élénken ugrándozva üdvözöl, majd bocsát útjára mindenkit, aki veszi a bátorságot, és belép az ország egyik legnagyobb egybefüggő erdőségébe, az Óbükk rengetegébe. Első lépéseinkhez a Gyepes-völgy talpán futó Kohászok útjának kék jelzéseit fogadjuk kalauzul, majd hamarosan egy éles irányváltással immár a f jelzéseket követjük az egyre jobban emelkedő erdészeti aszfaltúton.
Erdőhatárt érve egy folyamatosan szűkülő, ám jól jelzett ösvényen kapaszkodunk fel az Eszkála-bérc és a Dobronya-hegyese közt hosszan elnyúló nyeregbe. A gerincutat keresztezve lendületes ereszkedéssel szinte lezuhanunk egy magashegységeket idéző, szurdokszerű patakmederhez, melynek meredeken
leszakadó partfala mentén, jól járható, széles szekérúton trappolunk tovább a Zár-rét vaddisznók, szarvasok és őzek által kedvelt dagonyái és itatóhelyei felé.
A második világháború során a Vajdavár-vidék erdeiben jelentős partizántevékenység bontakozott ki, melyről a háborút követően az ózdi természetjárók tematikus túraútvonalak létrehozásával emlékeztek meg. A Palina-völgy talpán futó keskeny aszfaltúthoz érve először a Borsodszentgyörgy felől érkező, Hősök útja néven ismert sárga sáv jelzés szegődik mellénk, majd kisvártatva a Teresznek-völgy torkolatánál a Szőnyi Márton ejtőernyősről és partizáncsapatáról megemlékező „Partizán út” piros szignói is csatlakoznak utunkhoz.
Ha figyelmesen szemlélődünk, a Palina erdészházig tartó alig egy kilométeres szakaszon a patak menti öreg fák törzseibe mélyen benőve a több mint fél évszázaddal ezelőtt felfestett „Partizán-túra” ősöreg, lemezből készült útvonaljelző tábláit csodálhatjuk meg, melyeket egészen elképesztő módon és mértékben fogadtak magukba az évtizedek során folyamatosan vastagodó fatörzsek. Ezeket a piros jelzést mintegy húsz kilométer hosszan végigkísérő turistatörténeti emlékeket az egykori Borsodnádasdi Lemezgyár lelkes természetjáróinak köszönhetjük, akik számos ilyen útjelző táblácskát alakítottak ki és helyeztek el a Hangonyi-tótól Borsodnádasdig kanyargó útvonal mentén.
A „Partizán út” igazolópontjaként is szolgáló Palina erdészháznál búcsút veszünk a Csalános-völgyben Borsodnádasd felé letérő piros jelzésektől. A 70-es évek turistaromantikáját magunk mögött hagyva, a sárga jelzésű „Hősök útján” meredeken emelkedve egy ritkán járt ösvényen szuszogtató kapaszkodással jutunk fel négyszáz méter fölé, a Vörösvár-hegyesének szomszédságába, a Köte-bérc lágyan hullámzó gerincútjára.
Magasan a környező térszín felett járunk, a bükkösök és tölgyesek alkotta fiatalos vegyes erdő helyenként feltáruló nyiladékai szabad kilátást engednek a szlovák határt hordozó Gömöri-erdőhát és a felette hullámzó Gömör–Szepesi-Érchegység hófödte csúcsai felé. A gerincen átbukva kinyílik a táj, és bár az imént még a felvidéki hegyekben gyönyörködhettünk, ezúttal déli irányból a tarvágásos Nagy-Vörösvár keleti lejtőjének meghagyott erdőfoltja mellől immár a távolban kéklő Mátra bércei integetnek felénk. A szemközti csúcsra felérve egy kissé kopottas, fából készült tábla tudatja velünk, hogy megérkeztünk a domaházi legendák titokzatos hegyére: „Vörösvár 427 m”.
Avar kori őrlőkövek és a föld alatti vár legendája: Vörösvár
Van egy mondás, mely szerint egy bizonyos időn túl a történelem tisztasága a legendák ködévé alakul. A Vörösvár-hegyesét övező évszázados mendemondák napjainkban is fellelhetőek a Hangony-völgyében fekvő települések hiedelemvilágában, különösen a hegyhez legközelebb eső Domaházán, ahol a föld alatti várat övező misztikum máig ható mondaképző eleme a kollektív néphitnek.
Idős helybéliek elbeszélései szerint apáik, nagyapáik a hegyet járva számos érdekes cseréptöredéket, fémtárgyat és ősrégi malomköveket is gyűjtöttek az egykor avar néptöredékek, majd később valószínűleg husziták által is benépesített hegytetőn. A huszita vonalat erősíti, hogy a hegytetőre felvezető egyik utat az idősebb helybéliek még ma is „csehek útjának” nevezik. Történelmi tény, hogy a 15. század derekán a híres huszita vezér, Holy Prokop egyik legjobb tanítványa, Jan Jiskra (Giskra) serege akkoriban közel három évtizeden át uralta szinte az egész Felvidéket, beleértve a Vajdavárvidéket, Sáros, Borsod, Gömör, Abaúj és Torna vármegyéket, továbbá a szepességi bányavárosokat is. Több évtizedes uralmukat Mátyás király hadjáratai törték meg, a békekötést követően Giskra seregének maradványai adták a híres fekete sereg első alakulatait.
A történelmi előzmények ismeretében némi csalódással szemléljük a Borsod és Heves vármegyék határán hullámzó, komoly várakozásokkal felkeresett hegytetőt. A várhegy keleti felén emelkedő 427 méter magas NagyVörösvár széles platója a közelmúltban tarvágás áldozata lett, a fennsík peremén csonkán meredező fatuskók lehangoló látványát talán csak a Mátra felé nyíló pazar kilátás ellensúlyozza valamelyest.
Az egykori vár területét körülhatárolni ma már nem lehet, a korabeli védműveknek immár sem itt, sem pedig az innen alig százötven méterre, a Vörösvár-hegyesének nyugati felén emelkedő Kis-Vörösváron nincs felszíni nyomuk. A legendás földvárral kapcsolatos ismereteinket csupán népi elbeszélésekre és az évtizedekkel ezelőtti feljegyzésekre alapozhatjuk.
Dobosy László Pro Gömör díjas tanár, az ózdi néprajzi és helytörténeti kutatások talán legjelesebb képviselője 1975-ben a környéket bemutató Borsodi Kismonográfiák sorozat keretében jelentette meg Várak és várhelyek Ózd környékén című művét, melyben remekül foglalja össze a Vajdavár-vidék várait övező legendákat is.
Neki még volt szerencséje találkozni olyan idősebb domaháziakkal, akik gyermekként a várhegyen játszva saját szemükkel látták azokat a szűk nyílásokat, melyeket a néphit a hegy gyomrában rejtőző barlangok szellőzőkürtőinek gondolt.
Elmondásuk szerint ezek a nyílások nagyon mélyek lehettek, ugyanis több négyméteres rudat (csatlót) egymáshoz kötözve lógattak be, de azok nem értek le a lyukak fenekéig. A nyílások az 1910-es években állításuk szerint még bizonyosan megvoltak, azokat csak évtizedekkel később temették be földdel és gallyakkal az állataikat féltő pásztorok.
Ezeknek a kürtőknek ma már nyomuk sincs a területen, a néphit azonban még mindig őrzi emléküket, olykor igen sajátos módon. Idősebb domaháziaktól magam is hallottam egy elbeszélést, miszerint a hegytető egyik nyílásába egy disznót eresztettek le kíváncsiságból, majd a derék sertés napok múltán valahol a szlovák oldalon jött ki meghízva, lisztesen. Ez különösen komoly mutatvány lehetett, lévén, hogy a Gömöri-erdőhát szlovák területre eső részei még légvonalban is legalább 6-7 kilométerre esnek Vörösvártól.
A kissé hihetetlennek tűnő történet hátterét az a Dobosy László által is feljegyzett népi hiedelem adja, miszerint Vörösvárt éppen úgy alagút köti össze a Vajdavár-vidék névadó hegyével, mint a közeli Filekvárral, a kissikátori várheggyel, a hangonyi Pogányvárral, továbbá
a medvesi bazaltvidéken, ma már szlovák oldalon álló Ajnácskő várával is. A Vörösvárat övező legendáknak azonban a fentieknél sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékai is léteznek, melyekről a várhegyen ásatásokat végző B. Nyáry Jenő így ír az Archeológiai Értesítő 1870. áprilisi számában:
„Hanemmindezeknélsokkalfontosabbaknak találtamadomaháziőrlőköveket,melyek abérczekenésvízmosásokbannagy mennyiségbentaláltatnak.Ekerekés közepénátfúrtőrlőkövekmásféléshárom lábátmérővelbirnak,mégmainapisolyép állapotbantaláltatnak,hogyaköznépőrlő kövekülhasználjaezeket...”
Ezek a domaháziak által káposztáskőnek is használt, kis méretű malomkövek viszont valószínűleg már nem a huszitákhoz köthetőek, sokkal inkább a hegytető fennsíkján egykoron települést alkotó bronzkori vagy avar kori népek használati tárgyai lehettek, akik a mindennapi élelmük előállítása során használhatták őket. A szépen kifaragott, kerek, középen lyukas őrlőkövek ilyen nagy számban és épségben történő fennmaradása valószínűleg a hegyet alkotó kőzet viszonylagos puhaságának volt köszönhető. Figyelmesen járva a domaházi kiskertekben még ma is láthatunk ilyen kerek köveket, nekem is volt szerencsém lefotózni egyet a 81 éves domaházi Jolika néni kertjében.
Azt mondják, „Domaházán visszafordul a meszes is, merthogy azon túl már az utak is a semmibe vesznek”. Van némi igazság ebben a régi mondásban, ugyanis az ózdi buszok végállomása éppen Domaháza,
és bár Salgótarján felől Zabaron át egy meseszép szerpentin vezet a községbe, abból az irányból tömegközlekedés már nem érkezik erre a vidékre.
Ennek a Gömöri-erdőhát és a vajdavári-hegyek ölelésében megbújó, a szlovák határ peremére szorult, zsákfalu jellegű kis községnek a története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza. Alapítása a 13. századra tehető, neve korábban, a Hangony-patak forrásának közelsége miatt évszázadokon át Hangony-fő volt. Mai nevét egyes források szerint az Árpád-kori Doma nemzetségfőről, a helyiek szerint a középkorban élt Dom vitézről, a hivatalos változat szerint pedig Domahidi János földbirtokosról kapta. Egy tréfás helyi anekdota is létezik ezzel kapcsolatban, miszerint az ózdi vásárból kapatosan hazafelé ballagó tótot kérdezgették, hogy hova megy, mire ő így válaszolt magyarul és tótul, hogy: „Ides doma! Haza, haza...”
A Vörösvár-hegyesének gerincéről a zöld jelzéseket követve madárcsicsergéstől hangos öreg bükkösökben ereszkedve, majd a Hangonypatak forrásvidékének mocsaras, bóbitás nádasokkal borított széles völgyében kanyarogva érkezünk meg ebbe a festői fekvésű kis barkó községbe. A település szerkezetét meghatározza a Hangony-patak széles ártere. Az áradásoktól jobban védett, hegyoldalakban felépült öreg házak közt elvétve akad még a hagyományos palóc-barkó építészeti stílusjegyeket magán hordozó kontyos előtetős ház is, lejjebb,
az újabb sorokon már inkább a Kádár-kockák a jellemzőek. Domaháza neve a néprajzkutatók előtt is jól ismert, ugyanis immár évtizedek óta a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyik ékessége a község legrégebbi lakóépülete, egy fából épült talpas boronaház, melyet Baráth Lajos így mutat be a Borsodi Szemle című folyóirat 1964-ben kiadott második számában:
„Kiss Sunyi Piroskához látogatunk el, kísérőm Dolezsár Vilmos tanácselnök. A ház legalább 200 éves. Lehet, hogy ötvennel több. Zsúpból a fedele, fából a falai. Mintha meseházba lépne be az ember...”
Igazi meglepetés és a Vörösvárról szóló huszita legendák ismeretében különösen érdekes a község központjában, a buszfordulóval
szemben, egy kis zsákutcában látható, kifejezetten huszita építészeti stílusjegyeket magán viselő ősöreg lakóház is. Domaházát a krónikák már 1332-ben mint egyházas helyet említik. A falu legszebb műemléke az 1760-ban épült római katolikus templom, melyet a régi kis Árpád-kori kápolna helyén és részben annak köveiből építettek fel. A helyiek által máig mesélt legendák szerint a templom harangja Vörösvárról származik, valamikor évszázadokkal ezelőtt egy árvíz hozta le a hegyről. A szép, rendezett környezetben lévő, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt kis templomba lépve az alábbi kis versike fogad:
templomunknakéke
Áldottkezétjámborlelkét
jutalmazzaazég
Szépemlékéthívenőrziadomaházinép”
Feszty Árpád festőművész és Jókai Róza leánya, Feszty Masa
1976-tól 1979-ig élt és alkotott a településen, festményei máig meghatározzák a domaházi templom belső terét és elbűvölő hangulatát. A főoltáron látható képek, melyeken Szent Erzsébet életének eseményei láthatók, még 1962-ben készültek, alkotásainak többségét azonban életének utolsó, Domaházán töltött éveiben festette. Feszty Masa emlékét nem csupán a templomban olvasható versike szerint őrzi a domaházi nép. Ha beszélgetések során olykor szóba kerül Jókai Mór unokájának a neve, az idősebbek még ma is úgy emlegetik, hogy „a drága jó Masa”.
„Dicsőségajóistennek, azembernekbéke, FesztyMasafestményei
A templomból kilépve alig pár lépés a buszforduló, ahonnan elfogadható sűrűséggel, nagyjából kétóránként közlekednek az autóbusz-járatok Ózd, majd onnan tovább Járdánháza felé.
A Gyepes-völgy torkolatánál lévő megállóból kellemes, negyvenperces sétával juthatunk vissza túránk kiindulópontjához, az Ivánkapusztai turistaszállóhoz.
A Gyepes-völgy aszfaltján bandukolva van időnk elgondolkozni a látottakon. A Vörösvár ősi legendájának nyomán bepillantást nyerhettünk egy olyan világba, melyben minden lépésünknél felfedezőnek érezhettük magunkat, ahol régmúlt idők szele száll a hegycsúcsokon, ahol minden arra csábít, hogy máskor is visszajöjjünk az ország talán legelfeledettebb, bakancsos turisták által alig járt szegletébe, a vajdavári homokkőhegyek vidékére.
mint hatéves működése során sokat tett a hazai
kerékpáros turizmus fejlesztéséért: új kerékpáros nyomvonalak kijelölése, a meglévő kerékpár- vagy kerékpározható utak fejlesztése, az országos bringaparkprogram koordinációja, a kerékpárosbarát szolgáltatói rendszer létrehozása, ezenkívül pedig számtalan workshopon, konferencián és döntéshozókkal való egyeztetés révén járultak és járulnak hozzá a kerékpározás kultúrájának alakításához és népszerűsítéséhez.
Anagyközönség számára azonban nem ezen tevékenységek miatt lehet ismerős a Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetség. A szervezet az Aktív Magyarország támogatásával már hatodik éve szervezi a Bringás Vándortáborokat, ahol évente már közel 5000 gyereket mozgatnak meg kerékpáros táborok keretei között. A vándortáborok – amelyeknél jelenleg tizenhárom különböző útvonalra lehet jelentkezni – egy-egy magyarországi térséget
(pl. Bükk, Cserhát, Őrség) barangolnak körbe. A részt vevő fiatalok ezeken a túrákon egy hét alatt több mint 200 km-t tekerve fedezhetik fel hazánk legcsodálatosabb tájait és gyűjthetnek életre szóló élményeket. A szövetség ezt a programját természetesen idén is folytatja.
Az elmúlt években azonban a Maketusz a Bringás Vándor mellett számtalan egyéb program és esemény létrehozásán is dolgozott. Ezek közül érdemes kiemelni a Tekerj a Zöldbe! túrákat, valamint a Ringsorozatot.
A Tekerj a Zöldbe! célja, hogy népszerűsítse a kerékpározást mindenki számára teljesíthető, könnyű, vezetett kerékpártúrákkal. A Maketusz gondozásában megvalósuló projektben azoknak a jelentkezését várják, akik vállalják, hogy közösségi biciklitúrát szerveznek. A szövetség ezekért a túrákért résztvevői létszámtól függően 40–80 ezer forintot biztosít a szervezők számára.
A cél az, hogy minél több emberhez eljuttassák a kerékpározás élményét, és minél többen induljanak el két keréken kirándulni. A túraszervezőknek szóló jelentkezési felület
egyszerű: a tekerjazoldbe.hu oldalon egy gyors regisztráció után, a túraszervezői profilon keresztül lehet feltölteni a túratervezeteket, az események után pedig a túrabeszámolókat. A Tekerj a
Zöldbe! túrák szervezése nagyszerű lehetőség lehet sporteg yesületeknek, sportkluboknak, helyi közösségeknek vagy akár iskolai csoportok számára is.
A Maketusz másik fontos és népszerű projektje a Ringsorozat, amely a hazai hegyeinket megkerülő kerékpáros eseménysorozat. A teljesítménytúraként és akár versenyként is felfogható Ringsorozat 2022-ben indult, és a tavalyi nagy sikerre való tekintettel nem volt kérdés, hogy 2023-ban folytatás következik. Ráadásul a szervezők a tavalyi öt helyett idén már hét hazai hegységben – a Mátrában, a Pilisben, a Vértesben , a Zselicben, a Zemplénben, a Börzsönyben és a Mecsekben – várják a kerékpáros teljesítménytúrák iránt érdeklődőket.
A tavalyi Ringsorozathoz hasonlóan idén is minden hegységben egy 30–50 km-es rövidebb távon, valamint egy 90–100 km-es hosszabb távon lehet elindulni.
A domborzati adottságokra tekintettel ezek az útvonalak tartalmaznak ugyan némi szintemelkedést, de a rövid táv útvonalait úgy alakították ki, hogy azokat korra, nemre, fizikai állapotra való tekintet nélkül bárki könnyen teljesíteni tudja.
A túrák teljesíthetők országúti, MTB, gravel, fitnesz-, trekking kerékpárokkal vagy akár e-bike-kal is. Az útvonalak kialakítása során a társszervezőként közreműködő
helyi kerékpáros-szervezetek számára a legfontosabb szempont a biztonság, emiatt a túrák útvonalai elsősorban alacsony forgalmú közutakon és a forgalomtól elzárt erdészeti utakon haladnak majd, miközben a résztvevők megismerkedhetnek a helyi természeti értékekkel. Minden rövid és hosszú távot teljesítő az adott hegységre jellemző motívummal ellátott egyedi befutóérmet kap a célba érkezéskor, melynek különlegessége, hogy a hét rendezvényen megszerezhető különböző érmek összeilleszthetőek. Az érmek hátoldala mágnessel lesz ellátva, így azok – a karabinerrel könnyen lecsatolható szalag eltávolítása után – akár hűtőmágnesként is használhatóak. További információ és jelentkezés a ringsorozat.hu oldalon.
A Maketusz tevékenysége és programkínálata sokszínű, de minden erőfeszítése abba az irányba halad, hogy egy két keréken aktívabb országban éljünk. Aki többet szeretne megtudni a szervezetről és az általuk szervezett projektekről, az keresse fel a maketusz.hu oldalt! (x)
Sipos Györgynek már 11 évesen sem volt kétsége afelől, hogy mi szeretne
lenni, ha felnő: állatpreparátor. Még ebben az
évben elkészítette az első kitömött madarát, és innentől fogva nem volt megállás. Érdi otthonában
fogadott minket, és megmutatta a műtermét is, ahol a vödörben ázó nyers fülek teljesen hétköznapi
látványnak számítanak. Egy nem mindennapi hivatást és karrierutat ismertünk meg.
Múzeumban hallottam először, a város élővilágát bemutató diorámák mellett, ahol megelevenedik az Érdi-magaspart, a Beliczay-sziget és a Fundoklia-völgy is. Ezek az apró, de annál értékesebb természeti helyek úgy kellenek az agyonzsúfolt városnak, mint egy falat kenyér, a preparátor pedig olyan hajszálpontosan ábrázolta őket, hogy ha éppenséggel nincs odaírva, mit akarnak bemutatni, akkor is gyanút fogok. Szakvezetőm, Fekete-Mácsai Anetta igazgatóhelyettes lelkesen mesélt az úrról, aki mindezt megalkotta, és már ott kedvet kaptam egy beszélgetéshez a preparátorral. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy maradandó élményben lesz részem.
Növényekkel díszített, napfényes nappaliban ülünk, és egy laptop képernyőjén nézzük a különböző kiállításokról készült képeket. Volt miből válogatni: György számos nagy állandó vagy időszaki természettudományos kiállítás kialakításában vett részt pályafutása során az említett érditől a zirci Bakonyi Természettudományi és a kaposvári Rippl - Rónai Múzeumig, hogy csak néhányat említsünk. A Magyar Természettudományi Múzeum preparatóriumában több mint húsz évet töltött el, 1993 óta pedig önálló vállalkozóként tevékenykedik.
„Mindig is ezzel szeretett volna foglalkozni?”
– kérdezem, miközben már egy albumot lapozgatok a nagy példaképről, a dermoplasztikus Őry Sándorról, amit interjúalanyom írt. „Igen, ötödik osztályos korom óta” – vágja rá György, és mesélni kezd. 1951-ben született Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, és Méra községben nőtt fel, ahol kertjüket a Bársonyospatak szelte át. A természetközeli környezetben már gyerekként volt alkalma megfigyelni az állatokat és az élet körforgását.
„Egy anyuka egyszer felhívott, hogy a kisfia elég visszahúzódó, nehezen illeszkedik be, és ő elgondolta, hogy preparátornak tanulhatna. Azt kérte, meséljek egy-két dolgot, hogyan volt az én gyerekkoromban. Mondtam neki, hogy rengeteg függ a szülőtől. Miért, kérdezte. Hát,
Egy Őry Sándorról készült kötetet lapozgatunk, amit Sipos György jelentetett meg nemrégiben
Sipos György saját otthonában fogadott minket, és a műtermét is megmutatta
Így készült az erdei kutya az érdi Földrajzi Múzeum Amazonasdiorámájába
Forrás: Sipos György
mert az én édesanyám például megengedte, hogy a határban talált döglött kutya koponyáját a sparhelten főzzem ki a leves mellett. Erre az anyuka rögtön levágta a telefont” – meséli a preparátor, ártatlanul hozzáfűzve, hogy pedig „ő csak őszinte volt”.
A preparátor több mint 50 éve van a szakmában. Először a Természettudományi Múzeumnak dolgozott, 93 óta pedig önálló vállalkozó
Amikor ötödik osztályba járt, az egyik tanítója preparálgatott, mint akkoriban a vidéki iskolák alkalmazottai általában, akik maguk készítették a gyerekeknek a bemutatóanyagot. György folyton figyelte, hogy miket csinál, és már akkor meglódult a fantáziája. Nagyon tetszett neki a Magyarország állatvilágáról készült kiállítás a Természettudományi Múzeumban, ami elmondása alapján olyan volt, hogy még külföldről is a csodájára jártak. Az első madárpreparátumot ötödikes-
ként készítette el könyvek, leírások alapján, autodidakta módon.
Érettségi után került maga is a múzeumba, ahol kitanulta a szakmát, emellett biológia–rajz szakon diplomázott. Akkoriban minden hétvégéjét az állatkertben töltötte, ahol igyekezett minél alaposabban körbefotózni és lerajzolni az állatokat, hogy anatómiailag pontos preparátumokat tudjon készíteni. Milliméterre pontosakat, hiszen mindenkinek a saját belső mércéje tükröződik a munkájában – vallja.
Hogyan készül a preparátum?
Az Őry Sándor-emlékalbumot lapozgatva kiderül, mennyit fejlődött a preparálás művelete az évszázadokban. A 18. században, sőt a 19. század közepéig szó szerint „kitömték” az állatot: vagy elölről (a száján), vagy hátulról (igen, a fenekén keresztül) jellemzően szalmát, szíjácsot töltöttek bele, így akármennyire igyekeztek is, formátlan lett a végeredmény. Azóta persze sokat finomodott a módszer, és az újabb és újabb anyagok létrejöttével folyamatosan változik a technológia.
Száz évvel ezelőtt például már egy vázat készítettek fémből vagy fából, ez tartotta meg a fejet és a végtagokat, majd erre kötözték rá szíjácsból az izmokat. Egy agyagréteg következett, amelyre ráhúzták a vizes bőrt. Bár ezzel már kiküszöbölték az aránytalanságokat, ennek
a módszernek az volt a hátulütője, hogy a hőmérséklet- és páratartalom-ingadozás hatására felpuhult, majd kiszáradt, végül megrepedt a bőr, ami ma már a korszerű cserzési technológiáknak és ragasztóknak köszönhetően nem történhet meg.
A dermoplasztika – a jelenleg ismert legtökéletesebb módszer – lényege, hogy egy fix anatómiai szobrot készítenek, majd erre ragasztják, illetve varrják rá a bőrt, amely ezután már nem fog deformálódni. (Tulajdonképpen ma már a bőrén kívül semmilyen szerves anyag nincs a preparátumban, így a végeredmény semmilyen értelemben sem nevezhető „kitömött állatnak”.)
Egy hód és egy vidra találkozása
Forrás: Sipos György
A pontosság érdekében György egy szarvasbikáról általában nem kevesebb mint hetven méretet vesz. Készít az állatról egy halotti maszkot, amely útmutatóként szolgál a részletek megmintázásánál, majd megszobrászkodja az állat anatómiailag pontos testét. A szoborról negatívot vesz, a modell gipszes vászonból vagy poliuretán habból készül. Erre rákerül a kicserzett bőr, amely általában a láb belső oldalán és a gerinc vonalán van összevarrva. Száradási időkkel együtt – persze az olyan aprólékos munkákat nem is említettük, mint a vékony porcból álló fül kipreparálása, a fülporc műgyanta másolattal történő helyettesítése, a trófea vagy a szemek behelyezése és a száj megmintázása, mélypontok rögzítése –körülbelül fél-egy év alatt készül el egy ekkora preparátum.
Mindezt már a ház jókora műtermében állva magyarázza el részletesen a szakember, egy agyagból készült muflonfejen mutogatva. Még sosem jártam hasonló helyen, így nem győzöm befogadni a látványt: végtelen mennyiségű, számomra ismeretlen rendeltetésű szerszám és eszköz, dobozok, testrajzok, öntvények sorakoznak az asztalokon, polcokon. Elsőre semmi igazán szokatlan, majd kiszúrom, hogy kis vödrökben nyers fülek áznak, a földön hever egy muflon kicserzett bőre, az egyik falon pedig egy bőgőgímszarvas-modell vár befe-
jezésre. „A fülből a fülporcot orvosi szikével legalább két óra kibányászni” – magyarázza Sipos György, majd megmutatja az úgynevezett „fülfordító fát”, és azt is elárulja, van egy fülnegatív-gyűjteménye, amire nagyon büszke. Lehet is, nevetek, mert ezt minden bizonnyal kevesen mondhatják el magukról.
„Sok támadás éri a szakmát, ezért szakcikkekkel próbálom a téves elképzeléseket eloszlatni. A természet védelme nekünk is érdekünk, a múzeumi, nemzeti parki kiállításokra kizárólag elhullva talált állatok preparálása jöhet szóba. A halak, kétéltűek, hüllők testéről másolat készül, az élethűen megfestett műanyag állatot helyezzük el a diorámákba. Nálam az az első kritérium, hogy esztétikai örömet okozzon a kipreparált állat, amit olyan szépen kell megcsinálni, hogy a látványa az élőével legyen egyenlő” – szögezi le György.
Mikor a kedvenc munkájáról mutat képet, megállapítom, hogy az valóban úgy fest, mintha élő állatok szerepelnének rajta. A dioráma a zirci múzeumban látható, és egy, a Magas-Bakonyban található, összedőlt erdészház ihlette. Az éjszakai életképen telihold van, és belátni egy padlásbelsőbe, ahol gyöngybagoly fészkel.
Forrás: Sipos György
A hím egeret hoz a szájában, egy rossz cipőben házi egér vacog, az eresz alatt pelék alszanak, mezei verebek fészkelnek, az egyik gyöngybagolytojást pedig egy nyest igyekszik ellopni.
„Nem szabad hazudni, természethűnek és pontosnak kell lenni – válaszolja György arra a kérdésre, hogy mitől lesz igazán jó egy dioráma. – Mi el szoktunk menni a terepre, alaposan lefotózzuk. Figyelünk arra, hogy a növényzet és az állatok az évszaknak és a helyszínnek megfelelőek legyenek. Úgy érzem, az a küldetésem, hogy a gyerekek tanuljanak ezekből az életképekből, ezért a diorámát úgy kell elkészíteni, hogy ki tudják olvasni belőle a történetet. Mintha ott lennének.”
Sipos Györgyről még rengeteg mindent lehetne mesélni. Volt első és második helyezett nemzetközi preparátorversenyen, kapott Csuka Zoltán-díjat, hozzájárult egy rég eltűntnek hitt faj, a magyar szöcskeegér újbóli felfedezéséhez. Elhivatott szakember, ma is megküzd minden egyes milliméterért, hogy a preparátum minél élethűbb legyen.
Feleségével játszóházi foglalkozásokat szerveznek, melynek keretein belül a gyerekek mindent megtehetnek, amit egy múzeum -
ban általában nem szabad, például a kezükbe vehetik a csontokat, terméseket, egyéb természeti tárgyakat. „Nincs ismeretanyaguk a fiataloknak, meg kell mutatni nekik, mit is védünk” – mondja György, majd arról mesél, mi foglalkoztatja mostanában: mobil, interaktív diorámákat tervez a baglyok és harkályok életének bemutatására. Ezeket egy múzeum vagy nemzeti park nemcsak az épületében állíthatja ki, de iskolákba, természetismereti táborokba is elvihet szemléletes bemutatók tartására. Szeretne írni az eddig elkészített diorámáiról, és felmerült benne egy preparátortörténeti kiállítás ötlete, amilyen egyelőre még nincs hazánkban. Reméljük, hogy az összes tervét sikerül megvalósítania.
Sipos György és felesége játszóházi foglalkozásokat tartanak gyerekeknek
Forrás: Sipos György
szolgálják, így akár egy balatoni kiruccanásra is társunk lehet egy
MOL Limo autó, hiszen a napidíjak az ingyenes kilométereket továbbra is magukban foglalják, azaz minden napidíj 50 kilométernyi, további költségek nélkül megtehető utazásra jogosít.
AMOL Limo közösségi autómegosztó rendszere 2018-ban indult 300 autóval, azóta pedig már több mint 8 autótípus és közel 500 autó közül választhatunk. A MOL az elsők között indította el autómegosztó szolgáltatását Budapesten, így mostanra több tízezer ügyfél a MOL Limónál ismerkedett meg és szerette meg az elektromos autózást, aminek nemcsak a városi közlekedésben, hanem a környezetvédelemben betöltött szerepe is megkérdőjelezhetetlen. Egy közösségi autómegosztásban használt autó általánosságban 5–10, nagyrészt kihasználatlan autót vált ki, így 2000–4500 parkolóhelyet szabadított fel a szolgáltatás Budapest utcáin.
Most a MOL Limo új, kedvezőbb percalapú díjazásával akár egy többnapos túrázásba is belevághatunk, hiszen a kedvezőbb díjazás mellett megjelent a kilométer-alapú árazás is, tehát az utazás tényleges költsége döntően a megtett kilométerek számától – és kevésbé a közben eltelt időtől – függ, így a főváros határait is bátran elhagyhatjuk.
A kellemes tavaszi időjárást érdemes kihasználni most egy kiruccanásra közösségi autót bérelve, hiszen annak, aki hosszabb útra indulna, és a bérlés ideje meghaladja az egy órát, az adott órás díjon túl a teljes utazást az alacsonyabb kilométerdíjjal számlázza a szolgáltató –így például egy túra sem lehet akadály saját autó nélkül, vagy bátran nekivághatunk a népszerű vidéki turisztikai célpontoknak.
Ha eddig a logisztika miatt hezitáltunk volna egy messzebbi körtúrán, akkor további jó hír, hogy a napidíjak az ingyenes kilométereket továbbra is magukban foglalják, azaz minden napidíj 50 kilométernyi, további költségek nélkül megtehető utazásra jogosít. Ha a felhasználás több napra terjed ki, az ingyenes kilométer-mennyiség is többszöröződik, vagyis kétnapos bérlésnél például csak a 100. megtett kilométer után kell extra kilométerdíjat fizetni. A havidíjas előfizetőknek előnyös, hogy állandó, 20%-os kedvezményt élveznek az alkalmi felhasználás aktuális áraiból (bérleti díj, órás csomagok díja, maximális napidíj, mindkét típusú kilométerdíj), így ha esetleg több utazást tervezünk, vagy rutinos kéktúrázók vagyunk, érdemes előre gondolkodni és előfizetni a MOL Limo szolgáltatására. (x)
A változások a biztonságos közlekedést és a felhasználók kényelmét
A Dunántúli-középhegység lankái között ötletesen kiépített pihenőhelyek rejtőznek. Közülük sok elsőrangú táborhely azok számára, akik némi komfortot keresnek az erdei éjszakázáshoz. Zárható kunyhó, táborrá alakított várhely és vízesés mellé épített pihenőhely is szerepel havi gyűjtésünkben.
Az ország legjobb erdei menedékhelyei és az Északi-középhegység középső
szegletének kiépített erdei éjszakázóhelyei után ezúttal a Dunántúlra látogatunk, és a Balaton parti hegyeitől a Bakonyon és a Vértesen át egészen a Gerecséig kutatjuk fel a legideálisabb célpontokat kora nyári kint alvásokhoz. Májusban és júniusban elsősorban a viharok és kiadós esőzések jelenthetnek kihívást, ha a hegyek között, szabadban töltenénk az éjszakát. Éppen ezért olyan erdei pihenőhelyeket mutatunk be, ahol sátor nélkül is lesz hova behúzódni az égi áldás elől.
Persze a Dunántúli-középhegység bércei között is volna még megfelelő terület jól felszerelt táborhelyeknek, de a kínálat így is meglehetősen bőséges és sokszínű: találunk itt priccsekkel ellátott fakunyhót, táborozáshoz kialakított várromot, „komfortosított” táborhelyeket viszonylag nagy számban. A Keszthelyi-hegység éppen az utóbbiakban erős: gyengén tagolt domborzata több, az utóbbi években kiépített vagy felújított vadkempinghellyel várja azokat, akik egy különleges, hegyi éjszaka beiktatásával dobnák fel a balatoni nyaralást, de bemutatunk egy félreeső várromot is.
Bár a Balaton-felvidék és a Bakony erdőiben szűkösebb a választék, az általunk felkutatott, forrással is ellátott helyszínek e tájak legjavát kínálják kisebb vízeséssel, patakokkal, tavakkal. A Vértes kellemes kirándulóterep, és az elmúlt évtizedben természetjáró infrastruktúrája látványosan fejlődött: hegységszerte épültek nagy esőbeállókkal és tűzrakó helyekkel gazdagon felszerelt pihenőpontok, és az Országos Kéktúra egyik legérdekesebb menedékkunyhója is itt található.
A Szarvas-kút mellett ugyanis priccsekkel berendezett, padlásterű házikó áll, de a közelben több másik éjszakázási lehetőség is akad. A Gerecséből pedig egy klasszikust ajánlunk: a király-kúti pihenő igazi piknikezőhely könnyen elérhető, szép fekvésű tisztáson. Persze most sem fért bele minden a válogatásba, ezért a fent említetteken kívül sok egyéb tippet is adunk.
A Balaton menti hegysor nyugati végéhez közel, kis sziklabércen áll a térség talán legizgalmasabb várromja, a romantikus megjelenésű rezi vár. A kompakt kis vármaradvány bejárata előtt széles, árnyas placc terül el, rajta nagy társaságokra méretezett tűzrakók, padok és asztalok, vécék találhatók. Akad itt egy széles esőtető is, betonpadlóján a pad-asztal garnitúra dacára négy ember is elfér, de ha beverne a víz a fedél alá, akkor a vár bejárati épületének sóderrel felszórt padlójára is behúzódhatunk. Vizet lentről kell felhozni, de a falu és a parkoló nincs messze, a kilátás pedig mindenért kárpótol. A sátorozáshoz kialakított táborhely a rom falain kívül található, a kilátást így nem a tűz mellől, hanem a várba besétálva csodálhatjuk meg. Széles a panoráma a zalai domboktól a Bakony bérceiig, de ha az igazán lenyűgöző látványra vagyunk kíváncsiak, ahhoz hajnali ébredés szükséges: a napkorong a Tapolcai-medence tanúhegyeinek szögletes sziluettjei közül „mászik” az égre, közben megfestve a gyakorta ködben úszó völgyeket. A rezi vár könnyen
elérhető, tökéletes táborhely nyári kint alváshoz a Balaton közelében, viszont pozíciója okán a Kéktúrán kívül más túrákba nehezen beilleszthető.
Túratipp: A rezi vár kis kitérővel felkereshető, ideális helyszín az Országos Kéktúra megszakításához, a kényelmesen két napot felölelő Sümeg–Keszthely szakasz felénél. A romból pedig gyorsan elérhető a Keszthelyihegység központi része is, de nincs messze a vállusi kilátó vagy a Kő orra panorámapontja sem.
A Keszthelyi-hegységben két nagyszerű táborhelyet is felkereshetünk: a Cseri-kapu és a Büdös-kút két oldalról fallal védett, fedett pihenőházai kavicsos padlóval és tűzrakó helyekkel várják a túrázókat, és mindkettő mellett lapos, „sátorbarát” placc terül el. Előbbi forgalmas erdeiút-csomópontban, a hegység központjában,
utóbbi Vonyarcvashegyhez közelebb, kevésbé népszerű, de szintén útmenti helyen található. Kerékpárral egyaránt kényelmesen megközelíthetők. Aki a balatoni panorámában gyönyörködne, annak a hegység fedett kilátóit vagy a Badacsony peremére épített Egry József-kilátóhelyet érdemes célba vennie. Az építmény minden oldalról zárt, ajtó nélküli helyiségében homokos padló (és sajnos általában némi szemét), kb. három ember számára elegendő hely, és puritán körülmények tartoznak a nagyszerű tavi panorámához. Romantikus helyszín a Balatonfüredhez közeli Koloska-forrás és környezete: a népszerű, de estére elcsendesedő völgyzugoly gazdagon kiépített pihenőhelyén tavat duzzasztottak, ennek közelében pedig nagyobb társaság számára is tágas faház földes padlója nyújt fekhelyet éjszakára, de a rét szélén kisebb esőház is áll. A Balaton-felvidék keleti csücskében a Felsőörshöz közeli Király-kút a legjobb éjszakai táborhely: a hangulatos völgykatlan felszerelt tisztása körül, a patak mellett több esőtető alá is behúzódhatunk, de a sátorállítás sem ütközik akadályba.
Bakonynána és Jásd között húzódik az Országos Kéktúra egyik legszebb, páratlan sziklakatlannal tarkított szakasza, amit az itt csörgedező Gaja alakított hosszú idő alatt vadregényes szurdokvölggyé. A patakot kísérő kék jelzésű turistaút több, esőbeállókkal, tűzrakókkal, néhol kis fahidakkal felszerelt erdei pihenőt érint, melyek mindegyike kiváló helyszín családi piknikezéshez, szalonnasütéshez, illetve sátrazáshoz – de kint alváshoz mind közül a Vadalmás-forrás környezete a legszuperebb. A kék forrásjelzésen megközelíthető, meredek lejtő aljában, nagy fák árnyékában megbúvó kis tisztáson a szokványos erdei pihenőkhöz képest sok padot és asztalt, valamint több nagy méretű, fedett pavilont és tűzrakót találunk, így ez akár egy népes csapat számára is ideális táborhely. Az itt feltörő hűvös karsztvíz a fölöttünk terpeszkedő Tési-fennsík nyelőiből kapja bőséges utánpótlását, de tisztálkodásra a tőszomszédságban kanyargó Gaja is lehetőséget ad. Már-már romantikusnak mondható ez
az erdei idill, melynek bájából csupán a forgalom vesz le egy keveset. Hétvégenként ugyanis meglehetősen sokan járnak erre, és a kirándulóhad gyakran szemetet is hagy maga után. Szezonon kívül, hétköznap azonban a Bakony e vadregényes szeglete jó eséllyel csak a miénk lesz.
Túratipp: Honi tájaink egyik kihagyhatatlan túracélpontja a Vadalmás-forrástól csupán pár száz méterre fekvő Római fürdő pazar sziklakatlanja. Ezt a hatalmas partfalakkal szegélyezett sziklafolyosót a Gaja vájta ki a hegységet felépítő mészkőből, melynek sziklalépcsőin nagyobb esőzést követően dübörögve bukik alá a hömpölygő vízfolyam. A kéket járva semmiképpen se mulasszuk el ezt a csodás természeti látványt, amelyhez kis kitérőt kell tenni a jelzett útról.
Az „egzotikumok” kedvelőinek a Bakony északnyugati peremén, alacsony hátak között található Csurgó-kút felkeresését javasoljuk. Döbröntéről indulva ráadásul útba esik az Ödön-forrás melletti, nemrégiben épített rönkház, amit ha egyszer megnyitnak, nagyszerű menedékkunyhó lesz fűtési és padláson alvási lehetőséggel. Most ugyan zárva van, de terasza fedett, mellette pedig padok és tűzrakók sorakoznak. A völgyben találjuk a Csurgó-kút vízesésszerűen csordogáló forrását, amely mellett az egész Dunántúl egyik legmegkapóbb táborhelye terül el: a mohos sziklatömbökkel tűzdelt, szelíd hangulatú katlan tisztásán szélesen elterülő patak kanyarog, a tűzrakó helyekhez, padokhoz és asztalokhoz pedig egy fedett épület is társul. Ennek padlóján egy-két ember fér el szűkösen, de inkább a sátorállítás javasolt. Jóval nagyobb esőbeállót, fekvésre alkalmas asztalokat és széles placcot kínál a Sárcsi-kút pihenőhelye Ajkától délre, a Kab-hegy lejtőjén, ahol erdei tó fokozza az idillt – az autók előtt nyitott út viszont ront azon, még
ha könnyen elérhetővé is teszi a helyszínt. Ha pedig valaki a naplemente látványával búcsúztatná a túrát, annak a Bakony Pápa felé hajló lejtőjén álló Ugodi kilátót (avagy Szár-hegyi kilátót) ajánljuk: a masszív kőtorony szintén megközelíthető autóval is, felső szintjéről pedig a távolban magasodó Kőszegi-hegységig láthatunk el. A szomszédos, sziklagyepes letörésen pihenőhely és esőház áll – innen azonos a panoráma, és az üres építmény kövezett padlóján négy ember is elfér. Igaz, a fedett kilátóban még ennél is többen éjszakázhatnak. A félreeső helyek kedvelői a Bakony déli részén, Sáskától északra, az Agár-tető több mint 5000 hektáros erdőtömbjében találhatják meg számításukat. A csendes környék templom-, kastély-, valamint kolostorromot, barlangot és forrásokat, egyéb természeti érdekességeket, továbbá egy hangulatos kőmenedéket is tartogat. A Magház pihenő kis házikója – ahol maximum két ember fér el – a földön alvás lehetőségét kínálja: csupán padokat és kis asztalkát találunk benne, de az épület melletti tűzrakóval együtt otthonos nyári táborhely.
Hazánkban az erdei pihenőhelyek kialakításánál egyre gyakrabban gondolnak a menedéket kereső, az éjszakát kint töltő turistákra, annak ellenére is, hogy ez a műfaj itthon inkább csak a kalandról, semmint a szükségszerűségről szól. A megalvásra is lehetőséget adó esőházak egyik szép példáját a vértesi Szarvas-kútnál, a Szárligetet Várgesztessel összekötő Kéktúraszakasz mentén találjuk. A lankás völgyszoros ligetében megbújó pihenőhely több szempontból is nagyszerű választás, ha erdei komfortot és hangulatos táborhelyet keresünk. Az árnyas fák alatt csendes és szélvédett, igényesen kialakított környezetet élvezhetünk, ahol forrás, padok és asztalok, bográcsozásra is alkalmas tűzrakó, valamint a már említett kétszintes esőház oázis a megfáradt vándoroknak. A szabadon használható épület alsó, nyitott része is alkalmas lehet a behúzódásra, de az igazi kényelmet az ajtóval és kis ablakkal zárható tetőtér jelenti, ahol négy személynek helyet biztosító, széles fapriccseken lehet lepihenni. Első pillantásra is érződik a puritán, lambériás belső lakályos közege, amit az esti gyertyafény csak tovább fokoz. Vaskályha vagy efféle nincs, de a jól megépített fakuckó derékaljjal és hálózsákkal még a leghidegebb
téli napokon is kiváló menedék. A forrásról viszont tudni kell, hogy gyakran elapad! Ezért célszerű folyadékkal érkezni, vagy az innen valamivel több mint egy kilométerre fekvő, bővizű Mátyás-kútnál tudjuk megtölteni a kulacsunkat.
Túratipp: A Szarvas-kúttól másfél kilométerre északra találjuk a Vértes kihagyhatatlan látnivalóját, a romjaiban is impozáns látványt nyújtó Vitányvárat. A kéken továbbhaladva a Mária-szakadék vadregényes szurdokában, illetve kis kitérővel a Körtvélyesi kilátó panorámájában gyönyörködhetünk, mielőtt Csákányospusztára érkeznénk. Akár az erősségéről elhíresült Várgesztes, a kilátójáról is ismert Vértessomló vagy a vasút mentén fekvő Szár, illetve Szárliget irányából érkezünk a Szarvas-kúthoz, nem fogunk csalódni a környékben, amely zömében a Vértes északkeleti részére jellemző, tagolt tájat, egybefüggő erdőséget és helyenként látványos sziklaformációkat tartogat a kirándulóknak.
Vértesi pihenők, ahol szintén jó táborozni
A már említett Szarvas-kút közelében további két pihenőhely szolgálhat táborhelyként. Az egyik a bővizű Mátyás-kút, a másik az apadozó Szép Ilonka-forrás. Mindkét 2015-ben felújított helyszínen padok és asztalok, kiépített tűzrakó, valamint nagyobb és kisebb esőházak biztosítanak kényelmet. A Vértessomló fölé magasodó Nagy-Somlón nemcsak kilátót, hanem tűzrakót és fedett pavilont is találunk. Aki szeret kilátóban aludni, annak a Körtvélyesi kilátó 16 méter magas fatornyát vagy a Csákvár szomszédságában álló Szent Ferenc-kápolna kilátóteraszát ajánljuk. A közelmúltban felújított vagy újonnan kialakított erdei pihenőhelyek közül kiemelendő még a Gánti-barlang melletti esőház, a hegység nyugati oldalán fekvő Csuka-forrás táborhelye, illetve a gesztesi vár alatt erdei bútorokkal és faházakkal berendezett tisztás.
A Gerecse nem bővelkedik erdei pihenőkben, de Héregtől nem messze, a piros út mentén fekvő Király-kút tőszomszédságában egy igazán hangulatos táborhelyre bukkanhatunk. Rajzolni sem lehetne szebb környezetet sütögetős, csillaglesős kint alváshoz, melynek idilli miliőjét a helyszín fekvése és letisztult egyszerűsége adja. Az erdőt feltörő déli lankán elterülő hatalmas, virágszőnyeges rét már önmagában piknikezésre csábít, a tisztás felső részén álló, félig nyitott, nyeregtetős esőház pedig egyből beindítja a táborozók fantáziáját. Klasszikus menedék padokkal, asztalokkal, tűzrakóval, amelynek kényelmét a közeli forrás tiszta vize növeli, báját pedig az innen nyíló, széles égbolt tetőzi. A teljességérzetet már csupán felszerelésünk
méretei lehetővé teszik függőágy kifeszítését, amennyiben nem a földön szeretnénk aludni. Utóbbi megoldásra alkalmasabb a házikó hátsó része, ahol nincsenek útban az építmény padjai. A méretes hajlék egy kisebb csapat számára is komfortosan belakható, csupán az idő rágta tetőzet okozhat némi kellemetlenséget eső idején, de ennek elhárítása egy felkészült táborozónak aligha jelent gondot. A táborhely népszerűségét jelzi, hogy itt mindig be van készítve a tűzifa, és a gerendáz gyakran rejt hátrahagyott mécseseket, tűzgyújtáshoz szükséges eszközöket. Levonulásunkkor mi is legyünk tekintettel az utánunk érkezőkre: ne hagyjunk hátra szemetet, tartsuk rendben a táborhely mesés környezetét, amit nem mellesleg rendszeresen kaszálnak, így sátorozáshoz is tökéletes helyet biztosít.
Túratipp: A Héregtől csupán egy kilométerre fekvő Király-kúti-rét felkeresését érdemes egybekötni a 633 méter magas Nagy-Gerecse felfedezésével, amelynek tömbjét a piros, kék, illetve zöld turistajelzéseken egy 10 km hosszú úton meg is kerülhetjük. A hegység legmagasabb pontjára – ahol geodéziai mérőtorony áll – csupán 5 km-t kell gyalogolni a táborhelytől, de ugyanekkora távolságban
További gerecsei helyszínek
találjuk Pusztamarótot is, amit a Kis-Gerecse vadregényes ördögszántásán át érhetünk el. A Gerecse északi oldalában fantasztikus, több színben pompázó, hatalmas sziklafalakat csodálhatunk meg, amit a Kéktúráról leágazó jelzés nélküli ösvényen lehet felkeresni. Ez a „Kisgeri”, amely a hazai sziklamászás panorámás paradicsomának számít.
Egy bivakos túrázó jóformán bárhol lerakhatja magát, de ha a kint alváshoz valami infrastruktúrát, kényelmet adó pluszt keresünk, akkor alaposan szét kell néznünk a Gerecse térképén. Az egyik ilyen helyet a táj déli részén magasodó Somlyó tetején találjuk, ahol egy kulcsosház nyitott előtere nyújt menedéket. Az épület mellett tűzrakó és padok is vannak, a panorámás tisztáson pedig bőven jut hely a sátornak. Tardostól északra, az országút mentén, a Vöröshídnál egy kör alakú lombkoronaösvényre, tőszomszédságában pedig táborozóknak helyet adó tisztásra lelhetünk. Ha eldugottabb helyet keresünk a piknikhez, az innen északra fekvő Pap-rét tóparti pihenőhelyét ajánljuk, ámbár a bútorzat itt igen szegényes. Pusztamaróton is találunk esőbeállót és padokat, de ez a hely mára igen forgalmassá vált, tekintve, hogy autóval is megközelíthető. Bár a dunaalmási Kőpite-hegy sincs túl messze a civilizációtól, a magaslat csúcsa ennek ellenére hangulatos kikapcsolódást ígér egy esti sütögetéshez, ahol az eső elől egy tető alá be is lehet húzódni. Természetesen a felsorolásból nem hagyhatjuk ki a látványos barlangjáról nevezetes bajóti Öreg-kő tövében fekvő, bútorozott táborhelyet, ahol a padokon kívül klasszikus esőházak biztosítanak védelmet.
Az erdő- és mezőjárók, na meg a gyerekek mindig is kóstolgatták azt, amit a természet ehető csemegeként, rágcsálnivalóként éppen adott. Sokféle vadgyümölcs mellett ehető magokat, dióféléket, szomjoltó, savanykás leveleket, egyéb rágcsálnivalókat fogyasztottunk. Ezúttal mi is a népszerű, nyersen is ehető erdei kóstolnivalókból csemegézünk.
Bizonyára sokan vagyunk úgy, hogy legalább egy rágcsálni való levelet, termést vagy vadgyümölcsöt meg tudunk említeni, amit gyerekkorunkban megkóstoltunk, de vannak, akik többet is fel tudnak sorolni. A savanykás szőlőbajusz, a pázsitfüvek lédús szára például sokunknál kedvelt rágcsálnivaló volt. A szülők sokszor tiltották ugyan, de azért mi kipróbáltuk. Ha megkérdeznénk, ki mit kóstolt, akkor a papsajt és az akácvirág is biztosan előkerül, ugye? …és még talán a mezei sóska levele is. Papsajtnak a mályvafélék még éretlen zöld termését hívják. Leginkább a papsajtmályva és az erdei mályva papsajtját találtuk meg sokfelé a falusi udvarokban, erdőn és mezőn, de még a városi parkokban is. A mezei sóska is gyakori volt régen a gyepekben, réteken. Savanyú levelei üdítőek a nyári melegben.
Az akácvirág ma is népszerű. Nektártól édes virágait van, aki csak szívogatja, van, aki egészben megeszi, de persze palacsintatésztába sütve is készítették régen (is) a nagymamák. Talán kevesebben ismerték, de a „gledics”, a tövises lepényfa terméshüvelye is szóba jöhetett rágcsaként vagy inkább nyalogatnivalóként. A hatalmas, még lédús hüvely belső, édes részének nedveit szétnyitás után lehetett kóstolgatni. A virágok közül a legnépszerűbb akácvirág mellett az árvacsalánok és a vörös here vagy más néven a réti here virágai is nektártól édes szopogatnivalók voltak. A legtöbb gyerekkorban is kóstolgatott növény nem mérgező, ma is ehetők, persze túlzásba vinni egyiket sem szabad. Voltak azonban a gyerekek között kevésbé szerencsések, akik vagányságból vagy tévedésből valamilyen mérgezőt kóstoltak. Ők bizony a gyomormosást is kipróbálhatták.
Népszerűek az édes, zamatos, lédús vadgyümölcsök is az erdőjárók körében. Május végén kezdenek érni az elsők és egyben a legzamatosabbak, a szamócák. Az erdei szamóca erdőkben, de még inkább erdei vágásokban nő, míg a csattogó szamóca a gyepeket, réteket kedveli. Mindkettő rendkívül finom. Ki ne szeretné! Régen az erdei és mezei munka után hazatérő szülők gyakran illatozó szamócacsokrokkal kedveskedtek az otthon levőknek. Aki csemegézi ezeket, érdemes arra figyelnie, hogy vadak által összejárt, feltúrt területen, vadcsapás vagy rókalyuk közelében nem ajánlott szedni. A talajközelben termő gyümölcsöket és leveleket ugyanis az ilyen helyeken nagy eséllyel beszennyezhetik a vadak.
Nyár elején a szamócákat követve kezd érni a vadcseresznye is. A túrázó az erdőkben sokszor csak a magas fákról a túraútra potyogó piros termésekre lesz figyelmes.
Aki szerencsés és elérhető magasságú fiatal fákat talál, megkóstolhatja az apró gyümölcsöket. Változatosak, de vannak közöttük rendkívül finom ízűek is, és a pici kesernyés gyógyszeríztől – ami előforduhat – csak pikánsabbak lesznek.
A faeper vagy botanikai nevén a fehér eper júniusban kezd édesedni. A kis kukacszerű termés fehér, rózsaszín és sötétlila is lehet. A magas cukortartalmú, tápláló, lédús gyümölcsök akár két hónapig is folyamatosan érnek. Egy túra közben vagy utána, a nyári melegben igazán jólesik lakmározni az árnyat is adó fák alatt. Régen a tartósan erdőben dolgozóknak fehér eperfákat ültettek az erdei szállásuk köré, hogy gyümölcsük táplálékként is szolgáljon az erdők mélyén akár hetekig is tartó munka során. A változatos sárga, piros és sötétlila színekben is érő cseresznyeszilva is nyáron kezd érni, és szintén hosszú távon lehet rá számítani. Sok néven ismert faj, csak néhány ezek közül: lotyóka, ónabona, fosóka, mirabolán. A cseresznye méretű gyümölcs húsa ugyan édes, de a gyümölcshéj és a mag környéke savanykás, ezért csak diszkrét köpködés mellett lehet belőle jóízűen enni.
Az erdőjárók által jól ismert és kedvelt fajok a vad szedrek. A puhább gyümölcsű hamvas szeder az ártereket kedveli, a keményebb, fényes fekete gyümölcsű földi
szeder a domb- és hegyvidékeket. Miközben itthon a szedrek érnek, aközben a hegyekben a fekete áfonya kezd édesedni. Sötétlila, jól festő termése bőven terem az apró bokrocskákon, és nem csak a medvék által kedvelt csemege. A havasi vágásokat és az erdőszéleket a vadmálna is szereti, jól ott lehet ragadni egy ilyen málnásban a gyümölcs érése idején.
A bükkösökben vezető erdei utakon ősszel sokszor ropog a talpunk alatt a lepotyogó bükkmakk. A felnyíló kupacslevelek között van a lényeg, az apró erdei szotyi. A napraforgóhoz hasonlóan még ki kell bontanunk a magokat a héjból, és már ehetők is. Sokan kedvelik, de óvatosság ajánlott, mert a mag nagy mennyiségben
mérgező. Régen gyűjtötték és pirítva ették vagy süteménybe sütötték. Sütve már nem mérgező. Az őszi vadgyümölcsök közül a húsos som olíva alakú, piros, savanykás termései az elsők, majd aztán jön a többi is megállíthatatlanul. A vackor akkor édes, ha már szottyos kicsit, a csipkebogyó és a kökény hosszabb idő alatt, az első fagyok idejére érik meg. A csipkebogyó akár egészen következő tavaszig is fennmarad a bokrokon, így mézédes csemege lehet két végén a gyümölcshúst kinyomva eszegetni. A városi parkokban vagy onnan kitelepülve az erdőkben is találkozhatunk a nyugati ostorfával. Az őszszel érő, barnásvöröses, borsó méretű termései ízben és állagban is a datolyára hasonlítanak. A termés külső viaszos héja zavaró, ha esszük, de a gyümölcshús, ha csekély mennyiségű is, édes és magas kalóriatartamú, és akár egész télre is fenn marad a fákon.
Régi gyerekcsemegeként ismerjük, ezért tavasszal az első levelek kibontakozáskor érdemes megkóstolni a bükkfák még szinte áttetszően zsenge leveleit. A fiatal, savanykás ízű levelek a bükksarjakon érhetők el, de gyorsan megkeményednek. Zamatos ízű és még nem kemény állagú, ezért finom a rügyből éppen kihajtó szederlevél is. Akinek ezek nem jönnek be, a lucfenyők friss, még puha, tavaszi új hajtását biztosan finomnak találják. Elrágva egy-kettőt belőle, a citromos-gyantás íz kellemesen frissítő hatású. Aki a hagyományosabb ízeket kedveli, annak van más ötletünk is. Tavasszal sokfelé tele az erdők alja a hagymás fogasír hajtásaival. A szépséges rózsaszínen virágzó növény levélhónaljaiban apró, barnásvöröses, retekízű sarjhagymákat növeszt, ami turistacsemegeként ismert elsősorban.
Májusi Szimmetria a természetben témánk leginkább a megfigyelőképességeteket célozta, vajon miben látjátok meg ezt a szabályszerűséget a természetben. Talán nem meglepő, hogy sokan a legkézenfekvőbb, a víztükör szimmetriaalkotó hatását használták ki, így több ilyen remek képet is kaptunk. Szerkesztőségünk zsűrije azonban egy olyan fotót emelt ki a mezőnyből, amelynek fotósa jó szemmel egy „valódi” szimmetriát fedezett fel egy növényrészleten, amely ráadásul nem egy evidensnek számító levélfotó. Mádi József alkotása egy remekül komponált és kivitelezett ellenfényes kép, így ezúttal neki gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó Turista Magazin-előfizetéshez.
„Egyik kedvenc virágom a szegfűfélék családjába tartozó fehér mécsvirág. Szívesen fotózom ellenfényben, hisz a szárat, leveleket, virágot borító apró szőrök egyfajta glóriát vonnak a növény köré. Ezt a virágot Gyöngyöstarján határában, az árokparton sikerült lefotózni.”
Témáink 2023-ban (Zárójelben a beküldési határidő.)
Június: Tanúhegyek (május 12.)
Küldd be Te is a kedvenc képedet!
A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2023-ban is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok ki a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig Turista Magazin-előfizetéssel vagy más ajándékkal jutalmazzuk.
Július–augusztus: Élet a folyón (június 12.)
Szeptember: Ember a tájban (augusztus 12.)
Október: Gombák (szeptember 12.)
November: Erdei kápolnák (október 12.)
December: A legjobb túra, amelyhez a Turista Magazin adott ihletet (november 12.)
Hazánkban a Medves-vidéken találjuk egységnyi területen a legtöbb természeti és kulturális látnivalót, az erdő minden szeglete tele van valami geocsodával. Ezért alakult meg itt – határon átívelő összefogással – a táj különleges földtani és felszínalaktani értékeit központba állító Novohrad–Nógrád Geopark. E fantasztikus, erdőkkel sűrűn takart tájegység szélén találjuk a három, szinte ismeretlen sziklabércet. A Nagykő, a Kis-kő és a Szilvás-kő csúcsai által határolt völgyben fekvő Bárnáról először a Nagy-kőre kapaszkodunk fel, ahol felfedezzük annak különleges bányáját, és megcsodáljuk az ország egyik leginkább civilizációmentes kilátását. Innen kellemes úton gyalogolunk át a Kis-kőre, ahol betekinthetünk egy vulkán belsejébe, egy lávában felfuvalkodott gázbuborék megszilárdult üregébe. Végül Bárnára visszakanyarodva megcsodáljuk a Szér-kő egyedi homokkőszikláját is, amely a vidékre jellemző homokkősziklák jeles képviselője. Az itteni kőzet különlegességei a kidomborodó kőgömbök, „cipók”, amelyek a lemorzsolódó homokfal látványos tagoltságát adják.
A falu főutcájáról indulunk el a o jelzésen. A falu felett a d jelzésre térünk a Nagy-kő felé. A csúcs előtti információs táblánál 100 méteres jelzetlen ösvényen vezet a felhagyott kőbányához. A d jelzés a Nagy-kő csúcsán át ereszkedik a o jelzésig. A o jelzésen Bárna felé a f elágazásig haladunk. A Kis-kőig, majd vissza a falu felé, félútig a f jelzést követjük. Egy jelzetlen, de markáns erdei szekérúton ereszkedünk le Bárnára – valójában egy nem hivatalos, de jól látható zöld sáv jelzést követünk. A bárnai buszforduló után a település főutcáján jobbra fordulunk, és követjük az itt haladó d jelzést a Szér-kő-tetőre és vissza.
0 1 km
A tiszta vizű forrás által táplált Békás-tó partjára építették fel 2021 áprilisában a két puritán fakunyhót, amelyben bárki ingyenesen éjszakázhat. A házikók mellett padokat, asztalokat és tűzrakó helyet is találunk, sőt szemetes és erdei illemhely is szolgálja a kirándulók kényelmét. Az egyenként három-négy felnőtt befogadására alkalmas, cseréptetős házikók nincsenek berendezve, éjszakázáshoz derékaljat és hálózsákot kell vinni. A nomád szállásnak nincs foglalási rendszere, aki előbb ér oda, az költözik be, de sátrak számára is van hely.
A Mély-lápa-völgy fejezetére kilátást nyitó sziklasüveg egy alig 30 m-es bazaltkúp, ahol valószínűleg egykor vár is állhatott. Tövében és tetején is nyílik egy járat, ami kb. 14 m-es mélységben, 28 m hosszúságban fúródik a kőzetbe, és a bazaltlávában felfújódott gázhólyag maradványa lehet. Az alsó, vízszintes alagút mesterséges, a barlangban vélt török kincs reményében 1910 környékén három szilaspogonyi munkás csaknem 10 m-es járatot vágatott a sziklába. A falakban jókora (akár 2 cm-es) kristályok is felfedezhetők fejlámpa fényénél.
A Medves-vidék hatalmas bazaltlepényét körülbástyázó vulkáni kúpok egyike, a döbbenetes tömegű Nagy-kő lényegében egy élesen elkülönült sziklatű a hegykazalban. Tetején állva lélegzetelállító a panoráma, a felsebzett, nyers kőzet szokatlan formavilágától izgalmas. Az 520 méter magas sziklafelszökésről nyíló kilátás magában foglalja Észak-Magyarország hegyvidékének jelentős részét, a Börzsönytől az Aggteleki-karsztig nyújtózik a látóhatár. Markánsan emelkedik ki a Mátra teljes gerince, a Vajdavár-vidék bércei fölé a Bükk fennsíkja domborodik.
A Szér-kő a Medves–Vajdavár-vidék nevezetességeinek tekinthető „cipós” homokkősziklák egyik szép példája. Az ágyúgolyókra hasonlító rejtélyes gömbkövek 25-30 millió éve az itt hullámzó sekély vizű tenger áramlásoktól mentes részén keletkeztek, a finomszemcsés homokba mészvázas állatok ősmaradványai kerültek. Kőzetté váláskor a feloldódó mészváz gömbszimmetrikusan szivárgott el, így a kőzettestben szabályos gömbforma jött létre. Kilátásunk a csúcsról erősen korlátozott, de a fák közül azért ki lehet lesni a gyönyörű fekvésű Bárna házaira.
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
Vigyünk magunkkal fejlámpát a barlang felfedezéséhez, és vigyázzunk a denevérekre!
A túrát érdemes összekötni más geocsodák felfedezésével a Medves-vidéken és megtoldani a határon átnyúló Novohrad–Nógrád Geopark szlovák oldalra eső páratlan látványosságaival.
A kerékpártúra összeköti a Vértes és a Gerecse hegylábi részeinek településeit, melyek életét majd egy évszázadon keresztül a szénbányászat határozta meg. Ennek megfelelően lépten-nyomon az ipari tevékenység emlékeibe ütközünk Oroszlány, Tatabánya és a környékbeli falvak utcáin tekerve –hol egy két csilléből álló bányászemlékmű, hol egy bányászati múzeum, hol egy csendesen pusztuló erőmű jön szembe. Az Által-ér menti kerékpárút természeti környezete azonban feledteti az ipari múltat, vadonatúj aszfaltcsíkja Oroszlány és a megyeszékhely között a kis vízfolyás partján haladva három tavat is felfűz. Tatabányát elhagyva már a Vértes északi lábánál vezet az enyhén hullámzó út, erdőszéleket, mezőket átszelve. Várgesztesen a Zsigmond-kő és a kis hegytetőn trónoló zord vár, míg Majkpusztán a kamalduli kolostor és a bányászati múzeum érdemel kitérőt – érdemes időt szánni a látnivalókra, akár az elmélyülés a cél, akár a bányászélet megismerése. A túra útvonala jobbára síkon halad, így kényelmes tekerésre számíthatunk vízparti ligetek, erdők és mezők mentén.
A vasútállomástól a Rákóczi úthoz érve a kerékpárutat követjük át Kecskédre, majd a Fő utca, Vasút utca, Sport utca kombináción át Környére, a vasútállomás után az Által-ér mentén gurulunk, az Erőmű-tavat jobbról kerülve Tatabányára. A Kossuth utcára fordulva átvágunk Tatabányán, és délnek elhagyjuk a várost. Síkvölgyön, Vértessomlón, majd Várgesztesen is áthaladunk, és a Vár utcán feltekerünk a Gesztesi várhoz. Visszafelé Majkpusztát célozzuk, Várgesztes és Vértessomló között félúton lefordulva, köves úton érünk a kolostorhoz (földúton a bányászati múzeumhoz). Majkról a Majki-patak melletti bringaúton érünk Oroszlány határába és vissza a városba.
ZSIGMOND-KŐ 1
Várgesztes fölött szép dolomit sziklafal töri át az erdőt: a Gadóz és a Lófő kicsiny fennsíkja meredek lejtővel szakad le Várgesztes felé, e lejtő fölső peremén találjuk a sziklakopárost, melyről leláthatunk a falura. A települést mindössze dombsági magasságig hatoló, erdős hátak övezik minden oldalról. Ugyanakkor északnyugat felé a Zsigmond-kőről már kilátunk Tata és Komárom felé a Kisalföld Duna menti síkjának keleti elvégződésére. A faluvégi horgásztótól a o jelzés vezet fel a platóra, ahol a d jelzés kanyarodik a kilátóponthoz.
2
VÁRGESZTESI VÁR
Várgesztes közelében, az erdő takarásában
bújnak meg szemérmesen a 14. században épült vár romjai. Előtte is állt itt valamiféle erődítmény, de a korabeli dokumentumok szerint azt Nagy Lajos király utasítására teljesen lebontották. Az új épület inkább vadászkastély jellegű lett; később megerősítették és átépítették. A 16. században török kézre került, majd miután 1683-ban távoztak, a vár gazdátlan maradt, és ahogy ez lenni szokott, a helyiek elkezdték elhordani a köveit. Ezekből épült többek között a majki kamalduli remeteség rendháza is.
4
2 1 3 4
KIINDULÓPONT:
VÉGPONT:
TÁV:
IDŐTARTAM:
SZINTEMELKEDÉS:
SZINTCSÖKKENÉS:
ÁLLÓKÉPESSÉG:
Oroszlány, vasútállomás Oroszlány, vasútállomás
km 4 óra 30 perc
