Turista Magazin 2023 június

PETŐFI NYOMÁBAN

KÜLÖNLEGES HELYSZÍNEK, AMELYEK MEGIHLETTÉK A KÖLTŐT

TOP 10

KINCSEK AZ ALFÖLDÖN

KIS-SÁRRÉT

AHOL A KAKUKK ÉBRESZT, A FÜLEMÜLE ALTAT

ALFÖLDI KÉKTÚRA A RÓNASÁG

ÉJJEL A PUSZTÁBAN

MENEDÉKEK AZ ALFÖLDI KÉKTÚRA MENTÉN

TEMATIKUS

SZÁM

Fókuszban az

Alföldi Kéktúra

FÓKUSZBAN A TERMÉSZET A HORTOBÁGY

EGY T ERMÉSZETFOTÓS

SZEMÉVEL

ELŐSZÓ

Az Alföld ezer arca

Jó eséllyel nincs olyan ember ebben az országban, aki ne kötődne, kapcsolódna valamilyen módon az Alföldhöz, amely mindezek ellenére méltatlanul kevés figyelmet kap a hazai természetjáróktól. Pedig a mostani lapszámunk is remek bizonyíték arra, hogy rengeteg túraútvonalat, gazdag élővilágot és izgalmas épületeket fedezhetünk fel a korántsem egyhangú síkságon. Aki alaposabban is meg szeretné ismerni a hely hangulatát, lakóit, annak elsősorban az Alföldi Kéktúra (AK) lejárását javasoljuk Szekszárdtól egészen Sátoraljaújhelyig közel 870 km-en keresztül. Az Alföld sokszínűségére jellemző, hogy még az AK teljesítésével is csak ízelítőt kaphatunk belőle, ezért a mostani számunkba meg sem próbáltunk mindent bezsúfolni, sokkal inkább kedvenc helyeinket igyekeztünk összeszedni. Remélem, sikerrel.

Címlapfotó: Pálvölgyi Krisztina: A Sző-réti tanösvény pallósora

Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ)

Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31.

Felelős kiadó: Tassy Márk

Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu

Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu

Megjelenés: havonta (évente 10 szám), december–januári és július–augusztusi összevont lapszám

Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu

Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com

Nyomda: EDS Zrínyi Zrt., 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Csontos Csilla vezérigazgató

HU ISSN 2063-7586

SZERKESZTŐSÉG: Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Hidvégi Brigitta (vezető online szerkesztő), Joó Annamária (vezető szerkesztő), Lánczi Péter (szerkesztő), Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Rácz Attila (olvasószerkesztő), Tóth Judit (szerkesztő); Mártonné Máthé Kinga (marketingkommunikációs igazgató: marketing@termeszetjaro.hu), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu)

Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu

Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető), Sebeszta Péter (tördelőszerkesztő)

Térképek, infografika: Bába Imre

Ebben a számban közreműködtek: Argalász Péter (MTSZ-híradó), Bucsi Attila (Túrakártyák), Dömsödi Áron (Túrapraktika), Gaál Nikolett (Meteo), Morvai Szilárd (Fókuszban a természet), Szabó Eszter (Top 10)

A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.

Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! facebook.com/Turistamagazin

Nógrádi Attila főszerkesztő

Magazinunk a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkársága támogatásával jelenik meg.

Tartalom

6 MTSZ-HÍRADÓ

12 BARANGOLÓ

Petőfi-emléktúra a Duna mentén

18 Petőfi nyomában

Petőfi-emlékhelyek – Különleges helyszínek, amelyek megihlették a költőt

24 REJTETT KINCSEINK

Ahol a kakukk ébreszt, a fülemüle altat –A Kis-Sárrét

32 METEO

Optikai illúziók a légkörben

36 JELVÉNYVADÁSZ

A rónaság mámorában – Alföldi Kéktúra

52 FÓKUSZBAN A TERMÉSZET

A Hortobágy egy természetfotós szemével

60 TOP 10

Kincsek az Alföldön

70 TUDÁSTÁR

Évezredek emlékeit őrzik az alföldi kurgánok

80 TÚRAPRAKTIKA

Éjjel a pusztában – Menedékek az Alföldi Kéktúra mentén

87 TÚRAKÁRTYA

V izek vonzásában a Viharsarokban

Tisza-tó kör: egy igazi klasszikus

Az Alföldi Kéktúra születése

Legfiatalabb országos kéktúránkat – hosszú évek előkészítése után – 1996-ban avatták fel, ám a nyomvonal változásai miatt csak 2000-ben adott ki először az MTSZ egy egységes igazolófüzetet. Az Alföldi Kéktúra születésekor ott bábáskodott

Pálmai Vencel kollégánk is, aki nyugdíjazásáig, 2016-ig dolgozott a Magyar Természetjáró Szövetségben szakági titkárként, jelenleg pedig elnökségi tag. Vencelt az alföldi túramozgalom születéséről kérdeztük.

Turista Magazin: Az MTSZ-en belül mikor és kiben merült fel a gondolat, hogy legyen Alföldi Kéktúra?

Pálmai Vencel: Az 1990-es évek elején három alföldi megye vezetése Benedek Jenő (Csongrád), Boross László (Békés), Leskowsky Albert (Bács-Kiskun) me gyei elnökök inspirálására kezdett gondolkodni egy, az Alföldön végigvezető útvonal kialakítá sában. Sajnos már egyikük sincs közöttünk. Az MTSZ-központ részéről Kalmár László kollégám volt a katalizátor, ő kereste meg a többi alföldi megye vezetését, s győzte meg őket az Alföldi Kéktúra megter vezéséről. Időközben már ő is az égi ösvényeket járja. A fentebb említett személyek minden lehetséges fóru mon „lobbiztak” az ügy érdekében, majd az MTSZ akkori elnöksége is áldását adta az Alföldi Kéktúra kialakításá ra. Én innentől kapcsolódtam be a szervezési, ter vezési folyamatokba. Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye élen járt a tervezésben és az útvonal tényleges kialakításában. Őket Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye követte, HajdúBiharban fejezték be utoljára a munkálatokat.

Turista Magazin: Mi alapján lett kialakítva az útvonal?

Pálmai Vencel: Az útvonal kialakítását teljes mértékben a területi szervezeteinkre bíztuk, gyakorlatilag szabad kezet kaptak, hiszen ők ismerték a legjobban a saját területüket, s így jobban magukénak érezhették a gondolatot. Lényeges szempont volt, hogy az útvonalat gyalog és kerékpárral (a kerékpárral való teljesítés lehetősége időközben megszűnt – a szerk.) is végig lehessen járni. Talán ezért is került annyi aszfaltút a nyomvonalba. Az útvonal kialakítása közben sajnos nagyon sok probléma merült fel, elsősorban a magánosítások miatt, de az előzetes engedélyek ellenére néhol a természetvédelmi hatóságok is hátráltatták a gyors munkát.

Turista Magazin: Milyen emlékeid vannak az 1996-os avatótúráról?

Pálmai Vencel: Mint tudjuk, 1996-ban, a millecentenárium évében jött el az a pillanat, amikor megtarthattuk az avatótúrát (erről bővebben az 50–51. oldalakon olvashattok – a szerk.). Igen ám, de az útvonal csak Tolna, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyékben

Fotó: Csanádi Márton

készült el, így Matolcsi Gyuriék ezen a szakaszon indultak el elsőként az Alföldi Kéktúra végigjárására. Kalmár László kollégámmal az északi megyék nyomvonalait ellenőriztük, ha kellett, néhol festettünk, sajnos ez a szakasz nem volt olyan állapotban, hogy nyugodt szívvel azt mondhassuk: elkészült. A megegyezés szerint a túracsapat és mi Békés megyében, a Körös–Maros Nemzeti Park réhelyi bemutató központjánál találkoztunk, ahol az esti buli után másnap reggel volt a búcsúzkodás ideje.

Turista Magazin: Így visszagondolva hogyan látod az Alföldi Kéktúra eddigi „életútját”?

Pálmai Vencel: Be kell vallanom, kezdetben nem sok jövőt jósoltam ennek az útvonalnak, de minél többet jártam az alföldi tájat, annál jobban megtetszett. Persze egyes megyei vezetők sem gondolták, hogy sikere lehet egy, az Alföldön vezető túraútvonalnak, de az idő rájuk cáfolt. Nagyon sok munkánk volt a kényszerű nyomvonal-módosítások miatt, volt olyan szakasz, ahol az útvonalat hosszú kilométereken keresztül át kellett helyezni és ismételten felfesteni. Az eltelt évek folyamán ismételten több változás következett be az Alföldi Kék nyomvonalát illetően, remélem, sikerült jobbá, látványosabbá tenni.

Idén

is

több száz kilométernyi turistaút jelzése újul meg

Az MTSZ idén februárban hirdetett pályázatot turistautak és az Országos Kékkör nyomvonalán előre kijelölt szakaszok turistajelzéseinek felújítására. A pályázatok elbírálásával a 2023-as pályázat első üteme lezárult, és összesen 1143,7 km-nyi turistaút teljes körű felújítására érkezett vállalás, ebből 338 km az Országos Kékkör mentén található.

Ha térképen is szeretnéd látni a 2023-as jelzésfestés-pályázat keretei között megújuló szakaszokat, használd a QR-kódot!

Az MTSZ is ott volt az OTP családi napján

Az OTP munkatársai és családjaik számára minden évben megrendezett nagyszabású rendezvényt idén is az erre a célra már jól bevált Szentendrei Skanzenben tartották május 13-án. Az esős pénteket követő hűvös májusi szombaton nem számítottunk a regisztrált 7500 résztvevőre. De úgy tűnt, a gyerekes OTP-s munkatársak jó előre megtervezték a szokásos évi találkozást a távoli kollégákkal, és már nagyon várták a családi fesztivál színes programjait, mert a 2700 regisztrált gyerek résztvevő közül reggel 9-től délután 6 óráig mindig álldogált néhány kíváncsi gyerek az MTSZ „természetjárós” asztalainál, és játszott valamelyik fajátékkal, amely a kéktúrázásról, a turistajelzések ismeretéről és a lelkes túrázók hátizsákjába pakolandó felszerelésről szólt.

Fotó: MTSZ

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Társadalmi felelősségvállalás az MTSZ CSR-programján keresztül

Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több, a környezettudatosságot és a természeti környezetben végzett rekreációt előtérbe helyező vállalkozás érzi fontosnak, hogy társadalmi felelősségvállalásként csoportos önkéntesség keretében járuljon hozzá a magyarországi turistaút-hálózat fenntartásához és megújításához.

Ezt az elhatározást támogatja Szövetségünk CSR-programja, amelynek során biztosítjuk a turistajelzésekre vonatkozó szabványnak és szakmai iránymutatásoknak megfelelő munkavégzést. A programon részt vevők megismerkedhetnek a hazai turistaút-hálózat felépítésével, a jelzésrendszer történetével, és kollégáink vezetésével tevékenyen vehetnek részt a jelzésfelújítási munkákban az ország bármely tájegységén.

2023 tavaszán három sikeres CSR-napot bonyolítottunk le tagszervezeteink támogatásával. Április 21-én Algyőn és Sándorfalván 5,5 km turistaútjelzései újultak meg és több mint 7 km-nyi útszakasz tisztult meg. Április 28-án Lovásziban egy rövid munkanapon körülbelül 2 kilométeren frissültek a jelek. Május első péntekén pedig Maglód városa került összeköttetésbe a Pest Megyei Piros túramozgalom útvonalával, hiszen kijelölésre került a piros kereszt turistaút régóta tervezett, mintegy 4 km-es szakasza.

Fotók: MTSZ

Megújult az MTSZ.org

Többévnyi előkészítés és fejlesztés után teljesen megújult a Magyar Természetjáró Szövetség hivatalos weboldala. A felhasználók továbbra is az mtsz.org címen érhetik el az MTSZ tartalmait, de már egy korszerű, letisztult és reszponzív, azaz minden eszközön kényelmesen használható felület fogadja őket, amely kialakításával illeszkedik az MTSZ honlapcsaládjába (kektura.hu, gerecse50.hu, turistamagazin.hu).

A Szövetség legfrissebb hírei, közleményei és hosszú történetének bemutatása mellett kiemelt helyet kaptak a térképes felületek is, melyek segítségével könnyedén nyomon lehet követni az aktuális jelzésfestés-pályázat eredményeit, a turistautakat érintő változtatásokat és figyelmeztetéseket, valamint az MTSZ által felmért és nyilvántartott turistautak hálózatát is. A térképekhez kapcsolódó új funkció, hogy a felhasználók be is jelenthetik a turistautakon észlelt problémákat.

Az oldal praktikus szolgáltatásai között van még a rengeteg hasznos információt és tanácsot adó Tudástár rovat, továbbá integráltak az oldalba egy eseménynaptárt is, ahol a Szövetség és tagszervezeteinek fontosabb eseményeit, rendezvényeit, különböző képzési időpontjait követhetjük nyomon. Ugyancsak az oldalba építették az év elején megújított tagsági adminisztrációs felületet is, amelyen keresztül néhány kattintással lehet csatlakozási kérelmet indítani vagy éppen hosszabbítani. Érdemes végigböngészni az mtsz.org almenüpontjait is, mert ezek segítségével remekül képbe kerülhetünk a Szövetség szervezeti felépítéséről és arról a szerteágazó tevékenységi körről, amelyet az MTSZ munkatársai végeznek a természetjárás területén.

Egyre többen teljesítik a kéktúrákat

Az idei év első negyedében töretlenül nőtt a kéktúrákat teljesítők tábora: az Országos Kéktúrát 196-an teljesítették, ami 20%-os növekedés jelent 2022 első negyedévéhez képest. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát 75-en fejezték be (30% feletti növekedés), míg az Alföldi Kéktúrát 54-en járták végig, ami egészen kiemelkedő, 40% feletti növekedésnek felel meg az előző év hasonló időszakához képest. Az első negyedévben 24 természetjáró vehette át az Országos Kékkör teljesítéséért járó elismerést, ami 16%-kal haladja meg 2022 számait. Volt pár, a megszokottól” eltérő teljesítő is: egy kilencéves kisfiú Szerencsi András személyében és az első japán teljesítő, Jamada Juka.

A QR-kód segítségével tudhatsz meg még többet Szerencsi Andrásról, aki kilencévesen teljesítette az Országos Kéktúrát.

Fotók: Pálvölgyi Krisztina

Túrázás közben is töltődj fel egy MOL-kúton!

Friss péksüteményekkel és minőségi kávéval energizálhatod magad a Fresh Cornerekben.

HA EGY KIADÓS TÚRÁZÁS UTÁN egy kis frissítésre vágynál, az ingyenes MOL Move applikációban bármikor találhatsz a közeledben egy MOL-kutat, ahol bátran megpihenhetsz – akár a kutyusoddal együtt.

Immár 275 Fresh Corner található országszerte, ez 273 töltőállomást és két külön kávézót jelent, azaz a magyar olajtársaság üzemelteti a régió egyik legnagyobb kávézóláncát. Nem csak autósként érdemes a MOL-ra

gondolnod, hiszen számos töltőállomás fekszik gyalogos vagy kerékpáros túraútvonalak közelében.

Ízlésed szerint választhatsz megannyi kávé közül, így többek közt espresso, latte, cappuccino vagy éppen jeges kávé üdíthet fel. A tejes italokat természetesen kérheted laktózmentes vagy éppen növényi változatban is, különféle ízesítéssel, a variálhatóság a fantáziádra van bízva – egy biztos, a kávé minősége minden esetben kifogástalan lesz.

Ha szereted kipróbálni a különlegességeket, érdemes megkóstolnod a tavalyi év egyik nagy sikerét, a június 1-től elérhető Toblerone jeges lattét, amivel kellemesen le is hűtheted magad a túra után, hiszen a frissen főzött kávé, a vajkaramella és a Toblerone csokoládé tökéletes harmóniája téged is elvarázsol majd, ha valami finomságra szomjazol.

A magas minőségű kávé mellett friss pékáru vár rád, így az örök kedvenc kakaós csiga és az extra puha vajas croissant mellett ropogós hot doggal, szendviccsel és paninival pótolhatod a túrán megcsappant energiádat.

Visszatérő kedvencünk, hűsítő jeges latte!

Ha kutyával kirándulsz, bátran hozd be a kútra kedvencedet, hiszen a MOL mintegy 450 hazai töltőállomásának mindegyike kutyabarát. Különösen a forró nyári napokon jön jól, hogy a jól szocializált és egészséges állatokkal – saját felelősségre, a házirend betartása mellett – együtt mehetsz be a MOL-töltőállomások légkondicionált közösségi tereibe, ahol a kutyusod is felfrissülhet a kúton található itatótálaknak köszönhetően. (x)

Frissen főzött kávé, vajkaramella és csokoládé tökéletes kombinációja Toblerone csokoládéval.

Bankszámlád adatait rábíznád?

TÖRÖLD véglegesen, ha készüléket cserélsz!

Adataid csak Rád tartoznak!

KÉRD a kereskedőtől

az ingyenes adattörlő kódot!

Új eszköz vásárlásakor jár Neked!

Készült Magyarország Kormánya megbízásából.

Petőfi-emléktúra a Du

Petőfi Sándor nagy költő és nagy távgyalogló volt. Kora neves emberei közül talán senki se járta be úgy keresztbe-kasul

Magyarországot, mint ő. Kétszáz éve látta meg a napvilágot, és ez alkalomból hol is eredhetnénk az Alföld szerelmesének nyomába, ha nem épp az Alföldön. A szívéhez közel álló

Dunavecsén és Szalkszentmártonban kerestük fel a költő életéhez kötődő fontosabb helyszíneket.

Írta: Joó Annamária Fotók: Csanádi Márton

Fotó: MTSZ

na mentén

Kevés olyan város, helység van az országban, ahol Petőfi Sándor nem fordult meg rövid, de sűrű élete során. Beutazta „a változó szerencse szekerén” a 19. századi Magyarország majdnem egész területét, ezért sok település őrzi ottjártának emlékét. Kamasz és felnőtt életének szinte minden évére esett egy-egy hosszabb gyalogút. Ennek oka lehetett az akkori közlekedési lehetőségek hiányossága, szegénysége, de az is, hogy finoman szólva sem volt egy otthon ülő típus. Ha tehette, ment, utazott, vándorszínészkedett, katonáskodott, forradalmat csinált, folyton mozgásban volt.

„Átröpűlök hosszában hazámon”

A korabeli visszaemlékezések szerint a legnagyobb kedvtelései közé tartozott a kirándulás. Ezt jegyezte le a barátjához, Kerényi Frigyeshez írt Úti levelek ben is: „Ez ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép. A természettel mulattam, az én legkedvesebb barátommal, kinek semmi titka nincs előttem.

Barangoló

Mi csodálatosan értjük egymást, és ezért vagyunk olyan jó barátok. Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő susogását és a fergeteg üvöltését… megtanított rá a világ misztériumainak grammatikája, a költészet. Értem pedig különösen a falevelek zörgését. Le-leülök egy magányos fa alatt és órákig hallgatom, mint zizegnek lombjai, mint suttognak fülembe tündérregéket, melyektől a lélek mámoros álomban meghúzza a képzelet harangját s beharangozza az égből az angyalokat szívembe, e kis kápolnába.” ( Miskolc, julius 8. 1847.)

A költő születésének 200. évfordulója alkalmából Petőfi nyomában indultunk el az Alföldre, pontosabban a szívéhez mindig is közel álló Duna menti sík vidékre, Dunavecse és Szalkszentmárton környékére. Mindkét településen huzamosabb időt töltöttek Petrovicsék, ahol a költő édesapja, „a jó öreg kocsmáros” mészárszéket bérelt és beálló vendégfogadót

üzemeltetett, így több múzeum és szobor is őrzi a lánglelkű poéta emlékét.

„Kis lak áll a nagy Duna mentében”

A dunavecsei körtúra ötlete és útvonala nem saját kútfőből pattant ki, hanem a dunaújvárosi Pentele Természetjáró Egyesület 25 km-es Petőfi-emléktúráját vettük át némi változta-

Dunavecse egyik fő nevezetessége Petőfi Sándor apja, Petrovics István egykori mészárszéke

tással. Dunavecse központjában, a Petőfi térről indítottuk a sétát, ahol a Petőfi-emlékház áll. Ebben a földszintes, nyeregtetős házban volt a költő apjának mészárszéke 1841–1844 között. Ide „toppant be” Sándor fia országos csavargásaiból hazatérve, ahogyan a Füstbe ment terv és az Egy estém otthon című költeményeiben olvashatjuk.

A vecsei általános iskola előtt találjuk a költő bronz szoborportréját, amelyet 1948-ban emeltek

A ház jelenleg múzeumként működik, és kis helytörténeti gyűjteményt láthatunk benne, amely a Petrovics család ittlétére fókuszál. Itt őrzik idősebb Petrovics István húsvágó bárdját és a költő első szerelmének, Nagy Zsuzsikának a kancsóját, amelyikben az egyik helyi legenda szerint állítólag a bort, míg mások szerint a gyógyító savót vitte a köhögős, gyönge tüdejű poétának. A szép szőke, kék szemű Zsuzsikáról

még azt lehet tudni, hogy nemcsak megperzselte költőnk szívét, de tucatnyi ifjúkori szerelmes versének múzsája volt, és a János vitéz Iluskájának is ihletője lehetett. A múzeum előzetes bejelentkezés után látogatható.

A közelben, a Fő utca és Petőfi tér közötti kis parkban bukkanhatunk rá a város egész alakos Petőfi-szobrára, mely Szűts István szobrászművész alkotása, és az emlékház, a „kis lak” irányába néz, ahol a költő szülei egykor laktak. A két méter magas bronzszobrot 2007-ben avatták fel. Innen alig száz méterre, a Zrínyi utcában, a Petőfi Sándor Általános Iskola előtt található a költő mellszobra, melyet Szandai Sándor szobrász készített bronzból és mészkőből. Az 1948-as centenáriumi ünnepségek keretében került az alkotás Dunavecsére.

A Petőfihez köthető Nagy Pál-féle ház felújítása zajlik, az épület a rendbetétel után emlékházként működik majd

Dunavecse hangulatos belvárosából a piros négyzet turistajelzés vezet ki a Duna mellett húzódó gáthoz

Ha továbbsétálunk a Zrínyi utcában, a 23-as szám alá, elérkezünk ahhoz az épülethez, amelyhez Petőfi szintén ezer szállal kötődött. Itteni tartózkodása idején ugyanis ebben a nádfedeles parasztházban szállt meg, mivel a Petrovics család mészárszékében csak egy szoba volt, ahol pedig a szülők és az öccse laktak. Így 1844. április elejétől június közepéig a mészárszéket bérlő Nagy Pál házának egyik szobájában húzta meg magát. Ezen időszakban találkozott először a házigazda leányával, Nagy Zsuzsikával, akivel mindjárt szerelembe is esett, ám a vágyakozásnál tovább nem jutott, majd nyár elején visszautazott Pestre. A ház jelenleg kong az ürességtől, felújítási munkálatok nyomai látszanak rajta. Homlokzatán emléktábla hirdeti: „Ezen házban lakott Petőfi 1844-ik évben.”

„Mi kék / Az ég! / Mi zöld / A föld!”

A Zrínyi utcán a piros négyzet turistajelzést követjük visszafelé a város centrumába, ahonnan folyatjuk utunkat egészen Dunavecse szélső házaiig, majd rákanyarodunk a Szalkszentmárton irányába vezető gátra, ahol az EuroVelo kerékpárút is vezet. A töltés mellett ártéri erdő zöldje kísér bennünket, mögötte a Duna kanyarog, a távolban a dunaújvárosi vasmű kéményei látszanak. Egy 4,2 km-es gáton caplatás után a majorságot követő földútnál jobbra fordulunk, majd a vasúti síneknél balra, és a vasúttal párhuzamosan mintegy 2,5 km-t legyalogolva megérkezünk Szalkszentmártonba.

Barangoló

Az alföldi község hangulatos központjában, a református templom szomszédságában, a Petőfi téren áll egy fehérre meszelt falú épület, amelyet a település hajdani földesura, gróf Festetics György építtetett 1810-ben. A beálló vendégfogadót, kocsmát és mészárszéket is magában foglaló házat a költő édesapja 1844–1846 között bérelte. Az épület utcai homlokzatán találjuk a mészárszék kiszolgáló ablakát. A körülötte lévő falfestmény a források szerint az ország egyetlen kézzel festett mészárszékcégére. Belépve az udvarra, a faoszlopos tornácos ház mellett ritkaságszámba menő, falazott, négyzetes lábakon álló, nyitott szekérszín található, az úgynevezett beálló, amely egyidős a vendégfogadóval. Ezzel szemben egy jégvermet láthatunk, amelyben a mindenkori bérlő tárolta a hús és az ital hűtéséhez szükséges jeget.

A szalkszentmártoni Petőfiemlékmúzeum épületén találjuk hazánk egyetlen kézzel festett mészárszékcégérét

„Mint felhők a nyári égen, / Érzeményim jőnek-mennek”

A Petőfi-emlékkiállításnak helyet adó múzeum udvarán láthatjuk a különleges, tíz lábon álló nyitott kocsiszínt

Az egykori mészárszék és fogadó jelenleg a Petőfi Sándor Emlékmúzeumnak ad otthont. A kiállításon Petrovics–Petőfi-relikviákat és több komoly néprajzi, iparművészeti értéket képviselő tárgyat is megismerhetünk, amelyek az egykori mezőváros életét és hagyományait mutatják be. Bár Petőfi hazalátogatásai során csupán néhány hónapot tartózkodott a szalkszentmártoni szülői háznál, a település ezzel kitörölhetetlenül beírta magát a hazai kultúrtörténetbe. A költő e rövid időszak alatt 112 verset, köztük a híres Felhők ciklus legszebb darabjait, két drámát ( Zöld Marci, Tigris és hiéna) és egy regényt (A hóhér kötele) vetett itt papírra. Még több információ a múzeumról a petofiszalkon.hu weboldalon található.

Az emlékmúzeum közelében, a Petőfi téren emelkedik a költő bronzszobra, amely Marton László Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, és Petőfi halálának 120. évfordulóján, 1969-ben avatták fel. Szalkszentmárton házait a Fő úton, majd az Alkotmány úton hagyjuk el, melynek végén jobbra fordulunk, és egy jelzetlen dűlőúton szántóföldek között gyalogolunk kilométereken át. A sík vidéket – ameddig a szem ellát – termőföldek sárga, barna, zöld mozaikjai tagolják, közöttük homokos földutak keresztezik a tájat.

„Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!”

Túl sok izgalmat ez a szakasz nem igazán tar togat. Talán kicsit monoton is nyílegyenesen, kilométereken keresztül szántók mellett ha ladni, relaxációs sétának viszont kiváló. Órákig egyedül poroszkálhatunk az úton, élvezhet jük a nyugalmat, miközben zöld vetéseken és élénksárgán pompázó repcetáblákon legeltet jük a szemünket. És nézzük a jó oldalát az eseménytelen gyaloglásnak: errefelé a medi

Megközelítés

Távolsági busszal a Budapest–Baja vonalon juthatunk el Dunavecsére. Személyvonat ­ k özlekedés nincs, ugyanis a Kunszentmiklós–Dunapataj szárnyvonalon 2007 ­ ben megszűnt a személyszállítás. Gépkocsival legegyszerűbben az 513­as számú főútvonalon érhető el.

Szalkszentmárton egyik meghatározó épülete a szépen felújított református templom. Külterületén jellemző a szétszórt tanyavilág, nagy földterülettel, kisebb gazdaságokkal

tatív elmélyedésünket biztos nem zavarja meg turisták hada.

Elhaladva Nagyvadas gazdasági épületei mellett, további 1,5 kilométert bandukolunk, míg egy kijárt földúthoz nem érünk, ahol jobbra vesszük az irányt, majd egy mezőgazdasági teleptől már aszfaltozott úton érkezünk vissza Dunavecsére. A végül 22,5 km-esre kerekedett túra mindenkinek ajánlható, aki ízelítőt szeretne az Alföld tengersík vidékéből. Kényelmesen öt és fél óra alatt lejárható, de Petőfi-emlékekkel, múzeumokkal simán egy tartalmas egész napos programmá bővíthető.

Szalkszentmárton

Fotó: MTSZ

Petőfi nyomában

Petőfi-emlékhelyek

Különleges helyszínek, amelyek megihlették a költőt

Petőfi Sándor két dolgot bizonyosan szenvedélyesen szeretett: verseket írni és utazni, bejárta szinte az egész országot. Ezúttal olyan emlékhelyeket gyűjtöttünk össze, ahol a forradalom lánglelkű poétája nem csupán megfordult, hanem élt, alkotott, vagy éppen szerelembe esett. Szubjektív válogatás következik.

Írta: Joó Annamária

Fotó: Csanádi Márton

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Kiskőrös

A Petőfi-emlékezet és -kultusz egyik megkerülhetetlen helyszíne a költő szülőháza Kiskőrösön , amely az emlékmúzeummal együtt 2022 októberében nyitotta meg kapuit felújítási munkálatok után. A „nádfedeles hajlékban” felfrissült a korábbi kiállítás, és új ismertető szövegek kerültek a falakra, a hátsó szobában pedig egy teljesen új tárlat nyílt. A kiállítás fókuszában a Petrovics család kiskőrösi tartózkodásának bemutatása áll.

Petőfi szülőháza az ország első irodalmi emlékháza, 1880 óta látogatható. 1958-ban vált műemlékké, és 2021-ben kapta meg a történelmi emlékhely címet. Szomszédságában különleges Petői Műfordítói Szoborpark várja a látogatókat.

Az emlékmúzeum modern épületében lévő tárlat a költő hétéves alkotói pályájával foglalkozik. A múzeumban mindegyik év kapott egy-egy falfelületet, ahol megjelenik az adott esztendő legjelentősebb műve, hozzá pedig pár kapcsolódó, fontos információ, idézet, és alul annyi kőrisfa pálca, ahány költeményt Petőfi abban az évben írt. Finom utalás a település nevének eredetére, hiszen Kiskőrös a vidéken őshonos kőriserdőkről kapta a nevét. Még több információ a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumról, nyitvatartásról, jegyárakról, aktuális programokról a petofimuzeum.hu oldalon található.

Az egykori Fekete Sas fogadó Nagybányán, ahol az ifjú házas Petőfiék egy éjszakát töltöttek

Fotók: Francz Ilona

Mézeshetek Koltón

Petőfi háromszor járt Koltón, Teleki Sándor kastélyában. A nagybányai főtér egyik épülete az 1802-ben újjáépített Fekete Sas fogadó, melyen márványtábla hirdeti, hogy „itt szállt meg Petőfi Sándor 1847. szeptember 8-án”.

A kiskőrösi szülőház melletti kis parkban található 18 szobor Petőfi fordítóinak állít emléket

Fotó: Csanádi Márton

A költő Szendrey Júliával kötött esküvője után Koltóra indult, hogy újdonsült feleségével Teleki Sándor kastélyában töltsék mézesheteiket. Útközben azonban Misztótfaluban eltört a kocsijuk egyik kereke. „Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhetünk Koltóra. Az éjet Nagybányán töltöttük a fogadóban... házasságom első éjét fogadóban! Nem hiába vagyok a csárdák költője!” – írta a költő barátjához, Kerényi Frigyeshez az Úti levelek ben (XV.).

Petőfi nyomában

Salgó vára, a csillagok szomszédja

Petőfi Sándor megkerülhetetlennek tűnik, ha Salgó várának történetéről esik szó. Nemcsak az Útirajzok ban emlegette a romokat, hanem egy költemény is született, amikor a magyar irodalom nagy alakja falnak támasztott háttal révedezett itt a messzeségbe. A romantikus és hosszú vers címe mi más is lehetne, mint Salgó.

A költő egyébként egészen pontosan 1845. június 11-én járt a várban, a helyi szóbeszéd szerint lóháton, aminek a nyomát a várkapu melletti szikla őrzi. Látogatásának állít emléket 1923 óta a hajdani várkapu melletti sziklás bazaltoszlopokon lévő márványtábla. Megközelíthetjük a Somoskő várát a Salgó várával összekötő, közel 5 km hosszú Petőfi sétányon, illetve Salgóbányán a Vár út végéből a sárga kereszt jelzésen, majd a piros rom jelzéseket követve juthatunk el a várhoz.

Ahol a költő is elámult, kő-hegyi panoráma a Petőfi-kilátóból

Fotó: Dömsödi Áron

Petőfi-pihenő a Kő-hegyen

Petőfi rövid élete során igazi „vándorpoétaként” hatalmas utakat tett meg, hol gyalogosan, hol pedig szekéren. Beutazta a 19. századi Magyarország szinte egész területét. Nyugha-

Fotó: Gulyás Attila

tatlan, izgága természete és kalandvágya egyik helyről a másikra hajtotta. Ahogy A csavargó című költeményében írja: „Ma itten, holnap ottan, / Csak ez az élemény… / Csavargónak születtem, / Csavargó vagyok én.” Az egyik ilyen vándorútja közben érkezett el a Kő-hegyre.

A fáma szerint 1845. szeptember 23-án, barátaival, Vahot Imrével és Vahot Sándorral Esztergomba gyalogolva állítólag elidőzött itt, hogy gyönyörködjön egy kicsit a hegyi panorámában. Látogatásának emlékére 1958-ban kőoszlopot emelt a Pilis Turista Egyesület Országház Osztálya. Ezért is kapta a remek panorámapont a Petőfi-pihenő vagy Petőfi-kilátó nevet. A Pomáz és Szentendre közötti Kőhegy oldalában, a Z jelzés mentén, a Czibulka János menedékháztól nem messze találjuk ezt a természetes sziklateraszt.

Petőfi-fa, Dömsöd

A Kis-Duna partján álló hatalmas, 300–350 éves kocsányos tölgynek meghatározó szerepe van Dömsöd életében. Két esemény is kapcsolódik hozzá: az egyik Petőfi Sándor emléke, a másik egy óriási vihar pusztítása. A hagyomány szerint e fa alatt írta a Piroslik már a fákon a levél… című versét, valamint úgy tartja a néphit, hogy ettől a fától többször is átkelt

Petőfi Sándor fejszobra a dömsödi Petőfi-fa szomszédságában, Polyák Ferenc fafaragó alkotása

Fotó: Csanádi Márton

A dömsödi Duna-parton álló hatalmas tölgy Magyarország legnevezetesebb emlékfái közé tartozik

Fotó: Csanádi Márton

csónakkal a közeli, kedvencévé vált kis szigetre, ahol csak ült, és folyton írt, olvasott a parton a fák alatt. Gyakori dömsödi látogatásainak oka, hogy 1846-ban szülei mészárszéket üzemeltettek a településen.

1978-ban a fát egy vihar csaknem kettétörte, egyik hatalmas ága le is szakadt, de a fa nagyobbik része épen maradt. A település akkori tanácselnökének megkeresésére a letörött ágból Polyák Ferenc népi fafaragóművész elkészítette a költő és szüleinek mellszobrát, amelyek jelenleg is a Petőfi-emlékfa mellett láthatók. A hármas portré közepén Petőfi Sándor, a legnagyobbra faragva, mellette egyik oldalon édesanyja, Hrúz Mária, a másik oldalon édesapja, Petrovics István fejszobra áll. A terebélyes, mintegy 40 méter magas tölgyet és környékét 1980. március 15-én avatták Petőfi-emlékhelylyé. Egész évben szabadon látogatható.

Kutyakaparó csárda, Kocsér

Petőfi sok mindent szeretett az életben, de az utazást, a kirándulásokat és a kocsmába járást

Petőfi nyomában

egészen biztosan. Ez utóbbi iránt való vonzódásában szerepe lehetett annak is, hogy már gyermekkorában megérinthette az ivók hangulata, hiszen édesapja, „a jó öreg kocsmáros” a mészárszékek mellett kocsmákat is üzemeltetett. Illetve szenvedélyes „csavargóként” országjárása közben jó pár fogadóba és csárdába betért, volt hát miből merítenie ihletet.

A Kocsér és Kőröstetétlen közötti út mentén áll az ország egyik legrégebbi csárdája, a Kutyakaparó, amely 1847-ben – a hagyomány szerint – az oda betérő Petőfit is megérintette. Költeményével halhatatlanságot biztosított az alföldi csárdának, de agyon azért nem dicsérte:  „Kivül-belül szomorú csárda ez /

Az ország egyik legrégebben működő „csárdája”, a Kutyakaparó Fotók: Csanádi Márton

/ Éhen-szomjan szokott itt maradni / A jámbor útazó, / Mert eledelt nem kap, és hogyha csak / Rápillant borára, / Megátkozza Noét, hogy szőlőt is / Vett be a bárkába.”

A kocséri Kutyakaparó csárda egyedi atmoszférájának megtapasztalásáért érdemes beugrani a mai napig üzemelő vendéglátóipari egységbe, ha Nagykőrös, Kecskemét, Tiszakécske közelében járunk. Igaz, az épület már nem ugyanaz, mint amelyben Petőfi és Arany is megfordult, mert a csárda 1926-ban leégett, és 1965-ben építették újjá, majd többször átalakították. A hely ma, ha nem is csárdaként, de Petőfi-emlékhelyként és kocsmaként is működik.

Petőfi fája Nagyaron

A hagyomány úgy tartja, hogy Petőfi a Nagyar község határában található egyik öreg tölgyfa alatt írta A Tisza című költeményét.

„Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó

Tiszánál

Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek anyja kebelére.”

Ennek emlékét őrzi a településen a Petőfi-fa vagy Petőfi fája. A több száz éves, hatalmas fa 1996-ban villámcsapás áldozata lett. Petőfi fája ma már nem él, törzsének egy darabja azonban még ma is áll a kis emlékpark közepén, mellette pedig makkjából nőtt utóda virul. A költő

1846-ban járt először Nagyaron, ahol Luby Zsigmond és Luby János földesurak látták őt vendégül. Az itt töltött napok alatt születhetett A Tisza című versének gondolata, ám a költeményt már Pesten keltezte 1847 februárjában. Az egykor itt magasodó hatalmas tölgyfát azonban még láthatta. Nagyar község kulturált pihenőhelyet alakított ki a fa környékén.

Tyúkanyó és Morzsa kutya együtt

üldögélnek – Vác

A visszaemlékezések szerint Nagyaron már az 1880-as évektől kialakult a Petőfi-fa kultusza

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Petőfi Sándor talán egyik legismertebb verse az Anyám tyúkja. Aligha kell bemutatni, már óvodáskorunk óta halljuk, és a Magyarországon élő vagy nevelkedett gyerekek legtöbbjének ez a vers jut elsőként az eszébe, ha vers vagy Petőfi a hívószó. A falusi életképet megidéző költeményt Petőfi 1848-ban Vácon írta, amikor az ott lakó szüleit meglátogatta.

És amit a költő megénekelt, azt Kolodko

A híres vers szereplői szorosan egymás mellett ülnek, Morzsa kutya barátilag átöleli a tyúkanyót

Fotó: Kolodko Art

Mihály miniszoborba öntötte: Morzsa kutya és a mama tyúkja együtt ücsörögnek „barátságba’” a váci vasútállomás előtt egy posztamensen. A szobor mögött található épületen emléktábla hirdeti, hogy ebben a házban éltek a költő szülei 1847–48-ban, és itt vetette papírra híres szerzeményét. 

Ahol a kakukk

ébreszt, a fülemüle altat

A Kis-Sárrét

Írta: Tóth Judit

Fotók: Pálvölgyi Krisztina

Kevesen ismerik, még kevesebben jártak itt, pedig a magyar–román határnál található Kis-Sárrét nemcsak a Körös–Maros Nemzeti Park egyik legváltozatosabb részterülete, de az ország egyik legszebb és természeti értékekben leggazdagabb vidéke is.

Kora reggel még a zsúfolt, zajos, nyüzsgő Budapesten voltam, jó pár órával később egészen más világba kerültem. Békés vármegye északkeleti szegletében, a Kis-Sárréten élveztem a csendet, a nyugalmat és a természet hihetetlen változatosságát, csupa olyasmit, ami rettentően tud hiányozni a nagyvárosi ember hétköznapjaiból.

A hajdani vadvízország

A Kis-Sárrét századokkal ezelőtt egészen más képet mutatott, mint ma. A hajdani hatalmas vadvízország – amit az Erdélyi-szigethegységből érkező Sebes-Körös és több kisebb vízfolyás áradásai alakítottak ki – Körösnagyharsánytól egészen Vésztőig húzódott.

A Nagy- és a Kis-Sárrét lakói alkalmazkodtak a természeti adottságokhoz, földműveléssel csak a mocsarak közötti magasabb hátakon tudtak foglalkozni, az árvíz járta, kövér legelőkön viszont virágzott az állattenyésztés. Ez a mocsaras, vizenyős terület sok mindent adott az itt lakóknak. A réti emberek értékes tudás birtokában voltak. A pákászok, a csíkászok, a madarászok, a halászok, a méhészek, a nádvágók mind jól ismerték a rétet, és tudták, mit hol keressenek, és az ingoványon való átkelésnél is nélkülözhetetlen volt a helyismeretük.

Több ezer virágzó sárga nőszirom mesés látványa az Alföldi Kéktúra útvonala mentén

A vizek birodalmában az emberek kocsi helyett inkább sárhajót használtak, az elé fogták be a lovakat. Vagy megfogadtak egy pákászt vízi fuvarosnak, aki „álmában is eligazodott a rétben kanyargó hajócsapásokon, rónákon, tudta melyik merre ágazik, melyiken hová lehet kilyukadni” –írta Szűcs Sándor, a Sárrét utolsó krónikása.

Az Ugrai-rét egyik védett orchideafaja, a hússzínű ujjaskosbor

Aztán a 19. századi folyószabályozások és lecsapolások nyomán alapjaiban változott meg a táj és vele együtt az élet a Kis- és a szomszédos Nagy-Sárréten. „A Tiszát megregulázták, 1866-ban az öreg Berettyónak Bakonszegtől Szeghalomig szép egyenes medret ástattak az indzsellérek és vizét a Sebeskörösbe vezették. Kedvét szegték a Körösnek is. S így aztán a vérevesztett rétek elpusztultak. A sárrétiek ekeszarvat, kapa-és kaszanyelet fogtak a markukba. A vizet vesztett birodalmában az eke lett úrrá. A rétet és a kövér mezőket eltemették a fekete barázdák” –olvashatjuk Szűcs Sándor A Régi Sárrét világa című könyvében.

A régi vízi világ újrateremtése

A hajdani Kis-Sárrét emlékét ma már csak kisebb-nagyobb mozaikok őrzik, mint például a Biharugra határában található Ugrai- és Sző-rét. Az előbbin májusban a pompás kosbor többezres, a hússzínű ujjaskosbor néhány százas állománya pompázik, de nagyon szép ősszel a több hektáron virágzó őszi kikerics is. Mivel a terület fokozottan védett, csak szakvezetéssel látogatható, például május végén, az évente megrendezésre kerülő Bihari Táj Napján.

A Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság öt évvel ezelőtt a Zsadány közelében található Kisvátyoni-pusztán vizesélőhely-rekonstrukcióba kezdett, hogy visszavarázsoljanak valamit a régi vízi világból. Vízzel látják el a mocsarakat, mocsárréteket, tulajdonképpen a folyószabályozások előtti állapotokat teremtik újra kicsiben. „Vízszintet szabályozó, vízmegtartó műtárgyak épültek, emellett csatorna- és gátépítés is történt ezen a saját hasznosítású területen, ahol az árasztásokkal más földjét nem veszélyeztetjük. Amikor ősszel a halastavakat lecsapolják, a közeli csatornában megnövekvő vízmennyiséget fel tudjuk itt használni. Mintegy 40 hektár kerül ilyenkor víz alá, ezzel próbáljuk utánozni a régi vízi világot” – magyarázza Tóth Imre, a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrkerület-vezetője, akinek egyik szívügye ez a projekt.

Hogy a rekonstrukciónak milyen hatásai vannak, azt a helyszínen mutatja meg nekünk Imre. Ameddig a szem ellát, zöldellő réteket és kisebb-nagyobb vízállásokat látni. A vonulásban lévő havasi partfutók élelmet keresnek az egyik kis sekély tónál, a bíbiceknek már fiókáik vannak, a piroslábú cankók most költenek, a gólyatöcsök pedig ilyenkor, május elején még csak készülődnek a költéshez. A terület egy része telis-tele van sárga nőszirommal, bár a virágzási csúcs még kicsit odébb van, a látvány már most is fantasztikus. Ezt egyébként a májusban erre járó kéktúrázók is élvezhetik, az Alföldi Kéktúra útvonala

Egy bájos gólyatöcs és az Alföldi Kéktúra Begécsivíztárolónál lévő pecsételőhelye

ugyanis itt, a vizes élőhely melletti gáton vezet Zsadánytól Geszt felé.

Szomszédaink, a nagycsaládos nyári ludak

Hajnali életkép nyári ludakkal a Bihari Madárvárta melletti kis tavon

Egy pár napos látogatás a Kis-Sárréten hihetetlenül feltölti az embert, a természet itt annyira intenzíven van jelen minden pillanatban, hogy nem lehet kitérni a hatása alól. Itt megnyugszik, lelassul az ember, a folyamatos nyüzsgés helyett derűs szemlélője lesz a természetnek. Mindennek megéléshez ideálisabb helyszínt a Bihari Madárvártánál keresve sem találhatunk. A  Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság szálláshelye Biharugra mellett van. A határ menti kis falu legismertebb szülötte Szabó Pál, akinek emlékháza van a településen. Az író leghíresebb műve a Talpalatnyi föld című regény, amelyből 1948-ban a híres film is készült.

A Bihari Madárvártát körbeöleli a természet

A Sző-réti tanösvény kamillamezős útvonalán egy megfigyelő torony is áll

A madárvárta tájba illő épületét már maga a „vadon” öleli körül. A ház melletti kis tóban nyári ludak és kislibáik úszkálnak. Nem is kevesen. A nyári ludakra jellemző, hogy a fiatalabb tojók tojásaikat egy másik tojó fészkébe teszik, így nem ritkák a nagy családok, ahol egy párnak akár kilenc-tíz kislibája is lehet. Nem messze a bejárattól bíbicfiókák cseperednek, a fejünk felett barna rétihéják nászrepülnek, kicsit arrébb gólyatöcsök szállnak, a másik

irányban egy szép vörös gém repül behúzott nyakkal és nyugodt szárnycsapásokkal.

A ház mellől indul a 2 km hosszú Sző-réti tanösvény, amely különböző élőhelyeken keresztül mutatja be a fokozottan védett rét élővilágát. A tanösvény önállóan is bejárható, de szakvezetést is lehet kérni. Alig teszünk meg pár lépést, a nyári ludak után újabb madarak vonják magukra a figyelmet. A nádi énekesek

megmutatni nem annyira szeretik magukat, a hangjukat viszont szívesen hallatják. Most épp egy kabócához vagy tücsökhöz hasonló, pirregő hangot figyelünk. Imrétől megtudjuk, hogy egy nádi tücsökmadár az. A madarak énekéhez békák kórusa adja a hátteret. A virágzó kamillákkal borított ösvény egy madármegfigyelő toronyhoz vezet, ahonnan belátni a Sző-rétet, a másik irányban látszik a határ túloldalán fekvő Rojt falu temploma, és nem is túl távol a Béli-hegység is ott magasodik.

A tanösvény egy kis része cölöpsétány, bár a pallósor alatti területen most semmi víz nincs. Átkelünk egy kis csatorna felett, Imre egy különös vízinövényt, a közönséges rencét keresi a vízben, de most nem látjuk. Víz felé emelkedő sárga virágaival a rence látszólag ártatlan kis növénynek tűnik, valójában azonban egy „húsevő” lénnyel van dolgunk, amely apró rákokkal és más parányi vízi gerinctelenekkel táplálkozik. A növény levelein sok kis tömlőt találunk, ezekkel ejti foglyul az arra járó parányokat, amelyeket aztán fehérjebontó enzimekkel emészt meg.

Sokféleség kis helyen

A pallósor végére érve már egy másik élőhely, a szikes puszták növényeit nézegetjük. Virágzik

A Sző-réti tanösvény kis erdőfoltjában számos gombafajjal is találkozhatunk

a pusztai cickafark, a csattogó szamóca, a sziki üröm illata betölti a levegőt. A pirosló sziki varjúháj, bár pici, élénkvörös színe miatt kitűnik zöld környezetéből.

A sziki varjúháj és a tanösvény pallósora, amely alatt most nem volt víz

Hamarosan beérünk egy kis erdőfoltba, ahol – ahogy Imre mondja – hazai nyárfák, fehér, szürke nyár és ezek hibridjei állnak. A kinti meleghez képest hirtelen kellemes, hűvös félhomályba kerülünk, a földön holtfák fekszenek keresztbe, tele rovarlárvák járataival. A fákon különböző mesterséges odúkat látni, amelyek nemcsak a madaraknak kedveznek, de a környezeti nevelés fontos eszközei is. Az erdő szélén fehérben pompázó galagonyabokrok sorakoznak, öröm hallani a rovarok hangos zümmögését körülöttük.

Visszafelé egy csatorna mellett halad az út, itt ismét szóba kerül egy érdekes faj, a szivárványos ökle, amely jellemző halfaja a Kis-Sárrét kisvízfolyásainak, csatornáinak. Sajnos az utóbbi időben megritkult ez a védett halunk, amelynek igen speciális a szaporodása. A hal hosszú tojócsövével a kagylók légzőnyílásaiba rakja le a petéit. „A faj népies neve babahal – meséli Imre. – Régen az asszonyok a hal segítségével állapították meg, hogy állapotosak-e, vagy sem. A vizeletüket beleöntötték egy üvegbe, abba beletették az öklét, és ha kijött annak tojócsöve, akkor pozitív, ha nem, akkor negatív volt az eredmény.”

Bár a gímszarvasok jelenlétét inkább a hegy- és dombvidékekhez kötjük, a Kis-Sárréten népes gímszarvasállomány él. Ez Békés vármegye legerdősültebb vidéke, ráadásul itt sok olyan területet találnak a szarvasok, ahol minimális az emberi zavarás. Szarvasbőgés idején is érdemes ide eljönni, az ember csak kiül a madárvárta udvarára, és akár onnan is hallgathatja az ősz egyik legizgalmasabb koncertjét.

Halastó-birodalom

A Kis-Sárréten található Biharugrai- és Begécsi-halastavak 2000 hektáros kiterjedésükkel a hortobágyi után az ország második legnagyobb

A halastavak nádasaiban vegyes gémtelepek is vannak, kócsagokkal, kanalasgémekkel és más fajokkal

Az egyik halastó betonszigetén küszvágó csérek fészkelnek. A csatornákban szivárványos ökle is él

halastórendszerét alkotják. A biharugrai tavakat az 1900-as évek elején kezdték kialakítani. Chorhus Dezső budapesti mérnök és testvére Zoltán vásárolták meg a Biharugra melletti szikes területet, hogy azon mesterséges halastórendszert hozzanak létre. Akkoriban a tavak még nem számokat, hanem szép neveket kaptak. Van Szilas, Emlék, Ludas nevű tó, a Csík-tó a csíkhalakról kapta a nevét, a Zöldhalmi-tó pedig egy itteni kunhalomról. Az államosítás után, 1946-ban kezdték kialakítani a Begécsi-halastavakat, az utolsó ütem a 60-as években fejeződött be.

A tavak kiépítésével értékes szikes gyepek és mocsarak tűntek el, a kialakult mesterséges

vizes élőhelyeken viszont a madárvilág számára kiváló fészkelő-, táplálkozó- és pihenőhelyek jöttek létre, ezért is került be a tórendszer, illetve a fent említett Ugari- és Sző-rét 1997-ben a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe, a Ramsari Egyezménybe.

A halastavak nádasaiban kisebb-nagyobb vegyes gémtelepek rejtőznek, kócsagokkal, kanalasgémekkel, bakcsókkal és más fajokkal. Az egyik tó közepén, egy betonszigeten küszvágó csérek és dankasirályok fészkelnek. A halgazdaság régen kacsatenyésztéssel is foglalkozott, és ezt a betonpihenőt eredetileg a tenyésztett kacsák számára alakították ki. Házi kacsák már nincsenek, a vadmadarak azonban birtokba vették a mesterséges szigeteket.

Az ugrai tavak egyike, a széles nádszegéllyel kísért Zöldhalmi-tó mellett egy szabadon látogatható megfigyelőtorony áll. Közelében halad el az Alföldi Kéktúra Biharugra és Szilaspuszta közötti szakasza. Aki ezt a szakaszt járja, annak érdemes egy kis kitérőt tenni a toronyig, de a madárvártától is húsz perc sétával ideérünk. Mi is felmentünk egy kora reggel, és hoszszan el is időztünk itt. Ilyenkor, amikor a nap még éppenhogy csak feljön a horizont fölé, nagy a madármozgás, mindenki teszi a dolgát, élelmet vagy épp párt keres teljes erőbedobással. A fülemüle énekel, a szürke gém végtelen türelemmel figyeli a vizet, a kakukkok pedig a párválasztás lázában égve kergetik egymást.

Hajnali madárles a zöldhalmi toronyban, esti hangulat a Bihari Madárvártánál

A Kis-Sárrétre mindenképpen érdemes több napot szánni, már csak azért is, hogy megtapasztalhassuk az itteni esték és hajnalok különleges élményét. Hajnalban nemcsak a fények szebbek, de az állatok is sokkal élénkebbek, ilyenkor sokkal többet megmutatnak magukból. Az pedig egészen varázslatos élmény, amikor az ember egy élménydús nap után kiül a Bihari Madárvárta udvarára, nézi a teliholdat és hallgatja az éjszaka hangjait, a békákat, baglyokat, fülemüléket, egy-egy őzbak ugatása is ideszűrődik, és mintha még az aranysakálok vonyítását is hallani vélnénk a távolból.

Kurgán Alföldi Kéktúra bélyegzõhelye 0

Optikai illúziók a lég

Verőfényes napsütéses időben a szántóföldek felett vagy a meleg aszfalton sokszor olyan tükröződések jelennek meg, mintha

hatalmas pocsolyák hevernének a földön előttünk. Azonban hiába közeledünk feléjük, mégsem tudjuk őket utolérni, hirtelen „felszáradnak”, avagy elillannak a semmibe, mintha ott sem lettek volna. Néha igen nehéz elhinni, hogy tényleg nem voltak ott, és csak a szemünk káprázott, pedig hihetetlenül élethűnek láttuk őket.

Írta: Gaál Nikolett

Délibáb a kardoskúti Fehér-tónál. Mintha a tó vizében tükröződne a táj, pedig egy csepp víz sincs a kiszáradt tómederben – Fotó: Palcsek István

körben

Ezt a távoli pocsolyának tűnő optikai csalódást délibábnak nevezzük. Mielőtt a fény a szemünkbe érkezne, eltérő sűrűségű közegeken halad keresztül, megtörik azok határán, és irányt változtat. Emiatt a különféle tárgyak képét nem onnan fogjuk látni, ahol azok ténylegesen fellelhetőek, hanem ahol a fénytörést követően látni véljük őket. A különböző sűrűségű rétegek velejárója, hogy a hőmérsékletük is eltérő. Kétféle tükröződést különböztethetünk meg attól függően, hogy a melegebb levegőréteg alul vagy felül helyezkedik el.

Amikor a napsugárzás hatására az alsóbb, talajközeli vékony légrétegek a felszín közvetítésével jobban felmelegszenek, mint a felettük lévő levegő, alsó tükrözésről beszélünk. Az érkező fény a két eltérő sűrűségű és hőmérsékletű felület határán törést fog szenvedni, elhajlik, és teljes visszaverődést szenvedve a szemünkbe alulról fog érkezni. Olyan, mintha az eltérő hőmérsékletű levegőrétegek határára egy tükröt fektettek volna le.

Ezért lehetséges az, hogy a kék égboltot és a felhők tükörképét víztükörként érzékeljük magunk előtt. Ilyenkor két képet is felfedezhetünk: a tárgy valódi alakjának a képét, illetve az alatt annak visszatükröződő, fordított állású mását. Különlegesen szép délibábok figyelhetők meg hideg, északi szeles éjszakákat követően, amikor a légmozgás hajnalra már lecsillapodott, és a felhők is szertefoszlottak. Ezáltal a napsugárzás a felhőmentes égbolton át a felszínhez közeli levegőt könnyedén fel tudja melegíteni. A magasabb légrétegekben emiatt jóval hűvösebb lesz, mint alul, így a délelőtt folyamán kifejezetten nagy hőmérsékleti ellentétek jöhetnek létre, melynek hatására szemet kápráztató délibábok jelenhetnek meg.

A délibábok legtöbbször áprilistól

szeptemberig tűnnek fel

A legszebben a késő délelőtti (kb. 11 órától) és a kora délutáni órák között látszanak. Annál erősebben látjuk a délibábot, minél közelebb helyezkedik el a szemünk a földfelszínhez. Emiatt ha a földre fekszünk, sokkal többször érzékelhetjük a délibáb jelenségét, mint ha álló helyzetben maradnánk. Ilyenkor a felmelegedett aszfalton közlekedő autók olyanok, mintha egy víztükör felületén haladnának előre a járművek tükörképével együtt. A sivatagokban a meleg homok felett erősebben felhevül a levegő, mely kincset érő víz káprázatát keltve, délibábként jelenik meg az ott járók szeme előtt. Hazánkban az Alföldön, azon belül is főleg a Hortobágyon gyakori optikai jelenség.

A másik fajta tükröződés a felső tükrözés, amely pont fordítva alakul ki, mint az alsó tükrözés. Ez főként a sarkvidékeken, hó- és jégmezők, esetleg hideg vízfelületek felett jön létre, amikor a felszínközeli levegő hidegebb a felette lévő légrétegnél. Ezáltal mikor a határukon a fény megtörik, magasabban észlelhetjük a tárgyak képét, mint a tényleges valódi helyzetük. Ha például távolról egy vízen található vitorlást nézünk, olyan, mintha megemelkedve látnánk annak a meleg levegőben úszó tükörképét. A délibábnál optikailag tisztábban látszik ez a fajta tükröződés.

Vannak olyan esetek, amikor az alsó és a felső tükröződés egyszerre jelenik meg. Ilyenkor egy hidegebb légréteg ékelődik két melegebb közé. Ekkor felső tükröződés alakulhat ki a hide-

A felhevült talaj menti levegőn át felsejlő tájelemek a messzeségben Fotó: Szilágyi Attila Káprázatos színes fénygyűrűk a nap körül Fotó: Őri Ági

gebb légréteg felett, míg alatta alsó tükröződés, azaz délibáb figyelhető meg. A légrétegződés labilitása miatt a levegőrészecskék folyamatos mozgásban vannak, ezért többszörösen megtörhet bennük a fény. Ezt a bonyolult optikai csalódási jelenséget fata morgánának nevezzük.

A fentiekhez hasonló fénytörések a szabad légkörben is létrejöhetnek, ámbár azok nem az eltérő légtömegek okozta sűrűségkülönbségek hatására alakulnak ki. Ezekben az esetekben a fény – hasonlóan a szivárvány képződéséhez –a levegőben lévő vízcseppeken, illetve jégkristályokon törik meg. Így jönnek létre a magaslégkörben a halo (avagy fénygyűrű), illetve a korona (avagy aureola) jelenségek.

Halo fényjelenség képződésekor a nap vagy a hold fénye visszaverődik vagy megtörik a légkörben jelen lévő jégkristályokon. Legtöbbször ezen égitestek körül fehér vagy halványan színes fénygyűrűként jelenik meg, mely sugarának látószöge mintegy 22 fokos. A gyűrű belseje vöröses, míg a külseje kékes árnyalatú. Bármelyik éghajlati övben találkozhatunk ilyen jelenséggel, bár a poláris vidékeken a megjelenése gyakoribb, hiszen itt az alacsonyabb felhőkben is jégkristályok találhatóak. Létrejöhet kör vagy ív alakban, de akár kettős kör-

Fotó: Adobe Stock

gyűrűként is. Olykor megjelenhet ún. ellennap vagy más néven vaknap is a nappal szemben.

Amikor halojelenséget észlelünk az égen, cirrus (pehelyfelhő) vagy cirrostratus (fátyolfelhő)

felhőzet jelenlétére következtethetünk belőle, hiszen azok jégtűkből állnak. Ezek a magas szintű felhők 6000 méter felett keletkeznek, és időjárás-változásra, méghozzá melegfront csapadékzónájának közeledtére utalhatnak.

A napot körülölelő gyönyörű halojelenség

Fotó: Kaszás Gergő

Fényudvar a hold körül Fotó: Palcsek István

Ezért sok helyen a halók feltűnését az időjárás romlásának előjeleként tartották számon, ámbár ez nem csak emiatt lehetséges.

A korona, avagy koszorújelenség esetén fordított a színek sorrendje, mint a halóknál, azaz a belső része kékes, míg a külseje vöröses árnyalatú. Keletkezésekor a napot vagy a holdat fátyolszerűen eltakarja egy vékony, főként középmagas szintű, vízcseppekből álló felhőzet (altostratus vagy altocumulus). Ennek következtében az égitesteket látványos koncentrikus fénygyűrű (vagy fénygyűrűk) veszi körül. Egy fényes terület képezi a korona magját, melyet aureolának neveznek. A korona alakja eltérhet a halóétól, és általában annál kisebb méret jellemzi, illetve kialakulási módja is eltérő. Hiszen korona keletkezésekor interferencia lép fel azon fénysugarak között, amelyek keresztüljutnak a felhőelemek szabadon hagyott kis résein.

Az emberek többsége szívesen megörökítené és lefényképezné ezeket a káprázatos égi jelenségeket, de a különleges optikai törések miatt ez nem mindig bizonyul könnyű feladatnak.

A rónaság mámorában Alföldi Kéktúra

Általában egy túrázó akkor érkezik meg az Alföld kék

útjára, ha már egészen belemelegedett az országjárásba, megigézte a vándorlás szabadságérzete, és e mámorító

élmény átéléséhez új terepet keres. Egy bizonyos: a kéktúrázás mással össze nem téveszthető vonzereje az

Alföldön még mélyebb impulzusokat ígér, ha a táj és a befelé figyelés részleteire fókuszálunk.

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Jelvényvadász

Az Országos Kékkör harmadik és egyben legfiatalabb útvonala az 1990-es évek végére kialakított

Alföldi Kéktúra, melynek közel 870 km-es távja hazánk második leghosszabb vándorútja. Nevéhez híven bemutatja legnagyobb és „legmagyarabb” tájegységünk szinte minden jellegzetességét a Kiskunság homokbuckáitól a Körös-vidék végeláthatatlan szántóin át a Nyírség erdős területéig.

Aki belevág ebbe a Szekszárdtól Sátoraljaújhelyig tartó kalandba, annak nem kevés kitartásra és nyitottságra lesz szüksége, hiszen a végtelennek ható sík táj, az akácosok süppedős homokja vagy a folyók töltésein haladó nyílt egyenesek nyári hősége kimondottan erőpróbáló és monoton élményt tartogatnak. Cserébe az Alföld sokszínű kincseit, az útra kelés hamisítatlan szenvedélyét, az itt élők vendégszeretetét, az eltűnőben lévő tanyavilág báját, továbbá azt az értékes pluszt kapjuk, amit egy hosszú út során mindenki maga érlel a szívében, formálva énjét és világlátását. Nézzük hát körvonalakban, mit is rejt e táj!

Az ártéri vadontól a híres pincékig

Az Alföld nyugati, avagy a Dél-Dunántúl keleti kapuját jelentő Szekszárdon, az autóbusz-állomásnál fekvő kis parkban találjuk a Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafát. A kéktúrázást népszerűsítő híres televíziós

már nem érte meg az Alföldön vezető kék út létrejöttét, amellyel bezárult az országot bejáró kör, de szelleme a puszta vándorait is ugyanúgy elkíséri, mint a hegyvidékek felfedezőit.

A boráról is neves városból indulva szinte átmenet nélkül kóstolunk bele az előttünk álló utazás hangulatába. Tőlünk nyugatra még egy darabig hegyek rajzolják a horizontot, de az előttünk elnyúló Sió csatorna ártéri erdővel, szántókkal szegélyezett töltésén, hosszú és nyílt egyeneseken bandukolva már javában benne járunk a lapos táj sajátos miliőjében. Így érkezünk meg a Duna–Dráva Nemzeti Park egyik legszebb színfoltjához, a változatos ártéri csodavilágáról ismert Gemencre. Ligetek és vadregényes holtágak között kanyargó ösvényen követjük a kisvasutat, mígnem Keselyűsre érkezve újból napsütötte gáton haladunk Baja felé. A lankóci gátőrháznál vízügyi múzeumot, a Lassi-tónál

Hangulatos sétát ígér a hajósi pincesor – Fotó: Gulyás Attila

Halászati múzeum a Lassai-tónál – Fotó: Tassy Márk Gemenci részlet az ártéri erdőben – Fotó: Tassy Márk

Bács-Kiskun vármegye legmagasabb pontja: Ólom-hegy – Fotó: Gulyás Attila

halászati múzeumot nézhetünk meg, majd a kisvasút pörbölyi végállomásától a Gemenci-erdőn átvágva érjük el a bajai hidat, amelyen átkelve már a Duna–Tisza közén járunk.

Baján több minden is pihenőre csábít – ha más nem, egy tál halászlé –, de az út lényegében elkerüli a várost: a Gemenc Vándorponttól északi irányba kíséri a Dunát egy közel 13 km hosszú gátazással, aszfaltozással egészen Ósükösdig. A ligetes vízparti ártér környezetét halászkunyhók és elszórt tanyák pettyezik, a Rév csárda pedig felfrissülést kínál az egyhangú menetelésben. Sükösd felé már a homokon battyogunk. Akácossal szegélyezett, süppedős keréknyomokat követve tartunk Bács-Kiskun vármegye legmagasabb pontjára, a mindössze 172,4 méter magas Ólom-hegy lapos fennsíkjára. Az erdős, homokos táj mit sem változik Érsekhalmáig. Ezt követően viszont már szántók és legelők mentén érkezünk meg

az érseki kastélyról és páratlan pincéiről híres Hajósra. A dimbes-dombos löszháton Európa legnagyobb, 1200 pincéből álló összefüggő pincefaluját csodálhatjuk, ahol nem csupán a Kéktúra-bélyegző miatt érdemes megállni. Borkóstolás után a Dunavölgyi-főcsatorna árnyékot adó fái alatt menetelünk, s ha szerencsénk van, egy-egy ágon pihenő jégmadarat, a vízparti nádasban pedig tőkés récéket is megpillanthatunk.

Ahol a homok az úr –a Duna–Tisza köze

Közel 60 kilométert gyalogoltunk a látnivalókban gazdag Császártöltésig. Látványos pincesor, tájház enged betekintést a helyi kultúrába, mielőtt szőlőültetvények között, löszös földutakon folytatjuk a gyaloglást. Ekkor már Kéleshalom irányában a Bácskai-síkvidék Illancs nevű kistájának félsivatagos, fekete- és erdeifenyvesekkel megkötött homokbuckáin járunk. Errefelé a homok néhol már bokáig ér, így szembesülhetünk a környék jellegzetes, „vendégmarasztaló” mivoltával.

A kéleshalmi homokbuckák ligetes erdőssztyepprétjein láthatjuk a Duna–Tisza közének eredeti, őshonos növénytársulásait.

Legelő állatok nélkül nehéz lenne elképzelni az Alföldet – Fotó: Tassy Márk Nehéz menetet ígér a homokos terep – Fotó: Györgyi-Ambró Gergely

Jelvényvadász

A fennmaradt gyepek ma már ritka természeti értéket képviselnek, de a hajdani legelőkön már megjelent a boróka, a galagonya és a kökény, illetve a selyemkóró, melyek kiszorítják az őshonos növényeket. Forró nyári időben oázisként tűnik fel előttünk a Kun-Fehér-tó mártózásra csábító víztükre és frissülést ígérő vendéglátóhelyei. Az üdülőtelepet követően a kék turisták által ritkán járt terepen halad, ahol jó eséllyel láthatunk gímszarvast vagy őzet, de akár aranysakált is. Zömében egyhangú, mozaikos erdőben érjük el a dél-alföldi tanyavilág egyik maradványaként álló Petróczi-iskolát, amely ma (időszakosan) étteremként működik.

A következő hosszú kilométereken hol alig járt ösvényen, hol homokos keréknyomon vagy aszfalton követjük a jelzéseket mezők, szántók és erdőnyiladékok, illetve tanyák és félreeső települések mentén. Miközben Ruzsa felé tartunk, érdemes pár lépés kitérőt tenni a Back-kápolna hangulatos erdei pihenőjéhez vagy Rózsa Sándor fájához, ahol a hírhedt betyár a legenda szerint gyakran megpihent. Mint a környéken annyi minden, Ruzsa község neve

is a betyár emlékét őrzi. Az itteni Kéktúrabélyegzőn is az ő portréját találjuk.

Ismét süppedős talajú „akácalagutak”, napfényes szántók és a nyári hőségben szinte izzó aszfaltcsíkok vezetnek minket tovább Sándorfalva felé, miközben áthaladunk Zákányszéken, Bordányon, Zsombón és Szatymazon. A Tisza szabályozása és a lápok lecsapolása után az Alföld képe teljesen átalakult. A hajdani flórát és faunát már csak nyomokban találhatjuk meg benne. Egy ilyen folt a kék által is érintett Zsombói-ősláp, melynek sással, náddal borított kis területe üde színfoltja a környéknek. Sándorfalván a Pallavicini-kastély szolgáltat látnivalót, a város határában pedig a Nádas-tó strandja és büféi kínálnak feltöltődést. Az igazi attrakciót azonban az innen néhány kilométerre fekvő, utunk által is érintett Ópusztaszeri Történelmi Emlékpark jelenti, ahol Szer monostorának romjai mellett a millenniumra felépített Árpád-emlékművet, a Feszty-körképnek és egyéb kiállításoknak is helyt adó rotundát, a Csete-jurtákat, skanzent, a nomád parkot, továbbá a nemrég felavatott látogatóközpontot is találjuk. Mindszent felé tartva semmiképp se hagyjuk ki ezt a különleges látnivalót.

Barangolás a Körösök vidékén

Miután komppal átkeltünk a Tiszán, és elértük Mindszentet, már utunk 243. kilométerénél járunk. Itt helytörténeti gyűjtemény mutatja be a dél-alföldi halászat legfontosabb múltbéli

A strandjáról híres Kun-Fehér-tó remek frissítőpont – Fotó: Tassy Márk

Ópusztaszeren a skanzent is érdemes megnézni – Fotó: Tassy Márk

Tipikus alföldi részlet Szatymaz határában – Fotó: Tassy Márk

kellékeit, a városháza előtti platánsoron sétálva pedig megnézhetjük a Bankpalota szecessziós épületét. Elhagyva a várost, elkezdjük a Körös–Maros közének – hazánk legtermékenyebb mezőgazdasági területének – felfedezését. Utunk kukoricaföldek, napraforgó- és búza-

mezők között vezet, a minket kísérő csatornák pedig visszatérő elemei lesznek az elkövetkező kilométereknek. Ezek a csatornák a 19–20. századi vízrendezések során lettek kialakítva, a lápos, árvíz sújtotta területek lecsapolására, hogy növeljék a termőföldek területét, illetve biztosítsák a lakott területek árvízvédelmét. Napjainkra az aszály jelent új kihívást a mezőgazdaságnak.

Tiszai átkelés Mindszentnél – Fotó: Tassy Márk

Végtelen termőföldek kísérik utunkat – Fotó: Tassy Márk

Kihalófélben van a tanyasi életforma – Fotó: Tassy Márk

Jelvényvadász

Ördöngös felé tartva láthatjuk a Ludas-halom néven ismert kunhalmot, amely a legenda szerint szegedi és vásárhelyi boszorkányok gyülekezőhelye volt. Az Alföld jellegzetességeinek számító kunhalmoknak nevükkel ellentétben nincs közük a kunokhoz, ezekről bővebben a 70. oldaltól olvashattok. Tompahát és Ótompahát szellős kis településein keresztül érkezünk meg a kastéllyal büszkélkedő Nagymágocsra. Érdemes a 40 hektáros angolparkkal bíró eklektikus, neobarokk stílusú Károlyi-kastélyt megcsodálni, mielőtt Árpádhalom felé tartanánk, ahol majd a szecessziós Berchtold-kastély és a favázas Jézus Szíve templom szolgáltat érdekességet.

Akácossal, szántókkal és tanyákkal szegélyezett poros út vezet el Gádorosra, majd hasonló tájban érkezünk meg Eperjesre. A faluszéli Király-tó közelében gémeskút és néhány szürke marha emlékeztet a hajdani puszták hangulatára, de az igazi múltidézést a cserebökényi pusztán élhetjük át, ahol a Körös–Maros Nemzeti Park által kezelt, védett természeti területen még ma is vízállásos rétek, időszakos és állandó mocsarak, valamint szikes puszták terülnek el. Egy hosszas, meditatív menettel elérünk a Dögös-Kákafokicsatornához, majd a Holt-Körösön is átkelve változatos vízparti táj látványa fogad minket. Lassan megérkezünk Szarvasra, melynek első látnivalóját a Csáky–Bolza-kastély, a tanösvény és állatparkot magában foglaló parkja jelenti. Ugyanitt találjuk a Körös–Maros Nemzeti Park Körösvölgyi Látogatóközpontját is. A Holt-Körös vízereivel behálózott Szarvas értékeinek megismerésére (arborétum, kastélyok) ugyanakkor érdemes több napot rászánni.

A Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark épülete – Fotó: Gulyás Attila

A Ludas-halom kőkeresztje – Fotó: Horváth Béla

Cserebökényi vízállásos rétek – Fotó: Tassy Márk Szarvas városa több napra elég látnivalót ígér – Fotó: Gulyás Attila

A történelmi Magyarország közepének közelében álló városból a Holt- és a Hármas-Körös gátjain jutunk el a komphoz, amellyel átkelünk a Körös jobb partjára. Innentől egészen Mezőtúrig a Hármas-Körös, valamint a Hortobágy–Berettyó-főcsatorna gátjain vezet a kék, ártéri erdők, szántóföldek, legelők és hangulatos holtágak mentén. Az itteni vizes élőhelyek a Mezőtúr–Karcagi-sík kistáj „kék szalagjainak”, gyöngyszemeinek számítanak.

Érintjük az egész Alföldi Kéktúra egyik leglátványosabb vízügyi műtárgyát, a Hortobágy–Berettyó árvízkapuját is. A gáton való meditatív séta a hajdanán fazekasairól nevezetes Mezőtúron ér véget, ahol a város főterén az eklektikus stílusban épült városháza és a Belvárosi Református Nagytemplom kínálja magát fotótémának. Csendes utcákon tartunk tovább keletnek, mígnem rátérünk a Hortobágy–Berettyó-főcsatorna gátjára. Innentől igen hosszú,

kb. 34 km-es gátmenet következik az ecsegfalvi országútig. Érdemes rákészülni erre a monoton napsütötte utazásra, ami kisebb-nagyobb ártéri erdők, szántók, tanyák, legelők és holtágak víztükrének váltogatásával telik.

Ecsegfalva különösebb látnivalót nem tartogat, de a falu déli határában egy kilátóról szemlélhetjük a Dévaványai-síkot, hazánk egyik legkisebb relatív reliefű kistáját. Ez azt jelenti, hogy tengerszint feletti magassága mindössze 84 és 91 m között változik, mondhatni, tökéletes síkságot képezve. A kilátótól elsétálunk a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközponthoz, ahol a szikes puszta

Látnivalókban bővelkedik Mezőtúr is – Fotó: Tóth Judit

A Hortobágy–Berettyó-árvízkapu – Fotó: Veres Zsolt

Kilátóról szemlélhetjük a Dévaványai-síkot – Fotó: Tassy Márk

Igazi hungarikum a szürke marha – Fotó: Tassy Márk

élővilágával (pl. Európa legnagyobb testű madarával, a túzokkal) ismerkedhetünk meg. Innen nyílegyenesen, egy kunhalom érintésével érkezünk meg a Tiszántúl egyik legmagasabb (63 m) templomtornyával büszkélkedő Dévaványára, ahol felfrissülésképpen akár strandolhatunk is.

A táj és történelem kincsei

Az Alföldi Kéktúra Dévaványát és Vésztőt összekötő, közel 50 km hosszú szakasza továbbra is asztallap simaságú kistájakon halad keresztül. Túránk ezen szakasza kiváló példa arra, hogy az alföldi térszínek is ugyanolyan gazdagok természeti, kultúrtörténeti és tájképi értékekben, mint domb- és hegyvidéki társaik. A várost kelet felé elhagyva nyílegyenesen gyalogolunk szántóföldek és legelők között, néhol egy-egy régi gázkút torzója tűnik fel a síkon.

Nehéz elképzelni, hogy egykoron ez a táj erdőssztyepp volt, tölgyek lepték a pusztát, melyek rég átadták helyüket a mezőgazdaságnak. Ma már csak tájidegen fafajokkal, főként akáccal, nyír- és nyárfákkal találkozhatunk errefelé. Következő állomásunk Körösladány lesz, de mielőtt beérnénk a kis városkába, ókori építmények mesterséges földművei várnak ránk. Több ezer évvel ezelőtt felmagasított, de sajnos az elmúlt évtizedekben elszántott kunhalom „pozitív”, valamint a római felügyelet alatt a szarmaták által épített Csörsz-árok „negatív” terepformája késztet megállásra. A kb. 1260 km hosszú Csörsz-árok a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű, legősibb és egyben legrejtélyesebb földműrendszere, katonai építménye volt, amely a Duna térségéből indult, végighúzódott az Alföld északi részén, Nyíregyházánál délre fordult, átszelte az Alföld keleti vidékeit, aztán a mai Szerbia területén, a Dunánál végződött. A Sebes-Körös partján, illetve a kék út féltávjánál (432 km) fekvő Körösladány megér egy kis pihenőt; a műemlékek közül a Wenckheim–Merán-kastély klasszicizáló épülete emelendő ki.

Folytatva az utat, hídon kelünk át a SebesKörösön, majd a gáton haladunk Vidratanya felé, menet közben pedig a Sebes-Körös és a Berettyó nagy találkozását is láthatjuk. Vidratanyánál elhagyjuk a gátat, majd hosszú tekergés vár ránk a Holt-Sebes-Körös vízere mellett, mígnem megérkezünk a Tiszántúl egyik legjelentősebb régészeti bemutatóhelyére, a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhelyhez.

Itt többek között besétálhatunk egy ősi lakódomb belsejébe, ahol mint egy könyv lapjai, úgy mesélnek a kultúrrétegek az elmúlt évezredek errefelé megtelepedett emberi közösségeiről; megnézhetjük az ősi Csolt-monostor romjait, illetve bejárhatunk egy rövidke tanösvényt, amely a helyi élővilágba és az egykor itt élt pákászok életébe enged betekintést. Elhagyva az emlékhelyet, továbbra is a Holt-SebesKöröst követjük, majd a látnivalókban gazdag

A Mágor-pusztai tanösvény a lápvilágba enged betekintést – Fotó: Gulyás Attila A Mágori-dombon állt a Csolt-monostor – Fotó: Gulyás Attila

A Bölönyi-kúria Biharugrán – Fotó: Pálvölgyi Krisztina

kis-sárréti városkába, Vésztőre érkezünk, ahol a városháza és a református templom épületei, illetve a Vésztői Néprajzi Gyűjtemény képviselnek látványos értékeket.

Gátak hátán, a keleti végeken

Vésztőről indulva a Körösök, a Berettyó és mellékfolyóik által kiformált Kis-Sárrét és Bihari-sík kistájait fedezzük fel. Ezen a szakaszon tocsogós réteket, óriási kiterjedésű halastavakat, gátak közé szorított folyókat, évszázados kastélyokat és kúriákat, valamint írók, költők szülő- és lakóházait csodálhatjuk

meg. Tikkasztó terepen érintjük Okányt, majd Zsadányt, míg el nem érjük a Begécsi-víztároló madárvártáját, ahol számos védett madárfajt figyelhetünk meg. A vizes élőhely után Gesztre, a Tisza család ősi fészkébe érkezünk. Hatalmas kastélyuk mellett az Arany János Emlékház

is figyelmet érdemel. A falutól nem messze ismét találkozunk a Csörsz-árok „maradványaival”, amelynek vonalát már Körösladány közelében is láthattuk.

Innentől ismét hosszú menetelés vár ránk a vizenyős pusztákon a jellegzetes bihari településig, Biharugráig. 1849. július 18-án –nem sokkal halála előtt – Petőfi Sándor is járt itt. Ennek emlékét a református parókia falán látható tábla őrzi. Nem messze innen a Bölönyi-kúriát is érdemes szemrevételezni, mielőtt halastavak madárvártái és Szilaspuszta következne. A magyar–román államhatár mentén hosszú, monoton szakaszt leküzdve érjük el Körösnagyharsányt. Ismét feltűnik előttünk a sokat emlegetett Sebes-Körös, melynek gátját járva és hídján átkelve jutunk el Körösszakálra.

A Bihari-síkot járva megkerüljük a Körmösdpusztai-víztározót, délibábos pusztákon vágunk át – a csendes tájban jöttünkre jó eséllyel csak a delelő szürkemarha-csordák figyelnek fel. Megérkezünk a hímzéseiről nevezetes Furtára, majd a Rhédey-kastélyával büszkélkedő Zsákát is útba ejtjük. Zsákáról országúton, valamint a Berettyó gátján érjük el Bakonszeget; itt élt haláláig „a bihari remete”, a felvilágosodás korának kiemelkedő írója, Bessenyei György, akinek az emlékháza a település keleti szélén várja az érdeklődőket. Ezt követően a Berettyó gátja vezet el minket az 560. kilométerünknél fekvő Berettyóújfaluba, a hajdani Bihar vármegye székhelyére.

Gátmenetünk tovább folytatódik Szentpéterszeg, Gáborján és Hencida településekre. A községek mindegyikéhez közeledve messziről vonzzák a tekintetet a református templomok tornyai. Szentpéterszeg és Gáborján között egy bronzkori földvár helyét, Szilaspusztai hangulatkép – Fotó: Tassy Márk

Tájrészlet Furta előtt – Fotó: Tassy Márk

A Sebes-Körös Körösszakálnál – Fotó: Tassy Márk

Jelvényvadász

Hencida határában pedig az alföldi tölgyesek egyik utolsó hírmondóját, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó védett Csere-erdőt kereshetjük fel. A sziki és mocsári kocsányos tölgyes ligeterdő számos védett növénynek ad otthont, ezek közé tartozik például a magyar zergevirág vagy a réti kardvirág. Hencidát követően még mindig a Bihari-síkon vándorlunk. Ezen a részen Bojt, Nagykereki és Kismarja tartogatnak látnivalókat. Nagykerekiben a Bocskai család ősi várkastélyát láthatjuk, míg Kismarján Bocskai István fejedelem nyughelyét a református templom alatti kriptában. Kismarján továbbá felsétálhatunk a Bocskaivárdomb földművére, ahol egykoron a család várkastélya állott, vagy a Berettyót kísérve egyből Pocsajnak vehetjük az irányt. Pocsajnál ismét visszatérünk a Berettyó–Kálló köze kistájra. Az Ér-főcsatorna által elfoglalt völgyben

másszuk meg az Érmellék „hátán ülő” Laponya-halmot, melyről szétnézve a hajdanán erre kanyargó Ős-Tisza medrére látunk rá. A lösszel fedett Érmellék szántóföldjei között Cserekert érintésével jutunk el Létavértesre.

Homokbuckák hátán

Innentől újra a homok birodalmában járunk, amely kitart a Hajdúságon és a Nyírségen át egészen a Tiszáig. Kezdetben szőlőskertek, borpajták közt poroszkálunk, hol erdős puszták peremén, hol befüvesedett homokbuckák hosszú sora mentén. Jellegzetes hajdúsági, nyírségi táj ez, ahol az akácosok koronái jelentenek némi menedéket a napsütötte homokos keréknyomokon. Helyenként az utat benövő növényzettel is meg kell küzdenünk, mert a kék vándorokon kívül más nemigen jár erre. Bánkig csupán a Mézeshegyi-tó és kistestvéreinek változó vízállású környezete töri meg az egyhangú haladást. Bánkon kis kitérővel arborétum nyújt látnivalót, mielőtt az eddigiekhez hasonló tájban a Debrecenbe vezető 48-as út mellett álló Halápi csárdához igyekeznénk.

Hasonlóan az Alföld többi jelképéhez, már ez a hajdanvolt betyártanya sem működik, de itt legalább még állnak a falak. Az elhagyott épületnél már 686 kilométer van a lábunkban. Tovább tapossuk a pergő homokot a 10-20 méter magas, mozaikos vegetációval bíró halmokon. Az egyik ilyen homokháton találjuk a feketefenyők ligetéből kimagasló Hármashegyi kilátót, mely a környék egyik legkitűnőbb kémlelőpontja. A 25 méteres építményről az elterülő buckatájra és Debrecen tornyaira látunk rá. Kisvártatva megérkezünk a Zsuzsi Erdei Vasút hármashegyaljai végállomásához, ahol erdei iskola és kiállítótér mutatja be a környék élővilágát. Sínek nélkül maradt, szerény töltésen bandukolunk tovább, majd a Petőrészi kilátó enged újra madártávlatot, mielőtt belevetnék magunkat az elegyes erdő rengetegébe.

A nagykereki Bocskai-várkastélyban – Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Szentpéterszeg határában – Fotó: Pálvölgyi Krisztina

A tanyák rémei több helyen is őrt állnak – Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Homokhalmok között kerüljük Nyírmártonfalvát, erdők, szántók mentén érjük el a buzitai iskolakápolnát, pár kilométerrel később Nyíracsádot. Itt érdemes megtekinteni az eredeti középkori freskókat őrző robusztus Árpád-kori templomot, továbbá frissítőt venni magunkhoz, mert a Nyírlugosra vezető út meglehetősen egyhangú terepet tartogat. A pihenőt jelentő város után sem adjuk fel a „homokozást”. Kis kitérővel meghódíthatjuk az Alföld legmagasabb pontját jelentő Hoportyót (183 m). Istvántanya felé feketefenyveses, nyárfás és tölgyes erdők hangulata visz színt az eddig egyhangú menetelésbe. A Nyírbogáthoz tartozó pár házas településrésztől 10 km erdei és szántóföldes szakasz vár, mielőtt elérnénk a Nyírség egyik központját, a Báthory István erdélyi fejedelem nyughelyeként és középkori központként ismert Nyírbátort. A város főbb nevezetességei a tóparton álló Angyalos Boldogasszony-templom, a Báthori István Múzeum és a történelmi sétány, amely a szintén impozáns református templomhoz vezet.

Nyírbátort elhagyva mély dózerúton, vegyes erdőfoltot keresztezve jutunk el egy jellegzetes alföldi aprófaluhoz, Nyírderzsre.

A pár száz fős község szép templomát mellőzve aszfalton jutunk el Kántorjánosiba, további kilométerekkel pedig a Vajai-őstóhoz, ahol megcsodálhatjuk (már ahol az üdülőtelep házai engedik) a kevés, máig megmaradt nyírségi mocsaras vízfelület egyikét.

A száraz homokvidék „oázisa” vízimadarak otthona, a vizenyős környezetben pedig olyan jégkorszaki maradványfajok is fellelhetők, mint a tőzegpáfrány, a hagymaburok, a kúszócsalán vagy a tarajos pajzsika. Kék utunk a tó szomszédságában fekvő, csodás kastélyáról nevezetes Vaja városába nem tér be, továbbhalad Rohod község irányába, amelyet különösebb látnivaló nélkül keresztezünk.

Jórészt gyümölcsössel, erdővel borított szakasszal érkezünk meg Nyírkalászra, majd a homokháti menet Gyulaházáig folytatódik.

A község egyik portáján különös látvány fogad minket: egy MiG–21-es vadászgép mered az ég felé. Farkas Bertalan, hazánk egyetlen világűrt megjárt asztronautájának falujában járunk, ahol repüléstörténeti és űrhajózási múzeumot is megtekinthetünk a vadászpilótából lett űrhajós szülőházának szomszédságában.

Következő állomásunk Kisvárda lesz, de előbb még érintjük Anarcsot, ahol a szépen felújított Czóbel-kúria és a hozzá tartozó park kínál bepillantást a reformkori úri világ hétköznapjaiba korabeli bútoraival és művészeti kiállításával. Innen zegzugos erdőszéli úton érjük el Kisvárda iparterületét, megcélozva a városközpontot, ami minden földi jóval ellátja a megfáradt vándort. A település nevezetességét, a névadó várat az északnyugati városszélen találjuk, a kék által is érintett kis tó és a strand szomszédságában.

A Zsuzsi vasút hármashegyaljai végállomása – Fotó: Gulyás Attila

A nyíracsádi református templom – Fotó: Tassy Márk

Gagarin-szobor Gyulaházán – Fotó: Tassy Márk

A végállomásig már csupán 65 km-t tartogató kék út öreg fűzés nyárfaligetes, vizenyős rétek mentén hagyja maga mögött Kisvárdát. Vízimadarak kedvelt tanyája ez a vidék, elhagyatottsága miatt biztosan látunk itt gémeket, kócsagokat és más védett madarakat. Épphogy érintjük Rétközberencset, majd végső nekirugaszkodással átszeljük a nyírségi homokhátság szélső halmait. Akácos szántókkal az utolsó tiszántúli településre, Tiszakanyárra érkezünk, ahonnan a Tisza gátjára, majd a hídra felkanyarodva búcsút intünk a Tiszántúlnak, benne a szabolcsi homokhátaknak. Zemplén vármegye földjére lépve a Bodrogköz sík vidékére érkeztünk.

Cigánd felé tartva a töltésen először tűnik fel előttünk a Tokajihegység legmarkánsabb hegycsoportja, a Sátoros-hegyek meredek kúpjai, melyek már utunk végállomásának tövében magasodnak. A gáton trappolunk, de a Tisza ezüstös szalagjára csak helyenként enged kilátást a buja, ártéri nyárfaerdő. Megérkezünk Cigándra,

melynek múzeumportája egy hagyományos vályogépületben kapott helyet. Itt megnézhetjük a paraszti élet emlékeit, mielőtt egy nyílegyenes szakaszba kezdünk Pácin irányába, aminek unalmát csupán a cigándi gátőrház öreg kőhídjához tett kiszögellés töri meg.

Pácinon elhaladunk a fallal körbevett Mágocsykastély mellett, ahova mindenképp térjünk be, ha időnk engedi. A szépen felújított, eredetileg késő reneszánsz stílusban épült kastélyban korhű bútorokkal berendezett kiállítást találunk. Az egykor hajózható Karcsa folyó ma csupán csatornaként csörgedező vízénél érintjük a magyar–szlovák országhatárt, ezt követően a holtágat kerülve betérünk Karcsára. Robusztus, több stílusjegyet magán viselő Árpád-kori templom gyönyörködteti az erre járót, ami mellett tájház is áll. Keresztülvágunk a községen, és további szántóföldes egyenesekkel a Karos határában feltárt honfoglalás kori temetőhöz érkezünk.

Az itt látható sírhalmok feltárása során a Kárpát-medence leggazdagabb (73 sír) korabeli leletegyüttese került felszínre: díszes szablyák, övveretek, tarsolylemezek, de még bizánci és nyugat-európai ékszerek is előkerültek. A csekély homokhátra épült Karost aszfalton hagyjuk el, visszatérünk az országhatárt jelentő Felsőberecki-csatornához, majd azt követve ellátogatunk a Bodrog-parti csendes kis faluba, Felsőbereckibe. A Bodrog gátján

Honfoglalási emlékmű – Fotó: Tassy Márk

A Sátoros-hegyek Alsóbereckit elhagyva – Fotó: Tassy Márk

Pácin, Mágocsy-kastély – Fotó: Nógrádi Attila

követjük tovább a kék jelzéseket az ártéri erdő zöld falával, mígnem Alsóberecki határában átkelünk a folyó felett. Eddigi élményeinkhez hűen barangolásunk utolsó kilométerei is gáton telnek, de már a hegyek látványával. A jelzések Sátoraljaújhely központjába vezetnek, aminek köszönhetően a látványos sétálóutcával, a Szent István-templom és a Waldbott-kastély látványával zárjuk a Szekszárdtól közel 870 kilométeren át tartó alföldi kalandot. Bárhogy is tekintünk erre a vándorútra, egy bizonyos: teljesítői a monoton meneteket tartogató utazás ellenére is szívükbe fogják zárni ezt a sík vidéket, ahol életre meghatározó élményeket szerezhetünk.

Forrás: termeszetjaro.hu

Infók a jelvényszerzéshez

A gyalogosan teljesíthető Alföldi Kéktúra időkorlát nélkül, tetszőleges szakaszo lással és menetiránnyal is bejárható. A hivatalos teljesítéshez a közel 870 km hosszú út során 89 bélyegzőlenyomatot kell készítenünk az igazolófüzetbe, amely egyben térképvázlatként is funkcionál. A turistashop.hu n is be szerezhető igazolófüzet ára 2990 Ft, a sikeres teljesítésért járó jelvényért nem kell fizetni. A jelvényeket a Magyar Természetjáró Szövetség, az Alföldi Kéktúra mindenkori kezelője és kiírója bocsátja ki.

13 szakasz 89 bélyegzőhely

Pácin, várkastély Sátoraljaújhely, Bortemplom

Szarvas, szárazmalom

Nyírbátori református templom

Réhelyi Látogatóközpont, túzokrezervátum

Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

SZEKSZÁRD

Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely (Csolt-monostor)

Kisvárdai vár

Halápi csárda

Biharugraihalastavak

Nagykereki, Bocskai-kastély

Geszt, Károlyi-kastély

További információk: kektura.hu oldalon.

Grafika: Bába Imre

Az Alföldi Kéktúra úttörői

Az 1996-ban felavatott Alföldi Kéktúra teljesíthetősége

sokat fejlődött az elmúlt közel három évtizedben. Az első évben még katonai térképekkel kellett rajta tájékozódni, mert a felfestés nem volt teljes, és négy igazolófüzet is kellett hozzá. Erről a „hőskorról” kérdeztük az avatótúra két főszervezőjét, Matolcsi Györgyöt és Kovács Sándort, az Eötvös Loránd Természetbarát Egyesület akkori vezetőit.

Az Országos Kéktúra és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát már javában koptatták a túrázók, amikor a kilencvenes évek elején a Magyar Természetbarát Szövetség (a Magyar Természetjáró Szövetség jogelődje) és annak alföldi természetjáró tagszervezetei között elkezdődtek az egyeztetések és tervezések az Alföldi Kéktúra megvalósításáról. Az évekig tartó közös munka eredményeként 1996-ban avatták fel és adták át az Alföldi Kéktúrát, és ezzel bezárult az Országos Kékkör.

1996 májusában a Természetbarát Híradó ban megjelent egy felhívás, amely az Alföldi Kéktúra avató bejárására

invitálta az érdeklődőket. Az érdeklődés hatalmas volt, kötegszámra érkeztek a levelek a főszervezők, Matolcsi György és Kovács Sándor postaládájába. A terv az volt, hogy a népes csapat az Alföldi Kéktúra nyugati végpontjától, Szekszárdról indul útnak, hogy a réhelyi túzokvédelmi központnál találkozzon az MTSZ munkatársaival, Kalmár Lászlóval és Pálmai Vencellel, akik a túramozgalom keleti végpontjától, Sátoraljaújhelyről startoltak.

Az ország minden pontjáról érkezett, egyedülállókból és családosokból kialakult nagy létszámú nyugati csapatot egy teherautó kísérte, amely a csomagokat szállította egyik szálláshelytől a másikig. Útközben számos kalandban volt részük, a legnagyobb kihívást azonban a nyári forróság és az árnyék hiánya okozta. A mára történelminek minősíthető avatótúráról kérdeztük a két főszervezőt.

Turista Magazin: Honnan jött az ötlet az Alföldi Kéktúra első körös lejárására?

Kovács Sándor: Az egyesületünkkel minden év nyarán szerveztünk kéthétnyi kéktúrázást a kilencvenes évek elejétől, és már túl voltunk az OKT-n és a DDK-n. Innen jött az ötlet, hogy hogyan tovább, ráadásul pont kapóra jött, hogy akkoriban az alföldi megyei szervezetek és az MTSZ már javában egyeztettek egy egységes Alföldi Kéktúráról. Kalmár Laci és a Pálmai Vencel fel is kértek minket, hogy 1996 nyarán szervezzük meg az

Írta és fotó: Turista Magazin

Kovács Sándor és Matolcsi György szervezték meg az AK avatótúráját

avatótúrát. Óriási volt az érdeklődés, közel ötvenen indultunk útnak Szekszárdról. Természetesen egy ekkora

csapattal már akkoriban sem lehetett „csak úgy” nekiindulni, ezért korábban lejártuk az útvonalat, és helyi kapcsolatokat építettünk ki, hogy a települések vezetői és boltjai már felkészülten várjanak minket.

Turista Magazin: Hogy haladtatok, és mi volt a legnagyobb kiívás?

Matolcsi György: Átlagosan napi húsz kilométert tettünk meg az alföldi forróságban, a legnagyobb kihívást pedig legtöbbször az árnyék teljes hiánya okozta. Valóságos ünnep volt, amikor egy-egy magányos fa alatt le tudtunk ülni pihenni. Akkoriban ráadásul még nem voltak speciális túraruhák és cipők, a forróságra és napsütés erejére jellemző, hogy nekem úgy égett le a vádlim, hogy hosszú szárú nadrág volt rajtam.

Turista Magazin: Akkoriban még nem volt teljesen kész a felfestés, és egységes igazolófüzet sem volt. Mi alapján követtétek a nyomvonalat és tájékozódtatok a terepen?

Kovács Sándor: Valóban nem volt mindenhol felfestve a nyomvonal, de például Csongrád megyében tökéletes volt a jelzés, és saját füzete is volt a megyei szervezetnek. A nagyobb baj az volt, hogy nem nagyon léteztek az Alföldről turistatérképek, ezért külön kellett vásárolni a honvédségtől térképszelvényeket, amelyekre az MTSZ-ben Kalmár Laci rajzolta be, hogy merre menjünk. Ezekkel mentünk a terepen, és ahol tudtunk, gyűjtöttük a különböző bélyegzőket. Akkor még annyira friss volt a dolog, hogy négy megyei

(Bács-Kiskun megye, Csongrád megye, Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) igazolófüzet is kellett a teljesítéshez, az egységes, az MTSZ által kiadott füzet csak 2000-ben jelent meg.

Turista Magazin: Az 1996-os avatótúrán Szekszárdtól Réhelyig jutottatok, ott találkozott a két csapat. Mi lett utána?

Matolcsi György: A következő években befejeztük a teljes Alföldi Kéktúrát, 1997-ben Dévaványától Debrecenig, a Vekeri-tóig jutottunk, majd 1998-ban onnan indulva fejeztük be az AK-t, és zártuk be az Országos Kékkört a csapatunkkal.

Turista Magazin: Említettétek, hogy 2019 és 2021 között ismét lejártátok az Alföldi Kéktúrát. Mi változott az elmúlt 25 év alatt?

Matolcsi György: Sok helyen módosítottak a nyomvonalon, szerencsére előnyére, és a jelzések felfestése is nagyon jó lett. Az is látszott, hogy már megszokták a turistákat az Alföldön, nem tűntünk csodabogaraknak, hogy ott kirándulunk, annak idején még a rendőröket is kihívták ránk. Ami viszont nagyon szembetűnő, és végtelenül elkeserítő volt látni, hogy mennyire kiszáradt a táj, ez különösen a Debrecen melletti tavaknál volt látványos. Mindentől függetlenül azonban csak ajánlani tudom mindenkinek az Alföldi Kéktúra lejárását, mert az országunk egy egészen különleges szegletét lehet így testközelből megismerni. 

A ’96-os avatótúra egyik vacsoraosztása – Fotó: Kovács Sándor

Az első években négy megyei füzet is kellett az AK igazolásához

A Hortobágy egy termé

szetfotós szemével

Morvai Szilárd természetfotós ezer szállal kötődik az Alföldhöz, azon belül is a Hortobágy az egyik kedvenc „vadászterülete”, ahol számtalan gyönyörű pillanatot örökített meg az elmúlt években. Az alábbiakban az ő szemén keresztül kaphatunk egy kis ízelítőt az idén ötvenéves Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság területén található természeti kincsekből.

Írta és fotók: Morvai Szilárd

FÓKUSZBAN A TERMÉSZET

„Régi igazmondás rólunk magyarokról, hogy a magunkét nem esmerjük ha bátor nagy is, midőn a külföldit ami csekély bámuljuk...

...én hazám fiainak némely vonásokat adok, hogy eszünkbe jusson nem kell kimenni külföldre mindenkor

fohászkodni, itthon is csodálkozhatunk.”

Vörösmarty Mihály 1830-ból származó sorai soha nem lehetnének igazabbak, mint most. Idén ötvenéves a Hortobágyi Nemzeti Park, de az utazó, aki csak átrobog Tiszafüred és Debrecen között a 33-as főúton Magyarország első nemzeti parkján, ebből a csodából csupán ízelítőt fog kapni. Lassítanunk kell, és le kell hajolnunk ahhoz, hogy megláthassuk a Hortobágy igazi arcát, változatos állat- és növényvilágát, vadregényes természeti képződményeit. Az itt felfedezhető változatosság alapja a talaj és a belőle táplálkozó növényvilág.

Óriási szikes puszták, mocsarak, árterek, mesterségesen létrehozott halastavak, nádasok, csatornák, sziki tölgyesek, fasorok, erdők, mezőgazdasági területek és egyéb vizes élőhelyek tarkítják az asztallap simaságú tájat. A pusztai állattartás következménye a változatos rovarvilág, és a kis testű rágcsálófajok is gazdagon megtalálhatók itt. A változatos, zsákmányállatban gazdag terület sok ragadozót vonz.

Távcső legyen nálunk

Madaraknak költési és vonulási időszakban is, nagyobb testű ragadozóknak pedig

mind a négy évszakban terített asztal ez a vidék. A több mint nyolcvanezer hektáros nemzeti park teljes területe bioszféra-rezervátum. A szigorú szabályok betartása természetvédelmi érdek, és a látogatható területeken, tanösvényeken is ajánlott a távcső használata. Így zavarás nélkül láthatunk olyan fajokat, amelyek közül sok szinte csak itt figyelhető meg. A kék vércse, a fekete sas, a kígyászölyv, a pusztai ölyv, a vándorsólyom, a kerecsensólyom, a parlagi sas, a rétisas, a fekete gólya vagy a kanalasgém mind-mind a hortobágyi puszta lakója, és valamennyi lencsevégre kerülhet, ha figyelmesek vagyunk.

Haszonállatok, ember és kutya, valamint vadon élő fajok harmóniában élnek ezen a tájon. Különleges szerepet kapott az elmúlt évszázadokban a kuvasz, a komondor, a puli és legújabb, még hivatalosan el nem ismert magyar kutyafajtánk, a hortobágyi sinka. A szürkemarha-gulyát, a rackanyájat, a mangalicakondát a mezővárosok kialakulásának idején egy sajátosan hortobágyi terelőkutyás pásztorkodás segítségével tenyésztették ezen a területen. Ezeknek a fajtáknak a megőrzése – melyekhez szorosan kapcsolódik a történelmünk – fontos feladatunk.

A rejtőzködő fekete gólya a síkvidéki, folyó menti erdeinkben költ, így a Hortobágy légterében is gyakran megfigyelhető

A haszonálatok és a vadon élő fajok harmóniában élnek itt

Hazánk legnagyobb szárnyfesztávolságú madara, a rétisas a Hortobágyon egész évben megfigyelhető

FÓKUSZBAN A TERMÉSZET

A Hortobágyon tartott állatok elsődlegesen a génmegőrzést szolgálják, bár ma már újra keresettek lettek a különleges gasztronómiai élményre vágyók körében. A Hortobágyon idegenforgalmi látványosságként is szolgálnak.

MADÁRPARADICSOM

A Kilenclyukú híd és a tájegységre jellemző organikus építészeti megoldások a pusztai táj jelképei, azonban minden évszakban érdemes az éppen aktuális látnivalót keresni. A nemzeti park számos lehetőséget biztosít az érdeklődőknek a vidék és az élővilág megismerésére. Tanösvények egész hálózata látogatható, ilyen például a szálkahalmi vércsetelepet bemutató terület, ami Közép-Európa legnagyobb kékvércse-költőhelye, de fészkel itt erdei fülesba-

A nagy kócsag a vizes élőhelyek fészkelője, költési időn kívül mezőgazdasági területeken is megfigyelhető

goly, kuvik és vörös vércse is szép számmal. A Malomházi Vadaspark számos, hazánkból kipusztult faj élő egyedeinek ad otthont, úgymint a fakó keselyű, a farkas, a puszta rég eltűnt nagy testű legelőállata, a Przewalski-ló és a rekonstruált őstulok.

A nemzeti park egyik gyakori emlősfaja a mezei nyúl

Kisebb emlősfajok a természetben is megfigyelhetők: a mezei nyúl, az ürge gyakori lakó, és ha szerencsénk van, molnárgörényt, hörcsögöt vagy aranysakált is láthatunk. A hortobágyi hódállomány jelentős, de inkább csak az általuk megrágott fákat tudjuk megfigyelni. Tavaszi

és nyári vadvizein gyakori és ritka cankóféléket figyelhetünk meg táplálkozás közben, de a nagyobb testű rokonok (batla, szürke gém, nagy és kis kócsag) is gyakran kerülnek szem elé. A hortobágyi szikeseken költ a ritka ugartyúk. Hazai állománya százas nagyságrendűre becsülhető. Ősszel vonuló darvak és vadludak százezres csoportba verődve pihennek meg és táplálkoznak a kukoricatarlókon, és találnak biztonságos éjszakázóhelyet a leeresztett halastavakon, ahol természetes ragadozóik – mint például a róka és az aranysakál – már nem fenyegetik őket.

Érdemes figyelni a nemzetipark-igazgatóság által meghirdetett programokat, a vezetett túrákon szakemberek mesélnek a hortobágyi

A nagy tűzlepke természetvédelmi értéke 50 000

A darvak megfigyelésére az őszi időszak biztosít lehetőséget, akkor viszont több mint százezer egyed időzik heteken át a nemzeti parkban

FÓKUSZBAN A TERMÉSZET

A barna ásóbéka pupillarése függőleges, a szivárványhártyája általában aranyszínű, a nyílt, laza talajú területeket kedveli. Rejtőzködése miatt számára ez felel meg a leginkább

jellegzetességekről, és mutatják be a tájban élő emberek munkáját, valamint hétköznapjait. Aki önállóan indul felfedezőútra, ügyeljen arra, hogy a védett területek csak a rájuk vonatkozó szabályok betartásával látogathatók. A  Hortobágyi Madárkórházban sérült madarak gyógyítása tekinthető meg, majd a visszavadításukra megépített röpdékben a  lábadozó madarak szintén testközelből figyelhetők meg.

Névjegy: Morvai Szilárd

Szilárd 2008­ban kezdte felfedezni kerékpárral lakóhelyén, a Hevesi­síkság, a Jászság és Pest megye hármas határánál az Alföld természeti értékeit. 2009 végétől célirányosan kezdett hordozható lessátorból ragadozó madarakat fotózni. Idővel fokozatosan bővült az érdeklődése: a madarak mellett emlősök, rovarok, kétéltűek és hüllők is lencsevégre kerültek. Az elsődlegesen vizes élőhelyeken végzett terepi mozgások közben észlelt természetvédelmi problémák megoldása is pozitívan hatott a képkészítés folyamatára.

Hobbijai: művészettörténet, észak­amerikai szobrászat és építészet. Kedvenc hazai vadon élő állatfajai: hód, parlagi sas, fekete gólya, halászsas és a holló.

A búbosbanka szintén egy pusztai állattartáshoz kötődő hazai költő faj, szinte minden tanyán megfigyelhető

Élénk kék színe gyorsan felismerhetővé teszi a jégmadarat, a nemzeti parkban található halastavakon és a folyók, valamint csatornák mentén rendszeresen megfigyelhető

Őszi és tavaszi időszakban a hortobágyi halastavak teljes területén megfigyelhető a vonuló halászsas

A fokozottan védett üstökösgém ártéri erdőkben, fűzbokros mocsarakban és nádasokban telepesen fészkel

Nehéz terep

A szikes puszta és a kamillamezők illata, madárhangok, ízek, építészeti különlegességek, naplemente – a Hortobágy az összes érzékszervünkre hat. „A Hortobágy nehezen adja a bőrét” – cseng a fülemben egyik helyi

fotós barátom mondata. Nem könnyű a Hortobágyon fotósként tevékenykedni. Bár a táj nagyon sok témát kínál, azok nagy területen elszórva találhatók meg. A végtelen puszta nehéz ellenfél, de egy Tisza-tavi csónaktúra végén a fotósok nagy többsége elégedett az elkészült képanyaggal. Méterekről fotózható gázlómadarakat figyelhetünk meg – például az üstökösgémet, a vörös gémet, és minden bizonnyal látni fogunk bakcsót is, de a barna rétihéja és a jégmadár is állandó látványosság a tavon. A növényvilág sokfélesége, a tájban élő ember, a háziállatok és a vadon élő fajok együtt festik meg a Hortobágy igazán magyaros összképét.

Többek között ezeket a csodákat rejti hazánk első, fél évszázada létrehozott nemzeti parkja.

az Alföldön Kincsek

Óriási tévedés az Alföldre mint egy unalmas és végtelen mezőgazdasági

területre tekinteni, amit az alábbi, korántsem teljes és meglehetősen

szubjektív válogatásunk is igazol. Íme, tíz olyan

hely, amelyet érdemes a bakancslistánkra

venni az Alföldi Kéktúra mentén.

Írta: Turista Magazin

Fotó: Tassy Márk

Emlékpark az Alföld szívében

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark egyik főépülete a Feszty-körképnek is helyet adó rotunda. A nemrég korszerűsített épület belülről teljesen körüljárható, és több interaktív kiállítást is találunk itt. A jellegzetes formájú rotunda mellett az emlékpark másik fő szimbóluma a millenniumi Árpád-emlékmű, amely Kallós Ede szobrász és Berczik Gyula építész közös alkotása, és 1897 májusában adtak át. Az  Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történetileg legrégebbi részét az Árpád-emlékmű szomszédságában elhelyezkedő középkori monostor romjai alkotják. 1970 óta folynak itt feltárási munkálatok, és a látogatók ma is megtekinthetik, hogyan dolgoznak a régészek. Az emlékparkban 2017-ben épült fel a Szeri Gyógynövényház a gyógynövénykerttel, ami úgy készült el, hogy nyomon követhető legyen benne az a rendszer, amely a középkori kolostori kertkultúrát jellemezte, de érvényesüljenek benne a jelenkor embere számára is hasz-

nosítható megoldások. A nemzeti emlékparkunk kapcsán meg kell még említeni a jurtaszerű Csete-épületeket – ezeket technikai okok miatt jelenleg csak kívülről nézhetjük meg –, melyeket Csete György, a magyar organikus építészet elindítója, valamint Dulánszky Jenő tervezett. A pavilonokkal szemben álló dombon egy kéttornyú ökumenikus kápolna várja az elcsöndesedni vágyókat. Még több információ az opusztaszer.hu oldalon érhető el.

46.483960, 20.087321

Fotó: Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

Fotó: Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

A csend szigete –Nagymágocsi Károlyi-kastély

Közvetlenül az Alföldi Kéktúra útvonalán találjuk a nagymágocsi Károlyi-kastélyt. A terület 1722-től a Károlyi család birtoka volt, és az 1850-es évek elejére országos hírű mintagazdasággá lett. Gróf Károlyi Imre 1896 és 1897 között építtette a település máig is legszebb díszének számító kastélyt a körülötte elterülő, gyönyörű parkkal együtt. A grófi rezidenciát

kezdettől fogva a legmodernebb technikai vívmányokkal látták el, először gázvilágítást alakítottak ki benne, majd az 1910-es években, a gőzgéppel működő saját áramfejlesztő telep létrehozása után villanyvilágításra tértek át. A 41 hektáros kastélyparkban több szobrot, illetve szoborcsoportot helyeztek el, ezek közül a legnagyobb a kastély hátsó homlokzata előtt álló „Szabin nők elrablása” szökőkút, amelynek eredetije Párizsban látható. A hely varázsát növeli a kastélyhoz tartozó, 10 hektáros tó is. A második világháború után a kastély vállalati üdülőként, majd szociális otthonként működött, jelenleg a Csongrád-Csanád Vármegyei Gesztenyeliget Integrált Szociális Intézmény működik a falai között. Nagymágoccsal kapcsolatban érdekesség még, hogy a település határában lévő Szendrei major elnevezés annak emlékét őrzi, hogy Szendrey Júlia apja, Szendrey Ignác 1850 és 1853 között a mágocsi uradalom jószágkormányzója volt. Ennek köszönhető, hogy egy éven át itt nevelkedett Petőfi Sándor fia, Petőfi Zoltán.

46.592333, 20.468410

Fotó: Tassy Márk

Fotó: Tassy Márk

Kivételes park az Alföldön –Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely

Nem akármilyen látnivalót találunk a Békés vármegye északi szegletében elterülő Kis-Sárrét délnyugati peremén, Vésztőhöz közel. A Holt-Sebes-Körös kanyargásával körülzárt természetvédelmi területen két különös, 9-10 méter magas halom áll, amiket közel hét-nyolcezer évvel ezelőtt emberi kezek alkottak, és amelyek nemzetközileg is ritka, több korszakot felölelő leleteket rejtettek. A Mágori-domb feltárt telephalma, illetve 13 hektáros környezete Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely néven vált az Alföld páratlan nevezetességévé. Az egyik földhalomba vágott szelvényben újkőkori, rézés bronzkori házak, hulladékgödrök, vermek, szabadtéri tűzhelyek, valamint újkőkori és rézkori temetőrészletek leletein keresztül nyerünk bepillantást az egymást követően megtelepedett népcsoportok mindennapi életébe és

hiedelemvilágába. A feltárás során a környék első ismert birtokosának, a Csolt nemzetség Árpád-kori monostorának maradványai is napvilágra kerültek. A részlegesen renovált falak alatti domb gyomrában találjuk az állandó kiállítást, amelyet tárlatvezetéssel érdemes megtekinteni. Az emlékhely szépen karbantartott területét a Sárrét vízi és ártéri erdei élővilágát bemutató tanösvényén érdemes körbejárni. Séta közben egy újkőkori lakóház és egy igazi sárréti pákásztanya eredeti méretű rekonstrukcióját is megcsodálhatjuk az adott korra jellemző használati tárgyakkal együtt. A park sokszínűségét fokozza igényesen kialakított közösségi tere, illetve a büfé, amely az itt pecsételő kéktúrázóknak oázist jelent a pusztában. A Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely a hét minden napján várja látogatóit, de a nyitvatartási időről érdemes előre tájékozódni, mert az év különböző időszakában eltérőek! (vesztomagor.hu)

46.939130, 21.208809

Fotó: Kalotás Zsolt

Bolza-kastély – Szarvas

A Cserebökény felől érkező kéktúrázókat a Békés vármegyei Szarvason nemcsak a város emblematikus fái, a gyönyörű mocsárciprusok, de egy csoda szép épület is fogadja a Holt-Körös partján. Az épületet a 18. század második felében Szarvasra érkező olasz származású Bolza család építtette. A 19. század elején klasszicista stílusú kastély állt itt, amely mai formáját Bolza Pál elképzelései nyomán nyerte el. A gróf a Szarvasi Arborétum alapítója volt. A kastély előtti lépcsőn a capitoliumi farkas szobra áll, a híres római szoboregyüttes pontos mása, amely az anyafarkast ábrázolja a mondabeli Romulusszal és Remusszal, és a család olasz származására utal. A gróf és felesége, Vigyázó Jozefa nem sokáig élvezhették a boldogságot, mert gyermekük születése után nem sokkal az asszony meghalt. Bolza Pál élete hátralévő részében minden energiáját az arborétum kialakításának és fejlesztésének szentelte. A kastély sajnos egyelőre nem látogatható, csak kívülről tudjuk megnézni, de a város szeretné idegenforgalmi célokra hasznosítani. Régen egyébként a híd túloldalán egy másik kastély is állt, amely a gróf testvéréé, Bolza Gézáé volt. Ezt azonban a hatvanas években lebontották. Egy másik Bolza-kastély mellett is elhaladnak a kéktúrázók Szarvason, ennek kapujában találjuk az egyik szarvasi bélyegzőhelyet. Az Anna-ligetben álló Csáky–Bolza-kastélyban jelenleg a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság központja működik, így ez az épület is csak kívülről nézhető meg.

Európa páratlan pincefaluja –Hajósi Pincefalu

A népi építészet, illetve a sváb kultúra egyedülálló ékkövére lelhetünk a Bács-Kiskun vármegyei Hajós város szomszédságában. Az Alföldi Kéktúra által is érintett dimbes-dombos homokháton egy 24 kanyargós utcából és mintegy 1200 pincéből álló bájos kis falucska fekszik, amely Európa legnagyobb összefüggő pincefaluját alkotja. A Hajós városához tartozó településrészt kizárólag a szőlőművelés és egyéb mezőgazdasági termények tárolása céljából építették az 18. században idetelepülő svábok. A falu melletti termékeny löszháton már a török idők előtt is műveltek szőlőt, az itt készült bor pedig napjainkban kelendőbb, mint valaha. A hajósi pincékben elsősorban kiváló olaszrizling, szürkebarát, cserszegi fűszeres, fehér burgundi, kékfrankos, kadarka és cabernet sauvignon várja a kóstolókat. A finom nedű mellett sokan csak egy hangulatos séta miatt látogatnak el ide, főként hétvégén, ünnepnapokon, illetve fesztiválok idején, amikor a pincék nyitva vannak. Sok pincébe bebocsátást nyer a látogató, ahol alapesetben a szőlőfeldolgozás és -művelés eszközeit – prést, darálót, erjesztőkádat – láthatunk. Az épületek alatt a 3–6 méter mély boltíves pincelyuk bújik meg, amely akár 35 méter hoszszan nyúlik a földbe. A legidősebb ma is álló pincét 1840-ben építették. Mielőtt felfedezőútra indulnánk, érdemes a hajosi-pincefalu.hu oldalon tájékozódni az itt zajló programokról.

46.864761, 20.540979

Tudj meg többet a helyről a QR-kód segítségével!

Fotó: Gulyás Attila Fotó: Gulyás Attila

top 10

Ecseri templomrom

Békés és Csongrád vármegye határához közel, a Szarvast és Szentest összekötő műút mellett, egy tanyaközpont házai mögött áll a középkori eredetű ecseri templomrom. A hajdani Ecser falu neve 1138-ban tűnik fel először oklevelekben. A templom építésének ideje a 13. század második felére tehető. A román stílusú épület nyolcszögletű szentélyének tájolása kelet–délkelet irányú, a templomnak valószínűleg egy tornya volt, hajójának hossza 8,6 méter lehetett. Az épület fala vegyesen, téglából és darázskőből épült. A likacsos réti vagy tavi mészkő, népies nevén darázskő az Alföld jellegzetes építőköve volt, amely a földtörténeti jégkorszak végén, a homokbuckák közötti szikes tavakban alakult ki. A törökök

1566-ban Ecser falut és templomát is felégették, a lakosok egy része akkor még visszatért, de a 17. század elejére a falu teljesen elpusztult. A romok feltárására az 1960-as években került sor. A rom Cserebökény pusztáján áll, amely a Körös–Maros Nemzeti Park természeti értékekben különösen gazdag, védett területe. A hajdani Bökény-pusztát 1721-től Szentes lakói bérelték más pusztákkal együtt. A 19. századi örökváltsági szerződés megkötése után a bökényi puszta a szentesieké maradt, cserébe a volt földesuraknak, a Károlyi grófoknak a közelben található királysági földeket adtak.

Bocskai-várkastély – Nagykereki

Hajdú-Bihar vármegye egyik legrégibb települése Nagykereki. A falu legismertebb látnivalója a Bocskaivárkastély, ennek kapujában találjuk az Alföldi Kéktúra bélyegzőjét. A várkastélyt, amelyet először 1524-ben említ oklevél, a környék legnagyobb birtokosának számító Ártándy család építtette. 1583-ban Bocskai

István kezébe került, aki felesége, Hagymássy Katalin révén kapta meg Kerekit. Ő alakította át az épületet reneszánsz stílusban, és igazi erődítménnyé formálta. A fallal és vizes árokkal körülvett várkastélyban olykor több száz katona is állomásozott, Bocskai is hosszabb ideig lakott itt. Később a birtok a Báthoryaké lett. A török időkben a vár erősen megrongálódott, ettől kezdve védelmi szerepe már nem, tulajdonosa azonban több is volt. A 18. század végén már egy barokk kastély állt itt, amely a későbbi átépítések során kapta ma is látható klasszicista, oszlopos előterét. A háború alatt az épület gazdasági célokat szolgált, az állapota pedig egyre rosszabb lett. 1959-ben helyreállították, ma már múzeumként és könyvtárként működik. A 2004-ben elkészült kiállításon megismerhetjük Bocskai István életét és a várkastély történetét. A kastély, amely hétköznapokon 9 és 16 óra között várja a látogatókat, sajnos nincs jó állapotban, de – ha minden igaz – hamarosan megkezdődik a felújítása. Hétvégén csak az udvarra lehet bemenni a hátsó nagykapun keresztül, de előzetes bejelentkezéssel, megbeszélt időpontban a kastélyt is bejárhatjuk.

46.754756, 20.388255

47.187503, 21.800525

Még több információhoz használd a QR-kódot!

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Fotó: Kalotás Zsolt

Vaja ékköve – Vay-kastély

Hajdan mocsaras terület vette körül az ősi magyar nemesi família, a Vay család reneszánsz stílusú várkastélyát a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, Mátészalka szomszédságában. A castellum egyesíti a vár védelmi funkcióját, valamint a kastély eleganciáját és kényelmét. A sgraffito díszítésű, két saroktornyos épület éke a második emeleti díszterem, amelynek mennye-

zetfreskója Zsigmond

királyt jeleníti meg az 1396-os nikápolyi csatában. A kiállítást számtalan különleges tárgy színesíti. Van itt lóval húzott, barokk, gyerek faszánkó, amin a legenda szerint a kicsi Mária Terézia is utazott. Megnézhetünk egy magyar gyártású világórát, amely egyszerre 64 világváros idejét mutatja, sőt még az is leolvasható róla, hol van éppen nappal, és hol éjszaka. Láthatunk kelengyeládát az 1600-as évekből, fatőkés zongorát az 1800-as évekből, sőt titkos ajtót rejtő festményt is. Az épületben kétszer is járt II. Rákóczi Ferenc – nem csoda, hogy a falak között végigkísérhetjük a Rákóczi-szabadságharc történetét és kulisszatitkait. A kastélyt körülölelő ősfás park védett terület, itt található Kelet-Magyarország egyik legnagyobb szoborparkja a Rákócziszabadságharc kiemelkedő alakjaival.

Még több információhoz használd a QR-kódot!

Fotó: Szabó Eszter

Fotó: Szabó Eszter

Ellés-monostor – Csongrád

Az egykori bencés templom és monostor romjait a Tisza partján, egy természetes magaslaton találjuk, Csongrádtól kb. 4 km-re északnyugatra. Ma már csak a rekonstruált alapfalakat láthatjuk, de a hely hangulata így is különleges. A monostor nevét építtetőjéről, a Bár-Kalán nemzetség tagjáról, Ellésről (Achilleus) kaphatta. Az Árpád-kori templomot, amely 12 méter széles és 23 méter hosszú volt, a 11. században alapították. Akkor még a Tisza jobb partjára, egy keskeny félszigetre építették, de a romok – a folyómeder alakulása és a folyószabályozás miatt – ma már a folyó bal oldalán vannak. A román stílusú, háromhajós monostortemplomot a tatárjárás idején jelentős károk érték, ezért újjá kellett építeni. Ekkor az épület két tornyot is kapott, és ekkor készült el a kolostorszárny, amelynek udvarán kút állt. A török uralom alatt a monostor elveszítette jelentőségét, később az épület tégláit és köveit a környékbeliek széthordták. A romot a városból a fahídon, majd a Tisza túlpartján a gáton haladva tudjuk megközelíteni. A helyet a Tisza–Körös-zugi túraútvonal is érinti, amely a Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Területet járja be. Az Alföldi Kéktúra innen 30 km-re délre halad el, de ha van időnk, érdemes erre egy kis kitérőt tenni.

Nyírbátori református templom

A nyírbátori református templom a késő gótikus és kora reneszánsz építészet kiemelkedő hazai alkotása. A Szent Györgynek szentelt templom építését Báthori István erdélyi vajda, a kenyérmezei csata parancsnoka kezdte el, aki jelentős szerepet játszott Nyírbátor másik két ismert látnivalójának, a várkastélynak és a minorita templomnak az építésében is. Az építkezés feltételezhetően 1484 körül kezdődött meg. Báthori István a templom elkészültét már nem érhette meg, a befejezés fiára, Báthori Andrásra maradt. Az épület egyetlen hatalmas teremből áll, amelyre egy lenyűgöző, a gótikus építészetre jellemző hálóboltozat borul. A reneszánsz hatást Báthori István sárkányos címerei mellett a déli főbejáratául szolgáló kettős kapu mutatja. A Báthori család ecsedi ága a 16. század közepén lett Kálvin követője, és ekkortól lett a templom is református. A templom mellett álló gyönyörű, tölgyfa gerendákból épített harangtorony 1640 -ben készült el. A közel harminc méter magas torony Magyarország legrégebbi és legnagyobb fa haranglába. A templom 2010–11-ben felújításon esett át, amelynek során új turisztikai látványelemekkel is bővült. A toronyban a felújított lépcső mellett lift kapott helyet, amellyel fel lehet jutni a padlástérbe. Itt az Európában egyedülálló ácsolt, helyreállított fedélszék megtekintése mellett egy fényjáték is várja a látogatókat. A templom május 1-től október 31-ig látogatható kilenc és délután négy között hétköznapokon, a hétvégi nyitvatartás változó.

20.134314

Fotó: Tassy Márk

Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás

Évezredek emlékeit őrzik

az alföldi kurgánok

Írta: Tóth Judit

Fotók: Pálvölgyi Krisztina

Az Alföld jellegzetes tájképi elemei a kunhalmok, amelyekből hajdan több tízezer lehetett a Kárpát-medencében. Mára azonban – az emberi tevékenység miatt – ezeknek egy része eltűnt, pedig a halmok azon túl, hogy korai történelmünk fontos emlékei, természetvédelmi szempontból is értékesek.

dén tavasszal bejárta a médiát egy

Ikengyeli kunhalom megtalálásának híre. A fokozott érdeklődés

első pillantásra kicsit meglepő volt, hisz az Alföld tele van kunhalmokkal, ráadásul ennek a halomnak a felét el is hordták már. Ellátogattunk a Szolnok közelében található településre, hogy a helyszínen járjunk utána, miért is olyan különleges ez a halom.

A kurgán, amit szárnyára kapott a hírnév

Kengyel határában járunk, körülöttünk szántóföldek mindenfelé. Egyiken búza zöldell, másikon repce sárgállik, máshol parlagon pihen a föld. Nagy Gáborral, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével egy

A JászNagykunSzolnok vármegyei Kengyel határában több halom is van, a legismertebb közülük a Baghy-domb

dűlőúton haladunk a szántók között. Mellettünk pacsirta énekel, az út túloldalán bíbic röpköd, sőt egy kerecsensólyom is megmutatja magát. Nem messze egy hatalmas, tíz méternél is magasabb halom emelkedik ki a tájból. Ez a Baghy-domb, amely a mondák szerint valaha mesés kincseket rejtett. Úgy tartják, egy szegény juhászbojtár, Bagi Gyula kutyája kaparta ki a kincset, amivel meghozta gazdája szerencséjét.

A híressé vált másik kurgán régészeti feltárása várhatóan idén nyáron megkezdődik

A közelében található, híressé vált kengyeli kurgán vagy sírhalom meg sem közelíti a Baghydomb magasságát, inkább csak egy szerény kis kiemelkedés a földút mellett. A halomnak már csak a fele van meg, a másik részét mostanra elhordták azok, akik anyagnyerő helyként tekintenek a halmokra. A random lapátolások

nyomai helyett most már a régészek szakértő munkája látszik, a merőleges falakon pedig különböző rétegeket lehet felfedezni. Laikus szemnek ezek nem sokat mondanak, a szakértők számára viszont a különböző színű sávok sok információt hordoznak, például arról, hogy a földet különböző helyekről hozták ide építőik.

„Azért is különleges ez a halom, mert nagyon kevés kurgánt tárnak fel az országban, általában csak azokat lehet, amelyek valamilyen roncsolásnak vannak kitéve, vagy például útépítés területén találhatók” – magyarázza Gábor, akinek köszönhetően ez a halom nemcsak hogy megmenekült a további elhordástól, de a régészeti feltárás után a környék régmúltjával kapcsolatban is érdekességekről mesélhet majd.

A kurgánban egyelőre nem sok leletet találtak, csak néhány cserépdarabot, ezek azonban sokat segítettek a régészeknek. Az edénytöredékeket a szolnoki Damjanich János Múzeumban Nagy Fanni régész mutatja meg nekünk. „Ezek egy kora bronzkori, vagyis a Kr. e. 2800 és 2000 közötti időszakból származó edény darabjai. A kerámiák elég jól datálhatók forma alapján, egy régész általában ránézésre meg tudja állapítani, hogy ezek melyik korból származnak. Ennek az edénynek a durva felülete egy nagyon jellegzetes kora bronzkori technikára utal.”

Egyelőre nem tudni, hogy ezt az edényt a halott mellé temették, vagy az odahordott földdel

Nagy Fanni, a Damjanich János Múzeum régésze megmutatta a kengyeli halomban talált cserépdarabokat

együtt került oda, az azonban valószínű, hogy a kurgán az edénydarabokkal azonos korú lehet, vagyis négy-ötezer éve emelhették. Nagy Fanni és kollégája, Mali Péter célja most az, hogy erről a kurgánról megtudjanak és dokumentáljanak mindent, amit csak lehet, hogy ily módon megőrizzék az utókor számára. Várhatóan idén nyáron – egy most induló projekt keretében – megkezdődik a kurgán feltárása.

A kunoknak nincs közük a kunhalmokhoz

A kunhalom kifejezés, amit a 19. században a nyelvújítás hatására alkotott meg Horvát István (1784–1846) nyelvész­történész, tudományos szempontból nem állja meg a helyét, hisz ezeknek a halmoknak a kunokhoz nincs közük. Nem véletlen egyébként, hogy a régi korok emberei nem is használták ezt a szót, ők halmoknak hívták ezeket az alföldi dombokat. A sík tájból kiemelkedő halmok természetesen foglalkoztatták az embereket, próbáltak magyarázatot találni a keletkezésükre. Mindenféle legendák születtek róluk, kincseket sejtettek bennük, és titkos alagutakat, amelyeken keresztül a betyárok elmenekülhettek a pandúrok elől.

A tudományos élet képviselői a 19. századtól kezdtek el gondolkodni a halmok keletkezéséről. Voltak, akik úgy vélték, hogy természetes képződmények. Ennek az elméletnek egyik neves képviselője volt Szabó József geológusprofeszszor, aki a 19. század közepén egyértelműen a folyók által létrehozott geológiai képződményekként határozta meg a halmokat. Ma már tudjuk, hogy mesterséges eredetűek, az viszont igaz, hogy általában a magasabb, árvízmentes hátakon, folyókanyarulatokban, ma már sokszor ki sem mutatható folyómedrek partján emelték őket.

Atletikus lovasok

A kurgános temetkezések tömeges megjelenése az Alföldön Kr. e. 3000 és Kr. e. 2500 közé tehető, és a gödörsíros kurgánok népének vagy más néven a Jamnaja-kultúrának köszönhető. A Jamnaja szó az orosz яма, azaz „gödör” szóból származik. Ez a keletről érkező sztyeppei, lovas nomád nép több hullámban érkezett a Kárpát-medencébe. Itt döntően a Tisza vonaláig terjeszkedtek, jellemzően legeltető állattartással foglalkoztak, és az Alföld kurgánjainak jelentős részét ők építették. A Jamnaja-kultúra képviselői erős csontozatú, nagy termetű emberek voltak, és ők hozták magukkal ide a háziasított ló és a kocsi használatát.

Ahogy azt Fannitól megtudjuk, gyakran az egymást követő korok emberei is temetkezési

Egy kurgán metszete: a fedett gödörsír és a felé emelt halom… Grafika: Bába Imre

helyül használták a kurgánokat. Egy már meglévő, messziről is jól látható magaslat a lapos Alföldön alkalmasnak tűnt arra, hogy egy közösség vezetőjének méltó nyughelye lehessen. Erre jó példa az Öcsöd és Békésszentandrás között, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés vármegye határán álló Mogyorós-halom, ahol a több ezer éves gödörsír mellett szarmata, gepida, avar és honfoglalás kori temetkezés nyomait is megtalálták. A 17–18. századtól ez a kurgán mint jól felismerhető tájképi elem határhalom-funkciót is kapott, és ez máig meg is maradt, hisz most is itt van a két vármegye határa.

A Mogyoróshalom eredetileg sírhalom volt, később határhalom lett, és ma is két vármegye határán áll. Okkerrög egy cserépedény töredékeiben (jobbra)

A kurgánok alatt talált sírokban általában nem sok melléklet van. Ennek több oka is van, a halott mellé tett állatbőrök a több ezer év alatt lebomlottak, de a régi korok sírrablói is gyakran kifosztották a sírokat. Sok sírban találnak azonban az elhunyt mellett vörös színű okkerrögöt. A szolnoki múzeumban volt szerencsénk egy ilyen leletet is megnézni. A restaurátorok műhelye önmagában is külön cikk tárgya lehetne, annyi érdekesség van itt, de számunkra most a nagy fehér asztalra kirakott több ezer éves edény darabjai az igazán érdekesek. Ebben az edényben helyezték el a halott mellé az élénkvörös okkerrögöt, de okkerfestékkel a testet is bekenhették. Az okker, ami különféle

kőzetek és vas-oxid-tartalmú ércek mállási terméke, az emberiség legősibb festékanyaga, az őskorban barlangrajzokat készítettek vele, de temetkezéseknél is használták.

Sok halomnak ma már nyoma sincs

Hajdan tízezres nagyságrendben léteztek halmok a Kárpát-medencében. Ha megnézzük a régi térképeket, sok halmot már azokon is jelöltek. Például az ország egyik legnagyobbja, a Békésszentandrás mellett található Gödényhalom is rajta van már az 1782 és 1785 között készült első katonai felmérés térképén, ahol az is látszik, hogy akkoriban tőle délre szőlőt termesztettek.

Szőlő ma már nincs itt, a halmot szántók ölelik körbe, néhány éve pedig látó- és hallótávolságba

A magasabb halmokról messzire ellátni, ezért a későbbi korokban gyakran használták azokat őrhalomként

A Békésszentandrás közelében található, több mint 12 méteres Gödény-halom az ország egyik legmagasabb kurgánja

Tell és kurgán

Az alföldi halmok egyik típusa a tell vagy lakódomb, ahol több ezer éve telepedtek meg az emberek. A tellek nagy kiterjedésű, laposan elnyúló, ovális vagy szabálytalan alakú dombok, amelyek több egymást követő generáció lakhelyei voltak. Az egymást követő népek előszeretettel telepedtek meg a korábbi települések romjain, így a régészek számára az ilyen dombok feltárásakor jól láthatóak az egymást követő korok rétegei; olyanok ezek a halmok, mint egy dobostorta. Nagy számban keletkeztek lakódombok a késő neolitikumban és a kora középső bronzkorban (Kr. e. 4000–3500, illetve Kr. e. 2600–1500). Aki ellátogat a szolnoki Damjanich János Múzeumba, számos érdekes, tellekből származó leletet láthat, különleges agyagszobrokat, rézből készült ékszereket, hatalmas terménytároló edényeket, sőt egy tiszaugi telltelep egyik lakóházát is rekonstruálták.

Az alföldi halmok jelentős része, több mint 90 százaléka úgynevezett kurgán. Ezek jellemzően hegyes, kúp alakú, viszonylag magas földépítmények. A kurgán török–tatár eredetű szó, amelynek jelentése sírhalom. Olyan sírhelyeket neveznek így, ahol a gödörsír felé halmot emeltek építőik. A sírhalmok alá egy vagy több előkelő, nagy tiszteletnek örvendett embert temettek. A Jamnaja­kultúra jellemzője, hogy az elhunytat háton, felhúzott lábakkal helyezték a sírba.

került a Gyulára vezető M44-es gyorsforgalmi út. A Gödény-halom közel 12,5 méteres magasságával az autóútról is jól látszik, de onnan és a néhány kilométerre található Békésszentandrásról is igen rázós utakon lehet csak a halmot megközelíteni. A halom a nevét a környéken egykor rendszeresen előforduló gödényekről, azaz pelikánokról kapta, és feltehetően egy rézkori hatalmasságot temettek el a kurgán alatt. Később a kurgán határhalom lett, három vármegye – Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok – találkozik itt.

Az alföldi halmok száma a 20. század közepére drasztikusan megfogyatkozott. A nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása miatt állapotuk leromlott, sok halom földjét elhordták, mások például autópálya-építéseknél voltak útban. Sok halomnak nemhogy a nevét nem tudjuk, de már maga a halom sincs meg.

Ezt a halmot a régi térképek még jelzik, de a helyszínen már nem sok látszik belőle, mert az idők során elszántották

Zöld és sárga –az abádszalóki Király-halom a repceföld ölelésében

Nagy Gábor a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő kunhalmokat próbálja felderíteni, nyilvántartásba venni és azok állapotát felmérni. JászNagykun-Szolnok vármegyében eddig 320 körül alakult a természetvédelmi szakemberek által ismert kurgánok száma. Az elmúlt években Gábor több mint kétszáz olyan halmot derített fel, amelynek létéről eddig nem

volt adat. „Elkezdtem régi térképeket nézegetni, irodalmi forrásokat olvasgatni, majd azok alapján, a terepen próbálom a halmokat megkeresni.”

Ez azonban nem mindig egyszerű, sok halomból ugyanis mára már csak egy alig látható kiemelkedés maradt. Gábor tőlünk nem messze is mutat egy elszántott kunhalmot, amit ma már alig lehet észrevenni.

A Gábor által felderített kurgánokkal, az örökségvédelmi adatbázisban szereplő halmokkal, illetve más kutatók gyűjtéseivel együtt mostanra 860 körülire nőtt a nyilvántartásba vett kurgánok száma Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében.

Szigetek a szántóföldek tengerében

A kunhalmok ex lege, vagyis a törvény erejétől fogva védettek, így sem szántani nem lehetne azokat, sem quaddal, terepmotorral felhajtani nem lehetne rájuk. A törvényi előírásokat azonban csak akkor tudják érvényesíteni, ha az adott kunhalomról hivatalosan is tudnak. Emiatt sok kunhalmot sajnos továbbra is szántanak. Ezért is nagyon fontos Gábor és a kunhalmok védelméért dolgozó többi szakember munkája, akik azon fáradoznak, hogy még azelőtt nyilvántartásba vegyék a halmokat, mielőtt azok végleg eltűnnének.

Az alföldi halmokra nemcsak kultúrtörténeti jelentőségük miatt kell vigyáznunk, de számos közülük botanikai szempontból is jelentős

A löszgyepek jellemző fajai az egyik kengyeli halmon: a fehér pemetefű és a taréjos búzafű

értéket képvisel, mert máig meg tudta őrizni eredeti lösznövényzetét, az Alföldre hajdan jellemző ősi vegetációt. Ezek a halmok afféle szigetek a szántóföldek tengerében, ahol számos növény- és állatfaj talál menedéket. A halmokon fellelhető emblematikus fajok közé tartozik többek között a taréjos búzafű, a heverő seprűfű, a macskahere, a törpemandula, a kunkorgó árvalányhaj vagy a különböző

A kunhalmokon találkozhatunk a védett gumós macskaherével is Fotó: Adobe Stock

zsályák és kakukkfüvek. A bolygatás hatására sajnos sok halmon gyomtársulások nyomják el az eredeti növényzetet. Ez a folyamat azonban megfelelő kezeléssel visszafordítható lenne.

Egy szántóföldekkel körülölelt zöld sziget a környék állatvilágára is hatással van, az ilyen halmokon a környező agrártájnál jóval gazdagabb gerinctelen faunával találkozhatunk, különösen például a sáskáknak és a szöcskéknek nyújtanak ezek a halmok kedvező élőhelyet. Ezeket a magaslatokat egyes madárfajok is kedvelik, a halmok tetejére kőből emelt magassági jegyekről szívesen énekel a mezei pacsirta, és előszeretettel használják azokat megfigyelőpontként az egerészölyvek is.

Templom a kunhalmon

A réz- és bronzkori halmok a későbbi korokban újabb funkciókat kaptak, a jól látható kiemelkedések őr- és határhalmok lettek, másokra különböző építményeket, leggyakrabban templomokat, kápolnákat építettek.

A Debrecen közelében található egykori Zelemér falu temploma is egy több ezer éves kunhalomra épült a 11. században. Az Árpádkori templomot a tatárok elpusztították, ezt követően a 14. században gótikus stílusban

A Debrecen közelében található középkori Zelemér templomát is egy kunhalomra építették

újjáépítették. Az épület és a falu a 16. század végén pusztult el, köveit széthordták, a megmaradt rom ma már védelem alatt áll, és különleges látnivalója a környéknek. A 18 méteres csonka torony valószínűleg őrtoronyként is funkcionált.

A tiszaörsi temetőkápolnát a falu legmagasabb pontján építették fel

Aki a Tisza-tó közelében található Tiszaörsön jár, annak egyből feltűnik a falu fölé magasodó temetőkápolna. Az épületet 1880-ban Kanizsay Károly plébános építtette saját pénzéből a falu legmagasabb pontjára, egy kunhalom tetejére. A kápolnához kálvária vezet fel, a körülötte található temetőt 1970-ben zárták be.

A cikk végén térjünk vissza még egy kicsit Kengyelre, annak Bagimajor nevű településrészére, amely a századfordulótól a második világháborúig a Szécsényi Baghy család birtoka volt. A kastélyuk már nincs meg, de a majorság több épülete még ma is áll. A kúriából turisztikai központ lett, a kicsiny Baghy-kápolnát most épp felújítják, de a település egyik legismertebb épülete, a szélmalom ma már megszépülve fogadja a látogatókat. A kunhalom tetején álló malom 1945-ig üzemelt, az épületben ma kiállításokat lehet megnézni, a kunhalom oldalán pedig számos értékes, löszgyepekre jellemző faj él. A malom mellől messzire ellátni, egyik oldalon az egykori Tisza-mederből kialakított halastórendszer vize csillog a délutáni napfényben, a másik oldalon a Baghy-domb magasodik, és nem messze tőle ott van a feltárásra váró

kurgán is, amelynek köszönhetően hamarosan újabb részleteket tudhatunk majd meg az Alföld több ezer évvel ezelőtti történelméről.

A szélmalomtól rálátunk a bagimajori halastórendszerre

A kunhalmokról még hosszan lehetne mesélni. Meg is tesszük a turistamagazin.hu oldalon, az Alföldi történetek blogon. 

Kengyel talán legismertebb építménye, a bagimajori szélmalom is egy halomra épült

Éjjel a pusztában

menedékek az Alföldi Kéktúra mentén

Havi válogatásunkban az Alföldi Kéktúra néhány éjszakázóhelyét mutatjuk be. És bár az Országos Kékkör turisztikai felszereltsége éppen itt a legszegényebb, kint alvásra ideális kilátókat, erdőligeteket és pihenőhelyeket errefelé is találunk.

Van olyan kéktúrázó, aki szerint az Alföldi Kéktúra egésze egyetlen nagy éjszakázóhely. És valóban: itt nem kell keresni az elfekvésre alkalmas, sík terepet, és az is jól jön, ha a rónát sátorral járva beépítjük attitűdünkbe az alacsony elvárásokat. Már ami az infrastruktúrát illeti, hiszen a kék út mentén még most is egészen kevés épített pihenőhely, árnyat adó vagy esővédelmet nyújtó építmény sorakozik. Zárható bivakkunyhók itt persze egyáltalán nincsenek, és az sem mindegy, hol verünk tábort, hiszen magánterületek mozaikja és magánerdők foltjai között túrázunk. Persze az alföldi vándortúrázás romantikája éppen a „pusztai magányban”, a viszonylag gondtalan, kis kihívásokat tartogató, „relaxációs” sétákban lelhető meg. Ezeken a viszonyokon azonban cseppet sem rontana, ha sűrűbb turisztikai kiépítettség jellemezné az útvonalat, „ahol a kör bezárul, és a tér kitágul”.

Tábort állíthatunk szántóföldet szegélyző fasor aljában, töltés árnyékában, tóparton (ha bírunk a szúnyoghadakkal), itt-ott kilátók körül vagy a ritka pihenőhelyek viszonylagos komfortját hasznosítva. Gyűjtésünkben négy olyan helyszínt mutatunk be, amelyek jellegükben is eltérnek, és az alföldi kéktúrázás kényelmes pihenőpontjaiként érdemes felkeresni őket. E pontokon már csak azért is érdemes eltölteni egy-egy éjszakát, hogy megtapasztalhassuk a róna éjjeli csöndjét és atmoszféráját – feldobva ezzel a napokig tartó, monoton baktatást. Nyugatról keletre haladva, majd északra fordulva a kék jelzéssel négy panorámatornyot gyűjtöttünk össze: a homokfodrok között magasodó Jánosteleki kilátót, a tökéletes síkon, túzokrezervátum mellett emelt dévaványai Nagy és Kis kilátót, valamint a Debrecen közelében elterülő erdős puszták masszív fapáholyát, a jól kiépített környezetben álló Hármas-hegyi kilátót. És mutatunk egy komfortos, fedett pihenőhelyet, amit jelenleg még a kéktúrázók is alig ismernek, pedig az útvonal szomszédságában található. No és persze adunk néhány praktikus tanácsot azoknak, akik az Alföldön éjszakáznának.

A Dél-Alföld gyöngyszeme: a Jánosteleki kilátó

A Jánostelek és a Petróczi-iskola pecsételőhelyek között, az Alföldi Kéktúra déli szakaszának hangulatos terepén áll a megjelenésében is megnyerő Jánosteleki kilátó. A 2019-ben átadott, 17 m-es kémlelőtorony alföldi mércével mérve magasan, 137 m-en várja a kéktúrázókat, és nemcsak különc kialakítása, hanem erdőligetes, homokfodros környezetének látványvilága miatt is megéri a rövid (kb. ötperces) kitérőt a kék jelzésű turistaútról. Ha van az Alföldi Kéktúra déli részén megtekintésre érdemes környék, ez igazán az: a félig kötött homokbuckák és az őket borító löszköpeny hullámai miatt „megmozdul”, enyhén zegzugossá ráncosodik a síkvidék, ráadásul kiterjedt, szabdalt erdőség uralja a tájat. A közeli erdőligetek felülről nézve is kifejezetten érdekesek, és a képbe az sem rondít bele, hogy körülöttük telepített, részben letermelt erdőfoltok mozaikja terül el. A deszkapadlós építmény nagyszerű menedék egy éjszakára, igazi „ezercsillagos hotel”, ahonnan a sötétbe burkolózó, településekben szegény alföldi tájat legfeljebb a hold fénye világítja be. A homokháton természetesen nincs vízforrás, azt a legközelebbi településről kell hozni, és a tornyon kívül más infrastruktúrát sem találunk. A két fedett kilátószinten négy-öt ember kényelmesen elfér.

A Jánosteleki kilátó annyira idilli éjszakázóhely, hogy azoknak is ajánljuk egy kint alvásra, akik nem járják az Alföldi Kéktúrát, de kíváncsiak déli síkvidékünk hangulatára és természeti képére – csupán egy pad-asztal garnitúra hiányzik mellőle. A tornyot körbevevő liget egyébként a Natura 2000 hálózat része.

46.285943, 19.586867

Fotó: Györgyi-Ambró Gergely

Pihenő a ligetben –zákányszéki madárvárta

Az egész Alföldi Kéktúra talán legjobban kiépített éjszakázóhelye nem is az útvonalon, hanem attól mintegy 15 perc sétára fekszik, Zákányszék határában (és a Jánosteleki kilátótól mintegy egynapos távolságra). Ha műholdképről nézünk rá a Szeged nyugati vonzáskörzetében elterülő térségre, a szélesen terpeszkedő szántóföldmozaik szorításában mindössze egy nagyobb erdőtömböt látni. Persze a nyáras-akácos pagonyt mindössze pár perc alatt átszelhetjük, ám a közepén szétnyíló ligetben érdemes elidőzni – akár egy teljes éjszakát.

A hangulatos környezetben létesített pihenőhely, a zákányszéki madárvárta kilátót, vécét, esőtetőt, de ami a legfontosabb, jókora, fedett, két oldalról nyitott épületet tartogat. A masszív pihenőházban álló, hosszú asztalokon vagy köztük, a padlón nagyobb csoportok is elférnek.

A helyszín jó példa rá, hogyan lehet éjszakára is komfortos, időtálló pihenőhelyet létrehozni az Alföldön. A területet övező erdő nem enged kilátást, de a rónaság településeit eltakarva tökéletes, síksági természetélményt szavatol, és még árnyékkal is szolgál a tűző napon megtett kilométerek után (és előtt). A madárvárta tornyából nem látni messzire, de a szárnyasokat a lombok között figyelhetjük meg. Vízzel kerekes kút szolgál, de jobb inkább a faluból beszerezni az utánpótlást (a közeli Ifjúság utcában bolt működik). A pihenőhelyet legegyszerűbben úgy találhatjuk meg, ha végigmegyünk az Alföldi Kéktúrából kiágazó Tömörkény utcán, majd az utolsó épületeket elhagyva, a homokos földút végén balra fordulunk.

Az erdőbe érve tábla hívja fel a figyelmet (rögtön az első elágazásnál) a jobb kéz felé elérhető erdei madárvártára.

Erdőspusztai páholy –a Hármas-hegyi kilátó

Terepi pihenőhelyek tekintetében nem nagyon válogathatnak az Alföld vándorai, ezért a pusztai éjszakázás alapvető kelléke a szinte bárhol felállítható sátor. Már egy pad is nagyban megnöveli a táborozás komfortját, de ha utunk mentén fekhelyet és fedelet is találunk, az már szinte felér egy kempinggel. Ilyen ritkaságra lelhetnek a kéktúrázók a Debrecentől keletre fekvő Erdőspuszták terebélyes erdőségének északi részén, a három homokbuckát magában foglaló Hármas-hegy 151 méter magas tetején. Az alföldi szemmel kiérdemelt „hegy” titulust a magaslat csúcsán álló, fenyőligetből kiemelkedő messzelátó fokozza, amelynek impozáns, 25 méter magas, 101 lépcsős szerkezete

46.277322, 19.872025

Fotó: Német-Bucsi Attila

Fotók: Dömsödi Áron

eredeti funkcióján túl is remekül szolgálhatja a turistákat. A vörösfenyőből épült torony padlózata ugyanis tökéletes, naplementében gyönyörködős fekhelyet biztosít a kint éjszakázók számára, amihez csupán egy derékaljra és párnára van szükségünk. Ráadásul a hely kényelmét és hangulatát nem csupán a sík vidék

homokhátakkal, erdőkkel, legelőkkel és Debrecen tornyaival telerajzolt körpanorámája emeli: a kilátóterasz kellő magasságot biztosít az alvást zavaró szúnyogok és egyéb esti kellemetlenkedők ellen. A torony környezetében erdei bútorok is helyet kaptak, ahol például biztonsággal és kényelemmel tudjuk használni a magunkkal

Ha valaki egy alföldi tekergést, mondjuk az Alföldi Kéktúra egyik szakaszának bejárását szabad ég alatt alvással tervezi, érdemes indulás előtt néhány szempontot és körülményt figyelembe vennie. A rengeteg nyílt terepet ígérő Alföldön kevés olyan infrastruktúrát találunk, ami a kint éjszakázást segítené, illetve sok mindennek kitesszük magunkat, ha csupán klasszikus bivakfelszereléssel, hálózsákkal próbálunk lepihenni. Ezért a sátor jelenti a legjobb megoldást, ami lehet, hogy pluszsúlyt jelent a hátizsákban, de szinte bárhol felállítható, és olyan fokú kényelmet biztosít, ami felbecsülhetetlen, főként a teljesen nyílt területeken. Véd az eső és a bosszantó rovarok ellen, bizonyos mértékig a nappal szemben is hatásos. Tervezzük meg előre, hol lesz érdemes felállítani nap végén a sátrat, keressünk árnyékot, hogy kora reggel ne a hőség ébresszen minket. Az erdős, fás környezet mindig védelmet biztosít a nyári forróságban, csakúgy, mint a vízpartok vonzó táborozóhelyei, de itt számolnunk kell a szúnyogokkal és akár egy hangosabb békakoncerttel is, ami igen zavaró tud lenni. Közelgő vihar esetén semmiképpen ne sátrazzunk a puszta közepén, sem egy magányos fa alatt, mert itt fokozottan ki vagyunk téve a villámcsapás veszélyének, illetve az erős szél is kellemetlen meglepetéseket okozhat. Ugyanez igaz, ha egy kilátóban keresünk menedéket: vihar idején húzódjunk biztonságos környezetbe! A tűzrakást az Alföld sokszor gyúlékony növényzetének szorításában még nagy körültekintés mellett is csak kevés helyen engedhetjük meg magunknak, ezért ne csupán a tűzgyújtási tilalmat vegyük figyelembe. Mezőgazdasági területek közelében egy szikra is elég a lángok gyors elterjedéséhez!

Ami egy alföldi túrához szükséges

Legyen nálunk – tavasszal és ősszel is – valamilyen fejfedő és naptej, továbbá kullancs ­ , illetve szúnyogriasztó. Gondoskodjunk az esővédelemről, a legjobb, ha bokáig leérő poncsót használunk, ami alá a hátizsák is befér. A szandál szellős kényelmet ígér a nyári melegben, de nem védi a lábfejet, ezért jobb zárt túracipőt húzni. Erre pedig jól jön egy kamásli, hiszen a homok kellemetlen útitárs a lábbeliben. A telefon és műholdak világában még a ritkásan jelzett szakaszokon sem okozhat problémát a tájékozódás, de ehhez fontos, hogy fel legyen töltve a készülék, vagy legyen nálunk tartalék akkumulátor, mert a lakott területek közti távok gyakorta nagyok.

Fontos a tervezés

Az alföldi terep síkja senkit ne tévesszen meg: szintemelkedések nélkül is fárasztó lehet, sőt, a szikkadt keréknyomok és aszfaltos menetek nyűgös monotonitása még jobban is kikezdheti az ember lábát, mint a nehezebb hegymenet ösvényei. Körültekintően tervezzük meg túránk szakaszolását táv és erőnlét, illetve időjárás és frissítési lehetőségek szempontjából. Az Alföldi Kéktúrán gyakran akár 30 km feletti távot is meg kell tennünk két település vagy vízvételezési lehetőség között. Ezért fontos, hogy megfelelő tartalékokkal vágjunk neki az útnak. Indulás előtt tájékozódjunk az időjárásról: a hőség és az esetleges vihar is óvatosságra int, ha nyílt terepre készülünk. Érdemes az Alföldi Kéktúrát tavasszal vagy ősszel bejárni. Ekkor még, illetve már élvezhetjük a természet színeit, de kevésbé kell tartanunk a szélsőséges időjárástól.

Tippek és tudnivalók az alföldi kint alváshoz

47.549710, 21.834506

„Csillaghotel”

a síkon

Mire a „kékvándor” a Békés vármegye északi részén elterülő Dévaványai-síkra érkezik, már javában benne jár a végtelennek ható pusztaságban, megtapasztalva annak egyedi értékeit és kihívást jelentő sajátosságait. Ecsegfalva és Dévaványa között is tikkasztó lapályt szel át a túrázó, miközben érinti a Közép-Európa legerősebb

állományával bíró túzokrezervátumot, ahol a védett madárfajon kívül más helyi értékkel is megismerkedhet a Sterbetz Istvánról elnevezett látogatóközpontban. A szálláshellyel is csalogató intézmény felér egy oázissal, de a fekete öves kalandorok szeme már az itt álló két kilátóépületre is felcsillan, hiszen ezek a rónaságot beterítő, csillagos égbolt alatti, ingyenes bivakolás lehetőségével kecsegtetnek. A közvetlenül a kék út mentén, a látogatóközpont szomszédságában található Nagy, illetve Kis kilátó madárvártáján túl nem ígér többet a padlós fekhelynél, illetve a padok kényelménél, de a nagyzsákos turistának ez már igazi „csillaghotel”, ahol autentikus

hozott gázfőzőt, illetve normálisan le tudunk ülni vacsorázni. Amennyiben fejlettebb infrastruktúrára van szükségünk, az innen rövid sétával elérhető Hármashegyaljai pihenőközpont tisztálkodásra és készleteink feltöltésére is lehetőséget ad (és a Zsuzsi Erdei Vasút végállomását, valamint az Erdei Iskolát is itt találjuk).

pusztai élményben lehet része. A Nagy kilátó nevéhez híven emeltebb kilátószinttel, 6 méteres magasságból enged rálátást a túzokok vidékére, hazánk egyik legkisebb relatív relieffel bíró terepére, ahol a domborzat mindössze 84 és 91 m tengerszint feletti magasságban „hullámzik”. A tőle 400 méterre fekvő Kis kilátó – ha nem madármegfigyelőként tekintünk rá – voltaképpen egy emeletes, nádfedeles menedék. Utóbbi az eső, illetve nap ellen bizonyosan jobban véd, valamint több fekhelyet is biztosít egy nagyobb társaság számára. Kiépített tűzrakóra egyik helyen se számítsunk. A száraz, gyúlékony területre való tekintettel mondjunk le a nyílt láng használatáról, a sütés-főzés kényelméről és hangulatáról. Cserébe kárpótol minket a síkság hamisítatlan miliője, s annak kevésbé ismert éjszakai kincse: a csekély fényszennyezettségű égbolt, ami milliónyi fényes csillagjával szinte rászakad az emberre, szédítő térhatást, már-már űrsétát engedve az alatta álló vagy hálózsákjában fekvő szemlélődőnek.

47.085180, 20.939738

Fotók: Sztankó Bálint

Fotó: Német-Bucsi Attila

Júniusi Tanúhegyek témánkra nagyon sok remek fotót küldtetek be nekünk, ami nem is csoda, hiszen ezek a pompás hegyek mindenkit ámulatba ejtenek, és hálás fotótémaként szolgálnak. Szerkesztőségünk zsűrije egy, a Csobáncon készült, ködös hangulatú képet emelt ki a mezőnyből, amelyen a vár romjait többek közt a Gulács és a Badacsony őrzik a háttérből. Gelencsér Zoltán alkotása igazán szemet gyönyörködtető lett, így ezúttal neki gratulálunk a Hónap Fotója címhez és az ezzel járó Turista Magazin-előfizetéshez.

Gelencsér Zoltán: A felkelő nap vára

„Visszatérő vendég vagyok a Csobáncon, az év több hónapjában is megfordulok itt. Tavaly októberben fotós barátommal indultunk el napkeltét fotózni ide. Már régóta szerettem volna egy ködös képet készíteni a Tapolcai-medence tanúhegyeiről, ami végre sikerült is. Élőben nagy élmény volt látni felülről, ahogy a köd bekúszik a Balaton és a Káli-medence felől a hegyek közé.”

Témáink 2023-ban (Zárójelben a beküldési határidő.)

Küldd be Te is a kedvenc képedet!

A következő hónapok témáit és a pályázattal kapcsolatos információkat megtaláljátok a https://www.turistamagazin.hu/kiiras oldalon. A beérkező pályamunkákat 2023-ban is előszűrjük, és az így kialakult válogatás képei indulhatnak majd a Hónap Fotója címért. Továbbra is egy nyertes alkotást Ti választhattok ki a leadott lájkjaitokkal a hónap 20. napjáig a Facebook-oldalunkon. Egy másik fotót a szerkesztőség zsűrije emel ki, amely bekerül a következő lapszámunkba, készítőjét pedig ajándékcsomaggal jutalmazzuk.

Július–augusztus: Élet a folyón (június 12.)

Szeptember: Ember a tájban (augusztus 12.)

Október: Gombák (szeptember 12.)

November: Erdei kápolnák (október 12.)

December: A legjobb túra, amelyhez a Turista Magazin adott ihletet (november 12.)

A többi pályamunkát a facebook.hu/turistamagazin oldalon találjátok.

Folyóvizek, fürdők és jól kiépített kerékpárutak jellemzik a Békéscsaba–Gyula–Békés háromszöget. Az alföldi terep könnyű túrát ígér; a legmagasabb pont, amit meg kell mászni, a Fehér-Körös hídja a gyulavári kastély felé kitérőben. Akár Kolbász- vagy Pálinka-körnek is nevezhetnénk a túrát, ha csak a gasztronómiai vonzerőt vesszük figyelembe – de természetesen nem csak a békési kolbász és a gyulai pálinka (vagy fordított kombinációban, tetszés szerint) miatt érdemes ellátogatni a Viharsarokba. Ami a kerékpárosok számát (és helyenként a kerékpáros infrastruktúra kiépítettségét) illeti, már-már Hollandiában érezhetjük magunkat: a 65 kilométeres túrát szinte végig kerékpárúton vagy gáton tehetjük meg. A kényelmes túra során a vizek világát éppúgy megismerhetjük, mint Békéscsaba mutatós belvárosát, a szanazugi Körös-parti homokos-fövenyes strandot vagy a gyulai téglavárat és a szomszédos két kastélyt, esetleg valamelyik város fürdőjét.

A vasútállomással szemben, az Andrássy úton indulunk a belváros felé, majd az Élővíz-csatorna partján futó út a város határáig vezet.

Békésre kerékpárúton érkezünk a Csabai utcán, majd a központban tett kitérő után a Körös-gátat követve érünk Szanazugig, ahonnan kerékpárút vezet be Gyulára.

A gyulai vártól a Fehér-Körös hídjáig kis forgalmú utcákon, a folyón túl nyílegyenesen tekerünk a kastélyig – visszafelé Gyula központjába ugyanez.

A gyulai vártól a belvároson áttekerve kerékpárút vezet Békéscsaba irányába, a 44-es út jobb oldali szervizútján pósteleki kitérővel, majd az Élővíz-csatorna mentén érünk a megyeszékhelyre.

ISTVÁN-MALOM 1

Az 1853-ban épült malom volt Békéscsabán az első, a vidéken lévők közül a második gőzmalom hazánkban. Százötven éves működése során többször átépítették, korszerűsítették, sőt, egy lisztrobbanást is túlélt. Az 1930-as években az ország vezető, a 2000-es évekig pedig hazánk második legnagyobb gőzmalma volt, amíg 2005-ben be nem zárták. A ma műemlékvédelem alatt álló malom közösségi használatra való átalakítására tervek készültek, de a kivitelezés meghiúsult. 2019-ben a malom tetőszerkezete leégett.

3 GYULAI VÁR

A 15. században, helyben égetett téglákból épült ikonikus épület Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki téglavára. Bár 63 napig tartotta magát a 30 000-es túlerővel szemben, 1566-ban török kézre került, és 129 évig idegen uralom alatt állt. A 2005-ben felújított erősségben majd 700 év történetét járhatjuk végig, a várbörtön, éléstár, sütőház, kovács- és fazekasműhely mellett várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok, lovagterem csodálhatók meg. Nyáron színház is költözik a vár udvarára: a Gyulai Várszínház az 59. évadot nyitja júniusban.

Túrainfó

KIINDULÓPONT:

VÉGPONT:

TÁV:

IDŐTARTAM:

SZINTEMELKEDÉS:

SZINTCSÖKKENÉS:

ÁLLÓKÉPESSÉG:

VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:

Békéscsaba, vasútállomás

Békéscsaba, vasútállomás

65,5 km

4 óra 30 perc 10 m 10 m a településeken

GYULAVÁRI KASTÉLY

A 18. századi nemesi kúriát a Wenckheim család építtette, majd a területtel együtt az 1867-es kiegyezés után az Andrássyak birtokába került vissza.

A főépület falai között berendezett kiállításon Gyula és Gyulavári történetével, a régió lakóinak szokásaival, művészetével, a környék természeti kincseivel megismerkedhetünk. Az időutazást fotók és régi térképek színesítik. A Kohán teremben a Dél-Alföld festészetét, a város szülöttjéről elnevezett Erkel teremben pedig különféle nemzeti himnuszokat mutatnak be.

ALMÁSY-KASTÉLY

A törökök kivonulásával lakatlanul maradt békési területek benépesítése és a 18. századi kastély építése a Harruckern családnak köszönhető.

A kastély látogatóközpontjában élményekkel teli, interaktív tárlaton ismerkedünk az arisztokraták fényűző, mégis szigorú rendet követő mindennapjaival, a cselédek életével. A Stefánia-szárnyban élménykonyha vár ránk, a Török toronyban kortárs művészeti alkotásokban gyönyörködhetünk, a toronykilátóba kapaszkodva pedig a kastélypark és a gyulai vár panorámáját élvezhetjük.

A gyulavári kastély melléképületében találjuk a modern, kisüzemi sörfőzdét, ahol a biogazdaság alapanyagaiból állítják elő az italkülönlegességeket. TIPP!

Szanazugnál érdemes kitérőt tenni a Fehér- és Fekete-Körösök összefolyásához, és a túlpartra is átmehetünk kishajóval. („Ha átkelni kíván a komppal, jelezzen a kolomppal!”)

Tisza-tó kör: egy igazi klasszikus

WWW.TERMESZETJARO.HU

A Tisza-tó körüli gát, kiegészülve a Poroszló és Tiszafüred közötti bringaúttal, egy olyan hosszú, forgalomtól (szinte) teljesen mentes bringatúrára ad lehetőséget, amilyen talán nincs is még egy az országban. A Tisza-hidak átadása óta sokkal biztonságosabb letekerni a klasszikus, 64 kilométeres kört. Nyáron nyitva vannak a hangulatos strandok, a kikötők büféi, így gyakran tarthatunk szünetet csobbanni vagy frissíteni egyet. A túra a gáton vezet körbe, általában a településektől távolabb, de azért van néhány hely, ahol érdemes megállni: a kiskörei duzzasztó melletti hallépcsőn bárki megfigyelheti az ott úszkáló halakat, de maga a duzzasztómű is látogatható; Poroszlón a Tisza-tó teljes élővilágával meg lehet ismerkedni az Ökocentrumban, és közelről is szemügyre vehetők a nádasok akár tanösvényeken, akár egy csónaktúrán. A gyerekekkel érkezőknek remek opció a strandokon üzemelő csúszda, vízi kalandpark, lehet bérelni SUP-ot, kajakot, vízibiciklit, és fagyihoz is mindenhol hozzá lehet jutni nyáron.

Tiszafüreden, a Kikötő körútról a büfésor mellett a gátra tekerünk, amelyet Abádszalókig követünk. Az Abádi kikötőt elérve annak kerítése mentén jobbra fordulva, a gáton folytatjuk. A strandon bringával át lehet hajtani. Az abádszalóki strand után ismét a gáton tekerünk, majd át kell kelni a kiskörei duzzasztógáton, megkerüljük a duzzasztót az első kereszteződésben, majd tovább egyenesen, a Platán soron a gátra. Poroszlóig a gáton több strand és kikötő kerítése is keresztezi utunkat, de mindenhol van lehetőség átjárni bringával. Poroszlón a 33-as főúttal párhuzamos kerékpárút vezet Tiszafüredig.

Magasság méterben

KISKÖREI DUZZASZTÓMŰ ÉS HALLÉPCSŐ 1

Az ország legnagyobb vízi erőművét 1967 és 1974 között építették, de az energetikai cél mellett a Tisza duzzasztása fontos vízháztartási (öntözés, halastavak) és turisztikai szerepet tölt be. A bő 100 négyzetkilométeres Tisza-tó közel kétharmada nyílt víz, egyharmada ökológiailag rendkívül értékes mocsárvilág, ahol a Tisza szabályozása előtt őshonos, mára veszélyeztetett növény- és állatvilág lelt menedéket. 2014-ben épült meg a gát két oldalát összekötő hallépcső, ahol szinte mindig láthatunk halakat a Tisza két szintje között vonulóban.

3 TISZA-TAVI ÖKOCENTRUM

A kicsiket és nagyokat egyaránt rabul ejtő helyszín egész napra remek időtöltést tartogat. A 2600 négyzetméter alapterületű épületben minden érzékszervünk szerepet kap a Tisza-tó lebilincselő élővilágának megismerésében. Legyen szó háromdimenziós moziról vagy a fejünk feletti üvegalagúton átúszó halakról, bátran elmondhatjuk, hogy a látogatóközpont minden része felejthetetlen élmény. A héthektáros parkban állatsimogató, vízi játszótér, kalandpálya, sövénylabirintus várja a gyerekeket. Kint és bent is érdemes elcsípni az állatok etetését.

LÁBASHÁZ-KILÁTÓ (KISKÖRE)

Kisköre peremén egy vízbe nyúló, nádasokkal szegélyezett földnyelven találjuk a cölöplábon álló épületkomplexumot, amelynek központi eleme a 19 méter magas kilátó. Formája a helyi halászladikokat, a felsőtiszai Szatmárcseke református temetőjének csónak alakú fejfáit idézi. A kilátást nyugat felé Kisköre házai színezik, északkeleti irányban a tóvá duzzasztott Tisza végtelenbe nyúló víztükrében gyönyörködhetünk, kelet felé a Tisza-tó abádszalóki öble rajzolódik ki, délre pedig a kiskörei vízerőmű látható.

4

TISZA-TAVI VÍZI SÉTÁNY ÉS TANÖSVÉNY

Poroszló mellett, a víz fölé, cölöpökre épített, 1500 méter hosszú pallórendszeren fedezhetjük fel a Tisza-tó természeti értékeit, vadregényes helyszíneit egy kényelmes séta során. Bejárunk három szigetet, érintünk két madárvártát, eljutunk egy pihenőszigethez és egy 15 méter magas megfigyelőtoronyhoz is. A tanösvényen kihelyezett információs táblák és a képzett túravezetők segítenek megismerni a Tisza-tó különleges növény- és állatvilágát. A vízi sétány csak vízi úton közelíthető meg, a járatok Poroszlóról a Fűzfa Kikötő és Túrabázisról indulnak!

KIINDULÓPONT:

VÉGPONT:

TÁV:

IDŐTARTAM:

SZINTEMELKEDÉS:

SZINTCSÖKKENÉS:

ÁLLÓKÉPESSÉG:

VÍZVÉTELI LEHETŐSÉG:

Ha a Tisza-tavi Fesztivál hétvégéjén (2023. július 28–30.) érkezel a tóhoz, tekerés közben, előtt vagy után számtalan kulturális élményben lehet részed.

A bringázás mellett érdemes egy fél napot, de akár egy teljes napot is a poroszlói Ökocentrumra szánni, valamint vízre szállva felfedezni a nádas élővilágát.

Egész